Érdekes

A kezdetektől a világhírig – A Zsolnay gyár története 1.

Most induló cikksorozatunkban az idén már 166 éves a világhírű Zsolnay gyár történetét dolgozzuk fel, amely egy tönkrement kőedénykészítő üzem felvásárlásával és újjáalapításával kezdődött. Az alapító fia, Zsolnay Vilmos néhány évtized alatt világhírűvé tette a Zsolnay kerámiákat, de közben persze mást is gyártottak.

Zsolnay Vilmos
Forrás: Wikimedia Commons

Zsolnay Vilmos 1828. április 19-én született Pécsen, egy ismert kereskedő és egy gimnáziumigazgató lányának gyerekeként. Összesen hat testvére volt, öten közülük Vilmosnál fiatalabbak voltak. Szülei azt akarták, hogy ő is kereskedő legyen, bár őt inkább a festészet vonzotta. A szülői akarat győzött: Bécsben tanult és dolgozott egy ideig, majd bejárt több európai nagyvárost, végül apja mellé szegődött.

Az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd nem sokkal később megismerkedett feleségével, Bell Terézzel. Három gyerekük született: Teréz (1854), Júlia (1856) és Miklós (1857).

Közben, 1852-ben édesapja megvette a tönkrement lukafai kőedénygyárat, amelyet Pécsre telepített, átnevezett Zsolnay Keménycserép Manufaktúrának, majd átadta legidősebb fiának, Ignácnak. Így tulajdonképp a Zsolnay-gyár alapítójának Zsolnay Miklóst kell tekintenünk, azonban Zsolnay Vilmos volt az, aki felfuttatta, majd világhírűvé tette azt.

A Zsolnay Keménycserép Manufaktúra cégtáblája.
Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba

Ignácnak ugyanis nem volt elég tehetsége ahhoz, hogy egy gyárat irányítson, hiába volt a cég kicsi, 8-10 alkalmazottal, akik csupán a helyi piacra gyártottak kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket. Ezért Vilmos előbb kölcsönnel segítette, majd 1865-ben át is vette tőle, miközben tovább üzemeltette időközben megnyitott üzletét is –

a Zsolnay gyárat pedig néhány évtized alatt világhírűvé tette.

Ahhoz, hogy fejleszteni tudja a gyárat, Vilmos kutatni kezdett, hogy megfelelő alapanyagokat találjon, és még vegyészeti tanulmányokat is folytatott, emellett pedig külföldről, főleg német nyelvterületről hívott szakembereket. 1868-ban aztán bejegyeztette új vállalatát Pécsi Cement, Chamott és Tűzálló Anyagáruk néven. A cementgyártás ugyan nem jött be, de a többi termék iránt nagy volt a kereslet. Folyamatosan kísérletezett különböző agyagokkal és mázakkal, közben pedig a gyárban elkezdtek művészi kerámiákat gyártani.

A Zsolnay Keménycserép Manufaktúra épületei egy 19. századi grafikán.
Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba

A 70-es évek elején már egy festőt is tudott szerződtetni, az 1873-as bécsi világkiállításon pedig bronzéremmel és oklevéllel jutalmazták, sőt, a királytól a Ferenc József-rendet is megkapta. 1878-ban, a párizsi világkiállításon már aranyérmet kapott, sőt megkapta a Francia Becsületrendet is.

Az évtized végén kezdtek el épületkerámiákat is gyártani. Közben családtagjait is egyre jobban bevonta a munkába. A fejlesztések is folyamatosak voltak: ekkor fejlesztették ki a magas tűzű zománctechnikát, amely aztán a gyár termékeit jellemezte.

A különböző nemzetközi díjak miatt

egyre nőtt a kereslet a Zsolnay-termékek iránt az egész világon.

Rengeteg nemzetközi kiállításon vettek részt, miközben az alkalmazottak létszáma is folyamatosan növekedett: 1882-ben már 460-an dolgoztak a gyárban – köztük sok családtag, akik a lakóházaikat is a gyár területén építették fel. Zsolnay Vilmos gyerekei közül Teréz és Júlia tervezőművészek lettek, Miklós pedig már 16 éves korától részt vett a gyár kereskedelmi részének irányításában.

Zsolnay Vilmos Zelesny Károly 1900-ban készült fényképén.
Fotó: Wikimedia Commons

Közben Pesten is nyitottak egy új gyártelepet, ahol kályhacsempék is készültek – hamarosan ez lett az egyik legsikeresebb termékük, de tovább gyártottak fazekasárukat, díszkerámiákat, majolikaképeket is.

Az 1880-as évek közepén újabb jelentős lépést tettek: Petrik Lajos és Wartha Vince vegyészek ekkor találták fel az eozint, de ehhez Zsolnay Vilmos hathatós közreműködése is kellett. Ő ugyanis továbbra is folyton kísérletezett, ez volt az ő valódi életcélja, ahogy egy bátyjának írt leveléből is kiderül: „Nem ösztökélt soha nyerészkedés vagy becsvágy.

Jól tudod, hogy nem vágyom sem pénzre, sem egyébre.

Belső kényszer sarkall munkára és alkotásra, mindig ez jelentette számomra az életet.”

Kísérletezőkedvét az is bizonyítja, hogy szép eredményeket ért el a kertészetben is, főleg a dinnyetermesztés terén, de rózsái is ismertek voltak. A gyár területén egy ideig kereskedelmi kertészet is működött, és még melegházat is létrehozott.

Eozin Zsolnay vízköpő Pécsen.
Forrás: Pixabay

Visszatérve a kerámiákhoz: a Zsolnay gyár volt a világon az első, amely az eozinnal, a különleges zöldes-kékes anyaggal dolgozott, amelynek különlegessége, hogy a színét a megtörő fény adja. (A nevét Éószról, a hajnal görög istennőjéről kapta.) Az eozinmáz a gyár újabb jellegzetes terméke lett, ennek köszönhetően sokkal színesebb mázat, illetve fémszerű termékeket tudtak előállítani.

Közben a gyár sorra vonzotta a neves tudósokat, művészeket is. A munkában, hosszabb-rövidebb ideig olyan alkotók is részt vettek, mint Lechner Ödön, Rippl-Rónai József vagy Victor Vasarely.

Az évszázad vége felé

egyre több jelentős magyarországi építkezéshez gyártottak pirogránit kerámiákat,

a legnevesebb építészekkel együttműködve. Ilyen volt többek között a budai Mátyás-templom, a Parlament, az Iparművészeti Múzeum, a Műcsarnok vagy épp a Nagyvásárcsarnok. Nyugodtan ki lehet jelenteni: a 19. század végi szecessziós építészetben a Zsolnay-gyár meghatározó szerepet játszott. A gyár kerámiáit használta többek között Steindl Imre, Lechner Ödön vagy Schulek Frigyes is.

Az Iparművészeti Múzeum.
Fotó: Wikimedia Commons

Folytatódott a terjeszkedés is: megvették a budapesti Fischer Porcelán- és Majolikagyár részvényeinek többségét. 1899-ben már összesen 663-an dolgoztak a Zsolnay-gyárakban.

Az alapító azonban ekkor már súlyos beteg volt, és 1900. március 23-án meghalt. Később mauzóleumot emeltek neki a gyár mögötti dombon, ahonnan korábban ő maga is szívesen szemlélte a gyártelepet. (Életéről egyébként 2010-ben Pozsgai Zsolt filmet is készített A föld szeretője címmel, Őze Áron főszereplésével.)

Cikksorozatunk második részében a privatizációig folytatjuk majd a gyár történetét.

Források:

A Zsolnay gyár története 
Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.
A Zsolnay gyár és a család
Zsolnay Vilmos születése
Zsolnay család

Orbán a leglazább arc a világon

Az ember azt gondolná, hogy Felcsúton a kerítés is kolbászból van, végül is a miniszterelnök faluja – nem lekicsinylően használom a falu szót, tényleg az -, azt hinnénk: ömlik a pénz, minden új, minden csillog villog. Ehhez képest meglehetősen rossz állapotú út vezet keresztül a településen, bár – meglehet – a folyamatos építkezés, a többtonnás járművek jövés-menése a dolog magyarázata.

FH

Most is építkeznek, daruk magaslanak, a Puskás Akadémia területén persze. Amivel nem azt akarom mondani, hogy Felcsúton minden mást elhanyagoltak, csak a focistadion meg a hozzátartozó komplexum a fontos, nem ezt nem állíthatom, mert nem lenne igaz. Van itt új faluház, székelykapus Kúria ház – 2012-ben avatták – legalább is ezeket említik a helyiek, ha arról kérdezem őket mit kapott Felcsút attól, hogy a miniszterelnök idevalósi. Szeretik összehasonlítani Ceausescu szülőfalujával, aminek elsősorban az az alapja, hogy a román diktátor is épített egy stadiont Scornicestibe, még a nyolcvanas években, és ez a stadion azóta az enyészeté lett. És, ahogy írják, mesélik, senki, de senki nem érezte soha sajátjának azt a stadiont, mint ahogy a lufiként felfújt, a negyedosztályból az első osztályba juttatott Olt csapatát sem.

Az összehasonlítás igazságtalan, a koncepció is más volt, még akkor is, ha az alapvetés igaz: a miniszterelnök kedvenc sportága jutott kiemelt szerephez és beruházáshoz az alig több, mint kétezres községben. Orbán Viktor koncepciója más volt: akadémiát akart, futballistákat nevelő intézetet, iskolával, sok-sok pályával, kiemelkedő képességű nevelő edzővel. Többen hitték akkoriban, hogy az elképzelés egy nagyszabású üzleti terv része is; a majdani, már nem politikai szereplő futball-rajongó vállalkozása; a tehetségek exportálása nagy pénzeket ígér. Aztán az Akadémia ebbéli tevékenysége mintha háttérbe szorult volna; a kiemelt beruházások mellé megérkezett az első osztályú futballcsapat igénye. Ráadásul gyorsan, nem kivárva, amíg magától beérik egy ütőképes csapat, felnő egy új generáció, így aztán megesett, hogy az NB

I-be feljutott együttesbe egyetlen akadémista sem jutott, de még magyar játékos sem; az export helyett az import vált dominánssá.

Azt azonban, hogy Felcsút magáénak érzi-e a csapatot és az Akadémiát nem éreztem. Igaz, ennek az ellenkezőjét sem. Inkább azt: az emberek tudomásul veszik, hogy furcsa helyzetbe kerültek, van itt egy fantasztikus létesítmény, ami immár turisztikai látványossággá vált, de persze nem úgy, mint egy kastély, vár, vagy barlang, hanem úgy, mint az miniszterelnök hobbijának lenyomata. Az itt lakók félve pillantanak az idegenre, már legalább is arra, aki kérdezősködni akar, tartanak a látogató szándékától; többnyire azt érzik, hogy nem is annyira a kíváncsiság, mint inkább egyfajta rosszindulat övezi a falut. Pontosabban Orbán Viktort, amiért mindezt létrehozta, ráadásul leginkább adóforintokból.

FH

Kár lenne tagadni: magamon is érzem ezt az elfogultságot – hogy finoman fogalmazzak -; eleve nem azért jöttem ide, hogy ódákat zengjek Felcsútról, vagy, amit látok. Gyanakodunk egymásra kölcsönösen, legalább is azokkal, akik idevalósiak. Az önkormányzat alkalmazottja is méreget, látom rajta a bizalmatlanságot. Pedig csak azt akarom tudni, mi lesz most itt, ha már nem lesz Mészáros, illetve lesz Mészáros, de egy másik. Lőrinc, a falu jótevője, a miniszterelnök barátja lemondott, mint megtudom egy év múlva már közszereplőnek sem számít, a másik, a László – nem rokonok -, egyelőre társadalmi alpolgármester, és még hivatalosan nem is jelöltje a polgármesteri címnek, így nem is tartózkodik az önkormányzat épületében, az Akadémián dolgozik. A hölgy kezdetben nem szívesen válaszol, erősen tartózkodó, ahogy később megtudom tőle, ritkán találkozik jóindulattal, megtanulta, hogy jobb nem mondani semmit. Azt azonban később elmeséli: a Felcsútiak szeretik a falujukat, a gyerekek sem akarnak innen elmenni, munkát a közeli nagyvárosokban is találnak, akár Fehérváron, akár Budapesten, akár Tatabányán.

Meg, természetesen helyben is. Például az Akadémián. Főként az építkezésen, amely talán soha nem ér véget, mindig lesznek új célok, új beruházások. Most éppen a Sportcsarnok építésének hajrájában vannak; az is Makovecz -dizájn. Az építkezés terület tabu az idegen számára, nyilván csak a figyelmetlenség az oka, hogy senki nem állított meg, akadály nélkül bejuthattam az épülő csarnokba. Jánost kérdezem – így mutatkozik be -, mikorra lesz kész az új csarnok, azt mondja augusztusra kellene, de biztos nem lesz meg addigra. Ő maga Erdélyből jár ide, szereti ezt a munkát, biztos a fizetés, két-három hónapot tölt itt, aztán egy szusszanásra hazamegy, de utána jön vissza.  Egy másik munkástól, azt kérdezem, hogy mik azok a csarnokon belüli henger alakú elkülönített helységek, azt mondja: nem tudja, ő csak építi. Erősen töri a magyart, ő Ukrajnából van. A harmadik beszélgetőpartnerem magyar, ő mondja, hogy ez a beruházás hatmilliárdra volt tervezve – majd kétszerese a stadion költségeinek -, de biztos benne, hogy valahol tizenhárom milliárd környékén lesz a vége. Igényes egy stadionka, így mondja egyikük, réz a teteje, van benne minden, ami széppé teszi. Hogy ki lesz-e használva, vagy minek ide ilyen drága csarnok, arra már nem válaszol, sőt inkább bezárkózik. Felbukkan a szemében a lassan itt megszokottá váló félelem. Főként akkor, amikor megpillantja a portást, vagy minek nevezzem; utánam vetette magát, amiért illetéktelenül behatoltam az építkezésre. Hogy gondolja ezt, kérdezi tőle, hogy gondolja, hogy csak bejön ide, nem látja kiírva, hogy építési terület, idegennek bejönni tilos, Láttam, láttam, de gondoltam akkora veszélyt csak nem jelent, ha körülnézek?

FH

Ha a tetőn dolgozhatnak az emberek – mutatok az épülő csarnok tetején artistáskodó munkásokra – mindenféle védőfelszerelés nélkül, akkor nekem csak nem lesz bajom itt a földön. Nem úgy van az, mondja, és egyébként is: nem tanulta meg, hogy ha belép valahova, legalább köszönjön?  Emberem stílusa agresszív, de érzem inkább attól tart, hogy neki lesz baja az én látogatásomból, kirúgják, elveszíti az állását. Nem láttam magát, válaszoltam neki, pedig itt ültem, mondja ő, és egy lepukkadt lakókocsira mutat. Hát inkább azokra legyen mérges, mondom, már távozóban, akik ilyen méltatlan körülmények közé kényszerítik önt. Az ember, furcsa módon, megenyhül, elnézést kér, ha indulatos volt, úgy kísér ki az építkezés területéről.

Megnyugszik, hogy végre elmegyek.

A stadion felé baktatok, Orbán háza mellett tartok, a telek végében, mintha csak a Makovecz féle építkezés egy darabja, egy kisebb faház – afféle vendégház lehet – a miniszterelnök telkére pottyant volna. A kerítést, odáig, sövény nőtte be, nem látni a ház oldalát, vajon mit láthat a kormányfő a saját ablakából. Nyilván semmit; elég számára a tudat, hogy tíz métert megtesz és máris bent van a stadionban.

Nekem nincs ilyen szerencsém; a főbejárattól eltanácsolnak, egy békéscsabai társaság mellé szegődőm, ők is csak turisták, ha már itt jártak látni akarják a híres stadiont. A stadion oldalsó része felé terelnek bennünket, ott is van egy fülke, benne őr, az se örül nekünk. Mit akarunk itt, kérdi méregetve a társaságot, nem lehet csak úgy bemenni a stadionba. Végül, amikor a büfé felől érdeklődünk, arra igent mond; az üzletet még sem szabad elrontani. Így aztán eljutunk a stadionba, látjuk a pályát, konstatáljuk, hogy a betonpillérek szörnyű állapotot mutatnak, rossz munkát végeztek, állítja az egyik békéscsabai látogató. Aztán azt kérdezi: hol szokott ülni Orbán Viktor? Mintha ez lenne a legizgalmasabb része a vizitnek; mégis csak a miniszterelnök stadionjában járnak.

FH

Négy éve adták át a létesítményt, de mintha öregebb lenne, egy pillanatra eszembe jut – lám a rosszindulat -, mi lesz ebből az egészből, ha már nem jut bőven a közpénzből? De persze a kérdés most nem aktuális, Orbán Viktor 2030-ig tervez, legalább. Addig pedig ki tudja mi minden épül még Felcsúton. Ott van például a Sport Hotel, néhány kilométerrel odébb, az Arborétum mellett – a kisvasút közelében -, az is a helyiek büszkesége. Szép nyugodt a környezet, tavak, hidak, remek étterem, azt mesélik itt főznek a legjobban. A pincér büszke a tulajdonosára, azt mondja nagyon jó laza arc Mészáros Lőrinc, és amikor Orbán Viktorról kérdezem szokott-e a vendége lenni, azt mondja naná, gyakran. Ő a világ legjobb, leglazább arca.

Nem kérdem tőle kire szavazott áprilisban.

Nem meleg fiút csinálunk a gyerekből

Tagadhatatlanul bizarr és sok kérdést felvet, amikor hároméves kislányok kisminkelve és besütött hajjal vonulnak, miközben a szülők a háttérből igyekeznek rávenni őket arra, hogy mosolyogjanak a zsűriben ülő nénikre és bácsikra, de korántsem volt annyira rossz érzéseket keltő a Little Miss World Hungary  gyerekszépségverseny, mint amire a műfaj amerikai példái alapján gondolna az ember. Az viszont biztos, hogy az ilyen versenyek inkább szólnak a felnőttek ambícióiról, mint a gyerekek igényeiről – legyen szó akár kislányokról, akár kisfiúkról.

Mikor az egyik tavalyi győztest, az idén a zsűriben helyet foglaló 10 éves Roxánát kérdeztem arról, hogy mi tetszik neki a versenyzésben, nem a szép ruhákat, a frizurát vagy a fotózást emlegette, hanem azt, hogy sok barátra tett szert, mióta egy éve belecsöppent ebbe a világba.

Roxána Bulgáriában már világversenyt is nyert, a Little Miss Planetet, melynek a szalagját gondosan rá is adták a zsűrizéshez. Miközben a hétfő délutáni program kezdésére vártunk, Roxána elmesélte, hogy már Londonban is járt versenyezni. Igaz, azt nem tudja, hogy ott hányadik lett, mert minden angolul volt, de kapott egy szép koronát, aminek nagyon örült – ahogy minden más ajándéknak is, amit ilyen helyeket nyerni lehet. Kiderült, hogy Roxána modellkedik is, és rengeteg fotózásra jár. Ezek általában hétvégén vannak, de volt már olyan, hogy az iskolából is hiányzott egy verseny miatt. Bevallotta, hogy nem mindig van kedve mindehhez, de azért összességében szereti a modellkedést és a szépségversenyeket. Ígéretes karrierje viszont lehet, hogy megszakad egy kis időre, hiszen hamarosan fogszabályozója lesz.

Roxánát, ahogy a verseny több más résztvevőjét is a Little Miss Hungary kitalálója, Bartalovics Ildikó fedezte fel, aki elsősorban azért szervez immár 15. éve szépségversenyeket, hogy megtalálja a legújabb tehetségeket a gyerekmodellügynökségébe. Valójában tehát a szépségversenyek szervezése csak egy része a munkájának, és magát a versenyt is egy hosszú kiválasztás és tréning előzi meg, ahol felkészítik a kisfiúkat és kislányokat erre a néhány napra. Januártól kezdve

összesen 450 gyereket néztek meg az ország különböző pontjain,

és közülük választották ki azt a 23-at, akik eljöttek a Tordasi Élményparkban rendezett döntőbe.

Forrás: Little Miss World Hungary

Mindezt úgy, hogy a felnőtteknek szóló szépségversenyekhez hasonlóan itt is nagy a konkurencia, hiszen több országos megmérettetés is létezik. Bartalovics Ildikó pont ezért volt kénytelen változtatni a verseny nevén is, mert valaki – szerinte személyes ellentétek miatt – levédette a korábban általa használt Little Miss Hungary brandet, ezért ő kénytelen volt a Little Miss World Hungary elnevezést használni idén.

Magáról a verseny menetéről elmondta, hogy ez igazából tehetségkutató is: az is nagyon fontos, hogy kinek milyen a kisugárzása, és mennyire „akarja”, élvezi a szereplést. Hangsúlyozta, hogy nem az „agyonsminkelt” amerikai vonulatot követik, külsejük pontozásakor semmilyen sminket nem viselhetnek a gyerekek, bár szerinte sokszor ők maguk ragaszkodnának hozzá.

Mindenesetre a verseny vége felé már úgy tűnt, a gyerekeket inkább vonzotta az, hogy az újdonsült barátaikkal játszanak, mint hogy kényelmetlen ruhákban járuljanak a hosszú asztalnál helyet foglaló zsűri színe elé. Az pedig sokaknál kifejezetten nehezen ment, hogy odatereljék őket a sminkeshez és a fodrászhoz, és olyan kislány is volt, akit azért hordott le az anyukája, mert leugrálta a szép haját.

Smink egyébként még a legkisebbeken, azaz a hároméves kislányokon is volt,

még ha csak szempillaspirál és pasztellszínű rúzs is, és a legtöbb szülő a besütött hajból sem engedett. Sőt, a program is azért csúszott, mert több kislánynak nem készült el időre a frizurája, és az anyukák hallani sem akartak róla, hogy akár csak a négyévesek is anélkül vonuljanak fel. Ami azért is volt furcsa, mert a verseny pontozásos szakasza addigra már rég lezárult: ottjártunkkor, az utolsó előtti napon csak az eredményhirdetés, és az azt felvezető show volt betervezve a programba. Ez utóbbi keretében újra felvonultak kisfiúk és kislányok az elvárt három öltözékben: a vadnyugati stílusú kockásing-farmer összeállításban, a magyarosnak kikiáltott kreációkban és az úgynevezett fantázia ruhákban. Ehhez témákat is megadtak a szervezők: a lányok virágok ihlette öltözékben, a fiúk matrózruhában vonultak.

Méghozzá elég egykedvűen: a legtöbben mosolytalan arccal, kötelességtudóan lépdeltek, gondosan bemutatva az előre kitalált pózolást a zsűri előtt. Bartalovics Ildikó egy kicsit mentegetőzött is ezért, elmondta, hogy

nem a legjobb passzban kaptam el a gyerekeket,

hiszen már kifáradtak a sok programban és a több napos versenyzésben. De volt olyan szülő, aki még az utolsó pillanatban is tréningezte a gyerekét. Egy anyuka arról magyarázott a hat év körüli kisfiának, hogyha nem adja elő a puszidobós-kacsintós kombót abban a stratégiai pillanatban, amikor a zsűri elé ér, nem kap ajándékot.

Erről egyébként kiderült, hogy nem igaz, hiszen a versengésből adódó esetleges rossz érzéseket azzal igyekeznek elkerülni a szervezők, hogy senki sem távozik üres kézzel. Bartalovics Ildikó elárulta, hogy több évbe telt, mire rájöttek, hogy mindenkinek kell koronát adni. „Az első tíz évben csak annyi volt, hogy első, második és harmadik, és annyira sírtak a gyerekek. Azt nagyon rossz volt látni” – mondta. Most már az a mottója, hogy a versenyről senki sem mehet el sírva, ezért ugyan vannak helyezések, de mindenki nyertesnek számít, és még a kiosztott királynői koronák is egyformák – a kisfiúk pedig kupát kapnak. Idén bébi kategóriától kezdődött a versenyzés, ami a hároméves gyerekeket jelenti, a legidősebb versenyző pedig egy 14 éves lány volt. Kiderült, hogy nemzetközi szinten sem vesznek részt nála idősebbek gyerekszépségversenyeken, és a tinik jóval kevesebben is jelentkeznek az elmúlt években.

Bartalovics Ildikó a díjátadó előtt külön hangsúlyozta a szülőknek, hogy akárhányadik helyen végez a gyermekük az adott kategóriában, mindenképpen örüljenek a sikerének, és kommunikálják azt, hogy számukra ő a legszebb.

„Ha látja a gyerek, hogy kudarcként éled meg a versenyt, sírva fog hazamenni”

– figyelmeztette a szülőket, hozzátéve, hogy ellenkező esetben viszont szívesen jön újra majd a gyerek. Minden ilyen irányú törekvés ellenére természetesen nem volt teljesen stresszmentes a díjátadó. Volt olyan kislány, akinek korántsem volt őszinte a mosolya a helyezése hallatán, illetve olyan korosztályos győztes is akadt, akiből percekig tartó sírásban tört ki – ahogy Bartalovics Ildikó fogalmazott – a meghatottság.

De helyezéstől függetlenül tényleg mindenki kapott ajándékcsomagot is, méghozzá egyformát, ami osztatlan lelkesedést aratott. A hároméves Nikolett, akinek korcsoportjában csak ketten indultak, kérésemre meg is mutatta, hogy mit rejt a rózsaszín kistáska: volt benne bizsugyűrű és fülbevaló is, illetve néhány sminknek látszó tárgy. Mikor értetlenkedve kérdeztem, hogy azok mik, hiszen versenyen kívül – meg persze úgy egyáltalán – miért kellene egy óvodáskorú gyereknek ilyesmi, Nikolett mutatta is, hogy azt bizony tényleg a szemére kell kenni. Anyukája pedig elmondta, hogy a kislánynak már nem ez az első versenye: két és fél éves korában indították először, mégpedig azért, mert szereti a „csajos” dolgokat, és királynőként viselkedni.

A fiúk mezőnye. Forrás: Little Miss World Hungary

A lányoktól egyébként egyértelműen elvárt volt ez az úgynevezett „csajosság”, de azért fiúkra is egyre inkább gondolnak a szervezők. Mikor arról kérdeztem, hogy miben változott az elmúlt 15 évben a szépségversenyek világa, Bartalovics Ildikó elmondta, hogy egyre jobban felbátorodtak a fiús szülők is. Szerinte ez annak köszönhető, hogy

végre rájöttek, hogy „nem egy meleg fiút csinálunk a gyerekükből”.

Úgy fogalmazott, hogy a sok támadás után végre tisztázódott, hogy milyen is Magyarországon egy gyerekszépségverseny.

A fiúk közül a hat és fél éves Kevinnel próbáltam beszédbe elegyedni, bár anyukája előre figyelmeztetett, hogy elég zárkózott a kisfiú. Mint kiderült, ezért is vágtak bele a modellkedésbe és a szépségversenyekbe, meg persze azért is, mert mindenkitől azt hallották, hogy milyen szép kisfiú Kevin. Anyukája szerint jó hatással van rá a versenyzés, mert máris sokkal nyitottabb lett, ezért amíg úgy látják, hogy van kedve hozzá, addig csinálni fogják. Végül Kevin is mondott pár mondatot, és szégyenlősen el is mosolyodott, ekkor viszont az anyukája gyorsan figyelmeztette, hogy az előre megbeszéltek szerint mindezt inkább csukott szájjal tegye, hiszen még nem bújtak ki teljesen elől a fogai.

De volt olyan anyuka is, aki azért hozta el a négyéves gyerekét, mert szerinte jó szórakozás egy ilyen szépségverseny. Igaz, pár mondattal később kiderült, hogy a kislánya egyébként nem szeret szerepelni. A gyerekek amúgy, ha nem is tűntek mindig lelkesnek, és a legkisebbeknél néhány sírásra görbülő szájat is lehetett látni, összességében pozitív élményekről számoltak be a verseny és a tábor kapcsán. Azt persze nehéz megítélni, hogy mennyire a kimondott vagy kimondatlan szülői elvárásoknak feleltek meg ezek a válaszok.

Váradi Évike cowgirlként. Forrás: Little Miss World Hungary

Azért a sok kezdő között már rutinosnak számító 12 éves Alexa a sokadik kérdésemre elárulta, hogy eleinte nem szerette annyira a versenyeket, mert

lámpalázas volt, és attól is félt, hogy esetleg valamit rosszul csinál.

Az egyetlen olyan versenyző, aki az első pillanattól az utolsóig lelkes volt, az a hétéves Váradi Évike, aki az egész rendezvény legnagyobb sztárja lett, és egyébként is afféle gyerekcelebnek számít már. Bartalovics Ildikó is előre felhívta rá a figyelmemet, de a szülői kar is egyetértett abban, hogy nagyon tehetségesen mozog a kislány. Mikor megkérdeztem, hogy készíthetek-e róla egy fotót a gálavacsorára szánt fehér ruhájában, egyből pózba vágta magát, és csak annyit kért, hogy az anyukájának is küldjem majd át. Mint a büszke anyától és apától megtudtam, Évike nem véletlenül tűnt ki a mezőnyből: évek óta szerepel már különböző tehetségkutatókon saját koreográfiájú táncaival. Azt mondták, a kislány imádja a rá irányuló figyelmet, és a kamerák előtt érzi a legjobban magát. Gyakran megkeresik őket a kereskedelmi tévécsatornák is, Évike pedig a jövőjét is ebben a világban képzeli el: műsorvezető szeretne lenni.

A gyerekek és a szülők többségének azonban úgy tűnt, nincsenek ilyen nagyszabású tervei. Az általa legtehetségesebbnek/legszebbnek tartott gyerekeket világversenyekre is elviszi Bartalovics Ildikó, másokat pedig fotózásra vagy filmezésre bátorít. Referenciából nincs hiány: büszkén emelte ki, hogy két későbbi magyar szépségkirálynő, Koroknyai Virág és Szunai Linda is nyert korábban Little Miss Hungary-t.

Összeverték a ligetvédőket a biztonságiak

Tegnap este 7 óra körül ismét „történés” volt a Városligetben. A Ligetvédők egy – állításuk szerint – előre bejelentett tüntetést tartottak, amikor a kormány által előszeretettel foglalkoztatott a Valton biztonsági őrei az épülő Néprajzi múzeum építési területe felől indulva a bejáratnál tartózkodó ligetvédőkre támadtak.

A 168 óra videójának tanúsága szerint volt, akit megütöttek, míg másokat a földre tepertek és fojtogattak.

A Ligetvédők nehezményezik, hogy míg a biztonsági emberek akciója előtt és után a rendőrök a helyszínen voltak, az attak idején eltűntek a helyszínről.  A Független Hírügynökség tapasztalatai szerint hasonló eset már korábban is előfordult, például tavaly nyáron, amikor Gulyás Márton ujját eltörte egy biztonsági ember. A rendőrök akkor ugyan a helyszínen maradtak, ám nem tartották szükségesnek, hogy közbeavatkozzanak.

A Független Hírügynökségnek sikerült elérnie a Ligetvédők részéről Székely Balázst, aki elmondta, hogy amikor hírét vették, hogy az OPTZ nevű német cég -a Galapagos Zoo Service megbízásából – újabb fák átültetésére készül, demonstrációt jelentettek be a rendőrségen, majd az épülő Néprajzi múzeum egyik bejárata előtt mintegy 10-15 fővel letáboroztak. (A gyülekezési törvény értelmében a másik bejáratot szabadon kellett hagyniuk.) Székely Balázs szerint

a vegetációs időszakban egyébként tilos fát átültetni,

ez a BTK 241/a paragrafusa szerint környezetkárosításnak, vagyis, bűncselekménynek minősül.

Székely Balázs elmondása szerint a bejelentésüket követően a rendőrség nagy erőkkel jelent meg a helyszínen – becslése szerint mintegy 10 járőrkocsival -, ám este 7 óra körül az egyenruhások érdekes módon hirtelen eltűntek a helyszínről. Ő biciklivel elindult körbenézni, és azt tapasztalta, hogy a rendőrök nem szívódtak fel teljesen, a közelben tartózkodtak, csak éppen akkor nem voltak ott, amikor az OPITZ faátültetéshez használt gépei kiszabadultak a ligetvédők blokkolásából.

Miután ez megtörtént, Székely Balázs számításai szerint mintegy 30-40 biztonsági ember kirontott az épülő Néprajzi Múzeumot körülvevő kordonok mögül és szétszórták a bejáratnál ülő tiltakozókat.

Arra a kérdésünkre, hogy a korábbi híradások szerint az akcióban több ligetvédő és biztonsági őr is megsérült,  Székely Balázs nem tudott konkrétan válaszolni, mert mint mondta, ő a történtek dokumentálásával, valamint a rendőrökkel való kapcsolattartással volt elfoglalva.

Ezen a videón viszont sok érdekes dolog történik. 1.30 után kezd brutális lenni…

Megmarad a Hír TV-n Kálmán Olga műsora

Az Origo hírportálon megjelent cikk állításával ellentétben a Hír TV karcsúsításába nem esik bele Kálmán Olga Egyenesen című műsora.

Orbán Viktor őszödi beszéde: Na ugye, hogy na ugye!

 (PRO DOMO! Kétharmados, kétharmad közeli, vagy jelentős Fidesz győzelem esetére!!!)

Tudtam, hogy erősek vagyunk és győzni fogunk. Megérte az áldozat, amit a magyar emberek hoztak értünk. Hiába esküdtek a vesztünkre ádáz hatalmak, mi tudtuk, hogy egy életen át kell küzdenünk. Nem tudtak legyőzni bennünket. Hiába támadtak ránk Soros fizetett zsoldosai, a magyar embereket nem tudták térdre kényszeríteni.

A magyar emberek döntöttek: nem a brüsszeli bürokraták, vagy, teszem azt, az ENSZ. Magyarország polgárai a magyar jövőre szavaztak. Arra, hogy Kósa Lajos ne csak egy csengeri háztartásbelivel üzleteljen, de az ország más régióiban élők is részesülhessenek befektetési tapasztalatainak végtelen tárházából. A magyar emberek ma úgy döntöttek, hogy legyen világosság, vagyis, a vejem, Tiborcz István, a jövőben még több tendert nyerjen el. És hogy Mészáros Lőrinc, a mostaninál is több hotelt, földet, gyárat, lapkiadót vásároljon.

Magamat most szerénységből csak annyit: a mostani választás is megerősített abban a hitemben, hogy jó úton járunk. Ígérhetem minden, hazánk sorsáért aggódó polgárnak, hogy még a mostaninál is több stadiont építünk, és ha lesz rá igény, a felcsúti kisvasutat meghosszabbítjuk Bicskéig. Ha nem lesz rá igény, akkor Lovasberényig.

A választások előtt azt mondtuk, hogy nem engedünk a nemzetközi – mondjuk így: internacionalista – nyomásnak, és nem leszünk bevándorlóország. (Bármit is jelentsen ez.) Nem engedjük, hogy az ENSZ, Brüsszel, vagy éppen a most vereséget szenvedett Soros zsoldjában álló magyarországi ellenzék idegeneket telepítsen be az országba.

Hogy ki az idegen, azt mi mondjuk meg. Vagyis, a letelepedési kötvényprogram folytatódik, és a jövőben igyekszünk az ország számára a mostaninál is előnytelenebb, hazánk függőségét még a mostaninál is jobban növelő szerződéseket kötni. Ugyanezt mondhatom el a Paks II beruházásról is, amelyről mindenki tudja,, hogy a jelenlegi formájában csak az oroszoknak jó.

Végezetül, köszönöm a magyar embereknek, hogy a mostani választási eredménnyel lehetővé teszik a számunkra, hogy mindent ugyanúgy folytassunk, mint eddig. Ígérjük, hogy méltók leszünk a bizalomra. S bár Semjén Zsolttal még nem volt alkalmam beszélni – a győzelem perceiben ő az övéivel ünnepel -, a magyar emberek biztosak lehetnek abban, hogy minden körülmények között számíthatnak rá. Ha kell, jövőre is elmegy vadászni Svédországba, s amennyiben igény mutatkozik rá, nem csak rénszarvast, de jegesmedvét, vagy más, kihalófélben lévő állatot is hajlandó lesz elejteni.

Hajráf Magyarország, hajráf magyarok!

Orbán Viktor őszödi beszéde: megcselekedtük, amit megköveteltünk a hazától

PRO DOMO!!! választási vereség, vagy vereséggel felérő kisarányú győzelem esetére

Magyarország elesett. Hiába küzdöttek a legjobbjaink, az idegen zsoldból fegyverkező túlerő legyűrte a hazafiakat.

És akkor mi most elmegyünk. Emelt fővel távozunk, mert megcselekedtük, amit megköveteltünk a hazától. Ugye, emlékeztek még arra, mit mondtam, amikor 2002-ben vereséget szenvedtünk? Hogy a haza nem lehet ellenzékben.

Nem is ragoznám tovább, de van néhány dolog, amit muszáj elmondanom a magyar embereknek. Hogy bár legyűrt bennünket a túlerő, nem adjuk fel. Amint lehet, visszajövünk. És ha a migránsozás nem volt elég, akkor majd mással fogunk riogatni benneteket. Ha már tele van a hócipőtök a sorosozással, akkor keresünk nektek másik mumust.

Mert ellenség kell, anélkül nekem nem megy. Ismertek engem, tudjátok, hogy milyen vagyok. Olyan ember, aki háborúban megfelel, békében alkalmatlan.

Nekem, nekünk, háború kell. És persze sok pénz, mert anélkül nincs háború. Meg ellenség. Mert anélkül is lehet csatázni, de ebben az esetben bolondokházában végezheti az ember.

A magyar embereket most megfosztották attól, hogy Semjén Zsolt barátom a jövőben folytathassa svédországi vadászkalandjait. Hogy Kósa Lajos egy általa csengeri háztartásbelinek nevezett nővel üzleteljen, és attól is, hogy a vejem, Tiborcz István tovább növelje a vagyonát.

Mészáros Lőrinc barátomról most nem is beszélve. Ezek az emberek most mind csalódottak, mert nem voltatok elegen, akik bíztatok volna bennük.

Tudom, hogy sokan azt gondolják rólunk, hogy szétloptuk az országot. Még rigmus is született erről: „Aki nem lop egyszerre, nem kap rétet estére”.

Nem tudok ere mit mondani. Talán csak annyit ajánlanék Magyarország figyelmébe, hogy még mindig jobb, ha rendes, tisztességes magyar emberek lopnak, mintha mindenféle idegenek tennék ugyanezt.

Most búcsúzom tőletek, de még találkozunk.

Hajráf Magyarország, hajráf magyarok!

Honnan ered a húsvét?

Jézus feltámadását ünneplik a keresztények húsvétkor, maga az ünnep viszont régebbi ennél: kapcsolódik hozzá a zsidó pészah és különböző, a tavaszi napéjegyenlőség kapcsán tartott termékenységi ünnepek is, amelyeknek szintén központi eleme a feltámadás.

Forrás: Pixabay

A húsvét a keresztény vallás egyik legnagyobb ünnepe, a hívők ilyenkor Jézus kereszthalálára és feltámadására emlékeznek. Az ünnep több mint egy hétig tart, hiszen virágvasárnap kezdődik: a hagyomány szerint Jézus ekkor vonult be Jeruzsálembe. Nagypénteken ítélték halálra és feszítették keresztre, majd a Biblia szerint vasárnap támadt fel.

A Biblia által leírt eseménysor egybeesett a zsidók egyik legnagyobb ünnepével, a pészahhal:

Jézus utolsó vacsorája például egy szédereste volt.

Érdekesség, hogy mozgó, tehát nem naptári naphoz kötött ünnepekről van szó, de a kettő idén is gyakorlatilag egybeesik. Ez egyébként a 325-ben tartott niceai zsinatig mindig így is volt, ott azonban megváltoztatták a húsvét időpontját: a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra tették.

Istár és Tammuz esküvője egy sumer táblán
Forrás: Wikimedia Commons

A legtöbb történész ugyanakkor egyetért abban, hogy a húsvét eredete jóval régebbi. Többek szerint egy sumer (de az akkádok és az asszírok között is népszerű) mítosz az alapja: a pásztoristen Tammúz (Dumuzi) és felesége,

a termékenység-istennő Istár (más néven Inanna) története,

amelyet már i.e. 2100 körül keletkezett agyagtáblákon is lehet olvasni.

Eszerint, amikor Tammúz meghalt, Istár annyira gyászolta, hogy utána ment az alvilágba (más verzió szerint meg akarta hódítani az alvilágot), ki is szabadította, őt viszont megfosztották isteni erejétől és ruháitól is, majd karóba húzták. Mivel azonban nélküle terméketlen lett a föld, egy másik isten, Enki segített rajta: két követet küldött, akik feltámasztották. Az alvilágból azonban csak úgy térhetett vissza, ha valaki ott marad: mivel Tammúz közben megcsalta, ezért Istár őt küldte maga helyett. Ettől kezdve a mítosz szerint fél évet Tammúz, fél évet Istár töltött az alvilágban.

Istárnak megfelelő isten több más mitológiában is megjelent: a kánaánitáknál ő volt Astarte, a görögöknél és a rómaiaknál pedig Aphrodité, illetve Vénusz.

Az Istár-kapu a berlini Pergamon Múzeumban
Forrás: Wikimedia Commons

Talán véletlen egybeesés, talán nem, hogy amikor a 4. században a keresztények Jézus sírját keresték, egy olyan helyet választottak, ahol Aphrodité temploma állt. Ennek helyén épült a ma is álló Szent Sír Templom Jeruzsálemben.

Hasonló meghaló és feltámadó istenek persze más vallásokban is megjelentek, amelyek szintén hatottak a kereszténységre. Ilyen volt például Mitrász, vagy az egyiptomi Hórusz is. Ami mindegyik mítosznál közös:

a feltámadást a termékenységgel, a fénnyel, vagyis a tavasszal kapcsolták össze.

A húsvét mai változatának kialakulására egy európai ünnep is hathatott: Eostre / Ostara, az angolszász tavaszistennő ünnepe (nem nehéz észrevenni a szó hasonlóságát az angol Easter, vagy a német Ostern szóhoz). Ezt a tavaszi napéjegyenlőségkor tartották, és Jacob Grimm Német Mitológiája szerint ez is termékenységünnep volt.

A húsvét magyar nevének eredete ennél prózaibb: a hús magunkhoz vételére utal. Ilyenkor ugyanis véget ér a húshagyó kedden kezdődött 40 napos böjt, vagyis az ezt betartók innentől kezdve ehetnek újra húst.

A húsvét jelképei

Az egyik legrégibb húsvéti jelkép a bárány. Ez a Bibliához kapcsolódik: a zsidók fogságban tartása miatt Egyiptomot sújtó tíz csapás közül az utolsó az elsőszülöttek halála volt. A zsidó családok viszont előtte bárányt áldoztak, és megjelölték a vérével az ajtajukat. Az áldozati bárány helyébe később Jézus lépett, aki az Újtestamentum szerint halálával megváltotta az emberiséget: ő lett „Isten báránya”.

MTI Fotó: Vajda János

A húsvéti nyúl eredete ennél bonyolultabb, valószínűleg a termékenységhez kapcsolódik, hiszen nagyon szapora. A nyúl megjelent Eostre már említett ünnepén: ez volt az istennő szimbóluma, gyakran vele együtt ábrázolták. A gyerekeket megajándékozó nyúl viszont csak 16. században került elő, konkrétan a húsvéti nyulat pedig egy német tudós, Georg Franck von Franckenau 1722-ben megjelent könyvében említik először, ott arról ír, hogy a nyulak rejtik el a színes tojásokat, amelyeket gyerekeknek kell megkeresniük.

A tojás maga viszont jóval régebbi termékenységi szimbólum, már az ókori egyiptomiak és perzsák is annak tartották. Utóbbiaknál a tavaszi napéjegyenlőség volt az év első napja, ezt többek között tojások díszítésével, ajándékozásával és elfogyasztásával ünnepelték.

MTI Fotó: Komka Péter

A Bibliában keveset írnak a tojásról, egy ortodox keresztény legenda szerint viszont Mária Magdolna főtt tojásokat vitt Jézus sírjához, amelyek vörössé változtak, amikor észrevette, hogy Jézus nincs ott. Egy másik változat szerint amikor a császárnak, Tiberiusnak mondták azt, hogy Jézus feltámadt, azt válaszolta: annyira támadt fel, mint amennyire ez a tojás piros, mire az vörössé változott.

Végül pedig a húsvéti locsolkodás alapja az a hit, hogy a víz tisztít és termékenységet biztosít – persze itt nem nehéz észrevenni a szexuális utalásokat sem, amelyek egy termékenységünnepnél nem is meglepőek.

Kezdődik a pészah

Kezdődik a zsidó vallás egyik legfontosabb ünnepe, a pészah, amely április 7-ig tart. A zsidóság ilyenkor az egyiptomi fogságból való szabadulásra emlékszik.

MTI Fotó: Kallos Bea

A fogság történetét Mózes második könyve meséli el, ebben van szó az Egyiptomot sújtó tíz csapásról, majd a zsidók meneküléséről, amelynek során a tenger kettévált előttük. Maga az ünnep neve, a pészah (elkerülés) arra utal, hogy a tizedik csapás, vagyis az elsőszülöttek halála elkerülte a zsidók házait. Ehhez előtte minden héber családnak le kellett vágnia egy bárányt, és a vérével meg kellett jelölnie az ajtót.

A pészah emellett a szabadság és a kovásztalan kenyér ünnepe is.

A bibliai magyarázat szerint Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, ezért keletlenül, kovász nélkül vitték magukkal a tésztát, amelyet a nap szárított meg.

Mivel a pészah tavaszra esik, így ez a tavasz ünnepe is, az áldozat után az első termést is bemutatták a szentélyben. Az Ószövetség szerint az ókorban ezen az ünnepen egy fiatal kecskét áldoztak a jeruzsálemi szentélyben, amelyet a rómaiak 70-ben leromboltak.

Frissen sült maceszt csomagolnak Izraelben
Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan

Pészah ünnepén már az előnapra minden kovászos élelmiszert el kell távolítani a lakásból. Ez általánosságban mindenre vonatkozik, ami pészahkor nem kóser. A szabályozás komoly tisztaságot ír elő, a zsidó nők ilyenkor rituális tavaszi nagytakarítást rendeznek. Úgynevezett

pészahi edényben kell főzni és enni,

a nagyon vallásosak erre az ünnepre külön konyhát tartanak fenn.

Az is az ünnepi kötelezettségek közé tartozik, hogy ilyenkor megfelelő mennyiségű kóser ételt készítenek elő, amelyek közül a legfontosabb a macesz.

Az ünnep a széderestével kezdődik.

A széder héber szó, magyar jelentése rend, azt jelzi, hogy az ünnep a meghatározott rend szerint zajlik. A széder során minden zsidónak egy maceszt kell ennie, a megjelölt időkben meg kell innia négy pohár bort (lehetőleg vöröset), keserű füvet kell ennie, el kell mondania az egyiptomi kivonulás történetét, vagyis a Hágádát, és dicsőítő zsoltárokat kell mondania.

A Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség 2014-es széderestje
MTI Fotó: Kallos Bea

A következő napok úgynevezett félünnepek, az utolsó a kettévált tengeren való átkelésre emlékeztet. A pészahi istentisztelet rendje is kötött, az első napi harmatért való imától a nyolcadik napi, a halottakért mondott imáig.

A pészah és a keresztény húsvét kezdetben egybeesett (hiszen Jézus keresztény hit szerinti utolsó vacsorája is egy széder volt), majd a 2. századtól a húsvét egy héttel a zsidó ünnep utánra került. A két ünnep formális szétválasztásáról 325-ben a niceai zsinaton döntöttek.

A Fidesz 17 pillanata – 6. Du ju szpík tolmács?

Három és fél évvel ezelőtt, 2014. október 17-én robbant ki az úgynevezett kitiltási botrány. Nem arról a mostani botrányról van szó, amelyről a Független Hírügynökség a napokban elsőként számolt be, s mely szerint Orbán Viktort és családjának több tagját, kormánytagokat és más politikusokat kitilthatnak az Egyesült Államokból, hanem arról, amikor hat magas tisztséget betöltő magyar állampolgárt kitiltottak az USA-ból. Sajtóhírek szerint Orbán Viktor nagyon mérges lett, amikor tudomást szerzett az ügyről, elsősorban azt nehezményezte, hogy neki nem szóltak előre, és úgyszólván az újságokból kellett megtudnia, hogy mi történt.

 

A kitiltásról diplomáciai úton tájékoztatták a magyar külügyminisztériumot is. Négy nappal később André Goodfriend, a budapesti amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivője elmondta, hogy az Egyesült Államok nem ad semmilyen konkrét információt a kitiltott személyekről a sajtónak, de a magyar kormánynak sem. Október 27-én Rogán Antal bejelentette, hogy politikai szereplőket, kormánytagokat nem érint az amerikai beutazási tilalom.

S bár sok részlet homályos volt, a botrány egyre nőtt, és mindenki azt találgatta, kik lehetnek a kitiltottak között. A legtöbben Vida Ildikóra, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökére gondoltak, akiről köztudott, hogy az akkor még a miniszterelnökkel baráti viszonyban lévő Simicska Lajos embere. Idővel újabb nevek is előkerültek, elsősorban a titokzatos

Habony Árpád, Giró-Szász András, Heim Péter, Seszták Miklós és Lázár János.

Orbán Viktor konkrétumokat követelt az amerikaiaktól, ám azt a választ kapta, hogy az érintetteket értesítették, ha ők akarják, nyilvánosságra hozhatják, hogy rajta vannak a kitiltottak listáján.

 

Ugyanakkor a 444.hu arról írt, hogy értesüléseik szerint a magyar kormányhoz közel álló, illetve a kormánynak közvetlenül is dolgozó személyek több esetben is megpróbáltak kenőpénzt szerezni amerikai nagyvállalatoktól, az Index pedig megtudta, hogy az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén már nyáron foglalkoztak egy ilyen korrupciós kísérlettel. Az egyik cég bejelentése szerint „vizsgálták egy kormány-közeli szervezet szerepét az ügyben, és az esetről Washingtont is tájékoztatták.”

Habony Árpád, aki Orbán Viktor megfogalmazása szerint „nem szerepel a kormány fizetési listáján”, de gyakran megfordult a miniszterelnök és más kormánytagok környezetében, egy internetre föltett, washingtoni fotóval próbálta igazolni, hogy nincs kitiltva az USA-ból.

Ugyancsak érdekes fejlemény volt, hogy

Vida Ildikó, a NAV elnöke a ferihegyi repülőtéren összetalálkozott egy magyar tévéstábbal.

Amikor megkérdezték, hogy hova utazik, Vida Ildikó nem válaszolt. Vida Ildikó hivatali főnöke, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter utóbb azt nyilatkozta, hogy az elnökasszony „rendes évi szabadságát tölti”.

2014 novemberében Vida Ildikó bejelentette, hogy belépése az Amerikai Egyesült Államokba nemkívánatosnak minősül, s elismerte, hogy erről hivatalosan is értesítették. A NAV elnöke ugyanakkor ártatlannak mondta magát, és azt mondta: „semmilyen korrupciós ügynek nem voltam és nem vagyok a részese”.

2014. november 10-én Vida Ildikó, Futó Barnabás ügyvéd, valamint egy Hír TV-s stáb társaságában elment az amerikai nagykövetségre, hogy tájékozódjon, valójában miért is vált nemkívánatos személlyé az Egyesült Államokban.

Nem messze az amerikai követségtől, összetalálkoztak André Goodfriend amerikai ügyvivővel. Vida Ildikó ekkor ejtette ki a száján az elhíresült, és azóta sokat idézett, a NAV elnökének angol nyelvtudására nem jó fényt vető mondatot:

Tolmácsot kérek!

Goodfriend beinvitálta őket a követségre, majd megbeszélésük után Vida Ildikó azt nyilatkozta, hogy semmiféle bizonyítékot nem adtak át neki. Ugyanerről a találkozóról André Goodfriend annyit közölt, hogy „különböző helyekről kapta a korrupcióval kapcsolatos információkat, többek között Horváth Andrástól, a NAV volt dolgozójától is”, akivel személyesen is találkozott.

November 14-én Orbán Viktor, aki végig igyekezett magát távol tartani az ügytől, bejelentette: Vida Ildikó az állásával játszik, ha nem perel be mindenkit, aki a valóságnak nem megfelelő állításokat tett vagy tesz a jövőben.

A helyzet nem javult, sőt, egyre inkább elmérgesedett és André Goodfriend decemberben már konkrét bűncselekmény végrehajtásával vádolta Vida Ildikót.

Az amerikai nagykövetség 2014. december 10-én egy rövid videóban konkrét példákat tett közzé, hogy mivel vádolhatják a kitiltott személyeket. „Rendőrök, akik kenőpénzt követelnek a bűncselekmények áldozataitól. Tisztviselők, akik ellenszolgáltatást várnak az állami szerződésekért. Tekintélyelvű vezetők, akik az állam zsebéből lopnak, hogy saját vagyonukat gyarapítsák. Ez mind példa a korrupcióra, mely aláássa az állampolgárok hitét a kormányukban, táplálja a szervezett bűnözést és a terrorizmust, valamint rontja a gazdasági versenyt.”

Egy nappal később Vida Ildikó teljesítette a miniszterelnök kérését, és feljelentést tett „nem meghatározott személy” ellen. (A Központi Nyomozó Főügyészségen nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás miatt, a Fővárosi Törvényszéken pedig jó hírnév megsértése miatt jelentette fel André Goodfriendet.)

Nem sokkal ezután a kormányhoz közeli sajtóban valóságos hadjárat indult André Goodfriend ellen, majd elterjedt, hogy Goodfriend hamarosan távozik Magyarországról. Az amerikaiak nem nyilatkoztak, maga az érintett többször is elmondta, hogy szeretné kitölteni a hivatali idejét.

2015. február 11-én a Nol.hu azt írta, hogy információik szerint hamarosan távozik Budapestről André Goodfriend. A portál értesülését a követség is megerősítette. Az internetes portál értesülései szerint a döntés hátterében családi okok állnak, és nincs köze ahhoz, hogy az ügyvivő konfliktusba került a magyar kormánnyal.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK