Érdekes

Ismét járt Orbán Moszkvában?

A Chelsea-Vidi mérkőzésre, ezt tudjuk, két magángép is elrepült Londonba, nagyjáéból másfél héttel ezelőtt. Az egyik Csányi Sándor, OTP és MLSZ vezérhez köthető, a másik Garancsi Istvánhoz, a Vidi tulajdonosához, nem mellesleg nagyvállalkozóhoz. Az előzmény ugye az volt, hogy az Átlátszó oknyomozó portál kiderítette, hogy Orbán Viktor a bolgár bajnok elleni bulgáriai futballmeccsre a Garancsi-féle géppel utazott. A korábban eltitkolt utazás meglehetősen nagy vihart kavart, már persze csak az ellenzéki oldalon, a kormányoldal természetesnek tekintette, hogy a kormányfő nagyértékű ajándékot fogad el egy olyan oligarchától, aki – nem mellesleg – nagy pénzeket nyer állami pályázatokon. Az ügy a parlamentig is eljutott, ahol Orbán Viktor kijelentette: ő harminc éve így utazik, és a jövőben is így fog.

Kijelentésével mintegy megelőlegezte, hogy kedvenc csapatának – korábbi interjúja szerint nem mindig volt az – következő meccsére is így fog elmenni. Ennél konkrétabbat nem mondott sem ő, sem szóvivője Havasi Bertalan, akinél olykor az az ember érzés, hogy fizetését azért kapja, hogy elhárítsa a sajtót, illetve a lehető legértelmezhetetlenebb, minden konkrétumot nélkülöző válaszokat adjon a hozzá érkező kérdésekre. Ennek megfelelően, hivatalosan, arról sem tudhattunk, hogy ott volt-e Londonban – látható volt, hogy igen – Orbán, illetve a fentebb említett két gép közül melyik fedélzetén érkezett a brit fővárosba. Az erre vonatkozó érdeklődésre sehonnan nem érkezett felelet, viszont a Független Hírügynökség – megbízhatónak tűnő forrásból – úgy értesült, hogy a miniszterelnök ezúttal Csány Sándor társaságát és gépét választotta. Ám, ha így történt, akkor nagy kérdés: kinek az érdekében, milyen célból tette a repülő kitérőt. Azt ugyanis az internetes forrásokból megállapították, hogy ez a gép először Moszkvában landolt, és csak onnan repült tovább Londonba. Azt ugye nem feltételezhetjük, hogy menet közben, mondjuk tankolni, álltak meg Oroszországban, hiszen ez földrajzilag tökéletesen nélkülözne minden logikát. Arra nézvést pedig – márpedig a lapok ezt firtatták -, hogy vajon Csányinak mi dolga lehetett Moszkvában, semmiféle információhoz nem lehetett hozzájutni. Arra nem gondolhattunk, hogy az idei világbajnoksággal kapcsolatban lehetett elszámolni valója az MLSZ elnökének, hiszen a magyar válogatott nem jutott ki a vb-re, meg egyébként is: milyen elvarratlan szál maradhatott néhány hónappal később, ami érinthette a magyar futball első számú emberét. Ha viszont igaz a hír, amely a portálunk birtokába jutott, és valóban Orbán is ezen a gépen ült, akkor joggal vetődik fel a kérdés: milyen gyors találkozója lehetett és kivel a magyar miniszterelnöknek Moszkvában? Mert ugye azt nem hihetjük, hogy mégis Csányinak akadt ott dolga, és Orbán elkísérte őt, ráadásul akkor, amikor a kötélbarátjának a gépe egyenesen Londonba tartott. Vagyis, logikailag, csak oda juthatunk, hogy Orbán Viktornak kellett lebonyolítani egy gyors megbeszélést, valahol a seremetyevói repülőtér – gondolom ott landoltak – VIP-várójában. Hogy a fogadó fél maga Putyin lett volna, vagy valaki más ezt nem tudjuk, de előbb-utóbb erre is fény derül. Ha csak nem cáfolja a miniszterelnökség az értesüléseinket.

Ez történt a héten – Magyarok és magyarabbak

Ezen a héten Orbán Viktor megmondta, hogy ki a magyar. A miniszterelnök szerint magyar az, akinek az unokája is magyar lesz.

Persze, a helyzet nem ilyen egyszerű. Tételezzük fel, hogy van egy ember, aki magyarnak gondolja magát, merthogy van neki egy vagy több magyar unokája. Él vígan ez az ember, bele a világba, és örül, hogy magyar lehet. Ám egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás, jön a baj. Születik még egy unokája, aki történetesen valahol külföldön jön a világra ez az unoka, és az egyik szülője nem magyar. Bajban van most ez az ember, főleg az identitása tekintetében, mert akkor ő most visszamenőlegesen magyar is, meg nem is.

Ám a helyzet még ennél is bonyolultabb. Vannak ugye a határon túl élő magyarok, akik számos vonatkozásban még a hazai magyaroknál is magyarabbak. Legalábbis, ha ezt nézzük, hogy a hazai populáció átlagához képest nagyobb arányban szavaznak a legmagyarabb pártra, a Fideszre. Ők tehát magyarok, de legalábbis eddig annak számítottak. Ám sokuknak a gyerekük egy idegennel – románnal szlovákkal, ukránnal, szerbbel – házasodott, az unokákról nem is beszélve. Akkor most azok a nagypapák és nagymamák, akik még 2018-ban is szavaztak a magyar választáson, ráadásul, amint illik, a Fidesz nevű pártra, nem magyarok? Lehet, hogy érvénytelen volt a szavazatuk? Mert, bár önhibájukon kívül, magyarnak gondolták magukat, és ebben a minőségükben szavaztak a legmagyarabb pártra, a Fideszre, mostanra kiderült, hogy érvénytelenül szavaztak, hiszen nem is magyarok.

Persze ez csak játék a szavakkal, feltehetőleg a miniszterelnök sem gondolta komolyan. Valamit mondani a kellett a felújított Budai Vígadó avatásán, nem sokkal később meg már indult is a magángép Londonba, a Chelsea-Vidi meccsre. Mely magángép, Hollik úrtól tudjuk, magától is elindult volna, de Orbánnal és Schmidt Máriával a fedélzetén még inkább elindult. Schmidt Mária futball iránti érdeklődéséről eddig nem sokat tudtunk, ami persze nem az ő hibája. Lehet, hogy eddig is nagy drukker volt, de mi csak a Terror Háza Múzeum, valamint a jövőre megnyíló – vagy a legújabb hírek szerint mégsem megnyíló – Sorsok Háza igazgatójaként ismertük. Valamint arról, hogy ő Ungár Péter LMP-s politikus édesanyja, ami mostani történetünk szempontjából mellékszál, nem is foglalkozunk vele, meghagyjuk azoknak, akiket ez is érdekel.

Vissza Orbánhoz: nyilván a miniszterelnök is tudja, hogy amit a magyarságról mondott, kapitális baromság. Nem is gondolta komolyan, talán még jót is nevetett magában. Hogy milyen szépen rárepülünk erre a gumicsontra is, ahelyett, hogy…

Ha nem unnánk már halálosan ezt a témát, akkor itt egy hosszú felsorolás következne oktatásról, egészségügyről, sajtószabadságról és úgy általában egy hiszterizált, lebutított és megbetegített országról. Vagyis, mindenről, ami fontosabb annál, minthogy Orbán Viktor szerint ki számít magyarnak és ki nem.

Szabóné, a „csengeri örökösnő” 2018. szeptember 20.-án írásban tett vallomásának teljes szövege

Készenléti Rendőrség
Nemzeti Nyomozó Iroda
Korrupció és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztály
Kiemelt Ügyek osztálya

Én, Szabó Gáborné Matkó Mária (született: Mátészalka, 19xx. 04.xx. – anyja neve: xxxx, Csenger, xxxxxxx sz. alatti lakos) a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozóiroda Korrupció és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztály Kiemelt Ügyek Osztályán ellenem folyamatban lévő xxxxx/57-xxx/2018.bü. számú ügyben az alábbi írásbeli, gyanúsítotti vallomást teszem, annak ismeretében, hogy nem vagyok köteles vallomást tenni, a vallomástételt bármikor megtagadhatom. Tudomásom van arról is, hogy amennyiben vallomást teszek, az ellenem bizonyítékként fel nem használható, továbbá tudomásom van arról is, hogy mást alaptalanul bűncselekmény elkövetésével nem vádolhatok.

Tudomásom van arról, hogy ez a vallomásom bizonyítékként felhasználható. Az eljárási jogaim ismeretében az alábbi vallomást teszem.

A nyomozóhatóság előtt, illetőleg a Mátészalkai Bíróságon tett vallomásaimat fenntartom. Előadom, hogy én évek óta olyan tájékoztatást kaptam, kapok, hogy a külföldön elhalálozott örökhagyóm után én igen jelentős vagyont örököltem. Azt követően, amikor ismertté vált számomra, hogy jelentős vagyon örököse vagyok, ennek ismeretében jelentem meg vásárlóként a Pólus Palace szálloda esetében, és ennek ismeretében fordítottam igen jelentős, milliós nagyságrendű összegeket jótékony célra.

Én évek óta, mintegy tíz éve tudok arról, hogy igen jelentős vagyont örököltem, és külföldről, sőt belföldről nálam lényegesen magasabb végzettségű és tudású személyektől is azt a tájékoztatást kaptam a különböző e-mailben megküldött okiratok alapján, hogy ez a hagyatéki vagyon létezik. Csak a hagyatéki vagyon átadásával kapcsolatban merültek fel az elmúlt években különböző problémák, amelyek miatt valóban különböző magánszemélyektől a külföldi hagyaték megszerzésének költségeire különböző összegeket kölcsönkértem. A kölcsönkért összes kölcsön nagyságrendje csak elenyésző töredéke annak a vagyonnak, mint aminek én a hozzám eljutott tájékoztatás alapján az örököse vagyok. Én ezeket a kölcsönöket, amint hozzájutok az örökségemhez, haladéktalanul kamatostól vissza fogom fizetni azoknak, akiktől kölcsönkértem. Én senkit becsapni nem akartam, ezt bizonyítja az is, hogy több olyan nekem kölcsönt adó személy van, aki – legjobb tudomásom szerint – még a rendőrség felhívása alapján sem nyilatkozott úgy, hogy ő sértett lenne, illetőleg tőlem a pénzt visszakövetelné.

A nekem kölcsönt adó személyek túlnyomórészt jó szándékú, nekem segíteni szándékozó emberek, akiknek sajnos, nem tudtam a tartozást megadni, mivel a Svájcban történő kiadatási őrizetbevételem megakadályozott abban, hogy végre 2018. május 2-án Svájcban az örökségemmel kapcsolatosan érdemi előrelépés történjen.

A jelen ügyben engem feljelentő Kiskun-Tender Kft.-től én sem a külföldi örökségem megszerzése, sem más célból kölcsönt nem kértem. A részemre hosszú ideig különböző részletekben megküldött összegnek semmi köze nincs az én örökségemhez, vagy az én családomhoz. A részemre átutalt összeget én átadtam a Kiskun-Tender illetékese által megjelölt azon személynek vagy megbízottjának, akinek bizonyos okoknál fogva lekötelezettje volt ez a cég és nem közvetlenül részére, hanem rajtam keresztül fizetett a Kiskun-Tender Kft.

Az iratokból is megállapítható, hogy én ezen összegek átvételét utólag ismertem el a cég vezetőjének a kérésére, azt követően, hogy már részemre ezt átutalták, és én pedig a valódi címzettnek továbbadtam. Nem szorul különösebb magyarázatra az, hogy egy Bács-Kiskun megyei gazdálkodó szervezetnek semmilyen oka nincs arra, hogy nekem, Szabó Gáborné, csengeri lakosnak hosszú időn keresztül milliókat (összesen mintegy 68 millió forintot) utaljon részletekben, kamatmentesen azért, hogy én az örökségemhez hozzájussak.

Én az elmúlt években arról győződtem meg a részemre megküldött okiratokból – amelyeket megmutattam közjegyzőknek, kül- és belföldi ügyvédeknek, jogászoknak, közgazdászoknak -, hogy igen jelentős vagyont örököltem külföldön, ezért kötöttem ennek a vagyonnak az ismeretében közjegyző előtt szerződést a befektetésre Kósa Lajos országgyűlési képviselővel, aki a birtokomban, valamint a dr. Péteri István ügyvéd birtokában lévő iratok alapján ajánlotta fel a segítségét, úgy, hogy többször is eljárt velem együtt külföldön és Svájcban is. Állítom ezt annak ellenére, hogy a magyar sajtóban ő sok éves barátság után engem csalónak nevezett.

Én nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy engem, mint jogban járatlan személyt, valaki vagy valakik évek óta becsapnak, megtévesztenek és azzal hitegetnek, hogy egészen jelentős örökségem van apám után külföldön, és magatartásukkal el tudták érni azt, hogy én igen jelentős kölcsönöket vegyek fel Magyarországon a rendkívül drága ügyvédi kül- és belföldi ügyvédi és egyéb költségek fizetésére, azonban mindazok az információk, amelyek hozzám kerültek ebben az öröklési ügyben, bennem azt a meggyőződést erősítették meg, hogy a vagyon létezik, az örökségem létezett és létezik ma is.

Engem több kölcsön vonatkozásában is csalással gyanúsít a nyomozóhatóság. Én az elmúlt években abban a meggyőződésben kértem a hagyaték megszerzésére kölcsönöket, hogy ezeket a kölcsönöket vissza fogom adni és senkit nem állt szándékomban becsapni.  A kölcsönök túlnyomó részét eleve úgy kértem, hogy azt a kölcsönadók a néhai férjemmel közösen vezetett számlánkra utalják. Az utalás az egyben bizonyíték arra, hogy a kölcsönt a hitelező valóban nyújtotta. A nyomozati iratokban fellelhető olyan adat is, hogy úgy fizettem vissza a kölcsön egy részét, hogy a visszafizetéskor még átvételi elismervényt sem kértem a visszafizetésről. A visszafizetést jelenleg az igazolja, hogy a kölcsönadó ezt a részbeni visszafizetést a nyomozóhatóság előtt is elismerte.

Előadom azt, hogy miután rendkívül hosszú ideje húzódik ez a hagyatéki eljárás, ezért mind Magyarországon, mind külföldön ügyvédeket bíztam meg a hagyaték megszerzése érdekében, és igyekeztem igen befolyásos emberek, így például a kormánypárti frakció vezetője, Kósa Lajos segítségét kérni ahhoz, hogy az örökségemhez hozzájuthassak. Számtalan bizonyíték van arra, hogy az ügyemben az elérhető okiratok ismerete mellett az egyébként közgazdász végzettségű Kósa Lajos is eljárt kül- és belföldön, mert őt is meggyőzték az örökségről rendelkezésre álló dokumentumok.

A nyomozóhatóság nagy mennyiségű okiratot foglalt le, külföldről küldött e-maileket, faxokat, amelyek szintén a létező örökséget igazolják. Én, aki jogban járatlan személy vagyok, a számítógépekhez, informatikához nem értek, nyilván nem küldhettem saját magamnak, gyakran precíz, kül- és belföldi jogszabályokra hivatkozással leveleket, faxokat, e-maileket éveken át.

Előadom, hogy sajnos, a férjem elveszítettem, özvegyen maradtam egy kiskorú gyermekkel, hiába utaztam ki Svájcba, hogy meggyorsítsam a hagyaték ügyintézését, mert Svájcban magyar elfogató parancs alapján kiadatási őrizetbe kerültem és több mint négy hónap múlva úgy kerültem haza, Magyarországra, hogy én magam kértem a Svájcban az érdemben eljáró ügyvédet, hogy ne fellebbezzen a kiadatásom ellen, mert haza szeretnék kerülni. Én az elmúlt hónapokban több mint 25 kilót fogytam, már Svájcban is folyamatos gyógykezelésre, kórházi kezelésre szorultam és jelenleg is már több ízben kellett a fogdából kórházi kezelésre engem elszállítani.

Én a különböző sértettekkel való szembesítést a jelen mentális és fizikai állapotom miatt, valamint arra is tekintettel, hogy én egyetlen sértettet becsapni nem akartam, nem vállalom, ilyen jellegű eljárási cselekményekben nem kívánok részt venni. A jelen vallomásomon túl vallomást tenni sem kívánok és szembesítésen sem kívánok részt venni, annak ellenére, hogy a részletre kölcsönadók között többen vannak, akik nem a valóságnak megfelelően nyilatkoztak, vagy azért, mert rosszul emlékeznek, vagy más okból.

Azt kérem a nyomozóhatóságtól, hogy nyújtsanak segítséget nekem abban, hogy az örökségemhez hozzájuthassak, mert ez az eljárás sikeres befejezését jelentené mind a kölcsönadóknak, mind pedig családomnak és nekem.

Előadom, hogy én Svájcba azt megelőzően utaztam el, amikor még gyanúsítottként kihallgatva nem voltam, és ellenem hivatalosan eljárás nem folyt. A védőm a kintlétem ideje alatt több beadványt is nyújtott be a nyomozóhatósághoz, nem titkoltam azt, hogy én hol vagyok, és azt sem, hogy részben gyógykezelés, részben pedig az örökség mielőbbi megszerzése érdekében utaztam ki külföldre.

Ha és amennyiben nekem szökési szándékom lett volna annak ismeretében, hogy kiadták ellenem az elfogató parancsot, megszökhettem volna és nem kértem volna a svájci ügyvédemet arra, hogy ne fellebbezzen a kiadatásom ellen, hanem kerüljek haza Magyarországra.

Előzetes letartóztatásom miatt jelenleg Nikoletta lányom a gyámja és gondozója az általános iskolás kisfiamnak.  Én szabadlábra helyezésem esetén gyógyíttatni szeretném magam, mert az egészségi állapotom nagyon rossz. Esetemben a szökés, elrejtőzés veszélye nyilvánvalóan nem áll fenn, ilyen szándékom nincs, és az elmúlt időszak bizonyítja, hogy nem is volt. A sértettekkel való összebeszélés vagy az eljárás meghiúsítása, az előzetes letartóztatási ok pedig azért nem valós ok, mert a nyomozóhatóság az ügyben több ezer oldal iratanyagot beszerzett, gyakorlatilag minden elérhető tanút, „sértettet” kihallgatott, így az eljárás meghiúsítása részemről már akkor sem lehetséges, hogyha egyáltalán lenne ilyen szándékom.

Kijelentem, hogy jelen írásbeli vallomásom benyújtását követően vallomást tenni nem kívánok, szembesítéseken vagy más eljárási cselekményen részt venni nem kívánok. Annak ismeretében, hogy a védekezés ezen módjairól lemondok, azonban úgy ítélem meg, hogy így a nyomozás egyszerűbbé, gyorsabbá válhat, ami a velem szemben jelenleg megállapított kényszerintézkedés mellőzését vagy háziőrizetre, illetve bűnügyi felügyeletre való enyhítését eredményezné. Jelen vallomásomat saját kezűleg írom, és aláírom azzal, hogy a hatóságok ezen vallomásomat felhasználhatják.

Budapest, 2018. szeptember 20.

Tisztelettel:

Szabó Gáborné Matkó Mária

Bréking nyúz, 2018. 09.25 – Tudósítás a másik valóságból

A nap szenzációja: Orbán Viktor megmutatta harmadik unokáját: ezzel közszereplővé tette a kislányt – mi szóltunk! Orbánnal persze „cuki módon”, Demszky Gáborral kevésbé kedvesen bánik a kormánymédia – de hát, tényleg, vessen magára, minek szólal meg! Bolgár György sem járt jobban, pedig ő nem szólalhat meg a jövőben (legalábbis a 168 órában). Ám nem csak a múlt politikusától félnek odafent: mi mással magyarázható a düh, ahogy egy még meg sem alakult pártnak megy neki a kormány? 

 

Figyelő – Come back Demszky!

Emlékezetes interjút adott Demszky Gábor a 24.hu-nak. A nagyközönség csak bámul a semmibe, hogy miképp lehetett ez az ember 20 (!) éven keresztül a főváros vezetője.

Miután a baloldal is csak hüledezik a döbbenettől, hogy igen, ő az, itt áll előttünk teljes valójában Aladdin-sapkájában a rendszerváltás utáni korszak legsikeresebb balliberális politikusa.

Oké, oké talán még Gyurcsány vetélkedhet vele prímszámaival és a kígyózó kígyóival a hülyeségfaktorban.

Ahogy vége a beszélgetésnek, be is zárul az osztály ajtaja, Gábort magára hagyják gondolataival, azzal, hogy lehet ő még egyszer főpolgármester. Mert kell neki a segítség, és ezt csak önmagától kaphatja meg.

A nagy visszatérésének egyedül a szintén nagy reményeket dédelgető, Puzsér Róbert nem örül őszintén, hiszen igazi ellenfelet kap a 2019-es főpolgármester-választáson.

Tarlós István eközben pedig elképedve néz végig ellenfelein. Talán még az is felötlik benne, hogy de jó lenne újra 2014-ben járni, amikor csupán Falus Ferenccel kellett szembenéznie.

De várjuk ki a végét, ha így haladunk, Puzsér és Demszky után még a vödrös emberhez is szerencsénk lehet majd a kampányban.

Kormánymédia: Megmutatta legkisebb unokáját Orbán Viktor

Jó reggelt, Magyarország! – írta ki ma reggel Facebook-oldalára Orbán Viktor, aki képet is csatolt az üzenethez, amin legkisebb unokájával, Anna Adéllal látható. A kicsi édesanyja Orbán Ráhel, a kormányfő legidősebb lánya. A baba a budapesti Szent Imre Kórházban született múlt hét hétfőn.

Origo – Vizsgálják Soros álciviljeinek adóelkerülését

A keddi napon ült össze Czunyiné Bertalan Judit vezetésével az Országgyűlés Igazságügyi bizottsága a Fidesz-frakció kezdeményezésére, ugyanis felmerült lehetőségként, hogy néhány bevándorláspárti szervezet, pl. a „Migration Aid” a jogi kiskapukat kihasználva, ki akarja kerülni a bevándorlási különadó befizetését.

A bizottság felkérte a kormányt, hogy vizsgálja meg a bevándorlási különadó megfizetésére vonatkozó hatályos jogszabályokat, és kezdeményezzen változtatásokat, ha azok lehetőséget biztosítanak az adóelkerülésre.

Czunyiné Bertalan Judit, a bizottság fideszes alelnöke felháborítónak nevezte, hogy

a „bevándorláspárti Migration Aid” nevű civil szervezet azért kíván párttá alakulni, hogy elkerülje a bevándorlási különadó megfizetését.

A magukat civil szervezetként feltüntető, de rendszeresen kőkemény politikai tevékenységet folytató szervezetek folyamatos aknamunkája ellen csak a törvény erejével lehet fellépni, ezt célozta a júliusban is elfogadott bevándorlási különadó is, de úgy látszik, hogy most már a törvényből fakadó kötelezettségét sem hajlandó teljesíteni a bevándorlást támogató gépezet, nyíltan, vállaltan jogsértést követnek el.

Magyar Idők – Bolgárnak bealkonyult

A hírek szerint megszűnt az eddig mindent túlélt veterán, Bolgár György „Hogy mi van? Ezzel szemben a tény az” című saját rovata a 168 Óra című baloldali hetilapban. Bolgár módszere az volt, hogy idézett valamit egy jobboldali közszereplőtől, majd utána fellengzősen odaírta: Ezzel szemben a tény az, és innentől következett a saját, személyes véleménye, maga a testet öltött szubjektum.

Egy kiérdemesült posztkommunista újságíró politikai véleménye semmi esetre sem tekinthető ténynek vagy akár valóságnak, mégis teljesen komolyan akként adták el. Nehéz eldönteni, hogy az immáron hanyatlókorba lépett idős ember kezeletlen egoizmusa, a pártállami sajtóéletből hátramaradt örökös fölénytudata, a sokáig meghatározó baloldali sajtótúlsúly, vagy esetleg egyszerre mindhárom tehet arról, hogy egyáltalán ilyen rovata lehetett.

Aki önmagát egyszerűen kinevezi tényeknek és valóságnak, annak vitán felül álló súlyos önértékelési problémái lehetnek.  Ez a pszichés kórkép eleve kizárta volna, hogy 1990 után is a sajtóban (tévében, rádióban) maradhasson, hülyére keresse magát (sikerült), költőnek képzelje be magát, és sokadmagával évtizedekig nagyképűen ossza az észt a lesajnált és rendszerszerűen gyűlölt jobboldalnak.

Nem az a baj, hogy most megszűnt a rovata, hanem az, hogy egészen eddig hogyan húzhatta ki.

Bezúdult Hadházyékhoz a „Tények” stábja

Bementek az udvarukba, ezzel birtokháborítást követtek el. Személyiségi jogokat is sértettek, mert beleegyezésük nélkül magánterületen filmezték a politikus családját. Öröm az ürömben, hogy a felesége büszke rá.

 

Hadházy Ákos ma kezdte meg aláírásgyűjtésért az Európai Ügyészséghez való csatlakozásért, s már az első nap különös dolgok történtek a házuknál. Mint a Facebookon írja, „kormánypárti tévések jöttek be a kertünkbe és onnan filmezték a házamat és a családomat. Így a mai nap a dezinformációs diktatúra tökéletes bemutatására is alkalmas: a „Tényekben” nyilván egy újabb rágalmazó „hír” fog megjelenni a családomról a kormány számára kínos téma helyett.”

Bár ami történt, elkeserítő, a politikus mégis örül, mert, mint írja, a felesége videóra vette a stáb mozgását, és a következő szöveggel osztotta meg a zaklatókról készített videót: „Eddig azt gondoltam, a férjem politikusi tevékenysége szélmalomharc, és örültem volna neki, ha visszatér az eredeti hivatásához és állatokat gyógyít ismét.

Ma viszont úgy látom, hogy amelyik politikust ennyire támadják, hogy a kertjén belülre beküldik a tv-stábot, ami nyilvánvalóan birtokháborítás, ezzel együtt nyilvánvalóan feljelentjük őket és nyilvánvalóan megnyerjük a pert (nyilvánvalóan évek múlva), hát itt kezdtem el úgy gondolni, hogy bizonyára van értelme Ákos munkájának, máskülönben maximum kinevetnék, de békén hagynák. Büszke vagyok a férjemre és kitartok mellette! 😍”

Az ominózus felvétel itt látható.

Politikai (H)arcképcsarnok – XVIII: A Hóbagoly

Büszke keresztapaként tanúsíthatom, hogy Boross Péternek az általam (is) szerkesztett Kurír-Elefánt című szatirikus melléklap adta a Hóbagoly becenevet. Mindez a kilencvenes évek elejének izgalmas, rendszerváltó forgatagában történt. Sorozatunk mostani epizódjában a néhány nappal ezelőtt 90. életévét ünneplő egykori miniszterelnök – e helyről is jó egészséget és sok boldogságot kívánunk – ideológiai és világnézeti kacskaringókkal teli pályaképét villantjuk fel.

 

A világnézetileg messziről jött ember

Ha valakit, Boross Pétert alaposan meghurcolta a pártállam. Életrajza szerint 1956-os tevékenységéért letartóztatták, internálták. Ám megpróbáltatásai szerencsére hamar véget értek, és akárcsak Schmitt Pál, ő is a vendéglátás világából pottyant a politikába. 1965-ben már a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettese, majd 1971. decemberétől a vállalat igazgatója lett.

„A párt XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére vállalatunk körében is széles körű munkaverseny bontakozik ki”. Így kezdődik az Új sikerek forrása című írás, amely 1974-ben a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat üzemi újságjában jelent meg. A szerző dr. Boross Péter, a vállalat akkori igazgatója.

Az újság egy másik lapszámában Boross Péter igazgató beszámolójában a munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom színvonalas emelésére és fejlesztésére tett intézkedéseket taglalta. Mint írta. A következő feladat „a szocialista módon élni és tanulni jelszó tudatos megvalósítása, az egyéni képességek, az üzemi demokrácia fejlesztése, a gazdasági feladatok még eredményesebb végrehajtása.”

S hogy miként bánt el a pártállam a rendszer legádázabb ellenségeivel, arra a lap egy másik cikke a példa, melyben arról tájékoztatják az olvasókat, hogy November 7., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 69. évfordulója alkalmából „Honvédelmi Érdemérem kitüntetésben részesült dr. Boross Péter, vállalatunk igazgatója”.


Jött a rendszerváltozás

Az egykori vendéglátós főnök nyugdíjas éveit belügyminiszterként kezdte. Boross Péter nevéhez fűződik az a kétes dicsőség, hogy az ő regnálása idején tűntek fel Budapest utcáin az első árpádsávos zászlók. Nem is akármilyen környezetben.

MTI Fotó: Máthé Zoltán

1992. október 23-án Göncz Árpád köztársasági elnök – nem mellesleg volt 56-os halálra ítélt – nem tudta elmondani ünnepi beszédét a tömeg előtt, mert bomberdzsekis, kopaszok belefojtották a szót. Az akkor még viszonylag új Magyar Köztársaság belügyminiszterének, Boross Péternek ehhez mindössze annyi szava volt, hogy ezek a fiúk nem akartak rosszat, ráadásul a bomberdzsekit zekének nevezte, amit, szerinte divatból viselnek ezek a fiúk, mert így szeretnének imponálni szeretnének a lányoknak.

Az incidens után Boross is érezhette, mennyire kínos volt ez a szituáció, mert azt mondta Göncznek: – Csak nem gondolod Árpád, hogy én állok a kifütyülésed mögött? – Mire Göncz: – De, azt gondolom.

„Egy hálás magyar zsidó a sok közül.”

1993. szeptember 4-én a néhai kormányzó hazahozott hamvait újratemették Kenderesen. 25 évvel később, 2018-ban Boross Péter volt miniszterelnök arról beszélt, hogy Horthy Miklós kenderesi újratemetésén a saját szemével látott egy olyan transzparenst, amelyen egy zsidó szervezet köszönetet mondott Horthy Miklós kormányzónak.

A volt miniszterelnök rosszul emlékezett: nem volt ilyen zsidó szervezet. Volt viszont egy Blumgrund János nevű ember, aki nem transzparenst, hanem egy koszorút vitt a temetésre, a következő felirattal: „Egy hálás magyar zsidó a sok közül.”

Blumgrund János amúgy Bécsből rándult haza, hogy a helyi Horthy Miklós társaság elnökeként a helyszínen lehessen hálás a kormányzó úrnak. Igaz, nem eredeti nevén, hanem a vitézi körökben a Blumgrundnál autentikusabban hangzó Almási Szabó János néven.

„Ahol én éltem, nem volt antiszemitizmus”

Napra pontosan nyolc évvel ezelőtt, 2010. augusztus 29-én, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár Hódmezővásárhelyen nyitotta meg az Első Nemzeti Tanévet. Meghívottként Boross Péter is felszólalt, s a volt miniszterelnök – ekkor már kétharmaddal a háta mögött – arról értekezett, hogy Magyarországon akár vissza is lehetne állítani a királyságot.

Négy évvel később, 2014. december 5-én ismét nagyot alakított. Ekkor a Veritas Történetkutató Intézet konferenciáján arról beszélt, hogy a Horthy-korszakról túl egyoldalú képet festettek, mert bár végül deportálták a zsidó szomszédait, ő a zsidótörvények ellenére sem tapasztalt antiszemitizmust a korszakban. „Tárgyilagos képet kell festeni a Horthy-korszakról, amely alig megoldható problémákkal nézett szembe, és végül kényszerhelyzetbe került” – mondta Boross a Hadtörténeti Múzeumban rendezett konferencia bevezető eladásában.

„Ahol én éltem, nem volt antiszemitizmus” – mondta Boross, bár azt elismerte, hogy emellett azért „volt sok bűn is abban a korszakban, ami nem méltó Magyarország befogadó múltjához”.

Sokkal több lehetne a visszacsábítás

2015. szeptember 25-én arról jött hír, hogy hatósági eljárást indított a Médiatanács Boross Péter volt kormányfő Magyar Hírlapban megjelent interjúja miatt. Boross a migránsokról nyilatkozott a lapnak, és a többi között ezt mondta: „különböző nyelvű népek, az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek érkeznek millió számra Európába. Nagyon fontos, hogy nemcsak a kultúrájuk más, hanem az ösztönrendszerük, biológiai, genetikai adottságaik is.”

Néhány nappal ezelőtt, közelgő születésnapja jegyében a mostanság a kormány kulturális ostoraként funkcionáló Magyar Idők interjút készített Borossal. A meglepő kijelentésektől sem mentes – visszafogottan és megengedően fogalmaztunk, elvégre idős emberről van szó – interjú egyik részében a külföldi és a magyar egyetemeket hasonlítja össze a volt miniszterelnök.

– Sokat beszélnek arról, hogy a fiatalok elvándorolnak külföldre – kérdez alá a Magyar Idők sajtómunkása.

Ez nem igaz – válaszol a fel nem tett kérdésre Boross, – ám kétségtelenül sokkal több lehetne a visszacsábítás. Meg kellene mondani nekik: a külföldi egyetemek túlnyomó részben sokkal kevesebbet nyújtanak tudásban, mint a hazaiak.

Szocialisták: színtelen, szagtalan, szúrósszagú, gáz

Színtelen, szagtalan, szúrósszagú gáz. Így írta le annak idején kémia tanárnőnk a gimnáziumban az ammónia nevű gázt. Nevettünk rajta, és egymás között sokszor felemlegettük a botlását: hiszen valami vagy szagtalan, vagy szúrósszagú.

Ez jutott az eszembe, amikor Tóth Bertalant hallgattam ma reggel az ATV reggeli Start című műsorában. Rengeteg okosságot hallottunk, csupa olyan dolgot, amelyek mindnyájunknak fontosak. Otthonápolásról, kilakoltatásról, egészségügyről, oktatásról.

Elhallgattuk volna napestig a szocialisták elnökét. De nem hallgattuk, mert annyira azért nem volt érdekes. Fontos volt ugyan, amiről beszélt, ám a stílus, a hangvétel, meg úgy általában a megfogalmazás kapcsán az jutott az ember eszébe: hogyan lesz ebből őszre, vagy bármikor máskor olyan ellenzék, amitől Orbán Viktornak és kormányának félnie kell?

Hogyan fognak tömegeket az utcára vinni, vagy ami még ennél is fontosabb: négy év múlva a szavazófülékbe.

Lehet sorolni a mindnyájunk által ismert problémákat, hibákat és bűnöket, sőt, kell is. De ez csak arra elegendő, hogy maradjon minden úgy, ahogyan most van. Aki változtatni akar azon, ami most van, annak a mondandójához a stílust és a módszereket is meg kell találni.

Ha másképp nem tudják mondani, akkor mindez a nagyközönség számára színtelen, szagtalan, de nem szúrósszagú. Csupán gáz.

Egy hét – 2sványos

Ezen a héten a magyarországi közélet Tusványosra költözött. Orbán Viktor még meg sem szólalt, de már így is rengeteg okos dolog elhangzott az ottani színpadokon. Varga Mihály miniszter például őszintén beszélt a magyar gazdaságról, olyan dolgokat mondott, amelyeket idehaza nem szokott mondani. Például, hogy egy holland munkás teljesítménye kétszerese a magyar munkásénak. Rossz volt ezt hallani, idáig azt hittük, hogy ők hanyatlanak, mi meg hasítunk, mint állat. És a magyarországi kultúráról is szokatlanul éles vita folyt az egyik tusványosi pódiumon, a majdnem mindig szókimondó L. Simon László például azt mondta, hogy nem leszólni kell a liberális kultúra képviselőit hanem tessék jobbnak lenni náluk.

S ha már Tusványos: idén a szocialisták is elmerészkedtek Orbán Viktor külhoni pátriájába. Kapcsolatot építeni, ahogyan ők mondták. Ahhoz képest, hogy ez már a 29. rendezvény az erdélyi településen, jókor kezdik. Sok sikert nem jósolunk ennek a vállalkozásnak, bár az is igaz, hogy idén legalább megpróbálták. Egyelőre egy medve jött össze a szociknak, az állatot ugyanis a turnébuszuk mellett látták és le is fényképezték.

Demeter Mártát viszont fölvették az LMP-be, Ilyenkor nyáron, amikor nagy a rekkenő, ez is hír. Különösképp azért, mert bár korábban több alkalommal is jelentkezett, ám nem vették föl. Most végre sikerült, az egykori szocialista képviselő tehát teljes jogú tagja Szél Bernadett és Ungár Péter pártjának. Mely pártnak ez a hete sem múlt el botrány nélkül. Pofozkodás ezúttal nem volt, viszont kiderült, hogy Schmuck Erzsébet, aki a választás előtt kampányfőnöke a pártnak, egyeztetett Schmidt Máriával.

Ha valaki nem tudná, Schmidt Mária Ungár Péter édesanyja. De nem ezért pikáns a történet, hanem mert Schmidt Orbán Viktor egyik bizalmasa. Az LMP-ben ebben nem látnak semmi kivetni valót, szerintük érthető, ha egy anya aggódik a fiáért, márpedig Schmidt Mária aggódott, hogy az LMP bejut-e a parlamentbe, ami számára azért volt fontos, mert a fia, Ungár Péter is képviselőjelölt volt. Az aggódó mama megnyugodhatott, az LMP vitte a lécet, Ungár Péter bejutott, nincs itt kérem semmi látnivaló, ne kéretik oszolni és tovább haladni.

Ezen a héten az is kiderült, hogy a Fenyő János médiavállalkozó meggyilkolása kapcsán felbujtással vádolt Gyárfás Tamásról lekerülhet a nyomkövető. Nem 100 millió forintos óvadék ellenében, amint azt az első fokon eljáró bíróság megállapította, hanem ennek a duplájáért, 200 millió forintért. Ennyibe kerül Gyárfásnak, hogy szavadon védekezhessen és mozoghasson A Fővárosi Törvényszék – ők állapították meg a 200 millió forintos óvadékot – úgy ítélte meg, hogy Gyárfás esetében 100 millió forintnál még fennáll a szökés, vagy/és az elrejtőzés veszélye, de 200 millió forint óvadék már elegendő lehet arra, hogy ha lenne is ilyen szándéka, elálljon attól.

Gyárfás Tamásnak elmondása szerint onnan van ennyi pénze, hogy eladta az időközben Mészáros Lőrinc tulajdonába került Echo tévének a NAP TV épületét. Mészárosnak szerencsére még így is maradt mit a tejbe aprítania, csütörtökön bejelentették, hogy az ország leggazdagabb gázszerelője megvásárolta a Kádár János egykori nyaralásainak helyszínéül szolgáló Club Aligát.
Ja, és azt is megtudtuk, amit eddig csak nagyon sejtettünk: azt, hogy Orbán Viktor a saját pénzén utazott az oroszországi labdarúgó világbajnokság döntőjére. Ha akarnánk, se mernénk másra gondolni.

Vers mindenkinek – másképp

Ma kétféle magyar él idehaza: olyan, akinek már van és olyan, akinek még nincs rokona, barátja, ismerőse, aki külhonban próbál(t) szerencsét. Hallani persze mindenki hallott ilyen történeteket, s sokan meg is tapasztalták már a kivándorlást övező lelki szomorúságot. Most egy video mindennél plasztikusabban, szívbe markolóbban teszi ezt elénk. Elő  könnyzacskókkal!

Radnóti: Nem tudhatom – a világ minden tájáról

Nem tudhatom – selfi-kből összeállítva….

Közzétette: Látni és láttatni – 2018. július 1., vasárnap

Viszonzatlan szerelem

Egy közvéleménykutatás eredménye azt mutatta, hogy a németek kevésbé vannak jó véleménnyel a magyarokról, mint fordítva. A két világháborús szövetség a jelenlegi generációk számára már aligha játszhat ebben szerepet, az újabbkori történések viszont igen. A német újraegyesüléshez való magyar hozzájárulást azóta már felülírta a második, harmadik és negyedik Orbán-kormány szembenállása a németek továbbra is legnépszerűbb politikusával, Angela Merkellel.

„Egyoldalú a szimpátia a németek és a magyarok között, mivel a magyarok sokkal jobb véleménnyel vannak Németországról, mint a németek hazánkról – derült ki a Nézőpont Intézet Magyar Idők számára készített közvélemény-kutatásából. Míg a magyarok háromötöde (59 százalék) nyilatkozott pozitívan Németországról, addig a németeknél közel ugyanekkora (55 százalék) arányban voltak negatív véleménnyel Magyarországról.”

Magyarázatként a Nézőpont/Magyar Idők szerint „a német sajtó 2010 óta tartó éles és sok esetben egyoldalú Magyarország-kritikája megtette hatását a német közvéleményre”. A Médianéző által készített kimutatás szerint, 2017-ben a Magyarországról szóló összes vizsgált németországi médiamegjelenés 70 százaléka volt negatív hangvételű. Ezzel szemben mindössze 1 százaléknyi pozitív és 29 százaléknyi semleges cikk jelent meg.

Nos, még talán tárgyilagos leírásnak is vehetnénk a fentebb leírtakat, ha nem nem csúszott volna be az „egyoldalú” minősítés,

ami, ugyebár, alaposan megkérdőjelezi a kutatás hitelességét, sőt a célját is. Mert: ha valami egyoldalú, akkor nem lehet tárgyilagos. Ergo a német sajtó (sok esetben) nem tájékoztatta objektívan a német közvéleményt a magyar eseményekről. Tehát (sok esetben) félrevezette azt. Nem azt írta meg, ami valójában Magyarországon történik, hanem csak annak az egyik oldalát. Feltételezhetően a „naiv” német újságírók többnyire csak az Orbán-kormánnyal szemben kritikus forrásokra alapozták beszámolóikat. Valójában mintha a jogállamiság lerombolása, a médiaszabadság hiánya vagy az államilag gerjesztett korrupció nem valós tények lennének, hanem csak egyoldalúan tálalt féligazságok, amelyek félrevezetik a német közvéleményt. Ezért nem szeretnék a magyarokat? Vagy azért, mert a müncheni sarki hentes is tudja, hogy az ő adójából épülnek a stadionok, kisvasutak, gyarapodnak a magyar oligarchák.

„A németek alig több, mint harmada (38 százalék) nyilatkozott pozitívan, míg 55 százalékuk negatívan hazánkról. Legkevésbé a legfiatalabb, 30 év alatti korosztály (32 százalék jó, 58 százalék rossz) és a fővárosiak (33 százalék jó, 56 százalék rossz) voltak jó véleménnyel Magyarországról. Nincs viszont olyan demográfiai kategória, ahol többségben lenne a hazánkról alkotott pozitív kép a németek körében.”

Hát hogyan is lehetne, amikor a Merkel vezette kormányról évek óta a legprimitívebb jelzős szerkezetek jelennek meg a fidesz-sajtóban?

„A magyarok ezzel szemben továbbra is pozitívan gondolnak Németországra. A megkérdezettek 59 százalékának van jó véleménye a régió legnépesebb és gazdasági szempontból legfontosabb országáról, szemben a negatívan nyilatkozó 28 százalékkal. A németbarát többség minden társadalmi csoportban kimutatható. A fiatal magyaroknak különösen jó a véleménye (76 százalék jó, 20 százalék rossz), de a leginkább elutasító 60 év felettieknek is a fele pozitívan nyilatkozott Németországról (49 százalék jó, 35 százalék rossz).”

A fiatal magyarok már évek óta folyamatosan igyekeznek Németországba munkát vállalni. A német autógyárak meg hatalmas lendületet adtak egy-egy magyarországi régió fejlődésének (pl.Kecskemét). Arról nem beszélve, hogy a két legsikeresebb kereskedelmi üzletlánc (Aldi, Lidl) olyan fizetéseket kínál (nagyon kemény munkáért), ami a magyarországi vadtőkéseket is jobb belátásra készteti.

A magyarok számára a németek egyfajta példaképet alkotnak. Fordítva viszont már az is kész csoda, hogy van még egyáltalán német, aki szimpatizál a magyarokkal. Jól jönne egy vasfüggöny, amit ismét át lehetne vágni.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK