A Jobbik útja – 3. A zsidózástól a „zsidósimogatásig”

0
865

A Jobbik és a Magyar Gárda alakulásakor a velük kapcsolatos vádakra rendre azzal reagáltak, hogy ők csupán nemzeti érzelműek, s ebben a minőségükben hadisírok gondozására, valamint a parlagfű irtására és hasonló, a köz számára hasznot hozó tevékenységekre szerveződtek. Ám ezeket a nyilatkozásokat senki nem vette komolyan, a pártot és a gárdamozgalmat már a kezdetektől rasszistának és antiszemitának tekintették.

 

Mondjuk így: nem véletlenül. Ennek alátámasztására elegendő, ha a teljesség igénye nélkül egy pillantást vetünk a Jobbik elmúlt években elkövetett „csínytevéseire.

2012. novemberében Gyöngyösi Márton, a Jobbik külpolitikai szakértője a gázai konfliktus kapcsán a magyar országgyűlésben azt mondta: eljött az ideje, „hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára.”.

2013. szeptemberében Orosz Mihály Zoltán Érpatak jobbikos polgármestere az általa háborús bűnösnek nevezett Netanjahu izraeli kormányfő és Simon Perez izraeli elnök bábuinak jelképes felakasztása előtt a polgármester egy papírból összetákolt, szabadkőműves jellel súlyosbított izraeli zászló taposott szét a csizmájával.

2015-ben kiderült, hogy Kulcsár Gergely jobbikos képviselő évekkel korábban beleköpött a fővárosi Duna-parton található, a holokauszt áldozatainak emléket állító vascipők egyikébe.

Hogy a hatás teljes legyen, egy fényképfelvétellel is borzolta a jóérzésű emberek idegeit, amelyen a politikus a vascipők mellett pózol, és a jobb keze hüvelykujját felfelé tartja. Szöveget is mellékelt a fotóhoz: Kulcsár Gergely közölte, hogy „egy kis feltöltődésre vágyott, ezért látogatta meg a Duna-parton, a képen látható vidám helyet”.

Közben, 2013-ban, történt valami, ami a Jobbikot kizökkentette a „rendes” kerékvágásból. Nyilvánosságra került ugyanis, hogy a párt korábbi alelnöke és EP-képviselője, Szegedi Csanád anyai ágon zsidó származású. Bár a párt mindig tagadta, hogy antiszemita lenne, Szegedi ügye a párt sok szimpatizánsát elbizonytalanította, és zavart okozott az erőben. Rövid hezitálás – és Vona Gábor pártelnökkel való konzultálás után – Szegedi úgy döntött, hogy lemond minden jobbikos tisztségéről és visszavonul a belpolitikától. A politikus ezt megelőzően még kijelentette: „nem az számít, ki a legtisztább fajú magyar, hanem, hogy ki mennyire elkötelezett a magyarság iránt.”

Az ügy további pikantériája, hogy Szegedi Egy 2010-es interjúban még azzal vádolta a zsidó származású értelmiséget, hogy „az elmúlt 20 évben meggyalázták a szent koronát, a szent jobbot, és kulturális elnyomást folytattak Magyarországon.”

Időközben több folyamat is elindult a magyar belpolitikába, amely a Jobbik tevékenységét is alaposan átrendezte. A Fidesz egyre több, a Jobbik által korábban preferált témát nyúlt le – Trianon, idegenellenesség, nemzeti érzelmek felkorbácsolása – és erre Vona Gábor pártjának is lépnie kellett. Ekkor találták ki a „cukiságkampányt”, mely a közvélekedéssel szemben nem csak abban nyilvánult meg, hogy a pártelnök kiskutyákat simogatott a nyilvánosság előtt, de abban is, hogy a párt prominensei tartózkodtak a szélsőséges kijelentésektől. Különösen a zsidósággal kapcsolatban fogták vissza magukat, de a romák elleni negatív megszólalásaik is megritkultak.

Újabb szintet lépett a Jobbik a centrista néppárt imázsának kiépítésében, amikor 2016 decemberében hanuka üdvözletet küldött a magyarországi zsidóságnak. Korábban ilyen elképzelhetetlen lett volna, s nemcsak a magyar közvéleményben keltett értetlenkedést, de legalább akkora értetlenséget és megütközést a Jobbik szimpatizánsai között.

Vona Gábor pártelnök ezt írta hanuka alkalmából: „Jelen sorainkkal áldott, békés és boldog ünnepet kívánunk, hogy az emlékezés és az örvendezés eme időszaka lehetőséget nyújtson a lelki megújulásra, s mint a fények ünnepén, árasszon valódi világosságot, amely képes utat mutatni.”

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője akkor nem kért a Jobbik jókívánságaiból, mondván 2013-ban Vona még úgy nyilatkozott, hogy „a zsidóság világuralomra tör, egyben az Izrael és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolat megszüntetését szorgalmazta”.

Ilyen előzmények után fordultunk rá 2017-re, amikor Vona Gábor az ATV stúdiójában bejelentette, hogy kész bocsánatot kérni a zsidóságól és a cigányságtól.

Vona egyébként 2017-ben is küldött üdvözletet a zsidóságnak hanuka alkalmából, a Jobbik tehát – annak ellenére, hogy ezzel nyilván a szélsőségesei nagy részét elveszíti – nem tett le arról, ami nagyjából már meg is történt: hogy helyet cseréljen a Fidesszel és néppárti pozícióba lavírozza magát.

A sorozat előző része itt olvasható.

Következik: A Jobbik esete a “cigánybűnözéssel.”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .