Kezdőlap Címkék Tanítanék mozgalom

Címke: Tanítanék mozgalom

Vak és süket politikusok kezében a jövő

Forgatom az „Oktatási minimum 2018” címen elkészült szakanyagot, amelyet a Tanítanék Mozgalom és az Oktatói Hálózat kezdeményezett, s amelyet végül az ellenzéki pártok szakpolitikusai is magukénak tekintve, mint közös alapelveket, esetleg megvalósítandó programjukként aláírtak. A zárónyilatkozat hátoldalán ez olvasható: „A közös oktatási alapprogram célja olyan közös elvek és politikai oldalaktól független elképzelések megfogalmazása, amelyekkel minden hazáját szerető és a demokráciát támogató magyar egyetérthet.” Létezik egyáltalán ilyen? Erről Törley Katalint, a Tanítanék Mozgalom „arcát” kérdeztem.

  • Három aláírás hiányzott
  • Közmegállapodásra volna szükség
  • Szóról szóra, mondatról mondatra
  • 150 éves megszokás foglyaként

Komolyan gondolták, hogy a mai politikai viszonyok között egy ilyen nagy horderejű kérdésben „minden magyar egyetérthet”?

Lehet, hogy kissé naivak voltunk, de komolyan hittünk abban, hogy kell egy ilyen kiindulási pont.

Hogyan jött az ötlet, hogy egyáltalán nekifogjanak?

A választások előtt fél évvel találtuk ki a Tanítanék Mozgalom szűk magjával, hogy szükség volna egy közoktatási nemzeti minimum programra is, egy konszenzusos megállapodásra, valami olyanra, mint amilyet az egészségügy jövőjéről Kincses Gyulának a pártokkal sikerült összehozni. Joggal gondoltuk, hogy az oktatás ügyét legalább ennyire fontosnak tartják majd.

Az oktatáspolitika közmegállapodást kíván, hiszen nagyon nagy rendszer, amelyet nem lehet négy-nyolc évenként mindig más irányba rángatni.

Megkerestük az Oktatói Hálózatot, arra gondoltunk, hogy majd ők a felsőoktatást ismerve segítenek egy olyan átfogó koncepció kialakításában, amely az óvodától a diplomáig, sőt a felnőttképzésig egységes keretbe fogja a teendőket. Ezek után fordultunk a parlamenti és azon kívüli pártok szakpolitikusaihoz, hogy ha gondolják, ők is csatlakozzanak a munkához. Tíz-tizenegy szervezet el is fogadta a felkérést.

Három lényeges aláírás nem került a dokumentumra: a Fideszé, a KDNP-é és a Jobbiké. Közel fél év munkája van a harminc oldalnyi javaslatban, mit ér mindez nélkülük?

A szocialisták révén a parlamenti szakbizottság asztalára került az anyag, de egyelőre nem reagáltak rá.

A NAT készítői mutattak érdeklődést a munkájuk iránt?

Ezt nem tudom. Nem volt kapcsolatunk velük. Pedig mielőtt elkezdtünk volna dolgozni Pilz Olivér összeállított egy nagyon értékes anyagot a korábbi nyolc év közoktatási dokumentumaiból, alternatív ötleteiből, a civilek javaslataiból. Egy ugyanilyen anyagot az Oktatói Hálózat is készített a felső- és felnőtt oktatással kapcsolatban. Ezek birtokában ültünk le a pártok képviselőivel.

Üres lappal indultak?

Ez lehetett volna az egyik út: mindenki dobja be a javaslatait, aztán majd összefésüljük. A másik lehetőség az volt, hogy ők is a mi anyagainkat tekintsék kiindulásnak, és azt egészítsék ki a maguk elképzeléseivel. Emellett döntöttek, és a heti megbeszéléseken szóról szóra, bekezdésről bekezdésre haladva született meg a szöveg.

Nem lehetett könnyű menet…

Hát nem volt az, de viták többnyire konstruktívak és gyümölcsözőek voltak. Már összeállt minden, kilenc párt rábólintott, amikor

a Jobbik a legfontosabb, például a szegregációval, az esélyegyenlőséggel kapcsolatos tételeket ki akarta húzni a szövegből.

Ebbe azonban a többi résztvevő nem ment bele, így ők fel is álltak az asztal mellől.

Csodálkoztak?

Én nem igazán. Ha az oktatásban nem sikerül biztosítani az esélyegyenlőséget, az maga a kudarc. Aki ezzel nem ért egyet, azzal nem lehet mit kezdeni. A Jobbik részéről a tárgyalásokon résztvevő kolléga szakember volt, tényleg konstruktívan segítette is a munkát, de az aláírásra előtt már nyilván a pártpolitikusok bírálták felül a megállapodás szövegét. A választások előtt jártunk,

az aláíró ellenzéki pártok azt vállalták, hogy ha hatalomra, vagy a hatalom közelébe kerülnek, ezt a megállapodást tekintik majd az oktatáspolitikai elképzeléseik vezérfonalának.

Tudjuk, hogy a pártoktól függően lettek volna különbségek, de mint „minimum programot” mindenki felvállalta, mi, civilek, pedig teljes mellszélességgel támogattuk és számon kérhettük volna.

Volna…. Mint tudjuk, másképp alakultak a hatalmi viszonyok. Az egész világ azon töri a fejét, hogyan lehet az oktatást a kor követelményeihez igazítani, de nálunk minden maradt a „régiben”. Ön milyen iskolában tanítana szíve szerint?

Ha a véleményemre kíváncsi, szerintem valami olyan iskolarendszer kellene, amelyben a gyerekek jól érzik magukat. Ha itt körülnéz egy iskolában, aligha talál ilyeneket. Aztán

az iskolának olyannak kellene lennie, amely megtanít gondolkodni, együttműködni, előhozza a kreativitást, felkészít az élethosszig tartó tanulás képességére.

Kibontja a tehetséget, a kombinációs és az információ feldolgozás készségét, ideológiailag pluralista, mentes mindenféle diszkriminációtól, és nem viszi „zsákutcába” a diákjait. Megváltozott a tudásról, a műveltségről vallott felfogása a világnak, az én klasszikus műveltség-ideálom már szinte őskorinak számít. Sokat olvastam, azok a fejemben vannak, tudok belőlük idézni… Mindez nagyon szép, de ma már nem érték a fiatalok szemében.

Ez igaz, de mindezt az oktatáspolitika irányítóinak is fel kellene ismerniük.  

De nem teszik. Vakok és süketek erre. És ezt a diákok is érzik. Egy részük, az aktívabbak, szóvá teszik, harcolnak a változásokért, a közömbösebbek megvonják a vállukat, nagyon

rossz mentális állapotba kerülnek, haszontalannak tartják az iskolát, úgy-ahogy elvegetálnak benne, igyekeznek teljesíteni az elvárásokat.

Nekik meglehetősen bizonytalan a jövőképük. Az iskolarendszert a 150 éves megszokás jellemzi, a bifláztatás, a tanár tölcséren betölti a tudást a gyerek fejébe, és ha „jól dolgozott”, akkor az számonkéréskor, vizsgán „kifolyik” a növendékeiből.

Kin múlik, hogy ez ne így legyen? A tanáron? Az iskolán? A diákokon?

Nem. Ez rendszerszintű probléma. Igaz, vannak kis „műhelyek”, ahol kísérleteznek más módszerekkel, de nem ez az általános. A tanárok többségének meg kell felelnünk az általános követelményeknek: a diákjainkat fel kell készíteni, mondjuk, a sikeres érettségire. Nem tehetjük, hogy ezt nem vesszük figyelembe.

A mai tantárgyi világban kell gondolkodni? Negyvenöt perces órákban?

Valami más megközelítés kellene, mert azokban az országokban, amelyek előttünk járnak, már nem tantárgyi, hanem „projekt” alapon folyik az oktatás. Amihez

autonómia kellene, váltás a tanárképzésben, mert minket még nem erre készítettek fel, és persze a legjobbakat kellene becsalogatni a tanárképzésbe.

Ehhez azonban a pályának nincs kellő presztízse, nem vonzó a bérezésünk se. Akár hová nyúlunk, hogy változtassunk, kiderül, hogy az egész rendszer szorulna változtatásra. Amikor a finnek nekiláttak ennek, előbb született egy közmegegyezés, aztán rászántak három évtizedet, mire a mai színvonal kialakult.

A tanárok fáradtak, túlterheltek, se kedvük, se idejük nincs a holnap iskolájáról elmélkedni.

Egyre több a problémás gyerek, akikre nem készítettek fel minket, és nincs hozzáértő segítségünk. Ennek a levét isszák a tanárok, a diákok, a szülők egyaránt.

Amikor kiállt a nyilvánosság elé, abból nem lett baja?

Nem. Amikor elkezdtük, innen az iskolából is többen „jöttek velünk”, aztán amikor kiderült, hogy nincs eredménye a harcnak, belefáradtak.

Most kicsit légüres térben érzem magam,

de a „hatalom” nem bántott és nem bánt, amiért kinyitom a számat, legalábbis eddig direkt módon nem.

Hogyan érzi magát ebben a szélmalomharcban?

Nagyon rosszul. És egyre rosszabbul.

Online akcióval buzdítanak szavazásra

A választásokon ítéletet mondunk arról a jelenlegi kormány által az elmúlt nyolc évben a társadalomra erőltetett oktatáspolitikáról is, amely a gyermekek egész életére kihat, és meghatározza közös jövőnket – szögezi le a Szülői Hang Közösség, a Tanítanék Mozgalom, a Független Diákparlament és a Oktatói Hálózat közös, szavazásra buzdító közleménye.

 

A négy szervezet nem ért egyet a kormány szerint „vitathatatlan” irányvonallal. Április 8-án, az országgyűlési választásokon lesz lehetőség véleményt nyilvánítani – szögezi le a dokumentum, amely szerint láthatóan van alternatíva, hiszen az ellenzéki pártok közösen kidolgozták és elfogadták az Oktatási Minimumot, amely új, jobb irányba fordíthatja az oktatás ügyét.

„Szeretnénk megmutatni, hogy sokan úgy gondoljuk: április 8-án a gyermekek sorsáról is döntünk. Ezért mi, szülők, tanárok és diákok, közös online akciót indítottunk, melyben arra kérjük az oktatás jövőjéért aggódókat, hogy tűzzenek ki a térképre egy zászlót, ezek kifejezik a pozitív változtatás iránti eltökéltségünket. Az online akcióban már eddig is több mint nyolcezren vettek részt.

Rövid vieóban hívja fel a figyelmet a négy szervezet összefogásával létrejött online akcióra csoport egy-egy tagja – a Szülői Hang Közösség,  a Tanítanék Mozgalom, a Független Diákparlament és az Oktatói Hálózat

Akik a V18-ak mögött állnak

Nem igazán esett eddig szó arról, hogy kik támogatják a Válasszunk! 18! Csoportosulást: azt tudjuk, hogy kik az alapítók, még azt is, hogy kik azok, akik menet közben, szakértőként csatlakoztak, ám arról keveset hallunk, hogy vannak civil szervezetek, amelyek együttműködésre léptek a csoporttal annak munkáját segítendő. Legutóbb nem egészen egy hete bővült ezeknek a támogatók köre, amely így 8 szervezetből áll. Vajon mit képviselnek és milyen erő áll e civilek mögött?

 

Megbecsülni nehéz, hogy hány emberhez jutnak el szerte az országban a V18 ideái a csoporttal együttműködő civil szervezetek révén. Van ezek között országosan ismert éppen úgy, mint lokálisan tevékenykedő mozgalom, ám

nem hinnénk, hogy messze járnánk a valóságtól, ha azt állítanánk, hogy százeres tömeghez képesek célba érkeztetni az üzeneteket.

Már csak azért is, mert vannak köztük több százezer ember ügyeit felkarolók is. Ha végignézzük ezeknek a támogató civil szervezeteknek a névsorát, azt látjuk, hogy szakmai alapon működők éppen úgy találhatók a támogatók között, mint bizonyos korosztályt vagy éppen nemet képviselők, s politikai alapon működők is.

Kik is ők? Mit és kiket képviselnek? Mik a céljaik? Vegyük sorra őket, szigorúan ábécé sorrendben.

Elektori Parlament

A tavaly decemberben alakult Elektori Parlament az állampolgárok politikai megrendeléseit gyűjti egybe és kristályosítja ki. Ilyen módon a politikát hagyományos értelmében, a közösség ügyeivel való foglalkozásként gyakorolja, mint bármelyik helyi közösség vagy civil szerveződés. A pártpolitika felé megrendelőként lép fel, így a civilek és a megrendelést teljesítő politikusok között egyértelmű fölé- és alárendeltségi viszony van – állítják. Az Elektorok az Elektori Parlament megbízottai. Elnöke az önmagát civil vidékfejlesztőként leíró Juhász Zoli (Shepherd), alelnökei Szalai Kriszta  színművész, producer, író, drámapedagógus, civilként társadalmi munkás; Stevula Mária Magdolna ápolónő, az egészségügyi megmozdulások egyik szervezője; számos – például roma –  szervezetben –aktív ENSZ nőjogi aktivista Molnár Richárdné; az Év embere díjra többször jelölt  Horgas Péter és a mérnök Informatikus, cégvezető civil aktivista Rácz Norbert

Életet az éveknek

1989 tavaszán alakult a civil szervezet, amely – mint a nevéből is kiolvasható – a nyugdíjasokat igyekszik képviselni. Nagyon sokakhoz képes eljutni, már csak azért is, mert napjainkban 19 megyében összesen mintegy 1200 nyugdíjasklub a tagja, amelyek összesen 120 ezer embert képviselnek. Szociális tevékenységet végeznek, érdekképviseletet és érdekvédelmet látnak el, kulturális és egészségügyi programokat, üdüléseket szerveznek. Országos és nemzetközi fórumokon is jelen vannak. Az Életet az éveknek szövetség elnöke dr. Hegyesiné Orsós Éva, aki korábban a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke és az helyettes államtitkár is volt.

Közös Ország Mozgalom (KOM)

Talán ez a leginkább ismert – széles politikai körben mindenképpen – szervezet, amellyel a V18 együtt dolgozik. A Gulyás Márton által tavaly tavasszal alapított és fémjelzett civilek már a V18 megalakulása előtt is komoly ismertségre tettek szert az április választások kapcsán – a Kossuth tér mellett hetekig az általuk állított sátorban egyeztetettek az ellenzéki pártok, melyeknek sikerült egy konszenzussal elfogadott választási rendszer-javaslatot is elkészíteniük, majd az oktatás területén is közös nevezőre jutniuk. Ők kezdeményezték az egyéni körzetekben a közvélemény-kutatást, megtalálandó a legesélyesebb ellenzéki jelölteket), s ők szervezik egyes körzetekben az ellenzéki képviselőjelöltek vitáit (Legutóbb 22-én volt ilyen). A mozgalmat a következőképpen definiálják: „közös értékek mentén közös célok erőszakmentes elérésére szövetkezett magyar polgárokból áll.”

MENŐK Magyar Európai Nők Fóruma Egyesület

Az egy éve bejegyzett szervezet pártoktól független egyesületként határozza meg magát, egy olyan értékközösségként, amelynek elsődleges célja a nők társadalmi szerepvállalásának és társadalmi megbecsülésének erősítése – a nők öntevékenységével, együttműködve az ezt támogató férfiakkal. A MENŐK tagjai számára az emberi méltóság a legnagyobb érték. Ezért felkarol minden olyan ügyet, amely egy igazságosabb jövőt eredményezhet – különös tekintettel az oktatás, az egészség-, a szociális és kulturális ügyekre. Mint deklarálták: tevékenységükkel olyan kezdeményezéseket támogatnak, amelyek olyan változásokat indítanak be Magyarországon, amelyek emberi méltóságra, bizalomra épülő társadalom építését szolgálják.

Magyar Szakszervezeti Szövetség

A Magyar Szakszervezeti Szövetség az Autonóm Szakszervetek Szövetsége (ASZSZ), a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) integrációjával alakult meg, akkor mint Magyarország legnagyobb – mintegy 250 ezer taggal rendelkező – érdekvédelmi szervezete. „A szövetség célja a szövetséget alkotó tagszervezetek tagjainak (ideértve a tagszervezetekben tagsággal rendelkező egyesületek tagjait is) foglalkoztatásra irányuló jogviszonyával kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése, valamint a jelenlegi, a leendő és a volt munkavállalók társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális érdekeinek átfogó képviselete és érvényesítése” – írják. Elnöke Kordás László.

Tanítanék mozgalom

A mozgalom 2016-ban országos hírűvé vált, amikor elkezdődtek a kockás inges megmozdulások. Számos ismertté vált pedagógus – köztük Pilz Olivér és Törley Katalin vagy az azóta már kivonult Pukli István – „nőtt ki” a mozgalomból, amely céljait a következőkben foglalja össze: „minden gyerek a képességeinek legmegfelelőbb, színvonalas, a társadalmi hátrányokat ellensúlyozó oktatásban részesüljön. Ehhez szükséges az oktatást minden szinten megújítani, új alapokra helyezni, és az elmúlt évek rombolását megállítani”. Önmagukat a következőképpen definiálják: „…az oktatás és nevelés összes szereplője (diákok, szülők, pedagógus és nem pedagógus oktatási intézményben dolgozók, ill. maguk az intézmények) valamint az oktatás ügye mellett szolidaritást vállaló, szélsőséges nézetektől mentes magánszemélyek és civil szervezetek számára nyitott, pártpolitikától független, szakmai elvek alapján építkező szerveződés”.

Választók a változásért

A csoport tavaly decemberben alakult azzal a céllal, hogy az ellenzéki pártok által nyerhetetlennek tartott Pest megye 3. számú választókerületében megkíséreljenek olyan összefogást elérni, amelynek eredményeképpen csak egy jelölt induljon teljes közös támogatással a jelenlegi kormányzó párt jelöltje ellenében a tavaszi országgyűlési választáson. Tervük az, hogy a választó körzet mind a 17 településén szerveznek aktivista csoportokat, amelyek segítségével egységes és szervezett erőként tudnak részt venni a választási kampányban. Ezen a módon szeretnék elérni, hogy mind a pártok, mind a lakosság nagy része csak egy jelöltet, mégpedig a legesélyesebbnek számító jelöltet támogassa – olvasható Facebook oldalukon.

Viszlát kétharmad 

A tavaly szeptemberben alakult szervezet egy alulról építkező kezdeményezés, amelynek elindítója Pápay György publicista (az egykori Politikafüggő blog szerzője, 2015 áprilisa és 2017 júniusa között a Magyar Nemzet szerkesztője és véleményszerzője). Kampányukat a Te Döntöd El Civil Társaság támogatja – olvasható a Facebook oldalukon és a blogjukon.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK