Kezdőlap Itthon Oldal 547

Itthon

Bánhatta, aki nem jött el

Ezzel a felütéssel adta meg a négy miniszterelnök-jelölt eszmecseréjének alaphangulatát a Független Diákparlament oktatáspolitikai vitájának moderátora. Két dologra is utalt: Orbán Viktorra, a jelenlegi kormányfőre, aki úgy látszik cseppet sem kíváncsi a diákok véleményére, és azokra is, akik kénytelen-kelletlen kiszorultak a Király utcai Gödör Klubból. Annyian lettek volna kíváncsiak Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd, Szél Bernadett az LMP, és Vona Gábor, a Jobbik jelöltjének véleményére, hogy a bejárat előtt sorban állók mindegyikének nem is jutott hely a teremben.  

Ami azt illeti, nagyon „összekapták” magukat a rendezők. Olyan feszes munkarendet írtak elő a vendégeiknek, köztük Gyarmathy Éva oktatásszakértő, klinikai és nevelés-lélektani szakpszichológusnak, az MTA tudományos főmunkatársának, ami nem hagyott sem időt, sem lehetőséget a jelenlévő politikusoknak a mellébeszélésre. Mindenkinek 2-2 percet engedélyeztek, hogy kifejthesse a véleményét a feltett kérdésekre, aztán egy-egy percet a többiek által elmondottakra reagálni.

Cseppet sem voltak kíméletesek,

hiszen előre kikötötték, senki nem használhat jegyzeteket, nem kérhet segítséget a munkatársaitól, kifejezetten arra voltak kíváncsiak, kinek, mi jut eszébe arról, mi volna az oktatási rendszer legfontosabb céljai? Hogyan lehetne igazságos(abb) az oktatási rendszer? Hogyan lehet felelős állampolgárokat nevelni, és végül hogyan nézne ki szándékaik szerint a valóban korszerű, 21. századi hazai oktatási rendszer?

Noha vitának szánták a találkozót, a megszólalók gyakorlatilag csak egy-két kérdésben dörgölték egymás orra alá az ellenérzéseiket. Ebben Szél Bernadett nyitott „frontot”, amikor elkezdett „nyolcévezni”, és kvázi a párbeszédes Karácsonyt tette felelőssé azokért a hibákért, amelyeket szerinte 2010 előtt az MSZP-SZDSZ kormány elkövetett. Karácsony mindjárt a vita elején egy oldalvágást adott Vonának: ne hibáztassa a Jobbik a kormány oktatáspolitikáját, hiszen gyakorlatilag azokat az elképzeléseket valósították meg, amelyeket még néhány éve kifejezetten a Jobbik szorgalmazott. Vonáék javasolták a tankönyvpiac államosítását, az alapítványi iskolák megregulázását, a hit- és erkölcstan oktatás kötelezővé tételét.

A jobb szélről középre húzódó pártelnök ügyesen kivágta magát: arra kérte a jelenlévőket, ne a régi, 2010-es személyét, hanem azt az embert és pártot fogadják el, amely ma már másként gondolkodik számos társadalmi, ezen belül oktatáspolitikai kérdésről. Ügyes mondat volt, a fiatal közönség meg is tapsolta a válaszát.

Ami magát a fórumon boncolgatott kérdéseket illeti, meglehetősen sok kérdésben hasonló álláspontot képviseltek a meghívott vendégek. Nem igen ütköztek a véleményeik abban, hogy a 21. században olyan oktatási rendszerre van szüksége az országnak, amely mindenki számára biztosítja a kitörési lehetőséget, olyan iskolákat kell létrehozni, ahol a korszerű tudást, a kritikai gondolkodást és sokoldalú kompetenciákat sajátítanak el a diákok. Szél Bernadett fogalmazta meg:

a világban „okos forradalom” zajlik,

engedni kell, hogy kiszorítsa a poroszos oktatási felfogást, és begyűrűzhessen hozzánk is.

Karácsony Gergely ezzel kapcsolatban egy szomorú tapasztalatának is hangot adott: minden gyerek kíváncsian megy az iskolába, aztán alig egy hónap múlva menekülne onnan a legszívesebben. A teremben körbeszaladó egyetértő morgás is azt igazolta, sokan maguk is ezt tapasztalták. Pedig a IV. ipari forradalom korában a sikeres országok legnagyobb tőkéje a tudás, de ebben bizony „tőkeszegények” vagyunk. Súlyos egyenlőtlenségek tapasztalhatók e téren, sokan úgy indulnak ebbe a harcba, mint a magyar katonák a világháborúban a Don-kanyarba: fegyverek, felszerelések nélkül.

Érdekes gondolatot fogalmazott meg Gyarmathy Éva: szerinte

előbb tanulni, aztán felejteni, majd ismét tanulni kell megtanítani mindenkit

a korszerű iskolában. Mert a 21. század embere életfogytig lesz kénytelen tanulni, elfelejteni a korábbi ismereteit és felkészülni az új tudás befogadására.

A vita egy későbbi szakaszában szinte minden megszólaló egyetértett abban, hogy valójában nem a tárgyi ismeretek bebiflázására kellene rászorítani a diákokat, hiszen az ilyen ismereteket pillanatok alatt le lehet hívni a világhálóról, ehelyett olyan kompetenciákat kell kifejleszteni mind a kisebbekben, mind később a nagyobb diákokban, amelyek alkalmassá teszik őket a feladatok megoldására, az együttműködésre, a csoportos munkára. És itt utaltak a PISA-felmérés eredményeire, a lemaradásunkra a nálunk korszerűbben tanító országok mögött.

Aki a megszólalásokban bizonyos programelemeket akart felfedezni, nem jött el hiába. Karácsony Gergely kormánya jelentősen csökkentené a tananyagot, visszaadná a tanítás szabadságát a pedagógusoknak, megreformálná a pedagógusképzést, és

nyolc évente egy felkészülési év pihenést adna a pedagógusoknak,

akik ebben az időben tanítás helyett továbbképzéseken vehetnének részt. Nagy taps fogadta az ötletet.

Vona Gábor béremelést ígérne a tanároknak, ha kormányra jutnának. a diplomás átlagbérhez igazítaná a fizetéseket. Csökkentené a túlterheltséget, az osztálylétszámokat, a tananyagot, visszaadná az irányítást az oktatási szakembereknek. Majd egy ügyes húzással meg is nyerte mindjárt a jelenlévők szimpátiáját: több jogot adna a diákönkormányzatoknak. Alapos tapsot kapott.

Az LMP társelnöke új nemzeti alaptantervben gondolkodik, kormányra kerülve oktatási programcsomagokat hozna létre, amiből választhatnának a pedagógusok. A szülőknek is megadná a választás lehetőségét, mindenki olyan iskolába – egyházi, állami, vagy alapítványi – működtetésű létesítménybe adhassa a gyerekét, amelyet a maga részéről a legjobbnak lát. Szerinte a jó iskola fontos feltétele volna, hogy a tanároknak legyenek segítőik, amolyan asszisztenseik, akik a speciális nevelési igényű gyerekek felzárkóztatásáért felelnének.

Noha helyenként igen békésen csordogált a miniszterelnök-jelöltek „vitája”

amikor a szegregáció vagy integráció kérdése került terítékre, természetesen kiéleződtek a nézetkülönbségek.

Vona Gábor álláspontja e kérdésben is módosult ugyan, hiszen most arról beszélt, hogy a társadalmi integráció fontos célja a Jobbiknak is, de annak mikéntjében még mindig másképp gondolkodnak, mint az asztalnál ülő többi párt képviselője. Karácsony Gergely szerint az oktatásban az integráció a leghelyesebb út, hiszen a roma gyereknek is állampolgári jogon jár a jó oktatás lehetősége. Az LMP társelnöke kissé kinyitotta ezt a kérdést, amikor leszögezte, hogy fontos ugyan az oktatás nyitottsága, de az eredményekhez a megfelelő lakás- és szociális körülményeket is meg kell teremteni. És még valami elhangzott ebben a körben: Karácsony határozottan azon a véleményen van, hogy a jó oktatáshoz való hozzáférés joga akkor lehet csak teljes, ha megszüntetik az egyházi iskolák támogatási kiváltságát.

A több mint kétórás beszélgetésben számos más fontos kérdés is szóba került. Csak jelzésszerűen: hogyan lehet az iskolák falai között megtanítani az állampolgári felelősséget; hogyan lehet elejét venni a már az általános iskola alsó tagozata után tapasztalható gyakori lemorzsolódásnak; nem volna-e érdemes 16 éves korra leszállítani az állampolgári választó jogot; mit tennének kormányra kerülve azért, hogy a diákok itthon és ne külföldön szerezzenek diplomát; hogyan lehetne hazacsalogatni azokat, akik már elmentek. Az ilyen és hasonló kérdésekkel sem sikerült zavarba hozni a vendégeket, hiszen az MSZP-Párbeszéd az ingyenes diploma híve, az LMP „retúr-programot” hirdet, a Jobbik az otthonteremtésben, a társadalom jobb közérzetében látná a megoldás kulcsát.

A színvonalas és tartalmas beszélgetésnek volt még egy fontos tanulsága: gondolatokat ébresztett a közönségben is. Amíg kifelé tartottunk a teremből, kisebb-nagyobb csoportokba verődve folytatták a vitatkozást a hallgatóság tagjai is. Amíg a kabátomra vártam, egy fiatal, ha jól értettem még csak gimnazista lány azt mondta a barátjának: számos problémánk egy-kettőre megoldható volna, ha a különféle politikai erők vezetői nem csak az oktatás kérdéseiben tudnának egy asztalhoz ülni.

Úgy éreztem, mintha a számból vette volna ki a szót: ha megpróbálnák megérteni, elfogadni a másik elképzeléseit is, úgy, ahogyan ezen az estén a Gödör Klubban erre tettek is egy kísérletet.

Bréking nyúz, március 12. – Tudósítás a másik valóságból

0

Most épp Hadházy Ákosnak és Juhász Péternek rontott neki az Origo nevét nem vállaló szerzője, a Ripost pedig Gyurcsányékat vádolja azzal, hogy gyerekekkel plakátoltatnak. A kormánymédia alternatív világából nem maradhat ki a „migránsozás” sem, és még egy nagyívű víziót is találtunk hiúzszemekről és Európa pusztulásáról.

Az Origo névtelen szerzője egyszerre támadja Hadházy Ákost és Juhász Pétert

„Az elmúlt hetekben, a kampánytól teljesen függetlenül, két gyalázatos eset derült ki két politikusról. Olyasmi, amiért feltehetően egy nagyvállalat vagy éppen egy kisvállalkozó is azonnal kirúgja a dolgozóját. Bármelyik országban. El tudjuk képzelni, hogy mondjuk egy spanyol mérnöki irodában nem aznap rúgják ki azt a műszaki rajzolót, akiről kiderül (és beismeri), hogy egy órán át verte a feleségét? Vagy akiről kiderül (és beismeri), hogy el akarta venni alávaló trükkökkel nyugdíjas szomszédja lakását? Juhász Péter, az Együtt elnöke és Hadházy Ákos, az LMP társelnöke a társas együttélés, a józan ész, a mindennapi tisztesség határát olyan gátlástalanul lépte át, hogy nyilvánvaló, hogy semmi helyük a politikában. A két párt azonban nem így gondolja. Érdekes, hogy a Soros-támogatta két pártvezető, az LMP-s Szél Bernadett és az Együtt-vezető Szigetvári Viktor kifejezetten támogatja a két amorális embert (egy fél mondat Szigetváriról: tudjuk, természetesen tudjuk, hogy hivatalosan nem ő az elnök, de az alannyal és állítmánnyal is küzdelmet folytató Juhász Péter nyilván vigyázzban áll, amikor Szigetvári dirigál neki). Utolsó kérdésünk: a tagság (tagság? az Együtt az aláírásokat nem tudta összegyűjteni…), tehát a hivatalosan párttagok miért tűrik ezt? Ha már a vezetőket nem zavarja. (…)

Szerencsére ő nem zsákmányolta ki a nyugdíjasokat. Csak egyet. A szomszédját. Ahogy írtuk, elvette a vízét, és bár 17 millió forintot költött hobbijára, a repülésre, elperelt havonta 27 ezer forintot a kisnyugdíjastól. Hogy elvegye a lakását. Amit a facebookon el is ismert.

Na, és Juhász Péter? Ha családról beszélni kell, akkor locsogni, hazudozni ő is tud.”

A Ripost szerint Gyurcsány gyerekekkel plakátoltat

„Több he­lyen is fel­buk­kan­tak a Gyur­csány-párt által fel­bé­relt gye­re­kek, rá­adá­sul is­ko­la­idő­ben… Segíte­nek iga­zo­lást is sze­rezni.

A ripost munkatársai megszólították a gyerekeket, akikről kiderült, hogy van köztük 10 éves(!) is, de a legidősebbek életkora sem haladta meg a  13 évet.”

A Magyar Idők most a turizmust hozza össze a bevándorlással

„A magyar gazdaság kiemelt ágazata a turizmus. Rekordokat dönt az ide látogató vendégek száma. Ezt erősíti majd az új országmárka kialakítása. Az első körben Budapestre fókuszáló kampány májusban kezdődik, és 12 külföldi országot céloz meg. És bizony, ebben hangsúlyt kap, hogy nálunk nemcsak csodálatos látnivalókat találni, hanem itt biztonságban érezheti magát mindenki. Migránsturizmussal viszont nem tudunk szolgálni. Aki arra kíváncsi, keresse fel valamelyik nyugat-európai vagy skandináv országot, de előbb kössön életbiztosítást!”

A Pesti Srácok kétségbeesve próbálja valahogy Soros Györgyöt belekeverni a szlovák kormányválságba

„A történet pikantériája, hogy a felvidéki magyarok számára Fico alapvetően ellenszenves, Vladimír Mečiar volt kormányfővel kapcsolatban pedig a gyűlöletes sokkal pontosabban fejezi ki az érzéseiket – joggal –, mégis mindketten szembekerültek ugyanazzal a Soros Györggyel, akivel most a magyar kormány is. Látható, hogy a lokalista szemléletű, sokszor egymással marakodó nemzeti kormányok harca ez a globalista nyomással szemben, amiben mindennemű múltbeli sérelmeiket félre kell tenniük, mert egymásra vannak utalva egy sokkal komolyabb téttel bíró küzdelemben.”

A 888 szerzőjének nagyívű víziója támadt

„Ha nem volna hiúzszemünk és nem tudnánk értékelni a szabadságot, már régen végünk lenne.

Ha ugyanis mi is valami gyarmatosításban elaggott, nyálcsorgató korba ért, gazdag, de impotens nemzet lennénk, akkor minden másképp alakulna. Ha a jóléttel az alapösztöneink is ellibbentek volna, nem volna kinek írni ezt a cikket. Ha fegyelmezetten felsorakoznánk valami korszellem szülte torz gondolat mögé, például hogy az idegen szép, és aki elveszi a hazámat, annak igaza van, akkor pusztába kiáltott szó lenne minden megszólalás. (…)

Mondjon már valaki egyetlen okot, hogy 2018-ban miféle európaiságot kellene tanulnunk ezektől a végveszélybe jutott hajdani nagy és erős nemzetektől! Hiszen ők feláldozták önmagukat a nemzetköziség oltárán, hajdani birodalmuk romjain beleszédültek a liberalizmusba, zokszó nélkül elfogadták a nyitott társadalmat – most pedig ott tartanak, hogy rendőreik és hatóságaik nap mint nap eltitkolják, hány afrikai és közel-keleti bevándorló akarata megerőszakolni asszonyaikat, meggyilkolni, kirabolni, elzavarni őket a saját hazájukból. (…)

Bánja a kánya, hogy lemaradtunk, fáziskésésben vagyunk. Hogy nem élünk osztrák színvonalon. Hogy még egy kicsit éhesek vagyunk, és a jóllakottság nem altatta el az ösztönvilágunkat. Hogy vannak nálunk módosabb, gazdagabb országok. Nézzünk rájuk: mint a régi rómaiak a bukás előtt három perccel, egy picit még élvezik a rájuk hulló fénysugarakat, aztán jön valamilyen fokhagymaszagú barbár, becsukja a spalettákat, a drága beteg pedig még remegő kézzel arrébb teszi az ágytálat, majd végleg elszenderül.”

Bécsben is kampuszt nyitna a CEU

0

Az egyetem és a bécsi városvezetés közösen jelentette be, hogy aláírtak egy egyetértési megállapodást, amely lehetővé teszi, hogy a CEU az osztrák fővárosban is kampuszt nyisson.

A CEU épülete Budapesten.
MTVA/Bizományosi: Balaton József

A CEU-nak most Budapesten és New York államban, a Bard College-on működik oktatási helyszíne. Az egyetem közleménye szerint azért választották esetleges új helyszínnek Bécset, mert

ez a Budapesthez legközelebb eső jelentős német nyelvű egyetemi város.

Már vizsgálnak is egy területet a kampusz lehetséges helyszíneként. Ha megfelelőnek találják, akkor a CEU és Bécs 99 éves szerződést köt majd a bérléséről.

Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora azt mondta: “Bécs egyetemek, vállalatok és nemzetközi szervezetek globális központja. A városban létesített kampusz izgalmas lehetőségeket kínál oktatóinknak és diákjainknak. Várakozással tekintünk az együttműködésre Bécs városvezetésével és Ausztria kormányzatával, hogy a CEU bécsi kampusza valósággá válhasson.” Ignatieff ugyanakkor azt is mondta:

“Mindamellett, hogy dolgozunk a bécsi kampusz előkészítésén, Budapest marad az otthonunk.

Elkötelezettek vagyunk budapesti jövőnk hosszútávú rendezése mellett a New York állam és Magyarország kormánya által már előkészített megállapodás útján. Bízunk benne, hogy a magyar kormányzat minél hamarabb aláírja és ratifikálja ezt a megállapodást.”

Michael Häupl bécsi polgármester arról beszélt, hogy

“Bécs, mint egyetemi város számára az együttműködés a CEU-val az évszázad lehetősége”.

Szerinte „a CEU a közép- és kelet-európai EU-tagállamok öntudatra ébredésének szimbóluma, és az intézmény társadalom- és bölcsészettudományok iránti elkötelezettsége tökéletesen illik a bécsi egyetemi élethez”. Ahogy fogalmazott, Bécsben a diákokat és a tanárokat nemcsak tökéletes kutatási és tanulmányi feltételek várják, hanem magas életszínvonal és biztonságos környezet is megfizethető áron. (Bécs minden felmérésben dobogón szerepel a világ legélhetőbb városai között.)

A CEU „magyar jogi entitását”, a Közép-Európai Egyetemet nemrég újabb öt évre akkreditálta a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, de ez, ahogy akkor is írtuk, nem jelenti, hogy véget ért a jogi vita a kormánnyal. Szintén néhány hete derült ki az is, hogy a világ egyik vezető oktatáskutató cége, a Quacquarelli Symonds az egyetem programjait öt tudományterületen is a világ legjobbjai közé rangsorolta.

Semjén svédországi vadászata, avagy egy kreatív „üzleti modell” az állam meglopására

Mára kiderült, amit eddig csak sejtettünk. Jelesül az, hogy Semjén Zsolt alkalmanként 4-5 millió forintra taksált svédországi vadászatait nem az ott élő rokonok fizették, hanem valaki más. Ezt a valakit, amint azt a Magyar Nemzet megtudta, Farkas Józsefnek hívják, az ő érdekeltségébe tartozik több magyarországi hotel is. Érdekeltségei – különösen 2010 után – számos állami megbízáshoz jutottak, és több mint 530 millió forintnyi európai uniós forrást is elnyertek.

Farkas József a lap megkeresésére tagadta, hogy vadászaton vett volna részt a miniszterelnök-helyettessel Svédországban, ám fényképek is vannak, amelyeken ő szerepel.

Semjén Zsolt svédországi vadászatainak története nemcsak azért vérlázító, mert semmi köze a vadászathoz, és valójában céllövés védtelen állatokra, azért is, mert egy olyan „üzleti modell”, amelynek egyetlen célja, hogy kifosszák az államot és annak polgárait.

Ez a „modell” más, korábbi „projektek” esetében is működött.

2016 első napjaiban derült ki, hogy Garancsi István cége megvásárolta a budapesti Kopaszi-gátat. Garancsi István a Videoton elnöke, Orbán Viktor jó barátja, ahogyan a miniszterelnök fogalmazta egy interjúban: kötél-barátja. A kötélbarátság a hegymászásból jött kifejezés, s azt jelképezi, hogy a kötél két végén lévők egymásra vannak utalva. Ha valamelyik hibázik, akkor mindketten odavesznek, ha viszont jól teljesítenek, akkor mindketten feljutnak a csúcsra.

Garancsi István Kopaszi-gát projektjére az Eximbank adott 16 milliárd forint hitelt. (Ez a pénzintézet, amint az a nevéből is következik, eredetileg az export- és importügyletek hitelezésére jött létre, ám Garancsi úr esetében úgy gondolták, hogy a projekt beillik a profiljukba.)

A Garancsi úr által az Eximbank segítségével megvásárolt Kopaszi-gáton a tervek szerint lakásokat épülnek. E lakások iránt nyilván nagy a kereslet, mert nem sokkal azelőtt, hogy Garancsi úr megvásárolta volna a Kopaszi-gátat, kiderült, hogy az állam tízmillió forint vissza nem térítendő támogatást – valamint tízmillió forint kedvezményes kamatozású kölcsönt – ad a három gyereket nevelő, vagy annyit vállaló családoknak. Sok lakás fog tehát épülni, és sokat lehet majd haszonnal eladni. Garancsi úr a nyereségből visszafizeti a hitelt, és még neki is marad valamennyi.

Hasonló történet főszereplője Andy Vajna milliárdos kaszinótulajdonos, civilben a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztos, aki néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy – az Eximbantól kapott 6,7 milliárdos hitel segítségével – megveszi a TV2-t. A TV2 megszerzése látszólag nem volt nagy üzlet, mert az egykori „csigatévé” akkor már évek óta milliárdos veszteséget termelt a tulajdonosainak.

Ám a jó financiális szimatáról ismert filmmogul pénzt szagolt az ügyben. Nem kicsit, nagyot. És nem is kellett csalódnia, mert amióta hozzá került a tévé, a kormány telenyomta állami hirdetésekkel. Az államtól – azaz, az adófizetőktől – kapott pénzből Vajna úr visszafizeti az Eximbanknak a kölcsönként fölvett milliárdokat, és látszólag mindenki jól járt.

Ebben áll a nagy mutatvány: egyik zsebünkből kiveszik a pénzünket, és nem teszik bele a másik zsebünkbe. Nagyon egyszerű képlet ez, nincs benne semmi trükk, egyszerűen hülyének néznek bennünket.

Ezt a modellt egyébként annak idején Simicska Lajos találta ki, és bár a Fidesz agya azóta szakított barátjával, Orbán Viktor miniszterelnökkel, az általa kreált rendszert a kormányzópárt azóta is sikerrel működteti. Ennek egyik példája a napokban napvilágra került Semjén-Farkas projekt, ami a fentiekhez hasonló elvek alapján működik: az állam – a magyar és az uniós adófizetők pénzéből – jól teletömi a miniszterelnök-helyettes barátjának a zsebét, aki hálából befizeti magas beosztású barátját és sajátmagát egy rokoni látogatásnak álcázott luxusvadászatra.

Ez a magyar csoda, ahol mindenki jól jár – kivéve a magyar állam, és azok a magyar állampolgárok (a lakosság döntő többsége), akik kimaradtak az üzletből.

Választás előtt: csak egyetlen ellenzéki jelölt nyerhet?

Legtöbb esetben arra a következtetésre jutottak a közvélemény-kutatók, hogy csak egyetlen ellenzéki jelöltnek lehet esélye az eddig megmért egyéni választókerületekben. Sok azonban a bizonytalanság az adatok körül.

Úgynevezett csatatér kerületekben rendelt meg közvélemény-kutatásokat a Közös Ország Mozgalom (KOM). A már elkészültek (és a hvg.hu-n, a 24.hu-n és az indexen megjelent) megállapításainak lényegét foglaljuk össze alábbiakban.

A mérések egy része a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás előtt, néhány pedig utána készült. Hódmezővásárhelyen – hivatalosan meg nem erősített értesülés szerint – a Fidesz számára készült belső felmérés biztos, 60 százalék körüli eredményt mutatott, a végeredmény aztán ennek fordítottja lett.

Ennek figyelembe vételével (is) állítja több közvélemény-kutató, hogy a Fidesz erősen felülmértnek tekinthető. A legfrissebb fejlemény, a kamupártok minden eddiginél nagyobb száma sok helyütt akár teljesen át is írhatja az eseményeket.

Baranya megye 1., Pécs 

  1. Csizi Péter (Fidesz–KDNP) 43%
  2. Mellár Tamás (független) 26%
  3. Fogarasi Gábor (Jobbik) 16%
  4. Keresztes Lóránt (LMP) 13%
  5. Nemes Balázs (Momentum) 3%

A megállapítás az, hogy csak egyetlen közös jelölt nyerhet, de még így is 55-45-re hozták ki a  Csizi-Mellár-párharcot.

Borsod-Abaúj- Zemplén megye 1., Miskolc

Ha egy ellenzéki jelölt marad, a jobbikos Jakab Péter győzhet a kormánypárti Csöbör Katalin ellen, de a DK-s Debreczeni József sem lenne esélytelen. A Fidesz a centrális erőtérben bízhat Miskolcon.

  1. Csöbör Katalin (Fidesz-KDNP) 39%
  2. Jakab Péter (Jobbik) 29%
  3. Debreczeni József (DK) 18%
  4. Csoma László (LMP) 9%
  5. Szopkó Tibor (Momentum) 3%

Ha csak Jakab Péter és Csöbör Katalin állna egymással szemben, akkor a felmérés szerint a fideszes jelölt 52:48 arányban nyerne, ez pedig nagyon kicsi, hibahatár körüli különbség. Egyedüli ellenzéki jelöltként nem szerepelne rosszul Debreczeni József sem, ő azonban 56:44 arányban maradna alul.

Budapest 1., I., V. kerület, a VIII. és IX. kerület egyes részei (Belváros, a Várnegyed, illetve a VIII. kerületi Palotanegyed és a IX. kerület egy része)

Megegyezés nélkül az ellenzéki oldalnak szemernyi esélye sincs legyőzni a Fidesz-KDNP jelöltjét, Hollik Istvánt.

  1. Hollik István (Fidesz-KDNP) 42 %
  2. V. Naszályi Márta (MSZP-Párbeszéd) 18 %
  3. Csárdi Antal (LMP) 13 %
  4. Fekete-Győr András (Momentum) 10 %
  5. Juhász Péter (Együtt) 9 %
  6. Losonczy Pál (Jobbik) 8 %

Ha az indirekt becslést (tehát azokat is hozzászámolva, akik hajlandóságot mutattak az ellenzékre szavazni, de nem mondták biztosra egy-egy jelölt támogatását) nézzük, és a Jobbikig bezárólag mindenki visszalépne, és csak egy maradna, akkor mindenki hibahatáron belül van a jobbikost leszámítva, és mind a négy jelölt kiszámíthatatlan kimenetelű párharcot vívhatna. Lényegében mindegy, hogy melyik baloldali jelölt maradna talpon, esélyes lehet a Fidesz ellen. Még a direkt becslésben a baloldali jelöltek közül legkevesebb százalékot elérő százalékot kapó Juhász Péter is esélyes lehet, ha a többiek visszalépnek a javára.

Budapest 4., II.kerület és a III. kerület hegyvidéki része

  1. Varga Mihály (Fidesz-KDNP) 35,7 %
  2. Niedermüller Péter (DK) 18,7 %
  3. Ungár Péter (LMP) 10,3 %
  4. Kovács Tamás (Jobbik) 6,3 %
  5. Benedek Márton ( Momentum) 2,9 %

Ha csak Niedermüller indulna Vargával szemben, akkor nagyjából a szavazatok 39 százalékát szerezné meg. Ha viszont Ungár lenne az egyetlen ellenzéki jelölt, akkor ő is közel ilyen jól szerepelne. De ha a jelenleg egy ilyen választási lehetőséggel kapcsolatban tanácstalan válaszadók is mind szavaznának, és a pártszimpátiáik és minden egyéb válaszuk alapján várható szavazatot adnák le, akkor Ungár már hajszállal jobban is szerepelne (44 százalék), mint Niedermüller (42 százalék).

Budapest 15., XVIII. kerület

Ha az LMP visszalép, az MSZP-s jelölt nyer. Ha az LMP nem lép vissza, akkor a Fidesz. Kunhalmi Ágnes ebben a helyzetben 54-46 arányban nyerne Kucsákkal szemben. A jobbikos Makai Tibor 58-42 arányban kapna ki Kucsáktól. Az LMP-s Kassai Dániel pedig ikszelne 50-50 százalékkal.

Budapest 18., XXII. kerület

Molnár Gyula egyértelműen több szavazatot kapna a választókerületében, mint a többi ellenzéki jelölt. Ám ha a többiek visszalépnének, akkor sem tudná legyőzni a Fideszt.

  1. Németh Zsolt (Fidesz-KDNP) 42%
  2. Molnár Gyula (MSZP–Párbeszéd) 26%
  3. Staudt Gábor (Jobbik) 12%
  4. Hajdu Nóra (Együtt) 8%
  5. Pitz Dániel (LMP) 9%
  6. Orosz Anna (Momentum) 4%

Ha csak egy komolyan vehető ellenzéki jelölt maradna a Fidesszel szemben, akkor Molnár Gyula 57-43-ra kapna ki Németh Zsolttól.

Csongrád 1., Szeged

Az MSZP-s Szabó Sándor egyértelműen a legesélyesebb ellenzéki jelölt Szegeden, legutóbb is sikerült nyernie. Ám most a jobbikos jelölt annyira erős, hogy ellenzéki átszavazások nélkül a Fidesz jelöltje nevethet a végén.

  1. Bartók Csaba (Fidesz–KDNP) 35%
  2. Szabó Sándor (MSZP–Párbeszéd) 30%
  3. Tóth Péter (Jobbik) 21%
  4. Bodrog Zoltán (LMP) 8%
  5. Mihálik Edvin (Momentum) 6%

Ha az LMP és a Momentum visszalép, de a Jobbik nem, a Bartók–Szabó-párharc 38-38 százalék lenne. Ha a Jobbik is visszalép, és egyedül Szabó marad ellenzékiként állva, akkor viszonylag sima győzelmet arathat 53-47-re. Érdekesség, hogy ha a jobbikos maradna talpon, és netán Szabó lépne vissza, ő kikapna a Fidesztől 51-49-re. Feltehetően Botka László miatt egyértelműen az MSZP a legerősebb ellenzéki erő a városban. Ám a Jobbik erősödése veszélyezteti az ellenzéki győzelmet.

Fejér megye 4., Dunaújváros

Ha az összes ellenzéki jelölt ringbe száll, a fideszes Galambos Dénes 41 százalékot szerezne. Hozzá hasonlóan erősödött a Jobbik jelöltje, Pintér Tamás is, aki 31 százalékon végezne. A DK-s Mezei Zsoltot mindössze 17 százalékra mérték. Indirekt becsléssel két induló esetén a fideszes és a jobbikos 50:50-re végezne, de még a DK-s Mezei Zsolt sem tűnik teljesen esélytelennek, ő 54:46 arányban maradna alul Galambossal szemben.

Pest megye 2., Budakeszi és Budaörs

  1. Csenger-Zalán Zsolt (Fidesz-KDNP) 35,4 százalékon áll,
  2. Szél Bernadett (LMP) 15,5 százalékon,
  3. Császárné Kollár Tímea (Jobbik) 12,4 százalékon,
  4. Tóth Zoltán (DK) 8,7 százalékon,
  5. Szemző Áron (Momentum) pedig 2,2 százalékon.
  6. A bizonytalanok aránya itt 25,8 százalék.

Indirekt becslés: a Szél és a Fidesz jelöltje közti ki-ki választás esetén az előbbi 43 százalékot szerezne.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1., Nyíregyháza

A fideszes Szabó Tünde simán nyerhet Nyíregyházán annak ellenére, hogy a többség itt kormányváltást akar, és az ellenzékiek összességében többségben vannak. Csak éppen annyira megosztott az ellenzék, hogy el sem lehet dönteni a kutatás alapján, hogy az MSZP-s Csabai Lászlóné vagy a jobbikos Lengyel Máté az esélyesebb-e.

  1. Szabó Tünde (Fidesz-KDNP) 42 %
  2. Csabai Lászlóné (MSZP-Párbeszéd) 25 %
  3. Lengyel Máté (Jobbik) 23 %
  4. Szoboszlay György (LMP) 6 %
  5. Lővei Csaba (Együtt) 3 %
  6. Babosi György (Momentum) 2 %

Vagyis Csabainé csak leheletnyivel, hibahatáron belül előzi a jobbikos jelöltet. Ha az LMP-s visszalép (az MSZP-LMP tárgyaláson ilyesmi is felmerült állítólag), akkor ebből a Jobbik is profitálna a válaszok szerint: 26-26 lenne a két ellenzéki jelölt eredménye. Azt is megmérték, mi történik, ha az MSZP-s, vagy ha a jobbikos lép vissza. Első esetben a Szabó-Lengyel párharc 57-43 lenne, míg a második esetben Szabó-Csabainé 55-45 százalékkal végződnek. Vagyis Csabainé jobban megszorítaná a fideszes jelöltet.

Tolna megye 1., Szekszárd

A Fidesz–KDNP jelöltje simán vezet a szekszárdi választókerületben, egyetlen ellenzékinek sincs esélye önállóan. Harangozó Tamás valamivel jobban áll, mint a jobbikos és az LMP-s Hadházy Ákos.

A Fidesz–KDNP jelöltje, Horváth István volt szekszárdi polgármester simán megnyerné a választókerületet, 50 százalékot kapna. Az ellenzék tehát szintén 50 százalékon van, vagyis nem eleve reménytelen a küzdelem, ám a megosztottság miatt elég távol van az összes ellenzéki a Fidesztől.

  1. Horváth István (Fidesz–KDNP) 50%
  2. Harangozó Tamás (MSZP) 19%
  3. Szabó Balázs (Jobbik) 16%
  4. Hadházy Ákos (LMP) 14%
  5. Rácz Norbert (Momentum) 1%

A párharcok így alakulnának, ha egyetlen ellenzéki maradna a fideszes jelölttel szemben: Horváth-Harangozó 70-30%, Horváth-Szabó 73-27%, Horváth-Hadházy 69-31%.

A különböző egyéni jelöltek egyértelmű rangsorolására nem képes vagy nem hajlandó megkérdezettek egyéb kérdésekre adott válaszai alapján statisztikai eszközökkel számolták ki az esetleg elképzelhető látens véleményeket. Ez alapján Hadházy már 37, Szabó és Harangozó pedig 31 százelékot érne el a fideszes jelölttel való ki-ki küzdelemben.

Lapszem – 2018 március 12.

0

Ma a Gerelyek, Gergők ünneplik a névnapjukat. Borús, szeles, csapadékos, de meleg idő lesz ma, a legmagasabb nappali hőmérséklet 14 és 20 fok között várható. Késő estére 7, 12 fok közé hűl le a levegő. Lapszemlénk következik.

 

Magyar Idők – Ne féljetek, üzenik a Békement szervezői

Több mint kétszázezer emberre számítanak a március 15-i békemenet szervezői, annak ellenére, hogy a rendezvényt számos támadás és fenyegetés érte – mondta Bayer Zsolt, a békemenetek állandó résztvevője a Magyar Időknek (amelynek egyébként a publicistája – a szerk. megj.). Elmondta: a rendezvényt számos támadás is érte. Ezek közül a legsúlyosabb egy enyingi férfi üzenete. Ő azt írta ki a Facebook-oldalára: „Enyingről 30 kocsival megyünk fel. Rámegyünk a békemenetre! Aki ott lesz, vére folyik.”

Bayer Zsolt arra biztatja a keresztény konzervatív közösség tagjait, hogy ne féljenek, vegyenek részt a rendezvényen, és mutassanak erőt március 15-én.

A provokáción méltósággal túl kell lépnünk, azt pedig nem szabad megengedni, hogy megfélemlítsenek bennünket

– mondta az újságíró, aki emlékeztetett: a békemenet elején egy molinót tartanak majd, rajta Kölcsey Ferenc szavaival: „A haza minden előtt.”

Ezzel a jelmondattal akarják felhívni a figyelmet az országgyűlési választások tétjére. Szerinte és a rendezvény szervezői szerint ugyanis a kormány sorsdöntő harcot kénytelen vívni Brüsszellel, újabban az ENSZ-szel is azért, hogy hazánk ne váljon bevándorlóországgá.

Bencsik András, a Demokrata című hetilap főszerkesztője, aki ugyancsak aktív résztvevője a békemeneteknek, úgy fogalmazott, hogy a menet erejét az egymás iránti szeretet, egymás közelsége adja.

Magyar Nemzet – Nem rokonai fizették Semjén útjait

„Olyan üzletember utalta át a svéd utak költségét, aki egyébként rengeteg állami pénzhez jutott” – ez az alcíme annak a hosszú írásnak, amellyel a lap folytatja a múl héten Semjén Zsolt svédországi vadászataival foglalkozó tényfeltáró cikkét. Miközben a Fidesz–KDNP politikusai (például Rétvári Bence vagy Budai Gyula) és a kormánysajtó a hétvégén Semjén Zsolt Svédországban élő rokonainak meglátogatásával igyekezett magyarázni a miniszterelnök-helyettes luxusvadászatait, a lap megtudta, épp csak a politikus családtagjai nem vettek részt a zsákmányejtő túrákon. A Magyar Nemzet birtokába került dokumentumok és fényképek tanúsága szerint Semjén Zsolt mellett csupán két állandó szereplője volt az összesen öt alkalommal megtartott skandináv vadászatoknak.

Az egyikük egy üzletember, Farkas József (úgy tudni, nem rokona Semjénnek), akinek érdekeltségébe tartozik mások mellett több magyarországi hotel is. Az ő szerepe azért kulcsfontosságú, mert a nevük elhallgatását kérő vadászatszervezők lapunknak elmondták, hogy

a skandináv kirándulások költségeit minden egyes alkalommal Farkas József utalta át nekik. Érdekeltségei rengeteg állami megbízáshoz jutottak különösen 2010 után – vagyis a második Orbán-kormány beiktatását követően –, és több mint 530 millió forintnyi európai uniós forrást is elnyertek.

Farkas József a lap megkeresésére letagadta, hogy vadászaton vett volna részt a miniszterelnök-helyettes társaságában Svédországban, ám mindezt cáfolják a dokumentumok és fényképek (amelyeken ő is szerepel).

Semjén Zsolt svédországi útjainak harmadik állandó szereplője Vajai László volt, aki 2010 és 2013 között a Vidékfejlesztési Minisztérium erdészeti, halászati, vadászati főosztályának vezetője volt. Vajai a 90-es években az MSZP–SZDSZ-kormány idején egyébiránt az agrártárca vadászati főembere volt.

Népszava – Egy út van csupán: a szociális Európa

Az erős szakszervezetek egy ország alakító erői lehetnek, nem szabad hagyni, hogy elnyomják azokat – szögezte le a lapnak adott interjújában a Német Szakszervezeti Szövetség elnöke, Reiner Hoffmann, aki a hétvégén Budapesten tárgyalt. Szerinte azonban nemcsak Magyarországon, elsősorban a déli országokban is azt láthatjuk, hogy a szakszervezetek jogait, és különösen a sztrájkhoz való jogot jelentős mértékben korlátozták.

Az interjú központi témája a szociális Európa volt. A többi között kifejtette, hogy Európában egy egészen másfajta gazdasági és pénzügyi politikát kellene megvalósítani. Olyat, ami megfelelően ösztönzi a beruházásokat, és nem az ésszerűtlen megtakarítási intézkedéseket erőlteti az országokra. A beruházási politikának elsősorban a foglalkoztatást, a növekedést kell támogatnia, ösztönöznie. De nemcsak a gazdaságpolitikát kellene európai szinten harmonizálni, hanem az adópolitikát is. Szerinte a Szociális Jogok Európai Pillérében megfogalmazottak jók, a szavakat tetteknek kell követniük. A szakszervezeteknek ebben is szerepet kell játszaniuk.

Mint kifejtette, Európa-szerte erősíteni kell a szakszervezetek kollektív szerződéses jogait, másrészt egy referenciakeretet kellene létrehozni a minimálbérekkel kapcsolatban.

A szociális Európa megvalósítható, kiépíthető. Az egységes szociális Európa az egyetlen út, amelyen együtt, összefogva megoldást találhatunk a kihívásokra. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy erősítsük az összetartást és elkerüljük a széthúzást – szögezte le.

Magyar Hírlap – Farkas Flórián: Békés együttélés vagy társadalmi konfliktusok

A rendszerváltozás óta nem volt olyan komoly tétje egy választásnak, mint április 8-án – jelentette ki Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke, a szervezet kisvárdai tanácskozásán, amelyről a lap tudósít. Farkas hangsúlyozta,

a választások eredményén múlik, megmarad-e a békés együttélés vagy komoly társadalmi konfliktusok veszik kezdetüket, vetítette előre.

A fórumon több fideszes potentát is részt vett, köztük Seszták Miklós fejlesztési miniszter, aki megköszönte az együttműködést a roma vezetőknek, és hangsúlyozta, a térség fejlődése a cigány lakosság érdeme is. Tilki Attila a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselője pedig megköszönte a roma lakosságnak a „mérhetetlen aktivitást az ajánlások gyűjtése kapcsán”, nyomatékosítva, hogy a voksolás után az önkormányzati választás idején is számít a közös munkára.

Hova álljanak a kereszténydemokraták?

Eltávolították a KDNP-ből, bíróságon kereste és találta meg az igazát, majd amikor volt pártja kénytelen volt visszavenni a tagjai közé, írt egy levelet, melyben bejelentette a kilépését. De Szalma Botodnak nem emiatt rossz a véleménye a KDNP-ről, amelynek egykor elnökségi tagja és budapesti elnöke is volt. Mint a Független Hírügynökségnek adott interjújában mondta, azért szúrta Harrachék szemét, mert szókimondóan kiállt a kereszténydemokrata elvek mellett, tiltakozott az ellen, hogy pártja a Fidesz csicskája legyen, ellenezte a kettős tagságot és azt, hogy a KDNP nem méretteti meg magát, mint párt. Ő maradt kereszténydemokrata, de ilyen párt ma nincs. Alapítani nem akar újat, de hívják több helyre is. Ami szóba jöhet számára az a Jobbik vagy az LMP-Új Kezdet. Szerinte Hódmezővásárhely és az azt követő „felbolydulás” után ismét nyitottá vált a választás, a vége koalíció, de akár még nagykoalíció is lehet. Szeretne egy össznépi magyar békemenetet, amelyen mindannyian egymás mellett vonulnánk az országért, mert vallja: „Mindegy, kivel beszélgetünk, tudjunk normálisan beszélgetni.”

 

Döbbenten hallgattam szerda este a HírTV Egyenesen műsorában, hogy kilépett a KDNP-ből. Én még ott tartottam, hogy pár évvel ezelőtt Önt onnan kirúgták? Akkor most hogy van ez?

Mind a két állítás igaz. 2014-ben Rubovszky György, Harrach Péter és Latorcai János és akinek még kellemetlen voltam, kizárattak a pártból – igencsak útban voltam nekik. Én fellebbeztem, de 2015-ben másodfokon is megerősítették a kizárásomat – egy ember tartózkodása mellett a teljes országos elnökség megszavazta az eltávolításomat. Vejkey Imre egy akkor szürreális mondattal zárta az eljárást – ne feledje, még  2015.öt írtunk! – : „Az, hogy Szalma Botond a KDNP tagja maradjon, az a Jobbik érdeke; éppen ezért el kell távolítani a pártból”. Ez nekem is új információ volt.

Ekkor fordult bírósághoz?

Igen, és első fokon 2016-ban a bíróság megsemmisített a kizárásomat, amire azt mondtam a párt képviselőinek, hogy hagyjuk a csodába a dolgot, kilépek magamtól, ne fellebbezzék meg az ítéletet. Ebben meg is állapodtunk, ám másnap szóltak, hogy mégis csak fellebbezni fognak. Azonban másodfokon is nyertem – és ezzel kénytelenek voltak  visszavenni a párt tagjai sorába. Ez tavaly volt. Nemrég kaptam kézbe a végzést, kicsit vártam, majd e hét szerdán, március 7-én írtam a KDNP országos, valamint a budapesti elnökének egy pár soros levelet, amelyben bejelentettem, hogy kilépek a pártból.

Mi volt a bajuk Önnel?

Bajuk sok volt, a céljuk a kizárásommal pedig az, hogy ne tudjak ismét indulni a KDNP budapesti elnöki posztjáért, amelyre mást akartak, nem engem.

Mégis, ki elől kellett Önt „eltakarítani az útból”?

Először még Rétvári Bencének álltam az útjában, eredetileg ő akart budapesti elnök lenni, de erről letett, amikor nagyobb sarzsit kapott. Utána Bagdi Gábornak kellett a hely, illetve bárkinek, akit nem Szalma Botondnak hívnak.

És mégis, mi volt a sok baj, ami miatt Ön a begyükben volt?

Azon kívül, hogy soha egy fillért fel nem vettem?

Kezdődött a Schmitt-üggyel – mint a KDNP budapesti elnöke hangosan kimondtam, hogy ne legyen köztársasági elnök az, aki plagizált.

Azt is fennhangon hangoztattam, hogy viselkedjünk úgy, mint a kereszténydemokraták, ne legyünk a FIDESZ csicskái, tegyünk úgy, mintha párt lennénk, mérettessük külön meg magunkat. No meg azt is vallottam, hogy az, aki életében még legalább tíz évig nem dolgozott, az ne legyen tisztségviselő, kiváltképpen döntéshozó ne, sem a reálszférában, sem a politikai életben. Ezekkel a véleményeimmel nem voltam népszerű a pártban.

És nem volt senki, aki Ön mögé állt volna? Az egy tartózkodás a szavazáson jelentette a kivételt?

Arra abban a pártban nagyon vigyáznak, hogy ne jöjjön ki ilyen vélemény. Például a kettős tagsággal nagyon meg lehet mindenkit fogni.

De hát nem csak Ön látja úgy, hogy nincs önálló KDNP. Viszont felmerül a kérdés, miért tartja a Fidesz külön pártként? Miért nem tagolják be a Fideszbe?

A brand miatt tartják. Más lenne a helyzet, ha hallgattak volna rám tíz éve, amikor azt mondtam, hogy  lehetnénk tényleges koalíciós partner, lehetnénk fék a robogó vonaton, egyfajta udvari bolond a király mellett. Akkor most lenne egy karakteres KDNP.

Ezek szerint Ön is hiányol egy megmondó pártot a Fidesz mellől?

Ez is hiányzik, meg a becsületbíróság is nagyon elkelne.

És most merre tovább? Hol politizál tovább? Egyáltalán tovább politizál? Vagy teljesen ott hagyja a politikát és kizárólag az üzleti életben tevékenykedik tovább?

Egyelőre kivárok. Máris sok megkeresésem volt – a politika részéről is, de a választásokig semmiképpen nem döntök. Gondolkodom, mit akarok. Egy biztos, mindannyiunknak kötelességünk tenni a nemzetért.

Pedig most lenne igazán vonzó és értékes egy tapasztalt politikus sok párt számára…

Ezzel együtt sem kívánom elkötelezni magam.

És merre kötelezné el magát, ha mégis?

Attól, hogy a KDNP-nek nem vagyok a tagja, attól még én maradtam kereszténydemokrata. Három erőt látok, amely elvben megfelelhetne nekem: egyrészt a KDNP is csinálhatna úgy, mintha kereszténydemokrata lenne, de a mai KDNP nem tesz úgy, s  nem jöhet szóba.

A másik a Jobbik, a harmadik pedig az LMP-Új Kezdet, amelyben Gémesi György mellett számos, általam tisztelt és becsült polgármester dolgozik.

Mondja, hogy kereszténydemokrata elveket vall  az hogyan egyeztethető össze egy Jobbikkal, amelyben például ott politizál, s nem is akármilyen pozícióban Toroczkai László?

Mondjam erre azt, hogy minden pártban vannak hülyék? Ha ebből indulnánk ki, senkit nem lenne szabad megválasztani. De a Jobbiknak is van egy kereszténydemokrata vonulata, ráadásul szépen behúzódott középre.

Nem véletlen egyébként, hogy a Fidesz igazán csak a Jobbikot támadja – az az igazi ellenfele. Tart is tőle, már csak azért is, mert mérhetetlen, mert rejtett a szavazóbázisának egy része.

Szélsőjobboldali címkéje miatt sokaknak nem „szalonképes” nyíltan rá szavazni.

A fentiek alapján az is elképzelhetőnek tűnik, hogy saját pártot tervez alapítani…

Nem, arra nem vagyok képes, ahhoz sok idő, pénz és sok ember kell. És különben is: van elég párt ebben a szegény országban. Arról nem is szólva, hogy a KDNP annyira lejáratta a kereszténydemokrata irányultságot Magyarországon, hogy minimum 20 év kell ennek feledtetésére.

Akkor az önökhöz hasonló kereszténydemokraták hova állhatnak-álljanak most április 8-án?

Nincs sok választási lehetőség, miközben vallom, hogy szavazni állampolgári kötelezettség. Három lehetséges megoldás van: ismét a Fideszre szavazni, a Jobbikra voksolni vagy az LMP-Új Kezdetet támogatni.

A baloldalon ugyanis nincs olyan párt, amelyre lehetne szavazni, más lenne a helyzet, ha lenne egy valódi szociáldemokrata párt – ami azonban nem létezik. Az MSZP az egy haldokló valami, a DK gyakorlatilag egy radikális szocialista párt.

A kicsiket felejtsük el, kivéve talán a Momentumot, amely ha vidéken is megerősödik majd, akkor lehet esélye, mert ügyes, tehetséges fiatalok viszik, akik azonban még keresik a helyüket. Valahogy olyanok, mint az anekdotában: a cigányprímás elvitték egy koncertre, amelyen Menuhin hegedült, a prímás meghallgatta, s azt monda, hogy „jó a csávó, de az asztalnál meghalna”. A Momentumnak is gyakorolni kell még az asztal mellett.

Tud/mer prognózist adni arra, hogy mi lesz a  választások után?

Ha egy hónapja kérdezett volna, akkor azt mondtam volna, hogy a Fidesz nyer 40-55 százalékkal, a második legerősebb párt a Jobbik, a többiek pedig osztoznak a parlamenti helyeket. De Hódmezővásárhely, Márki-Zay Péter győzelme után, ebben a megbolydult világban ma már inkább azt mondom, hogy koalíció fog létrejönni.

De ki menne be koalícióba a Fidesszel?

Szerintem öt párnak van esélye bejutni a parlamentbe: a Fidesz mellett a Jobbiknak, az MSZP-nek, a DK-nak és az LMP-Új Kezdetnek.

A Jobbik valószínűleg nem lép koalícióra a Fidesszel, a DK pedig biztosan nem. De a maradék kettőre nem fogadnék, őket maga mellé állíthatná a Fidesz.

Egyébként akár még nagykoalíció sem lenne elképzelhetetlen – az  jó is lenne, mert egymást fognák vissza a pártok.

Ön szerint ennek van  bármilyen realitása? Hogy a Fidesz koalíciót kössön?

Akkor lehet erről bármit mondani, amikor már látjuk a választások eredményét. A Fidesz már működött koalícióban – a Kisgazdákkal, illetve az MDF-fel.

Mit tartana a legkívánatosabbnak?

Nagyon nagy bűnnek tartom a szekértábor politikát, azt, hogy gyűlöljük egymást, hogy ilyen megosztó a politika, hogy kiabálókból és visszakiabálókból állunk. Lehet, furcsán hangzik, hogy jó lenne, ha mindannyian kimennénk egy nagy közös Békementre, vonulnánk közösen együtt – ez lenne a normális. Utána pedig mindenki menne arra, amerre a hite viszi. A békesség felé kellene közösen mennünk. Arra kellene törekednünk.

Ön mit tesz ennek érdekében?

Folyamatosan teszek. Egy példát is mondok erre: 2006 és 2010 között Újpesten MSZP-többség volt, nagyon kemény csatáink voltak, de ha találkozunk akkori politikai ellenfeleimmel, ők máig előre köszönnek nekem az utcán. Mindegy, kivel beszélgetünk, tudjunk normálisan beszélgetni.

Én Moldova Györggyel éppen úgy tudok normális beszélgetést folytatni, mint Vona Gáborral.

Emberként kell ugyanis egymással bánnunk.

Optimista?

Rengeteg a tennivaló. Össze kellene rakni ismét a gazdaságot. És a legfontosabb, újra kellene kormányozni. Aki megbízást kap a választások után a kormányalakításra, annak el kellene kezdeni kormányozni. Arra lenne szükség, hogy nyugodtan csak azzal tudjon foglalkozni. 4-8 év béke, nyugalom és kemény munkának kellene jönnie, hogy a politika csak a kereteket adja, s az dolgozzon, aki ért az adott területhez. Itt is érvényes – aki nem dolgozott legalább tíz évet a való életben, az ne lehessen döntéshozó, államtitkár, nagykövet, stb.

Alulról kell elkezdeni a fát megmászni nem helikopteren felrepülni a csúcsára.

 

A másnap

Aki tudni akarja, mit gondolnak a fideszes képviselőjelöltek a jövőnkről, az jó, ha elmegy valamelyikük kampányrendezvényére. A minap a Jászságban a „soros disznóról” elhíresült Pócs János Jászboldogházán nagyon pontosan fogalmazott: ha a Fidesz veszít, szerinte káosz lesz, meg időközi választás. Április 8. egy olyan döntésről szól, amit soha többé nem lehet visszacsinálni…

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is lesz olyan gondolata ennek az embernek, amivel egyet fogok érteni. De abban igaza van, ha a következő választáson megint ők maradnak kormányon, isten ne adja még kétharmadot is szereznek, akkor olyan útra lép ez a szerencsétlen ország, amit talán soha többé nem lehet visszacsinálni. A 21. század elhúz mellettünk minden vívmányával, eredményével, és viszi magával a 89-ben bennünk feltámadt reményeinket is. Elindulunk visszafelé a háborúkkal, nemzetközi viszályokkal, dzsentri világgal, uram-bátyám kapcsolatokkal, szegénységgel, zsellérsorssal „fűszerezett” múlt század felé, hacsak nem egyenesen a 19. század késő feudalizmusa irányába.

Egy egységesülő Európában kiszorulunk a perifériára,

a balkáni nemzetállamok szintjére, feltéve, ha azok időközben nem előznek meg minket és lépnek a helyünkre. Abban is egyet kellett értenem vele, ha nem is ugyanarra gondolunk: amit elértünk, el is veszíthetjük.

Ahogyan a Fideszben sokakat, a vásárhelyi események láttán a Pócshoz hasonlóakat is foglalkoztatja a gondolat, megeshet, hogy nem nyernek. Hogy akkor mi lenne? Attól tartok a Fideszben ennek már kidolgozták a pontos forgatókönyvét. Ugyanaz történne majd országos szinten, amit kipróbáltak már korábban Esztergomban, Jászkiséren, ahol a jobbikosok ültek a fideszesek helyére, aztán olyan belháborút kreáltak, hogy két év múlva fel kellett oszlatni a testületet. Tartok tőle, ennek a bebuktató „technikának” leszünk majd tanúi Hódmezővásárhelyen is.

Sajnos abban is egyet kell értenem ezzel a disznózó politikussal, hogy a Fidesz-KDNP választási veresége után az egész országban a káoszra kellene felkészülni. Már a szocialista-liberális kormányok nyolc éve alatt is megtapasztalhattuk, hogy hiába voltak még akkoriban erős pozíciói a balközép koalíciónak az önkormányzatokban is, az ellenzékbe szorult jobboldal annyira erős maradt, hogy megtorpedózta a kormányzat minden épkézláb elgondolását. Ha a szociális népszavazás más eredményt hoz (ki ne szavazott volna arra, hogy ne kelljen fizetnie az orvosi vizitért, vagy a kórházi ápolásáért?), ma sokkal jobb körülmények uralkodnának az egészségügyben. Akkor ma nem kellene sok százezer forintos éves tandíjakat fizetni a felsőoktatásban, és ha van elég bátorság a szocialistákban, hogy a liberálisok több biztosítós egészségügyi elképzelése mellé álljanak, akkor mára talán kiszorult volna a „piacról” a hálapénz.

Az orvosoknak tisztességes bért garantálhatna a biztosító társaságok térítése.

Akkor ma nem csak a „Mészáros-félék” jövedelméből futná tisztességes kórházi ellátásra, nem összeköttetéseken múlna egy-egy kezelés vagy műtét sorsa. Lehet, hogy ebben tévedek, de akkor talán az orvosok közül sem annyian választották volna a „megélhetési emigrációt”.

Sajnos abban is igaza van Pócsnak, és a káosszal riogató politikus társainak, hogy ha április 9-én a mai ellenzék kerülne hatalomra, alighanem egy ideig egymással lennének elfoglalva a pártok, és kevesebb idejük maradna az ország dolgainak rendezésére. Ez persze nem azért lenne így, mert nincsenek elképzeléseik arra, hogyan lehet Magyarországot visszavezetni a demokráciába, pusztán le kellene folytatni azokat a koalíciós tárgyalásokat, amelyekre korábban, az egyfordulós választási rendszer átkaként, nem keríthettek sort.

Ám ez csak egyetlen elásott akna azok közül, amelyeket a Fidesz és a KDNP előre elhelyezett a magyar közéletben. Ott vannak a korlátlan időre bebetonozott Áder Jánosok, Polt Péterek, Ász-elnökök, bírósági vezetők, alkotmány bírák, a még jó másfél évig hivatalban lévő önkormányzati komiszárok a különféle testületekben. Jöhetnek majd új miniszterek, államtitkárok, közigazgatási főtisztviselők, alattuk ott pusmognak majd azok a fideszes káderek, akiket a nyolc év alatt

„alvó ügynökként” elhelyezett az apparátusban a korábbi kormányzat.

Hiába ígérte a választási kampányban a DK, hogy akár 12 óra alatt kisöpri ezeket a fékeket az államigazgatásból, ez nem igaz. Amikor 2010-ben a nyolc éves szocialista-liberális kormányt leváltotta a „fülkeforradalom”, hónapokig tartott a „nagytakarítás”, mire a titkárnőktől a kávéfőzőkig és a kézbesítőkig mindenkit elzavartak az államigazgatásban. És ez is egy tragédiája a magyar társadalomnak, hogy minden kormányzati váltásnak – kénytelen-kelletlen – végre kell hajtania ezeket a kádercseréket. Még nagyon messze vagyunk attól a nyugat-európai demokratikus gyakorlattól, hogy a közigazgatás szakemberek dolga, függetlenül azok politikai nézeteitől. A legfelső szinteken cserélődnek a politikusok, a „hivatali emberek” csak a dolgukkal törődnek, a politikai nézeteiket félre teszik, és a következő választás alkalmával, a szavazófülkében veszik elő ismét.

Nincs ma olyan ellenzéki párt, amelyik ne tűzné zászlajára a korrupt fideszes politikusok, a baráti-rokoni kapcsolatok révén tisztességtelenül meggazdagodott emberek elszámoltatását. Akik ne ígérnék meg a földmutyi során szerzett hatalmas birtokok visszaadását azoknak, akiktől elvették azt. Igazságos lépések volnának ezek, csak hát

a demokráciának vannak játékszabályai és korlátai,

amelyeket nem illik senkinek átlépni. Még azoknak sem, akik éppen a demokratikus jogok visszaállítása érdekében tennék. Ahhoz, hogy bárkitől visszavegyék a korrupt módon szerzett vagyonát, bíróság elé kell citálni, le kell folytatni előbb a törvényes eljárást. Ami nem egy nap, nem egy hónap, talán egy év is kevés hozzá. Majd aztán… És addig? Addig szabotálni lehet a termelést a mezőgazdaságban, ellátási gondokat lehet teremteni az élelmiszerpiacon, akadozhat a liszt szállítása a pékeknek, nem lesz hús a hentesnél. Visszafoghatja a termelést Mészáros Lőrinc a maga sem tudja hány vállalkozásánál, elbocsáthatja az embereket, akik ezzel kikerülhetnek az utcára. A szállodái egy része bezárhat, a kezében lévő sajtótermékek másról sem szólhatnak, mint arról a káoszról, amibe az ország a barátja bukása után belezuhant. De hasonló lehet Garancsi, meg a többi nevüket sem tudom NER vazallus lépése is.

Szóval hetek alatt

sorra robbanhatnak fel az előre elhelyezett aknák.

Ettől még azok is elgondolkodhatnak majd, hogy jól döntöttek-e, akik azt akarták, hogy végre ellenzékben legyen az Orbán-féle „nemzet”. Lehet ugyan gondolkodni majd akkor új alkotmányról, meg igazságosabb választási rendszerről, de az utca emberének hamarabb elfogyhat a türelme, mint amennyi idő kell ahhoz, hogy visszasántikáljunk a nyolc éve elhagyott demokrácia göröngyös útjára. Ne adja isten, hogy megismétlődjön a 2006 szeptemberében megtapasztalt Szabadság téri csata, a Kossuth téri „táborverés”, az utcai gyújtogatás, a felfordulás. A káosz, ami mögött – jól tudjuk – már akkor is a veresége miatt csalódott Orbán Viktor és társai szították a tüzet.

Ha április 8-án a szavazók úgy döntenek, hogy minden maradjon a régiben, akkor folytatódnak majd az ELIOS-féle szabadrablások, a háborúk országgal-világgal.

Ha úgy döntünk, hogy menjen a hatalomból a mai csapat Orbánostul, Mészárostul, Polt Péterestől, akkor egy csupasz seggű, eszköz nélküli kormányzatnak kell nyugalmat és biztonságot teremtenie ebben a sokat szenvedett, már-már mindenkiben csalódott országban.

Szóval nagyon tartok a másnaptól. Április 9-étől.

Bréking nyúz, március 11. – Tudósítás az alternatív valóságból

0

Bevándorlók ellepték a kormánymédiát, szinte mindenhol róluk lehet olvasni, de azért sikerült összehozni Soros Györgyöt a Jobbikkal és megvédeni Semjén Zsolt helikopteres vadászatát.

A Pesti Srácok bloggerei az állami tévének nyilatkoztak brüsszeli útjukról

„Az M1 Ma este című műsorában elmondták, hogy Brüsszel Molenbeek negyede leginkább egy középkori gettóra hasonlít, ahol idegennek érzi magát az ember. Kulturálisan az egész levált arról, amit “valaha Nyugat-Európának neveztünk”. Igazából ott mindenki idegen (…) muszlim vallású emberek alkotják Molenbeek lakosságának döntő többségét, közel kilencven százalékát. (…)

Nem a rendőrség vagy a hatóság tartja fenn a rendet, hanem az iszlám, a Saría. Megjegyezte, hogy egyszer láttak mindössze rendőri igazoltatást, akkor is egy belga férfit ellenőriztek a rendőrök, aki valahogy betévedt a negyed területére.”

A Ripost szerint nem is 10 ezer, hanem tízszer ennyi bevándorlót akar betelepíteni az ellenzék

„A 10 ezer csak a ki­in­du­ló­pont lenne. Saj­nos ná­lunk az összes el­len­zéki po­li­ti­kai erő vagy mel­lé­be­szél vagy kö­dö­sít ebben a sú­lyos kér­dés­ben. Lé­nye­gé­ben el­búj­nak az egyre fe­nye­ge­tőbb prob­léma elől.”

Az Origónak sikerült összehoznia a Jobbikot Soros Györggyel

„Csúsztatásokkal és hazugságokkal teli videót tett közzé a Soros-pénzekből fenntartott TASZ Facebook-oldala azért, hogy Vona Gábort nevezhesse meg a legalkalmasabb helyi képviselőjelöltként Gyöngyösön. (…) Nagy Gábor aktivista egészen sajátos módszert fejlesztett ki: aki felveszi neki a telefont, az az ideális, aki nem, az a nem ideális jelölt. (…) A Soros-szervezet pancser módon szállt be a Jobbik elnökének gyöngyösi kampányába.”

A 888-nak továbbra sem tetszik a nemek egyenjogúsága és a tolerancia

„Felfalták a világ egyik legismertebb légitársaságát a gendernácik (…)

Az ausztrál Quantas az egyik legismertebb és legnagyobb légitársaság a világon. Most a vállalat több mint harmincezer munkatársának kiadták az ukázt: csakis nemsemleges megszólításokat, frázisokat használhatnak!”

A Magyar Idők publicistája Semjén Zsoltot védi

„Jómagam hatéves korom óta készülök vadászni, elsősorban Kittenberger miatt, meghatározó olvasmányélményem volt ugyanis A Kilimandzsárótól Nagymarosig, no és persze minden Fekete István.

Semjén Zsolt barátom (gimnáziumi padtársam, cimborám, immáron vadásztársam is) sokkal szerencsésebb volt nálam, ő már szinte gyerekkorától vadászik. Szóval velem ellentétben ő már vagy negyven éve vadászik, s bizony, teszi ezt Svédországban is, remélem, egyszer majd lesz alkalmam elmenni vele oda is. S hogy miért éppen Svédországban? Azért, mert Semjén bátyja (aki szintúgy szilágyis volt) elég régen, valamikor a hetvenes évek közepén oda disszidált.

Ott él a nagyobbik Semjén, meg a nagybácsikájuk, meg a család jó nagy része, így aztán Semjén kolléga évente többször is jár arrafelé. És évente egyszer meghívják oda vadászni.”

Így nézne ki Karácsony Gergely kormánya

Az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje bemutatott több olyan szakértőt, akik kormányának tagjai lehetnek, ha megnyerik a választást: Komáromi Zoltánt, Daróczi Gábort, Hegyesiné Orsós Évát, Mellár Tamást, Andor Lászlót, Ámon Adát és Wittinghoff Tamást. Azt mondta: koalíciós kormányzásra készül, a többi ellenzéki párttal közösen, ezért a miniszteri posztok felére van jelöltje.

Ámon Ada, Wittinghoff Tamás, Karácsony Gergely, Andor László, Mellár Tamás, Hegyesiné Orsós Éva, Daróczi Gábor és Komáromi Zoltán.
MTI Fotó: Balogh Zoltán

Karácsony Gergely azt mondta, olyan embereket mutat be, akik nagyon sokat dolgoztak már a saját szakterületükön és nagyon sok tudás van bennük. Szerinte „az embereket szolgává tevő uralkodó helyett az embereket szolgáló kormányra” van szükség. Az elmúlt nyolc évben szerinte olyan kormány volt, amelynek minden számít, csak az emberek hétköznapi problémái nem.

Arról beszélt, hogy olyan minisztériumokat szeretne a bemutatott jelöltekre bízni, amilyen tárcák jelenleg nincsenek. A jelöltekről azt mondta,

világos értékrendet vallanak, de pártoktól függetlenek.

A szakértelem szerinte nem „bolsevik trükk”, hanem szükség van rá. Koalíciós kormányzásra készül, a többi ellenzéki párttal, ezért a leendő kormány miniszteri posztjainak körülbelül felére vannak most jelöltjei, akik között szerinte vannak baloldaliak, konzervatívok, liberálisok, zöldek is. Mint mondta, azt is tudja, hogy szakértőkön kívül azért politikusokra is szükség lesz a kormányban.

Az első jelöltje Komáromi Zoltán, akire

„a legnagyobb válságban lévő területet, az egészségügyet”

bízná, amelyet az alapoktól kell szerinte újjáépíteni.

Komáromi Zoltán arról beszélt, hogy szükség van egy önálló egészségügyi minisztériumra, vissza kell adni a társadalombiztosítás alkotmányos alapjait, anyagilag és társadalmilag is fokozottan meg kell becsülni az egészségügyben dolgozókat, a szakmai döntéseket pedig szakembereknek kell meghozni, és nem olyan politikusoknak, „akik nem értenek hozzá”, és nem is hallgatnak szakértőkre.

Karácsony Gergely szerint önálló oktatási minisztériumra is szükség van, ezt a tárcát Daróczi Gáborra bízná. Ő arról beszélt, hogy nem kell adatokat sorolni ahhoz, hogy

mindenki tudja, mekkora bajban van a magyar oktatás.

Szerinte a legfontosabb, hogy gondolati és lelkiismereti szabadságot hirdessenek, hogy senki ne érezhesse veszélyben az állását, mert nem ért esetleg egyet a hivatalos állásponttal. Arról is beszélt, hogy a GDP hat százalékát kellene az oktatásra költeni, „jól, okosan, bölcsen és igazságosan”, az első diplomának ingyenesnek kell lennie, és meg kell erősíteni az ösztöndíj-rendszert. Azt is fontosnak tartja, hogy ne terheljék túl a gyerekeket, és ne „bezárt szobákban” szülessenek az oktatást meghatározó döntések, hanem széles körű párbeszéd után.

Önálló tárcát kapna Karácsony Gergely kormányában a szociális, esélyegyenlőségi terület is, ezt Hegyesiné Orsós Éva vezetné. Szerinte

a kialakuló esélyegyenlőtlenségek komoly társadalmi, gazdasági feszültségekhez vezetnek.

A reáljövedelmek az emelkedés ellenére most érték csak el a válság előtti időszakot, ráadásul szélesedik a társadalmi szakadék, és nőttek a területi egyenlőtlenségek is. Szerinte hozzá kell nyúlni a jövedelemforrások elosztásához, például nem csak a gazdagokat kell segíteni abban, hogy lakáshoz jussanak, és mindenkinek esélyt kell adni ahhoz, hogy jó minőségű élete legyen – „van, akinek kevesebbet kell ehhez segíteni, van, akinek többet”. Beszélt arról is, hogy védelmet kell adni a rokkantnyugdíjasoknak, rendezni kell a legrosszabb helyzetű nyugdíjasok helyzetét, és hogy elfogadhatatlan a gyerekszegénység.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Karácsony szerint a magyar adófizetők pénzének okosabb elköltéséhez önálló pénzügyminisztériumra is szükség van. Ennek élére a jelöltje Mellár Tamás, akit értékelvű konzervatívnak nevezett.

Mellár Tamás arról beszélt, hogy ott, ahol az elosztás van, kell tudni nemet is mondani: az államháztartási hiányt 3 százalék alatt kell tartani, az államadósságot pedig csökkenő pályára kell állítani, és

meg kell kezdeni a felkészülést az euró bevezetésére.

Szerinte meg kell teremteni a költségvetés átláthatóságát, és meg kell szüntetni az „alternatív elosztási csatornákat”, amelyek az MNB-nél vagy a Szerencsejáték Zrt-nél vannak, illetve a taót is. Azt is mondta: Magyarországon nagyon elcsúszott az adózás a forgalmi típusú adók irányába a jövedelemadóktól, ezért megfontolná a társasági adó emelését, ez lehetővé tenné a rekordnagyságú, 27 százalékos áfa csökkentését. Fontosnak tartja az adórendszer csökkentését, valamint azt is, hogy visszamenőleg ne lehessen adókat módosítani.

Az egykulcsos személyi jövedelemadót igazságtalannak tartja,

ezért progresszív szja-t szeretne.

Karácsony Gergely kormányának Andor László volt EU-biztos is tagja lenne, foglalkoztatásügyi miniszterként. Ő azt mondta:

az elvándorlás mértéke nagyon nagy problémákat jelez.

Szerinte szükség van egy új munka törvénykönyvére, amelyet szociális párbeszéd útján lehetne elkészíteni, és megalapozná a versenyképességhez szükséges rugalmasságot, de a tisztességes munkakörülményeket is. Felállítana egy nemzeti foglalkoztatási szolgálatot is, külföldi példák alapján. Arról is beszélt, hogy különös figyelmet kell fordítani a fiatalokra, legalább duplájára kell emelni azt az időt, ameddig a munkanélküli segély jár, és érvényesíteni kell az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvet.

Karácsony Gergely szerint környezetvédelmi minisztériumra is szükség lenne, ezt Ámon Ada vezetné, aki első intézkedésként

felülvizsgálná, akár leállítaná a paksi bővítést.

Ennek feltétele, hogy modern technológiákat honosítsanak meg az energiaellátás biztosítására. Szerinte szükség lenne klímavédelmi beruházásokra is, mindenkinek joga van tiszta levegőhöz és meleg, komfortos otthonokhoz és fel kell éleszteni a környezetvédelmi hatóságokat.

Karácsony szerint az önkormányzatiságot is meg kellene erősíteni, ezt a területet Budaörs polgármesterére, Wittinghoff Tamásra bízná. Szerinte fontos az egyének és a kisebb-nagyobb szervezetek önrendelkezési joga is, ma viszont „esztelen centralizációt” lehet látni Magyarországon. Azt mondta: az önkormányzatoknak úgy kellene működni, hogy a helyi közösségeket megfelelő szinten el tudják látni. Szerinte

az alkotmányban kellene rögzíteni az önrendelkezés jogát,

ami minden magyar településen biztosítja az önkormányzatiságot, amihez az államnak segítséget kell nyújtania.

Karácsony Gergely szerint egyébként „nem kérdés, hogy Orbán megy”.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK