Kezdőlap Címkék SZFE

Címke: SZFE

Nem sikerül érvényteleníteni a félévet az SZFE-n

A Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetése „tekintettel az elmúlt hónapok eseményeire” új tantervi rendet készített, erről levélben értesítette a hallgatókat – írja közleményében az SZFE hallgatóinak sajtóközleménye.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem illegitim vezetősége “felismerte” a dokumentáltan megtartott tanórákat és kurzusokat meg nem történtnek tekinteni nem lehet, így már csak az általa elrendelt felfüggesztéstől számított két hét érvénytelenítéséhez ragaszkodna.

A hallgatók és oktatók közössége a tanév rendjének módosítását elutasítja.

Közvetetten, az egyetem honlapján megjelentetett levélben értesítette a SZFE polgárságát, hogy a 2020/2021-es tanév őszi szemeszterében „elmaradt” tanegységek „utólagos teljesítését” tennék lehetővé. A tanév rendjének módosításáról a hallgatók az általuk el nem ismert kancellár és a jogszerűtlenül kinevezett általános rektorhelyettes az őszi szemesztert a Neptun-rendszer önkényes kiiktatása után elrendelt felfüggesztésig, azaz november 27-ig, teljesítettnek tekintik.

A “felismerés” annak a következménye, hogy a hallgatók november 30-án közigazgatási perben támadták meg az általuk el nem ismert kuratórium és vezetőség közös rendelkezését a tanulmányi félév felfüggesztéséről. Szerintük az oktatást betiltani nem lehet, pontosan úgy ahogy a tudásról való számadást sem.

A Fővárosi Törvényszék kimondta, hogy az Egyetemen az oktatás nem tekinthető felfüggesztettnek, a Neptun-rendszert ezért működtetni kell – az oktatók és az oktatásszervezés munkatársainak a rendszerhez való hozzáférésüket, jogosultságaikat biztosítani kell.

A digitális oktatásra való átállás zökkenőmentesen történt, a vonatkozó kormányrendelet értelmében halasztó hatállyal megtámadhatatlan felfüggesztés ellenére a szorgalmi időszakból fennmaradó két hétben is maradéktalanul zajlott az oktatás
– a hallgatók és oktatók közössége értelmetlennek látja a tavaszi szemeszter meghosszabbítását, melyet az illegitim vezetőség a nemlétező körülményekre és szükségtelen pótlásokra hivatkozva másfél hónappal később kezdene el és másfél hónappal később fejezne be, mint rendesen.

A fentiek értelmében a vizsgaidőszak ezen a héten kezdetét veszi.

A kialakult helyzetre jellemző, hogy egy kormánydöntéssel az intézmény fölé rakott alapítvány új kuratóriumának elnökévé olyan személyt neveztek ki, aki az egyetemet korábban több alkalommal is bírálta, és akit az egyetem a demokratikusan választott szenátusa nem fogadott el, ezért kinevezését a hallgatók illegitimnek tekintik.

Az illegitimnek tekintett kuratóriumi elnök által illegitim módon kinevezett Szarka Gábor kancellár és Novák Emil általános rektorhelyettes november 6-án felfüggesztette  az SZFE őszi félévét, mert a blokád miatt az egyetem vezetése nem tudott bejutni az egyetem épületeibe. Szarka kijelentette, február 1-ig oktatási tevékenység nem folytatható az egyetemen, és a kollégiumot is bezáratta. Szarka, katonai múltját nem megtagadva itt is folytathatja és parancsokat osztogathat. Az alapítvány elnökére is jellemző, hogy olyan embert nevez ki az egyetem élére, aki sem a saját, sem a hallgatók jogaival nincsen tisztában. A hallgatók jogaik ismeretében viszont ellenálltak és folytatódott a tanítás. Végül november 10-én jelentették be a hallgatók, hogy alkalmazkodva a koronavírus-rendeletekhez felfüggesztik a blokádot.

Vidnyánszky az Európai Parlamentben is folytatta a hazudozást

Az Európai Parlament Kulturális Bizottsága ma meghallgatta az SZFE és a kormány képviselőit. Vidnyánszky Attila szerint az SZFE helyzetének kérdése az első pillanattól kezdve politikai színezetet kapott. Upor László, az egyetem volt rektorhelyettese ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy az SZFE sosem politikai színben lépett fel, követelései mindig az intézményi autonómia védelmében szóltak.

“A baloldali politikai pártok nem szolidaritásból vettek részt a hallgatók október 23-án tartott megmozdulásán, hanem kampánynyitó gyűlést tartottak – hangoztatta Vidnyánszky Atilla az EP Kulturális Bizottsága előtt.

MINDEN, AMI A SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEMEN (SZFE) JELENLEG TÖRTÉNIK, A BALOLDALI PÁRTOK SZERVEZÉSÉBEN ÉS POLITIKAI IRÁNYÍTÁSÁVAL VALÓSUL MEG

– jelentette ki az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke.

“Minden tárgyalásra és minden együttműködésre készek vagyunk”

– hangsúlyozta Vidnyánszky Attila, aki szerint a diákságnak meg kell mutatnia, hogy valóban nyitott, kész befogadni más gondolatokat és elfogadni módszertani megoldásokat, másféle esztétikai megközelítést.

Upor László azt hangsúlyozta, hogy az intézménynek “kikényszerített átalakuláson” kellett átmennie, amelyben elveszítette autonómiájának garanciáját.

“AZ ÖNRENDELKEZÉSTŐL FOSZTANAK MEG BENNÜNKET, UGYANIS EGYEBEK MELLETT ELVETTÉK A SZENÁTUS JOGAIT A VEZETŐSÉG KINEVEZÉSÉT ILLETŐEN”

– fogalmazott.

Elmondta, hogy a tárgyalásokra szóló meghívást azért utasították el, mert az előzetes megbeszéléseken az egyetem egyetlen kérését vagy követelését sem hallgatták meg. A változások tehát az egyetem részvétele nélkül valósultak meg – emelte ki.

 Az SZFE sosem politikai színben lépett fel, követelései mindig az intézményi autonómia védelmében szóltak

– tette hozzá Upor László.

A diákok képviseletében Milovits Hanna, az SZFE diákönkormányzatának elnöke méltatlannak nevezte az egyetem struktúrájának átalakítását, mert – szavai szerint – a kormány képviselői nem tárgyaltak senkivel az SZFE előző vezetéséből és a diákokkal sem.

A mi tanáraink soha nem manipuláltak bennünket, sokszor a kormánybarát média gyerekeknek állít be minket, mint akiket manipulálnak és akiket a tanáraik hatalomféltésből pajzsként használnak. Ez nem felel meg a valóságnak. Senki sem fizet bennünket, mi az akadémiai szabadságért állunk ki, ami sokkal nemesebb érték, mint a pártpolitika.

Ezért a diákok és a tanárok együttesen fordulunk az alkotmánybírósághoz.”

Hozzátette:

az oktatási épületek blokádját “kénytelenek vagyunk fenntartani, ugyanis a jelenlegi keretek között az egyetem autonómiája nem biztosított.

Az egyetemi közösségnek esélye sincs, hogy bármilyen demokratikus módon beleszóljon az intézmény működtetésébe”.

A SzFE hallgatóinak sajtóközleménye 2020.10. 23.

A Színház- és Filmművészetért Alapítvány ma reggeli sajtóközleményében említett határozatról ismét a sajtóból értesültünk elsőként; amennyiben a közlemény valóságon alapul, úgy a határozat még nem lehet jogerős, a sztrájkbizottságnak, tudomásunk szerint, öt napja van fellebbezni az ellen.

Továbbra is kitartunk az SZFE sztrájkoló dolgozóinak követelései mellett, hiszünk azok jogszerűségében, ahogy tudomásunk szerint az a három szakszervezeti szövetség is, amely a mai napon kiáll mellettünk a szellemi szabadság jegyében, ’56-os vonulásos megemlékezésünk keretein belül.

Az egyének újbóli felelősségrevonását ismét teljes mértékben elutasítjuk. Bízunk az intézmény sztrájkoló dolgozóinak józan ítélőképességében – úgy véljük, Egyetemünk oktatói és munkatársai képesek önálló döntéseket hozni a saját munkabeszüntetésük kapcsán. Ezen kívül szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az illegitim vezetőség nem teljesítette az általa jogszerűnek vélt két sztrájkkövetelést, hanem teljesítésüket ultimátumhoz kötötte, ez a gesztus pedig sérti a sztrájkjogot.

A munkáltatói jogkörökkel való hatalmi visszaélés lehetőségének fitogtatását, nemzeti ünnepnapon, amikor egy önkényes elnyomó rendszer ellen hősi forradalmat vívott magyarokra emlékezünk, nem csak ironikusnak, de méltatlannak is tartjuk.

ÉLETKÉP. VAS UTCA, PÉNTEK, 6 ÓRA.

   Péntek, 6 óra.

Ezt az időpontot tűzte ki a lövészkancellár, pontosabban a főnökei, még pontosabban a főnökei főnöke a Színművészeti kiürítésére. Milyen szép szó: kiürítés. Legyen minden üres, főleg a diákok feje. De az mindenféle lázadó gondolattal van tele.

Ezért 6-ra sajtótájékoztatót hirdettek, ahová nemcsak az újságírók mentek el.
Megyek én is, nem párt vagyok, hanem magánember, történetesen olyan apa lánya, akinek rendezőként a színház volt az élete.
A buszról leszállva egy pillanatra rendőrszirénák vijjogását hallom. Nocsak- hökkenek meg. De semmi baj: a rendőrök csak a helyszínt biztosítják, az utca az autók elől lezárva. A tömeg kilóg a Rákóczi útra. Sokan a csuklójukon, a kabátjuk hajtókáján, a fiatalok a hátizsákjukra kötve, néhány lány a hajában viseli az ellenállás jelképét: a piros-fehér szalagot. Mindenütt kézzel írt táblák:

“Veletek vagyunk!”

6-kor kiállnak a hallgatók: nem mennek el, megerősítik a blokádot. Nem kérnek az “előrehozott őszi szünetből”, tanulnak tovább a tanáraiktól a tanköztársaságban. Joguk van az egyetemükhöz, joguk van itt lenni. Jogi úton is fellépnek az utasítás ellen.
Várunk. A Vaskancellár (ja nem, az Bismarck volt, másik súlycsoport) sehol. Talán egy még fontosabb helyszínen ürít, nem itt. De parancsa szerint bent a szerencsétlen hivatali beosztottak megkezdik a kiürítést, gondolom, nem nagy kedvvel, pláne, hogy tudják, kint a tömeg. Fél hétkor a kapuban újra megjelenik egy hallgató, hogy elmondja: a kiürítést megakadályozták. Úgy fest, fizikai erőszak nélkül, hála istennek.
Az épület mellvédjére ismét kiállnak az ügyeletes őrök. Megint övék a hely. Óriási tapsvihar fogadja őket.
A tömegben spontán énekszó. Felhangzik a színművészetisek népdalból átköltött dala: “Ej, a titkos egyetem…” Aztán a Kossuth nóta: “Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” Ahogy szemerkélni kezd az eső, a másik is: “Esik eső karikára…” Az idősebb generáció rákezd a “Ha én zászló volnék…”-ra, az ifjabbak is bekapcsolódnak.

Indulok újra a Rákóczi út felé. A sokaság szélén meglátom a főpolgármestert, sokan odamennek hozzá, beszélget. Még hallom, ahogy üdvrivalgással végigfut a hír: visszafoglalták az Ódry színpadot.

Egy csoport fiatal lány elkezdi az egyetem másik, kultikussá vált dalát: “Kicsi vagyok én, majd megnövök én, mint a gombóc a fazékból, kidagadok én!”
Már megnőttetek, gyerekek.
Az a gombóc előbb-utóbb kidagad a fazékból.

Hol van a pénz, ha van pénz?

A Vas utcai ütközet kimenetele egyelőre kétséges. A kitartó művészpalánták tartják hadállásaikat, az oktatás folyik a sajátos hadiállapot sajátos feltételei szerint, az alapítványi kuratórium elnöke pedig a közvetlen hadműveleti területen kívül rekesztve nap-nap után nyilatkozik hol itt, hol ott.

A kormány, amelynek immáron semmi köze az egész eseménysorhoz, csak figyel és nem kommentál. Hanem azért a kasszakulcs valahol náluk van.

„Még mindig nem utalta át a Színház- és Filmművészeti Egyetem pénzét az Innovációs és Technológiai Minisztérium – tudta meg a hvg.hu. A pénz azért került le az SZFE számlájáról, mert az magánegyetemmé alakult át ősztől, így a számlája megszűnt a Magyar Államkincstárban, és kereskedelmi banki számlát kellett nyitni. A két számla nem létezett párhuzamosan, ezért az egyetem számláján lévő összeg az ITM-hez került, (miért pont oda?!) és most onnan várják az átutalást.“ Ez szeptember 8-án felröppent hír. A pénzről azóta én nem találtam semmit, a neten, talán alaposabban kellett volna böngészni.

Meglehet, az új számlát megnyitották, az SZFE pénze már ott van, s várja, hogy gondos kezek fedezzék belőle az egyetem kiadásait.  Merthogy fizetni kell a világítást, a folyóvizet, a fűtést a technikai és az adminisztratív személyzetet, még talán az oktató tanárokat is, netán az ösztöndíjakat, vagyis az egyetem működtetésének költségeit.

Az egyetemnek pedig van erre pénze. Van erre pénze?

És hosszabb távon is lesz erre pénze? Honnan? Ha van és lesz, ki férhet hozzá? Vajon ki nyitotta meg a számlát, ha már megnyílt? Kinek van erre joga? A magas minisztériumnak? A kuratóriumnak vagy az egyetem kancellárjának? Ki jogosult aláírni a számlákat? Ki dönthet a pénz felhasználásáról, ha a kuratórium illegitim, (a diákok szerint), vagy ha az egyetem jelenlegi spéci köztársasági formációja jogellenes (a kuratórium és a nem érdekelt fél kormány szerint).

Egy-két dolgot ez ügyben alighanem még tisztázni kell, s én élek a gyanúperrel, hogy pénzdolgokról nem kevesebb vita várható, mint az SZFE működéséről, oktatási-nevelési programjáról, s egyebekről. Sőt bátorkodom megemlíteni Montecuccolit, a hadvezért, aki szerint

a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz!

Nagyon is reális, fenyegető lehetőség, hogy valaki mihamar elzárja az egyetemet tápláló (ma sem bőséges) pénzfolyam csapját, s ez sajnos a Vas utcai ellenállás végét, az alig létrejött, fiatal köztársaság bukását okozhatja.

Abban persze mindenki biztos lehet, hogy a kormánynak ehhez sem lesz semmi köze.

Lovász Péter

A kormánynak semmi köze

Amikor Gulyás Gergelyt a Színművészeti ügyéről kérdezték az Egyenes Beszédben, majd másnap a kormány sajtótájékoztatóján, rendre azt válaszolta: az egyetem fenntartója immár nem az állam, hanem a kuratórium, úgy hogy forduljanak kérdéseikkel a kuratóriumhoz.

Az egyetem oktatóinak és diákjainak sem a minisztériummal, hanem Vidnyánszky Attilával kell tárgyalniuk, ha megoldást akarnak.
Alighanem ugyanígy fog válaszolni a Klubrádió ügyében is. A frekvenciát nem a kormány veszi el a Klubrádiótól, hanem a független médiahatóság. A kormánynak ehhez semmi köze.

Ezek álszent, képmutató válaszok.

Persze, egy plurális politikai berendezkedésben, liberális demokráciában az ilyen válasz akár igaz is lehetne. Az újságírók sem a kormány miniszterének tennék fel a kérdéseiket.
Csakhogy – mint magától Orbán Viktortól tudjuk – Magyarországon már nem liberális demokrácia van, hanem illiberális állam, magyarul a pluralizmus helyébe monolitizmus lépett, ahol mindenkit Orbán Viktor vagy valamely minisztere, alárendeltje nevez ki, az általa irányított országgyűlési többség választ meg.

Azért, hogy az Orbán egyik minisztere által megbízott kuratórium mit csinál, természetesen Orbán és minisztere viseli a teljes felelősséget.

Azért, hogy az Orbán által a parlamenti többség révén tisztségébe helyezett médiatanács mit dönt, szintén Orbán a felelős, és mindazok – a fideszes képviselők –, akik utasítása szerint szavaznak.
Gulyás miniszter válasza tehát cinikus és arcátlan. Persze nem meglepő,ehhez vagyunk szokva.

Hallgatói nyilatkozat – 2020.09.14.

Mi, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói tanulni akarunk. Eddig is ezt tettük és ezután is ezt fogjuk. Az átalakítással megfosztottak minket alapvető jogainktól, semmi sem biztosítja többé az egyetemi közösség számára az önrendelkezést – rajtunk kívül. Mi vagyunk az autonómia garanciája.

Mi a hallgatók, és a sztrájkbizottság továbbra is tartjuk magunkat a követeléseinkhez: sem a ránkerőltetett új vezetőket, sem a fejünk felett meghozott döntéseket nem fogadjuk el; a blokádot fenn tartjuk.

A mai napon az elfoglalt egyetemen, tanárainkkal egyetértésben, az oktatás hagyományos keretrendszeréből kilépve köztársaságot alapítunk.

A köztársaság valutája az „elfoglaltság” lesz, amiről mindenki önmaga dönthet, hogyan használja fel. Klasszikusnak számító oktatási egységek, zárt és nyitott kurzusok, kreatív és a társadalmi helyzetre reflektáló akciók, vagy a közösség szervezésében és a blokád fenntartásában végzett munka ugyanolyan értékes tevékenységeknek számítanak majd.

A feladatunk megragadni a rendelkezésünkre álló eszközöket, és újraértelmezni, hogy mire való a színpad, a kamera, a fény, a függöny, a díszlet, a jelmez, a báb, a nézőtéren a taps, és a saját hangunk. Hiszen a művészet természeténél fogva tükröt tart a mindenkori fennálló rendszernek – mindenképpen aktuális.

A köztársaságunk egy kísérlet arra, hogy a tanszabadság jegyében, intézetek, szakok és órák kötelékei nélkül alkothassunk együtt.

Önkifejezést tanulunk 155 éve: a választott hivatásainkon keresztül árnyaltan és őszintén beszélni arról, ami körülöttünk és velünk történik. Most ez történik velünk és körülöttünk, így erről tudunk és erről akarunk beszélni.

Köszönjük az összes szellemi és anyagi támogatást, inspiráló és nélkülözhetetlen erőt biztosítotok nekünk ezzel. Igyekszünk annyit adni mi is, amennyit csak tudunk, a demokrácia és az alkotás jegyében, a demokrácia és az alkotás eszközeivel.

Alkotóközösség vagyunk, így nincs szükségünk órarendre.

Jelen vagyunk, így jelenléti ívekre sincs szükségünk.

Vidnyánszky nem értheti

Olvasgatom a híreket az SZFE körüli fejleményekről, s lám mit tett közzé nemrégiben a kormányhoz közel álló Mandiner a kuratóriumi elnök gazdag gondolataiból:

“…Mandiner:
Van bármiféle mód arra, hogy teljesüljön az a követelés, hogy a kuratóriumba az egyetem szenátusa által delegált tagok is bekerüljenek?

Vidnyánszky: Szerintem így lett most reális a felállás. Most tartunk ott, hogy megfelelő súlyú tárgyalófelek ülnek egymással szemben. Így is nagyon nehéz folyamat áll előttünk….“

Slussz!

Ez világos beszéd. Minden döntési jogot a kormány által kinevezett kuratóriumnak, az érdekelteknek pedig coki!

A hallgatók a maguk módján reagáltak:

„Fenntartjuk azt az álláspontot, hogy Vidnyánszky Attila és a kuratórium a diákság számára illegitim. Kinevezésük antidemokratikus eszközökkel történt, így tehát nem szeretnénk velük tárgyalni”

– jelentette ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak képviselője a minapi sajtótájékoztatóján.

Ez is világos beszéd. Vidnyánszky és olajmágnásai menjenek a pokolba!

e mondott még egyebet is a főkurátor!

….Mandiner:
Hogy bírja ezt az időszakot?

Vidnyánszky: Nagyon nehezen. Ez nem az én szakmám, én nem vagyok politikus, de szakmai felelősségérzetem arra késztetett évekkel ezelőtt, hogy ne csak mondjam a véleményemet, hanem értékrendemmel összhangban cselekvő résztvevője legyek a közéletnek. Sokszor a szememre vetik, hogy rendezzek, és ne politizáljak, ám ha a politika a közügyekben való részvételt jelenti, akkor értelmiségiként ebben szerepet vállalni, ha nem is kötelesség, de biztosan nem szégyen. (…) És ott van a legerősebb támaszom, a családom. Olyan hátterem van, amely megóv, segít regenerálódni, és kötözi a lelki sebeimet. Ez csodálatos dolog. Mind a civil, mind a szakmai világból annyi támogatás érkezik, hogy ezt muszáj végigcsinálni. Elképesztően erősnek érzem a hitünket.

Fölöttébb érdekes!

A művész úr demokrata, s a maga módján tisztán összegzi a művész közéleti szerepvállalásának lényegét. Értékrendjét illetően azonban sokakban van bizonytalanság, ezt leginkább a hallgatók és tanáraik állásfoglalásán, az őket támogató nyilatkozatok sokaságán lehet lemérni. Persze meglehet e tárgyban valójában nincs is semmi bizonytalanság, hiszen Karsai Györgyről szólván Vidnyánszky az ATV-ben félreérthetetlenül rögzítette világlátásának fundamentumát:

„Karsai Györgynek én nem fogom tudni soha elmagyarázni, hogy mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt, amit én gondolok. A gondolkodása ebben a tekintetben kizárólagos és kirekesztő.”

Akkor most ebben a mondatban (a főkurátor legfrissebb nyilatkozatain is elmélázva) helyettesítsünk néhány szót, s talán valamelyest közelebb jutunk Vidnyánszky Attila világlátásának pőre lényegéhez:

„Vidnyánszky Attilának soha senki nem lesz képes elmagyarázni, hogy mi a demokrácia, a pluralizmus, az egyéni és a kollektív szabadság, az egyetemi autonómia, a tanszabadság, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt, amit erről a szabad ember gondol. A gondolkodása ebben a tekintetben kizárólagos és kirekesztő.”

No comment…

Köszönjük az SZFE-vel szolidáris jelenlegi és volt ELTE BTK hallgatók videóját

Köszönjük az SZFE-vel szolidáris jelenlegi és volt ELTE BTK hallgatók videóját!#freeszfe

Közzétette: Színház- és Filmművészeti Egyetem – 2020. szeptember 6., vasárnap

A színművészeti-csata magva

Közel egy hónapja, augusztus 11-én L. Simon László fideszes képviselő, korábbi kulturális államtitkár járt az ATV stúdiójában, az Egyenes Beszédben, és a következőképpen magyarázta a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult konfliktust:

„Lehet a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésének más a véleménye, vezethetné más irányba, vihetné más irányba az átalakítást, de nincsenek ebben a helyzetben jelen pillanatban. (…) Az a lényeg, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésének más a koncepciója, mint a kormány koncepciója. Nem lehet egyszerre két irányba haladni. A kormánynak az volt az elképzelése, hogy alapítványi struktúrában szervezi át az egyetemeket.”

Azért idézem föl L. Simonnak ezeket a mondatait, mert az azóta eltelt hetekben a műsorvezető A nap híre adásaiban, ahol többnyire ellenzéki politikusdokkal és független lapok újságíróival beszélget, újra meg újra feltette a kérdést: vajon nincs-e igaza L. Simonnak abban, hogy a nagy választói felhatalmazással rendelkező kormány megteheti, hogy a maga elképzelései szerint alakítja át a felsőoktatást, és annak részeként a Színművészetit is. Mint ahogy a választói felhatalmazással azt is megteheti, hogy másokat nevez ki a színházak vagy az egyetemek élére. Kérdésére egyik megkérdezett ellenzéki politikustól sem kapott választ. Pedig van rá válasz.

Demokráciában a mindenkori kormány és parlamenti többség az ország kormányzására és törvények alkotására kap felhatalmazást a választóktól és nem többre.

Sok olyan szférája van a társadalom életének, amelyre a kormány illetve a parlamenti többség felhatalmazása nem terjed ki. Pártállamban más a helyzet. Rákosi Mátyás mondta egykor: „Ebben az országban mindenért mi, kommunisták vagyunk felelősek.” Merthogy mindenről ők dönthettek, és döntöttek is.

Amikor több mint ötven éve elvégeztem a Közgazdasági Egyetemet, professzorom, aki történetesen az egyetem rektora volt, oda akart venni tanársegédnek a tanszékére, de nem tehette, mert a pártbizottság ezt nem fogadta el. (Nem voltam politikailag megbízható.) Az egyetemnek annyi autonómiája sem volt, hogy felvehessen egy tanársegédet, vagy meghatározhassa a politikai gazdaságtan tananyagát – mindenhez a minisztérium illetve a pártközpont jóváhagyása kellett. Monolit politikai rendszerben éltünk.

Azután 1990-ben, az új magyar demokrácia részeként, a plurális berendezkedés logikájának megfelelően létrejött az egyetemi autonómia, ugyanúgy, mint a köztestületként önállósult MTA és sok más független intézmény, és alkotmányban rögzítették a tudomány szabadságát, törvényben az Akadémia és az egyetemek autonómiáját.

E szerint a kormánynak illetve a parlamenti többségnek nincs hatásköre az Akadémiánál folyó kutatás illetve az egyetemeken folyó oktatás tartalmának meghatározására.

Akkor sem, ha mind az Akadémiát, mind az egyetemeket jórészt az állami költségvetésből finanszírozzák, hiszen a költségvetés sem a kormányé, hanem az államé, az országé.

Logikus, hogy ezzel szemben Orbán, aki az 1989-90-ben létrejött liberális demokrácia felszámolására vállalkozott, s „illiberális államot” épít a helyébe, nemcsak a politikai rendszer független intézményeit (Alkotmánybíróság, ombudsmanok, Számvevőszék, bíróságok) hajtja a maga uralma alá, de az olyan politikán kívüli intézményeknél is erre törekszik, mint az Akadémia vagy az egyetemek. Ugyanúgy logikus ez, mint hogy nem tűri meg az országban a CEU-t és fel akarja számolni a jogvédő szervezeteket.

Ahogy a monolitikus felépítésű pártállamban nem voltak független intézmények, ne legyenek a hasonlóképpen monolitikus fideszes pártállamban sem. Ha értenék az ellenzéki politikusok a plurális demokrácia és a monolitikus felépítésű pártállam közötti különbséget, akkor megadhatták volna a választ a műsorvezetőnek, hogy amit L. Simon mond, az demokráciában elfogadhatatlan.

Erről, az államtól, a kormánytól való szabadságról szól a Színművészeti Egyetem tanárainak és diákjainak megejtő szépségű szabadságharca.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK