Az USA téved, ha azt hiszi, hogy a tálibokkal együttműködhet a terrorizmus megfékezésében. Az amerikai külügyminiszter és a vezérkari főnök ezt a reményt fejezte ki, de a Der Spiegel szerint szó sincs arról, hogy a tálibok és az Iszlám Állam egymás ellensége lenne.
“Azt hiszem elkerülhetetlen, hogy Afganisztánban a terroristák olyan központot hozzanak létre ahonnan büntetlenül akciókat indíthatnak külföldön is” – mondta Obama elnök terrorelhárításának egyik vezetője. William Wechsler államtitkár helyettesi rangban koordinálta az Obama kormányzat terrorizmus ellenes akcióit. Célzása egyertelműen arra utal, hogy Afganisztán éppúgy a nemzetközi terrorizmus központjává válhat mint a tálibok első uralmának idején (1996-2001). Akkor Oszama bin Laden és az Al Kaida más vezetői itt szervezték meg a nagy terrortámadást az USA ellen, melynek most szeptember 11-én volt a huszadik évfordulója. Az Al Kaida iraki szervezetéből alakult meg az Iszlám állam, melynek öngyilkos merénylői bombákat robbantottak a kabuli repülőtéren – 13 amerikai katona is meghalt.
Washingtonban úgy gondolják, hogy komoly ellentét van a tálibok és az Iszlám Állam között, de a Der Spiegel szerint – épp ellenkezőleg – a két szervezet kiegészíti egymást Afganisztánban.
Miért? A tálibok szinte kizárólag a pastun többségre támaszkodnak, minden vezetőjük ebből a közösségből jön. Csakhogy a lakosság majdnem fele nem pastun, de az Iszlám Államot ez nem érdekli, mert nem nemzetiségi hanem vallási alapon áll. Az Afganisztán északi részén élő tadzsikok, üzbégek számára tehát ők sokkal elfogadhatóbbnak tűnhetnek mint a tálibok. Pakisztánban működik egy üzbég és egy ujgur dandár az Al Kaida vezérletével. Az ujgur kapcsolat különösen Kínát izgathatja, de a tálibok megígérték Tiencsinben Vang Ji külügyminiszternek, hogy nem támogatják az iszlamista ujgur szervezet a Hszincsiang-Ujgur határtartományban.
Ki hisz a táliboknak?
Blinken külügyminiszter kijelentette: a tálibok kötelezettséget vállaltak arra, hogy Afganisztán nem lesz olyan akciók központja, melyek az USA-t és szövetségeseit fenyegethetik.
Mike Milley tábornok, vezérkari főnök így indokolta meg az együttműködést a tálibokkal: háborúban igyekszünk a minimálisra redukálni a veszteséget, így nem mindig azt tesszük, amit valójában szeretnénk.
Vali Nasr, aki Obama idején a külügyben dolgozott, és most a Johns Hopkins egyetemen tanít, úgy véli, hogy a tálibok nem ismétlik meg korábbi hibáikat.
“A tálibok tudják, hogy az amerikaiak azért nem jönnek vissza, mert Afganisztánba újra rákényszerítik a sariát, és ezzel megsértik a nők jogait. Csak akkor jönnek vissza, ha újra emberek halnak meg New Yorkban egy olyan terv alapján, melyet Afganisztánban eszeltek ki.”
2001-ben az amerikai csapatok erre válaszul vonultak be Afganisztánba. Sőt NATO akció indult hiszen egy tagállamot megtámadtak, ezért a többiek értelemszerűen segítséget nyújtottak. Ezen az alapon állomásoztak magyar katonák is Afganisztánban. Joe Biden elnök úgy döntött a gyors csapat kivonásról, hogy erről előtte nem konzultált NATO partnereivel. A Bundestag még idén májusban is meghosszabbította a német csapatok állomásoztatását Afganisztánban, mert az USA egyáltalán nem konzultált Berlinnel – írja a Der Spiegel.
“Teljesen megértem ezek után, hogy európai és ázsiai szövetségeseink azt kérdezik: meddig vonul vissza az USA?”
– hangsúlyozza Wechsler, aki államtitkár helyettesként koordinálta a terrorizmus elleni harcot a washingtoni külügyben Obama idején, jelenleg az Atlantic Councilnak dolgozik. Az európai szövetségeseknek azt tanácsolja: álljanak a saját lábukra! Tervezzék maguk a jövőjüket!
“Ha európai lennék, akkor azt a kulcskérdést tenném fel, hogy mi is az én stratégiai érdekem, és hogy érhetem azt el?”
Erre egyáltalán nem könnyű a válasz, de Wechsler, aki a terrorelhárítást irányította Obama idején, egy dologban biztos: a válasznak Európa számára nem Washingtonból kell jönnie! – fejezi be cikkét a Der Spiegel.
Több mint 130 embert öltek meg a francia fővárosban és környékén iszlamista kommandósok 2015 novemberében. A most kezdődő per számos kérdést felvet, de nem biztos, hogy választ kapunk rá, mert a vallomások egy részét 50 évre titkosítják.
8 kommandós csapat gyilkolt szinte egyidőben Párizsban és a környéken, hogy ily módon is megnehezítsék a védekezést. A francia hatóságokat teljes meglepetésként érte a támadás, melyet az iszlamista gyilkosok azzal indokoltak, hogy a Charlie Hebdo című hetilap karikatúrákat közölt Mohamed prófétáról. Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet vállalta a felelősséget az akciókért, melyet azután Belgiumban is folytattak. Ott a halálos áldozatok száma 32 volt.
Amerikai hibák
Az USA és szövetségesei mondvacsinált ürüggyel bevonultak Irakba, hogy leszámoljanak Szaddám Huszein rendszerével. A diktátort elfogták és felkötötték. A hadsereget és a titkosszolgálatokat feloszlatták. Többezer jól képzett tiszt került az utcára. Közülük sokan beléptek az Iszlám Állam nevű terrorszervezetbe. Ez az iszlamista szervezet az Al Kaida iraki szárnyából alakult meg, és három éven keresztül uralkodott Irak és Szíria szunnita muzulmán területein. Az amerikaiak azzal követték el a második hibát, hogy elnézték az Iszlám Állam megerősödését, mert ellensúlyt kerestek a siita Iránnal szemben.
A harmadik amerikai hiba az volt, hogy jóváhagyták Erdogan török elnök és az Iszlám Állam együttműködését. Ennek eredményeképp Erdogan fia árusította az Iszlám Állam olaját a világpiacon. A török titkosszolgálat is együttműködött az Iszlám Állammal. Szaddám Huszein tisztikarának jó részét a Szovjetunióban képezték ki, ezért sokan közülük kiváló orosz kapcsolatokkal rendelkeztek.
Az Iszlám Állam franciaországi és belgiumi terrorakcióit katonai precizitással Szaddám Husszein egykori tisztjei tervezték meg, és a szervezés során igénybe vették a török és az orosz titkosszolgálat segítségét is. Ezért érte meglepetés a francia terrorelhárítást, amely nem számított ilyen professzionálisan megszervezett merényletsorozatra Párizsban és a környéken.
Franciaországban, ahol a rendőrség és a titkosszolgálatok egyetlen vezetőjét sem vonták felelősségre a merényletsorozat miatt.
Két évtized után a NATO fegyveresei elhagyták Afganisztánt, és a tálibok napok alatt elfoglalták az országnak korábban a kabuli kormány által ellenőrzött területeit, a NATO-országok által kiképzett és felfegyverzett hadsereg ellenállás nélkül kapitulált.
Maga a két évtizeddel ezelőtti beavatkozás valószínűleg ugyanolyan tévedés volt, mint korábban a Szovjetunióé: akkor a szovjet hadsereg kényszerült megszégyenülve az ország elhagyására, most a NATO. Van azonban egy fontos különbség.
Azt nyilatkozta az ATV-ben egy magyar biztonságpolitikai szakértő, hogy Afganisztán nem érett a nyugati típusú demokráciára, és aki ilyesmit próbál ott megvalósítani, az szükségképpen belebukik. Annyiban ez talán igaz lehet, hogy
nincs az országban az iszlámhoz mérhető integráló erő, tehát külföldi katonai támogatás nélkül minden más társadalomszervezési kísérlet – akár a szovjet támogatású „szocialista”, akár a NATO-támogatású nyugatias – szétesik.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem élnek tömegesen olyanok Afganisztánban, akik szívesebben élnének egy – nevezzük így – nyitottabb világban, mint az iszlám emirátus, amit a tálibok most létrehoznak.
Például azok a nők, akik szívesen éltek eddig az emancipációnak azzal a fokával, ami az elmúlt két évtizedben ott megvalósult, szívesen tanulnak, dolgoznak, ami – mint az az elmúlt napokban kiderült – az emirátusban nem lesz lehetséges. Az afganisztáni lakosságnak ezt a részét szemlátomást nem sikerült olyan politikai erővé szervezni, amely belső bázisa lehetett volna a NATO-barát államnak, erőt adott volna hadseregének, és legalább alkupozíciót jelentett volna a tálibokkal szemben. Ez a dolog egyik fele.
A másik azonban az, hogy ha egyszer a NATO-hadseregek bevonultak Afganisztánba, ott két évtizeden át fenntartottak egy többé-kevésbé világi államot, és hozzászoktatták legalábbis a városi lakosság egy részét ezekhez a szabadabb viszonyokhoz, akkor nem lehet őket egyik napról a másikra védtelenül ott hagyni a tálibok kényére-kedvére.
Azokat, akik a NATO-alakulatok segítőjeként, személyzeteként dolgoztak az elmúlt években, azokkal szemben éreznek némi felelősséget, és megpróbálják őket kimenekíteni az országból – hiszen, ha maradnak, minden bizonnyal lemészárolják őket –, a többiekkel szemben azonban szemlátomást nem.
Ez pedig csúnya cserbenhagyás. Szerintem a nyugati világnak erkölcsi kötelessége, hogy a menekülőknek menedéket nyújtson, lehetőleg a szomszéd országokban, de ha ez nem megy, Európában vagy Amerikában. És
mivel az afganisztáni katonai akcióban Magyarország is részt vett, ez a kötelezettség Magyarországra is vonatkozik.
Akkor is, ha az Orbán-kormány ilyesmire nem lesz hajlandó, és ellenzéke sem fogja ezt számon kérni tőle.
Abdullah Qardash, Abu Omar al Turkmani néven irányítja a fanatikus terrorista szervezetet miután az amerikaiak légicsapása megölte elődjét és barátját, Abubakr al Bagdadit.
Oszama bin Laden óta mindeddig arab vezér állt az iszlamista fanatikus terrorszervezet élén. Most viszont egy olyan türkmén vezető irányítja az Iszlám államot, aki jó kapcsolatokat ápol a török titkosszolgálattal. Abu Omar al Turkmani testvére Törökországban irányít egy iszlamista szervezetet, amely nyíltan együttműködik Erdogan rendszerével.
Szíria és Líbia
Ebben a két országban elsősorban olyan türkmén milíciák küzdenek Erdogan zászlaja alatt, melyeket szoros szálak fűznek az Iszlám államhoz. Szíriában Asszad elnök csapatai ellen küzdenek míg Líbiában a kormány csapatokat támogatják Haftar tábornok ellen. A törökök mindkét államban szembekerültek Oroszországgal, mellyel pedig szövetségben állnak a Közel Keleten.
A CIA szerepe
Abubakr al Bagdadi és türkmén barátja, Abu Omar al Turkmani együtt ültek egy iraki börtönben Szaddám Husszein bukása után. Korábban minden bizonnyal a diktátor titkosszolgálatának dolgoztak, mert Szaddám Husszein élete vége felé a szalafistákra alapozta a hatalmát. Mindkét lecsukott szalafista vezető az Al Kaida embere volt Irakban.
Ezért kerültek börtönbe azután, hogy Szaddám Husszein rendszerét legyőzték az amerikaiak. A hivatalos verzió szerint a két al Kaida főnök megszökött a börtönből. Az igazság azonban az – írja a párizsi Le Monde – hogy jó magaviseletük miatt engedték őket szabadon!
Abubakr al Bagdadi vállalta a szunnita milícia megszervezését, hogy megakadályozza Irán hatalomátvételét Irakban, ahol a lakosság többsége síita volt.
Az Al Kaida a CIA támogatásával szervezte meg az Iszlám államot, amelynek élén azután Abubakr al Bagdadi kalifának vagyis Mohamed próféta utódának kiáltotta ki magát. Oszama bin Ladenhez hasonlóan szakított az USA-val. Így aztán rövid életű lett az Iszlám állam. Az amerikaiak levadászták Abubakr al Bagdadit, a bukott kalifát. Ám az iszlamista szervezet megmaradt, és élére a “jó tanítvány” Abu Omar al Turkmani került.
A nevéből is látszik, hogy nem arab. Ami azért probléma, mert elődje Mohamed próféta leszármazottjának vallotta magát. Persze a török szultánok is kalifák voltak: arra hivatkoztak, hogy az ő kezükben van Mekka és ők vezetik a muzulmán világot. Abu Omar al Turkmani az új “szultán”, Erdogan szövetségese vagy sokkal inkább alattvalója. A francia sajtó már a nagy párizsi merénylet sorozat után arról írt, hogy az iszlamista terrorakciók mögött a törökök titkosszolgálata áll. Ezentúl ezt már nehezebb lesz cáfolni …
Orosz tábori csendőrök kitűzték hazájuk lobogóját Szíriában, nem messze Rakka városától, ahol korábban az Iszlám állam fővárosa volt. Az Iszlám állam bukása után amerikai csapatok foglalták el.
Tál Samin stratégiai ponton fekszik: amellett az országút mellett van, amely összeköti Szíria középső részét az északi területekkel. Itt nemrég még a kurd milícia tartotta fenn a rendet, mely döntő szerepet játszott az Iszlám állam legyőzésében. Az amerikaiak teljes mértékben támogatták a kurdokat, akik az ő légi támogatásuk és hírszerzésük nélkül nem lettek volna képesek legyőzni az Iszlám államot.
Trump cserbenhagyta a kurdokat
Bár tábornokai ezt ellenezték, az amerikai elnök úgy döntött: kivonja a csapatainak nagy részét Szíriából. Ezt Erdogan elnök követelte, aki le akart számolni a kurd milíciával Szíriában. A török államfőnek komoly zsarolási potenciálja volt: birtokába jutott egy olyan információ, mely szerint Trump elnök veje engedélyezte Mohamed bin Szalman szaúdi trónörökösnek egy ellenzéki újságíró meggyilkolását Isztambulban. Trump elnöknek a választási kampányban nem jött volna jól egy ilyen leleplezés. Ezért inkább kivonta csapatait, és lehetővé tette a törökök előrenyomulását a kérdéses területen Szíriában. Csakhogy a kurdok is észbekaptak és lepaktáltak Asszad szír elnökkel. Akit meg az oroszok támogatnak. Putyin és Erdogan ezek után megegyezett a terület felosztásában. Így jutottak orosz tábori csendőrök arra a támaszpontra, ahol nemrég még a csillagos sávos amerikai zászló lobogott. Putyin ezzel is demonstrálni kívánja, hogy ő az úr a Közel Keleten, de az amerikaiak példája is azt mutatja: annyira cseppfolyós a helyzet a világnak ezen a részén, hogy a dicsőség nagyon gyorsan elmúlhat…
Az USA által kitalált ivadéknak nevezte az Iszlám állam vezérét az orosz diplomácia vezetője. Lavrov külügyminiszter visszhangozta Asszad szíriai elnök gyanúját: lehet, hogy Abu Bakr al- Bagdadi nem is halt meg – ahogy azt Trump elnök állította!
Az viszont biztos, hogy az amerikaiak hozták helyzetbe Abu Bakr al-Bagdadit azzal, hogy illegálisan megszállták Irakot és lerombolták az iraki államot. Abu Bakr al-Bagdadi egy olyan börtönben kezdte meg a karrierjét, mely az amerikaiak ellenőrzése alatt állt – hangsúlyozta Lavrov orosz külügyminiszter.
Moszkvában gyakran hangoztatták, hogy az Iszlám állam az USA által létrehozott politikai konstrukció, melynek a célja az, hogy vallás háborút folytasson Irán ellen. Megakadályozva azt, hogy Iránt és libanoni szövetségesét, a Hezbollah siita milíciát folyosó kösse össze egymással. A kapcsolat végül létrejött Szíriában, ahol az irániak és a Hezbollah együtt küzdöttek a kormánycsapatokkal az Iszlám állam ellen. Asszad szír elnök is azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy a saját céljaira használja ki az iszlamista fanatizmust a Közel Keleten.
Nem őrizhetjük a végtelenségig az Iszlám állam harcosait és családtagjaikat – hangsúlyozta Törökország belügyminisztere. Sajtóértekezletén Szulejman Szojlu belügyminiszter felelőtlennek nevezte az európai államok magatartását, mert azok nem akarják visszafogadni azokat a dzsihád harcosokat, akik európai államok polgárai.
Az Iszlám állam fénykorában ezer számra vándoroltak ki iszlamista fiatalok Európából a Közel Keletre, hogy ott részt vegyenek a vallás háborúban. Jelentős részük elesett a harcokban, de sokan fogságba kerültek. A kurd milícia sok dzsihád harcost és családtagot őrzött Szíria északi részén. Minthogy a törökök kivonulására késztették a kurdokat, ezért a dzsihád harcos probléma is Törökországra maradt. Menetközben mintegy ötszáz dzsihád harcos megszökött, az ő sorsukról senki nem tud semmit. Az európai államok nem akarják visszafogadni a dzsihád harcosokat, mert attól tartanak, hogy Európában merényleteket követnének el. Brüsszelben a Zsidó múzeum ellen egy olyan dzsihád harcos követett el merényletet, aki a Közel Keletről tért vissza hazájába. Négy embert megölt és többet megsebesített. Elfogták és életfogytiglani börtönre ítélték.
Sok európai állam úgy akarja ezt megakadályozni, hogy megfosztja állampolgárságuktól a dzsihád harcosokat. Így tett Nagy Britannia, Hollandia, Franciaország és Dánia. A török külügyminiszter képmutatónak nevezte ezt a viselkedést mondván: az európai államok rábízzák a törökökre, hogy foglalkozzanak ők a dzsihád harcosokkal! Törökországban nagyszámú antiterrorista akciókat hajtottak végre az elmúlt napokban, hogy megelőzzék a dzsihád harcosok esetleges merényleteit.
Erdogan elnök magatartása meglehetősen kétértelmű az Iszlám állammal szemben.
Amíg fennállt a fanatikus rendszer Szíriában és Irakban, a törökök jó kapcsolatot építettek ki vele. Erdogan elnök fia intézte az Iszlám állam olajkészletének értékesítését a világpiacon. A törökök fegyvereket adtak el az Iszlám államnak.
A francia terrorelhárítás szerint a török titkosszolgálat segíthet az Iszlám államnak megszervezni a nagy franciaországi merénylet sorozatot. Mindeközben a kurd milícia hősiesen harcolt az Iszlám állam ellen. A törökök azonban őket vádolják terrorizmussal, és kényszerítették a kurd milíciát arra, hogy feladja a helyi autonómiát.
A törökök akcióját elítélte az Európai Unió, de Magyarország nem. Erdogan elnök köszönetet mondott ezért Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek.
Egy év alatt csökkent a terrortámadások száma az EU-ban, a befejezetteké és a sikerteleneké is, nőtt a megakadályozottaké. Tucantyi halálos áldozatot követeltek az attakok, ötödannyit, mint 2017-ben, de mind dzsihadista merénylettől. A támadások kétharmada viszont etnikai és szeparatista jellegű volt. Minket senki se akart megtámadni.
Tavaly összesen 129 politikai indíttatású támadást regisztráltak az EU-ban. Ezek magukba foglalták a sikeres, a felszámolt és sikertelen eseteket is – derül ki az Europol éves jelentéséből. A legtöbb cselekmény, 60, Nagy-Britanniában történt, Franciaországban (30), Olaszországban (13), Spanyolországban (11) volt kétszámjegyű merénylet. Egy évvel korábban még 205 támadást hajtottak végre.
Javult a felderítés
Sokat mondóak azok az adatok, amelyek szerint a 2017-es 10-hez képest harmadával kevesebb (7) befejezett támadás volt. A sikerteleneké 12-ről egyre esett, a felszámolt, megakadályozott próbálkozásokból viszont több lett, 16 a 11-gyel szemben. Vagyis jelentősen javult a bűnügyi szervezetek felderítő munkája.
Tavaly 13 embert öltek meg a terrorista támadásokban, és ezek mindegyike dzsihadista volt, és magányos merénylő volt az elkövető.
További 53 ember szenvedett sérülést (46 volt dzsihadista eset). Ez jelentős csökkenés a 2017-es évhez képest, amikor tíz támadásban 62 embert öltek meg.
Egy év alatt 33-ról 24-re csökkent az elfojtott, sikertelen és befejezett dzsihádista terrortámadások száma.
Minden második lefogás dzsihadistáé, nálunk egy se volt
Az EU-ban tavaly 1056 letartóztatást hajtottak végre terrorista bűncselekmények miatt. Ezek közül 511 a dzsihádista terrorizmushoz kapcsolódik. Franciaországban a legmagasabb letartóztatások száma 310 volt, ezt követi az Egyesült Királyság 273-val, Belgium pedig 166-tal.
A támadások és a terrorizmus miatti letartóztatások számait mutatja a statista.com grafikonja országonként.
Forrás: statista.com
Az ábrából, és az Europol jelentéséből is kiderül, hogy Magyarországot senki se akarta megtámadni: az 1056 letartóztatás között egyetlen magyar esetet se tartanak nyilván.
A „sajátok” elleni támadás messze a legtöbb
Annak ellenére, hogy nem eredményeztek haláleseteket, az etno-nacionalista és szeparatista támadások száma az EU-ban továbbra is meghaladják a tisztán terrorista támadásokét. A 129 támadás nagy része (83) etnonacionalizmusból és a szeparatizmusból fakadt, vagyis
az összes ilyen erőszakos cselekmény közel kétharmada nem az iszlám terrorizmus számlájára írandó.
A tendencia itt is csökkenő: 2017-ben 137 volt az etnonacionalista és szeparatista erőszakcselekmény, 33 dzsihadista és 24 szélsőbalos.
Forrás: Europol
A tendencia 2017-ben hasonló volt, amikor 137 etnonacionalista és szeparatista támadás volt, szemben a 33 dzsihádista és 24 szélsőbalos erőszakkal. Az összes dzsihádista terrortámadás egy személyes volt, célpontjai civilek és a hatalom szimbólumai. Az elkövetők motivációja és más radikalizált egyének vagy terrorista csoportok közötti kapcsolatok gyakran nem voltak egyértelműek az Europol jelentése szerint. A mentális egészségügyi problémák hozzájárultak a jelenség összetettségéhez.
Kevés iszlamista áramlik vissza Európába
Az európai rendőri szervezet értékelése szerint nagyon alacsony volt az olyan külföldön „működő” európai külföldi terrorista harcosok száma, akik 2018-ban utaztak az iraki és szíriai konfliktuszónába. A dzsihádistákat továbbra is főképpen az Iszlám Állam propagandája inspirálta. Ehhez hasonlóan az EU-ba visszatérők száma is nagyon alacsony maradt, miközben több száz európai polgárt továbbra is fogva tartanak Irakban és Szíriában. „Nem tűnik rendszerszintűnek” a terroristák általi visszaélés az EU-ba való belépésre irányuló migrációval. Vagyis továbbra sem számottevő a menekülők közé rejtőző ex-ISIS-tagok száma, amivel sok európai párt és politikus ijesztget.
A 27 éves Jennifer W. az első olyan német állampolgár, akit azok miatt a bűnök miatt állítanak bíróság elé, melyeket az Iszlám állam területén követett el Irakban és Szíriában. Jennifer W. az Iszlám állam katonája volt: az erkölcsrendészeten szolgált. Ezért havonta 70-100 dolláros fizetést kapott Moszul városában.
Különleges juttatás: egy 5 éves rabszolga kislány
Az Iszlám állam az elfoglalt terülteken könyörtelenül lépett fel a vallási és nemzeti kisebbségekkel szemben. Akiket nem öltek meg, azokat rabszolgának adták el mint azt az ötéves kislányt is, aki feltehetően a jezidi szektához tartozott. Jennifer W., aki férjhez ment egy helyi dzsihád harcoshoz, juttatásként kapta a rabszolga kislányt hű szolgálataiért. A kislány rettegett a dzsihád harcos házaspártól, és ezért rendszeresen bepisilt. Szörnyű büntetést találtak ki a számára:
Megláncolták és a tűző napon hagyták szomjan halni
A hitetlen gyerekeknek is veszniük kell! – hangoztatta Jennifer W. amikor a szomszédok kérdőre vonták az ötéves kislány szörnyű halála miatt.
Az Iszlám állam a fronton elbukott. Ezt követően Jennifer W. Ankarában a német nagykövetségen jelentkezett: haza kíván térni! Letartóztatták, de nem volt ellene bizonyíték. Ezért szabadon hazatérhetett Németországba. Most letartóztatták, mert a helyi hatóságok elküldték a megfelelő bizonyítékokat Németországba. Így Jennifer W.-nek saját hazája bírósága előtt kell védekeznie azzal a szörnyű váddal szemben, hogy dzsihád harcos férjével együtt kínhalálra ítéltek egy ötéves kislányt.
Állandósultak a dzsihádisták által végrehajtott támadások Irakban, közben pedig az Iszlám Államhoz köthető terroristák újabb országokban követtek el merényleteket. A kalifátus összeomlása nem érte felkészületlenül a terrorszervezet vezetőit: visszatértek ahhoz a stratégiához, amely hasonló helyzetben egyszer már sikerre vezetett.
Biciklis turistákat gázoltak el két hete Tádzsikisztánban: a héttagú csoportból két amerikai, egy svájci és egy holland biciklis meghalt. A merénylet elkövetőjeként nem sokkal később az Iszlám Állam jelentkezett, és videót is közöltek a támadókról.
Ezen az látszik, hogy öt fiatal férfi egy fa alatt ül a hegyvidéken, mögöttük a terrorszervezet zászlajával. Arról beszélnek, hogy a tádzsik vezetők elhagyták hitüket, megengedték, hogy hitetlenek foglalják el az országot, majd
hűséget fogadtak Abu Bakr al-Bagdadinak, az Iszlám Állam vezetőjének,
és felesküdtek a hitetlenek elleni támadásra.
A tádzsik hatóságok szerint kések és lőfegyverek is voltak náluk. A csoport tagjai közül négyet azóta elfogtak, négy másikat agyonlőttek.
A tádzsikisztáni merénylők. Fotó: Amak
Nem ez volt az Iszlám Állam által adott egyetlen életjel az elmúlt hetekben. Szíria asz-Szuvajda nevű tartományában több öngyilkos merényletet is végrehajtottak, az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja nevű szervezet jelentése szerint 255 embert öltek meg. Emellett
sok nőt és gyereket el is raboltak.
Júliusban végrehajtottak egy merényletet Pakisztán Beludzsisztán nevű tartományában is, itt 159-en haltak meg.
Pedig Donald Trump már többször büszkélkedett azzal, hogy legyőzték a terrorszervezetet, Helsinkiben, Putyinnal való találkozóján pedig azt mondta: az Iszlám Állam elleni harc 98-99%-ban véget ért. Az iraki kormány meg már decemberben bejelentette, hogy legyőzték a terroristákat, és olyan hírek is voltak, hogy maga Abu Bakr al-Bagdadi is súlyosan megsérült.
Akkor mi történt?
Valójában az Iszlám Állam már hónapokkal korábban felkészült a katonai vereségekre és elkezdte újjászervezni magát. Jennifer Cafarella, az Institute for the Study of War nevű think tank elemzője nemrég az NPR-nek arról beszélt, hogy a szervezet vezetői felismerték: nem tudnak kitartani a koalíciós erőkkel szemben és el fogják veszíteni a területük nagy részét, de ezt nem tekintették úgy, hogy a háborút is elvesztették. Ehelyett
elkezdtek a túlélésre berendezkedni, és felkészültek a harc következő szakaszára.
A helyzet ráadásul nem is új nekik: 11 évvel ezelőtt egyszer már gyakorlatilag minden érintett kormány bejelentette, hogy legyőzték az Iszlám Állam elődszervezetét, az iraki al-Kaidát, amely akkor valóban az összeomlás és teljes eljelentéktelenedés határára jutott.
Ahogy korábban is írtunk róla, az iraki al-Kaida 2003 és 2006 között rettegésben tartotta Irakot. A jordániai származású Abu Muszab az-Zarkávi által alapított és vezetett szervezet féktelen brutalitásáról volt hírhedt, emberei rengeteg véres merényletet követtek el (2003-ban például a bagdadi ENSZ-képviselet, a jordániai nagykövetség és a nedzsefi mecset ellen), és ők tettek közzé olyan videókat is, amelyeken amerikai túszokat fejeztek le.
Kegyetlensége miatt azonban az őt eleinte a síita elnyomás miatt támogató szunniták is elfordultak Zarkávitól, aki 2006 júniusában egy amerikai légicsapásban meghalt, a következő években pedig az Iraki Iszlám Állam nevet felvevő szervezet folyamatosan gyengült. Vezetőit sorra megölték vagy elfogták,
egy adott ponton állítólag mindössze néhány tucatnyi tagja maradt.
Szinte szó szerint a föld alá, vagy a sivatagos vidékekre kényszerültek, alig volt pénzük, nem tudtak szabadon mozogni – vagyis hasonló volt a helyzet, mint most.
2010-ben azonban Abu Bakr al-Bagdadi került a szervezet élére, amely két-három év alatt feltámadt. 2013-ban már beszivárogtak Szíriába, közben kihasználták az iraki kormány elleni elégedetlenséget is, kiszabadították szimpatizánsaikat a börtönökből, majd célzott támadásokat hajtottak végre a katonák és rendőrök ellen. 2014 júliusában pedig, a második legnagyobb iraki város, Moszul elfoglalása után, kikiáltották a kalifátust.
Abu Bakr al-Bagdadi Fotó: MTI/EPA/Iszlám Állam
A New Statesman elemzése szerint az Iszlám Állam hatalma csúcspontján is több volt, mint egy állam: inkább egyfajta mozgalom, amelynek az államalapítás csak egy állomása volt. A dzsihádisták ugyanis
a világ végét megelőző végső harcra készülnek:
Mohamed jóslatainak megfelelően, aki szerint a világ vége előtt nem sokkal a kalifátus meg fogja hódítani a világot.
Éppen ezért a mostani vereségek, bár átmenetileg gyengítették az ideológiát is, nem jelentik a szervezet végső kudarcát. Sőt, a Soufan Center elemzése szerint az Iszlám Állam ugyanazzal a módszerrel készíti elő visszatérését, mint amilyet 2013 előtt is alkalmazott: például az iraki tisztviselők, elsősorban a rendőrök és a biztonsági szolgálatok tagjai elleni célzott gyilkosságokkal.
Úgy fogalmaznak:
„a meggyengült Iszlám Állam a múltat akarja újrateremteni,”
és ahhoz, hogy esélyük legyen újra a 2014-eshez hasonló sikereket elérni, előbb 2013-at és az akkori tevékenységüket kell felidézniük.
Éppen ezért Irakban már hónapok óta rabolnak el és ölnek meg embereket, főleg Kirkuk, Dijala és Szalahuddin tartományokban – ezt a térséget többen már a halál háromszögeként emlegetik. Most napi átlagban közel három ilyen támadás történik, és ez jelentős növekedésnek számít, ugyanis egész márciusban összesen volt hét ilyen akció.
Fotó: Dabik
Több támadást videóra is vettek, de arra is volt példa, hogy a túszokkal küldtek videoüzenetet. Az egyik támadás során hat síita rendőrt raboltak el, akiket aztán a terrorszervezet zászlója elé térdeltettek, majd el kellett mondaniuk, hogy kivégzik őket, ha a kormány nem engedi el a fogságban tartott szunnita nőket. Néhány nappal később megtalálták a túszok holttestét.
Szakértők szerint az Iszlám Államnak nagyjából ezer embere lehet Irakban, 500 a sivatagos részeken, 500 a hegyekben. Az ilyen támadásokhoz viszont
nincs szükség sok emberre,
jellemzően 3-5 fős csoportok hajtják végre az akciót, amely után gyorsan vissza is vonulnak. David Sterman, a New America Foundation szakértője szerint a stratégiájuk leginkább az, hogy káoszt teremtsenek.
Azt is ki tudják használni, hogy Irakban sok olyan terület van, ahonnan négy éve tízezrek menekültek el az Iszlám Állam elől, és ők még nem tértek haza, így teljes falvak, kisebb városok állnak üresen, ami tökéletes terep a bujkáláshoz.
A Jamestown elemzése szerint az állandósult merényletek komoly dühöt váltottak ki a síita közösségből, de ez a düh (legalábbis egyelőre) nem általánosságban a szunniták ellen irányul, hanem inkább a kormány ellen, amely hiába próbál katonai erővel fellépni a dzsihádisták ellen. Az elhagyatott területeket, a sivatagot, a hegyvidéket ugyanis a kormánycsapatok nehezen ellenőrzik.
Kicsit paradox módon korábban,
amíg az Iszlám Állam nagy területet uralt, harcolni is könnyebb volt ellene:
lehetett tudni, hol találják meg a harcosaikat. Most viszont szétszóródtak, ráadásul az ellenük való harcot nehezítik az iraki kormány és a kurdok közti ellentétek is.
A dzsihádisták pedig mindezeket ki is használják. Továbbra is vannak komoly fegyvereik, de a városokba egyelőre nehezebben szivárognak be. A kétezres közepén, valamint 4-5 évvel ezelőtt azért tudtak ilyen téren sikeresek lenni, mert a síita kormány elnyomása miatt a szunniták közül sokan szimpatizáltak a radikális ideológiákkal – utána viszont megtapasztalták az Iszlám Állam rémuralmát.
Így viszont egyelőre kicsi az esély arra, hogy a terroristák elkezdjenek mondjuk egy olyan autóbombás merényletsorozatot, ami korábban szinte a védjegyükké vált. Ugyanakkor azt is bizonyították, hogy így is képesek a kormány ellenőrzése alatt álló nagyvárosokban támadni: néhány hete Bagdadban hajtottak végre merényletet.
Összedőlt ház az Iszlám Állam egyik bagdadi merénylete után. Fotó: MTI/EPA/Ahmed Ali
Azt, hogy milyen taktikát követnek, jól jelzi a kommunikáció is. Az Iszlám Állam szóvivője, Abu al-Hasszán al-Muhadzsir áprilisban egy üzenetben arra szólította fel a követőiket, hogy a kormánnyal együttműködő szunniták ellen hajtsanak végre merényleteket. A terrorszervezet egyik propagandalapja, az an-Naba pedig nemrég azt írta: a jelenlegi helyzetben nincs szükség nagy csoportokra, sok képzett harcossal, komoly fegyverzettel,
elég egyetlen ember, aki bármilyen, általa beszerezhető eszközzel támadást tud indítani.
Emellett továbbra is lépést tartanak a technika fejlődésével: a titkosított kommunikációs csatornákat már régóta használják, de a New York Times szerint újabban már a Bitcoinban érkező támogatást is fel tudják használni.
A propaganda pedig továbbra is aktív, és globálisan célozzák vele a potenciális követőket. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy
a terrorszervezetnek nem csak Szíriában és Irakban van bázisa,
Afgán források szerint az országba folyamatosan érkeznek a harcosok Észak-Afrikából, Közép-Ázsiából, de Oroszországból és Franciaországból is, januárban pedig a Fülöp-szigeteki hatóságok fogtak el egy spanyol férfit, aki Mindanao szigetén akart csatlakozni az Iszlám Állam helyi szervezetéhez.
Korábban Líbiában is próbálták megvetni a lábukat, és bár Szurt városát elvesztették, 3-4 ezer harcosuk még mindig lehet az országban. Egyiptomban a Sínai-félsziget északi részén vannak olyan, összeségében több száz fős terrorcsoportok, amelyek hűséget esküdtek Abu Bakr al-Bagdadinak, és a Száhel-övezetben is erősödnek a hozzájuk köthető csoportok.
Nagy európai terrortámadásnak viszont egyelőre kisebb a veszélye,
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
