Donald Orbán és Trump Viktor

0
1209

Pár éve írtam egy ironikus cikket arról, hogy Orbán szelleme beleköltözött Nixonba. Az a cikk így kezdődött: Kerényi Imre a pilisi szívcsakránál nyíló féregjáraton keresztül megpróbált spirituális kapcsolatot létesíteni Orbán Viktor és Attila, a hun vezér között, sajnos azonban a számításokat Matolcsy Gyurkára bízták, akiről pedig köztudott, hogy hadilábon áll a matekkal. Ennek következtében aztán a Vezér szelleme eltévedt a téridő kontinuumban és végül Richard Nixonban kötött ki.

Tévedtem!

A Kedves Vezető szelleme ugyanis – mint az ma már teljesen egyértelmű – nem Nixonban, hanem Trumpban kötött ki.

Trump most ugyanazokat a baromságokat szajkózza, mint Orbán. Falat épít, migránsozik, szapulja az Európai Uniót és a Brexitnek örvendezik. Elege van a liberalizmusból, az emberi jogokból, a nők helye szerinte a konyhában vagy az ő punci fogdosó markában van. Ráadásul a Trump toronyban drágán kialakított lakása ugyanolyan giccses, mint a tervek szerint I. Orbán király lakosztálya lesz a budai várban.

Ha ez még nem lenne elég a szellem felismeréséhez, idézzük fel azt is, hogy az amcsi elnök nekiment a sajtónak (főtanácsadója szerint a média végre „fogja be a pofáját”), a civil szervezeteknek, a nemzetközi intézményeknek és persze beszólt a szomszédos országoknak is.

Vagy megint tévedek és minden fordítva történt?

Lehet, hogy Trump szelleme szállta meg Orbánt még évekkel ezelőtt? Még ez is lehet, ez legalább megmagyarázná Orbán hirtelen átváltozását radikális liberálisból nemzetieschkedő populistává.

Arról se feledkezzünk azért meg, hogy Trumpnak nehezebb a dolga, mint Orbánnak, Amerikában azért erős az ellenzék, működnek ellensúlyok, van még igazi sajtó.

Ha komolyabban próbálunk magyarázatot találni a szembetűnő hasonlóságokra, szomorúan azt kell megállapítanunk, hogy újabban világtendencia a populizmus, a szélsőjobboldal és a nacionalista népbutítás erősödése. Trump és Orbán mellett ott van például Erdogan, Putyin és Kaczynski.

Lehet, hogy nem csak a gazdaságban, hanem a politikában is vannak ciklikus válságok. Régen nem volt már világháború, viszont gazdasági válság és elszegényedő középosztály annál inkább. A félelem a nacionalista populizmus következményeitől már elpárolgott, az indulatok viszont könnyen felkorbácsolhatók lettek.

Remélem nincs igaza Gorbacsovnak, aki szerint már a harmadik világháború küszöbén állunk.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .