Kezdőlap Címkék Szél Bernadett

Címke: Szél Bernadett

61 menekült gyermek lehet bezárva a tranzitzónában

  1. „Ez egy börtönóvoda” – mondta Szél Bernadett, miután Szabó Szabolccsal megnézték a röszkei tranzitzónát. A két független parlamenti képviselő szerint éheztetik a tranzitzónába zártakat és a szükséges egészségügyi ellátást sem kapják meg.

Szél azt mondta: 101 fő van a tranzitzónában, köztük 61 gyermek. A legkisebb pár hónapos lehetett, a legnagyobb tinédzserkorban van.

A benti állapotokról azt mondta, egy nyolcéves gyermeknek napok óta fáj a foga, gyógyszert kapott, de mivel nem minősítették sürgősnek az esetet, orvos még nem látta. „Nekem ne mondja senki, hogy ők terroristák. Ne mondja senki, hogy ezek a gyerekek bármi rosszat tettek.”

Az MTVA-székházban éjszakázott Szél Bernadett és Hadházy Ákos – Frissítve!

0

A két képviselő tegnap találkozott a hírhamisító Papp Dániel vezérigazgatóval, de nem volt köztük igazi párbeszéd.

Többek között az európai ügyészséggel kapcsolatos társadalmi célú hirdetésüket szeretnének eljuttatni az emberekhez, valamint el akarják érni, hogy a közpénzből fenntartott közmédiában ellenzéki vélemények is elhangozhassanak. Ezért némi trükkel tegnap bementek az MTVA székházába.

Több órás várakozás után végül mégis találkozott a köztévé vezérigazgatója a rá váró Szél Bernadettel és Hadházy Ákossal. Papp Dániel megjelent a tévé aulájában, de párbeszéd nem alakult ki az ellenzéki képviselőkkel, mivel az elnök szünet nélkül csak azt ismételgette, hogy a képviselők erőszakosak, jogellenesen léptek be az intézménybe, és majd írásban válaszol a kérdéseikre.

Szél megmutatta a jogszabályt, amely szerint a képviselők beléphetnek a közintézményekbe, Papp Dániel erre megfordult és elment.

A képviselőket a biztonsági emberek folyamatosan figyelik és a mosdóba sem engedik be.

Szél Bernadett közvetíti élőben a fontosabb történéseket, reggel valódi híreket olvasott be — a köztévéből!

Később odament hozzájuk a Duna Médiaszolgáltató vezetője, és közölte: tökéletesen jónak és pártatlannak tartja a magyar közmédia Híradóit. Dobos Menyhért azt is kijelentette: „Ha valamelyik műsor nem tetszik, vagy kiegyensúlyozottsági problémák vannak, hozzám lehet fordulni.”

Rögtönzött sajtótájékoztatót tartott délelőtt Szél Bernadett és Hadházy Ákos az MTVA-székház előtt, ahol elmondták, maradnak a köztévénél, és a céljuk továbbra is az, hogy Papp Dániel helyett konszenzusos alapon egyezzenek meg a parlamenti pártok egy vezérigazgatóban.

Hadházy Ákos hozzátette: második céljuk, hogy törvényileg tiltsák be a fizetett kormánypropagandát, amelyre több tízmilliárdot fordítottak. A jelenlegi „ottlét” célja pedig, hogy Papp Dániel beszéljen velük, és a tegnapi „beszélgetés” nem az volt. Ezt megvárják, és mint mondta, rászánják ezt a hetet. A sajtótájékoztatóhoz csatlakozott a momentumos Donáth Anna is, aki felhívta a figyelmet az Európai Ügyészség ügyére.

Szél szerint az országban nem verőlegények írják a törvényeket, hanem az országgyűlési képviselők, de ha Orbán Viktoron műlik, akkor a verőlegények válhatnak a törvényalkotókká, ezt nem akarják engedni.

A sajtótájékoztató után Hadházyék megpróbáltak újra bejutni az MTVA főépületébe, de zárt ajtókkal találkoztak, emiatt a rendőrséghez fordultak. A rendőrség viszont azt válaszolta, hogy a zárt ajtók önmagukban nem szolgáltat elég indokot arra, hogy a kiszálljanak.

A két képviselő ezután azt közölte, hogy visszamennek a Duna Médiaszolgáltató épületébe (ahol az éjszakát töltötték), és ott továbbra is várják Papp Dánielt.

Élő közvetítés az MTV székházából – Szél Bernadett és Hadházy Ákos beszélni szeretne a Hírhamisító Papp Dániellel

Néhány perc múlva folytatódik a közvetítés!!!

Várunk.

Közzétette: Szél Bernadett – 2019. január 14., hétfő

Lehetett volna más – Déli kávé Szele Tamással

A mai kávézás alkalmával folytatjuk a nem kormányoldali pártokat és mozgalmakat bemutató sorozatot, annak minden nyűgével s nyilaival, ugyanis paradox helyzetben van a krónikás: rosszat írni nem akarna, jót nem nagyon tud, mert nincs mit, de udvariasságból elhallgatni a tényeket szintén nem érdemes. Mai alanyunk ugyanis a Lehet Más a Politika lesz.

Hát bizony, lehetett volna más is, ígéretes volt a kezdés, szomorkásabb a folytatás. Ugyanis arra, amit az LMP ígért, voltaképpen nagyon nagy igény lenne Magyarországon: alapítónyilatkozatuk szerint a liberális, balközép és közösségelvű konzervatív politikai hagyományokból is építkező, de önmagában koherens, ökológiai és radikális demokrata politikai irányvonalat követtek volna. A legfontosabb kérdéseknek a részvételi és képviseleti demokrácia minőségét, a társadalmi igazságosságot, valamint a környezetvédelem és az ökológiai fenntarthatóság kérdéseit tekintették annak idején, alapításkor.

Van ebben minden, mint a búcsúban: kicsit sok a dísz ezen a karácsonyfán, meg is roskadt alatta, amint teltek-múltak az évek. Bizony égető szükség lenne, hogy mást ne mondjak, egy valódi környezetvédő pártra minálunk, ugyanis a meglévők általában bevallottan vagy hallgatólagosan, de valamelyik nagyobb párt környezetvédő tagozatai, és nem titkolhatjuk azt sem, hogy volt időszak, mikor a magyarországi környezetvédő mozgalmak egy része kifejezetten a szélsőjobbal kacérkodott, annak ellenére, hogy ez a gondolkodásmód a világ összes többi részén vagy középen áll, vagy enyhén balra húz.

Csodálatos lett volna, ha sikerül hidat verni a liberális, a balközép és a konzervatív oldalak közé

Az is csodálatos lett volna, ha sikerül hidat verni a liberális, a balközép és a konzervatív oldalak közé, a közös értékekből építkezve – itt álljunk meg egy szóra, a „liberális” csak egy magyar specifikum miatt lett balközép besorolású a honi közgondolkodásban, a kényszer szülte 1994-es MSZP-SZDSZ koalíció folytán, a világ többi részein a liberális nem okvetlenül jelent baloldalit. Egy ilyen, gyűjtőpárt jellegű mozgalom talán helyére tudta volna tenni a fogalmakat is, a politikai irányzatok egymáshoz való viszonyát is.

De nem tette, kérem, nem tette.

A fontos merény kifordult medribül s elveszté tett nevét.

Hogy miért is? Annak ezer oka van, mondta a plébános, mikor a váci püspök megkérdezte, miért nincs déli harangszó a faluban, de a legelső ok mégis az, hogy nincs harang.

Az LMP esetében nem egy, hanem több fő ok is akadt. Az első, hogy nagyon eltérő gondolkodású és nagyon erős egyéniségek alkották már a legelejétől a vezetését – csodacsapat, mondhatnánk, csak éppen a verhetetlen tizenegyben sem volt mindenki középcsatár, itt meg mindenki gólkirálynak született… És hát az erős egyéniségek markáns véleményei erősen széttartóak voltak.

Rosszkor jutottak az Országgyűlésbe

A másik gond az lehetett, hogy nagyon rosszkor jutottak ők az Országgyűlésbe, a Fidesz-KDNP 2010-es, elsöprő, kétharmados győzelme után. Talán, ha nincs a kormánynak ekkora többsége, ha hiányzott volna elég képviselő a kétharmadhoz, az LMP politikai súlya, jelentősége is nagyobb lehetett volna – így azonban nem tudtak reális befolyást gyakorolni az események menetére.

Nem segített nekik a rengeteg kilépés, leszakadás sem. A magyar társadalom a Fidesz 2010-ben elért túlhatalmára egy darabig nem volt képes reagálni, aztán azonban gyorsan alakultak az ellenzéki mozgalmak, gyorsan értek el látványos sikereket és szintén gyorsan hunyt is ki a ragyogásuk. A legelső ilyen talán a Milla volt, akik 2012. március 15-én már jelentékeny politikai erőt képviselve, több tízezres ellenzéki tüntetést szerveztek. A Milla csoport és a Bajnai Gordon, korábbi miniszterelnök vezette Haza és Haladás Egyesület, valamint a Magyar Szolidaritás Mozgalom szövetségeként jött létre aztán az Együtt 2014, a megalakulás hírét ünnepélyes keretek közt, a 2012. október 23-i tüntetésen jelentették be, amit a Milla szervezett, és ahol Tamás Gáspár Miklós is felszólalt

Jött a pártszakadás

Azonban megalakulását követően, még 2012 októberében az Együtt 2014 csatlakozásra hívta fel az LMP-t, és ez megosztotta a párt tagságát, illetve – először – a vezetőségét. Az LMP novemberi kongresszusának két irány közül kellett döntenie: az egyik – Schiffer András által is támogatott – javaslat kizárta volna a csatlakozást, bizonyos feltételek teljesülése esetén megengedve a tárgyalást más kérdésekben; a másik szerint – mely mögött mások mellett a frakcióvezetés: Jávor Benedek, Karácsony Gergely és Szabó Tímea állt – az LMP megkezdhette volna a tárgyalásokat, egy későbbi időpontra tolva a döntést a tényleges csatlakozásról. Hosszas kongresszusi vita után a küldöttek többsége az első irány mellett állt ki, kizárva az Együtt 2014-hez való csatlakozást. A döntést követően Jávor Benedek frakcióvezető és Karácsony Gergely frakcióvezető-helyettes lemondott tisztségéről. A stratégiai tárgyalás hívei létrehozták a Párbeszéd Magyarországért Platformot és kiléptek. Ezt a lépést a párt tagságának körülbelül tíz-húsz százaléka bánta.

És sok, nagyon sok leszakadás volt még a párt történetében.

2014-ben az LMP már csak öt helyet tudott szerezni az Országgyűlésben, így a párt jelentősége tovább csökkent, 2018-ban nyolc képviselőjük jutott be, de mivel a vezetőségük állandóan változik, képtelenség megmondani még azt is, hogy pillanatnyilag milyen vezérelveket képviselnek.

Meg merném kockáztatni, hogy az LMP jelenlegi súlyánál nagyobb erőt képviselnek még azok is, akik az idők folyamán kiléptek a pártból – és ez impozáns lista lenne, ha összeállítanánk.

A párt egyik alapvető hibája az volt, amit az összes többi is elkövet:

azzal ugyanis, hogy elfogadják a mandátumot ebben a Parlamentben egyben elfogadják annak törvényességét is, belemennek abba a játékba, ami arról szól, hogy ez egy demokratikus állam, megfelelő és működő intézményrendszerrel. Mely intézményrendszer azonban nem működik, vagy legalábbis semmiképpen sem úgy, ahogy kéne – hiába volt minden nagy leleplezés, minden akció, hiába Szél Bernadett álruhás beszivárgása a rokkantnyugdíjasok jogfosztása idején. Működő intézmények híján, ha nyilvánosságra kerülnek a botrányos tények, mindenki elhűl, majd – és nem történik semmi. Nem indul vizsgálat, ha mégis indul, semmit sem talál, ha talál, azt nem tekinti fontosnak, és minden botrány elsikkad.

Sőt: minden leleplezés emeli a közönség ingerküszöbét, a heti botrányok viharában szinte már észre sem veszünk olyan vérlázító dolgokat, amik miatt tíz éve a fél ország az utcán lett volna. Így aztán hiába minden leleplezés, oknyomozás, jó szándék.

Lehetne most írni még sokat botrányokról, kilépésekről, vitákról és frakciózásokról az LMP kapcsán, lehetne firtatni a párt ilyen vagy amolyan szimpátiáit, de sok értelme nem volna.

Az LMP úgy indult, hogy azt mondta: lehet más a politika.

Egy másik országban lehetett is volna – itt nem.

Hosszú ideig még tényezői lesznek bizonyos szempontból a magyar belpolitikának, de valószínűleg sosem lesznek meghatározói.

És a mostani állapotokat tekintve ez talán nem is baj.

„Lehetett volna, mégsem az lett” – énekelné az Illés.

Kósa, az egység kovácsa

Ha így folytatja, Kósa Lajosnak, a Fidesz sokféle pozícióban kipróbált – és mindenütt gyorsan lecserélt – harcosának elévülhetetlen érdemei lehetnek az ellenzéki egység összekovácsolásában. Már amennyiben a most benyújtott, „rabszolgatörvény” címen elhíresült törvényjavaslatát átverik a parlamenten.

Kósa Lajos, és a rabszolgatörvény javaslatát vele együtt jegyző, de az üléstől távol maradó Szatmáry Kristóf, számíthatott arra, hogy hideget-meleget kapnak a másik oldaltól, mégis felvállalták, hogy a nevüket adják egy már lejárt szavatosságú kezdeményezéshez.

Mindkettőjük tekintélyét alaposan megtépázták már a politikai melléfogásaik, sok vesztenivalójuk nem maradt.

Csak emlékeztetőül: 2017 tavaszán a kormány – ugyancsak képviselői előterjesztésre – már megpróbálta elfogadtatni a parlamenttel, a mostanival csaknem szó szerint egyező javaslatot, de akkor már a bizottsági vitában a fideszes képviselők is szembefordultak ezzel. A közelgő választások bírták őket jobb belátásra, állították a szocialisták, és megjósolták, hogy a választások után újra előveszik majd az ügyet. A fideszesek ezerrel tagadtak, mégis így történt.

A kormánypárt politikai tanácsadói jól gondolták, hogy mintegy három évvel a következő parlamenti választások előtt, most alkalmas lehet az időpont a Munka törvénykönyvének tervezett módosítására. Egy várható, országos felháborodást követően, könnyebb lesz a kármentés. Nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy egy ilyen javaslat az ellenzéki pártokat közös platformra sodorja, de

ismerve a másik oldal széttagoltságát, számíthattak arra is a kormány oldalon, talán nem lesz tartós az együttműködésük.

Már a vitában elhangzott felszólalások is sejtették, hogy a túlmunkakeret évi 400 órára bővítéséhez egyetlen ellenzéki párt sem adja majd a nevét. Az estébe nyúló vitában többek között az MSZP-s Harangozó Tamás azt mondta: ezzel a javaslattal a magyar kormány a magyar dolgozókat eladta a német multiknak és az itthoni oligarcháknak, és szerinte katasztrofális helyzetet teremthet, ha a dolgozók maradék hétvégéjét is elrabolják. Párttársa, Varga László szerint a törvény megszavazása és kihirdetése esetén az ellenzéki pártok összefogva meg fogják találni azokat a demokratikus eszközöket, amelyek „jobb belátásra térítik majd a kormányt”. Tordai Bence, a Párbeszéd országgyűlési képviselője úgy fogalmazott: egyértelművé vált, hogy a Fidesz a német ipart szolgálja ki és nem a magyar munkavállalók érdekeit. Szél Bernadett szerint – Orbán kedvenc kifejezésével élve – a kormány azoknak a munkavállalóknak ad egy tockost, akik itthon maradnak. A jobbikos Varga-Damm Andrea tovább ment: 2006-ban Budapestet ennél sokkal kevesebbért gyújtották fel, és egy ilyen javaslat benyújtása esetén egy demokratikus országban tömegek lennének az utcán.

A szakszervezetek is alighanem erre az álláspontra jutottak.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASzSz) december 8-ra utcára hívja a tagjait,

jelezte a szövetség elnöke. Egyelőre csupán a demonstrációról született döntés, majd ezt követően fognak tárgyalni a munkahelyi tisztségviselőikkel az ellenállás és tiltakozás más módjairól is: figyelmeztető sztrájkok vagy egyéb megmozdulások jöhetnek, nyilatkozta a szervezet elnöke.

A különféle internetes fórumokon is mozgolódás tapasztalható, vannak, akik a javaslat mögött álló gyárak ipari parkjainak körbezárását, országos sztrájkot és tüntetések megszervezését pedzegetik.

„Egy jó nagy sztrájkot kellene csinálni, amilyen meg nem volt! Így is rabszolgák vagyunk!” –írta valaki a vasasok honlapjára. A Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) egyenesen egy gumigyárba küldené a javaslatot benyújtó képviselőket, hogy ott néhány feszített műszakot dolgozzanak végig olyan munkakörülmények között, mint amilyet most ők javasolnak.

Ha az ellenzéki pártok és a szakszervezetek egymásra találnak, valóban könnyen elszabadulhatnak az indulatok,

s akkor a jóval szigorúbbra hangolt gyülekezési törvény sem tudja majd megakadályozni, hogy ne kerüljön sor olyan rendbontó akciókra, amelyekről a jobbikos képviselő asszony is vizionált. Igaz, 2006-ban a Fidesz biztatta utcai randalírozásra a híveit, de a jobbikos szónokok vitték a tévé székháza elé a gyújtogatástól sem visszariadó elégedetlenkedőket.

Aligha valószínű, hogy a kormány tanácsadói nem számoltak a szakszervezetek felháborodásával, és azzal a veszélyes helyzettel, ha azok egy platformra kerülnek a politikai pártokkal. Úgy tűnik, ennek a méregfogát próbálták kihúzni már szeptemberben, amikor feltehetően belső körökben már tárgyaltak a Kósa-féle javaslat benyújtásáról.

A napokban napvilágra került az a hír, miszerint a kormány szeptemberben 100-100 millió forintot utalt annak a hat legnagyobb érdekvédelmi szervezetnek,

amelyek 2012-ben megállapodást kötöttek a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) létrehozásáról. A tervezett törvénymódosítás ellen most viszont a LIGA Szakszervezetek és a Munkástanácsok Országos Szakszervezete (MOSZ), valamint a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASzSz) is tiltakozik. A dolog pikantériája, hogy a tervezett túlóra- és munkaidőkeret-emelés ellen szót emelő nagyobb szakszervezetek tagjai a VKF-nek, ahol elvileg partneri viszonyban vannak a kormánnyal, de a jelek szerint ott mégsem értesítették őket előre a munkavállalóknak hátrányos törvénymódosításról.

Elegendő lesz-e 100 millió forint lecsillapítani a szakszervezetek háborgását? Júdáspénzt kaptak a kormánytól a behódolásuk fejében?

Ha annak szánták, nehezen képzelhető el, hogy a kormány komolyan venné a szakszervezetek tiltakozását, és arra sem mernék nagyobb téttel fogadni, hogy ebben az esetben a szakszervezetek – néhány felháborodott közleményen túl – bármit tennének a jogszabály elfogadása ellen. Ha mégis meggondolnák magukat, és élére állnának az elégedetlenségnek,

ha ők lennének a kovászai egy nagy tüntetéssorozatnak, majd egy esetleges országos sztrájknak, akkor jelentősen javíthatnának az elmúlt években igencsak megkopott tekintélyükön.

Ha az ellenzéki pártokkal is tartósan megtalálnák a közös hangot, akkor egy komoly erőt képviselő nemzeti összefogás születhetne a jelenleg regnáló kormányzattal szemben.

Miután tegnap este Lezsák alelnök megunta az ellenzéki felszólalók szemrehányásait, nemes egyszerűséggel belefojtotta a szót a hozzászólásra várakozó további felszólalóba. Ekkor a pártok egységesen felálltak és kivonultak a teremből. Magukra hagyták a kormánypárti sorokban árválkodó négy-öt fideszest, vitassák meg egymás között a kiemelt beruházások gyorsításáról és a honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szóló többi javaslatot.

Amire eddig egyetlen ellenzéki, demokratikus politikai erő sem volt képes, az lám, könnyen sikerülhet Kósa Lajosnak.

Kamuzik a kormány a CEU ügyében?

Az eddigi hivatalos állításokkal szemben semmilyen vizsgálat sincs az Oktatási Hivatalban a CEU további működésének engedélyezése érdekében – válaszolta az intézmény Szél Bernadettnek. Az LMP-s politikus szerint ez téboly.

Az Oktatási Hivatal azt válaszolta a politikusnak, hogy semmit se vizsgálnak annak kapcsán, hogy a CEU megfelel-e a törvényi feltételeknek. Azt írják, majd 2019. január 1-je után fognak vizsgálódni – olvasható Szél Facebook-oldalán.

A politikus korábban ugyanazt a választ kapta a külügyminisztériumban és az EMMI-ben, amit a hivatalos közlésekből hallottunk: az OH vizsgálja, teljesítette-e a CEU a törvényi előírásokat, ami ahhoz kell, hogy tovább működhessen Budapesten.

„Most akkor rakjuk össze a képet: az Oktatási Hivatal nem csinál semmit, de akkor pontosan ki vizsgál, mit és hol, ha nem az az intézmény, akinek erre hatásköre lenne? Most komolyan, kik azok a titokzatos oktatási szakértők, akik egy éve éjjel-nappal dolgoznak, és nem mellesleg azon, hogy kiderítsék, amit már mindenki tudhat (=van képzés az USA-ban is)” – írja Szél Bernadett.

„Most komolyan, azt gondolták, nem nézünk utána?”

Ez téboly.

Most pedig fogom az egész paksamétát és elküldöm a kormánynak,

mondják meg nyíltan, milyen „szakértők” vizsgálódnak

a CEU ügyében – közölte a politikus.

Amint azt éppen egy hónapja a Független Hírügynökség megírta, Orbán azt szeretné, ha a viszontagságos CEU-história úgy végződne, hogy az egyetem maga dönt a távozás mellett. A miniszterelnök semmit se akar engedni (ahogyan egyetlen lényeges dologban se) az Európai Bizottságnak, de még a Néppártnak se.

Fészbúkvadászat 1. – Szél Bernadett

0
 
„Szél Bernadett Nem volt ráhatásom az lmp döntésére, nem hogy elnökségi tag nem vagyok de meg kongresszuson sem szavazhatok. A véleményem pedig erősen eltér az lmp hivatalos álláspontjától, ep-képviselőként én megszavaznam a jelentést.”
 Üdv, Kommenthunter

Szabó Szabolcs: a tranzitzóna mint egy börtön

0

Szörnyűbb, mint amire számítottam – mondta a déli tranzitzónában tett látogatásuk után Szabó Szabolcs. Szél Bernadett-tel rettenetes körülményeket, valóságos börtönt láttak a déli határ mentén. A legrosszabb a gyerekek sorsa: nem értik, mi történik, és nem is tanulhatnak.

A szerb határon lévő tranzitzónába látogatott el a két LMP-s politikus, a vizitről frissen indult blogjában számolt be Szél Bernadett. Az általa leírtak is rendkívül mostoha körülményekről tanúskodnak: 16 napos csecsemővel ott élő menekült asszonyról, egy másikról, akinek elvetélt pár hónapos magzata. A forróság vagy az özönvízszerű eső is megkeseríti az ott lévő 61 menekült dolgát. Jelenleg 25 gyerek van köztük.

Szörnyűbb, mint amire számítottam – ezt már Szabó Szabolcs mondta a Független Hírügynökségnek. Az egész olyan, mint egy börtön, amelyben ítélet nélkül élnek emberek bezárva – derül ki szavaiból. A tábort kívül pengés drót veszi körül, és a belső szektorokat is ugyanilyen acélhálókkal választják el egymástól. Köztük

minden ajtó lakattal elzárva, közlekedés csak engedéllyel, kísérővel,

például ha orvoshoz mennek.

Három részre van osztva a tábor. Az egyikben a családok, a másikban a 14-18 éves fiatalok, a harmadikban az egyedül álló férfiak tartózkodnak; a 14 éven aluli gyerekeket Fótra szállítják.

Az összes körülmény azt a célt szolgálja, hogy minél inkább elvegyék a menekültek kedvét attól, hogy ide jöjjenek – mondta Szabó Szabolcs. Egyértelművé tették nekik is, hogy csak azért jutottak be a táborba, ment parlamenti képviselőként kötelező beengedni őket, de tolmácsot nem vihettek magukkal. Szerencséjükre éppen ott volt az ENSZ menekültügyi szervezetének (UNHCR) egy embere, aki angol-fárszi tolmácsolásban segített nekik. Az egy kivételével mind afgán között többen is kitűnően beszélnek angolul, velük megérttették magukat.

A 61 ember jelenleg

mind menekültügyi eljárás alatt áll,

első fokon, aminek vége az automatikus elutasítás, vagy a második szakaszban, amikor a fellebbezés zajlik. Már ha megértik, mi történik velük, mert a politikus azt tapasztalta, hogy a legjellemzőbb az általános tájékozatlanság.

Állandó tolmács nincs a táborban,

az angolul beszélők próbálnak információhoz jutni.

A hivatalos magatartás is azt a célt szolgálja, hogy minél kevesebb információ jusson ki a lakossághoz a szörnyű körülményekről. A személyzet lényegében semmilyen kérdésre se válaszolt a képviselőknek, akiknek telefonját kirakatták velük a bejáratnál, de még

a nemzetközi szervezet munkatársainál se lehet készülék

– mondta Szabó Szabolcs. A menekültek viszont tarthatnak, ha van pénzük, a szociális munkások a táboron kívül feltöltik a kártyákat. Ahogyan ezek a segítők visznek nekik ételt is, ha meg tudják fizetni.

Az egyik fiatal azt mesélte Szabó Szabolcséknak, hogy látta a tévében, hogy Orbán Viktor azt mondta, a kormány a keresztényeken segít. Akkor

rajta mint keresztényen miért nem segítenek már nyolc hónapja

– kérdezte.

Az élelmezés a jelek szerint valóban megoldódott, a felnőttek háromszor, a fiatalok ötször kapnak enni naponta, és hetenként egy nagyobb élelmiszercsomagot is kapnak – mondta a politikus.

Amit azonnal meg kellene oldani, az legalább

a gyerekek helyzetének enyhítése

a képviselő szerint. Olykor kirándulni vagy fagyizni vinnék ki őket a táborból. Ezen túlmenően viszont a kormány bement abba az utcába, ahonnan nincs visszaút: a hajdan volt rendes menekült-ellátási rendszert felszámolta, a jelenlegi penge-drótkerítéses megoldás legfeljebb papíron felel meg az uniós irányelvnek, amely tiltja a fogva tartást. Ez is az elrettentést célozza – mondta az LMP-s képviselő.

Az viszont a magyar törvénynek nem felel meg, hogy elvileg kapnak oktatást a fiatalok, a gyakorlatban azonban nem. A forró konténerekben éjszaka nem tudnak aludni, nappal próbálják kipihenni magukat – jellemezte a helyzetet Szabó Szabolcs. Ráadásul anyanyelvükön nem tanulhatnak, legfeljebb angolul – ha a tankerületi igazgatóság ad angolul tudó tanárokat.

Egy baloldali ország, amely a jobboldalra szavaz

Az Új Egyenlőség című társadalomelméleti magazin elkészített egy politikai tesztet, amely kitöltőinek segít tisztázni, hogy ki számít ma baloldalinak vagy jobboldalinak Magyarországon. Az interneten elérhető kérdéssort a politizáló célközönségnek ajánlja Pogátsa Zoltán. Az internetes magazin főszerkesztője azt állítja, hogy a magyar nép annak ellenére baloldali maradt, hogy a jobboldali Orbán Viktort harmadszor választotta kétharmados többséggel miniszterelnöknek.

A tíz perc alatt kitölthető teszt segít tisztázni, hogy ki a jobboldali, ki a baloldali. Gondolja, hogy az emberek nem tudják, hogy milyen politikai értékek alapján élnek?

De, nagyon sokan tudják. A teszt azon kívül, hogy segít az értékek megfogalmazásában, a megerősítést is szolgálja, hiszen a konkrét kérdéseken, válaszokon keresztül jelzi a különböző elméleti irányokat. Alapvetően mi is a gazdasági bal-jobb értékfelfogást különböztettük meg, amely az elhanyagolt újraelosztáshoz való viszony alapján tesz különbséget. Azt tapasztaljuk, hogy a rendszerváltás óta a magyar politikai viták logikája alapvetően kulturális jellegű. Ezen a tengelyen az etnikai, a szexuális kisebbségekhez való viszonyulás, a hagyományos női-férfi szerepekkel kapcsolatos vélemények alapján szóródnak a vélemények, egy alapvetően zárt, vagy nyitott társadalom értékeinek megfelelően. Mi fontosnak láttuk, hogy a választókban tudatosodjon a gazdasági tengely is, amely a piacpártiság versus újraelosztás pólusok között mozog.  Mind a két témakört nagyon fontosnak tartjuk, ezért szeretnénk mindkét tengelyt bevinni a magyar közbeszédbe.

Nem létezik ugyanis az úgynevezett „balliberális” kategória. Ez egy oxymoron, vegetáriánus steak. A baloldaliak, más néven szocdemek újraelosztás pártiak, a liberálisok gazdaságilag jobboldaliak, piacpártiak. Összeköti őket, hogy a kulturális tengelyen mindketten nyitottak.

Úgy gondolja, egy ilyen teszt sokat segít abban, hogy sikerüljön megvilágítani, a mai politikai dzsumbujban ki merre tart?

Mielőtt a tesztet kitettük a honlapunkra, a Policy Solutions a Závecz Research-el, egy országosan reprezentatív mintán lefuttatta. Azt már korábban is tudtuk, hogy a magyar társadalom alapvetően újraelosztás-párti, ami azt jelenti, hogy Magyarország valójában baloldali, szociáldemokrata nézeteket vall. Ezt az eredményt kaptuk a teszt próbáján is, ami a jövő formálásának lehetőségeit is megmutatja. Ha ugyanis valaki valóban le akarja váltani az újraelosztást ellenző és mellőző Orbán Viktor kormányát, akkor a jelenlegi rendszerrel szemben nem a piaci liberalizmus nevében kell programot kínálni, mint eddig, hanem a gazdasági újraelosztás irányából. Ezen kívül az Orbán-féle „nemzeti” érzés helyett – ami identitást ad a társadalomnak – inkább a „nép” fogalmát lehet hatásos azonosság-képző tényezőnek használni, ami az igazságos, szolidáris társadalom elvére épül.

Ilyen politikai teszt, vagy értékmérő sokféle van a világban, de vajon a néhány perc alatt kitöltött kérdőív a maga 30 kérdésével képes pontosan megmutatni kiállítója politikai világképét?

Viszonylag nagy pontossággal. Sok forgalomban lévő tesztet megnéztük, a legegyszerűbb az lett volna, ha a piacon találunk megfelelőt. A nemzetközi tesztek tematikája, szóhasználata azonban nem alkalmas a magyar viszonyokra. A korábban Magyarországon használatos kérdések pedig a különböző pártok holdudvarából érkeztek, s a feladatuk is az volt, hogy a pártok felé tereljék a szavazókat. Ezért döntöttünk úgy, hogy szerkesztünk egy saját kérdéssort, amelynek a valós célja valóban a különböző vélemények kategorizálása volt. A végső formájában a tesztet kipróbáltuk a politikusokkal is, összevetettük például a rendszerváltás utáni Orbán Viktor véleményét a 2018-as Orbán Viktoréval. A kormányfő meggyőződésében bekövetkezett változást jól mutatta a koordináta-rendszerben bekövetkezett mozgás; a korábbi nyitott, baloldali értékeket valló kormányfő az idők során egy zárt, jobboldali politikussá formálódott. De a tesztünkön megmutattuk Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Szél Bernadett helyét is, tehát akik kitöltik a tesztünket, hozzájuk képest is térbe tudják helyezni önmagukat.

A legnagyobb vélemény-változást valóban Orbán Viktor produkálta, de vajon vele együtt a szavazói is megváltoztatták a véleményüket, vagy a miniszterelnök karizmája, esetleg a gazdasági érdekeik vezérleték a választókat?

Valószínű, ma Orbán Viktorra nem ugyanazok szavaznak, akik ’98-ban, de ezt külön kutatás igazolhatná. Az bizonyosnak látszik, hogy például egy olyan személyiség, mint Jeszenszky Géza tíz éve még Orbán Viktor híve lehetett, de ma már biztosan eltávolodott a miniszterelnöktől, s vele együtt a tömegek is. De a képlet fordítva is igaz lehet, hisz manapság Orbánnak olyan hívei is vannak, akik ’98-ban biztosan ellene szavaztak. Mindez a Fidesz változásával magyarázható.

A konkrét tesztekben standard témák szerepelnek: ki hogyan vélekedik az abortuszról, a halálbüntetésről, a gazdagságról. Mindig ezek az alapkérdések?

Minden kérdés alapkérdés, mi nem akartunk rangsort felállítani. A témákat úgy válogattuk össze, hogy az elmúlt harminc évben ezek voltak a magyar társadalom kulturális és gazdasági vitatémái; nem tudnék olyat kiemelni, amely csak néhány embert érint. Az abortusz ma ugyanolyan fontos, mint az állam ingyenes oktatási-, vagy egészségügyi rendszere, mindkettő az utolsó három évben vált éles vitatémává. Korábban a romák, vagy az Európához tartozás osztotta meg ennyire a társadalmat.

Az Új Egyenlőség kérdőíve csak néhány napja került ki az internetre, egészen pontosan meg tudja mondani, hogy mennyire vált népszerűvé?

Igen, pontos számot tudok mondani. Tízezrek fedezték fel.

Azt tudják már, hogy inkább jobb, vagy baloldali emberek töltik ki az anonim kérdőíveket?

Persze, ismerjük a kitöltők korát, nemét, s úgy gondolom, hogy a mi közönségük inkább balos, aki híve az úgynevezett skandináv modellnek, ami a magyar viszonyok között radikális baloldalnak számít, Nyugaton mérsékeltnek. Ez a része a társadalomnak egyébként is nyitottabb, kulturális értelemben befogadóbb, ebben a szociáldemokraták a piacpárti liberálisokkal hasonló nézeteket vallanak.

Vannak a vállalt politikai értékek, s persze van maga a választás, amely során tapasztalatok szerint még a baloldali szavazók inkább személyre, és nem pártra szavaznak. Ebből eredően előfordulhat, hogy egy demokratikus ország diktátort választ magának?

A Policy Solutions és a Závecz Research készített egy másik reprezentatív kutatást, amely azt bizonyította, hogy a magyar társadalom fele, kétharmada részben elfogadja a különböző skandináv szociáldemokrata értékeket.

Az ország tehát baloldali, de azért már harmadik alkalommal kétharmaddal megszavaz egy jobboldali, időnként egészen a szélre csúszott magyar kormányt?

Igen, mert a baloldali politikus gárda gyakorlatilag szétesett, s nem képes talpra állni. Emlékezhetünk, hogy 2006-ban a baloldali MSZP és a liberális SZDSZ 2 millió 600 ezer szavazó támogatásával került kormányra, a Fidesz pedig az MDF-fel együtt szerzett 2 millió 500 támogatót. Abban az évben tehát úgy nyert a baloldal, hogy nagyjából azonos szavazót nyertek meg.

Ha megnézzük, hogy mi történt 2010-ben, akkor láthatjuk, hogy Orbán nagyon sok plusz szavazót nem szerzett, de megőrizte a korábbi szavazóbázisát, viszont a baloldal Gyurcsány kormányzása után először 1 millió 300 ezer, majd 1 millió alá küzdötte magát. Vagyis Gyurcsány Ferenc kormányzása a baloldal számára felért egy katasztrófával.

A közhiedelemmel ellentétben Orbán Viktor semmit sem csinál különösebben jól, zseniálisan semmiképp. A 8 millió választóból megtart 2 200-700 ezret, ami nem rossz eredmény neki, tisztességesen elvégzi a jobboldali politikusgárda a munkáját, de ez nemzetközileg nem kiemelkedő eredmény. Semmiképp nem jelenti azt, hogy Magyarország jobboldali többségű lenne. Csak annyi történik, hogy a jobboldal képes hozni a jobboldali szavazatokat, a baloldal viszont nem. Ez nemzetközi szinten is katasztrofálisan alacsony, az okáról érdemes lenne őszintén beszélni.

Manapság sokszor elmondják a politikusok, hogy a bal-jobb felosztásnak semmi értelme. Ezzel egyetért?

Semmiképp, aki ezt állítja az szinte bizonyosan jobboldali, aki nem érti, hogy a jövedelmek állam általi újraelosztása, a szegények, a rászorultak segítése alapvető eleme a politikának.

De hol vannak a baloldali szavazók?

A meglévő baloldalra egyáltalán nem hajlandók szavazni, passzívvá váltak.  Inkább el sem mennek a választani, mert nem akarják a hiteltelen baloldali politikusokat támogatni. Ha mégis voksolnak, akkor nem egyszer a kispártok mögé sorakoznak fel, ritkán még a Jobbikot is támogatják, vagy a Fidesz mellé állnak, mert programjukban vannak baloldali elemek. A baloldali szavazók a levitézlett utódpártokat már nem, vagy alig támogatják.

Miután a jogállamot már leépítették, s ma a hatalom egyre inkább tekintélyuralmi, mondhatni diktatórikus eszközökkel kormányoz, ilyen körülmények között érdemes demokratikus értékek után kutatni?

Nem, de nem azért mert az ország fele félelemben él, – ami demokráciában elképzelhetetlen – hanem mert az ország fele nem kötődik a demokratikus jogokhoz. Ugyanis a köztársaság, amely a rendszerváltás után elkezdett működni, az emberek többségének nem hozott jólétet, gazdagságot, biztonságot. Ezért a választók azt mondják, hogy őket nem érdekli az alkotmányosság, a jogbiztonság, a médiaszabadság, mert ezt nem tudják egy jobb élethez kötni. Csak akkor hajlandóak újra az igazságosságra, az elszámoltathatóságra, a számon kérhetőségre szavazni, ha azt hiteles emberek képviselik, akik garanciát jelentenek arra, hogy egy demokratikus, jogállami negyedik köztársaság igazságos lesz, újraelosztó, esélyteremtő, és nem csak kevesek gazdagodását hozza el. A levitézlett emberek alkotmányos ígéretei ma már fabatkát sem érnek! Nem lehet visszatérni a 2010 előtti időkbe.

Az önök által szerkesztett kérdőív egy ma még nem látható baloldal kialakításában kíván aktívan részt venni?

Igen, mégpedig egy skandináv típusú baloldal kialakításának serkentése lenne a cél, amelyben még megőrizték a szociáldemokrácia alapértékeit. A mai parlamenti ellenzéket képviselő baloldal beállt abba a sorba, amelybe Blair, vagy Schröder, amely valójában már nem volt szociáldemokrácia, hisz az újraelosztást, tehát a szegények, a hátrányos helyzetűek támogatását nem tartotta szem előtt. Ez Magyarországon leginkább Gyurcsány Ferenc fellépéséhez és miniszterelnökségéhez kötődik, s az ide tartozó politikusok már rég elvesztették népszerűségüket. Ugyanezért népszerűtlen Amerikában Hillary Clinton, vagy a briteknél Blair, illetve Németországban az SPD teljes garnitúrája; ezek a politikusok elvesztették a választóikat. Az igazi, tehát a hagyományos, valódi ’60-as évek szociáldemokráciája csak Skandináviában működik, s csak manapság tér vissza olyan emberekkel, mint Corbyn, Varufakisz vagy Sanders…

Érzésem szerint Magyarországon ilyen még csak nyomokban sem található!

Volt ilyen, hisz a napokban lemondott Szél Bernadett többször szóba hozta, hogy pártelnökként a skandináv modellt támogatja. Végül azonban az LMP elment valami teljesen követhetetlen irányba, Szél pedig távozott a politika élvonalából, ezzel az esély is távozott a politikából. Botka László is hasonlót akart az MSZP-ből, de őt a saját pártja megpuccsolta. A Momentum pedig bár tiszták és hiteles arcok, de már liberális irány. Vagyis manapság nincs olyan politikai szereplő, aki hitelesen képviselni tudná a skandináv típusú zöld baloldalt. Azt az irányt tehát, ami egyébként megfelelne a magyar nép értékeinek.

Akkor maradunk egy olyan ország, amelynek állampolgárai ugyan baloldali érzelműek, de azért megválasztanak egy diktátor-hajlamú jobboldali vezért?

Orbánt csak a jobboldali szavazók választják, a valódi baloldali szavazók pedig várnak arra, hogy egy hiteles új politikai csoport baloldali politikát csináljon Magyarországon.

Bréking nyúz, június 11. – Tudósítás a másik valóságból

0

Viselkedjetek rendesen, Ti nők!  – ellenkező esetben kioszt benneteket a 888.hu. Ha már kivívtátok magatoknak a jogokat, ne követeljetek megkülönböztetően kedves fogadtatást – szól az üzenet. Ez nem túl gyakran taglalt téma az alternatív valóság médiájában, nem úgy, mint a Jobbik és néppártosodásának az ócsárlása, a simicskázás vagy éppen a sorosozás.

 

888.hu – Nő vagy? Ha politizálsz, felejtsd el!

Ezzel a címmel írt cikket Szentesi Zöldi László, aki szerint miért is várja el egy nő, aki önként belépett a közélet mocsarába, hogy majd száraz lábbal kerül ki onnan? Kezdetben a nők otthon dolgoztak, vezették a háztartást, nevelték a gyerekeket, összetartották a családot – idézi fel a régmúltat a cikk szerzője, aki szerint azzal nincs baj, hogy később az európai nő kilépett a babaházból, önálló életre kelt, dolgozott, diplomát szerzett, birtokba vette polgári jogait. Ma már a nők közéleti részvétele valóság vannak politizáló nők, ami tényleg jó.

„Ha Thatcherre és Kéthly Annára gondolok, még a tenyeremet is összeverem, ha Szél Bernadettre és Angela Merkelre, akkor nem annyira”…

Ám az már nem – derül ki az írás szerzőjének az álláspontja –, hogy a nők a kivívott egyenlőség ellenére is megkövetelik maguknak, hogy velük senki ne gyalázkodjon, őket ne minősítgesse, nekik be ne szólogasanak.

Erre játszik rá Kálmán Olga, Lukácsi Katalin, meg a többi roppant önérzetes politizáló nő.

Nincs különbség, nincsenek előjogok. Ugyanaz jár neki, mint egy férfinak, se több, se kevesebb. Ugyanúgy kell vele beszélni, ugyanolyan partnernek vagy ellenfélnek kell tekinteni. Hiszen ez volt az eredendő elgondolás.

Ezt akarták.

Echo TV – Simicska Lajos kérésére likvidálták Novák Elődöt

Simicska Lajosnak erőteljes ráhatása volt a Jobbik működösére. Elvitathatatlan a szerepe a Jobbik széthullásában – írja az Echotv.hu, az ő kérésére likvidálták Novák Elődöt. Dúró Dóra az Echo-mérleg című műsorban azt is mondta, hogy nem feltétlenül a néppártosodás elképzelése miatt jutott oda a Jobbik, ahol most van. Ugyanakkor a párt letért arról az útról, az értékrend alapú politizálásról, amiért létrejött. Ebben a Jobbik előző vezetésének felelőssége van.

Szerinte elvitathatatlan, hogy Simicska Lajos látványos Jobbik mögé állása is befolyásolta, hogy a párt hova jutott.

Dúró közölte, soha nem hitt Simicska Lajosban, csak elvekben és értékrendben.

Nincsenek bizonyítékai arra nézve, hogy Simicska Lajos a párttal tartotta-e a kapcsolatot és ha igen, akkor kivel. Ugyanakkor többen is jelezték, hogy Novák Előd eltávolítása Simicska kérése volt.

Figyelő – Így kerülhetett be a parlametbe Kocsis-Cake Olivio

„Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd bukott miniszterelnök-jelöltje lemondott a mandátumáról, így a zuglóiak nyakán maradt. Helyét a parlamentben, a Párbeszéd frakciójában Kocsis-Cake Olivio vette át, miután ma letette esküjét az Országházban. Érdemes megvizsgálni, hogyan is eshetett a választás a Párbeszéd pártigazgatói tisztségét betöltő Kocsis-Cakere” –  írja az egykori gazdasági hetilap online kiadása.

Az MSZP és a Párbeszéd közös listáján összesen 220 képviselőjelölt kapott helyet, közülük viszont csak 17-en képviselték a törpepártot. A biztos befutó helyek közül csak kettőt birtokoltak: az elsőt Karácsony Gergely, a tizenegyediket Tordai Bence. Ám nem a következő, 19. Helyre sorolt Váradiné Naszály Márta, hanem a 99. helyen álló Kocsis-Cake Olivio kapta Kaárcsony mandátumát, úgy, hogy még hat politikus állt sorban a mandátumért.

A cikkíró szerint  valami igazán nagy dolog állhatott a furcsa megoldás mögött. A pártigazgató 2010 előtt „civilként” ténykedett, többek közt a Soros Alapítványnál. Ezután pedig az LMP-hez csatlakozott, ahonnan Karácsonnyal együtt távozott 2013-ban, hogy megalapítsák a Párbeszédet.

Azért előzhetett be Kocsis-Cake Olivio másik hét párbeszédes politikust, mert nem meglepő módon a Párbeszédben is előnyökkel jár, ha valaki jó beágyazottsággal rendelkezik a Soros-hálózatban.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK