Kezdőlap Címkék Szegénység

Címke: szegénység

Kivándorlási rekord Magyarországról

Orbán Viktor tizennégy éve épülő földi paradicsomából tavaly rekord számban távoztak a magyarok: 35736-an. A kivándorlók fele Ausztriát célozta meg, egynegyede pedig Németországot.

Az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb országa egyre kevésbé vonzza a fiatalokat. Így aztán hiába szeretne a magyar kormány 5 millió foglalkoztatást, az beragadt 4,7 milliónál. Mit lehet tenni? Importálni a munkaerőt, jöjjenek a vendégmunkások, akiktől Orbán Viktor annyira óvja Európát.

Magyarország rohamtempóban importál vendégmunkásokat

Erre hívja fel a figyelmet a brüsszeli Politico, amely idézi Orbán Viktor miniszterelnököt, aki a migránsválság csúcspontján még így szónokolt:

”a magyar gazdaságnak egyetlenegy migránsra sincsen szüksége ahhoz, hogy jól működjön. Ahhoz sem kellenek migránsok, hogy az országnak legyen jövője.”

Szelényi Zsuzsa, a Central European University Democracy Institute program igazgatója ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta a Politiconak, hogy “a bevándorlás és a demográfia ugyanannak a kérdésnek a két különböző oldala.”

Az Orbán kormány már 2015-ben rendezett egy “demográfiai csúcstalálkozót” hiszen Magyarország lakossága már régóta csökken. Fekete Gyula író már a kilencvenes években kampányt indított: fogy a magyar! Azóta a népesség tovább csökkent. Egyébként  Európa többi országában is ugyanez a helyzet kivéve ott, ahol a bevándorlás ezt ellensúlyozza.

A magyar kormány sokféleképpen segíti a család alapítását, de így sem tudja elérni azt, hogy egy magyar családnak 2,1 gyereke legyen pedig ennyi lenne szükséges ahhoz, hogy a lakosság létszáma ne csökkenjen.

Jelenleg Magyarország lakossága 9,6 millió miközben a rendszerváltás előtt még meghaladta a 10 milliót. Az előrejelzések szerint 2050-ben 8,5 millióra fogyatkozik Magyarország lakossága. Az elöregedés egyre inkább jellemzi a társadalmat – éppúgy mint másutt Európában.

Ki dolgozik majd a nagy kínai és dél-koreai gyárakban?

Magyarország ambiciózus iparosítási programot hajt végre, melyet elsősorban külföldi cégek becsalogatásával kíván elérni. Régebben ezek elsősorban németek voltak, az új trend a kínai és dél-koreai technológiai import. A cégek toborzói jelezték: nincs elég hazai munkaerő. Az Orbán kormány válasza: három évre hosszabbította meg azt az időtartamot, melyet egy vendégmunkás Magyarországon tölthet. Természetesen az Európai Unión kívüli munkaerőre számít az Orbán kormány hiszen a legszegényebb uniós tagállam bérszínvonala csak a szegény országokban számít vonzónak. Hol toboroznak elsősorban? Ázsiában, mert ott még mindig viszonylag olcsó a munkaerő. Ezen belül is a Fülöp szigetek a magyar toborzók kedvence, mert keresztény hagyományokkal rendelkezik, és minden vendégmunkás beszél angolul. A Mongóliából vagy Kazahsztánból érkező vendégmunkások azért okozhatnak gondot, mert nem tudnak angolul, így a beilleszkedésük jóval nehezebben megy. Érdekes, hogy a távoli latin-amerikai országokból is érkeznek vendégmunkások Magyarországra: Brazília, Kolumbia és Venezuela munkaerő feleslegének egy töredéke itt csapódik le.

400 ezer külföldi állampolgár

Ahhoz képest, hogy Orbán Viktor már több mint tíz éve harcol a bevándorlás ellen, és a legutóbbi európai választáson is fontos jelszava volt a kormánypártnak, hogy No migration!, ez nagyon magas szám egy nem egészen 10 milliós országban. Az európai trend itt is érvényesül, és nemcsak a gyárakban, de a vendéglátásban vagy a szociális gondozásban is.

“A múltban 2% körül volt a külföldiek száma Magyarországon, ma ez a több mint 4% meglehetősen drámai változást mutat”

– nyilatkozta a Politiconak Vadasi Vivien, a Menedék jogi tanácsadója. Különösen, mert a vendégmunkások beáramlása viszonylag rövid idő alatt történt, és koncentrált formában: Budapesten aránytalanul sokan vannak. A pizzafutárok jelentős része már közülük kerül ki. Ráadásul a kormányzati propaganda annyira megcélozta a színesbőrű bevándorlókat, hogy az emberek ösztönösen is jobban figyelnek erre.

A nemzeti együttműködés rendszere multikulturális várossá változtatta Budapestet bár Orbán Viktornak egyáltalán nem ez volt az eredeti szándéka.

Jelenleg évi 65 ezer a vendégmunkás limit, Afrika és a Közel Kelet ki van zárva. Az Orbán kormány szeretné elválasztani a vendégmunkásokat a hazai lakosságtól, de ez csak kis létszám mellett lehetséges.

“Ha százezerszámra élnek és dolgoznak vendégmunkások Magyarországon, akkor nem lehet őket szétválasztani a helyi lakosságtól, és ebből még gondjai támadhatnak az Orbán kormánynak” – hangsúlyozza Szelényi Zsuzsa.

2,5-3 millió ember szegény Magyarországon

Az Egyensúly Intézet szerint a lakosság 45-50%-a kijön a havi jövedelméből, és 15-20% az, amelyiknek nem okoznak gondot a napi kiadások. Magyarországon középosztálynak számít az a réteg, amely kijön a fizetésből.

Az Egyensúly Intézet szerint  ma Magyarországon 250 ezer forint kell a megélhetéshez. Az átlagos életszínvonalhoz havi nettó 400 ezer forint szükséges. A “gondtalan élet” havi 600 ezer forintnál kezdődik. Persze ezek nem családos mutatók, és elvonatkoztatnak a lakásviszonyoktól. Mindezzel együtt az európai statisztikai hivatal a KSH számaira hivatkozva közölte azt, hogy a magyar fogyasztás a legkisebb az Európai Unióban. A gazdasági minisztérium szerint ez azért van, mert a magyarok sokat spórolnak az ukrajnai háború miatt.

Magyarországot egyáltalán nem fenyegeti az ukrajnai háború, melyhez ráadásul egy fillérrel sem járulunk hozzá. Lengyelország vagy a balti államok sokkal inkább érzik magukat fenyegetve, és sokkal jelentősebb mértékben támogatják Ukrajnát mégiscsak magasabb ott a lakosság fogyasztása.

Vajon miért? Egyrészt, mert az infláció uniós rekordot döntött tavaly, és ily módon az árak jelentős része elérte az uniós színvonalat miközben a bérek és a nyugdíjak messze elmaradnak az uniós átlagtól, másrészt pedig Magyarországon óriási a jövedelmek egyenlőtlensége: tavaly amikor a lakosság döntő többségének az életszínvonala csökkent Mészáros Lőrinc egy év alatt
50%-kal növelte vagyonát 660 milliárdról 990 milliárdra.

A miniszterelnök veje, Tiborcz István is bekerült a tíz leggazdagabb magyar közé.

A szegénység fenntartása Orbán be nem vallott célja

Európai mércével mérve a magyar középosztály is a szegények közé tartozik hiszen csak épphogy ki tud jönni a havi fizetésből vagy nyugdíjból.

Ez az a kétharmados többség, amely fenntartja a nemzeti együttműködés rendszerét, nem azért, mert szereti, hanem, mert nélküle nem tud megélni. Jól tudja ezt Orbán Viktor is, amely épp ezzel tartja sakkban ezt a szegény többséget, amelyet olcsón meg lehet vásárolni a választások előtt hiszen annyira kiszolgáltatott helyzetben van.

Az egészségügy és az oktatás tudatos hosszútávú alulfinanszírozása is Orbán Viktor mestertervének része: a gyengén működő egészségügyi hálózat gyorsan a túlvilágra exportálja a nyugdíjas társadalmat, amelyre a miniszterelnöknek csakis a választások idején van szüksége. Az oktatás pedig nem gondolkodó embereket hanem alattvalókat termel. Gondolkodó emberekre nincsen szükség a nemzeti együttműködés rendszerében, ahol gondolkodni csakis a piramis csúcsán illik. Mindenütt másutt “hazaárulás, melyet külföldi ügynökök adnak elő.

”Ez a Türkménbasi rendszere magyar változatban. Csakhogy a türkménbasi a földgáz exportból befolyó dollármilliárdokból finanszírozhatta rendszerét míg Orbánnak erre csak az uniós eurómilliárdok maradnak, amelyek most épp nem csordogálnak.

Moszkva és Peking csak az elitet vásárolja meg: a többi a magyarbasi gondja. Akivel azért közlik Moszkvában és Pekingben is: eszébe se jusson kilépni az Európai Unióból, mert Kínának és Oroszországnak csakis egy trójai falóra van szüksége , a “szuverén Magyarország” a kutyának sem kell.

Magyarország továbbra is az Európai Unió legkorruptabb állama

0

Bulgária és Románia is megelőz pedig ez a két ország híres arról, hogy a korrupció évszázadok óta jellemzi a társadalmat és főként az elitet, amely még a szultán birodalmában tanulta ki a csíziót.

Dánia és Finnország szerepel a legjobban, Magyarország az Európai Unióban ugyan utolsó, de a világban a középmezőnyben foglal helyet olyan országok mellett mint például Kína. Igaz, hogy Pekingben tíz éve kemény korrupció ellenes kampány folyik. Ez persze része a hatalmi harcnak is, de Hszi Csin-ping elnök azért is igyekszik visszaszorítani a korrupciót, mert a kínaiak mindmáig ebben látják a császárság elgyengülésének fő okát. Orbán Viktort viszont szemmel láthatóan nem zavarja a korrupció:

”Brüsszel az elmúlt években ideológiai háborút vív Magyarország ellen, és zsarolni próbál bennünket”

– nyilatkozta a párizsi Le Pointnek a magyar miniszterelnök, aki arra nem tért ki, hogy Brüsszel elsősorban azt szeretné tudni, hogy mi lesz azokkal az eurómilliárdokkal, melyeket Magyarországnak kiutal.

Miért nőtt egy év alatt 150 milliárd forinttal Mészáros Lőrinc vagyona?

Orbán Viktor alteregója tavaly újra a leggazdagabb magyarrá változott, mert 150 milliárd forinttal lett gazdagabb tavaly amikor Magyarországon csökkent a lakosság életszínvonala a magas infláció miatt. Honnan jött ez a 150 milliárd forint? Mitől vált dollárban is milliárdossá Orbán Viktor gyerekkori barátja? A Transparency International szerint az Európai Unió az elmúlt költségvetési időszakban 30 milliárd eurót utalt át Magyarországnak, és ebből Orbán Viktor rokonai, barátai és üzletfelei lányos zavarukban 10 milliárd eurót lenyúltak. Nem sok ez egy kicsit egy olyan országban, ahol a lakosság kétharmada az európai szegénységi küszöb alatt él?

Egyre többen lopják az áramot

Muszáj erről beszélni, mert lassan mi is lopni fogjuk az áramot – jelentette ki Kállai Ernő társadalom kutató, aki korábban az országgyűlés biztosa volt a roma kisebbség felzárkózásának ügyében.

A Máltai Szeretetszolgálat által rendezett kerekasztal beszélgetésen Orbán Viktor megbízottja is elismerte, hogy drámai a szegény rétegek helyzete Magyarországon. Vecsei Miklós miniszterelnöki biztos, aki egyben a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke hangsúlyozta, hogy Magyarországon minden tizedik gyerek olyan családban születik, amely nyomorog.

“Hogy lehet az, hogy ezek a számok nem ordítanak?!” – tette fel a korántsem költői kérdést a miniszterelnöki megbízott a nemzeti együttműködés rendszerének tizenkettedik évében.

Fabinyi Tamás evangélikus püspök a kerekasztalon arra emlékezett vissza, hogy az ország legszegényebb falujában, Csenyétén, melyet száz százalékban romák laknak, kápolnát avattak fel. A püspök akkor nagyon örült, de hamarosan kiderült, hogy a kápolna csak nagyon rövid ideig tölthette be szerepét, mert más célokra kezdték használni.

“Nem adjuk fel”

– hangsúlyozta az evangélikus püspök.

Vecsei Miklós miniszterelnöki megbízott elmondta, hogy a roma nők fiatalon szülnek, a gyerekszám sokkal nagyobb Magyarország 300 legszegényebb falujában mint másutt. Ebből következik, hogy egyre több olyan gyerek születik Magyarországon, aki nyomorban vergődő családba érkezik. Minden résztvevő fokozódó állami támogatást sürgetett, de aligha valószínű, hogy Orbán Viktor kormányának lenne erre szándéka vagy pénze.

Az ellenzék által javasolt 27%-os ÁFA csökkentése az áram és a földgáz esetében nagy segítség lehetne itt is. Németországban, ahol jóval magasabb az életszínvonal, meghozták ezt a döntést. Orbán Viktor kormánya nem fárasztja magát ezzel, mert tudja: a szegény ember a leginkább kiszolgáltatott.

Nem véletlen, hogy a hatalom áprilisban a legszegényebb választói körzetekben kapta a legtöbb szavazatot.

Négyötödnyien szegénységben

Az Európai Unió azokat a régiókat támogatja, amelyekben az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 75%-át. Ilyen a magyar régiók többsége : Pest, Dél Dunántúl, Észak Magyarország , Észak Alföld és Dél Alföld. A magyar lakosság több mint 80%-a olyan szegény régióban él, amely jogosult az uniós támogatásra.

A a nagyvállalkozások maximum 50%-os támogatást kaphatnak. Két másik régió, amelyik alig gazdagabb: Közép Dunántúl és Nyugat Dunántúl nagyvállakozásai maximum 30%-os támogatást kaphatnak. A közepes vállakozások esetében ez 10%-al, a kisvállakozások  esetében 20%-al növelhető.

Ezekről a pénzekről most döntöttek Brüsszelben, de a magyar kormány oszthatja ki őket. Éppen ez a nemzeti együttműködés rendszerének egyik legfőbb gazdasági alapja.

Orbán és Brüsszel

A magyar miniszterelnök nemigen dicsekszik azzal, hogy Magyarország lakosságának 82,5%-a olyan régiókban él, amelyek kifejezetten szegénynek számítanak az Európai Unióban. A demokrácia 31-ik és a nemzeti együttműködés rendszerének 11-ik évében ezek nem számítanak épp világraszóló eredménynek. Holott ezek GDP adatok, amelyek nem tükrözik az életszínvonalat.

A növekvő egyenlőtlenség miatt a szegény régiókban alig növekedett az életszínvonal az elmúlt harminc évben.

Mészáros Lőrinc és oligarcha társainak milliárdjai gyarapíthatják a GDP-t, de az aligha jelent könnyebbséget a létminimum határán vergődőknek. Az uniós statisztika szerint a magyar lakosság több mint 70%-a szegénynek számít!

Ez Orbán Viktor birodalma, amely minden tekintetben Brüsszeltől függ. Nemcsak a juttatott euró milliárdok miatt, melyek egyelőre nem érkeznek hanem azért is, mert a GDP-t elsősorban gyarapító nagy külföldi cégek kizárólag azért jönnek Magyarországra, mert ez az ország az Európai Unió tagja.

Ezért tragikomikus Orbán Viktor háborúja Brüsszellel hiszen a magyar miniszterelnök – ellentétben tudatlanságban tartott híveivel – pontosan tudja: az Európai Unión kivül nincsen élet!

A magyarok háromnegyed része szegény

Ha az uniós átlagot választjuk, akkor kiderül, hogy Magyarország lakosságának a döntő többsége szegénynek számít. Nálunk rosszabbul csak Románia teljesít az Európai Unióban.

A TÁRKI tanulmánya szerint minden más egykori szocialista országnak sikerült csökkentenie a lemaradását az Európai Unió átlagához képest – kivéve Magyarországot! A magyar szegénységi küszöb éppúgy az uniós átlag 40%-a volt mint 2005-ben miközben mindenki másnak sikerült javítania. A lengyelek például , akik szintén 40%-on álltak elérték az uniós átlag 70%-át! A szlovákok 60, a csehek 80%-nál tartanak.

Hol mekkora a szegénység?

Finnországban, Franciaországban és Holkandiaban mindössze a lakosság 5%-a számít szegénynek. Csehországban a lakosság 20%-a, Lengyelországban a 40%, Szlovákiában 50%, nálunk több mint 75%!

Orbán Viktor népe

A magyar gazdaság ennyivel nem teljesített rosszabbul.

A jövedelem különbségek nőttek meg: a hatalom és hű oligarchái növelték rohamtempóban a bevételeiket.

Ezek a kiugró jövedelmek az átlagot ugyan emelik, de a szegények millióinak nem sok vigaszt jelentenek.

Orbán stratégiája világos:

a jól megfizetett elit és a szegénységben tartott többség alkotja a nemzeti együttműködés rendszerének sziklaszilárd alapját. No meg az uniós euró milliárdok.

Ezek most nem jönnek…

Pedig nagy szükség lenne rájuk hiszen az elitet pénzelni kell, és nem lehet teljesen elhanyolni az egészségügyet vagy a rendfenntartást sem.

A szegények ugyanis állam függőek, és így arra szavazhatnak, akitől juttatást remélnek. Azért persze szükség van a hatalomhoz hű médiára is, amely szorgosan félrevezeti a szegényeket, hogy Brüsszelben lássák a fő ellenséget.

A hatalom érdeke az, hogy a szegények függő helyzetben maradjanak, de ne kerüljenek vele szembe. Ehhez viszont pénz kell, és nem is kevés. A szegényeket olcsón meg lehet vásárolni, de minthogy sokan vannak, így a hatalomnak egyáltalán nem kis pénzt kell erre fordítani a választások előtt.

Varga Mihály pénzügyminiszter reméli, hogy az uniós pénzek nélkül is megoldhatják a problémákat, de Orbán pontosan tudja, hogy ez nincs így.

Ezért engedélyezi Matolcsynak a gazdaságpolitika bírálatát.

A Nemzeti Bank elnöke ugyanis arra hívja fel a figyelmet, hogy az infláció megroppanthatja a nemzeti együttműködés rendszerét.

A szegények ugyanis hozzászoktak ahhoz, hogy szánalmasan alacsony életszínvonaluk legalább biztosan megmarad vagy csekély mértékben még növekszik is.

Ha kiderül, hogy a forint mélyrepülése miatt erre nincs lehetőség, akkor Orbán is úgy járhat mint Horn Gyula, aki a Bokros csomag után búcsút mondhatott a hatalomnak, mert a szegények életszínvonala radikálisan csökkent.

Ferenc pápa a technokrácia uralma ellen

A Covid 19 járvány elmúltával olyan új gazdasági modellek kellenek, melyek nemcsak a profitot veszik figyelembe, de a szegények érdekeit is éppúgy mint a környezetet. Ezt hangsúlyozta a katolikus egyház feje, aki egy Assisiben ülésező közgazdász konferenciához intézte videó üzenetét.

A fiatal közgazdászokat sürgette, hogy a szegényeket ne csak úgy vegyék figyelembe mint fogyasztókat, akik csak a minimális szükségleteiket tudják kielégíteni, és munkavállalókat, akik olcsón alkalmazhatóak a legnehezebb munkákra is.

Ferenc pápa ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a világon egyre nő a különbség a szegények és a gazdagok között. A szupergazdagok pedig a javak aránytalanul nagy részét birtokolják, mert a tőzsdék a Covid-19 járvány idején is jól teljesítettek miközben a szegények milliói veszítették el a megélhetésüket.

Nem elég a jóléti állam

A jóléti állam gondoskodik a szegényekről, de nem vonja be őket a döntéshozatalba! Ferenc pápa szerint olyan új gazdasági modellek kellenek az emberiség számára, melyekben a szegények milliói is szóhoz juthatnak: beleszólhatnak a fontos döntésekbe!

Az ember kikerülhet a társadalomból

Ferenc pápa arra hívta fel a fiatal közgazdászok figyelmét, hogy az emberek immár nemcsak elnyomás áldozatai lehetnek, de teljesen kizárhatják őket a társadalomból! Felidézte, hogy Buenos Airesben, ahol korábban érsek volt, már 1970-ben voltak olyan városrészek, ahova az átlagemberek nem merészkedtek be! Azóta csak még rosszabb lett a helyzet …

Ferenc pápa elvetette azt a gondolkodást, mely a francia forradalom óta terjedt el a világon: „mindent a népért, de a nép nélkül”!

Ehelyett be kell vonni az embereket a döntésekbe, és meg kell akadályozni, hogy

„a politikai és a gazdaság a technokrácia szolgálója legyen!”

A válságból sohasem jövünk ki egyenlőképp: vagy jobban járunk vagy rosszabbul – hangsúlyozta Ferenc pápa. Aki végül az individualista álláspontot bírálta mondván: senki sem üdvözülhet egyedül, szükségünk van egymásra!”

Tovább romlott a lakásszegénység

Nem csökkent a lakásszegénységben élő 2-3 millió ember száma az elmúlt időben, a kormány alig tesz ennek csökkentésére. Sőt, jövőre 11-szer annyit költ a jómódúak lakhatására, mint a szegényekére.

Bár 2018-ban és 2019 első felében számos lakáspolitikát érintő kérdésben jelentős változásokat és fordulatokat láthattunk, a lakásszegénység szempontjából az alapvető tendenciák inkább a helyzet romlásának irányába mutatnak továbbra is – olvasható a Habitat for Humanity idei lakhatási jelentésében. A Habitat azokat tekinti lakhatási szegénységgel érintett háztartásoknak, amelyek megfizethetőségi, lakásminőségi és energiahatékonysági, területi, illetve jogi szempontból az átlagosnál rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetben élnek.

Rengeteg a pocsék minőségű lakás

Érdemben nem csökkent annak a 2-3 millió embernek a száma, akiket valamilyen formában érint a lakásszegénység. Bár a 4,4 millió magyarországi lakóingatlanból nagyjából 3,5 millió nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak. Ebben nem csak önmagában borzasztó a helyzet, hanem régiós összehasonlításban is azt láthatjuk, hogy messze a többi ország mögött kullogunk a rossz minőségű lakásban élők arányát összehasonlítva.

Forrás: Habitat for Humanity

Továbbra sem láthatunk olyan jelentős kormányzati programot, amely kifejezetten ezt a problémát célozná fogalmaz a jelentés. (Olyannyira igaz ez, hogy pár éve a középületekre irányította át a kormány az eredetileg lakások energetikai korszerűsítésére szánt tetemes uniós pénzt.)

Az Eurostat adatai szerint 2018-ban nagyjából minden nyolcadik magyar háztartásnak volt valamilyen adóssága, ezen belül pedig

minden harmadik szegénységi küszöb alatt élő háztartásnak valamilyen közműhátraléka.

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal 2018-as adatai szerint nagyjából egymillió ember áll közel ahhoz, hogy tartozásai miatt kikapcsolják az áramszolgáltatást otthonában. Többek között ennek is betudható, hogy a téli kilakoltatási moratórium ellenére 2018-ban átlagosan naponta 8,8 ingatlankiürítés történt.

Elszállt lakásárak

Mindeközben a kiadó és eladó lakások kínálati árai folyamatosan emelkednek, sőt, 2018-ban nemzetközi összehasonlítás alapján az egész világon Budapesten emelkedtek leggyorsabban a lakossági ingatlanárak.

Forrás: Habitat for Humanity

Így bár ingatlanpiaci szempontból Budapest és Magyarország egyre vonzóbb befektetési célpont, a lakhatás területén

alig találni olyan mutatót, amely ne a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését jelezné.

A kormány a gazdagokat támogatja

Ezen a helyzeten az állami lakáspolitika nem javít, hanem a legtöbb esetben tovább mélyíti az egyenlőtlenségeket. Továbbra is alapvető probléma, hogy a lakáspolitikai beavatkozások közül egyre kevesebb olyat találunk, amely a lakhatási szegénységben élők helyzetén próbálna javítani. Sőt, a lakáspolitika mind inkább alárendelődik a tágabb gazdaságpolitikai céloknak, illetve a családpolitikának.

Olyannyira, hogy bár 2020-ig a kormányzati tervek szerint egyre inkább nőni fognak a lakhatással kapcsolatos költségvetési kiadások, ezek egyre kevésbé fogják elérni azokat a lakásszegénységben élő háztartásokat, akiknek pont a legnagyobb szükségük lenne rá. 2020-ra a tervek szerint

tizenegyszer annyi pénzt fog költeni a kormány az elsősorban a (felső-) középosztályt támogató konstrukciókra,

mint a kifejezetten a lakásszegénységben élőkre.

Forrás: Habitat for Humanity

Sőt, hogy még egyértelműbb legyen a kormány szelektív gyakorlata, azt szemlélteti a következő ábra.

Forrás: Habitat for Humanity

A Habitat szerint mind az albérletárak növekedése, mind a közműhátralékkal rendelkezők tartósan magas száma és aránya, mind a lakossági hitelek terjedése, mind pedig a kilakoltatások magas száma azt jelzi, hogy

a lakhatás megfizethetőségével kapcsolatban egyre több háztartásnak lesznek problémái.

Már hosszú évek óta nem csak egy szűk, mélyszegénységben élő réteget érint a lakásszegénység, hanem számos (alsó-) középosztálybeli családot is. Ha ők is belekerülnek a lakásszegénységet gyakran jellemző szegénységi csapdába, úgy a magyar társadalom kettészakadása a közeljövőben rohamos mértékben növekedhet. Bármennyire is úgy tűnhet, hogy a mostani ingatlanboom össztársadalmilag vagy gazdaságilag kedvező folyamat, a szegényebb társadalmi rétegeket inkább negatívan érinti az ingatlanszektor felfutása.

Fiatalok csapdában

Különösen súlyos megállapítás az, hogy a pályakezdő, családalapításra készülő korosztály jelentős része lakhatási problémákkal küzd, amely valószínűsíthetően kihat a tartósan alacsony szinten lévő termékenységi rátára is. A szülői házból való elköltözés, vagy a felsőoktatási tanulmányok alatti lakhatási kérdések kevésbé érintik a tehetősebb családokat, ahol az idősebb generációk korábban felhalmozott vagyonukból ki tudják segíteni a fiatalokat. De egyre szélesebb az a kevésbé tehetős réteg, ahol az ilyen intergenerációs transzferek helyett eladósodásra, vagy egyéb informális megoldásokra szorulnak a fiatalok.

Forrás: Habitat for Humatity

Az össztársadalmilag is kimutatható társadalmi polarizáció talán még élesebben jelentkezik a fiatalabb generációk esetében, ami rendkívül aggasztó a magyar társadalom jövője szempontjából. Az egyik legszembeötlőbb adat, hogy

a 18 év alatti gyermekek majdnem kétharmada túlzsúfolt lakásban él,

ami az EU-átlag háromszorosa, és messze kiemelkedik a V4-ek hasonló mutatói közül is.

 A sor végén kullogunk

A Habitat a lakásszegénységgel és a megfizethetőséggel kapcsolatos főbb hazai tendenciákat is összehasonlította a környező országok és az EU hasonló folyamataival. Legfőbb megállapítása az, hogy

alig található olyan statisztikai mutató, amelyben ne sereghajtók lennénk a V4-ek között.

Magyarországon például a térség országai közül sokkal nagyobb arányban kitettek a szegénység veszélyeinek a vidéken élők, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a 18 év alattiak, vagy a többgyermekes családok.

Különösen rossz a lakásszegénység szempontjából a 18 év alattiak helyzete. A súlyos lakhatási deprivációban élők között az országban sokkal nagyobb a hitelllel rendelkező lakástulajdonosok és a szociális alapon bérlők aránya, mint a többi V4-es országban. Azaz a szociális bérlakásszektor és a hitelválságban érintettek helyzete egyaránt jelentősen rosszabb, mint a hozzánk leghasonlóbb kelet-európai országokban.

Megfizethetetlen lakbérek

A bérlakásban élők helyzete szintén kiemelkedően nehezebb: a megfizethetőségi problémák sokkal nagyobb arányban érintik őket, mint a visegrádi országok magánbérletekben élő lakóit.

Forrás: Habitat for Humanity

Látható, hogy míg kilenc éve is a jövedelmi létra második felében lévők számára volt megfizethető egy garzon, addig mostanra már csak a nyolcadik tizedben lévők képesek kigazdálkodni ezt.

Orbán keleties kapitalizmusa távolról sincs bukásra ítélve

1976-ban a brit népesség alsó fele az ország vagyonának 12%-át birtokolta, 2003-ra ugyanez az arány 1%-ra csökkent. Ma a felső tíz százaléknál koncentrálódó vagyon az alsó tíz százalékának a százszorosa. A hazai vagyoni egyenlőtlenség ezzel szemben – noha erősödik – még mindig a fejlett államok átlaga alatt van. Magyarországon három tényező: a vagyoni egyenlőtlenség, a szegénység (az alacsony medián jövedelem) és az alacsony társadalmi mobilitás kombinációja az, ami aggasztó.

Férfiasan (konzervatívként) meg kell vallani azonban, hogy könnyen lehet, hogy a mai alacsony képzettségű rétegeket, a társadalmi kirekesztés áldozatait és/vagy a tartósan versenyképtelen munkavállalókat a globális gazdasági és technológiai változások egyszerűen leírják a jövőben, a társadalmaknak nem érdemes beléjük fektetni (oktatni, magas színvonalú egészségügyi és szociális ellátásba részesíteni őket); a sorsuk a közmunka és/vagy a remélhetőleg majd folyamatosan növekvő feltétel nélküli alapjövedelem lesz. Ez a borús szcenárió semmivel sem kevésbé valószínű, mint egy sokkal optimistább piacpárti nézet. Nem mond igazat, aki azt állítja, hogy tudja, melyikre van nagyobb esély.

Ilyen körülmények között Orbán keleties, autoriter, elitista kapitalizmusa (a tőke erőszakos reallokációja) se strukturálisan, se politikailag nem tudható le akként, hogy bukásra van ítélve. A tőke hasznosulása (termelékenysége) a Nyugaton csak lassan nő (az utóbbi tíz évben egyenesen drámai lassúsággal, ha egyáltalán), a nyugati gazdaságok erejét a tőke és a technológia még mindig lényegesen magasabb – emellett egyre kevesebb kézben való – koncentrációja okozza, de mind a termelékenységben, mind a tőkekoncentrációban csökken Magyarország hátránya és perspektivikusan (a hazai digitalizáció és robotizáció erősödésével, azaz olyan változásokkal, amelyek nem annyira kötődnek helyi kulturális kompetenciákhoz vagy készségekhez, hanem ezeket inkább felülírják) ez a hátrány jó eséllyel tovább csökkenthető. Azaz Magyarország a reálgazdaságban a legtöbb szempontból felzárkózik.

A magyar gazdaság hanyatlásával kapcsolatos téves (ellenzéki, szakmai) várakozásokat az okozza (amiben én is visszatérően osztozom), hogy egyrészt túl sokat feltételeznek az oligarchikus, felfelé záruló piacokon folyó hatékonysági versenyről – valójában a bürokratikus nagyvállalatok piaci viselkedésének leírása sokkal bonyolultabb modellt kívánna, mint a versenyé, olyat, amelyik éppenséggel számításba vesz még legalább két dolgot: nevezetesen a korrupcióhoz és a versenyromboláshoz fűződő érdeküket, illetve az innovatív erejüknek és folyamatos fejlődésüknek a depriorizált, gyenge voltát -, másrészt (e téves várakozások) nem számolnak éppen a komplex piaci szemlélet maradékából következő globális kiegyenlítő hatással, ami erősíti a szegényebb, de nyitott gazdaságok felzárkózását.

A magyar gazdaság eleve erős, az Orbán-rezsimben tovább erősödő nyugati integrációja és gyenge, de dinamizálódó nyitása keleti (kínai) irányban csaknem kiküszöbölhetetlenné teszi előbb a vásárlóerőn értelmezett egy főre jutó GDP, majd – valamennyire is hatékony állam esetén – a lassú társadalmi és életszínvonalbeli felzárkózást a Nyugathoz. A piaci forráskihelyezés komplex logikája Magyarországot mindig preferálni fogja, amíg Európa gazdaságát jegyezni fogja a világ. Utána meg más miatt.

Még ha a NER – éppen az intézményi gyatraságával – óriási veszteségeket okoz is a magyar társadalomnak az üzemi hatékonyság értelmében, nem tud annyit rombolni, hogy a magyar gazdaságot stratégiai mértékben tönkre tehesse. Ugyan lemaradunk a térségbeli posztkommunista államoktól, de ezt egy jelentős, ráadásul a tudás centralizált redisztribúciójával fenyegető paradigmaváltás könnyen átírhatja, gondolok itt a digitalizáció párhuzamosan centralizáló kulturális, gazdasági és politikai hatásaira, ami az ezekkel járó társadalmi költségek féken tartása mellett átértelmezheti a társadalmi hatékonyságra vonatkozó mai elképzeléseket. Félreértés ne essék, a digitalizáció nem demokratikus, a tudás nem demokratikus, a forrásgazdálkodás nem demokratikus – de ha így van, ugyan milyen illúziónk fűződhet a politikai demokráciához? Még a végén kiderülhet, hogy a NER koncentráltan megelőlegezi azt, ami az újabb technológiai forradalom és a populáris indulatok dinamikájával a Nyugatra is vár – kontroll, szemfényvesztés és a tahóság áradása -, ezért a velejéig futurista rendszer.

A kormány leginkább egy ilyen paradigmaváltásban reménykedik, de a reményen túl a gazdasági kormányzás ma sem nevezhető irracionálisnak. Években és emberi életekben mérve persze nem tesz mindenkinek jót, de stratégiai értelemben argumentálható. Ez lehet jó hír az országnak, de mindenképpen rossz az ellenzéknek, mert bármilyen veszélyeket vagy kifejtetlen gondolatokat rejtsen az orbáni stratégia, még mindig jobban lehet viszonyulni hozzá, mint az ellenzék bármelyik gondolatához, amelyek – hát, egyszerűen nincsenek. A helyzet mindenesetre a keveseknek, így nekem, alkalmat ad a folyamatos reflexióra akkor is, ha nem szeretjük.

Ne legyünk ennyire pesszimisták: a világ sokat javult

Egy nemrég elvégzett nemzetközi kutatás szerint igen pesszimisták vagyunk, a többség szerint romlik az emberiség helyzete, például az Egyesült Államokban csak a válaszadók 6, Németországban pedig csak 4 százaléka szerint javul a helyzet. Azon kevesek egyike, akik ezt másképp látják, Max Roser, az oxfordi egyetem közgazdásza, aki érdekes táblázatokkal bizonyítja, hogy az elmúlt két évszázadban rengeteget fejlődött a világ, ma már sokkal jobb az emberiség helyzete, mint korábban volt.

Szegénység

„Ma 130 ezerrel kevesebben élnek szélsőséges szegénységben, mint tegnap.” Roser szerint 1990 óta ezt minden nap elmondhattuk volna.

1820-ban csak egy szűk elit élt jó körülmények között, a nagy többség a mai fogalmak szerint mély szegénységben (napi 1,9 dollárnál kevesebből). 1950-ben még az emberek csaknem háromnegyede volt ilyen szegény, 2015-re azonban az arányuk 10 százalék alá csökkent. Mindez a termelékenység növekedésének köszönhető.

Írástudás

1820-ban csak minden tizedik 15 évesnél idősebb ember tudott olvasni és írni. 1930-ban már minden harmadik, ma pedig már 85% az egész világon. (A lenti ábrán a kék szín mutatja az írástudok arányát.)

Egészség – Gyermek halandóság

200 éve még a gyermekek 43 százaléka meghalt ötévesnél fiatalabban. Azóta ez az arány nagyon sokat csökkent a jobb táplálkozásnak, a nagyobb higiéniának, az egészségügy fejlődésének valamint az oltások és az antibiotikumok elterjedésének.

Szabadság

Az ábra azt mutatja, hogy a világ lakosságának mekkora része él demokráciában vagy valamilyen diktatúrában. Régen sokat rontott a helyzeten a gyarmatokon élő száma (kék színnel), mára az emberiség fele valamilyen demokráciában él (zölddel az ábrán). Az utóbbi években ennek a helyzetnek a javulása megtorpant, de Roser szerint azt is figyelembe kell venni, hogy ez egy lassúbb fejlődési folyamat, mint a többi ábrán bemutatott, továbbá a diktatúrában élők 80 százaléka, 1.300 millió ember Kínában él.

Lakosság

A Föld lakossága rendkívül sokat nőtt 1900 ás 2000 között, 1,5 milliárdról 6 milliárdra. Roser szerint ezt főleg az egészség javulása, a gyermekhalandóság csökkenése okozta. A gazdasági színvonal emelkedése azonban lassan csökkenti a születések számát, ezért a lakosság növekedése 2075 körül megáll mintegy 11 milliárdnál. Ez persze azzal is jár majd, hogy nő az átlagéletkor. Ennek megvannak a veszélyei, de a legtöbb országban még évtizedekig ez a munkaképes korosztály arányának növekedését jelenti, ami megdobja a termelékenységet.

Oktatás

A fiatalok több és jobb oktatást kapnak, mint a korábbi generációk. Ha ez a tendencia folytatódik, 2100-ban már 7 milliárd embernek lesz legalább középfokú végzettsége. Roser szerint ez az egyik fő oka a jövőt illető optimizmusnak.

Akkor tényleg minden egyre jobb?

Nos, erről azért szó sincs, elég ha csak a globális felmelegedésre, és számos élőlény kihalására gondolunk.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK