Független

0
334
Facebook

A függetlenség nagyon kívánatos dolog. Minden ember utál úgy táncolni, ahogy más fütyül, és hogy ne kelljen neki, akár még kellemetlenségeket is vállal. Ahogy a költő írja: „Fázunk és éhezünk, S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor, De szabadok vagyunk!

Bizony, sokat megér a szabadság, azaz a mindenkitől való függetlenség… bár azért a mai világban már egyre kevesebbet. Ha az ember a függetlenségért fizetendő ár szerint fázik és éhezik, a nyomorgásról nem is beszélve, rendkívül büszkének és rátartinak kell lennie, hogy a függetlenség mellett szavazzon, azaz mások semmilyen parancsát se fogadja el. Általában ezt az abszolút változatot nem is preferálja senki, legfeljebb szegény hajléktalanok, mert ők nem tehetnek mást. Azon, hogy a hajléktalan kérdést a jelenlegi kormány nem megoldani akarja, hanem egyetlen laza csuklómozdulattal kriminalizálta, erősen látszik, hogy Nyusziék nem kedvelik a sok gondolkodást, és nem szeretnek pénzt kiadni Nyuszi rokonságán, barátain és üzletfelein kívül senkinek. Hazánkban ezt az elvet folyamatosan alkalmazva veszíti el a közpénz közpénz jellegét.

A függetlenség ma már inkább részleges, például csak anyagilag független az ember, vagy a kapcsolatait tekintve facér, esetleg politikailag nem tartozik sehova, azaz Magyarország esetében nem a NER csapat kitartottja (a másik oldalnak nem léteznek kitartottjai, mert sok év óta erre a célra nincs egy vasa se – még kampányra is alig). Ezeken kívül van még olyan függetlenség is, amely esetén az ember, egy közösség, vagy egy egész ország semmilyen csapatban nem tag, azaz magányos farkas, aki körkörös védelemre rendezkedik be. Ilyen például Svájc, amely ezzel a taktikával sokra vitte, bár egyesek szerint nem csak a sokra vivésnek, hanem egyáltalán az életben maradásnak is inkább a hegyek az okai, amelyek a korábbi századok műszaki színvonalát tekintve meggátoltak mindenféle komolyabb támadó csapatmozgást a területén. A rohamozó egységek kifulladtak, megfagytak, nagy részüket betemette a lavina. A fentiek miatt ez az ország látszott a legbiztonságosabbnak, ezért mindenki náluk tartotta a pénzét, amiből következően az összes állam és gazdag ember védte Svájcot az összes többitől, azaz a védők már eleve mindig sokkal többen voltak, eltántorítva így a támadókat bármiféle ellenséges lépéstől.

Magyarország kifejezetten és hatványozottan nemzetállam, ahogy például Oroszország is az. Nagy hegyei nincsenek, inkább átjáróháznak mondható, Svájc utánzására sajnos nincs esély, ezért célszerű tartoznunk valahova (NATO, EU). Ugyanakkor, lévén nemzetállam, a függetlenségi igényünk abszolúte maximális, a nemzetet soha semmiféle hátrány vagy kár nem érheti.

Ennek az igénynek az érvényesítésével az ország egyes számú utcai harcosát bízta meg, bízza meg, és fogja megbízni, mert az ellenzék a fenti „függetlenség” folyamatos biztosítására alkalmatlan, bárkinek lefekszik, aki arra jár (pl. EU, NATO), mindezt azzal az érthetetlen indokkal, hogy ezek szövetségek, mi meg ezen szövetségek tagjai vagyunk, azaz mint csapattagoknak az összjátékban kell jeleskednünk, nem az önzőségben. Az ellenzék állandóan keresi a win-win lehetőségeket, amiben sajnos (nehéz ezt lenyelni!) nekünk is engedni kell valamit.

Hülye érv ez a csapattagság, azt aztán mondhatom! Úgy táncoljunk, ahogy a többiek fütyülnek, csak azért, hogy győzzön a csapat? De hát mi akarunk győzni! Egyedül! A francot érdeklik a többiek!

Számunkra érthetetlen, hogy ezen csapatok többi tagja még mindig nem értette meg: a nemzetállami függetlenség legfőbb ismérve, hogy mi, mint függetlenek azt csinálunk, amit akarunk, ők meg azt csinálják, amit mi mondunk, mert ha nem, akkor vétó, és fenyegetünk, és szidalmazunk, és elítélünk, és lehülyézünk, meg ilyenek! De szigorúan ám! Ha nagyobbak meg erősebbek lennénk, még tán le is rohannánk őket, de sajnos gyöngék és kicsik vagyunk katonailag is meg gazdaságilag is – ezért léptünk be a NATO-ba és az EU-ba.

A fenti khm… függetlenségi álláspontot azért a megbízottunk, azaz a miniszterelnök úr képviseli, mert ő találta ki, ő hitette el velünk, hogy ez jó lesz, de sajnos annyira nem lett jó, ugyanis pont emiatt utálnak minket sokfelé, ezért jön az a szomorú helyzet egyre közelebb (ha ugyan még nincsen itt), hogy a többiek már csak a velünk való kiszúrás okán is fenntartják vagy fokozzák a nekünk kirótt büntetést, és a mi No.1. street fighterünk hiába ugrál, hogy itt ő a kakas, mert rögtön közlik vele, hogy ez viszont nem a szemétdomb, sipirc ki a folyosóra! Ott ugass vagy kukorékolj, öcsike!

A fentiekből látható, hogy Magyarország nem támadó középpályás vagy belső védő, hanem teniszező, aki még párost sem játszik, de elvárja, hogy a többiek szedjék neki a labdát. Van egy jelszava is a megbízott utcai harcos jóvoltából, amely a teljes Földre kiterjedő nemzetvédelem okán leginkább Lord Byron poétikus nyelvén hallható: no gender, no migrants, no war! A miniszterelnök úr szerint nem ám a demokrácia deficit miatt, hanem ezért büntet minket a többi EU-s csapattag, mert ők egyrészt a gender-ideológia hívei, és tőlünk is ezt követelik, másrészt elárasztanák országunkat a magyarok munkáját elvevő dzsihádistákkal, ráadásul háborúpártiak: nem hagyják Ukrajnát magára a töpörtyű által táncoltatott orosz medvével szemben, és utálnak minket amiatt, hogy ezen terveiknek ellenállunk. A szégyentelenek! Nem tisztelik a függetlenségünket!

A fentieket racionálisan értékelve a következők mondhatók:

  • A Nyugati EU és a Keleti EU nagyobb része (már Varsó is elesett!) nem a gender ideológia hívei, hanem pont azt akarják, hogy ne legyen társadalmi nem, azaz ne kelljen senkinek a társadalom elvárásai szerint élni. Ne büntesse a „renitenst” se egyén se közösség, ha másképp érzi jól magát, mert ha az nem rossz senkinek, és nem okoz kárt senkinek, tényleg hülyeség a számonkérés és a büntetés. Ezt miniszterelnök úrék nem biztos, hogy meg fogják érteni, ugyanis náluk inkább előny, ha a genderről valaki nem tudja, hogy mi az, és aki véletlenül tudná, rögtön letagadja, de ezzel mi, kívülállók úgysem tudunk mit kezdeni.
  • Az Európába érkezett migránsoktól nekünk, magyaroknak nem nagyon kell tartanunk. Már most is idejöhetne az összes, hiszen minden határ nyitott, de egy se jön, amit meg tudok érteni. Ha mi adjuk meg valamelyiküknek a jogot, hogy beléphessen az EU területére, csak addig tartózkodik nálunk, amíg bármilyen módon, de a lehető leggyorsabban el nem tud tűnni innen nyugat felé. A „no migrans” jelszó tehát hazánkat illetően automatikusan teljesül, az EU-t az állandó siránkozásunk sem nem érdekli, sem nem hatja meg, maximum a segítést várja el tőlünk: vagy a kvóta szerinti számú migráns kérelmének vizsgálatával, vagy a munka, és a vizsgálat végéig való eltartás pénzbeli megváltásával. Ha egyiket sem akarjuk teljesíteni, az baj, mert akkor tényleg újabb eljárásnak nézhetünk elébe.
  • A „béke”- illetve hát a „putyinpártiságunk” csak addig fontos a szövetségeseinknek, amíg nem teszünk keresztbe az ő háborúpártiságuknak. Ha ugyanis mindent megszavazunk az EU-ban meg a NATO-ban a nagy többség akarata szerint, a francot sem érdekli arrafelé, hogy hány békegalamb kel ki nálunk a tojásból naponta, és milyen gyújtó hangú békeüzenetet sikerült ismét összeeszkábálni miniszterelnök úrnak. A fecsegés a magyarok dolga, mondják, miközben ők küldik a fegyvert meg a lőszert Zelenszkíjnek, Ha a szavazás rendben lezajlott, utána azt csinálhatunk béke ügyben, amit csak akarunk. A miniszterelnök úrral együtt természetesen.

A fentiek szerint a pénzvisszatartásnak se a genderellenességhez, se a migránsokhoz, se a békepártisághoz nincs köze. Annál több köze van ahhoz a 27 db ponthoz, melyeket az EU már többször megküldött, és például itt  olvashatók.

Persze nem kötelező ezeket teljesíteni. Ha például az országnak a gazdasági vezetés ügyessége révén olyan jól megy, hogy nincs szüksége a pénzre, maradhat minden a régiben, vagy ha kilép a szövetségből, senki sem kér számon rajta semmit, viszont ha pénzt akar látni, akkor a pontokat teljesítenie kell, még ha úgy érzi is, ezzel a függetlenségét adja fel (nem dönthet országon belül azt, amit csak akar). Mivel jelenleg nem megy jól az országnak, a kilépés meg katasztrófa lenne, előbb utóbb valamire rákényszerülünk.

A legegyszerűbb lenne kormányt váltani, az ellenzék nem ennyire érzékeny a „függetlenségre”. Nem próbáljuk meg?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .