Vélemény

Válaszlevél Magyarország miniszterelnökének

Tisztelt Honfitársam!

Megkaptam a levelét, amelyre ezúton igyekszem illő módon válaszolni. Először is hadd fejezzem ki nagyrabecsülésemet, amiért Ön pénzt, s fáradságot nem kímélve, velem együtt mintegy 8 millió honfitársamnak írt levelet. Nem lehetett olcsó mulatság, s bár úgy sejtem, hogy Ön tehetős ember, félő, hogy ekkora postaköltség még az Ön családi költségvetését is megterheli. Nem szeretném, ha e mostani költekezés miatt anyagi gondjai támadnának, és ebből kifolyólag problémát okozna a sárga csekkek befizetése.

Nem tudom, Ön volt-e már ilyen helyzetben, ha nem, akkor elárulom, amit sokmillió magyar polgár rendre a saját bőrén tapasztal: a befizetés elmaradása esetén a szolgáltatók előbb figyelmeztető felszólítást küldenek, majd – további nemfizetés esetén – beszüntetik a szolgáltatást.

Ön azt írja levelében, hogy „a nemzeti konzultáció során az ország polgárai elsöprő többséggel nemet mondtak a Soros-tervre.”

Ha nem lett volna gyerekszobám, akkor most arra kellene gondolnom, hogy Ön nem mond igazat. (Magyarul: hazudik). Az ország polgárainak nagy többsége ugyanis nem válaszolt az Ön nemzeti konzultációnak nevezett levelére. Vagy azért, mert nem érdekelte őket a téma, vagy azért, mert nem értettek egyet azokkal a nyilvánvaló képtelenségekkel, amelyet az Ön nemzeti konzultációnak nevezett levele tartalmazott. A hozzávetőlegesen nyolcmillió nagykorú állampolgár közül a hivatalos közlés szerint 2 356 811-en küldték vissza a levelet. Ha ez a szám igaz – és sokan ebben is kételkednek – akkor sem felel meg a valóságnak, hogy az ország polgárainak elsöprő többsége nemet mondott a Soros-tervre.

Mely terv, Ön is tudja Tisztelt Honfitársam, nem létezik. Ön azt írja, hogy Soros György „lebontaná a határokat, és milliókat akar betelepíteni Afrikából, és a Közel-Keletről.” Ilyen tervet, vagy elgondolást sem Sorostól, se más normális embertől eddig nem hallottunk. Ha Sorosnak, vagy bárki normális embernek létezne ilyen terve, akkor Ön, Tisztelt Honfitársam, bizonyára már előhozakodott volna az ezt bizonyító szövegekkel.

Tudom, most már Ön sem kíván milliókat behozni Magyarországra, bár volt idő, amikor erről még másképp gondolkodott. Például 2001-ben, amikor az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) üzleti ebédjén Ön úgy fogalmazott, hogy az elkövetkező öt évben Magyarországnak a gazdasági növekedés fenntartása érdekében több millió gazdasági bevándorlót kell befogadnia. Mindehhez még azt is hozzátette, hogy ennek érdekében az országnak át kell gondolnia a bevándorlási szabályokat.

Ezek nem Soros György gondolatai voltak Tisztelt Honfitársam, hanem az Ön szavai. Persze, mint mindenkinek, Önnek is változhat a véleménye, ám ebben az esetben több szerénységet, visszafogottságot várnánk el Öntől, valamint annak a beismerését, hogy két eset lehetséges: Ön 2001-ben rosszul mérte fel a helyzetet, vagy 2018-ban nem mond igazat.

Levelének vége felé Ön azt írja: ragaszkodunk ahhoz, hogy csak mi, magyarok dönthessük el, hogy kikkel élünk együtt. Rossz hírem van az Ön számára Tisztelt Honfitársam: mi, magyarok, már most sem dönthetjük el, hogy kikkel élünk együtt. Én magam például számos olyan honfitársamról tudok, akikkel, ha rajtam állna, eszem ágában sem lenne egy országban élni. Feltételezem, hogy Ön bizonyára hasonlóképpen van ezzel, és sok olyan embert fel tudna sorolni, akiket szívesebben látna a határainkon kívül.

Így megy ez, tisztelt Honfitársam.

Honfitársi tisztelettel,               

                                      Föld S. Péter

Soros nem fog válaszolni

Soros Györgyről szólt az elmúlt két nap itthon és külföldön egyaránt. A magyar-amerikai üzletember Davosban, a világgazdasági konferencián szólalt meg, ahogy ezt megteszi minden évben, és beszélt egyórás előadásában a világban zajló folyamatokról, az Egyesült Államok helyzetéről, állítólag ki is váltotta Trump elnök haragját, mivel egy pillanat alatt ellopta tőle a show-t. Azzal persze, hogy alaposan nekiment az amerikai elnöknek.

Magyarországnak is jutott mintegy öt perc, igaz nem az előadás részeként; kérdésre válaszolva fejtette ki röviden álláspontját, ezzel viszont alapos vihart kavart eredeti hazájában. No nem azzal, hogy a Fideszt és annak vezetőjét lemaffiázta; ebben, mint tudjuk, nincs semmi új. De még csak az sem kívánkozott a hírek élére, hogy azt állította: Orbán akkor tért le a helyes útról, amikor az édesapja üzleti vállalkozásait kezdte állami pénzből támogatni. Az igazi bombát az jelentette, és ezzel a mondatával repült valamennyi hírösszefoglaló élére, hogy lényegében megismételte Botka László állítását, miszerint az MSZP vezetését megvásárolta a Fidesz (szerinte egyébként a kisebb pártokba is beépült), ezért pedig – mély sajnálatára – Orbán újra meg fogja nyerni a választásokat.

Eközben itthon is, mint másfél éve szinte minden nap, téma volt a milliárdos. A parlament nemzetbiztonsági ülésén hivatalosan lett volna téma, illetve az a terv, amely az eddigi tudásunk szerint csak Orbán Viktor és vazallusainak fejében létezik, ám Németh Szilárd, a magyar demokráciában új fejezetet nyitva, egészen sajátos módon hiúsította meg a tárgyalást: a többség nevében tiltakozva társaival együtt kivonult a teremből. Lássuk be, ez igazán innovatív magatartás, egyszer biztosan tanítani fogják. Mint negatív példát, persze.

A bizottság elnöke, a szocialista Molnár Zsolt, aki mellesleg a Németh Szilárd-i fogalmak szerint ugyanúgy nemzetbiztonsági kockázatot jelent, mint az LMP-s Szél Bernadett, bejelentette: ez esetben magához Soros Györgyhöz fognak fordulni, válaszoljon levélben a bizottság kérdéseire. Ezek a kérdések alapvetően arra irányulnak, hogy van-é neki terve Magyarország menekültekkel való feltöltésére, lakosságcserére, illetve a határvédő kerítés lebontására.

Nos, a Független Hírügynökség megpróbált utánajárni: milyen esély van arra, hogy Soros válaszoljon egy ilyen levélre. Sorosig ugyan nem jutottunk el, de közvetett információk alapján állíthatjuk: a milliárdos nem fog válaszolni a levélre, illetve – ha megkapja – nagy valószínűséggel ugyanazt a levelet fogja elküldeni, amelyről már korábban beszámolt a magyar sajtó, és amely lépésről lépésre cáfolja a nemzeti konzultáció állításait. Félő azonban, hogy az ismétlés sem hoz majd változást a kormány, illetve a Fidesz kommunikációjában; hiába van – ahogy Soros állította – immár bírósági ítélet a nemzeti konzultáció hazug állításáról, a választásokig semmi nem fog változni. Ömlenek a milliárdok a kampányba, korbácsolva tovább a gyűlölet hullámait. Emiatt aztán különösen rosszul jött a szocialistáknak Soros rájuk vonatkozó súlyos állítása; a kijelentés alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet a betelepített 1300 menekült ügyéről, arról, hogy világossá váljon a többség előtt: a Fidesz tematikája, a migránsozás, csak blöff volt. Nagyon drága blöff.

Az összeomlás

Még nem a Fidesz omlott össze, csak az idegengyűlöletre alapozott médiastratégiája. Kezdődött a Times of Malta nevű lapnak nyilatkozó államtitkárral, aki elmondta, hogy Magyarország annak európai rendje és módja szerint befogadott és oltalmaz mintegy 1300 migránst. És a bohózat befejező aktusaként a fideszesek, az elmaradhatatlan Németh Szilárd vezetésével kivonultak a parlament nemzetbiztonsági üléséről. Mi jöhet még?

Az utóbbi években kihagyhatatlan mémmé vált A bukás című német film legújabb feliratozása azzal a momentummal kezdődik, amikor a vezérrel közlik: „Altusz Kristóf elmondta a sajtónak, hogy titokban mégis betelepítettünk 1300 muszlimot és így valószínűleg a migránsellenes kampány megbukott”. A másik kulcsmondat a tárgyalószobából kiszűrődő hangokat rémülten figyelő hölgytől származik, aki a mellette álló másik hölgyet vigasztalja:

„Ne sírj, Ráhel, az OLAF még nem csukja le a férjedet”.

A mém gyártója valószínűleg a fején találta a szöget. Az egész migráncsozás, sorosozás egyik célja, hogy elvonja az agyonrémisztett, egyébként igencsak bárgyú és hiszékeny közvélemény figyelmét a miniszterelnök, annak családja, rokonai, barátai, beosztottjai, alattvalói mérhetetlen és szédületes meggazdagodásáról.

Ennek az eddig kérlelhetetlennek tűnt kampánynak van arca is: Németh Szilárd.

Megbízható kommunikációs szereplő: már a kötelező tananyaggá tett rezsicsökkentéses kalandfilmben is jelesre vizsgázott.

Az egyik nagy pillanata ebben a régi/új szerepkörben a parlament nemzetbiztonsági bizottsága ülésének megakadályozása volt. Lehetett az abszurdot fokozni, azaz Szél Bernadettet nemzetbiztonsági kockázattá nyilvánítani, aki előtt Soros nevét és annak bonyolult, álságos tevékenységét boncolgatni egyenlő lenne a hazaárulással. Inkább a tömeges kivonulás jelenetét volt illendő bemutatni. Némethet eme nemzetféltő távozásakor követte a többi között Lezsák Sándor, a parlament alelnöke is, csak azt nem tudni, hogy döntésében szerepet játszott-e

az a kellemetlen körülmény, hogy közben lefújták a Holokauszt emléknapjára tervezett Horthy-misét. Amin ő szívesen részt vett volna.

Az említett két fejlemény: kivonulás a bizottsági ülésről és a hatalmas tiltakozást kiváltott Horthy-mise lemondása vajon arra utal, hogy a Fidesz vezérkar, a migránsügyi bukta után csillapítani igyekszik az indulatokat, ideiglenesen visszavonul, és rendezi sorait? Hiszen minden csoda három napig sem tart.

Logikus lenne a fenti érvelés, azonban az Orbán-csapat eddigi tevékenysége nem szolgál megnyugtató kiinduló pontként egy racionális következtetésre.

Inkább az látszik valószínűbbnek, hogy a miniszterelnök ilyen válsághelyzetekben még nagyobb sebességre vált,

ami újabb abszurdabbnál abszurdabb helyzeteket teremt.

Ez utóbbi érv mellett szól az is, hogy hivatalosan is beindul a kampány és mikor, ha most nem. Ezenkívül minden meghátrálás a NER-ben vereségként könyvelendő. Ezért nagyon nehéz elképzelni, hogy csillapodnának a kedélyek.

Viszont, ha már a migránsokról van szó (persze egyáltalán nem), az Orbán kormány nyilvánosan meghirdetett, ám titokban kijátszott politikája egyre inkább terjed máshol is. Például az eddig túlságos engedékenységgel vádolt német kancellár asszony menekültpolitikája is mintha 180 fokos fordulatot vett volna. Azaz beleegyezett a bajor testvérpárt (CSU) követelésébe, hogy limitálják a befogadandó menekültek számát, azzal, hogy a limit szót ki sem ejtik. A Spiegel nemcsak ezt kifogásolja, hanem azt is, hogy erről Angela Merkel valahogy a nagy kormányalakítási tárgyalások hevében elfelejtette értesíteni a közvéleményt. A hetilap epés megjegyzése:

ez történik, ha valaki túl sokáig van hivatalban.

Vagy éppen nincs mellette egy Németh Szilárd.

A keresztény értelmiség zsidózik

Összejött a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének belvárosi csoportja, hogy megbeszéljék, kiért szentmisézzenek a Nagyboldogasszony Főplébánián. Sokáig tanácstalanok voltak, de aztán szerencsére egyiküknek eszébe jutott a megoldás. Megtalálta ugyanis Horthy Miklós kormányzó Teleki Pálhoz 1940. október 14-én írott levelét. Ebben a kormányzó a következőket írta: „Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem.”

Kiindulási pontnak ez jónak ígérkezett a keresztény értelmiségiek számára, és igen megörültek, amiért egy ilyen nagyszerű, sőt, kivételes államférfiért misézhetnek. A kivételes államférfi titulust nem a saját ujjukból szopták a keresztény értelmiségiek, hanem egyenesen Orbán Viktor miniszterelnöktől hallották 2017. június 21-én. Azon a napon a megújult Klebelsberg-kastély ünnepélyes átadásán beszélt a miniszterelnök, és akkor mondta Horthy Miklós kormányzóról, hogy kivételes államférfi volt.

Eddig tehát megvoltak a keresztény értelmiségiek. Egyiküknek, egy mindig akadékoskodó okostojásnak ugyan eszébe jutott Erdő Péter bíboros egyik megszólalása, amelyet az Élet Menetén mondott 2012. április 15-én. Erdő Péter akkor azt mondta, hogy keresztény ember nem lehet antiszemita. Ott és akkor nagy taps kísérte Erdő úr szavait, igaz, azóta eltelt csaknem hat év, ennyi idő alatt sok minden változik.

Ezen egy kicsit elgondolkodott a keresztény értelmiségiek belvárosi csoportja, akik Horthy Miklós kormányzó lelki üdvéért kívántak szentmisézni, de azután sikerült túllépni a problémán, nem rugóztak rajta sokáig. Már csak egy megfelelő időpontot kellett találni a szentmisézésre. Több dátum is felvetődött, de valahogy egyik sem volt olyan, amely mindegyiküknek megfelelt volna. Végül valaki bedobta, hogy január 27-én kellene szentmisét mondani a magát antiszemitának tartó Horthy Miklósért. Jó kis dátumnak látszott január 27-e, a holokauszt nemzetközi emléknapja, mindemellett az auschwitzi haláltábor felszabadításának évfordulója.

Jónak tűnt az időzítés, különös tekintettel arra a tényre, hogy a fent nevezett haláltáborban százezrével pusztultak el zsidó származású magyar emberek, nem utolsósorban Horthy Miklós és szellemi társai tevékeny, vagy „csupán” verbális segédletével.

Előadókat könnyű volt találni, elsőként Lezsák Sándort, aki az országgyűlésnek a Fidesz által delegált alelnöke. Majd csatasorba állították a sokat megélt és számtalan világnézetet, valamint ideológiát magáénak tudó Boross Péter, egykori belügyminisztert, majd miniszterelnököt. Ő is megfelelő szónoknak látszott, már csak azért is, mert egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy ahol ő élt, ott nem volt antiszemitizmus.

Ne kérdezzék, hol élt a Hóbagolynak is becézett agg politikus: világéletében Magyarországon. Nagy szerencséje volt, hogy nem találkozott antiszemitizmussal, ki tudja, mi történt volna, ha ezek ketten – Boross és az antiszemitizmus – véletlenül összefutnak valahol.

De ő legalább, ha nem is szégyellte magát, legalább zavarban volt. Elmondása szerint ugyanis „mérhetetlenül zavarja ez az egybeesés”. Ezt mondta Boross Péter, miután számára is kiderült, hogy a Horthyért tartandó szentmise éppen egybeesik, a holokauszt nemzetközi emléknapjával, az auschwitzi haláltábor felszabadításával. Ezzel együtt, Boross úr ott lesz, és fel is szólal a szentmisén, csakúgy, mint Lezsák Sándor, a magyar országgyűlés alelnöke.

Közben a Facebookon tüntetés szerveződik a Nagyboldogasszony Főplébánia elé. Remélhetőleg nem csak zsidó származású magyar emberek lesznek ott. Sőt, ha lehet ilyet mondani, jó lenne, ha főként nem zsidó származású magyar emberek tüntetnének a Horthy kormányzóért imádkozók ellen. Az antiszemitizmus ugyanis – ezt volt szerencsénk már több alkalommal leírni – nem a zsidók ügye. Az antiszemitizmus a normális, tisztességes emberek ügye. Azoké, akik azt gondolják, hogy egy olyan országban, ahol nem jó zsidónak lenni, ott nem-zsidónak lenni sem jó.

Demokrácia, mellbimbók nélkül

Egykori főszerkesztőm, Árkus József járta ki annak idején a pártközpontban, hogy a Ludas Matyi karikaturistái mellbimbókat rajzolhassanak a hölgyeknek. Akkoriban még a pártközpontban lehetett ilyen dolgokat elintézni. Talán hamarosan megint így lesz, de ne szaladjunk ennyire előre.

Árkus előtt ugyanis a félmeztelen hölgyekről készült rajzokon nem volt látható mellbimbó, nyilván még érvényben volt A Tanú Virág elvtársának bölcs útmutatása: Gogolák elvtársnő, hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának.

Árkusnak sikerült kijárnia ezt a korszakos változást. Ennek a ma már mulatságosnak tűnő „szextett” hátterét később sokszor mesélte haknikon, Ludas-fórumokon, interjúkban. Azt szokta mondani: nem jó az, ha a lapban mellbimbó nélkül megjelenő hölgyek látványán nő fel egy nemzedék. Azért nem, mert ha az ily módon felserdült férfiember az életben találkozik az igazival, megijed, mert nem volt rá felkészítve, hogy egy számára ismeretlen kitüremkedés is van a nőkön.

Múlt hét péntekjéig én is azt gondoltam, hogy most megint felnő egy generáció, amelyik nem fogja tudni, hogy nem minden az, aminek látszik. Konkrétan a demokráciára gondolok. Arra, hogy azok a fiatalok, akik a Nemzeti Együttműködés Rendszerében kezdtek eszmélni a világra, és mostanság igyekeznek értelmezni az őket körülvevő valóságot, hajlamosak lesznek azt hinni, hogy az a demokrácia, amelyet maguk körül látnak.

Vagyis, kétharmados felhatalmazással elfoglalni az ország háromharmadát, politikai és gazdasági ellenlábasainkat félreállítani, megnyirbálni a demokrácia valamennyi intézményét, saját embereinket ültetni és bebetonozni őket mindenhová. Magunk alá gyűrni a médiát, pártkatonákkal feltölteni az alkotmánybíróságot.

Azok a fiatal emberek, akik most lépnek a felnőtt korukba, más példa híján könnyen azt gondolhatják, hogy mindennek így kell lennie. Az a fiatalember, aki ma ismerkedik a politikával és a közélettel, azt gondolhatja, hogy ilyen a demokrácia. Mert naponta többször hallja a rádióban, a tévében, olvassa az újságokban: az emberek felhatalmazása alapján történik minden.

Ettől tartottam eddig. Ám a múlt héten tüntettek a diákok. Nem egyetemisták szervezték a tiltakozást, hanem középiskolások. Akik rájöttek arra, hogy mire megy a játék. Akik tudják, hogy versenyképes tudás nélkül nemcsak az ország marad le, de ők is rosszabb eséllyel indulnak a munkaerőpiacon.

Azok a fiatalok, akik múlt héten az utcára vonultak, hogy így fejezzék ki az oktatás színvonalával kapcsolatos elégedetlenségüket, tudják, hogy nem az a demokrácia, amit ma Orbán Magyarországán tapasztalnak. Tőlük van igazi félnivalója a mostani hatalomnak, miattuk nem lehetnek teljesen nyugodtak a hatalom jelenlegi urai.

Felnőtt egy már a demokráciában született nemzedék, amely nem hagyja magát becsapni. Nemcsak nőből, demokráciából is igazit akar.

Rogán Antal esete a muszlimokkal és a zsidó közösséggel

A Stop Soros néven ismert törvénycsomagról nyilatkozott Rogán Antal a közrádió Vasárnapi Újság című műsorában. A tavalyelőtti helikopterezés miatt rövid időre száműzött miniszter nem kevesebbet állított, minthogy a törvénycsomaggal kapcsolatban „nyugodtan kihúzható az antiszemitizmus vádja, mert a magyar kormány nemhogy nem antiszemita, hanem segíti a hazai zsidó közösséget. Amikor a túlnyomórészt muszlim származású migránsok ellen védekezünk, akkor valójában pont a magyarországi zsidó közösségnek a védelme érdekében tesszük a legnagyobb lépést”.

A magyar zsidó közösség nem olyan hülye, mint amilyennek Rogán Antal és a kormány látja és láttatja őket. Ha a „muszlim származású migránsok” (sic!) nagy tömegével érkeznének Magyarországra, akkor bizonyára a zsidó közösség is aggódna. Erről azonban, és ezt Rogán Antal is jól tudja, szó sincs. Sem muszlim, sem más származású menekültek, nem jönnek Magyarországra, ha rövid időre mégis, akkor, ahogy tehetik, továbbállnak.

Magyarországon egyébként élnek muszlim vallású emberek, többségük magyar származású, ám velük a zsidó közösségnek – sem a zsidó közösséghez nem tartozó magyaroknak – nincs bajuk. Az a néhány ezer muszlim, akik többségükben régóta magyar állampolgárok, elfér az országban és békében megvan a zsidó (és nem zsidó) közösséggel.

A zsidó közösség mostanában leginkább attól tart, hogy a Soros György elleni gyűlöletkeltés, röviden a sorosozás felszínre hozhatja a majd minden társadalomban, így a magyarban is meglévő antiszemita indulatokat. Amikor az adófizetők pénzéből fizetett milliárdokból egy köztudottan zsidó származású amerikai-magyar milliárdos arcképével plakátolják tele az országot, és mellé még odaírják, ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén, akkor a zsidó közösségben rossz emlékű idők idéződnek fel. Amikor pedig egy vidám társaság egy Ő VOLT A SOROS felirattal kidekorált leölt disznó mögött állva mosolyog, akkor a zsidó közösségben felvetődik, hogy ez most komoly, merthogy viccnek túlságosan durva.

A magyar kormány, ahogyan azt Rogán Antal nem kevés tisztánlátással megállapította, nem antiszemita, de nincs ellenére, hogy a sorozosással erősödjön az antiszemitizmus. Nem azért, mintha a magyar kormánynak baja lenne a zsidókkal, hanem azért, mert azt gondolja, hogy akárcsak a cigányok, a devizahitelesek, vagy bárki más, a zsidó közösség is tart valakiktől, és ezért a kormányhoz fut védelemért.

Rogán Antal úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a magyar zsidó közösség nem a Magyarországot messze elkerülő muszlimoktól fél, hanem azoktól a populista politikusoktól, akik még az antiszemita indulatokat is hajlandók felerősíteni annak érdekében, hogy az emberek ne Magyarország valódi problémáiról beszéljenek. A hatalmas méreteket öltő korrupcióról például, amely miatt a gazdaság a saját lehetőségeihez mérten csak lassabban tud fejlődni. És hogy emiatt hiába minden maszatolás és bűvészmutatvány, nemcsak Európától, de a régió más országaitól is egyre jobban lemaradunk.

A magyar zsidó közösség nem a muszlimoktól tart, hanem attól, hogy lesznek olyan – nem a zsidó közösséghez tartozó – magyar emberek, akik a Stop Soros néven ismert törvénycsomag két kezdőbetűjét egybeolvasva bíztatást éreznek ki a kormány megnyilvánulásaiból.

Orbán mást mond, de ugyanazt gondolja, mint Pintér

„Soros György is eldöntheti, hogy mit csinál: abbahagyja, vagy folytatja az illegális migráció szervezését, támogatását”. Ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában, amikor a kormányzat által „Stop Soros” névvel illetett tervezetről kérdezték.

Két nappal ezelőtt Pintér Sándor még egészen mást mondott. Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, a belügyminiszter szerint „„Soros György nem végez illegális migrációt támogató tevékenységet, ezért egyelőre nem alkalmazzák vele szemben a távolságtartást.””

Pintér Sándor nem egy sértődött fideszes, nem valamelyik ellenzéki párt embere, hanem Orbán Viktor kormányának a belügyminisztere. Azt gondolhatnánk, hogy a derék urak megbolondultak, és most összevissza beszélnek. Egyikük ezt mondja, a másik meg azt.

A látszat azonban csal, hiába mond Orbán mást, mint Pintér. A lényeg ugyanaz, hiszen mindketten tudják, amit rajtuk kívül még sokan az országban. Hogy mindez csupán szemfényvesztés, a népnek szóló cirkuszi mutatvány – a Soros terv legföljebb a kormány propagandájában létezik.

Látszólag összevissza beszélnek az urak, de van benne rendszer: fenn kell tartani, és ha lehet, fokozni a gyűlölet már amúgy sem alacsony szintjét. Mert inkább Soros legyen a téma, mintsem Tiborcz  István, a miniszterelnök veje, akinek üzletelése miatt az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) vizsgálatot folytat Magyarország ellen. És azt sem akarják a hatalom urai, hogy az emberek Kósa Lajos 82 éves, aktív korában védőnőként dolgozó édesanyját emlegessék, aki egy fél sertéstelepet vásárolt Mátészalkán, majd ehhez még mintegy 120 millió forintnyi állami támogatást is kapott.

Orbán Viktornak és Pintér Sándornak semmi sem drága, a fő, hogy ne Mészáros Lőrinc világrekordnak számító gazdagodásáról beszéljenek az emberek. Amíg övék a hatalom, mindent megtehetnek, sem ellenőrizni, sem számon kérni nem tudja őket senki.

Kinyílott a pitypang, gyere, táborozz velünk!

Csak előbb még az kell, hogy szülessél bele egy olyan családba, amely Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott számára is megfelelő. Jó, ha az apád miniszter (anya nem jöhet szóba, a Fideszben nincsenek női miniszterek), államtitkár, vagy fideszes polgármester.

Ha ez  mind megvan, vagyis, sikerült olyan családba pottyannod, amelyik minden szempontból kompatibilis a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, akkor van esélyed arra, hogy elmehess a Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott által gründolt Gizella táborba.

Ja, és kell még hozzá 250 ezer forint fejenként, de ez a papádnak (mama, mint írtuk, nem jön szóba) nem lehet akadály.

Ha a tesódat is viszed, akkor csak 200 ezret kell fizetnetek, per koponya.

A tábor amúgy Vörösberényben lesz, az egykori jezsuita rendház kolostoregyüttesében. Az épület jelenleg kissé lelakott felújításra szorul, de ne aggódj, nincs átverés, a tábor kezdetére minden elkészül. Erre az a garancia, hogy a kormány mintegy félmilliárd forinttal száll be a felújításba, ennyi pénzből még a nálunk szokásos építőipari túlárazás esetén is elég takaros házikót lehet renoválni.

Ha a papád (mama ugye nem, lásd, mint fenn…) még ezek után is akadékoskodik, vagyis, sokallja a pénzt, idézd fel neki Kerényi Imre miniszterelnöki biztos erre adott örökérvényű válaszát, amely így hangzik: Ér-e a trónörökösünk ekkora befeketést?

Ebből a válaszból számodra is egyértelművé válik, hogy ki is vagy te valójában. Nem kisfiú, vagy kislány, ahogyan eddig gondoltad, hanem trónörökös.

Nicsak, Pintér Sándor kibeszél!

Zavar az erőben, vagy valami más? Amit tudunk, hogy Pintér Sándor belügyminiszter kibeszélt a kánonból. Mai sajtótájékoztatóján, amelyről a Független Hírügynökség is beszámolt, egy kérdésre válaszolva a következőt mondta: „Soros György nem végez illegális migrációt támogató tevékenységet, ezért egyelőre nem alkalmazzák vele szemben a távolságtartást.”

Vagyis, nem tiltják ki az országból, amint azt korábban a kormányhoz közeli sajtó belengette. Ezt egyébként amúgy is tudtuk: Soros György magyar állampolgár, és magyar állampolgárt a hatályos rendelkezések értelmében nem tilthatnak ki Magyarországról.

Hanem most Pintér belügyminiszter azt is elmondta a nyilvánosságnak, hogy Soros György nem végez migrációs tevékenységet. Mindez magyarra fordítva azt jelenti, hogy nem szervez menekülteket Európába és Magyarországra.

Ezt is tudtuk persze, de a kormány erről mást mondott.

És nemcsak mást mondott, de milliárdokat költött a Soros-tervet leleplező kampányra. Mely terv, megint csak tudható, nem létezik.

De mentek a milliárdok orrba-szájba, természetesen az adófizetők pénzéből. Mert hát honnan mentek volna? A kormánynak nincs saját pénze, sem gazdag bácsikája Amerikában – a kormány csak azt költheti el, amit az adófizetőktől kap.

El is költi. Az elmúlt években Orbán Viktor kormánya milliárdokat fordított az embereket megtévesztő kampányra, nemzeti konzultációnak hazudott propagandára. Láttuk már hova vezet a gyűlölet – Őcsényben, Kömlőn, Perbálon, vagy, legújabban Cegléden.

Félő, hogy a sor folytatódik..

Ha csupán az ablakon kidobott milliárdokat nézzük, azt a pénzt, amelynek máshol jobb helye lenne, akkor azt kell mondanunk, hogy az anyagi kár jelentős. Sokkal súlyosabb azonban az a kár, amelyet a kormány a hisztériakeltéssel a lelkekben okozott. Nehezen és hosszan gyógyuló sebeket ejtett, olyanokat, amelyeket még a miénkénél sokkal jobb állapotban lévő egészségügy is csak hosszú idő alatt képes begyógyítani.

Szintet lépett a kormány a civilek elleni harcban

Éppen egy évvel ezelőtt, 2017. január 10-én Németh Szilárd egy kemény felütéssel kezdte az évet. A Fidesz rezsibiztosként elhíresült alelnöke egy sajtótájékoztatón azt találta mondani, hogy el kell takarítani a Soros-birodalom álciviljeit.

Zárójel: ez az ember ugyanaz a Németh Szilárd, aki Népszabadság bezárásakor azt mondta a lap megszüntetéséről: épp ideje volt.

Zárójel bezárva.

Ha Németh Szilárd a saját ujjából szopta volna a civilekkel kapcsolatos otrombaságát, röhögtünk volna rajta. De vidámságra egy évvel ezelőtt sem volt okunk, mert tudvalevő volt már akkor is, hogy a Fideszben semmi nem történhet Orbán Viktor tudta és beleegyezése nélkül. Németh Szilárd saját hatáskörében még az orrát sem merné kifújni, krákogni is csak Orbán engedélyével szokott. Ha takarításról beszél, akkor biztosak lehettünk benne, hogy lesz hozzá seprű, lapát és tisztítószer.

Azért egy évvel ezelőtt ez még kínos volt. Érezhette ezt a kormány is, mert maga a miniszterelnök igyekezett finomítani Németh meglehetősen ijesztő megszólalását. Két nappal később Orbán Viktor miniszterelnök péntek reggeli rádióinterjújában már azt mondta, hogy a kormány nem akarja eltakarítani a civil szervezeteket, de a magyar embereknek minden közéleti szereplőről joguk van tudni, hogy kicsoda, és honnan kapja a pénzét. Vagyis, Orbán szerint legalábbis, a magyar embereknek ez a legnagyobb problémájuk, és ezért kórusban követelik, hogy mondják meg nekik, honnan van pénzük a civil szervezeteknek.

Rosszat sejtettünk és nem véletlenül. Előbb a pécsi, majd a debreceni polgármester hirdetett civilellenes programot: felszólították városuk lakóit, hogy ne adják bérbe irodáikat és lakásaikat a civil szervezeteknek. A múlt héten pedig Szita Károly kaposvári polgármester konferenciát hívott össze, amelyen közös fellépést sürgetett a megyei jogú városok polgármestereitől a Soros által támogatott civilek ellen. Persze, ez is egyelőre megírt, fölülről vezérelt forgatókönyv szerint történt.

Legújabban itt van nekünk Kovács Zoltán kormányszóvivő. Aki nem mellesleg 1994 és 1995 között Soros-ösztöndíjjal Oxfordban a The Queen’s College-ban tanult, egyébként pedig a CEU-n diplomázott. A Financial Times szólaltatta meg Kovács Zoltánt a civilekkel kapcsolatban, aki nem kertelt: szerinte a kormány és a Nyílt Társadalom Alapítványok között két ellentétes demokráciafelfogás miatt van vita. „Mr. Soros azt hiszi, hogy a civil társadalom feladata, hogy ellenőrizze a végrehajtó hatalmat” – mondta Kovács, aki szerint csak a választott képviselők politizálhatnak legitim módon.

Kovács Zoltán tehát szintet lépett, vagyis, ideológiával töltötte meg, amit Németh Szilárd a maga tagolatlan módján próbált kommunikálni. Jelesül azt, hogy a civileknek nem az a dolguk, hogy ellenőrizzék a hatalmat. A civileknek nem kell ellenőrizniük a kormányt, az a dolguk, hogy csöndben legyenek, ne szóljanak bele semmibe, különösen akkor kussoljanak, ha lopást látnak, vagy jogsértést tapasztalnak.

Ha nem lennének a civilek, akik időnként a hatalomnak kellemetlenkednek, akkor nem vegzálná őket senki. Fogd be a szád, ha velem beszélsz! És akkor béke lesz és nyugalom, ameddig a szem ellát.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK