Bánhatta, aki nem jött el

0
238

Ezzel a felütéssel adta meg a négy miniszterelnök-jelölt eszmecseréjének alaphangulatát a Független Diákparlament oktatáspolitikai vitájának moderátora. Két dologra is utalt: Orbán Viktorra, a jelenlegi kormányfőre, aki úgy látszik cseppet sem kíváncsi a diákok véleményére, és azokra is, akik kénytelen-kelletlen kiszorultak a Király utcai Gödör Klubból. Annyian lettek volna kíváncsiak Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd, Szél Bernadett az LMP, és Vona Gábor, a Jobbik jelöltjének véleményére, hogy a bejárat előtt sorban állók mindegyikének nem is jutott hely a teremben.  

Ami azt illeti, nagyon „összekapták” magukat a rendezők. Olyan feszes munkarendet írtak elő a vendégeiknek, köztük Gyarmathy Éva oktatásszakértő, klinikai és nevelés-lélektani szakpszichológusnak, az MTA tudományos főmunkatársának, ami nem hagyott sem időt, sem lehetőséget a jelenlévő politikusoknak a mellébeszélésre. Mindenkinek 2-2 percet engedélyeztek, hogy kifejthesse a véleményét a feltett kérdésekre, aztán egy-egy percet a többiek által elmondottakra reagálni.

Cseppet sem voltak kíméletesek,

hiszen előre kikötötték, senki nem használhat jegyzeteket, nem kérhet segítséget a munkatársaitól, kifejezetten arra voltak kíváncsiak, kinek, mi jut eszébe arról, mi volna az oktatási rendszer legfontosabb céljai? Hogyan lehetne igazságos(abb) az oktatási rendszer? Hogyan lehet felelős állampolgárokat nevelni, és végül hogyan nézne ki szándékaik szerint a valóban korszerű, 21. századi hazai oktatási rendszer?

Noha vitának szánták a találkozót, a megszólalók gyakorlatilag csak egy-két kérdésben dörgölték egymás orra alá az ellenérzéseiket. Ebben Szél Bernadett nyitott „frontot”, amikor elkezdett „nyolcévezni”, és kvázi a párbeszédes Karácsonyt tette felelőssé azokért a hibákért, amelyeket szerinte 2010 előtt az MSZP-SZDSZ kormány elkövetett. Karácsony mindjárt a vita elején egy oldalvágást adott Vonának: ne hibáztassa a Jobbik a kormány oktatáspolitikáját, hiszen gyakorlatilag azokat az elképzeléseket valósították meg, amelyeket még néhány éve kifejezetten a Jobbik szorgalmazott. Vonáék javasolták a tankönyvpiac államosítását, az alapítványi iskolák megregulázását, a hit- és erkölcstan oktatás kötelezővé tételét.

A jobb szélről középre húzódó pártelnök ügyesen kivágta magát: arra kérte a jelenlévőket, ne a régi, 2010-es személyét, hanem azt az embert és pártot fogadják el, amely ma már másként gondolkodik számos társadalmi, ezen belül oktatáspolitikai kérdésről. Ügyes mondat volt, a fiatal közönség meg is tapsolta a válaszát.

Ami magát a fórumon boncolgatott kérdéseket illeti, meglehetősen sok kérdésben hasonló álláspontot képviseltek a meghívott vendégek. Nem igen ütköztek a véleményeik abban, hogy a 21. században olyan oktatási rendszerre van szüksége az országnak, amely mindenki számára biztosítja a kitörési lehetőséget, olyan iskolákat kell létrehozni, ahol a korszerű tudást, a kritikai gondolkodást és sokoldalú kompetenciákat sajátítanak el a diákok. Szél Bernadett fogalmazta meg:

a világban „okos forradalom” zajlik,

engedni kell, hogy kiszorítsa a poroszos oktatási felfogást, és begyűrűzhessen hozzánk is.

Karácsony Gergely ezzel kapcsolatban egy szomorú tapasztalatának is hangot adott: minden gyerek kíváncsian megy az iskolába, aztán alig egy hónap múlva menekülne onnan a legszívesebben. A teremben körbeszaladó egyetértő morgás is azt igazolta, sokan maguk is ezt tapasztalták. Pedig a IV. ipari forradalom korában a sikeres országok legnagyobb tőkéje a tudás, de ebben bizony „tőkeszegények” vagyunk. Súlyos egyenlőtlenségek tapasztalhatók e téren, sokan úgy indulnak ebbe a harcba, mint a magyar katonák a világháborúban a Don-kanyarba: fegyverek, felszerelések nélkül.

Érdekes gondolatot fogalmazott meg Gyarmathy Éva: szerinte

előbb tanulni, aztán felejteni, majd ismét tanulni kell megtanítani mindenkit

a korszerű iskolában. Mert a 21. század embere életfogytig lesz kénytelen tanulni, elfelejteni a korábbi ismereteit és felkészülni az új tudás befogadására.

A vita egy későbbi szakaszában szinte minden megszólaló egyetértett abban, hogy valójában nem a tárgyi ismeretek bebiflázására kellene rászorítani a diákokat, hiszen az ilyen ismereteket pillanatok alatt le lehet hívni a világhálóról, ehelyett olyan kompetenciákat kell kifejleszteni mind a kisebbekben, mind később a nagyobb diákokban, amelyek alkalmassá teszik őket a feladatok megoldására, az együttműködésre, a csoportos munkára. És itt utaltak a PISA-felmérés eredményeire, a lemaradásunkra a nálunk korszerűbben tanító országok mögött.

Aki a megszólalásokban bizonyos programelemeket akart felfedezni, nem jött el hiába. Karácsony Gergely kormánya jelentősen csökkentené a tananyagot, visszaadná a tanítás szabadságát a pedagógusoknak, megreformálná a pedagógusképzést, és

nyolc évente egy felkészülési év pihenést adna a pedagógusoknak,

akik ebben az időben tanítás helyett továbbképzéseken vehetnének részt. Nagy taps fogadta az ötletet.

Vona Gábor béremelést ígérne a tanároknak, ha kormányra jutnának. a diplomás átlagbérhez igazítaná a fizetéseket. Csökkentené a túlterheltséget, az osztálylétszámokat, a tananyagot, visszaadná az irányítást az oktatási szakembereknek. Majd egy ügyes húzással meg is nyerte mindjárt a jelenlévők szimpátiáját: több jogot adna a diákönkormányzatoknak. Alapos tapsot kapott.

Az LMP társelnöke új nemzeti alaptantervben gondolkodik, kormányra kerülve oktatási programcsomagokat hozna létre, amiből választhatnának a pedagógusok. A szülőknek is megadná a választás lehetőségét, mindenki olyan iskolába – egyházi, állami, vagy alapítványi – működtetésű létesítménybe adhassa a gyerekét, amelyet a maga részéről a legjobbnak lát. Szerinte a jó iskola fontos feltétele volna, hogy a tanároknak legyenek segítőik, amolyan asszisztenseik, akik a speciális nevelési igényű gyerekek felzárkóztatásáért felelnének.

Noha helyenként igen békésen csordogált a miniszterelnök-jelöltek „vitája”

amikor a szegregáció vagy integráció kérdése került terítékre, természetesen kiéleződtek a nézetkülönbségek.

Vona Gábor álláspontja e kérdésben is módosult ugyan, hiszen most arról beszélt, hogy a társadalmi integráció fontos célja a Jobbiknak is, de annak mikéntjében még mindig másképp gondolkodnak, mint az asztalnál ülő többi párt képviselője. Karácsony Gergely szerint az oktatásban az integráció a leghelyesebb út, hiszen a roma gyereknek is állampolgári jogon jár a jó oktatás lehetősége. Az LMP társelnöke kissé kinyitotta ezt a kérdést, amikor leszögezte, hogy fontos ugyan az oktatás nyitottsága, de az eredményekhez a megfelelő lakás- és szociális körülményeket is meg kell teremteni. És még valami elhangzott ebben a körben: Karácsony határozottan azon a véleményen van, hogy a jó oktatáshoz való hozzáférés joga akkor lehet csak teljes, ha megszüntetik az egyházi iskolák támogatási kiváltságát.

A több mint kétórás beszélgetésben számos más fontos kérdés is szóba került. Csak jelzésszerűen: hogyan lehet az iskolák falai között megtanítani az állampolgári felelősséget; hogyan lehet elejét venni a már az általános iskola alsó tagozata után tapasztalható gyakori lemorzsolódásnak; nem volna-e érdemes 16 éves korra leszállítani az állampolgári választó jogot; mit tennének kormányra kerülve azért, hogy a diákok itthon és ne külföldön szerezzenek diplomát; hogyan lehetne hazacsalogatni azokat, akik már elmentek. Az ilyen és hasonló kérdésekkel sem sikerült zavarba hozni a vendégeket, hiszen az MSZP-Párbeszéd az ingyenes diploma híve, az LMP „retúr-programot” hirdet, a Jobbik az otthonteremtésben, a társadalom jobb közérzetében látná a megoldás kulcsát.

A színvonalas és tartalmas beszélgetésnek volt még egy fontos tanulsága: gondolatokat ébresztett a közönségben is. Amíg kifelé tartottunk a teremből, kisebb-nagyobb csoportokba verődve folytatták a vitatkozást a hallgatóság tagjai is. Amíg a kabátomra vártam, egy fiatal, ha jól értettem még csak gimnazista lány azt mondta a barátjának: számos problémánk egy-kettőre megoldható volna, ha a különféle politikai erők vezetői nem csak az oktatás kérdéseiben tudnának egy asztalhoz ülni.

Úgy éreztem, mintha a számból vette volna ki a szót: ha megpróbálnák megérteni, elfogadni a másik elképzeléseit is, úgy, ahogyan ezen az estén a Gödör Klubban erre tettek is egy kísérletet.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..