Fontos

Azt látom, hogy a fideszesek szétlopják a hazát

Gúzsba kötve táncol dr. Lengyel Róbert, Siófok független polgármestere, a fideszes többségű testület inkább csak a saját klientúrájának érdekeit nézi – legalább is ez derül ki abból az interjúból, amelyet a polgármester a Független Hírügynökségnek adott. A városvezető szerint a kormánypártiak elsősorban a párt érdekeit veszik figyelembe, így a város rendre háttérbe szorul. A hajdanvolt rendőr már tíz feljelentést is tett az előző időszak hűtlen kezelései miatt, de ezek a feljelentések rendre eredmény nélkül zárulnak, hiába tartja mindenki napnál világosabbnak a bűncselekményeket. Lengyel Róbert szerint ma nem azokat az időket éljük, amikor a tisztességnek helye van a közéletben, magánérdekek dominálnak és magánzsebek gazdagodnak. Ha az emberek újra erre a Fidesz-Magyarországra szavaznak, akkor nagyon nagy baj van ebben az országban.

 

Amikor beszállt a polgármesteri címért folyó versenybe és váratlanul meg is nyerte, számolt-e azzal, hogy szinte működésképtelen lesz? Tétényi Éva, volt esztergomi polgármester példája mutatta, hogy a fideszes többség ellen a független polgármesternek jószerivel esélye sincs…

Én az emberek bölcsességére számítottam, hogy ha a fideszes polgármestert elzavarják, akkor már olyan testületet is választanak mellém, amelyikkel lehet dolgozni, így aztán csalódás volt számomra, hogy nem így történt.

Épp ezért említettem Tétényi Évát; az esztergomiak és leváltották a Fidesz polgármesterét, de valamennyi körzetbe fideszes képviselőt választottak…

Én botcsinálta politikus vagyok, nem foglalkoztam a politikával, sokáig rendőrtisztként dolgoztam, leszerelésem után másfél évvel jött ez a felkérés, gondoltam belevágok… Egyébként nem bántam meg, mert ha nem indulok ma is fideszes polgármestere lenne a városnak. Szóval én politikai előélet nélkül csöppentem bele ebbe a munkába, és olyan helyről jöttem, ahol a tisztesség, az adott szó, meg a becsület még jelentettek valamit. Ma már tudom, hogy a politika világában ilyen tulajdonságok nincsenek, el kell őket felejteni.

Miben tapasztalja ezt? Mindenki át akarja verni? Nincs adott szó?

Adott szó abszolút nincs. A pártérdekek, jelen esetben a Fidesz érdekei mindent felülírnak.

Belátom, naiv voltam, azt hittem, hogy a város érdekei megelőzik a párt érdekeit. És az idők folyamán rá kellett jönnöm, hogy ez koránt sincs így. A párt érdekei mindenek felett állnak.

Akkor nem figyeli, hogy mi zajlik az országban…

De figyelem, igyekszem nyitott szemmel járni.

Akkor viszont mindenhol ezt kellen tapasztalnia…

Ezt is tapasztalom. Így van, ahogy mondja, mindent átsző a nagypolitika, mindenhova beleissza magát…

Siófokon hogy áll össze a testület?

A fajsúlyosabb kérdésekben mindig 9-3 arányban alulmaradunk; hét fideszes és a rendre velük szavazó két függetlennek köszönhetően. Mellettem a baloldali és a jobbikos képviselő szavaz.

Miért mondják önre, hogy jobbikos?

Két évvel ezelőtt eljött hozzám Vona Gábor, az első személy volt, aki úgymond a nagypolitikából megkeresett. Felajánlotta a segítségét, amit én természetesen elfogadtam.

Kétségtelen, hogy a baloldal nem indított ellenem jelöltet a választások idején, de azt a segítséget, amire szükségem lett volna, nem kaptam meg, a Jobbik oldaláról viszont igen.

Ezzel együtt elmondtam Vona Gábornak, hogy minden nem tetszik, amit a pártja képvisel, ez azonban nem lehet akadálya jó együttműködésnek, mert vannak olyan programjaik és nézeteik, amelyekkel azonosulni tudok. Innen származik, hogy jobbikos vagyok, de nem tartozom egyik párthoz sem, noha szerettek volna ők is, meg a baloldal is elindítani országgyűlési képviselőjelöltként. Nem vállaltam, elutasítottam mindkét felkérést, így most az alpolgármesterem lett a Jobbik jelöltje.

Miért szerelt le a rendőrségtől?

Huszonnégy évig voltam rendőr, tizenkét évig általános feladatokat ellátva, tizenkettőt pedig különleges feladatokat, a paksi kommandó parancsnokaként.

Azért is ilyen kigyúrt?

A sport mindig az életem része volt. De visszatérve a kérdésére: már 2010 előtt éreztem, hogy ez a rendőrség, már nem az a rendőrség, Draskovics Tibor belügyminiszteri regnálás alatt azt hittem, hogy annál már nem lehet mélyebbre süllyedni, nos lehetett.

Ez miben mutatkozott meg?

Hogy a politika egyre inkább belefolyik a mindennapokba, és olyan feladatokat bíztak ránk, amelyek nem voltak összeegyeztethetők sem az elveimmel, sem a rendőri eskümmel.

Ha mondana egy példát

Én voltam az a rendőrkapitány, aki nem voltam hajlandó a traffipaxos rendőrautót lecserélni civil kocsira. Én azt vallottam, hogy ne a büntetés legyen az elsődleges, hanem a megelőzés, a demonstrálás. Viszont a rendőrség költségvetésébe beépítették a büntetést, vagyis kellett a pénz. Szerintem nem normális dolog, hogy a bevételeinket az emberek megsarcolásával teljesítsük.

Azt mondják különben önről, hogy polgármesterként is rendőrként gondolkodik…

Így van. Aki zsarunak születik, az úgy is hal meg. Én sokmindent másként látok, mint egy hosszú politikai előélettel rendelkező személy.

Ez mit jelent a hétköznapokban?

Például azt, hogy amióta polgármester vagyok, tíz büntetőfeljelentést tettem, visszaélések gyanúja miatt.

Ezek az előző polgármester korrupciós ügyei?

Fogalmazzunk úgy, hogy az előző városvezetéshez kapcsolódó korrupciós ügyek.

Bűnügyi rendőrként és jogászként is meg tudom ítélni, hogy ezek az esetek kimerítik a bűnügy fogalmát, mégis olyan nyomozást megszüntető határozatok születtek, amelyeket én a rendőri hivatás szégyenének tartok.

Jó lenne, ha példát is mondana.

Egy Balaton parti területet működtető önkormányzati cégünk egyik vezetője vásárolt egy halászhajót. Ezért a hajóért az önkormányzat kifizetett hárommillió forint plusz áfát. Évekig nem történt semmi a hajóval, évekig ott ringatózott a Balatonon, csak éppen állagában romlott. Aztán elköltöttek még egyszer ugyanannyi pénzt, mint a vásárláskor, felújításra. Cégvezető váltás után az új cégvezető a testület elé állt azzal a javaslattal, hogy az eddig nyolcmillióba került hajót, értékesítsük hétszázezer forintért, mert nem tudjuk használni. Megtettem hűtlen kezelés miatt a feljelentést, majd a rendőrség megszüntető határozatot hozott, mondván hogy a beszerzési ár is megfelelő volt, meg az eladási ár is reális… Kérdem én hogyan?

Ki a vevő?

Egy keszthelyi ember.

De nincs valami politikai kapcsolata?

Nézze, nincs nekem már se kedvem, se türelmem ezeket a szálakat kibogozni.

Arra következtetésre jutottam, hogy felesleges büntetőfeljelentéseket tenni, mert ha van fideszes, vagy a Fideszhez közel álló érintettje az ügynek, akkor a földi halandó úgy sem tud az igazsághoz közelebb férkőzni.

Ha már Fidesz, ha már bűncselekmény, ha már hajó, illetve Balaton, mit szól ahhoz a terjeszkedéshez, ami ugyancsak a kormánypárt oldaláról érkezik, mégpedig Mészáros Lőrinc személyében?

Hallottam én is, vannak is információim is… Hadd meséljek el egy történetet. Mondják a kollégáim, hogy a

Siófok focimeccsén itt járt Mészáros Lőrinc, de még maga Orbán Viktor is. Az első reakcióm az volt, hogy mibe fog ez nekünk kerülni. Eltelt néhány hét, és már jött is a testületi ülés elé a javaslat, hogy támogassuk a helyi futballcsapatot, és meg is szavazta a többség, hogy három éven keresztül fizessünk évi ötvenmillió forintot.

Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy egy teljesen lecsúszó-félben lévő csapatot támogatunk így… Hallom én is, hogy terjeszkedik Mészáros, napirenden van a hajózási cég kvázi kiállamosítása, a kézilabdacsarnok körüli furcsa dolgok. Ebben a beruházásban, amely nemrég készült el, többszázmillió forintja van a városnak…

És itt is ugye felmerült a felcsúti polgármester neve…

Mondjon nekem valaki valamit, ahol nem merül fel. Mindenesetre szeretnénk hozzájutni ahhoz a pénzhez, amit befektettünk a csarnokba. Én nem a sport ellen vagyok, hanem a mögöttes tartalmat kifogásolom, a sajátos gazdasági érdekeket…

De mi ebben a gazdasági érdek?

Az, hogy

a beruházásokat olyanok végzik, akik ezer szállal kötődnek a politikához. Így landolnak a tao-pénzek a bennfentesi körökben.

De mondok mást is: itt van a Bahart, a hajózási társaság, amelynek negyvennégy százalékban tulajdonosa siófoki önkormányzat. Most az állam igyekszik feltőkésíteni az egyébként nagyon értékes és nyereséges céget, amivel mi nem tudunk lépést tartani, vagyis a részvényeink elértéktelenednek. Nem tudom, hogy mi ezzel a célja az államnak, miért akarja megszerezni a Bahart többségi tulajdonát. Hogy mik a további elképzeléseik, arról csak sejtéseim és áttételes információim vannak. Az biztos, hogy a társaság nagy vagyonnal rendelkezik, a hozzá tartozó kikötők nagy forgalmat bonyolítanak le, illetve a cég telepe, ami egy kis szigetszerű földnyúlvány a Balatonban, nagyon nagy értéket képvisel. Egy ideig az volt a városi pletyka, hogy oda majd Andy Vajna érkezik és vele egy kaszinó, most ez a pletyka elhalványult, de hogy mi lesz vele ténylegesen, azt nem tudom. Ha megtörténik a Bahart állami feltőkésítése, lényegében elúszik az a sok-sok pénz, amit a siófoki önkormányzat belefektetett.

Szóval arról nem tud, hogy ebben lenne esetleg Mészáros Lőrincnek érdekeltsége…

Nem, nem tudok. Azt hallom, hogy megvesz magánkézben lévő kempingeket, vagy éppen az Ezüstpart szállodát.

Siófoknak az is nagy gondja, hogy a szezon mindössze két és fél hónapig tart, a város augusztus után lényegében meghal. Van-e stratégiája arra, hogy ez ne így legyen?

A főszezon az valóban csak két és fél hónap, az viszont nagyon erős, az idén például egymillió fölött volt az itt töltött vendégéjszaka. Amit tehetünk, és meg is tettük az idén, hogy minden hétvégére jelentős programokat szervezünk. Az az akció neve, hogy ha hétvége, akkor Siófok. A másik fejlődési lehetőség, hogy felépítünk – most egy sikeres pályázat után – egy olyan ipari parkot, ami jelentős előrelépést hozhat a város életében. A repülőtérrel szembeni területre próbálunk betelepíteni cégeket, meggyőződésem, hogy szép reményekkel.

Mi van az új városházával, amit Orbán Viktor ígért meg önöknek?

Azt még a választások előtt ígérte, gondolom azóta ez már nem aktuális, mert szó sem esik róla. Írtam ugyan a miniszterelnöknek levelet, de nem kaptam rá választ három éve.

Talán a ciklus végéig megérkezik a válasz. Apropó, ciklus vége… Vannak hosszú távú tervei?

A jelenlegi közéletet figyelve, elkeserítőnek tartom a helyzetet. Napi szinten döbbenek meg azon, hogy mi van, és el se tudom képzelni, bele se akarok gondolni, hogy négy-öt hónap múlva mi lesz. Tekintettel arra, hogy mocskos kampányra kell számítanunk, nincsenek illúzióim afelől, hogy a 2019-es helyhatósági választásoknál sem lehet mást várnunk. Nagyon sok múlik, hogy mi történik jövő tavasszal. Ha a napi szinten kiömlő moslékosvödrök után is az embereknek ez kell, akkor a még megmaradt tisztességes politikusoknak el kell gondolkodni azon, hogy van-e értelme egy ilyen szélmalomharcnak. Mert ez szélmalomharc.

Ha ugyanis azt látom, hogy szétlopják a hazát, de szó szerint szétlopják, hogy állami szintre emelkedik a korrupció, a gazemberség, a tisztességtelenség, és ehhez emberek milliói tapsikolnak, akkor nagyon nagy baj van ebben az országban.

Nem biztos, hogy most olyan időket élünk, amikor a tisztességre, vagy a tisztességes politikusokra szükség van. Természetesen szeretnék egyszer úgy dolgozni, hogy nem ellenszélben kell működnöm. Azt azonban, nehéz feldolgozni, hogy folyamatosan el kell elfogadnom a politikai érdekek megjelenését, hogy most ide kell bedugni egy fideszes céget, vagy valamelyik Fidesz-közeli vállalkozónak kell szerződéses, partneri viszonyt biztosítani. Ilyen körülmények között ugyanis lehetetlen a valódi értékek alapján dolgozni.

„Orbán és bandája nem véletlenül verte szét a jogállamot…”

A magyar kormánykörök meglehetősen idegesen reagáltak az Európai Csalás Elleni Hivatal nyilvánosságra került jelentésére. A gyanú szerint Orbán Viktor veje, Tiborcz István bűnszövetkezet szervezése révén juthatott milliárdokhoz. A szenzáció a világlapok vezető témája is lett, a New York Times egyenesen címoldalon tálalta a magyar kormányfő családjának korrupciós ügyét. Viszont Lázár János igyekezett minden felelősséget a mára kormányellenséggé vált, de az eset időpontjában még Fidesz szekértolójának számító Simicska Lajosra kenni. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Bokros Lajos szerint az Európai Unió kezdeményezni fogja a bűnösök felelősségre vonását. A MOMA elnöke szerint minden egyes nap, amivel Orbán Viktor uralma hosszabb lesz, tovább löki az országot a szakadék felé.

 

Gondolja, hogy a kormányfő családja elleni nyomozás elől korábban kitérő hatóságok immár rákényszerülnek a helyzet tisztázására?

Ha a hazai hatóságok nem végzik el a dolgukat, az komolyan befolyásolhatja a közelgő választások kimenetelét. Az embereknek elegük van a szemérmetlen, állami korrupcióból, a felülről működtetett bűnszövetségből.  Ezen túl az uniós intézmények később újabb eljárásokat kezdeményezhetnek a magyar kormány ellen. Ezek a vizsgálatok az áprilisi választások előtt már nem zárulhatnak le, ugyanis a csalás elleni hivatal lehetősége kimerül abban, hogy a nyomozásuk lezárása után értesítette a magyar vádhatóságot.  Ha a magyar nyomozó hatóságok megtagadnák a feladatuk elvégzését, akkor az unió vezetése komoly lépésekre szánhatja el magát. Azt nem kéne megvárni.

Tételezzük fel, hogy nem nézik tétlenül, ami nálunk történik, de vajon milyen lehetőségei lehetnek az Európai Uniónak?

Amennyiben világossá válik, hogy egy állam olyan bűnszövetkezet fogságába került, amely visszaél a nyugati adófizetők pénzével, akkor eljárást indíthat az adott ország kormánya ellen. Ne felejtse el, hogy itt olyan törvénysértések történtek, amelyek az európai mellett a magyar jogot is sárba tiporják. Ezek után az unió megvonhatja azt a támogatást, ami Magyarországnak jelenleg jár.

Tudni kell, hogy az állami beruházások 80 százalékát az európai pénzekből finanszírozzák. a 2020-ig járó pénzügyi keretből származó alapoknak a túlnyomó többségét a magyar büdzsé már megelőlegezte. Ha ezek a pénzek nem folynak be az unió költségvetéséből, akkor az összeg a hazai költségvetési deficitet fogja növelni. Szétszakadhat a magyar államháztartás, vagy csődbe is, ez lehet a hosszú távú következmény.

Rövidtávon veszélybe kerülhet az uniós tagságunk, ugyanis nem tudom elképzelni, hogy az európai parlament néppárt-családja, közte Angela Merkel pártja elviselné, hogy Magyarország kormánya a bűnszövetkezetként működjön.

A magyar kormányfő vejének ügyével, az Elios több tízmilliárdosra tehető visszaélésével, illetve annak gyanújával már a New York Times is címoldalon foglalkozik, s persze a többi világlap is. Gondolja, hogy ezek után a magyar ügyészség képes majd a nyomozás megtagadására?

A magyar ügyészség Polt Péter vezetésével mindenre képes, jogi értelemben. Ha úgy dönt, hogy nincsenek nyomok, vagy nem történt bűncselekmény, akkor gyanú esetén is megtagadják a nyomozást. Még akkor is, ha az egész ország rendőrért kiált, ahogy számos esetben megtörtént. Sokszor leírtam már, hogy Orbán és bandája nem véletlenül verte szét a jogállamot. A Fidesz önkényuralma a jogállam felszámolását pont azzal kezdte, hogy akadályozta és felszámolta a nyomozóhatóságok függetlenségét, és az igazságszolgáltatás pártatlanságát. Megszüntette a sajtószabadságot, s igyekszik megfélemlíteni, szétverni a civil társadalmat. Így ugyanis nincs semmiféle korlátja a bűnszövetkezet aljas hatalmának.

Épp a demokrácia visszaállítását szolgálta volna az ön által javasolt 500 napos program, amely azt feltételezte, hogy valamennyi párt – közte a Jobbik – közös listán igyekszik legyőzni Orbán Viktort. Ha ez megtörténik, akkor a fékek és ellensúlyok visszaállítását követően új választást írnak ki.

Sajnos, az 500 napos programot a pártok figyelmen kívül hagyták, egyetlen ellenzéki párt sem reagált rá. Pedig közösen visszaállíthattuk volna a jogállam minimumát; újra normálisan működhetett volna az ügyészség, a bíróság, a sajtó és a civil világ. Ezen túl, a terv konkrét lépéseket tartalmazott a szegénység felszámolására, mert Magyarország az elmúlt nyolc évben leszakadt már a kelet-európai szomszédjaitól is, s reménye sincs arra, hogy a nyugathoz felzárkózzon. A program fontos pontja volt a korrupció elleni küzdelem, aminek fontosságát az OLAF jelentés különösen aláhúzza. Amikor a korrupció a legmagasabb hatalmi szinten dühöng, amikor maga az állam szakmányban dézsmája a közös vagyont, akkor legalább Románia szintjére kellene eljutni, ahol a korrupció ellenes ügyészség ezer politikus után nyomozott, ezek közül százat börtönbe is küldött, közöttük miniszterek is akadtak. Valami hasonlóra nekünk is szükségünk lenne. Ezen kívül persze meg kéne változtatni a választási rendszert is, mert a jelenlegi egyfordulós: csalásokra ad lehetőséget, az ellenzék jogai folyamatosan csorbulnak. Végül abba kellene hagyni a kiszerű, nevetséges szabadságharcot az unió ellen. Az Orbán kormány ugyanis pont azt a kezet harapja, amely pénzt ad az államcsőd elkerülésére. Ezt a programot a választások után összeálló ellenzéki szövetség még meg tudná valósítani.

Figyelemre méltó Mellár Tamásnak az a nyilatkozata, hogy ha nem az ellenzék győz – amire ma jó esély van – akkor a Fidesz úgy is belebukik a következő kormányzásba. Egyetért?

Miután a magyar nemzet az elmúlt nyolc évben szánalmas állapotba került, ezért a demokratikus ellenzék kötelessége, hogy harcoljon a gonosz, az erkölcstelen, és tolvaj önkényuralom leváltásárét. Minden egyes nap, amivel Orbán Viktor uralma hosszabb lesz, tovább löki az országot a szakadék felé, s nehezebbé teszi a zsákutcából való kilábolást. Ez előbb-utóbb biztosan elkövetkezik, de nem mindegy, hogy mikor.

Viszont a jelenlegi mandátumbecslések szerint kicsi az esély a kormány megbuktatására, mert politikai megfontolások miatt a Jobbikkal a demokratikus baloldal nem akar együttműködni.

Amíg lehet, az együttműködés lehetőségét az utolsó pillanatig nyitva kell hagyni, mert az országnak elege van abból az önkényuralomból, amely szétveri a nemzet egészségét. Megmérgezi, gyűlölettel telíti a lelkeket, szétveri a társadalom szolidaritását. Ilyen körülmények között az utolsó pillanatig az a kötelessége minden hazafinak, hogy a demokratikus erők egységéről, szövetségéről beszéljen.

A szövetségről könnyű beszélni, de nehéz megkötni. Ön is hiába tárgyalt a Demokratikus Koalícióval vagy az Szocialista Párttal négy hónap alatt semmiben nem állapodtak. Ön azt mondta, hogy átverték, partnerei pedig azt, hogy hiába hívták ön a listára nem ment. Így sokra nem mennek… nem gondolja?

Partnereim a saját listájukra személy szerint csak engem, s nem pártomat akarták felvenni, de én nem keresek munkát. Mi konzervatív, jobbközép irányba haladó, szabadságelvű, nemzeti ihletésű párt vagyunk, amelynek önálló erőként helye volna a magyarországi politikai palettán. Tehát a baloldali pártok ajánlata akkor lett volna számunkra elfogadható, ha néhány kerületben saját nevünk, pártlogónk alatt a demokratikus baloldal támogatja a mi egyéni jelöltjeinek. Ilyen ajánlat nem érkezett, a megállapodás így lehetetlenné vált.

Közös lista fel sem vetődhetett, hisz akkor 10 százalékot kéne elérniük, amire kicsi az esélyük.  Vagy erre nem is gondoltak?

Dehogy, hiszen látjuk, hogy milyen mértékben küszködik az MSZP és a Párbeszéd a közös teljesítményért, hisz ők bevállalták az említett 10 százalékot, ami elég kockázatos. Viszont ha a teljes ellenzék hajlandó lett volna közös listát állítani, akkor abban a pártom, a Modern Magyarország is részt vett volna, de azt mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármely baloldali párt listájára „felkéredzkedjünk”. Az erre való ajánlat ugyanis nem ajánlat.

 De a koordinált indulás elvileg még lehetséges?

A legutolsó pillanatig nem zárjuk ki egy tisztességes megállapodás lehetőségét.

Ha nem lesz ilyen, akkor hogyan indulnak a választáson?

Erre majd csak akkor tudok válaszolni, amikor 35 képviselő-jelöltünk túl lesz az aláírásgyűjtésen, ami elkezdődik hétfőn. Utána lehet szó bármiféle egyezkedésről, ugyanis az utolsó pillanatig mindenki visszaléphet a másik javára.

Figyeli a közvélemény-kutatási adatokat?

Nem, és nem is bízom bennük. Arra fogok koncentrálni, hogy valamennyi jelöltünk összeszedje a szükséges ajánlásokat, s azután, ha van még készség a baloldal egyes pártjai részéről, akkor nyitottak vagyunk a tárgyalásra. Egyébként pedig igyekszünk a legjobban szerepelni a választásokon.

Így számolt be Soros mai közleményéről az MTI, valamint Mészáros, Habony és Vajna csapata

A Független Hírügynökség az elsők között írta meg, hogy Soros György tételesen cáfolta a magyar kormány nemzeti konzultációs levelének hét pontját. Ezt követően a hír végigrobogott a sajtón, egymás után jelentek meg az erről szóló híradások. Kíváncsiak voltunk, ezért utánanéztünk, hogy a közmédia, illetve a Mészáros-Vajna-Habony nevével fémjelzett sajtóbirodalom csatolt részei mikor és miként számoltak be a hírről.

Az MTI 9 óra 5 perckor rövidhírben közölte, hogy Soros György interjút adott a Financial Times-nak, majd ugyanezt 9.57-kor egy hosszabb híradásban is megerősítette. A cikk végére ekkor már belinkelte Soros Györgynek a kormány állításait tételesen cáfoló közleményét.

Az Origón 14 órakor még nem találtunk ezzel kapcsolatos hírt, de ez az állapot csak 14.32-ig tartott. AkkorSoros megfenyegette Magyarországot, és összevissza hazudozik” címmel tettek közzé egy írást, melyben elmondják a saját véleményüket a Soros által írtakról, anélkül hogy Soros szavait is idézték volna.

A Magyar Hírlap gyorsabb volt az Origónál, mert 9.12-kor közölt cikkében átvette az MTI hírét. Pontosabban, ismertette Sorosnak a Financial Times-nak adott interjúját, majd megemlítette, hogy Soros közleményt is kiadott, amelyben tévedésnek nevezi a vele szemben felhozott vádakat. A Magyar Hírlap nem részletezte, hogy Soros pontról pontra cáfolja az ellene felhozott vádakat, nyilván nem akarta ezzel elkeseríteni az olvasóit.

A Magyar Idők sem szentel sok szót Soros cáfolatának, 9.18-kor átvette az MTI hírét, igaz, becsületükre legyen mondva, a végén belinkelték az eredeti közleményt, így az a Magyar Idők-olvasó, aki nem elégszik meg a felszínes lózungokkal, akár tájékozódhatott is, ha nagyon utánajárt.

A Ripost a déli órákban jutott el odáig, hogy hírt adjon Soros György megszólalásáról. Igaz, meglehetősen sajátos formában tálalta mindezt. A „Soros György Magyarország megbüntetését követeli” című cikkben szó sem esik arról, hogy a kormány állításait pontokba szedve cáfolta az amerikai-magyar milliárdos. Ezzel szemben felidézik a Financial Times-nak adott interjút, és több ízben is úgy fogalmaznak: Soros tagadja az ellene felhozott vádakat. Tagadni, tudjuk, a vádlottak szoktak, Soros György azonban nem vádlott, hanem szabad ember, aki cáfolja a kormány óriásplakátokon, újságokban, televíziókban és nemzeti konzultációs levelekben sok milliárd forintért terjesztett állításait.

A 888 Sivalkodjatok rovatában – igen, a portálnak van ilyen rovata, itt rendre az ellenzék megszólalásai kapnak helyet, sajátos megfogalmazásban – 10.49-kor tett közzé egy szöveget, „Soros György aggódik” címmel. Az első mondata így hangzik: „Az amerikai milliárdos félti az általa kitartott magyarországi szervezeteket.”

A második, és egyben a cikk befejező mondata pedig egy idézet: „Nem maradhatok tovább csendben, mivel attól félek, hogy az a minapi bejelentés, miszerint a magyar hírszerző szolgálatok vizsgálatot kezdenek, felveti annak a veszélyét, hogy nem csupán szervezetek, de egyéni vezetők ellen is üldöztetés indul”

A Borsonline bulvárlap, az ott dolgozó csapattól, mely egy ideje Andy Vajnától kapja a fizetését, nem feltétlenül várható el, hogy politikai jellegű hírekről is beszámoljon. Ők azonban úgy döntöttek, nem rekednek meg a bulvárhírek közlésénél, az ő olvasóik ennél többet érdemelnek, ezért – a maguk sajátos módján – beszámoltak arról, hogy Soros megszólalt az ellene felhozott vádakkal kapcsolatban. Az „Ellentámadásba kezdett Soros – tételesen tagadja a nevéhez kötött tervet” című írás 12.47-kor került ki a netre.

Itt már egy kis szerkesztői ügyetlenség is tetten érhető, hiszen a cikk első mondatában az olvasható, hogy Soros György közleményt adott ki, melyben tételesen cáfolta a kormány nemzeti konzultációs kérdőívének tartalmát. Vagyis, nem tagadja, mint a címben írták, hanem cáfolja. Reméljük, nem lesz baja ebből a szerkesztőknek, és fölöttes szerveik ezt a botlást betudják annak, hogy még csak rövid ideje erősítik Vajna birodalmát. Az viszont mindenképpen a javukra írható, hogy írásuk végén belinkelték a 24.hu cikkét, melyben elolvasható Soros György tételes cáfolata.

A Stefka István nevével fémjelzett Pesti Srácok 11.31-ig tudta magát türtőztetni, addig nem szólaltak meg a reggeli hírrel kapcsolatban. Akkor azonban egyből nagyot léptek, mert a „Soros György is megszólalt a nemzeti konzultáció kapcsán (FRISSÍTVE)” című cikkük első mondata így hangzik: Szerteágazó sajtókampánnyal válaszolt Soros György a kormány nemzeti konzultációval kapcsolatos kampányára.

Ezt követően nagy vonalakban ismertetik az MTI által kiadott szöveget, egy alcímből még azt is megtudjuk, hogy Soros elszólta magát. Érdemes elolvasni a kommenteket is, már csak azért is, mert az egyik, nem a legvérmesebb hozzászóló így fogalmaz: „Sajnos sok követője van, ezek sosem halnak ki.”

Elnézést azoktól, akik kimaradtak a mai összeállításunkból, ígérjük, legközelebb ők is sorra kerülnek.

Előválasztás 2021. – Eredményhírdetés folyamatosan

Kövesse az előválasztás eredményeit folyamatosan a FüHü oldaláról:

  • Borsod-Abaúj-Zemplén 4: Üveges Gábor (Jobbik)
  • Pest 8: Jószai Teodóra (DK)
  • Tolna 3: Bencze János (Jobbik)
  • Pest 2 Szél Bernadett (Momentum)
  • Pest 3 Buzinkay Györgyé (Momentum)
  • Borsod-Abaúj-Zemplén 4: Üveges Gábor
  • Somogy 3: Steinmetz Ádám (Jobbik)
  • Mostanáig 20 egyéni körzet eredményét jelentették be, kilencet a DK nyert, hármat az MSZP, kettőt-kettőt a Párbeszéd, az LMP, a Momentum és a Jobbik.
  • Fejér megye 2: Fazakas Attila (Jobbik)
  • Bács-Kiskun megye 3: Magóné Tóth Gyöngyi Mária (DK)
  • Bács-Kiskun megye 2: Bodrozsán Alexandra (Momentum)
  • Szabolcs-Szatmár-Bereg 5: Földi István (Jobbik)
  • Szabolcs-Szatmár-Bereg 4: Sápi Mónika (MMM)
  • Nógrád megye 1: Godó Beatrix (DK-Jobbik)
  • Győr-Moson-Sopron 1: Jancsó Zita (DK)
  • Fejér megye 1: Márton Roland (Mszp)
  • Borsod-Abaúj-Zemplén megye 7: Sermer Ádám (DK)
  • Dorosz Dávid nyert Pest megye 5-ben (Párbeszéd)
  • Csongrád-Csanád 1: Szabó Sándor (Mszp)
  • Pest megye 11. számú Jánosi-Lesi Ágota (DK)
  • Pest 10: Gér Mihály (Párbeszéd)
  • Bács-Kiskun 4: Kis-Szeniczey Kálmán (LMP)
  • 20 óráig tizenhat körzetben hirdettek részeredményt. A miniszterelnök-jelöltségért folyó versenyben a jelenlegi sorrend: Dobrev Klára, Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter
  • A nehézkes szavazatszámlálás miatt akár csütörtökig is csúszik az végeredmény közzététele. Részeredmények délutánra várhatók.
  • Egy mindenkiért, mindenki Dobrev Klára ellen. Mindenkét jelölt visszalépne a másik javára a második fordulóban azért, hogy ne Dobrev legyen Orbán kihívója.
  • Egyelőre a 106 egyéni választókerületében induló képviselőjelöltekesélyeiről szakértői véleményt nem hallottunk.
  • Megkezdődtek az esélylatolgatások, a szakértők a legkülönbözőbb variációs lehetőségeket is elképzelhetőnek tartják. Szóval, senki nem tud semmit.
  • A második forduló harmadik résztvevője kérdéses. Jakab vagy a a jól hajrázó Márki Zay lehet a befutó.
  • Ha Dobrev Klára nem szerzi meg a szavazatok több, mint ötven százalékát a második fordulóban felborulhat a mostani eredmény.
  • Az előzetes jelzések szerint Dobrev Klára biztosan nyeri a miniszterelnök-jelölti verseny első fordulóját.
  • Kezdik összesíteni az ellenzéki előválasztáson leadott szavazatokat, az eredményeket az Országos Előválasztási Bizottság folyamatosan közli. a miniszterelnök-jelölti választás eredményhiretése este 7 órára várható.

  • Tegnap este véget ért Magyarország első országos előválasztásának első fordulója. A sorbanállási szabályok alkalmazásával 21.15-kor regisztrálta a rendszer az utolsó online szavazatot. 633.811-en vettek részt az előválasztáson.

Menekülés a tisztogatás elől? Lemondott a bírói tanács harmada

Munkájukra és családi okokra hivatkozva lemondott az Országos Bírói Tanács négy tagja és egy póttagja. A Handó Tündét szorosabban ellenőrizni kívánó testület emberei talán szembesültek az újabb kétharmados Fidesz-győzelemnek a bírói szervezetre váró következményeivel – kommentált Fleck Zoltán jogszociológus. Az OBT januári újraválasztása a Handóval való szembeszegülés jegyében zajlott.

A 15 tagú Országos Bírói Tanács (OBT) négy tagja, Rendeki Ágnes, Demjén Péter, Őzéné Hajdú Mária, Seres Lívia és Tóth Gyöngyi póttag bejelentette lemondását az OBT-tagságról – tudatta a szervezet. A közlemény úgy fogalmaz, hogy „a meglévő vezetői és bírói feladataikra, részben családi okra hivatkozással” hozták meg döntésüket. Az OBT elnöke intézkedett a póttagok behívásáról.

Nyilvánvalóan nem szakmai-vezetői okról van szó, amikor ennyi tag egyszerre távozik tisztéből – mondta a Független Hírügynökségnek Fleck Zoltán jogszociológus. Mint mondta, nem ismeri a lemondott bírókat, de azt feltételezi, hogy a történtek nem függetlenek attól, hogy a Fidesz ismét kétharmadot szerzett a parlamentben, és

ki nem mondott célja a bíróságok további szorosabb gyeplőre fogása.

Január végén amolyan lázadásképpen zajlott az OBT tagjainak újraválasztása. Olyan embereket szavaztak be a testületbe, akik a megelőző időben személyesen is szembe kerültek Handó Tündével, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökével (Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő feleségével, aki Orbán Viktor személyes baráti körének is tagja).

Akkor lényegében azzal az igénnyel lépett fel az OBT, hogy eleget tesz küldetésének és szorosabb felügyeletet gyakorol az OBH és Handó munkája felett, amit a korábbi összetételben nem tett meg.

Nem politikai, hanem szakmai szembenállás vezetett oda, hogy Handó Tündéhez hű bírákat nem szavaztak be a bírói tanácsba – mondta akkor Fleck Zoltán a Független Hírügynökségnek. A jogszociológus szerint a bírák ráébredtek arra, hogy saját presztízsükről van szó, s mint ilyenkor annyiszor, előtört a civil kurázsi.

A választás előtt a hallgatóság értékelése szerint „gyújtó hangvételű” beszédet mondott Darák Péter, a Kúria elnöke, aki arra biztatta a jelenlévőket, hogy határozott és saját véleménnyel rendelkező jelölteket válasszanak, s egyúttal emlékeztetett az OBT meglévő jogosítványaira is.

Fleck Zoltán úgy értékelte a történteket, hogy

Handó Tünde (és rajta keresztül a kormány) már berakta embereiket a bíróságokba,

a helyi szintig sikerült kicserélni a vezetőket, ami „sok lett” a bírói karnak. Az is, hogy Handó 3-4 éves gyakorlatú saját embereit helyezte fontos pozíciókba, s a személyes lojalitás előtérbe helyezése a szakmai tudás kárára sérti az alapvetően konzervatív szakma szokásait. (Fleck szerint több ilyen bírát nem szavaztak be a testületbe hétfőn.)

Fleck szerint nem politikai, hanem szakmai szembenállás, ami történt januárban. Néha még autoriter rendszerekben is előfordul, hogy a bírák fellépnek saját autonómiájuk védelmében – mondta pár hónapja. Fontos, szimbolikus jelzésnek nevezte, hogy előtört a civil kurázsi, ami a bírói munka fontos eszköze. Az, hogy lehet nyíltan szembeszegülni.

A mostani eseményt értékelve azt mondta, hogy a „hangadó” kritikus OBT-tagok egyike sincs a távozók között, de azt feltételezi, hogy a lemondások nem függetlenek a legutóbbi választás eredményétől.

Az köztudomású, hogy a kormányban nagyon elégedetlenek azzal, hogy

a bíróságok sorra hoznak „rossz” ítéleteket,

például fontos büntetőügyekben felmentést, ezért a tervek között van, hogy a kétharmad birtokában további változtatásokat hajtsanak végre a szervezetben.

Lehet, hogy a lemondott OBT-tagok nem vállalják a kritikusabb ellenőrzési feladattal járó megnövekedett kockázatot – mondta Fleck Zoltán.

A keresztapa országa lettünk, avagy „point of no return”

Ha kétharmadot szerez a Fidesz, elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs visszaút (point of no return) – mondja Magyar Bálint a Független Hírügynökségnek adott nyilatkozatában.  A maffiaállam ebben az esetben ki fog teljesedni, egy olyan rendszer, amely már lényegében most is működik. Itt minden a Keresztapától függ, az is, hogy vagyonos leszel, vagy elveszted a vagyonodat; olyan piramis épül, amelyben a csúcstól a legalsóbb pontig minden egy személytől függ. Ha az ellenzék továbbra is egymás ellen küzd, és elveszíti az amúgy megnyerhető Budapestet, akkor lehetetlen megakadályozni a kétharmados győzelmet.

 

Nem gondolja-e, hogy azt a meghatározást, amelyet ön jónéhány évvel ezelőtt papírra vetett, mára túlhaladottá vált. Akkor az Orbán-rendszert maffiaállamnak nevezte, de számomra ez egy romantikusan szép kifejezés ahhoz képest, amit látunk, tapasztalunk…

Nem hiszem, hogy túlhaladottá vált. Kornai János meghatározásából indulnék ki, aki a posztkommunista rendszereket három csoportra osztotta: demokráciákra, autokráciákra és diktatúrákra. Az autokráciák és a diktatúrák között elég világos megkülönböztetést tesz: a diktatúrák totalitárius rendszerek, egypártrendszerek, formálisan sincs bennük több párt, a választások, ha vannak, nem tekinthetők annak, ellenzéki és civil szervezetek nem léteznek. Ebből a szempontból tehát az, amiben mi élünk, autokratikusnak nevezhető. Egyébként klasszikus totalitárius diktatúrák ma már nem nagyon léteznek, talán Észak-Korea mondható annak. Amúgy az autokráciáknak is sok válfaja van, épp úgy, mint a demokráciáknak. Én a rendszermeghatározásnál politikai aspektusok mellett a gazdaságiakat és szociológiaiakat is figyelembe veszem. Így rokonítottam a magyar rendszert az orosz és a közép-ázsiai rendszerekkel, ezek alapján neveztem a magyart maffiaállamnak. Nem hinném, hogy a szabadságjogok Magyarországon nagyobb mértékben vannak korlátozva, mint Oroszországban, és biztos, hogy kisebb mértékben, mint a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokban.  Merthogy ezeket nevezem én maffiaállamnak, mégpedig abból a szempontból, hogy ezeknél a gazdaság gyakorlatilag visszaágyazódik a politika szférájába. Így jön létre az az uralmi elit, amelyet fogadott politikai családnak nevezek. Ez egy klán típusú szerveződés, amelyben a nem vérségi kapcsolatokat is kvázi vérségivé stilizálják, egyfajta, idézőjelbe tett vérszerződés keretében. Ez azt jelenti, hogy az uralkodó elithez nem egyénileg csatlakoznak, sokkal inkább családi alapon. Ezzel együtt jár az, hogy a klán feje a pater familias, azaz a Keresztapa, aki mint egy patriarchális családot vezeti ezt a képződményt. A formális intézményekből a tényleges döntéshozatal vegyes, informális intézményekbe kerül, amelyben vannak formális és informális pozícióban lévő személyek.  A klasszikus politológiai meghatározások tehát, amikor arról beszélnek az elemzők, hogy a Fidesz, vagy a parlament, vagy a kormány dönt bizonyos kérdésekről, már a nyelvezetükben is félrevezetőek, hiszen ezek semmilyen döntést nem hoznak, hanem végrehajtanak. Végrehajtanak egy informális szervezetben, a fogadott családban született döntéseket.

Azért beszéltem, meglehet túlzásba esve, arról, hogy számomra romantikusnak nevezhető már a maffaiállam elnevezés is, mert  a maffiában léteznek bizonyos szabályok, itt azonban ilyenek nincsenek, mert folyamatosan átírják őket, az akaratukhoz igazítva.

Szerintem nagyon is vannak szabályok. Elfogadom, hogy ha más paradigmában közelítünk hozzájuk, akkor irracionálisnak tűnnek. A könyvemben azt a példát írtam le, hogy ha egy nagyon pici képernyőn keresztül nézünk egy futballmeccset, akkor a labda nem látható, emiatt pedig az egész játék értelmetlennek tűnik.

Ha viszont belehelyezzük a labdát, mindjárt világossá válik, hogy miért rohangálnak ide vagy oda a játékosok. Itt, ebben a „játékban” a hatalom és a személyes vagyonosodás jelenti a labdát. Nincsen hatalom tulajdon nélkül, és nincsen tulajdon hatalom nélkül. Ezért mondom én azt, hogy nem igaz az az állítás, miszerint itt a tulajdonnak nincs biztonsága, mert a kormányzat cselekvése nem kiszámítható. Ez nincs így: teljes mértékben kiszámítható, a maffiaállamokban, ahol egyetlen egy patrónus-kliens hálózat kerül domináns pozícióba és rendel maga alá minden mást, az azt jelenti, hogy csak a Keresztapának van joga és lehetősége megfosztani téged a tulajdonodtól, mások ilyen típusú kísérletétől megóv téged.

Nem véletlen, hogy amikor Putyin rendszere bekeményedett, 2003-ban, akkor egy híres találkozón összehívta a huszonegynéhány vezető oligarchát, és közölte velük: amennyiben nem politizálnak, akkor a tulajdonuk biztonságban van.

És, hogy ennek nyomatékot is adjon, akkor a saját vagyonával politikai szerepre is törő Hodorkovszkijt bebörtönözte, azokat az oligarchákat, akik tévécsatornával rendelkeztek – kettő is volt ilyen – kiszorította az országból, az egyik gyanús körülmények között öngyilkos is lett; ebből megértette a többi oligarcha, hogy amennyiben illeszkedik a hatalomhoz, akkor azon a pályán játszhat, a megszabott feltételekkel. Ez történik nálunk is. Vagyis üzletszerűen kiszámíthatóak az elemek, nem pusztán a gazdagodás oldalán, hogy Garancsikra, Vajnákra, Mészáros Lőrincekre utaljak, hanem a vagyonfosztás oldalán is.

 

Kikre gondol?

A kedvenc példám az egykor az MSZP-vel szimpatizáló Leisztinger Tamás esete. Őt még a legelső Fidesz-kormány idején fosztottak meg, állami erőszak segítségével, a BÁV-tól, később, 2010 után a Kopaszi-gáttól, majd később a Hunguest szálloda láncának a döntő többségétől. De: a tulajdonfosztás ilyenkor sosem totális, Leisztinger, azaz egy alávetetett oligarcha választása a Keresztapával szemben abban áll, hogy mégis kap-e a konfiskált javaiért valamennyi pénzt, ha a piaci árnál kevesebbet is,  megtarthatja-e egyéb tulajdonait és szabadlábon lehet-e? Mert ebben a rendszerben a Keresztapa bármikor elvitetheti, és olyan eljárásokat indíttathat ellene, amelyeket nyilvánvalóan szeretne elkerülni. Ilyen értelemben tehát kiszámítható a dolog; Leisztinger nem fog politikailag szembe fordulni, és nem szponzorál rivális politikai erőket. Így tovább tud működni, szép vagyona marad, csak éppen, amire a Keresztapának szüksége volt, azt elvették tőle. De más nem veheti el tőle a tulajdonát.

Ha maradunk a maffia meghatározásnál: a maffiától többnyire egy másik maffia szokta elvenni a hatalmát. Itt is ez várható?

Van egy hatalmas különbség:

Magyarországon a maffia hatóköre maga az ország.

Tehát az állam…

Igen, ezért beszélek maffiaállamról. Nem arról van szó, hogy az oligarchák szállták meg az államot és ejtették foglyul, hanem egy politikai vállalkozás vált gazdasági vállalkozássá is, maga alá gyűrve nem pusztán az államot, hanem az egymással rivalizáló patrónus-kliens rendszereket. Ehhez természetesen a politikai hatalom monopóliumával kell rendelkeznie. Ennek eléréséhez, más tényezők mellett szükség volt egy aránytalan választási rendszerre, arra, hogy ne legyen egy osztott végrehajtó hatalom. Vagyis szemben néhány más kelet-európai országgal, mint például Szlovákia, Bulgária, vagy Románia, ahol arányos választási rendszer van egyfelől, másfelől a végrehajtó hatalom meg van osztva a kormány és köztársasági elnök között, az megakadályozza azt, hogy egy patrónus-kliens hálózat monopolhelyzetbe kerülhessen. Ha ez a két intézményi gát felszámolódna, gyorsan kialakulna ezekben az országokban is a magyar modell.

Ez viszont azt is jelenti, hogy ezt a rendszert nem egy másik maffia fogja leváltani. De ha nem, akkor ki?

Hát ez az. Mások is utaltak rá, és én is azon a véleményen vagyok, amikor elérünk a point of no return-höz, azaz oda, ahonnan már nincs visszaút. Ez az a pont, amikor hatalom már nem váltható le demokratikus eszközökkel. Ennek az áprilisi választásnak, éppen ezért, nem az a tétje, hogy le lehet-e váltani a kormányt, a Fideszt, hanem az, hogy újra kétharmados hatalmat ér-e el a parlamentben. Amennyiben ez bekövetkezik, öt fontos területen léphet előre az autokratikus állam továbbépítésében, és kreálhat egy olyan helyzetet, mint amilyen Oroszországban van, ahol már föl sem merül az a kérdés, hogy le lehet-e váltani Putyint.

Mi ez az öt terület?

Megregulázza a sajtót, a civilszervezeteket kriminalizálja és marginalizálja, az önkormányzatiságot gyakorlatilag fölszámolja, a bíróságokat véglegesen maga alá gyűri, és – amennyiben szükségét érzi -elindul egy szuperprezidenciális rendszer felé. Ezért lényeges, hogy a Fidesz ne érjen el kétharmadot a választásokon. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha az ellenzék az egyéni körzetekben jól szerepel, és elég sokat képes megnyerni közülük. Vidéken, a Jobbik erős jelenléte miatt kevés ilyen hely van, ezért válik kulcsfontosságúvá Budapest. Már 2014-ben nyolc választókerületben győzött a baloldal, és további nyolcban az LMP-vel együtt több szavazatot kaptak, mint a Fidesz. Most az látszik, hogy ha Budapesten nincs az egyéni körzetek többsége elhódítva a Fidesztől, akkor kizárható, hogy megakadályozzák a kétharmadát. Mert gondoljunk csak arra, hogy ezúttal nem száz, hanem háromszázezer szavazatot össze lehet gyűjteni a határon túli magyaroktól, akár törvénytelen eszközökkel is, ugyanakkor jelentősen nőtt a Nyugaton dolgozók száma, ők viszont gyakorlatilag meg vannak fosztva a szavazás lehetőségétől, pedig ők, vélhetően inkább kritikusan viszonyulnak az Orbán-rendszerhez. Ez egyben azt jelenti majd, hogy olyan önkormányzati választási szisztémát fognak Budapesten bevezetni, amellyel lehetetlenné teszik, hogy a fővárost vissza lehessen hódítani. Budapest visszahódítása nélkül pedig nincs olyan kimenet, amelyben a rendszer békés körülmények között megváltoztatható lenne. Úgy is fogalmazhatnék: szabad Budapest nélkül nincs szabad Magyarország. És ebben az esetben a 2022-es választás is elúszott; a rendszer csak összeomlással szűnhet meg. Abban pedig nem hiszek, hogy az uniós pénzek csökkenése, vagy a jelenleginél kedvezőtlenebb gazdasági környezet automatikusan változást hozna. Mégpedig azért nem, mert az ilyen rendszerek, az adakozás és az erőszak egyfajta egyensúlyával sokáig el tudnak evickélni.

Ön mivel magyarázza azt, hogy miközben az emberek többsége látja, tudja, hogy ez az ön által leírt maffiaállam működik, látja, hogy miként gazdagodnak azok oligarchák – akár strómanként is -, akikről említést tett, hogyan jutnak jelentős vagyonhoz a szűken vett család tagjai, mégis csendben, beletörődéssel figyelik a fejleményeket?

Ennek vannak történelmi hagyományai is. Arra gondolok, hogy a levert forradalmaink utáni konszolidációs időszakban nem a kollektív ellenállás, hanem az egyéni útkeresést, boldogulást, a hatalommal kötött egyéni alkuk kultúráját tanulták meg az emberek. Ez megtörténhet most is.

Amikor egy egyközpontú patrónus-kliens rendszer kiépüléséről beszélünk, akkor látni kell, hogy ez a politikai és civil intézmények autonómiájának felszámolását, és az egyének gazdasági autonómiájának felszámolását jelenti.

Magyarországon egyre kevésbé beszélhetünk a nyugati értelemben vett piacgazdaságról, sokkal inkább kapcsolati gazdaságról, „relational economy”-ról, mikor is a hatalmi pozíciók egyben meghatározzák a gazdasági lehetőségeket is. Ez azt jelenti, hogy egy olyan piramisszerű patrónus-kliens hálózat jön létre, amelyben nem pusztán a piramis felső régióiban lévő oligarchák függnek ezektől a politikai kapcsolatoktól, hanem egész mélységében, a közmunkásokig kialakul egy olyan rendszer, amelyben egyedi, diszkrecionális döntéseken múlik az, hogy valakinek vagyona van-e, vagy csak a minimálbér felével rendelkezik, vagy megfosztják a vagyonától, vagy éppen a munkájától, anélkül, hogy lényegében bármilyen jogorvoslati lehetősége lenne ez ellen. Emiatt óhatatlanul kialakul egy igazodási kényszer a rendszerhez, nem a klasszikus diktatúrák fizikai terrorja dominál, hanem az egzisztenciális kiszolgáltatottság, ahol minden szinten mindenkinek van valami vesztenivalója.

Erre is mondana példát?

Nézzük meg, hogy az Orbánnal szemben fellépő Simicska vagyona és lehetőségei hogyan szűkülnek be, vagy éppen a Lázár-Spéder páros esetlegesen kialakuló Fideszen belüli alternatívára hogyan csapott le a Keresztapa, és gyakorlatilag forgatta ki a vagyonából Spédert, aki azért néhány milliárddal a zsebében egyelőre szabadlábon megúszta a még csak elképzelt akciót. De nézhetjük a piramis alján lévő beszállító alvállalkozókat, akik függnek attól, hogy a közpénzeket elnyerő, és a pályázatokat elhozó néhány oligarcha hálózatába bekerülhetnek-e vagy nem. Vagy akár a közmunkásokra is gondolhatunk, akik viszont bármilyen indoklás nélkül bármikor elveszíthetik még ezt a nyomorúságos keresetüket is. A választók számára, kiváltképp, ha ilyen siralmas az ellenzék, akkor nem nyílik alternatíva. Ilyenkor az állampolgár elgondolkodik azon, hogy az egzisztenciájának a teljes veszélyeztetésével járó hősies ellenállás hozhat e számára bármilyen eredményt. És mert arra jut, hogy nem, inkább elkezd igazodni a rendszerhez. Ennek ellenére, még a Fidesz-szavazók hét százaléka is maffiaállamnak hívja a rendszert, tehát tisztában van annak természetével.

És a nem fideszeseknél hogyan néz ki ez az arány?

Még a pártot választani nem tudók között is toronymagasan a maffiaállam vezet, az ellenzéki hívők körében pedig harminc százalékkal vezetnek azok, akik ezt a kategóriát választották. Ami azért is meglepő, mert a megkérdezettek inkább ezt a szociológikus megnevezést választották, annak ellenére, hogy a pártok kevéssé használják a bűnöző állam eme elnevezését, bár szólni gyakran szólnak a korrupcióról.

Tehát az az ön állítása, erősítsük meg, hogy ha újra kétharmad lesz a Fidesznek, akkor elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs visszaút…

Most is csak azért van erre esély, mert bent vagyunk még az Európai Unióban. Már beszéltem róla: Putyin 2003 körül a két nagy kereskedelmi tévécsatornát lerabolta. Magyarországon is ez volt a terv; ezt meg lehetett tenni a gyengélkedő Tv2-vel, de az RTL Klub, amely külföldi tulajdonban van, az Unión belül ellen tudott állni a kísérletnek. Kérdés, hogy ez így marad-e a jövőben is? Mik lehetnek azok az alkuk, amikor is az Unió szemet huny az ilyen állami erőszak, a politikai célokat is szolgáló, kikényszerített vagyonrablások fölött. Az a nemzetközi helyzet, amelyben a konfrontáció Oroszországgal csak növekszik, felértékeli a magyar kormányzat zsarolási potenciálját, ami azt jelenti, hogy továbbra is elnézőek lehetnek a belső autokratikus megoldásokkal szemben. Négy éve írtunk Ara-Kovács Attilával egy cikket arról, hogy a többsebességes Európa létrejötte nem egy lehetőség, hanem kikerülhetetlenül bekövetkező esemény lesz, mégpedig azért, mert egy érték és érdek ütközik a szövetségen belül: egyrészt az, hogy ez liberális demokráciák értékközössége, amelyen belül azokat az országokat, amelyek feladják ezeket az értékeket ki lehet nyomni, másrészt ez ütközik azzal a geopolitikai érdekkel, hogy ha bárki kikerül az Unióból, abba a geopolitikai vákuumba Oroszország benyomul. A vége mindenképpen az lesz, hogy kialakul a mag Európa, és paradox módon pont az orbáni érvek segíthetnek nekik ebben: ha nemzetállami Európát akartok, akkor hogyan lehetne megtiltani egyes nemzeteknek, hogy szorosabbra fűzzék a kapcsolataikat?

Azt jósolja tehát, hogy az Európai Unió a szervezeti gyengeségei miatt tartja rendszeren belül, például Magyarországot, de úgy, hogy egy kicsit kijjebb tolja…

Alapvetően geopolitikai okok miatt. De a kelet-európai országok éles kérdés elé néznek: vajon ebbe a mag Európába akarnak tartozni, vagy sem. A csehek, szlovákok, láthatóan igen, tehát a V4-ek között nincs ebben a kérdésben semmilyen homogenitás. Lengyelország különleges eset, mert ők lehetnének egy erősebb integráció legnagyobb nyertesei, ha odatartoznának, ha egy torz politikai folyamat nem lökné most őket Európa perifériájára. Ugyanakkor Románia, de még Bulgária sem akarna kimaradni egy erősödő integrációból. Miközben Orbán a nemzetállamot hangsúlyozza, ugyanakkor vétójogot követel magának az Unión belüli kérdésekben. Ez egy röhejes álláspont. Sehol nem tapasztalni az Unión belül azt, hogy egy ország vezetőjének személyes ambíciói ennyire ne legyenek összhangban az adott ország ténylegesen betölthető helyével.

Térjünk vissza a belpolitikához: mennyire szükségszerű, hogy ez a mai ellenzék ennyire szétesett képet mutasson?

Megint az lesz, mint négy éve: az együttműködést fogják hibáztatni. Pedig nem a céllal, illetve az együttműködéssel van a baj, hanem azzal, ahogyan ezt produkálták. 2014-ben nyilvánvaló volt, hogy Bajnai Gordon személyében van egy esélyes kihívó, de az ő pozícióját először a pártján belül ásták alá, majd a szocialisták tették ezt, és csak harmadrészt a Fidesz. Másfelől én értem, hogy az új politikai erőknek nehéz összefogni a korábbi, a konzekvenciákat nem levonó szereplőkkel, de attól, hogy ezek az egy és hat százalék között mozgó pártok azt mantrázzák, ők képesek egyedül is legyőzni a Fideszt, ez azt közvetíti a választók felé, hogy ők is hülyének nézik őket, s ugyanakkor a saját kormányképességükbe vetett hitet is aláássa. Végül pedig, ha el is jutnak a megegyezésig, akkor is fennmarad az egymással vívott értelmetlen küzdelem. Az ugyan akceptálható, hogy azok a pártok, amelyek öt százalék fölé képesek nőni, listán külön mérettessék meg magukat, másfelől viszont fontos lenne az egyéni körzetekben a megállapodás. Ha viszont azt látjuk, és különösen fontos itt Budapesten, hogy pártalkuk révén olyan jelölteket billentenek ki, akik négy éve megnyerték a körzetüket, akkor az ember elgondolkodik azon, hogy komolyan veszik-e a Fidesz elleni küzdelmüket. Ennek rossz az üzente, egészen pontosan az, hogy az egyéni teljesítménytől függetlenül bármikor politikai alkuk tárgyává válhat bárki.

„Magyar” fegyver, az újabb rongyrázás?

Tízmilliárdokért kerül magyar katona kezébe magyar fegyver”, holott pár évvel ezelőttig az MSZP-kormány modernizációs programját folytatták nagyságrenddel kisebb összegből. A cseh licenszű gépfegyverek és pisztolyok sima összeszerelésnek tűnnek a hazai korszerűsítéshez képest.

Jövőre a légierő fejlesztésével, valamint a katonák személyes ruházata és fegyverzete megújításával folytatódik a haderőfejlesztés – mondta a napokban a honvédelmi miniszter. Benkő Tibor hozzátette, hogy 2019 elején beindul a magyarországi kézifegyver-gyártás, így jövőre minden magyar katona kezébe magyar gyártású fegyver kerül.

A hír nem új, március végén jelentették be, hogy tíz éves időtartamban 200 ezer gyalogsági kézi lőfegyvert fog gyártani a HM Arzenál Zrt. a Ceská Zbrojovka Export nevű cég licensze alapján. Ez 200 munkahelyet teremt.

A megállapodás értékét 100 millió euróban (32-33 milliárd forint) jelölték meg akkor.

A terv az, hogy a cseh hadsereg is kap a legyártott fegyverekből.

Később ismertté vált, hogy a Zbrojovka Bren 2 gépkarabélyáról, a Scorpio Evo 3 géppisztolyáról, a P-07 és P-09 pisztolyáról van szó. Mindegyik nemzetközileg nagyon elismert, kitűnőnek ismert hadieszköz. A magyarországi bemutató videója itt tekinthető meg. Júliusban a cseh haderő napja alkalmából Budapesten is bemutatták a fegyvereket.

 

Forrás: mzv.cz

A kérdés első pillanattól az volt, hogy gazdaságos-e komplett üzem felépítésével (mint később kiderült, Kiskunfélegyházán), mindössze tíz év alatt a kicsiny magyar haderő (plusz esetleg a többi rendvédelmi szervezet) számára ekkora összeget fordítani az egyébként kétségtelenül igen nagyra becsült fegyvereket legyártani (a maradékot pedig a csehek rendelkezésére bocsátani). Továbbá, hogy mennyire „magyar” lesz ez a néhány termék. Mindenesetre a tavaszi bemutatón készült felvételen az olvasható a kiállított képeken, hogy a fegyverek Magyarországon összeszereltek (Assembled in Hungary).

Forrás: killermetals.blog.hu

A tervek szerint 2019-től aztán teljesen itt gyártják őket. Ebből az következhet, hogy egyes alkatrészeket hazánkban fognak előállítani. De ettől még

a magas hozzáadott érték zöme a cseh gyártónál marad

(nagyjából ahogyan a „mi autónk” esetében).

Idővel az is kiderült, hogy 21,7 milliárd forint az az összeg, amit az Arzenál zrt. tervez, amelyben benne van az építkezés, az eszközbeszerzés is. Egyedül a licenszre csaknem ötmilliárd közpénz ment el ebben az évben. Ez derült ki a cég 2018-as üzleti tervéből, amely oldal azonban már nem található.

Korábban egyáltalán nem ez volt a terv. Még 2008-ban döntött arról az MSZP-s kormány, hogy 2009-18 közötti 10 éves stratégiai terv keretében mintegy 7700 gépkarabély modernizálását végzik el.

Az első öt évre megközelítőleg 7,26 milliárdot terveztek

– derült ki egy akkor ellenzéki fideszes képviselőnek adott miniszteri válaszból.

Az akkori indok szerint a modernizációs program segítségével korszerűsített gépkarabélyok értéke és használhatósági ideje jelentősen megnő, felszereltsége bővül. Ez a megoldás jóval gazdaságosabb, mint új fegyverek beszerzése, mert csak a kiegészítő eszközök némelyike milliós értékű. Ráadásul más egyéb gépkarabély-típusok alapkészletébe a beszerzendő kiegészítők nem tartoznak bele, így új gépkarabélyok vásárlása már csak ezért is gazdaságtalan és indokolatlan lenne.

Speciális kiegészítő eszközökkel – így például gránátvetőkkel, éjszakai és nappali irányzékokkal, lézeres célmegjelölővel, taktikai lámpákkal – szerelték volna fel a meglévő fegyvereket.

Azokat, amelyek ugyan nem számítanak a legkorszerűbbnek, de a szokásos hazai katonai célokat kiszolgálják (speciális, minden igényt kielégítő eszközöket pedig elegendő a békefenntartó expedíciókban szolgáló katonák kezébe adni, s ezeket érdemesebb megvásárolni). Magyarországon a 60-as évektől Kalasnyikov rendszerű gépkarabélyokat állítottak hadrendbe. Ezek az AK 47-es alapra épült AK-63-asok és AMD-65-ösök ráadásul

részben hazai fejlesztésűek – tehát valószínűleg „magyarabbak”,

mint a licensz alapján itt csak összeszereltek. S hogy mennyire jónak tartják a mai napig, álljon itt a felderitokblogja egy írása.

A program el is indult, magyar szakemberek elkészítették több típus modernizált mintapéldányát, amelyek tesztje is elkezdődött. Egy 2012. eleji szakcikk is inkább amellett érvel, hogy

a korszerűsítés költséghatékonyabb új fegyver beszerzésénél.

Sőt, az év novemberében az akkor már fideszes honvédelmi miniszter, Hende Csaba korábbi elődjének, Juhász Ferencnek adott írásbeli válaszában is a program folytatásának szellemében adott tájékoztatást, amely szerint „további védelmi ipari szolgáltatásnak minősül különféle lövészfegyverek fejlesztése, különösen az alábbi fegyvertípusok esetében AK-63F átalakítása AK-63M (modernizált), fegyveralkatrészek gyártása, készre szerelése”.

Következő évben pedig a mostani cseh-üzletbe bevont HM-cég, az Arzenál Zrt. készített ismertetőt a típus modernizációjáról.

És mintha mi se történt volna, 2015 áprilisában a HM Arzenál a Budapesten akkreditált katonai attasék számára tartott helyszíni bemutatót nyírteleki részlegében, amelynek keretében szó esett az AK-63F gépkarabély modernizációjáról is. Elhangzott:

az átalakítás segítségével biztosítható

a modern célzóberendezések és egyéb kiegészítők felhelyezése, így lehetővé válik a gyors és pontos tüzelés nappali és éjszakai viszonyok, valamint extrém (-30 °C és +50 °C) hőmérsékleti körülmények között.

Arra nincs válasz, hogy mi változott meg a 2017-ig tartó egy-másfél évben, amikor a licensz-gyártás mellett döntöttek. Valószínűleg két oka lehet. Az egyik az Orbán Viktor által 2013-14 óta rendszeresen felhozott „újraiparosítás”, amelynek jegyében egyre-másra épülnek az összeszerelő-üzemek, a másik a megfelelés az új amerikai adminisztráció igényének, a nagyobb GDP-arányos védelmi költségvetés.

Van, amiben Soros György egyetért a magyar kormánnyal

Soros-terv nem létezik, az csak a választási kampány része, a nemzeti konzultáció hazugságokra épül, és az sem igaz, hogy uniós tisztviselők „vannak Soros György zsebében” – ezt mondta a FüHü-nek adott interjúban Csontos Csaba, a Nyílt Társadalom Alapítvány magyarországi szóvivője. Arról is beszélt, hogy az elmúlt időszakban az ellenségképzés lett a kormányzati kommunikáció fő iránya, de a gyűlöletkeltés az őcsényihez hasonló esetekhez vezethet. Csontos Csabát is megkérdeztük arról, Soros-ügynöknek tartja-e magát.

Csontos Csaba
Fotó: FüHü

Mit szól a plakátkampányhoz és a nemzeti konzultációhoz?

Nagyon sok probléma van ezzel a nemzeti konzultációval. Alapvetően az, hogy

hamis állításokra épül.

Újságcikkekből, Soros György által írt véleménycikkekből kiragadott részletekből extrapolál bizonyos feltételezéseket, és azokat úgy állítja be, hogy tulajdonképpen már be is épültek az Európai Unió döntéshozatali folyamatába, és egy létező tervként működnek. Ez így természetesen nem igaz.

Soros György egy sokat publikáló, sokat megnyilvánuló ember, aki az elmúlt évtizedekben a befektetői tevékenysége mellett nagyon sok emberbaráti adományozó tevékenységet indított el. Emellett a gondolatait megosztja a külvilággal, publikál, előadásokat tart.

Azok a kiragadott idézetek, amelyeket a kampányban használ a kormányzati kommunikáció, azok egy 2015-ös, a Project Syndicate-en megjelent esszéből vannak kivéve, amelyet egyébként egy évvel később már sok szempontból meghaladott Soros György gondolkodása, és ezt a Foreign Policy tavaly júliusi cikkében ki is fejtette.

Ha visszamegyünk az eredeti kérdésre, több probléma van magával a kampánnyal is. Egyrészt a kampányt kísérő masszív kommunikáció, a plakátok, tévés, rádiós, online kampány elég erős gyűlöletkeltő és ellenségképző hatást fejt ki.

Azt látjuk, hogy az elmúlt egy évben

egyértelműen az ellenségképzés lett a kormányzati kommunikáció fő csapásiránya.

Voltak ugye a menekültek, a „migránsok” az elején. Aztán jött „Brüsszel”, ami azért volt bizarr, mert az EU egy népszerű dolog Magyarországon, a lakosságnak több mint kétharmada támogatja az ország uniós tagságát. Ezért az a csúsztatás történt a „Brüsszel, mint ellenség” kampányban, hogy a kormányzati kommunikáció egyenlőségjelet tett az Európai Unió és a brüsszeli bürokrácia között.

Ennek keretében ráadásul

a lakosságot szándékosan félrevezették

azzal, hogy összekeverték a döntéshozói szerveket, amelyekben ott ülnek a magyarok, így az Európai Tanácsban, az állam- és kormányfők fórumain Orbán Viktor maga is részt vesz, és a Bizottságot, amely döntés-előkészítő és ellenőrző funkcióval bír.

Közben jött a civilek elleni kampány, a megbélyegző törvény. Itt már megjelent Soros György és a Nyílt Társadalom Alapítvány neve, mint támogató. Ebből nőtt ki a Soros György elleni kampány, amelynek már a második hullámát látjuk, hiszen nyáron, szerencsére csak rövid ideig, de volt egy gyűlöletkeltő kampány Soros György ellen személyesen.

Tehát akkor Ön azt mondja, hogy a „Soros-terv”, amit a kormány most már naponta többször is emleget, valójában nem létezik?

Most már ott tartunk, hogy a múlt heti Kossuth rádiós interjúban maga Orbán Viktor is azt mondta, hogy ha Navracsics Tibor nem tud arról, hogy van Soros-terv, akkor ezért kell kideríteni a titkosszolgálatok bevonásával, hogy van-e Soros-terv. Most előreugrottam kicsit az időben, de nem csak mi mondjuk, hanem már a kezdetektől fogva értelmiségiek, talán százas nagyságrendben mondták ki, beleértve Navracsics Tibort is, hogy nem létezik ilyen.

Látható, hogy

ez egy Magyarországra kitalált kommunikáció,

hiszen nem véletlenül mondta Navracsics Tibor és más uniós biztosok is, hogy nincsen ilyen napirenden, tárgyalások során soha nem emlegetik a Soros-tervet. Ez a magyar lakosságnak, a magyar választóknak szól, a választási kampány része.

Azt gondolom, hogy nem is lenne érdemes erről tovább beszélni, csak sajnos ott landolt a postaládákban több millió háztartásban ez a hazug kérdőív. Azért is tartjuk károsnak ezt a kampányt a gyűlöletkeltés mellett, mert ez egy ál-konzultáció. Egyrészt

manipulatívak a kérdések,

van hozzájuk egy sorvezető, aminek a végén megkérdezik, hogy „ugye nem akarod, hogy valami nagyon rossz történjen”. Az ilyenek a valódi társadalmi párbeszédet értékét csökkentik.

A Nyílt Társadalom Alapítvány hisz a valódi párbeszédben. Annyi olyan kérdés és megoldandó probléma lenne Magyarországon, az egészségügy helyzetétől, az oktatástól a nyugdíjkérdésig, amit meg kellene beszélni a társadalommal, oly módon, hogy valódi kérdéseket tesznek fel, vagy akár, meghagyni a lehetőséget az embereknek, hogy ők tegyenek fel kérdéseket. Magyarországon elfojtják a társadalmi kezdeményezéseket, fölülről irányított kérdések vannak.

A harmadik nagyon veszélyes dolog, és ez a kérdések mögé van elbújtatva, hogy az Európai Unió ellen dolgozik az egész kampány, mert azt sugallja, hogy az Unió sötét erők zsebében van.

A kormány azt mondja, hogy aki tagadja a Soros-terv létezését, az azért teszi ezt, mert Soros György ügynöke. Mástól is megkérdeztem már: Ön akkor Soros-ügynök?

Nyilvánvalóan nem vagyok ügynök, én munkavállaló vagyok, egy alapítványnál. Olyan munkaszerződésem van, mint bárkinek Magyarországon, aki egy vállalatnál, közigazgatásban vagy bárhol dolgozik. Ha ezt ügynöknek nevezik, akkor lehetnék az is, de ez a címkézés megint az ellenségképzéshez tartozik.

A magyar történelemnek voltak olyan korszakai, amikor címkéztek embereket származásuk, politikai meggyőződésük miatt. Nagyon rossz dolog lenne, ha oda mennénk vissza.

Visszatérve arra, hogy akik letagadják, hogy van Soros-terv, azok mind Soros György zsebében vannak. Megint tisztázni kell valamit: hogyan működik az EU döntéshozatali folyamata. A kommunikációban szándékosan mossák össze a döntéshozó és a végrehajtó ágakat. Ez odáig ment, hogy amikor a strasbourgi emberi jogi bíróság, amelynek semmi köze az Unióhoz, két bangladesi menedékkérő ügyében hozott egy olyan döntést, amely szembe ment a magyarországi ítélettel, rögtön utána az jelent meg a kormányzati kommunikációban, hogy már a bíróságok is a Soros-tervet hajtják végre, és az Unió máris lép.

Ez nem a tudatlanságukat mutatja,

én biztos vagyok benne, hogy a magyar kormányban minden megfelelő ember pontosan tudja, mi a különbség a luxemburgi Európai Bíróság és a strasbourgi bíróság között, a Bizottság és a Tanács között. Szándékosan keverik össze őket, hogy a saját kommunikációjuk alá rendeljék az üzeneteket.

Fotó: FüHü

És hogy ki kinek van a zsebében… Korábban megjelentek olyan cikkek a kormányzathoz közel álló médiumokban, amelyek azt mutatják be, hogyan dolgozik Brüsszelben a Nyílt Társadalom Alapítvány és intézetei. El kell mondani, hogyan működik a brüsszeli döntéshozatal és döntésbefolyásolás.

Ez utóbbit lehet lobbizásnak vagy advocacynek nevezni. Ez Európában egy nagyon átlátható történet.

Minden találkozó nyilvános, lehet tudni, ki kivel találkozik.

A hazai médiában olyan kifejezéseket használnak, mint „zárt ajtók mögött tárgyaltak”, amelyek obskúrusnak tüntetik fel az ilyen megbeszéléseket.

Több ezer érdekképviseleti szerv működik Brüsszelben. A mi irodánk 14-15 fős, a rendezvényei nyilvánosak.

Ettől fél Magyarország?

Dolgoztam én vállalati oldalon is ezen a területen, ez ott is ugyanúgy megy. Szakpolitikai kérdésekben megvitatnak dolgokat. Például egy parlamenti képviselő nem szakértője minden kérdésnek, meghallgat mindenkit, a döntéshozók igyekeznek minden érintettet meghallgatni és eldöntik, ki volt meggyőző, kivel értenek egyet. A legfontosabb: csak értelmes üzenetet várnak, csak valódi tartalomról hajlandóak beszélgetni.

A kormány és a hozzá közel álló médiumok egy oroszokhoz közel álló hackercsoport állítólagos dokumentumaira hivatkozva mondják azt, hogy emellett van egy manipuláció, amit az alapítvány, és, az ő szavaikkal élve, a „Soros-hálózat” folytat. Erről mit gondol?

Nem akarok belemenni, hogy mi köze a csoportnak az orosz titkosszolgálatokhoz, de valóban volt egy támadás, amikor belső dokumentumokat, levelezéseket elloptak. A kormányközeli sajtóban azt írják, hogy több mint 200 képviselő van a baráti listán. Azt tudom erre mondani, hogy

minden érdekérvényesítő összeállítja azoknak a listáját, akihez megítélése szerint egy adott szakpolitikában érdemes odamenni.

Ez a vállalati oldalon is ugyanígy működik. Ezt tanítják is. Mondok egy egyszerű példát: atomenergetikában dolgozó cégnek nem érdemes egy zöldpárti képviselőt megkeresnie.

Tehát, ha egy belső levelezésben azt látják valakiről, hogy vele tudunk beszélni, akkor az annyit jelent, hogy nyitott például emberi jogi kérdésekre. Az bizarr gondolkodásra vall, ha valaki azt mondja, hogy azok a döntéshozók, akik nyitottak a párbeszédre egy szakpolitikai témában, máris annak szervezetnek a „zsebébe kerülnek”, amely képviselőivel beszélgetnek.

Tehát itt inkább arról van szó, hogy azonos elveket vall az alapítvány és bizonyos képviselők?

Így van. Ez a munkánk része, hogy felmérjük, kivel lehet beszélgetni. Tegyük fel, hogy találkozik valaki egy kávéra egy újságíróval. Ez vállalati oldalon is létezik. Sőt, én nem hiszem, hogy a magyar kormány emberei ne találkoznának döntéshozókkal Brüsszelben, vagy épp újságírókkal.

Az az igazság, hogy amikor azt mondják, hogy valaki valakinek a zsebében van, az súlyos inszinuáció, mert azt feltételezi, hogy pénzek mozognak és valakit lefizet valaki.

Vagyis ez egy korrupciós vád?

Azért csak inszinuáció, mert aki ezt állítja, az semmilyen tényt nem említ, csak annyit mond, hogy ki kell deríteni.

Térjünk vissza a civilekhez. A kormány azt mondja, hogy azért támogatnak civileket, mert ők is azt a tervet akarják megvalósítani, amiről mondta, hogy nem is létezik: le akarják bontani a kerítést és be akarnak telepíteni egymillió bevándorlót. Valóban ezért támogatják őket?

Nem. És

Soros György sem akarja lebontani a kerítést és nem akar behozni egymillió menekültet se Európába, se sehova. Sőt, a kötelező kvótaelosztást kifejezetten ellenzi.

De megérkezett több mint egymillió ember Európába. 2015 volt a csúcs, azóta csökkent a szám, de nem azért, mert kerítést építettünk, hanem azért, mert Törökországgal született egy megegyezés, és a két fő útvonalon több szűrést vezettek be.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szíriai menekülthullámban főleg a középosztály jött el, azok, akiknek volt pénze arra, hogy ide tudjanak jönni. Azok jelentős részének, akik a környező országok menekülttáboraiban vannak, nincs erre pénze.

Mármint a Szíriát körülvevő országokra gondol?

Igen, Jordániára, Törökországra, Libanonra. Azok a megoldási javaslatok, amelyeket Soros György leírt, illetve az alapítvány és az általa támogatott szervezetek képviselnek, arról szólnak, hogy egyrészt a már ideérkezett menekülteknek valamilyen jogsegélyt, egészségügyi segítséget, pszichológiai segítséget nyújtsanak. Utóbbiról kevesebbet beszélünk, pedig ők traumatizált emberek. És nem csak a jogaikat, hanem a kötelezettségeiket is el kell nekik mondani.

Fotó: FüHü

Ha a hatóság ignorálja, hogy itt vannak, nem kommunikál velük, és ahogy látjuk, kirakják őket egy senkiföldje-zónába, hátha megunják és elmennek – ezzel nem csak az emberséges bánásmódot és a genfi egyezményhez kötött jogokat sértik meg, hanem rontják a helyzetet. Ezeket az embereket, akik átéltek egy traumát, fölösleges frusztrációnak teszik ki.

Ezzel a későbbi beilleszkedésüket nem, hogy segítik, hanem még taszítják is őket tőle.

Ők már eldöntötték, hogy elmenekülnek. Valahova el fognak jutni, és ha olyan helyről jöttek, ahol valóban életveszélynek vannak kitéve, akkor megkapják a menedékjogot. Valamikor őket integrálni kell. Ebben is tudnak segíteni a civil szervezetek, akiket támogatunk.

A másik fontos csapásirány, hogy a megoldást azokon a helyszíneken kell keresni, ahonnan a menekültek elindultak.

Tulajdonképp ezt mondja a magyar kormány is.

Így van, ebben teljesen egyetértenek. Csak ugye eltér a külső és belső kommunikáció.

Magyarországon azt mondják, hogy nem értenek egyet Soros Györggyel, de a nemzetközi fórumokon néhány pontban ugyanazt vallják.

Visszatérve a helyszínekre: vannak olyan helyzetek, mint a szíriai polgárháború, vagy Afganisztán és Irak, ahol folyamatos az erőszak, a terror. Ott politikai megoldást kell keresni. A többi országban, főleg Afrikában, a szubszaharai régióban, ott a klímaváltozás miatt várható éhínségek megoldása hosszabb távú, más jellegű. Mindkét dolog a nemzetközi közösségre vár.

A lényeg, hogy a helyszínen kell segíteni, de ha már megérkeztek a menekültek, akkor nekik segíteni kell abban, hogy minél hamarabb integrálódjanak. Ez mindenkinek jó: a befogadó társadalomnak is és az érkezőknek is.

A gyűlöletkeltés, ami nálunk folyik, csak oda vezet, mint ami Őcsényben történt.

Olyan ijedtek, kétségbeesettek az emberek, hogy teljesen irracionálissá vált az érvrendszerük. Olyan apokaliptikus víziókat vetít eléjük a központi kommunikáció, ami után nem is lehet csodálkozni, hogy még pár gyereket sem hajlandóak egy hétig megtűrni maguk között.

Az alapítvány nem csak a menekültekkel foglalkozó civileket támogatja, hanem sok egyéb szervezetet is. Mi alapján választják ki, kiket támogatnak és egyáltalán, hogy néz ki ez a támogatási rendszer?

Vannak nagy programok, ezeknek vannak pályázati kiírásai, amelyeken elindulhatnak közösségek, civil szervezetek, akik megfelelnek a feltételeknek – ezek általában az átláthatóság és a tapasztalat. Lényeges, hogy

ezek nem politikai kritériumok.

Ha bejelentkezik egy nem liberális beállítottságú szervezet, az is kaphat támogatást. Közösségfejlesztő, közösségeket segítő programjaink is vannak.

Azt is látjuk, hogy ma Magyarországon van egy nagy párbeszéd-, bizalom- és együttműködési hiány. Ha nincs párbeszéd, nem alakul ki bizalom. Hajlamosak vagyunk elhinni minden információt, a legvadabb dolgokat is. Az együttműködésnek meg a bizalom lenne az alapja. Ha a gyűlölettel próbálunk szembe menni, ezeket kell kiépíteni.

Sok jó példa lenne, de ha ezek az alulról jövő kezdeményezések nem kapnak levegőt, támogatást, illetve megbélyegzik őket, akkor nem lesz továbbra sem párbeszéd, együttműködés, bizalom.

Soros György az elmúlt időszakban 18 milliárd dollárt adott a Nyílt Társadalom Alapítványoknak. Miért adta ezt, és mire fogják felhasználni?

Ez nem egy pillanatnyi aktus volt, évek óta folyik, most fejeződött be. Soros György 87 éves. A menedzsment arra készítette fel a szervezetet, hogy tudja tovább vinni az ügyeket, a nyílt társadalom eszméjét. Soros György azért döntött úgy, hogy vagyonának nagy részét az alapítványra hagyja, mert azt gondolta korábban, hogy erre szüksége van a világnak.

Világszerte szűkül a tér az alulról jövő kezdeményezések körül. Az antidemokratikus rendszerek gyakorlatilag kiszorították az alulról jövő kezdeményezéseket, a civil társadalmat.

Ezekben az országokban nem tűrik az ellenvéleményeket.

Soros György azért küzdött az elmúlt 30 évben, hogy a szabadságot, az emberi jogokat, a jogegyenlőséget, a kisebbségeket, a sérülékeny csoportokat segítse. Sajnos erre még sokáig szükség lesz.

A támogatási rendszer pedig nem változik. Ez nem úgy működik, hogy akkor most gyorsan eltapsolja az alapítvány a pénzt, épp ellenkezőleg, hosszú távra rendezkedik be.

A Bloomberg azt írta, hogy valójában ennek az adományozásnak a célja adóelkerülés volt. Ez is szerepet játszott?

Az amerikai törvények hagytak egy határidőt arra, hogy az offshore cégekben felgyülemlett vagyont vagy jótékony célra használják, vagy adót kell fizetni utána. Ez valóban így van, de Soros György több mint 30 éve kezdte el filantróp tevékenységét. Erre már korábban is 14 milliárd dollárt szánt. Ő azért hozta ezt a döntést, hogy a célokat tovább vigye.

Fotó: FüHü

Ha valaki a magyar kormányt hallgatja, akkor azt gondolja a nyílt társadalomról, mint elvről, hogy az valami rossz dolog, ami ellen küzdeni kell. Valójában mi ez a nyílt társadalom, miről szól?

Soros György Londonban tanult, filozófiát is hallgatott Karl Poppertől, a 20. század egyik meghatározó filozófusától. Az ő leghíresebb könyve volt A nyílt társadalom és annak ellenségei. Nyilván az ő előadásai és könyvei is inspirálták Soros Györgyöt.

A nyílt társadalom egy fejlett, demokratikus, szabadságon, jogegyenlőségen, a vélemények pluralitásán alapuló, párbeszédre épülő rendszer.

Arra lehetőség, hogy az emberek szabadságban éljenek, meg tudják beszélni a dolgaikat, és legyen társadalmi mobilitás. A zárt társadalmak megszüntetik a véleményszabadságot.

Arról mit gondol, hogy az utóbbi időben nem csak Magyarországon van egyre több támadás, egyrészt ez ellen a gondolat ellen, másrészt személyesen Soros György ellen, hanem egyre több országban?

Ez valahol párhuzamosan zajlott azzal, hogy különböző, még demokratikus országokban is, megerősödtek a populista hangok. Hangosabbá váltak a leegyszerűsödött üzenetek. Ezt sok mindenhez lehet kötni, de a nyugati világban a 2008-as válság után volt egy elbizonytalanodás.

Ez frusztrációt okozott.

Sokan ma is úgy érzik, hogy a legfelsőbb elitben jól jártak az emberek, érintetlenek maradtak, ők meg nagyon sokat vesztettek.

Ugye a második világháború után kialakult jóléti rendszerek egyik fő üzenete az volt, hogy a következő generációnak mindig jobb volt, mint az előzőnek. Most egy olyan korszak határán vagyunk, vagy bele is léptünk, amikor ez nem látszik biztosnak. Nagy társadalmi rétegek lába alól kijött a talaj.

A háború után megszilárdult a jobb- és baloldali pártfelosztás, a váltógazdálkodás a kereszténydemokrata-konzervatív jobboldali, illetve a szociáldemokrata baloldali gondolkodás között. Bejöhettek még centrista, liberális pártok. De most azt látjuk, hogy a mainstream pártok üzenetei már nem jutnak el a választók jelentős részéhez, és

az elbizonytalanodó választók nyitottak lettek a populista ígérgetésekre. Új, radikális, elitellenes közbeszéd alakult ki a politikában is.

Ebből a szempontból Soros György ideális célpont lett. Azonosították a liberális eszmékkel, az alapvető emberi jogokkal, a szabadságjogokkal. Mivel a kisebbségi jogok védelmébe olyan csoportok is beletartoztak, amelyek ellen könnyű volt érzelmeket mozgósítani, leegyszerűsített populista ígéretekkel, amelyekre fogékonyak a talajt vesztett rétegek.

Ebben az a bizarr, hogy nálunk az elitellenes kommunikációt pont a hatalmon lévő elit folytatja.

Magyarországon van egy másik vonulata ennek: Soros György magyar származású, pénzügyi befektető, liberális ügyeket képvisel, és sok helyen kirekesztett kisebbségeket karol fel a programjai egy részével. Ezek a kirekesztett csoportok, akár a romák, akár a menekültek, akár a szexuális kisebbségek könnyű célpontok – és aki a kirekesztetteket segíti, az rossz ember.

Az alapítványnak a CEU-hoz van valamilyen köze?

Külön jogi entitások vagyunk, nem is nyilatkozunk egymás ügyeiről. Alapítónk ugyanaz a személy és empátiával tekintünk a másikra, amikor azt politikai támadás éri.

Mit szól ahhoz, hogy a kormány most nemzetbiztonsági vizsgálatot is akar a „Soros-hálózat” tevékenységével kapcsolatban?

Abban látjuk a veszélyt, hogy

ez egy fenyegetés.

Nem feltétlenül csak a Nyílt Társadalom Alapítványra nézve, hanem az újságírókra és a civil szervezetekre is. Hiszen itt őket nem is annyira burkoltan meg is nevezték. Az újságírók fenyegetése pedig kifejezetten káros, hiszen az a szabad sajtó elleni támadás.

Ami a legfontosabb az alapítvány szempontjából, hogy mi mindenféle gyanúsítgatás ellenére fenntartjuk a támogatásainkat és elkötelezettségünket Magyarország iránt, és segítünk a magyar embereknek, hogy megoldják a problémáikat.

Orbán újabb méregpohara

0

Nem kell ahhoz ma már Finkelstein, Isten nyugosztalja, hogy igazi mérget keverjenek a nekünk beadott kommunikációs italba. Nem a véletlen, nem egy kósza gondolat hozta elő Orbán Viktorból az ötletet: kérjünk pénzt az Uniótól az általunk felhúzott határvédő kerítésre.  A miniszterelnök, vagy az ötlet kitalálója, pontosan tudta, hogy ezt a kérést Brüsszel úgy sem fogja teljesíteni, mégpedig, mindenki számára átlátható módon, több okból.

 

Először is: a magyar kormánynak eszébe sem jutott egyeztetni az Unió megfelelő szerveivel, vezetőivel, hogy márpedig mi kerítést húzunk a déli határra. Most nem érdemes vitát nyitni a fölött, hogy szükséges volt-e ez a kettős, most már többes védelem a (be)vándorlók ellen, mert a vita tévútra visz. A lényeg: Orbán, a magyar kormány, erőteljes politikai retorikát használva húzta fel a déli határszakaszra a kerítést. A mondás az volt: ha Európa nem is, mi magunk megvédjük saját hazánkat. Ezért így, ezzel a módszerrel állunk ellen a nyomásnak; ide egyetlen idegen se tegye be a lábát.  Akkoriban többen arra hívta fel a figyelmet, Berlin, Párizs, vagy éppen Brüsszel, hogy nem lehet önálló akciókkal védekezni, összehangolt akcióra, cselekvési programra van szükség. Csakhogy Orbánék – talán az akkor még élő és aktív Finkelstein tanácsadóval az élen – úgy ítélték meg: belpolitikai haszonszerzésre éppen alkalmas a kétségkívül egyre erősödő migrációs nyomás. Tudták, hogy Magyarország soha nem lesz az általuk csak migránsnak nevezett vándorlók célpontja; ők pontosan annyit akartak, hogy átvándorolhassanak Magyarországon, valahol másutt meglelve igazi hazájukat.  A magyar kormányfő szinte elsőként ismerte fel a párizsi terrortámadás után, hogy a félelem beköltözött Európába, és ha nem vagyunk célpont, beköltözött Magyarországra is.  Azóta vált hazánkban folyamatos kampánytémává a migránsok elleni harc, kezdetben csak a mi országunkat védendő, utóbb egész Európát.

Itt érkeztünk el az újabb kommunikációs fordulathoz: innen kezdve a kerítés már nem pusztán Magyarország védelméül szolgált, sőt, nem is elsősorban arra, hanem Európától hárította el a tömegeket.

Mi lettünk azok, akik lényegében megvédtük a kontinenst, a mi módszereinkkel, de hatásosan, eredményesen.

A migránsozás, kiváltképp Soros György képbe emelése után, újult erővel folytatódott, még akkor is, ha a határainkon már nem kellett bevándorló seregeket föltartóztatni. (A kormány által manipulált hírekben négy ember felbukkanása is, mint például a vasárnapi hírekben lehetett hallani, tömegként van megénekelve…) Az orbáni tematika ily módon háromkomponensűvé vált:

1. a magyar kormány megvédte az országot, 2. a magyar kormány megvédte a keresztény Európát, 3. Soros György a civilszervezeteken és az Unión keresztül pénzeli az illegális vándorlókat.

És most innen sikerült továbblépnie Orbán Viktornak. Kérjük meg az árát, hogy megvédték Európát, Brüsszel adja oda a kerítés árának a felét. (Egy minapi közlésből tudjuk, hogy annak építése során is furcsa, követhetetlen összegek kerültek napvilágra, csak annyi feltételezhető, hogy jókora mennyiség eltűnt valahol a rendszerben, vagy a zsebekben…)

A pénzt Brüsszel nem fogja odaadni. Mint ahogy ezt gyorsan jelezte is az unió. Megismételjük: azért, mert nem kért ilyen kerítést, azért mert a magyar kormány nem kért előzetes véleményt, és azért mert a magyar kormány mindeddig kitért a közös gondolkodás, cselekedet elől.

De: hazánk, mint tudjuk, nyolc hónap múlva választ. És sokszor tűnt már úgy, hogy a kormánypárt ötletei elfogytak, nincs új gondolat, akció, amellyel hatni lehetne a választókra. Ha csak a migránsok-Brüsszel-Soros háromszögben nem találnak új fogást. És találtak: a brüsszeli elutasítás alkalmas arra, hogy bizonyítsuk:

1. az Unió Soros György kezében van, 2. Soros György számára az illegális bevándorlók betelepítése a legfontosabb cél, 3. Brüsszel számára fontosabb a milliárdos, országokat romba döntő oligarcha, mint Európa védelme.

Erre a gondolatkörre építi a kampányának jelentős részét a Fidesz és a magyar kormány.  Ez alkalmas lesz arra, hogy kormányzati tájékoztató plakátok jelenjenek meg, amelyek elítélik azokat, akik nem védik meg a hazát és Európát; alkalmas lesz arra, hogy nehéz helyzetbe hozza az ellenzéket: hajlandó-e együtt követelni a pénzt a Fidesszel Brüsszeltől, vagy Soros csatlósaként nemzetárulóvá válik; csak Orbán Viktor képes feltartozatni a migránsokat, Brüsszellel szemben is védelmet nyújtani, valamint rávilágítani Soros mesterkedéseire.

A Független Hírügynökség úgy tudja, hogy nemzeti konzultációt, bár felmerült, mint lehetőség, már nem indítanak, kevés lenne rá az idő, de a megfelelő szlogenek, kampánymondatok már készülőben vannak.

Orbán pontosan tudja: a többség nem lát át a kerítésen…

Czeglédy szabadlábon: fordulat az ügyben?

Szabadlábra került Czeglédy Csaba. Az ex-politikus ügyvédje szerint az mindenképpen fordulat, hogy a bíróság elfogadta tételes cáfolatukat az letartóztatásban tartás szükségtelenségéről. Furcsaságok azért maradtak az eljárásban.

A Szegedi Törvényszék fellebbezés nyomán szombaton elrendelte Czeglédy Csaba szabad lábra helyezését azután, hogy a járásbíróság 11 napja újabb 30 nappal meghosszabbította a letartóztatást. Hankó Faragó Miklós, Czeglédy ügyvédje a Független Hírügynökségnek azt mondta, hogy telefonon beszélt védencével, de még nem látta a bíróság végzését. Ezért nem is tudja megerősíteni a volt politikusnak a hvg.hu-nak mondott szavait.

Ezek szerint a törvényszék egyetértett azzal, hogy indokolatlan őt letartóztatásban tartani, mert befejeződött a nyomozás, közel a vádemelés, hiába állítja ennek ellenkezőjét az ügyészség, s már nem tudja befolyásolni a büntetőeljárást. De elmondása szerint a kiengedését azzal is indokolta a bíróság, hogy már nagyon hosszú ideje áll a legsúlyosabb kényszerintézkedés alatt.

Ezzel a bíróság elfogadta a legutóbbi letartóztatás-hosszabbítás idején tett állításaikat,

amelyekben tételesen cáfolták a nyomozók állításait.

Ez mindenképpen fordulat – mondta Hankó Faragó Miklós. Iratokkal bizonyították, hogy Czeglédy tavaly nem akadályozta a házkutatást, szabad lábon nem hiúsítja meg a nyomozást és nem áll fenn a bűnismétlés veszélye. Ez utóbbi fogalmilag is kizárt lenne, mert Czeglédy cége felszámolás alatt van, alkalmazottak sincsenek – mondta az ügyvéd.

Hankó Faragó Miklós úgy tudja, hogy a többi, 21 gyanúsítottal szemben már minden kényszerintézkedést megszüntettek, Czeglédy most a lakás elhagyását tiltó bűnügyi felügyeletbe került. Ez a korábbi lakhely-elhagyási tilalom és a házi őrizet keveréke: naponta két órára elhagyhatja a lakást személyes ügyek intézésére.

Az ügy furcsaságai nem szűnnek. Tart Czeglédy pót-magánvádas feljelentésének elbírálása a nyomozást vezető Szanka Ferenc ügyész ellen hivatali visszaélés miatt – erről itt írtunk bővebben. Azóta pedig kiderült, hogy a december negyedikei – a letartóztatás meghosszabbításáról szóló – végzéshez benyújtott iratokban felfedezték: az ügyészség

már csak felbujtással gyanúsítja Czeglédyt

a hatmilliárdot meghaladó gazdasági bűncselekményekben.

A rendőrségi minősítés megváltoztatása szabályos, de erről jegyzőkönyvben értesíteni kell a gyanúsítottat, ez azonban nem történt meg – mondta az ügyvéd. Hankó Faragó arról is tud, hogy az ügyészség a napokban vádat kíván emelni, noha ennek törvényes feltétele hiányzik. Ugyanis

tegnap újabb 200 oldalnyi irat érkezett a vádhatóságtól,

emiatt újraindul a 30 napos irattanulmányozási idő. Erről az ügyvéd írásban értesítette a megyei főügyészt, kérve az eljárási szabályok betartását.

Hankó Faragó Miklós ismét nem akart elébe menni a futó büntetőügytől függetlenül lehetséges jogorvoslati lépésekről. Azt azonban megerősítette, hogy ha a szabad lábra helyezési végzésben benne van, hogy túl hosszú ideje tartott a letartóztatás, az közelebb vihet az Emberi Jogok Európai Bíróságához forduláshoz. Ebben euróezrek kifizetését rendelhetik el Czeglédy javára az indokolatlanul hosszú letartóztatás miatt.

Czeglédy Csaba és 21 társa ellen bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás miatt zajlik a nyomozás, 6,2 milliárd forint áfa be nem fizetése és/vagy be nem vallása gyanújával. Czeglédy tavaly júniusa óta volt letartóztatásban, úgy, hogy október elején volt egy éve az utolsó kihallgatása. Azóta „mindössze” annyi történt vele, hogy húszat meghaladó bizonyítási indítványukat mind elutasították.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK