Vélemény

Kár volt

Amikor az unokám oltást kap, pontosan tudja, hogy utána kap egy szép matricát a doktor bácsitól. Így csinálja minden okos doktor bácsi. Egy kisgyereknek nem kell tudnia, hogy érdemes vállalni a fájdalmas szúrást. Egy kisgyereknek nem. Egy felnőtt embernek viszont igen.

Ha egy kormány, vagy akár egy ellenzéki politikus felnőttnek tekinti, felnőttként kezeli az ország polgárait, akkor nem juthat eszébe, hogy bármiképpen megjutalmazza a felnőtt embereket azért, hogy hagyják magukat beoltani. Tudom, az Orbán vagy Trump féle politikusok nem tekintik felnőttnek a választókat, és mindenféle zöldséggel etetik őket. A demokrata politikusok ezt nem tehetik. Az oltás elsősorban magának az egyénnek érdeke, de a társadalom egészének is. Felnőtt embert százezer forintos jutalommal ösztönözni arra, hogy oltassa be magát, képtelen gondolat.

Van rá pénz, mondja Fekete-Győr András, és arra hivatkozik, hogy mennyit költ a kormány a Belgrád-Budapest vasútvonalra, és hogy mennyi pénzt kapunk az Uniótól az újjáépítési program keretében. A „van rá pénz” mondatot nap, mint nap halljuk ellenzéki politikus barátainktól, amikor különféle követeléseiket a kormánnyal szemben előadják.

Akármennyi pénzt szór el a kormány helytelen célokra, ez nem érv arra, hogy felelős politikusnak ne kelljen minden forint javasolt elköltésével kapcsolatban megvizsgálnia: tényleg helyes-e ennek a költésnek az érdekében adót szedni, hitelt felvenni. Mert amit az Unió az újjáépítési program keretében úgymond ingyen ad nekünk, azt is valahol valaki befizeti adóban, illetve felvesz rá hitelt, amit vissza kell fizetni valahol valaki adójából. A pénzteremtés akkor és annyiban nem jár kockázattal, ha vannak kihasználatlan és ugyanakkor piacképes termékeket gyártó kapacitások a gazdaságban, amelyeket a pénzteremtő hitelekkel kihasználhatóvá tesznek. De ha a pénzteremtés túllép ezen a mértéken, akkor baj lesz belőle.

Azt hallom politikusoktól, hogy megdőlt az a korábbi közgazdasági hiedelem, hogy nincs ingyenleves. A jegybankok teremthetnek pénzt, amit el lehet költeni. Igen, de utána azt valahol valakinek vissza kell fizetni. A meggondolatlan hitelpénz-kibocsátásból lett a 2008-as pénzügyi világválság. A pénzteremtésnek van kockázata, és csak akkor nem okoz bajt, ha elég gyors gazdasági növekedés biztosít fedezetet a bővülő hitelkibocsátásra.

Az is hamis érv, hogy az ajándékpénzt majd elköltik, és abból is fogyasztás lesz, és az termelést és foglalkoztatást generál. Ez vagy így lesz, vagy nem. Ha például külföldön költik el az ajándékpénzt, akkor a mi országunkban nem generál termelést és foglalkoztatást.

Ne legyen félreértés: amikor a legtöbb európai ország átvállalja a járvány miatt leállásra kényszerülő vállalkozások bérkifizetéseinek 70-80 százalékát, akkor helyesen jár el, és az Orbán-kormány helytelenül teszi, hogy nem csinálja ezt. Ez is pénzkibocsátás adósságból, amit a jelenlegi különleges helyzet indokol.

Fekete-Győr ötlete azonban más. Nem munkahelyek átmentését szolgálja, mint a Kurzarbeit-típusú bérátvállalás, hanem az oltás elfogadásának jutalmazását. Hangzatos ötlet, de helytelen. Lejáratja a Momentumot és magát Fekete-Győrt. Kár volt. Sokan sokat várunk a Momentumtól, kár szertefoszlatni a reményeinket.

Miután nyert az ellenzék

Nem arról írok, hogy mi lesz, ha 2022-ben nyer az ellenzéki pártszövetség. Másról: arról, hogy mi történik most, miután 2019-ben nyert az ellenzéki pártszövetség. Mégpedig Budapest I. kerületében.

Mindenki számára váratlanul ebben az 1990 óta mindig jobboldali győzelmet hozó kerületben nyert az ellenzéki pártszövetség, a Párbeszéd által közös polgármesterjelöltnek delegált V. Naszályi Márta, ez a végtelenül rokonszenves, okos asszony lett a kerület polgármestere.

Most az okoz széles körben meglepetést, hogy további két évre meghosszabbította Nagy Gábor Tamás korábbi fideszes polgármester szüleinek bérleti szerződését. Azért volt ez meglepetés, mert a választási kampányban V. Naszályi az ilyen jogilag és erkölcsileg egyaránt elfogadhatatlan lakásbérletek megszüntetését ígérte. Naszályi az ATV reggeli műsorában elmondta: bíróságnál kezdeményezték e szerződések felülvizsgálatát, egyelőre kettőét, de amíg a bíróság nem foglal állást, a hatályos önkormányzati rendelet szerint a bérleti szerződést meg kellett hosszabbítani. Dolgoznak az új önkormányzati lakásrendeleten, de azt a járvány miatt még nem tudta elfogadni a testület, és náluk nem megy a rendeletalkotás egyik napról a másikra, mint a Fidesznél. Elvégre mindez fölöttébb bonyolult.

Naszályinak minden bizonnyal igaza van. A történetnek azonban van egy fontos tanulsága.

Sokat hallunk ma az ellenzéki pártoktól arról, hogyan fogják felszámolni 2002 után a fideszes szabadrablás következményeit, hogyan szerzik vissza az államnak a lopott vagyont, hogyan lesz szankcionálva minden bűn.

Az I. kerületi történet azonban arra figyelmeztet, hogy ez korántsem lesz annyira egyszerű dolog, ahogy azt ma az ellenzékben sokan képzelik.

Naszályi arról beszél, hogy mennyire bonyolult az önkormányzati bérlakások ügye az I. kerületben. Biztosan az. De ne legyen kétségünk, az Orbán-kormány által végigvitt vagyonosztogatás, a különféle közbeszerzések és megbízások ügye ennél is sokkal bonyolultabb. Az esetleges új kormánynak nem lakásbérleti szerződések, hanem közbeszerzések és beruházási megbízások százai, ezrei ügyében kell majd bírósághoz fordulnia, hogy állapítsák meg: semmisnek nyilváníthatók-e a sok évvel korábban létrejött szerződések.

Az ügyészségnek kell majd tisztáznia: mely esetekben mutatható ki büntetőjogi felelősség. Az biztos, hogy sok-sok bűn marad majd büntetlenül, sok elsíbolt közvagyont nem lehet majd visszaszerezni, ha lesznek is olyan esetek, amikor sikerül fülön csípni a rosszhiszemű döntéshozatal felelőseit, s megtörténhet valamiféle reparáció.

Ne tápláljunk ez ügyben illúziókat.

Új haragosaimnak

Ennyi haragot, ennyi támadást, amióta ez az oldal működik, nem kaptam még olyanoktól, akikkel alapvető kérdésekben egyet szoktam érteni, és akik korábban többnyire helyeseltek a hozzászólásaikban.

Mert az SZDSZ-esezéshez (amire mindmáig csak büszke lehetek), a körmösbauerezéshez (ami pedig nem zavar, mert azt mutatja, hogy a szidalmazóknak nem velem van bajuk, mellesleg a dolog még hamis is) hozzá vagyok szokva. Ahhoz is hozzá vagyok szokva, hogy derék emberek ebben vagy abban vitatkoznak velem. Most azonban más történik: tisztességes emberek, akik közül sokakra kifejezetten szeretettel tekintek, haragjukban lényegében árulónak tartanak, amikor azt mondom, hogy nem tudok szavazni arra az ellenzéki összefogásra, amely a nemzeti kérdésben és a menekültkérdésben felvállalja a Jobbiknak és az LMP-nek azt az álláspontját, amely a Fideszével egyezik meg.

Azt mondják, hogy a Fideszt csak teljes ellenzéki összefogással lehet legyőzni, ahhoz pedig kompromisszumot kell kötni, egyes ügyekben el kell fogadni az új szövetségesek álláspontját.

Értem sokak felháborodását. Mert egyetértek velük abban, hogy mindennél fontosabbnak tűnik, hogy véget vessünk Orbán hatalmának, az orbáni önkényuralomnak, amelynek már most tartósan súlyos következményei vannak a magyar társadalom kettészakadásában, az autonóm polgári életfelfogás visszaszorulásában és a hűbéries, szolgasági viszonyok és az ennek hatására kialakuló mentalitás széleskörű elterjedésében, a társadalmon belüli szolidaritás végzetes gyengülésében, a magyar gazdaság versenyképességének folyamatos romlásában, Magyarország külpolitikai elszigetelődésében.

Értem, hogy miért fogadja el a hat párti megállapodást, a közös elveket a DK vezetése, nem is beszélve az MSZP, a Párbeszéd vagy a Momentum vezetőiről, akik számára a nemzeti kérdésben illetve a menekültkérdésben képviselt álláspont korábban sem volt annyira fontos vízválasztó, mint a DK-nak sokáig, s nekem mindmáig. Értem a velük egyetértő, rám most haragvó facebookozókat.

Tényleg: vajon nem kell-e egyedüli, kizárólagos szempontnak tekinteni, hogy Orbán hatalmától mielőbb megszabaduljunk?

Új haragosaimat arra kérem, hogy gondoljanak végig egy elképzelt, de korántsem irreális döntési helyzetet. Képzeljük el, hogy a következő parlamenti választáson sem a Fidesz, sem az ellenzéki szövetség nem szerez többséget a parlamentben. A 199 mandátumból 97-et a Fidesz, 97-et az ellenzéki szövetség szerzett meg. Nemzetiségi képviselő nem szerez mandátumot. A hiányzó 5 mandátumot a Mi Hazánk szerzi meg. A közvélemény-kutatások és az azok alapján végzett mandátum-számítások alapján, figyelembe véve a Mi Hazánknak az önkormányzati választások megyei listáin elért eredményeit is, egy ilyen eredmény egyáltalán nem kizárható.

Emlékszem Toroczkai László olyan nyilatkozatára, hogy ők nem támogatják sem a Fideszt, sem az úgymond Gyurcsány vezette ellenzéket, a mérleg nyelve akarnak lenni.

Mit tesz egy kis parlamenti frakció ilyen helyzetben? Amikor az MSZP éppen kisebbségben kormányzott az SZDSZ kilépése után, a Herényi Károly vezette MDF-frakció azzal a feltétellel szavazta meg az adótörvényt, hogy az MSZP belemegy az örökösödési illeték (melyet csúnya demagógiával haláladónak nevezett az MDF) megszüntetésébe. Belement. Amikor a Fidesznek éppen nem volt kétharmada, és alkotmánybírókat kellett választani, a kicsiny LMP-frakció által javasolt jogászokat kellett a Fidesznek alkotmánybíróvá választania.

Nem alaptalan ehhez hasonlóan a feltételezés, hogy a Mi Hazánk ilyen helyzetben ajánlatot tesz az ellenzéki szövetségnek.

Hajlandó megválasztani miniszterelnöknek az ellenzéki szövetség miniszterelnök-jelöltjét, ha az ellenzéki szövetség képviselői az Országgyűlés megalakulását követő első ülésen hajlandók megszavazni Dúró Dóra három olyan javaslatát, amelyet a korábbi parlamentben már benyújtott, és újra benyújt. Az első javaslat a trianoni békeszerződés becikkelyezésére vonatkozó törvény hatályon kívül helyezése. A második a „lincselés” új tényállásának bevezetése a jellemzően cigányok által elkövetett, csoportosan megvalósított tettlegességre. A harmadik mindenféle „homoszexuális propaganda”, ideértve a melegfelvonulást is, törvényi megtiltása. Ha az ellenzéki szövetség megszavazza ezt a három törvényt, a Mi Hazánk szavazataival véget lehet vetni Orbán hatalmának, és másnaptól Orbán újra bukott ember, és felülhet a Bakuba tartó repülőgépre.

Szabad-e egy cigányellenes üzenetet tartalmazó, egy, a melegek diszkriminációját és nyilvános megbélyegzését szolgáló, és egy szimbolikus irredenta törvényt megszavazni, hogy megszabaduljunk az Orbán-kormánytól?

Ne mondja senki, hogy ilyen helyzetbe nem kerülhetnek a köztársaságpárti demokraták, mert ilyen választási eredmény minden ismeretünk szerint előállhat. Új haragosaim azért neheztelnek rám, mert ők úgy gondolják, hogy a köztársaságpárti demokratáknak Orbán legyőzésének reményében el kell fogadniuk a menekültügyben azt, hogy nem közös európai megoldásra kell törekedni, amit a DK és az MSZP korábban képviselt, hanem a magyar menekültpolitikába nem engedni beleszólást az EU-nak, ami a Fidesz álláspontja, de a Jobbik és az LMP is képviseli.

Továbbá, hogy az Orbántól való megszabadulás reményében el kell fogadniuk a „tizenötmillió magyar kormánya”, a „jogi nemzetegyesítés” orbáni álláspontját, amit az LMP és a Jobbik is képvisel, és amit a baloldaliak és liberálisok másfél évtizeddel ezelőtt nem fogadtak el. Én pedig ezt ellenzem. De vajon el kell-e, el szabad-e vajon adott esetben ennek érdekében fogadni a cigányellenes üzenetet tartalmazó, a melegek diszkriminációját előirányzó és a trianoni sérelmet napirenden tartó, a szomszédokat és az európai közösséget provokáló Dúró Dóra-féle javaslatokat is?

Van-e határa annak, hogy miben engedünk a nacionalista, kirekesztő politikának?

Ami összeköt 2.

Nagyon nem értett velem ma délután a Klubrádióban Bolgár György, a betelefonáló néhány hallgató és a Facebook-oldalon a legtöbb hozzászóló sem, amiért tegnapi jegyzetemben azt mondtam: a hat ellenzéki párt szövetsége annak alapján, amit tegnapi nyilatkozatuk aláírásakor a pártelnökök szóban elmondtak, nem számíthat a szavazatomra.

Horváth Gyuri barátom szerint nem kellett volna első indulatból ilyet mondanom, és meg kellett volna néznem az aláírt szöveget is, amelyet nekem nem sikerült az interneten megtalálnom. Szerinte azt a szöveget a DK is nyugodtan aláírhatta. Hála neki, most már én is megismerhettem az aláírt szöveget, de ez megerősít a véleményemben. Az a DK, amelynek alapításában részt vettem, és amelynek két és fél évig, 2014 közepéig alelnöke voltam, nem írhatta volna alá ezt a közös nyilatkozatot. A tegnapi jegyzetben és ma a Klubrádióban a nyilatkozat két eleméről beszéltem, most az írott szöveg ismeretében visszatérek ezekre és kiegészítem egy harmadikkal.

Jakab Péter az aláíráskor valóban olyasmit mondott, amikor a majdani kormányt „nem hat párt, hanem tizenötmillió magyar kormányának” nevezte, ami az írásos nyilatkozat szövegében így nem szerepel.

Ez a fogalmazás ugyanis azt jelenti, hogy a magyar állam kiterjeszti a maga illetékességét a szomszéd országokban élő magyarokra. Ez megfelel a Fidesz gyakorlatának (amely élvezi a Jobbik és az LMP támogatását), miszerint a 2010 óta született országgyűlési és kormányzati döntésekkel megtörtént a „közjogi nemzetegyesítés”. Ugyanakkor ez ellentétes a nemzetközi joggal, sérti a szomszéd országok szuverenitását, és a DK korábban nem is fogadta el. Jakab ezzel a mondattal kétségtelenül túlment az írott szövegen (szemben a többi megszólaló pártelnökkel, akik tartották magukat ahhoz). A Jobbik elnöke ezzel oly mértékben volt inkorrekt, hogy ez kérdésessé teszi, hogy helyes volt-e vele ilyen szövetségkötésben megegyezni.
Hozzáteszem: az írott szöveg sajnos lehetőséget kínált erre az inkorrektségre, ami már a partnerek felelőssége. Az „Önmagával békében élő nemzet” című pontban az első mondat így hangzik:

„Valljuk, hogy a magyar nemzet része Magyarország minden polgára, és mindazok, akiket bárhol is éljenek, saját választásuk, kultúrájuk, anyanyelvük köt a nemzet többi részéhez.”

Ez a mondat elkeni, hogy vajon közjogi vagy kulturális értelemben beszél valaki magyar nemzetről, holott ez perdöntő. A továbbiakban a szöveg a kormány feladatává teszi egyebek mellett, hogy „a külhoni magyarokat az általuk meghatározott célok mentén szolgálja”. Csakhogy a „külhoni magyaroknak” nincs egységes álláspontja a célokról: nagyon mást gondolt azokról például Patrubány Miklós és mást Markó Béla, és a Fidesz 2004-től Patrubányét tekintette a „külhoni magyarok” által meghatározott célnak. Én a kérdésben azt tartom ma is helyesnek, amit Gyurcsány Ferenccel és 1428578 választóval (ez az összes választó 18 százaléka volt) együtt 2014-ben helyesnek tartottunk, és elfogadhatatlannak tartom a Jobbik elnökének álláspontját, az írott szöveget pedig zavaróan kétértelműnek, ami egy ilyen dokumentumban nem elfogadható.

Könnyebb a helyzet a második ügyben, hiszen az LMP nevében az aláíráskor beszélő Schmuck Erzsébet szavai megfeleltek annak, ami az írott szövegben a „Jövőbe tekintő kormányzás” cím alatt olvasható:

„A migráció kihívását csak a kiváltó okok, köztük a klímaválság okozta katasztrófák és az erőszakos konfliktusok megszüntetésével lehet kezelni.

Ebben számítunk az európai együttműködésre, de a bevándorlással kapcsolatos döntéseket továbbra is csak a nemzeti kormányok hozhatják meg. Megvédjük a határainkat, fellépünk az illegális migráció, és az embercsempészet, emberkereskedelem minden formája ellen.

”Erre írtam, hogy ezt Szijjártó Péter is mondhatta volna, ez a Fidesz 2015 óta hirdetett álláspontja, amelyet a Jobbik és az LMP is elfogad.

A magyar határra érkező menedékkérőket illegális bevándorlóknak bélyegzik, és nem engedik be őket az országba. A Gyurcsány Ferenc vezette DK ezt nem fogadta el, én ma is elfogadhatatlannak tartom. Ez került a hat párt közös nyilatkozatába, és a DK ma úgy tesz, mintha maga is mindig így gondolkodott volna. Holott jól tudjuk: ha a klímaválságot tekintjük a migráció okának, azon csak több évtizedes távlatban lehet változtatni, az „erőszakos konfliktusok     megszüntetésére” egész Európa sem képes (még a Donyeck-medencében sem, nem is beszélve a Közel-Keletről vagy Afrikáról, ahonnan a legtöbb menedékkérő érkezik Európába). Európának és így Magyarországnak is szembe kell néznie a menekültkérdéssel, és egy majdani kormánynak is abban kell döntenie: részt vesz majd az Európai Unió közös menekültpolitikájában, ami korábban a DK és talán az MSZP álláspontja is volt. Vagy szembeszegül azzal, ahogy az Orbán-kormány következetesen teszi, és amit a közös nyilatkozat szerint a majdani kormány is tenne.

Fenntartom: ezt baloldaliként és liberálisként elfogadhatatlannak tartom.

Az írott szöveget elolvasva a szóban hallottakhoz képest is feltűnőbb, hogy mennyire nem tudom közgazdászként, gazdaságpolitikusként komolyan venni, amit „Igazságos gazdaság” alcím alatt tartalmaz a hatpárti nyilatkozat. Évek óta érzékelhető: az Orbán-kormány ellenzékének mintha nem lenne gazdaságpolitikai elképzelése. Az igazságosság a jövedelempolitika és szociálpolitika kategóriája, ahol valóban van mit szembeszegezni az Orbán-rendszer tíz éve követett gyakorlatával, sőt elveivel (ahogy azt a Gondoskodó társadalom cím alatt olvashatjuk, s amit korrekt módon foglalt össze az aláíráskor Szabó Tímea).

A gazdaságpolitikának viszont nem valamiféle igazságosság, hanem a hatékonyság és versenyképesség a mércéje.

Magyarország hosszú ideje egyre hátrébb szorul a nemzetközi versenyképességi összehasonlításokban, s nem tudni arról, miként fordítaná meg ezt a tartós tendenciát az ellenzék. Nem segít az eligazodásban az olyan fogalmazás, hogy „Bevonjuk a felső tízezret és a nagyvállalatokat a méltányos közteherviselésbe, támogatjuk a szolidáris gazdaság térnyerését, a gazdaság demokratizálását, a szociális partnerek bevonását a döntésekbe.” A „nagyvállalatok bevonása a méltányos közteherviselésbe” Orbán Viktor formulája még 2010-ből, a gazdaságnak ártó különadók ideológiájául szolgált. Az adórendszer további átpolitizálására készülne a hat ellenzéki párt?

A munkaügyi törvények olyan alakítása, hogy „azok mindig a gyengébb fél, a dolgozók biztonságát erősítsék”, jól hangzó ígéret, de kormányon senki sem valósítja meg sem Magyarországon, sem másutt.

„Tisztességes munkáért tisztességes bér, tisztességgel ledolgozott életért tisztességes nyugdíj jár: a magyar bérszínvonalnak meg kell közelítenie a nyugat-európai szintet.” Vonzóak az ilyen, manapság a legtöbb ellenzéki párttól hallható ígéretek, de aki komolyan gondol kormányzásra, az nem tehet úgy, mintha a bérek és nyugdíjak színvonala függetleníthető lenne az ország gazdasági teljesítményétől. Szóval, a szöveget olvasva ezzel az elejétől végig megalapozatlan ponttal is alapvető bajaim vannak.

Talán Horváth Gyuri is elfogadja: nem első indulatból, hanem alapos megfontolás alapján írtam és mondtam, amit írtam és mondtam. Nem tudok erre szavazni.

Magyarországnak az elmúlt két évtized hanyatlása után nem az Orbán-kormánynál jobb és tisztességesebb, hanem

jó és tisztességes kormányra lenne szüksége, és ez a nyilatkozat nem ígér ilyet.

Nekem pedig nem a bólogatás a dolgom, és még csak nem is a hallgatás, hanem hogy minderre időben felhívjam azok figyelmét, akik szeretik átgondolni az ország dolgait.

Ami összeköt

Gondolom, sokan lelkesednek azért, hogy a hat ellenzéki párt elnökei ma aláírtak egy közös nyilatkozatot a majdani közös kormányzás legfontosabb sarokpontjairól. Magát az aláírt dokumentumot nem láttam sehol az interneten, így abból kell kiindulnom, amit a hat párt vezetői a közös nyilatkozat aláírásakor mint közös álláspontot elmondtak.

Ezúttal is elhangzott, amit hónapok óta mindig hallok, hogy nem azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt.

Jakab Péter kezdte a rövid megszólalásokat, és néhány mondatának végén a következő szerepelt: „Mi nem hat párt, hanem tizenöt millió magyar kormánya leszünk.”

Ez a formula eredetileg Antall József kormányprogramot ismertető parlamenti beszédében jelent meg, amikor „tizenötmillió magyar miniszterelnökének” mondta magát, azzal a közbeszúrt szóval, hogy „lélekben”. Én magam és még sokan mások az országban a kiegészítéssel együtt sem fogadtuk el akkor azt a formulát, az Orbán-kormány viszont a „jogi nemzetegyesítés”, valamint a gazdasági és szociális nemzetegyesítés politikájával valósággá tette. Azok politikai utódai, akik harminc éve még hevesen tiltakoztak e formula ellen, ma már jórészt elfogadják. Én akkor sem fogadtam el, és ma sem fogadom el.

Tudomásom szerint a Romániában élő közel másfél millió magyar politikai szervezete, az RMDSZ most megint – miként az elmúlt harminc év nagyobb részében – miniszterekkel és államtitkárokkal vesz részt a bukaresti kormánykoalícióban.

Ha nem tévedek, a VMSZ is részese a jelenlegi szerbiai kormánykoalíciónak. Szlovákiai magyar párt a tavalyi választáson nem jutott be a pozsonyi parlamentbe, de korábban évtizedeken át ültek magyar miniszterek a szlovák kormánykoalíciókban. Nekik biztosan nem az elképzelt új budapesti kormány lesz a kormányuk.

Néhány napja Barkóczi Balázs, a DK szóvivője fogalmazott úgy az ATV reggeli műsorában, hogy a Jobbik „nemzeti ethosza” is része az ellenzéki pártszövetség közös világképének. Nem meglepő, hiszen Gyurcsány Ferenc az Egyenes Beszédben mondta el, hogy sok év után „most már érti”, hogy milyen „őszinte lelkiség” van abban a magyarságfelfogásban, amely „a ,nemzetinek’ hívott jobboldal hozzájárulása” az ő, és nyilván az egész pártszövetség közös gondolkodásához. Így alighanem jó lelkiismerettel fogalmazhatta meg a Jobbik elnöke a szövetkező ellenzék közös elveként a „tizenötmillió magyar kormánya” formulát. Ezt is azokhoz az elemekhez sorolhatta, „ami összeköt”.

Ezek szerint az elképzelt új budapesti kormány – függetlenül attól, hogy Jakab Péter, Márki-Zay Péter, Dobrev Klára vagy valami más vezeti majd – ugyanúgy nacionalista kormány lesz, mint az Orbán-kormány.

Schmuck Erzsébet, az LMP társelnöke szintén a közös elvek között adta elő a következőt: „A migrációs válságnál az igazi, mély okokat kell kezelni. A klímaváltozást és az ökológiai válság megfékezését, és az erőszakos konfliktusoknak a megszüntetését. Ebben számítunk az európai együttműködésre, de a bevándorlást a nemzeti kormányok kezében kívánjuk tartani. Fellépünk az illegális migráció, fellépünk az embercsempészet és az emberkereskedelem minden formája ellen.” Menedékkérőkről nem tud, csak illegális bevándorlókról. Ezt így akár Szijjártó Péter is mondhatta volna.

Ezek szerint az elképzelt új budapesti kormány – függetlenül attól, hogy Jakab Péter, Márki-Zay Péter, Dobrev Klára vagy valaki más vezeti majd – ugyanúgy idegenellenes kormány lesz, ugyanúgy szemben áll majd a „brüsszeli bürokraták” humanizmusával, mint az Orbán-kormány.
Az én szavazatomra nem számíthat.

Divat ami egy megtévesztő áru

Valaha az ember ésszerűséget követett, nem divatot. Amint, azonban tudata elhitette vele, hogy ő itt az atyaúristen, az ésszerűség háttérbe szorult és valami agymenéstől vezérelve kitalálta a divatot.

Valaha, ha esett az eső, megkereste, mivel fedheti be, kenheti be magát, vagy mit vegyen föl, hogy el ne ázzon. Azonban eljutott arra a pontra, hogy akár esik, akár fúj, ha jól áll, magán tartja azt a valamit, sőt még napszemüveget is hord a sötétben. Majd felfedezte a tükröt, nyirbálta szakállát, haját. Miért is nyirbálta ezeket? Mert a haj és szakáll nem fáj. Ha fájna, nem vágná. Hiszen emberünk csak a fájdalomból ért. Ha tehetné, beleit az ujja körül pörgetve, fütyörészve sétálna az utcán, de mivel ez fájna, így nem teszi. Igaz, tévedek. Mára még az a kis esze is elment és a fájdalmat is belekalkulálja a divatba. Így a valaha ésszerű törzsi tetoválások, melyek mára céljukat vesztették, fájdalmas divattá lettek, sajátságos szimbolika kultúrát teremteve maguk körül. De megemlíthetjük a piercingeket és alakra csiszolt fogazatot, körmöket is.

Vajon miben áll egy divat? Minek a mintáját követik azok, akik ennek megszállottjai?

Röviden: a hatalmon levők követése.
Hosszabban: mivel az ember elvesztette ésszerűségét, ezért az erőt, a hatalmat követi. Azt hordja, amit a hatalmon levők, az ő mintáikat, szófordulataikat veszi át. Ösztönösen ettől remél biztonságot. Az amazonasi esőerdő bennszülöttjei a vadonban erőt sugalló állatokat, jaguárt, anakondát imitálják. Így van ez ma is. Vagy talán nem emlékszünk, kik hordtak kecskeszakállt, Lenin-sapkát és idéztek Marxtól? Akkor ez az imitáció hozta meg számukra a fennmaradást.
Ma is vannak követendő sablonok. Ezek túlnyomó részének az a feladata, hogy minden pénzt kiporszívózzon a zsebedből, ami aztán oda vándorol, ahol ezeket a sablonokat kitalálták. Ők mondják meg aztán hogy ez a divat, te meg beszopod. Ésszerűség pedig zéró. Hordasz te minden vackot, mert tetszeni akarsz kedvesednek, meg akarsz felelni a divat általános elvárásainak.
Csak éppen Annak nem akarsz megfelelni, Aki neked teremtésednél fogva természetes hajat, szakállt adott, járásra alkalmas lábat, munkálkodásra alkalmas kezet alkotott meg számodra és szívet dobogtat benned, hogy ha már tudatosan nem fogod fel a jót és rosszat, legalább érezd azokat.
Eljut-e hozzád a filmalkotásokban hozzád közvetített mondanivaló? Általában azok készítenek filmet becsületről, adott szóról, akiknek e kettő nincs. Mindig az ellenkezőjével kompenzálják hiányosságukat. Te pedig elhiszed, hogy tőlük várható az adott szó és becsület. Fordítva van. Azoktól sose fogadj el ilyet, akik magukról ezt kommunikálják! Akiknek van, azok nem kommunikálnak erről.
Megfigyelted-e, hogy egy ilyen filmben egy főhősnek mindent szabad? Szétrepülheti a világ összes légterét, kiirthat büntetlenül egy várost, senki szóvá nem teszi, észre nem veszi, míg téged ötször átvizsgálnak, ha Budapestről Bécsbe mész? Ez ma a messiásképzés, az új divat.

Mi is ez a messiás divat?

Az, hogy érzékeltessék veled: kiválasztottak vannak feletted, akiknek mindent szabad, te meg maradj veszteg és kussolj. Hozzájuk eljön a messiás, ők olyan értékeket képviselnek, amit az a messiás elvár, te pedig, köcsög, hunyj szemet és légy alázatos.
De elmondom mi a fineszesség ebben. Az, hogy a legtöbb kultúrában eljön a várva várt messiás. Ez a messiások harcának kora és mint tudjuk, mindig az erősebb messiás b..ik.
Van messiás a judaizmusban, kereszténységben és Iszlámban, azon belül árnyalatnyi differenciával van külön a síita és szunnita messiás. Ha Afrikában, vagy Indiában élsz, tutti rád szakad még két szekéralja messiás teknősbéka, patkány és más alakban. És úgy néz ki van amerikai messiás, de ha van amerikai, akkor hogy ne lehetne orosz és kínai, ateista messiás? És ha nincs megnevezve messiásnak, akkor legyen éreztetve kiválasztottságnak! Ennek pedig divatot kell teremteni. Mi pedig, zombik beszopjuk. Felvesszük messiásaink szlengjét, attitűdjét, általuk diktált magatartási, öltözködési normákat. Ők pedig kaszálnak. Onnan ismered fel a mai messiás-osztókat, hogy erőt demonstrálnak. Pedig, aki erőt demonstrál, az gyenge, aki gyengeségét hatalmas arzenállal kompenzálja.
Ha nem figyelted volna meg a történelem menetét, akkor elég, ha Allah (SWT) könyvét olvasod, Aki megüzeni, hogy ezeknek a hatalmasságoknak sorsa a megsemmisülés és osztályrészük a hatalmas szenvedés.
Vagy tán nem járnak a Földön és látják, mi volt beteljesülése azoknak, kik előttük voltak? Ők fölöttük álltak erőben, művelték a Földet és nagyobb számban lakták azt be, mint ahogy (ezek) belakják. Eljöttek hozzájuk Prófétáik a bizonyságokkal, s nem Allah volt, Ki elkárhozta őket, hanem önmagukat kárhozták el. (Korán 20:9)
Majd rossz lesz azok beteljesülése, kik rosszat tesznek, mert bizony ők meghazudtolták Allah Áyáit és megcsúfolták azokat. (Korán 20:10)

Az igazi erő nem a fegyverekben van.

A fenti áya megmutatja, hogy mi, muszlimok, mindig tüske leszünk azok szemében, akik a földi hatalmat gyakorolják. Mi minden földi hatalomban annak elmúlását látjuk és hirdetjük. Persze, itt azokról a muszlimokról beszélek, akik ismerik és vallják hitüket, nem a médiumokban futtatott Top 100-as divatsejkekről van szó. Az Iszlám átsüt ezeken a tiszavirág életű hatalmakon és tanításai etalont adnak a földi igazodáshoz, függetlenül attól, hogy van sejk nagy nincs, van „Vatikánunk”, vagy nincs. A Korán örök és maradandó.
Az igazi messiás pedig nem politikai demonstrációk eredményeként jön el, hanem Allah (SWT) küldi akkor, amikor senki nem számít rá.
Az ember elhanyagolja azt, aki ettől a nagy kavarástól megmentené! Mert nincs más Isten, se Putyin, se Biden, se Hszi Csi-Ping, se Narendra Modi, se arab diktátorok, se muszlim hitszónokok, csak ALLAH és Ábrahám, Mózes, Jézus, az összes Egyistent hirdető apostol az Ő prófétái. Allah az, Akinek véső hirdetését Mohammed (béke reá), az írástudatlan próféta teljesítette be azért, hogy ne vakítson el minket, embereket a „divat”.
Amen.

No comment… – …terem mint a gomba

„Egyébként mindenki ezt a nehezen kimondható szót használja: Pfizer, azt hiszem így kell mondani. De az valójában egy magyar vakcina. Ugye egy német prof is benne van ebben a dologban, a kutatásban, vagy a kutatás irányításában, de a legtöbben magyarok dolgoznak a kutatásban, vagy a kutatás irányításában. Kis túlzással, de mondhatjuk, hogy ez egy magyar vakcina, amerikai pénz és magyar ész van benne. Büszkék lehetünk a tudós asszonyra, aki egy kisújszállási asszonyság egyébként, mint megtudtam.”
(Orbán Viktor, 2021. január 3.)
„Reményt adnak nekünk a tudósok – világszerte, és még inkább nálunk, Németországban. Az első megbízható koronavírus-tesztet itt fejlesztették ki, és most már az első Európában és a világ más országaiban jóváhagyott oltást is. Egy német vállalat kutatására épül, és német-amerikai együttműködésben gyártják. Az alapítói, a mainzi Ugur Sahin és Özlem Türeci elmesélték nekem, hogy 60 nemzet szülöttjei dolgoznak cégükben. Semmi sem mutathatja jobban, hogy a fejlődést az európai és nemzetközi együttműködés, valamint a sokszínűségben rejlő erő hozza el”.
(Angela Merkel, 2020. december 31.)
FB Komment
… Balázs
A kisújszállási asszonyságok má’ csak ilyenek! Ragyogó tisztaságot és rendet tartanak, miközben félkézzel bepelenkáznak öt gyereket és mire a munkában megfáradt családfenntartó hazaér, a gőzölgő vacsora mellé odarittyentik a világjárvány elleni vakcinát, hogy mosolyt csaljanak uruk gondoktól terhelt arcára!

Európa tévesen felfogott kohéziója

Miután megállapodtak Magyarországgal és Lengyelországgal, hogy elhárítsák a vétóveszélyt az Európai Unió költségvetése és helyreállítási alapja ellen, az EU soha többé nem mondhatja, hogy nem tárgyal a zsarolókkal. A megállapodás nem jelent áttörést, de valójában veszélyeztette a blokk meghatározó elveit és hosszú távú életképességét – Magyar Bálint és Madlovics Bálint elemzését olvashattuk a Project Syndicate portálon.

Angela Merkel német kancellár (az Európai Unió nevében), valamint a magyar és a lengyel kormány között az utolsó pillanatban elkészített éjféli költségvetési megállapodása néhány részletében rejtve marad. Ennek ellenére Orbán Viktor magyar miniszterelnök győzelmet ünnepel, míg az ellenzéki pártok ujjonganak az EU újdonsült hajlandóságában, hogy finanszírozását a tagállamok jogállamiságának tiszteletben tartásától tegye függővé.

Ám míg

Orbán kritikusai a megalkotott jogállamisági kritériumot megfelelő intézkedésnek tekintik az általa Magyarországon létrehozott patronális autokráciával szemben, tény, hogy a rendelkezés messze elmaradt a szükségestől.

Mint az EU számos olyan szankciója, amely az állami finanszírozás visszaélésével kapcsolatos, az új mechanizmus nem az elkövetőt, hanem az áldozatot bünteti azzal, hogy fenyegeti az adófizetők pénzét és közkiadásait, ahelyett, hogy Orbán és társai korrupt gyakorlatát és személyes vagyonát célozná meg.

A személyes felelősség kérdése helyett kollektív szereplőként kezeli az országot.

Még akkor is, ha Orbán korrupciójának némi finanszírozása csökken, a csúcson lévők, akik részesültek a korrupt rendszerekből, megtartják a lehetőségeket ennek folytatására.

Az ilyen feltételesség mögött az az elképzelés áll, hogy a finanszírozás felfüggesztése vagy visszavonása a lakosság elégedetlenségét ébreszti fel a kormánnyal szemben, és ez a helyes útra tereli a kormány lépéseit. Az EU nyilvánvalóan a fegyelem ezen formáját a demokratikus tanulási görbe részének tekinti, mintha a tanulást folytatók (a tagállami kormányok) valóban érdekeltek lennének a teszt sikerében.

De Orbánnak nincs ilyen érdeke. Magyarországa maffiaállam; az egész kormány bűnszervezetként működik.

Előreláthatólag a rezsim saját hazai propagandájához igazítva ragaszkodott a „jogállamiság” kérdéséhez, mondván, hogy Magyarország a „nemzeti szabadságért” küzd, és az ország az EU birodalmának áldozata. Ugyanakkor Orbán egyszerűen megvédheti védnök-kliens hálózatának tagjait a büntetőjogi szankcióktól, garantálva ezzel rezsimje stabilitását. Ez az átfogó büntetlenség mindaddig fennmarad, amíg a személyes felelősség kérdését nem kezelik megfelelően.

Az EU a rezsimhomogenitás víziójára épült: állítólag az „értékközösségen” belül minden tagállam valódi liberális demokráciaként működik. De a tömb heterogénné vált, néhány tag megsértette a liberális-demokratikus elveket. Ez a szerencsétlen valóság ezért felelevenítette a régi vitát arról, hogy

az EU-nak szélesebb terjeszkedést vagy mélyebb integrációt kell-e folytatnia.

Több mint 15 évvel a közép-kelet-európai ex-kommunista országok csatlakozása után egyértelmű, hogy a „mélyülés” nélküli „kiszélesítés” hiba volt.

Ha az EU fenn akar maradni, akkor nem bővülhet tovább (a Balkánon), anélkül, hogy előbb megreformálná belső eljárásait annak hatékony működése és az országok liberális demokráciához való ragaszkodása érdekében.

E hátteret tekintve

az a csalódást keltő megállapodás, amelyet Németország kötött Lengyelországgal és Magyarországgal, erkölcsileg inkább káros, mint eljárási szempontból.

Egészen a közelmúltig a jogállamiság feltételrendszerét valós kritériumnak tekintették, amely nélkülözte a hatékony végrehajtási mechanizmust. Most az EU olyan nyers végrehajtási mechanizmust vezetett be, amely hivatalosan elismeri – és implicit módon jóváhagyja a meglévő korrupciót.

Soha többé az EU nem mondhatja, hogy nem tárgyal a zsarolókkal.

Senki sem várja el, hogy az EU megdöntse egy tagállam kormányát. De az EU-nak legalább nem szabad finanszíroznia és támogatnia a soraiban lévő autokratákat.

Érdemes megjegyezni, hogy közvetlenül azelőtt, hogy

a lengyel kormány ebben a hónapban elvetette vétóját, a lengyel állami olajvállalat, az Orlen megvásárolta a lengyel médiaportfóliót a német Verlagsgruppe Passau kiadói csoporttól.

Körülbelül 20 regionális napilap (24 ilyen lengyelországi publikációból), valamint 120 heti kiadvány és 500 weboldal kerül most lengyel populista kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) sarka alá.

Hasonlóképpen, azon a napon,

amikor Magyarország visszavonta vétóját, a magyar versenyhatóságok jóváhagyták egy Orbán védnöki hálózatán belül három bankból álló „szuperbank” létrehozását, amely a lépést „nemzetstratégiai jelentőségű” egyesülésnek nyilvánította.

Az új intézmény fő tulajdonosa nem más lesz, mint Orbán gyermekkori barátja, Mészáros Lőrinc, egykori gázszerelő, aki Magyarország leggazdagabb emberévé vált, akit korrupciós rendszerek támogatnak, többnyire uniós finanszírozású közbeszerzési projektekhez kapcsolódva.

Nyilvánvaló, hogy a korrupció elleni küzdelem egyetlen komoly módja az EU-ban a személyes felelősségvállalás.

Az egyik lehetőség az Egyesült Államok Magnitsky Actjához hasonló szankció bevezetése lenne, amelyet nemcsak az EU-n kívül, hanem azon belül is alkalmazni kell. Ahelyett, hogy feltételezné, hogy a demokrácia önkorrekciós tendenciái megoldanak egy ilyen helyzetet Magyarországon, ez a megközelítés az ellenkezőjét feltételezi, közvetlenül a jogsértőket célozza meg. Ha pedig gyanú merül fel az uniós források korrupt szifonozására, az érintett vállalatokat és magánszemélyeket el kell tiltani az összes jövőbeni, uniós finanszírozású közbeszerzési eljárás alól. Ezenkívül

az uniós források címzettjeinek az EU ügyészi hatáskörébe kell tartozniuk.

Amíg nem, az EU-nak közvetlenül finanszíroznia kell a nem kormányzati szervezeteket, amelyek elkötelezettek a jogállamiság védelme mellett, és amelyeket a helyi autokraták üldöznek.

További szükséges intézkedés az, hogy megszüntessék az önkényes tagállamok jogát arra, hogy nemzeti vétóikat gyakorolhassák az EU döntéshozatala felett. A vétók nemcsak a nagy, politikai közösségek számára zavaróak: az 1989-es rendszerváltás után a magyar törvény kimondta, hogy a társasház társ tulajdonosainak egyhangúlag meg kell állapodniuk a mindennapi működés bármilyen változásában. 1997-ben ezt módosították a minősített többségi szavazást követő változtatások lehetővé tétele érdekében; a demokrácia megmaradt, de egy-két fergeteges tulajdonostárs már nem tudta megakadályozni a döntéshozatalt.

Az EU egyfajta „nemzetek feletti társasházként” jól tenné, ha hasonló változást folytatna a döntéshozatali folyamatában.

Ellenkező esetben ki kell békülnie a közös elveket fenyegető több fenyegetéssel, nagyobb zsarolással és a legitimitás további elvesztésével az elkövetkező években.

Gondolatok a COVID-19 magyarországi és németországi kezeléséhez

Nagyon őszinte, elgondolkodtató, figyelemre méltó és érdekes cikk jelent meg a die Welt hamburgi regionális (lokál) számában, rovatában egy igazságügyi orvos szakértőtől (köznyelven halottkémtől), aki október óta vezeti a Hamburgi Igazságügyi Orvostan Intézetet. Már a cikk címe is meglepő: „A koronavírus járványban elhunytak átlagéletkora 82 év.” Első pillanatra azt hittem, hogy igaza van a magyar „Operatív Törzs”-nek, élén Müller Cecília tiszti főorvosnak és Kásler Miklós „emberi erőforrás” miniszternek, no meg a miniszterelnökünk bombasztikus, propaganda szövegének, hogy „vigyáznunk kell az idősekre”. A német cikk elolvasása után, azonban szomorúan kellett megállapítanom, a magyar egészségügy, benne a kutatás, a történések feljegyzése, összegezése, következtetések levonása, sehol sincs a némethez képest. Az őszinteségről nem is beszélve.

Elöljáróban egy vallomással tartozom. A realitás, és a nagy számok törvénye szerint tisztában vagyok, hogy korosztályom, a háború utáni (1945-1953 közötti) nemzedék nagyon fogyóban van, hiszen a ma 70 éves korosztály közül a többség nem éri meg a 80. szülinapját. Ez a természet rendje. Bármelyik osztály- vagy évfolyam találkozó résztvevőinek száma rohamosan csökkenni fog. Emlékszem, szüleim korosztálya ugyanígy volt. Mint nyugdíjasok, mindennap első dolguk volt az újságok gyászjelentésének böngészése: vajon van-e köztük ismerős? Eddig azzal vigasztaltam magam, hogy a járványtól függetlenül is „kifutó modell” vagyok. A fiatal forradalmár költővel ellentétben, én igenis otthon, ágyban, párnák között szeretném földi életemet befejezni, elaludni. Esetleg egy fájdalommentes „orra bukás”, „székről lefordulás”, „szívmegállás”, stb. Nem pedig baromi kínok között lélegeztető gépen „kikötözve”, ahonnan úgy sincs visszaút.

Most pedig a hamburgi intézet igazgató főorvosának jelentése

A koronavírus fertőzöttek száma emelkedik, viszont az elhalálozottak életkora szinte változatlan. A hamburgi intézet ez idáig 452 halálesetet regisztrált, melynek okának, a COVID-19-et jelölték meg. A legöregebb egy 100 éves fertőzött volt, az elhunytak többsége a 80-90 korhatár között mozgott, lényegesen több volt a férfi, mint női áldozat. A második hullámban a 30 és 60 év közöttiek fertőzöttek meg. Hamburgban a járvány kitörése óta az 50 éven aluliak közül csak négy férfi és három nő halt meg. Viszont elvileg a korcsoportok összetétele (Altersstruktur) tavasz óta nem változott. A betegek kezelése, hála a boncolásoknak, azok eredménye jelentősen javult. A gyulladáscsökkentők és a vérhígító gyógyszerek nagyon sokat segítettek. Eleinte sok COVID-os beteg halt meg embóliában, vérrögök miatt. Ma már ez ritkaság számba megy.

A legtöbb halottnak mintha más, „korábbi betegsége” lett volna. A legjellemzőbbek a szív- és érbetegségek, a diabetikus betegségek és a túlsúly. Ezek különben jellemzőek a 80-90 éves betegekre, ill. azoknak már korábbról meglévő betegségeire. Viszont a fiatalabb betegeknél ez ritka, tényleg egyedi eset. Professor Benjamin Ondruschka intézetvezető szerint a jövő év elején erre fognak koncentrálni. Minden más halálesetet „standardizálni” fognak, hogy ne maradjon egyetlen ismeretlen haláleset sem.

A korona halálesetek több, mint 50 százalékát a hamburgi intézet maga vizsgálja, mert ezzel tartoznak a hozzátartozóknak, amiért a hozzátartozók nagyon hálásak. A hagyományos boncolás (fej-, mellkas- és has felnyitás mellett egy minimálisan invazív boncolást is végeznek, sőt a halottat ultrahang vagy computer-tomográfos (CT) vizsgálatnak is alávetik.

Mikor idáig jutottam a cikk olvasásával, döbbentem rá, hogy hol is tart a hazai egészségügy? Hiszen Kásler miniszter még tavasszal leállította (letiltotta) a boncolást. (Eljárásrend, Budapest, 2020. március 21.)

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!