Kezdőlap Címkék SZFE

Címke: SZFE

Vidnyánszky nem értheti

Olvasgatom a híreket az SZFE körüli fejleményekről, s lám mit tett közzé nemrégiben a kormányhoz közel álló Mandiner a kuratóriumi elnök gazdag gondolataiból:

“…Mandiner:
Van bármiféle mód arra, hogy teljesüljön az a követelés, hogy a kuratóriumba az egyetem szenátusa által delegált tagok is bekerüljenek?

Vidnyánszky: Szerintem így lett most reális a felállás. Most tartunk ott, hogy megfelelő súlyú tárgyalófelek ülnek egymással szemben. Így is nagyon nehéz folyamat áll előttünk….“

Slussz!

Ez világos beszéd. Minden döntési jogot a kormány által kinevezett kuratóriumnak, az érdekelteknek pedig coki!

A hallgatók a maguk módján reagáltak:

„Fenntartjuk azt az álláspontot, hogy Vidnyánszky Attila és a kuratórium a diákság számára illegitim. Kinevezésük antidemokratikus eszközökkel történt, így tehát nem szeretnénk velük tárgyalni”

– jelentette ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak képviselője a minapi sajtótájékoztatóján.

Ez is világos beszéd. Vidnyánszky és olajmágnásai menjenek a pokolba!

e mondott még egyebet is a főkurátor!

….Mandiner:
Hogy bírja ezt az időszakot?

Vidnyánszky: Nagyon nehezen. Ez nem az én szakmám, én nem vagyok politikus, de szakmai felelősségérzetem arra késztetett évekkel ezelőtt, hogy ne csak mondjam a véleményemet, hanem értékrendemmel összhangban cselekvő résztvevője legyek a közéletnek. Sokszor a szememre vetik, hogy rendezzek, és ne politizáljak, ám ha a politika a közügyekben való részvételt jelenti, akkor értelmiségiként ebben szerepet vállalni, ha nem is kötelesség, de biztosan nem szégyen. (…) És ott van a legerősebb támaszom, a családom. Olyan hátterem van, amely megóv, segít regenerálódni, és kötözi a lelki sebeimet. Ez csodálatos dolog. Mind a civil, mind a szakmai világból annyi támogatás érkezik, hogy ezt muszáj végigcsinálni. Elképesztően erősnek érzem a hitünket.

Fölöttébb érdekes!

A művész úr demokrata, s a maga módján tisztán összegzi a művész közéleti szerepvállalásának lényegét. Értékrendjét illetően azonban sokakban van bizonytalanság, ezt leginkább a hallgatók és tanáraik állásfoglalásán, az őket támogató nyilatkozatok sokaságán lehet lemérni. Persze meglehet e tárgyban valójában nincs is semmi bizonytalanság, hiszen Karsai Györgyről szólván Vidnyánszky az ATV-ben félreérthetetlenül rögzítette világlátásának fundamentumát:

„Karsai Györgynek én nem fogom tudni soha elmagyarázni, hogy mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt, amit én gondolok. A gondolkodása ebben a tekintetben kizárólagos és kirekesztő.”

Akkor most ebben a mondatban (a főkurátor legfrissebb nyilatkozatain is elmélázva) helyettesítsünk néhány szót, s talán valamelyest közelebb jutunk Vidnyánszky Attila világlátásának pőre lényegéhez:

„Vidnyánszky Attilának soha senki nem lesz képes elmagyarázni, hogy mi a demokrácia, a pluralizmus, az egyéni és a kollektív szabadság, az egyetemi autonómia, a tanszabadság, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt, amit erről a szabad ember gondol. A gondolkodása ebben a tekintetben kizárólagos és kirekesztő.”

No comment…

Köszönjük az SZFE-vel szolidáris jelenlegi és volt ELTE BTK hallgatók videóját

Köszönjük az SZFE-vel szolidáris jelenlegi és volt ELTE BTK hallgatók videóját!#freeszfe

Közzétette: Színház- és Filmművészeti Egyetem – 2020. szeptember 6., vasárnap

A színművészeti-csata magva

Közel egy hónapja, augusztus 11-én L. Simon László fideszes képviselő, korábbi kulturális államtitkár járt az ATV stúdiójában, az Egyenes Beszédben, és a következőképpen magyarázta a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult konfliktust:

„Lehet a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésének más a véleménye, vezethetné más irányba, vihetné más irányba az átalakítást, de nincsenek ebben a helyzetben jelen pillanatban. (…) Az a lényeg, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésének más a koncepciója, mint a kormány koncepciója. Nem lehet egyszerre két irányba haladni. A kormánynak az volt az elképzelése, hogy alapítványi struktúrában szervezi át az egyetemeket.”

Azért idézem föl L. Simonnak ezeket a mondatait, mert az azóta eltelt hetekben a műsorvezető A nap híre adásaiban, ahol többnyire ellenzéki politikusdokkal és független lapok újságíróival beszélget, újra meg újra feltette a kérdést: vajon nincs-e igaza L. Simonnak abban, hogy a nagy választói felhatalmazással rendelkező kormány megteheti, hogy a maga elképzelései szerint alakítja át a felsőoktatást, és annak részeként a Színművészetit is. Mint ahogy a választói felhatalmazással azt is megteheti, hogy másokat nevez ki a színházak vagy az egyetemek élére. Kérdésére egyik megkérdezett ellenzéki politikustól sem kapott választ. Pedig van rá válasz.

Demokráciában a mindenkori kormány és parlamenti többség az ország kormányzására és törvények alkotására kap felhatalmazást a választóktól és nem többre.

Sok olyan szférája van a társadalom életének, amelyre a kormány illetve a parlamenti többség felhatalmazása nem terjed ki. Pártállamban más a helyzet. Rákosi Mátyás mondta egykor: „Ebben az országban mindenért mi, kommunisták vagyunk felelősek.” Merthogy mindenről ők dönthettek, és döntöttek is.

Amikor több mint ötven éve elvégeztem a Közgazdasági Egyetemet, professzorom, aki történetesen az egyetem rektora volt, oda akart venni tanársegédnek a tanszékére, de nem tehette, mert a pártbizottság ezt nem fogadta el. (Nem voltam politikailag megbízható.) Az egyetemnek annyi autonómiája sem volt, hogy felvehessen egy tanársegédet, vagy meghatározhassa a politikai gazdaságtan tananyagát – mindenhez a minisztérium illetve a pártközpont jóváhagyása kellett. Monolit politikai rendszerben éltünk.

Azután 1990-ben, az új magyar demokrácia részeként, a plurális berendezkedés logikájának megfelelően létrejött az egyetemi autonómia, ugyanúgy, mint a köztestületként önállósult MTA és sok más független intézmény, és alkotmányban rögzítették a tudomány szabadságát, törvényben az Akadémia és az egyetemek autonómiáját.

E szerint a kormánynak illetve a parlamenti többségnek nincs hatásköre az Akadémiánál folyó kutatás illetve az egyetemeken folyó oktatás tartalmának meghatározására.

Akkor sem, ha mind az Akadémiát, mind az egyetemeket jórészt az állami költségvetésből finanszírozzák, hiszen a költségvetés sem a kormányé, hanem az államé, az országé.

Logikus, hogy ezzel szemben Orbán, aki az 1989-90-ben létrejött liberális demokrácia felszámolására vállalkozott, s „illiberális államot” épít a helyébe, nemcsak a politikai rendszer független intézményeit (Alkotmánybíróság, ombudsmanok, Számvevőszék, bíróságok) hajtja a maga uralma alá, de az olyan politikán kívüli intézményeknél is erre törekszik, mint az Akadémia vagy az egyetemek. Ugyanúgy logikus ez, mint hogy nem tűri meg az országban a CEU-t és fel akarja számolni a jogvédő szervezeteket.

Ahogy a monolitikus felépítésű pártállamban nem voltak független intézmények, ne legyenek a hasonlóképpen monolitikus fideszes pártállamban sem. Ha értenék az ellenzéki politikusok a plurális demokrácia és a monolitikus felépítésű pártállam közötti különbséget, akkor megadhatták volna a választ a műsorvezetőnek, hogy amit L. Simon mond, az demokráciában elfogadhatatlan.

Erről, az államtól, a kormánytól való szabadságról szól a Színművészeti Egyetem tanárainak és diákjainak megejtő szépségű szabadságharca.

Keresztény értelmiségiek levele Vidnyánszky Attilának

Teljes terjedelemben közöljük 11 keresztény értelmiségi nyílt levelét.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem élére kinevezett kuratórium elnöke, Vidnyánszky Attila szeptember elsején az ATV Egyenes Beszéd című adásában ezeket mondta Karsai György klasszika-filológusról, színháztudósról, az ELTE, a Pécsi Tudományegyetem és az SZFE egyetemi oktatójáról, ez utóbbi doktori iskolájának vezetőjéről, számos tudós társaság tagjáról:

„Karsai Györgynek én nem fogom soha tudni elmagyarázni, hogy mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt, amit én gondolok. Gondolkodása ebben a tekintetben kizárólagos és kirekesztő.” Vidnyánszky Attila kijelentése éles felháborodást váltott ki. Egyebek közt Gábor György e kijelentéseket antiszemita tartalmúnak ítélte azért, mert Karsai György zsidó származású.

Ebben a kiélezett helyzetben keresztény értelmiségiekként és Karsai György barátaiként, régi és új kollégáiként, tisztelőiként szükségesnek érezzük megszólalni.

Nem gondoljuk, hogy Vidnyánszky Attilának e szavai antiszemita tartalmúak lennének. Valószínűleg csak nem jutott eszébe a vita hevében, hogy nemzetietlenséggel, a kereszténység iránti ellenségességgel a harmincas években a magyarul érző és gondolkodó zsidó értelmiséget vádolták. Nekünk úgy tűnik, Vidnyánszky Attila csak arra utalt, hogy Karsai György nem osztja a nemzetről, a hazáról és a kereszténységről alkotott nézeteit. Ebben valószínűleg igaza van, hiszen közismert, hogy kettejük vitája már sok évvel ezelőtt elkezdődött. Ámde amennyiben Vidnyánszky Attila akár hazafiatlansággal, akár keresztényellenességgel vádolja Karsai Györgyöt, ebben semmiképpen sincs igaza.

Karsai György egész szakmai munkásságát, mind klasszika-filológusként, irodalomtörténészként, mind dramaturgként, vagy egyetemi oktatóként mélységesen átérzett, őszinte hazafiság jellemzi. Habár munkásságát széleskörű nemzetközi elismerés övezi, és könnyeden ír nemcsak magyarul, de franciául és angolul is, mindig is előnyben részesítette a magyar nyelvű publikációkat. Szenvedélyesen dolgozott és dolgozik a görög drámák magyar nyelvű, magyar színházi környezetben történő életre keltésén, a drámák szerkezetével, rejtett mondanivalójával kapcsolatos egyedülálló felfedezéseit elsősorban magyar nyelven közölte. Olyan új előadásmódokkal kísérletezik, amelyek a görög drámák mondanivalóját közel hozzák a mai emberhez, és azok időtlen értékeit időszerűen nekünk adják át. Karsai György tolmácsolásában ezek itt és most, jelenlegi magyarországi helyzetünkben szólnak hozzánk. Ráadásul tanulmányait olyan ékes magyar nyelven, olyan irodalmi stílusban írja, hogy azok maguk is a jelenkori magyar irodalom gyöngyszemei.

Karsai György 1989 és 2004 között Párizsban, Strasbourg-ban, Caën-ben és Lille-ben tanított. A Lille-i Egyetemen állandó állást ajánlottak neki, de nem fogadta el. Hazajött, mert magyar tudósként, magyar íróként ez a kultúra izgatta, ezt a kultúrát akarta gazdagítani, átadni, és azt akarta, hogy gyerekei ennek a kultúrának legyenek a részesei. Mondani sem érdemes, hogy a francia és a magyar egyetemi oktatói fizetések sem akkor nem voltak, sem most nem összemérhetőek. Az, hogy Karsai György és felesége, Csollány Éva a hazaköltözés mellett döntöttek, egyes-egyedül a hazájukhoz való ragaszkodással magyarázható.

Karsai György hosszú munkásságából egyetlenegy esetre sem emlékszünk, amikor negatív elfogultsággal állt volna hozzá a kereszténységhez, és Vidnyánszky Attila sem fog tudni ilyet felmutatni. Ámde, ha meg kell oldanunk egy nehéz filológiai kérdést egy görög vagy latin nyelven író keresztény szerzőnél, bármikor bizton fordulhatunk Karsai Györgyhöz, aki biztos tudásával és folytonos jóindulatával mindig készen áll a segítségre.

A magyar bölcsészettudományt éppen, hogy az jellemzi hosszú évtizedek óta, hogy itt az ókortudomány, a késő antikvitás és a kora kereszténység tanulmányozása, az egyházatyák korának és a középkor szellemi életének kutatása elválaszthatatlan egységet formál. E tudományágak művelői között akadnak keresztények, zsidók, agnosztikusok és ateisták, de ezt senki nem kéri számon a másikon, hiszen az egyéni meggyőződés nem tudományos kérdés. Módszertani kérdésekről, tudományos tézisekről szoktunk vitatkozni, a Magyar Ókortudományi Társaság, a Magyar Filozófiai Társaság vagy a Magyar Patrisztikai Társaság felolvasó ülésein a hozzáértők és az érdeklődők magyar nyelven hallgathatják a klasszika-filológia, a filozófiatörténet, az egyházatyák kora vagy a középkori teológia kutatóinak világszínvonalú előadásait. Ebből a körből kerültek ki a magyar és a nemzetközi tudományos élet vezető magyar tudósai, akik között nincs nagy különbség abból a szempontból, hogy az SzFE-n, az ELTÉ-n, a Debreceni vagy a Pécsi Egyetemen, a CEU-n, Cambridge-ben, Montrealban vagy Yale-en tanítanak. Ennek a magyar, angol, német, francia vagy olasz nyelven publikáló magyar tudóskörnek kiemelkedő alakja Karsai György.

Vidnyánszky Attila vádjaira Karsai György Szókratésszel felelt: meggyőződésünket – így ez esetben hazafiságunkat vagy kereszténységünket – nem a szavak ismételgetésével, hanem életvitelünkkel kell kifejeznünk. De idézhette volna Krisztust is: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!« megy be a mennyek országába, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7, 21). A mennyei Atya akaratát az cselekszi, aki a parancsolatokat megtartja. Ezek között pedig a két legnagyobb: „Szeresd a te Uradat Istenedet egész szívedből, egész lelkedből és egész értelmedből!” és „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” (Mt 22, 37-39). Mindenki magát vizsgálja meg, hogy teljesíti-e ezeket a parancsolatokat, és azután lásson hozzá, hogy felebarátját megítélje vagy leszólja. Ámde ekkor is gondolkozzék el Krisztus szavain: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek” (Mt 7, 1-2).

Bene László filozófiatörténész, habilitált egyetemi docens
Bugár István filozófia- és vallástörténész, az MTA doktora, egyetemi tanár
D. Tóth Judit irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi docens
Heidl György eszmetörténész, az MTA doktora, egyetemi tanár
Geréby György filozófiatörténész, habilitált egyetemi docens
Görföl Tibor, vallásfilozófus, teológus, habilitált egyetemi docens
Kendeffy Gábor filozófiatörténész, habilitált egyetemi docens
Nagy Levente klasszika-filológus
Parlagi Gáspár vallástörténész
Perczel István vallás- és filozófiatörténész, egyetemi docens
Somos Róbert vallás- és filozófiatörténész, az MTA doktora, egyetemi tanár

Mai kérdés – Ön szerint százezer cselekvő tüntető elég lenne, hogy a hatalom meghátráljon és elfogadja a SZFE lázadó diákjainak követeléseit?

Milyen demokrácia az ahol az ítélet előbb megszületik, mint a tárgyalást megtartják?

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint százezer cselekvő tüntető és támogató elég lenne, hogy a SZFE lázadó diákjait alkotó partnerként hatalom kénytelen legyen elfogadni?

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!