Kezdőlap Címkék Zsidó

Címke: zsidó

Márki-Zay félreérti

Azt mondja Márki-Zay Péter Bolgár Györgynek a Klubrádióban: „Nagyon nehéz rávenni zsidókat és cigányokat is arra, hogy egy akár jobbikos jelöltre szavazzanak, akit jogosan lehet, abszolút jogosan lehet bírálni a korábbi megnyilvánulásaiért.”

A teljes ellenzéki összefogásról, a Borsod 6. választókerületben állított jobbikos jelöltről beszélgetve tartotta fontosnak ezt mondani.

Azt hiszem, Márki-Zay Péter valamit félreért. Ha nem szavaznék Borsodban a jobbikos Bíró Lászlóra mint közös jelöltre, ha nem szavazok olyan közös listára 2022-ben, amelyen ott vannak a Jobbik politikusai és amelyről a többi párt a Jobbikkal egyezett meg, az nem azért van, mert cigány vagyok vagy zsidó vagyok.

A származásomnak a szavazásomhoz semmi köze. A szavazatom a Jobbik politikájának szól. Nem a korábbi, hanem a mai politikájának.

Tudjuk, a Jobbik mai elnök-frakcióvezetője talán a leggorombább módon támadja Orbán Viktort az Országgyűlésben, a Jobbik a többi ellenzéki párttal vállvetve ostorozza a Fideszt amiatt, hogy az emberek nem élnek jobban, és a többi ellenzéki párttal együtt kéri számon a Fideszen azt, hogy mit tesz a közpénzekkel. Mindez azonban nem több annál, ami az ellenzéki pozícióból mindig is következik. Azt mondja ellenzékből a Fidesz-kormányra, amit az ellenzéki Fidesz is mondott az MSZP–SZDSZ kormányra. Ez nekem nem elég ahhoz, hogy jobbikos politikusra mint közös jelöltre, illetve a Jobbikkal közös listára szavazzak.

A Fidesszel nemcsak, és – remélem – nem is elsősorban azért állunk szemben, mert a bérek, a nyugdíjak, a családi pótlék nem magasabbak az Orbán kormányozta Magyarországon, mint amilyenek.

Más minőségű világot szeretnénk Magyarországon, mint amilyet a Fidesz teremtett. Nem tökéletes világot, mert olyan nincs, de – ahogy azt annak idején a rendszerváltással kifejeztük – többé-kevésbé olyan országot szeretnénk, mint amilyen a gazdagabb, békésebb, nyitottabb, emberibb nyugat-európai világ.

Olyat, ahol az állam – ahogy a német alkotmány első mondata hirdeti – érinthetetlennek tartja az emberi méltóságot, mégpedig mindenkiét. Olyat, ahol a korábban egymással háborúzó népek békében élnek egymással és kölcsönösen egymást gazdagítják. Olyat, ahol Európa országait a mind szorosabb integráció teszi versenyképessé más kontinensek országaival. Olyat, ahol tisztességes feltételek mellett hatékonyan működik a piacgazdaság.

Ezért szemben állunk a Fidesz nacionalizmusával, kiállunk az európai integráció, annak mind szorosabbá tétele mellett, elutasítjuk a gazdasági, piaci feltételek haveri alapon történő manipulálását, ragaszkodunk az etnikai, vallási, szexuális és életforma-kisebbségekhez tartozó polgártársaink egyenlő méltóságához, az elesettek, a hajléktalanok, a háború és üldözés elől menekülők jogaihoz. Európa azon normáit követjük tehát, amelyekkel Orbán mind szavakban, mint a hatalomgyakorlás tényeiben folyamatosan szembefordul.

Olyan ellentétek ezek köztünk és a Fidesz között, amelyekkel kapcsolatban a Jobbik ma is sokszor a Fidesszel ért egyet. A Jobbik ugyanazt a radikális, a magyarokat a szomszéd népekkel szembeállító sérelmi nacionalizmust képviseli a parlamentben és a nyilvánosságban, mint a Fidesz, és ebben az úgy nevezett „néppártosodás” sem jelent változást.

Ahogy a Fidesz elutasítja a szorosabb európai integrációt, ahogy ellenzi az euró bevezetését, mindmáig nem pártolja azt a Jobbik sem. A Jobbiktól ugyanazt a tőkeellenes, bankellenes populizmus halljuk, mint amit egykor az ellenzéki Fidesztől hallottunk, s a kormányzó Fidesz is alkalmaz azokkal szemben, akiket ki akar szorítani a magyar piacról.

A Fidesszel együtt a Jobbik is megszavazta az Országgyűlésben – már a 2018-as parlamenti választás után – az alaptörvény hetedik módosítását, amellyel többek között a hajléktalanság szankcionálását, a közigazgatási felsőbíróság – időközben félretett – létrehozását és a menedékkérők elutasítását tette „alkotmányossá”. A Jobbik a Fidesszel együtt utasítja el menekültek befogadását, s csak amiatt bírálja a Fideszt, hogy miközben a nincstelen menekülőket elutasítja, gazdag migránsokat jó pénzért beenged az országba.

Nem tudok róla, hogy ezekben a kérdésekben a Jobbik felülvizsgálta volna a politikáját.
Márpedig egy-egy politikusra, egy-egy pártra annak alapján szavazunk, hogy milyen politikát követ.

Mit érez egy muszlim, ha a keresztény és zsidó szót hallja

Korábbi tanulmányaimban tükröt tartottam magunk elé és ismertettem az Iszlám nevében működő legfontosabb szervezetek működését, melyek árnyékot vetnek a hitre és a muszlimok milliárdos tömegére. Ez önkritika volt.

Engedje meg a kedves olvasó, hogy azt is ismertessem, mi van a muszlimok tömegeinek szívében, ha ezt hallja: keresztény, vagy zsidó? És most kihagyom a Távol-Keletet, Kínát, Rohingya kérdést stb.

Nem, nem a Korán ötlik fel a muszlimokban, hanem a történelem. Amint Európában is jelentős erők dolgoznak az ibériai muszlim, vagy kelet és dél-európai oszmán image befeketítésén, úgy az Iszlám világában is vannak emlékek.

Mik ezek a nyomok, melyeket egy muszlim agy rejt, s melyeket szintúgy lehet manipulálni.

Talán ismerős Omar Ibn al-Khattab (584-644) kalifa neve. 636-ban a jarmúki csata során a bizánciakat, és valószínűleg ugyanebben az évben pedig a kádiszíjjai ütközetben a perzsákat verték meg seregei. 638-ban elfoglalta Jeruzsálemet. Omar személyesen ellátogatott a Jeruzsálemi Szent Szophrónioszhoz (560-638) és az addig kitartóan védekező pátriárka vezetésével – szamárháton – betért a városba. Itt kötötte meg szerződését a keresztényekkel és zsidókkal, mely Omár-paktum néven híresült el. Omar megszemlélte és megtisztíttatta Dávid király templomának helyét, imádkozott itt és később az Alapkőtől délre mecsetet építtetett, amiből később az al-Aksza-mecset fejlődött ki. A kalifa biztosította a jogokat minden polgár számára, vallástól függetlenül.
Ehhez képest a 11. századtól kezdődően keresztes hadjáratok indultak a Szentföld „felszabadítására”. Ezek nem háborúk voltak, hanem inkább a népesség lemészárlása. A muszlim haderők a zsidó lakosságot is védték. Szalahuddin al-Ayyubi (1138-1193) győzelmet aratott a keresztesek felett, szultánátust hozott létre, melyben biztosította a zsidók és keresztények jogait.
Az Andalúz kalifátusok az Ibérián (711-1492), az Abbászida kalifátusok Bagdadban (775-1258), ugyanezt tették. Zsidók, keresztények, muszlimok és mások együtt hozták létre azt a tudástömeget és kultúrát, ami az emberiség civilizációjának egyik meghatározó eleme volt.

Mi volt a hála?

Az Ibériát elfoglaló spanyolok inkvizícióval, könyvtárak egy részének felégetésével vettek revansot. Aki felvállalta muszlim, ill. zsidó vallását, menekülnie kellett, vagy meg kellett halnia. Hova menekülhettek? A befogadó muszlim területekre. Észak Afrikába és az Oszmán birodalomba. A zsidók befogadást és védelmet élveztek a muszlimok által.

A tatárjárás nem kímélte az Abbászida kalifátust. 1258-ban a tatárok elfoglalták Bagdadot, iszonyú vérengzést csaptak, kifosztották kincseit, a Tigris folyó pedig kékké változott a beledobált könyvek tintáitól. Ettől kezdve az Iszlám tiltott vallás lett Bagdadtól keletre 150 évig. Ettől nyugatra azonban 1260-tól megváltozott a helyzet. Hülegü tatár kán Egyiptomot is el akarta foglalni. Sereget küldött az Ayyubita szultán, Qutuz ellen. A muszlimok hada Baibarsz vezetésével megsemmisítő vereséget mért a tatárokra Palesztinában Ein Dzsalutnál. Innét számítható a tatár birodalom sorvadása, gyengülése. A muszlim tudatban ez úgy él, hogy hosszú távon megvédtük nem csak magunkat, hanem egyben a kereszténységet és zsidóságot a tatárjárás borzalmaitól.
Ein Dzsalut kapcsán meg kell említenünk egy nevet, akit a történelem érdemtelenül elfeledett. Ha ő nincs, a diadal nem jöhetett volna létre. Izz Al-Din Ibn Abdel Szalam (1181-1262). Ki is volt ő? Koldus gyerek volt, aki a mecsetekben a cipőket őrizte. Sokszor kihajították onnan szakadt ruhája miatt. Távolról hallotta az odabent folyó beszédeket, előadásokat, érveléseket és mindent megjegyzett. Így képezte magát, míg a „hittudósok szultánja” néven emlegették, akinek okfejtései előtt az uralkodók is meghajlottak.
Korábban említettem Szalahuddin nevét, aki kalifátust hozott létre. Halála után azonban a kalifátus darabjaira hullott és jó muszlim szokás szerint verseny indult a darabok feletti uralom megszerzéséért. Ez a verseny annyira elvtelen volt, hogy egyes muszlim pályázók a keresztesekkel is szövetséget kötöttek egy másik muszlim ellen.

Ilyen kompromisszumnak tudható be, hogy Szalahuddin unokája csata nélkül feladta Jeruzsálemet és átadta a kereszteseknek. Hiába, a Fitna dolgozik.

Ebben a megosztottságban lépett színre Izz Al-Din Ibn Abdel Szalam, aki a pöffeszkedő, hatalmi vágytól égő nagyurakat figyelmeztette a közelgő tatár veszedelemre. Kádiként is egyszerű életet élt, nem hódolt be földi hatalmak előtt, a szultánt is kioktatta. Végső kétségbeesésében Qutuz szultán tőle kért véleményt, mit tegyenek a tatárokkal szemben. Erre ő: „először ti, uralkodók és nemesek, ürítsétek ki kincstáraitokat, adjátok el javaitokat, míg nem marad más nálatok, mint egy szál kard és egy ló. Csak ezután adóztassátok meg a népet.”

A szultán megfogadta Izz Al-Din tanácsát, parancsot adott a nemesek kincstárainak begyűjtésére, javaik eladására és ez elég volt a hadak felkészítésére, a nép megadóztatása nélkül. Mindez akkora hatást váltott ki a közemberből, hogy ők önként áldozták életüket egy ilyen nemes ügyért.

Vissza a keresztényi és zsidó tőrdöfésekhez.

Jött a gyarmatosítás… ugye nem kell mondanom? Vagy felejthetőek tán, a gyilkosságok, erőszakolások és legfőképpen a tudati átalakítás? Ezalatt azt értem, hogy létrejött egy tudat, miszerint a muszlimok földje, annak kincsei teljesen természetes módon nem az ő javukat szolgálja. Dicsőség, ha azt idegeneknek ajánlják fel! Ha ellenállnak, az meg üldözendő.
Az idegenek pedig üveggyöngyökkel fizetnek és a Fitna (szarkeverés magyarán) eszközével megosztanak. Csodálható-e, hogy az Iszlám az ellenállási mozgalmak ideológiai bázisa lett?
Felejthető tán az orientalisztika mai napig tartó áskálódása és az Iszlám átírása olyanra, ami nincs abban? Felejthető tán olyan szervezetek létrehozása, amit a külső szem Iszlámnak lát, de eközben a muszlim lakosságot írtja? Feledhető tán, hogy 1947-ben létrejött Izrael állam és rá egy évre közel egymillió palesztinnak kellett elhagynia otthonát? Mindezt egy olyan történelmi múlt után, melyben Omar Ibn Al-Khattab, Szalahuddin, befogadás inkvizíció elől stb., a muszlim területek oltalmat nyújtottak?
Nem tagadom, 1947 után mind a mai napig történnek el nem fogadható cselekmények, de ez minden oldalon van!
Nem megyek bele az aktuálpolitikába, hanem megállok azon a ponton, ami egy muszlim lelkületében motivál és ez a történelmi sérelmek áradata. Ezeket hallja minden gyerek az öregektől családi összejöveteleken, erről szólnak a visszaemlékezések és az aktuálpolitika is ezeket manipulálja. Ugye más mindezt ebből a szemszögből látni, nem úgy, ahogy a „hivatalos” történetírás taglalja?

Számunkra a történelem árulások sorozata, melyekben mi is nyakig benne vagyunk, de nem vagyunk vakok, látjuk kik vannak még benne: akik szentet játszanak, de valójában hátba szúrnak.

Tudom, ti minket kecskebaszóknak láttok. Ezen a szinten mutattok be a világ számára minket, prezentáljátok kultúránkat, vallásunkat, holott nem is ismertek ebből jóformán semmit. A következő fokozat, hogy terroristák vagyunk.
A mi agyunkban pedig hiába a tudományos-technikai vívmányok tömege, kényelem, automatizálás, ti továbbra is árulók, megbízhatatlanok vagytok, a fejetekben lévő sötétség a középkor óta nem változott, mindezt pedig egy jó adag felsőrendűségi érzéssel öntitek le.
Talán sikerült érzékeltetnem mit érez egy átlag muszlim.
Nem azért írtam mindezt, hogy jöjjenek a bezzeg ti…. hozzászólások! Csupán azt akartam, hogy tudjátok mi motivál bennünk. Ezen kellene változtatni, de ehhez sok munka, kibeszélés szükséges.

Osztrák állampolgárság a menekült zsidók leszármazottainak

Több mint 120 ezer zsidó menekült el Ausztriából amikor Hitler az Anschluss-szal egyesítette az országot Németországgal. Ezzel a zsidók elleni törvények automatikusan megérkeztek Ausztriába is, ahol a zsidó közösségnek igen jelentős szerepe volt az ország gazdasági és kulturális életében.

Körülbelül 120 000 zsidó menekült menekült üldözés elől, miután a nácik 1938 márciusában átvették a hatalmat Ausztriában. Az Egyesült Államok után a második leggyakoribb célpont az Egyesült Királyság volt, 1945-ben legfeljebb 20 000 menekültet regisztráltak. Elég egyetlen nevet említeni: Sigmund Freud, a pszichoanalízis megalapítója is kénytelen volt idős korában Angliába menekülni – többezer zsidó honfitársával együtt. Akik maradtak, azok jórészt a holokauszt áldozataivá váltak…

Késői beismerés

Ausztriában – Németországgal ellentétben – elmaradt az általános lelkiismeret vizsgálat a holokauszt ügyében. Sokáig az volt a hivatalos álláspont, hogy 1938 után Ausztria megszállt ország volt, ahol a nácik törvényei voltak kötelezőek. Arról kevesebb szó esett, hogy maga Adolf Hitler is osztrák volt, éppúgy mint doktor Kaltenbrunner, a biztonsági hivatal főnöke, aki a koncentrációs táborok fölött uralkodott. Vagy Adolf Eichmann, aki a holokauszt fő szervezője volt a biztonsági apparátusban. Nem beszélve arról, hogy 1938-ban az osztrákok jelentős része örömmel üdvözölte az Anschlusst.

Ha elkésve is, de Ausztriában törvényt hoztak arról, hogy az elmenekült zsidók leszármazottai folyamodhatnak állampolgárságért.

Ez a lehetőség elvben 1993 óta fennállt már, de minthogy Ausztria törvényei kizárják a kettős állampolgárságot, ezért az érintettek körülbelül tíz százaléka váltotta csak ki az osztrák útlevelet. Sebastian Kurz kancellárnak kellett eljönnie ahhoz, hogy rávegye a politikai elitet arra, hogy jelképesen visszafogadják az elüldözött zsidókat, akikkel kapcsolatban korábban az volt a félhivatalos álláspont, hogy “eleget tettünk már értük”. A szélsőjobboldali Szabadságpártot egykor SS tagok alapították, és mindmáig bőven vannak náci szimpatizánsai. Kurz kancellár korábban együtt kormányzott a Szabadságpárttal, de időközben váltott: a baloldali zöldek a partnerei a kormányban.

Az angol zsidók rohama várható

A 200 ezres osztrák zsidó közösség körülbelül 10%-a emigrált Nagy Britanniába az Anschluss után – írja a Guardian. Többségüket eddig nem nagyon érdekelte az osztrák útlevél, de a Brexit megváltoztatta a helyzetet. Ma mind több brit polgár keres uniós útlevelet. Sokan ír őseiket kutatják, hogy szükség esetén legyen ír útlevelük is. A 20 ezer Nagy Britanniába menekült osztrák zsidó leszármazottai pedig most folyamodhatnak osztrák útlevélért. A Brexit után több mint hatezer brit polgár folyamodott sikeresen német útlevélért azon az alapon, hogy felmenői a nácik elől menekültek a harmincas években Nagy Britanniába.

Szaúdi uralkodóház és a vahabizmus 2. – Al Szaúd eredete

Lássuk, hogy jött létre az Al-Szaúd klán és abból az uralkodó dinasztia? Engedjék meg, hogy a www.orientalista.hu cikkét közöljem.

A témában a kutatómunkát és publikálást Mohammed Shaker végezte, aki az alábbi kérdésekre kereste a választ:
A szaúdi család tagjai az Anza bin Wa’el törzsből származnak-e? Az iszlám a tényleges vallásuk-e? Vajon arab származásúak-e egyáltalán?

Kutatómunkájával Shaker úr leleplezte a szaúdi rezsimet és azokra a válaszokra jutott, amire az iraki katonai hírszerzés is…

A muszlim naptár szerint 851. évben (mely a Gergely naptár szerint: 1447. év) az Anza törzs egyik ágának, az Al-Masaleekh-nek férfi tagjai karavánnal szállították a gabonaféléket (búzát, kukoricát), valamint egyéb élelmiszereket Irakból Nadzsd-be.
A klán vezetője Sahmi Bin Hathool volt. Mikor a klán elérte Basra (Irak) városát, a csoport tagjai egy zsidó kereskedőt kerestek fel, akinek a neve Mordakhai bin Ibrahim bin Moshe volt. Az alku során a kereskedő megkérdezte tőlük: “Honnan származtok?” Amire azt válaszolták: “Az Anza törzs Al-Masaleekh klánjából.” Amikor a zsidó kereskedő meghallotta ezt a nevet, felderült és nagy szeretettel üdvözölte őket. Azt mondta, hogy ő maga is az Al-Masaleekh klánból származik, mégis Basra-ban (Irak) kell élnie, egy családi viszály következtében, ami az ő apja és az Anza törzs néhány tagja közt gerjedt.

Miután a zsidó elmesélte a klán tagjainak ezt a kitalált mesét a származására vonatkozóan, megparancsolta szolgáinak, hogy a klán összes tevéjének zsákját töltsék meg búzával, datolyával, gyümölcsökkel.

A figyelemreméltó nagylelkű tett meglepte az Al-Masaleekh klán tagjait és vélhetően felkeltette a büszkeségüket is, hogy megtalálták ezt a szeretetteli rokonukat Irakban, aki az élelmiszer utánpótlást részükre biztosítani tudja. Elhitték, amit a zsidó mondott és mivel az egy gazdag kereskedő volt, nekik pedig szükségük volt az élelmiszerre, egyből köreikbe fogadták.

Amikor a karaván indulásra készen állt, hogy visszatérjen az élelmiszerekkel Nadzsdba, a zsidó kereskedő azt kérte tőlük, hogy velük utazhasson, mert szeretne visszatérni eredeti hazájába, Nadzsdba. A klán tagjai szándékát teljes szívvel üdvözölték és boldogan hívták el magukkal.

Így a (titkolt) zsidó a karavánnal Nadzsdba utazhatott. Miután odaért, propaganda tevékenységekbe kezdett. Azt a hazugságot híresztelte magáról, hogy ő is egy közülük való rokon, így jelentős számú hívet sikerült gyűjtenie maga köré. Mikor már elegen szimpatizáltak vele, meglepetésszerűen egy ellenzéki kampányt indított el sajátos nézeteit terjesztve az akkori Saleh Salman Abdallah Al-Tamini sejk ellen, aki egy muszlim vallási prédikátor volt Al-Qassemben.

Saleh Salman Abdallah Al-Tamini sejk prédikációinak vonzáskörzete nem csak Nadzsd régiót foglalta magában, hanem Jement és Hidzsazt is, így őt sokan követték. Ezért a zsidó próbálkozása nem vezetett eredményre és arra kényszerült, hogy elhagyja Al-Qassem városát. Átköltözött AL ISHA-ba, ahol megváltoztatta a nevét Mordakhairól Markhan bin Ibrahim Musa-ra. Majd megváltoztatta lakóhelyét és Diriya nevű nagyobb város közelében, Al-Quteefben telepedett le.

Itt a lakosság körében elkezdett egy kitalált történetet terjeszteni Mohammed próféta pajzsáról. Ez arról szólt, hogy a pogány arabok zsákmányként megszerezték Mohammed próféta pajzsát a muszlim araboktól, melynek következtében harc robbant ki a pogány és a muszlim arabok közt. A pogány arabok viszont eladták egy Banu Qunaiqa nevű zsidó klánnak a pajzsot, akik megőrizték ezt a kincset!

Történeteivel fokozatosan erősítette és növelte a pozícióját a beduin lakosság körében. Történeteinek lényegi mondanivalója az volt, hogy Arábia szerte a zsidók nagyon befolyásosak és jogosan, kiérdemelten tisztelik őket.

Beszédeivel sok fontos személyt nyert meg a beduinok közül, ezért úgy döntött, hogy tartósan letelepedik Al-Quteefben. Úgy érezte, hogy e település elnyerte bizalmát és ez lesz az ő főhadiszállása a Perzsa-öbölben. Ezt a helyet egy ugródeszkának tekintette és arra törekedett minden erejével, hogy létre jöhessen egy zsidó királyság a Perzsa-öbölben.

Az ambiciózus terv végrehajtásához a sivatagban élő arab beduinokhoz közeledett és mindent megtett, hogy elnyerje a támogatásukat. Majd egyre gyakrabban illette magát a “király” jelzővel. Ám a beduinok utánajártak ki ő valójában és az Ajaman és a Banu Khaled arab törzsek rájöttek a zsidó valódi kilétére. Arra is rájöttek, hogy milyen ravasz tervet eszelt ki. Úgy döntöttek, hogy véget vetnek életének. Megtámadták és elfoglalták azt a várost, ahol élt, de hívei segítségével sikerült valahogy megszöknie.

A szaúdi család zsidó őse (Mordakhai) egy farmon talált menedéket az akkori Al-Malibeed Ghusaiba közelében Al-Aridban, amit ma úgy hívnak: Al-Riyad

Azt kérte a farm gazdájától, hogy nyújtson számára menedéket. A gazda vendégszerető volt, ezt azonnal teljesítette és segített neki. Egy hónapot sem töltött segítőkész befogadóinál, amikor meggyilkolta a föld urát és annak összes családtagját, majd utána úgy tett, mintha egy betörő tolvajbanda hajtotta volna végre mindezt. Később már azt mondta, hogy még a katasztrófa bekövetkezte előtt megvásárolta a gazdaságot a földdel együtt a családtól. Ennek megfelelően a föld uraként volt joga ott élni. Ezután új nevet adott a területnek. Elnevezte Al-Diriyanak, azaz azt a nevet adta a földterületnek, ahonnan korábban elmenekült.

A szaúdi család zsidó őse (Mordakhai) egy vendégházat épített áldozatai földjén, amit Madaffanak nevezett el. A vendégek közül (talán a meghívott zsidó rokonai közül is) maga köré gyűjtötte a képmutatókat, akinek segítségével hamis propagandát tudott terjeszteni, méghozzá azt, hogy ő egy prominens arab sejk.

Cselszövést hajtott végre Saleh Salman Abdallah Al-Tamini sejk, azaz az eredeti ellensége ellen és megölte (ölette) egy merénylettel Al-Zalafi város mecsetében.

Ezt követően már elégedett volt és biztonságban érezte magát Diriyaban, állandó otthonában. Poligámiában élt nagyon sok nővel és sok gyermeket nemzett, akiknek tiszta arab neveket adott.

Amikor leszármazottai felcseperedtek, apjuk nyomdokaiba léptek és összefogva, összeesküdve az arab nemzet ellen – magukat Szaúd klánnak nevezve – illegálisan foglaltak el földterületeket, megöltek minden embert, aki terveiknek keresztbe akart tenni.
Különféle megtévesztéseket használtak céljaik eléréséhez: vagy megvetették a lelkiismeretes és másképp gondolkodó embereket, vagy intrikákat, hazugságokat terjesztettek róluk. Pénzt és nőket ajánlottak fel befolyásos embereknek, különösen azoknak, akik ezen zsidó család igazi életrajzát vezették, amely aztán a történelemírókat is félrevezette valós eredetük tisztázásában. Eközben magukat a legelőkelőbb arab törzsektől származtatták, mint a Rabi’a, az Anza, vagy az Al-Masaleekh.

Feltűnően álszent az a jelenség, hogy napjainkban a szaúdi királyság könyvtárait egy volt igazgatóról elnevezve úgy hívják, hogy Mohammad Amin Al-Tamini. Arról az emberről nevezték el ugyanis a királyi könyvtárakat, aki a zsidó szaúdi család részére készített egy családfát, ami összeköti őket a nagy Mohammad prófétával. A hamis munkáért 35.000 egyiptomi fontot kapott az akkori szaúdi nagykövettől Kairóban 1943-ban (a muszlim naptár szerint 1362-ben). A nagykövet neve: Ibrahim Al-Fadel volt.

Mint fent említettük, a szaúdi család zsidó őse (Mordakhai) poligámiában élt, rengeteg nőt vett feleségül és sok gyermeket nemzett. Jelen pillanatban is ez folyik.

Mordakhai egyik fiának, Al-Maqarannak az első gyermekét Mohammad-nek nevezték el, a másodikat pedig Szaúdnak, aki a mai Szaúd-dinasztia névadója.

Szaúd leszármazottai (a mai szaúdi uralkodó család) egy merénylet sorozatot indítottak az arab törzsek prominens vezetői ellen azzal az ürüggyel, hogy e vezetők hitehagyottakká váltak, eltávolodtak az Iszlám vallástól, elhagyták a Korán tanítását, így megérdemlik a szaúdi kárhoztatást és lemészárlást.

A szaúdi uralkodó család történelemkönyvének 98-101 oldalain a családi történész kijelenti, hogy az összes ember a Nadzsd régióban istenkáromló, vérüket kell venni, földjeiket elkobozni, az asszonyaikat ágyasukká tenni.

Ez mindaddig nem hiteles muszlim meggyőződés, míg azt Mohammad bin Abdul Wahab szektához tartozó nem állítja (a családi történész). A szekta eredete szintén zsidó gyökerű Törökországból.

A vahabita tanok, melyeket a szaúdi család átvett, alapul szolgáltak arra, hogy elpusztítsanak minden lakót: férfiakat, gyerekeket, a nőket pedig megerőszakolják, továbbá a terhes nőket hasba szúrják, gyerekek kezét levágják. Mindezt a vahabita szekta engedélyezi, sőt kötelességnek tartja azokkal szemben, akik nem követik a vahabita irányzatot.

Az Al-Szaúd család mindent megtett, hogy egy Iszlámmal szembeforduló vallási szekta neve alatt embereket terrorizáljon és gyilkoljon.

Az Al-Szaúd dinasztia brutális atrocitásokat követett el 1749-ben (muszlim naptár szerint 1163-ban), amelyet követően az egész Arab-félszigetet családi nevük után Szaúd-Arábiára neveztek át, mintha az egész régió az ő személyes ingatlanjuk lenne, ahol az összes többi lakó az ő rabszolgájuk. Az ő dolguk az, hogy éjjel-nappal robotoljanak gazdáiknak. Emellett a dinasztia kizárólagosan a saját kezében tartja az ország természeti kincseit.

Ha bárki panaszkodik, vagy felemeli a hangját bármely despotikus szabály ellen, amit az Al-Szaúd hozott, annak a dinasztia közterületen veszi fejét.

Egy szaúdi hercegnő a kíséretével egyszer ellátogatott Floridába és 90 szobát bérelt ki a Grand Hotelben 1 millió dollár/éjszaka körüli áron. Az eset kapcsán hallott-e valaki olyan alattvalóról, aki ezt negatív fennhangon kommentálta volna? Nem, mert ha volt is ilyen, arra ismerős sor várt: halál szaúdi kardok által, köztéren.

Az 1960-as években a Szawt Al-Arab rádióállomás Kairóban és a Jemen rádióállomás Sana’a-ban megerősítette a szaúdi család zsidó származását. Faisal Al-Szaud király akkoriban nem tagadta meg családja zsidó származását, mert kijelentette – amit a Washington Post 1969.szeptember 17-én közölt:

” Mi a szaúdi család a zsidók rokonai vagyunk, és ellenezzük azokat az arab, vagy muszlim hatóságokat, akik bármilyen antagonizmust mutatnak a zsidókkal szemben, hiszen velük békében együtt kell élni. A mi országunk (Arábia) a forrás, ahol az első zsidó felemelkedett és leszármazottai szétszóródtak az egész világon”

A szaúdi jogtanácsos, Hafez Wahbi említi az “Arab-félsziget” című könyvében, hogy Abdul Aziz Al-Szaud király, aki 1953-ban hunyt el, a következőt mondta: “Üzentünk (szaúdi uralkodók), hogy találkoznánk valamennyi arab törzzsel. Ennek során egy érkező arab küldöttségből nagyapám számos sejket csukatott börtönbe a Matheer törzsből. Amikor jött egy másik küldöttség ugyanebből törzsből azzal a kéréssel, hogy elengedjék a foglyokat, Szaúd Awal (a nagyapja) azt a parancsot adta ki az embereinek, hogy vágják le minden bebörtönzött fejét, főzzék meg az áldozatok húsát, majd ezt szolgálják fel a követeknek a megalázásukra tartott banketten. A követek, mikor megtudták, hogy a hozzátartozóikat tálalták fel, elborzadtak és elutasították az ételt, de Szaúd Awal megparancsolta az embereinek, hogy akik nem hajlandóak a húsból enni, azoknak vágják le a fejét.

Ilyen és ehhez hasonló bűntetteket követtett el ártatlan emberekkel szemben, akiknek az volt a “bűnük”, hogy “ellenzékiek” voltak. Ő volt az egyik legkegyetlenebb uralkodó.
Hafez Wahbi leírt egy másik történetet is, ami a nagyapjáról fentiekben nyilatkozó Abdul Aziz Al-Szaud királlyal kapcsolatos. Egy sejk érkezett a Matheer törzsből a királyhoz, aki egy prominens fogoly szabadulásáért járt közben. A király a sejket kivégezte, majd megfürdött vérében, mielőtt imádkozni kezdett.

Az iraki katonai hírszerzés igazgatósága egy elmarasztaló, világrengető jelentés adott ki, miszerint Muhammad bin Abd al-Wahhab, a vahabita-takfiriya Iszlám vallási ág alapítója és a Szaúdi uralkodóház, akik a legnagyobb támogatói és a vallás terjesztésnek finanszírozói, – mind leszármazottai a Sabbatista fanatikus zsidó szektának, amely tagjai eredetileg Törökországban éltek és ott gyakorolták az Iszlám hitet nyilvánosan, de titokban a misztikus, kaballisztikus judaizmust követték.

Na de, nem tök mindegy?

Melyik arab nem rokona a zsidóknak? Vallási alapon minden Muszlim az, hiszen a közös ős Ábrahám. Genetikai alapon, pedig nem tudták egymást kikerülni. Hasonló eset a magyarság és annak „echte” volta.

Tegye fel a kezét a Kárpát medencében az, akinek nem csörgedezik ereiben szláv, sváb, cigány, román, török vagy akármilyen más vér?

Ugye lehetetlen, hogy ez ne így legyen? Ha a népek egymással szövetségesek, akkor feleségül veszik a nőket, ha meg ellenségek, akkor megerőszakolják a nőket. Az eredmény minden esetben ugyanaz: a nőket idegenek keresztezik át. Durva, de így van! Lássuk a Koránt:

Megszabadítottunk titeket a Fáraó nemzetségétől, kik rettegett szenvedéssel sújtottak le rátok, lemészárolták fiaitokat, megszégyenítették asszonyaitokat. S ebben bizony, a hatalmas próbatétel Uratoktól. (Korán 2:49)

Ugyanez a gondolat található még itt: 14:6, 28:4 és 40:25

Ha a fáraó megölette a zsidó férfiakat és a nőket rabszolgának használta, akkor ebből két következmény származik:
– a zsidóság anyai ágon lesz követhető
– A fáraó népe ezzel magát keresztezi át zsidóvá, akár akarja, akár nem.

Ezek után kevéssé hihető, hogy az egymás mellett élő népekben ne csordogálna egymás vére. Ha pedig valaki piszkosul tisztán tartotta vérvonalát és csak saját körein belül nősült, az beltenyészetté vált és kipusztult. Ez ilyen egyszerű. Tehát, hogy a szaúdiak zsidók, vagy sem, ez azért lényegtelen, mert arrafelé mindenki szegről-végről zsidó, ahogy minden zsidó szegről-végről arab, vagy más. Genetikailag ez így fest. Kulturálisan pedig mindenki az, aminek tartja magát.

Összehozta a zsidókat és palesztinokat a járvány

A Haaretz, izraeli napilap arról számolt be, ha más nem is de annyi előnye lehet a koronavírus járványnak, hogy a két közösség hagyományosan meglehetősen feszült viszonyán enyhített a koronavírus járvány okozta együttműködési kényszer. A feszültség Trump elnöknek bejelentése óta különösen érzékelhető, amikor is az elnök Izrael fővárosának ismerte el Jeruzsálemet. A palesztinok is a fővárosuknak tekintik az ősi várost, amely ráadásul a keresztények és a muzulmánok számára is szimbolikus hely.

Netanjahu nemigen segítette az enyhülést

Az izraeli hadsereget bízta meg a karantén szabályok ellenőrzésével Kelet Jeruzsálemben, ugyanakkor nem ismerte el a palesztin rendőrség hatáskörét ebben az ügyben. Ez visszatetszést keltett a palesztinok körében, akik továbbra is kitartanak álláspontjuk mellett noha a támogatottságuk egyre csökken a muzulmán világban is.

A polgármester rádöbbent: szükség van az együttműködésre

Moshe Leon polgármester és munkatársai egy héten többször is találkoznak a palesztin vezetőkkel, hogy megbeszéljék az aktuális problémákat. Mindenütt másutt ez természetes lenne, de Jeruzsálemben újdonságnak számít a rendszeres egyeztetés hétköznapi ügyekben, amelyek élet fontosságúak lehetnek a járvány veszély idején. A vírus nem ismer különbséget zsidók és palesztinok között, ezért a védelmi szabályok betartása mindenkinek az érdeke. Szerencsére mindkét fél felismerte ezt. Abban persze csak reménykedni lehet, hogy ez a pragmatikus párbeszéd fennmarad a járvány után is a zsidók és a palesztinok vezetői között Jeruzsálemben – írja a Haaretz.

Törökország mellé kell állni

A magyar dollár milliárdos háborús bűnökkel vádolja az oroszokat Szíriában. A Financial Timesban azt állítja, hogy Törökország migráns zsarolása csak az eredménye az orosz katonai műveleteknek Szíriában.

Az Európai Unió határozottan visszautasította Erdogan migráns zsarolását. Brüsszel segíti Görögországot a migráns hullám megállításában, mert mindenképp szeretne elkerülni egy 2015-ös bevándorlási hullámot, amely több mint egymillió migránst hozott az Európai Unióba.

Merkel kancellár az EU nevében szerződést kötött Erdogannal, mely szerint a törökök nem küldik tovább a migránsokat, és cserébe kétszer 3 milliárd eurót kapnak Brüsszeltől.

Erdogan ezt a szerződést felrúgta amikor kiderült: Szíriában nem teljesülnek a tervei, mert az oroszok továbbra is Asszad elnököt támogatják.

Erdogan csütörtökön tárgyal Putyin orosz elnökkel. A két egykori szövetséges most farkasszemet néz egymással Szíriában, ahol a polgárháború kezdete (2011) óta minden fél követ el háborús bűnöket.

Antiszemita támadások az első zsidó miniszter ellen

Rasela Mizrahi asszony a munkaügyi minisztériumot vezeti, ahol korábban is dolgozott. Egy iszlamista aktivista, aki korábban a minisztérium munkatársa volt, sietett megemlíteni, hogy “új miniszter asszony bizonyára siet majd kitűzni Izrael zászlaját az irodájában”.

A baloldalról is érte támadás Észak -Macedónia első zsidó miniszterét, aki egy kis jobboldali párt tagja. Emiatt a baloldalon többen azzal vádolják, hogy “a fasisztákkal kötött szövetséget “.

A holokauszt idején szinte minden zsidót megöltek

A treblinkai haláltáborba szállították a nácik az Észak Macedóniában élő zsidókat, akik közül szinte senki sem jött vissza. Mindössze a háború előtti zsidó közösség 2%-a élte túl a holokausztot.

Az egykori Jugoszláviának ez a kis és szegény tagköztársasága mind vallásilag mind nemzetiségileg megosztott. A szláv nyelvű macedón többség és az albán kisebbség kapcsolata egyáltalán nem harmonikus. A vallási megosztottság is jellemző erre a kis államra: a keresztények többsége ortodox, de élnek itt katolikusok is. Szkopjéban született például Teréz anya, akit a katolikus egyház szentté nyilvánított. Egyre több a muzulmán, akiknek a döntő többsége mérsékelt, de iszlamista tendenciák is megjelentek a kis balkáni államban, mely szeretne az Európai Unió tagja lenni.

Az antiszemitizmus gazdasági gyökerei

A pénz kölcsönzés protestáns forradalma erősítette fel az antiszemita tendenciákat a német tartományokban – állítja két amerikai tudós, akik az American Economic Review-ban fejtették ki a véleményüket erről a témáról, amely ma újra előtérbe került hiszen az antiszemita jelenségek fokozódása szembeötlő mind az Egyesült Államokban mind pedig Európában.

Hatszáz évet tekint át a két szerző: Sacha O. Becker és Luigi Pascali, akik művüknek ezt a címet adták: Religion, Division of Labor and Conflict: Anti-Semitism in Germany Over 600 years (Vallás, munkamegosztás, konfliktus: antiszemtizmus Németországban több mint hatszáz éven át).

A szerzők állítása pofonegyszerű: Luther Márton fellépése előtt a keresztények és a zsidók között munkamegosztás létezett. Az egyház tiltotta a kamat szedését, ezért a zsidók ezen a téren monopóliumot élveztek. Ráadásul műveltebbek is voltak mint a keresztények, akiknek csak az elitje tudott írni és olvasni. Erre jött a reformáció gazdasági forradalma, amely lehetővé tette a kamat szedését a keresztények számára is.

Kálvin Jánost ezért hívták meg Genfbe

A nagyhírű teológus bizonyította: nem isten ellen való vétek, ha valaki kamatot kér a kölcsönadott pénz után egy másik kereszténytől. Genfben a protestáns közösség ezért is hívta meg Kálvin Jánost, akit Franciaországban üldöztek protestáns nézeteiért. A XV-XVI-ik században így új helyzet alakult ki a zsidók és a keresztények között a gazdasági életben.

Immár keresztények is működtethettek bankokat

A konkurenciaharc megindult. A korábban komplementer keresztény-zsidó kapcsolat a gazdaságban versenyhelyzetet teremtett. A két amerikai szerző példákkal bizonyítja, hogy a protestáns többségű német tartományokban jóval erősebb volt az antiszemitizmus mint ott, ahol katolikus maradt a többség. Jud Süss híres ügye is olyan fejedelemségben történt, melyben a fejedelem katolikus volt, de a lakosság többsége a protestáns hitet vallotta. Ráadásul a protestánsok – ellentétben a katolikusokkal – a saját nyelvükön olvashatták a Bibliát!

Mindez hozzájárult ahhoz, hogy felerősödött az antiszemitizmus azokban a német fejedelemségekben, ahol protestáns volt a lakosság többsége.

Ez a teória, melyet a huszadik század tényei nemigen támasztanak alá.

A nácik igen erősek voltak a katolikus tradíciókkal rendelkező Bajorországban és Ausztriában is. Vezérkaruk jelentős részben épp ebből a két erősen katolikus országrészből került ki.

Ezért mindössze gazdasági érdekellentétekre visszavezetni az antiszemitizmust valószínűleg erős túlzás még akkor is, ha valóban kialakult verseny helyzet a protestáns és a zsidó tőke között Európa sok országában. Felmerül az uralkodó elitek felelőssége, melyek már a harmincéves háború idején is meglehetősen cinikusan használták ki a vallási előítéleteket. A francia Richelieu bíboros például a protestáns ligát erősítette, mert úgy ítélte meg, hogy a fő ellenfél a Habsburg birodalom – és ez felülírja a katolikus-protestáns ellentéteket.

A modern antiszemitizmus gazdasági gyökereiről szóló vitát a párizsi Le Monde ismerteti, ahol egy Toulouse-i professzor foglalja össze a különböző állításokat. Paul Seabright professzor különösen kiemeli az olyan protestáns városok szerepét mint Genf, melyek egész Európának mintát mutattak. A napóleoni háborúk után Svájc részévé vált város – Zürich-el együtt – ma is fontos szerepet játszik Európa sőt az egész világ pénzügyeiben. A vallás és a pénz tehát valóban összekapcsolódik a protestáns városok esetében, de az már nagy kérdés, hogy ezek a városok mekkora hatással lehettek a maguk világára hiszen akkoriban Európa népességének döntő többsége a földeken gazdálkodott és a pénzügyekkel csak nagyon kevesen foglalkoztak komolyan.

Őrangyalok őrzik a zsinagógákat

A legutóbbi merénylet után a Chabad ortodox zsidó közösség vezetői megkeresték az őrangyalok szervezetét. A Guardian Angels privát őrszolgálat, melynek emberei a keleti harcművészetek mesterei. Ők elvállalták a New Yorki zsidó intézmények egy részének védelmét, sőt őrjáratokat is tartanak azokban a negyedekben, ahol sok zsidó lakik.

Az előzmények :

Merényletek Hanuka idején – New York rendőrei megerősítik a zsidó intézmények védelmét

Késelés egy haszid rabbi házában New York államban. A támadó öt embert megsebesített. Ez már a hetedik antiszemita akció Hanuka idején különböző zsidó intézmények ellen New Yorkban és környékén, ahol több mint 2 millió zsidó él. A nyolcnapos ünnep múlt vasárnap kezdődött meg mindenütt a világon, ahol zsidók élnek.

“A gyűlölködés felemelte ronda fejét!”

Ezt hangsúlyozta Bill de Blasio polgármester , aki személyesen ment el, hogy megnyugtassa a zsidó közösség vezetőit: a rendőrség mindent megtesz a jövőben a zsinagógák és más zsidó intézmények védelme érdekében.

Pénteken egy nő nekiment három tradicionális zsidó öltözetű nőnek és közben antiszemita szitkokat kiáltozott. Letartóztatták, és a bíróság előtt felel majd az antiszemita akcióért.

Hétfőn ököllel arcul ütöttek egy hatvanöt éves ortodox zsidót. Ugyancsak hétfőn fiatalok zaklattak két zsidó gyereket, akiknek az öltözete kifejezte vallási hovatartozásukat.

Támadás a kóser piac ellen – hat halott

December 10-én lövöldözés tört ki New York közelében észak New Jersey-ben, ahol sok zsidó lakik. Hatan meghaltak és többen megsebesültek.

“Krízis pontra jutott az antiszemitizmus az erőszakos akciók miatt New Yorkban és a környékén” – hangsúlyozta Eric Goldstein, az egyik legnagyobb zsidó jótékonysági alap igazgatója.

“Annál is undorítóbbak ezek az antiszemita merényletek, mert vallási ünnepek idején követik el őket ” – jelentette ki New York állam kormányzója. Andrew Cuomo kormányzó elrendelte: az erőszakos antiszemita akciók esetén a terrorelhárító szolgálat segítse a rendőrség munkáját  New York államban.

A rossz zsidó – Basler Zeitung – 2019. január

A lap nagyon hosszú cikket közölt arról, hogyan tette Arthur J. Finkelstein Soros Györgyöt éppen a magyarországi aljas kampány közellenség-figurájává. Most legközelebbi munkatársa, Eli Birnbaum beszélt erről.

Soros nemrég még pénzember volt, akit elvei miatt (is) mindenhol tiszteltek, és aki jobbá akarta tenni a világot. Ma ő az Antikrisztus, a világ legveszélyesebb embere, spekuláns, aki összeomlasztotta a brit fontot 1992-ben, és aki az 1997-es ázsiai, valamint a 2008-as pénzügyi válságot okozta. Lerombolta a Szovjetuniót és Jugoszláviát, hogy szabaddá tegye az utat az afrikaiak és arabok előtt, meg akarja buktatni az amerikai elnököt, drogkereskedelemből és pénzügyi bűncselekményekből él, emellett finanszírozza a szélsőbalt, az eutanáziát, a cenzúrát és a terrorizmust, és már gyerekkorában is zsidókat szolgáltatott ki a náciknak, holott maga is zsidó.

Mindenhol ez olvasható, de ebből csak egyetlen szó igaz: az, hogy Soros zsidó.

A szerző egy Birnbaummal 2018 nyarán lezajlott sajtóbeszélgetésről számol be cikkében, amelyben úgy véli: Finkelstein és Birnbaum – mindketten zsidók –, Soros pellengérre állításával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az új jobboldal világszerte megerősödött, és hogy az antiszemitizmus újra politikai fegyverré vált. A cikk szerint minden a Yitzhak Rabin izraeli miniszterelnök elleni halálos merénylettel, és az utána kiírt választásokkal kezdődött. Az jelölt a szociáldemokrata Simon Perez volt, aki Rabin békefolyamatát akarta folytatni, a másik egy Banjamin Netanjahu nevű gazdasági tanácsadó, akkor még új figura a politikában. Pereznek 20 százalék előnye volt, amikor Netanjahu pártja sötét jóslatokkal kezdte bombázni az országot. Arthur J. Finkelstein volt a kampánytanácsadója, akit Ronald Lauder ajánlott neki. Az izraeli esetben Finkelstein nem csak a kampányt dolgozta ki, hanem a jelöltet is megdolgozta.

Finkelstein a vörös vonal az amerikai republikánusok legújabb kori történetében Barry Goldwatertól és Nixonon át Trumpig, túlélte a Watergate-ügyet, dolgozott az idősebb Bushnak és egy Donald Trump nevű vállalkozónak. Finkelstein formulája a negatív kampány: a saját program terjesztése helyett az ellenfél kampányának támadása és lejáratása. Könnyebb az embereket demotiválni, mint motiválni, és ezzel jelentős veszteségeket lehet okozni az ellenfélnek.

Célja a szavazók maximális megosztása volt, és ehhez az eszközt a félelem keltésében látta, abban, hogy mindent, ami rossz, át kell tolni az ellenfélre, hogy elbizonytalanodjanak a szavazói. Támadni kell, elsőként ütni, és főleg megszemélyesíteni az ellenfelet.

A csapda: bármit állítani az ellenfélről, aki majd a cáfolatokkal jól ellehetetleníti saját helyzetét. Amint reagál a vádakra, azonosul azokkal. Ha viszont ignorálja a vádakat, akkor a vádak ott maradnak a levegőben. Jobb esetben maga az állítás már eleve olyan sajátságos, vagy sokkoló, hogy a média felkapja és megsokszorozza azt.

Finkelstein az izraeli sikerek után Európa felé fordult, és ezzel kezdődött meg együttműködése Eli Birnbaummal: 2006-ban közös céget is alapítottak. Birnbaum keresett ügyfeleket Finkelsteinnek, és talált is: Romániában Călin Popescu-Tăriceanut, Bulgáriában Szergej Stanisevet segítették hatalomra.

2008-ban Magyarországon akart újra hatalomra kerülni Orbán Viktor: régi barátja, Benjamin Netanjahu összehozta Finkelsteinnel és Birnbaummal. Magyarországon először hivatalosan a Századvég szerződött velük. A 2010-es választáson Finkelstein receptjét alkalmazták: az ellenfél gyengéinek támadását. A szociáldemokratákat lehengerelték támadásokkal. Mivel pedig a pénzügyi válság és a hitelek nyomán a nemzetközi pénzügyi szervezetek megszorításokat írtak elő, a két amerikai azt javasolta Orbánnak, hogy forduljon a bürokraták és a külföldi nagytőke ellen. Masszív jobbratolódás következik, és a Fidesz kétharmados győzelme. De nem volt megfelelő ellenségkép. Orbán nekilátott az alkotmány átírásának, az amerikai tanácsadók pedig ellenséget kerestek, mert nem volt ellenzék: a szocialisták és a szélsőjobb nem voltak sehol, a többi kicsi csoportokból állt.

Márpedig a bázist „áram alatt kell tartani, hogy legközelebb is elmenjen szavazni” – véli Birnbaum. „Minden sikeres kampánynak ellenségre van szüksége, és nem pártok, vagy intézmények, hanem személyek képében, ez a legjobb eszköz a csapatok összetartásában”.

„Orbán nemzete történelmének drámaibb fordulatait helyzete a középpontba s tekinti mérvadónak, és az egyik hajtóerő ebben Schmidt Mária lett, egy agresszív nőszemély, aki sok pénzt örökölt. Ő a Hitlerrel paktáló Magyarországot ártatlan áldozatnak ábrázolja, amelyet körös-körül ellenség ostromol, de amely kitartóan és bátran őrzi saját ősi identitását. Számára Magyarország az örökös ostromállapotban lévő nemzet: előbb a törökök, aztán a nácik, majd a kommunisták. Magyarország missziója: a külső befolyások elhárítása és a kereszténység védelme”

– írta a cikk. Ekkor támadt Finkelsteinnek az az ötlete, amely olyan hatalmas és annyira ördögi, hogy túlélte őt magát is: Soros György. Soros a tökéletes ellenség: olyan hatalmas, hogy az egész országnak Orbán mögé kell állnia legyőzéséhez. Különös ötlet: Soros nem politikus, nem él Magyarországon. Öregember, akit az egész országban mecénásként és segítőként ismernek. Aki a fordulat előtt az ellenzéket támogatta a kommunistákkal szemben, aztán iskolai étkeztetést adott gyerekeknek, majd Budapest belvárosában felépítette Kelet-Európa egyik legjobb egyetemét, és aki még Orbánt is támogatta. Ők ketten csak egyszer találkoztak: amikor Soros György 2010-ben egy katasztrófa után Magyarországra érkezett, hogy egymillió dollár segélyt bocsásson rendelkezésre.

Magyarországon született meg Soros, a szörnyeteg képe, amelyet később oly sokan a magukévá tettek világszerte, és amely nem volt más, mint eszköz a cél eléréséhez.

Orbán számára a Soros elleni kampány kül- és belpolitikai szempontból észszerű volt. Külpolitikailag számíthatott az orosz szomszéd tetszésére, hiszen Putyin a színes forradalmaktól tartva már kezdett fellépni Soros ellen. És a közös ellenség, ugye összeköt. Belpolitikailag megfelelt Schmidt Máriának, akinek meggyőződése volt, hogy Soros áll az amerikai demokraták Schmidt revizionista meséjével szembeni bírálata mögött. „Ezt a Saturday Night Live című műsorban látta” – mondta Schmidt teljesen komolyan egy újságírónak. [A Saturday Night Live szatirikus műsor – a szerk.] 2008-ban látta, hogy fellépett a műsorban egy színész, aki Sorost testesítette meg, és akit „a Demokrata Párt tulajdonosának” neveztek, és ezt Soros soha nem cáfolta – mondta Schmidt, és ezzel számára egyszerre minden világossá vált.

Finkelstein és Birnbaum magyarországi befolyásáról keveset lehet tudni, viszont jól látható, hogy mi történt a következő években Magyarországon, és hogy mi következett ebből világszerte.

Csak össze kellett gyűjteni a Soros elleni érveket Keletről és Nyugatról: az újdonság mindössze annyi volt, hogy Soros Györgyöt megtették ellenségnek a kampányban.

Ezt követően a szerző részletesen ismertette a Soros elleni kampányt, amely 2013-ban kezdődött a Heti Válasz egy cikkével, amely a civil szervezeteket támadta. Végül a vizsgálódó szervek nem találtak semmit a nevezett szervezeteknél, de megszületett a veszélyes kapcsolatokkal rendelkező civil szervezetek rémképe. 2015-ben, a menekültválság kapcsán hozták először szóba Sorost egy nagy, nemzetközi összeesküvés részeként, amikor Orbánnak éppen fel kellett adnia a civil szervezetek elleni fellépést, mert az nem vezetett semmire.

A Soros elleni egyre gyakoribb támadások a feltűnést keltő „leleplező” cikkek és a hivatalos „reagálások” rafinált pingpongjaként zajlottak, és a mocsokdobáló kampány egyre gátlástalanabbá vált: megkezdődött a támadás a CEU ellen. A Soros elleni kampány eddigi csúcspontját 2017-ben érte el, amikor teleragasztották az országot Soros-elleni plakátokkal.

A Nyitott Társadalom Alapítvány 2016-ban Magyarországon összesen 3,6 millió dollárt költött, a 2017-es Soros elleni kampány ennek több mint tízszeresébe, 40 millió dollárba került, de hatásos volt: egy egész ország fordult ellene. Soros sakk-matt helyzetbe került. Birnbaum szerint, ha minél többször cáfol, annál jobban alátámasztotta volna az állítást, hogy beavatkozik a politikába, és az sem jöhetett szóba, hogy jelöltként induljon Orbán ellen. Sakk-matt. Birnbaum:

„Soros ideális ellenség volt. Olyan, akit újra és újra lehet ütni, és aki soha nem üt vissza. Személye kézenfekvő volt: kezdetben csak a csomagolás és a marketing hiányzott”.

Finkelstein terméke olyan jó volt, hogy magától hozta saját marketingjét és bejárta a világot. Amerikától kezdve Kolumbián, Izraelen, Kenyán, Ausztrálián, Lengyelországon át egészen Németországig és Oroszországig jöttek Soros elleni érvek.

„Magyarország hídfőállás a Trump és Putyin közötti retorikai csapatmunkában” – írta a szerző. De Birnbaum tagadja, hogy máshol is vezetett volna Magyarországon kívül Soros-ellenes kampányokat. Ez azonban talán nem is volt szükséges. Ő és Finkelstein Magyarországon megteremtette a jobboldali mozgalom legújabb-kori legerőteljesebb ellenségképét – tökéletes anyag az internet számára. Egyrészt az olyan jobboldali digitális orgánumok, mint a Breitbart, vagy a Russia Today felkarolták a magyar kampányt, lefordították idegen nyelvekre, és érvekkel táplálták. Másfelől a közösségi honlapokon önállósult a gonosz Soros mémje. A jobboldali mozgalmak ma már a világhálón is halászhatnak „Soros-anyagot” kampányaikhoz. A Soros-ellenesség globalizálódott, ingyen rendelkezésre álló, alkalmazkodóképes, nyitott forráskódú fegyver. Birnbaum szerint „a nacionalista mozgalom közös nevezője”.

És meg kell említeni a történet egy különös és jelentős aspektusát:

két zsidó politikai tanácsadó egy antiszemita vonásokkal bíró kampány célpontjává tett egy zsidót.

Amit Finkelstein és Birnbaum felépített, pontosan illeszkedik a nyugati történelem egyik legősibb antiszemita narratívájához: a gonosz, kapzsi zsidó, aki uralni akarja a világot. Ezzel kapcsolatban a szerző emlékeztetett arra, hogy Orbán soha nem használta a „zsidó” szót, de idegennek, hazátlannak nevezte az ellenségét, és logikus, hogy a szavazók ezek után azzal fejezték be a kampányt, hogy Dávid-csillagokkal mocskoltak be ellenzéki plakátokat. A vallásos zsidó Birnbaum szerint visszatekintve talán őrültség, amit csináltunk, de akkor helyes volt.

„Pusztán ideológiai projektről volt szó, Soros mindent képviselt, amit Orbán ellenzett. Amikor a kampányt tervezetük, egy pillanatig sem gondoltunk arra, hogy Soros zsidó”.

Azt mondja, az Orbánnal való együttműködés megkezdése előtt Izraelben érdeklődött jól tájékozott körökben Orbán zsidókhoz való viszonyáról.

Ezzel kapcsolatban a szerző szerint érdemes megjegyezni, hogy a két tanácsadó nem csak évtizedek óta ismerte Soros nevét, hanem Finkelstein már a nyolcvanas években botrányba keveredett, amikor egy jelölt szavazóinak antiszemitizmusát mérte, és használta fel. „Ezúttal azonban a következmények súlyosabbak. A kampány megváltoztatta a világot. A szavakból valóság lett” – írta a szerző, és felhozott több merényletet, amelyeknek elkövetői „a nemzetközi zsidó összeesküvés” ellen akartak fellépni. Birnbaum ma azt mondja a kampányról:

„Az antiszemitizmus örök és kiolthatatlan. A kampányunk nem tett antiszemitává senkit, aki előtte is nem volt az. Talán új áldozatot mutatott. Ennél több nem történt. Ma is így tennék”.

Azóta elköltözött Budapestről a Nyílt Társadalom Alapítvány, és bejelentették a CEU Bécsbe költözését is. Orbán bővíti sajtóbirodalmát, nem csak odahaza, hanem máshol is. Nagy tervei vannak. Májusban európai választások lesznek. Magyarország világszerte a jobboldal példaképe lett. És egy Fidesz-potentát szerint Orbán új kormányzási formát alkalmaz: minden lépését előzetes felmérésekre építi. A politikusoknak nem új víziókat kell megfogalmazni, hanem azt kell leképezni, ami éppen mozgatja a népet. Orbán ezt „illiberális államnak” nevezi.

Finkelstein 2017-ben elhunyt. Magyarország az utolsó projektje volt. Az egyik utolsó nyilvános beszédében azt mondta:

„Meg akartam változtatni a világot. Sikerült. Rosszabbá tettem”.

Ara-Kovács Attila

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK