Ezért május elseje a munka ünnepe

0
1075

Évtizedek óta tartják május elsején a munka ünnepét, a szabadnap a rendszerváltás után is megmaradt Magyarországon, bár a szocializmus idején megszokott sörös-virslis-vurstlis felvonulások eltűntek. De vajon tudja, hogy miért pont ezen a napon van a munka ünnepe?

Május elsejei felvonulás 1985-ben.
Forrás: Wikimedia Commons / Fortepan

Május elseje valójában egy kettős jelentésű ünnep: a munka ünnepe mellett ilyenkor, a húsvéthoz hasonlóan, sokan a természet megújulását is ünneplik: ennek a szimbóluma a májusfa állítása, a zöld ág, amely évszázadokon át az udvarlási szándékot is jelképezte.

Május elseje azonban a legtöbb országban összefonódott a munka ünnepével. Ennek előzményeihez több mint 200 évet kell visszamennünk: az ipari forradalom után, 1817-ben Robert Owen brit gyártulajdonos fogalmazta meg elsőként koherens módon a munkások követeléseit. Ennek része volt a híressé vált

„nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás.”

Addig ugyanis nem volt ritka, hogy a munkásokat napi 12-16 órán keresztül dolgoztatták.

A kérdésben évtizedekig nem történt előrelépés. 1847-ben aztán Nagy-Britanniában 10 órában maximálták a nők és a gyerekek munkaidejét. A férfiakéról egyelőre nem volt szó. 1856-ban viszont hatalmas sztrájk kezdődött az ausztráliai Melbourne-ben, és itt a munkások végül sikerrel is jártak: bevezették a 8 órás munkaidőt.

A munkásmozgalom Amerikában is egyre erősebb lett, 1868-ban sikerült elérniük, hogy nyolc órára csökkentsék az állami alkalmazottak munkaidejét. A hetvenes évekbeli válság miatt azonban nőtt a munkanélküliség, ami szintén a munkaidő csökkentését sürgette. A nyolcvanas években egymást követték a sztrájkok, tüntetések. Közben

megjelentek a radikális mozgalmak,

a kommunisták és az anarchisták is, akik közül sokan német bevándorlók voltak.

Megalakult az Amerikai Munkások Szövetsége, amely 1886. május elsejére általános sztrájkot hirdetett. Ebben országosan 350 ezren vettek részt, több helyen összecsapások is kitörtek, Millwaukee-ban a rendőrök a tömegbe lőttek.

A leghíresebb és legtöbb következménnyel járó események azonban Chicagóban történtek. Itt is május elsején kezdődött egy nagy, munkabeszüntetéssel, tüntetéssel járó megmozdulás, amelyben több tízezren vettek részt. A tüntetők többször összecsaptak a rendőrökkel, akik háromszor fegyvert is használtak. Május harmadikán legalább két embert megöltek.

Tüntetés a Haymarket Square-en.
Forrás: Harper’s Weekly

A következő nap a Haymarket Square-en tartottak a sztrájkolók tiltakozó nagygyűlést, amelyet egy idő után a rendőrök fel akartak oszlatni. Eközben viszont a munkások közé vegyült anarchisták

bombát dobtak a rendőrök közé, akik tüzet nyitottak a tüntetőkre.

Legalább 11-en meghaltak (köztük hét rendőr), több tucatnyi volt a sebesült mindkét oldalon.

Ezután több száz embert tartóztattak le, és bár nem volt semmilyen bizonyíték arra, hogy közük volt a bombához, nyolc anarchistát elítéltek, korábbi írásaik és beszédeik alapján.

Ötöt közülük halálra ítéltek – négyüket a következő évben fel is akasztották, az ötödiket csak azért nem, mert előtte öngyilkos lett a börtönben. Kettőt életfogytiglanra, egyet pedig 15 évre ítéltek – ők 1893-ban kormányzói kegyelemmel szabadultak. Az ítéletet ugyanis rengetegen bírálták (például Oscar Wilde és G.B. Shaw), és az új kormányzó igazat adott nekik, mondván: soha nem derült ki, ki dobta a bombát.

Közben a chicagói eseményeknek más következményei is lettek. 1889. július 14-én Párizsban (a forradalom százéves évfordulóján) megalakult a II. Internacionálé, amely úgy döntött, hogy a chicagói tiltakozássorozat kezdetének évfordulóján,

1890. május elsején minden szakszervezet és más munkásszervezet tartson felvonulást a 8 órás munkaidőért,

ahol pedig ezt már bevezették, ott szolidaritásból vonuljanak fel.

Az első nemzetközi május elseje hatalmas siker volt, több tucat városban tartottak felvonulást. Magyarországon is ekkor „ünnepelték” először május elsejét.

A felvonulás aztán hagyománnyá vált – 1953-ban természetesen Sztálin fotójával.
Forrás: Wikimedia Commons

Egy évvel később, a II. Internacionálé második kongresszusa úgy döntött: május elsejét hivatalosan is a munkásosztály nemzetközi ünnepének nyilvánítja. Az 1904-es harmadik kongresszuson született határozat pedig kimondta, hogy minden ország szociáldemokrata pártja és hozzájuk kötődő szervezete

vonuljon fel minden május elsején

a nyolcórás munkaidőért, a munkásosztály „osztályszükségleteiért” és a békéért, és aznap minden munkásszervezet függessze fel a munkát, ahol ezt a testi épségük veszélyeztetése nélkül megteheti.

Május elseje így nemzetközi ünneppé vált, a bolsevik hatalomátvétel után a Szovjetunióban, majd a II. világháború után a keleti blokk országaiban az egyik központi ünneppé vált, bár közben némileg átalakult:

a munkások helyett a munka ünnepévé vált,

és összefonódott a természet megújulását ünneplő majálissal: a felvonulások mellett elengedhetetlen kellékké vált a sör, a virsli és a vurstli.

Forrás: Wikimedia Commons / Fortepan

Május elseje egyébként katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. Ezt XII. Pius pápa rendelte el 1955. május 1-jén.

A nap sok országban hivatalos állami szabadnap. Ugyanakkor az Egyesült Államokban, ahonnan tulajdonképp az egész kiindult, nem ilyenkor, hanem szeptember első hétfőjén tartják a munka ünnepét.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .