Két évtized után a NATO fegyveresei elhagyták Afganisztánt, és a tálibok napok alatt elfoglalták az országnak korábban a kabuli kormány által ellenőrzött területeit, a NATO-országok által kiképzett és felfegyverzett hadsereg ellenállás nélkül kapitulált.
Maga a két évtizeddel ezelőtti beavatkozás valószínűleg ugyanolyan tévedés volt, mint korábban a Szovjetunióé: akkor a szovjet hadsereg kényszerült megszégyenülve az ország elhagyására, most a NATO. Van azonban egy fontos különbség.
Azt nyilatkozta az ATV-ben egy magyar biztonságpolitikai szakértő, hogy Afganisztán nem érett a nyugati típusú demokráciára, és aki ilyesmit próbál ott megvalósítani, az szükségképpen belebukik. Annyiban ez talán igaz lehet, hogy
nincs az országban az iszlámhoz mérhető integráló erő, tehát külföldi katonai támogatás nélkül minden más társadalomszervezési kísérlet – akár a szovjet támogatású „szocialista”, akár a NATO-támogatású nyugatias – szétesik.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem élnek tömegesen olyanok Afganisztánban, akik szívesebben élnének egy – nevezzük így – nyitottabb világban, mint az iszlám emirátus, amit a tálibok most létrehoznak.
Például azok a nők, akik szívesen éltek eddig az emancipációnak azzal a fokával, ami az elmúlt két évtizedben ott megvalósult, szívesen tanulnak, dolgoznak, ami – mint az az elmúlt napokban kiderült – az emirátusban nem lesz lehetséges. Az afganisztáni lakosságnak ezt a részét szemlátomást nem sikerült olyan politikai erővé szervezni, amely belső bázisa lehetett volna a NATO-barát államnak, erőt adott volna hadseregének, és legalább alkupozíciót jelentett volna a tálibokkal szemben. Ez a dolog egyik fele.
A másik azonban az, hogy ha egyszer a NATO-hadseregek bevonultak Afganisztánba, ott két évtizeden át fenntartottak egy többé-kevésbé világi államot, és hozzászoktatták legalábbis a városi lakosság egy részét ezekhez a szabadabb viszonyokhoz, akkor nem lehet őket egyik napról a másikra védtelenül ott hagyni a tálibok kényére-kedvére.
Azokat, akik a NATO-alakulatok segítőjeként, személyzeteként dolgoztak az elmúlt években, azokkal szemben éreznek némi felelősséget, és megpróbálják őket kimenekíteni az országból – hiszen, ha maradnak, minden bizonnyal lemészárolják őket –, a többiekkel szemben azonban szemlátomást nem.
Ez pedig csúnya cserbenhagyás. Szerintem a nyugati világnak erkölcsi kötelessége, hogy a menekülőknek menedéket nyújtson, lehetőleg a szomszéd országokban, de ha ez nem megy, Európában vagy Amerikában. És
mivel az afganisztáni katonai akcióban Magyarország is részt vett, ez a kötelezettség Magyarországra is vonatkozik.
Akkor is, ha az Orbán-kormány ilyesmire nem lesz hajlandó, és ellenzéke sem fogja ezt számon kérni tőle.
Tamás,nem jó úton közlekedsz ! Nem tartozunk mi az afgánoknak, de a Nyugat egésze sem tartozik nekik semmivel sem. Ahogy mi is itthon, kaptak, kaptunk egy jó esélyt, anyagilag kisámfázva, oszt nem bírtunk élni vele. Ennyike. A Nyugat nem akar belehalni abba, hogy sok jó ember él szanaszét, és mindet neki kelljen megmentenie !