Kezdőlap Címkék Ursula von der Leyen

Címke: Ursula von der Leyen

“… ügyeskedhet, nem fog a macska…”

Néhány napja dicsértem Ursula von der Leyent, mint elkötelezett európai demokratát, az Unió hívét, aki a német politikában határozottan fellépett a szélsőjobboldal ellen. Óvatosan hozzátettem: „Egy dolog, hogy milyen politikai nézeteket vallott a CDU alelnökeként, a Merkel-kormány minisztereként, és egy másik dolog, hogy mit fog képviselni, mit képviselhet majd bizottsági elnökként.”
Ezt az aggályt erősíti meg az, ami – legalábbis a média beszámolói szerint – von der Leyennek a frakciókban való meghallgatásain történt. Ezekből az derül ki, hogy az elnökjelölt kerülte a határozott állásfoglalást azt illetően, hogy miként lépne fel a jogállamot megtámadó kormányokkal (a lengyelekkel és magyarokkal) szemben. A liberálisoknál azt mondta, hogy határozottabb lesz, a lengyel Jog és Igazságosságot magába foglaló konzervatív–reformer pártcsaládnál viszont azt, hogy megértőbb lesz.
Emlékezetes, hogy Manfred Webernek a Néppárt jelöltjeként annak idején azzal kellett szembenéznie, hogy ahhoz, hogy megkapja majd a szocialisták, a zöldek és a liberálisok támogatását, el kell határolódnia Orbántól. Meg is tette: kijelentette, hogy nem tart igényt a Fidesz támogatására. Odáig ment el, hogy azt mondta:

ha csak a Fidesz szavazataival választanák meg, nem is akar bizottsági elnök lenni.

Azután még sem lehetett bizottsági elnök, mivel sem a francia elnök, sem a spanyol miniszterelnök, sem a visegrádi államok miniszterelnökei nem támogatták.
Ursula von der Leyent viszont mindezek támogatják. A csúcsjelölt-elv félretételével kötöttek ki mellette a kormány- illetve államfők. Huszonheten a huszonnyolcból, egyedül Angela Merkelnek kellett tartózkodnia, mivel ő ugyan támogatja a jelöltet, a koalíciós partner német szociáldemokraták viszont nem, és ilyenkor a kancellárnak tartózkodnia kell.
Most azonban az Európai Parlamentben válhat kérdésessé von der Leyen elfogadottsága. Nem a személyével van baja a baloldali és liberális EP-képvielőknek, hanem a jelöléséhez vezető eljárással, de most már a válaszaival is. A zöld és a szélsőbaloldali frakció már nemet mondott a jelölésére, a szocialistáknál és liberálisoknál nincs ilyen egyértelmű elutasítás, de például a magyar frakciótagokról (DK, MSZP illetve Momentum) úgy tudjuk, hogy nem fogják megszavazni. Vajon megengedheti-e magának Ursula van der Leyen, hogy a Fidesz szavazataira legyen szükség a megválasztásához?

„…ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”

, szoktuk idézni József Attilától, s Ursula von der Leyen most mégis azzal próbálkozik, hogy megkapja a zöldek, szociáldemokraták, liberálisok támogatását, s közben megtartsa a néppártiakét, a visegrádiakét is. (Igaz, a szélsőjobboldaliakkal nem is próbálkozott.) Ha a zöldek és a szélsőbaloldaliak után a szociáldemokraták is testületileg kijelentenék, hogy nem fogják őt a jövő keddi szavazásnál támogatni, akkor alighanem vissza kellene lépnie. Meglátjuk, mi lesz.

Harmadszor is a brüsszeli jelölésről

Látom Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselőt az Egyenes Beszédben. Azt mondja: ő biztosan nem szavazza meg Ursula von der Leyent. Akkor sem, ha a baloldali frakció ülésén kedvező válaszokat ad a baloldali képviselők kérdéseire, mert az eljárást elfogadhatatlannak tartja.
Utána Donáth Anna következik a Momentumtól. Ő is azt mondja, hogy ma nem szavazná meg, az eljárás miatt. Utána átkapcsolok a német közszolgálati tévére. Ska Keller, aki a zöldek csúcsjelöltje volt, azt mondja egy stúdióvitában: jelenleg nem lát okot arra, hogy megszavazza.
Bejátszanak egy felvételt, amelyen Katarina Barley, a német szociáldemokraták listavezetője, eddigi igazságügyminiszter mondja ugyanezt. Egy néző küld be egy kommentet az adásba: lehet-e von der Leyen Orbán és Kaczyński támogatásával bizottsági elnök? Ha a szociáldemokraták és a zöldek testületileg nemmel szavaznak, akkor von der Leyennek csak a szélsőjobboldaliak szavazatával lehet többsége. Ha egyáltalán azok rá szavaznak. Vajon, ha nem puhulnak meg a szocialista és zöld képviselők, kitart-e a jelöltség vállalása mellett?
Mindenki arra számít, hogy többségükben megpuhulnak. De ha nem?
*
Persze, mást is hallok. Például azt, hogy Rogán szerint a Orbán telefonon beszélt von der Leyennel, és megkérdezte tőle, hogy tisztelni fogja-e bizottsági elnökként a magyarokat, és ő igent mondott. Nem kétlem, hogy ez így történt. Csak éppen nem volt szó a bevándorlásról, nem voltszó a kereszténységről, és nem volt szó a nemzetek Európájáról. Rogán ezeket a szempontokat nem említette. Azokra bizonyára nem kérdezett rá, mert azokra nem kapott volna kielégítő választ.

Még egyszer Von Der Leyenről és Orbánról

Szabó Zoltán velem vitatkozva ecseteli jegyzetében (itt) Ursula von der Leyennek, a CDU alelnökének erényeit, akit az Európai Tanács az Európai Bizottság elnökének jelölt. Feleslegesen teszi, hiszen von der Leyent én is nagyszerű asszonyként, elkötelezett demokrata politikusként, a föderatív Európa híveként jellemeztem írásomban (itt), mellyel Szabó fontosnak tartja vitatkozni.

Abban sincs köztünk vita, hogy az EU új vezetőinek személyével – egyikével sem – teljesül Orbánnak az EP-választás előtt megfogalmazott törekvése, hogy az új vezetők bevándorlás-ellenesek és a föderatív Európával szemben a „nemzetek Európájának” hívei legyenek. Mivel az új Európai Parlamentben fennmaradt a föderatív Európa híveinek kétharmadot meghaladó többsége, és nagy többségben vannak az Európai Tanács tagjai, a kormány- illetve államfők között is, ilyen vezetők választására semmi esély nem volt. Nem most dőlt ez el, hanem a május 26-i EP-választáson, illetve az egyes országokban lezajlott választásokon, amelyeken a „nemzetek Európájának” hívei csak a visegrádi országokban és Olaszországban jutottak meghatározó szerephez.

Akkor miben nem értünk egyet? Abban, hogy volt-e valami, ami mégis

csak Orbán szándéka szerint történt, illetve, hogy volt-e neki érdemi szerepe abban, ami végül is történt Brüsszelben.

Orbán, mint tudjuk, szemben áll az európai integráció elmélyítésével, az Unió nemzetek feletti jellegének erősítésével, a Brüsszel által gyakorolt hatáskörök kiterjesztésével, és ezt hívja „nemzetek Európájának”, ami Gauland (AfD), Salvini (Liga) és Strache (FPÖ) szóhasználata szerint „hazák Európája”. Ezt szegezi szembe a szélsőjobb az Unió föderatív fejlődésével, aminek végcélja lehet egyesek (mint Guy Verhofstadt, Ursula von der Leyen, Martin Schulz és a DK) szerint az „Európai Egyesült Államok”. A csúcsjelölti (Spitzenkandidat) rendszer, amely szerint az Európai Bizottság elnökét az európai pártcsaládoknak Európa-szerte kampányt folytató, programjukat az európai választók elé terjesztő jelöltjei közül az európai polgárok szavazatainak száma alapján választják ki, s ezt a jelölésnél a kormány- illetve államfők figyelembe veszik, ahogyan az öt éve történt, a föderatív Európa logikájának felel meg. Az viszont, ha a kormány- illetve államfők egyezkedésével dől el, hogy ki legyen a Bizottság elnöke, függetlenül a kampánytól, és az Európai Parlament számára csak megszületett döntés jóváhagyása marad, inkább a „nemzetek Európája” logikájához illeszkedik.

A csúcsjelölti rendszert sokan bírálják, következetlen megoldásnak tartják, hiszen például Weberre csak Bajoroszágban, Timmermansra csak Hollandiában, Vestager asszonyra csak Dániában lehetett szavazni, de az még sem tagadható, hogy az Európa-szerte kampányoló csúcsjelöltek szerepe a föderatív Európa irányába mutat.

Az a tény, hogy az idei EP-választás után a csúcsjelölti rendszert gyakorlatilag zárójelbe tették, és kormány- illetve államfők olyasvalakit jelöltek a Bizottság élére, aki nem volt csúcsjelölt, nem vett részt az EP-kampányban, s semmit sem mondott ott az elképzeléseiről, az 2014-hez képest – függetlenül a jelölt személyes politikai tulajdonságaitól – visszalépés a föderatív irányba történő fejlődéshez képest. Márpedig a csúcsjelölti modellel szemben egyfelől a francia elnök lépett fel, elsősorban Manfred Weber személye miatt, akiben nem bízott, másfelől pedig az Orbán vezette visegrádi csoport. Angela Merkel többször is állást foglalt a csúcsjelölti modell mellett, és annak megmentésére állapodott meg Osakában Macronnal és másokkal Frans Timmermans elnökjelöltségében. Ezt a megoldást egyrészt a Néppárton belül utasították el, másrészt pedig a visegrádiak. Orbán éppen arra hivatkozva, hogy a csúcsjelölti rendszer megkérdőjelezi az Európai Tanács, vagyis a kormány- illetve államfők hatáskörét, vagyis a föderatív Európa irányába jelent elmozdulást. Hogy végül az érdemi döntés nem a választáson, nem az Európai Parlamentben, hanem a kormány- és államfők egyezkedésében született meg, abban Orbánnak illetve a visegrádi négyeknek kétségtelenül volt valamennyi szerepe, és az eljárás ilyen átalakulása nem kedvező fejlemény. Akkor sem, ha a végeredmény nem rosszabb, mint ha Webert vagy esetleg Timmermanst választhatná meg az Európai Parlament.

Én azt az állítást vitatom, hogy Orbán szerepe jelentéktelen lenne az európai politikában. Természetesen nincs többsége, ezért arra nem volt esélye, hogy a vezetők kiválasztásában az ő szándékai érvényesüljenek.

A politikában ugyanakkor az is fontos, hogy kihozza az ember egy adott helyzetből, ami kihozható. Az adott helyzetben ez Orbán számára az volt, hogy itthon, hívei szemében erősnek mutatkozzon, és európai szinten – mind szélsőjobboldali szövetségesei, mind a vele szembeálló, a föderatív Európára törekvő vezetők szemében is – olyan valakinek, akivel így vagy úgy, de számolni kell. Ezt sikerült elérnie. Ha Angela Merkel azt mondja, hogy nem választhattak valakit meg százmillió európai, vagyis Olaszország és a visegrádi négyek ellenében, akkor hiába mondja Szabó, hogy ezt nem kell komolyan venni, én Angela Merkelt mindig komolyan veszem. Kezdettől fogva figyelemmel kísérem pártelnökként illetve kancellárként tett nyilatkozatait, és sosem tapasztaltam, hogy ne mondott volna igazat, hogy ne azt mondta volna, amit gondolt. (Tudom, Budapestről nézve ez furcsa, de így van.) Martin Schulz is azon háborgott SPD-politikusként, hogy Merkel (és Macron) Orbánnak és Kaczyńskinak engedett. Maga Manfred Weber is Macron mellett Orbánnak tulajdonította a bukását. Macron és Merkel fontosnak tartotta, hogy von der Leyen jelöléséről elsőként Orbánnal beszéljen.

Az nem Orbán „fényezése”, „ajnározása”, ha szembenézünk vele, hogy politikáját, amelyet mi nem egyszerűen elfogadhatatlannak tartunk, hanem Magyarország számára végzetesnek, és Európa számára is veszedelmesnek, átgondoltan, ügyesen és a maga szempontjából valamennyire eredményesen képviseli.

Csak megismételni tudom: önmagát csapja be, aki „páriának”, „bohócnak” nevezi őt, alábecsülve képességeit és teljesítményét.

Eddig a köztünk fennálló fő nézeteltérésről írtam. Van azonban még valami, amiben nem értünk egyet. Szabó von der Leyen asszonyt méltatva odáig megy, hogy azt mondja: „Ha von der Leyen történetesen magyarnak születik, ma minden bizonnyal a DK politikusa lenne.” Én ezt kizártnak tartom. Szabót az téveszti meg, hogy Ursula von der Leyen határozott híve annak az európai humanista–demokratikus konszenzusnak, amelyet a második világháború óta, annak szörnyűségeiből tanulva Európa konzervatív, liberális, szocialista és zöld pártjai egyaránt vallanak, s ami megkülönbözteti őket a szélsőjobboldali pártoktól, és természetesen a DK is ennek a konszenzusnak a talaján áll. Szemben áll ebben a Fidesszel és a Jobbikkal, és következetesebben utasítja el az orbáni nacionalizmust, mint a többi demokratikus parlamenti párt. Ezen a konszenzuson túl azonban alapvető nézeteltérések választják el a kereszténydemokratákat a szocialistáktól, és Ursula von der Leyen az előbbiekhez, a DK az utóbbiakhoz tartozik. Hogy konkrét legyek:

a DK a 2014-es választás követően több lépésben végrehajtott egy határozott baloldali fordulatot. (Nem én jellemzem így a DK politikai irányvonalának megváltozását, hanem Molnár Csaba, és joggal jellemezte így.)

Ami ebből kevésbé fontos, de nem mellékes: míg korábban a DK az 1989-es köztársasági alkotmány talaján állt, e fordulat jegyében ma már közvetlen elnökválasztást szorgalmaz, visszatérve a korábbi MSZP-s (és kisgazda) felfogáshoz. A közjogi rendszer ilyen megkérdőjelezése egy CDU-politikus számára nyilvánvalóan nem elfogadható. Ami ennél fontosabb: a DK a baloldali fordulat részeként általános bér- és nyugdíjemelést szorgalmaz, függetlenítve azt a magyar gazdaság teljesítőképességétől. Ezt az irányvonalat konkretizálták az idei EP-kampányban az európai minimálbér és európai minimálnyugdíj (továbbá európai családi pótlék) programba iktatásával, melyeket nem hazai forrásból, hanem az „európai multiadóból”, vagyis nyilvánvalóan nagyrészt a gazdagabb uniós tagországokban beszedett különadóból finanszíroznának. Ez azt jelentené, hogy nem érjük be a fejlesztést szolgáló kohéziós támogatásokkal, amelyek eddig ömlöttek Magyarországra és a többi új tagállamba, hanem a folyó fogyasztást finanszírozó támogatásokat is várunk a nettó befizető országok adófizetőitől. Ezek az ötletek egy német kereszténydemokrata számára nyilvánvalóan vállalhatatlanok (mellesleg egy magyar liberális számára is, aki a DK öt évvel ezelőtti EP-kampányában előadott korábbi változatuk miatt kényszerült lemondani a DK alelnöki tisztségéről).

A DK egykor arra alakult, hogy szocialisták, liberálisok és konzervatív demokraták számára egyaránt politikai hazát kínáljon, de erről a párt vezetői lemondtak.

Azt, hogy az Unóban azonos szintre hozzák a régi és az új tagországok jóléti támogatásait – ahogy ezt az EP-kampány heteiben itthon hallottuk –, a május 16-án Weberrel folytatott német tv-vitában még Timmermans szocialista csúcsjelölt is elutasította. Ráadásul a DK-kampányban nem a tengerentúli digitális óriások, hanem általában a „multik” külön megadóztatásáról volt szó, amivel a DK sajnálatos módon felzárkózott a magyar politikában elterjedt multiellenes hangulatkeltéshez. Ez aligha találkozik Ursula von der Leyen asszony ízlésével (és persze az enyémmel sem). Nem, Zoli, ha Ursula von der Leyen magyar lenne, egészen biztosan nem lenne a DK tagja, s ha a magyarországi választáson kellene szavaznia, gondban lenne, hogy mit tegyen, hiszen politikai elveinek megfelelő párt nem szerepel a magyar szavazólapon.

Putyin Ursula von der Leyentől várja a kapcsolatok javulását

0

“Kulcsfontosságú szerepet játszhat Ursula von der Leyen, az Európai Unió bizottságának leendő elnöke abban, hogy a kölcsönös előnyök és az egymás iránti tisztelet alapján jobb kapcsolatok alakuljanak ki az EU és Oroszország között” – hangsúlyozta az orosz elnök, aki Giuseppe Conte olasz miniszterelnökkel közös sajtóértekezletet tartott Rómában.

Putyin elnök jó kapcsolatokat ápol Angela Merkel kancellárral , aki a tanulmányainak egy részét Szentpéterváron végezte, melyet akkor még Leningrádnak hívtak. Angela Merkel, aki Ursula von der Leyen mentora, folyékonyan beszél oroszul. Putyin is jól tud németül, mert a rendszerváltás előtt az egykori NDK-ban szolgált a KGB tisztjeként.

Az olasz kormányfő, Giuseppe Conte megerősítette: az Európai Unión belül lobbizni fognak azért, hogy szüntessék meg a szankciókat Oroszország ellen. Ezeket azért vezették be, mert Oroszország annektálta 2014-ben a Krím félszigetet, mely korábban Ukrajnához tartozott.

Putyin a Corriere della Seranak elmondta: 2014 óta áll kapcsolatban Matteo Salvinivel, Olaszország jelenlegi erős emberével. Az orosz titkosszolgálat fedezte fel az ambiciózus fiatal politikust , aki Moszkva támogatásával a szélsőjobboldali Liga vezére lett. Pártja győzelmet aratott az európai választásokon. Így bár Matteo Salvini jelenleg miniszterelnök helyettes és belügyminiszter, de mindenki őt tekinti Itália erős emberének, aki akkor lesz miniszterelnök amikor akar Rómában.

Elbukhat az EP-ben von der Leyen? – lázadoznak a német szocdemek

A német SPD alelnöke, korábbi elnöke, EP-képviselője szerint nem szavazhatják meg az Európai Bizottság élére Ursula von der Leyen néppárti politikust. Zsarolásról is beszélnek Orbánék részéről. Az EP szocialistái nélkül nincs meg a Macron-Merkel-javaslat többsége.

Július közepén kell szavaznia az Európai Parlamentnek (EP) az Európai Bizottság élére jelölt Ursula von der Leyenről, aki az Európai Tanács (az állam- és kormányfők szerve) által elfogadott politikus. Angela Merkel egyik legrégebbi szövetségese, 2003 óta vesz részt a német kormányzati politikában.

Mint kalapból a nyulat

A védelmi miniszter asszony neve az utolsó előtti pillanatban került elő, miután Merkel számára világossá vált: pártfogoltjának, Manfred Webernek nincs többsége, a szűk körű egyeztetés után alternatívaként jelölt Frans Timmermans szocialista EP-csúcsjelölttel szemben pedig szintén óriási az ellenállás az Európai Néppártban (EPP).

Ezután Emmanuell Macron francia politikus (liberális frakció) állt elő von der Leyen nevével, megnyerve hozzá Merkel támogatását. Ehhez aztán csatlakoztak a V4-ek és az olaszok.

Forrás: Európai Tanács

Így lett Orbán Viktorék által diadalittasan bejelentett „saját” jelölt von der Leyen, elsősorban persze a csaknem 40 milliós Lengyelország miatt. Vagyis egyesek túlbecsülik Orbán súlyát a döntésben, ahogyan „túlgondolják” Merkel magatartását, azt, hogy Timmermans volt a csali azért, hogy aztán von der Leyent, közeli személyes hívét jelölhesse.

Tényleg akkora győzelem ez Orbánnak?

Ursula von der Leyen az eddigi életrajzi adatok alapján igazi kozmopolita, az Európai Egyesült Államok híve, a német parlamentben megszavazta a melegházasságot, sőt, „migránssimogató”. Őt kaphatják meg az EU-kritikusok azért cserébe, hogy mind Webert, mind Timmermanst sikerült kiütniük.

Ursula von der Leyen Soros Györggyel (b).

De tényleg megkapják? Az új felosztásban az EP-ben hárompárti (EPP, szocialisták, liberálisok) kellenek a többséghez. Szerdai és csütörtöki nyilatkozatok szerint

a német SPD köreiben kiverte a biztosítékot

az, hogy az utolsó pillanatban a korábban „pályán kívüli” von der Leyen neve került a szavazólapra.

Szerdán még csak Sigmar Gabriel, az SPD előző elnöke, a nagykoalíciós Merkel-kormány korábbi külügyminisztere és alkancellárja nyilatkozta azt, hogy von der Leyen jelölése elfogadhatatlan és alkalom lehet arra, hogy legott

felbontsák a kormányzati együttműködést a CDU-CSU-val.

Ez egyelőre nem kapott támogatást, de az elégedetlenség terjedni látszik.

„A vesztesek” javaslata?

Ezután a kormány Európa-ügyi államminisztere, Michael Roth szólította fel az EP-t, hogy szavazza le von der Leyent. Az SPD európai parlamenti képviselője, a múlt ciklusban az EP alelnöke, Evelyne Gebhardt a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak azt mondta, hogy az ET elnöki posztjára vonatkozó javaslat elfogadhatatlan. A szociáldemokraták nem fognak szavazni Leyenre – jelentette be.

„Mint német szociáldemokraták, egyetértünk abban, hogy nem fogunk Ursula von der Leyenre szavazni”.

„A vesztesek” javaslata volt ez, mert Leyen belföldi politikája nyomás alatt volt (utalt arra, hogy védelmi miniszterként von der Leyen igen rossz hírű lett). Ehelyett Európának a legjobbra van szüksége – mondta.

Az SPD alelnöke, Ralf Stegner azt feltételezi, hogy az EP–ben pártbeli kollégái von der Leyen ellen szavaznak. A szocialista képviselőknek nincs okuk, hogy megszavazzák őt – mondta.

„Végül is ez titkos szavazás, de feltételezem, hogy legalább a német szociáldemokraták így viselkednek”.

Mégis van csúcsjelölt?

Stegner a Deutschlandfunkban ezt megismételve arról is beszélt, hogy Sigmar Gabrielnek igaza van abban, hogy von der Leyen jelölése nem a berlini koalíciót erősíti. Mert mindkét fél, az uniópártok és az SPD a csúcsjelölteknek kampányolt.

Ebből szerinte az következik, hogy az EP szociáldemokratái nem fognak szavazni Leyenre. A szocialista képviselőknek azért nincs okuk erre, mert a csúcsjelöltet nem a német SPD, hanem az Európai Szocialista Párt állította, ahogyan a konzervatív oldal is Manfred Webert. A szocdem vezető szavaiból kitűnik, hogy még mindig jelöltjüknek tartják Frans Timmermanst.

Zsarolás Keletről?

Von der Leyen jelölése során zsarolási kísérlet volt Merkel és Macron ellen is a V4-ek részéről – válaszolta Stegner arra a kérdésre, hogy von der Leyen Orbán és Kaczynski jelöltje-e. Arra utalt ezzel, hogy a V4-olasz-koalíciónak ugyan nem volt meg a blokkoló kisebbsége (szavazat- és népességarányosan), de Merkel nem akart a két nagy (Lengyel- és Olasz-) ország ellenében dönteni.

Mindenesetre ezt a helyzetet Weber úgy összegezte, hogy

Orbán és Macron együtt nyírta ki a csúcsjelölti rendszert,

és – ki nem mondva – az ő esélyét is, legalább részben. Weber egyelőre marad az EPP frakcióvezetője, s alighanem lesz befolyása arra a döntésre várhatóan novemberben, hogy mi történjen a Fidesszel: fenntartják néppárti tagságát vagy kizárják? (Jelenleg utalnak jelek arra, hogy előbbi felé billen a mérleg nyelve.)

A veszélyt szimatolhatta meg Donald Tusk, a von der Leyent jelölő Európai Tanács leköszönőfélben lévő elnöke. Csütörtökön az EP-ben kérlelte a képviselőket, hogy szavazzák meg a német politikust. Máskülönben tényleg nagy kavarodás lesz: kezdhetik elölről az alkudozást, persze feltépve a friss sebeket – és mindezt a nyári szabadság helyett.

A pária blokkol

Eörsi Mátyás keresetlen egyszerűséggel bohócnak nevezte a Klubrádióban Orbánt, akit szerinte meg sem említettek Timmermans elnökjelöltségének bukása kapcsán, csak a visegrádiakról esett szó. Erről Molnár Csaba korábbi kampánya jut eszembe, aki az ATV-ben is, a Klubrádióban is, újságcikkben is azt adta elő jól tájékozott EP-képviselőként, hogy Orbánt Brüsszelben senki sem veszi komolyan, ő csak itthon erős, Brüsszelben az európai politika páriája, akinek nincs befolyása az ügyekre.

Az elmúlt napok ennek ellenkezőjéről szóltak. Manfred Webert, a Néppárt csúcsjelöltjét nemcsak Orbán és a többi visegrádi ország miniszterelnöke, de Macron francia elnök is elutasította, így került le a megválasztása a napirendről. Az Európai Parlament frakciói viszont mindenképpen ragaszkodtak a csúcsjelöltek elvéhez, akik a nyilvános kampányban ismertették az Európai Unióra vonatkozó elképzeléseiket az európai választókkal, és amelynek jegyében öt éve a Néppárt által jelölt Jean-Claude Juncker lett a Bizottság elnöke. Ezért állapodott meg az osakai csúcson Macron és Merkel Timmermans szocialista csúcsjelölt személyében, akit a kampány és korábbi biztosi tevékenysége alapján jól ismerhettek az európai polgárok. Ez a javaslat a visegrádi négyek és Olaszország ellenállásán bukott meg. Igaz, nélkülük is meglett volna a kettős többség (az országok számát és lakosságszámát tekintve), mégsem szavazták le a visegrádiakat és Olaszországot.

Merkel azt nyilatkozta: nem választhatunk elnököt százmillió európai polgár ellenében. Így jutottak el – alighanem Macron kezdeményezésére, Merkel egyetértésével – Ursula von der Leyen személyéhez.

A német kormány minisztere, a CDU alelnöke nagyszerű asszony, felvilágosult politikus, a nacionalizmus, mindenféle kirekesztés határozott ellenfele. Azzal tele van a magyar internet, hogy von der Leyen az Európai Egyesült Államok híve, aki a Bundestagban – Merkeltől eltérően – igent mondott a melegházasságra. Arról kevesebb szó esik, hogy mennyire kritikusan reagált Trump megválasztására, vagy, hogy amikor Wehrmacht-szimbólumok kerültek elő a Bundeswehr egyes laktanyáiban, von der Leyen minden ilyesmit megtiltott azzal, hogy a Bundeswehr a náci Németország hadseregével semmiféle kontinuitást nem vállal, csak a Hitlerrel szembeni ellenállók öröksége a kivétel. Nemigen van olyan politikusa a CDU–CSU-nak, akinek nézetei távolabb állnának Orbánétól, mint éppen ő. Vannak olyan politikusok a CDU-ban, akik bírálták Merkel menekültpolitikáját, de ő mindig kiállt mellette.

Az Orbán által megfogalmazott hármas kritériumnak, hogy az új vezető legyen bevándorlás-ellenes, akarja megőrizni Európa keresztény jellegét és legyen híve a „nemzetek Európájának”, a legkisebb mértékben sem felel meg.

Azok a Fidesz-támogatók azonban, akivel Orbán el akarja hitetni, hogy általa támogatott személy lesz az Európai Bizottság új elnöke, keveset tudnak erről.

Mégis: Ursula von der Leyen mint bizottsági elnök jobb lehet Orbánnak, mint Timmermans lett volna. Egy dolog, hogy milyen politikai nézeteket vallott a CDU alelnökeként, a Merkel-kormány minisztereként, és egy másik dolog, hogy mit fog képviselni, mit képviselhet majd bizottsági elnökként. Timmermanst korábbi állásfoglalásai elkötelezték a jogállam lengyelországi és magyarországi felszámolásával szemben, a menekültkérdés humánus kezelése mellett. Ebbéli elkötelezettségét európai tévénézők milliói előtt adta elő a csúcsjelöltek vitáiban az EP-választás előtt, és korábban EU-biztosként is egyértelművé tette. Von der Leyen nincs ilyen módon elkötelezve, tehet olyan engedményeket bizottsági elnökként, amilyeneket személyes politikai nézetei alapján nem tenne meg.

Be kell tehát látnunk: Orbánnak, akit Molnár Csaba rendszeresen az európai politika páriájának, Eörsi Mátyás legutóbb bohócnak nevezett, sikerült megakadályoznia Timmermansnak, Macron és Merkel közös jelöltjének bizottsági elnökké választását. Sok év kitartó munkájával hozta létre és erősítette meg a visegrádi kormányok szövetségét, és politikai szövetséget kötött Matteo Salvinival, az olasz kormány erős emberével. Az a reménye, hogy a szélsőjobbnak az Európai Parlamentben lesz blokkoló kisebbsége, nem valósult meg.

Az Európai Tanácsban, a huszonnyolc miniszterelnök döntéshozatalában viszont ezt, ha számszerűen nem is, politikai értelemben sikerült megteremtenie. Amikor az őt kiszolgáló „elemzők”, a kormánymédia kommentátorai arról beszélnek, hogy győzött Brüsszelben, nem minden alap nélkül mondják ezt.

(Miközben persze félrevezetik hallgatóságukat, amikor hallgatnak a jelöltek politikai karakteréről.)

Orbán már lerombolta a magyar jogállamot, a magyar demokráciát, és ezekben a hetekben is öles léptekkel halad tovább ebben az irányban. Átgondoltan épített fel az országban egy önkényuralmi rendszert. Joggal véli úgy, hogy egy erős, föderatív Európai Unióval, amelynek építésén az Unió nyugat-európai vezetői munkálkodnak, rendszere nem férne össze. El van szánva arra, hogy lerombolja a föderatív elemeit megtartó és bővítő Európai Uniót, és ebben is ért el eredményt, amikor blokkolta bármely, a föderatív Európa modelljét követő csúcsjelölt megválasztását. Megvolt ehhez Brüsszelben is az ereje. Súlyos konfliktust váltott ki a Bizottság és a Parlament között, sőt a német kormánykoalíció pártjai között is. Ez akkor is így van, ha az új tisztségviselők nézetei legalább olyan távol állnak Orbánétól, mint elődeikéi. Brüsszelben sem bohóc, nem pária, hanem elszánt , és szövetségeseket szerezni is képes ellenfele a föderatív Európai Uniónak.

Kevés nagyobb hibát követhetünk el a politikában, mint ha alábecsüljük politikai ellenfelünk erejét. Aki páriának, bohócnak nevezi Orbánt, ezt a hibát követi el. Rosszul teszi.

Ursula von der Leyen: Európai Egyesült Államokat akarok

A brüsszeli bizottság jövendő elnökasszonya még 2012-ben kijelentette: az Egyesült Államokhoz, Németországhoz vagy Svájchoz hasonló szövetségi államot szeretne Európában is.

A hétgyermekes családanya Angela Merkel leghűbb szövetségese a kereszténydemokraták között Németországban. Minden Merkel kormányban benne volt, kezdetben mint család, majd mint szociális miniszter. Évek óta hadügyminiszter, ő az első nő ezen a poszton Németországban. Az arisztokrata hölgy kiválóan beszél angolul és franciául , de semmilyen uniós tapasztalata sincsen. Ezért valószínűleg mentora, Angela Merkel politikáját követi majd Brüsszelben.

A visegrádi államok is támogatták Ursula von der Leyen megválasztását, mert annyira megijedtek a holland Timmermans-tól, aki aktívan bele akart szólni a tagállamok politikájába. A francia-német szövetség újra győzött az Európai Unióban bár a visegrádi államok fogadkoztak: ezúttal másképp lesz. A visegrádiak nem kaptak semmit. Tarthatnak viszont attól, hogy Ursula von der Leyen megvalósítja az őt ajánló Macron elnök javaslatát: csakis az az uniós állam kapjon pénzeket Brüsszeltől, amelyik betartja az Európai Unió szabályait!

Német női vezető lesz az Európai Bizottságban

Az előzetes jeleknek megfelelően a német Ursula von der Leyen lesz az Európai Bizottság elnöke. A korábbi néppárti jelölt, Manfred Weber alighanem félidős parlamenti elnökséget kaphat. Angela Merkel tartózkodott. Orbán aligha boldog.

Az uniós tagállamok állam-, illetve kormányfőiből álló Európai Tanács az Európai Néppárt (EPP) jelöltjét, a CDU-s Ursula von der Leyen német védelmi minisztert javasolja az Európai Bizottság következő elnökének – jelentette be Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke. A német politikus az első női bizottsági elnök lesz.

Néppárti, liberális, szocialista leosztás

Tusk közölte, az uniós tagállamok von der Leyen bizottsági elnöki jelölése mellett az Európai Tanács élére Charles Michel belga liberális miniszterelnököt jelöli, az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének székében pedig a szocialista Josep Borrell spanyol külügyminisztert látnák szívesen. Az Európai Központi Bank (EKB) következő vezetőjének a francia Christine Lagarde-ot, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatóját nevezte meg – közölte Tusk.

Merkel tartózkodott

Üdvözölte az európai uniós vezetők brüsszeli csúcstalálkozóján született megállapodást és Ursula von der Leyen jelölését kedd este a német kancellár, hozzátéve, hogy ennek ellenére belpolitikai okok miatt tartózkodnia kellett a szavazáson.

Sajtótájékoztatóján Angela Merkel arról számolt be, hogy a berlini kormánykoalíció másik tagja, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) nem támogatta az egyezséget, és a koalíciós megállapodás értelmében így a huszonnyolc tagállam vezetői közül egyedüliként tartózkodnia kellett az ülésen.

Webernek „egy félidő” EP-elnökség marad

Merkel elmondta, hogy megpróbálta megóvni a csúcsjelölti rendszert, illetve legalább „tisztességes megoldást” találni a listavezetők számára, de ez nem sikerült. Elmondta továbbá, hogy az Európai Tanács javaslata értelmében az Európai Parlament elnöki tisztségét az ötéves ciklus első felében szociáldemokrata, utána pedig néppárti politikus töltené be. (Már eddig is rotációban töltötték be ezt a posztot: két és fél éven át Martin Schulz szocialista, aztán Antonio Tajani néppárti személyében.)

A brüsszeli információk szerint az EPP-csúcsjelöltje, Manfred Weber lesz a második félidős EP-elnök.

Mint azt megírtuk, a V4-ek álltak elő von der Leyen nevével, de aztán kiderült: a német politikust először Emmanuell Macron francia elnök javasolta. Aztán megnyerte hozzá Merkel támogatását is.

Orbán nem repeshet az örömtől

Ursula von der Leyen valószínűleg nem lesz ideális bizottsági elnök Orbán számára, mert a CDU-ban Merkeltől valamelyest „balra” áll: a Bundestagban a kancellár ellenében megszavazta a melegházasságot, erős híve az Európai Egyesült Államoknak, és a évekkel ezelőtt otthonában fogadott egy szír menekültet.

Törököt foghat von der Leyennel Orbán

A visegrádi országok Ursula von der Leyen német védelmi miniszter jelölését támogatják az Európai Bizottság következő elnöki tisztségére. Von der Leyen azonban inkább francia jelölt.

A visegrádi országok miniszterelnökei a rendkívüli EU-csúcs harmadik napjának délelőttjén találkoztak, hogy egyeztessék álláspontjukat az uniós intézmények vezető beosztásairól folyó tárgyalások keddi megkezdése előtt. Diplomáciai források úgy tudják, a visegrádi országok egységesek abban a tekintetben, hogy

a legmegfelelőbb jelölt a német Ursula von der Leyen védelmi miniszter

lenne az uniós bizottság elnöki posztjára.

Macron jelölte von der Leyent

Későbbi hírekből kiderült, hogy von der Leyen inkább Emmanuell Macron „találmánya”, a francia elnök már hétfő éjjel javasolta Angela Merkel német kancellárnak, hogy jelölje bizottsági elnöknek a német védelmi minisztert. Ezzel Németország és Franciaország konszenzusra jutott arról, hogy támogatják von der Leyen személyét.

Vagyis a V4-ek rácsatlakoztak a német-francia-javaslatra. Ez alkalmas arra, hogy növeljék politikai súlyukat, legalábbis a közvélemény szemében.

A visegrádiak körében teljes az egyetértés arról, hogy Frans Timmermans szociáldemokrata politikus nem elfogadható a pozícióra. Olasz tisztségviselőktől származó értesülések szerint Olaszország sem ellenezné Ursula von den Leyen személyét a bizottság élére, de ahhoz ragaszkodna, hogy a javaslattal az Európai Néppárt (EPP) álljon elő. Információk szerint a visegrádi országok, Olaszország és Németország mellett egyelőre két meg nem nevezett balti ország is megszavazná a német politikust.

Hárompárti egyezség

Egy uniós diplomata arról számolt be, hogy von der Leyen bizottsági elnöki jelölése mellett egyre nagyobb Charles Michel belga liberális miniszterelnök támogatottsága az Európai Tanács vezetésére. A francia Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója lehet az Európai Központi Bank (EKB) elnöke, amíg az EU külügyi szolgálata (EEAS) élére jelölhetik Josep Borrell spanyol külügyminisztert, az Európai Parlament vezetésével pedig Szergej Sztanyisev volt bolgár szocialista miniszterelnököt bíznák meg. Utóbbi kettő a szocialista frakció jelöltje.

Ezek alapján a német Mafred Weber bizottsági elnöki, valamint Maros Sefcovic, az EU jelenlegi energiaügyi biztosa korábbi támogatottsága az EEAS vezetésére gyakorlatilag teljesen megszűnt. Miként eltűnt a süllyesztőben Frans Timmermans is.

A von der Leyen jelölésére vonatkozó francia eredetű, német támogatású javaslat, valamint Weber és Timmermans „ejtése” – valamint a fontosabb tisztségekre tett javaslatok – a német-francia-tengely és a három nagy EP-frakció átfogó egyezségére utal.

Ez egyben Angela Merkel vereségeként is felfogható. A német kancellár előzőleg belement abba, hogy Timmermans legyen a bizottsági elnöki tisztség várományosa.

Ellenben von der Leyennel a mellé felsorakozott V4-ek egyes vezetői talán törököt fognak, erről rövid portrénkban.

Az Európai Egyesült Államok híve, sőt, „migránssimogató”

A hétgyerekes családban 61 éve született orvos Ursula von der Leyen édesapja is tartományi miniszter volt. A szintén hétgyerekes politikus asszony 2003 óta kormányzati politikus, 2009-ben lett szociális és családügyi miniszter Merkel kormányában, 2010-ben a CDU elnökhelyettesévé választották. 2013-ban a nagykoalíciós kormányban védelmi miniszter, ennek idején 2014-18-ra 32 milliárd eurós haderőfejlesztést szavaztak meg.

Von der Leyen a CDU-ban a centrista-liberális szárnyhoz sorolható. Két éve

a Bundestagban megszavazta a melegházasságot

sokak mellett Merkellel ellentétben.

Három éve kirobbant skandalumában azzal vádolták, hogy 1990-es doktorijában plágiumot követett el.

Hét évvel ezelőtt egy lapinterjúban az Európai Egyesült Államok létrejöttét támogatta. A magyar kormány számára elfogadhatatlan elvekkel állt elő.

„Célom az Egyesült Államok – Svájc, Németország vagy USA szövetségi államainak modellje”

– mondta von der Leyen.

Ez rengeteg teret hagyna az „életszerű tervezésnek az országokban és régiókban, de fontos pénzügyi, adó- és gazdaságpolitikai kérdésekben Európa méretgazdaságosságát használjuk” – mondta a CDU alelnöke. A globális verseny fennmaradásához nem elég egy közös valuta. Ehhez politikai unióra van szükség.

Ez nálunk a DK programjának központi célja.

Ennél is kevesebb jót ígér, hogy 2015 őszén, a menekültválság idején von der Leyen a CNN-ben kikelt a magyar kormány eljárása,

a határon használt könnygáz ellen.

Sőt, ugyanezen év végén a Der Spiegel arról számolt be, hogy korábban a politikus egy szír menekültet fogadott be otthonába.

A tagországok állam- és kormányfői vasárnap este kezdtek rendkívüli találkozót Brüsszelben, ezen egyetlen napirendi pontként a főbb EU-intézmények vezetői tisztségeinek betöltéséről tárgyalnak. Az eddigi kudarcos egyeztetések után a harmadik, keddi munkanap a tervezett délelőtt 11 óra helyett jelentős késéssel várhatóan délután kettő után kezdődik.

A megegyezést nehezíti, hogy

„csomagban” kellene egyszerre öt tisztségről megállapodni,

amelyeknek csak egyike a bizottsági elnöké. Továbbá számtalan egyéb szempontot is figyelembe akarnak venni (nők, kisebb és déli tagállamok, pártcsoportok erőviszonyai). A csomag része az Európai Parlament elnöke is, ám a testület mai alakuló ülésén kinyilvánították: holnap akkor is szavaznak róla (és a 14 alelnökről), ha a brüsszeli egyezség nem jön létre addig se.

FRISS HÍREK

Gulyás: nem ...

Putyin áll a...

A totális fe...

Tüntetés a h...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK