Interjúk

A 2008-as sukorói telekcsere ügyében 3, illetve 2,5 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte hűtlen kezelés kísérlete miatt a Kúria Tátrai Miklóst és Császy Zsoltot, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egykori vezetőit. A júniusban meghozott döntés jogerős; Tátrai Miklós már meg is kezdte a büntetését, Császy Zsolt szeptember 19-én vonul börtönbe. Tátrai csendben akart és ment a büntetésvégrehajtási intézetbe, Császy nem; Nemzeti Bilincs elnevezésű egyesületével a politikailag meghurcoltakra, valamint a mostani rendszer embertelenségeire, koncepciós pereire akarja felhívni a figyelmet. Császy 52 éves,, ügyvéd, szakmáját nem gyakorolhatja, ha kijön gyereket se fogadhat örökbe…

 

Milyen érzésekkel vonul újra börtönbe?

Eltöltöttem már három és fél hónapot ott, így tehát vannak fogalmaim. De azzal a tiszta meggyőződéssel megyek, hogy egy

politikai döntés áldozata vagyok,

pontosan úgy, ahogy Tátrai Miklós, azaz a volt főnököm, aki már bent van a börtönben. Még csak azt sem mondhatom, hogy mások helyett ültettek le bennünket, ugyanis senki nem követett el semmit, mi sem.

Nem fél attól, hogy ott bent bántódás éri? Próbálom körülírni, de nem tudom, szóval hogy nem csinálnak magából csicskát?

Nem, nem tartok ettől. Kétféle, úgymond vamzer besúgóval találkoztam bent; az egyik, aki előnyöket akar szerezni, ezért jelent, a másik a titkosszolgálati ember, akinek az a feladata, hogy információkat szerezzen.

Tátrai Miklós szeretett volna diszkréten megjelenni a büntetés végrehajtási intézetben, ön viszont mind a bevonulás előtti napon, mint pedig a bevonulás napján fel akarja magára hívni a figyelmet.

Nem magamra, hanem azokra a jelenségekre, amelyek ezt az országot jellemzik, és azokra az emberekre, akik ennek a diktatúrának az áldozatai. Tátrai valóban csendet szeretett volna maga körül, de a jobboldal sajtója ezt nem tisztelte. Akkor pedig, miért kellene nekem megvárnom, hogy ez a diktatúrát kiszolgáló sajtó szétszedjen?

Diktatúrát mond, nem fél attól, hogy rosszabbul is járhat?

Diktatúrát mondok, mert ez az. És mondja, mi érhet még engem? Muszáj valakinek felemelni a szavát, összegyűjteni azokat, akik kárvallottjai ennek a rendszernek.

Hideg polgárháború folyik itt, ezt ki kell mondani.

Az ügyészséget átalakították, senki nem emelte fel a szavát azért, hogy hány ügyészt rúgtak ki, aláztak meg, mert nem volt hajlandó kiszolgálni a valótlan vádakat. Utána a bíróságokat alakították át, mégpedig úgy, hogy kirendelt bírókat bűvészkedtek abba a tanácsba, amely az ügyünkkel foglalkozott. A törvényes bírók előtt bennünket mindig felmentettek. Remélem egyszer ki fog derülni, hogyan irányították ezeket a bírókat.

De miért nem tiltakozik ez ellen a politika?

Nem tudom. De még ellenzéki oldalról is hallani olyan megnyilatkozásokat, hogy üdvözlik ezt az eljárást. Egyébként, ahogy említette, a börtönbe vonulásom előtti napon szeretnék egy olyan nyilvános összejövetelt, ahol a politikai áldozatok, az igazságtalanul meghurcoltak gyűlnek össze és hívják fel a figyelmet arra, ami ebben az országban folyik. Ha azt hiszi, hogy ehhez kapok támogatást az ellenzéktől, akkor nagyon téved. Pedig csak a vak nem látja, hogy milyen eszközökkel hozzák az ítéleteteket. Összefoglalóan úgy fogalmazhatnék: a rendszerszintű támadás ellen nincs rendszerszintű védekezés.

Szóval magukra hagyták önöket?

Direkt elszigetelnek bennünket.

Kicsit durva lesz, amit kérdezek, kérem ne sértődjön meg: sok olyan politikai szereplővel beszélgettem, akit ez a rendszer meghurcolt, és szinte mindegyiknél az volt a benyomásom, hogy egy kicsit bekattant…

Ennek épp az az oka, amiről az előbb szó esett: szinte mindenkinek magának kell megvívnia a harcát, összegyűjteni a vádakkal szemben a megfelelő cáfolatokat, tanulni szakkönyvekből, megfizetni a szakértőket. Éjjelünket-nappalunkat kitölti ez az árnyékbokszolás; gondolja csak el, mi

nyolc éve hadakozunk a semmi ellen. És mi a vége? Megyünk a börtönbe.

Éppen ezért alapítottuk az egyesületünket, a Nemzeti Bilincset, hogy legyen, aki képes professzionális védelmet nyújtani a szervezett joggal való visszaélés ellen. A konkrét személyek mellett kiállnak, ha kiállnak, de intézményesen semmit nem tesz az ellenzék sem. Érdemi támogatást egyik párt részéről sem észleltem.

Vajon miért? Mindenki fél, mindenkinek van takargatni valója?

Az a helyzet ma, hogy mindenkiről ki lehet bármit találni. Azok pedig, akikről meg úgy gondoljuk, hogy elkövethettek valami csintalanságot, azoknak meg nincs félnivalójuk, mert feltehetően a jelenlegi kormánypárt tagjaival követtek el valamit. A mi esetünkben azért merték ezt így megcsinálni, mert tudták jól, hogy semmi közünk nincs a Fideszhez. Ugyanakkor persze nem is követtünk el semmit. Ismerünk olyan esetet, amikor elindítottak valaki ellen egy eljárást, majd amikor a meggyanúsított olyan tanúkat kért kihallgatni, akik az előző Orbán-kormány prominensei voltak, mert az ügy visszanyúlt egészen addig, nos, akkor gyorsan elfelejtették az egész eljárást. Ma tehát olyan rendszerben élünk, ahol másokról bármit kitalálhatnak, a sajátjaikat viszont eltüntetik.

Ez a Nemzeti Bilincs nevű egyesület képes lehet valamilyen védelmet nyújtani?

Hát még a kezdeti stádiumban vagyunk, nem gondoltam volna, hogy én leszek az első, akit támogat az egyesület. Most

elindítottunk egy gyűjtést, hogy legalább azt a hétmillió forint bűnügy költséget ne nekünk kelljen előteremteni.

Ha összejön, akkor talán ez is egy válasz a hatalom felé, hogy van itt társadalmi szolidaritás, az emberek látják az igazságtalanságot. Amúgy kaptam facebookon olyan ajánlatot is, hogy átvállalnának egy-egy hónapot a büntetésemből… Ez mutatja, hogy a társadalom jelentős része tudja, mi történt.

Biztos ebben?

Egy jelentős része tudja, a többieket meg talán fel lehet világosítani. Egyetemista koromban tanultam a koncepciós perekről, most is tudni fogják az emberek, hogy ez az volt. Nekem nincs mit szégyellnem, de a szakmának meg kell ismernie, micsoda jogi tévedések, manipulációk nyomán született meg az ítélet.

Van esély arra, hogy a pert nemzetközi szintre víve a végén győzzön az önök igazsága?

A strasbourgi bíróságon az ügy már folyamatban van. Azért is van remény, mert még a  szempontjaikat, törvényeiket sem tartották be. Arra például van több alkotmánybírósági határozat, hogy nem lehet az ügyeket ide-oda, tetszés szerinti, vagy inkább ízlés szerinti bíróságokra rakosgatni.

Gyurcsány Ferenc egy televíziós műsorban azt mondta, hogy ha őt ültették volna le, biztosan még keményebben, még harcosabban jön ki a börtönből. Ön mit gondol, ha kijön, keményebb lesz?

Senkinek nem hiányzik ez a végtelenül aljas dolog. Mi normálisak akarunk lenni, hogy visszautaljak egy előző kérdésére, úgy akarunk kijönni. Az igaz, hogy nem fognak bennünket megtörni, az igaz, hogy az ellenünk elkövetett jogsértés ellen még határozottabban lépünk majd föl és kérünk igazságot, és meggyőződésem, hogy ez meg is fog történni. Ugyanakkor

semmilyen igazságtétel nem teszi meg nem történtté azokat szenvedéseket, amelyeket a családomnak okoztak.

Nem lehetek a társam mellett egy fontos műtétnél, vagy nem engedtek ki a pótanyám temetésére, ezeket a kínzásokat nem lehet utóbb orvosolni.

Egzisztenciálisan milyen károkat okoztak önnek?

Lassan nyolc éve nem tudok dolgozni. A lakásomat, a kocsimat el kellett adnom, családi, baráti segítségekből éltem. Most tavasszal kaptam ugyan egy jogászi végzettségemnek megfelelő állást, de ugye ennek most vége. Azt hittem a bíróság végleg felment, egy pillanatig sem hittem, hogy ennek ellenkezője történik. Egyébként meggyőződésem, hogy egyszer ezeket a történéseket az egyetemeken tanítani fogják; azt ugyanis, hogy kényszeríti a politika a bíróságokat igazságtalan döntésekre.

Ha kijön a börtönből, akkor dolgozhat ügyvédként?

Eltiltottak a közügyektől is.

Még gyereket sem fogadhatok örökbe, azt is megtiltották.

Miattam a családomat sújtják aljas és alkotmánysértő módon. Amúgy ez a dolog egyik lényege: ha bennünket nem tudnak megtörni, akkor a családunkat támadják.

Tönkrement a családi élete?

Nem, van egy párom, aki nagyon sokat szenved miattam, az egzisztenciális nehézségek őt is érinti, nem tudunk normálisan élni.

Gyereke van?

Nincs, régóta szeretnénk, sajnos az évek óta tartó feszültség is oka lehet a sikertelenségnek. Lombikprogramban vagyunk, azt meg ugye azért nem lehet folytatni, mert be vagyok zárva.  Most nem tudunk kezelésre járni, utána meg, ha szeretnénk örökbefogadni egy gyereket, nem tehetjük, a közügyektől való eltiltás miatt.

Ez egy igazi aljas ítélet, aljas módon meghozva.

Persze bízom abban, hogy van még olyan bíróság Magyarországon, amely képes korrigálni ezt az ítéletet, de azt a sok szenvedést, amelyet egy kitalált, kreált üggyel okoztak, azt senki nem orvosolhatja már.

Az eljárás során többször nyilatkozták: ha Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnökre tettek volna terhelő vallomást, megússzák a börtönt. Ezt kifejezetten mondták önöknek?

Ráutaló mondatok voltak, célzások. A rendszer dominó-szerűen működik: próbálkoztak az én munkatársaimnál, alulról felfelé haladva, hátha eldől a dominó, mindenki vall a másikra, felfelé. Ezt ők vádalkunak szokták nevezni, pedig ez zsarolás.

Mikor érkezett el az a pillanat, amikor azt érzete, mégiscsak elítélik?

Az utolsó másodpercig hittem a felmentésünkben, legrosszabb esetben a megismételt eljárásra gondoltam. Nem hihettem, hogy képes a bíróság megváltoztatni a tényeket, a gombhoz varrni a kabátot. Számba adtak olyan mondatot, amit tényszerűen igazolható, hogy nem mondtam.

Úgy tudom Tátrai Miklós családja már külföldre települt…

…Gondolom nem jókedvükben tették…

…Ön ragaszkodik Magyarországhoz?

Igen, több szempontból is; a családomnak történelmi gyökerei vannak ebben az országban, de persze gondolkodni kell azon, hogy emigrációba kényszerítenek. Ha itthon nem tudok dolgozni, muszáj emigrálnom, ami, nem mellesleg a céljuk is.

Könyvet fog írni a börtönben?

Igen, a rendszer lényegét akarom megírni, hogy mindenki megértse, mi zajlik itt. Ezen kívül van egy disszertációm „Piszkos Jogtan” címmel, amit be akarok fejezni, a joggal való visszaéléseket mutatja be az elszámoltatási ügyekben. Másként: hogyan válik, mint minden diktatúrában, a jog a politika szolgálólányává.

Ahogy hallgatom önt, elég higgadtan beszél. Nincs önben indulat?

De van.

Bosszúvágy?

Elégtételvágy igen.

Bosszú nincs, nem akarok lealacsonyodni oda, ahol ők vannak.

Egyrészt azt akarom, hogy mindenki ismerje meg azokat a szörnyűségeket, amik az ilyen ítéletekhez vezettek, illetve, akik az ilyenekben részt vettek, azok kapják meg a büntetésüket. Tisztességes eljárásban.

Nem keresi a kifejezéseket, élesen fogalmaz, miközben azért még lehet önnek is félnivalója.

Igen, így van, ezért már a börtönben (ha kijövök) kérni fogom a politikai elítélt (menekült) státuszt. Bármit kitalálhatnak újra ellenem. Mégis muszáj beszélnem, cselekednem, mert tudatni kell, hogy az az aljasság, amit ellenünk elkövettek, az vissza fog rájuk hullani. Mi politikai elítéltek vagyunk, és akik politikai ítéletet hoztak, azok nem úszhatják meg következmények nélkül.

Hány éves most?

52

Csak azért kérdezem, hogy hova helyezzem az optimizmusát…

A családunkban már hárman is, különböző történelmi korokban ültek, ugyancsak igazságtalanul és politikai okokból, börtönben. Ez azért erőt ad.

Optimális esetben mikor jöhet ki a börtönből?

Egy év múlva.

Az elégtétel lesz majd önnek, ha bekerül a történelemkönyvekbe, akárcsak az ötvenes évek koncepciós perei?

De meg fog történni. Azonban a saját életemben szeretnék elégtételt kapni.

A csoda az teljesen kizárt, azaz hogy előbb hagyja el a börtönt, mint egy év?

Nem, tettünk ennek érdekében jogi lépéseket, az ítélet felfüggesztésére, de ahogy a jelenlegi magyar bírósági gyakorlatot látjuk, erre vajmi kevés az esélyünk. Aki azt hitte, hogy a mostani ítélettel lezárták a történetet, nos tudatom: nem lesz vége.

Természetesen mindennek van kockázata,

hiszen eddig is ez történt: bármikor kitalálhatnak új dolgokat. Most ugye én egy kísérletnek voltam a bűnsegédje, ki gondolta volna hogy létezik ilyen. Sajnos azért is megtörténhetett, annak oka a baloldal megosztottsága is.

Hisz abban, hogy az a mozgalma megmozgatja a társadalmat?

Szeretném…

Szeretni lehet, de hiszi-e hogy lesz ilyen?

Muszáj lenni, mert az elfogadhatatlan és példátlan a demokráciákban, hogy a nem politikai szereplők ellen is politikai hadjáratot indítottak. Most egy teljhatalomra törő társaság szétverte a közigazgatást, mindent, ahogy mondani szoktam: csak az Állatkertben nem vette át a hatalmat ez a garnitúra.

Voltak ebben a történetben olyanok, akiket barátnak, társnak hitt, de csalódnia kellett?

Sokan könnyűnek találtattak…