Kezdőlap Címkék Törvény

Címke: törvény

Mai kérdés – Ön szerint Áder János köztársasági elnök aláírja az MTA és intézményei ellenes törvényt?

 

Ön szerint Áder János köztársasági elnök aláírja az MTA és intézményhálózata ellenes törvényt?

Képviselőkódex vagy kémtörvény? – Déli kávé Szele Tamással

Kávézgatunk, kávézgatunk, közben sejtelmünk sincs afelől, hogy van-e etikai kódexe a pincérnek, pultosnak, és ez végzetes hanyagság részünkről. Hiszen nem mondom, finom ez a kávé így is, de mennyivel nyugodtabban szürcsölhetnénk, ha tudnánk, hogy aki főzte, aki elénk teszi, tagja a Kávéskamarának és esküt tett az etikai kódexük betartására.

Az már mindjárt más lenne, mondhatni adna egy tartást. Ízt nem, sőt – de tartást, ami a mai világban nem mindegy. És tessék mondani, tudják, hogy lesz etikai kódexük a képviselőknek is? Illetve, legyünk pontosak: magatartási. No hát, mondaná erre az átlagválasztó, épp ideje, beleírhatnák azt is, hogy sikkasztani, lopni, hazudni nem szabad. Ez speciel nem lesz benne… valahogy nem tervezik.

De miknek van még etikai, magatartási kódexük? A szakmai kamaráknak. Tessék mondani, lesz képviselőkamara is?

A kódex ötletével a Századvég állt elő

Ez egy igen szépen prosperáló vállalkozás, és időnként illik valamiféle tevékenységet is felmutatnia azért a nem kevés pénzért, most éppen ezt, nagy munka nem lehetett különben a javaslattal, egészen pontosan 2823 karakter, vagyis két flekk sincs (érdekelne, mennyi náluk a flekkdíj, olyan millió körülire saccolom). De mi van a magatartási kódex javaslatában? Lássuk!

Jogvégzett ember írhatta, mert indoklással kezd.

„A 2018. december 12-e óta tudjuk, hogy az ellenzék tagjai könnyen átlépik a parlamentáris demokrácia jogszerűségi korlátait, visszaélve fontos közintézményekbe hatolnak be, súlyosan megzavarva az érintett szervek rendeltetésszerű működését. A Századvég álláspontja szerint az országgyűlési képviselők agresszív magatartásának negatív társadalmi következményei lettek, amelyek súlyosak és bizonyos körben irreverzibilisek.

Az említettek mellett egyes ellenzéki képviselők más típusú aktivista módszert választottak. Szinte napi rendszerességgel támadják nemtelenül saját országuk legitim vezetőit és közvetett módon a magyar embereket és az általuk kivívott eredményeket. Az úgynevezett Sargentini-jelentést – amely számos durva valótlanságot és félinformációt tartalmaz – több magyar ellenzéki EP-képviselő is megszavazta, amely aktussal a magyar emberek markáns többsége szerint elárulták a hazájukat. A korábban a Századvég által készített közvélemény-kutatás szerint az ügyet ismerők többsége (57 százaléka) nem ért egyet a Sargentini-jelentés elfogadásával.”

Jól tetszik látni, az a névelő az elején teljesen felesleges, hanyagság, sietség, pongyolaság miatt maradhatott benne, de nem vettem ki, mert nyom. Kicsit később szükség lesz rá, maradjon benne.

Viszont azt mondja, agresszívek a parlamenti képviselők, rátörnek a közintézményekre, zavarják a működésüket – hogy is mondjam csak, a törvény lehetővé teszi, hogy a közintézmények (és csak a közintézmények) működését bármikor ellenőrizhessék. Tehát ez nem garázdaság, csak élnek törvény által biztosított jogukkal.

A Sargentini-jelentésnek ehhez semmi köze

Annak elfogadása vagy tagadása nem jogi, hanem politikai kérdés. Mellesleg én magam, aki nem pusztán olvastam, de még fordítottam is volt annak idején ezt az iratot saját használatomra, úgy találom, hogy a Sargentini-jelentés nem, hogy „számos durva valótlanságot és félinformációt” tartalmazna, ellenkezőleg, sok szempontból túlzottan enyhe és középpontjába állítja a tengernyi visszaélés közül azokat, melyek a jogállamiság sérelmére vonatkoznak, holott lenne más baj is, milliónyi. Nagyon örülhetnénk, ha csak annyi gondunk lenne, amennyi abban foglaltatik.

No, de ez, mint látjuk, politikai, sőt, talán hitbéli kérdés, nem közjogi. Ennek egy magatartási kódex indoklásában maximum érzelmi szerepe lehet, különben semmi keresnivalója benne.

Menjünk tovább.

„Fentiek tekintetében és az elmúlt hónapok közéleti fejleményeinek – külön kiemelten a képviselői jogállásból fakadó jogszabályi lehetőséggel való visszaélések – tükrében javasolt az országgyűlési törvény második részének („Az Országgyűlés működése és ülésezése”) kiegészítése egy képviselői magatartási kódexszel, amely világosan megfogalmazza a nemzetbiztonság, a területi integritás, a közbiztonság, a közrend, a köznyugalom biztosítása, továbbá az ország külpolitikai érdekeinek figyelembe vétele tekintetében is viselt országgyűlési képviselői felelősség elvét.

A Századvég jogi elemzése az első részben a magyar országgyűlési képviselőkre vonatkozó javaslat elvi hátterét és tartalmát mutatjuk be, a második rész pedig az Európai Parlament magyarországi képviselőire vonatkozó javaslatot tartalmazza. Az elemzés harmadik része részletesen bemutatja a vonatkozó jogsértéseket.

A kifejtett szempontok alapján szükséges az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény, valamint az európai parlamenti képviselők jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény megjelölt részeinek képviselői magatartási kódexszel történő kiegészítése. A javasolt kiegészítő szabályozás értelmében mindkét jogszabály világosan rögzítené a képviselők nemzetbiztonsággal, közbiztonsággal, a közrend és köznyugalom fenntartásával kapcsolatos felelősségét, továbbá a kémtevékenység és az ország fizikai védelme megakadályozásának tilalmát, és a közrend elleni bűncselekmények (részvétel, illetve magakadályozás) kapcsán viselt képviselői felelősség elvét.”

Aha. És ennyi is a javaslatról szóló közlemény, betűhíven. Persze, megvan maga a törvényjavaslat szövege is (az sem hosszú, tíz ritkán szedett oldal, nagy sorközzel). Itt két dologra térnék ki: az egyik, hogy ez tehát az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény és az európai parlamenti képviselők jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény módosítása, igen röviden és sajátos szempontok szerint. A második ebből következik: ki nyújthat be törvénymódosítási javaslatot, ki végezhet jogalkotói munkát? Törvényt a köztársasági elnök, a kormány, minden országgyűlési bizottság és bármely képviselő kezdeményezhet.

Más nem.

Így a Századvég Intézet sem jogosult erre a magasztos feladatra. Feltéve, de meg nem engedve, hogy valamely erre illetékes a tanácsukat kéri, akkor sem tehetnének eleget a kérésnek, hiszen nem áll jogukban.

Vagy lehet, hogy stikában a Századvég a kormány?

Ez sok mindent megmagyarázna.

De térjünk már rá annak a nyüves törvényjavaslatnak a témájára, kihűl a kávé… Azt írja:

„Az országgyűlési képviselők a kódex értelmében nem végezhetnek jogellenes információszerzést – kémtevékenységet – más állam, külföldi vonatkozású magánszemélyek vagy szervezetek részére, nem kérhetnek ki nemzetbiztonsági szempontból fontos titkos dokumentumokat, s nem szolgáltathatnak részükre semmilyen információt ilyen iratokból. Nem akadályozhatják a magyar államot abban, hogy az megvédje az országot a fizikai veszélyektől, nem gátolhatják a magyar államot határai megvédésében vagy abban, hogy mozgósítani tudjon katonai erőket és egyéb támogatásokat. Az országgyűlési képviselők közvetlenül sem vehetnek részt – nemzetbiztonsági fellépést igénylő – veszélyes cselekmények megvalósításában. A közrend elleni bűncselekmények (pl. terrorcselekmény, nemzeti jelkép megsértése, garázdaság, rendbontás vagy közérdekű üzem megzavarása) megakadályozásával kapcsolatos országgyűlési képviselői felelősséget, illetve az ilyen cselekményekben történő részvétel tilalmát explicit módon rögzíteni kellene az országgyűlési képviselők javasolt magatartási kódexében.”

Jelezném, hogy az országgyűlési képviselők addig sem végeztek kémtevékenységet idegen hatalmak számára, vagy ha igen, azt Moszkva gondosan titkolja. És Moszkvában megbízhatnak, nem fecsegő természetű. Korlátozni akarják viszont a dokumentumokhoz való hozzáférésüket, annak kezelését és egyáltalán, minden információ megszerzését – tessék mondani, a képviselők hogyan szavazzanak meg ezentúl mondjuk egy honvédelmi törvényjavaslatot, ha azt nem ismerhetik meg, mert minden szava hadititok?

Ja, nem olvasni, szavazni! Értem én.

Alapvetően arról van szó tehát, hogy minden és bármiféle képviselői tevékenység kormányzati nemtetszés esetén minősülhessen 1. a magatartási kódex megsértésének, 2. kémtevékenységnek.

Saját nézetem viszont az, hogy ennek a törvényjavaslatnak már a puszta léte – hiszen nem arra jogosult személytől vagy szervezettől származik – sérti az alaptörvényt, ráadásul a benne foglaltak teljesen feleslegesek és ellentétesek is minden demokratikus, képviseleti alapú politizálással, tehát kifejezetten káros lenne az elfogadása a magyar állam számára.

Ez egy zsarolótörvény,

amely szükség és igény esetén kémnek minősíthet bármely képviselőt, semmibe véve akár a mentelmi jogot is (mely mentelmi jog egyébként kizárólag jogi eljárások esetén hatályos).

Akkor, hogy ezt tisztáztuk, térjünk vissza arra a különös névelőre. Az miért kellett nekünk?

Azért, mert ezt a javaslatot (nem a törvény teljes, javasol szövegét) közölte a Századvég a maga honlapján, de közölte a 888 is. A Magyar Idők és más kormánylapok is, de ők javították az értelmetlennek tűnő névelőt, a 888-nál ezzel sem foglalkoztak, ott a névelő, csak azzal, hogy a betű- sőt, hibaazonos írást egyik munkatársuk szignálja… Én nem mondom, idézni kell, sőt, idézni muszáj is a sajtóban.

De ha valami csakis és kizárólag idézetből áll, azt nem szignálom, mert nem én írtam.

Bár, azt nem tartom túl valószínűnek, hogy a Századvég szerzői jogi pert indítana a 888 ellen – mintha ugyanaz a személy vezetné mindkettőt.

Pedig milyen szép lenne, ha a G. Fodor beperelné saját magát.

Így Uroborosz-kígyóként saját farkába haraphatna végre.

Magas helyről üzentek a magyaroknak

Az, hogy 13 milliárd forintot büntetlenül lehet kreatívan felhasználni – így írnánk körül a lopást, nehogy bajunk legyen belőle – üzenet a magyaroknak. Elsősorban persze azoknak, akik szájtátva csodálják Orbán Viktort és rendszerét. A nyomozás megszüntetése magyarra fordítva azt jelenti: kapjátok be!

Aki eddig azt gondolta, hogy közpénzen, magánrepülőgépen utazgatni a Vidi meccseire nem csupán erkölcstelen, de feltehetőleg törvénybe is ütköző, az most gondolja át mindezt még egyszer. De mindenekelőtt nyugodjon le, nincs itt semmi látnivaló, tessék oszolni.

Mint ahogy az is teljesen rendben van, hogy Kósa Lajos és a csengeri örökösnő, valamint Kósa mamája és felesége, a mama sertései és lízingelt járművei. És azzal sincs gond, hogy Rogán Antal és neje, meg Cili cégének barteren szerzett helikoptere.

Ha elfogadja a parlament Semjén Zsolt legújabb javaslatát, nem a svédországi háziasított rénszarvas vadászatának tilalmára vonatkozót, mert ilyet ő nem adott be, hanem azt, hogy a jövőben csak ott és akkor lehessen gyülekezni, ahol, és amikor szabad, vagyis, szinte sehol, akkor az is teljesen törvényes lesz, ha betiltanak egy tüntetést. Nem jogsértés, mint eddig, nem a szólás és véleményszabadság eltiprása, hanem maga a törvény.

Az Elios-ügyben a nyomozás megszüntetése azt üzeni a magyaroknak, határokon innen és túl, hogy mostantól nem kell szégyenkezniük semmiért. Mindent meg lehet tenni, lenyúlni, eltenni, megfújni – lehetőségeinknek csak a képzelet szabhat határt. Saját lábon is lehet állni, persze, csak abban az esetben, ha az a saját láb a miniszterelnök lányában, vejében, vagy valamelyik csókos haverban folytatódik.

Utcán, padra azért ne ülj, magyar! Hajléktalannak néznek, és elvisz a rendőr.

Aláíró János

Rekordgyorsasággal, néhány óra leforgása alatt írta alá Áder János a lakástakarék-pénztárak állami támogatásának megszüntetéséről szóló törvényt. Nem szokott ennyire gyors lenni az államfő, korábban többnyire kivárta a törvényben előírt néhány napot, s volt olyan is, amikor a törvényt megfontolásara visszaküldte az országgyűlésnek. (Mely megfontolás a gyakorlatban azt jelentette, hogy a parlament fideszes többsége valamilyen jelentéktelen, többnyire formai változtatással újra elfogadta a törvényt, s ezt követően az államfőnek már nem maradt mérlegelési lehetősége.)

Ezúttal azonban Áder a tőle elvártnál is gyorsabban cselekedett, így a kedden elfogadott törvény szövegét már másnap, azaz szerdán reggel ki is hirdethették a Magyar Közlönyben.

Áder János első hivatalba lépésekor azt nyilatkozta, hogy száz jó törvényből százat aláír, száz rossz törvényből pedig százat visszaküld a parlamentnek. Szerencséje volt Áder Jánosnak, hiszen szinte kizárólag jó törvényeket toltak elé aláírásra – ezt onnan lehet tudni, hogyha nem lettek volna jók a törvények, akkor azokat ígérete szerint nem írta volna alá.

Áder most annyira gyors volt, hogy hivatala még csak nem is mentegetőzött. Pedig ez utóbbi is előfordult, például, amikor a sokak által vitatott médiatörvény módosítását jóváhagyta, azt közölte a nyilvánossággal: nem tehetett mást, jogászai megvizsgálták a törvény szövegét, és mivel nem találtak rajta fogást, nem volt más választása, mint aláírni.

Most nem mondott semmit az államfő, csak rekordgyorsasággal aláírt. Állítólag azért kellett a szokottnál is gyorsabban lezavarni a lakástakarékok állami támogatását felszámoló törvényt, mert a kormány azt akarta, hogy annak hatályba lépéséig már ne lehessen új szerződéseket kötni. Ha ez így van, és ezt a feltételezést semmi nem cáfolja, akkor ebbe a folyamatba a törvényhozástól és a kormány működésétől elvileg független államfőt is bevonták. Csakis így fordulhatott elő, hogy Áder egyetlen napot sem várt, hanem amilyen gyorsan csak lehetett, aláírta a törvény szövegét.

Áder János elődje, a plágiumügye miatt dicstelen körülmények között távozó Schmitt Pál beiktatásakor azt mondta: ő nem fékje, hanem motorja kíván lenni a kormány működésének. Ennek megfelelően minden elékerülő törvényt gondolkodás és mérlegelés nélkül azonnal aláírt.

Áder idáig legalább a látszatra adott, futott néhány kört, mielőtt beadta volna a derekát. Ezúttal azonban gyorsan megadta magát – talán azt gondolta, így hamarabb túl van  rajta.

Türkvilág Magyarországon

Az országot megszállták a magyarul beszélő türkök. A vártnál gyorsabban és könnyebben foglalták el az országot, alig volt ellenállás. Mára szinte minden az ő uralmuk alatt áll. Elfoglalták a középületeket, az országgyűlést, a minisztériumokat, a parlamentet, bekebelezték a rendőrséget, az ügyészséget, megfegyelmezték a kezdetben még renitens alkotmánybíróságot.

Övék a kultúra, a tájékoztatás, a hatalom. Övék a törvény, akire rámutatnak, bűnös.

Hogyan történt? Úgy, hogy gyanútlanok voltunk, a szükségesnél kevésbé éberek. Elhittük, hogy a XXI. században, az Európai Unió egyik országában ez nem történhet meg. Még 2010 elején is voltak olyan, a magyarul beszélő türkökkel amúgy távolról sem rokonszenvező politikai elemzők, valamint más értelmiségiek, akik okos dolgozataikban arról értekeztek, hogy nem is baj, ha a magyarul beszélő türkök kétharmadot kapnak. Legalább lesz végre egy erő, mondták, amelyik zavartalanul végrehajthatja a programját.

Csakhogy, a magyarul beszélő türköknek nem volt programjuk. Lehetett volna, mert volt rá nyolc évük (a sokszor hivatkozott elmúlt nyolc év), hogy kitalálják, mit is akarnak kezdeni a gazdasággal, az oktatással, az egészségüggyel, a sporttal, a kultúrával.

Röviden: Magyarországgal.

Ám ők ehelyett csak azon agyaltak, miként lehet a hatalmat megszerezni, majd megtartani – az idők végezetéig, s ha lehet, még azon is túl.

Idővel a szavainkat is kisajátították. A magyarul beszélő türkök szótárában a félretájékoztatás a hír, az elhallgatás az információ, a csúsztatást pedig kommunikációnak nevezik.

Ha lopásról jön hír, nem a tolvajt ültetik le, hanem elhallgattatják a hír hozóját.

A magyarul beszélő türkök azért lehetnek ennyire sikeresek, mert ismernek bennünket. A mi kis, mindennapi megalkuvásainkra építik a saját nagy hazugságaikat. Befogadónak hazudjuk magunkat, szabadságot szerető népnek, miközben a lojalitás szabadságát szeretjük. Azt szeretjük, ha egy nagy, gondoskodó állam van a fejünk fölött. Olyan hatalom, amelyik nem csak gondoskodik rólunk, de gondolkodik is helyettünk. Megmondja, hogy mikor vagyunk jók, és mi az, amiért szégyellnünk kell magunkat. Mikor vagyunk szerető szülők, jó apák és anyák. Mikor kezdődik az élet, s mikor vagyunk család.

Mikor vagyunk hazafiak, és mikor hazaárulók.

A magyarul beszélő türkök a sajátos sokszínűséget szeretik – a szürke számtalan árnyalatát.

A legbirkább barakk

Nem a kormányzásként eladott populizmus, a demokratikus intézményrendszerek lerombolása, a használaton kívül helyezett fékek, a hazug tájékoztatás a legnagyobb veszély, ami ma Magyarországra leselkedik. Vagyis, nem az, amit Kétharmad elvtárs a falkaforradalom révén eladott a népnek.

A megszokás a legnagyobb baj, és a beletörődés. Ez a legnagyobb veszély: hogy fokozatosan, lépésről lépésre elfogadjuk azt, ami van. Morgunk egy kicsit, nem túl hangosan, aztán csináljuk tovább, amit megengednek nekünk.

Elfogadjuk a szabályokat. A szabályaikat. Ez az igazán veszélyes dolog. Hogy az ő szabályaik a mi szabályainkká lettek, s már fel sem tűnik e szabályok embertelen, erkölcstelen és irracionális volta. Már azzal is megelégszünk, ha legalább a saját maguk által kitalált szabályokat betartják.

Persze, azokat sem tartják be. És amikor ez már kezd kínossá válni, új szabályokat hoznak. Olyanokat, amelyeket mi betartunk, mert lássuk be, nekünk találták ki ezeket az új szabályokat is, nem maguknak. Úgy tesznek, mintha rájuk is vonatkoznának, közben meg, ott játsszák ki, ahol csak tehetik. Csókosok kapják a földek javát, a zsíros, uniós pénzből finanszírozott megrendeléseket, az állam a mi pénzünkből fizeti ki az eladósodott önkormányzatok tartozását.

Mindezt lehet, mert azt mondják, hogy jövőre jobb lesz. Vagy majd azután, de legkésőbb valamikor.

Lesz pénz, persze, de csak annak, aki megérdemli. Mi is kapunk majd – vissza a sajátunkból – valamennyit. Volt már ilyen, szocializmusnak hívták. Aki élt benne, és nem szelektív az emlékezete, tudja. Mi voltunk a legvidámabb barakk, és sajnálkozva néztük a nálunk is reménytelenebb helyzetben lévő sorstársainkat. Magunkban persze, csöndben örültünk: mennyivel jobb nekünk, mint a bolgároknak, a keletnémeteknek, a románoknak.

Szegény szovjetek, róluk nem is szólva.

Az övékénél több szabadság, pontosabban, kevesebb szolgaság jutott nekünk. És elhittük a Nagy Magyar Tündérmesét, hogy addig jó, míg Kádár él.

Ma, úgyis, mint a legbirkább barakk lakói, ugyanebben a hazugságban hiszünk. Csupán a nevet kell behelyettesíteni. Ötbetűs ez is.

Drúzok bírálják Izrael új nemzetállami törvényét

0

Az izraeli kormánytöbbség a múlt héten fogadta el a törvényt, amely nemzetállamként definiálja Izraelt.

26 évig szolgáltam Izrael hadseregében – panaszkodik Amal Aszad tartalékos dandártábornok a Jediót Ahronótnak. Száz, a drúz kisebbséghez tartozó tiszt tiltakozik közösen az új nemzetállami törvény ellen.

A drúzok már Izrael függetlensége előtt is együtt harcoltak a zsidókkal: 1947-ben alakult meg a Kard zászlóalj. Ez azután Izrael hadseregének a része lett, és csak 2015-ben szűnt meg. A drúzok viszont most úgy érzik, hogy

Izrael cserbenhagyta őket.

Imád Faresz nyugdíjas dandártábornok szerint ez pontosan olyan mintha a temető árkába temetnék el őket. Pedig ő is sokáig szolgált a hadseregben, az egyik fia most is tiszt, egy másik pedig szintén katonának készül. Ehhez képest úgy érzik, hogy az új törvény sérti őket, mert másodrendű állampolgár lesz belőlük.

Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi főképviselője is jelezte, hogy tanulmányozzák az új törvényt, főként abból a szempontból, hogy mennyire sérti a kisebbségek jogait. Az arab kisebbséget például nyelvhasználat tekintetében érte súlyos csapás:

eddig az arab is hivatalos nyelv volt Izraelben, most viszont már csak a héber az.

Az Európai Unió azzal sem ért egyet, hogy a törvény kimondja: az egységes Jeruzsálemet tekinti Izrael Állam fővárosának. Donald Trump az Egyesült Államok nevében múlt decemberben elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, de ezt a palesztinok és a muszlim világ jelentős része máig nem fogadja el.

Az új izraeli törvényt hétéves vita után fogadta el a Knesszet, ahol a baloldal ellene szavazott, mert úgy érzi: ezzel sérült Izrael demokratikus jellege, amely pedig az ország alapítása (1948) óta alapvető értéknek számít.

Magyarországnak hívják, gondoljunk rá szeretettel!

Van egy ország, amely már csak a szívünkben létezik, és amelyhez már csak lélekben van közünk. Benne élünk, vonatkoznak ránk a törvényei, nyelvét jól beszéljük.

Magyarországnak hívják ezt az országot, emelkedettebb hangulatunkban hazának nevezzük.

Dolgunk már vele, közünk is alig: választott vezetőink eligazítják helyettünk, amit kell. Még kapkodjuk a fejünket, csodálkozunk és felháborodunk, de idővel már azt sem.

Beletörődünk, nem kapálózunk. Nyugszik a beteg.

Nincs közünk hozzá, hogy milyen törvényeket hoznak és tartatnak be velünk, nem kérdez erről senki minket. Ha rákérdezünk, azt mondják, hogy mi hatalmaztuk fel őket erre.

Mert mi akartuk, hogy egymás között adják-vegyék a földbirtokokat, kastélyokat, kiadóvállalatokat, szerkesztőségeket. Hogyha valamelyik nagyúrnak kiflire támad kedve, vesz magának egy pékséget, malmot hozzá és szántóföldeket. Ha flekkent enne, bevásárolja magát egy húsüzembe.

Mintha moziban lennénk. Nézzük a filmet, nem tetszik, de még reménykedünk, hogy a végén minden jóra fordul. Hisz ez itt a mi filmünk, a mi pénzünkön forgatták, nekünk.

Választott vezetőink a szemünk előtt árusítják ki az országot mindenféle diktátoroknak. Olyan emberekkel tárgyalnak, paroláznak és ölelkeznek, akiket korábban bottal sem piszkáltak volna. Mindeközben azt az embert ócsárolják, aki dollár-milliókat adott Magyarországnak, és azokat istenítik, akik forint-milliárdokat loptak el tőlünk, magyaroktól.

Van egy ország, amely már csak nevében a miénk. Szeretjük, mert nem tudjuk nem szeretni. Itt születtünk. Vannak helyeink, amelyek kedvesek a számunkra, verseink, amelyeket csak mi értünk igazán és dalaink, amelyeket valamikor együtt énekeltünk, és amelyekről csak mi tudjuk, hogy miért volt jó együtt énekelni.

Választott vezetőink, ha úgy gondolják, akkor repülőnapokat szerveznek nekünk Budapest fölött. Zajt okoznak, megbénítják a közlekedést, kárt okoznak a környezetnek. Fákat vágnak ki, felújított orosz metrókocsikat vásárolnak, Paks 2-re szerződnek.

Azt már egy ideje tudjuk, hogy félnek a tudástól, ezért akarnak tanulatlan tömegeket látni. A tudatlan ember könnyebben manipulálható, neki könnyebb megmagyarázni, hogy a fekete miért fehér, a kicsi mitől nagy, a rossz miért jó.

Van egy ország, ami már csak alig a miénk.
Magyarországnak hívják, gondoljunk rá szeretettel!

Lengyel holokauszttörvény: újratöltve

Fél évvel azután, hogy a nemzetközi tiltakozás ellenére a lengyel parlament elfogadta a kétértelmű holokauszttörvényt, szerdán Mateusz Morawiecki miniszterelnök közölte: újra megvitatják a törvényt, mely megfogalmazása szerint nem érte el a célját.

A lengyel holokauszt törvény tagadja a lengyelek bármiféle felelősségét a zsidók kiirtásában, három éves börtönbüntetésre is ítélhetnek valakit, ha erről beszél vagy ír.

A második világháború idején Lengyelország területén működtek a haláltáborok, melyekben a nácik többmillió zsidót öltek meg. Lengyelországban élt a világ legnépesebb zsidó közössége a második világháború előtt. Közülük nagyon kevesen élték túl a holokausztot. Sok zsidót nem a haláltáborokban, hanem azokon kívül öltek meg, és ezekben a gyilkosságokban helyi milíciák is részt vettek. Voltak pogromok Lengyelországban – még a második világháború után is.

A radikálisan jobboldali lengyel kormánypárt, a PiS erről hajlamos megfeledkezni. Még Netanjahu miniszterelnök bírálatára sem változtattak a holokauszt törvény szövegén. Pedig a lengyel miniszterelnök tavaly Budapesten

megígérte Izrael kormányfőjének, hogy semmifajta engedményt sem tesznek az antiszemtizmusnak Lengyelországban.

Mateusz Morawiecki miniszterelnök most azzal indokolta a törvény újabb megvitatását, hogy az nem érte el a célját.

Hogy mi változott a tavalyi, budapesti ígéret óta? Az például, hogy Jaroslaw Kaczynski, Lengyelország politikai rendszerének irányítója súlyosan megbetegedett. Varsói hírek szerint leukémiában szenved, és orvosai nem sok jóval biztatnak. Megindult tehát a harc a hatalomért, melyben Mateusz Morawiecki miniszterelnök az egyik esélyes. Ezért is tartotta fontosnak, hogy személyesen jelentse be a holokauszt törvény felülvizsgálatát Lengyelországban.

Bárkit le lehet hallgatni vasárnaptól?

Július elsejével lép hatályba az új büntetőeljárási törvény, amely lehetővé teszi, hogy beismerő vallomás esetén az ügyész és az ügyvéd megegyezzen a büntetésről. Bekerült viszont az úgynevezett előkészítő eljárás fogalma is – jogászok attól tartanak, hogy erre hivatkozva gyakorlatilag bárkit megfigyelhetnek majd.

Négy év előkészítés után tavaly júniusban fogadta el a Parlament az új büntetőeljárási törvényt, amely idén július elsejével lép majd hatályba. A törvény bevezette többek között a „gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények” kategóriáját, ilyen lehet például a bennfentes kereskedelem, vagy a piramisjáték szervezése. Ezekben az ügyekben a törvényszék ítélkezik, három hivatásos bíróból álló tanácsban.

Változás az is, hogy az elsőfokú bíróságot csak akkor lehet új eljárásra utasítani megalapozatlan ítélet miatt, ha a bíróság nem állapított meg tényállást vagy az teljes egészében felderítetlen.

Az előzetes letartóztatás elnevezése letartóztatásra változik,

felső határa továbbra is egy, kettő, három, illetve négy év, míg életfogytiglani börtönnel is sújtható bűncselekmény esetén továbbra sem lesz felső határa.

Az új törvény szerint az óvadék összege nem lehet kevesebb 500 ezer forintnál, és azt akkor is elveszti a gyanúsított, ha bármilyen magatartási szabályt megszeg: például bizonyítékot próbált eltüntetni, vagy újabb bűncselekményt követ el. Az is lehetséges lesz, hogy a büntetőeljárásban valaki ne személyesen, hanem „telekommunikációs eszközök” használatával tegyen vallomást.

A Magyar Bírói Egyesület elnöke, Makai Lajos a Magyar Időknek nemrég azt mondta:

egyszerűbbé, gyorsabbá válhatnak az eljárások,

és ez egyaránt szolgálhatja a sértettek, a gyanúsítottak és a hatóságok érdekét.

A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Kabódi Csaba, az ELTE büntetőeljárásjogi tanszékének docense ezzel egyetért, mint mondta, egyértelműen az volt a jogalkotó célja, hogy gyorsabbak, hatékonyabbak legyenek az eljárások. Viszont arról is beszélt, hogy ilyenkor egy másik dolgot is mérlegre kell tenni: azt, hogy a gyorsítás, az ügyek egyszerűsítése mellett mennyire maradnak meg az eljárásban szereplők számára a garanciák. Mint mondta, „első olvasásban történtek itt áldozatok”.

Bevezetik például annak a lehetőségét, hogy beismerő vallomás esetén a gyanúsított, a védő és az ügyész

egyezséget kössön a büntetésről.

Ezt az egyezséget a bírónak is meg kell vizsgálnia, de nem változtathatja meg, csak jóváhagyhatja vagy elutasíthatja.

Kabódi Csaba szerint ezzel az ügyek jelentős része valóban felgyorsul majd, statisztikák szerint az eljárásoknak akár a fele is végződhet ilyen megegyezéssel. Mint mondta, van benne ugyan némi szkepticizmus, hogy mennyire fog ez működni, mindenesetre az új törvény szerint nem csak a nyomozati szakaszban, hanem még a tárgyalás előkészítése során is születhet megegyezés. Ahogy fogalmazott:

„honorálják, ha valaki elviszi a balhét.”

Sőt, arra is lesz lehetőség, hogy akár csak bizonyos tényállásokban megegyezzen az ügyész és a védő, így ezek a tárgyaláson nem kerülnek szóba, ezzel is egyszerűsödik az eljárás. Kabódi Csaba úgy fogalmazott: „művelt jogászok ilyenkor azt szokták mondani, hogy majd a bírói gyakorlatban kiforr a dolog”.

Még egy fontos változást hoz az új törvény: bekerültek a bűncselekmények felderítése és bizonyítása érdekében folytatható titkos információgyűjtés szabályai. Büntetőeljárásban egy emberrel szemben maximum 360 napig folyhat bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés.

Egy másik újítás az úgynevezett előkészítő eljárás, amely egyfajta

előzetes felderítés a nyomozás elrendelése előtt,

de már a büntetőeljárás keretein belül a bűncselekmények gyanújának megállapítására vagy kizárására. Ilyen eljárást az ügyészség és a nyomozó hatóság mellett a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a terrorizmust elhárító szerve is folytathat. Az előkészítő eljárás során lehet alkalmazni „leplezett eszközt”: rejtett figyelést, álvásárlást, fedett nyomozót is.

Magyar György ügyvéd a blogjában erről azt írta: „az új szabályozás szerint a büntetőeljárás megindításának már nem lesz feltétele a bűncselekmény gyanúja. Ehhez elég lesz, ha valaki ’bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet’.”

Szerinte az, aki így szóba jön,

„számíthat rá, hogy a lakását bekamerázzák, a telefonját lehallgatják, az elektronikus levelezését megfigyelik”.

Ez a kör Magyar György szerint ráadásul kiterjeszthető arra is, aki „a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személlyel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart”, amire szerinte gyakorlatilag bárkire igaz lehet.

Ezzel kapcsolatban Kabódi Csabának is vannak aggályai. Ő a Független Hírügynökségnek azt mondta: 28 pontban sorolják fel azokat az adattárakat, amelyeket át lehet nézni, az egészségi állapottól a banki adatokon át az ingatlannyilvántartásig. Mint mondta: „ha nagyon gonosz akarok lenni, ennyi adatból biztos lehet valamit találni”.

Az ő aggályai leginkább onnan fakadnak, hogy

fogalmak nincsenek pontosan tisztázva.

Nehéz ugyanis megfogni, ki az, aki „bűncselekményben érintett személy” lehet. Mint mondta, emiatt nem csak a védők fognak tiltakozni, hiszen szerinte is szinte bárki szóba kerülhet.

Az ilyen előkészítő eljárást olyankor lehet elrendelni, amikor még csak egy sejtés van valamilyen bűncselekményről, és ennek igazolásához „kémfilmekből is ismerős” titkos információszerzésre is szükség lehet.

Fontos, hogy ilyen eljárásra eddig is volt lehetőség, ezt hívták operatív felderítésnek, csak eddig nem a büntetőeljárásról szóló törvényben szerepelt. Így, ahogy Kabódi Csaba fogalmazott, az a kérdés, hogy az ebbe való bekerüléssel nőttek-e a garanciák vagy csökkentek.

FRISS HÍREK

Első női imá...

Harry herceg...

Mégis kész a...

Orbán időt n...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!