A szerdai nap politikai híre az volt, hogy Lattmann Tamás az ATV-ben arról beszélt, Botka László megjelenéséig ő volt az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. A jogász legújabb interjújában már azt mondta, hogy ez félreértés, mert ő csak annyit mondott az Egyenes Beszédben, hogy tárgyaltak esetleges jelöltségéről.
A FüHü is írt Lattmann nyilatkozatáról, és a pártok arra érkező reakciójáról, hiszen az ATV-s interjú alapos felfordulást okozhat az érintett pártok választási stratégiájában.
esetleges miniszterelnök-jelöltsége egy olyan stratégia része lett volna, amelybe beletartozott volna egy politikai megegyezés az MSZP, a Demokratikus Koalíció, az Együtt és a Párbeszéd között is.
Lattmann megjelenése egyfajta üzenet lett volna, miszerint ők nyitottak jelentős civil erők behozatalába a politikába.
A jogász az MSZP részéről Molnár Gyula pártelnökkel, Tóth Bertalan frakcióvezetővel, Hiller István választmányi elnökkel és Molnár Zsolttal tárgyalt. A szocialisták a Demokratikus Koalíciót is tájékoztatták, hogy szó van Lattmann jelöltségéről, és felkérésükre a párt fogadta is a jogászt. A DK saját bevallása szerint nyitott volt Lattmann jelölésére.
Az MSZP-től Molnár Gyula viszont úgy reagált Lattmann ATV-s nyilatkozatára, hogy „súlyos félreértés, ha valaki azt hiszi, hogy ha egy pártelnökkel tárgyal és együttműködésről beszél, akkor rögtön miniszterelnök-jelöltnek kérik fel”.
Mindenki félreértette?
„Véletlenül sem mondtam olyat, hogy engem felkértek volna”
– mondta a Budapest Beaconnek Lattmann Tamás. Eszerint a média félreértelmezte az Egyenes Beszédben elhangzott szavait, amikor arról írt, hogy Lattmannt „felkérték” miniszterelnök-jelöltnek.
Arra pedig, hogy Molnár Gyula interpretációja szerint szakpolitikai kérdésekről egyeztettek, úgy reagált, hogy ezeken az egyeztetéseken az MSZP egyetlen szakpolitikusa sem vett részt. „Ezek nem szakpolitikai egyeztetések voltak” – hangsúlyozta Lattmann Tamás.
Arról is beszélt, hogy miért most állt elő azzal, hogy korábban tárgyalt a szocialistákkal:
azt szerette volna elérni, hogy „tisztuljanak a viszonyok”.
Szerinte, ha csak annyit sikerült elérnie, hogy az MSZP visszavegyen erőteljesen Gyurcsány-ellenes attitűdjéből, akkor már megérte nyilvánosságra hozni az ügyet. Úgy véli ugyanis, hogy ez tesz teljes mértékben tarthatatlanná mindent.
„Szó sem volt felkéréséről, ilyet nem mondtam, erről mi beszéltünk, erről egyeztettünk, ennek a lehetőségről beszéltünk” – ismételte meg az interjúban.
Egyetlen jó stratégia van
Szerinte a jelöltsége egy alku, egy tiszta „üzlet” lett volna. Az MSZP elfogadott volna egy pártpolitikán kívülről érkező miniszterelnök-jelöltet, ez pedig
a későbbiekben be tudott volna hozni az említett négy párton kívül további ellenzéki erőket is.
Lattmann Tamás úgy gondolja, hogy a kérdés továbbra is az, tud-e az ellenzék olyan stratégiát véghezvinni, amivel elérhető a kormányváltás vagy legalább az, hogy egy olyan választási csatát vívjanak, amelynek eredményével nem kell szégyenkezniük. Szerinte az egyetlen eredményes stratégia az lenne, ha minden körzetben három jelölt áll egymással szemben: egy fideszes, egy jobbikos, és egy közös ellenzéki jelölt.
Februártól bárki kérdezhet a kormányszóvivőtől – jelentette be Szentkirályi Alexandra. A Kormányinfó Pluszra havonta egyszer a közösségi médiában kerül sor, a szóvivő ott válaszolja meg a kérdéseket.
Februártól indul a Kormányinfó Plusz, ahol bárki kérdezhet! – jelentette be a Facebookon közzétett videón a nemrégiben kinevezett Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő.
„Hiszek a minél személyesebb jelenlétben, és a minél közvetlenebb kapcsolatban, ezért várom majd a kérdéseket” – indokolta a kezdeményezést Szentkirályi. A legfontosabb kormányzati döntésekről, és az embereket leginkább érintő témákról szeretne beszélni.
A kérdéseket e-mailben a kormanyinfoplusz@mk.gov.hu-n vagy levélben a „Kormányinfó Plusz” – Miniszterelnöki Kabinetiroda, 1054 Budapest, Garibaldi utca 2. címen várják. A beérkezett kérdéseket feldolgozzák és a leginkább közérdeklődésre számot tartókat a hónap vége felé meg is válaszolja Facebook-oldalán videóban.
Mégse vonja vissza a Tarlós Istvánnal kötött ezermilliárdos fejlesztési támogatást a kormány, noha Gulyás Gergely korábban ezzel fenyegetőzött, ha Karácsony Gergely nyer. Orbán szerint tudomásul kell venni a választók döntését.
A kormány együttműködésre törekszik Karácsony Gergely megválasztott főpolgármesterrel és a Tarlós Istvánnal megkötött megállapodásokat változatlanul hatályban tartja – nyilatkozta Orbán Viktor a Hír TV-ben. A miniszterelnök exkluzív interjút adott Balatonalmádiban, a kormánypártok kihelyezett frakcióülése előtt.
Pár hete Gulyás Gergely kancelláriaminiszter egyértelművé tette, hogy az Orbán-Tarlós-paktumban rögzített ezermilliárdos fejlesztési csomag csak akkor marad érvényben, ha a Fidesz jelöltje marad Budapest élén. Szerinte „aki alkalmas főpolgármesternek, az együttműködést keres a kormánnyal, aki alkalmatlan, mint Karácsony Gergely, az pedig elutasítja az együttműködés lehetőségét és hadállásnak tekinti a főpolgármesteri tisztséget” – mondta Gulyás.
Orbán azt mondta, hogy az önkormányzati választást ugyan megnyerték, de érzékeny veszteségeket is elszenvedtek, különösen Budapesten, és néhány más nagyvárosban is. Ugyanolyan
bátor és magabiztos kormányzást vár a következő időszakban,
mint az előző kilenc évben, mert a kapott szavazatok alapján továbbra is megvan a támogatás a kormány programja mögött.
El kell fogadni a budapestiek döntését, neki pedig jelenleg pusztán annyi a dolga, hogy esélyt adjon Karácsony Gergelynek a jó kormányzásra. Neki
az a dolga, hogy együttműködjön Karácsonnyal,
mert Magyarország demokrácia, ahol az emberek azt várják vezetőiktől, hogy az érdekükben működjenek együtt.
Karácsony Gergely tegnap arról beszélt, hogy rajta nem fog múlni az együttműködés, és beiktatása után azonnal találkozót kezdeményez Orbánnal.
A Magyar Liberális Pártnak egyetlen képviselője lesz az új parlamentben. Bősz Anett 32 évesen talán az egyik legfiatalabb képviselő abban a pártszövetségben, amelyet a szocialisták a Párbeszéddel és a Liberálisokkal szinte az utolsó pillanatban tető alá hoztak. A Független Hírügynökségnek adott interjúban beszélt arról, hogy a világnézeti különbségek ellenére is lehet-e azonos célokért harcba szállni, és hogy egyáltalán azonosak-e a céljaik?
Az egyetemen még a nemzetközi gazdaság érdekelte, aztán átnyergelt a politikai tudományokra. Sok hiányzik még, hogy dr. Bősz Anett legyen a titulusa?
Doktorandusz hallgatóként már nem sok hiányzik ehhez, de még nagyon sokat kell dolgoznom addig.
Amikor arra vállalkozott, hogy a liberális párt színeiben politizál, eleve nehéz fába vágta a fejszéjét. 2010-re a liberalizmus gondolata került válságba?
A rendszerváltást megelőzően, majd azt követően is a magyar társadalom megértette, hogy a demokrácia körülményei között, az új intézményrendszer felállításakor a liberalizmusra szükség van.
Ez valóban kegyelmi állapot volt…
Tartott is egy darabig, noha az évek során egyre többen pártoltak el tőle. A csodavárás eufóriája múlóban volt, kiderült, hogy az emberek többet vártak a változásoktól, mint amennyit reálisan valóra lehetett váltani. Ez a probléma gyakorlati oldala volt, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az ideológia fordulópontot sem.
Mire gondol?
Gazdaságilag a 2008-as világgazdasági válság okozta a választók körében a legnagyobb csalódást.
A neoliberális gazdaságpolitika nem váltotta be a reményeiket,
neoliberalizmus a korszakában a legszegényebb rétegek kiszorultak a perifériára, amit a globális partnerség időszakában már nem engedhetünk meg magunknak. A német liberálisok már a XX. század közepén is észlelték ezt a veszélyt, és kimondták, hogy az államnak felelősséget kell vállalnia azokért a rétegekért, amelyek anyagi helyzetükből adódóan kiszorultak az alapvető emberi jogok gyakorlásának lehetőségéből. Elképzelhetetlen volt, hogy ne emeljenek szót az emberi méltóság megőrzéséért – ez a mai napig jellemzi a társadalompolitikájukat, olyan hatással volt, hogy bármely eszmerendszerből érkezett is kormány, mindig megmaradt. Ma ott tartunk, hogy Európa, a nyugati demokráciák ismét valami ilyesmiért harcolnak. Szemléletváltozásra van szükség. Jogainkban és méltóságunkban egyenlőnek kell lennünk, amihez olyan intézményi háttérre van szükség, amely garantálja az egyenlő bánásmódot, az pedig magával hozza az egyenlő méltóságot is. A XXI. századi liberalizmus erről szól. Ez az, amit a neoliberalizmus korszakában alig hangoztattak liberálisok, ez az egyik fő oka a liberálisoktól való elfordulásnak.
Forrás: Magyar Liberális Párt
Eddig azt mondták, mindenki felelős a saját sorsáért.
Tudomásul kell venni, hogy vannak esélytelenek, akiknek az élete a hiába való küzdelemről szól. Nem szabad őket magukra hagyni. Nem megoldani kell az életüket helyettük, csak segíteni, hogy éppúgy részt vehessenek a társadalom körforgásában, mint a náluk szerencsésebbnek születettek.
Az Liberálisok hazai térvesztése nem egyedülálló, 2013-ban 43 év után Németországban is kiestek a Bundestagból.
Akkoriban a németek is a neoliberális szemléletet képviselték, és ez okozta a kudarcukat. Mára az FDP megújult társadalom-politikai ajánlattal indult a választáson és ezt méltányolták a szavazók is. Az FDP nem azt a kérdést tette fel magának, hogy hogyan kerüljön vissza a parlamentbe, hanem azt, hogy miért?
A tanulság?
Nekünk is erre kell választ adnunk.
És mi a válaszuk?
Közelebb kell menni az emberekhez. Az FDP megújította a politikai nyelvét, a szigorúan magázódós német közbeszédben áttértek a tegeződésre. Azt üzenik ezzel, hogy
fontos vagy. Hogy gyere közelebb. Hogy mondd el, mire van szükséged,
mert ezért szeretnénk dolgozni.
Azt üzenik, hogy megoldják az emberek helyett a problémájukat?
Nem. Azt üzenik, hogy olyan gazdaságpolitikai tervet tesznek le az az asztalra, amiben a kisember, a kisvállalkozás nem megy tönkre. Ennek főleg a keleti tartományokban van jelentősége, ott, ahol a társadalmi feszültségek nagyobbak. Sokat el is vitt az AFD, amely szélsőjobbos populista pártként, könnyen csábította el a csalódottakat. Az FDP a reményt és az önmagamért való küzdelmet üzente ebben a kampányban, amiben nem hagyják egyedül az embert.
Mi az, ami ebből idehaza megjelenik majd a Liberálisok programjában?
A liberalizmus itthon akkor lehet újra sikeres, ha elérjük, hogy egyre többen legyenek, akik még egy arcrezdüléssel sem szólnak le senkit, mert kopottasabb a ruhája, vagy korszerűtlenebb a telefonja, sötétebb a bőrszíne. Ha az embertársaink azt látnák a másikban, hogy ő is „úton van”, tart valahonnan valamerre az életében, dolgozik, talán küszködik is, de nem adja fel, és ezt tiszteljük benne. Ez az ország akkor lehet sikeres, ha sem morálisan, sem jogi értelemben nem vitatunk el a szembejövő másiktól semmit. Egyszer az jutott eszembe, hogyan lehet Magyarországon sikeres az olyan politikus,
aki még soha nem ölelt meg őszintén, szívből, egy cigány embert,
mert mondjuk őrült a sikerének, vagy csak annak, hogy újra látta őt.
De az őszinte segítő szándékot is megérzik…
Persze. Ott vannak például azok a gyerekek, akik egy isten háta mögötti kis faluban úgy kerülnek be az iskolába, hogy nem értik az „iskolanyelvet”. Ha ott melléjük áll egy lelkes tanító néni, aki tudja, hogy ezek a gyerekek nem kevesebbet, csak mást tudnak, mint a hozzájuk képest jelentős előnyökkel induló gyerekek, és segít nekik, akkor nem kudarcok sorozatával indulnak az életbe. Akkor bizony egészen másként alakulhat a sorsuk.
Térjünk vissza az alapkérdésre: hogyan lehet a tudatos választókat visszacsábítani az orbáni illiberális államban a liberális eszmékhez?
Hálózatot kell építenünk. Jelenleg a támogatóink többsége budapesti, vagy városi ember, de el kell jutnunk a falvakba is. A vidéki szervezetlenségünk is azt mutatja, hogy nem a szándékunk, csak az eszközeink hiányoztak ehhez. Ahol megtaláltuk azokat a „gyöngyszemeket”, akik körül csoportosulhatnak a támogatóink, ott máris vannak eredmények. Ilyen Békés, Baranya, Szabolcs, részben Győr-Sopron, vagy Tolnában is éledezik valami, de Somogyban is megjelent már egy reménysugár. Utóbbi két megyében elsősorban a pedagógusok és a gyógypedagógusok körében kezdtek el alapszervezetek, vagy azok kezdeményei szerveződni. Voltam egy fogyatékosokkal élők tanácskozásán, ahol az előadás végén a helyi szervező odarángatott öt emberhez, és bemutatta őket. Valamennyien gyógypedagógusok voltak. Mindenkinek vannak barátai, akik szintén érzékelik, hogy rossz felé tartunk, és ők is eljönnek majd hozzánk.
Ezek a dühös emberek…
Nem. A Magyar Liberális Pártba nem a tehetetlenségükben dühös emberek vannak jelen. Az ilyenek a politikai paletta másik felén találhatók. Ők egyébként most sikeresebbek is a mozgósításban, de mi nem a tehetetlen dühön szeretnénk felemelkedni. Ez az egyik erősségünk.
Forrás: Magyar Liberális Párt
Mennyi időt ad a pártjának, hogy legalább az ország nyugati felében talpra álljanak?
Miért pont ott? Érdekes módon Békésben és Szabolcsban gyorsabban növekszik a tagságunk. Nem elérhetetlen, hogy mondjuk, egy év múlva arról beszélgethessünk, hogy a Dunától nyugatra már kiépültek a szervezeteink. Nem akarom becsapni magunkat, ez nem érint majd minden települést, de lesz annyi erőnk, hogy számos helyen beleszólhassunk a helyhatósági választásokba. És ne feledjük el, következik az európai parlamenti választás is. Most nem mértük jól fel a Fidesz mozgósítási képességét, ebből is
gyorsan le kell vonnunk a tanulságokat,
és akár a partnereinkkel közösen menni tovább.
Mikor?
Nagyon gyorsan. Már a parlament alakuló üléséig mindenkinek tisztáznia kell a párton belüli viszonyokat. Azután lehet arról beszélni, mi legyen 2019-ben. Abban is biztos vagyok, hogy többek fejében – ha későn is – de tisztázódott, hogy együtt többre jutunk. Nincs az országnak több elvesztegethető ideje.
Mit gondol, mennyire lesz tartós a most megkötött „házasság” a szocialistákkal és a Párbeszéddel?
Én látom az ebben lévő lehetőséget. Az MSZP soraiban is feltűnnek új arcok, akik segíthetnek „tiszta lapot” nyitni a párt életében. A Liberálisok a sötétkékről világoskékre „színeződtek”, nem tudom, milyen színre vált majd a szocialisták vörös szegfűje, de biztos vagyok benne, hogy megtalálják a megoldást. Ezt bízzuk rájuk.
Hogyan képzelik el a leendő frakciójukat?
Még erről folynak a tárgyalások. A Változás Szövetségének fennmaradását valamennyien fontosnak tartjuk, de ezen belül is keressük azokat a formákat, amelyekkel a leghatékonyabbá tehetnénk a munkánkat. A hét végére születik majd meg a döntés.
Mi lehet Bősz Anett reszortja a frakciójában?
Közel állnak hozzám az esélyegyenlőség problémái. Szívesen foglalkoznék a kisebbségek ügyeivel, a melegek társadalmi helyzetével, hátrányos megkülönböztetésével. A fogyatékkal élők számára nem csak fizikailag, lelkileg is akadálymentesítésre van szükség az egész társadalomban. Ott van a romák felzárkóztatásának sürgető ügye, és bizony ide tartoznak a nők problémái is. A bérszakadék, a gyermekszülés munkapiaci körülményei, hátrányai. Hozzám mégis a legközelebb az oktatási ügyek állnak. A terület krízisben van, és ez ki fogja kényszeríteni a változtatásokat a Fidesztől is. Az általunk kidolgozott oktatási programunk már olyan szinten van, hogy több törvénymódosítást is nyújtottunk be az elmúlt ciklusban. Amennyiben ilyen eszközökkel tudunk üzenni, szerintünk merre van az előre, akkor most már személyesen is élhetek ezzel a lehetőséggel az Országgyűlésben. Az iskolák irányításában a helyi közösségeknek nagyobb teret kell engedni. Módosításokra szorulnak a tantervek, akkor is, ha a kormánypártok erősek maradtak, és
tudjuk, a Fidesz izomból vezeti az országot.
Az iskolapolgárok életében változásokat kell elérni, mert nagyon sok család éppen ebben éli meg a szabadság hiányát. Sokan mondják, úgy érzik, mintha kiszippantották volna az országból a szabad levegőt.
A baloldal a családpolitikát átengedte a jobboldalnak. Jó ez így?
Az iskolában négy szereplő van: a diák, a tanár, a szülő és az intézmény vezetése. Amikor az iskolapolgárokról beszélünk mi ezt a négyes „fogatot” soroljuk ide. Kölcsönösen a tisztelet, az elfogadás, a tolerancia szellemét kell megvalósítani az oktatási intézmények falai között is. Engem valóban zavar, hogy engedtük a jobboldalnak kisajátítani ezt a témát. Tudomásul kell persze venni, hogy a XXI. századra a hagyományos közösségek – és ebben benne vannak a családok, a vallási és a faluközösségek is – fellazultak, elvesztették az összetartó erejüket. Régen, ha valaki a szomszéd gyereke születésekor vitt egy komatálat, az azt jelentette,
akkor sem hagylak egyedül, ha bajban leszel.
Ma már nem divat a komatál, a kismamák magukra maradnak, különösen, ha a nagyszülők más városban, más országban élnek. Ma már alig van olyan közösség, ahol működnek ezek a mini védőhálók. A jobboldal úgy tesz, mintha vissza tudná adni a családoknak ezt a fogódzkodót, de valójában szó sincs erről. A baloldalnak ezt a társadalmon belüli partnerséget kellene újra teremtenie, és ebben áll a liberálisok felelőssége. Ugyanazt a hegyet másszuk, csak másik ösvényen járunk.
Egy ilyen jelképes politikai „komatálban” ön mit kínálna fel?
Az enyémben biztosan lenne egy ígéret arra, hogy azok az emberek, akik mindent megtesznek magukért, nem eshetnek ki a társadalom védőhálójából. A gyerek kezét foghatja a szülő az iskoláig, de ott lesz egy pedagógus, aki majd átveszi. Aki figyel rá, hogy a gyengébb adottságai miatt senki ne szorulhasson ki a lehetőségek „köréből”.
A mai média ellenszelében ezek az üzenetek eljuthatnak a társadalomhoz?
Nem lesz könnyű. Eddig nagyon magányosak voltunk a politikai térben, de néhány üzenet már eddig is eljutott a „címzettekhez”. Ha a frakciótársaink is partnerek lesznek ebben, akkor egészen biztosan át tudjuk törni azt a falat. Úgynevezett projekt-politizálásra készülünk. Nem akarunk felülni minden olyan témára, amit felvet a Fidesz, vagy a média. Mi akarjuk meghatározni, mikor, miről beszéljünk, s az üzeneteinket hogyan juttassuk el a befogadókhoz. Nem gondolom azt, hogy a politikusnak „tanítania” kellene a társadalmat, sokkal inkább az élen járás, a hiteles példaadás volna a mi dolgunk.
Ha az újságíró szeretne tájékoztatást kapni valamelyik minisztériumtól, kormányzati intézménytől, és nincs ezer szállal „bekötve” valamelyik kormánypárti médiához, falakba ütközik. Kérdését valamelyik sajtóosztálynak kell elküldenie, amelyekre vagy nem kap választ, vagy csupán néhány soros, semmitmondó felelet érkezik. Közvetlenül egyetlen állami vezető sem áll szóba vele.
A módszer ragadós. Álljon itt egy példa az ellenzéki oldalról. Szerettem volna valakivel beszélni a Lehet Más a Politika vezetői közül, hogy megkérdezzem a véleményét egy-két fura nyilatkozatról.
Az első telefon. A vonal túlsó végén a párt ismert politikusa:
-Ne haragudj, nem mondhatok semmit. Fordulj a sajtósokhoz. Ha beszélgethetünk, ők majd szólnak.
Második telefon. A vonal túlsó felén Wéber Ferenc a párt sajtófőnöke:
– Ne is folytassa! – vágott közbe. – Szabadságon vagyok. Keresse a munkatársaimat!. Köszönöm…
Harmadik telefon. Negyedik telefon. Ötödik telefon. Péntek délelőtt van, senki nem veszi fel. Marad az e-mail. Íme a kérdésem:
„T. Sajtóosztály! Szeretnék valakivel egy rövid telefonos interjút készíteni arról:
Mi a párt vezetőinek az álláspontja Hadházynak azzal a bejelentésével kapcsolatban, hogy „meg nem nevezett párttárs (Schiffer?) azt kérte tőle, fogja vissza a túl magasra nyúló korrupciós ügyek feltárását, mert különben nem kerülnek be a kormánymédiába”.
2. Mikor várható Sallai R. Benedek ügyében jogerős fegyelmi döntés? Kérnék – lehetőleg – még a délelőtt során – egy visszahívást az illetékes részéről…”
Péntek, se kép, se hang. Szombaton úgy szintén. Vasárnap ismét elküldtem a levelet, hátha majd hétfőn…
Hétfőn csend. Kedden újabb telefonos kísérlet. Végre bejelentkezik az osztály egyik munkatársa.
– Pénteken küldtem egy e-mailt, szeretném megkérdezni kivel beszélhetnék róla és mikor…
– Milyen e-malről van szó?
Elmondom.
– Valami dereng. Utána fogok nézni és jelentkezünk.
– Ha lehetne, szóban is kiegészíteném: Szeretnék Ungár Péterrel beszélni egy nyilatkozatáról, amiben arról beszélt, hogy azért nem lépett vissza a második kerületben, nehogy egy DK-s politikusé legyen a mandátum. Érdekelne: a Fidesz kétharmadának fényében ma is így gondolja-e?
– Jó. Majd jelentkezünk.
Kedd, 16 óra 25 perc. megérkezik az LMP válasza:
„Tisztelt Somfai Péter!
Hadházy Ákos kijelentéseivel kapcsolatban az LMP álláspontja, hogy az ellenzéki oldalon nem a felelőskeresésnek és az egymásra mutogatásnak, hanem az önvizsgálatnak van itt az ideje, mert csak akkor van esély legyőzni a Fideszt, ha minden egyes ellenzéki politikus és párt tanul a saját hibáiból. Mi továbbra is ennek megfelelően fogunk eljárni.
További kérdésére reagálva, tájékoztatom, hogy Sallai Róbert Benedek fegyelmi eljárása folyamatban van a megfelelő testületek előtt.
Kanász-Nagy Máté, az LMP országos elnökségének titkára”
Ungár Péterről, a szóbeli kérésről még utalás sincs.
Nem hiszem, hogy lehet más a politika. Nem hiszem, hogy lehet más a pártok és a sajtó viszonya, ha az ellenzéki oldalon is a „kormányzati sajtóelhárítás” technikája működik.
A magyar átlagbér ma 20 százalékkal alacsonyabb, mint a V4-ek többi országában. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből jobban megéri átjárni napszámba Romániába, mint itthon közmunkásnak lenni – mond egy sokkoló tényt Kiss Ambrus, a Policy Agenda ügyvezetője. Szerinte a bértömeg növekedése alapján mintegy 10 százalékos létszámnövekedés lehetett Magyarországon abban az időszakban, amire Orbán Viktor idei évértékelőjében azt mondta, hogy nyolc év alatt 736 ezer munkahely jött létre. Kiss a Független Hírügynökségnek adott interjújában azt is levezeti, hogy 2016-ban mintha többen végezték volna ugyanazt a munkát, de kitér a külföldön dolgozókra, és arra is, hogy állunk a foglalkoztatás terén nemzetközi összehasonlításban.
Amikor 2010-ben a 2. Orbán-kormány hivatalba lépett, az egyik jól hangzó vállalása az volt, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet teremt. A miniszterelnök – immár a 3. Orbán-kormány vezetőjeként – tartott idei évértékelőjében azt állította, hogy időarányosan jobban is állnak, 736 ezer munkahelyet teremtettek. Ez igaz? A számok alátámasztják ezt?
A kérdést úgy kell feltenni, hogy mi bizonyítja, hogy ennyi munkahely jött létre. Erre az egyik választ a Központi Statisztikai Hivatal nemzetközi standardokat követő reprezentatív munkaerő-felmérésen alapuló foglalkoztatottsági statisztikája adhatja meg. Ez azt a kérdést teszi fel, hogy a felmérést megelőző héten végzett-e a megkérdezett minimum egy órányi, jövedelmet biztosító munkát, illetve rendelkezett-e olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg volt távol. Ez nem hungarikum, egy olyan nemzetközi módszertan, amely lehetővé teszi a nemzetközi összehasonlításokat. Ebben a statisztikában valóban megvan a hétszázezer feletti plusz munkahely.
De ha a statisztika szerint valós a szám, miért van az hogy az elemzők, a szakemberek, nem szólva a politikusokról, óvatosságra intenek a számmal kapcsolatban?
Merthogy a más módszertan szerinti statisztika, az „alkalmazotti” nem igazolja vissza ezt a számot. A munkáltatói kikérdezésen alapuló adatgyűjtés az öt fő feletti vállalkozások foglalkoztatási adatait tartalmazza, s kimaradnak belőle a mikrovállalkozásokban, egyéni vállalkozóként, a külföldön vagy feketén dolgozók. Ebben a statisztikában már messze nincs akkora növekedés, mint az előbbiben, olyan 330 ezres a plusz létszám a bázisnak tekintett időponthoz képest.
Milyen módon lehet eldönteni, hogy melyik áll közelebb a valósághoz, ne adj’ isten, mi a tényleges helyzet?
Érdemes megnézni a bértömeg alakulását. 2010 és 2016 között 43 százalékkal nőtt a bértömeg, ez idő alatt 30 százalékkal emelkedtek az átlagbérek. Ezzel korrigálva 10 százalékos foglalkoztatotti növekedésre látszik fedezet.
Mintha ez tovább bonyolítaná a kérdés eldöntését…
Van még valami, amit érdemes megvizsgálni. Ha többen dolgozunk, akkor nő a gazdaság is. Az említett 2010-16-os időszakban a magyar GDP összesen 11,7 százalékkal bővült – megjegyzem, ez idő alatt Lengyelországban 19, Szlovákiában 17 százalékos volt a növekedés. Nálunk ehhez a gazdasági növekedéshez 16,4 százalékos foglalkoztatotti létszámnövekedés járult, a lengyeleknél 4, a szlovákoknál pedig 7 százalékos. Azaz a számok azt mutatják, hogy nálunk 2016-ban mintha többen végezték volna ugyanazt a munkát, hiszen nem nőtt a GDP olyan ütemben, mint máshol.
Ebből mi következik?
Az, hogy túlzottan magas a foglalkoztatotti létszámnövekedés a statisztikában, ugyanis sokan mikrovállalkozásként, egyéni, családi vállalkozás tagjaként (többek közülük inkább kényszervállalkozók) dolgoznak. Ezek bizonytalan munkahelyek, hiszen nem feltétlenül van mögöttük stabil vállalkozáshoz szükséges háttér. Ez az egyik dolog, a másik pedig, hogy
belekavarnak a képbe a külföldön dolgozó magyarok.
Ugyanis a kérdezőbiztosok azt kérdezik, hogy az adott háztartásban hányan dolgoznak, s gyakran csak annyit válaszolnak nekik, hogy ennyien-annyian, de arról már nem ejtenek szót, hogy vannak köztük olyanok is, akik külföldön dolgoznak, de nem kivándoroltként.
És azok, akik családostól kitelepedtek? Ők mennyire szerepelnek ezekben a statisztikában?
Nem nagyon, viszont miután mintavételes a felmérés, a kérdezőbiztos másik címre megy, ha valahol senkit nem talál otthon. Tehát addig megy, míg talál, s azok kerülnek csak be a mintába, azokból származtatják le az összesített becsült adatot.
És mi a helyzet a közmunkásokkal? Az ő számuk milyen részét teheti ki a növekménynek?
Tulajdonképpen ki lehet számolni. Ugyanis azt tudni lehet, hogy 2010 előtt is voltak közmunkások, de a számuk jóval alacsonyabb volt, és nem volt erre külön nyilvántartás. Ugyanakkor nagyjából össze lehet szedni az adatot, a szám 50-70 ezer lehetett a kormányváltáskor. 2017-ben 165 ezren dolgoztak havi átlagban, előtte egy évvel 200 ezer felett – a foglalkoztatotti létszámnövekedésében ez is benne van.
Mi következik ebből?
A magyar átlagbér ma 20 százalékkal alacsonyabb, mint a V4-ek másik három tagországában. Felmerül a kérdés, hogy ki tud-e törni az alacsony bérpályából az ország. Mi voltunk az éltanulók, ma meg a lemaradók.
Eljutottunk odáig, hogy a tömegeket érintő közmunkásbér alacsonyabb, mint a minimálbér Romániában.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből jobban megéri átjárni napszámba Romániába (csak pénzügyileg nézve), mint itthon közmunkára menni. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy mennyire kinyílt idehaza a bérolló – most nem a Budapest-vidék közötti különbségre gondolok, ami triviális. Míg a 2008-as válság előtt a legalacsonyabb és a legmagasabb átlagkeresetet felmutató megye között 17 százalékos volt a különbség, tavaly év végén már 49 százalék! A minimálbér emelése némileg tompította a helyzetet, de a különbség továbbra is óriási. És bármit is mond Orbán a munkaalapú társadalomról,
a dolgozói szegénység kifejezetten jelen van az alacsony keresetűek között.
Nagyon sok kiskeresetű család a létminimum alatt él.
Nehezen érthető, hogy a politika, az ellenzék – de jószerivel még a szakma sem – jut tovább annál, hogy lózungokat pufogtasson arról, hogy milyen délibábos ez a foglalkoztatási javulás Magyarországon. Miért?
Mert nagyon nehéz. Az egyik oldalon ott van a KSH adata, míg a másikon több adat, amely nem támasztja ezt alá. De én sem tudom megmondani, hogy pontosan hol „hibázik” a foglalkoztatási statisztika. A másik ok, hogy szerintem az ellenzék nem is a megfelelő oldalról bírálja a kormányt, nem a rossz a kormányzást rója fel neki, hanem a korrupciót, a demokrácia hiányát.
Pedig lenne mit kritizálni a gazdaságpolitikában is
– a multik magas támogatását, az alacsony bérszínvonalat – ezeket azonban nem olvassák rá a Fideszre az ellenzéki pártok.
Talán, mert könnyebb eladni, populárisabb például a korrupció támadása, nem?
Nem hinném, ráadásul a korrupcióról van egy olyan vélekedés a társadalomban, hogy „ezek is lopnak, azok is loptak”. Az is probléma, hogy az ellenzéki oldal a társadalom- és gazdaságpolitikai programjaik szempontjából nem túlságosan megosztott, nagyjából hasonló nézeteket vallanak, nincsenek egymástól élesen megkülönböztethető – ideológiai alapon – elkülönülő programok. Ugyanabban a mezőben gondolkodnak és mozognak – s ez hasonlít ráadásul a Fidesz logikájára is. Pedig ha alaposan megnézzük, amikor a Fidesz azt mondja, hogy unortodox gazdaságpolitikát visz, akkor lecsupaszítva a lózungoktól, ez
beleillik a neoliberális kelet-európai trendekbe,
nagyon támogatja a multikat, kevésbé a haza kkv-kört, lerontja a munkavállalói jogokat – de az ellenzék ennek nem megy neki, mert szerintük talán ezt nehéz választótömegekkel megértetni.
Fának ütközött egy osztrák rendszámű BMW Ráckeresztúron, amelyben tíz bevándorló utazott, akik nem tudták igazolni magukat.
Baleset történt szombaton késő este a 6204-es számú úton, Ráckeresztúr belterületén, ahol egy autó fának ütközött – írja a police.hu. A sofőr elmenekült a helyszínről.
A benne utazó tíz külföldi állampolgár megsérült, közülük egy ember súlyos, míg kilenc könnyű sérülést szenvedett. Személyazonosságukat és azt, hogy jogosan tartózkodnak az országban egyikük sem tudta igazolni.
A könnyebb sérülteket a rendőrök kihallgatták, majd visszakísérték őket a határzárhoz, súlyosan megsérült társukat pedig kórházban ápolják.
Kora délután elfogták azt a 39 éves orosz állampolgárságú férfit is, aki az autót vezette, vele szemben embercsempészés gyanúja miatt indult büntetőeljárás.
A Demokratikus Koalíció elnöke szerint a jobboldal egy része, ahogy korábban, úgy most sem nyugodna bele a választási vereségbe, ezért arra figyelmeztette az országos rendőrfőkapitányt és a belügyminisztert, az ő felelősségük a rend megőrzése a voksolás után. Kijelentette, nem lesznek megbocsátóak, ha utat engednek az erőszaknak és közreműködnek az új demokratikus kormány megdöntésére irányuló kísérletben.
Gyurcsány Ferenc Budapesten tartott helyzetértékelő kampányrendezvényt. A miniszterelnök március 15-i beszédére hivatkozva úgy fogalmazott: ha itt valakinek elégtételt kell vennie, az a magyar nép. Azoknak a millióknak, akik az elmúlt nyolc évet úgy élték meg, hogy elvették tőlük a normális élet lehetőségét, akikbe beletapostak, akiket megfenyegettek, hogy csendben maradjanak. „Nem revánsot kell venni, hanem normális életet teremteni” – jelentette ki, majd később hozzátette, a gyűlölet tönkreteszi az országot.
Az ellenzéki politikus kiemelte, megértették, hogy a demokratikus rendszer csak akkor lehet tartós, ha az a többségnek fenntartható jóléttel társul, máskülönben az csak lehetőség nélküli szabadságot jelent.
A volt kormányfő azt mondta, ők a jelenlegi kormánnyal ellentétben nem gondolják, hogy az emberek sokaságának valódi csalódásaiból kellene embertelen politikát építeni. Szerinte ugyanis a jelenlegi hatalom ezt teszi és az ország egyik felét arra használja, hogy háborúzzon a másikkal, valamint a fél világgal.
A DK vezetője szólt arról is, hogy a rendszerváltozás után valamennyi kormány követett el hibákat, a jelenlegi kabinet azonban, elsőként, történelmi bűnt hajtott végre saját nemzetével szemben azzal, hogy
a félfeudális, despotikus kelethez közelíti az országot a szabadság ügyét hordozó nyugattal szemben.
A kormánnyal nem egyszerűen az a baj, hogy tönkreteszi az egészségügyet és az oktatás ügyét, valamint részvétlenül tekint sok százezer magyar hétköznapi nyomorúságára; a fő baj, hogy elárulja Magyarország nagy történelmi küldetését, amikor háborús retorikát használ az „ENSZ-től Brüsszelen át” a szabad világ képviselőivel szemben – fejtette ki Gyurcsány Ferenc.
A DK elnöke szólt arról is, a demokratikus ellenzék pártjainak kötelességük együttműködni, azoknak pedig végig kell gondolniuk indulásukat, akik eddig nem tudták bizonyítani, hogy saját jogon is bekerülhetnek a parlamentbe.
„Ne demokraták akadályozzák meg demokraták győzelmét”
– fogalmazott, majd aláhúzta, az Együtt elnökének szombati visszalépését követően sok tucatnyi hasonló lépésre van szükség. „Hazám szeretetéből fakadó szenvedéllyel kérem, ha úgy tetszik könyörgök (…), engedjenek utat a győzőknek” – mondta.
Gyurcsány Ferenc kitért arra is, a DK 61, az MSZP pedig 48 helyen állt el a jelöltindítástól, hogy elkerülje a versenyt a többi demokratikus párttal. „Ne bennünket tanítsanak ki hazaszeretetből, áldozatvállalásból, tisztességből és ne a szocialista pártot” – jelentette ki.
Hangsúlyozta,
a hódmezővásárhelyi ellenzéki választási siker után megtört a Fidesz legyőzhetetlenségének illúziója,
amelyet „megcsapott a vereség szele”, amely reményei szerint el is söpri őket április 8-án.
A volt miniszterelnök szerint a választás nem lesz szabad és tisztességes, ezért azt követelte a választási szervektől, őrizzék meg a voksolás összes dokumentumát, beleértve az ajánlóíveket is, hogy bebizonyíthassák: a Fidesz áll a választást tisztességtelenül befolyásoló kamupártok mögött.
Molnár Gyula, az MSZP elnöke néhány napja arról számolt be a Klubrádióban, hogy megszületett a megállapodás a demokratikus ellenzéki pártok között. Konkrét számot is említett, eszerint az MSZP és a DK 60-40 százalékban indíthatna közös jelölteket. A DK nem sokkal később cáfolta, hogy megállapodtak volna.
A DK Sajtóirodája ma a következőket közölte ezzel kapcsolatban: „Dacára az ellentétes hírek és nyilatkozatok sorozatának, ez ideig nem született megállapodás a demokratikus ellenzéki pártok között az egyéni választókerületi koordinált jelöltállításról, így az MSZP és a DK sem állapodott meg a körzetekről.
Az ezekről szóló tárgyalások az elmúlt napokban is folytak, a DK vezetői találkoztak az MSZP, az Együtt-Párbeszéd és a MoMA képviselőivel is. Az a szándék, hogy heteken belül átfogó megállapodást érjünk el.
Mindazonáltal szükségesnek tartjuk rögzíteni, hogy minden olyan állítás, amely tényként beszél egy már megszületett rész-, vagy átfogó megállapodásról, minden alapot nélkülöz.
Mindebből az valószínűsíthető, hogy – ha csak nem jön közbe valami -, akkor szinte majdnem biztos, hogy lesz megállapodás a demokratikus ellenzéki pártok között, csak még azt nem tudni, hogy mikor és mi lesz ennek a tartalma.
„Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Lukács 23,34. Ez a húsvét tényleg más, mint a korábbiak – a miniszterelnöknek igaza volt. – ritkán olvasható ez Ujhelyi István tollából.
„És nem csak azért, mert a mi, békéhez szokott generációnk soha nem látott körülményekkel néz szembe a koronavírus járvány miatt, hanem azért is, mert megint bebizonyosodott: a hatalom még ebben a szorító helyzetben sem képes méltó lenni a felelősségéhez.
Mondhatnánk persze, hogy mi vagyunk a balgák, hiszen a trikolórba préselt Nemzeti Együttműködés Rendszere már megszületésekor ordas hazugság volt, mégis az ember – talán épp a keresztényi megbocsátást követve – rendre elhitte, hogy idővel más lesz.
Idővel szelídül, idővel visszaleng az inga a tébolyból. De most sincs másként. A hatalom most sem hazudja meg önmagát, úgy látszik tényleg képtelen rá. Más körülmények között egyszerű rongyembereknek nevezném őket, de az ünnep szentsége miatt elégedjünk meg az álszent jelzővel.
A hatalom eleinte komolytalanul állt a vírus fenyegetéséhez, azt mondták, hogy a Soros-féle világösszeesküvés kottája szerint szervezett migráció jóval nagyobb probléma bármilyen készülődő világjárványnál. Végül felismerve a bajt és a felelősséget, elkésett lépések sorát tették meg.
Magam is támogattam és támogatok minden olyan kormányzati lépést, amely a sikeres védekezést segíti – ez világos kötelesség. A kép azonban sajnos árnyékosabb. A közösségi és közmédia szabad perceiben a nemzet összekapaszkodásáról, a politikai viták elnapolásáról szóló reklámok ömlenek kormányzati pénzen.
Amint a hatalom lehetőséget érzett, a segítő kezei egyikébe tőrt szorított és vág, szúr, kaszabol vele ahol csak tud; leginkább persze övön alul. Az, ahogyan nekirongyoltak az Európai Uniónak és ahogy hazugságparavánt húznak Brüsszel és Budapest közé, nemcsak hogy szánalmas, de rendkívül veszélyes is. Néhány percig itthon ugyan politikai csatát nyernek vele, de hosszú távon a teljes nemzetnek ártanak.
Az pedig, ahogyan a hatalom ráuszította Karácsony Gergely főpolgármesterre és az ellenzéki városvezetőkre a gépezet minden gyalogságát (szorítóba kényszerített tisztifőorvostól, szebb napokat látott EP-képviselőn át az aprópénzért megvehető médiamunkásokig), egyszerre rendkívül pitiáner és végtelenül elszomorító. Mert
most olyan fenyegetéssel nézünk szembe, amely tényleg egységet követel és nem a családokat szétszakító ideológiai polgárháború felerősítését.
De nem, a hatalom ezt a helyzetet is arra használja fel, hogy tudatos hazugságok propagandisztikus ismétlésével gyengítse vetélytársait. Persze, Orbán Viktor már tizenhárom éve – egy külföldi diplomaták előtt mondott előadásában – megmondta, hogy megtanulta:
„amikor esély van megölni a riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed”.
Hatgyermekes édesapaként végtelen szomorú és feldúlt vagyok, hogy egykor tisztes emberek nevüket adják a hatalom undorító aljasságaihoz és, hogy tisztességes polgárok bármiféle reflexió nélkül elhiszik mindazt, ami a hatalom uralta nyilvánosságból ömlik.
A koronavírus járvány valós fenyegetés, nem pedig egy ócska politikai termék!
Az emberek egészsége, megélhetésük biztosítása védendő prioritás, nem pedig politikai játszmákhoz való eszköz! Az Európai Unió mindannyiunk értékes és segítő közössége, nem pedig ellenség! A hatalom most olyan eszközökkel operál, amelyre nincs mentség. Ha van Isten, talán megbocsát nekik, de én magyar emberként, családapaként, kérlelhetetlen európaiként nem tudok.”
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
