Kezdőlap Címkék Oroszország

Címke: Oroszország

A kínaiak az sarkvidéken is nyomulnának, de Norvégia az orrukra koppintott

Norvégia megakadályozta egy jókora terület eladását Kínának a Spitzbergákon. Az oslói kormány nemzetbiztonsági szempontokra hivatkozott amikor megvétózta az üzletet.

300 millió euróért árusították a hegyes völgyes 60 négyzetmérföldes területet a Spitzbergákon, amely félúton fekszik Norvégia és az Északi sark között. A térség geopolitikai szempontból ugyancsak felértékelődött miután a klímaváltozás miatt olvad a jég, a Nyugat és Oroszország kapcsolatai viszont egyre fagyosabbá váltak az ukrajnai háború miatt – 2022 február.

Hogy vásárolhattak volna földet a kínaiak a Spitzbergákon?

Úgy, hogy egy 1920-as szerződés szabályozza a terület jogállását: eszerint a Spitzbergák norvég felségterület, de néhány nagyhatalomnak így például Oroszországnak és Kínának is joga van a terület egy részének megvásárlásához, hogy ott gazdasági tevékenységet folytasson.

Az orosz állami vállalat, a Trust Arktigugol évtizedeken keresztül szénbányákat üzemeltetett a Spitzbergákon.

Amióta Putyin megtámadta Ukrajnát, a NATO tag Norvégia sokkal szigorúbban figyeli azt, hogy mire is törekszik Oroszország és Kína a térségben. Ezért akadályozták meg a nemzetbiztonságra hivatkozva a kínai földszerzést. Az eset kapcsán Norvégia kereskedelmi és ipari miniszterasszonya kijelentette:

”a föld jelenlegi tulajdonosa kész az eladásra olyan vásárlónak, aki fenyegetheti Norvégia szuverenitását a Spitzbergákon. Ez megzavarná a stabilitást az egész térségben, és veszélyeztetné Norvégia érdekeit.”

Az eladást intéző ügyvéd úgy nyilatkozott a londoni Guardian tudósítójának, hogy a kínai ügyfél igen komolyan érdeklődött a terület megvásárlása iránt. “Ez ugyanis az utolsó még megmaradt privát földtulajdon a Spitzbergákon.”

Miért akarták a kínaiak a földet a Spitzbergákon?

Ezen a távoli kietlen vidéken  semmiféle infrastruktúra sincsen viszont természetvédelmi terület vagyis nem lehet ott építkezni. Kereskedelmi értéke tehát a területnek nincsen, de katonai nagyon is lehet. Peking igen élénken érdeklődik az egész térség iránt, mert a klímaváltozás következtében lehetővé válhat a hajózás Oroszország északi megkerülésére, lerövidítve az utat Európa illetve Amerika felé.

Peking türelmesen nyomul előre ebben a térségben is: már 2016-ban megpróbáltak megvenni egy nagyobb föld darabot a Spitzbergákon. Akkor is közbelépett Norvégia: úgy akadályozták meg a kínai földszerzést, hogy a norvég kormány vette meg a magántulajdonban levő földet a Spitzbergákon.

Elhozhatta volna a békét egy isztambuli megállapodás?

A posztszovjet köztársaságok tapasztalatai a Moszkvával kötött biztonságpolitikai megállapodásokkal kapcsolatban olyanok, hogy a 2022-es orosz-ukrán tárgyalásoknak kevés esélye volt a sikerre.

Az elmúlt hónapokban számos politikai vagy szakértői reflexió jelent meg a 2022 február-áprilisában Fehéroroszországban és Törökországban folytatott orosz-ukrán tárgyalásokról. Bár ezek a hozzászólások új részleteket és érdekes perspektívákat tartalmaznak, a legtöbbjük vagy teljesen figyelmen kívül hagyja, vagy nem szerepel kiemelten Moszkva siralmas teljesítménye a volt szovjet köztársaságokkal kötött politikai és biztonsági megállapodások végrehajtása terén. A békés alternatív történelem esélyeiről szóló közelmúltbeli viták nagy része nem veszi figyelembe a múltbeli tapasztalatokat, és hallgatólagosan feltételezi, hogy a Kreml betartana minden aláírt megállapodást. Ez a feltételezés ellentétes a hasonló helyzetekben megfigyelhető orosz magatartással.
A volt szovjet köztársaságokkal kötött, biztonsággal kapcsolatos megállapodások kulcsfontosságú cikkeinek Moszkva általi teljesítése – nem is beszélve azok szelleméről – katasztrofális. Oroszország maga is gyakran hangosan panaszkodik gyengébb tárgyalópartnerei állítólagos helytelen viselkedése miatt a dokumentum aláírása előtt, alatt és után. A Kreml szóvivői következetesen követelik azoknak a cikkelyeknek a teljes körű végrehajtását, amelyek a leginkább érdeklik őket, valamint Moszkva saját értelmezésének elfogadását. Ugyanakkor a Kreml rugalmas volt a saját anyagi kötelezettségei tekintetében – legyenek azok a Moszkva és más posztszovjet államok közötti többoldalú vagy kétoldalú megállapodásokból eredő kötelezettségek. A Kreml politikai megbízhatatlansága gyakran éppen azokat az orosz kötelezettségeket érintette, amelyek kritikusak voltak ahhoz, hogy a megállapodásoknak értelme legyen.

Oroszország megszegett ígéretei

A Kreml jogi nihilizmusának és az aláírt megállapodások tragikus következményekkel járó orosz be nem tartásának esetei az elmúlt 35 év során számtalan esetben fordultak elő. Számos régebbi, Moszkva és Kijev közötti megállapodást, amelyek a posztszovjet térség nemzetközi kapcsolatainak alapját képezték, megszegtek. A legkövetkezetesebb az 1991 decemberében Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna között megkötött Beloveza-megállapodás volt, amely feloszlatta a Szovjetuniót, és amelyet Putyin 2005-ben „a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának” nevezett. Ebben a történelmi jelentőségű és teljes mértékben ratifikált szerződésben a három ország létrehozta a Független Államok Közösségét, és konszenzusos módon rögzítette és megígérte, hogy tiszteletben tartja új államhatárait – beleértve azt is, hogy a Krím, Szevasztopol és Donbász Ukrajnához tartozik. A belovezsi megállapodás 5. cikke kimondja, hogy: „A Magas Szerződő Felek elismerik és tiszteletben tartják egymás területi integritását és a Közösségen belüli meglévő határok sérthetetlenségét”.
Szinte napra pontosan három évvel később egy másik történelmi dokumentum következett, a mára már hírhedt Budapesti Memorandum a biztonsági biztosítékokról. Az 1968-as atomsorompó-szerződés (NPT) e függelékében Moszkva, Washington és London az 1994 decemberében Magyarországon tartott utolsó és végzetes KKBE-csúcstalálkozón Kijevnek – cserébe azért, hogy Ukrajna átadja nukleáris robbanófejeit Oroszországnak – megígérte, hogy tiszteletben tartja Ukrajna államhatárait, területi integritását és politikai szuverenitását. A Szovjetunió felbomlása után rövid ideig Kijev rendelkezett a világ harmadik legnagyobb nukleáris fegyverarzenáljával. 1994-ben nemcsak arra kötelezte el magát, hogy leszereli használhatatlan stratégiai rakétáit, hanem arra is, hogy minden más tömegpusztító fegyvert és az ezek előállítására alkalmas anyagot átad Oroszországnak. Ugyanez vonatkozott Ukrajna különböző örökölt hordozóeszközeire, például bombázókra vagy rakétákra is.
Az atomsorompó-szerződés három letéteményes állama, köztük Oroszország, az 1994-es memorandum első két cikkében leszögezi:
„1. Az Amerikai Egyesült Államok, az Orosz Föderáció, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága megerősítik Ukrajnával szembeni elkötelezettségüket, hogy a BTK záróokmányának elveivel összhangban tiszteletben tartják Ukrajna függetlenségét és szuverenitását, valamint meglévő határait. 2. 3. Az Amerikai Egyesült Államok, az Orosz Föderáció, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága újólag megerősítik azon kötelezettségüket, hogy tartózkodnak az Ukrajna területi integritása vagy politikai függetlensége elleni erőszakkal való fenyegetéstől vagy annak alkalmazásától, és hogy egyikük fegyverét sem fogják Ukrajna ellen használni, kivéve önvédelemből vagy más módon, az Egyesült Nemzetek Alapokmányával összhangban.”.
Ezeket az ígéreteket Moszkva 2014 óta egyre égbekiáltóbb módon szegte meg. Oroszország nemcsak úgynevezett népköztársaságokat hozott létre ukrán földön, hanem 2014 márciusában és 2022 szeptemberében hivatalosan is elcsatolt ukrán területeket, utóbbi esetben olyan területeket, sőt egész városokat is, amelyeket nem ellenőriz.
Az orosz-ukrán háború kapcsán kötött megállapodások többségét Moszkva szintén megszegte. A leghírhedtebbek közülük az úgynevezett minszki megállapodások, amelyeket Kijev fegyverrel fenyegetve írt alá 2014-ben és 2015-ben. A 2014 szeptemberi minszki jegyzőkönyvben („Minszk-I”) Oroszország ukrajnai nagykövete aláírta, hogy „kivonja Ukrajna területéről az illegális fegyveres csoportokat és katonai felszerelést, valamint a harcosokat és zsoldosokat”. A 2015. februári minszki intézkedéscsomagban („Minszk-II”) Moszkva ismét ígéretet tett arra, hogy „az EBESZ felügyelete mellett kivonja Ukrajna területéről az összes külföldi fegyveres erőt, katonai felszerelést, valamint zsoldosokat, [valamint] az összes illegális csoportot”. A Kreml soha nem adta jelét annak, hogy komolyan elkezdte volna teljesíteni ezeket és más ígéreteket, és valószínűleg soha nem is állt szándékában.

A moldovai és a grúz esetek

Az Oroszország által megszegett megállapodások közül azonban azok, amelyek a legfontosabbak lehetnek a 2022-es állítólagos isztambuli megállapodás esélyeinek megítélése szempontjából, azok, amelyek nem Ukrajnát érintik, és amelyeket akkor írtak alá, amikor Putyin még nem volt elnök. Ezek az – első pillantásra egymástól független – érvénytelenítések ugyanis egy szélesebb körű patológiára utalnak Oroszországnak az úgynevezett közeli külföldhöz (azaz a posztszovjet térséghez) való hozzáállásában. Az Ukrajnához nem kapcsolódó szerződésszegések egy szélesebb körű magatartásmintát mutatnak, amely nem csak Ukrajnára vonatkozik, és amelyet nem csak Putyin személyisége alakít.
1994 októberében Moszkva megállapodást írt alá az Orosz Föderáció és a Moldovai Köztársaság között az Orosz Föderációnak a Moldovai Köztársaság területén ideiglenesen állomásozó katonai egységei/alakulatai kivonásának jogi státuszáról, eljárásáról és időtartamáról. A kulcsfontosságú 2. cikkben a Kreml ígéretet tett:
„Az orosz fél a technikai lehetőségekkel és a csapatok új telepítési helyének megszervezéséhez szükséges idővel összhangban a jelen megállapodás hatálybalépésétől számított három éven belül kivonja ezeket a katonai erőket. Az Orosz Föderáció katonai egységeinek a Moldovai Köztársaság területéről történő kivonására vonatkozó gyakorlati lépéseket e határidőn belül a Dnyeszteren túli konfliktus politikai rendezésével és a Moldovai Köztársaság Dnyeszteren túli régiója különleges státuszának meghatározásával fogják szinkronizálni.”.
Ugyanebben az évben a Moldovai Köztársaság elfogadta új posztszovjet alkotmányát, amelyben semleges államként határozta meg magát. A még mindig hatályos 1994-es moldovai alkotmány 11. cikke kimondja: „A Moldovai Köztársaság állandó semlegességét hirdeti. […] A Moldovai Köztársaság nem ismeri el külföldi katonai csapatok állomásoztatását a területén”.
Ennek ellenére a 14. orosz hadsereg maradványai, amelyeket ma „Orosz Erők Operatív Csoportjának” neveznek, Chisinau akarata ellenére és az 1994-es orosz-moldovai szerződéssel ellentétben továbbra is a Moldovai Köztársaság területén tartózkodnak. A Dnyeszteren túli területi konfliktus nem oldódott meg a Moszkva és Chisinau 1994-es szerződésében említett hároméves időszakon belül sem. Moldova alkotmányos kizárását a NATO-csatlakozásból és a külföldi csapatoknak a területén való elhelyezéséből – amelyek szintén fontos témák a lehetséges orosz-ukrán kompromisszumról folyó vitában – Moszkva akkor is, mint most, figyelmen kívül hagyta. Az orosz csapatok 30 évvel később is a moldovai területen tartózkodnak, megsértve Moldova alkotmányát, ahogyan az úgynevezett Dnyeszteren túli Moldovai Köztársaság is Oroszország álállamaként és szatellitjeként.
Oroszország Grúziához való hozzáállása és a Moszkva és Tbiliszi közötti 2008. augusztusi tűzszüneti megállapodás némileg hasonló történetet mesél el. A megállapodást a két ország akkori elnöke, Dmitrij Medvegyev és Mihail Szaakasvili írta alá. Az akkori francia elnök, Nicolas Sarkozy után „Sarkozy-tervnek” is nevezték. Franciaország abban az időben az Európai Unió soros elnöke volt, amely közvetített a megállapodás megkötésében. A megállapodás véget vetett a 2008-as ötnapos orosz-grúz háborúnak. Az 5. cikkely előírta, hogy a néhány nappal korábban Abháziába és a Cshinvali régióba bevonult orosz csapatok visszatérnek eredeti oroszországi állásaikba: „Az Orosz Föderáció fegyveres erőit a fegyveres akciók megkezdése előtti vonalra vonják vissza”.
Ennek ellenére Moszkva jelentős számú csapatát grúz területen hagyta, nyilvánvalóan megsértve ezzel az augusztusi megállapodást. Ami még rosszabb, 2008 augusztusának végén független államként ismerte el Abháziát és az úgynevezett Dél-Oszétiát, azaz a csennyeváli régiót. Kiderült, hogy Moszkva kezdeti jóváhagyása és a hamarosan félbehagyott Sarkozy-terv aláírása nemcsak Grúzia megtévesztése volt. Hanem az Európai Unió félrevezetésére is, amellyel Moszkva abban az időszakban jó kapcsolatokat szeretett volna fenntartani.

Következtetések

Talán a legtöbb komoly elemző következtetésével ellentétben volt egy csekély esély arra, hogy Kijev 2022 tavaszán Isztambulban aláírta volna a dokumentumot Moszkvával. Soha nem fogjuk biztosan megtudni. Amit viszont a közelmúlt tapasztalataiból tudunk, az az, hogy a posztszovjet Oroszország hogyan és miért bocsátkozik béketárgyalásokba. A Kreml az ilyen állítólagos alkukat az orosz hegemóniát el nem fogadó posztszovjet államok elleni hibrid hadviselésének egyik eszközének tekinti.
Valószínűleg az isztambuli tárgyalásokon és azt követően is a múltból jól ismert mintát követő orosz magatartást láthattunk volna: miután Moszkva megszállta a posztszovjet államot, fegyverrel fenyegetve keresztülnyom egy ferde megállapodást. Ahogy a két minszki megállapodás is jelzi, egy isztambuli megállapodás már önmagában is a nemzetközi jog átformálását jelentette volna. Második lépésben Moszkva még a kiegyensúlyozatlan dokumentum néhány lényeges pontját sem hajtaná végre. Valamilyen ürüggyel Moszkva de facto visszavonná a megállapodás jóváhagyását, miközben továbbra is ragaszkodna az általa előnyben részesített pontok végrehajtásához.
A 2022-es isztambuli dokumentum Moszkva általi aláírása – ha egyáltalán megengedjük egy ilyen forgatókönyv lehetőségét – a feszültségek átmeneti enyhülését eredményezhette volna. A korábbi orosz magatartásból ítélve azonban a látszólagos alku a minszki megállapodásokhoz hasonlóan a nemzetközi jog újabb felforgatását eredményezte volna. Mindenekelőtt egy feltételezett isztambuli megállapodást Moszkva valószínűleg nem tartott volna be. Nem akadályozta volna meg Oroszország további beavatkozását a volt szovjet köztársaságok belügyeibe, és nem vezetett volna az orosz katonai agresszivitás és területi étvágy csökkenéséhez. Ellenkezőleg, a következő orosz invázió jellemzően rosszabb volt, mint az előző.

Andreas Umland

Nem a NATO provokációja miatt támadta meg Putyin Ukrajnát! 

Mítoszromboló videót tett közzé Londonban a hadügyminisztérium azt követően, hogy a szélsőjobboldali Nigel Farage a választási kampányban azt állította: a NATO provokálta ki Putyin csapatainak támadását Ukrajnában 2022 február 24-én.

A NATO komoly erőfeszítéseket tett arra, hogy együttműködjön Putyinnal – hangsúlyozza a videó, amely rámutat arra, hogy az orosz elnök volt az, aki félredobta a az észak-atlanti szervezet javaslatait, és a fegyverekhez nyúlt. “Oroszország előbb megtámadta Grúziát – Georgiát, majd pedig Ukrajnát.”

Rishi Sunak konzervatív kormányfő kijelentette:

”Nigel Farage állítása teljes mértékben alaptalan, és Putyin kezére játszik.”

Farage a BBC-nek adott interjúban elismerte, hogy az agresszió Ukrajna ellen “Putyin hibája” volt, de azt állította, hogy erre azért került sor, mert “a Nyugat provokálta őt.”

Mit értett ezen a szélsőjobboldali angol politikus, aki a brexit első számú híve és propagálója volt Nagy Britanniában annak ellenére , hogy hosszú évekig az Európai parlamentben vette fel a nem épp szerény fizetését. A brit sajtóban arról is megjelentek hírek , hogy Nigel Farage pénzt is kapott Putyintól , de ezeket az állításokat nem sikerült igazolni.

Mit állított Nigel Farage a BBC interjúban?

“Számomra világos volt, hogy a NATO és az Európai Unió keleti előrenyomulása alkalmat adott Putyinnak arra, hogy azt mondhassa az orosz népnek:

“újra ránk támadnak, háborút hoznak ránk.”

Farage hangsúlyozta: a NATO és az Európai Unió “ürügyet szolgáltatott Putyinnak az agresszióra.”

Rishi Sunak miniszterelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy Putyin elfogadhatatlan akciókat indított már korábban is Nyugaton: ”Ez az ember ideggázt vetett be Nagy Britannia utcáin” – célzott a novicsok esetre amikor az orosz hírszerzés híres árulóját és annak lányát idegméreggel akarta eltenni láb alól Putyin titkosszolgálata. Az orosz elnök, aki maga is a titkosszolgálatnál töltötte ifjúságát, és annak újjászervezésével került be az elitbe, állítólag személyesen adott parancsot az áruló orosz ezredes meggyilkolására Nagy Britanniában. Az akció hajszál híján sikerült is, de végül az ezredes és lánya megmenekült, mindketten azóta is védőőrizetben vannak.

Rishi Sunak brit miniszterelnök arra is utalt, hogy “Putyin nemrég Észak Koreával kötött katonai egyezményt.”

Észak Korea folyamatosan ENSZ szankciók hatálya alatt áll, mert fura ura állandóan nukleáris háborúval fenyegeti a világot. Kim Dzsong Un aktívan támogatja Putyin Ukrajna elleni agresszióját: fegyvert és lőszert szállít. A duci diktátor katonákat is ajánlott Putyinnak, de az orosz diktátor ezt egyelőre nem fogadta el.

“Churchill forog a sírjában”

Ezt írta Farage kijelentései kapcsán az egykori brit hadügyminiszter a Daily Telegraphban. A Munkáspárt vezetője, aki a választások után jó eséllyel Nagy Britannia miniszterelnöke lehet, szintén elítélte Farage Putyint mentegető állásfoglalását: “ez a vélemény gyalázat!” – hangsúlyozta Keir Starmer, aki hozzátette:

”mindenki, aki be akar kerülni a brit parlamentbe, el kell, hogy ismerje: Putyin az agresszor Ukrajnában!”

Nigel Farage eddig hétszer próbálkozott, hogy bekerüljön a brit parlamentbe, de egyszer sem sikerült. Ezért az Európai Parlamentben vette fel dús fizetését, de ott Nagy Britannia tagsága – jelentős részben az ő brexit kampánya miatt – megszűnt.

Farage nem is titkolja, hogy csodálója Putyinnak:

“mint embert nem kedvelem, de mint politikust csodálom hiszen át tudta venni Oroszország irányítását.”

Farage közölte: 2029-ben szeretne indulni a miniszterelnöki tisztségért az Egyesült Királyságban.

A bírálatokra válaszolva Nigel Farage ezt írta a Telegraphban: ”Sosem voltam Putyin támogatója, de hogyha bottal támadjuk meg az orosz medvét, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy visszaüt.”

A Liberális Demokraták vezetője erre azt válaszolta: ”A választási kampány során sok városban járok, és sok helyen ott lobog az ukrán zászló. Ezt azt jelenti, hogy Nagy Britannia népe szolidáris Ukrajnával” – jelentette ki Sir Ed Davey, a liberális demokraták vezetője. Aki hozzátette:

“Nigel Farage ezzel a kijelentéssel azt igazolta, hogy Putyin oldalán áll nem pedig a szabadságén.”

A profit mindenek fölött

A Coca Cola és a Pepsi Cola még mindig csinál profitot Oroszországban   bár már réges-régen bejelentették távozásukat. A furcsa anomáliára a Bloomberg hívta fel a figyelmet arra utalva, hogy sok más nyugati cég és bank még mindig pénzt csinál Oroszországban, melyet szankciók sújtanak Putyin Ukrajna elleni háborúja miatt.

A Coca Cola az elsők között reagált az orosz agresszióra – 2022 február 24, és már a szankciók bejelentése előtt arra kérte partnereit, hogy vonják ki termékeit az orosz piacról. Eltelt több mint két év, a híres logo még mindig ott virít Oroszországban, vajon miért? A magyarázat meglehetősen egyszerű: Oroszországban a Coca Colát a Multon Partners állítja elő, ez pedig egy önálló cég, a Coca Cola HBC tulajdona. Ez a cég nem a New York-i hanem a londoni tőzsdén van bejegyezve. Ebben a Coca Cola HBC-ben az anyacégnek csak 21%- os részesedése van.

Így történhetett meg, hogy a Multon Partners vígan a piacra dobhatta a Dobry Colát – Jó Colát” – amely majdnem pontosan ugyanolyan mint az eredeti, melyet “kivontak a forgalomból.”

Mi történt? A Coca Cola egyszerűen csak átpasszolta az üzletet a Coca Cola HBC-nek, amely profitot csinál a Dobry Colával. Aki eredeti Coca Colát szeretne inni, annak sem kell sokáig keresgélnie Moszkvában vagy Szentpéterváron hiszen Grúzián vagy Kazahsztánon keresztül akadálytalanul importálják a híres amerikai italt Oroszországba.

Putyin minden eszközzel igyekszik megőrizni a béke látszatát a hátországban, ezért nem sokkal az Ukrajna elleni támadás után

hoztak egy olyan törvényt Oroszországban, hogy immár nem kötelező “a nem baráti államok” szabadalmi jogának figyelembevétele

vagyis a híres márkákat nyugodtan lehet használni a jogok tulajdonosának hozzájárulása nélkül is. Így a Coca Cola továbbra is harmadik az orosz piacon 6%-os részesedéssel. Ebből persze nem szabad arra következtetni, hogy a Coca Cola nem érezte meg a háború hatását: 2021-ben még piacvezető volt 26%-os részesedéssel Oroszországban, ahol lassan kapaszkodik vissza. Tavaly 12%-kal több Coca Colát adtak el Oroszországban mint egy évvel korábban. Közben a Coca Cola atlantai központjában a vezérkar mossa kezeit mondván: mi kiadtuk a kezünkből az irányítást. A profitot persze besöprik hiszen 21%-os részesedésük van a Coca Cola HBC-ben.

A Pepsi a Coca Cola nyomában

A Pepsi is rögtön kivonta híres termékeit az orosz piacról Putyin agresszióját követően ám ezután  új hasonló kínálattal állt elő, melyet a cég féltucat gyárában állítanak elő Oroszországban.

Tavaly a Pepsi orosz részlegének eladásai 12%-kal növekedtek, és elérték a 209 milliárd rubelt – ez 2,3 milliárd dollárnak felel meg.

A Yale School of Management tanulmányt készített arról, hogy miképp reagáltak a nyugati cégek Putyin Ukrajna elleni agressziójára? Több mint ezer cég jelezte, hogy csökkenti vagy épp megszünteti jelenlétét Oroszországban, de több mint két évvel az ukrajnai háború kezdete után igencsak vegyes a kép. Nem véletlenül hiszen Putyin minden eszközzel igyekszik akadályozni a nyugati cégek távozását lehetetlenné téve az orosz leányvállalatok eladását tisztességes áron. Az Unilever és a Nestlé nevetségesen alacsony árajánlatot kapott távozáskor, a dán Carlsberg és a francia Danone orosz cégeit egyszerűen el akarták kobozni, és ennek árnyékában kellett tárgyalniuk az oroszok által kijelölt vásárlókkal.

Más nyugati cégek viszont vígan maradtak: Auchan, Benetton, Subway stb. Arra hivatkoznak, hogy ők távol állnak a hadiipartól.

Putyin hadigazdaságra állította át Oroszországot, ezért tavaly 3,6% os volt a növekedés. Rekord minimumra, 2,6%-ra csökkent a munkanélküliség Oroszországban, ahol számos ágazatban munkaerőhiányt tapasztalnak. A munkabérek nőnek, így a piacon szép profitokat lehet elérni. Csak épp az jelent gondot, hogy a profitot kihozzák Oroszországból.

A Coca Cola orosz részlege tavaly megnégyszerezte profitját Oroszországban, és ezzel felülmúlta az ukrajnai háború előtti szintet – közölte a Business Insider, amely arról nem számolt be, hogy sikerült-e kihozni a pénzt az amerikai cégnek a szankciók sújtotta Oroszországból?

Biden Európában, de mit keres Szijjártó Szentpéterváron?

Biden elnök Európába érkezett, hogy megerősítse a NATO egységét szimbolikusan is hiszen látogatása egybeesik a partraszállás dátumával. 1944 június hatodikán az amerikai és brit csapatok azért szálltak partra Normandiában, hogy felszabadítsák Európát a náci uralom alól, és megakadályozzák, hogy Sztálin hadserege elérje az Atlanti óceánt.

Washingtonban az ázsiai – csendes óceáni hadszínteret tartották a fontosabbnak, és eredetileg csak 1945-re vagy 1946-ra tervezték a partraszállást Franciaországban, de meglepte őket a szovjet hadsereg előretörése, melynek tempójából kiszámították: Sztálin hadserege elérheti az Atlanti óceánt 1945-re, ha nincsen nyugati front. Ezt mind az USA mind Nagy Britannia el akarta kerülni – mindenáron.

Biden elnök is azért jött most a választási kampány kellős közepén Európába, hogy felelevenítse az atlanti szövetséget, és a közös szembenállást egy kontinentális fenyegetéssel ezúttal Oroszországgal szemben.

Biden már 2021-ben stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát és Oroszországot, Putyin Ukrajna elleni agresszióját követően pedig megerősítette az USA vezető szerepét a    NATO-ban, és megsemmisítette az együttműködést az Európai Unió és Oroszország között.

Orbán kilóg a sorból

A magyar miniszterelnök nem fogadja el Biden elnök hidegháborús diplomáciáját , és nem akar a NATO zászlaja alatt Oroszország ellen küzdeni. Ezért Putyin ki akarta őt tüntetni a legmagasabb külföldinek adható kitüntetéssel, a Barátság Érdemrenddel. Orbán taktikusan átpasszolta ezt Szijjártó külügyminiszternek, aki egyedül az uniós diplomáciai vezetők közül továbbra is felkeresi Oroszországot. Most megismétli tavalyi útját Szentpéterváron – a magyar szuverenitás jegyében.

A Putyin által finanszírozott magyar szuverenitás tragikomikus fordulat Orbán pályafutásában, de egyáltalán nem meglepő.

Moszkvában nagyon jól ismerik Orbán Viktort

Gorbacsov alighogy a Szovjetunió vezetője lett, tárgyalásokba bocsátkozott a Nyugattal, és ennek egyik fejleménye volt Moszkva 1945-ös hódításának feladása: így jöhetett létre a rendszerváltás Magyarországon és a többi kis szocialista országban. Ki fogja levezényelni a vértelen rendszerváltást? – érdeklődött az USA budapesti nagykövete szovjet kollégájánál. Aki mosolyogva közölte: a magyar elvtársak listával szolgálnak hamarosan.

A rendszerváltó politikusoknak ezen a KGB által jóváhagyott listáján szerepelt a fiatal Orbán Viktor is, aki az amerikai és a szovjet nagykövetség tudtával mondta el nevezetes beszédét Nagy Imre temetésén a szovjet csapatok kivonásáról, melyről az USA és a Szovjetunió már réges- régen megegyezett

– igaz, hogy erről nem tájékoztatta senki sem a magyar közvéleményt.

A fiatal Orbán Viktor, aki 1989-ben kalauzolta Bush amerikai elnököt Budapesten lelkesen képviselte a rendszerváltást és a nyugati szövetséget mindaddig amíg rá nem döbbent: az USA számára ez a régió kizárólag stratégiai szempontból fontos, az itt élők megélhetése tökéletesen közömbös. Az USA számára a régióban csakis Lengyelország és Románia számít, az összes többi kis ország csak akkor válik érdekessé, ha kilóg a sorból. Orbán Viktor pedig pontosan ezt teszi.

Dafke?

Nyilván ez is szerepet játszik ebben, de a miniszterelnök azzal számolhat: ha az USA-nak nem vagyok fontos, akkor a moszkvai és a pekingi kapcsolatok felértékelnek engem Washingtonban. A CIA valóban lelkesen tudakozódik is a magyar-orosz és a magyar-kínai kapcsolatok után. Orbán Pekingben parolázott Putyinnal, és nemrég itt járt Hszi Csin-ping elnök is. Most pedig Szijjártó külügyminiszter Szentpéterváron tárgyal.

Miről? Az orosz földgázszállításról. Szijjártó közölte, hogy az ukrajnai háború Magyarország energiabiztonsága szempontjából negatív tényező. Ezzel sok más európai állam is így járt, de ők igyekeztek csökkenteni a függést Oroszországtól. Sikerrel. Magyarország nem csökkenti az energiafüggést, miért nem? Ahogy Gyarmati István veterán nagykövet rámutatott: Moszkva ezen keresztül finanszírozza Orbán Viktor rendszerét! Mészáros Lőrinc milliárdjainak jelentős része a rendszerhasználati díjból származik. Moszkva már a szovjet időkben is úgy finanszírozta magyar barátait, hogy olcsón szállította a földgázt és a kőolajat, melyet azután a magyar elvtársak drágán, valutáért eladtak Nyugatra – lecsippentve a saját hasznukat. Most ugyanez megy, csakhogy az oroszok által finanszírozott magyar elit a saját lakosságát vámolja meg. Ügyes.

Ezt van hivatva feledtetni a béke propaganda, amely egyáltalán nem hatástalan hiszen még a Time magazin is megkérdezte Biden elnököt: nem csúszhat-e bele a NATO egy Oroszország elleni háborúba Ukrajna miatt? A válasz:

”akkor csúsznánk bele, hogyha nem támogatnánk Ukrajnát. Egyébként pedig sehogy sem csúszunk bele egy háborúba”

– válaszolta Biden, akinek a diplomáciája kínos kudarc sorozat a választási kampány kellős közepén: sem az ukrajnai háború sem a gázai válság nem kecsegtet gyors megoldással, de még lassúval sem igazán.

“A nyugati bankok szörnyen sokat kockáztatnak Oroszországban”

Az Egyesült Államok szankciókat fontolgat olyan pénzintézetek ellen, melyek közvetve támogathatják Oroszország háborús erőfeszítéseit Ukrajnában – nyilatkozta a Reuters hírügynökség az Egyesült Államok pénzügyminisztere.

“Keményebben akarjuk szankcionálni azokat a nyugati bankokat, amelyek továbbra is ottmaradtak Oroszországban” – közölte Janet Yellen, aki résztvett a G7 pénzügyminiszterek értekezletén Olaszországban.

Az USA örülne, ha az osztrák Raiffeisen illetve az olasz Unicredit kivonulna Oroszországból? A kérdésre Yellen pénzügyminiszter így válaszolt:

”Csak akkor alkalmazunk konkrét szankciókat velük szemben, ha erre okunk van, de azt hiszem, hogy a két bank óriási kockázatot vállal azzal, hogy ottmaradt Oroszországban. Azt hiszem, hogy mindkét bank felügyeleti szervei figyelmeztették őket arra, hogy legyenek nagyon óvatosak!”

El kell hagyni Oroszországot! – erre figyelmeztette az Európai Központi Bank nevében Fabio Panetta az uniós bankokat. Hangsúlyozta, hogy azoknak a bankoknak a reputációja nagyon meggyengülhet, melyek továbbra is ottmaradnak  Oroszországban. A Raiffeisen International messze a legnagyobb uniós bank, mely még marad Oroszországban, a második helyen az Unicredit áll. Harmadik az IntesaSanpaolo olasz bank, amely távozóban van orosz földről. Biden elnök nemrég felhatalmazta a washingtoni pénzügyminisztériumot, hogy kitilthatja a dollár övezetből azt a bankot, amely támogatja Oroszország háborús erőfeszítéseit Ukrajnában.

Az amerikai pénzügyminisztérium azon az állásponton van, hogy

“Oroszország mindinkább hadigazdasággá válik, ezért nem könnyű szétválasztani a polgári és a katonai szektort.”

Yellen pénzügyminiszter ezenkívül azt is hangsúlyozta, hogy az orosz katonai erőfeszítéseket olyan szállítások is támogatják, melyek az Egyesült Arab Emírségekből, Kínából vagy Törökországból érkeznek Oroszországba.

A Raiffeisent már megfenyegették

Az osztrák pénzintézet, mely a legnagyobb nyugati bank Oroszországban, kapott egy levelet a washingtoni pénzügyminisztériumtól, melyben azt közölték: a Raiffeisen Internationalt kizárhatják a dollár övezetből amennyiben megköt egy 1,5 milliárd eurós ügyletet egy feketelistán szereplő orosz oligarchával – emlékeztet a CNBC gazdasági portál. A Raiffeisen International értette a finom célzást, és visszalépett az üzlettől Oleg Deripaskával.

Frankfurtban Yellen pénzügyminiszter európai bankvezetőkkel találkozott, és figyelmeztette őket, hogy tartsák be a nyugati szankciókat Oroszországgal szemben, mert különben “szigorú büntetéssel számolhatnak.”

Megszűnt az orosz pénzmosás Rigában pedig ez nagy pénzt

Egyetlenegy szervezet foglalkozik a pénzmosás elleni harccal, és ez ellenőrzi azt is, hogy betartják-e a szankciókat Oroszországgal szemben, amely korábban a kis balti államot szívesen használta a piszkos pénzek tisztára mosására. A pénzügyi ellenőrző szervezet vezetője a brüsszeli Politiconak nyilatkozott.

“Roppant egyszerű: ugyanazokat az eszközöket használjuk az Oroszország elleni szankciók ellenőrzésére mint amelyeket a pénzmosás elleni harcban kifejlesztettünk” – mondja Paulis Iljenkovs. Emlékeztet arra, hogy a pénzügyi ellenőrző szervezetet azt követően hozták létre még 2018-ban, hogy az USA pénzügyminisztériuma figyelmeztette a kis balti államot: az oroszok szisztematikusan pénzmosásra használják fel az ország bankjait.

Nemcsak az oroszok hajtottak végre gyanús pénzügyi műveleteket Lettországban hanem Észak Korea is.

Az USA figyelmeztette a kis NATO tagállamot, hogy ballisztikus rakétáinak fejlesztését a világtól elzárkózó nemzeti kommunista állam olyan pénzekből fedezi, melyek Lettország bankjain keresztül folynak át. Észak Korea ellen ENSZ szankciók vannak érvényben, hogy leállítsák a nukleáris és rakéta fejlesztési programokat, melyekkel a kis állam diktátor-dinasztiája szomszédait sőt már az Egyesült Államokat is fenyegeti. A lettországi ABLV bank azért is felkeltette az USA figyelmét, mert Putyin ezen keresztül pénzelte a korrupt politikusokat Azerbajdzsánban és Ukrajnában.

Az egész Baltikumra kiterjedt az orosz pénzmosó hálózat: összesen 230 milliárd euróról volt szó. Nemcsak helyi bankok keveredtek ebbe bele hanem a Danske Bank és a Swedbank is. Ezekben az ügyekben perek folynak – írja a Politico.

A Nemzeti Bank elnöke orosz ügynök?

A 2018-as év rémesen nehéz volt Lettország pénzügyi életében hiszen az ABLV, melyet az USA kizárt a dollárpiacról, az ország harmadik legnagyobb bankja volt. A megindult vizsgálat azután azt is leleplezte: a nemzeti bank elnöke szorosan együttműködik az oroszokkal!

Ilmars Rimsevics a megbízhatóság példaképe volt Rigában hiszen a függetlenség kikiáltása óta ő irányította a Nemzeti Bankot.

Aztán kiderült, hogy egy szaunában Riga mellett csinos összegeket fogadott el egy banktól, melyet bezártak, mert az Európai Központi Bank ragaszkodott ehhez. A szálak azután Oroszországba vezettek…

Az ex Nemzeti Bank elnökről végülis nem bizonyították be, hogy orosz ügynök. Korrupció miatt viszont kapott hat évet, most is ül.

Mit tett Lettország politikai vezetése ebben a nehéz helyzetben?

Döntött a bankok és pénzintézetek teljes felülvizsgálata mellett, létrehozott egy egységes ellenőrző szervezetet. Ami talán még lényegesebb: elrendelték, hogy a jövőben a bankok és pénzintézetek a hazai cégek és polgárok pénzügyeire koncentráljanak ne pedig a sokszor gyanús külföldi ügyletekre, melyek igen gyakran pénzmosást jelentettek Lettországban. Korábban Lettország híd akart lenni Oroszország és a külvilág között, ez szinte egyik napról a másikra megszűnt. Ez a stratégia működött: míg 2015-ben a betétek több mint a fele külföldi volt, ez 2022-re 12,5%-ra csökkent. A legnagyobb bank, a Swedbank politikája is alapvetően megváltozott:

”a kockázatvállalási képességünk radikálisan csökkent. Nincs már ehhez étvágyunk”

– nyilatkozta a Politiconak a bank egyik vezetője.

Rigában a pénzügyi ellenőrzés centralizált és szigorú

Erről nyilatkozott a pénzügyi ellenőrző szervezet  új vezetője , aki a nemzeti bankból érkezett, mert április elsejétől a szankciók ellenőrzése is kizárólag hozzájuk tartozik:

”Régebben a nemzeti bank sem nagyon tudta, hogy mi zajlik a piacon, mert nem volt kötelező adatszolgáltatás.

Most viszont hogyha valaki Oroszországgal akar valamilyen ügyletet kötni, akkor be kell adnia egy részletes dokumentációt hozzánk, és megvizsgáljuk, hogy a tervezett üzlet nem sért-e valamilyen szankciót?

Ha ez a rendszer jól működik Lettországban, akkor miért nem lehet megvalósítani az Európai Unió szintjén? Jelenleg az a helyzet, hogy a 27 tagállam a maga módján ellenőrzi a szankciókat.

Az USA-ban természetesen van ilyen szervezet: Office of Foreign Assets Control. Mi lenne, hogyha az Európai Unióban is lenne ilyen szervezet, amely az amerikaival együtt ellenőrizné a szankciók betartását? Ez már korábban is felmerült amikor a CIA főnöke, William Burns egyeztetett Ursula von der Leyen kabinetfőnökével a szankciókról.

A Politicot arról tájékoztatta két magasrangú uniós tisztviselő, akik nem kívánták megnevezni magukat, hogy február óta folynak ilyen tárgyalások, de nincs előrehaladás. Miért nincs? Mert a tagállamokban nagy a tartózkodás az egységes uniós szankciós pénzügyi felügyelettel szemben. Az észt Financial Intelligence Unit igazgatóhelyettese szerint ez a tartózkodás érthető:

”nem igaz az, hogy egy rendszer mindenkinek egyformán jó. Egészen más a kockázat attól függően, hogy a tagállam hol helyezkedik el, mekkora és milyen a pénzügyi rendszere”

– mondta Laura Aus, aki hozzátette: ”Nálunk Észtországban több az orosz mint Cipruson, de az orosz vagyon nagyobb a szigeten mint nálunk.”

Észtország Lettországgal ellentétben nem centralizálta a szankciók ellenőrzését, mert náluk jól működik az információk cseréje a különböző intézmények között a külügytől a vámhivatalig.

Hollandiában ugyanez a helyzet: nincs egységes szervezet, de jó a koordináció a különböző intézmények között, és ezért hatékony az Oroszország elleni szankciók ellenőrzése.

Lettország sikereire hivatkozva megpályázta a pénzmosás elleni uniós ügynökséget – az AMLA-t – de az végülis Frankfurtba került, oda, ahol az Európai Központi Bank is működik.

Béketárgyalás Ukrajnáról Oroszország nélkül?

0

Svájcban június 15-én és 16-án békekonferenciát rendeznek, melynek célja az ukrajnai háború lezárása. A tanácskozáson Oroszország, melyet meg sem hívtak, nem vesz részt.

Putyin elnök csapatai 2022 február 24-én támadták meg Ukrajnát, melyet egy háromnapos villámháborúval teljesen meg akartak változtatni: oroszbarát rendszert akartak Zelenszkij kormányzata helyére. A villámháborút – amerikai segítséggel – sikerült kivédeni, azóta elkeseredett harcok folynak a két fél között. Kezdetben megindultak a béketárgyalások Isztambulban Oroszország és Ukrajna között, de ezek kurtán furcsán véget értek. Gerhard Schröder egykori német kancellár szerint a Nyugat megfenyegette Ukrajnát: ha kiegyezik Oroszországgal, akkor nem számíthat sem NATO sem EU tagságra, és búcsút inthet a pénzügyi támogatásnak is. Gerhard Schröder egykori német kancellárt évek óta Putyin pénzeli.

Zelenszkij elnök álláspontja az, hogy az oroszokkal csakis azt követően lehet tárgyalni, hogy minden katonájukat kivonták Ukrajna területéről. Katonai szakértők csekély esélyt látnak arra, hogy Ukrajna – a NATO segítségével – képes lenne kiszorítani az orosz csapatokat az ország teljes területéről. A 100 éves korában tavaly meghalt Kissinger szerint:

“Putyin nemcsak a hatalmát, de az életét is elveszíthetné, ha kivonná csapatait Ukrajnából.”

Biden amerikai elnök egyszer nyíltan kimondta: “Az USA célja az ukrajnai háborúval nem más mint Putyin megbuktatása.” Ezt a kijelentést aztán az USA elnöke visszavonta, de egyáltalán nem kizárt, hogy tulajdonképp elárulta az igazi szándékait.

Mit érhet el a svájci békekonferencia?

“Oroszország nélkül nem lehetséges a békefolyamat Ukrajnában” – hangsúlyozta a nyilvánvaló tényt a svájci külügyminiszter. Másképp látja ezt Lengyelország és Németország:

“Putyin elnökkel az a gond, hogy nem tartja be a szavát, teljesen hiteltelen”

– jelentette ki Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter miután találkozott Annalena Baerbockkal, a német diplomácia vezetőjével. Ha ezt a kritériumot komolyan vennénk, akkor nem lehetne diplomáciai tanácskozást tartani hiszen a világpolitikában egyáltalán nem Putyin az egyetlen ilyen szereplő. Obama elnök például hivatásos hazudozónak nevezte Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt. Az USA akkori elnöke pechére elfelejtette kikapcsolni a mikrofont. Utána bocsánatot kért, de nyilvánvaló volt, hogy komolyan gondolja: Izrael leghosszabb ideig hatalmon levő miniszterelnöke hivatásos hazudozó. Az ifjabb Bush elnök nyilvánvaló hazugság alapján támadta meg Irakot 2003- ban, mégsem mondta senki, hogy az Egyesült Államokkal nem lehet tárgyalni. Hasonlóképp Trump elnök is szinte naponta követett el diplomáciai bakikat, mégsem jutott senkinek sem eszébe, hogy ne tárgyaljon vele.

Sikorski álláspontja diplomáciai nonszensz, de jelenleg a NATO is ezen az alapon utasítja el a tárgyalást Putyinnal. Zelenszkij elnök persze tisztában van a realitásokkal:

”Biden elnök öt perc alatt megállapodhat a fejünk fölött Putyinnal, de mi ezt nem fogadnánk el.”

Hol az amerikai béketerv?

Blinken külügyminiszter amikor még bízott Ukrajna katonai győzelmében, akkor arról beszélt, hogy mind a NATO-nak mind pedig az Európai Uniónak fel kellene vennie tagjai közé a függetlenségét védelmező országot, mely a Nyugathoz kíván tartozni. Csakhogy Putyin valószínűleg azért indította meg a háborút, hogy megakadályozza Ukrajna NATO tagságát, és ez azóta is vörös posztó az oroszok szemében. Washingtonban állítólag már felmérték, hogy Ukrajna katonai győzelme nem túlságosan valószínű, ezért kompromisszumos javaslatot készítenek elő a svájci békekonferenciára. Eszerint Ukrajna csak az Európai Uniónak lenne a tagja – az oroszok ezt nem ellenzik, de a NATO-nak nem. Viszont az USA olyan nukleáris rakétákat helyezne el Lengyelországban, melyek közelről fenyegetnék Oroszországot, ha nem is oly közelről mint Ukrajnából.

A terv Varsóban nem vált ki osztatlan lelkesedést, mert Lengyelországban még sokan emlékeznek Kuklinski ezredes ügyére: a vezérkari tiszt a nyolcvanas évek elején az Egyesült Államokba szökött, és magával vitte azt a térképet, melyen rajta volt, hogy hol vannak a szovjet nukleáris rakéták lengyel földön. Kuklinski ezredes nyugati nyilatkozataiban arra hívta fel a figyelmet: hazafias indokból cselekedett, mert úgy látta: egy nukleáris háború esetében Lengyelország megsemmisült volna!

Magyarországon nem volt Kuklinski ezredes, de a helyzet hasonló kockázatot jelentett hiszen nálunk is voltak szovjet nukleáris rakéták!

Kínai békegalamb?

Blinken amerikai külügyminiszter nemrég Pekingben arra figyelmeztette a kínaiakat: súlyos következményekkel járna, ha komolyan támogatnák Oroszország háborúját Ukrajnában. Peking újra letette a nagy esküt mondván, hogy számára sokkal fontosabb az USA mint Oroszország. Egy kínai Oroszország szakértő megírta a londoni Economistban: “Kína nem szövetkezik senkivel harmadik állam ellen!”

Vagyis Peking megtagadta az orosz szövetséget annak érdekében, hogy modus vivendit találjon az Egyesült Államokkal. A kínaiak közölték: részt vesznek a svájci békekonferencián. Washingtonban és Brüsszelben abban bíznak, hogy Hszi Csin-ping elnök rá tudja venni Putyint: hagyjon fel a megnyerhetlen háborúval. Elsőként az USA távozó vezérkari főnöke mondta ki a nagy ukrán offenzíva kudarca után, hogy patthelyzet alakult ki a fronton: ”most már a diplomatákon a sor.”

Ferenc pápa már fehér zászlót emlegetett mondván a béke megér egy tárgyalást.

Zelenszkij elnök megsértődött. Lecserélte a vezérkari főnököt, az amerikai elnök aláírta a 61 milliárd dolláros újabb támogatást, de az új katonai vezető is csak arról tudott beszámolni, hogy

“a fronton nehéz a helyzet.”

Macron elnök emiatt már azt javasolta: a NATO tagállamok küldjenek katonákat Ukrajnába. Lengyelország és a balti államok ezt támogatják, de Németország és az USA nem. Putyin hangsúlyozta: “ez közelebb vihet egy világháborúhoz.”

A svájci békekonferencián a tervek szerint 160 állam vesz részt. Oroszország az egyetlen nagy hiányzó. Képes lesz-e a svájci békekonferencia olyan békejavaslatot letenni az asztalra, melyet az oroszok elfogadnak? Megindulhatnak-e a béketárgyalások? Minden szem Kínára szegeződik: a kínaiaknak már volt két javaslatuk, de Nyugaton egyiket sem vették komolyan mondván Peking Moszkva szövetségese. Miután Ukrajna katonai győzelmének lehetősége elillant, Kína felértékelődött hiszen csak Hszi Csin-ping elnök tud igazán nyomást gyakorolni Putyinra. Svájcban mindenki számára elfogadható kompromisszumot kell találniuk a résztvevőknek vagy tovább folytatódik a megnyerhetetlen háború, amely mérhetetlen szenvedést okoz Ukrajnának, és komoly gazdasági problémákat Oroszországnak és az Európai Unió tagállamainak.

Az Egyesült Államok „továbbra is biztosítja” az ATACMS-t Ukrajnának

Az Egyesült Államok „továbbra is biztosítani fogja” az ATACMS rakétákat Ukrajnának. A készletek felhalmozására irányuló hónapokig tartó munka azt jelenti, hogy még többet is adnak a hőn áhított nagy hatótávolságú fegyverből, mint eddig jelezték, és ígéretet tesznek rá, hogy folyamatosan biztosítani fogják – mondja a nemzetbiztonsági tanácsadó.

Az Egyesült Államok most abban a helyzetben van, hogy „jelentős számú” nagy hatótávolságú ATACMS rakétát szállítson Ukrajnának – mondta Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó csütörtökön újságírók egy kis csoportjának. Azt is állítja, hogy ezeket Ukrajnának lehet adni anélkül, hogy ártana az Egyesült Államok készenlétének.

Ukrajna az ATACMS-t – a hadsereg taktikai rakétarendszereit – Oroszország 2022. februári inváziója óta kéri.

A rakéták hatótávolsága 300 kilométer, ami lehetővé tenné Ukrajna számára, hogy csapást mérjen a Krím kulcsfontosságú utánpótlási vonalaira, vagy esetleg lehetővé tenné számukra, hogy Ukrajna belső területeiről eltalálják az orosz vonalakat.

Elméletileg azt is megengedhetik Ukrajnának, hogy ukrán területről támadja Moszkvát – ez az egyik oka annak, hogy a Kreml 2022-ben azt mondta, hogy az ATACMS Ukrajnának történő odaítélése vörös vonal átlépése.

Miközben hónapok óta folynak a spekulációk arról, hogy Ukrajnában ATACMS lehet, Sullivan megerősítette, hogy először a március 12-i elnöki lehívási hatósági csomag részeként szállították őket, amely azután jött létre, hogy a Pentagon 300 millió dollár elszámolatlan „költségmegtakarítást” fedezett fel.

„Most Ukrajnában vannak, és már egy ideje Ukrajnában vannak. Még azelőtt megérkeztek oda, hogy a kiegészítés elkészült volna”

– mondta.

De ellentétben sok olyan tétellel, amely felkerül az Egyesült Államok által Ukrajnának biztosított fegyverek listájára, Sullivan szerint az ATACM-ek konkrét számának megadása árthat Ukrajnának a csatatéren.

„Ha megmondanám, hogy hányat, akkor alapvetően az ellenség egyszerűen visszaszámolhatna ebből a számból, és ez előnyöket biztosíthatna számukra” – mondta.

Ellentétben a hagyományos, alacsony technológiájú tüzérségi lőszerekkel, mint például a tarackok 155 mm-es lövedékei, az ATACMS sokkal érzékenyebb képesség, és nem könnyű ugyanabban a mennyiségben előállítani.

Putyin szóvivője béketárgyalásokat javasol

Dmitrij Peszkov szerint “jó alap lenne az orosz – ukrán béketárgyalásokra a 2022-es tárgyalás, mely majdnem sikerrel járt.” Oroszország agresszióját követően tárgyalások folytak semleges területen, és végül megszületett a tűzszüneti megállapodás, melyből máig tisztázatlan okok miatt nem lett semmi.

Schröder, ex német kancellár, aki Putyin pénzen él amióta nyugdíjba ment, és fontos szerepet játszott a német – orosz kapcsolatok alakításában, azt nyilatkozta, hogy Boris Johnson akkori brit miniszterelnök ultimátuma akadályozta meg a fegyverszünetet. Az egykori német szociáldemokrata kancellár szerint a Nyugat közölte Zelenszkij elnökkel: amennyiben elfogadja a fegyverszünetet, akkor a jövőben nem számíthat pénzügyi és katonai támogatásra. Ukrajna már akkor is lélegeztető gépen élt hiszen az orosz háromnapos villámháborút is csak az USA segítségével tudta megállítani, kapitulált. Zelenszkij elnök közölte: a béke tárgyalások előfeltétele az, hogy az oroszok vonuljanak ki Ukrajna egész területéről – beleértve a Krím félszigetet is, melyet Oroszország 2014-ben foglalt el.

A Krím félszigetet Hruscsov 60 évvel korábban adta Ukrajnának, mert a párt harcokban Ukrajna Kommunista Pártja őt támogatta vetélytársaival szemben.

A Krímben az ukránok mindig kisebbségben voltak, a kezdeti tatár többséget, később a betelepítések orosz többséggé változtatták. Oroszország ünnepélyesen bekebelezte a Krímet. Ennek feladását a tárgyalások előfeltételének megtenni nyilvánvalóan azt jelenti: Ukrajna és a mögötte álló Nyugat nem hajlandó tárgyalni. Most is ezt mondta Dmitrij Peszkov: Ukrajna nem áll készen a béketárgyalásokra.

Zelenszkij elnök válaszul kijelentette:

”ha akkor megállapodást kötöttünk volna, azzal nem lett volna vége a háborúnak”

– vagyis 2022 áprilisában egyáltalán nem bíztak abban, hogy Putyin betartja ígéreteit. A bizalmatlanság egyáltalán nem alaptalan hiszen Putyin az agresszió kezdete előtt hónapokig azt állította: Washington hazudik amikor azt állítja, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát! Majd 2022 február 24-én az oroszok mégiscsak megtámadták Ukrajnát. Azóta tart a háború, amelyik megnyerhetetlen hiszen az ukrán hadseregnek nincsen meg az ereje ahhoz, hogy kiszorítsa az oroszokat az ország területéről.

Stoltenberg NATO főtitkár le is vonta a tanulságot: 5 éves finanszírozási tervet dolgozott ki Ukrajna támogatására. Ezalatt az idő alatt a NATO tagállamok 100 milliárd dollárt fizetnének be egy közös kasszába, melyből Ukrajnát támogatnák.

Trump mint békeangyal?

Ferenc pápa látva a háborús helyzet reménytelenségét felszólította Ukrajnát, hogy mutassa fel a fehér zászlót, és kezdjen béketárgyalásokat Oroszországgal.

Ezt Zelenszkij elnök és a NATO elutasította, de alternatívát képtelenek felmutatni. A háború támogatottsága egyre csökken Ukrajnában és Oroszországban. A NATO megosztott: Lengyelország és a három balti állam támogatja Macron elnöknek azt a javaslatát, hogy csapatokat küldjön Ukrajnába a gyengélkedő ukrán hadsereg támogatására. Az USA, Nagy Britannia és Németország ezt elutasítja. Magyarország és Törökország a béke pártján áll. Erdogan elnök többször is felajánlotta közvetítő szerepét annál is inkább, mert 2022 áprilisában ott folytak az orosz- ukrán tárgyalások.

Putyin egyik kezével békejobbot nyújt, a másikkal fenyegetőzik: közzétett egy videót az új orosz csodafegyverről.

A náci Németországban Goebbels propagandája terjesztette a csodafegyver mítoszt akkor amikor már az angolszász hatalmak és a Szovjetunió harapófogóba fogta a náci Németországot. Werner von Braun ki is fejlesztette a V1 és V2 rakétákat, de ezek már nem tudtak változtatni a háború menetén: Hitler öngyilkos lett amikor a szovjet csapatok már közel jártak bunkeréhez.

Putyin orosz elnök most Donald Trumpban bízik, aki fogadkozik: napok alatt rendezné az ukrajnai válságot. Hogyan? Ezt senki sem tudja, talán maga Donald Trump sem.

Azt viszont tudja az ex elnök, aki vissza akar kerülni a Fehér Házba: az amerikai közvéleményt nemigen érdekli a külvilág, de semmiképp sem akar háborút. Trump ezért békeangyalként akar bevonulni újra a Fehér Házba, ha megnyeri a választásokat. Trump támogatói azt hangsúlyozzák: hiba volt, hogy Biden stratégiai ellenfélnek jelölte Kínát és Oroszországot. Trump tárgyalna mind Hszi Csin-ping kínai mind pedig Putyin orosz elnökkel. Persze novemberig még sok idő van, Biden elnök is ráveheti Zelenszkij ukrán államfőt a tárgyalásokra. Ezzel tisztában van Ukrajna elnöke is, aki legutóbb úgy nyilatkozott Washingtonban:

”Biden elnök öt perc alatt megállapodhat a fejünk fölött Putyinnal, csakhogy mi ezt nem fogadnánk el.”

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK