Kezdőlap Címkék Törvény

Címke: törvény

“Ne piszkos módszerekkel nyerjék a választásokat Európában!”

Vera Jourova uniós biztos törvény tervezetet készít elő, amely korlátozni fogja az államok befolyásolási lehetőségeit a választások során. Különösen nagy figyelmet szentelnek annak, hogy egyes nagyhatalmak mint Oroszország vagy Kína megpróbálják befolyásolni az uniós tagállamok választásait.

“Nem akarunk az Igazság Minisztériuma lenni!” – hangsúlyozta Vera Jourova, aki nemcsak uniós biztos, de egyben alelnöke is a brüsszeli bizottságnak. Korábbi bírálatai miatt a magyar kormányzat megszakította vele a kapcsolatot. Sőt Orbán Viktor miniszterelnök arra kérte Ursula von der Leyent, a brüsszeli bizottság elnökasszonyát, hogy bocsássa el Vera Jourovat. Ez természetesen nem történt meg.

A cseh biztos asszony most újságírók előtt hangsúlyozta:

“nagyon fontos, hogy fair viták legyenek a választások résztvevői között!”

Vera Jourovat az is aggasztja, hogy az informatikát sokan az álhírek (fake news) terjesztésére használják, hogy ily módon érjék el politikai céljaikat. Európa keleti felében nem ismeretlen ez a módszer, de Donald Trump bevezette Amerikában is, és ez ösztönzést adott sok politikai szervezetnek Európában is.

“Az egész világon növekszik a nyomás a demokráciára és a jogállamra”

– fogalmaz az uniós dokumentum.

Európát elárasztják az álhírek és az összeesküvés elméletek a Covid 19 pandemia idején , és ennek komoly hatása lehet minden tagállam politikai életére is. Ezt szeretné megakadályozni az EU törvénytervezete , melyet jövőre terjesztenek az Európai parlament elé.

Ő szinte mindig őszinte

Nem tudjuk Orbán melyik istenhez imádkozik, valójában azt sem egyáltalán teszi e, az azonban bizonyos, ha igen, meghallgatást nyer, ha nem akkor hatékony segítői vannak.

Itt van például ez az Erdogan legény. Jól megfenyeget mindenkit mert keretlegényei nem gyilkolhatnak, garázdálkodhatnak kedvük szerint a szíriai Idlib tartományban, ezért rászabadítja Európára az általa földönfutóvá vált szírek százezreit. Hivatkozási alapnak aztán itt van az a mintegy háromszáz menekült, aki hol Leszbosz szigete felé, máskor a bolgár határ felé veszi az irányt.

Kapott is a Reuters isteni sugallatra érkező hírén a mi Viktorunk, azonnal közölte szokásos pénteki magával folytatott miniszterelnöki interjúján, hogy

nem a koronavírus a veszélyes, hanem az Európát elpusztítani kívánó migránsáradat.

Azt elfeledte hozzátenni,  hogy az említett cikk hangsúlyozza semmiféle hiteles forrás nem erősítette meg az “áradatot” mutogatni is csupán a fent említett háromszáz!!! menekültet mutogatták a különféle török médiumok. Az egész erdogáni játszma arra szolgál csupán, hogy az Idlibi incidens miatt Brüsszelben Törökország kérésére találkozó NATO-nagykövetek konzultációján erősebb zsarolási potenciállal léphessenek fel. Erre joga van minden tagnak, mivel a NATO alapító Washingtoni Szerződés negyedik cikke értelmében minden szövetségese konzultációt kérhet, ha bármelyikük véleménye szerint területi integritását, politikai függetlenségüket vagy biztonságukat veszélyezteti.

A mi világmegváltó miniszterelnökünk vezérletével a V4 miniszterelnökei találkozót szerveznek Erdogan török elnökkel, hogy személyesen tájékozódjanak a helyzetről.

Rögvest meg is nyugtatta tévhitekben tévelygő népét Orbán: “Tömeges támadásokra kell számítanunk, meg kell védenünk Magyarországot.”

“Amíg egységesek a magyarok, nem kell félni” – tette hozzá megnyugtató mosoly kíséretében, elégedetten nyugtázva, hogy kommunikációban már meg is védte drága szeretett népét.

A koronavírus meg olyan szemét sorosista ármány, hogy az éj leple alatt még a sűrűre font határzáron is begyűrűzhet hozzánk. A görög megfertőzöttek majdhogynem a migránsáradat egyenes következményei ezért aztán

Lehetetlen Magyarországot légmentesen lehatárolni, nagy a valószínűsége, hogy a vírus itt is megjelenik, mi erre készülünk.

Pánikra azért semmi ok, tudjuk jól ki a legény a gáton, s addig biza bízzuk csak rá az ügyek szakszerű és ha kell törvényeken átlépő intézkedéseket.

A nemzeti konzultációról azt mondta Orbán, hogy szükségük van az emberek véleményére, illetve támaszára ahhoz a nemzetközi harcokhoz melyeket a hon védelme megkíván. Jelentsen ez akármit is, de beláthatjuk szükség van a brüsszeli ellenségtől érkező minél nagyobb arányú támogatásra vagyis kell a pénz a rokonság, az ‘”O.V. magyar hangjának” nevezett stróman hathatós támogatására, nem is beszélve azokról a hű oligarchákról, akik a mindennapok frontján beszedik és visszaosztják a nemzeti hűbért.

A börtönzsúfoltsággal kapcsolatban a miniszterelnök jogász lévén tudja, hogy az elítélt nem jogfosztott polgár, hanem jogaiban korlátozott személy, tehát – bármennyire is szeretnék – nem lehet őket kínozni, de még csak emberhez nem méltó helyre bezárni sem, ettől még szerinte

a börtön arra való, hogy a büntetést le lehessen tölteni, nem lehet elvárni, hogy olyan körülmények legyenek, mint otthon.

– mondta – gondosan kerülve a szűkített “élettér” kifejezést, sokkal jobban hangzón csak a nemzetközileg elfogadott és megállapított minimális légtér szűkítésének elengedhetetlenségét vetette fel. Ezt a harcot hétfejű sárkányként is megvívja “soros györgy” és civil ruhába bújtatott katonai logika alapján működő szervezeteivel szemben, akik báránybőrbe bújtatott ügyvédekkel akarják kifosztatni szegény Trianon nyűgét is keresztként hátán hordozó szent hazánkat.

A klímavédelmi akciótervről miniszterelnökünk szerényen kijelentette:

Amikor tűz van, nem kihirdetik a tűzvészhelyzetet, hanem eloltják a tüzet” – mondta. – Ne sopánkodjunk, cselekedjünk! – mutatta meg a helyes utat népünk nagy vezére.

Az Európai Unió költségvetéséről csak sokat sejtetőn megsúgta nekünk földi halandóknak: Magyarország szívesen fizet be egy forint helyett egy harmincat, ha cserében a sokszorosát kapja vissza.

Láthatóan megviselte az elnököt a magával folytatott helyenként éles vitába torkolló interjú, ezért biztató tekintettel fordulva a jövő felé befejezte magával az interjút.

Mai kérdés – Ön szerint Áder János köztársasági elnök aláírja az MTA és intézményei ellenes törvényt?

 

Ön szerint Áder János köztársasági elnök aláírja az MTA és intézményhálózata ellenes törvényt?

Képviselőkódex vagy kémtörvény? – Déli kávé Szele Tamással

Kávézgatunk, kávézgatunk, közben sejtelmünk sincs afelől, hogy van-e etikai kódexe a pincérnek, pultosnak, és ez végzetes hanyagság részünkről. Hiszen nem mondom, finom ez a kávé így is, de mennyivel nyugodtabban szürcsölhetnénk, ha tudnánk, hogy aki főzte, aki elénk teszi, tagja a Kávéskamarának és esküt tett az etikai kódexük betartására.

Az már mindjárt más lenne, mondhatni adna egy tartást. Ízt nem, sőt – de tartást, ami a mai világban nem mindegy. És tessék mondani, tudják, hogy lesz etikai kódexük a képviselőknek is? Illetve, legyünk pontosak: magatartási. No hát, mondaná erre az átlagválasztó, épp ideje, beleírhatnák azt is, hogy sikkasztani, lopni, hazudni nem szabad. Ez speciel nem lesz benne… valahogy nem tervezik.

De miknek van még etikai, magatartási kódexük? A szakmai kamaráknak. Tessék mondani, lesz képviselőkamara is?

A kódex ötletével a Századvég állt elő

Ez egy igen szépen prosperáló vállalkozás, és időnként illik valamiféle tevékenységet is felmutatnia azért a nem kevés pénzért, most éppen ezt, nagy munka nem lehetett különben a javaslattal, egészen pontosan 2823 karakter, vagyis két flekk sincs (érdekelne, mennyi náluk a flekkdíj, olyan millió körülire saccolom). De mi van a magatartási kódex javaslatában? Lássuk!

Jogvégzett ember írhatta, mert indoklással kezd.

„A 2018. december 12-e óta tudjuk, hogy az ellenzék tagjai könnyen átlépik a parlamentáris demokrácia jogszerűségi korlátait, visszaélve fontos közintézményekbe hatolnak be, súlyosan megzavarva az érintett szervek rendeltetésszerű működését. A Századvég álláspontja szerint az országgyűlési képviselők agresszív magatartásának negatív társadalmi következményei lettek, amelyek súlyosak és bizonyos körben irreverzibilisek.

Az említettek mellett egyes ellenzéki képviselők más típusú aktivista módszert választottak. Szinte napi rendszerességgel támadják nemtelenül saját országuk legitim vezetőit és közvetett módon a magyar embereket és az általuk kivívott eredményeket. Az úgynevezett Sargentini-jelentést – amely számos durva valótlanságot és félinformációt tartalmaz – több magyar ellenzéki EP-képviselő is megszavazta, amely aktussal a magyar emberek markáns többsége szerint elárulták a hazájukat. A korábban a Századvég által készített közvélemény-kutatás szerint az ügyet ismerők többsége (57 százaléka) nem ért egyet a Sargentini-jelentés elfogadásával.”

Jól tetszik látni, az a névelő az elején teljesen felesleges, hanyagság, sietség, pongyolaság miatt maradhatott benne, de nem vettem ki, mert nyom. Kicsit később szükség lesz rá, maradjon benne.

Viszont azt mondja, agresszívek a parlamenti képviselők, rátörnek a közintézményekre, zavarják a működésüket – hogy is mondjam csak, a törvény lehetővé teszi, hogy a közintézmények (és csak a közintézmények) működését bármikor ellenőrizhessék. Tehát ez nem garázdaság, csak élnek törvény által biztosított jogukkal.

A Sargentini-jelentésnek ehhez semmi köze

Annak elfogadása vagy tagadása nem jogi, hanem politikai kérdés. Mellesleg én magam, aki nem pusztán olvastam, de még fordítottam is volt annak idején ezt az iratot saját használatomra, úgy találom, hogy a Sargentini-jelentés nem, hogy „számos durva valótlanságot és félinformációt” tartalmazna, ellenkezőleg, sok szempontból túlzottan enyhe és középpontjába állítja a tengernyi visszaélés közül azokat, melyek a jogállamiság sérelmére vonatkoznak, holott lenne más baj is, milliónyi. Nagyon örülhetnénk, ha csak annyi gondunk lenne, amennyi abban foglaltatik.

No, de ez, mint látjuk, politikai, sőt, talán hitbéli kérdés, nem közjogi. Ennek egy magatartási kódex indoklásában maximum érzelmi szerepe lehet, különben semmi keresnivalója benne.

Menjünk tovább.

„Fentiek tekintetében és az elmúlt hónapok közéleti fejleményeinek – külön kiemelten a képviselői jogállásból fakadó jogszabályi lehetőséggel való visszaélések – tükrében javasolt az országgyűlési törvény második részének („Az Országgyűlés működése és ülésezése”) kiegészítése egy képviselői magatartási kódexszel, amely világosan megfogalmazza a nemzetbiztonság, a területi integritás, a közbiztonság, a közrend, a köznyugalom biztosítása, továbbá az ország külpolitikai érdekeinek figyelembe vétele tekintetében is viselt országgyűlési képviselői felelősség elvét.

A Századvég jogi elemzése az első részben a magyar országgyűlési képviselőkre vonatkozó javaslat elvi hátterét és tartalmát mutatjuk be, a második rész pedig az Európai Parlament magyarországi képviselőire vonatkozó javaslatot tartalmazza. Az elemzés harmadik része részletesen bemutatja a vonatkozó jogsértéseket.

A kifejtett szempontok alapján szükséges az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény, valamint az európai parlamenti képviselők jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény megjelölt részeinek képviselői magatartási kódexszel történő kiegészítése. A javasolt kiegészítő szabályozás értelmében mindkét jogszabály világosan rögzítené a képviselők nemzetbiztonsággal, közbiztonsággal, a közrend és köznyugalom fenntartásával kapcsolatos felelősségét, továbbá a kémtevékenység és az ország fizikai védelme megakadályozásának tilalmát, és a közrend elleni bűncselekmények (részvétel, illetve magakadályozás) kapcsán viselt képviselői felelősség elvét.”

Aha. És ennyi is a javaslatról szóló közlemény, betűhíven. Persze, megvan maga a törvényjavaslat szövege is (az sem hosszú, tíz ritkán szedett oldal, nagy sorközzel). Itt két dologra térnék ki: az egyik, hogy ez tehát az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény és az európai parlamenti képviselők jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény módosítása, igen röviden és sajátos szempontok szerint. A második ebből következik: ki nyújthat be törvénymódosítási javaslatot, ki végezhet jogalkotói munkát? Törvényt a köztársasági elnök, a kormány, minden országgyűlési bizottság és bármely képviselő kezdeményezhet.

Más nem.

Így a Századvég Intézet sem jogosult erre a magasztos feladatra. Feltéve, de meg nem engedve, hogy valamely erre illetékes a tanácsukat kéri, akkor sem tehetnének eleget a kérésnek, hiszen nem áll jogukban.

Vagy lehet, hogy stikában a Századvég a kormány?

Ez sok mindent megmagyarázna.

De térjünk már rá annak a nyüves törvényjavaslatnak a témájára, kihűl a kávé… Azt írja:

„Az országgyűlési képviselők a kódex értelmében nem végezhetnek jogellenes információszerzést – kémtevékenységet – más állam, külföldi vonatkozású magánszemélyek vagy szervezetek részére, nem kérhetnek ki nemzetbiztonsági szempontból fontos titkos dokumentumokat, s nem szolgáltathatnak részükre semmilyen információt ilyen iratokból. Nem akadályozhatják a magyar államot abban, hogy az megvédje az országot a fizikai veszélyektől, nem gátolhatják a magyar államot határai megvédésében vagy abban, hogy mozgósítani tudjon katonai erőket és egyéb támogatásokat. Az országgyűlési képviselők közvetlenül sem vehetnek részt – nemzetbiztonsági fellépést igénylő – veszélyes cselekmények megvalósításában. A közrend elleni bűncselekmények (pl. terrorcselekmény, nemzeti jelkép megsértése, garázdaság, rendbontás vagy közérdekű üzem megzavarása) megakadályozásával kapcsolatos országgyűlési képviselői felelősséget, illetve az ilyen cselekményekben történő részvétel tilalmát explicit módon rögzíteni kellene az országgyűlési képviselők javasolt magatartási kódexében.”

Jelezném, hogy az országgyűlési képviselők addig sem végeztek kémtevékenységet idegen hatalmak számára, vagy ha igen, azt Moszkva gondosan titkolja. És Moszkvában megbízhatnak, nem fecsegő természetű. Korlátozni akarják viszont a dokumentumokhoz való hozzáférésüket, annak kezelését és egyáltalán, minden információ megszerzését – tessék mondani, a képviselők hogyan szavazzanak meg ezentúl mondjuk egy honvédelmi törvényjavaslatot, ha azt nem ismerhetik meg, mert minden szava hadititok?

Ja, nem olvasni, szavazni! Értem én.

Alapvetően arról van szó tehát, hogy minden és bármiféle képviselői tevékenység kormányzati nemtetszés esetén minősülhessen 1. a magatartási kódex megsértésének, 2. kémtevékenységnek.

Saját nézetem viszont az, hogy ennek a törvényjavaslatnak már a puszta léte – hiszen nem arra jogosult személytől vagy szervezettől származik – sérti az alaptörvényt, ráadásul a benne foglaltak teljesen feleslegesek és ellentétesek is minden demokratikus, képviseleti alapú politizálással, tehát kifejezetten káros lenne az elfogadása a magyar állam számára.

Ez egy zsarolótörvény,

amely szükség és igény esetén kémnek minősíthet bármely képviselőt, semmibe véve akár a mentelmi jogot is (mely mentelmi jog egyébként kizárólag jogi eljárások esetén hatályos).

Akkor, hogy ezt tisztáztuk, térjünk vissza arra a különös névelőre. Az miért kellett nekünk?

Azért, mert ezt a javaslatot (nem a törvény teljes, javasol szövegét) közölte a Századvég a maga honlapján, de közölte a 888 is. A Magyar Idők és más kormánylapok is, de ők javították az értelmetlennek tűnő névelőt, a 888-nál ezzel sem foglalkoztak, ott a névelő, csak azzal, hogy a betű- sőt, hibaazonos írást egyik munkatársuk szignálja… Én nem mondom, idézni kell, sőt, idézni muszáj is a sajtóban.

De ha valami csakis és kizárólag idézetből áll, azt nem szignálom, mert nem én írtam.

Bár, azt nem tartom túl valószínűnek, hogy a Századvég szerzői jogi pert indítana a 888 ellen – mintha ugyanaz a személy vezetné mindkettőt.

Pedig milyen szép lenne, ha a G. Fodor beperelné saját magát.

Így Uroborosz-kígyóként saját farkába haraphatna végre.

Magas helyről üzentek a magyaroknak

Az, hogy 13 milliárd forintot büntetlenül lehet kreatívan felhasználni – így írnánk körül a lopást, nehogy bajunk legyen belőle – üzenet a magyaroknak. Elsősorban persze azoknak, akik szájtátva csodálják Orbán Viktort és rendszerét. A nyomozás megszüntetése magyarra fordítva azt jelenti: kapjátok be!

Aki eddig azt gondolta, hogy közpénzen, magánrepülőgépen utazgatni a Vidi meccseire nem csupán erkölcstelen, de feltehetőleg törvénybe is ütköző, az most gondolja át mindezt még egyszer. De mindenekelőtt nyugodjon le, nincs itt semmi látnivaló, tessék oszolni.

Mint ahogy az is teljesen rendben van, hogy Kósa Lajos és a csengeri örökösnő, valamint Kósa mamája és felesége, a mama sertései és lízingelt járművei. És azzal sincs gond, hogy Rogán Antal és neje, meg Cili cégének barteren szerzett helikoptere.

Ha elfogadja a parlament Semjén Zsolt legújabb javaslatát, nem a svédországi háziasított rénszarvas vadászatának tilalmára vonatkozót, mert ilyet ő nem adott be, hanem azt, hogy a jövőben csak ott és akkor lehessen gyülekezni, ahol, és amikor szabad, vagyis, szinte sehol, akkor az is teljesen törvényes lesz, ha betiltanak egy tüntetést. Nem jogsértés, mint eddig, nem a szólás és véleményszabadság eltiprása, hanem maga a törvény.

Az Elios-ügyben a nyomozás megszüntetése azt üzeni a magyaroknak, határokon innen és túl, hogy mostantól nem kell szégyenkezniük semmiért. Mindent meg lehet tenni, lenyúlni, eltenni, megfújni – lehetőségeinknek csak a képzelet szabhat határt. Saját lábon is lehet állni, persze, csak abban az esetben, ha az a saját láb a miniszterelnök lányában, vejében, vagy valamelyik csókos haverban folytatódik.

Utcán, padra azért ne ülj, magyar! Hajléktalannak néznek, és elvisz a rendőr.

Aláíró János

Rekordgyorsasággal, néhány óra leforgása alatt írta alá Áder János a lakástakarék-pénztárak állami támogatásának megszüntetéséről szóló törvényt. Nem szokott ennyire gyors lenni az államfő, korábban többnyire kivárta a törvényben előírt néhány napot, s volt olyan is, amikor a törvényt megfontolásara visszaküldte az országgyűlésnek. (Mely megfontolás a gyakorlatban azt jelentette, hogy a parlament fideszes többsége valamilyen jelentéktelen, többnyire formai változtatással újra elfogadta a törvényt, s ezt követően az államfőnek már nem maradt mérlegelési lehetősége.)

Ezúttal azonban Áder a tőle elvártnál is gyorsabban cselekedett, így a kedden elfogadott törvény szövegét már másnap, azaz szerdán reggel ki is hirdethették a Magyar Közlönyben.

Áder János első hivatalba lépésekor azt nyilatkozta, hogy száz jó törvényből százat aláír, száz rossz törvényből pedig százat visszaküld a parlamentnek. Szerencséje volt Áder Jánosnak, hiszen szinte kizárólag jó törvényeket toltak elé aláírásra – ezt onnan lehet tudni, hogyha nem lettek volna jók a törvények, akkor azokat ígérete szerint nem írta volna alá.

Áder most annyira gyors volt, hogy hivatala még csak nem is mentegetőzött. Pedig ez utóbbi is előfordult, például, amikor a sokak által vitatott médiatörvény módosítását jóváhagyta, azt közölte a nyilvánossággal: nem tehetett mást, jogászai megvizsgálták a törvény szövegét, és mivel nem találtak rajta fogást, nem volt más választása, mint aláírni.

Most nem mondott semmit az államfő, csak rekordgyorsasággal aláírt. Állítólag azért kellett a szokottnál is gyorsabban lezavarni a lakástakarékok állami támogatását felszámoló törvényt, mert a kormány azt akarta, hogy annak hatályba lépéséig már ne lehessen új szerződéseket kötni. Ha ez így van, és ezt a feltételezést semmi nem cáfolja, akkor ebbe a folyamatba a törvényhozástól és a kormány működésétől elvileg független államfőt is bevonták. Csakis így fordulhatott elő, hogy Áder egyetlen napot sem várt, hanem amilyen gyorsan csak lehetett, aláírta a törvény szövegét.

Áder János elődje, a plágiumügye miatt dicstelen körülmények között távozó Schmitt Pál beiktatásakor azt mondta: ő nem fékje, hanem motorja kíván lenni a kormány működésének. Ennek megfelelően minden elékerülő törvényt gondolkodás és mérlegelés nélkül azonnal aláírt.

Áder idáig legalább a látszatra adott, futott néhány kört, mielőtt beadta volna a derekát. Ezúttal azonban gyorsan megadta magát – talán azt gondolta, így hamarabb túl van  rajta.

Türkvilág Magyarországon

Az országot megszállták a magyarul beszélő türkök. A vártnál gyorsabban és könnyebben foglalták el az országot, alig volt ellenállás. Mára szinte minden az ő uralmuk alatt áll. Elfoglalták a középületeket, az országgyűlést, a minisztériumokat, a parlamentet, bekebelezték a rendőrséget, az ügyészséget, megfegyelmezték a kezdetben még renitens alkotmánybíróságot.

Övék a kultúra, a tájékoztatás, a hatalom. Övék a törvény, akire rámutatnak, bűnös.

Hogyan történt? Úgy, hogy gyanútlanok voltunk, a szükségesnél kevésbé éberek. Elhittük, hogy a XXI. században, az Európai Unió egyik országában ez nem történhet meg. Még 2010 elején is voltak olyan, a magyarul beszélő türkökkel amúgy távolról sem rokonszenvező politikai elemzők, valamint más értelmiségiek, akik okos dolgozataikban arról értekeztek, hogy nem is baj, ha a magyarul beszélő türkök kétharmadot kapnak. Legalább lesz végre egy erő, mondták, amelyik zavartalanul végrehajthatja a programját.

Csakhogy, a magyarul beszélő türköknek nem volt programjuk. Lehetett volna, mert volt rá nyolc évük (a sokszor hivatkozott elmúlt nyolc év), hogy kitalálják, mit is akarnak kezdeni a gazdasággal, az oktatással, az egészségüggyel, a sporttal, a kultúrával.

Röviden: Magyarországgal.

Ám ők ehelyett csak azon agyaltak, miként lehet a hatalmat megszerezni, majd megtartani – az idők végezetéig, s ha lehet, még azon is túl.

Idővel a szavainkat is kisajátították. A magyarul beszélő türkök szótárában a félretájékoztatás a hír, az elhallgatás az információ, a csúsztatást pedig kommunikációnak nevezik.

Ha lopásról jön hír, nem a tolvajt ültetik le, hanem elhallgattatják a hír hozóját.

A magyarul beszélő türkök azért lehetnek ennyire sikeresek, mert ismernek bennünket. A mi kis, mindennapi megalkuvásainkra építik a saját nagy hazugságaikat. Befogadónak hazudjuk magunkat, szabadságot szerető népnek, miközben a lojalitás szabadságát szeretjük. Azt szeretjük, ha egy nagy, gondoskodó állam van a fejünk fölött. Olyan hatalom, amelyik nem csak gondoskodik rólunk, de gondolkodik is helyettünk. Megmondja, hogy mikor vagyunk jók, és mi az, amiért szégyellnünk kell magunkat. Mikor vagyunk szerető szülők, jó apák és anyák. Mikor kezdődik az élet, s mikor vagyunk család.

Mikor vagyunk hazafiak, és mikor hazaárulók.

A magyarul beszélő türkök a sajátos sokszínűséget szeretik – a szürke számtalan árnyalatát.

A legbirkább barakk

Nem a kormányzásként eladott populizmus, a demokratikus intézményrendszerek lerombolása, a használaton kívül helyezett fékek, a hazug tájékoztatás a legnagyobb veszély, ami ma Magyarországra leselkedik. Vagyis, nem az, amit Kétharmad elvtárs a falkaforradalom révén eladott a népnek.

A megszokás a legnagyobb baj, és a beletörődés. Ez a legnagyobb veszély: hogy fokozatosan, lépésről lépésre elfogadjuk azt, ami van. Morgunk egy kicsit, nem túl hangosan, aztán csináljuk tovább, amit megengednek nekünk.

Elfogadjuk a szabályokat. A szabályaikat. Ez az igazán veszélyes dolog. Hogy az ő szabályaik a mi szabályainkká lettek, s már fel sem tűnik e szabályok embertelen, erkölcstelen és irracionális volta. Már azzal is megelégszünk, ha legalább a saját maguk által kitalált szabályokat betartják.

Persze, azokat sem tartják be. És amikor ez már kezd kínossá válni, új szabályokat hoznak. Olyanokat, amelyeket mi betartunk, mert lássuk be, nekünk találták ki ezeket az új szabályokat is, nem maguknak. Úgy tesznek, mintha rájuk is vonatkoznának, közben meg, ott játsszák ki, ahol csak tehetik. Csókosok kapják a földek javát, a zsíros, uniós pénzből finanszírozott megrendeléseket, az állam a mi pénzünkből fizeti ki az eladósodott önkormányzatok tartozását.

Mindezt lehet, mert azt mondják, hogy jövőre jobb lesz. Vagy majd azután, de legkésőbb valamikor.

Lesz pénz, persze, de csak annak, aki megérdemli. Mi is kapunk majd – vissza a sajátunkból – valamennyit. Volt már ilyen, szocializmusnak hívták. Aki élt benne, és nem szelektív az emlékezete, tudja. Mi voltunk a legvidámabb barakk, és sajnálkozva néztük a nálunk is reménytelenebb helyzetben lévő sorstársainkat. Magunkban persze, csöndben örültünk: mennyivel jobb nekünk, mint a bolgároknak, a keletnémeteknek, a románoknak.

Szegény szovjetek, róluk nem is szólva.

Az övékénél több szabadság, pontosabban, kevesebb szolgaság jutott nekünk. És elhittük a Nagy Magyar Tündérmesét, hogy addig jó, míg Kádár él.

Ma, úgyis, mint a legbirkább barakk lakói, ugyanebben a hazugságban hiszünk. Csupán a nevet kell behelyettesíteni. Ötbetűs ez is.

Drúzok bírálják Izrael új nemzetállami törvényét

0

Az izraeli kormánytöbbség a múlt héten fogadta el a törvényt, amely nemzetállamként definiálja Izraelt.

26 évig szolgáltam Izrael hadseregében – panaszkodik Amal Aszad tartalékos dandártábornok a Jediót Ahronótnak. Száz, a drúz kisebbséghez tartozó tiszt tiltakozik közösen az új nemzetállami törvény ellen.

A drúzok már Izrael függetlensége előtt is együtt harcoltak a zsidókkal: 1947-ben alakult meg a Kard zászlóalj. Ez azután Izrael hadseregének a része lett, és csak 2015-ben szűnt meg. A drúzok viszont most úgy érzik, hogy

Izrael cserbenhagyta őket.

Imád Faresz nyugdíjas dandártábornok szerint ez pontosan olyan mintha a temető árkába temetnék el őket. Pedig ő is sokáig szolgált a hadseregben, az egyik fia most is tiszt, egy másik pedig szintén katonának készül. Ehhez képest úgy érzik, hogy az új törvény sérti őket, mert másodrendű állampolgár lesz belőlük.

Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi főképviselője is jelezte, hogy tanulmányozzák az új törvényt, főként abból a szempontból, hogy mennyire sérti a kisebbségek jogait. Az arab kisebbséget például nyelvhasználat tekintetében érte súlyos csapás:

eddig az arab is hivatalos nyelv volt Izraelben, most viszont már csak a héber az.

Az Európai Unió azzal sem ért egyet, hogy a törvény kimondja: az egységes Jeruzsálemet tekinti Izrael Állam fővárosának. Donald Trump az Egyesült Államok nevében múlt decemberben elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, de ezt a palesztinok és a muszlim világ jelentős része máig nem fogadja el.

Az új izraeli törvényt hétéves vita után fogadta el a Knesszet, ahol a baloldal ellene szavazott, mert úgy érzi: ezzel sérült Izrael demokratikus jellege, amely pedig az ország alapítása (1948) óta alapvető értéknek számít.

Magyarországnak hívják, gondoljunk rá szeretettel!

Van egy ország, amely már csak a szívünkben létezik, és amelyhez már csak lélekben van közünk. Benne élünk, vonatkoznak ránk a törvényei, nyelvét jól beszéljük.

Magyarországnak hívják ezt az országot, emelkedettebb hangulatunkban hazának nevezzük.

Dolgunk már vele, közünk is alig: választott vezetőink eligazítják helyettünk, amit kell. Még kapkodjuk a fejünket, csodálkozunk és felháborodunk, de idővel már azt sem.

Beletörődünk, nem kapálózunk. Nyugszik a beteg.

Nincs közünk hozzá, hogy milyen törvényeket hoznak és tartatnak be velünk, nem kérdez erről senki minket. Ha rákérdezünk, azt mondják, hogy mi hatalmaztuk fel őket erre.

Mert mi akartuk, hogy egymás között adják-vegyék a földbirtokokat, kastélyokat, kiadóvállalatokat, szerkesztőségeket. Hogyha valamelyik nagyúrnak kiflire támad kedve, vesz magának egy pékséget, malmot hozzá és szántóföldeket. Ha flekkent enne, bevásárolja magát egy húsüzembe.

Mintha moziban lennénk. Nézzük a filmet, nem tetszik, de még reménykedünk, hogy a végén minden jóra fordul. Hisz ez itt a mi filmünk, a mi pénzünkön forgatták, nekünk.

Választott vezetőink a szemünk előtt árusítják ki az országot mindenféle diktátoroknak. Olyan emberekkel tárgyalnak, paroláznak és ölelkeznek, akiket korábban bottal sem piszkáltak volna. Mindeközben azt az embert ócsárolják, aki dollár-milliókat adott Magyarországnak, és azokat istenítik, akik forint-milliárdokat loptak el tőlünk, magyaroktól.

Van egy ország, amely már csak nevében a miénk. Szeretjük, mert nem tudjuk nem szeretni. Itt születtünk. Vannak helyeink, amelyek kedvesek a számunkra, verseink, amelyeket csak mi értünk igazán és dalaink, amelyeket valamikor együtt énekeltünk, és amelyekről csak mi tudjuk, hogy miért volt jó együtt énekelni.

Választott vezetőink, ha úgy gondolják, akkor repülőnapokat szerveznek nekünk Budapest fölött. Zajt okoznak, megbénítják a közlekedést, kárt okoznak a környezetnek. Fákat vágnak ki, felújított orosz metrókocsikat vásárolnak, Paks 2-re szerződnek.

Azt már egy ideje tudjuk, hogy félnek a tudástól, ezért akarnak tanulatlan tömegeket látni. A tudatlan ember könnyebben manipulálható, neki könnyebb megmagyarázni, hogy a fekete miért fehér, a kicsi mitől nagy, a rossz miért jó.

Van egy ország, ami már csak alig a miénk.
Magyarországnak hívják, gondoljunk rá szeretettel!

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK