Vélemény

A antiszemita bőrbe bújtatott hülyeség

A tegnapi  „Összehozta a zsidókat és palesztinokat a járvány”  című cikkünk viszonylag nagy látogatottság mellett is csak két olvasónkat késztette hozzászólásra.

Egyikőjük kifogásolta, hogy a mellékelt fényképen az írás címe ellenére is csak üres tér látható, ami nem bizonyítja a nagy összeborulást a két egymással eddig közel sem baráti viszonyt ápoló lakosság között. De sebaj, magát cikket elolvasni nem kötelező annak ellenére sem, ha a cím felkeltette az érdeklődésünket.

Na, de érkezett még egy kedves kommentelő, aki  – isten tartsa meg jó szokását – rendszeres olvasónk és ami még fontosabb észrevételeivel ajándékozza meg gyatra írásainkat.

Ha Önök még nem olvasták echte szkíta sólyom nyomán szárnyaló elmefuttatásait csak azért van, mert azokat szinte kivétel nélkül közlésre alkalmatlannak találtuk. Egyszerűen azért, mert szerkesztőségünk minden igyekezete ellenére sem volt képes olyan magas fellegekig szárnyalni, hogy rálássunk az írás értelmére, de sok esetben a tartalmát sem sikerült megfejtenünk.

Hogy az ilyen vírussal terhelt időkben mégis kivételt teszünk és közöljük mondandóját az csak azért van, mert reméljük Önök megértik és hozzászólásaikkal megvilágítják szerkesztőségünk munkatársainak elméjét.  

Hozzászólás

„KÖROSZTÁSÚ JELZÉS azaz JÉZUS KRISZTUS GYILKOSAIVAL NEM KÖTÜNK BÉKÉT!!!

ISRAHELL, MINT MŰÁLLAM MINDADDIG MEGSZÁLLÓ AGRESSZOR MARAD; – MÍG EL NEM TAKARODIK A MAGYAR PÁLOSOK (PALESZTINA!!!) FÖLDJÉRŐL!!!

Mária országának egyetlen külső területe volt 700 éven keresztül folytatólagosan: 1218-1918-ig, és ez éppen Jézus megfeszítésének a városa; amit ma héberre úgy ferdítenek: Jeruzsálem.

JERUZSÁLEM = HIEROSOLYMA = A FEHÉR SÓLYOM VÁROSA!!! ELÉGGÉ MAGYARUL VAN; – UGYE?!

Emlékezzünk a tökös UNESCO-határozatra: Jeruzsálemben az ún. zsidó ISRAHELL, mint műállam megszálló hatalom!!!

Szent István királyunk Máriának ajánlotta fel országát, szerte a világon

Magyarországot általában nem így hívták a Turul dinasztiák korában (az Árpád-házi utólagos hazugság), hanem Regnum Marianumnak. Még különösebb: Mária országának egyetlen külső területe volt 700 éven keresztül folytatólagosan: 1218-1918-ig, és ez éppen Jézus megfeszítésének a városa.

II.Andrásnak köszönhetjük (két szentté avatott lányán és a magyar föld védelmén felül – Aranybulla) a címet, melyet keresztes hadjárata alkalmával érdemelt ki: a mindenkori magyar király Jeruzsálem örökös királya.

Kr. e. XIV. században Jeruzsálemet nem Jeruzsálemnek, hanem a város építőjének (Melkizedek) nevéről Šalemnek hívták. A „Békeváros” jelentés későbbi népetimológián alapul. Az egyiptomi szövegekben Urushalim, a Tell-el-Amarna-i levelekben Urusalim, az asszír ékiratokban Šulman/Urusilimmu. A görög forrásokban Hieroszolüma, a rómaiban Hierosolyma, magyarul Sólyomváros. Héberül Jeruzsálem(Jerûšalîm). A Bibliának köszönhetően e név terjedt el a köztudatban.

Zsidó Lexikon /1929/ is beismeri, hogy a mai Izraelnek nem a zsidók, hanem a szumírok az őslakói: „Erec Jiszróel, Palesztina héber neve, szó szerint: Izráel országa. Történetének rövid áttekintése a következő: Az időszámítás előtt való 4000-3000 táján szumírok és akkádok lakják, 2600 táján a szumírok meghódítják Szíriát.” /237.old./ A későbbi Juda-t előtte Kos-nak nevezték, míg Jeruzsálem eredeti neve Urusolyma, majd Nagy Sándor után Hierosolyma és csak az ariánus keresztények visszaszorítása utáni időben lett Jeruzsálem.

Dr. Zakar András pápai prelátus és szumirológus írja A sumér hitvilág és a Biblia’ 113. oldalán, Ijjas Antal püspök Jézus élete’ (1970) c. művére hivatkozva:

„Erről érdekes részleteket közöl Ijjas Antal legújabb munkájában. Az 1968. évi jeruzsálemi ásatások során a várfal felszín alatti részén, zsidó régészek szkíta rovásfeliratokat találtak. Ekkor azonban a kutatóárkokat sietve visszatemették.”

A Kr. e. 3.800-ban alapított Urusolymot az Egyiptomból kivonuló hikszoszok Urusolyma néven erőddé alakították, írja Flavius. (hikszosz = hys-Kos, gis-KUS; királyi szittyák, Kosiak.) Az eredeti SOLYMA elé Nagy Sándor idejében írtak a „Hiero” (szent) nevet, úgy lett belőle Hierosolyma s abból Jeruzsálem.

Hogy a zsidók hogyan kerültek a mai Izrael (Palesztina) földjére, arra ismét Zakar prelátus vet fényt ugyanazon a helyen:

„Valószínű, hogy a hikszoszok (szkíták) Egyiptomra mért súlyos csapásai tették lehetővé a zsidó nép Egyiptomból való kimenekülését és az elpusztított városokban talált aranytárgyak magukkal vitelét.

Ezt a lovas szittya népet követték, aztán a zsidók a pusztai vándorlásuk után Kánaánba is, ahol már addig a szittyák jól berendezkedtek, városokat építettek. Hogy miképpen irtották ki fokozatosan a zsidók a szittyákat, arról elég bőséges adatokat közölnek a szentírás könyvei.”

„J. Fitzgerald Lee és többen, Josephus Flavius, Plutarchos és Eusebius nyomán úgy vélik, hogy a hikszoszok a Nilus alsó táján, Avaris városa körül éltek, amíg Amenophis fáraóval össze nem ütköztek. A fáraó előbb kitért és Etiópiába húzódott hatalmas seregével. A hikszoszok azután elhagyták Egyiptomot és Jeruzsálem vidékén telepedtek le.

George Adam Smith szerint Josephus, aki az ő hellenista módján állandóan a Hierosolyma formát használja, azt többször Solyma alakból származtatja, elvégre neki jobban kellett tudnia. Ez pedig Melkizedek Sáleme. Görög írók már használták ezt a formát.

Idézi azután Cholerilos görög költőt, aki szerinte a Kr.e.V. században beszélt a judeai hegyvidékről, mint a Solymai hegyekről’, Maneto pedig szól a zsidókról, akik szintén elhagyták Egyiptomot, mint előbb a solymaiak. Azonosítani szokták ezt a nevet a Homérosnál található Lycian Solymival is.”

Maga Josephus Flavius ezt mondja: a városnak régen Solyma volt a neve.’ Ezek után nem nehéz összefüggést találni a lovas kultúrájú fémműves szkíták (szittyák) Szent Sólyom tisztelete (számos egyiptomi emlék ábrázolja) s ennek Kánaánba átültetett fővárosa a későbbi Szent Sólyom – Hierosolyma között.” (Görög nyelven „hierosz” = „szent”) A hikszoszok ragozó nyelven beszéltek. A Del-Kanaani Juda törzs lakterületét Kr. e. 600-ig KOS-nak nevezték…Jebuzeusok, hittitak, a Harant alapito Hurok, ragozó nyelvet beszéltek, turániak voltak a James Biblia magyarázó szótára szerint is.

Végül Zakar prelátus megállapítja:

„A szittyák után a kánaánita népek is folytatták Jeruzsálemben a Nap tiszteletét, sokáig még párhuzamosan a zsidó istentisztelettel is.”

Na, megyek, hátha történik a világban más hasonlóan fontos dolog is.

Hungarian Air Force 605

Nálunk semmi nem az, mint aminek látszik. Nálunk a kormány kormánygépe nem kormánygép, hanem egy mezei katonai szállítógép. Egyetlen belső fotó sem látott még napvilágot a közelmúltban megvásárolt Airbus A319-es belső teréről, de ha hinni lehet (?) Havasi sajtótitkár és a többi illetékes nyilatkozatának, akkor pont olyan a belső tere, mint egy katonai csapatszállítónak: az oldalfalak mellett lócák húzódnak, azon kuporognak az utasok. Se kényelmes fotelek, se luxus, se menet közben kínálgatott wisky…

De álszentek vagyunk.

Miért ne lehetne a magyar kormánynak tisztességgel bejelentett kormánygépe? Miért kell egy gyakorló ruhához hasonló kheki színűre festett géppel parádéznia a magyarságára olyan büszke miniszterelnökünknek, amikor meglátogatja Putyin barátját, aki egy majd akkora géppel szokott közlekedni, mint amerikai kollégája. Miért kell szégyenkeznie egy ilyen „puritán” masinával, amikor Erdogán pasához utazik, vagy meglátogatja a gazdagságával villogó Aliev cimboráját?

A múlt héten ezzel a repülőgéppel utazott Izraelbe, most, a szabadsága előtt Montenegróba is. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke ezt akkor azzal indokolta, hogy „külföldi hivatalos utak esetén inkább a honvédségnek fizetnek, és nem egy külföldi légitársaságnak”. Pedig nem kellene köntörfalazni, mi magyarok égünk akkor is, amikor a brüsszeli repülőtéren a csúcstalálkozóra érkező hatalmasságok gépeinek sorába oda kell gurulni az egyik gazdag oligarchától kikunyerált picike magángéppel. Ennél parádésabb Jet-tekkel röpködnek a világban a harmadosztályú celebecskék is.

De álszentek vagyunk.

Ha nem akarna a kormány minduntalan sumákolni, ha nem azzal telne sok-sok kormánytisztviselő napi munkaideje, hogy álcázza a felesleges kiadásokat, a pénzt pocsékoló urizálást, ha nem rándulna össze minden illetékes gyomra, ha a sajtó meg meri kérdezni, tessék mondani, ez vagy az mennyibe fájt nekünk? Akkor azt is elárulhatnák, mennyit fizettek a kiselejtezett német utasszállítóért. Beengedhetnék a fedélzetre az MTI (csakis a megbízható média!) fotósát, hogy megörökítse, és mindenki büszkén láthassa, milyen elit körülmények között utaznak a fontos tárgyalásokra a magyar kormány emberei. Már unásig láttuk az amerikai elnök gépének belsejét, ahol van mindenféle híradástechnikai eszköz, telefon, internet, tanácskozó és pihenő fülke, amire senki nem mondhatja, hogy „csacskaság”, felesleges kiadás az adófizetők pénzéből. A mi vezetőinknek is nyugodtan szolgálhatná a kényelmét, a tárgyalásokra való felkészülést valami olyasmi.

Akkor nyugodtan festhették volna Orbán Viktor szolgálati „madarát” piros-fehér-zöldre, pingálgattak volna rá kalocsai mintákat a farkára, sőt, még a koronás-angyalos címernek is találhattak volna helyet valahol.

De álszentek vagyunk.

Nem így lenne, akkor nem kellene Havasi sajtótitkárnak mindenféle hülye hazugságon törnie a fejét, nagyot sóhajtva, legalább ebben az egy ügyben, nyugodtan őszinte lehetne. Gyakorolhatná, talán máskor is menne.

Ja, és még valami! Nem volna teljes a kép, ha nem idéznénk ide Németh Szilárd államtitkár újabb bölcs megszólalását. Mint mondta, ő inkább úgy tekint a miniszterelnöki útra, mint egy megtisztelő kiképzési feladatra a Honvédség számára. Az államtitkár úgy saccolja, hogy a Honvédség valamivel olcsóbban végzi el az utat, mintha más légitársaságra bíznák. Sosem éleslátása miatt tiszteltük az államtitkár urat, ne tegyünk hát neki szemrehányást, hogy eszébe sem jut: pontosan annyiba kerülne nekünk, adófizetőknek, ha a katona pilóták, a katona személyzet, a gép minden kiszolgálója nem a HM-től, hanem, mondjuk, bevallottan, a Miniszterelnökségtől kapná a fizetését. Igaz, ezzel megint nem néznének minket hülyének.

De álszentek vagyunk.

Készüljetek.hu

Ezen a néven olvasható az Alapjogokért Központ új honlapja, amely e fideszes szellemi műhely politikai üzeneteit hivatott az érdeklődő közönséghez eljuttatni. Egész oldalas újsághirdetésekben, az internetre feltelt videókban hívják fel hallgatóságukat, hogy az „Igazság, Erő. Felemelkedés” jelszóhármas jegyében „együtt tegyük naggyá a Kárpát-medencét”.

A honlapon közlik Orbán Viktor emlékezetes sátoraljaújhelyi beszédét, melyet a miniszterelnök „trianoni beszédeként” jelölnek meg. Olvashatók a honlapon az Alapjogokért Központ vezetőinek: Szánthó Miklósnak, Kovács Istvánnak, Panyi Miklósnak a Magyar Nemzetben, a Mandinerben és másutt megjelent programadó írásai.

Vajon mire kellene készülniük az Alapjogokért Központ követőinek?

Abból érdemes kiindulni, hogy a Kárpát-medence fogalmának ma csak természetföldrajzi jelentése van, politikai-földrajzi jelentése nincs. A földrajzi értelemben vett Kárpát-medence területén található egész Szlovákia, Románia területének közel fele és lakosságának egyharmada, Szerbiából a Vajdaság, Ukrajna kárpátontúli megyéje és Ausztria Burgenland tartománya. Ezeknek a területeknek és együttvéve mintegy tizenhatmilliós lakosságuknak „felemelkedésére” a magyar kormánynak és az őt támogatóknak nincs se hatása, se hatásköre. Következésképpen a Kárpát-medencét mint olyat „együtt naggyá tenni” – ennek nincs értelme.
Netán arra gondol az Alapjogokért Központ, hogy a szomszéd országokban élő magyar magánszemélyek, magyar vállalkozások, magyar iskolák, magyar egyházak külön „felemelkedését” szolgálják mindazok a támogatások, amelyeket az Orbán-kormány a magyarországi adófizetők pénzéből „nemzetegyesítésre” fordít? Aligha, hiszen ez tíz éve – sőt, a kisebbségi magyar oktatás és kultúra tekintetében immár harminc éve – folyik, „készülni” pedig olyasmire kell, amit még csak várunk, amit szándékozunk, de egyelőre még nem történik. Hát akkor?

A Nemzeti Sportban megjelent egész oldalas hirdetés üzenete ad némi eligazítást. Az ugyanis fegyveres katonákat ábrázol, az első világháború korabeli öltözetben és felszereléssel, mintegy az egyik filmen megjelenő honfoglalók ügyének folytatóiként.

Netán fegyveres erővel kellene újra „naggyá tenni” a Kárpát-medencét, alighanem a magyarok számára?
Így kellene jóvá tenni a trianoni igazságtalanságot, az

„Igazság. Erő. Felemelkedés”

jegyében?

Ismerjük Orbán vonzalmát a katonasághoz, megszoktuk a beszédeiben megjelenő háborús szóhasználatot, s azt is tudjuk, hogy hogyan gyorsul meg ezekben az években a magyar hadsereg felfegyverzése. Azt is tudjuk, hogy aminek ma nyilvánvalóan nincs realitása, az ott lehet Orbán hosszú távú elképzelései között, hiszen ő sosem csak a következő választásig gondolkodik, perspektivikus céljai vannak.
Elmondta már, hogy 2030-ig tervez. Alighanem tovább is, hiszen a változatlan lendülettel folytatott stadionberuházások a majdani olimpiát szolgálják, amelyre legkorábban 2032-ben vagy 2036-ban kerülhetne sor Budapesten. Ugyanígy hosszú távra szóló elképzeléseket szolgálhat a nagy fegyvervásárlásokkal folytatott hadseregfejlesztés is, amelynek egyébként – Lázár Jánosnak még miniszterként mondott szavai szerint – a térség legütőképesebb hadseregévé kellene fejlődnie.

Vajon milyen feladatra? Arra, amire az Alapjogokért Központ felhívását követőknek készülniük kell?

Egykor a Horthy-rendszer vezetői azt a nagy szövetségest találták meg a náci Németországban, amely az akkori európai status quo, a versailles-i rendszer felborítására törekedett. Így érhették el a revíziót, amelyre magának az akkori magyar államnak soha nem lett volna ereje. Orbán most ahhoz a nagyhatalomhoz dörgölőzik, amely ezekben az években a szemünk láttára borítja fel a Szovjetunió és szövetségi rendszere felbomlását követően, 1989-92-ben kialakult új status quót.
Lehetséges, hogy ebben is hosszú távra gondolkodik. Ő is, és az általa működtetett „szellemi műhely” is. Vajon nem erről szól-e az Alapjogokért Központ üzenete?

Elmélkedés a világ sorsáról

A helsinki Trump – Putyin találkozó és arra kapott hazai reakciók késztetnek e sorok, gondolatok közzétételére. Különösen a magyar média interpretálása, ahol a magát „balliberális”-nak nevező jó szándékú, szociálisan érzékeny szárny nem tudott mit kezdeni sem Trump-pal, sem Putyin-nal. Vicces, de inkább szomorú volt látni, olvasni, hogy képtelenek jelzők nélkül szemlélni a történéseket, és kizárólag a puszta tények közlésére szorítkozni. Helyette minden áron bizonyítani akarták, hogy két „rossz” vezető „észjátékának” voltunk tanúi, ahol a tapasztalt „gonosz” (kágébés) legyőzte a tapasztalatlan, kétbalkezes, naiv, buta milliomos palántát.  Szánalmas volt a hazai médiát követni.  Mintha a magyar megmondó emberek valóban nem ismernék világunk alakulását. Nem látnák a napjainkban folyó hatalmas változásokat, amik valójában már rég (1989-90 – vagy még előbb) elkezdődtek, de még mindig nem tudjuk merre halad, mi lesz belőle. No, és ebből nekünk, itt a Kárpát-medencében, mi hasznunk lesz? A hazai „baloldal” csakis az amerikai elnököt kritizálók véleményét közvetítették. Szinte ugyanazt a metódust használták, mint a kormánypárti média (pl. migráns ügyben), és azt szajkózták, hogy az amerikai elnök „egy bohóc”, nem ért semmihez, különösen a külpolitikához. Sőt, hazaáruló (sic!). Ennek alátámasztására olyan figurákat dobtak be a magyar köztudatba, mint az egykori republikánus kaliforniai kormányzó, Arnold Schwarzenegger, aki köztudottan Trump-ellenes. Különösen, amióta Trump felmondta a párizsi nemzetközi klíma-megállapodást.  Arról, persze nem szólnak, (a hazai „balliberálisok”), hogy Trump nem tartotta, és nem tartja, helyesnek, hogy amíg az USA dollár milliárdokat költ a légszennyezés csökkentésére, addig a világ többi része, elsősorban a szegénységre hivatkozva, nem teljesítik ebben a nemzetközi megállapodásban aláírt kötelezettségeiket.
Magyarul: baleknak tekintik a gazdag és naiv („jóhiszemű”) Amerikát. Szinte nincs olyan nemzetközi szervezet, amiben ne az USA lenne a legnagyobb befizető. Miközben nem egy olyan szervezet létezik, mely rendszeresen elítéli az USA politikáját. Igen, Trump nem a demokrácia, hanem a kapitalista gondolkodás megtestesítője. Szinte minden megnyilatkozásából kitűnik az üzletember. Nem egy diplomata, nem tárgyal, hanem alkudozik, blöfföl, hogy az üzlet az ő javára alakuljon. Olyanokat mond és csinál, ami lehetőleg (vagy remélhetőleg) a többségnek tetszik. Választási ígéreteit (amik miatt rászavaztak) be akarja tartani.
A nemzetközi klíma megállapodás felrúgása mögött is „önös érdek” áll: a bezárt szénbányák munkásainak akar kedvezni. Hasonlóan a legutóbbi gazdasági válság egyik legnagyobb veszteseinek, az autógyári munkások ezreinek akar hazai munkahelyet teremteni, azzal, hogy a globalizált kapitalizmus megregulázásával haza kényszerítse az autógyárakat, hogy amerikai földön teremtsenek munkahelyeket. (nem pedig külföldön, olcsón, nagy profittal állítsák elő termékeiket). Persze, ezek az elképzelések nem tűnnek elég átgondoltnak, kihatásai bizonytalanok, beláthatatlanok a „nemzetközi munkamegosztás”-ra. A védővámok sem biztos, hogy célt érnek, hiszen a kialakult és eddig bevett, gördülékeny gazdasági rendszer felrúgása, akár vissza is üthet, mivel a partnerek is tehetnek ellenlépéseket. Szóval, Trump nagyfába vágta a fejszéjét az amerikai nép (és gazdaság) felvirágoztatása érdekében (America first!). Nem átgondolt, megfontolt koncepciók kísérik elnökségét. Mintha nem lennének tanácsadói, vagy nem hallgatna azokra. Már az első elnöki rendelete is káoszba torkollott, amikor megtagadta hat muszlim országból érkezők beengedését az USA-ba. A határőrség, a repülőtéri alkalmazottak nem tudták, hogy az azonnali hatállyal életbelépett rendeletet hogyan kell értelmezni? Mit kell tenni, aki érvényes úti okmánnyal (vízummal) érkezik, tehát hónapokkal előbb megvolt a beutazási engedélye.
Trump Amerikája egyértelműen az izoláció felé tart, a cél az országot mindentől és mindenkitől függetlenné tenni. Trump ezen elképzelése egy bizonyos befelé fordultsággal jár, amivel nyugodt, sikeres, virágzó életet kíván biztosítani minden amerikainak.
Vegyük már észre, most értünk el az 1945 után kialakult kétpólusú világ, közismert nevén hidegháború megszűnéséhez. Nehéz elhinni, hogy nincs többé a „jó és a gonosz” (birodalma), a Kelet és a Nyugat, amit röviden: a demokrácia és a diktatúra jellemzett. Nem akarjuk észrevenni, hogy nincs többé a kisagyunkba „beégetett” világkép, hogy a Lajtától nyugatra, minden jó, attól keletre, meg minden rossz. Ami jó, az amerikai, ami rossz, az orosz, pardon szovjet.
Donald Trump az első (és talán egyetlen) amerikai elnök, akinek nincs közigazgatási múltja. A legtöbb elnök – különösen 1945 óta – előbb kormányzóként irányította valamelyik US szövetségi államot, és onnan került az elnöki székbe.  Trump pedig, mint egy sikeres építési vállalkozó örököse került az üzleti világba, majd tv (reality show) műsorvezetőként lett ismert. Felismerte, hogy 70 évvel a II. világháború vége után itt az ideje változtatni azon, hogy az USA a világ csendőre. Bármi történt, mindig és mindenhol az USA feladata volt a rendcsinálás. Lásd a dél-szláv háború, mely Európában folyt, és az európaiak képtelenek voltak hathatósan közbelépni. Amerika jött, és bombázott. Orbán, akkori miniszterelnök, pedig megengedte, hogy magyar reptérről (Taszár) szálljanak fel a magyarlakta jugoszláv településeket bombázó NATO harci gépek.
Ezen fog (akar) most Trump változtatni. Elnöki hivatalba lépése első pillanatától az izoláció híveként jellemezték, és sokak (pl. az ausztrálok) azonnal kétségbe estek, hogy ha betartja szavát és felmondja a nemzetközi szerződéseket, annak nagy ára lesz. Elsősorban katonai, de gazdasági téren is. Ezek a kezdeti félelmek lassan (és fokozatosan) időszerűek lesznek, ha másért nem, mert Trump be akarja tartani választóinak tett ígéreteit.
Igen, a világ változott. Néhány évvel ezelőtt még „vörös” (vagy kommunista) Kínáról szóltak a híradások. Ez a bevett jelző mára eltűnt. A mai hírekben csak Kína szerepel, pedig az egypártrendszer ma is fennáll, de – úgy tűnik – senkit sem zavar. Napjainkban a komcsizás csak Magyarországon éli virágkorát.
Trumpnak sikerült Ázsiában is valamit mozgásba hozni azzal, hogy Észak-Korea (legalábbis elvben) elfogadta, hogy egész Délkelet Ázsia atommentes övezetté váljék.
Oroszország nehéz helyzetben van, hiszen lakossága nem heverte ki a bukást, hogy a hidegháború megszűnésével többé nem világhatalom.  Mellékesen, ez a hidegháború valójában nem volt háború. Két társadalmi rend(szer)  igyekezett bebizonyítani, hogy ő a jobb, az élhetőbb.  Győztes valójában nincs, hiszen csak azt kellett kivárni, amíg a zárt (diktatórikus) rendszer felbomlik, a vezetés kiöregszik, kihal. Igaz, azért ehhez kellett a technikai fejlődés és egy jó, hihető blöff (Star wars = SDI = csillagháború), amit Teller Ede tudományos alapon bizonygatott, hogy az ellenséges (szovjet) rakétákat még röptükben meg tudják semmisíteni. Talán még ennél is jelentősebb volt a telekommunikáció fejlődése, mely mindenki (magánszemély) számára elérhetővé tette a fénymásolást, a faxolást, a mobilozást, stb. az információk gyors továbbítását. A szovjet bukás legeklatánsabb példája Csernobil, amikor (egy május elsejei felvonulás miatt!) nem merték közölni a lakossággal, hogy borzasztó katasztrófa történt.
A gorbacsovi nyitás (glasznoszty, peresztrojka) elkésett. Valójában a fiatal kommunista vezető kiengedte a (jó-rossz) szellemet a palackból.  Putyin feladata lett a kiút megtalálása. A Sztálin vezette Szovjetunió szerezte vissza a bolsevikok (Lenin) által „taktikai okokból” feladott egykori cári területeket. Sőt, azokat Sztálin a 40-es évek végére még meg is nagyobbította. Gorbacsov és Jelcin viszont „elengedte” az európai és ázsiai területeket, köztárságokat. Az átlag orosz csalódott, hogy amiért szülei, nagyszülei véráldozattal harcoltak, azt most a kapitalizmussal elveszítették. Putyin valamiféle cáratyuska szerepre vállalkozott, akit a nép Istenként tisztel, hiszen kiegyezett az egyházzal is. Az életszínvonal, napjainkban magasabb, mint a szovjet időkben volt. Ezt elsősorban az ország természeti kincseinek, ill. azok kiárusításának köszönhető. Gazdaságilag nem vetélytársa Amerikának. Az atomról senki sem beszél. Abban megbízható partner. Sokkal többet olvasni, hallani a megbízhatatlannak tartott Iránról, Pakisztánról, esetleg Indiáról, no meg Észak-Koreáról.
Ahogy a telekommunikáció fejlődése pozitív irányba hatott a lakosság mindennapi életére, úgy napjaink internetes, digitális világa abszolút káoszt hozott. Az egyik legnagyobb átok a Facebook, a közösségi média, mely ellenőrizhetetlenné tette a tájékoztatást. A „fake news” napjaink kulcsszava. No meg a tweeter, amit készpénznek vesznek. Tényleg, nem értem, hogy államférfiak, vezető emberek (nemcsak politikusok!) miért teszik ki magukat ennek a gonosz és értelmetlen játéknak. Lehet, hogy modern, de felettébb káros, félrevezető.  A világot rossz irányba viszi. Szerintem.

Stephen Elekes

A Momentumtól sem fogadom el

A március 9-i Európa Napon jelentette be Fekete-Győr András, hogy az ellenzéki pártszövetség közös választási listájára a Momentum két külföldön élő magyart is felvetet: a Londonban élő Csillag Tamást, aki a Momentum londoni közösségének tagja, illetve a sepsiszentgyörgyi Tomos Endrét. Ez az a kérdés, amiben a legmélyebb az egyet nem értés köztem és a Momentum között.

Sok mindenben értünk egyet, évekkel ezelőtt – kéretlenül – alapos véleményt írtam vaskos programjukról, a legtöbb részt kifejezetten helyeseltem, és kevés helyen fogalmaztam meg kifogásokat, melyek közül a határon túli magyarokkal kapcsolatos álláspontjuk volt a legfontosabb.

Három évtizede, amikor kialakult az új magyar demokrácia, konszenzussal került a köztársasági alkotmányba, hogy a magyar állam „felelősséget érez” a határon túli magyarokért, és konszenzus volt abban is, hogy a magyar államnak sokrétű kulturális és oktatási támogatással kell hozzájárulnia ahhoz, hogy magyarként élhessenek teljes életet szülőföldjükön, a határ túloldalán, és hogy mindennapos kapcsolatban állhassanak az anyaországgal.

Azt azonban, hogy közjogi értelemben a magyar állam polgárai legyenek etnikai alapon, akkoriban az Antall József vezette MDF sem tudta elképzelni, nem is beszélve a magát még liberálisnak vélő,

a Trianon-évfordulón a házelnök Szabad György elrendelte parlamenti felállás miatt az ülésteremből kivonuló, Orbán és Kövér vezette Fidesz-frakcióról.

Amikor tíz évvel később, 2010 nyarán az MSZP-frakció nagy többsége megszavazta az Országgyűlésben a kettős állampolgárságról szóló Orbán-féle törvényt, ezt bizonyára inkább gyávaságból, mint meggyőződésből tette. Mire azonban létrejött a Momentum, az ebben is 180 fokos fordulatot végrehajtó Fidesznek már sikerült olyan helyzetet teremtenie a hazai politikai közgondolkodásban, hogy a politikába bekapcsolódó fiatalok számára magától értetődő lett annak magukévá tétele, hogy a magyarság nemcsak kulturális összetartozást jelent, de közjogi-politikai közösséget is, és ebből következően a budapesti parlamentben is képviseletet kell adni a „külhoni” magyaroknak.

Nemcsak választójogot, ahogy a Fidesz bevezette és az MSZP is elfogadta, de azt is, hogy olyanok képviseljék őket a budapesti Országgyűlés tagjaiként, akik maguk sem Magyarországon élnek,

hanem kisebbségben a szomszéd országok valamelyikében, illetve vendégmunkásként, bevándorlóként bárhol másutt a világban.

Márpedig ez nem helyénvaló. A népszuverenitás elvéből az következik, hogy a törvényhozó hatalom összetételének és ezáltal

a kormányzás irányának meghatározásában azoknak legyen szavuk, akik a parlament által hozott törvények hatálya alatt, a kormányzás által meghatározott körülmények között élnek, tehát Magyarország lakosainak.

Ezért tartom ma is helyesnek, hogy a 2010-ig érvényes törvény a választójogot magyarországi lakóhelyhez kötötte. Sőt, nemcsak az nem indokolt, hogy más országokban élők részt vegyenek a magyar törvényhozás megválasztásában, de az sem, hogy etnikai illetve történeti indokok alapján állampolgárságot kapjanak a más országokban élők. Aki Székelyföldön született, és ott is – mondjuk Sepsiszentgyörgyön – él, dolgozik, tanul és állami juttatásokban részesül, az noha ugyanazon a nyelven beszél, ugyanazokat az írókat olvassa, ugyanazokat a történelmi személyiségeket tiszteli (legalább nagyobb részben), mint mi Magyarországon, nem indokolt, hogy a magyar költségvetés elosztásáról illetve a Magyarországon élők különféle jogairól és kötelezettségeiről szavazzon az országházi ülésteremben.

Tudom, hogy amikor az ellenzéki pártok a 2018-as választás előtt közös választójogi törvénytervezetben egyeztek meg, az is tartalmazta ezt a megoldást, és ezt törvényjavaslatként is benyújtotta akkor az Országgyűlésben, de ebben a DK olyannyira fenntartotta különvéleményét, hogy ezt még a frakció számára készített módosító indítványban is megfogalmaztam a soha napirendre nem vett törvényavaslathoz.

Miért ragaszkodom ennyire a letelepedés nélküli kettős állampolgárság s az ehhez kötött választójog elutasításához?

Nem a praktikus következménye miatt, nevezetesen, hogy ez többletszavazatokat jelent a Fidesz számára. Ha egyszer majd eljutunk oda, hogy a magyar társadalom többsége meg akarja dönteni az Orbán-rendszert, a szomszéd országokban és másutt élő kettős állampolgárok kisebbségének a Fideszre leadott szavazatai nem fogják ezt megakadályozni. (Kisebbségének szavazatai, hiszen többségük jó ízléssel nem él a felkínált választójoggal.)

Más okból gondolom így én is, és sokan mások is, akik ugyanígy látják ezt. Az alapkérdés, hogy a politikai közösséget nem etnikai, nem vérségi, hanem polgári alapon értelmezzük: az állam polgárai alapesetben azok, akik a határai között élnek, s ezen csak a házasodás illetve a kiköltözés esetén szabad, és mindig csak egyes személyek tekintetében eltérni. Ez a nemzetközi norma, s a határváltoztatások folyományaként más államok határai közé került nemzetiségek problémáját a demokratikus világban kisebbségi jogokkal és nem kettős állampolgársággal kezelik.

Ahol ilyesfajta (és nem költözés vagy házasodás folyományaként létrejövő) kettős állampolgárságot vezetnek be (mint egyes balkáni országokban illetve az Orosz Föderáció peremvidékein), ott ez a kialakult határok megkérdőjelezésének kifejezése, korábbi vagy tervezett fegyveres konfliktusok hírnöke.

Aki – mint a Momentum – nyugati és nem keleti mintákat követő Magyarországot szeretne, annak, ha következetes akar lenni, le kell mondania a politikai közösség és az annak képviseletét ellátó parlament etnikai alapú értelmezéséről.

Akik kivándorolnak az országból, de állampolgárként kapcsolatban maradnak a magyar állammal, azok választójoga a nemzetközi gyakorlattal összhangban maradjon meg, de aki külföldön él, az nem tudja ellátni az országgyűlési képviselő munkáját. Nem tartom ezért jó ötletnek külföldre költözöttek jelölését sem a listára.

Cornstein a CEU-n: a kormánysajtóban se kép, se hang

A Magyar Távirati Iroda több hírben is foglalkozott azzal, hogy Budapestre érkezett David Cornstein, az Egyesült Államok új budapesti nagykövete. Egyik – még az érkezés előtti – hírükben elmondták, hogy az amerikai diplomata nagy várakozással tekint megbízatása elé, megérkezése után pedig arról tudósítottak, hogy átadta a megbízó levelét Áder János Köztársasági elnöknek. Aztán írtak arról is, hogy fogadta őt Kövér László házelnök.

David Cornsteinnel kapcsolatban csupán egyetlen momentumról felejtett el beszámolni a Magyar Távirati Iroda és úgy általában a közmédia, valamint az összes, kormányhoz közeli újság: arról, hogy David Cornstein egyik első útja – Budapestre érkezésének harmadik napján – a Soros György által alapított Közép-Európai Egyetemre (CEU) vezetett.

Kíváncsiak voltunk, miként számolt be a közmédia, valamint a kormányhoz közeli médiabirodalom az amerikai nagykövet egyetemi látogatásáról, s kezdtük keresni az ott megjelent híreket. Mág azt is megvalljuk, hogy előítéletesek voltunk: azt gondoltuk, néhány sorban elintézik az eseményt, esetleg még fikázzák is, vagy Sorosra és a migránsokra kenik, hogy a magyar kormány még mindig nem írta alá az egyetem működése szempontjából sorsdöntő, amúgy régóta letárgyalt és megfelelően előkészített szerződést.

Tévedtünk, semmi ilyen nem volt. Pontosabban: semmi nem volt. Se kép, se hang. Se szöveg.

A magyar adófizetők pénzén fenntartott közmédia, valamint a vele szövetséges, kormányhoz közeli sajtó egyetlen szóra sem méltatta, hogy az új amerikai nagykövet egyik első útja a CEU-ra vezetett. Így aztán azok a magyar polgárok, akik csupán ezekből a médiumokból tájékozódnak, máig nem tudják, hogy David Cornstein a CEU-n járt, beszélgetett az egyetem vezetőivel és néhány diákjával, valamint elmondta, hogy milyen nagyra értékeli az ott folyó munkát.

A közmédiára évente több mint 80 milliárd forintot fizetnek ki a magyar adófizetők. Nem viccből perkálnak le ennyi pénzt, nem azért, mintha nem tudnák másra elkölteni.

A magyar adófizetők azért adnak ennyi pénzt a közmédiára, mert azt szeretnék, hogy az tájékoztassa őket Magyarország és a világ dolgairól. Elfogulatlanul, hitelesen, gyorsan. A közmédia azonban becsapja azokat, akik – adóforintjaikkal – lehetővé teszik a létezését. Úgy tesz, mint a szélhámos szerelő: felmarkolja a pénzt, aztán nem végzi el a munkát.

Vagyis, a magyarországi közmédia és csatolt társai nem azt teszik, amivel a magyar polgárok megbízták: nem tájékoztat, hanem elhallgat, mellébeszél, ködösít és maszatol.

A kormány parancsát lesi, de pénzért a magyar polgároknak tartja a markát.

Kormányképes ellenzék

Már másodszor nyújt be határozati javaslatot a járvány elleni védekezés ügyében a Párbeszéd. Először október végén szorgalmazta Szabó Tímea a tömegrendezvények felfüggesztését, a szórakoztató és sportrendezvények látogatásának megtiltását, a távoktatás elrendelését a középiskolákban és a felsőoktatásban, a boltokban tartózkodók számának korlátozását, hogy csökkentsék a fertőzés terjedésével járó találkozásokat.

Orbánnak, aki a nyár végén azt hirdette, hogy „az országnak működnie kell”, és egészen november elejéig ódzkodott a találkozásokat korlátozó intézkedésektől, még tíz nap kellett, hogy ezek többségét maga elrendelje, mint ahogy az egészségügyben, szociális szektorban és közoktatásban dolgozók általános tesztelésére vonatkozó Párbeszéd-javaslatot is csak hetekkel később fogadta meg, akkor is csak részlegesen a kormány.

Most újra határozati javaslatban mondják el, hogy milyen újabb óvintézkedéseket is kellene a kormánynak elrendelnie. Javaslataik lényege ezúttal is az, hogy ahol csak lehetséges, korlátozzuk az emberek közötti találkozásokat (kontaktusokat). E célból az iskolákban és óvodákban hozzák előre a téli szünetet, a boltokban korlátozzák az egyidejűleg az eladótérben tartózkodó vevők számát, a zsúfoltság csökkentésére a karácsonyi időszakban hosszabbítsák meg 21 óráig a nyitvatartási időt és ennek megfelelően csak 22 órakor kezdődjön a kijárási tilalom.

Akárcsak október végén, megint felvetik, hogy hol csak lehetséges, tegyék újra lehetővé az otthoni munkavégzést.

Egyszerű, kézenfekvő intézkedések. Aki figyeli a számokat, tudja, hogy a fertőzések, az intenzív osztályokon kezeltek és az elhalálozások száma korábban elképzelhetetlen mértékben emelkedett. Ugyanakkor, aki vásárolni megy, tudja, hogy a karácsony előtti időszakban mindenütt nagy a zsúfoltság.

Lépni kell, és a javaslatok a legfontosabb pontokon fékeznék meg a vírus terjedését.

Természetesen a javasolt lépések miatt többen kényszerülnek otthon maradni a munkából, és ezért a határozati javaslatban újra szerepel az otthon maradni kényszerülők kieső jövedelme 90 százalékának megtérítése, illetve a megbetegedettek vagy karanténra kötelezettek esetében a 100 százalékos táppénz követelése.

Így kell csinálni. A határozati javaslatok megmutatják, milyen a kormányképes ellenzék. Nemcsak átkokat szór a kormányra, hanem a helyzet sajátosságaihoz igazodva elmondja, hogy mit tenne, ha rá hárulna a járvánnyal szembeni védekezés felelőssége.

Víruspingpong

A Külügyminisztérium államtitkára ül az ATV Start stúdiójában. Menczer Tamásról van szó, aki az ország nemzetközi képéért felel, és az Országgyűlésben – feladatához híven – a legélesebb támadásokat intézi az ellenzék ellen. Most a külföldön rekedt magyarok hazautaztatásáról és a határforgalomról kérdezi őt a műsorvezető.

Tudjuk, most az Európai Unión illetve a schengeni övezeten belül is minden határt lezártak a személyforgalom elől, minden állam csak a saját polgárait engedi hazatérni. A magyar esetben azonban ez felvet egy sajátos kérdést. Miképpen vonatkozik ez a kettős állampolgárokra? Idézem a műsorvezető és az államtitkár beszélgetését.

Mi van a kettős állampolgárokkal? Például ha valaki román-magyar kettős állampolgár, akkor bármikor beléphet Magyarországra, hiszen magyar útlevele van, nincsen benne a lakcíme, de hogyha megy Románia felé, akkor bemutatja a román határon a román útlevelét, és minden további nélkül haza kell engedni, hiszen romániai Állampolgár is. Ez azt jelenti, hogy a kettős állampolgárok mozgása, az gyakorlatilag innentől fogva nem korlátozott?

  • Én nagyon bízom abban, hogy nem mondok nagy butaságot, amikor a formál logika szabályai szerint erre is az vonatkozik, hogy saját állampolgárát minden ország befogadja.

Tehát ezek szerint a határ, a közúton két saját országa között a kettős állampolgárok szabadon mozoghatnak?

  • A formál logika szerint igen, és szerintem ez jól is van így, mert állampolgársági alapon mindenki beléphet oda, ahol állampolgár.”

Az államtitkár szerint jól van ez így. Biztosan? Azt hallottuk, és ez valóban logikus: aki magyar állampolgár, az bejöhet az országba. Ha pedig a magyar-román határon a román útiokmányát mutatja fel, akkor továbbutazhat Romániába. Utána a magyar útiokmányával bármikor visszatérhet Magyarországra. Majd akár újra Romániába. Ha rokonai, barátai, ismerősei kérik, hogy ezt vagy azt intézze el, vásárolja meg a másik országban, és visszaúton hozza el, ennek nincs akadálya.
Emlékszünk még, hogy amikor az emberek általában nem utazhattak külföldre, mennyi megbízást kapott rokonaitól, ismerőseitől az, aki utazhatott. Most egy időre a kettős állampolgár kerülhet ebbe a kivételezett helyzetbe, s csak rajta múlik, hogy él-e vele. S ha él, és egyszer elkapja valahol a vírus, akár itt, akár ott, hordozhatja magával ide-oda. Tovább is adhatja másoknak itt is, ott is. Ezt nevezhetjük akár víruspingpongnak is. Hogy a legtöbb határon túli magyarnak eszébe sem jut az ilyesmi? A legtöbbnek nem, de akadhatnak olyanok is, akiknek igen. Máris nem érvényesül a járvány miatt szükségesnek ítélt korlátozás.
A példa persze extrém, hiszen extrém a helyzet. Mégis van egy fontos tanulsága.

Ebben az extrém helyzetben az mutatkozik meg annak hátránya, hogy a magyar állampolgársági törvény nem lesz különbséget a Magyarországon élő és a külföldön élő, magyarországi lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok és azok útiokmányai között.

Ebben az extrém helyzetben világos, hogy ez nem jó, sőt akár veszélyes is lehet. Lehetnek más extrém helyzetek is, például a bűnüldözésben, ahol ez szintén nem jó. Az Orbán-kormány államtitkára ezt nem tudja felfogni.

Menczer kapufája

A napirend előtti hozzászólások központi témája ugyanaz volt ma az Országgyűlésben, mint amiről én is írogatok itt: az Orbán-kormány járvány elleni védekezése, illetve oltási politikája.

Az ellenzékiek a kormányt vádolták a halálozások magas száma miatt, a kormány államtitkárai viszont az ellenzéket, amiért ellenezte a Szputnyik V és a Sinopharm vakcinák behozatala miatt. Az utolsó – fideszes – napirend előtti felszólalásra válaszolva Menczer Tamás külügyi államtitkár, feltehetően úgy gondolva, hogy ezzel védhetetlen gólt rúg az ellenzékiek kapujába, elmondta:

Markus Söder bajor miniszterelnök bejelentette, hogy Szputnyik-V vakcinát kíván beszerezni Oroszországból. Csakhogy amit Menczer államtitkár gólnak szánt, az kapufának sikeredett. Söder miniszterelnök ugyanis ahhoz a feltételhez köti a beszerzést, hogy a Szputnyik-V megkapja a vakcinához az Európai Gyógyszerügynökség jóváhagyását.

Ugyanazt a feltételt, amelyhez a többi nyugat-európai országban is kötnék a Szputnyik V beszerzését, és amelynek teljesülése esetén a magyar ellenzéknek sem lenne kifogása a Szputnyik V ellen. Az ellenzékiek ugyanis nem azért helytelenítették kezdettől fogva a Szputnyik V és a Sinopharm alkalmazását Magyarországon, mert azok „keletről” jönnek, mert azokat Oroszországban illetve Kínában fejlesztették ki, hanem azért, mert nem kapták meg – nem is kérték, a kínaiak nem is tervezik kérni – az Európai Gyógyszerügynökség jóváhagyását.

Az is friss hír, hogy a szlovák állami gyógyszerhivatal megkezdte már a Szputnyik-V vizsgálatát (melyből Matovič korábbi miniszterelnök megrendelt kétmillió adagot, melyből 200 ezret már le is szállítottak), de nem jutottak megnyugtató eredményre. Egyelőre a már leszállított vakcinákat sem használják fel.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK