1000 milliárd dollár – ennyire becsülte az orosz elit külföldi off-shore számlákon őrzött vagyonát Putyin gazdasági tanácsadója. Ez az összeg sosem tér vissza Oroszországba – állítja Szergej Galzijev, aki Putyinnak és csapatának a külföldi pénzeit mozgatja.
Nagyjából hasonló eredményre jut a híres francia közgazdász, Thomas Piketty és két társa, akik közös munkájukban a társadalmi egyenlőtlenséget vizsgálják Oroszországban. Piketty korábban ugyanezt a fejlett nyugati államokban vizsgálta meg és arra a következtetésre jutott, hogy a globalizáció következtében a bérből és fizetésből élők helyzete nem javult az elmúlt évtizedekben Észak Amerikában és Nyugat Európában. A tőkejövedelmek viszont gyorsan nőttek és ennek következménye az, hogy
a társadalmi egyenlőtlenség ma jóval nagyobb a fejlett államokban mint a globalizációt megelőző időszakban.
Oroszország helyzete ebből a szempontból más- állapítja meg Thomas Piketty és két szerző társa /Filip Novokmet és Gabriel Zucman/. A Szovjetunió ugyanis egészen más elosztási rendszerrel működött, mint a Nyugat. A Bloomberg kritikusa, aki élt a Szovjetunióban megjegyzi: a szerzők a szovjet statisztikai adatokkal dolgoznak, és ezek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Annál érdekesebb viszont a rendszerváltás utáni helyzet elemzése. A szerzők az adózás számait összegzik és megállapítják:
hallatlan méretű lopás zajlott le Oroszországban a kilencvenes években a nyugati bankok részvételével.
Dollár milliárdok kerültek külföldre a privatizáció következtében és Nyugaton ezt nem vizsgálta senki! Piketty és két társa szerint 2015-ben az off-shore számlákon őrzött orosz vagyon értéke megfelelt a nemzeti jövedelem 75%-nak! Minthogy Glazijev korábban ismertetett aránya 78% – ez meglehetősen jó becslésnek tűnik.
Ha tehát a Nyugat le akar sújtani Putyinra és az orosz elitre, akkor ezt a hatalmas vagyont kellene vizsgálnia és zár alá vennie!
– javasolja Piketty és két társa. A szankciók ugyanis, melyek Oroszországot sújtják elsősorban a népet érintik, az elitet sokkal kevésbé.
Mit szól mindehhez Oroszország népe, amely oly sokat szenvedett a cárok és a bolsevikok alatt? Piketty és szerzőtársai úgy vélik, hogy amíg Putyin és csapata képes lesz arra, hogy garantálja a jelenlegi életszínvonalat és a nép előtt igazolja azt, hogy Oroszország érdekében cselekszik, addig a rendszer szilárd marad. Csakhogy az alacsony olajár kérdésessé teszi az egész konstrukciót. Oroszország gazdasága stagnál, de közben az off-shore számlákon egyre növekszik az orosz elit vagyona. És emlékezzünk arra, hogy mit mondott Putyin elnök pénzügyi tanácsadója: ezek a dollár milliárdok sohasem jönnek vissza Oroszországba!
Demeter Szilárd cikke, mely az Origóban jelent meg heves tiltakozást váltott ki nemcsak a hazai közvéleményben, de külföldön is. A Washington Post szerint Soros György összehasonlítása Hitlerrel és a gázkamrák emlegetése a holokauszt egyik üldözöttjével kapcsolatban túl megy a határon.
Tiltakozott Izrael nagykövetségén túl az Egyesült Államok nagykövetsége is, mely elítélte a hétvégén megjelent írást. Demeter Szilárd visszavonta a cikkét, de a kormány nem sietett elhatárolni magát tőle.
Miért mondott le Szájer József?
Véletlen egybeesés is lehet, de szimbólumként is felfogható, hogy a Fidesz alapító tagja, a magyar alkotmány szerzője, lemondott brüsszeli képviselői posztjáról. Amióta Magyarország az EU tagja, azóta Szájer József Brüsszelben képviselte a Fideszt. Most arra hivatkozott, hogy elfáradt, de minden valószínűség szerint úgy érezhette: a magyar kormánynak ez az álláspontja védhetetlen nemcsak Európában, de a világon is.
Az új amerikai külügyminiszter Soros György baráti köréből jön
Antony Blinken sok szálon kötődik a magyar zsidósághoz és Soros Györgyhöz, aki Budapesten ugyanabban az utcában bujkált 1944-ben mint nevelőanyja Vera Blinken.
„Közép Európában egy-két populista vezető még a korábbinál is erőteljesebben képviseli a megosztó politikát. Jól látható ez Magyarországon és Lengyelországban. Orbán Viktor miniszterelnök számára előnyös változásokat iktatott törvénybe pedig már így is kétharmados többséggel rendelkezik” – írja a CNN portál. Amely szerint a gazdasági válság még jól is jöhet a populista rendszerek számára, ezért keresnek bűnbakot Soros Györgyben és az Európai Unióban.
Persze nagy kérdés, hogy az emberek beérik-e bűnbakokkal, ha a válság miatt jelentősen csökken az életszínvonaluk?!…
Azt állítja a New York Times hírszerzői forrásokra hivatkozva, hogy Vlagyimir Putyin a tábornokok előtt a héten még úgy beszélt, hogy hosszú háborúra kell felkészülni, de hozzátette, hogy a cél már nem Ukrajna elfoglalása hanem “megtartani azt, ami a mienk”. Ezért folytatna Zelenszkij háta mögött puhatolózó tárgyalásokat.
Diplomáciai úton Putyin azt tudatta a nyugati nagyhatalmakkal, hogy kész tűzszünetet kötni azokon a határokon, ahol a front épp most húzódik. Ez nagyjából megfelel a nyelvi határoknak is vagyis a háború előtt a megszállt területek lakosságának a többsége orosz volt.
“Az oroszok készek a tárgyalásokra a tűzszünetről, a csatatéren viszont ott akarnak maradni, ahol most állnak”
– fogalmazta meg egy magát megnevezni nemkívánó amerikai diplomata, aki a New York Timesnak nyilatkozott. Moszkva mindenekelőtt Washingtonnal akar tárgyalni, de Párizzsal és Berlinnel is kapcsolatban áll. Lavrov orosz külügyminiszter nemrég úgy fogalmazott, hogy egy nyugat-európai nagyhatalom vezetője kész arra, hogy tárgyalásokat kezdjen Ukrajna feje fölött Moszkvával a tűzszünetről.
Kire gondolt?
Emmanuel Macron francia elnökre vagy Olaf Scholz német kancellárra? Ez a két nyugat-európai nagyhatalom írta alá annak idején a minszki egyezményt, amely szabályozta Oroszország és Ukrajna viszonyát egészen addig amíg Putyin hadserege meg nem támadta a szomszédos országot 2022 február 24- én. Kezdetben Putyin célja Ukrajna teljes elfoglalása volt, de a három naposra tervezett villámháború csúfos kudarcba fulladt. Ukrajna ellenáll immár csaknem két éve. Az viszont illúziónak bizonyult, hogy az ukrán hadsereg legyőzheti az oroszt, és kiszoríthatja Ukrajna területéről. Az erre irányuló ukrán erőfeszítés kudarcba fulladt 2023-ban, és katonai szakértők nem adnak erre esélyt
2024-ben sem. Hogyan tovább?
“Kierőszakolt béketárgyalások”
Erről írt a hamburgi Der Spiegel: a washingtoni német nagykövetségen vacsorát rendeztek még októberben, és ezen megvitatták az ukrajnai rendezés esélyeit. A vacsorán Wolfgang Schmidt, Scholz kancellár kabinetfőnöke lelkesen támogatta a Rand Corporation javaslatát, melynek lényege az, hogy a nyugati nagyhatalmaknak rá kell venniük Zelenszkij elnököt a tűzszünet elfogadására.
A Der Spiegel szerint azóta Németország nyomást gyakorol Ukrajna államfőjére: fogadja el a tűzszünetet.
A hivatalos ukrán álláspont az, hogy nem tárgyalnak Putyinnal csak azután, ha kivonta katonáit a megszállt területekről. Biden elnök, Scholz kancellár és Macron elnök többször is megígérte Zelenszkijnek, hogy nem tárgyalnak a feje fölött Putyinnal. Most Olekszij Makejev cáfolta, hogy “Berlin a színfalak mögött nyomást gyakorolna Ukrajnára annak érdekében, hogy Zelenszkij elnök mégiscsak belemenjen a tűzszünetbe Oroszországgal.”
Biden elnök mondhatja ki a döntő szót
“Az Egyesült Államok öt percen belül megállapodhatna a békéről Ukrajnában a fejünk fölött Oroszországgal, de mi ezt nem fogadnánk el” – hangsúlyozza Zelenszkij elnök, aki jelenleg nehéz helyzetben van, mert a nyugati támogatás késik. Biden elnöknek nem sikerült rávennie az ellenzéki republikánusokat a külföldi segély törvény támogatására márpedig Ukrajna ennek alapján kaphatna jövőre 60 milliárd dollárt az Egyesült Államoktól. Az Európai Unió 50 milliárd eurós támogatása szintén a levegőben lóg, mert Orbán Viktor megvétózta azt az utolsó idei csúcsértekezleten. Jövőre február elsején az Európai Unió rendkívüli csúcstalálkozót tart, hogy dönthessen az ukrajnai segélyről. Orbán Viktor az uniós eurómilliárdok kiutalásához köti a szavazatát. Macron elnök ezt tisztességtelennek nevezte, de ettől még lehet hatékony a zsarolás. Ukrajnának ugyanis nagyon nagy szüksége van a nyugati támogatásra, mert jövő évi költségvetésében 29 milliárd eurós lyuk tátong. Az amerikai támogatásból működik a hadsereg, az európaiból a civil szféra Ukrajnában. A nyugati világ ily módon is ráveheti Zelenszkij elnököt arra, hogy fogadja el Putyin tűzszüneti javaslatát, amely befagyasztaná a jelenlegi helyzetet a megnyerhetetlen háborúban Ukrajnában.
A kisebbségben levő fehérek az ország magánkézben levő földjeinek 72 százalékát birtokolják, miközben a fekete többség alig 4 százalékot. Ezen akar változtatni Cyril Ramaphosa elnök, aki bejelentette: kompenzáció nélkül sajátítják ki a fehérek földjeit.
Törvényjavaslatot nyújtanak be a parlamentben. ugyanis a fehérek földjének elkobzását az alkotmány tiltja. Az alkotmány módosításához Dél-Afrikában 2/3-os többség kell. A kormányzó ANC pártnak nincsen meg a kétharmados többsége, de a szélsőbaloldali EFF párt támogatásával elérheti azt.
Eredetileg az EFF kezdeményezte a fehérek földjeinek a kisajátítását, de akkor a kormánypárt még ellenezte azt. Okkal.
Zimbabwéban 2000-ben hajtottak végre hasonló földreformot. A fehérek földjeit kompenzáció nélkül elvették. Az eredmény katasztrofális lett: a mezőgazdaság összeomlott. Több mint 20 milliárd dolláros veszteség érte Zimbabwe gazdaságát, amely így elveszítette a saját pénzét is. A teljes csőd végül is elsodorta magát Mugabe elnököt is, aki a függetlenség óta vezette Zimbabwét és aki a földek kisajátítását kitalálta. Most Dél-Afrika vezetői fogadkoznak: tanultak a rossz példából és náluk nem lesznek hasonló problémák.
A fehér farmerek, akik elsősorban búrok, a kivándorláson gondolkodnak.
Ausztrália máris jelezte: hajlandó befogadni a földjüktől megfosztott fehér farmereket. A búrok még a távoli Oroszországgal is kísérleteznek. Moszkva szerint körülbelül 15 ezer búr kíván letelepedni Oroszország déli részén, Krasznodar környékén. A fehér farmerek ősei a vallási üldözés elől vándoroltak ki Dél-Afrikába. Ahol sokáig az apartheid rendszer szigorúan elválasztotta egymástól a jólétben élő fehér kisebbséget és a többségében nyomorgó feketéket. Nelson Mandela – Dél-Afrika első fekete elnöke – megígérte: betartják a jogszabályokat. Ez tükrözi Dél-Afrika alkotmánya is, melyet most módosítani akarnak.
Az államfő, aki szerdán állítólag távozik posztjáról, egy csatahajón van a BBC értesülései szerint. A közvélemény Gotabaya Radzsapaksza elnököt és népes családját tartja felelősnek a gazdasági csődért.
“Szégyen, hogy egy demokratikusan megválasztott elnöknek így kell távoznia. Mi mindnyájan szégyelljük, hogy rá szavaztunk” – mondta az elfoglalt elnöki palotában Sri Lanka egy polgára, aki családjával együtt megnézte a korábban szigorúan védett intézményt. Nemcsak Gotabaya Radzsapaksza elnök palotáját foglalta el a tömeg hanem a kormányfőjét is. Még nem is oly rég egy másik Radzsapaksza volt a miniszterelnök is, az államfő testvére. Ő már korábban lemondásra kényszerült. Gotabaya Radzsapaksza elnök is már többször jelezte lemondási szándékát, de erről hivatalosan még nem tájékoztatta a nemzetgyűlés elnökét pedig ez az alkotmányos előírás. A miniszterelnök hivatala hétfőn megerősítette: Gotabaya Radzsapaksza elnök szerdán távozik tisztségéből.
Az elnöki palotát a hétvégén elfoglaló tüntetők kijelentették: addig nem távoznak amíg Gotabaya Radzsapaksza elnök is nem veszi a kalapját. Az államfő oly sietve távozott, hogy hátrahagyott fontos iratokat és 17,85 millió rúpia készpénzt – ez 50 ezer dollárnak felel meg. A palotát elfoglaló tüntetők az iratokat és a pénzt átadták a rendőrségnek.
A nemzetgyűlés elnöke elmondta a BBC Newshour című műsorában, hogy nemzeti egységkormány összeállításán fáradozik. Ennek egy héten belül meg kellene alakulnia azt követően, hogy az elnök és a kormányfő távozik tisztségéből. Csakhogy az ígéretek ellenére ebben senki sem lehet biztos Sri Lankán, ahol a Radzsapaksza család hosszú távra játszik. Mahinda Radzsapaksza egykori miniszterelnök egy flottatámaszpontra menekült, és ott készülődik a visszatérésre.
A rúpia a világ legrosszabbul teljesítő valutája
Az élelmiszerek ára 80%-al nőtt az év eleje óta. Minthogy Sri Lanka fizetésképtelenné vált ezért nem képes megvásárolni a szükséges élelmiszereket külföldön. Ugyanez a helyzet a benzinnel. A kutaknál nincs benzin, a kormány egyik utolsó kétségbeesett kísérlete az volt, hogy Putyintól kértek támogatást: barter keretében kőolajat Oroszországtól.
Sri Lanka gazdasága összeomlott – ismerte be a miniszterelnök, akinek a házát a dühös tömeg felgyújtotta.
Sri Lanka államadóssága 51 milliárd dollár. A szigetország az IMF-hez fordult noha korábban a Radzsapaksza család óvakodott ettől. Basil Radzsapaksza pénzügyminiszter számtalan korrupciós és pénzmosási ügye szúrta a Nemzetközi Valutaalap szemét. Ezért a szükséges reformok mellett azt is követelték, hogy vizsgálják ki a kormányzati korrupciót Sri Lankán. Basil Radzsapaksza pénzügyminiszter lemondott.
Hogy juthatott idáig a 22 milliós Sri Lanka, amely nemrég még a világ egyik legnépszerűbb turista paradicsoma volt?
Egyrészt betett neki a pandémia, amely leállította a turizmust. Sri Lankát kedvelték a kínai turisták, akiket viszont a zéró tolerancia politikája teljesen elvágott a külvilágtól.
A másik ok az általános korrupció. Basil Radzsapaksza pénzügyminiszter sokkal inkább a család vagyonának gyarapításával foglalatoskodott mint a gyorsan romló gazdasági helyzettel. Ráadásul közgazdasági analfabéta volt. Adókat csökkentett akkor amikor az államkincstár már majdnem kiürült, és Sri Lanka a fizetésképtelenség határán állt. Egy dollár már 360 rúpiát ér, és ez megdrágítja az importot és növeli az inflációt.
Hogy boldogul mégis Sri Lanka?
India támogatásával: 4 milliárd dolláros hitelkeret segítheti át a legnehezebb időkön a szigetországot. Dehát erre sem lehet a végsőkig alapozni. A Times of India megírta: elterjedtek hírek arról, hogy az indiai hadsereg megszállja Sri Lankát, hogy felszámolja a káoszt. Erről nincs szó: India hivatalosan jelezte, hogy “a nép oldalán áll és nem küld katonákat Sri Lankába”.
Szeptember 5-én az egyiptomi kormány bejelentette, hogy elfogadta Moszkva feltételeit és zöld jelzést adtak az első atomerőmű megépítéséhez. Ezzel párhuzamosan Abdel Fattáh al-Szíszí egyiptomi elnök meghívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt is, hogy vegyen részt azon az ünnepségen, amelyen lerakják a létesítmény alapjait. Ezzel lényegében pont került a 2015 óta zajló egyiptomi-orosz tárgyalások végére, amelyeknek a tétje az volt, hogy Kairótól 130 kilométerre fekvő és a Földközi-tenger partvidékén elhelyezkedő ed-Dabaa régióban egy orosz atomerőművet építsenek.
A finanszírozás módja hasonlatos a magyarországi Paks-2 projekthez:
az orosz Roszatom atomenergetikai vállalat építené meg az atomerőművet, amelyhez Oroszország 25 milliárd dollárnyi kölcsönt biztosít. Az orosz hitel a beszerzésekkel és az építkezésekkel kapcsolatos szerződések 85 százalékát teszi ki, a fennmaradó költségek 15 százalékát az egyiptomi félnek kell állnia. Az orosz kölcsönt az egyiptomi kormány 2016 és 2028 használhatja fel, amelynek éves kamata 3 százalék. A törlesztés 2029. október 15-től veszi kezdetét, és az arab országnak mintegy 22 éven át kell törlesztenie. Az előzetes számítások szerint 2024-ben áll üzembe az első reaktor és amennyiben mind a négy reaktor elkészül, akkor a létesítmény 4800 MW elektromos áramot lesz képes előállítani. Ez akár 50 évre elegendő árammal is képes lenne ellátni az országot, amely már egy ideje szenved a nem elegendő energiahordozókból, az áramkimaradásoktól és szabotázsakcióktól, amelyek a csővezetékek vagy villanyvezetékek ellen hajtanak végre.
Több évtizedes álom
Az egyiptomi kormányok már a hidegháború első évei óta vágytak egy saját atomerőműre. Gamal Abden Nasszer egyiptomi elnök 1955-ben elrendelte az Egyiptomi Atomenergetikai Bizottság (későbbi nevén: Egyiptomi Atomenergetikai Hatóság, EAEA) felállítását. Nasszert elsősorban a békés célú felhasználás érdekelte, s ezen a téren nem kis mértékben támaszkodott az akkori szövetségére, a Szovjetunióra. A szovjet mérnökök és atomtudósok segítségével 1958-ban egy kísérleti reaktort építettek meg Insászban. Az évtized végén egy 150 megawatt teljesítőképességű reaktort kezdtek el építeni Alexandria mellett, de azt a 1967-es hatnapos háborúban elszenvedett vereség miatt végül nem fejezték be.
Egy korai elképzelés a dabaai atomerőműről. A kép forrása: meobserver.com
Anvár Szadat, Nasszer utódját, már kevésbé érdekelte a nukleáris energia, és az akkori fő szövetségesnek számító Egyesült Államok sem rajongott túlságosan az ötletért, ezért igyekezett visszafogni Egyiptom minden ilyen jellegű próbálkozását. Hoszni Mubárak már sokkal nagyobb érdeklődést mutatott az atomenergetika iránt, aki 1981-ben újraindította az atomprogramot, de végül a csernobili katasztrófa miatt ezt leállították és inkább nem kértek a szovjet fejlesztésű reaktorokból.
Mubárak egyiptomi elnök 2006-ban, miután Amr Músza, az Arab Liga akkori főtitkára felszólította az arab államokat, hogy – mivel nem képesek elérni Izrael nukleáris arzenáljának a leszerelését – kezdjenek békés célú nukleáris programokba, Egyiptom más arab országokkal (Szaúd-Arábiával, az Egyesült Arab Emírségekkel, Jordániával) együtt bejelentette atomerőműépítési szándékát. Kairó elképzelése az volt, hogy a következő években tíz atomreaktort fognak megépíteni: ha nem amerikai–francia segítséggel, akkor argentin, kínai vagy orosz hozzájárulással. 2010-ben ismét az oroszokkal kezdtek el tárgyalni, de ezek a 2011-es események és Mubarák bukása miatt elakadtak. 2013-ban Abdel Fattáh al-Szíszí államcsínye után a hatalomra kerülő egyiptomi vezetés bejelentette a nukleáris programjának a folytatását. Végül Egyiptom és Oroszország 2015.november 19-én kötött megállapodást az első egyiptomi atomerőmű megépítéséről.
Medve a piramisoknál
Az egyiptomi kormány úgy jellemezte az döntését, mint egy hatalmas előrelépést az egyiptomi-orosz kapcsolatokban, amely már 2013 óta látványos javuláson ment keresztül, annyira, hogy sok elemző
Kairó és Moszkva együttműködését már az ötvenes és hatvanas évekhez hasonlítja
Putyin és Szíszi együtt szemlézik meg az orosz fegyvereket. A kép forrása: wikimedia.
Kétségtelen, hogy ebben van igazság, főleg ha részletesen megvizsgáljuk a két ország kapcsolatának egyes területeit. Egyiptom legelőször fegyvervásárlási ügyben kereste meg Oroszországot még 2013 novemberében: 2 milliárd dollár értékben szeretett volna orosz légvédelmi és tankelhárító eszközöket vásárolni. Egy évvel később a fegyverüzlet 3,5 milliárd dollárra bővült, amely MiG-29M/M2 vadászbombázókat, Mi-35M harci helikoptert, továbbá Mi-8/17-es szállítóhelikoptereket és K-300P-es föld–víz rakétákat tartalmazott. Ezzel párhuzamosan a két ország közös hadgyakorlatokat is tart, legutóbb 2016. októberében zajlott ejtőernyős gyakorlat, amelyen 500 egyiptomi-orosz légideszantos vett részt.
A katonai szektoron kívül gazdasági területen is komoly sikereket értek el a felek. A két ország kereskedelmi volumene 2016-ban 3,5 milliárd dollárt tett ki. Oroszország leginkább gabonát (2015-ben az Egyiptomban elfogyasztott gabona 40 százaléka a kelet-európai országból származott) és energiahordozókat (cseppfolyós földgáz – LNG) szállít Cserébe Kairó egy év alatt 30 százalékkal (460 millió dollárral) növelte az Oroszországba irányuló mezőgazdasági termékexportját, főleg narancsot, burgonyát, hagymát és fokhagymát szállítottak az orosz piacra. Az orosz vállalatok eddig mintegy 1,5 milliárd dollárt fektettek be az egyiptomi energetikai iparba, valamint Moszkva bejelentette, hogy egy 4,6 milliárd dolláros beruházást eszközöl egy saját ipari park létrehozására a Szuezi-csatorna térségében.
Egyiptomi katonák vizsgálják a 2015. október 31-én Sarm es-Sejkből felszállt Metrojet Flight 9268-as repülőgépnek roncsait. A terrortámadásban 212 orosz állampolgár vesztette életét, és miatt Oroszország felfüggesztette az Egyiptomba tartó légijáratokat, amelyek azóta sem álltak helyre a két ország között. Ez súlyos következményekkel járt az egyiptomi turizmusra nézve, hiszen 2014-ben hárommillió orosz turista kereste fel Egyiptomot. A kép forrása: wikimedia
Továbbá nem szabad figyelmen kívül a politikai dimenziót sem: a két ország nagyon sok közel-keleti kérdésben nemcsak egyetért, hanem aktívan együttműködik egymással. 2014 óta Putyin és Szíszi legalább hatszor találkozott egymással, legutóbb a kínai Xiamenben tartott BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság) államfőinek találkozóján folytattak beszélgetést.
Kairó kiemelten támogatja Moszkva közel-keleti szíriai hadműveleteit, valamint évek óta közvetítő szerepet tölt be a szíriai kormány és az ellenzék között, ami azt jelenti, hogy gyakran sikerül fogolycseréket, szabad elvonulásokat és tűszüneti megállapodásokat tető alá hoznia. Ugyanúgy szoros együttműködés van Egyiptom és Oroszország között Líbia terén is, többek közt pár hónapja felröppent az a hír, hogy az egyiptomi Sidi Barrani légitámaszponton állítólag orosz drónokat és speciális alakulatokat állomásoztattak, felkészítve őket egy líbiai beavatkozásra.
Geopolitikai pofon
Korántsem a véletlen műve, hogy az egyiptomi kormány a múlt hétre időzítette a bejelentését az orosz atomerőműprojekt megvalósításáról. Kétségtelen, hogy ehhez közrejátszottak a jó egyiptomi-orosz kapcsolatok, vagy Oroszország részéről tapasztalt intenzív „nukleáris diplomácia„:
2015 óta Iránnak, Jordániának és Törökországnak épít atomerőművet, de még az olyan országok is érdeklődnek az atomenergetikai együttműködés után, mint Szaúd-Arábia.
Ennek hátterében a hirtelen hűvössé váló amerikai-egyiptomi kapcsolatok állnak. Kairót teljes mértékben felkészületlenül érte, hogy augusztus 23-án a Trump-adminisztráció törölte az Egyiptomnak szánt 95 millió dollárnyi gazdasági (főleg élelmiszer) segélyt, és visszatartott 195 millió dollár értékű katonai támogatást. A Fehér Ház hivatalos közlése szerint erre azért került sor, mert Egyiptomban komoly emberjogi aggályok merültek fel és az ország demokratikussága is rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Egyiptom addig ugyanis átlagosan 1,3 milliárd dollárnyi katonai segélyt és 250 millió gazdasági támogatást kapott az Egyesült Államoktól.
Ez azért volt sokkoló az egyiptomi vezetés számára, mert úgy tűnt, hogy Donald Trump megválasztásával helyreállnak a két ország közötti kapcsolatok. Még a második Obama elnökségének idején megvétózták az országnak szánt katonai segélyeket, mert több száz egykori Muszlim Testvériség tagot halálra ítéltek. Az egyiptomi vezetés ekkor úgy érezte, hogy Washington „cserbenhagyta őt”, pont akkor, amikor az egyiptomi hadseregnek a leginkább szüksége lett volna az amerikai fegyverekre, hiszen harcolt az Iszlám Állam (ISIS) nevű terrorista szervezet Sínai-félszigeten lévő szövetségesei ellen. Később ugyan ezt a tilalmat részlegesen feloldotta a Fehér Ház, de Obama elnökségének végéig nem álltak helyre az amerikai-egyiptomi kapcsolatok.
A 2017 májusi találkozó egyik leghírhedtebb képe: az előtérben Szalman, Szaúd-Arábia uralkodója, Szíszi és Trump, amikor megfogják a Gömböt. A kép forrása: tumblr.
Donald Trump megválasztásával viszont úgy tűnt, hogy új időszámítás veheti kezdetét Kairó és Washington kapcsolatában és Egyiptom ismét az Egyesült Államok legfontosabb arab szövetségesévé válhat. Trump még az elnökválasztás előtt találkozott Szíszivel, és a beszámolók szerint nagyon jó hangulatban telt és főleg terrorizmus elleni harc fontosságáról beszéltek, miközben – ellentétben Hillary Clintonnal – kerülték az olyan kényes kérdéseket, mint az emberjogi helyzet Egyiptomban. 2017 áprilisában Szíszi Washingtonba utazott és találkozott Trumppal. Az amerikai elnök ismét dicsérte és támogatásáról biztosította az egyiptomi kormányt, kerülve az emberjogi problémákat. Sőt, a májusi rijádi találkozón, úgy tűnt, hogy az Egyesült Államoknak sikerült Egyiptomot és Szaúd-Arábiát teljesen maga mellé állítania a közel-keleti kérdésekben és ez a három ország szorosan fog egymással együttműködni a térségben.
Csakhogy a gazdasági és a katonai segély felfüggesztése véget vethet az ilyenfajta elképzeléseknek. Ugyanis Egyiptom nem fog az Egyesült Államoknál könyörögni a tilalom feloldásáért vagy fog változtatni az országban uralkodó belpolitikai helyzeten. Helyette még inkább Oroszország felé fog közeledni, hiszen Moszkvától megkaphatja a gazdaság számára fontos nyersanyagokat és terrorizmus elleni harchoz szükséges fegyvereket, miközben Putyin aligha szól majd bele egy közel-keleti ország emberjogi helyzetébe. Ezért az orosz atomerőmű megépítésének híre már lényegében csak hab a tortán, amely Egyiptom részéről legalább olyan fontos geopolitikai üzenet, mint amennyire energetikai szükségszerűség.
Ursula von der Leyen, az új seprű nem csak jól, de másként is kíván seperni. Kihasználni a Brexit előnyét erőt felmutatva akar politizálni mind az Oroszországgal, mind Kínával szemben.
Ursula von der Leyen Berlinben beszélt erről abból az alkalomból, hogy a Fal leomlásának harmincadik évfordulóját ünnepelték. A brüsszeli bizottság leendő elnökasszonya, aki korábban hadügyminiszter volt Németországban, hangsúlyozta, hogy katonai erőt is fel kell mutatnia az Európai Uniónak! Ebben a tekintetben nem hagyatkozhat az Egyesült Államokra. Ebből a szempontból a brexit kedvező hatást gyakorolt az Európai Unióra, mert az angolok ellenezték a leginkább a közös hadsereget míg a megmaradt tagállamok egyetértenek abban, hogy erre egyre nagyobb szükség van.
A másik terület, ahol erőt kell mutatni, az a diplomácia: mindenekelőtt Oroszországgal és Kínával szemben kell határozottabban fellépni az európai érdekek védelmében. A harmadik fontos változást Ursula von der Leyen a gazdaság területén szeretné elérni: fokozott érdekérvényesítést az USA-val és Kínával szemben is.
Ursula von der Leyennek november elsején kellett volna átvenni hivatalát elődjétől, Jean-Claude Junckertől, de egyelőre nem állt össze a bizottság. Három biztos jóváhagyása még hátravan: a magyar, a román és a francia biztos az első körben nem kapta meg a szükséges támogatást, ezért a három országnak új biztost kellett kijelölnie. Ezeket az új biztosokat Ursula von der Leyen asszony elfogadta, de még hátravan az Európai parlament jóváhagyása. Ursula von der Leyen asszony abban bízik, hogy az új brüsszeli bizottság december elsején megkezdheti a munkáját.
Az Aszad-rezsimet támogató orosz légierő a mérsékelt felkelők állásait bombázta az ország keleti részén. Az oroszok tagadják ezt, az amerikaiak viszont megerősítették.
Korábbi kép egy szíriai bevetésre induló orosz bombázóról Fotó: MTI/EPA/Orosz védelmi minisztérium sajtószolgálata
A Szíriai Demokratikus Erők (SDF) nevű, mérsékelt felkelőket tömörítő lázadószervezet most először közölte, hogy oroszok bombázták állásait, korábban a rezsim csapatait vádolták ezzel.
Az oroszok tagadták a vádat, az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon azonban közleményben jelentette be, hogy
orosz harci gépek egy Deir-ez-Zór közelében lévő célpontot támadtak,
ahol az SDF harcosai és az őket támogató szövetség tanácsadói tartózkodtak. A közlemény szerint az SDF több fegyverese megsebesült, a tanácsadók közül nem sérült meg senki.
A közlemény szerint
„az orosz lőszerek olyan helyre csapódtak be, amelyről az oroszok tudták, hogy ott az SDF fegyveresei és a szövetség tanácsadói tartózkodnak”.
Deir-ez-Zór környékén vannak az utolsó, még az Iszlám Állam kezén lévő területek Szíriában, hivatalosan az SDF, a kormánycsapatok, és az őket támogató oroszok is ellenük harcolnak.
Az SDF közleménye szerint jelentős győzelmeket érnek a dzsihádisták ellen, de
„egyesek meg akarják akadályozni csapataink előrenyomulását”.
A szíriai rezsim csapatai korábban is többször támadták a mérsékelt felkelőket a dzsihádisták elleni harc ürügyén, sőt, Aszad-elnök többször is megpróbálta összemosni a mérsékelt és a szélsőséges felkelőket.
A szíriai felkelés 2011 márciusában békés tüntetésekkel kezdődött, majd, miután erre a kormány brutális erőszakkal válaszolt, háborúba fordult. A káoszt kihasználva jelent meg az Iszlám Állam az országban. A dzsihádisták erősödéséhez az is hozzájárult, hogy
Aszad rengeteg, korábban fogva tartott iszlámistát kiengedett a börtönből,
hogy később „bizonyítsa”, ők lázadnak ellene.
A háborúban több százezren meghaltak, és több millióan menekültek el otthonukból.
Nikanor, bánáti ortodox püspök nyilvánosan kiátkozta Ana Brnabic szerb miniszterelnököt, aki nyíltan leszbikus. A kiátkozásra az okot az szolgáltatta, hogy a miniszterelnök támogatja a Europride felvonulást, melyet a tervek szerint szeptemberben rendeznek meg Belgrádban.
Nikanor püspök felszólította a híveit, hogy “ha kell fegyverrel is harcoljanak azok ellen, akik szentségtörést követnek el mindaz ellen, amit mi drágának tartunk ebben az országban”.
A miniszterelnök válasza
“Nemzeti egységre van szükségünk. Most amikor Vucic elnök Brüsszelbe utazik, hogy Koszovóról tárgyaljon, akkor nem engedhetjük meg az ilyen vitákat egymás között.”
A NATO és az Európai Unió közvetít a szerb és a koszovói elnök között.
Az ortodox püspök és a leszbikus miniszterelnök asszony vitájában Vucsics elnök mondja ki a végső szót.
A szerb vezető azért állította a miniszterelnök posztjára a nyíltan leszbikus Ana Brnabicsot, hogy az Európai Uniónak megmutassa: Szerbia mennyire nyitott és toleráns állam.
Szerbia szeretne bekerülni az Európai Unióba, de ennek nemcsak az az akadálya, hogy Vucsics elnök szinte teljhatalmat gyakorol az országban hanem az is, hogy Belgrád továbbra is kiváló kapcsolatot ápol Moszkvával. Szerbia nemhogy semmilyen szankciót sem alkalmaz Oroszországgal szemben, de segíti az orosz cégeket abban kijátsszák a nyugati embargót.
A francia elnököt, aki együttműködést akar Kínával, nagy pompával üdvözölték Pekingben míg Ursula von der Leyent, aki szankciókkal fenyegetőzött, közel sem fogadták ilyen vezetőknek kijáró tisztelettel a kínai fővárosban.
A brüsszeli bizottság elnökasszonya, akit nemrég a Fehér Házban fogadott Biden elnök, szankciókkal fenyegette meg Kínát arra az esetre, ha fegyvereket szállítana Oroszországnak. Bár a két európai politkus együtt érkezett Kínába, de Pekingben határozottan különbséget tettek közöttük , és ennek Ursula von der Leyen látta a kárát. Hszi Csin-ping elnök ugyanakkor Kantonba is elkísérte a francia államfőt, akit arról győzködött: Európának nem kell választania az Egyesült Államok és Kína között, mindkettővel fenntarthatná a jó viszonyt miközben megőrizné döntéseinek szuverenitását.
“Vazallusokká válhatunk”
A francia elnök a párizsi Les Echos című gazdasági lapnak úgy nyilatkozott, hogy az ukrajnai háború miatt kettészakadhat a világ, és “ennek következtében vazallusokká válhatunk, de ezt jobb lenne elkerülni.”
Macron elnök ugyanis úgy véli, hogy az Európai Uniónak független harmadik pólusnak kellene lennie a világban nem pedig az Egyesült Államok vazallusának.
Ez De Gaulle tábornok diplomáciájának a felújítása: Franciaországnak és általában Európa nyugati felének együttműködésre van szüksége a Szovjetunióval illetve Oroszországgal. Emmanuel Macron elnök az ukrajnai háború kitörése után is beszél telefonon Putyinnal noha az orosz elnök ragaszkodik ahhoz, hogy neki csak az USA elnöke a megfelelő partner.
Korábban Minszkben az ukrajnai rendezésről egy négyes állapodott meg: a német kancellár, a francia elnök, Putyin és az ukrán elnök. Putyin az agresszióval felrúgta az alkut, a válasz reakciót egyértelműen a NATO irányítja, ahol az Egyesült Államoknak meghatározó szerepe van.
Most Macron elnök Kínából felhívta mind az amerikai mind pedig az ukrán elnököt, hogy előmozdítsa a békét Ukrajnában, Hszi Csin-ping kínai elnököt pedig megkérte: gyakoroljon nyomást Putyinra annak érdekében, hogy legyen végre tűzszünet Ukrajnában.
Vita a kínai kapcsolatról az Európai Unióban
A többség, Ursula von der Leyen asszonyhoz hasonlóan az amerikai irányt követi, amely az eddiginél szigorúbb álláspontot kíván Kínával szemben. A kisebbségi vonal viszont az együttműködést hangsúlyozza. Ennek megvan a maga pragmatikus oka: Kína az Európai Unió legfőbb gazdasági partnere, messze megelőzve az Egyesült Államokat. Másrészt pedig azok a tagállamok, melyek önálló európai diplomáciát követelnek, nem akarnak kiszolgáltatottak lenni a washingtoni döntéseknek. Ebbe a kisebbségi csoportba tartozik Scholz kancellár és Macron elnök, akik az amerikai figyelmeztetés ellenére ellátogattak Pekingbe, és Orbán Viktor magyar miniszterelnök, akinek érvényes meghívója van Kínába. Vang Ji, a kínai diplomácia első embere pedig itt járt Budapesten miután Münchenben részt vett a biztonságpolitikai világkonferencián, majd pedig felkereste Moszkvát.
Az Egyesült Államok évek óta kereskedelmi háborút folytat Kína ellen, és azt szeretné, hogyha ehhez az Európai Unió is csatlakozna. Csakhogy kérdés: megengedheti-e magának azt a luxust az Európai Unió, hogy elveszítse legfontosabb gazdasági partnerét? Az Európai Unió számára amúgyis óriási csapás Oroszország energia szállításának jelentős mérséklődése és a hatalmas orosz piac elvesztése.
Kínai együttműködés nélkül vazallus szerep várna az Európai Unióra – ahogy erre Macron elnök célzott a párizsi Les Échos-ban.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
