Fontos Archives » Oldal 460 a 463-ből » Független Hírügynökség

Káin követte Ábelt – avagy a tábornok tisztogat

FüHü

-

2017-08-01

Káin követte Ábelt – avagy a tábornok tisztogat

A legtöbb elemző szerencsés körülménynek tartja, hogy éppen egy tábornok került a kabinetfőnöki posztra, mert a trumpi Fehér Ház első hat hónapját a totális káosz jellemezte – amit az elnök természetesen folyamatosan tagadott a Twitteren, de legújabb húzásaival végül is beismert. Csakhogy ahol sok a szakács, ott általában fő is valami. Vagy a „rangosabb” szakmára lefordítva: ahol túl sok a tábornok, ott előbb-utóbb lőni is fognak.

Tíz napig sem tartott a Fehér Ház „bibliai fivéreinek” története. Anthony Scaramuccinak, az új-volt kommunikációs igazgatónak mennie kellett, amikor a még újabban kinevezett kabinetfőnök, John Kelly nyugalmazott tábornok hétfőn elfoglalta munkahelyét.

Scaramucci volt az, aki Káin és Ábel drámájához hasonlította saját harcát Reince Priebus-szal, a múlt héten kirúgott kabinetfőnökkel, még mielőtt ország-világ előtt lejátszódott volna a faramuci történet:

Scaramucci–Káin megölte, vagyis kirúgatta, Priebus–Ábelt, aminek nyomán Isten (ebben a színjátékban csakis Trump játszhatja ezt a szerepet) megbüntette, vagyis kirúgta Scaramucci–Káint.

Nincs ínyünkre emberek nevével játszadozni, hiszen azt (szinte) senki sem maga választja. De ha valaki, akkor Scaramucci – aki „Csórónak” becézte saját magát – megérdemli a jellemzést. Neve olaszul csetepatét jelent (angolul skirmish), rövid politikaközeli epizódszerepe pedig nagyon is arra hasonlított, amikor egy kulisszák mögötti, rejtett csatározásba belép egy betonkezű bunyós és szétcsap a társaság között. Scaramucci mondta is, hogy akár az egész elnöki sajtóirodát kirúgja, csakhogy véget vessen a folyamatos kiszivárogtatásnak.

Miután azonban jövetelével lemondott az előző szóvivő, Sean Spicer, majd a Republikánus Párt volt főtitkárának is fel kellett adnia kabinetfőnöki posztját a famózus Scaramucci-interjú és Twitter-csivitelés nyomán, Trump immár negyedik kommunikációs igazgatója is az elnöki történelem szemétdombján végezte.

Scaramuccit az elnök lánya és veje, Ivanka Trump és Jared Kushner javasolta, most viszont ők támogatták Kelly tábornok, eddigi belbiztonsági miniszter be(ljebb)hozatalát. A helyettes szóvivő szerint hétfőtől ők ketten is Kelly-nek jelentenek, nem közvetlenül a papának. Ami persze röhejesnek tűnik, de a rendcsinálási kísérlethez jól hangzik.

A tábornokot olyan ceremóniával fogadta az ingatlanmágnás-államfő, mint ami kizárólag állam- és kormányfő-vendégeknek jár ki: az Ovális Irodában maga mellé ültette a kandalló elé, hogy agyba-főbe dicsérje (a felerősített razziák és erőszakos deportációk nagyon tetszenek Trumpnak, és Kelly beleállt a „rendteremtési” akciókba) – majd szokásos kézfogás közbeni magához rántással jelezte, hogy „megfogtalak”. Mint emlékezetes, ezt a fajta vazallus-avatást csak Emmanuel Macron francia elnök tudta eddig kivédeni, a tél végén kinevezett legfelső bírósági tag is áldozatul esett neki.

Nem kétséges, hogy a volt tengerészgyalogos-tábornoknak van legalább annyi fizikai ereje, mint az elnöknek. Nyilván feltételül szabta a faramuci Scaramuccival való leszámolást a cseppet sem irigyelhető megbízatás elfogadásához.

Most hát a külügyminiszteri tárcát leszámítva (amit különben is megharmadolni készülnek), mindhárom leghatalmasabb elnöksegédi munkakör tábornoki kézbe került Amerikában. Tábornok a kabinetfőnök, tábornok a második nemzetbiztonsági tanácsadó H.R. McMaster (28 nap után kirúgott elődje is az volt: Mike Flynn Putyin-pajtás külpolitikai kampánytanácsadó) és tábornok a Pentagon főnöke, James Mattis is.

A választási kampány során Trump emlékezetesen kijelentette:

Többet tudok az ISIS-ről, mint a tábornokok. Higgyék el nekem! Később elmagyarázta, hogy azért tud olyan sokat az Iszlám Államról, mert szenvedélyesen nézi a televíziót.

Amiről viszont még később, és azóta is, azt állítja, hogy „csaló, alávaló kamumédia” (kivéve persze a szélsőjobboldali Fox hírtévét).

A legtöbb elemző szerencsés körülménynek tartja, hogy éppen egy tábornok került a kabinetfőnöki posztra, mert a trumpi Fehér Ház első hat hónapját a totális káosz jellemezte – amit az elnök természetesen folyamatosan tagadott a Twitteren, de legújabb húzásaival végül is beismert. Csakhogy ahol sok a szakács, ott általában fő is valami. Vagy a „rangosabb” szakmára lefordítva: ahol túl sok a tábornok, ott előbb-utóbb lőni is fognak. Miután Trump ENSZ-nagykövete – szintén Twitteren – azt csivitelte, hogy (a legújabb rakétakísérlet miatt) „Befejeztük a szövegelést Észak-Koreáról”, eleve nyitott az út a „cselekvés” előtt. Márpedig a tábornokok cselekvési területe a harctér. Nikki Haley mellesleg saját „szakmáját” (azért idézőjelben, mert a volt dél-karolinai kormányzó soha nem volt diplomata) ásta alá a fenti „stratégiai” mondolattal, hiszen a diplomatáknak nemcsak elsősorban, hanem kizárólag az a dolguk, hogy tárgyaljanak – lövöldözni kevesen tudnak közülük.

De még akkor is figyelemre méltó a Fehér Ház tábornokosítása, ha nem lesz rögtön háború. A serdülő korú Trumpot félkatonai magániskolába íratta az apja, hogy „megedződjön” – és ő ezt jelöltként legfontosabb korai élményei közé sorolta. Nem is csoda, hiszen a magáncégek világában a főnök-tulajdonos hadvezérnek képzelheti magát: mindenki lesi a szavát és ugrik minden parancsára. Ezt hiányolhatta eddig Trump a Fehér Házban, innen jöhet a hajlam a „formális rend” utáni vágyakozásra.

A demokratikus politika világa azonban nem ilyen – és nagyon nem lenne jó, ha eltábornokosodna.

Purger Tibor (Washington)

Szabad Magyar Szó

Külhoni lapszemle

FüHü

-

2017-08-01

0

Mečiar utódai a szomszédban, székely biznisz, csúcson a román foglalkoztatottság és vigyázat: Szerbiában mérik a sebességet fizetőkaputól fizetőkapuig. A szomszédos országok lapjaiban böngésztünk.

Márius Kopcsay a pozsonyi Sme publicistája szerint Lengyelországban egyre drámaibbá válik a helyzet, miután Andrzej Duda elnök mégiscsak úgy-ahogy ellenszegült a kormányhatalomnak. Orbán Viktor azonban rögtön támogatásáról biztosította Jaroslaw Kaczyńskit. Szomszédjaink éppen olyan időszakon mennek át, amelyet mi Vladimír Mečiar uralkodása idején élvezhettünk ki. Az utóízeket mostanáig érezhettük az ominózus amnesztiák formájában, amelyeket végre sikerült eltörölni, igaz, ez tragikusan sokáig tartott politikusainknak…

Az egyetlen enyhítő körülmény talán az, hogy a visegrádi négyes ma jobb állapotban van, s bár sokan azt mondják, a csoportosulásnak vége, valamiben mégis van értelme. Részben a V4-nek köszönhető ugyanis, hogy régiónkban meghonosodtak a jó szomszédi viszonyok, ellentétben a 90-es évekkel, amikor Magyarország és Szlovákia közt nagyon feszült volt a kommunikáció, Mečiar nyíltan nacionalista módon nyilvánult meg, s a magyar közösség joggal érezte magát károsultnak, sőt, fenyegetettnek.

A másik oldalon a kor jellemző tünete, a demokrácia romló minősége, ha nem egyenesen kimúlása – a trend, amely Oroszországból indult, a sikertelen puccs után átvette Törökország, s a még rosszabbul sikerült amerikai elnökválasztások után Donald Trump elnök is.

Ám Csehország felett is gomolyognak a felhők, s nem csupán a Zeman–Babiš-tandem révén, mely az őszi választások után körvonalazódik, hanem az egyre erősödő nacionalista és Brüsszel-ellenes hangulat miatt.

Szlovákia tulajdonképpen nem is áll olyan rosszul, hiszen a Focus ügynökség legújabb felmérése szerint a kormánykoalíció ma nem tudna kormányt alakítani, tehát akár felvillanhatna a változás esélye. De nem villan fel, mert az ellenzék a maga 50 parlamenti mandátumával semmilyen változást nem fog elérni. Fő ellenfele nem is a gyengülő kormánykoalíció, hanem a választók körében egyre erősödő apátia, és az egyre kisebb rendszerbe vetett hit, amely a szomszéd országokból szivárog át. S ezt nehéz lesz legyőzni.

Székely-biznisz

Tizennegyedikként a székelyek válhatnak Magyarország hivatalosan elismert legújabb népcsoportjává. A kezdeményezés lehetséges hatásairól Tasnádi-Sáhy Péter írt az erport.ro honlapon.

Világnézettől függően először akár felemelőnek is tűnhet a pár napos hír, hogy a Nemzeti Választási Bizottság hitelesítette a kezdeményezést, amely az eddig elismert 13 magyarországi nemzetiség mellett a székelyeket is magyarországi honos népcsoporttá nyilváníttatná.

Arról keveset szólnék, hogy önálló nemzetiséget alkotnak-e a székelyek, szerencsére ez ügyben a most elindított folyamatban a Magyar Tudományos Akadémia hivatott ezt tudományosan megállapítani, a magánvéleményemet viszont vállalom: mindenkit fogadjunk el annak, aminek vallja magát, ha ezzel nem árt senkinek.

Szóval, ha egy magát székelynek valló ember nem szeretné automatikusan magyarnak is vallani magát (akár Csaba királyfi okán, akár „mert Gyurcsány”), akkor erre a jogot biztosítani kell neki, ha mások jogai nem csorbulnak általa.

Arra persze esetleg jószándékúan érdemes figyelmeztetni, ha az öntudat baltájával éppen maga és saját atyafiai alatt vágja a fát. (Mellékzönge, de nem hagyom ki: a farkas farkasnak farkasa játékban nyújtott profi teljesítmény alapján a székely és a magyar egyértelműen homogén nemzetnek tekinthető).

Hogy a székelység magyarországi kisebbséggé avanzsálása milyen károkat okozhat, elég könnyen kiókumlálható, és nem is venném el Balogh kolléga érdemeit, aki egy krónikás vezércikkben ezt már össze is foglalta. Sommázata: ha Budapesten a magyartól eltérő népnek tekintenék a székelyt, akkor Bukarest miért ne tehetné, és csellel vagy erővel miért ne csökkentené a törvényes jogokkal felruházott magyar nemzetiségűek számát a felére, nevetve megvonva az anyanyelvi oktatás, illetve nyelvhasználat jogát a román törvények szerint ilyesmivel nem felruházott székelyektől, illetve szerelné le magyar helységnévtáblákat a „megcsappant” magyarságú városokban.

Feltehetjük a kérdést, hogy – ha ennyire egyértelműen káros – miért jut valakinek az eszébe ilyesmivel kampányolni, illetve a magyar politika esetleg miért adhat zöld utat az ötletnek. Kézenfekvő válasz: mert nagy az Isten állatkertje. Kevésbé kézenfekvő: pont, amiért érdemes székely nemzeti sört gyártani, pénz van benne.

A magyarországi nemzetiségeknek ugyanis jelenleg is pénz jár, nem azt mondom, hogy oligarcha léptékkel mérve komoly summa, de jó néhány kiskádert ki lehet stafírozni belőle.

A vajdasági Szabad Magyar Szó nem alaptalanul figyelmezteti a gyanútlan autósokat:

Elkezdődött! Mérik az átlagsebességet fizetőkaputól fizetőkapuig

Egy héttel ezelőtt jelentette be a Szerbiai Belügyminisztérium, hogy nemsokára elindítják azt a rendszert, amely méri, hogy a fizetőkaputól a fizetőkapuig az adott autó mennyi idő alatt tette meg a távolságot, s ez alapján a számítógép másodpercek alatt kiszámítja, hogy mennyi volt az autó átlagsebessége.

A szerbiai autópályákon 120 km/h a megengedett sebesség, így nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a rendszer lényege, hogy akinek az átlagsebessége ennél több lesz, az büntetésre számíthat. (…)

Egyelőre senkit nem büntettek meg, és nem is fogják postázni a büntetéseket azoknak, akik gyorsabban mentek a megengedettnél, amíg a teljes autópálya-hálózaton be nem vezetik a rendszert. Amikor ez megtörténik, akkor azokat a sofőröket, akik túllépték a sebességet, azonnal megállítják a fizetőkapunál, és ők mindjárt megkapják a büntetést. Egy másik forgatókönyv szerint viszont az autó tulajdonosának a nevére postázzák majd a büntetést.

A háború ismeretlen áldozatai

FüHü

-

2017-07-31

0

Nagyon sok romának kellett elmenekülnie a háború sújtotta kelet-ukrajnai régiókból. Az ő helyzetük sokkal nehezebb a többi belső menekültnél, nagyon sokszor találkoznak ugyanis diszkriminációval. Munkát pedig gyakran azért nem kapnak, mert nincsenek meg a megfelelő papírjaik.

Több tízezer roma él Ukrajnában, sokan közülük azokban a keleti régiókban, ahol évek óta dúl a háború az Oroszország által támogatott szakadárok és az ukrán hadsereg között. A háború 2014 tavaszán kezdődött: miután az ukrán forradalmat követően az oroszok megszállták a Krím-félszigetet, oroszbarát kormányellenes csoportok itt is lázadást indítottak. A háború miatt innen és a Krím-félszigetről is sok romának kellett elmenekülnie.

„Katonák jöttek a falunkba, tankokkal”

– mesélte Tamara két újságírónak, Anasztaszija Kanarjovának és Bogdan Kinascsuknak (cikkük oroszul itt, angolul itt olvasható). „Összeszedtük a holminkat és eljöttünk” – mondta. Pedig Tamara korábban a piacon árult, saját standja volt, de a háborúban a piac leégett. Ekkortájt született a lánya is a donecki kórházban. Koraszülött volt, ezért inkubátorban kellett tartani, így viszont az óvóhelyre sem tudta levinni a bombázások alatt. Néhány héttel később menekültek el.

Arról szó sem lehetett, hogy Oroszországba menjenek – ezért Kijevbe mentek, de itt sem fogadták őket szívesen. Azt mondja, három éve laknak ott, de

a szomszédok még csak most kezdtek el köszönni nekik.

Fia pedig inkább azt mondja a barátainak, hogy dagesztániak, mert szerinte szóba se állnának vele, ha megmondaná az igazat. Most egy egyszobás lakásban laknak 11-en, öt felnőtt és hat gyerek.

Szintén a háborús területről menekült el Galina és családja is. Sztahanovban volt lakása, de a területet megszállták a Luhanszki Népköztársaság szakadárjai, így menekülnie kellett a négy gyerekkel. A legkisebb közülük most fejezte be az óvodát, a nagyobbak már iskolások.

Illusztráció
Forrás: Flickr / Steve Evans

Most egy háromszobás, felújításra szoruló lakást bérelnek Podvorkiban, Harkiv mellett. Azt mondja, ez volt a legolcsóbb, amit találtak. A környéken viszont gyanakodva néznek rá, a gyerekeit csúfolják az iskolában. Azt mondja:

„Idegenek vagyunk itt és azok is maradunk.”

A Minority Rights Group jogvédő szervezet beszámolója szerint gyakori a hasonló agresszió a romákkal szemben. Amellett, hogy az iskolatársaik csúfolják és zaklatják a roma gyerekeket, olyan esetről is tudnak, hogy valakit egyszerűen kidobtak egy boltból, amikor csokit akart venni, de volt, akit a piacon támadtak meg, amikor megtudták róla, hogy az ország keleti részéből érkezett és roma.

Galina azt mondja, munkát ugyan találhatna Harkivban, de ahhoz

munkakönyvre lenne szükség, neki pedig, ahogy sok más roma menekültnek, nincs ilyen.

Így csak mosogatónak alkalmazzák, reggel 7-től 3-ig dolgozik, napi 70 hrivnyáért.

Így csak azért tud lakást bérelni, mert kap némi pénzt az államtól: havi 2500 hrivnyát nyáron (átszámítva ez valamivel több mint 25 ezer forint), télen pedig kétszer ennyit – de ez nem elég a bérleti díjra és a fűtésre, így télen alig volt mit enniük.

Olga Rudenko jogvédő szerint ez nem egyedi eset. Azt mondja, nem nagyon látott még olyan romát, aki megérte a 70 éves kort.

A nők különösen alultápláltak, mert ami kevés ennivaló van, azt elsősorban a gyerekek kapják.

Egy emberi jogi alapítvány jogásza szerint a romáknak sokkal nehezebb dolguk van, mint más belső menekülteknek Ukrajnában. Általános a diszkrimináció, az Ukrán Nemzeti Szociológiai Intézet felmérése szerint a romák a leginkább elutasított kisebbség az országban, még a csecseneket is jobban elfogadják. Nehezen adnak ki nekik albérletet, és az említett segélyt sem mindegyikük kapja meg. 20-30 százalékuknak ugyanis nincsenek hivatalos papírjai (vagy azért, mert hirtelen kellett menekülniük és nem tudták magukkal vinni őket, vagy mert nem is voltak nekik), így azt sem tudják bizonyítani, hogy honnan menekültek. Vagyis,

a háború elől menekülők közül ők vannak a legrosszabb helyzetben.

A probléma nem új, már 2016 januárjában foglalkozott vele az UNHCR, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága. Már akkor kimondták, hogy a megfelelő dokumentumok hiánya sok romát azzal a veszéllyel fenyeget, hogy hontalan lesz, ráadásul papírok nélkül nem kapnak munkát, nem tudnak részt venni az oktatásban, és lakáshoz sem juthatnak. Az akkori jelentés szerint azok a romák, akiknek el kellett menekülni otthonukból, hatalmas veszélyben vannak. Megoldást azonban azóta sem sikerült találni.

Ki szivárogtat mit kiről – és miért

Bódis Gábor

-

2017-07-31

0

Amikor a húsz évvel ezelőtti mozivásznon a farok csóválta a kutyát (Dustin Hoffmannal és Robert De Niróval a főszerepben), korántsem ért véget az a jelenség, hogy az élet imitálja Hollywoodot.

A Kártyavár c. amerikai filmsorozat idei, ötödik idényével azonban – amelynek indítását pár hónappal elhalasztották Donald Trump győzelme miatt, mert az eredeti forgatókönyv Hillary Clintont várta elnöknek és tervezte főgonoszként leleplezni – elérkeztünk arra a pontra, amelyen a valóság meg a fikció már-már kibogozhatatlanná válik. Szivárogtatás tekintetében azonban ismét az élet kullog a forgatókönyvek után.

Ami nem csoda, hiszen

az Egyesült Államok politikai csúcsán ma egy olyan ember ül, aki a televíziós önpromóció és a valóságshow nagymestere.

De miről is van szó?

A tavalyi előválasztási kampány legelején, még 2016 februárjában Jeff Sessions alabamai szenátor volt az első, aki az amerikai „felsőházból” megtámogatta Donald Trumpot, pedig az utóbbi akkor még egyáltalán nem számított esélyesnek. Az USA egyik legelmaradottabb és legszegregáltabb államát húsz éve képviselő Sessions a szélsőjobboldali fundamentalista Teadélután mozgalom egyik üdvöskéje volt, akiről még fiatal államügyész korában elterjedt, hogy szívesen üldözi a fekete választójogi aktivistákat, ám nem emel vádat olyan gyilkosság ügyében, amelyet a Ku Klux Klán követett el. Trumppal viszont már szenátorként ismerkedett meg, amikor meghívta az ingatlanmágnást, hogy tanúskodjon az ENSZ ellen a New York-i székház tatarozásának költségei miatt. A választási hadjáratban aztán Sessions a republikánus jelölt egyik legelkötelezettebb szószólója lett.

Senki nem csodálkozott hát – viszont 1400 jogászprofesszor nyilvános levélben tiltakozott –, amikor Trump éppen Sessionst jelölte igazságügyminiszternek. A szenátusi meghallgatás során felmerültek ugyan ellene a régi vádak (többek között a néhai Edward Kennedy szenátor figyelmeztetése, ill. Martin Luther King özvegyének a levele), ám a többségi republikánus vezetők keresztülmanőverezték jelölését a bírálatok labirintusán át a jóváhagyásig.

Sessions azonban elkövetett egy nagy hibát:

hazudott, amikor azt állította kollégáinak, hogy a kampány során soha nem találkozott az orosz kormány képviselőivel.

Márpedig a kongresszusnak hazudni szövetségi bűnténynek számít. Hat héttel később kiderült, hogy a szenátor többször is találkozott Szergej Kiszlyák washingtoni orosz nagykövettel. Ekkor – már igazságügyminiszterként – Sessions kivonta magát az oroszokkal való összejátszás vizsgálatának hivatali befolyásolása alól. Így történhetett meg, hogy a helyettese, Rod Rosenstein nevezte ki Robert Mueller volt FBI-igazgatót a vizsgálat élére különleges ügyészi minőségben.

Ez viszont nem akadályozta meg a minisztert abban, hogy májusban javaslatot tegyen Trumpnak a vizsgálatvezető FBI-igazgató, James Comey leváltására. Egy júniusi meghallgatáson ugyan újra tagadta a Kiszlyákkal való kapcsolatát, ám egy videófelvétel kiszivárgása nyomán úgy módosította nyilatkozatát, hogy „nem emlékszik” a találkozóra, hiszen szenátorként több, mint száz nagykövettel volt dolga.

Egy múlt vasárnapi interjú során azonban Donald Trump teljesen váratlanul kibökte, hogy „haragszik Sessionsre”, amiért az kivonta magát az összejátszás-nyomozás irányítása alól. Az elnök egészen odáig ment egyik leghűségesebb támogatója lejáratásában, hogy „ha tudta volna, hogy Sessions kivonja magát, akkor nem is jelölte volna igazságügyminiszternek”.

A Sessionst érő meglepetések eddigi legnagyobb csattanója csütörtök este következett be, amikoris a Washington Post közölte, hogy az amerikai kémelhárítás az orosz nagykövet Moszkvával folytatott beszélgetéseit lehallgatva megtudta, hogy Sessions igenis tárgyalt Kiszlyákkal a Trump-kampány stratégiai kérdéseiről.

Azonnal felmerült a kérdés, hogyan (nem) illik ez az addig kiszivárgott részletek sorába, hiszen Sessions mint bénakacsa-miniszter nagyon is megfelel a Trump-ellenes vizsgálatban érdekelt erőknek. Nem kellett sokáig várni, hogy a legendás Cui bono? (Kinek az érdekében?) kérdésre megszülessen a logikus válasz.

Ez a kiszivárogtatás csakis Trumptól eredhet, hiszen kizárólag neki áll érdekében, hogy Sessions eltakarodjon az igazságügyminisztérium éléről. Hogy miért? Hát mert Sessions a jelenlegi konstellációban nem válthatja le Muellert, az elnök maga viszont nem meri ezt megtenni, mert már alaposan megsütötte magát Comey menesztésével.

Márpedig, ha új minisztert lehetne megtenni az FBI feletti ellenőrzést gyakorló minisztérium élére, akkor azt lehetne utasítani Mueller kirúgására – amivel megszűnne, de legalábbis megnehezülne a további nyomozás az oroszokkal való összejátszás ügyében.

Trump ugyanis attól lett ennyire ideges, hogy a rendkívüli ügyész már az ő adóbevallásai után is érdeklődik.

Mint emlékezetes, hosszú évtizedek után Trump volt az első elnökjelölt, aki nem volt hajlandó közzétenni adópapírjait, amiből sokan már tavaly is arra következtettek, hogy azok súlyos terheket rejtenek – és esetleg az orosz milliárdosoktól való függőségét is bizonyíthatják.

Trump minden korábbinál nagyobb bajban van – ezért vált hirtelen az érdekévé, hogy ráfordítsa a gyanú vibráló sugarát saját híve, támogatója és kampányszószólója majd igazságügyminisztere hazugságaira.

Purger Tibor (Washington)

Szabad Magyar Szó

„Csórók” meg tábornokok

Bódis Gábor

-

2017-07-31

0

Már az is faramuci volt, ahogyan Anthony Scaramucci New York-i pénzügyi mágnás bevágódott a Fehér Ház sajtószobájába mint leendő (azóta sem formailag kinevezett) kommunikációs igazgató, és közzétette, hogy nem a kabinetfőnöknek fog jelenteni, hanem közvetlenül az elnöknek.

Az amerikai elnök szerteágazó tevékenységét ugyanis hagyományosan a kabinetfőnök fogja össze és irányítja – márpedig erre különösen szükség van egy olyan elnök alatt, akinek halvány gőze sincs arról, hogyan működik a politikai és kormánygépezet.

A saját magát „Csórónak” becéző (angolul, a neve végződése alapján: mooch – lopakodva lop, csór), durva beszédű leendő főkommunikátor szerda éjjel felhívta a New Yorker magazin egyik újságíróját és az amerikai kormánytörténet legbizarrabb mondatait zúdította rá, aki azokat péntekre virradóra közzé is tette:

„Reince [Priebus, a másnap menesztett kabinetfőnök] egy ki****ott paranoid szkizofrén, egy »paranomániákus«.”

Scaramucci azzal magyarázta ezt a kirohanást, hogy Priebus állítólag kiszivárogtatta az ő vagyonnyilatkozatát,

ami Scaramucci szerint bűntény, és ezért ő az FBI-hoz fordul. Az újságíró (Ryan Lizza) kérdésére, hogy most csakugyan komolyan beszél-e, „Szkaramu-Csóró” hozzátette:

„A mocsár nem fogja megdönteni [Trumpot]… Én nem vagyok Steve Bannon [az elnök fehér szuprematista és önbevallottan leninista főstratégája], én nem próbálom a saját f****mat sz***gatni. Nem próbálok saját brandet építeni az elnök ki****ott ereje alapján. Azért vagyok itt, hogy az országot szolgáljam.”

Lehet, hogy mindezt komolyan gondolta a „Csóró”, ám azt elmulasztotta megtanulni, hogy ha valaki nem kéri az újságírótól, hogy hivatkozatlanul nyilatkozhasson, akkor minden nyilvánossá válhat, amit mond. Ez még mindig a (Trumpék által oly sűrűn átkozgatott) fősodrú média egyik aranyszabálya.

A famózus telefonbeszélgetés azzal fejeződött be, hogy Scaramucci dúlva-fúlva azt mondta – még mindig Reince Priebusról:

„No hadd menjek, mert el kell kezdenem némi sz*rt csivitelni erről az őrült alakról.”

Alig pár perccel később a Twitteren megjelent Scaramucci szentenciája:

„Mivel kiszivárgott a vagyonnyilatkozatom, ami bűntény, szólok az @FBI-nak meg az @igazságügyminisztériumnak #mocsár @Reince45.”

Két óra múlva ugyan visszavonta ezt az esztelenséget (a benyújtott vagyonnyilatkozat nyilvános okmánynak számít, nem úgy, mint az adóbevallás), de addigra már mindenki tudott róla. Pénteken pedig maga Trump csivitelte közzé, hogy Priebust menesztette (hat hónap alatt ez a hatodik kirúgott vezető) és John Kelly nyugalmazott tengerészgyalogos-tábornokot, eddigi belbiztonsági minisztert teszi meg kabinetfőnökévé – de a „Csóró” továbbra is az elnöknek jelent majd.

Így aztán Trump személyesen is beismerte, hogy kabinetjében teljes a káosz

– amit a sajtó már január óta tudott, sőt Priebus menesztését is rég megjósolta. A most kirúgott kabinetfőnök korábban a Republikánus Párt főtitkára volt, és a választási kampány során csak jó későn állt Trump mellé (akárcsak Scaramucci maga), de akkor teljes mellszélességgel. Még lemondása után is kirúgójának adott igazat.

Most, hogy a jobboldal által oly fanatikusan erőltetett egészségbiztosítási jogokat eltörölni próbáló reform egyelőre megbukott, a politikailag dilettáns elnök úgy érezheti, nincs már szüksége még a konzervatív politikusokra sem. Trump ma már csak két kategóriában bízik meg: saját családtagjaiban, illetve legközelebbi üzleti partnereiben (ez a két kör szorosan összefűződött), valamint az őt kiszolgáló tábornokokban. Az előbbi csoport nyilvánvalóan azért felel meg, mert eleget tudnak a manipulációkról ahhoz, hogy ne árulják el egymást. A második típus viszont megszokta, hogy parancsokat kap és hajt végre anélkül, hogy véleménye lenne, vagy azt hagyná eluralkodni a munkája felett.

Így aztán újabb tábornok és újabb spekuláns milliomos került az elnök közvetlen közelébe – akiről az istenadta nép (kisebbsége) elhitte, hogy az ő javát szolgálja majd. A szókimondó csórók viszont remélhetőleg felnyitnak majd egy-két szemet.

Purger Tibor (Washington)

Szabad Magyar Szó

Szalafista, de nem dzsihád harcos

FüHü

-

2017-07-30

0

Ismertük, de nem tartottuk dzsihád harcosnak – mondta a hamburgi arab késelőről a város belügyi főnöke.

Elmebeteg vagy dzsihád harcos ? Ezen vitatkozik a német sajtó annak a 26 éves palesztin fiatalembernek a kapcsán, aki egy szupermarketben leszúrt egy embert és hat másikat megsebesített Hamburgban. A város belügyi főnöke szerint a rendőrség ismerte az elkövetőt: tudták róla, hogy szalafista körökkel áll kapcsolatban, de nem tartották veszélyesnek. Nem gondolták róla, hogy képes lenne merénylet elkövetésére. Nem tűnt dzsihád harcosnak- hangsúlyozta a belügyi főnök.

A 26 éves palesztin elkövető az Egyesült Arab Emirátusokban született, de már régóta Európában élt. Nem a mostani nagy migráns hullámmal érkezett, mint ahogy azt korábban gondolták. Korábban Svédországban és Norvégiában élt. Kiválóan beszél norvégül, de németül csak alig. Azért érkezett Németországba, mert abban reménykedett, hogy ott könnyebben kap menekült státust.

Tettét beismerte, de arra a kérdésre nem adott választ, hogy miért lopott el egy húszcentis konyhakést és támadott meg békés polgárokat egy szupermarketben. Az ügyészség szerint nincs semmilyen enyhítő körülmény a gyilkos ámokfutásra, ezért letartóztatták. Gyilkosság vádjával bíróság elé állítják.

Mindez kiélezi a vitát a muzulmán migránsokkal kapcsolatban Németországban. Merkel kancellárnak sokan felróják, hogy tömegesen engedte be a muzulmán migránsokat 2015-ben. Régebben ez szélsőjobboldali vád volt, de a választási kampány során a szociáldemokraták is elővették ezt. 2015-ben még egyetértettek a kancellár asszonnyal, de most a választási kampányban szembefordultak vele. Merkel kancellár ettől függetlenül a legfőbb esélyese a német választásoknak, melyeket ősszel rendeznek meg az EU legfontosabb országában.

Búcsú a miniszterelnöktől, akinek korrupció miatt kellett távoznia Pakisztánban

ki

-

2017-07-29

0

Búcsú a miniszterelnöktől, akinek korrupció miatt kellett távoznia Pakisztánban

Sok katonát és rendőrt vezényeltek ki az utcára Pakisztán fővárosában, ahol Navaz Sarif miniszterelnök tudomásul vette a a Legfelső Bíróság döntését és távozott tisztségéből. A Panama papírok leplezték le azt, amit a helyi sajtó már többször is megírt: a miniszterelnök és családja korrupciós pénzeken gazdagodott meg, melyeket offshore számlákon tartottak a gyerekek nevén. A kormányfő lányát és vejét emiatt külön is vádolják Pakisztánban, ahol eddig még egyetlen miniszterelnök sem tudta kitölteni a kormányfői periódust. Pakisztánnak a függetlenség kikiáltása óta 18 miniszterelnöke volt és mindegyik idő előtt távozott.

Navaz Sarif háromszor is volt miniszterelnök tehát valóságos veterán Pakisztán politikai életében. Először 1990 és 1993 között töltötte be a kormányfői tisztséget, majd pedig 1997 és 1999 között. Ekkor vértelen puccsal távolították el tisztéből. Most majdnem kitöltötte az idejét hiszen a mandátuma jövőre jár le. Utódát a kormánypárt választja meg, és a jövő évi választásokig lesz hatalmon. A kormánypárt egyik legtekintélyesebb vezére nem más mint a kormányfő testvére, aki a legnépesebb állam, Pendzsab főminisztere.

Pakisztán atomhatalom, mely stratégiai helyen fekszik: itt keresztezik egymást a nagyhatalmak érdekei. Jelenleg Pakisztán az USA és Kína szövetségese és ősellenségnek tekinti Indiát, mely Oroszország támogatására számíthat. A szomszédos Afganisztánban évtizedek óta polgárháború dúl, melyben fontos szerepet játszanak a tálibok. Őket annak idején a pakisztáni hadsereg hírszerző szolgálata képezte ki méghozzá az USA kérésére. Amikor Afganisztán szovjet megszállás alatt állt, akkor a tálibok az USA támogatásával jelentős szerepet játszottak a szovjet barát erők bukásában. Később viszont hatalomra kerülve szembefordultak az Egyesült Államokkal. Oszama bin Laden és az Al Kaida Afganisztánban tervelte ki a 2001 szeptember 11-i merényletsorozatot. Amikor Amerika visszavágott, akkor Oszama bin Laden Pakisztánba menekült. Ott éldegélt háborítatlanul mindaddig amíg amerikai kommandósok meg nem ölték 2011-ben. Minthogy az amerikaiak „elfelejtettek” erről szólni, ezért a két állam kapcsolata azóta kissé feszültebb. Az USA viszont javította a kapcsolatait Indiával és erre buzdította Pakisztánt is. Az olvadás meg is indult: Navaz Sarif tárgyalt Narendra Modi indiai miniszterelnökkel. Az utódának mindenképp megoldásokat kell találnia a nehéz helyzetben hiszen a csaknem 180 milliós Pakisztán stagnál miközben vetélytársa India gőzerővel tör előre és a világ harmadik nagyhatalma akar lenni Kína és az USA mögött.
FüHü

Miről tárgyalt Trump és Putyin a búcsúvacsorán?

FüHü

-

2017-07-29

0

Miről tárgyalt Trump és Putyin a búcsúvacsorán?

Nem egy hanem két csúcstalálkozó is volt az amerikai és az orosz elnök között a G 20 kapcsán Hamburgban. Erről tett közzé rövid nyilatkozatot a Fehér Ház. Egyben közölték: új nagykövetet neveztek ki Moszkvába.

Trump orosz kapcsolatait nagyítóval vizsgálják Washingtonban azóta, hogy Hillary Clinton nyíltan megvádolta ellenfelét: az oroszoknak köszönheti győzelmét. Ezért a Trumppal kevéssé szimpatizáló sajtó felvetette: a hivatalosan bejelentett amerikai-orosz csúcstalálkozón kívül volt meg egy másik is Hamburgban. Mégpedig a G 20 búcsú vacsoráján.

Miről volt ott szó? Egyáltalán milyen nyelven beszélgettek hiszen nem volt ott Trump hivatalos tolmácsa, sem pedig a külügyminiszterek.

Putyin nem tud angolul, Trump egyetlen idegen nyelven sem beszél.

A rejtély csak részben oldódott meg, amikor Trump Twitter üzenetben elismerte: volt második csúcs, de szerinte a sajtó tudott erről. Részleteket nem közöltek.

Azt viszont bejelentették, hogy új nagykövete lesz az USA-nak Moszkvában. Jon Huntsman republikánus politikus, akinek van már diplomáciai tapasztalata is. Ő képviselte az Egyesült Államokat Pekingben 2009 és 2011 között. Utah állam egykori kormányzóját a demokrata Obama elnök nevezte ki annak idején a kulcsfontosságú pekingi posztra. Oroszország és az USA viszonya nem a legjobb annak ellenére, hogy Moszkvában sokat vártak Trump-tól. Különösen borzolja a kedélyeket azoknak a diplomata ingatlanoknak az elkobzása, melyet még Obama elnök jelentett be.

Az USA akkori elnöke büntető intézkedéseket hozott Oroszország ellen, mert napvilágra került: az oroszok Trump győzelmét támogatták az elnökválasztáson. Lavrov orosz külügyminiszter nemes egyszerűséggel rablásnak nevezte az orosz ingatlanok lefoglalását Washingtonban és New Yorkban.

Mindettől függetlenül Oroszország és az USA megállapodott egy részleges tűzszünetről Szíriában. Ezt ugyan ellenzi az amerikaiak egyik fő szövetségese, Izrael, de lehetővé teheti a rendezést abban az országban, ahol 2011 óta polgárháború folyik. Oroszország Asszad elnököt, míg az USA a szíriai államfő ellenfeleit támogatja.

Közben tovább folyik a vizsgálat Trump ellen az oroszokkal fenntartott kapcsolatok miatt. Az amerikai sajtó még mindig azt firtatja, hogy Trump fia miért tárgyalt olyan orosz ügynökökkel, akik leleplező dokumentumokat ígéretek Hillary Clintonról. Az Egyesült Államokban megszokott jelenség, hogy a választási kampány során kompromittáló anyagot gyűjtenek egymásról a jelöltek, de eddig ez belföldön maradt. Egy nagyhatalom támogatásának igénybevétele igen problematikus lehet. Flynn tábornoknak, Trump első nemzetbiztonsági tanácsadójának épp azért kellett távoznia tisztségéből, mert a sajtó kiderítette: túlságosan szoros kapcsolatot ápolt Oroszország washingtoni nagykövetségével a választási kampány idején 2016-ban.

Őkegyelme kegyelemjoga

FüHü

-

2017-07-29

0

Az amerikai történelem eddigi politikailag legkorruptabb elnöke Richard Nixon volt. De még ő is inkább lemondott, mintsem, hogy saját magának megkegyelmezzen (megtette azt helyette az utódja, Gerald Ford). Mert azt még Nixon sem tartotta tisztességesnek.

„Fenntartandó-e a felség azon joga, mely által a büntetendő cselekmények miatt indítandó bűnvádi eljárást – kivétel nélkül, valamennyi büntetendő cselekményekre nézve előzetesen megakadályozhatja, vagy ha folyamatba tétetett, megszüntetheti?”

Ezt a kérdést nem Donald Trump amerikai elnök politikai ellenfelei vagy ellenzéki liberális sajtója tette föl, hanem – amint azt a szöveg régies magyarsága is sejteti – Szalay László 19. századi jogász, liberális politikus, fiatalkorában Kölcsey joggyakornoka, Kossuth lapszerkesztő-utódja és a forradalmi kormányban Deák Ferenc igazságügy-miniszter főkodifikátora, majd a szabadságharc leverése miatti emigráció után hazatérve, 1861-től haláláig a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára.

Ugyanez a kérdés – fura formában – pár napja felmerült az Egyesült Államokban is. Méghozzá azért, mert kiszivárgott:

Trump afelől érdeklődik munkatársainál és jogászainál, hogy az amerikai elnök vajon megkegyelmezhet-e stábjának, családtagjainak vagy akár saját magának is.

A válasz nem egyértelmű, noha az alkotmány szerint az elnöknek „közjogi felelősségre vonás esetét kivéve, joga van az Egyesült Államok ellen elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére és a kegyelmezésre.”

Hetek óta látnak napvilágot egyre újabb és egyre leleplezőbb erejű részletek arról, hogy

Trump kampánystábja, sőt saját fia is közeli kapcsolatban állt a Kreml képviselőivel.

De július 20-án az is bizonyossá vált, hogy Robert Mueller volt FBI-igazgató és különleges ügyész vizsgálata immár kiterjedt Donald Trump oroszországi szálakhoz fűződő személyes pénzügyi kapcsolataira is.

Trump ugyan megmenekülhet a hazaárulás vádjától, mert az szinte bizonyosan politikai értékelés tárgya lenne, és a republikánus pártgépezet aligha hajlandó beismerni, hogy az elnökválasztási kampány során és azóta is szolgalelkűen segédkezett az Egyesült Államok tekintélyének szándékos vagy böszmeségre alapuló aláásásában. Ám

a pénzmosás bizony nagyon is köztörvényes bűnténynek számít,

és arra esetleg kemény, megdönthetetlen bizonyítékokat is lehet találni.

Noha Mueller és egyre bővülő csapata az elnök orosz ügyleteivel kapcsolatban is nyomoz, a máris bizonyított tények egyelőre volt kampányfőnökének, Paul Manafortnak a múltját és jelenét terhelik.

Manafort milliókkal tartozott Putyin-párti ukrán milliárdosoknak, akik évekkel ezelőtt perelték is emiatt, de mihelyt Trump kampányának vezetője lett, megszüntették a követelést.

Putyin ukrajnai pénzemberei (magyarán: Simicskái) potom pénzért kapták az orosz gázt, hogy azt méregdrágán adják tovább az azóta részben annektált országban, majd a sok százmilliós profitot New York-i ingatlanokba fektessék, amihez Manafort segédkezett, és amely szférában Trump rendkívül nagy játékosnak számított. Mindeközben Manafort is megszedte magát, amihez ráadásul tizenmilliós hitelt kapott egy kis amerikai banktól (a bank teljes tőkéjének egynegyedét neki adták, hogy kaliforniai ingatlanokba fordítsa), mihelyt felvételt nyert Trump belső köreibe.

Ezeknek az ügyleteknek a nagy részét ciprusi bankokon keresztül bonyolították le – amelyek „tisztaságát” szerb és magyar vonatkozásban is jól ismeri az olvasó. De ugyanakkor bele volt keveredve a Deutsche Bank is, amely az elmúlt húsz évben mintegy négymilliárd (!) dollárnyi hitelt adott Trumpnak, vagy hitelekre kezességet kapott tőle. A bank persze profitált ebből, de Trump be is perelte a németeket, hogy elhalassza adósságai egy részének a visszafizetését.

A pénzmosás lényegéhez tartozik a pénzmozgatás szándékos agyonbonyolítása – hogy ne lehessen kifürkészni honnan hová – és főleg, hogy mi célból – gurul a tallér.

Ezért olyan roppant nehéz felgöngyölíteni az egyre inkább bűnszövetkezetnek tűnő Trump-birodalom cselekményeit

– a több ezer(!) bírósági peren át a putyini zsarolhatóságon keresztül a Fehér Házig és az elnöki hivatal méltóságának, sőt az Egyesült Államok nemzetközi pozícióinak és tekintélyének szándékos vagy szélhámos aláásásáig.

Trumpék mindenesetre alaposan benne vannak a kalamajkában – ezért utasította jogászait arra, hogy mindenáron találjanak valamilyen ürügyet Mueller vizsgálódásának aláásására, netán a volt FBI-igazgató rendkívüli ügyészi hivatalának megszüntetésére. Ezért mondta az elnök a minap, hogy már megbánta Jeff Sessions igazságügyminiszteri kinevezését, mert az – még szenátori mivoltában korai Trump-támogatóként – kivonta magát az orosz kapcsolatok vizsgálatának befolyásolásából s így nincs, aki kirúgja Muellert. Ezért húzott meg Trump egy határvonalat:

amennyiben Mueller az elnök mélyen titkolt adóbevallásait piszkálná meg, akkor kénytelen lenne őt eltávolítani.

És végül ezért kezdett Trump az iránt érdeklődni, hogy végszükség esetén megkegyelmezhet-e önmagának. Az amerikai történelem eddigi politikailag legkorruptabb elnöke Richard Nixon volt. De még ő is inkább lemondott, mintsem, hogy saját magának megkegyelmezzen (megtette azt helyette az utódja, Gerald Ford). Mert azt még Nixon sem tartotta tisztességesnek.

FüHü/PT (Washington)

Veszélyben a Hadzs

ki

-

2017-07-28

0

Mekka közelében zuhant le egy rakéta, melyet a síiták lőttek ki Jemenből. Így akarják megzavarni a nagy mekkai zarándoklatot – állítja Szaúd Arábia.

A mekkai zarándoklat idén augusztus végére esik és legkevesebb kétmillió hithű muzulmán érkezését várják Szaúd Arábiába. Nem ez volt az első rakéta, melyet Jemenből lőttek ki Mekka irányába: tavaly októberben hasonló eseményről számolt be Szaúd Arábia. Mely háborút folytat a síiták ellen Jemenben. Minden háborúban az első áldozat az igazság, ezért Szaúd Arábia bejelentését óvatosan kell kezelni hiszen az elsősorban a közvélemény mozgósítására szolgál.

A jemeni háború most különösen Szaúd Arábia szívügye lett amióta Mohamed bin Szalman hadügyminiszter első számú trónörökös lett. Az öreg király kedvenc fia ennek a háborúnak az igazi fővezére. Csakhogy a háború Szaúd Arábia szempontjából nem áll jól. A lázadók kezükben tartják a fővárost és a hadseregük ellenáll a Szaúd Arábia által vezetett szunnita arab koalíciónak. Igaz, hogy a lázadók számíthatnak a síita koalíció támogatására. Mindenekelőtt Irán játszik kulcsszerepet abban, hogy a síita lázadók tartani tudják magukat Jemenben.

A Hadzs, a nagy mekkai zarándoklat évek óta óriási biztonsági problémát jelent Szaúd Arábiának. A szunnita-síita ellentétek kiéleződése csak olaj a tűzre hiszen a közel-keleti konfliktusok sorozata legalább annyira nemzeti- hatalmi küzdelem mint amennyire vallási összecsapás. Szíriában és Irakban például a szunnita kurd milíciák együtt küzdenek a síitákkal az Iszlám állam ellen, mely a szunnita irányzatot tartja az egyetlen igaz hitnek. Szaúd Arábia nemrég több mint százmilliárd dollár értékben vásárolt fegyvereket az USA-tól vagyis elhúzódó konfliktusra számít a Közel Keleten.

Fontos

Scaramucci–Káin megölte, vagyis kirúgatta, Priebus–Ábelt, aminek nyomán Isten (ebben a színjátékban csakis Trump játszhatja ezt a szerepet) megbüntette, vagyis kirúgta Scaramucci–Káint.

Többet tudok az ISIS-ről, mint a tábornokok. Higgyék el nekem! Később elmagyarázta, hogy azért tud olyan sokat az Iszlám Államról, mert szenvedélyesen nézi a televíziót.

Mečiar utódai a szomszédban, székely biznisz, csúcson a román foglalkoztatottság és vigyázat: Szerbiában mérik a sebességet fizetőkaputól fizetőkapuig. A szomszédos országok lapjaiban böngésztünk.

Nagyon sok romának kellett elmenekülnie a háború sújtotta kelet-ukrajnai régiókból. Az ő helyzetük sokkal nehezebb a többi belső menekültnél, nagyon sokszor találkoznak ugyanis diszkriminációval. Munkát pedig gyakran azért nem kapnak, mert nincsenek meg a megfelelő papírjaik.

a szomszédok még csak most kezdtek el köszönni nekik.

munkakönyvre lenne szükség, neki pedig, ahogy sok más roma menekültnek, nincs ilyen.

A nők különösen alultápláltak, mert ami kevés ennivaló van, azt elsősorban a gyerekek kapják.

a háború elől menekülők közül ők vannak a legrosszabb helyzetben.

Amikor a húsz évvel ezelőtti mozivásznon a farok csóválta a kutyát (Dustin Hoffmannal és Robert De Niróval a főszerepben), korántsem ért véget az a jelenség, hogy az élet imitálja Hollywoodot.

hazudott, amikor azt állította kollégáinak, hogy a kampány során soha nem találkozott az orosz kormány képviselőivel.

Már az is faramuci volt, ahogyan Anthony Scaramucci New York-i pénzügyi mágnás bevágódott a Fehér Ház sajtószobájába mint leendő (azóta sem formailag kinevezett) kommunikációs igazgató, és közzétette, hogy nem a kabinetfőnöknek fog jelenteni, hanem közvetlenül az elnöknek.

Így aztán Trump személyesen is beismerte, hogy kabinetjében teljes a káosz

Az amerikai történelem eddigi politikailag legkorruptabb elnöke Richard Nixon volt. De még ő is inkább lemondott, mintsem, hogy saját magának megkegyelmezzen (megtette azt helyette az utódja, Gerald Ford). Mert azt még Nixon sem tartotta tisztességesnek.

Trump afelől érdeklődik munkatársainál és jogászainál, hogy az amerikai elnök vajon megkegyelmezhet-e stábjának, családtagjainak vagy akár saját magának is.

Trump kampánystábja, sőt saját fia is közeli kapcsolatban állt a Kreml képviselőivel.

a pénzmosás bizony nagyon is köztörvényes bűnténynek számít,

Manafort milliókkal tartozott Putyin-párti ukrán milliárdosoknak, akik évekkel ezelőtt perelték is emiatt, de mihelyt Trump kampányának vezetője lett, megszüntették a követelést.

Ezért olyan roppant nehéz felgöngyölíteni az egyre inkább bűnszövetkezetnek tűnő Trump-birodalom cselekményeit

amennyiben Mueller az elnök mélyen titkolt adóbevallásait piszkálná meg, akkor kénytelen lenne őt eltávolítani.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA