„Félelem és reszketés Las Vegasban”

0
564

Elképedve nézhettük, ahogy a magyar állami tévé arról „tudósított” a Las Vegas-i mészárlás kapcsán, hogy az elborult merénylő hónapokkal ezelőtt átállt az iszlám vallásra és ehhez kapcsolódik őrült tette. Egyetlen más forrást sem találni, mely ezt a sanda, sőt aljas hipotézist még csak meg is említené.

Haboztam, hogy melyik vegasi történet illik a leginkább ahhoz az abszurd és horror történethez, ami vasárnap este történt. Hiszen mind a kiválóan alakító Nicolas Cage magát halálra ivó szereplője és filmbéli története (Leaving Las Vegas, 1996), mind pedig Hunter S. Thompson „Félelem és reszketés Las Vegasban” – című (1998) önéletrajzi regényét megfilmesítő hollywoodi produkció, őrült kábszereseinek (sőt, minő kifejezés, politoxikománjainak) története jó bevezető lenne ahhoz, ami történt (nem kétlem, hónapok kérdése és újabb Vegas-témájú produkciót dob a piacra a LA-beli stúdiók valamelyike), szimbolizálhatná a mészárlás hátterét. Ez alkalommal az őrület leszállt a vászonról vagy képernyőről, bár az áldozatok és társaik először nem is hittek a fülüknek, szemüknek, hogy ez most nem film, és nem is tűzijáték, hogy valóban lőnek rájuk, a tragédia képei borzalommal töltik el a fél világot, s kajánkodik a másik fél. A dolog nagyon is komoly és elgondolkoztató.

A terrorista merényletekkel és tömegmészárlással kapcsolatban álhíreket gyártó és forgalmazó médiákat bűnözőknek, a probléma és nem a mediatizálás, és főként nem a lehetséges megoldás, részének kellene tekinteni, akként büntetni. Elképedve nézhettük, ahogy a magyar állami tévé arról „tudósított” a Las Vegas-i mészárlás kapcsán, hogy az elborult merénylő hónapokkal ezelőtt átállt az iszlám vallásra és ehhez kapcsolódik őrült tette. Egyetlen más forrást sem találni, mely ezt a sanda, sőt aljas hipotézist mégcsak meg is említené (a szélsőséges közösségi médiák bejegyzéseit, hadd ne firtassuk), azzal együtt, hogy mint várható volt, a ISIS ezt is magára vállalta, bár semmi köze nem volt/nincs a történtekhez. Mondom, nem arról beszélek, hogy a nekivadult közösségi média, az interneten ücsörgő csőcselék, aki mindig mindenben a szélsőséges hecc híve és elkötelezett közvetítője, viccesnek találja és elhumorizál a tragédia körülményein, csakazértis összehozza a tömegmészárlást a gyűlölködés általános tárgyával az iszlámmal, hanem egy hivatalos tévécsatorna ténykedéséről. És néhány óra múlva minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Nem is arra gondolok, ugyan már, hogy valakinek felelősséget is kellene vállalnia a félrevezetésért, a manipulációért – ahol a korrupció bevallottan kormánypolitika, hogy és miért is történhetne ilyesmi –, hanem arra, hogy kiáll valaki a stúdióban és legalább haloványan elnézést kér, bevallva, hogy tévedtek. A dolog akkor is hallatlanul káros lenne, a gyűlöletet tovább táplálták, a bejelentett álhír szubliminálisan is megteszi a maga hatását, ugye-ugye, ha nem a menekültek, hát akkor is csak az iszlamisták követnek/követhetnek el csupán ilyen gaztettet, a médiamerénylet tehát megtörtént. Ha valaki azt gondolná, hogy a vegasi tömegmészárlás és elkövetőjének „magyarországi magyarra való ilyetén lefordítása”, „megmagyarázása” mellékszál lenne, biztosíthatom, hogy egyáltalán nem az. A kollektív emlékezet – természeténél fogva, ahogy majd összesűríti és leegyszerűsíti, valamint memorizálja ezt a rémtettet is – ezt a nem létező nexust fogja érvényes magyarázatként, a gyűlöletkampányok „magától értetődő” vörösszálára felfűzni: „nekünk így monta a tévé, így tuggyuk”.

Rátérve a tragikus eseményre, függetlenül attól, hogy hogyan mediatizálják, miféle pletykák és álhíreknek ad alkalmat, elsősorban egy nagyon is aktuális és súlyos politikai kérdéshez, a fegyvertartási szabályozásokhoz kapcsolható, ami egy gazdasági érdekekből megszállt és fogvatartott téma, amellyel nem tud mit kezdeni sem a teljes amerikai, sem, és különösképpen a demokrata/liberális politika. T.i. őrültek és ámokfutók, instabil és elborult emberek – mindegy is milyen okból azok – szép számmal vannak másfele is, viszont a tömegmészárlás bajnoka az USA, és ez tagadhatatlanul, ha úgy tetszik szociológiailag, vagy a statisztikák által igazoltan, összefügg a fegyverviselés hagyományosan és jelenleg is megengedő szabályozásával. A fegyverviselés joga – az Alkotmány 2-ik módosításának megfelelő cikkelye – 1791-ből datál, azaz egy olyan korból, amikor a kiterjedt, és nyugati felén alig belakott, összefüggő adminisztrációval sem rendelkező állam hozott, hogy polgárai megvédhessék magukat, családjukat és vagyonukat, még a legelszigeteltebb településeken is, minden betűjében elévült. Ami helyesnek tűnt a XVIII. sz.-i viszonyokra igencsak visszájára sül el (hogy stílusosan mondjam) a XXI. sz-ra, a fegyvergyárak lobbija viszont, megakadályozza a szigorítást. Sőt, mivel az eredeti szabályozás nem volt egyértelmű, egy 2008-as Legfelsőbb Bíróság-i határozat mondja ki a jogot kézifegyver birtoklásáról és viseléséről, amivel szép számban élnek is az állampolgárok.

Most sokan azt mondhatják, hogy ez a kérdés tipikusan amerikai és mi közünk hozzá?, de hát hogyne lenne közünk?, és nemcsak azért mert sokan követendőnek és kívánatosnak tartják azt a konzervatív politikai álláspontot, mely tradícióra hivatkozva akadályozza meg a fegyverbirtoklás/viselés szigorítását és ellenőrzését. De, azért is mert itt – szinte élő egyenesben – a lehető legrosszabb példa játszódott/ik le. A médiák közvetítette borzalom képei nem arra ösztönöznek sokakat – nem is biztos, hogy a többségben ezt váltják ki –, hogy elszörnyülködjenek, hogy a szigorítást helyeseljék, hogy elképzeljék a félelmet és átéljék ártatlan emberek halálát, vagy súlyos sérülését. Hanem a gyűlölködés nevében, anti-amerikanistaként (mint ahogy a terrorszervezetek most magukra vállalják a mészárlást), tapsikolnak és kaján módon kommentálják, mondván: úgy kell az amcsiknak.

Márpedig ha kivész a szolidaritás, az együttérzés emberi érzéke, és a mások szenvedését nemcsak távolságtartó módon, hanem közömbösen tekintjük, előgyártott összeesküvés elméletek megerősítésére, a gyűlölet további szítására, magunk alatt vágjuk. Ha nincsenek könnyeink az ártatlan halottakat elsiratni, és erős akaratunk a terror és horror megakadályozására, a világ bármely pontján is történne a vérengzés, emberségünkből vetkőzünk ki, a humanizmus veszít, az összemberi szolidaritás. Aki a gyilkosokkal tart az az emberiség immunrendszerét gyengíti, mindenkiét: a terror és tömeges gyilkosságok globális problémák. Nemcsak azért mert bármelyikünkkel megeshetik, hogy rosszkor, rossz helyen vagyunk, hanem, mert a félelem általános szétterjedése, az embertelenség térnyerése, antropológiai alapjainkat kezdi ki, elaljasít.

Magyari Nándor László

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .