Interjúk

Új hitelszerződéseket követelnek a szocialisták

Amit meg tudtak oldani a horvátok és a románok, azt szeretnék elérni Magyarországon is az MSZP parlamenti képviselői. Még a nyári törvényhozási szünet idején rendkívüli ülést kezdeményeznek, amelynek csupán egyetlen napirendi pontja volna: vizsgálja felül a kormány a devizahitelezés történetét, és tegyenek végre igazságot a károsultak ügyében. Szakács László képviselő úgy gondolja: most színt kell vallania kormánynak, kinek az oldalán áll. Az „emberekén”, vagy a pénzéhes bankokén?

  • Kilencszázezer adós még mindig csapdában van
  • A horvát és a román példát kellene követni
  • Hamis érvek, valós megoldások
  • Kinek a zsebébe kerül évi 900 milliárd forint?
  • Segíthetnek a civilek is

Mit remélnek ettől a kezdeményezéstől? A Fidesz felkarolja az ellenzék kezdeményezését és az élére áll?

Szakács László. MTI Fotó: Kovács Attila

Nem vagyunk naivak. Nem ez lesz az első rendkívüli ülésnap kezdeményezésünk, ismerjük a kormánypárti kollégák módszereit: el sem jönnek az ülésre. Megtehetik.

Ilyenkor is el kell fogadni a napirendet. Ha ez nem sikerül, mindenki máris mehet haza.

A parlamenti szabályok így írják elő. Ha tehát a fideszes képviselők nem jönnek el a munkahelyükre, akkor nem lehet parlamenti ülést tartani.

Mennyi esélyt lát arra, hogy a nyári szabadság idején csapot-papot hagyva rohannak majd tanácskozni?

Az őszi parlamenti kezdés előtt be fogjuk terjeszteni a javaslatunkat. Május eleje óta teljes gőzzel mennek a kilakoltatások, tudtommal eddig több mint hatszáz családot tettek az utcára, mielőbb jó volna meghozni egy felfüggesztő határozatot.

Kilencszázezer érintett adós van még mindig országszerte, talán ez a szám elég magas ahhoz, hogy még a legérzéketlenebb fideszesek is magukba szálljanak és elgondolkodjanak, nem tehetnének-e valamit az érdekükben.

Kövér László arra a napra hívhatja össze az ülést, amelyikre akarja, amelyiket alkalmasnak lát arra a kezdeményezéstől számított nyolc napon belül, hogy a többség biztosítani tudja a határozatképességet.

Még egyszer megkérdezem: mit várnak ettől a kezdeményezéstől?

A felelősség mindig a többségé, mi csak annyit tehetünk, hogy olyan javaslatokkal álljunk elő, amit jó érzésű törvényhozóként bárki támogatni tud. Ami az ország polgárainak a javát szolgálja. Hozzáteszem: ezeknek a javaslatoknak a mi értékrendünket kell képviselniük. Az ország lakosságának egy tizede az a 900 ezer család, amelynek igyekszünk a pártját fogni.

Ha a többség lelkét nyomasztaná a devizaadósok sorsa, már régen léptek volna az érdekükben.

Most kicsit megváltozott a helyzet azzal, hogy a horvátok és a románok már meg merték lépni, a szlovének készülnek rá, hogy az igazságtalan banki szerződésekről kimondják, hogy törvénytelenek és vissza fogják kapni a jogtalanul beszedett pénzüket a károsultak. Ott is kiderült, a bankok nem adtak pontos felvilágosítást az ügyfeleiknek a devizahitelek kockázatairól, és most ezt is felrótták nekik. Kérdem én:

miért érnek többet a horvát kormánynak a horvát családok, mint a mi kormányunknak a magyar családok?

Eddig a magyar kormány mindig arra hivatkozott, hogy azért nem lehet a bankok tyúkszemére lépni, mert majd az Unió illetékesei felháborodnak, megsértjük a versenysemlegesség szabályait. Ez most megdőlt. A másik érve a kormánynak az volt, hogy egy ilyen volumenű kártalanítást a költségvetés nem bírna ki. Ez sem igaz, egyetlen fillért nem kell az adófizetők pénzéből erre a célra elkölteni. A bankokat kell megszorongatni, hiszen a szakértők szerint két-két és fél milliárd forinttal többet követelnek vissza az adósoktól, mint amennyi jogszerű volna.

Hogyan jutottak el egy ilyen összeg kimutatásáig?

Nagyon egyszerűn ki lehetett számítani: az euró és a svájci frank a forinthoz képest 20-40 százalékkal értékelődött le. A törlesztő részletek nem ennyivel, az esetek jelentős részében 100, 200 vagy akár 300 százalékkal is megemelkedtek. Ez úgy alakult ki, hogy

a kereskedelmi bankok a bedőlt hiteleket is a még fizetőképes adósokkal fizettették ki.

A drasztikus emelkedéseknek ez az egyik oka. A másik a jegybank: Matolcsyék még olcsón bevásároltak eurót, svájci frankot és azt bocsátották a kereskedelmi bankok rendelkezésre, amikor pedig visszakapták, már a magasabb árfolyamot érvényesítették. A nyereség, az árfolyamkülönbség sorsát ismerjük. Ez 700-900 milliárdra tehető, tehát volna miből rendezni a hitelezők adósságát.

Utólag visszakérni a pénzt a bankoktól, finoman szólva is „sajátos”…

Tegyük fel nekik a kérdést: a saját országukban tudtak volna-e a magyarországihoz hasonló hitelszerződéseket kötni? Ha nem, akkor lássák be, hogy rosszhiszeműen jártak el, és álljanak jót a megtévesztő szerződéseikért. Tavaly például még mindig 700 milliárd forintot „kaszáltak” a magyar devizahiteleseken.

Ez ügyben számos bírósági perre sor került, de mindig a bankok javára ítéltek.

Ha nem így volt, akkor a kormány avatkozott be, és utólag olyan jogszabályokat hozott, ami nem a károsultaknak kedvezett. A polgári törvénykönyvből éppen január elsejével „gyomláltak ki” egy csomó olyan kitételt, amely a végrehajtókkal szemben nyújtott némi védelmet. Akik 2017. december 31-ig nem indították el a végrehajtással kapcsolatos kifogásaikat, kereseteiket, azok most nem tehetnek már semmit.

Új szerződéseket kell kötni azokkal, akik még mindig ebben a hitelcsapdában vergődnek, a felvételkori árfolyamon kell visszakövetelni a tartozásokat.

Amíg átszámolják a tartozásokat, rendeljenek el kilakoltatási moratóriumot. Szeretném aláhúzni: okafogyottá vált a kormány minden próbálkozása, amivel igyekezett elodázni, hogy végre a károsultak pártjára álljon. Ha magától nem teszi, majd rászorítjuk.

Eszköztelenül?

Nem vagyunk eszköztelenek. Ha nem jönnek el a rendkívüli ülésnapra, és ellehetetlenítik, hogy napirendre tűzzük a kérdést, akkor majd tovább megyünk. Magunk mellé állítjuk a civileket, addig ütjük a vasat, amíg majd be nem adják a derekukat.

Ha a jelenlegi rezsim tényleg stabil lenne, akkor nem lennének koncepciós perek

A koncepciós perek mai, és ’50-es évekbeli gyakorlatát és elméletét akarta összehasonlítani a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének elnöke, Donáth Ferenc, aki a szegedi börtönben interjút készített Czeglédy Csabával. Azzal a szombathelyi ügyvéddel, aki az ellenzék közös jogi képviselője volt. Czeglédyt ugyan márciusban egy napra szabadlábra helyezték, később éjszaka azonban ismét letartóztatták.  Donáth Ferenc egyébként a legkisebb fia idősebb Donáth Ferencnek, aki az ’56-os forradalmat követő Nagy Imre per másodrendű vádlottja volt.

 

A szegedi fogház a legszigorúbb börtönök egyike, a büntetés-végrehajtás vezetői könnyen hozzájárultak, hogy ne csak látogassa, de interjút is készítsen Czeglédy Csabával?

Váratlanul könnyen. Kérelmemre azonnal válaszoltak, és még a jogszabályban előírt mérlegelési idő előtt engedélyezték a látogatást. Előtte rögzítették a feltételeket, vagyis meghatározták az időpontot, jelezték, hogy a fogolynak is vállalnia kellett a találkozót, saját ügyéről persze nem beszélhetett, illetve kikötötték, hogy az elkészült interjút be kellett mutatni az országos parancsnokságnak.

Lehet, hogy azért egyeztek bele gyorsan a látogatásba, mert ön ismert és tekintélyes ember, a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének elnöke. Ha megakadályozzák a börtönlátogatásban, az mégiscsak botrány, nem?

Nem hiszem. Ahol az engedélyt kiadták, nyilván tudják, hogy édesapámat, Donáth Ferencet ebben az országban kétszer is hamis vádak alapján ítélték el. De szerintem botránytól senki nem tart, a balhé az Orbán rezsim számára inkább kívánatos dolog.

Gondolja, hogy a büntetés végrehajtás vezetői döntöttek a börtönlátogatásáról vagy még feljebb?

Én a kérvényt az országos büntetés-végrehajtási intézet vezetőinek címeztem.

Ettől még születhetett döntés a politikai szférában, nem gondolja?

Nem tudom. Aligha Orbán Viktor engedélyezte a börtönlátogatásomat.

Az interjút kérő lapra ráírta, hogy azért keresi a börtönbe került képviselőt – aki az ellenzék közös jelöltje volt – mert a koncepciós perek mechanizmusát tanulmányozza?

Igen, egyértelműen jeleztem, hogy a Nagy Imre per hatvanadik évfordulója alkalmából szeretném összehasonlítani az egykori mártír miniszterelnök, és a mai koncepciós perek természetrajzát.

A hatóság ebben nem érezhetett némi kritikus felhangot?

Felhangról szó sem lehet. Egyértelműen kritikusan fogalmaztam, amikor levelemben a kommunista diktatúra, és mai koncepciós perek összehasonlításának lehetőségét kérvényeztem.

Ön tehát Ceglédy Csaba ügyét egyértelműen politikainak tekinti?

Igen! Feltétlen! Mégpedig koncepciós pernek tartom Czeglédy ügyét, mert épp úgy koholt vádak alapján indítottak eljárást ellene, mint annak idején az 50-es években, amikor a rendszer a politikai ellenfeleit a szocialista államrend megdöntésének szándékával gyanúsította meg. A különbség csak annyi, hogy ma Czeglédy ellen nem államellenes tevékenység, hanem gazdasági bűncselekmény a vád. Vádemelés nélkül lassan már több, mint egy éve tartják fogva, ami az előzetes fogva tartás törvényes indokain túl van. Fel sem merülhet a szökés, a bűnismétlés, vagy az összebeszélés lehetősége, hisz a munkatársait 12 hónap alatt számtalanszor kihallgathatták, a bizonyítékokat begyűjthették. A vád adócsalás, a gyanúsnak nevezett vállalkozások pedig már régen nem is működnek, a vádhatóság mégis indítványozta a további előzetes fogva tartást.  Ez is igazolja, hogy az eljárás mögött politikai cél fogalmazódik meg.

Azt tudjuk, hogy ügyvédként Czeglédy sok borsot tört a regnáló kormány orra alá. Ő harcolta ki a trafik-akták nyilvánosságát, neki köszönhető, hogy a TAO pénzekről kimondták, hogy közpénz, tehát nyilvánosan kell kezelni. De Czeglédy képviselte az ellenzéket a választási irodánál kialakult „kopasz-botrányban”, ő védte a történelemhamísítónak tartott Szabadság téri emlékmű ellen tiltakozókat, s persze vezető ellenzéki politikusokat is. Gondolja, hogy ez az igazi bűne?

A kormányzati propaganda nem egyszerűen a szocialistáknak, vagy a baloldalnak nyújtott jogi tevékenységről ír. Sokkal inkább a Gyurcsány Ferenccel kialakult személyes kapcsolatát emlegeti, ezért kell tehát bűnhődnie. Olyan vallomást akarnak Czegléditől kicsikarni, amely terhelő adatokat tartalmaz az egykori miniszterelnökről. Vagyis Czeglédy Csaba hasonló helyzetbe került, mint korábban a Sukoró-ügyben Császy Zsolt, vagy Tátrai Miklós, akik elutasították a vádalkut, mert nem kívánták a hatalom Gyurcsányra vonatkozó igényét teljesíteni.

Tudja ezt az állítást bizonyítani is, vagy csak a kormányzatot szolgáló sajtó találgatásai alapján állítja?

Ez akkor válik teljesen bizonyossá, ha majd fordul a kocka, és Polt Péter a bíróságon tett vallomása is megerősíti a perbefogottakat.  Addig csak azt tudjuk biztosan, hogy a három fogoly, tehát Czeglédy, Császy és Tátrai nyilvánosan kijelentették, hogy ajánlatot tettek nekik, s ha az egykori miniszterelnökre, Gyurcsány Ferencre terhelő vallomást tesznek, akkor az ő ügyüket a továbbiakban nem vizsgálják.

Mielőtt Czeglédy Csabát meglátogatta a szegedi börtönben, arra világosan felhívták a figyelmét, hogy a fogoly nem beszélhet saját ügyéről. Könnyű volt így összehasonlítani a mai koncepciós pereket az ’50-es években zajló kirakatperekkel?

Czeglédy ügyét a családomon belül megismert, illetve átélt büntetőperekkel hasonlítottam össze. Édesapám, Donáth Ferenc másodrendű vádlott volt a Kádár -, illetve a Nagy Imre perben is. Mind a kettőben az előzetes fogva tartás alaposan elhúzódott, a Kádár per előtt a vizsgálat ’50 decemberétől ’51 szeptemberéig tartott, a Nagy Imre per előtt 1957 április elejétől, 58 június közepéig húzódott. De még így sem mertek nyilvános tárgyalást tartani, mert féltek a blamázstól. Végül ezek zárt tárgyalások voltak, ugyanis többé már nem merték megismételni a Rajk per nyilvánosságát. Már ezekben a perekben is alkalmazták azt a módszert, hogy ha a vádlott nem ismerte el a bűnösségét, akkor bevitték a családját, Kádár- per előtt letartóztatták anyámat, és az ö szüleit, s fél éves gyereküket álnéven csecsemőotthonban eltüntették. Nagy Imre per előtt a határon túl tartott minket fogva a KGB; a feleséget, mind három gyereket, és apám anyját is.  Ez a vádhatósági fogás visszaköszön Czeglédy ügyében is.  Testvérét, és annak feleségét is előzetesbe zárták. A hozzátartozók jogtalan fogva tartásával nyilvánvalóan megtörni akarják a vádlottat, s ezzel akarnak tőle beismerő vallomást kicsikarni.

Nem érzi túlzásnak, hogy a rákosi rendszert, az 56-os kádári megtorlást próbálja hasonlítani Czeglédy ügyéhez, aminek talán vannak politikai felhangjai, de talán mégsem egy megtorló rendszer büntető akciója?

Azt nem állítom, hogy a mai koncepciós per ugyanaz, mint az ötvenes években volt, és az ügy kárvallottja, Czeglédy Csaba sem állítja ezt. A büntetés-végrehajtás például nem hozható közös nevezőre az ötvenes évekkel, amikor az elítéltet nemcsak őrizték, hanem gyűlölték is. Czeglédy szerint a jelenlegi őrzése rendkívül korrekt. Erre utal maga az is, hogy az interjú elkészülhetett.

Ugyanakkor az utóbbi években a demokráciából haladunk egy olyan autoriter – ha tetszik – illiberális társadalmi berendezkedés felé, amelyben a hatalmi ágak megosztása megszűnőben van. Egybefolyik a törvényhozó és a végrehajtó szerepe, s lassan a bírói szerep is. Ami lehetővé teszi, hogy egyes büntetőügyek a politika érdekeit szolgálják, független attól, hogy tudják-e bizonyítani a vádlott terhére rótt bűncselekményeket, vagy sem.

Az egyértelműen állítható, hogy az ügyészség mentalitása ma is hasonló, mint az ’50-es években. A vádhatóság személyi állománya évtizedekkel ezelőtt is vitatható színvonalon dolgozó, gyorstalpalón képzett, vagyis felkészületlen állomány volt. Akadtak régi, gyakorlott figurák is, akik a világháború alatt katonai eljárásokban vettek részt, később ügyészként mindent teljesítettek, amit elvártak tőlük. Az ügyészség állománya ma sem megfelelő, a bizonyítékok begyűjtése helyett igyekszik kikényszeríteni a vallomásokat. Mivel a testület hagyományosan parancsuralmi rendszerben működik, feltehető, hogy Polt Pétertől sem áll távol a vallomások kicsikarása.

Viszont rendkívül komoly a vád, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás miatt nyomoznak. Biztos benne, hogy mindezt Czeglédy nem követte el?

A vád az egykori koncepciós perekben is egetverő volt. Ahogy az az ’50-es években, ma is változékony tartalommal. Ezért is gyanús az egész ügy! A Czeglédyvel szemben megfogalmazott, és publikált adócsalás olyan időszakra vonatkozik, amikor Czeglédy folyamatosan az adóhatóság ellenőrzése alatt állt. Viszont a nevezett időszakban az adóhivatalt nem jelzett semmilyen kivetnivalót.

De érdemes az ügy makói szálára is figyelni. A vádhatóság az ítélethozatali tárgyaláson – három év után! – ejtette a vádat a helyi iskolaszövetkezet vezetői ellen. Cserébe az egyikőjük Czeglédy ellen vallott! Nyilvánvaló vádalku jött létre. Sajnos a mai vádhatóság magatartása nagyon emlékeztet arra, ami az ’50-es évekbeli ügyészségen folyt.

Változtatgatott gyanúsítás alapján előzetes fogságba vétel, önkényesen elhúzódó vizsgálati fogság, a hozzátartozók letartóztatása, lakóhelytől távoli, önkényesen kijelölt ügyészséghez, illetve bírósághoz áthelyezés; a törvényes bírótól való ügy elvétel, a politikai érdekek kirajzolódása, utal az ügy koncepciós jellegére. Czeglédy Csaba eljárása nem az első eset. A Fidesz rezsim időszakában például a felmentéssel zárult a Hagyó, a tábornokok, a Szilvássy és a titkos szolgálati vezetők ügye, illetve Dávid Ibolya és Herényi Károly ügye, a moszkvai Kereskedelmi Kirendeltség ügy. De a Moszkva téri posta palota, tehát Szabó Pál és társai ügy; mind politikai igényre született eljárások voltak.  Ezekből az leszűrhető, hogy maga a vizsgálat a meghurcolás, a büntetés.

Az ügyészség kérésre a bíróság a héten hosszabbította meg Czeglédy előzetesét. A bírói hatalmi ágról pedig maga az érintett mondja, hogy még tartja magát, tehát függetlennek tekinthető. Ön szerint nem?

Ne felejtse el, hogy a jogi végzettségű Czeglédy Csaba az egész bírói hatalmi ágról nyilatkozott pozitívan. Aki azonban kiadta az engedélyt az ő előzetes fogva tartásának meghosszabbítására, az egyetlen bíró. Nevezetesen a szegedi nyomozati bíró, aki már egy éve folyamatosan notóriusan meghosszabbítja a fogva tartást, „mindent a vádnak, semmit a védelemnek” címmel.

Normális körülmények között a bírónak azt kéne mérlegelni és elérni, hogy a nyomozás haladjon, tehát a vádhatóság operativitása fennmaradjon, tehát képes legyen az ügy szálait kibogozni. Másrészt pedig azt – ami az igazságszolgáltatás alapelve – hogy az ártatlanság vélelmét fenn kell tartani addig, amíg a bíróság el nem ítéli a gyanúsítottat. A mérleg két serpenyőjét kéne egyensúlyba hozni, ehelyett érzésem szerint csak az egyik oldalt engedik szélsőségesen érvényesülni.

Én hiszek Czeglédy Csaba ártatlanságában. De függetlenül az én szimpátiámtól, alapvető jogelv, hogy elmarasztaló bírói ítéletig mindenkit, aki nem tesz beismerő vallomást, megillet, hogy feltételezzék róla az ártatlanságát. Az ártatlanság vélelme alapvető jogelv, amit teljesen kiüresít, ha az előzetes fogva tartás, aránytalanul kínzó, és büntetés jellegű.

Annyi tudható, hogy Czeglédy mindeddig nem tett önmagára terhelő vallomást.

Sem önmagára, sem Gyurcsány Ferencre…

Czeglédy hogyan viseli a helyzetet, a tartós fogvatartást?

Lassan több, mint egy éve börtönben van. Az állapotát, lelki egyensúlyát jónak találtam. Tiszta gondolkodás jellemzi, átlátja a helyzetet, a részleteket is követi, stabil, érzelmileg is egyensúlyban van. Olvas, gondolkodik.

Ugye az minden előtanulmány nélkül állítható, hogy a politikai pereket koholt vádak alapján indítják. Az édesapja esetében évtizedes börtön lett a következmény, de mi lehet a kifutása a Ceglédy pernek?

Az édesapámat az 50-es években összesen a két perben 26 évre ítélték, és 7,5 évet ült, többnyire magánzárkában. Manapság az igazi büntetés az előzetes fogva tartás, amikor az áldozatokra lehet engedni a kormányzat kezében lévő sajtót. Így százszor el lehet mondani, hogy hat- milliárdos bűncselekményről van szó. Sőt, ezt évekig lehet ismételni. Addig szolgálja egy koncepciós ügy a politikát, amíg a kormányzati propagandának hasznos. Aztán a többi már kevéssé érdekes a hatalom számára.  A büntetés pedig a lefolytatott eljárás. Így van ez Császy Zsolt, illetve Tátrai Miklós esetében is. Az ő ügyük 2010 táján kezdődött, évekig tartó eljárás után a másodfokú – tehát a jogerős bírói ítélet szerint – még felmentették őket, mert ártatlannak bizonyultak. A harmadfokú bírói eljárással sikerült két év körüli büntetést kiszabatni, de már mindketten otthon vannak. Tehát ma a hatalom nem nyugszik addig, amíg politikai célját el nem éri, s el nem jut a tárgyalásig. Maga az ítélet végrehajtás a rezsim számára már csak „ráadás.”

Czeglédy Csaba keserűen jegyzi meg az interjúban, hogy a történelmet a győztesek írják, vagyis ezzel mintha belenyugodott volna a sorsába, hisz a jelenlegi kurzus tartósnak látszik.

A jelenlegi rezsim egyáltalán nem annyira stabil, mint amennyire látszik, különben nem lennének koncepció perek. A politikai perekben az ítéletet végső soron nem a bíróság, hanem a történelem hozza meg.

Az ötvenes években is születtek ítéletek mindenféle vallomásokra alapozva, de Sztálin halála után a rezsim egy pillanat alatt meggyengült. A politikai perekre az jellemző, hogy a széljárás változtatásával a vádhatóság is megpróbálja a magatartását változtatni. A diktatúrák egyébként soha nem stabilak, csak annak látszanak. Ezt megtapasztaltuk az ötvenes években is, amikor a hatalmon lévők magatartása az egyik pillanatról a másikra megváltozott.

Egy ember, akit nem véd az államtitok

Tíz éve folyamatos pereknek van kitéve, de beszélni alig beszélhet róluk, mert amivel vádolják, az államtitok – ez derül ki abból a beszélgetésből, amelyet a Független Hírügynökség folytatott Szilvásy Györggyel, volt titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterrel. Az utolsó ügy, az úgynevezett kémper ugyan lezárul, méghozzá jogerős felmentő ítélettel, ám az ügyészség felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. Hogy mi lesz belőle, még nem tudni, még az is elképzelhető, hogy minden kezdődik elölről. Mert az ügyészég nem nyugszik. Nem hagyja őt, de a családot sem.

 

Amikor először beszéltünk a hírről, hogy az ügyészség felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, az ön, az önök ügyében, azt mondta, hogy még semmiféle hivatalos értesítést nem kapott róla. Azóta sem?

Most kaptam meg, ön látja először postai értesítést; a Kúria adta fel, tehát valószínűleg ebből fogok értesülni a dologról. Az ügyvédem persze tájékoztatott arról, hogy milyen eljárás várható.

Mikor is kezdődött ez a bizonyos „kémper”?

2011-ben kezdődött.

Mikor érzete úgy, hogy le van zárva, maga mögött hagyta ezt az egészet?

Én mindig a legrosszabbra készültem. Amikor legelőször meggyanúsítottak, 2009-ben  – az egy másik ügy volt -, én azóta mindig a legrosszabbra készültem. Most is. És miután a felülvizsgálati lehetőség az egy létező jog, készültem erre, hogy ez be fog következni. Természetesen titkon reméltem, hogy a jogerős ítélettel lezárult a procedúra, de ezt csak nagyon titkon. Inkább tényleg azzal kalkuláltam, hogy ez be fog következni.

Azért, mert ismeri ezeknek az ügyeknek a mechanizmusát, tudja, hogy a vádhatóság nem akar veszíteni?  Vagyis úgy zárult le ez hétéves tortúra, hogy bebizonyosodott nem kém, nincs bűncselekmény, sem ön, sem a társai nem követtek el semmit.

Az utolsó fordulóban már nem kémkedéssel vádolt az ügyészség, hanem azzal, hogy a feljelentési kötelezettségemet elmulasztottam. A részleteket nem mondhatom el, mert azok titkosítva vannak. Azt azonban igen, és talán érdemi körülménynek is számít az ügyben, hogy az a téma, amiről ez a per szól hét éve, egyáltalán nem új: annak idején, 2008-ban, amikor még funkcióban voltam, kivizsgáltuk, hogy úgy mondjam, tokkal vonóval. Vagyis, amit elővettek az egy kész anyag volt 2008-ban. Erre mondják azt, hogy én nem tettem feljelentést, illetve elmulasztottam feljelentést tenni. Pedig akkor, még 2008-ban, az összes illetékes azt mondta, hogy nem történt bűncselekmény, és ezt erősítette meg immár jogerősen is a bíróság 2017-ben, vagyis nem mulaszthattam el a kötelességemet megtenni. Tehát a végén már ez volt a módosított vád, és éreztem, hogy az ügyészség még lépni fog.

Mert?

Mert fontos számára, hogy legalább egyszer, egy ügyben elmarasztaljanak engem.

Mit lehet különben elmondani a nyilvánosság előtt ezekről az ügyekről, amelyekben Önt meggyanúsították, ha amúgy az anyagok titkosak?

Két titkos ügyem volt: ez, illetve volt még egy, aminek csak a tényéről beszélhetek, hogy abban meg voltam gyanúsítva, de az abban a szakaszban el is halt, nem lett belőle vádemelés.

Ennek ellenére nem mondhatja meg, hogy miről van szó?

Nem, csak annyit mondhatok, hogy egy ügy. Ezen felül volt az elhíresült, UD Zrt.- ügy, még 2009 áprilisából. Ez volt ugye az a szervezet, amely a Fidesz, úgymond, árnyék titkosszolgálati háttere volt. Miután lebukott a társaság, a Fidesz indított ellenem, meg Laborcz Sándor ellen egy olyan támadást, amelyet az ügyészség segítségével jogi útra tereltek. A büntető ügy a személyiségi jogok megsértése körül forgott.  Többszörös eljárás volt az is, első fok, másodfok, visszaeső első fok, másodfok, de ez  mindig felmentéssel zárult le. Amikor már látszott, hogy az UD Zrt-s esetből nem lesz semmi, akkor meggyanúsítottak egy magántermészetű ügyben, ama bizonyos faültetésről van szó, ha emlékszik még rá. Ez a kreálmány is jogerős felmentéssel záródott, majd jött ez a kémper. Első fok, másodfok, visszaeső első fok, másodfok, és most felülvizsgálati kérelem. Az elsőfokú, debreceni ítélet elmarasztalt, még az eredeti vádban, de olyan formai és tartalmi hibái voltak az ítéletnek, ami miatt a másodfok nem tehetett mást, mint visszaadta első fokra, Kaposvárra. Ott felmentettek, ez történt másodfokon is. Az ügyészség közben módosított a vádon: már nem felbujtóként, hanem feljelentési kötelezettség elmulasztásáért vádolt meg. Hogy most mi van a felülvizsgálati kérelemben, azt nem tudom, még nem láttam.

Ha nagyközönségnek röviden el kellene mondania, hogy mi az ügy a kémperben, akkor mit mondana?

Hát abban semmi sem nyilvános. Mint említettem, egy olyan ügyről van szó, amelynek a körülményeit mi annak idején kivizsgáltuk, és következményei is voltak.

Azaz?

Azt nem mondhatom el, mert nem nyilvánosak. Ugye itt egy 2007-2008-as vizsgálatról van szó, amelyet 2010-ben, a kormányváltás után elővettek, mégpedig azzal az egyértelmű céllal, hogy a Laborczot és engem levadásszanak. Laborcz egyébként csak kisebb mértékben volt benne, Galambos Lajos volt az elsőrendű vádlott.

De miről szól az ügy?

Ismétlem: azt nem mondhatom el, mert titkos. Hoztak persze belőle részleteket, de ezt mind a kormányzati sajtó csinálta. Náluk ennek nincs következménye, de ha én mondanám el, annak lenne. A kormányzati sajtóban egyébként a legtöbb állítás hamis volt, talán ezért nem indult ellenük eljárás államtitoksértés miatt.

Ön meg nem tudja cáfolni…

Nem tudom cáfolni, mert akkor ugye megint ott vagyunk az államtitoksértésnél. Annyit tudok mondani róla, hogy nem igaz. Amúgy hajmeresztő összeesküvés-elméleteket tartalmazó írások jelentek meg a kormánysajtóban, mégpedig azért, hogy valahogy elfogadtassák a hazai és a nemzetközi közvéleménnyel, hogy itt valóban kémkedésről van szó. Ha ugyanis azt írták volna le, amit mi kivizsgáltunk, abból nehezen lehetett volna kihozni azt, hogy engem, meg a többieket vezetőszáron, bilincsbe verve vigyenek el. Évekkel később, amikor már senkit nem érdekelt, hogy mi van velünk, illetve a felmentő ítélet sem, akkor már a háttér sem volt fontos.

Mennyi időre van titkosítva az ügy?

Azt hiszem negyven évre.

Ha viszont azt mondja, hogy a felmentő ítélete már nem volt érdekes senki számára, miért érdeke most bárkinek felmelegíteni az ügyet? Pláne, hogy már nem is kémkedés a vád.

Nekem úgy tűnik, most már csak az ügyészségnek áll az érdekében ez a felmelegítés.

Az ön szerepe elsősorban azért volt fontos, hogy utolérjék valahogy Gyurcsány Ferencet?

Közvetve mindenképpen. Szempont lehetett, hogy ha már Gyurcsányt személyesen nem tudják, akkor a második emberét el lehet kapni.  Ennek ugyebár az lett volna a jelentősége, hogy a második ember csak úgy csinálhat bármit, hogy az első is tud róla. De engem folyamatosan támadtak és üldöztek, előtte is. Volt például még egy büntetőügy, amelybe engem is bele akartak keverni, de, amikor nem sikerült, és első fokon a vádlottakat felmentették, nem is fellebbezett az ügyészség. Vagyis, nélkülem már nem volt érdekes. És, sajnos, a testvéremre is kiterjesztették ezt a hajtóvadászatot, már nyolc éve ő is büntetőeljárás alatt él, „természetesen” koholt vádak alapján.

Arról lehet-e beszélni, hogy a kúria vajon akceptálja-e a felülvizsgálati kérelmet?

Az ügyvédek szerint, ha az ügyészség ilyen kéréssel fordul a Kúriához, akkor mindenképpen tárgyalnia kell. Az ügyvédem szerint szakmailag nonszensz a felülvizsgálati kérelem, de még ő sem látta, hogy mi van leírva.

Az is bekövetkezhet, hogy újra bíróság elé kell állnia?

Ezen a mostani tárgyaláson nem kell megjelennem, de természetesen el fogok menni. A Kúria dönthet úgy, hogy elutasítja a kérelmet, de akár vissza is adhatja az egész ügyet újratárgyalásra. 

Ad abszurdum, elindulhat az egész elölről?

Annyira alapos tárgyalások volt ezek, mind első, mind másodfokon, annyira részletesen mindenre kitértek, hogy nem létezik, hogy törvénytelenséget követett volna el a bíróság. Mert csak ebben az esetben van helye a felülvizsgálati kérelemnek. De ad abszurdum, ahogy mondja, még azt is lehet képzelni, hogy elindul minden a kezdetektől.

Sokat mosolyog, én gondolom kínjában, amikor erről az egész ügyről beszél…

Pszichológus lett?

Nem, csak így képzelem, mert nem annyira mulatságos a dolog. Szóval hogyan lehetett elviselni évek meghurcoltatásait?

Nagyon nehéz erről beszélni, pláne, hogy öregszem, és egyre érzékenyebbé válok…

Mert hány éves?

A napokban töltöm be a hatvanat… Inkább nem beszélnék az érzelmeimről.  Legyen elég annyi, hogy mindenféle szempontból megviselt engem, a feleségemet, akinek nagyon sokat köszönhetek, és a családomat is, nem tudtam őket megvédeni.  A kisfiam, aki most tizenegy éves, nem tudja, hogy mi van, de érzi. Négy éves volt, amikor mentünk fagyizni, és ahogy kihajtottunk volna az udvarról, 3-4 fekete autóval találtuk magunkat szemben. Kiszállítottak bennünket, és mondták, hogy a gyereket vitessük el, ne lássa, hogy házkutatás lesz, és az apját elviszik. Egy hét múlva, miután a bíróság elutasította az ügyészség indítványát, és elengedtek az őrizetből, újra elindultunk, hogy akkor tényleg fagyizzunk, a gyerek megkérdezte: a rendőr bácsik most engedni fognak bennünket? Később mesélte, hogy rendszeresen azt álmodta, üldöznek bennünket feketeruhás emberek, és hol őt zárják be, hol engem. Hogy honnan tudta négy-öt évesen, hogy mi az a börtön, fogalmam sincs. Szóval a gyerek szinte minden megérzett, ami körülötte zajlott.

A civil életét hogyan tudja menedzselni?

Ez sem volt könnyű, bár az emberek többsége kifejezetten pozitívan viszonyult hozzám, inkább szurkoltak nekem. Nem akartam magyarázkodni, eléggé visszahúzódtam a társasági életből.

És munkát is talált?

El tudtam helyezkedni, de csak most vagyok vezető állásban, mert két éve egy könyvkiadót vezetek. Előtte is jó munkám volt. A munkatársaim fantasztikusak voltak, nehéz erről is meghatottság nélkül beszélnem. Egzisztenciálisan is rendben voltam, bár ehhez sok segítséget adott a Fidesz: megnyertem a 98 százalékos pert, ami ugye a végkielégítésemet illette, a munkaügyi peremet, aminek következtében visszamenőleg két éves munkabéremet kellett kifizetniük, nagyon sok pénzt nyertem a kártérítési perekben. Amikor hazudtak rólam, és ezt gyakran megtették, akkor én pereltem. Nyertem Budai Gyula ellen, Németh Szilárd ellen, Rogán Antal ellen, az összes újságíró ellen, aki hazugságot írt.

Ezekről nem sokat olvashattunk…

Nem, mert már sem a jobb, sem a baloldalnak nem voltam fontos. Az MSZP, azok után, hogy 2010-ben azt tűzte a zászlajára, hogy a múlttal le kell számolni, a politikai szintre emelt szolidaritást nem vállalta, mert nem akart belőlem hőst csinálni. Én a múlt, a Gyurcsány embere voltam. Így aztán mind a két oldal abban volt érdekelt, hogy elhallgassa a pozitív fordulatokat az ügyeimben. Személyesen többen mellém álltak az MSZP-ből is, politikailag azonban már csak a Demokratikus Koalíció.

Pedig ön demonstratívan nem politizált…

Nem igazán, pedig kellett volna, miután miniszter lettem, de abban a pozícióban is szakemberként viselkedtem. Nem is volt jó döntés az, és erről többször nyilatkoztam, hogy politikai állásra adtam a fejem. A rendszerváltás óta a közigazgatásban voltam, egészen 2006-ig, és akkor vállaltam el a miniszteri posztot. Nem volt jó döntés. A feleségem óvott is tőle. Sajnos igaza volt. Azt gondolom, hogy jó közigazgatási szakember voltam.

Nyilván ezért dolgozhatott az Antall-kormányban is.

Igen, de fontos tudni, hogy az MSZP-től kaptam hozzá az engedélyt. Tagja voltam a pártnak, bár felfüggesztették, közös döntés alapján a pártagságomat. Tegyük hozzá gyorsan: ezt Antall József elfogadta. Ez a mai világban teljességgel elképzelhetetlen. Az még egy más politikai kultúra volt. Hogy mennyire más politikai kultúra volt, emlékszem rá: ’94-ben, amikor az MDF elvesztette a választást az első fordulóban, megkeresett engem Boross Péter – tudván az MSZP-s kötődésemről – , hogy próbáljam meg elintézni a szocialisták vezetésével, hogy a Magyar Nemzetet, amely egy állami cég birtokában volt, megvehesse a jobboldal. Tehát a kérés az MDF-kormánytól érkezett és az MSZP-kormány hagyta jóvá. Mindezt nem vertük nagydobra, de a Magyar Nemzet így tudott kijönni az állami felügyelet alól.

Vannak még politikai kapcsolatai mostanság?

Vannak, csak politikai ambícióm nincs már, semmilyen irányban. Politikus nem akarok lenni, de azért sokat beszélgetek politikusokkal.

Tehát nincs kizárva.

Nem is voltam soha. Itt pusztán arról van szó, hogy az én ügyeimmel kapcsolatban csinált-e politikát a baloldal, vagy nem. Hát nem csinált.

Ez a könyvkiadó, amit vezet, erről mit lehet tudni?

Művelt Nép Könyvkiadó.

Ilyen létezett valamikor.

Igen, mint könyvterjesztő cég. Az én édesapám a Móra Könyvkiadónak volt az igazgatója, de azt privatizálták, a Művelt Nép pedig partnere volt apámnak. Legközelebbi kollégám édesapja pedig a Művelt Nép egyik vezetője volt, így az ő emlékükre lett ez a neve. Jó két éve létezünk.

Milyen profillal?

Vegyes, de alapvetően szórakoztató irodalom a női közönség számára. Krimik, sci-fik, romantikus regények, de vannak politikai-közéleti kiadványaink is.

Nem akarja megírni az élettörténetét?

Gondoltam rá, de nem biztos, hogy meg tudnám úgy írni, hogy ne keltsek csalódást. Mint említettem az ügyeim jelentős része államtitkot érintenek. Azok nélkül pedig értelmetlen lenne könyvet írni. Miniszterségem alatt például a legérdekesebb szituációk minősített adatot érintenek. Pár éve a nemzetbizottsági bizottság ülésén elmondtam, hogy az ott ülők mindegyikéről tudok valamit. Ha óhajtják, én ezeket mind elmondom, ha kapok felmentést a titoktartási kötelezettség alól. Nem óhajtották. Csak azt akarom mondani, hogy úgy megírni valamit, amiről tudok, hogy csak jelzem a tudást, semmi értelme.

És fikcióként?

Nagyon sok ügy van, és előbb-utóbb ráismernének arra, akiről írom.

Így viszont az élete egy regény, de egy rossz regény.

Nem rossz. Miért lenne rossz?

Azért, mert a főszereplő élete folyamatos lelki terrornak van kitéve, de mindezt nem lehet könyv formájába önteni.

Természetesen azt a vonulatát az életemnek, ami a meghurcoltatást jelentette és jelenti, nagyon rosszul élem át, azt viszont nagyon jól, ahogy az emberek viszonyulnak hozzám. Hogy mindenhol segítenek, támogatnak, elfogadnak. A család szintén nem a rossz része az életemnek; a feleségemet nem ismertem volna meg, ha nem dolgozom az államigazgatásban. Nem mondhatom persze, hogy a bírósági rész nem visel meg, mert megvisel, éppen úgy, mint a börtönnel való fenyegetettség. Sokszor átéltem és álmodtam azt, hogy a börtönben vagyok, és ott mit kell csinálnom, illetve hogyan tudok gondoskodni a családról, ha bent vagyok.

Ugye három napot töltött cellában?

Igen, azt a bizonyos 72 órát. Akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy nem kívánom ezt a sorsot azoknak sem, akik ezt tették velem. Semmilyen bosszúvágy nincs bennem. Pedig én nem követtem el semmilyen bűnt, koholt vádak alapján hurcoltak meg. Lehet, hogy épp ez a magyarázat: nem kívánok a politikai ellenfeleimen ilyen módon bosszút állni, hiszen velem is ez történt.

Egyébként hogy élte át azt a három napot?

Szörnyű volt. A feleségem készített össze csomagot, először nem engedték be, de aztán bekönyörögte magát. És beadott egy könyvet, hogy olvashassak, a könyvbe beletett egy fényképet, ahol hárman vagyunk a gyerekkel. Alig tértem magamhoz tőle. Már csak azért is, mert nem tudtam, hogy mi lesz velem, látom-e egyáltalán őket, két évig, tíz évig, száz évig, életfogytig… Nem tudtam, hogy mi fog történni. És ez mindenkit megviselt, az egész családot, szülőket, gyerekeket, testvéreket egyaránt.

Az orvos testvérét, ha jól tudom, 2010-ben ön miatt dobták ki az igazgatói állásából.

Igen, miközben az egyik legjobb szakember és vezető volt az egészségügyi szférában. Érdekes talán, hogy amikor én döntéshozói pozícióban voltam, nem engedtem őt kinevezni, pont azért, nehogy támadjanak bennünket emiatt. Pedig megnyerte az akkor még létező BM kórház főigazgatói posztjára kiírt pályázatot. Jogilag nem lett volna törvénybe ütköző, erkölcsileg azonban nem vállalhattam. Később, amikor elkerültem a Belügyminisztériumból, kinevezték, és kiváló munkát végzett ott is, majd a Központi Állami Kórházban is. Tudja az, hogy engem bántanak, az egy dolog, de hogy a környezetemet is, az nehezen elviselhető. A feleségem közvetlen munkatársait is sorban rugdosták ki az állásukból.

Úgy tudom, május végén dönt a Kúria, így van?

A hétvégén megyek el a Postára kiváltani az értesítőt, lehetséges.

És mikor lesz hatvan éves?

Vasárnap, és összejövünk: család, barátok. Már most tudom, hogy boldog születésnap lesz.

A Hypóson keresztül volt egy összekötő…

A 2006-os eseményekről egy szemtanú szemszögéből, aki, állítása szerint az akkori ellenzék finanszírozásában is részt vállalt. A kábítószer-kereskedelemből származó profitjukkal pénzelték az akkori Fidesz kormányellenes szervezkedését. Interjú Yugovich Róberttel.

Yugovich Róbert kábítószer-kereskedői karrierje 2005-ben kezdett összeomlani, amikor belső vita miatt a hollandiai bűnszervezetéből távoznia kellett. A viszály tárgya az volt, hogy az extasy mellett a heroinpiacra is belépjetek-e. És akkor úgy döntöttél, hogy Magyarországra jössz?

2005-ben értesítettek arról, hogy valószínűleg belső viszályok miatt megpróbálnak kiiktatni.

Ez fizikailag értendő?

Igen, ez fizikailag értendő: meg akartak ölni. Én voltam ugyanis az, aki gátolta az együttműködést az irániakkal. Nem csupán a heroinról volt szó, mint később megtudtuk, hanem komoly gazdasági érdekekről, az Iránba visszajutatott pénzekről, amelyet bármire kihasználhattak volna. Többen tisztában voltunk azzal, amivel a többiek nem, hogy ha mi az irániakkal lepaktálunk, attól kezdve napok kérdése lesz a mi felszámolásunk. Amikor megkaptam ezt az információt, hogy ki akarnak iktatni, akkor a családommal illegalitásba vonultunk, állandóan változtattuk lakhelyünket, hotelról hotelre költöztünk.

A feleséged és a három gyereked voltak veled?

Igen. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy én eljövök Magyarországra, a gyerekek a holland mellett magyarul is tudtak. Felvállalom a felelősséget, a hatóságokkal megpróbálok együttműködni. A szervezetünk reálisabban gondolkodó tagjai (akik nem akartak együttműködni az iszlámistákkal) pedig biztonságos helyre költöznek. Miután kivonultunk a szervezetből, az egy-két éven belül kártyavárként össze is omlott.

Feltételezem, hogy a magyar hatóságoknak azért sem volt közömbös a tevékenységed, mert Magyarországon is, közvetítőkön keresztül, működött?

Magyarország egy elég fontos hely volt számunkra, már csak azért is, mert mindketten (a szervezet egymással konfliktusba került vezetői) vajdasági magyarok voltunk. Magyarországhoz ideológiailag is kötődtünk. Magyarországgal, a magyarországi szerbekkel és más csoportokkal való szorosabb együttműködésünk egy politikai eseményhez kötődik: a 2004-es népszavazáshoz. Ezt mi vajdasági, határon túli magyarok második Trianonnak hívjuk, a szégyen napjának.

Kicsit visszatérve a múltra, amikor 2000-ben Miloševićet kellett elmozdítani a helyéről (Yugovich aktívan részt vett a tüntetések szervezésében – a szerk.). Valahogy a Hollandiában való élet során a szabadságvágy, a demokrácia szele engem jobban érintett meg, mint másokat. Úgyhogy 2004-ben is, amikor megtörtént ez a szégyenletes dolog, akkor azt mondtuk, hogy a Gyurcsányt mindenféleképpen meg kell buktatni. Úgy jellemezném az akkori magunkat, hogy fiatalok voltunk, erősek voltunk és rohadt sok pénzünk volt. Úgy éreztük, hogy valamit tennünk kell. Magyarországon is voltak helytartóink, akik felügyelték a kábítószer-kereskedelmet. Ők tartották a helybeli hatóságokkal a kapcsolatot. Igen széleskörű tevékenységet folytattak a helytartók, nemcsak bűnözéssel foglalkoztak, hanem információkkal láttak el bennünket a helyi hatósági szervekről, hogy kiket lehet korrumpálni, megvesztegetni. Egyik ilyen helytartónk a Fradi kettes szektorának a vezetője volt, akivel mi lejöttünk ide tárgyalni: mi most itt a teendő, mi az elképzelés? Hogyan lehet ezt a kormányt leváltani vagy jobb belátásra bírni?

2004. decemberében volt a népszavazás és ti mikor látogattatok Magyarországra?

Valamikor 2005 nyarán, a Balatonnál találkoztunk. Méghozzá többször is. A fővárosba nem mentünk. A Balatonnál vagy Győr környékén találkoztunk a helytartókkal. Akkor mondta a Hypós, a kettes szektor vezetője, hogy ő elég jó kapcsolatot tart fenn az ellenzékkel, amely szintén érdekelt abban, hogy ez a kormány megbukjon és ebből a célból igen komoly tevékenységre készülnek. Ebből indult ki egy tárgyalási folyamat, hogy ebből ki mit tud vállalni. Mi azt vállaltuk, hogy anyagilag támogatjuk az ellenzéket, ami abban merült ki, hogy a 2005-től származó profitunkat átadtuk az ellenzék javára.

A Magyarországon megvalósított profit egy részét adtátok át?

Az egészet.

Milyen összegről lehetett szó?

Évi szinten ez elérte a 100 millió forintot, talán többet is.

A balatoni találkozások után, egészen 2006-ig nem történt semmi?

Háttérszerveződések voltak. Azt tudni kell, hogy egy kormány megdöntésének a tervéhez idő kell. Egy csomó olyan dolgot vittünk végbe, ami, azt hittük, az ellenzék győzelmét hozza. Nem így történt. Volt egy háttér tervünk arra az esetre – bár erre a legkevésbé számítottunk – ha a Gyurcsányék ismét győznek. Radikálisabb módot kell választani a kormány elmozdítására. Akkor kezdtünk beszélni arról, hogy utcai zavargásokat szervezünk. Az ellenzék politikai módszerekkel, tehát a parlamentben próbálta meghiúsítani a kormány lépéseit, de társadalmilag is egyre elfogadhatatlanabbá kellett tenni őket.

És akkor nyilvánosságra került az őszödi beszéd…

Ennek nem volt olyan súlya, mint amit a közvélemény ismer vagy gondol. Egyszerűen jókor jött. De ha nincs az őszödi beszéd, akkor is lettek volna utcai zavargások. Azon dilemmáztunk, hogy OK, kiviszünk 5-10 ezer embert az utcára, de mire fogjuk rá. A választások most voltak, tehát nem lehetett azt mondani, hogy rosszul kormányoztak, hiszen megválasztották őket. Két év múlva ez talán aktuális lett volna. De nem most. Az ellenzéki politikusok sokáig törték a fejüket, hogy mi lehetne az a téma, ami miatt az embereket utcára lehet vinni. Az őszödi beszéd villámcsapásként ért bennünket, pozitív értelemben. Arra kellett ezután összpontosítani, hogy amikor az őszödi beszéd nyilvánosságra kerül, akkor már elég ember legyen mozgósítható. Ez főleg a vidékről felhozott futball-szurkolókból állt.

Ebben ti személyesen is részt vettetek?

Ötleteket adhattunk, hogyan kell ezt megszervezni, annak alapján, hogy volt tapasztalatunk Milošević megbuktatásában. Az egésznek a lényege, hogy egy országos szintű megmozdulásra számított az ellenzék. De nem így történt és ez kudarc volt.

Te személy szerint is itt voltál…

Pécsen voltam, de jártam fel Pestre is. Akkor jöttünk fel, amikor szükségét éreztük, hogy újabb ötleteket adjunk.

Kikkel tartották a kapcsolatot?

A Hypóson keresztül volt egy összekötő az ellenzék és köztünk.

Hozzá kell még tenni: a Gyurcsány-kormány szakmaiatlanságára vall ahogyan az igazságszolgáltatást kézben tartották, hiszen az NNI (Nemzeti Nyomozó Iroda), amely abban az időben mindent felügyelt, megmaradt a Fidesz kezében, Pintér Sándoron keresztül. Az akkori, Gyurcsány korszakbeli NNI vezetés, most Pintér vezető rendőrjei. Így elég könnyű dolgunk volt: belső információkat kaptunk, hogy a kormány valójában mire készül, mire számíthatunk, milyen ellenállásra. Láthattuk, hogy teljes a fejetlenség, váratlanul érték a kormányt az események. Ez egy kicsit meglepő, hiszen a titkosszolgálatoknak az lenne a dolguk, hogy tudjanak róla, ha valami államellenes tevékenység folyik.

Megváltoztak időközben a politikai nézeteid is.

Nem én változtam meg, hanem ők. Soha nem volt ekkora gyűlölet ebben az országban. Soha a magyar a magyart ennyire nem gyűlölte. Soha Magyarországról nem volt ilyen rossz véleménnyel a külvilág. Soha Európában nem kellett ennyire szégyenkeznünk, mint most. Mint magyar ember úgy gondolom, hogy ki kell állni és azt mondani: nem ezért harcoltunk 2006-ban Gyurcsány ellen.

A politika olyan, mint a boksz: fájdalmat okoz

„ A menekültkrízis a politikai válságon felül közvetlenül is kihat a hétköznapi viselkedésre, az emberek egymás közötti kapcsolataira”- írja a Nemzet és migráció címmel megjelent új könyvében Csepeli György és Örkény Antal. A téma különösen érdekes, hiszen az induló választási kampányban a kormány tízmilliárdos plakátkampánnyal szítja a társadalom gyűlöletét a migránsok ellen, miközben a hatalom 20 ezer kötvényes letelepedését teszi lehetővé. „Ez maga a hisztériakeltés – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Csepeli György. A Magyar Tudományos Akadémia doktora szerint a politikában ma minden megengedett a győzelem érdekében, Magyarországon különösen.

 

  • Magyarországra nincs érdemleges bevándorlás, csak gyűlölet
  • Afrikában újabb százmillió migráns áll indulásra készen
  • A tömeghisztériát lehetne kezelni, de a politika inkább kihasználja
  • Eltűnt a rezsiharc, eltűnik a migráció, jön majd új képzelt veszedelem
  • Magyarországon a politika nem békében, hanem háborúban születik

 

Lehet a migrációról tudományos művet írni egy olyan országban, amelyben a menekültellenes hangulatot végletekig felkorbácsolta a kormánypropaganda?

Természetesen, hisz a szociológus számára is érvényes igazság, hogy a téma az utcán hever. Ráadásul Magyarország azért is nagyon alkalmas közeg a téma boncolgatására, mert a helyzet teljesen egyedi. Ugyanis az országba nincs érdemleges bevándorlás, ugyanakkor eddig soha nem tapasztalható módon megnőtt a rettegés a politika által szavakban megidézett „fantom”, vagy ha jobban tetszik „médiamigráns” tömegektől. Ez a paradoxon számomra nagyon izgalmas kutatási kérdés.

A Nemzet és Migráció című kötetet Örkény Antallal közösen írták, és ismeretterjesztő műnek szánták. Mit lehet ebből a tankönyvből tanulni?

A szerzőtársammal1995 óta folyamatosan bővítjük a nemzettel kapcsolatos összehasonlító vizsgálatunkat. Van tehát egy olyan komplett adatbázisunk, amelyből meg tudjuk állapítani, hogy a nemzeti identitásban mi a tartós, és mi lehet ideiglenes tendencia. Viszont csak a kézirat lezárását követően jött a migrációs válság. De Örkény Antal még a hisztéria kitörését megelőzően végzett számos vizsgálatot, abban az időben még csak pár ezer ember normális beszivárgásáról lehetett beszélni. Könyvünkben nemzetközi összefüggésben vizsgáljuk a nemzeti identitás természetét, s annak változásait. Külön foglalkozunk a közép-kelet-európai térségben, így Magyarországon, illetve Oroszországban tapasztalható idegengyűlölettel, s persze a korábbi bevándorlással keletkezett kisebbségek sorsával.

Ha akkor készül a könyv, amikor a politikai propaganda már hisztérikus hangulatot teremtett, akkor más eredményre jutnak?

Szeretnénk még olyan vizsgálatot is végezni, amelyben a menekültek sorsválasztó útját követjük. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen motívumok által vezetve érkeznek a föld különböző pontjaiból Európa felé, s miért csak tranzitállomás nekik Magyarország. Számukra ugyanis elsődlegesen Németország, Svédország, Franciaország tekinthető a végállomásnak.

A könyvben van erre válasz, hisz a migráció lényege, hogy a szegényebb országokból a gazdag világ felé tart. Mi pedig nem vagyunk köztük.

Ez igaz, de soha nem előzmény nélküliek a folyamatok. Mindig van valaki, aki először elindul, s őt követik a rokonok, barátok, ismerősök. A vágyak tehát nem a semmiből keletkeznek. Ma persze az internetre kapcsolt kommunikációs eszközök felgyorsítják, hatékonnyá teszik a világban való tájékozódás és mozgás lehetőségét. A mobiltelefonok pedig szervezettebbé is tehetik a népvándorláshoz hasonló mozgásokat. A migrációs vágyra sokszor rátelepszik az emberkereskedelem, s a vámszedők egészen cinikus módon a halálba is küldhetik a kivándorlókat.

Erre vannak drámai példák, a legtragikusabb az a magyar eset, amikor az Ausztriába tartó teherautó rakterében száznál is több ember fulladt meg percek alatt. Az emberkereskedőket soha nem fogták el.

Ugyanez nagyban játszódik a Földközi tengeren, ahol sajnos több tízezren útközben lelik a halálukat.

Az igaz, hogy a háború elől menekülők 30-40 százaléka meghal?

Nehéz ezt megmondani, hiszen nincsenek pontos statisztikai mutatók. De az emberkereskedelem ezt az egész szomorú folyamatot még drámaibbá, aljassá és kiszámíthatatlanná teszi.

Ma a migráció a világ szinte minden részében gondot okoz, még a nyitott, befogadó országokban is. Azért van ez, mert váratlanul érte a világot a maihoz hasonló tömegvándorlás?

Azt azért tudni kell, hogy az ember mozgó lény. Az emberiség kialakulásának kezdetekor még egy centrumban éltek, de a primitív közlekedési lehetőségek ellenére gyorsan eljutottak a föld legtávolabbi pontjára is. Ez a mozgás soha nem ért véget, még akkor sem, ha letelepedés követte a nomád életet. Ez a két életforma együtt alakította az emberi társadalmakat. Mi itt Európában túlságosan hozzászoktunk a letelepedettséghez, pedig mi voltunk az utolsó nomád nép, amely a Kárpát-medencében elfoglalta ezt a hazának nevezett területet. Ehhez képest viszolygunk a sátorlakó, pusztai emberektől; a romaellenesség nagy része is azzal függ össze, hogy cigányság mozgásból adódó felszabadultságát egyszerűen félreértelmezik, agresszióként látják.

A globalizáció mára az ember mozgását megkönnyítette, hisz a korábban elérhetetlennek tűnt, vágyott világot közelebb hozta. A valóság elérhetőségének érzése – amely részben valóságos, de szimbolikus is – újból beindította a vándorlás folyamatait, amelyek ma már leállíthatatlanok.

Viszont a keleti országok pusztulása, a szíriai háború kirobbanása nélkül tömeges méreteket talán nem öltött volna.

A háború csak egy tényező a lehetséges okok sorában. Nem akarok rossz jós lenni, de szakértők sora mondja, hogy Afrikában többszáz millió ember készül arra, hogy átkeljen a Földközi-tengeren, s nem a háborúk, hanem a vízhiány miatt, ráadásul további klímaváltozás várható. Rövidesen újabb több százmillió ember áll indulásra készen, s nincs erő, amely ezt a folyamatot képes megállítani. Tehát a tömegeket útnak indító, „lökő tényező” nem csupán a háború.

De csak akkor, ha a nagyhatalmak továbbra is tétlenül nézik, hogy a világban kialakuljanak a migrációt kikényszerítő helyzetek, amelyek  tömegek számára teszik élhetetlenné az életet. Ha időben felismerik a problémát, meg tudnák oldani?

A föld társadalma ma inkább a káosz, mint a rend felé halad. A káoszra pedig az a jellemző, hogy nincs szabály, bármi megtörténhet. Bőven lesz még sajnos olyan természeti, vagy társadalmi katasztrófa, amelyet kifejezetten a zűrzavar idéz elő. Jó esetben a döntéshozókban kialakulhat egyfajta veszélyérzet, s ennek megfelelően cselekszenek, feltéve, ha arra a tömegdemokráciában felhatalmazást kapnak. Egyelőre azonban azt látom, hogy a nemzetközi szervezetek, az ENSZ, a NATO, vagy az Európai Unió struktúrájuk miatt teljesen alkalmatlanok a gyors és hatékony döntéshozatalra, vagyis a migrációt előidéző problémák helybeli megoldására.

Mi a magyarázata annak, hogy a nem létező idegenektől, a pirézektől is fél a magyar társadalom, illetve csoda – ezek után, ha a valódban idegennek számító, a terrornak is búvóhelyet adót iszlámtól rettegnek az emberek?

Az iszlámfóbia alapvető eleme a terrortól való félelem. Nálunk ezt kizárólag a média által létrehozott valóság sulykolja, semmi valóságos alapja nincs. Kétségtelen, Nyugat-Európában az iszlám fundamentalisták valóban elkövetnek véres merényleteket. Magyarország a globális játszmában csak egy parasztfigura, hisz kis területen él az apadó számú lakosság, itt harminc év múlva már csak 6,5 milliónyian élnek. A világtól való elzárkózásunk pedig nem most, hanem a szabadságharc bukása után kezdődött, mert a magyar elit nem vonta le azt a következtetést, hogy csak a szomszédos népekkel együttműködve lehet fennmaradni. Ehelyett a szlovák, a szerb, a román népet ellenségnek tekintették – ez persze kölcsönös érzület volt – ami elvitt a Trianoni szerződéshez. Ez aztán a bezárkózásra hajlamos tényezőket tovább fokozta, behozta az antiszemitizmust, ami elvitte az országot a holokauszt tragédiájáig. Innen jöttek a megkülönböztető intézkedések a svábokkal, az osztályellenséggel szemben. Végül is mindenki rákerült a céltáblára. Az elmúlt 150-200 évben folyamatosan arra kondicionálták a magyar népet, hogy gyűlöljön, elutasítson mindent, ami más. Cserébe nem keletkezet semmiféle pozitívum, ami meghatározta volna a helyünket a világban. Annak idején Széchenyi azt mondta, hogy ne legyünk alábbvalók egy nemzetnél sem, de sajnos ez a maxima nem teljesült.

Ugyanis mindenfajta szorongásokból, negatív érzésekből és élményekből létrejött ez a nagyon defenzív, nagyon hárító, önmagában el nem mélyedő, az önkritikát fel nem vállaló, és el sem viselő közérzet. Amely révén az ember önmagára áldozatként tekint, úgy érzi, hogy mostohagyermeke a világnak. Ebből adódik egy sajátos békaperspektíva, amely külföldről olyan szánalmasnak látszik.  Amikor Ady egykor azt mondta, hogy „kacag a nyugati szél”, akkor erre gondolhatott, de sajnos a nyugati szél továbbra is kacag.

A könyvükben az is leírják, hogy azokban az európai országokban, ahol Magyarországhoz hasonlóan erős a nemzeti érzés, ott jobban tartanak az idegenektől. Miért?

A területhez való ragaszkodás minden közösség normális pszichológiai jellemzője, ami rosszul felfogott nemzeti presztízsből betegessé is erősödhet. Ha belegondol, már rég nem létezik brit birodalom, de az angolok mégis görcsösen ragaszkodnak a talpalatnyi Gibraltárhoz, ahelyett, hogy odaadnák a spanyoloknak. De láthatjuk azt is, hogy hogy mit művel Szlovénia és Horvátország egy olyan egészen kis tengerszakaszért, ami a külső szemlélő számára szinte nem is érzékelhető. Ezek szimbólumok, de borzasztó fontosak, ahogy érzelmi traumát jelentett minden magyarnak, hogy Ungvár és Munkács már nem tartozott Magyarországhoz, nem is beszélve a teljes trianoni megrázkódtatásról.

Az ember úgy van megkonstruálva, hogy fogékony az irracionális dolgokra, ezeket a tartalmakat beépíti saját magába, s ezektől nem tud szabadulni, mert ha sikerülne, akkor saját magától kellene megválnia. De ez nem egy magyar sajátosság, ez együtt jár a csoporttudattal, angolokra, franciákra, németekre egyaránt jellemző.  Más kérdés, hogy az említett nemzetek képesek egymással kölcsönösen előnyös játszmákat kialakítani. Ha az Európai Unió tovább tudna fejlődni azon a pályán, amelyet az alapító atyák elképzeltek, akkor alkalmas terepe lehetne arra, hogy a nemzetek játszmái együttműködőek legyenek, tehát a kölcsönös előnyöket keressék, ne pedig egymás gyengítésére törekedjenek.

Ha újabb migrációs lökés érkezik, akkor a fejlett világnak van döntési-, és cselekvési lehetősége?

Ha az újabb migrációs hullámot nem tudják megelőzni, akkor véres konfliktusra kell számítani, mert az már háborús helyzet lesz. A legjobb megelőzés a potenciális migránsokat ott tartani, ahol születtek, és ott kell számukra elfogadható életfeltételeket teremteni. A migrációt pedig úgy kellene szabályozni, hogy azok jöjjenek, akiknek a munkaereje hasznos. Állandóan szükség van fiatal, innovatív, képzett agyakra, de a képzetlen tömegekre semmi szükség. Ez kicsit ridegen hangzik, de ez a valóság.

Egy akadémiai kutatásból az derül ki, hogy a magyar határhoz érkező migránsok foglalkozását, végzettségét meg sem kérdezik a magyar hatóságok.

Ez nagy hiba. De minden nemzetnek van bevándorlás-politikája, s ez helyes, hisz mindenkinek meg kell adni a jogot, hogy eldöntse, kit enged be, s kit nem.

Egyébként az önök kutatásaiból az derül ki, hogy a magyar állampolgárok nem gyűlölik úgy a menekülteket, amennyire a politika szeretné. A kormány tízmilliárdokat költ az indulatok gerjesztésére, ami kizárólag a választási kampányról szól

Abban az esetben, ha menekültekről van szó, az kiváltja az emberek együttérzését, s lehetetlenné teszi azt a dehumanizációt, amit a migránsok esetén megengednek maguknak. Nyilvánvalóan a politika szándékos csúsztatása, hogy a menekült és a migráns fogalmát összemossák. Ezzel a hatalom szándékosan kioltja az ébredő szolidaritást.

A társadalom némileg becsapva érezheti magát, mert egyfelől a kormányzat plakátkampánnyal szítja a gyűlöletet a társdalomban, másrészt befogad 1300 menekültet, s letelepít 20 ezer kötvényest, aki azt meg tudja fizetni, köztük bűnözőket is. Ez nem okoz zavart a fejekben?

Így lehet hisztériát kelteni. 1938-ban az Egyesült Államokban készült Orson Welles rádiójátéka, amelyben elhangzott, hogy a marslakók megtámadták a földet. Kitört a pánik, az emberek kirohantak a házukból, egymást is marslakónak nézték. Ezt a tömeghisztériát lehetne kezelni, ámbár ha ez a politikai propaganda nyersanyaga, és ez működik, akkor nem róhatjuk fel a politikusoknak, hogy ezt használják.

Nem lehet azt felróni az országért felelős politikusoknak, hogy a hatalom megtartása érdekében a magyar nemzet tagjait egymás ellen uszítják?

A politika olyan, mint a boksz. Fájdalmat okoz.

Viszont vannak szabályok, a mélyütés például tilos! A politikai mélyütést nem tiltja a jó ízlés?

A politikában az a szabály, hogy nincs szabály. Csak ellenség és barát van. Ütni kell és visszaütni. Ha nincs, aki visszaüssön, tehát ha nincs ellenzék, akkor csak egy valaki maradhat porondon. Sajnos ezt a játékot győzelemre játsszák! Tudom, ez nem túl népszerű álláspont.

Nekem sem tetszik, mert az ország élete a tét. De ilyen körülmények között mit tud tenni egy olyan könyv, amely okosan elmagyarázza a nemzet és a migráció racionális kapcsolatát?

Semmit. A tudós nem propagandista. Épp eleget voltam már a politikában, tudom, hogy nem oda való vagyok. Amit én gondolok, az alkalmatlan arra, hogy át lehessen alakítani politikai üzenetekké. De maradok a tudománynál, s ha úgy tetszik, én Istennel társalgok.

Gondolja, hogy a migrációs pánikkeltés, amire a magyar kormány tízmilliárdokat költ, a választások után lecsenghet? Négy éve ugyanis a rezsiharc is lekerült a napirendről, s már senki nem figyel oda, hogy nálunk drágább az áram, és a fűtés, mint azokban az országokban, ahol nem volt rezsiharc. Lehet, hogy migráció ügye is a szemétkosárba került, mint a többi politikai termék?

A migráció problémája a globalizáció révén biztosan megmarad. Elsősorban az Európai Unió gondja marad, mert hozzánk sem ma, sem később nem jönnek migránsok. Ami a politikai kommunikációt illeti, holtbiztos, hogy más téma lesz napirenden. Addigra a migráció ügye alkalmatlan lesz tömegek mozgatására. Eltűnik, akár a rezsiharc, lesz helyette más téma, de az sem az ország előtt álló húsbavágó ügyekkel, hanem valami képzelt veszedelemmel foglalkozik majd. Ez abból következik, hogy nálunk a politika inkább harcban, nem pedig békében születik.

„Nem arról van szó, hogy a Fidesz-szavazókat kellene megtéríteni”

Mobilizálni kell a kormánnyal elégedetlen szavazókat, ezt mondta a Független Hírügynökségnek Heiko Kretschmer, az MSZP kampánytanácsadója. A német szakember több választási kampányban részt vett tanácsadóként, most azt gondolja, hogy az ellenzéknek közvetlenül kellene az embereket megszólítania, és ez szerinte a kormánypárti médiatúlsúly ellenére is megvalósítható. Az álhírek terjesztését etikai és szakmai szempontból sem tartja jónak.

Heiko Kretschmer
Fotó: FüHü

Régóta dolgozik kampánytanácsadóként Németországban, például az SPD-nek, a Német Szociáldemokrata Pártnak. Mikor adott nekik utoljára tanácsokat?

Nem csak az SPD-nek adtunk tanácsokat, Németországban mi vagyunk az egyetlen ügynökség, amely öt pártnak is tanácsadója volt. A legfontosabb, a legnagyobb projekt valóban az SPD-nél volt, a 2013-as Bundestag-választási kampányban adtunk tanácsokat. Amelyen 2005 óta a legjobb eredményt érték el.

A 2013-as kampánynak volt egy elég sajátos momentuma, Peer Steinbrückről, az SPD kancellárjelöltjéről olyan kép jelent meg a Süddeutsche Zeitung címlapján, amelyen bemutatott. Ehhez mit szólt?

Hogy te jó ég, mit csinál… Ez az ő személyes döntése volt. Azt is meg kell jegyeznem, hogy amikor először láttam a közösségi médiában a képet, akkor azt hittem, hogy hamisítvány. Fél órával később tudtam meg, hogy valódi.

Miért döntött most úgy, hogy az MSZP-nek dolgozik, nekik ad tanácsokat?

Az a benyomásom, hogy a tapasztalatunk, amelyet a különböző kampányok során szereztünk, Magyarországon nagyon hasznos lehet. Olyan kampányt tudunk folytatni, ami megszólítja az embereket, és nem csak a médiára támaszkodik.

A felmérésekből az látszik, hogy az utóbbi időben az MSZP folyamatosan veszített a népszerűségéből. Van már ötlete, hogyan lehetne ezt megállítani?

Először is, igen. Másodszor viszont túl korai volna már most arról beszélni, hogy mi minden történik majd a kampány során. Szerintem az a fontos, hogy az MSZP olyan témákkal érveljen, amelyek megmutatják, hogy Magyarországon egy másfajta politizálás is lehetséges, olyan, amellyel a párt választóit sikerül megszólítani és mobilizálni. Úgy látjuk, hogy

az MSZP az a párt, amely a legkevésbé tudta mozgósítani a szavazóit.

Ez azt jelenti, hogy ha sikerül a potenciális MSZP-szavazókat meggyőzni, hogy ténylegesen is szavazzanak, akkor azért már jobban néznek ki az eredmények.

Azt is nyilvánvalóvá kell tenni, hogy az MSZP-t időközben már egy más politizálás jellemzi.

Mit ért ez alatt?

Például ennek kinyilvánítása a Párbeszéddel való szövetség, a döntés, hogy Karácsony Gergely lesz a miniszterelnök-jelölt.

Négyévente a választók leadják a szavazatukat, aztán a politikusok vagy betartják, amit ígértek, vagy nem. Itt a miniszterelnök-jelölt az emberekkel együtt szeretne politizálni, és a magyar politikát velük együtt szeretné alakítani. Ez az MSZP szempontjából egy jelentős váltás.

Néhány hete egy interjúban azt mondta, hogy szükség lenne némi populizmusra a baloldalon is. Mit értett ezen?

Mindent persze nem fogok elmondani, amit a következő 68 napban tervezünk, de alapvetően arról van szó, hogy

a politikát úgy kellene elmagyarázni, hogy köze legyen az emberek mindennapi életéhez.

Vannak ellentmondások, amit a magyarok tapasztalnak, még a Fidesz-szavazók is, például, hogy az oktatás és az egészségügy állapota nem elfogadható, vagy hogy a magyarok kétharmada nincs olyan anyagi szinten, hogy megfelelő életet tudjon élni. Sokan keményen dolgoznak minden nap, mégsem tudják eltartani a családjukat.

Ezt tematizálni kell, és erre válaszokat kell találni. Ezeket a lehető legegyszerűbben, adott esetben kihegyezve kell megfogalmazni.

Az elmúlt hetekben az oktatás és az egészségügy témája egyre többször került elő ellenzéki politikusok megszólalásaiban. Ez már az Ön hatása?

Nem (nevet). Én csak tanácsadó vagyok.

Fotó: FüHü

Ha a Fidesz kommunikációját nézzük, akkor azt látjuk, hogy náluk a valóság nem mindig számít. Ön mit gondol az álhírek terjesztéséről egy kampányban?

Ez a kérdés komoly etikai megfontolásokat is felvet. Etikai nézőpontból semmire nem tartom ezeket. Szakmai szempontból azt mondom, hogy

hosszú távon károsak,

az USA példáján is láthatjuk, hogy a Trump-kampány bizonyos elemei időközben már ellene fordulnak.

Rövid távon azt kell mondani, hogy adott esetben bizonyos társadalmi csoportokban, amelyek egy zárt közegben élnek, ahol akár a tényeket figyelmen kívül lehet hagyni, akkor az álhírek, ha megfelelő emberek megfelelő módon használják őket, akár sikeresek is lehetnek. De ez csak olyan csoportok esetében működik, amelyek nagyon elszigeteltek. Így aztán a baloldal vagy a politikai közép, a felvilágosodott, városias polgárság kevésbé nyitott erre, az ő körükben ez kevésbé működik egy választási kampányban is.

Szóval ez olyan embereknél működik, akik egyfajta buborékban élnek? Mit gondol, ezeket az embereket el lehet érni más információkkal is? Egyáltalán, ők célpontjai mondjuk a magyar ellenzék kommunikációjának, meg akarják őket győzni?

Nem minden esetben. De azt hiszem, hogy ha a motivációt is megnézzük, az érzelmi mozgatórugókat, hogy miért mozognak ilyen buborékokban, akkor lehet utakat találni. Néhány esetben

az ilyen buborékban való mozgás egy kísérlet arra, hogy választ találjanak olyan kérdésekre, amelyek bizonytalanságot okoznak:

globalizáció, kultúrák találkozása, digitalizáció, a munka világában zajló változások. Ha ilyen elbizonytalanító trendek jelennek meg, akkor nagy a kísértés arra, hogy egy buborékba zárkózzon az ember, ahol bizonyosságokat talál, egyszerű válaszokkal ezekre a kérdésekre.

Tehát a politikusoknak arra kell kísérletet tenniük, hogy az elbizonytalanodás gyökereihez jussanak el, és az emberekkel erről beszéljenek. Akkor sikerülhet kivezetni a buborékokból azokat, akik nem egy ideológiai torzulás révén kerültek be ezekbe, hanem csak nem látnak tisztán.

Ehhez ugye el kell érni ezeket az embereket. A magyarországi médiahelyzet viszont, különösen vidéken, egyre kevésbé ad erre lehetőséget. Hogyan akarják eljuttatni az üzeneteiket?

2002-ben Bundestag-választások voltak Németországban. Három hónappal a választás előtt mindenki leírta az SPD-t a közvélemény-kutatások alapján. Gerhard Schröder akkor azt a döntést hozta, hogy az iraki háború ellen indít kampányt. A német média 95 százaléka kritizálta ezért, hogy populista és Amerika-ellenes, és hogy egy kormány ilyet nem tehet. Négy héttel a választások előtt több százezer ember tüntetett Berlinben. Aztán mégis ő nyerte a választást.

Több hasonló példát is lehetne hozni, de az nyilvánvaló, hogy egy társadalomban, ha sikerült a politikai vitának egy bizonyos formáját beindítani, akkor az emberek személyes, egymás közti kommunikációja, a családon belül, barátok között, munkahelyeken folytatott beszélgetések fontosabbak, mint bármi más, ami a médiában megjelenik, vagy az interneten történik.

Ezért gondolom azt, hogy

bár valóban komoly hátrányt jelent a magyarországi médiahelyzet jelenlegi állapota, de van lehetőség üzenetek megfogalmazására, emberek megszólítására,

és arra, hogy el is érjük őket.

Tehát azt gondolja, hogy az óriásplakátokon, tévé- és egyéb hirdetésekben folyó, a menekültekről vagy Soros Györgyről szóló kampány ellen személyes kommunikációval kell küzdeni?

Igen, sőt, azt gondolom, hogy az ilyen kampányok saját magukat is megölhetik. Vannak érdekes vizsgálatok, amelyek szerint át nem látható médiaviszonyok között, például az internetes kommunikációhoz kapcsolódóan, a személyes kommunikáció hatása jelentősen növekszik. Ez érdekes módon még az internet világára is igaz.

Egy Facebook-poszt hatása ezerszer fontosabb, ha az valaki olyantól jön, akit az illető személyesen is ismer. Nem azt mondom, hogy a többi hatástalan, de itt a bizalomról van szó, a politikai viták véleményalkotó jellegéről, amelyek során lehet mobilizálni a szavazókat.

Fotó: FüHü

Az izgalmas az, hogy ebben az országban a Fidesz már jó néhány éve a szavazók egy kisebbségi arányával tesz szert többségre. Ez két dolog miatt van így. Egyrészt

sikerült demobilizálni az ellenfeleket, elvették az önbizalmukat,

a hitüket a saját politikájuk sikeres megvalósításában, illetve a magyar választási rendszer sajátosságai miatt a megosztott ellenzék nem tud többséget létrehozni.

Most az ellenzék közeledik egymáshoz, és elkezdi megfogalmazni a saját üzeneteit. Van egy olyan miniszterelnök-jelölt, aki nem herceg akar lenni, hanem első polgár.

A döntő kérdés az, hogy a magyaroknak azon többségét, akiket nem győzött meg a Fidesz teljesítménye, április 8-án sikerül-e rávenni arra, hogy elmenjenek szavazni.

Vagyis nem arról van szó, hogy a Fidesz-szavazókat kellene megtéríteni. A magyarok többségét szolgáló politikát kell megvalósítani.

Ha már a közösségi médiát említette, Ön szerint ennek kulcsszerepe lesz a kampányban?

Igen, azt gondolom, hogy a közösségi média fontos eszköze az üzenetek közvetítésének. Emellett az emberek mozgósításában is hasznos lehet, különösen akkor, ha a média többsége nem tisztességes módon tudósít.

Amit eddig tapasztalt, az alapján a magyar ellenzéki politikusok tudatosan használják a közösségi médiát?

Tekintsünk inkább előre… A különleges magyarországi politikai helyzet természetesen a közösségi médiában is tükröződik. A Fidesz kommunikációja itt is megmutatkozik. Ha baloldali populizmusról beszélünk, akkor ehhez az ellenzék oldalán a közösségimédia-használatnak is hozzá kell járulnia.

A kampány hivatalosan február 17-én kezdődik majd. Mit tanácsolt, jöjjön ki aznap valamilyen nagy dobással az ellenzék?

Az a benyomásom, hogy február 10-én fog történni valami nagy dolog. Az MSZP szempontjából ez egy fontos nap lesz, meg kell erősíteniük, hogy létrejött a szövetség, hogy a viták ellenére létrejött egy egység a változtatás szándékáról, hogy van egy baloldali erő, amely kész arra, hogy ezt a változtatást megvalósítja.

Márki Zay Péter: Meg kell változtatnunk a Magyarországon ma uralkodó politikai kultúrát

Vasárnap alakult meg Márki-Zay Péter vezetésével a Mindenki Magyarországa mozgalom, melynek fő célja, hogy a 2019-es önkormányzati választásokon minden településen egyetlen hiteles polgármester-jelölt, és az őt támogató képviselőjelöltek nyerjék el a helyi közösségek bizalmát. A Mozgalom alapítói – Márki-Zay Péter, Hadházy Ákos, Ábrahám Júlia, Bod Péter Ákos, Elek István, Kaltenbach Jenő, Kész Zoltán, Lengyel Róbert, Lukácsi Katalin, Magyar György, Mellár Tamás, Üveges Gábor – főként a jelenlegi politikai paletta jobbközép oldaláról ismert közéleti emberek, de vannak mások is az elnökségben. A mozgalom alapítójával, Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármesterrel beszélgettünk.

 

A Facebookon azt írta, hogy a mozgalom fő célja, hogy a 2019-es önkormányzati választásokon minden településen hiteles polgármester-jelöltek győzzenek. Ehhez azonban nagyon komoly országos csapatot kell építeni, lát-e erre esélyt, milyen terveik vannak erre?

Folyamatosan bővül a csapat, csak a mai napon két olyan polgármester jelentkezett, akik eddig nem voltak benne a mozgalomban.

Azt is írta, hogy az állampártot csak összefogással lehet legyőzni. Kikkel szeretne összefogni és kikkel nem? Vannak-e olyan ellenzéki pártok, amelyeket kihagyna az összefogásból?

Nincs olyan ellenzéki párt, akiket kihagynánk ebből az összefogásból A lényeg a hitelesség, a tisztesség, vagyis olyan erők együttműködését szorgalmazzuk, akik érdekeltek abban, hogy leváltsák ezt a kormányt. Elvileg még a Fideszt is el tudnám képzelni ebben a mozgalomban, persze, csak akkor, ha nem olyan, amilyen most. Persze ez csak egy elméleti feltételezés, hiszen a mi mozgalmunk épp azért jött létre, hogy leváltsuk azt a politikai kultúrát, amelyet a Fidesz képvisel.

A mozgalom tagjai zömmel jobbközépre sorolhatók. A mozgalommal a magyar demokratikus jobboldal gyengeségén, szinte a hiányán akarnak változtatni?

Azt kellett felismernünk, hogy a jobbközépen nagyon sok olyan tisztességes, mérsékelt ember van, akik most elárvultnak érzik magukat, mert nem tudják és nem is hajlandók elfogadni azt a hatalomgyakorlást, amit a Fidesz képvisel. Űr keletkezett a jobbközépen, ezért van az, hogy a mozgalom megalakulásakor ebből a táborból érkeztek többen hozzánk. De nyitottak vagyunk minden oldal felé, a lényeg számunkra, hogy az illető elutasítsa a korrupciót, a jogállam lebontását és egy korszerű politikai kultúrát képviseljen.

A Fideszt állampártnak nevezte, ezzel lényegében a mai rendszert is körülírta. Mikor és miért csalódott a régebben támogatott Fideszben?

Mint sokaknál, ez nálam is egy folyamat része volt. Orbán Viktor és a Fidesz, amely valamikor még Európa irányába vitte volna Magyarországot, irányt váltott és egy ideje Putyin és Oroszország felé kormányozná az országot. Ha mégis mondani kellene egy időpontot, talán 2009-et jelölném meg. Addig Orbán és a Fidesz kifejezetten orosz-ellenesek voltak, emlékszünk még arra, hogy „Ruszkik haza” és ehhez hasonlók. Ám akkor valamiért hirtelen megváltozott minden, a Fidesz nek már nem voltak fontosak az európai értékek, ehelyett az oroszokat és Putyint kezdte pártolni.

A kiábrándulási folyamat része volt az is, hogy 2002-es választási vereségből a baloldali kormányokat a korrupció miatt ostorozó Fidesz nem azt a következtetést vonta le, hogy kevesebb korrupcióval kell kormányozni, hanem épp ellenkezőleg: mindent meg kell szerezni. És ez vonatkozik a médiára is. Addig valóban baloldali túlsúly volt a médiában, de korántsem olyan mértékben, mint ahogyan most a Fidesz uralja a sajtót. Most gyakorlatilag az övékétől eltérő vélemények nem tudnak megszólalni az országos sajtóban.

Önt sem nagyon kérdezik.

Még a polgármesteri választási kampány során egyszer behívtak a M1-be, azóta sem tudom, leadták-e egyáltalán a velem készült beszélgetést, és ha igen, mi maradt abból, amit elmondtam

Az önkormányzati választás nyilván csak az első lépcső, annak megnyerése csak rövid távú cél. Mik a hosszú távú céljaik? 

A legfőbb célunk, hogy megváltoztassuk a ma Magyarországon uralkodó politikai kultúrát. Szeretnénk hiteles alternatívát nyújtani azoknak, akik elutasítják a korrupciót, és a hatalomgyakorlás mostani módját, stílusát. Az emberek el fognak jutni odáig, hogy elegük lesz abból, ami az országban történik

Ehhez az is kell, hogy az információ azokhoz is eljusson, akik most még el vannak zárva a valódi hírektől.

Igen, ez tényleg nagy probléma, ráadásul a mostani ellenzék nem tudta megoldani, hogy olyan sajtója kegyen, ami sok emberhez eljuttatja a valódi információkat. De nemcsak erről van szó: a legutóbbi választáson nagyon sok szavazókörbe nem sikerült ellenzéki számlálóbiztost találni. Az a célunk, hogy a jövő őszi önkormányzati választáson minden szavazókörben legalább két ellenzéki számlálóbiztos üljön.

Hogyan akarják leváltani az Orbán-rendszert?

Nem egyszerűen Orbánt, vagy a Fideszt kell leváltani, hanem azt a politikai kultúrát, amit ők képviselnek Magyarországon. Ezt persze ma Orbán és a Fidesz testesíti meg, s bár erősnek és magabiztosnak tűnnek, előbb, vagy utóbb meg fognak bukni. Ma Orbánék egy demokratikus választáson leválthatatlannak tűnnek, hiszen olyan eszközrendszerük van, olyan anyagi erőket tudnak propagandára fordítani, aminek mások legföljebb a töredékével rendelkeznek. De egyszer meg fognak bukni és még abban sem vagyok biztos, hogy a mostani rendszer eltart a következő választásig.

Véget akarunk vetni annak a gyakorlatnak, hogy az én kommunistám jó, a tiéd bűnös, az én tolvajomat megvédjük, a tiédet börtönbe küldjük. Mi mindenkivel együtt kívánunk működni, aki normális, tisztességes és használni akar az országnak. Egy példát is mondanék: nálunk Hódmezővásárhelyen olyan fideszes érzelmű vállalkozó sincs kizárva a megrendelésekből, akivel – és ez egy konkrét eset – más ügyben éppen perben állok. Nemrég írtam alá egy ilyen vállalkozóval szerződést, mert amit kínált, az hasznára lesz Hódmezővásárhelynek.

A mozgalom hosszabb távon párttá átalakul, vagy inkább az ellenzéki összefogást megszervező ernyőszervezet akar majd maradni? 

Nem alakulunk párttá, hanem azokat akarjuk segíteni, akik a jövő évi önkormányzati választáson a legtisztességesebb és persze a legesélyesebb jelöltek lehetnek a Fidesszel szemben.

Ez a recept működhet az önkormányzati választáson, de 2022-ben a parlamenti választáson pártok indulnak.

Ez még egy távolabbi történet, még ezt sem tudjuk. Most az önkormányzati választásra kell koncentrálnunk, hogy jövő ősszel minden településen egy hiteles ellenzéki jelölt álljon szemben a Fidesszel.

„Még mindig nem tudom elképzelni, hogy visszavonják a CEU működési engedélyét”

Szomorúnak tartja, hogy a választás után is folytatódik a boszorkányüldözés, ezt mondta Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese a Független Hírügynökségnek adott interjúban a Figyelő listázásáról. „Soros-katonák” szerinte csak kampányokat irányító gátlástalan emberek fejében léteznek. Arról is beszélt, hogy továbbra is Budapesten képzelik el a jövőjüket, de készülnek vészforgatókönyvekkel.

Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese
Fotó: FüHü

A Figyelő a napokban publikált egy listát az állítólagos Soros-hálózathoz tartozó emberekről, benne több CEU-s tanárral, Önnel például, de szerepelnek a listán olyanok is, akik már évekkel ezelőtt meghaltak. Mit szól ehhez?

Nagyon szomorú, hogy a kampány végeztével is folytatódik ez a boszorkányüldözés.

Ilyen listázás általában a demokrácia intézményeinek a leépítése keretében szokott megjelenni.

Persze a Schmidt Mária-féle vonal nem feltétlenül azonos a kormány egészével. Nem tételezem fel, hogy annak a listának, ami talán ott van Orbán Viktor asztalán, sok köze lenne ahhoz, amit a Figyelő publikált.

Ugyanakkor a célkeresztben mindkét esetben alapvetően a civil szervezetek lehetnek. A mi egyetemünk szerintem pusztán azért van ott, mert Soros György nevéhez köthető, és ez a Soros-fixáció megköveteli a kormány köreitől, hogy mindenkit, akinek bármi köze van Soros Györgyhöz, ellenségként kezeljenek, kivéve persze saját magukat.

Ahogy többen rámutattak, a listán szereplők jelentős része kevesebb támogatást kapott Soros Györgytől, mint a kormány számos vezetője vagy beosztottja. Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy minden olyan balfogással, mint például a halottak szerepeltetése – akár olyanoké is, akik két-három évtizede meghaltak -, vagy köztudottan jobboldali, Fidesz-támogató, konzervatív kollégák említése, vagy olyanoké, akik soha a politikában meg nem nyilvánultak, tehát az összes amatőrséggel együtt azért ez egy jel, és nyilván, amikor megjelentették, tudták, hogy vihart fog kavarni.

Azt gondolják, hogy ebben az új érában ilyen módon kell beszélni.

Tehát továbbra is ügynöközni kell, ötödik hadoszlopról kell beszélni, azt az érzést kell kelteni, hogy összeesküvés van Magyarország ellen.

Azt mondta, a Figyelő listája más, mint ami Orbán Viktor asztalán van. Tehát akkor Ön szerint nála is van egy ilyen lista?

A miniszterelnök úr mondta egy interjúban, hogy név szerint tudják, kik azok, akik Magyarország migrációs politikája ellen nemzetközi szervezeteknél lobbiznak. Ha jól értem, ő rájuk gondolt, mint ügynökökre vagy ellenségekre. De mi köze van az előző csoporthoz annak a keresztény- konzervatív, Fidesz-párti klímakutatónak, akinek egyetlen bűne van, és az az, hogy a CEU-n tanít, illetve, hogy egy blogbejegyzésben kritizálta, hogy a kormány ilyen lehetetlen helyzetbe hozta az egyetemet?

Én nem gondolom, hogy bárki komoly ember, és nyilván a miniszterelnök úr az, összekeverné azokat, akik számára bármilyen értelemben politikai ellenfelek, azokkal, akiknek az összes felhánytorgatható bűnük a kormány szempontjából az, hogy végzik a munkájukat egy olyan egyetemen, amit valamikor Soros György és sokan mások alapítottak.

Most milyen kapcsolat van Soros György és az egyetem között?

Tagja annak a 21 tagú igazgatótanácsnak, amely felügyeli az egyetemet. Ő volt valamikor ennek a tanácsnak az elnöke. A kilencvenes, kétezres években komoly szerepet vitt, ezért is levelezett az illetékes magyar minisztériumokkal a CEU kapcsán, de már évekkel ezelőtt megszűnt ez a funkciója, és most már csak

tiszteletbeli elnöke annak az autonóm testületnek, amelyben ott ül az Oxford, a Berkeley, a Stanford, a Columbia egyetem rektora, rektorhelyettese.

Az egyetlen pártpolitikában érintett tag az George Pataki, New York állam volt republikánus kormányzója, de már ő sem aktív.

A CEU nemrég aláírt egy egyetértési megállapodást, amely szerint Bécsben is nyílik egy kampusz. Ez mit jelent?

Azt, hogy eldöntöttük: oktatási tevékenységet indítunk Bécsben is. Ez már a második helyszín, hiszen az első New York állam, ahol szintén elkezdtük néhány hónappal ezelőtt a kurzusainkat. Ez a döntés összefüggésben van természetesen a CEU mostani, magyarországi helyzetével. Továbbra sincs egyértelmű jelzés a kormány részéről, hogy alá akarják-e írni a New York állammal letárgyalt szerződést, amely biztosítaná, hogy a CEU a hagyományoknak megfelelően működhet a továbbiakban is Magyarországon.

Ugyanakkor ez egy növekedési lehetőség is az egyetem számára. Ha teljes mértékben rendeződik is az egyetem sorsa Magyarországon, amit nagyon remélek, hogy így lesz, akkor is van keresnivalónk Bécsben. Beszéltünk több alkalommal az ottani városvezetéssel, a felsőoktatás szereplőivel, és úgy látjuk, hogy hozzá tudnánk járulni az osztrák felsőoktatáshoz is. Úgy tűnik, hogy ők is úgy gondolják, hogy mi tudunk valamit, amit érdemes oda behozni.

Tehát ez egy terjeszkedési lehetőség, bár az igaz, hogy az eredeti felajánlás annak kapcsán érkezett, hogy a múlt tavasszal a bécsiek látták, hogy bajban vagyunk és segíteni akartak. Úgy tűnik, új tanárokat, új diákokat tudnánk magunkhoz vonzani, ha nem csak Budapesten tanítanánk.

Két forgatókönyv van ugye a New York állammal kötendő megállapodást tekintve. Az egyik szerint a kormány végül aláírja a megállapodást, a másik szerint nem. Mi történik akkor, ha aláírja? És mi ennek a határideje?

Sajnos nincs határideje. A kormány diszkrecionális joga, hogy mikor, kivel, milyen szerződést ír alá.

Politikailag és erkölcsileg nehéz lesz megmagyarázni, ha nem írják alá,

hiszen még tavasszal azt mondták, hogy ők semmi akadályát nem látják, a McDaniel College ügyében aláírtak egy ilyet Marylanddel, akkor azt panaszolták, hogy nincs megfelelő tárgyalópartner az amerikai oldalon. Aztán lett. Találkoztak, tárgyaltak, már tavaly szeptemberben megvolt a szöveg, azóta semmilyen, általam értelmezhető indoka nincs az aláírás elmaradásának.

Annyit tudok elképzelni, hogy miután a magyar kormány értesült arról, hogy mi oktatási tevékenységet tervezünk elindítani az Egyesült Államokban, szeretné látni, hogy az hogyan is alakul. Már a tél folyamán megtekinthették volna a programot, de még most sem késő.

A pozitív szcenárió az, hogy megállapítják, hogy megfelelünk a törvényi feltételeknek, aláírják a régóta előkészített szöveget, és akkor folytatjuk tovább, amit eddig csináltunk, kiegészítve New York-i és bécsi programokkal.

És mi történik akkor, ha a kormány nem írja alá?

Egy jó ideig még nem kell, hogy történjen semmi az állam részéről. A törvény értelmében legkésőbb 2019. január elsejéig kell rendelkezni egy nemzetközi egyezménnyel. A helyzet valamivel bonyolultabb, miután szövetségi államról van szó. Sokáig úgy nézett ki, hogy elvárnak egy külön megállapodást a Fehér Házzal is, most viszont úgy tűnik, hogy ez mégsem kell, hiszen a McDaniel College esetében sem történt ez meg. 

Bocsánat, hogy közbevágok, de Amerikában az oktatás állami, és nem szövetségi hatáskör…

Igen, emiatt volt eleve furcsa, hogy belevették a törvény szövegbe, hogy szövetségi szinten is kellene valamilyen megállapodás. De úgy tűnik, rájöttek arra, hogy ezt így megkövetelni nem lehet. Valószínűleg azt a bizonyos levelet, amit az amerikai oktatási miniszter írt Balog Zoltánnak, hogy az államokkal kell ezt letárgyalni, azt fogják szövetségi szintű megállapodásnak tekinteni.

Akkor viszont a következő, ami kell, az a mi esetünkben a New York Állammal való megállapodás. Ezt akár már 2019. január másodikán számon kérheti rajtunk az Oktatási Hivatal. Ha nincs, azt mondhatják, hogy szomorúan látják, hogy nem teljesítjük a törvény által megkívánt feltételeket, és visszavonják a CEU működési engedélyét. Ebből az következne, hogy 2019-ben Budapesten a CEU már nem fogadhat diákokat.

Tovább bonyolítja a történetet, hogy a magyar székhelyű egységünket, a Közép-európai Egyetemet, ami szimbiózisban működik a CEU-val, nem érinti közvetlenül a CEU működési engedélyének esetleges visszavonása, azonban mivel a két jogi egység a gyakorlatban egy egyetemet alkot, kénytelenek lennénk kihasználni azt a meghívást, amit kaptunk. Vagyis

a legrosszabb esetben 2019 szeptemberében a hallgatók egy része már Bécsbe érkezne. A már korábban felvett hallgatókat továbbra is jogunk lenne itt, Budapesten tanítani,

de a CEU nem működhetne külföldi egyetemként úgy Magyarországon, ahogy eddig működött.

Magyarul, aki elkezdte itt az egyetemen a képzést most szeptemberben, az akkor is befejezheti itt, ha visszavonják a működési engedélyt? Tehát 2020 tavaszától szűnne meg itt az oktatás?

Kicsit több időt ad a törvény, mert számoltak a doktori képzésben részt vevőkkel is. A jogalkotó úgy gondolkodott, hogy elég időt ad az ő kifutásukra is, csak azzal nem számolt, hogy az amerikai doktori képzés hosszabb, mint a magyar. Vagyis az az idő, amit meghatározott, nem elég arra, hogy a mostani elsőéves doktori hallgatók befejezzék itt a tanulmányaikat. Nekik már külföldön kellene ezt megtenniük.

Ugyanakkor, nem tudom,

lehet, hogy a fantáziám hiánya, de még mindig nem tudom elképzelni, hogy visszavonják a CEU működési engedélyét,

miután a korábbi nyilatkozatok fényében, amennyiben van amerikai partner, folyik ott oktatási tevékenység, akkor ennek a meglehetősen abszurd új törvénynek is megfelelünk. Elképesztő erőfeszítéseket tettünk ezért.

Én azt gondolom, hogy Bécs számunkra nagy lehetőséget fog jelenteni, és rendkívül hálásak vagyunk a bécsieknek, de az ottani oktatás alapvetően kiegészíteni fogja az itteni kampuszunkat.

Bécsben mikor indulhat a képzés? Hiszen ezek szerint akár arra is szükség lehet, hogy már jövő ősszel kezdődjön.

Ha kell, már jövő ősszel indulhat. Mint amerikai egyetem, jogunk lesz beiskolázni a diákokat, ha minden kötél szakad. Mi hosszú távon képzeljük el a jövőnket, vagy az egyetem egyik részének a jövőjét Bécsben, kapcsolódni kívánunk az osztrák felsőoktatási rendszerhez is. Az ehhez vezető út hosszabb időt fog igénybe venni, de megoldható.

A CEU eddig is a híd szerepét töltötte be az európai és az amerikai oktatás között, szeretnénk ezt a továbbiakban is megtartani.

Nyilván a szívünkhöz legközelebb álló küldetés az lenne, hogy Magyarországot bekapcsoljuk ebbe a vérkeringésbe. Rendkívül elkeserítő lenne, ha Magyarországot ebből ki kellene hagyni. Remélem, nem kerül rá sor.

Az egyetemnek rengeteg kutatási megállapodása van a Magyar Tudományos Akadémiától kezdve sok más műhelyig. Ha jól tudom, ezek sok pénzt hoznak, mert külső források finanszírozzák. Ha költözni kell, mi lesz ezekkel a megállapodásokkal?

Ez kutatásonként, projektenként dől majd el. A CEU valóban rendkívül sikeres volt külföldi pénzek Magyarországra hozatalában, és ezeknél nem arról van szó, hogy amikor mondjuk mi egy Európai Kutatási Tanács (European Research Council) pályázatot elnyerünk, akkor azzal bármit is csökkenne magyar egyetemek esélye, ez pluszban jön.

Figyeltünk arra is, hogy magyar állami forrásokat ne használjunk. Ezzel kapcsolatban is

vannak teljesen hamis állítások a sajtó bizonyos részében,

amik arra utalnak, hogy az egyetemünk magyar költségvetési forrásokból is működik valamilyen régi privilégiumból fakadóan. Ez nem igaz.

Minimális összeg érkezik a Közép-európai Egyetemre, tehát a magyar tagozatunkon, tanuló néhány PHD-hallgató ösztöndíjaként. Ez sokkal kevesebb, mint az 1%-a a költségvetésünknek.

Tehát mi anyagilag csak hozzáadtunk a magyar felsőoktatáshoz, kutatáshoz. Ennek egy része, amennyiben költöznünk kell, biztosan elvész Magyarország számára. Hogy pontosan mekkora része, azt nem tudom, attól függ, hogy az adott szerződések hogyan íródtak meg.

Mekkora a magyar diákok aránya az egyetemen?

Egyötöde a diákjainknak magyar. Ez egy olyan egyetem, amely egyrészt nagyon nemzetközi, mert a világon is nagyon kevés olyan van, ahol a diákok 80%-a külföldi, másrészt viszont az itt tanuló különböző nemzetiségű diákok között a magyarok vannak a legtöbben. Tehát, ha van nemzet, amely elsősorban az előnyeit élvezi a CEU által nyújtott szolgáltatásoknak, az a magyar.

Ez igaz a tanárok tekintetében is, 40% magyar köztük. Mondhatni, hogy furcsa, hogy a tanárok többsége külföldi, másrészt viszont a magyarok vannak a legtöbben köztük.

Sok más kapcsolatunk is van a magyar társadalommal. Például a könyvtárhasználóinknak a többsége nem CEU-s magyar. Tehát miközben van egy nemzetközi karaktere az egyetemnek, számos tekintetben bekapcsolódott a magyar társadalomba, annak hasznára van, ezért is lenne abszurd és irracionális, ha ki lenne szorítva.

Milyen következményei voltak eddig az immár egy éve tartó bizonytalan időszaknak? Látszik valami például a jelentkező diákok számában? Vagy volt esetleg olyan oktató, akit nem tudtak megnyerni az egyetemnek?

Összességében nem csökkent a jelentkezők száma, pedig nagyon tartottunk tőle. Különösen örülök, hogy magyar diákok is ugyanolyan számban jelentkeztek, mint korábban. Ugyanakkor kaptunk olyan leveleket is, amelyben leírták diákok azt, hogy mégsem jönnek, mert nem látják, hogy ebből mi lesz. Azt gondolom, hogy

jövőre, ha nem változik a helyzet, akkor már a számokon is meglátszana, hogy nem stabilizálódott az egyetem helyzete.

A tanárokat tekintve, nálunk az állásokat kompetitíven töltik fel. Gyakran van az, hogy Ausztráliából, Kanadából, a világ különböző részeiről jelentkeznek tanárok, egy részüket meghallgatjuk, meghívjuk. Volt rá példa, hogy valaki azt írta az állásajánlatra, hogy egyelőre nem jön, mert családja van, és szeretné tudni, mi lesz ebből.

Ezekre az állásokra is szerencsére elképesztő számban jelentkeznek, most a Politikatudományi Tanszéken, ahol én dolgozom, volt egy álláshirdetés, és hatvanvalamennyi, magasan kvalifikált jelentkezőnk volt. Tehát annak ellenére, hogy konkrét esetekben megtörténik az, hogy az elsőnek választott jelöltünk nem fogadja el az állást, nem látom azt, hogy bármelyik programunknál baj lenne. Nyilván, ha hosszú távon folytatódik a bizonytalanság, előbb-utóbb itt is meglátszik majd.

Az utolsó kérdésem visszakanyarodna a legelsőhöz. A sajtó bizonyos részében gyakran vádolják azzal az egyetemet, hogy „Soros-katonákat” képez. Mit gondol erről?

Már maga ez a kifejezés is értelmezést igényelne. Most próbálom komolyan venni, miközben tudom, hogy az egész mögött semmi nincs, ez egy politikai szlogen, ami egyes spin doctorok, kampányt irányító, meglehetősen gátlástalan figurák fejében megszületett, és az égvilágon semmilyen alapja nincs.

De próbáljuk meg tényleg komolyan venni. Az egyetem megtestesít összességében egy nyitott, liberális szellemiséget, már eleve abból fakadóan, hogy ez egy nemzetközi egyetem, hogy akik létrehozták, azok olyan, többnyire a kelet-európai antikommunista ellenzékhez tartozó értelmiségiek voltak, akik szerették volna, ha a régió felzárkózik és az itteni népek közti feszültségek oldódnak.

El tudom képzelni, hogy ez a szellemiség valakinek nem tetszik politikailag. De

azt gondolni, hogy ebből „Soros-katona” képzés fakad, abszurd.

Mondok egy példát: felveszünk valakit a matematika tanszékre, és megkérdezzük, hogy egyetért-e Soros György bármelyik gondolatával, akár a bevándorlással kapcsolatban. Mindenki elnevetné magát.

Ahhoz, hogy mi sikeresen szerepeljünk nemzetközi téren, az a feladatunk, hogy olyan diákokat képezzünk, akik színvonalas folyóiratokban publikálnak, akik olyan kutatási teljesítményt tudnak felmutatni, ami által jó állásuk lesz a világ bármely országában. Az, hogy ki mennyire tudja ezeket teljesíteni, nyilván nem függ attól, hogy milyen ideológiai vagy pártpolitikai meggyőződése van.

Számos olyan embernek volt és van kapcsolata az egyetemünkkel, akik jobboldali kormányokban dolgoztak vagy dolgoznak. Ez természetes. Ha megnézi valaki, hogy kiket hívunk meg előadni, akkor látja, hogy radikálisan konzervatív előadóink is voltak, mint mondjuk Roger Scruton, de mások is.

Nekünk fontos az, hogy sokféle nézet megszólaljon.

Lehet, hogy kifejezetten diktatúrát támogató szellemiségű emberek ritkán fordulnak meg itt, lehet, hogy mindenki, aki a CEU közösségének tagja, valamilyen módon támogatja a demokrácia alapelveit, a toleranciát, és így tovább, de nem foglalkozunk a hallgatók vagy oktatók politikai, ideológiai irányultságával. Nagyon élénk közéleti viták vannak az egyetemen, miközben a fókusz, sajnos vagy szerencsére, a tanuláson van.

„Ha Orbán Gáspár megtér, nem követheti édesapját”

Interjú dr. Mihalik Angélával, akinek a lánya a Felház mozgalom tagja volt

  • Közvetlen Istentől jövő üzenetük van?
  • Ismerik-e Assisi Szent Ferenc megtérésének történetét?
  • Kúl-e a Kúl alapítvány?
  • Csütörtöki házi feladat: Házi Felház
  • Megtérnek a legnagyobb hazai cégcsoportok?
  • Hittérítő vagy utód?

Mit lehet tudni a Felházról, önnek milyen kapcsolata van vele?

Én sosem voltam tagja, nem is jártam ott. Annyit tudok róla, hogy 2016 tavaszán kezdődött ez a mozgalom, a lányom elkezdett oda járni.

Ő akkor mit csinált?

Egyetemista volt, járt egy gyülekezetbe, és onnan került át a Felházhoz. Egy páran elkezdtek oda járni. Én magam hívő keresztény ember vagyok, és persze kíváncsi voltam, hogy mi ez. Utánanéztem, és azt láttam, hogy megjelent a Facebookon ennek a Felháznak egy hirdetése, illetve egy szlogenje, amely így hangzott: Isten Magyarországot visszahódítja a fiatalokon keresztül.

És mi ezzel a baj?

Nekem már ez a mondat nem tetszett, mert ez nem biblikus. Magyarország sose volt Isten által meghódítva, így aztán visszahódítania sem kell. Számomra ez úgy, ahogy van kirekesztő, márpedig Isten nem kirekesztő. Persze tudtam azt is, hogy a gyülekezet egyik vezetője a miniszterelnök fia, a három alapító egyike. Nekem az is gondot okozott és okoz ma is, amikor azt mondják, egyes szám első személyben, hogy nekem Isten azt mondta…Ez ugyanis azt jelenti, hogy neki van egy extra plusz kijelentése Istentől, ami másnak nincsen meg a Bibliából…Ezt különben gnoszticizmusnak hívják, ami azt jelenti, hogy én valami különleges, felsőbbrendű tudással rendelkezem. És bár, mint mondom, nem tetszettek ezek a dolgok nekem, de nem szóltam semmit, csak figyeltem.

Mikre?

Például arra, hogy ha valaki megtér, keresztény lesz, az elfordul a bűneitől. Az ember persze nem lesz tökéletesen tiszta, de, ismétlem, elfordul legalább a nyilvánvaló bűneitől. Orbán Gáspárról tudtam, hogy az édesapja pénzéből él, joghallgató volt, evidens, hogy a szülei tartják el.

Mármint akkoriban.

Azt hiszem, most fejezte be az egyetemet. Nem tudom, hogy ön hallott-e Assisi Szent Ferenc megtéréséről. Az teljesen a Szentírás ellen van, hogy ha nem tiszta forrásból eredő pénzt használunk fel egy egyház alapítására. Amikor Júdás elárulta Jézust, és a harminc ezüstpénzt visszaadta, akkor a papok azt nem fogadták el, mert nem lehet a templomba bevinni a mocskos pénzt. És ez azóta sem változott, nem úgy van, hogy én például rabolok, és az egyháznak adom és akkor az megtisztul, nem, ez a  pénz nem fog megtisztulni.

De honnan jön itt szóba egyáltalán nem tiszta pénz?

dr. Mihalik Angelika
FH

Mindjárt kiderül. Én hivatalos közbeszerzési tanácsadó és közbeszerzési szakértő voltam, a Fidesz vezette parlamentben dolgoztam, szóval pontosan tudom, hogy a korrupciónak milyen formái léteznek. Nem csak az a korrupció, hogy én adok magának pénzt, hanem más formái is vannak, különböző előnyök biztosítása például. És azt ugye tudhattuk, hogy részben ismeretlen forrásból származnak kormányzati emberek vagyonai, tehát a vagyonnak az eredete, amihez hozzá jutottak, nem ismert. Így az Orbán család vagyona sem tisztázott. Tudja, jogász vagyok, ezt csak azért mondom, hogy tisztában vagyok a jogszabályokkal. Így például azzal is, hogy a miniszterelnök és felesége, amióta elvégezték az egyetemet, látható, tudható, hogy mennyit kerestek, nyilvános adat, tekintettel arra, hogy Orbán Viktor folyamatosan parlamenti képviselő, a havi jövedelme jogszabályon alapul, utánkövethető, így tudjuk, hogy mennyi pénzük lehetne. Az tehát, amekkora vagyonnal rendelkeznek, egyszerűen nem jön ki abból a pénzből, amit hivatalosan kerestek.

És ha téved?

Jó, tegyük fel, hogy ebben a családban nincsenek nem tiszta pénzek. De azt látnia kell Orbán Gáspárnak, hogy milyen állapotban vannak például a szociális ellátó rendszerek Magyarországon. Nem az apja bűnét kérem rajta számon, Assisi Szent Ferenc nem köpködte le az apját, nem nevezte őt aljas disznónak, hanem levetkőzött meztelenre és azt mondta: elhatárolom magam az apám bűneitől és pénzétől. Szeretem az édesapámat, tartom is vele a kapcsolatot, de nem vállalok a bűnével közösséget. Ehhez nem kell a Bibliát ismerni, ezt hívják bűnvallásnak. Mindezt azért mondtam el, mert számomra egyértelmű volt, hogy ez a fiú nem tért meg. Ennek azóta sok egyéb bizonyítéka is van, de már az első pillanatban sem volt hiteles. Éppen ezért is gondoltam arra, hogy keresni kell a pénzt… Kérdeztem mindig a lányomat, hogy miként zajlik a Felházban egy esemény. Akkoriban a Rézkígyó kávézóba jártak, ami keresztények tulajdonában volt. Gondoltam, mint ilyenek adták oda annak a 30-40 fiatalnak, akik jártak ebbe a közösségbe. Ez tehát reálisnak tűnt számomra: harminc-negyven fiatalt beengedtek a keresztény tulajdonosok, ingyen. De aztán elkezdtek járni a Millenárisra. Akkor is csak egyetemisták voltak a résztvevők. Ez egyébként szintén nem tetszett nekem, mert kizárólag az egyetemistákat célozták meg, ami kirekesztő, márpedig Isten nem kirekesztő. Ez egyfajta elitizmus. De nem szóltam.

Hanem?

Csak kérdeztem a lányomat, hogy honnan van a pénz? Azt mondta, nem nagyon tudja, de szerinte összeadják. Nézze, ennyi egyetemista, mennyi pénzt tud összedobni? Az biztos, hogy nem lehet elég a Millenáris kifizetésére. Márpedig ha nem, akkor két eset van: vagy valahonnan kapnak még pénzt, hogy kifizethessék a bérleti díjat, vagy pedig ingyen kapják meg a létesítményt, az viszont nem korrekt, mert miért adnak egy közvagyont képező ingatlant ingyen oda egy újonnan kezdődő vallási mozgalomnak? De fogalmazhatok úgy is: ez korrupció. De még mindig nem szóltam semmit, többek között azért sem, mert nem akartam konfliktusba keveredni a lányommal. Akkoriban egyébként még nem voltak ezek a hókuszpókuszok, karizmatikus beütések, amelyek aztán később a Felház jellemzőivé váltak. A következő lépés azonban már egészen mellbe vágott: rendeztek egy nagy eseményt a Syma csarnokban, aminek a költségei már milliós nagyságrendet jelentettek. Kíváncsi voltam, honnan jön a pénz? És egyszer csak megjelent a Kúl Alapítvány, hogy annak a számlaszámára lehet utalni. Na, mondtam magamnak, megvagy. És rámentem a Kúl Alapítványra, hogy kiderítsem, mit is lehet róla tudni. Alapvetően mélyszegénységben élők, állami gondozottak támogatása a célja ennek az alapítványnak. De azt is megnéztem, melyek azok a cégek, amelyek anyagilag támogatják. A Google-t hívtam segítségül; megjelent a Hídépítő, a Hídtrans, tehát a Híd cégcsoport, mint főtámogató. Amit láttam, az egy 2015-ös adat volt, és őszintén meglepett, hisz miért támogat egy cégcsoport egy még nem is létező vallási közösséget? Közbeszerzési szakértőként ismertem ezeket a cégeket, és azt is tudtam, hogy mindegyik egy nagyobb cégcsoporthoz tartozik. Aztán rájöttem, hogy az egyik tulajdonosnak a lánya a Golgota gyülekezetbe jár, ami azt jelentette számomra, hogy megtaláltam a kapcsolatot Orbán Gáspárhoz.

Szerintem még ezzel sincs semmi baj…

Én csak annyit mondok, hogy a dolog innen kezdve még kevésbé tetszett nekem. Elkezdtem írkálni a Felház Facebook-oldalára. Azért is bátorodtam fel, mert a lányom ekkorra már hátat fordított a mozgalomnak.

És mire jutott a beírásokkal?

Egyrészt a kommunikációban visszaigazolva láttam az elitizmust és a kirekesztést. Igaz, csak halványan, de azért mégis egyértelműen. Voltaképpen a pénz nyomát kutattam, de a beírásaimmal csak annyit értem el, hogy Orbán Gáspár letiltott a Facebookjáról. Úgyhogy én azóta sem látom őt, de annyi – másokon keresztül – kiderült, hogy ugyanazokat a nézeteket vallja, mint az édesapja.

Ez, gondolom, természetes…

Igen, csak azért említem, mert róla elterjedt, hogy nem egészen úgy gondolkodik, mint az édesapja, és ez nem igaz.

A pénz nyomát kereste, nem a politikai nézeteket…

Igen, és ma már látható, hogy a Híd cégcsoporthoz becsatlakozott a Swietelsky, MVM Zrt., Strabag, Közgép, CIB Bank, T. Com. Ön szerint miért támogatnak építőipari, meg multinacionális cégek egy új vallási mozgalmat?

Hát én ezt nem tudom, bár ha így van, ahogy ön mondja, akkor ez emlékeztet engem a felcsúti fociakadémiára. Azt gondolom, hogy ahhoz nagyon szűklátókörűnek kell lenni, hogy ez ne legyen gyanús. A Kúl alapítványhoz érkeznek a pénzek. Ön biztos abban, hogy az alapítvány továbbküldi a Felháznak?

Persze. Ki is mondják, hogy így van. Nemrégiben volt két rendezvénye a Felháznak, ami összesen ötmillió forintba került, és kérték a támogatókat, hogy a Kúl számlaszámára küldjék a pénzeket. Azt szerintem ön is tudja, hogy az egyházak önkéntes felajánlásokból nem tudnak megélni. Hogy van az, hogy egy újonnan alakuló vallási mozgalmat, mert a Felház az, ekkora cégek támogatnak, miközben a Felháznak nincs egy szociális intézménye, iskolája, semmije nincs, csak nagy partikat rendeznek.

Amit mond, tehát hogy a Kúl támogatja a Felházat, az csak sejtés?

Mondtam önnek, hogy látható, olvasható, nyilvános adat. Nézze, nekem ez az egész nagyon nem tetszik, azért is követem folyamatosan nyomon, és most is, vállalom a nevem a nyilvánosság előtt.

De miért, mi a baja ezzel?

Veszélyesnek tartom az olyan mozgalmat, amelyek beszippantják a fiatalokat. Nem a politikai nézeteik, sokkal inkább a szellemiség miatt, a szektás jellegük okán. Számomra tavaly tavasszal bújt ki igazán a szög a zsákból, hogy mit akarnak csinálni. Akkor, amikor megjelent a Házi Felház mozgalom.

Házi Felház?

Igen, ez a neve. A Felház tagjai csütörtökönként összegyűltek Budapesten, általában a Millenárison, most már nagyobb helyekre mennek, mint például a Bálna. Egyszer aztán elhangzott: Isten azt mondta nekünk, menjük vidékre is. Ennek jegyében kezdték el szervezni, szintén csütörtökönként, a Házi Felház mozgalmakat. A döntés az lett, így fogalmaztak: innen kezdve Budapesten havonta egyszer találkozunk, a másik három alkalommal vigyétek el a tüzet a helyi gyülekezetekbe. Vagyis csütörtökönként csináljatok otthon Házi Felházakat.

Mi történik az ilyen összejöveteleken?

Zenélnek, énekelnek, kilencven százalékban zenélnek. Tíz százalék beszélgetés, meg imádkozás gyógyulásokért. Mint a karizmatikus mozgalmakban általában.

Megint azt kérdezem: mi ezzel a baj?

Hát ezek a varázslások nem túl hitelesek, de a zenének a szerepe a jelentős, afféle tudatmódosító hatása van. De igazában a dolog lényege, hogy azt szeretné elérni, hogy a helyi közösségek is átalakuljank Felház jellegűvé. Kiképzéseket is indítottak, három fős csoportokban, tizenkét hetes tanfolyamokkal. A szabályaik szerint ezek a háromfős csoportok vezethetnek Házi Felházat otthon. Senkinek nem kell otthagynia a gyülekezetét, ha például a baptistákhoz, vagy a Hit gyülekezetbe jár, maradjon csak ott, de csütörtökönként a Házi Felházé legyen a főszerep. Engem ez az egész a Sforza Italiára, vagy a polgári körökre emlékeztet. Ennek a másolása.

Ez sem tilos…

Nem, de nem is keresztényi. Ha ugyanis Orbán Gáspár tényleg megtért, akkor nem követheti az édesapja politikáját. Szeretheti természetesen őt, de ugyanakkor el is kell határolódnia, pont azért, mert úgy lenne keresztnyi, ha nem az ő pénzéből, vagy általa – esetleg a neve által – szerzett pénzből működtetem a vallási mozgalmamat. Hanem, mint például Assisi Szent Ferenc… Itt viszont épp azt látjuk, hogy Orbán Viktor kapcsolatrendszerén keresztül építik a közösséget.

Mi a célja ön szerint ennek az építkezésnek?

2011-ben megalkották az egyházi törvényt, amivel azt akarták elérni, hogy csak lehessen egyház, amit az országgyűlés, azaz a Fidesz engedélyez. Nyomon követtem annak idején a parlamenti vitát, Lázár Jánosnak volt egy nagyon érdekes mondata az egyik bizottsági ülésen. Azt mondta: elegünk van abból, hogy mindenféle egyházak próbálják a bolyongó lelkeket levadászni. Azt is hozzátette: ez a jelenség nem elfogadható, ez egy társadalmi probléma, amit meg kell oldani. Ha belegondol ebbe a mondatba, amelynek tartalma spirituális, és nem illik egy politikai vitához, azaz a bolyongó lelkek levadászása, akkor ön is rájön, hogy mi lehetett a Fidesz szándéka. Az, hogy ezeket a lelkeket ők vadásszák le. A nagy egyházakat sikerült is; a lényeges kérdésekben a Fidesz mellé álltak, még akkor is – például a menekült kérdésben -, ha az Krisztus elleni, ha a vallási tanítással éppen ellentétes, amit hirdet. Láttuk, hogy a nagy egyházak – egy-két „renitens” képviselőjétől eltekintve – mennyire nem biblikusan viselkedtek és viselkednek. De ott vannak a kis egyházak, gyülekezetek, ahova sokkal többen járnak. Őket is be kell szippantani, a Fidesz-féle ideológia szolgálójává tenni őket. Amiből az következik, hogy a nagy egyházakat megvették pénzért, státuszért, a kicsiket meg ezen az úton. Beszivárogva más gyülekezetekbe, bevinni közéjük a gondolatot. Pontosan azt teszik, mint, amit a pártokkal csináltak. Ezzel kapcsolatosan is írtam a Facebookon. Ha megnézi a politikai a palettát, mindenütt ott vannak. Érdekes, hogy azt tapasztalom: eredményesen működnek, mert értelmes, képzett embereket is képesek beszippantani. Hiába mondom nekik, miként lehetséges, hogy a te gyülekezeted éhezik, szinte egy vasa sincs, a Felház pedig, három fiatalember vezetésével nagy pénzekhez jut, nem lehet felnyitni a szemüket, vakon hisznek. És ma már Orbán Gáspár sem rejtőzködik, legutóbb már együtt ment az édesapjával Erdogan török elnök beiktatására.

Igen, erről Gábor György vallásfilozófus is beszélt a Független Hírügynökségnek; szerinte is egy ilyen szerepvállalás éppenséggel hiteltelenné teszi Orbán Gáspár meggyőződését.

Nekem az első pillanattól hiteltelen volt, mint ahogy ezt már említettem is magának.

Nem vádolható ön azzal, hogy Iványi Gábor mellett dolgozva kelti rossz hírét a Felháznak?

Egy hónapja dolgozom az Iványi Gábornál. Márpedig én a Felházról születése pillanatától állítom, hogy nem keresztény, veszélyes agymosás folyik ott. Veszélyes a fiatalokra, az egyházakra, szétveri a kisegyházakat.

Ön, ha jól tudom dolgozott a Fidesznek, nem ott vált Fidesz-ellenessé?

2010-13 között a parlament közbeszerzési főosztályvezetője voltam.

A Fidesz mellett?

Nem, az egész Parlamentnek, de a Fidesz frakciónak is dolgoztam. Jól is éreztem magam, egészen a Kossuth tér projektig nem volt semmi gondom. Arról mindenképpen meggyőződtem, hogy Kövér László egy abszolút tisztakezű ember. Ő nem korrupt politikus.

A Kossuth térnél mi történt?

Én abból kiszálltam. Mert keresztény ember vagyok. Az elején, egy darabig benne voltam, küzdöttem, de aztán kiszálltam. Éppen ezért nem is tudok bővebben beszélni róla.

Visszatérve a Felházra: azt tartják, és ez is szóba került már, hogy Orbán Gáspár nagyon más típusú karakter, mint az édesapja. Ön szerint ez tévedés?

Igen, az. Eleinte a Felházban ő nagyon a háttérben volt, alig-alig beszélt, inkább csak az emberek között járkált és imádkozott. Az utóbbi nyolc hónap hozott változást, most már a színpadon beszél. Kezdetben még azt hittem, hogy nem tudja pontosan mit is csinál, annak ellenére, hogy joghallgató volt, és nagyon intelligens. Hogy a vallás elvitte őt, így nem ismeri fel, mit is jelent az édesapja által felépített Nemzeti Együttműködés Rendszere. De nincs így. Tévedtem, amikor azt hittem, hogy ő jóhiszemű, csak használja őt a politika. De, amikor kiállt a színpadra, akkor jöttem rá, hogy benne is ott van az a drive, az a hajtóerő, ami Orbán Viktorban benne van, benne is megtalálható. Hatással van az emberekre, karizmatikus, kifejezetten jól beszél. Ő az örökös.

A Felházzal kapcsolatos posztok, a KUL alapítvány támogatói listája a következő linkeken vannak:

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=10216683736704865&id=1204448632

http://kulalapitvany.hu/kategoria/tamogatok/

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=10210666772924531&id=1204448632  https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=10217238639097078&id=1204448632

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=10216638203966575&id=1204448632

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=10216676233757296&id=1204448632 .

Azt látom, hogy a fideszesek szétlopják a hazát

Gúzsba kötve táncol dr. Lengyel Róbert, Siófok független polgármestere, a fideszes többségű testület inkább csak a saját klientúrájának érdekeit nézi – legalább is ez derül ki abból az interjúból, amelyet a polgármester a Független Hírügynökségnek adott. A városvezető szerint a kormánypártiak elsősorban a párt érdekeit veszik figyelembe, így a város rendre háttérbe szorul. A hajdanvolt rendőr már tíz feljelentést is tett az előző időszak hűtlen kezelései miatt, de ezek a feljelentések rendre eredmény nélkül zárulnak, hiába tartja mindenki napnál világosabbnak a bűncselekményeket. Lengyel Róbert szerint ma nem azokat az időket éljük, amikor a tisztességnek helye van a közéletben, magánérdekek dominálnak és magánzsebek gazdagodnak. Ha az emberek újra erre a Fidesz-Magyarországra szavaznak, akkor nagyon nagy baj van ebben az országban.

 

Amikor beszállt a polgármesteri címért folyó versenybe és váratlanul meg is nyerte, számolt-e azzal, hogy szinte működésképtelen lesz? Tétényi Éva, volt esztergomi polgármester példája mutatta, hogy a fideszes többség ellen a független polgármesternek jószerivel esélye sincs…

Én az emberek bölcsességére számítottam, hogy ha a fideszes polgármestert elzavarják, akkor már olyan testületet is választanak mellém, amelyikkel lehet dolgozni, így aztán csalódás volt számomra, hogy nem így történt.

Épp ezért említettem Tétényi Évát; az esztergomiak és leváltották a Fidesz polgármesterét, de valamennyi körzetbe fideszes képviselőt választottak…

Én botcsinálta politikus vagyok, nem foglalkoztam a politikával, sokáig rendőrtisztként dolgoztam, leszerelésem után másfél évvel jött ez a felkérés, gondoltam belevágok… Egyébként nem bántam meg, mert ha nem indulok ma is fideszes polgármestere lenne a városnak. Szóval én politikai előélet nélkül csöppentem bele ebbe a munkába, és olyan helyről jöttem, ahol a tisztesség, az adott szó, meg a becsület még jelentettek valamit. Ma már tudom, hogy a politika világában ilyen tulajdonságok nincsenek, el kell őket felejteni.

Miben tapasztalja ezt? Mindenki át akarja verni? Nincs adott szó?

Adott szó abszolút nincs. A pártérdekek, jelen esetben a Fidesz érdekei mindent felülírnak.

Belátom, naiv voltam, azt hittem, hogy a város érdekei megelőzik a párt érdekeit. És az idők folyamán rá kellett jönnöm, hogy ez koránt sincs így. A párt érdekei mindenek felett állnak.

Akkor nem figyeli, hogy mi zajlik az országban…

De figyelem, igyekszem nyitott szemmel járni.

Akkor viszont mindenhol ezt kellen tapasztalnia…

Ezt is tapasztalom. Így van, ahogy mondja, mindent átsző a nagypolitika, mindenhova beleissza magát…

Siófokon hogy áll össze a testület?

A fajsúlyosabb kérdésekben mindig 9-3 arányban alulmaradunk; hét fideszes és a rendre velük szavazó két függetlennek köszönhetően. Mellettem a baloldali és a jobbikos képviselő szavaz.

Miért mondják önre, hogy jobbikos?

Két évvel ezelőtt eljött hozzám Vona Gábor, az első személy volt, aki úgymond a nagypolitikából megkeresett. Felajánlotta a segítségét, amit én természetesen elfogadtam.

Kétségtelen, hogy a baloldal nem indított ellenem jelöltet a választások idején, de azt a segítséget, amire szükségem lett volna, nem kaptam meg, a Jobbik oldaláról viszont igen.

Ezzel együtt elmondtam Vona Gábornak, hogy minden nem tetszik, amit a pártja képvisel, ez azonban nem lehet akadálya jó együttműködésnek, mert vannak olyan programjaik és nézeteik, amelyekkel azonosulni tudok. Innen származik, hogy jobbikos vagyok, de nem tartozom egyik párthoz sem, noha szerettek volna ők is, meg a baloldal is elindítani országgyűlési képviselőjelöltként. Nem vállaltam, elutasítottam mindkét felkérést, így most az alpolgármesterem lett a Jobbik jelöltje.

Miért szerelt le a rendőrségtől?

Huszonnégy évig voltam rendőr, tizenkét évig általános feladatokat ellátva, tizenkettőt pedig különleges feladatokat, a paksi kommandó parancsnokaként.

Azért is ilyen kigyúrt?

A sport mindig az életem része volt. De visszatérve a kérdésére: már 2010 előtt éreztem, hogy ez a rendőrség, már nem az a rendőrség, Draskovics Tibor belügyminiszteri regnálás alatt azt hittem, hogy annál már nem lehet mélyebbre süllyedni, nos lehetett.

Ez miben mutatkozott meg?

Hogy a politika egyre inkább belefolyik a mindennapokba, és olyan feladatokat bíztak ránk, amelyek nem voltak összeegyeztethetők sem az elveimmel, sem a rendőri eskümmel.

Ha mondana egy példát

Én voltam az a rendőrkapitány, aki nem voltam hajlandó a traffipaxos rendőrautót lecserélni civil kocsira. Én azt vallottam, hogy ne a büntetés legyen az elsődleges, hanem a megelőzés, a demonstrálás. Viszont a rendőrség költségvetésébe beépítették a büntetést, vagyis kellett a pénz. Szerintem nem normális dolog, hogy a bevételeinket az emberek megsarcolásával teljesítsük.

Azt mondják különben önről, hogy polgármesterként is rendőrként gondolkodik…

Így van. Aki zsarunak születik, az úgy is hal meg. Én sokmindent másként látok, mint egy hosszú politikai előélettel rendelkező személy.

Ez mit jelent a hétköznapokban?

Például azt, hogy amióta polgármester vagyok, tíz büntetőfeljelentést tettem, visszaélések gyanúja miatt.

Ezek az előző polgármester korrupciós ügyei?

Fogalmazzunk úgy, hogy az előző városvezetéshez kapcsolódó korrupciós ügyek.

Bűnügyi rendőrként és jogászként is meg tudom ítélni, hogy ezek az esetek kimerítik a bűnügy fogalmát, mégis olyan nyomozást megszüntető határozatok születtek, amelyeket én a rendőri hivatás szégyenének tartok.

Jó lenne, ha példát is mondana.

Egy Balaton parti területet működtető önkormányzati cégünk egyik vezetője vásárolt egy halászhajót. Ezért a hajóért az önkormányzat kifizetett hárommillió forint plusz áfát. Évekig nem történt semmi a hajóval, évekig ott ringatózott a Balatonon, csak éppen állagában romlott. Aztán elköltöttek még egyszer ugyanannyi pénzt, mint a vásárláskor, felújításra. Cégvezető váltás után az új cégvezető a testület elé állt azzal a javaslattal, hogy az eddig nyolcmillióba került hajót, értékesítsük hétszázezer forintért, mert nem tudjuk használni. Megtettem hűtlen kezelés miatt a feljelentést, majd a rendőrség megszüntető határozatot hozott, mondván hogy a beszerzési ár is megfelelő volt, meg az eladási ár is reális… Kérdem én hogyan?

Ki a vevő?

Egy keszthelyi ember.

De nincs valami politikai kapcsolata?

Nézze, nincs nekem már se kedvem, se türelmem ezeket a szálakat kibogozni.

Arra következtetésre jutottam, hogy felesleges büntetőfeljelentéseket tenni, mert ha van fideszes, vagy a Fideszhez közel álló érintettje az ügynek, akkor a földi halandó úgy sem tud az igazsághoz közelebb férkőzni.

Ha már Fidesz, ha már bűncselekmény, ha már hajó, illetve Balaton, mit szól ahhoz a terjeszkedéshez, ami ugyancsak a kormánypárt oldaláról érkezik, mégpedig Mészáros Lőrinc személyében?

Hallottam én is, vannak is információim is… Hadd meséljek el egy történetet. Mondják a kollégáim, hogy a

Siófok focimeccsén itt járt Mészáros Lőrinc, de még maga Orbán Viktor is. Az első reakcióm az volt, hogy mibe fog ez nekünk kerülni. Eltelt néhány hét, és már jött is a testületi ülés elé a javaslat, hogy támogassuk a helyi futballcsapatot, és meg is szavazta a többség, hogy három éven keresztül fizessünk évi ötvenmillió forintot.

Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy egy teljesen lecsúszó-félben lévő csapatot támogatunk így… Hallom én is, hogy terjeszkedik Mészáros, napirenden van a hajózási cég kvázi kiállamosítása, a kézilabdacsarnok körüli furcsa dolgok. Ebben a beruházásban, amely nemrég készült el, többszázmillió forintja van a városnak…

És itt is ugye felmerült a felcsúti polgármester neve…

Mondjon nekem valaki valamit, ahol nem merül fel. Mindenesetre szeretnénk hozzájutni ahhoz a pénzhez, amit befektettünk a csarnokba. Én nem a sport ellen vagyok, hanem a mögöttes tartalmat kifogásolom, a sajátos gazdasági érdekeket…

De mi ebben a gazdasági érdek?

Az, hogy

a beruházásokat olyanok végzik, akik ezer szállal kötődnek a politikához. Így landolnak a tao-pénzek a bennfentesi körökben.

De mondok mást is: itt van a Bahart, a hajózási társaság, amelynek negyvennégy százalékban tulajdonosa siófoki önkormányzat. Most az állam igyekszik feltőkésíteni az egyébként nagyon értékes és nyereséges céget, amivel mi nem tudunk lépést tartani, vagyis a részvényeink elértéktelenednek. Nem tudom, hogy mi ezzel a célja az államnak, miért akarja megszerezni a Bahart többségi tulajdonát. Hogy mik a további elképzeléseik, arról csak sejtéseim és áttételes információim vannak. Az biztos, hogy a társaság nagy vagyonnal rendelkezik, a hozzá tartozó kikötők nagy forgalmat bonyolítanak le, illetve a cég telepe, ami egy kis szigetszerű földnyúlvány a Balatonban, nagyon nagy értéket képvisel. Egy ideig az volt a városi pletyka, hogy oda majd Andy Vajna érkezik és vele egy kaszinó, most ez a pletyka elhalványult, de hogy mi lesz vele ténylegesen, azt nem tudom. Ha megtörténik a Bahart állami feltőkésítése, lényegében elúszik az a sok-sok pénz, amit a siófoki önkormányzat belefektetett.

Szóval arról nem tud, hogy ebben lenne esetleg Mészáros Lőrincnek érdekeltsége…

Nem, nem tudok. Azt hallom, hogy megvesz magánkézben lévő kempingeket, vagy éppen az Ezüstpart szállodát.

Siófoknak az is nagy gondja, hogy a szezon mindössze két és fél hónapig tart, a város augusztus után lényegében meghal. Van-e stratégiája arra, hogy ez ne így legyen?

A főszezon az valóban csak két és fél hónap, az viszont nagyon erős, az idén például egymillió fölött volt az itt töltött vendégéjszaka. Amit tehetünk, és meg is tettük az idén, hogy minden hétvégére jelentős programokat szervezünk. Az az akció neve, hogy ha hétvége, akkor Siófok. A másik fejlődési lehetőség, hogy felépítünk – most egy sikeres pályázat után – egy olyan ipari parkot, ami jelentős előrelépést hozhat a város életében. A repülőtérrel szembeni területre próbálunk betelepíteni cégeket, meggyőződésem, hogy szép reményekkel.

Mi van az új városházával, amit Orbán Viktor ígért meg önöknek?

Azt még a választások előtt ígérte, gondolom azóta ez már nem aktuális, mert szó sem esik róla. Írtam ugyan a miniszterelnöknek levelet, de nem kaptam rá választ három éve.

Talán a ciklus végéig megérkezik a válasz. Apropó, ciklus vége… Vannak hosszú távú tervei?

A jelenlegi közéletet figyelve, elkeserítőnek tartom a helyzetet. Napi szinten döbbenek meg azon, hogy mi van, és el se tudom képzelni, bele se akarok gondolni, hogy négy-öt hónap múlva mi lesz. Tekintettel arra, hogy mocskos kampányra kell számítanunk, nincsenek illúzióim afelől, hogy a 2019-es helyhatósági választásoknál sem lehet mást várnunk. Nagyon sok múlik, hogy mi történik jövő tavasszal. Ha a napi szinten kiömlő moslékosvödrök után is az embereknek ez kell, akkor a még megmaradt tisztességes politikusoknak el kell gondolkodni azon, hogy van-e értelme egy ilyen szélmalomharcnak. Mert ez szélmalomharc.

Ha ugyanis azt látom, hogy szétlopják a hazát, de szó szerint szétlopják, hogy állami szintre emelkedik a korrupció, a gazemberség, a tisztességtelenség, és ehhez emberek milliói tapsikolnak, akkor nagyon nagy baj van ebben az országban.

Nem biztos, hogy most olyan időket élünk, amikor a tisztességre, vagy a tisztességes politikusokra szükség van. Természetesen szeretnék egyszer úgy dolgozni, hogy nem ellenszélben kell működnöm. Azt azonban, nehéz feldolgozni, hogy folyamatosan el kell elfogadnom a politikai érdekek megjelenését, hogy most ide kell bedugni egy fideszes céget, vagy valamelyik Fidesz-közeli vállalkozónak kell szerződéses, partneri viszonyt biztosítani. Ilyen körülmények között ugyanis lehetetlen a valódi értékek alapján dolgozni.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK