„Az olaj életfontosságú Észak Koreának ahhoz, hogy folytassa nukleáris fegyverkezési programját!”- hangsúlyozta az Egyesült Államok képviselője a Biztonsági Tanácsban.
Nikki Haley eredetileg teljes olajembargót akart elérni, de a megszavazott változat ennél kevésbé brutális szankció, bár ennek is súlyos következményei lehetnek a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszer számára.
A kínaiak ellenezték a teljes olajembargót.
Azzal érveltek, hogy az teljesen a falhoz szorítaná Észak Koreát, melynek kiszámíthatatlan diktátora esetleg előre menekülne, és meginditana egy nukleáris konfliktust, melynek a kimenetele katasztrofális lenne a sűrűn lakott térségben. Peking attól is tart, hogy háborús helyzet esetén tömegesen indulnának meg a menekültek Észak Koreából. Kínának 1400 kilométeres közös határa van Észak Koreával. Mit tartalmaz a BT egyhangúan megszavazott határozata?
Az olajszállítások radikális korlátozását: az eddig évi 8,5 millió hordó olaj helyett csak 2 millió hordó jut be Észak Koreába. Ezenkívül megtiltják az észak-koreai textilipar termékeinek külföldi vásárlását és azt, hogy a külföldön dolgozó észak-koreai munkások hazautalhassák a fizetésüket. Ez összesen
1,3 milliárd dollárral csapolja meg az államkasszát Észak Koreában.
Amely a maga részéről kitart háborús irányvonala mellett.
A „Közel-Kelet lökhárítója” – gyakori kifejezés, amellyel Libanont illetni szokták. Ugyanis bármi történik a régióban, azt az ország mindig megérezi magán. Nincs ez másképp azóta sem, hogy november 4-én Szaad Haríri miniszterelnök lemondott a hatalomról, amellyel kapcsolatban még mindig találgatják, hogy valójában mi vezetett a távozásához.
Állandó válságban
Először is folytatva az előző cikket, legelőször fontos kitérni arra, hogy az elmúlt években nem ez az első eset, hogy Libanon ilyenfajta válságos időszakon megy keresztül. Sőt, az ország történelmében igazából a „nyugodt korszakok” mennek csodaszámba. Tavaly például a libanoni kormány egyike volt azoknak, akik a leghangosabban tiltakoztak a szaúdi állampolgárságú Nimr an-Nimr síita vallástudós január 2-ai kivégzése ellen, ami viszont kivívta Szaúd-Arábiának és szövetségeseinek a haragját, és komoly feszültségeket idézett elő a két ország kapcsolatában.
Akárcsak az elmúlt napokban, 2016 elején az Öböl-menti államok (Omán kivételével) visszahívták az állampolgáraikat és a diplomáciai személyzetük nagy részét Libanonból. A szaúdi kormány február 19-én felfüggesztette a Libanonnal – és egyben Franciaországgal – kötött megállapodását, miszerint 3 milliárd dollár értékben francia fegyverekkel látták volna el a libanoni hadsereget. Azt is bejelentette, hogy nem utalja át a libanoni rendőrségnek ígért egymilliárd dolláros támogatást sem.
Az Öböl-menti monarchiák leállították a libanoni befektetéseiket, egymás után adták el libanoni ingatlanaikat,
és még a GCC (Öböl-menti Együttműködési Tanács) tagállamai is elkezdték kivonni a tőkéjüket a libanoni bankszektorból.
Mivel Szaúd-Arábia volt Libanon legfontosabb exportpartnere, és 2015-ben Libanonban az arab beruházások több mint kilencven százaléka (12 milliárd dollár) az Öböl-menti monarchiákból jött, ezért a feszült viszony igencsak érzékenyen érintette az ország gazdaságát. Odáig fajult a helyzet, hogy eddig közel 100 libanoni vendégmunkást toloncoltak ki Szaúd-Arábiából, több száznak befagyasztották a bankszámláikat. Ez pedig annak tükrében volt fájó, hogy
Libanon a világ egyik leginkább eladósodott országa,
már eddig is közel 10 milliárd dollárjába került a közel kétmilliónyi szíriai menekült ellátása, és ezért kénytelen volt újabb hiteleket felvenni a Világbanktól, és több segítséget kérni az ENSZ szervezeteitől.
Libanonban tavaly az egyik legnagyobb probléma a „szemétválság” volt, amikor Bejrút utcairól nem szállították el a szemet, mivel összeomlott a szemétszállítás. A kép forrása: Twitter.
Politikai vákuum
Ezek a szaúdi lépések már akkor is komoly belpolitikai válságokat idéztek elő: Asraf Rífi igazságügyi miniszter lemondott, a szunnita és a keresztény falangista csoportokat összefogó Március 14-ei Koalíció azonnal nekiesett a síitáknak, a Hezbollahot és a Michel Aún vezette keresztényeket tömörítő Március 8-ai Koalíciónak, ismét megbénítva az ideiglenes kormány működését és tovább növelve a politikai bizonytalanságot. Összecsapások robbantak ki és nem úgy tűnt, hogy egyhamar sikerül megoldani az országban 2014 óta tartó politikai vákuumot.
Akkoriban nem volt elnöke az országnak, csak „ügyvezetője” Tammám Szalám személyében. Végül ennek a belpolitikai káosznak 2016-ban lett vége.
Michel Aoun. A kép forrása: Wikimedia Commons
Folytatva az év eleji egyeztetéseket, Szaad Haríri október 20-án bejelentette, hogy elfogadja a nyolcvan év feletti maronita keresztény Michel Aún tábornok elnöknek való kinevezését. Ebben semmi meglepő nincs:
Libanonban már évtizedek óta az a gyakorlat, hogy az államfőnek a keresztény maronita, a parlament elnökének a síita, a miniszterelnöknek a szunnita közösségből kell származnia,
mivel csak így tartható fenn a kényes egyensúly az országban, ahol 18 különböző felekezet van jelen. Mivel mindegyik koalíciós tömb elfogadta Aún kinevezését és a parlamentben abszolút többségben kapott, ezért október 2016. október 31-én, majdnem 30 hónap után újra lett elnöke az országnak. Egy hónappal később pedig a szokásoknak megfelelően Harírit nevezték ki Libanon kormányfőjének.
Miért pont most újult ki a libanoni válság?
Jogosan merülhet fel a kérdés, hiszen úgy tűnt, hogy sikerült stabilizálni az országot. Olvasva a különböző elemzéseket és cikkeket a nemzetközi és az arab sajtóban, az alábbi három fő magyarázatot adják a libanoni eseményeknek.
Belpolitika:
Az első magyarázat szerint a mostani válság gyökere az ország belpolitikai helyzetéből adódik. 2018 májusában parlamenti választásokat tartanak Libanonban, amely elég érdekesnek ígérkezik. Ugyanis idén nyáron új választási törvényt vezettek be az országban. 15 választási kerületre osztották az államot, szigorítottak a jelöltségeken (pl. nem indulhatnak két párt színeiben), és a parlamenti küszöb 10 százalék lett.
Ám a választási reformokat nem sikerült teljes egészében megvalósítani. Például kimaradt a női kvóta, a szavazati korhatár levétele 21-ről 18-ra, illetve a hadsereg szerepének megnövelése. Ugyanúgy a választási reformnak nem hivatalosan az volt a feladata, hogy a Hezbollah hatalmi bázisát gyengítse, de eddig úgy tűnik, hogy pont fordítva sült el a dolog: Haríri járt rosszabbul, aki egyre több anyagi veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, miközben a szaúdiakkal való barátsága miatt támadták őt és jelentősen megcsappant a korábbi népszerűsége. Ezért
a lemondás Haríri számára egyfajta előremenekülést jelent
a választások előtt, mivel nem akar leszerepelni és időt biztosít a pártjának és a libanoni szunnitáknak arra, hogy „újjászervezzék” magukat jövő év májusára.
2. A Hezbollah megerősödése
A másik nézet szerint, bár éppen most a sok országban terrorszervezetként számon tartott Hezbollah nem tervezett merényeltet Haríri ellen, ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben esetleg ne próbálnák meg őt eltávolítani a hatalomból. Ugyanis Szaad Haríri már hónapok óta a síita szervezet kritikáinak középpontjában van, főleg azért, mert továbbra sem hajlandó érdemben javítani a libanoni-szíriai kapcsolatokon vagy mindenáron „Szaúd-Arábia érdekeit akarja megvalósítani”.
Ezzel együtt az is aggodalmat keltett a libanoni kormányban, hogy a Hezbollah és a libanoni hadsereg az elmúlt hónapokban gyakran együttműködött egymással. 2014-ben az Iszlám Állam betört az országba és egy hétig megszállás alatt tartotta Arszál városát. Bár a városból egy hét alatt kiűzték őket, a harcok egészen nyárig nem értek véget. Viszont augusztusban a Hezbollah a hadsereggel együtt pucolta ki a libanoni-szíriai határ mentén lévő utolsó terrorista fészkeket.
A libanoni hadműveletekkel egy időben történt a barcelonai ámokfutásos merénylet. A libanoni katonák így fejezték ki szolidaritásukat. A kép forrása: Twitter
Szorosan kapcsolódik ehhez, hogy az ISIS „fővárosát” a kelet-szíriai Rakkát október folyamán felszabadította az amerikai vezetésű nemzetközi koalíció által támogatott, kurd és arab milíciák alkotta Szíriai Demokratikus Erők nevű ellenzéki szervezet. November elején pedig sor került Abu Kamal ostromára, és a szíriai hadsereg közleménye szerint két nappal ezelőtt kiűzték a terroristákat a városból. Ezzel gyakorlatilag minden területét elvesztette az Iszlám Állam Szíriában.
Habár Bassár el-Aszad szíriai államfő továbbra is azt ígérte, hogy a hadjáratoknak nem vet véget, mert a többi, mérsékelt ellenzéki csoporttal is leszámol, az már kérdéses, hogy ezekben a Hezbollah mennyire fog részt venni. Ugyanis ott is jelentek meg olyan hangok, akik az ISIS utáni kivonulást követelik, mivel túlságosan kimerültek, és állításaik szerint sokkal inkább az „ősellenség” Izraelre, Szaúd-Arábiára vagy a libanoni belpolitikára kellene koncentrálniuk.
Ha valóban bekövetkezik a szíriai kivonulás, akkor annak következményeit elsősorban Libanon érezné meg.
A győztesként hazatérő és komoly harci tapasztalatokkal rendelkező fegyveresek felboríthatják a politikai egyensúlyt, csökkenthetik a hadsereg jelentőségét és ezzel együtt Haríri hatalma is rendkívül meggyengülne, hiszen nem tudna már befolyással lenni az eseményekre. Azt is képtelen lenne megakadályozni, hogy 2006-hoz hasonlóan egy újabb fegyveres összetűzés robbanjon ki Izrael és a Hezbollah között, amelyről már 2017 tavaszától így is egyre gyakrabban suttognak. Ha ez megtörténik, függetlenül attól, hogy mi lenne egy ilyen összecsapásnak a kimenetele, akkor abba Haríri és a teljes libanoni kormány belebukna és a Hezbollah venné át a hatalmat. Tehát a libanoni miniszterelnök lényegében nem akarta megvárni, amíg otthon eltávolítják őt a hatalomból és inkább az események elébe ment.
3. A szaúdi „hosszú kések éjszakája”
A harmadik elképzelés szerint pedig egyértelműen Szaúd-Arábia áll Haríri lemondásának hátterében, kényszerítették arra, hogy így tegyen. Ez a vélemény tökéletesen egybecseng a szaúdi Mohamed bin Szalmán jelenlegi trónörökös napokban is zajló tisztogatási akcióival. Vagyis a koronaherceg nemcsak a belső ellenzéktől vagy a hatalmára nézve veszélyt jelentő hercegektől akar megszabadulni, hanem mindazon külföldi szövetségeseitől, akiket korábban anyagilag és diplomáciailag is támogatott, de valami miatt „csalódott” bennük. Ezért felmerült az is, hogy Abed Rabbó Manszúr al-Hádi jemeni miniszterelnököt szintén eltávolítják a hatalomból, mivel abszolút nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Haríri nagy csalódás volt a jelenlegi szaúdi vezetés számára,
mert egyrészt ő inkább még az előző szaúdi uralkodó – a 2015-ben meghalt Abdullah – egyik embere volt. Másrészt azért küldték őt vissza 2016-ban, hogy csökkentse Irán és a Hezbollah hatalmát, valamint egy zászló alá gyűjtse a helyi szunnitákat, és intézze el, hogy a jövőben Libanon mindenben a szaúdiak „szája íze szerint” cselekedjen.
Ám ehelyett Mohamed bin Szalmánnak arra kellett ráébrednie, hogy túl sokat gondolt Haríriről, aki nem rendelkezik az apjához hasonló karizmával és kapcsolatokkal. Ráadásul az is csalódást váltott ki a szaúdi körökben, hogy Haríri belegyezett Michel Aún elnöki kinevezésébe, és bár bírálta a Hezbollahot, valójában nem volt olyan intézkedése (pl. a választási törvény), amivel ténylegesen is meggyengítette volna a síita szervezet pozícióit.
Október elejétől pedig tényleg látni lehetett, hogy a szaúdiak részéről egyfajta szervezkedés indult meg először a Hezbollah, majd a libanoni kormányfő ellen. Még érdekesebb volt, hogy amikor november 3-án Szaad Haríri gépe leszállt Rijádban, rendőrök szállták meg a repülőgépet, elvették a telefonokat a libanoni miniszterelnöktől és annak testőreitől. Ugyanúgy gyanúsnak találták, hogyha Haríri valóban régóta készült a lemondásra, akkor miért tervezett november 6-ra találkozókat az IMF-fel vagy a Világbankkal, amelyek az újabb kölcsönök felvételéről szóltak volna. Mások pedig azt emelik ki, hogy
Haríri végig olyan szöveget olvasott, amelyet nem ő írt, mivel a papíron lévő szavak teljesen eltérték a libanoni elnök által használt kifejezésektől.
A fő kérdés viszont továbbra is megválaszolatlan, és még a szakértők részéről is nagy a tanácstalanság: mi fog történni Libanonban Haríri lemondását követően? A legrosszabb eshetőség, hogy kiújul a múlt században kirobbant, tizenöt évig tartó, 120 000 halálos áldozattal járó polgárháború. Mások szerint viszont a jelenlegi közel-keleti helyzet miatt sem Iránnak, sem Szaúd-Arábiának nem érdeke, hogy háborút robbantson ki.
Egy dolog azonban biztos: nem ez az első, de nem is az utolsó politikai válság az ország történetében.
A délszláv háborús bűnök kivizsgálására 24 évvel ezelőtt alapított Hágai Törvényszék utolsó ítélethirdetésekor, az egyik elítélt, Slobodan Praljak, az egykori Herceg-Bosna nevű boszniai horvát bábállam vezérkari főnöke, mérget ivott és a kórházba szállítása után, meghalt. Legemlékezetesebb haditette az volt, hogy felrobbantatta a Mostar főleg bosnyákok illetve horvátok lakta negyedét összekötő, régi, a Neretva folyót átívelő hidat. Indoklásként azt hozta fel, hogy csak így tudta megakadályozni, hogy a bosnyákok ne indíthassanak támadást a horvát lakosság ellen.
Slobodan Praljak 1945. január 2-án született a boszniai Čapljinaban. 1970-ben szerzett diplomát a zágrábi műszaki egyetemen, 1971-ben a zágrábi bölcsésztudományi karon és 1972-ben pedig a színház, televízió és film akadémián. A délszláv háborúig színházi rendezőként dolgozott Zágrábban, Eszéken és Mostarban, valamint több filmet és dokumentumfilmet is rendezett.
1991-ben önkéntesként csatlakozott a boszniai horvát fegyveres erőkhöz és vezérőrnagyi rangot szerzett, majd 1993-ban a boszniai horvát védelmi tanács (HVO) vezérkari főnökévé választották.
A hágai törvényszék 2006-ban kezdődő pere óta Praljak – munkatársai segítségével – 18 könyvet adott ki, amelyben dokumentálta és elemezte a horvát és a boszniai háborút.
A hágai nemzetközi törvényszék még öt boszniai horvát háborús bűnöst is elítélt másodfokon. Az év végén a törvényszék befejezi működését, melynek fő célja az volt, hogy megbüntessék a délszláv háborúk legfőbb bűnöseit, akik többszázezer ember halálát idézték elő és több mint egymillió civilt késztettek menekülésre az egykori Jugoszláviából.
Persze nem az egykori szultánról van szó, hanem Szulejman Kerimov orosz oligarcháról, akit Franciaországban tartóztattak le.
13 olyan neves orosz értelmiségi írt levelet Emmanuel Macron francia elnöknek, akik korábban megkapták a francia becsületrendet. Kiállnak Putyin kedvenc oligarchája mellett, aki előzetesben van Nizzában. Ott
kissé gúnyosan Nagy Szulejmánnak titulálják Szulejman Kerimovot, Oroszország tizenegyedik leggazdagabb emberét,
aki a Dunaferr titokzatos tulajdonosa is, és korábban övé volt az Anzsi Mahacskala futballklub, Dzsudzsák Balázs egykori csapata.
Az orosz oligarchát két napig hallgatta ki a francia rendőrség, majd letartóztatták több tízmillió eurós adócsalás miatt. Emiatt Moszkvában bekérették Franciaország ügyvivőjét a külügyminisztériumba. Ugyanis Kerimov nemcsak oligarcha, hanem Dagesztán szenátora is, és az oroszok szerint a franciák megsértették a bécsi konvenciót, amely a diplomáciai mentességgel rendelkező külföldiek jogállását szabályozza.
Csakhogy Kerimov ezúttal nem a diplomataútlevelét használta,
magánemberként járt Franciaországban, és gyanús ingatlanüzleteket kötött a milliárdosok kedvenc helyén, Antibes-ban.
Kerimov jókor volt jó helyen: a Szovjetunió bukásakor ő privatizálta a műtrágyabizniszt. Vagyonát ma 7 milliárd dollárra becsüli a Forbes. Tizenöt éve foglalkozik ingatlanügyekkel a francia Riviérán. A lapokba korábban már azzal került is bekerült, hogy 2006-ban darabokra törte Ferrariját Nizza híres sétányán, a Promenade des Anglais-n.
A francia rendőrség már három éve felfigyelt arra, hogy sok gyanús külsejű ember sürgölődik az Hier (Tegnap) nevű, 150 milliót érő luxusingatlan körül, amelyet egy svájci üzletember nevére jegyeztek be, de sokan azt gondolták, hogy ő csak stróman.
A francia rendőrség elfogott két svájci üzletembert és egy francia adószakértőt, akik Kerimovnak dolgoztak.
A gyanú szerint meghamisították az ingatlanügyleteket: alacsonyabb árat írtak be a szerződésekbe, hogy kevesebb adót kelljen fizetni.
Ily módon az orosz oligarcha több tízmilliós adócsalást követett el. Ügyével most vizsgálóbíró foglalkozik. Ha az ötmillió eurós óvadék fejében szabadlábra helyezik is, akkor sem hagyhatja el Nizza környékét.
Putyin szóvivője személyesen állt ki Kerimov mellett, mondván, hogy minden jogi eszközt felhasználnak a kiszabadítására. Macron és Putyin viszonya nem a legjobb amióta az orosz elnök nyíltan Marine Le Pent támogatta az elnökválasztási kampány során, és orosz hekkerek is beavatkoztak az elnökválasztási folyamatba.
Szíria elnöke erős kétségeit fejezte ki Trump hivatalos bejelentésével kapcsolatban, mely szerint Abu Bakr al-Bagdadit az amerikaiak megölték és a hamvait a tengerbe szórták. Ez ugyanaz a verzió, melyet Oszama bin Laden halála alkalmával közzétettek, de nagyon kevés a valós bizonyíték – érvel Asszad elnök, aki a szíriai közszolgálati médiának nyilatkozott.
Szíria államfője közölte: semmi közük sem volt Abu Bakr al-Bagdadi halálához, ha az valóban bekövetkezett. Korábban ugyanezt közölte a hadügyminisztérium Moszkvában.
Abu Bakr al-Bagdadit az amerikaiak találták ki
A szélsőséges wahabbita iszlám ideológia már évszázadok óta létezik: ennek alapján használták fel Oszama bin Ladent és Abu Bakr al-Bagdadit az amerikaiak. Ők találták ki ezeket a vezéreket és bármikor hozhatnak egy hozzájuk hasonlót vagy „fel is támaszthatják őket!” – gúnyolódott Asszad elnök. Aki hangsúlyozta: ők valójában harcolnak a terrorizmus ellen! Nem úgy mint az amerikaiak, akik kihasználják a fanatikus iszlamista áramlatokat a saját céljaikra – mondta Asszad szír államfő, aki nyerésre áll a nyolc éve tartó polgárháborúban Szíriában.
Szíriában az orosz légierő folyamatosan bombázza az Asszad kormány ellenfeleinek állásait Idlib tartományban. A bombázás megijeszti a polgári lakosságot, mely ezer számra menekül el Törökországba. „Ezt a terhet már nem tudjuk elviselni !” – hangsúlyozta Erdogan török elnök. Aki 6 milliárd eurót kap azért, hogy török területen tartsa a szír és más menekülteket.
A törökök maguk szeretnének uralkodni Idlib tartományban, melyet az amerikaiak részben kiürítettek. A kurdokat, akik korábban az USA leghűbb szövetségesei voltak, Trump elnök magukra hagyta. Ennek következtében a kurd milícia lepaktált Asszad szír elnökkel, aki szintén maga szeretne uralkodni Idlib tartományban mondván ez Szíria része! Az oroszok támogatják Asszad elnököt, aki csak akkor indítja meg a csapatait, ha az orosz légierő már megtisztította ott a terepet.
Mi lesz az orosz-török szövetséggel?
Kezdetben Erdogan elnök Asszad megbuktatására törekedett Szíriában, ahol egy vele szövetséges vezetőt látott volna szívesen. Miután kiderült, hogy Asszad elnök megőrzi hatalmát Oroszország és Irán támogatásával, Erdogan is váltott és lepaktált az oroszokkal. Akiktől az amerikaiak ellenkezése ellenére megvette az Sz 400-as rakétavédelmi rendszert. Vagyis szemfordult Trump elnökkel, hogy megmutassa Törökország szuverén politikát folytat a Közel Keleten. Minthogy azonban az oroszok továbbra is kitartanak Asszad elnök mellett, ezért Erdogan kutyaszorítóba került. Ezért is látogatott nemrég Washingtonba, ahol úgy fogadták mint régi kedves barátot. De nem adtak neki semmit hanem európai „barátait” ajánlották a figyelmébe. Ezért fenyegetőzik új menekült hullámmal Erdogan elnök, aki Európával akarja megfizettetni nem épp sikeres politikájának az árát.
A Holdújév évezredek óta a legnagyobb ünnep a Mennyei Birodalomban, ahol százmilliók kelnek útra, hogy visszatérjenek szűkebb pátriájukba. Ez a modern történelem legnagyobb népvándorlása, amelyet idén megakadályoz a korona vírus.
A kínai hatóságok erélyes intézkedésekkel próbálják megakadályozni a járvány terjedését és a pánikot, amely az egész gazdasági életet befolyásolhatja.
A járvány központját – magyarországnyi embert – karanténba helyeztek. Vuhan városban robbant ki a járvány. Magában a városban 8 millióan élnek, a külvárosokban még legkevesebb 3 millióan. Ők semmilyen formában sem vehetnek részt a Hold újév ünnepségein, melyekre az átlag kínai egyhetes szabadságot kap. Másutt is drasztikusak a korlátozások: több mint 70 ezer mozi marad zárva! Nem lehet megtekinteni a Császári palotát Pekingben, zárva tart a Disneyland Shanghajban.
A kínaiak a legmagasabb fokozatba emelték a járvány készültséget: ebben a fokozatban csak a kolera és a bubopestis van!
Így a patkány éve nem a legszerencsésebben kezdődik Kínában, ahol a rossz előjeleket sokan hajlamosak kiterjeszteni az egész évre. Pedig nemrég még optimizmus uralkodott az amerikaiakkal kötött új megállapodás miatt. Most a kormányzat szigorú intézkedésekkel próbálja megakadályozni azt, hogy világjárvány alakuljon ki, de ez egyre nehezebb hiszen kínaiak szinte mindenütt élnek a világon és ebben a kulturális környezetben a Hold újév akkor a legnagyobb ünnep, ha Kínában a korona vírus keseríti meg az emberek életét.
Brüsszelben gyűlnek össze a nyugati országok külügyminiszterei. Megvitatják mit kellene és mit lehet tenni a továbbiakban az ukrajnai háborúra adott válaszként. A Brexit óta először vesz részt Nagy Britannia külügyminisztere is a megbeszéléseken.
A miniszterek várhatóan megtárgyalják mit tehetnek még Ukrajna támogatására, meddig mehetnek el, mi az a vörös vonal amin nem tudnak és nem is akarnak átlépni, hogy megelőzhessék a háború tovább terjedését Európában.
A NATO, a G7 és az Európai Unió külügyminiszterei egymás után találkoznak, és megbeszélik mivel lehet további nyomást gyakorolni Oroszországra. mit kellene még tenni.
A NATO fontolóra veszi a katonai szövetség keleti szárnyának további megerősítését.
Megbeszélések lesznek a NATO-n kívüli országok, például Grúzia és Moldova támogatásáról.
Az EU miniszterei meghallgatják az ukrán külügyminisztert Dmytro Kulebát. Kuleba helyzetértékelését figyelembe véve értékelni fogják, aki várhatóan elsősorban nagyobb légvédelmi képesség biztosítását várja segítségként.
Liz Truss brit külügyminiszter lesz az első brit miniszter a Brexit óta, aki részt vesz az EU külügyi tanácsán.
A brit külügyminiszter kijelentette mindent megtesznek Ukrajna további hathatós támogatása érdekében, miközben szigorítják az általa „Putyin hadigépezetének” nevezett satuját.
A cél a nyugati egység újbóli megerősítése és megszilárdítása.
Magyarország mára választási autokrácia lett, a migránsellenes szöveggel Orbán Viktor azt igyekszik eltitkolni, hogy fel akarja számolni a magyar demokráciát, ám ha az EU az értékei alapján jár el, akkor ki kell zárnia az országot.
Így írja le a helyzetet a Le Monde-ban Herman Van Rompuy a korábbi bizottsági elnök tanácsadója (2010-2014), aki jelenleg az európai jog professzora Hollandiában. Luuk van Middelaar holland filozófus szerint a strasbourgi elmarasztaló határozat a tisztázás és az újjászerveződés pillanatát jelentette az Európai Néppárt számára.
Orbán ugyan kereszténydemokratának állítja be magát, hogy ily módon megnyugtassa a szövetségeseket, ám van egy olyan frontvonal, ami egyáltalán nem összebékíthető a pártcsaládban. A Merkel-féle irgalmas szamaritánus álláspont nyitott a bevándorlásra és európai szolidaritást szorgalmaz. Ezzel szemben áll a magyar vélemény, amelyet egy kis ország képvisel, de nagy vonzerőt gyakorol a jobboldal jelentős részére és a nyugati közvéleményre.
A szankciós döntés az elhatárolódás első jele a Néppárton belül. A konzervatívok bizonyosan nem tudnak egyszerre a kancellárral és a magyar kormányfővel kampányolni az EP-választásra, annál is kevésbé, mivel a fő téma a migráció lesz.
A szakértő elképzelhetőnek tartja, hogy Orbán lesz az európai szélsőjobb feje. Ő az a csatlós, akit Bannon keres. Mert ugyan demokrácia-ellenes álláspontja hitelteleníti, de az üzenete hat. Nem hagyja, hogy megszégyenítsék. Nyáron már felvetette, hogy keresztény, európai, iszlámellenes pártot kell alapítani. Lesz annyira intelligens, hogy ne akarjon mindenkit a zászlaja alá gyűjteni, igyekszik majd kizárni a szélsőjobbot, a neonáci csoportokat és a hasonlókat. Az elemző ésszerűnek tartja az első magyar reakciókat az európai szankcióra, mert annak segítségével össze lehet keverni az alapértékeket a migráció fölöttébb vitatott kérdésével.
Ami a szabadságjogokat illeti, Magyarország már nem demokrácia csupán annak Patyomkin-változata. A szavazópolgárok spanyolfalként szolgálnak, többé nem léteznek ellensúlyok. A sajtó, az igazságszolgáltatás, a civil szféra, a felsőoktatás, mind-mind hallgatásra kényszerül. A Néppártnak számolnia kell azzal, hogy a Fidesz tagsága Achilles-saroknak bizonyulhat a választók szemében. Viszont ha kiteszik Orbánt, akkor az amputációként hat, mivel ellentétes az európai összefogás gondolatával. Szóval hatalmas dilemma ez.
Újabb bizalmas diplomáciai levelet hozott nyilvánosságra a Mail on Sunday. Sir Kim Darroch – aki az első Mail on Sundayban közzétett diplomáciai levele után tarthatatlan helyzetbe került Washingtonban és ezért lemondott nagyköveti megbízatásáról – korábbi elmarasztaló bizalmas levelét tették közre az iráni atomalku-egyezmény felmondásával kapcsolatosan.
Sir Kim Darroch 2018-as emlékeztetője azzal vádolta Donald Trumpot, hogy amit tesz az „diplomáciai vandalizmus”
A nagykövet azt állítja, hogy Trump azért mondta fel az Iránnal kötött megállapodást, mert azt Barack Obamát hozta tető alá
A nagykövet észrevételei után Boris Johnson megpróbálta az amerikai elnököt rávenni ne rúgja fel a megállapodást
Boris Johnson külügyminiszter nem tudta meggyőzni a Fehér Ház urát, hogy mentse meg a nukleáris megállapodást
Az egyezmény felmondását követően a washingtoni kormánynak semmiféle stratégiája nem volt arra vonatkozóan, hogy az üres szavakat milyen tettek kövessék. Ezt a megjegyzést nagyban alátámasztja az is, hogy ebben az ügyben nem történt előzetes egyeztetés az USA elsődleges szövetségeseivel sem.
Maga Boris Johnson, akkori brit külügyminiszter semmi eredményt nem ért el eredményt Trumpnál elnöknél tett gyors látogatása során, a Fehér Ház ura hajthatatlan maradt.
Trump elnök már az első levél nyilvánosságra kerülését követően durva kirohanásokkal reagált Sir Derroch megállapításaira, egyenesen félnótásnak, ostoba felfuvalkodottnak nevezte a nagykövetet, akit Theresa May miniszterelnök és Jeremy Hunt külügyminiszter is megvédett, hangsúlyozva a diplomata kimagasló munkáját és profizmusát.
Boris Johnson árnyaltan fogalmazott, lévén mint a brit kormány várható következő elnöke nem akart nyílt diplomáciai vitába bocsátkozni elsőszámú szövetségesével, még akkor sem, ha annak a szövetségesnek történetesen egy Donald Trump nevezetű „vandalizmusra” hajlamos személy az elnöke.
A kiszivárogtatás miatt a Scotland Yard bűnügyi vizsgálatot indított melynek során emlékeztetőket közlő sajtóorgánumok ellen vizsgálat is indulhat.
Ezzel kapcsolatban Jeremy Hunt Twitter bejegyzésében megjegyezte: a kiszivárogtatások ugyan károkat okoztak a kétoldalú kapcsolatokban, ugyanakkor nem vitatja a sajtó jogát, hogy a hozzájuk eljutó információkat közölhessék.
Boris Johnson is felsorakozott a közlést védelmükbe vevő politikusok mellé, s hamarosan nem is maradt el a Scotland Yard közleménye, mely megnyugtatja a közvéleményt:
nem kívánják a sajtót korlátozni olyan értesülések közzétételében, amelyeknek megismerése a liberális demokráciákban közérdeknek minősülnek.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
