Spanyolország előretört, és megszerezte az ezüstérmet a turistacélpontok között megelőzve az Egyesült Államokat. Ez derült ki a Turisztikai Világszervezet sajtóértekezletén.
Kevés konkrét szám hangzott el, hiszen a végleges adatok csak valamikor tavasszal lesznek hozzáférhetőek, de már most is látszik, hogy Spanyolország kiválóan szerepelt tavaly. Több mint 82 millió külföldi turista kereste fel a dél-európai országot annak ellenére, hogy terroristák augusztusban merényletet hajtottak végre az egyik legnépszerűbb turistacélpont, Barcelona kellős közepén. Ezenkívül ősszel megindult a politikai harc Katalónia függetlenségéért, ami sok tüntetéssel és sztrájkkal járt.
Mariano Rajoy miniszterelnök mégis büszkén jelenthette be, hogy
több mint 82 millió külföldi kereste fel Spanyolországot,
míg tavaly csak 75 millióan voltak. Európa általában jól szerepelt: Franciaország, melyet a korábbi években a terrorakciók szintén veszélyeztettek, megőrizte első helyét.
Az egész világon jól ment ennek az iparágnak, tavaly 7 százalékkal több volt a külföldi turista a világban. Európában 8 százalékos volt a növekedés.
Az Egyesült Államok tavaly a második helyen végzett, és esélye volt arra, hogy megszerezze az aranyérmet,
hiszen a fő vetélytárs, Franciaország súlyos problémával küzdött. Szinte naponta szerepelt a hírekben valamilyen terrorakcióval vagy fenyegetéssel. Ez pedig nem igazán vonzza a turistákat. Aztán jött Donald Trump, és egycsapásra minden megváltozott. Az USA olyan benyomást kezdett kelteni a külföldiekben, hogy ott fajgyűlöletre és ellenséges érzületre számíthatnak, olyannyira, hogy Trumpnak többször is cáfolnia kellett azt, hogy rasszista lenne.
Trump jelentősen megszigorította az ellenőrzést a határokon. Egyes államok polgárait egészen egyszerűen kitiltotta az Egyesült Államokból. (Elsősorban olyan muszlim többségű országokról van szó, ahonnan esetleg dzsihádisták is érkezhetnek). A jövő sem látszik reménykeltőnek az amerikai turizmus számára. Trump épp mostanában jelentette ki, hogy nem akar bevándorlókat látni „pöcegödör” országokból. Sok állam magára vette a sértést.
Ezzel szemben Európa továbbra is a nyitottságot hangsúlyozza,
noha itt sokkal több a merénylet is. Mégis Emmanuel Macron francia elnök büszkén játssza el az anti-Trump szerepet. Ez nem tesz rosszat Franciaország vonzerejének sem. A franciák bíznak is abban, hogy sokáig megőrzik az első helyet a világ turizmusában.
Az idén a nem kis részt az antiglobalista szólamoknak köszönhetően elnöki posztra jutó Donald Trump is ott lesz a Davosi Világgazdasági Fórumon. Tavaly még a távollétével tüntetett. Találkozik majd a többi között Joseph Stiglitz Nobel díjas közgazdásszal, aki korábban szintén antiglobalista volt.
Stiglitz komoly gazdasági kockázatot látna abban, ha a republikánusok és a demokraták nem jutnának egyezségre a költségvetésről január 19-ig . Ha az USA-nak nem lesz új költségvetése, akkor ez lenne a legnagyobb politikai kihívás a globális gazdaság számára. Erről is beszélget majd Donald Trumppal a január 23-án kezdődő hagyományos Davosi Világgazdasági Fórumon.
Amelyen – sokak számára kissé talán meglepő módon – az Egyesült Államok elnöke is részt vesz. Tavaly még a távollétével tüntetett. Igaz, akkor még Trump főtanácsadója az a Steve Bannon volt, aki antiglobalista nézeteivel szavazók millióit állította a republikánus elnökjelölt mögé. Steve Bannont időközben kitették a Fehér Házból. Válaszul egy könyvben kitálalt Trump belső ügyeiről. Ezzel véglegessé vált a szakítás.
Kiderült az, amit sokan sejtettek korábban is, hogy Donald Trump egyáltalán nem antiglobalista, csak a választások idején öltötte fel ezt a pózt, mert ez hozta a legtöbb szavazatot.
Pénzügyminiszterét már szokás szerint a New Yorki Goldman-Sachs tőzsdei óriástól választotta. Márpedig ez a cég a globalizáció egyik legfőbb haszonélvezője.
Joseph Stiglitz korábban maga is a globalizáció ellenfelei közé tartozott, de álláspontja lassacskán változik.
Ma már Davosban a világgazdasági fórum egyik meghívott szónoka. Tavaly Hszi Csinping kínai elnök képviselte a liberális gazdasági vonalat a svájci városban, míg az Egyesült Államok antiglobalista húrokat pengetett. Ma már minden egy kicsit másképp fest hiszen kiderült: az antiglobalista húrokat pengető Donald Trump idején mind az amerikai mind pedig a globális gazdaság fellendült.
Csak épp az amerikai költségvetés válsága nem oldódott meg. Az államadósság a csúcson, és ha nem lesz új költségvetés Washingtonban, akkor abba az egész globális gazdaság beleremeghet. Ez ugyanis negatív üzenet lenne mindenki számára –figyelmeztetett a Nobel díjas Joseph Stiglitz professzor, aki a Bloomberg hírügynökségnek nyilatkozott.
Nagy vihart aratott Donald Trump amerikai elnök „odamondása”, nevezetesen, hogy pöcegödörnek nevezte azokat az országokat, ahonnan a menekültek érkeznek. Napokkal később végül már Trump is kénytelen volt megszólalni az ügyben, mégpedig egyik kedvenc időtöltése, golfozás közben. A kérdésre, hogy rasszista-e, azt válaszolta, hogy nem.
A floridai West Palm Beachen lévő golfklubjában fogadta vacsorán Kevin McCarthyt, a republikánusok képviselőházi csoportjának vezetőjét, s előtte beszélgetett röviden újságírókkal, vasárnap este. Mint Euronews jelentette: Donald Trump úgy fogalmazott, hogy
„a legkevésbé rasszista ember, akivel a kérdező valaha interjút készített”.
Mint a FüHü is megírta, az amerikai elnök csütörtökön, egy, az ovális irodában tartott találkozón – a Washington Post beszámolója szerint – nevezett pöcegödörnek bizonyos államokat. A találkozón mindkét párt képviselői jelen voltak, mivel egy migrációval kapcsolatos megállapodásról volt szó. Az elnök megjegyzése az afrikai országokból, illetve Haitiről és El Salvadororból érkező bevándorlókra vonatkozott.
A Fehér Ház nem tagadta, hogy valóban elhangzott az elnök becsmérlő mondata,
ehelyett egy közleményt adtak ki, amellyel igyekeztek elvenni a megjegyzés élét.
Napokon belül ez már a második, az elnökkel és a bevándorlókkal kapcsolatos, nagy felháborodást kiváltó fejlemény. Az illegális bevándorlók már ott született gyerekei azért tüntettek pár napja, mert Donald Trump kiutasított az országból 200 ezer salvadori bevándorlót, akik már majdnem húsz éve ott élnek. Másfél évet kaptak, 2019 szeptemberéig maradhatnak.
Esküt tettem, hogy az Egyesült Államok elnökét akkor is szolgálom, ha nem értek egyet mindenben a politikájával. Ezt az esküt immár képtelen vagyok betartani. Ezért lemondok nagyköveti tisztemről – közölte John Feely, aki Panamában képviselte az Egyesült Államokat. A Panama csatorna miatt ez stratégiai posztnak számít az amerikai diplomáciában.
John Feely az egyik legtapasztaltabb Latin Amerikával foglalkozó diplomata volt: korábban Washingtonban ő volt a latin-amerikai főosztály helyettes vezetője. Még diplomata pályafutását megelőzően a hadseregben szolgált: helikopter pilóta volt a tengerészgyalogságnál.
A kiválóan minősített diplomata távozása nagy presztízs veszteség a Trump kormányzatnak. Az amerikai elnök nemrég azt mondta egy washingtoni tanácskozáson : szar országokból nem akarok bevándorlókat látni! Trump Afrikára és Latin Amerikára gondolhatott.
Később ugyan cáfolták ezt a kijelentést, de nem túl meggyőzően. Az amerikai elnök falat kíván építeni az USA és Latin Amerika közé, a mexikói határ teljes hosszában. Ez rendkívül módon népszerűtlenné teszi az Egyesült Államokat Latin Amerikában, ahol hagyományosan is sokan elnyomónak tekintik Washingtont. A külügy most azt közölte, hogy a panamai nagykövet már régebben jelezte távozási szándékát vagyis az nem függ össze azzal, hogy Trump szar országnak nevezett több latin-amerikai és afrikai államot.
Mindenesetre tény, hogy egy tekintélyes karrier diplomata távozik azért, mert nem ért egyet Trump politikai stílusával. Korábban a külügyminiszter távozásáról is felreppentek hírek, de Rex Tillerson egyelőre marad. Trump pedig vígan áthágja a diplomáciai normákat, mert azzal számol, hogy a választók jelentős része ezt a stílust szereti. A latin-amerikai vagy afrikai államok sértettsége kevéssé érdekli Donald Trumpot, ha cserébe növelheti a népszerűségét otthon, hiszen nyolc évig szeretne a Fehér Házban maradni…
Kivéve az elnök nyaralóját, a Mar a Lagot, azt a birtokot, amelyet szokás a második Fehér Háznak is nevezni Washingtonban. Ott fogadta például az Egyesült Államok elnöke Kína első emberét, Hszi Csinpinget.
Nemrég Ryan Zinke belügyminiszter /az USA-ban ez nem a rendőrség felügyeletét jelenti hanem az energiaügyeket és a környezetvédelmet / bejelentette: elvetik Obama elnök tilalmát! Vagyis: újra engedélyezik az olajfúrást a part menti vizeken az Egyesült Államokban. Nyolc éve egy csúnya baleset után állíttatta le Obama elnök és a washingtoni kongresszus a part menti olajfúrásokat az Egyesült Államokban.
Sok helyen tiltakoztak a környezetvédők, de csak Floridában leltek azonnal meghallgatásra. A CNN hírtelevíziónak Ryan Zinke miniszter máris úgy nyilatkozott, hogy „támogatja Rick Scott floridai kormányzó javaslatát arra, hogy a tilalmat tartsák fenn náluk.” Ezt azzal indokolta meg a kormányzó és az USA belügyminisztere, hogy „Florida bevételében a turizmus nagyon jelentős szerepet játszik”. Nem vesztegette a szót arra, hogy Trump elnök kedvenc birtoka is ott van Floridában a tengerpart közelében. Amely az olajfúrások engedélyezésével elveszítette volna az értéke nagyrészét. Arról nem is beszélve, hogyha valami hiba következett volna be, akkor esetleg a fürdővizébe is olaj került volna Floridában…
Brüsszelben tárgyalt Javad Zarif iráni külügyminiszter. A tárgyalások után Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi főképviselője elmondta: az egyezmény bevált, működik, mert lehetővé teszi az iráni nukleáris program külföldi ellenőrzését.
Ezért arra szólította fel Trump elnököt, hogy tartsa tiszteletben a 2015-ös egyezményt. Az USA elnökének a hétvégén kell nyilatkoznia erről.
Trump korábban úgy nyilatkozott, hogy az Obama diplomácia egyik súlyos hibája volt az Iránnal megkötött nukleáris egyezmény.
Az előzmények: hat nagyhatalom képviselői írtak alá egyezményt Iránnal 2015-ben : az USA, Kína, Oroszország, Nagy Britannia, Franciaország és Németország. Minthogy az EU nem szerepelt az aláíró felek között, ezért a brit, a francia és a német külügyminiszter jelezte támogatásával, hogy egyetért Federica Mogherini javaslatával.
Trump ötletét az iráni nukleáris egyezmény felmondásáról Izraelben és Szaúd Arábiában örömmel fogadták. Szaúd Arábia erős embere, Mohamed bin Szalman trónörökös koalíciót kovácsol össze Iránnal szemben. Ez a koalíció élvezné az Egyesült Államok és Izrael támogatását. Megnövelné viszont a háborús feszültséget a Közel Keleten, ahol amúgy is bőven vannak ellentétek a különböző államok és vallások között.
Donald Trump amerikai elnök telefonon megvitatta az észak-koreai és az iráni helyzetet Emmanuel Macron francia államfővel.
A beszélgetést Donald Trump kezdeményezte, és még szombaton került rá sor, de a Fehér Ház csak vasárnap este adott ki róla közleményt.
A Fehér Ház szerint a beszélgetés célja az volt, hogy aláhúzza az Egyesült Államok, Dél-Korea és a nemzetközi közösség elkötelezettségét Észak-Korea atomfegyver-mentességének megteremtésében.
„A két államfő egyetértett abban is, hogy a széleskörű tüntetések Iránban a rezsim kudarcát jelzik, amely népe szükségleteinek kielégítése helyett a nemzet gazdagságát a terrorizmus és harciasság finanszírozására fordítja külföldön” – olvasható a közleményben.
Bannon azt üzeni a könyvben, hogy az oroszokkal való összejátszásról szóló vizsgálat valójában pénzmosásról szól, és hogy Trump fiát úgy fogják összetörni a tévékamerák előtt, mint egy tojást. Kampányigazgatóként, majd főstratégaként Bannonnak nyilván volt némi rálátása a Trump-apparátus piszkos ügyeire – és az minden logika szerint a volt FBI-igazgató Robert Mueller által vezetett vizsgálatot is érdekelni fogja.
Napok óta egy könyv tüze és alanyának dühe tartja lázban az amerikai sajtót. Egy külföldön kevésbé ismert, de többszörösen díjazott újságíró, Michael Wolff robbantotta Amerika újévi ünnepek utáni jeges-hóviharos hangulatát a Tűz és düh: Trump Fehér Háza belülről (Fire and Fury: Inside the Trump White House) című riportkönyvével. Az egyetlen nap alatt a sikerlisták élére szökkenő beszámolóban az elnök több tucat közvetlen munkatársa messzemenően becsmérlő módon, válogatott káromkodások közepette mesél Donald Trump személyéről, magaviseletéről, munkaszokásairól és egyáltalán a trumpi Fehér Ház belső hangulatáról.
A saját főnöküket gyalázó magasrangú beosztottak közül is kiemelkedik Steve Bannon, Trump tavalyelőtti kampányának vezérigazgatója, majd egy nyárral később menesztett főstratégája, a közismert szélsőjobboldali nacionalista-populista, fehér szuprematista ideológus (aki a putyini filozófus Alekszandr Dugin amerikai megfelelőjének is elkönyvelhető).
Bannon ugyanis állítólag teljes névvel vállalta a Trumpot keményen ostorozó megjegyzéseket, miközben sokan csak névtelenül nyilatkoztak.
Az újévi ünnepekről visszatérő Trump kedden még vidáman csivitelve döntötte meg saját rekordját 16 olyan bejegyzéssel, amelyben válogatott ellenfelekre rontott (Obamára, Hillary Clintonra, az utóbbi legközelebbi munkatársára, Huma Abedinre, az összes ellenzéki demokratára, a „hamis médiára”, a New York Timesra, Észak-Koreára, Pakisztánra és a palesztinokra), addig másnap már a róla festett kíméletlen portréval kellett szembesülnie – amit szintén a Twitteren tett meg. De először kukkantsunk bele a riportkönyv „tüzébe és dühébe”!
Ami nem könnyű, mert már az első nap délelőttjén minden példány elkelt Amerika könyvesboltjaiban. Trump féktelen dühe jót tett az eladásnak. A hangoskönyv változat azonban szerencsére végtelen számú példányban hozzáférhető, úgyhogy ez a jegyzetíró arra hagyatkozik, meg a New York Magazine online változatában január 3-án megjelent előzetesre, amely az egész „tűzvészt és dührohamot” elindította, és természetesen azóta is erről szól az amerikai média minden „híradása” és „szakértése”.
Michael Wolff amerikai író-újságíró Fire and Fury: Inside the Trump White House (Tûz és düh Trump Fehér Háza) címû könyvének példányai a washingtoni Politics and Prose könyvesboltban az árusítás megkezdésének napján, 2018. január 5-én (MTI/EPA/Shawn Thew)
Pedig lényegében semmi újat nem tudhatunk meg belőle az elnökről. Akit az érdekelt, addig is olvashatott Trump narcizmusáról, végtelen nagyképűségéről, korlátlan pénz- és becsvágyáról, tájékozatlanságáról, szellemi korlátoltságáról és igénytelenségéről, totális fegyelmezetlenségéről. Addig is tudtuk, hogy nem olvas semmit és nem hallgat meg senkit,
csak a legvadabb jobboldali tévécsatornát (magyar nyelven talán az Echo TV lenne ahhoz hasonlítható) bámulja órák hosszán át.
Amikor a kampány elején azt kérdezték tőle, mit olvasott legutóbb, gyerekkori Bibliáját mutatta fel – de idézni abból sem képes. Illetve addig is tudtuk, hogy a Fehér Ház kaotikus működéséről szóló legmeglepőbb részletek éppen az elnök közvetlen közeléből szivárognak ki.
Elnökségre alkalmatlan
Az viszont újdonság, hogy – a riporter szerint – minden egyes legközelebbi munkatársa, beleértve saját lányát és vejét is, akik állami megbízatást kaptak, kivétel nélkül
úgy tartják, hogy az államfőnek sem szellemi kapacitása, sem önfegyelme nincs ahhoz, hogy az Egyesült Államok elnöke legyen.
Sőt, állítólag nem is akart az lenni, hiszen tisztában volt azzal, hogy Hillary Clintonhoz képest labdába sem rúghat politikai ismeretekből. Sam Nunberg, az első republikánus tévévitára őt felkészítő kampányszakértő az alkotmányt próbálta elmagyarázni neki, de „tanítványa” a negyedik módosításnál elszunnyadt, és nem érdekelte az egész. Ez az ember, aki a mai napig támogatja őt, „kib….tt bolondnak” nevezte – amit meg is ismételt a botrány kirobbanása után a tévékamerák előtt.
A könyv egyik jellegzetessége, hogy a Fehér Ház belső köreinek megnevezett és meg nem nevezett tagjai egytől egyig válogatott káromkodásokkal illetik a nagyfőnököt. A szerző szerint
szinte versengtek abban, ki írja le a legképszerűbb szitkokkal Trump jellemét és viselkedését.
A Trump-klán annyira nem hitt a győzelemben (hanem a kampány okozta dicsőség fényében akartak milliós szerződéseket kicsikarni tévésektől, könyvkiadóktól, ingatlanberuházásokhoz stb.), hogy eszükbe sem jutott: valakinek értenie is kellene a kormányzás művészetéhez. Trump maga mondta Nunbergnek a kampány kezdetén, hogy ő „csak a világ leghíresebb embere” akar lenni, nem pedig elnök. Valójában arra akarták használni a kampánytapasztalatokat, hogy idővel Turmp idősebb lányát, Ivankát futtatják be első elnöknőnek.
A kapkodás a váratlan győzelem másnapján kezdődött – és a mai napig nem ért véget. Nem véletlen, hogy az alelnökön, Trump két legidősebb gyermekén, egyetlen veterán tanácsosán, a kislányos hangú, de boszorkányarcú Kellyanne Conway-en, valamint az elnök titokzatos 28 éves kommunikációs i(ga)zgatónő-szépségén kívül ma már – kevesebb, mint egy évvel a beiktatás után – senki sem maradt meg a Fehér Ház legfontosabb munkahelyein.
Bannon, a bomlasztó bajkeverő
A leghíresebb kirúgott, Steve Bannon a könyv másik főhőse. Ezt a legvadabb szélsőjobboldali nacionalista bajkeverőt, az állam és a kormányzat szándékos bomlasztóját Trump először kabinetfőnöki posztra szemelte ki a kampány utolsó három hónapjának sikeres levezérlése alapján. Bannon az, aki már a beiktatás utáni első hetekben kijelentette, hogy valójában ő az igazi elnök – és a könyvben úgy is beszél önmagáról, hogy „amikor majd elnök leszek”… Trump állítólag ezért haragudott meg rá, hiszen nem visel el olyan alakokat, akik nála többre tartják magukat.
A történet főszereplői: Trump, Bannon és Wolff
Két másik olyan figuráról tudunk, akikről Trump mindig elismeréssel szólt: az egyik Roger Ailes, a fent említett buzgó jobbos Fox hírcsatorna alapítója (akinek időközben szexuális molesztálások sorozata miatt távoznia kellett a tévé éléről, majd tavaly májusban meg is halt), valamint annak főnöke és tulajdonosa, az ausztrál–amerikai médiamágnás
Rupert Murdoch – aki viszont Trumpot a könyv szerint „kib….tt idiótának” tartotta.
Felmerül a kérdés, hogy ha mindez igaz – vagy ha mindennek csak az egyötöde igaz –, akkor miért viseli el mindenki ezt a vén gazembert. Nos, erre is van válasz, testre szabottan többféle is. A Trump-klán tagjai természetesen egymás gazságainak ismeretében a családi hírnév és vagyon megőrzése érdekében összetartanak. A közvetlen munkatársak általában ugyanolyan féktelen gazemberek, fürdőznek a hírnévben, jól vannak fizetve, és kirúgás esetén is nagy gázsira számíthatnak a minden pikáns részletre kíváncsi médiától. A harmadik csoportot a tábornokok alkotják (a nemzetbiztonsági tanácsadó, a kabinetfőnök és a védelmi miniszter is nyugalmazott tábornok), akiket tisztességesnek tart a szakmai nyilvánosság, és feltehetőleg azért nem távoznak, mert megszokták a civil államfő szolgálatát, és a borzalmas káoszban még saját maguk higgadtságára számítva a legrosszabb végkifejlet (pl. egy Twitteren bejelentett atomháború) megakadályozására érzik magukat hivatottnak.
A legborzalmasabb kompromisszumot a megtépázott Republikánus Párt vezetői kötötték. A jobboldal ugyan jelenleg minden hatalmat a markában tart (a kormányzatot, a kongresszust és az igazságszolgáltatást is), ám működését a Teadélután mozgalom utódjának, a „Szabadság-frakciónak” a képviselői befolyásolják, akik elvetnek minden kompromisszumot, a végsőkig szét akarják verni a szövetségi kormányt és megszüntetni minden normális szociális, környezetvédelmi és modern kori szabadságjogi szabályozást meg védőhálót, kiszolgáltatva ezzel az egész népet a rablótőkének. Ezeknek a fenegyerekeknek a markában vergődve a párt régi emberei magánbeszélgetések során ugyan utálkozva beszélnek az elnökről, de vállalják annak „kellemetlenségeit”, mert csak egy ilyen emberrel az élen tudják végrehajtani nagytőkepárti terveiket.
Mennyire hiteles a riportkönyv
Trump és szóvivője természetesen közönséges hazugságnak, koholmánynak, ócska pletykának nevezte a könyvet. Sarah Huckabee Sanders, a szünet nélkül biggyedt ajkú, undorral a hangjában mellébeszélő sajtófőnök azt állítja, hogy Michael Wolffnak nem is volt hozzáférése mindazokhoz a bennfentesekhez, akiknek Trump-gúnyoló kirohanásait a könyvben részletesen és hosszadalmasan idézgeti.
Csakhogy a Fehér Ház beléptetési rendszere több, mint egytucat alkalommal regisztrálta Wolff majd egésznapos benntartózkodását, amelyek során teljesen szabadon lézenghetett az Ovális Iroda körüli folyosókon. Ez a jegyzetíró személyes tapasztalatból tudja, hogy ha egyszer valaki túljut a sajtóterem ajtaján, azt nemigen állítja meg senki a Fehér Házban, hiszen oda tartozónak tűnik, és mindenki a saját dolga után megy.
Természetesen a Fehér Házon kívül is vannak, akik nem hisznek Wolff hitelességében, hiszen – újságírói díjai ellenére – többször keveredett már ellentmondásba és bocsátkozott túlzásokba. Van, aki tisztességét is megkérdőjelezi, hiszen a közelmúltig Washingtonban szinte mindenki tiszteletben tartotta egy kényes témájú beszélgetés előre meghatározott „háttér”-jellegét.
Csakhogy éppen Trump és csatlósai azok, akik minden korábbi játékszabályt sutba vetettek. Legrosszabb esetben Wolff tőrbe csalhatta a csalók csatlósait.
A bombahír robbanása utáni első közleményében az elnök szokása szerint nekiment bírálójának: Bannon egy „önpromotáló nagyzoló, akinek „édeskevés köze volt történelmi győzelmünkhöz”, aki nem naggyá akarta tenni Amerikát, hanem bomlasztani és felégetni akarta: Steve Bannonak semmi köze hozzám és az elnökségemhez.
Amikor kirúgtuk, nemcsak a munkáját vesztette el, hanem az eszét is.”
Ezzel szemben a (valóban) nagy bomlasztó Bannon eredetileg el akart határolódni a könyvtől, és saját rádióműsorában még a részletek közzététele után is „nagy embernek” nevezte Trumpot. Ismeretes, hogy a Fehér Házból való távozásakor is azt mondta, hogy kívülről jobban tud majd segíteni az elnöknek, és vissza is tért a legismertebb szélsőjobboldali médiaházba, a Breitbart News elnöki posztjára. Meglepő fejlemény viszont, hogy a Breitbart-médiabirodalom legfőbb finanszírozója, a Mercer-féle milliárdos család (amelyik a kampány elején még a másik legszélsőségesebb republikánus jelöltet, Ted Cruz texasi szenátort támogatta, akárcsak a választási veterán Conway) megvonta Bannontól a bizalmat: az ő legfontosabb céljuk a hatalmon lévők kormányzása a dúsgazdagok érdekében.
Michael Wolff könyvének előrendelt példányai a washingtoni Politics and Prose könyvesboltban az árusítás megkezdésének napján (MTI/EPA/Shawn Thew)
Mint az elején említettük, Trump a Twitteren próbálta elvenni a könyv élét, ügyvédje pedig a szerzőnek és a kiadónak, valamint Steve Bannonnak küldött egy-egy felszólítást, hogy állítsák le a könyv piacra dobását, illetve a részletek szellőztetését. Érdekes, hogy
a Magyar Távirati Iroda ezt a mozzanatot nem tudta kezelni.
A washingtoni tudósító jelentésében az áll, hogy „Az elnök megpróbálta betiltatni a könyvet, de nem járt sikerrel.” Nos, Amerikában szinte nincs is lehetőség arra, hogy egy könyvet államilag betiltassanak, Trump nem is ezzel próbálkozott. Ez ugyan bőven beleférne saját hatalomittasságába, de azért ügyvédei (a magyar hírügynökökkel szemben) tisztában vannak azzal, hogy ez itt nem úgy működik.
Az viszont igaz, az MTI is megjegyzi, hogy „Donald Trump élesen elhatárolódott Steve Bannontól és jogi elégtételt helyezett kilátásba”. Nagy kérdés, hogy erre sor kerül-e, hiszen Trump számos esetben fenyegetőzött már perekkel, de azoknak tíz százalékát sem váltotta be. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai törvények szinte semmilyen védelmet nem nyújtanak közéleti személyiségeknek a nyilvános bírálattal, sőt akár a méltatlan rágalmazással szemben sem.
A valós veszély
Bannon ráadásul sokkal veszélyesebb, mint Trump tizenvalahány molesztált női áldozata együttvéve – és éppen ez lehet a könyv legjelentősebb hatása. A volt elnöki főstratéga ugyanis nem kevesebbel, mint árulással és hazafiatlansággal vádolta meg ifj. Donald Trumpot és Jared Kushnert, Ivanka Trump férjét, amiatt, hogy a kampány során személyesen találkoztak azokkal az oroszokkal, akik szennyinformációt kínáltak nekik Hillary Clintonról. Bannon azt üzeni a könyvben, hogy az oroszokkal való összejátszásról szóló vizsgálat valójában pénzmosásról szól, és hogy Trump fiát úgy fogják összetörni a tévékamerák előtt, mint egy tojást. Kampányigazgatóként, majd főstratégaként Bannonnak nyilván volt némi rálátása a Trump-apparátus piszkos ügyeire – és az minden logika szerint a volt FBI-igazgató Robert Mueller által vezetett vizsgálatot is érdekelni fogja.
….to President of the United States (on my first try). I think that would qualify as not smart, but genius….and a very stable genius at that!
Nem véletlen, hogy a Trump-stáb egyre inkább azon ármánykodik, hogyan lehetne befeketíteni a minden normális ember által feddhetetlennek tartott különleges ügyészt, vagy legalábbis leállítani a vizsgálatot. Nincs kizárva, hogy ez sikerülni is fog nekik, hiszen Trump soha nem az amerikaiak többségét próbálta maga mellé állítani – csak éppen annyi könnyen megvezethető szavazót és így vagy úgy korrumpálható politikust, hogy az elég legyen a hatalom megszerzéséhez és megtartásához. Minthogy ezeket a csoportokat nem érdeklik a tények, az ilyen irányú „siker” sincs kizárva.
„… Valójában egész életem során két legnagyobb erősségem a szellemi stabilitásom, meg az, hogy, hát, valóban értelmes vagyok.
Az a csalárd Hillary is erősen ezekre a kártyákra játszott, de mint mindenki tudja, alaposan leégett. Én viszont egy NAGYON sikeres üzletemberből TV-s csúcs Csillaggá váltam…”
„… majd pedig az Egyesült Államok elnökévé (első próbálkozásra). Úgy gondolom, ennek alapján nem csak értelmesnek minősülök, hanem zseniálisnak… méghozzá nagyon stabil zseninek!”
Úgy tűnik, Putyin jól választott. (Amerika meg vessen magára!)
Az a pletyka járja Amerikában, hogy februárban Orbán Viktor Washingtonba látogat és részt vesz a National Prayer Breakfast (közös imával egybekötött reggeli) rendezvényen. Az információt a befolyásos Foreign Policy pénteki cikkében szellőztette meg.
A National Prayer Breakfast-et egyébként 1952 óta minden évben megtartják, és az amerikai elnök mellett a világ tekintélyes politikai és gazdasági vezetői vesznek rajta részt. Eredetileg egy keresztény szervezet kezdeményezte a rendezvényt a szegények megsegítésére. Azóta elsőrangú politikai eseménnyé vált, amelyen a vendégek csakis meghívás alapján vehetnek részt. Idén február 8-án lesz a rendezvény.
A Foreign Policy cikkének címe: Miért nem lehetünk illiberális barátok? A szerző (Emily Tamkin) azt elemzi, hogy miért nem jött eddig össze Donald Trump és Orbán Viktor közelebbi kapcsolata annak ellenére, hogy a magyar miniszterelnök még az amerikai választási kampányban a republikánus jelölt mellett foglalt állást.
Tamkin szerint ez részben azzal magyarázható, hogy az Egyesült Államok kapcsolata valamelyik másik állammal nemcsak attól függ, hogy ki ül a Fehér Házban. Ez a szerző rövid válasza a kérdésre, a hosszabbat pedig több szereplő és esemény összefüggésében látja. Az egyik ilyen személy Gorka Sebestyén, Trump nemrég menesztett tanácsadója, akivel Orbán emberei – a Foreign Policy szerint – sehogyan sem tudtak zöld ágra vergődni. A második ok a CEU elleni támadás, amely az Orbán-kormány baklövése volt, hiszen a Közép-Európai Egyetem mellett számos Nobel-díjas és egyetem állt ki. A harmadik abban keresendő, hogy az amerikai külügyminisztériumban még mindig nem sikerült betölteni a kulcsfontosságú helyeket Trump embereivel. A negyedik, hogy Washingtonban nagyban folyik a vizsgálat a Trump-csapat orosz kapcsolatairól, és ilyen szempontból érzékeny lehet együttműködni egy Putyinhoz közel álló vezetővel.
De Orbán számára nincs minden vesztve, írja Foreign Policy szerzője, és példaként hozza fel a februári közös fotó lehetőségét.
Az Új Kína hírügynökség azt követően bírálta Donald Trump amerikai elnök politikáját, hogy az Egyesült Államok nemzetbiztonsági okokból megtiltotta egy amerikai cég felvásárlását. A MoneyGram 1,2 milliárd dollárért a kínaiak tulajdonába ment volna át, de az Ant Financial akcióját Washington megvétózta.
A pénzátutalással foglalkozó vállalkozást ketten akarták megszerezni. Egyikük Jack Ma volt, Kína második leggazdagabb embere, aki előbb találkozott az elnökké választott Donald Trumppal a Trump toronyban New Yorkban, mint Kína első embere, Hszi Csin-ping elnök. Mi ketten nagy dolgokat viszünk majd végbe együtt – írta akkor Donald Trump a Twitteren.
Jack Ma, az Alibaba alapító atyja, egymillió új munkahelyet ígért Trumpnak az Egyesült Államokban. Most azért akarta megvásárolni a MoneyGram-et, mert le akarta főzni kínai vetélytársát, a Tencetet. Ehelyett most fizethet 30 millió dollárt a bukott üzletért az amerikai cégnek.
A Reuters utal rá, hogy két másik amerikai cég felvásárlását sem engedélyezte a kínaiaknak Washington – nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. Egyébként Jack Ma vetélytársa, az Euronet is erre hivatkozott, amikor pályázott az amerikai cégre. A Euronet tulajdonképp feljelentette a kínaiakat, mondván, hogy ők stratégiai ellenfélnek számítanak Washingtonban, míg a Euronet mégiscsak szövetséges. Az Amerikában bejegyzett cég gyorsan reagált is a friss döntésre – meglehetősen kétértelműen: „érdeklődtünk az üzlet iránt, de nem biztos, hogy új ajánlatot teszünk” – ez derült ki a diplomáciai homályossággal megfogalmazott első állásfoglalásból.
A gazdasági diplomácia minden bizonnyal nagy szerepet játszott a döntésben, hogy Jack Ma, „Trump elnök nagy kínai barátja” nem kapta meg kedvenc amerikai játékszerét. Az amerikai elnök az elmúlt napokban többször bírálta Pekinget, mondván: nem tartja be az olajembargót Észak-Koreával szemben. A kínaiak meglehetősen nyersen azt válaszolták: mi betartjuk a Biztonsági Tanács szankcióit, az USA pedig jobban tenné, ha tárgyalna Észak-Koreával, minthogy állandóan katonai megoldással fenyegetőzik.
Pekingben tragikomikusnak tartják Trump és Kim Dzsongun párbeszédét arról, hogy kinek van nagyobb atombombája. Most az elbukott üzlet kapcsán a külügyi szóvivő csak annyit mondott, hogy Kína az együttműködés híve. A hivatalos hírügynökség viszont szókimondóbb volt: az USA szerint a kereskedelem zéró összegű játszma. Szerintük viszont nem az. Azt is írták: az amerikaiak nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, mi is felkészültünk: összeállítottuk a dossziékat és visszavágunk, ha kell.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
