80 éves korában elhunyt a 1960-as évek Táncdalfesztivájainak közismert sztárja, és rengeteg felejthetetlen magyar sláger szerzője, Dobos Attila.
A mai napig is kedvelt slágerei közül, jó néhányat hallhatunk a rádióműsorokban, megtalálhatjuk a YouTube-on: Mama, Kövek a vízparton, Isten véled édes Piroskám, Nyári zápor, Albérlet az emeleten, Annyi ember él a Földön, Minden ember boldog akar lenni, Annál az első ügyetlen csóknál… NYÁRI ZÁPOR stb…
Dobos Attila 1941. április 27-én született és már a húszas éveire befutott énekes lett. A táncdalfesztiválok kedvencévé vált. A könnyűzenében páratlan sikereket ért el, de a fogorvosi szakmáját is folytatta egészen addig amíg el nem tiltották tőle, válaszút elé állították, hogy döntse el, orvosként vagy inkább a szórakoztatóipar tagjaként akar dolgozni. Mivel az utóbbit választotta, érvénytelenítették a diplomáját, a dalai szerzői jogainak felét pedig akkori feleségének ítélték, gyakorlatilag földönfutóvá vált, ezért Mary Zsuzsival együtt elhagyták az országot és Németországban telepedtek le.
Itthon büntetésből nem sugározták a dalait, a lemezét betiltották, az üzletekből minden példányát visszavontak. Még a rendszerváltás előtt hazajött, fogorvosként is praktizált, új táncdalfesztivált szervezett, sőt 1985-ben megjelentette második, Dobos Attila új dalai című nagylemezét. Attila négyszer házasodott, idén 2021 szilveszterén kérte meg a kezét a nála 34 évvel fiatalabb Erzsébet kezét aki végig mellette volt amikor egészségi állapota romlani kezdett. A hírek szerint, szívproblémák okozhatták a halálát. Isten veled.
Már a Fidesz saját sajtója is kritizálja Orbán Viktor bejelentéseit!
Ezek között szerepel az orosz mintára indított a „a szólásszabadságot és a gyermekjogokat is súlyosan korlátozó” homofób kampány, amely betiltaná az iskolai LMBTQ témájú oktatási programokat és társadalmi célú reklámokat.
“Eddigi pályafutásom talán legszórakoztatóbb olvasópróbáján vagyunk túl, méltón a darabbeli nevemhez, végig vigyorogtam az egészet” – meséli Ábel Anita, aki az Álomutazó című mesemusical Vigyor című szerepét alakítja majd és láthatóan nagyon élvezte az első találkozást a szövegkönyvvel.
Mint ahogy a többi előadó is, olyannyira, hogy a zárt ajtók mögül kiszivárgott hírek szerint Illés Gabriella producernek egy ponton rendet is kellett teremtenie a neves színészekből álló kompániában, akiket annyira szórakoztatta a szöveg, hogy az olvasópróba egy része egy nagy közös nevetésbe fulladt, és a hírességek pár percre olyanok voltak, mint a gyerekek.
Fotó: Youtube
Annak ellenére, hogy a szöveg rendkívül szórakoztató, a darab egy nagyon is mai, élő és komoly veszélyeket rejtegető problémát boncolgat.
A történet egy olyan világba visz el minket, ahol a siker hajszolása és a hatékonyság maximalizálása okán má r egyáltalán nincs időnk egymásra.
Tomi, a főhős pedig nem szeretne mást, csak családjával együtt tölteni a karácsonyt. Ezt elérni az ő szüleivel különösképpen nem egyszerű, hiszen apukája egy sikeres és elfoglalt tudós, aki ráadásul a még nagyobb hatékonyság elérése érdekében feltalálta az Agyturbót, amivel magunkat feltöltve nincs szükség alvásra sem. Anyukája pedig állandóan úton van, hisz’ asztronauta, aki a Marson dolgozik. Tomi azonban nem adja fel, s úgy tűnik, álma valóra válhat, amikor találkozik egy alvósállattal, a Báránnyal, aki elrepíti őt az Álomkészítők világába…
Az olvasópróbán nem csak a szöveggel, de a látványvilággal is először találkoztak a szereplők. Mint Juronics Tamás rendező elmondta,
a színpad egy monumentásis, itthon még nem látható tér lesz, lenyűgöző díszletekkel.
Elég csak annyit mondani, hogy a 4 teniszpálya nagyságú színpadon egy 4 emeletes háznak megfelelő díszlet lesz mintegy 400 m2-nyi ledfalból felépítve. És hogy ezt el tudjuk képzelni, itt egy videó, ami érzékelteti, milyen hatalmas előadást is látunk majd karácsony és újév között a volt SYMA csarnokban.
Hét budapesti helyszínen várja a közönséget a 20. Zsidó Kulturális Fesztivál könnyű- és komolyzenei koncertekkel, valamint színházi- és irodalmi programokkal szeptember 3. és 14. között.
A fesztivál előprogramjaként augusztus 27-én a Frankel Leó úti Zsinagógában klezmer estet rendeznek. A Dohány utcai Zsinagógában többek között a Budapest Klezmer Band és a Budapest Bár ad közös koncertet.
A Goldmark teremben Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című drámáját állítják színpadra, a Bethlen téri és a Hegedűs Gyula utcai Zsinagógában többek között Máramaros eltűnt zsidó közösségének népköltészeti emlékei szólalnak meg. Seress Rezső dalai az Óbudai Társaskörben csendülnek fel. A Magyar Rádió Márványtermében Korcsolán Orsolya hegedűművész ad hangversenyt.
A fesztiválon szeretnénk bemutatni saját értékeinket, valamint azt a szimbiózist, amelyet a magyar és a zsidó kultúra együttműködése jelent és jelentett az elmúlt évszázadokban Magyarországon – mondta el Heisler András, a Mazsihisz elnöke a fesztivál szerdai sajtótájékoztatóján Budapesten.
A Katona József Színház Facebook oldalán jelent meg Gothár Péter közleménye:
„Eddigi szellemi bázisomat, szeretett munkahelyemet, a Katona József Színházat kérem meg arra, hogy közleményemet a nyilvánosság elé bocsássa.
Egy évvel ezelőtt erkölcsileg elfogadhatatlan módon közeledtem színházunkban egy munkatársnőmhöz. Pár nappal később bocsánatot kértem és kaptam tőle.
Most, hogy ez az eset a színház, s azon keresztül az ország nyilvánossága elé került, szeretném bocsánatkérésemet nyilvánosan is megismételni. Nagyon sajnálom, ami történt. Ahogyan azt is, hogy nyers stílusommal, rossz modorommal vagy erkölcsileg kifogásolható viselkedésemmel valaha bárkit megbántottam.
Gothár Péter”
Az előzmény:
A budapesti Katona József Színház vezetőségének tudomására jutott, hogy egy szerződéses munkatársa több esetben is erkölcsi határokat átlépő módon viselkedett a színház dolgozóival.
A sértettek írásbeli bejelentése alapján az Üzemi Tanács megbeszélést hívott össze, ahol a résztvevők egyhangúlag elítélték a történteket és vizsgálóbizottság felállítását kérték az üggyel kapcsolatban. Az igazgatóság – a korábban nyilvánosan is megfogalmazott és követendőnek tartott belső irányelvek, valamint a két évvel ezelőtt módosított Üzemi Szabályzat 4-es számú melléklete alapján – vizsgálóbizottságot állított fel. A vizsgálatot külső szakértők bevonásával lefolytatta, a vezetőség pedig azonnali hatállyal a következő döntéseket hozta meg: az érintett személy a mai naptól, azaz 2019. november 19-től kezdve nem léphet az intézmény területére, illetve a színház a vele való közös munkát a továbbiakban befejezi.
A Katona József Színház társulatát az eset mélyen megrázta, a vezetőség az érintetteknek valamint az egész társulatnak felajánlotta pszichológus segítségét az ügy feldolgozásához.
Ezzel párhuzamosan a színház a vizsgálóbizottság felállításával és a fenti lépések megtételével az ügyet lezártnak tekinti, arról a későbbiekben sem a vezetőség, sem az intézmény munkatársai további nyilatkozatot nem adnak. Az érintett kollégák kifejezett kérése volt, hogy személyük maradjon anonim. Bizalmuk megtartása és személyiségi jogaik védelme kiemelten fontos a színház számára, ezért fokozottan kérjük a sajtó képviselőit ennek tiszteletben tartására!
MAI FRISS HÍR! Visszatért közénk az ország Cecilíája!!!Bár egy egész ország várta nap mint nap Müller Cecília szokásos tájékoztatóját, immár egy hete nem jelent meg az országos tisztifőorvos a képernyőkön.
Legalább annyira szokatlan film a Golden Globe-díjátadón taroló Három óriásplakát Ebbing határában, mint amennyire a címe az, de egyben zseniális alkotás és bűnös élvezet is: irtózatos emberi tragédiákat látunk, közben viszont mégis jól szórakozunk, és még a tanulság sem marad el.
Vannak, akik katarzist akarnak átélni a moziban, mások inkább csak szeretnének kikapcsolódni két órára, és akadnak olyanok, akiknek az elgondolkodtató alkotások jönnek be. A jó hír az, hogy a Három óriásplakát Ebbing határában mindhárom elvárást képest teljesíteni, egyedül azoknak a nézőknek nem ajánljuk, akik nem szeretik a fekete humort, mert szerintük szomorú dolgokról csak szomorú filmet szabad forgatni. Hiába nyert ugyanis a Három óriásplakát… a legjobb dráma kategóriájában Golden Globe-ot, és hiába egy felfoghatatlan tragédia áll az események középpontjában, kifejezetten vicces film, és még az erőszakossága is tud szórakoztató lenni. Pedig a kiindulóhelyzet nagyon nem ezt vetíti előre.
Mildred Hayes (Frances McDormand) egyedülálló anya, akinek a tinédzser lányát megölték és megerőszakolták nem messze a lakóhelyétől, a Missouriban található Ebbing határában. Hiába teltek el már hónapok a bűntény óta, nyoma sincs a tettesnek, még csak gyanúsítottat sem talált a helyi rendőrség. Ebből lesz elege a nőnek, aki úgy dönt,
hogy kibérel három óriásplakátot, és azon üzen a tétlennek tűnő rendőrfőnöknek,
Willoughby-nak. Provokatív kampányával viszont a városka nagy részét maga ellen fordítja, hiszen a rendőrfőnök köztiszteletben álló személy, ő pedig egy elég megosztó figura, és akciózásával ráadásul egy rakás erőszakos esemény láncolatát indítja el. Maga a bűntény innentől kezdve háttérbe kerül, a film középpontjában Mildred Hayes harca áll, illetve azoknak az embereknek a sorsa, akiket akarva-akaratlanul belerángat ebbe. Látszólag csak egy dolgot szeretne: meglelni lánya gyilkosát, de valójában inkább arról van szó, hogy felelősnek érzi magát a halála miatt, és ezért szeretne valamit tenni érte. Más pedig már nem nagyon maradt, mint hogy igazságot szolgáltasson neki, vagy akár bosszút is álljon a haláláért.
Woody Harrelson és Sam Rockwell Forrás: Fórum Hungary
Fájdalma teljesen érthető és elfogadható, ahogyan feldolgozza, az viszont már korántsem annyira. Egy nőtől és anyától különösen megdöbbentő, hogy milyen tettekre ragadtatja magát Mildred, és ha sokszor nem is szimpatikus, amit csinál, és morálisan kénytelenek vagyunk elítélni, attól még roppant szórakoztató, hogy mindenkinek nekimegy, aki szembe mer szállni vele. Frances MacDormand néha olyan a szerepben, mint egy magányos vadnyugati hős, akinek már csak egy pisztoly hiányzik a kezéből, de igazából e nélkül is akárkit eltakarít az útjából. Az iszonyú keménység mellett viszont mégis nagyon emberi, ráadásul szép lassan kiderül, hogy a lánya halála mellett más tragédiák is vannak a háttérben, amik megmagyarázzák, hogy miért lett ennyire könyörtelen.
Azt is élvezet nézni, hogy semmiféle tekintélyt nem tisztel:
beszól a papnak, helyre rakja a rendőröket (akik ráadásul mind férfiak), és úgy általában véve leszarja, hogy mit gondolnak róla az emberek. Valószínűleg nincs ember, aki rosszabb napjain ne akarna néha úgy viselkedni, mint ő, de a Három óriásplakát… egyáltalán nem azt mondja, hogy ez rendben van így. Akármilyen tragédiát is élt át, a film nem menti fel Mildred Hayes-t, de nem is ítéli el, ahogy a többi szereplőt sem, pedig egyértelműen pozitív karakter nem nagyon van a történetben. Talán Woody Harrelson rendőrfőnöke, a megbékélést hirdeti, de mindezt olyan suttyó stílusban, ami tökéletesen beleillik a film világába. Ebbingben mintha a legtöbb embernek baltával faragták volna a modorát, és az még a jobbik eset, ha valaki csak simán bunkó és emellé nem rasszista is, a szép déli hagyományokat követve.
Frances McDormand és Peter Dinklage Forrás: Fórum Hungary
De megjelenik a családon belüli erőszak, a rendőri túlkapások, az alkoholizmus és még egy rakás hasonló, korántsem vidám, és általában brutális agresszióba forduló dolog, a film mégsem lesz lehangoló. Egyrészt ezeknek egy részét eleve humorral dolgozza fel a Három óriásplakát…, és minden egyes megrázó jelenet mellé lehet tenni egy kifejezetten vicceset, másrészt nem kelti azt az érzést az emberben, hogy nincsen remény, a világ megérett a pusztulásra. Inkább azt üzeni, hogy az emberekben felül tud kerekedni a jobbik énjük, ha van rá lehetőségük, de szerencsére ezt nem valami iszonyú nagy tanulságként rágja a szánkba, csak utal rá. Hiszen valójában a történet sem zárul le, hanem egyszer csak vége szakad, a nézőre bízva a befejezést. Két, igencsak eltérő alternatíva közül választhatunk gondolatban, és ezek közül csak az egyik a nagyon idézőjelbe tett happy end.
A Három óriásplakát… az egyik rövidfilmjéért korábban már Oscar-díjat is nyert Martin McDonagh író-rendező alkotása, akinek a neve az Erőszakik és A hét pszichopata és a Si-cu miatt lehet ismerős. Filmográfiája tehát már így is különleges, a Három óriásplakát… pedig azért is értékelendő, mert McDonagh saját, eredeti ötletéből dolgozott. Mildred karakterét például már eleve az Oscar-, és most már Golden Globe-díjas Frances McDormand inspirálta. De nem csak ő alakít nagyon a filmben, az együgyű Dixon felügyelőt játszó Sam Rockwell is nagyon jó, csakúgy, mint a déli tahót zsigerből hozó Woody Harrelson Willoughby-ként. Hogy ne csak jót írjunk a filmről, a maga esetlen módján Mildrednek udvarló Peter Dinklage karaktere a többiekéhez képest sajnálatos módon alulírt, és bár elég fontos dramaturgiai szerepe van, nem nagyon volt lehetősége a kibontakozásra, pedig szívesen elnéznénk több jelenetben is.
Ezen a héten is három filmet mutatnak be a magyar mozikban, a legtöbben valószínűleg A setét toronyra lesznek kíváncsiak.
A Setét Torony
Az utolsó Harcos vívja harcát a feketébe öltözött emberrel, hogy megvédje a Setét Tornyot, amely az univerzum központja, összetartó ereje, ha leomlik, elpusztul a világ is. Röviden erről szól a
Stephen King nyolcrészes regényfolyama alapján készült film,
amelyet a dán Nikolaj Arcel rendezett. Neki ez az első mainstream filmje rendezőként, de ő írta például az eredeti, svéd A tetovált lány forgatókönyvét.
A két főszereplő a Harcost alakító a Golden Globe-díjas Idris Elba, valamint az Oscar-díjas Matthew McConaughey, aki a Harcos ellenfelét, a fekete ruhás férfit játssza.
Stephen King regénysorozatának könyveit egyébként 40 országban, több mint 30 millió példányban adták el. A filmet az egész világon most mutatják be, így az Imdb-n még nincs értékelése.
Minden, Minden
A film egy fiatal lányról szól, aki egy betegség miatt eddig nem hagyhatta el otthonát, most viszont szerelmes lesz a szomszéd fiúba, akit az ablakon keresztül lát meg.
A film Nicola Yoon azonos című regényéből készült. A rendező Stella Meghie, akinek ez a második filmje. Az Imdb-n egyelőre 6,3-re értékelték.
Ötven tavasz
Erre a hétre is jutott egy francia vígjáték. Aurore elvált férjétől, elvesztette az állását és most tudta meg, hogy nagymama lesz. Egyre lejjebb csúszik a társadalmi ranglétrán, de aztán találkozik fiatalkori szerelmével és úgy dönt, itt az ideje az újrakezdésnek.
A főszereplő Agnès Jaoui, akit már több, Magyarországon is bemutatott francia filmben lehetett látni, a rendező pedig Blandine Lenoir, aki korábban inkább színészként szerepelt, a mostani a második rendezése a Zouzou után.
Ezt a filmet is most mutatják be mindenhol, így az Imdb-n még nincs értékelése.
Egyetlen papírfecni sem volt Tarján Tamásnál júliusban, Gyulán, amikor már nyolcadik alkalommal vezette az Irodalmi Humorfesztivált. Tizenkét író jött pedig a színpadra, de ő fejből tudta, ki mit olvas fel, a szövegekről, az alkotóikról egyaránt lenyűgöző mennyiségű ismerettel rendelkezett, és szokása szerint áradt belőle a szó.
Kissé hadarva beszélt, ahogy általában, hiszen szinte mindig sokat akart egy szuszra elmondani. Szakszerű ismeretanyagot és személyes dolgokat egyaránt, úgy közölt temérdek mindent, hogy szórakoztató volt, képes volt poentírozni, nevetést fakasztani a publikumból, miközben lázas szenvedéllyel terjesztette az ismereteket. Tudós volt, a budapesti bölcsészkar egyetemi tanára, de igazán nem zárkózott be az elefántcsonttornyába, nem is volt neki olyan, mert ahol csak lehetősége nyílt, terjesztette a kultúrát.
Szerintem széles e hazában
annyi könyvbemutatót senki nem tartott, mint ő,
nekem is vagy öt kötetemet mutatta be. Könyvhét idején már-már pendlizett, mint a haknizó színész, vagy egy helyen bemutatott több kötetet is. Kritikáiban akár metsző élességgel, és persze pontossággal fogalmazott, könyvpremiereken jobbára dicsért, igencsak felkeltette az érdeklődést, de ezt azért úgy tudta tenni, hogy finoman megfogalmazta a kifogásait, egyáltalán nem hozsannázott. Szerkesztőként pedig végtelenül, zavarba ejtően precíz volt, tanúsíthatom, hiszen szerkesztette is könyvemet.
A Gutenberg galaxis szerelmese volt, nehezen szokta a számítógépet, hosszú ideig ellenállt neki,
amikor már szinte mindenki elektronikus úton küldözgette a kéziratokat, neki még papíralapon, kinyomtatva kellett vinni,
hogy azon aztán rossz helyre tett vesszőt ugyanúgy sasszemmel kiszúrjon, mint senki más által észre nem vett apró tárgyi tévedést. Jellemző a precizitására, hogy miközben egy premieren a színház előcsarnokában táskájából előhúzva, ajándékozta nekem tizedik színikritika kötetét, és ott rögtön kedves szavakkal dedikálta, és nem ám csak annyit írt, hogy „barátsággal”, arra is gondja volt, hogy kijavítsa a kiadó hibáját, a megjelenés 2012-es évszámát, 13-asra.
Könyveinek száma közelít a harminchoz, köztük persze sok az irodalmi tárgyú, hiszen a színház mellett, azért mégiscsak ez volt az első számú szenvedélye, hivatása.
Irodalomtörténeti munkát éppúgy írt, mint könyvkritikákat, esszéket, monográfiát, vagy akár szellemes rejtvényeket is.
De szóban, katedrán, pódiumon, legalább olyan karizmatikus volt, mint írásban. Ezért is foglalkoztatta valaha sokat a rádió, a televízió. Felfoghatatlan, hogy ezt a lenyűgöző tudású embert miért rúgták ki az egyetemről, szégyenszemre miért csak óraadóként, akár ingyen, járhatott vissza tanítani. Nem húzott pedig se ide, se oda, nem politizált különösebben.
Nyáron, ott Gyulán, beszéltem vele utoljára. Meghívtam a tévéműsoromba, azt mondta ez nagy megtiszteltetés, de neki elvették minden lehetőségét a médiában, ezért az elektronikus sajtóban nem kíván többet szerepelni. Most sajnos végképp kiiratkozott az életünkből. Lidérces, hogy éppen halálhírének napján jött postán az Óbudai Társaskör októberi programja, melyben huszonhatodikára, Bálint András Arany János estjét hirdetik. És az is ott áll nyomtatásban, hogy „Bevezetőt mond: Tarján Tamás. Sokunknak fáj, hogy már nem lehet ott.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
