A német sajtó szerint a helyi hivatal úgy adott ki 1200 tartózkodási engedélyt migránsoknak, hogy nem vizsgálta meg alaposan azoknak az indokoltságát. Emiatt a belügyminiszter vizsgálatot indított a brémai hivatal főnökasszonya ellen, akinek 18 ezer kérelemmel kellett megküzdenie. Egyes lapok szerint fennáll a korrupció gyanúja is Brémában.
Seehofer belügyminiszter jelezte: részt vesz a Bundestag belügyi bizottságának a vitáján, melyet két ellenzéki párt kezdeményezett. Az Alternative für Deutschland és a szabaddemokraták azt szeretnék, ha mind kevesebb nenekült kapna tartózkodási engedélyt. Szeretnék elérni a brémai hivatal vezetőjének leváltását és az egész rendszer szigorítását.
Ehhez már a parlament jóváhagyása kell. Ennek érdekében a két ellenzéki párt parlamenti ülést javasol a migráns ügyekben, de ezt Merkel kancellár mindenképp szeretné elkerülni. Ebben a kérdésben ugyanis a kormány is megosztott: miközben Seehofer belügyminiszter a kemény vonalat képviseli addig a szociáldemokraták a menekültek emberi jogait hangsúlyozzák.
Ráadásul Bajorországban ősszel választások lesznek, és Seehofer nemrég még a bajor CSU vezére volt.
A legutóbbi választáson a CSU visszaesett, mert a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland migráns ellenes fellépésével jelentős számú szavazóját vette el.
Az Alternative für Deutschland is nehéz helyzetben van, mert a sajtó szerint az előző elnök idején orosz pénzeket kaptak. Putyin elnök közismerten szívesen támogatja a szélsőjobboldali mozgalmakat és szervezeteket egész Európában. A brit titkosszolgálat feje, Andrew Parker épp Németországban vádolta meg Putyin elnököt azzal, hogy beavatkozik az európai államok belügyeibe.
Németországban a közvéleményt rendkívüli mértékben megosztja a menekültek ügye, és ezt használja ki Oroszország. Merkel kancellár ugyanakkor jó viszonyt ápol Putyin elnökkel. Legutóbb pénteken találkoztak Szocsiban, ahol oroszul beszélgettek hiszen a kancellár asszony tanulmányait részben Leningrádban /mai nevén/ Szentpéterváron végezte.
Mi a szabad sajtó szerepe az álhírek uralta demokráciákban – erről beszélt a New York Times magyar származású munkatársa, Lipták Ádám Budapesten. Ugyan Amerikáról beszélt, de nagyon sok párhuzamot lehetett felfedezni a magyar helyzettel.
Lipták Ádám Fotó: CEU
A második generációs amerikai, magyarul kitűnően beszélő Adam Liptak, vagyis Lipták Ádám a Yale-en végzett, majd 14 éven keresztül jogászként dolgozott Amerikában, elsősorban a sajtószabadsággal foglalkozó ügyekre specializálódott. 16 éve dolgozik a világ egyik legtekintélyesebb újságjánál, a New York Times-nál. Újságírói munkájáért több kitüntetést is kapott, mellette a University of Chicagón, a New York Universityn és a Yale-en is tart, illetve tartott órákat.
Most a CEU-n tartott előadásában arról beszélt, hogy Amerikában a sajtó korábban hihetetlenül erős volt, komoly gazdasági háttérrel,
most viszont támadás alatt áll.
Donald Trump ugyanis folyamatosan kirohanásokat intéz a sajtó ellen, leginkább azzal a céllal, hogy hiteltelenítse: ezért hívja fake news-nak vagy a nép ellenségének az őt kritizáló, vagy épp róla kínos tényeket közlő médiumokat, és ezért támad személyében is bizonyos újságírókat.
Itt kell megjegyezni: Lipták kijelentette, hogy nem ismeri a magyar belpolitikát, de az előadásában nagyon sok párhuzamot lehetett felfedezni a mai magyar valósággal.
Az újságíró azt is mondta, hogy Trump többször is „a hanyatló New York Times-nak” nevezte munkahelyét. Ő erre csak annyit reagált: „köszönjük, remekül vagyunk”,
az ilyen támadásokra színvonalas munkával igyekeznek válaszolni, és nem ijednek meg.
Sőt, ahogy fogalmazott, Trump bizonyos szempontból még segítséget is jelent nekik: az embereket ugyanis kifejezetten érdeklik a róla szóló hírek. Más szempontból viszont komoly kihívásokat jelent az új korszak: a folyamatos támadások és sértések miatt is ugyanis jelentősen csökkent a sajtóba vetett bizalom.
Trump ráadásul azt is megígérte, hogy szigorítani fogja a rágalmazásokról szóló törvényt, igaz, ezt nem igazán tudja megtenni. Egyrészt azért, mert ez nem szövetségi, hanem állami hatáskör, másrészt pedig azért, mert
az amerikai alkotmány kifejezetten védi a szólás- és sajtószabadságot,
az alkotmányt pedig az elnök nem tudja megváltoztatni.
Trump egyébként elnöksége előtt is hírhedt volt arról, hogy rengeteg rágalmazási pert indított róla szóló cikkek miatt – igaz, ezek túlnyomó többségét el is vesztette.
Lipták Ádám megfogalmazása szerint a jog továbbra is védi az amerikai sajtót – erre az is bizonyíték, hogy bármelyik elnök is támadta meg a médiát azért, mert az újságírók a munkájukat végezték, bíróságra egyik ügy sem jutott.
Annyiban viszont nehezebb lett a sajtó dolga, hogy
sokkal nehezebb lett információkat szerezni.
Itt Lipták nem a kiszivárogtatásokra gondolt, mert, mint mondta, azok a Trump-féle Fehér Házban példa nélkül, a média sokszor szinte valós időben kapja értesül bizalmas dolgokról, hanem olyan információkra, amelyet például az állami hivataloknak kellene kiadniuk. Hiába tartoznak ezek az információszabadságról szóló törvény hatálya alá, sokszor csak perrel lehet megszerezni őket, ezek viszont drágák, így sok kisebb médium nem engedheti ezeket meg magának.
Emellett az is fontos, hogy az állandó fenyegetések, még ha többnyire üresek is, a kisebb újságokat elriaszthatják attól, hogy komoly oknyomozó munkát végezzenek. Pedig, ahogy mondta, a sajtó ezt nem magért teszi, vagy kellene megtennie, hanem azért, mert a nyilvánosság, az emberek számára ők juttatják el az információkat.
Igaz, ez is változik valamennyire. Felmérések szerint ugyanis az amerikaiak többsége már nem elsősorban a sajtóból szerzi a híreket, hanem például blogokról vagy különféle „alternatív” médiumokból. És ez legalább annyira veszélyes, mint a fenyegetések, vagy ahogy Lipták fogalmazott:
„a kapuőr funkció elvesztése azt jelenti, hogy nagyon sokat vesztettünk”.
Pedig szavai szerint „tényleg szükség van az újságírásra, hogy elszámoltassák a politikusokat”. Éppen ezért, hiába kell egyre növekvő nyomás alatt dolgozniuk, mint mondta, ez nem igazán érdekli őket, ők folytatják a munkájukat.
„Sajtómunkás úr, álljon egy kicsit hátrébb! Jó, még egy kicsit, még… Most egy kicsit balra… Nem, ez így túl sok! Lépjen valamennyit vissza, jobbra! Ez az, nagyon jó! Most néhány centit előre. Ez a jó! Meg ne mozduljon! Ön most épp a sajtó számára kijelölt helyen áll. Kérdezzen bátran, szabadon, kötöttségek nélkül!”
Kövér László házelnök kitiltott három újságírót a parlamentből. Renitensek voltak, nem a házszabályoknak megfelelően viselkedtek. Egy kollégát reguláztak meg a 444-től, kettőt a hvg.hu-tól – ők azok, akik nem mehetnek be az épületbe, hogy tájékoztassák olvasóikat az ott történtekről.
Azok az újságírók, akik nem lettek kitiltva, bizonyára örülnek, hogy bemehetnek. Pedig nincs okuk az örömre: ha a házelnöknek úgy tartja kedve, holnap ők következnek. Elég egy rossz mondat, egy, a kormánynak, vagy valamelyik kormánytagnak nem tetsző kérdés, vagy még csak ennyi sem kell hozzá, s nesze neked sajtószabadság.
Kérünk engedélyt meghunyászkodni!
Azok az újságírók, akik most bemehetnek a parlamentbe, valószínűleg fel sem fogják, hogy szégyellniük magukat, amiért bemennek. A nyilvánosságot hagyták cserben, amikor magasról tettek a szolidaritásra, és ezzel a most regnáló és egyre félelmetesebb arcát mutató hatalmat szolgálják.
Akkor is, ha nem szeretik.
Orbán Viktor és kormánya azért tehet meg mindent az országgal, mert az emberek nem állnak ki a másikért. Amikor belerúgtak az egyenruhásokba, a legtöbben hallgattak, és örültek, hogy megúszták.
Nem vagyok egyenruhás.
Amikor a civilek kaptak, az egyenruhások behúzták fülüket, farkukat. És csöndben maradtak a kismamák, amikor megrövidítették a nagymamákat, igaz, az idősek is lapultak, amikor a fiatalok kerültek sorra.
Nem szólt az ápoló, amikor a betegeknek lett rosszabb, és kussolt az ápolt, amikor a nővérekbe, orvosokba szálltak bele páros lábbal.
Most „csak” három újságírót tiltottak ki, ám ez az üzenet az egész szakmának szólt. Ameddig a szakma – politikai oldaltól és világnézettől függetlenül – nem áll ki minden jogtalanul bántott újságíró mellett, akiket Kövér László, vagy bárki más hatalmasság kitilt a parlamentből, addig ez bármelyikünkkel, bármikor megtörténhet.
Ne tudósíts olyan parlamentből, ahonnan nem tudósíthat mindenki.
A keddi nap belpolitikai szenzációja Gyárfás Tamás őrizetbe vétele és kihallgatása volt. A hírt a PestiSrácok tette közzé, de az Origo is megjelent az őrizetbevétel helyszínén, sőt fotót is készített róla. Ugyancsak megszimatolta az eseményt a kormányhoz igen lojális, nem mellesleg Andy Vajna érdekeltségébe tartozó Bors online kiadása is.
Az olvasó, aki csupán fogyasztóként kerül kapcsolatba a sajtóval, és annak belső viszonyait értelemszerűen nem ismeri, a fentiek alapján azt gondolhatja, hogy lám, milyen ügyes emberek dolgoznak ezeknél az újságoknál. Ott vannak minden kilométerkőnél, és mindenki másnál gyorsabban számolnak be a sokakat érdeklő eseményekről.
Az olvasó, akinek fogalma sincs arról, hogy miként működik a sajtó, könnyen azt gondolhatja, hogy ez az igazi oknyomozó újságírás – kiszagolni előre, hogy mikor történik valami érdekes, jókor lenni jó helyen.
Az olvasónak ezúttal kivételesen nincs igaza. Ez nem oknyomozás, a szakma egyéb műfajaihoz sincs köze – sem morálisan, sem pedig minőségében nem mérce.
Ezek a lapok ugyanis be vannak kapcsolva a kormányzati kommunikáció rendszerébe, ha odafönt valamit el akarnak mondani a népnek, szólnak az egyik erre kiképzett alkalmazottnak, és az illető készségesen ugrik.
Volt már ilyen, a 2010-et megelőző időszakban például, amikor az akkori – és akkor még létező – Magyar Nemzet volt minden titkok (meg)tudója. Ők tudták meg elsőként, mikor, melyik MSZP-közei politikust, vállalkozót veszik őrizetbe és viszik el bilincsben a közegek. Ott voltak a helyszínen, cikket írtak, fényképeztek. Ennek sem volt köze az újságíráshoz, mint ahogy annak sem, amikor mindenféle ügyészségi iratok – ki tudja hogyan -, az akkori Magyar Nemzet postaládájában landoltak.
Ma sincs ez másként, a bűnügyekben jólértesült sajtó nem a saját ügyességének, rátermettségének, szakmai teljesítményének, hanem jó politikai kapcsolatainak köszönheti, ha elsőként számolhat be a nagy port felkavaró esetekről.
Ez az „ügyességnek” tűnő készség azonban nem párosul függetlenséggel. Ha az lenne, akkor a PestSrácok, az Origo a Bors, valamint a Habony-Vajna-Mészáros tengely többi oszlopa bizonyára Matolcsy jegybankelnök, vagy éppen Kósa Lajos és Tiborcz István ügyes-bajos dolgai kapcsán is aktívak lettek volna.
Az, hogy Gyárfás Tamást előállította a rendőrség, ismét jó alkalom arra, hogy figyelmeztessük az olvasót: ne tévessze össze az igazi újságírást a megrendelésre előállított sajtómunkától.
P.s.
A fentiek kapcsán megkerestük az ORFK sajtóosztályát. A következő levelet írtuk:
Tisztelt Sajtóosztály!
Mint ahogy a legtöbben, a mi szerkesztőségünk is a sajtóból értesült arról, hogy tegnap (kedden) előállították, majd később őrizetbe vették Gyárfás Tamást.
Érdeklődni szeretnénk, miként értesült az előállításról az Origo, és hogyan fordulhatott elő, hogy ők fényképet is készíthettek az előállításról.
Tájékoztatásukat ezúton is köszönjük.
Rövid, úgy is mondhatnánk, lényegre törő választ kaptunk:
Megkeresésével szíveskedjék az Origo szerkesztőségéhez fordulni.
A The Guardian című brit napilapnak név nélkül nyilatkoztak az MTVA munkatársai. A közszolgálati média dolgozóinak sok mindenhez hozzá kellett szokniuk az elmúlt nyolc évben, azt azonban, amire a választást megelőző hetekben-hónapokban kényszerültek, már ők sem bírták elviselni és kitálaltak.
Példaként a münsteri gázolást említették, amiről úgy kellett beszámolniuk, mint iszlám fundamentalista terrorakcióról, holott akkor már tudott volt, hogy a tettes egy zavart idegállapotú német férfi. Ez nyilvánvaló és tudatos hazugság volt.
Az MTVA kampányban terjesztett hazugságai és álhírei kimerítik a választás rendje ellen elkövetett bűncselekmény, illetve a hivatali visszaélés bűntettének tényállását, ezért a Demokratikus Koalíció büntetőfeljelentést tesz. A DK-nak nincsenek illúziói, nem gondolják, hogy Polt Péter legfőbb ügyész pártszolgálatos gyakorlatával szakítva ezúttal érdemi nyomozásba kezd, a feljelentés egyedüli célja, hogy amint a jelenlegi legfőbb ügyész megbízatása megszűnik, és az ügyészség visszatér eredeti feladatához, a bűnüldözéshez, a lezajlott választási kampányban közpénzből és kormányzati felbujtásra elkövetett szégyenletes bűntettek haladéktalanul üldözhetőkké váljanak.
2016. október 8-án a Népszabadság előfizetői és azok, akik árusoknál vásárolták az újságot, még hozzájutottak a napilaphoz, ám akik az interneten keresték a cikkeket, csak egy közleményt találtak a megszokott oldalon. A Népszabadságot kiadó Mediaworks azt közölte az olvasókkal, hogy „a kiadó Mediaworks szombattól felfüggeszti a Népszabadság nyomtatott és internetes formában történő kiadását a lap új koncepciójának kialakításáig, illetve megvalósításáig azért, hogy valamennyi érintett ezen kiemelt feladatra tudjon koncentrálni.”
A Mediaworks tájékoztatása szerint „az érintett területekhez rendelt munkavállalókat felmentik a munkavégzés alól, a szerződéses partnerek szolgáltatásait pedig időlegesen felfüggesztik. Az előfizetőknek a Népszabadság helyett más kiadványukat, illetve az előfizetésből a felfüggesztés idejére eső rész visszafizetését ajánlja fel a kiadó.”
Az újságírókat megdöbbentette a hír. Murányi András főszerkesztő első nyilatkozatában ugyan azt mondta, hogy a cél, hogy a lap továbbra is megjelenjen, ám aki csak kicsit is ért a szakmához, és járt már szerkesztőség közelében, az tudta, hogy
a lap megjelenésének felfüggesztése csak egy hivatalos kifejezés a bezárásra.
A lap munkatársai szombat reggel már a levelezőrendszert sem tudták megnyitni, és a Népszabadság Online sem volt elérhető. Volt olyan újságíró, aki szombat reggel már levelet is talált a postaládájában: ebben közölték vele, hogy megszüntetik a munkaviszonyát. A felmondóleveleket mindenkinek motoros futárral küldték ki, a legtöbbjüket arról tájékoztattál, hogy felmentik őket a munkavégzés alól, alapfizetést kapnak.
Sokan az első percekben azt hitték, hogy csak a cég költözése miatt álltak le a szerverek. A szerkesztőség ugyanis épp azon a hétvégén költözött volna az Corvin negyedben lévő Futó utcai épületből a Bécsi úti székházba – oda, ahol egyszer más működött a Népszabadság. A munkatársak ennek megfelelően összecsomagolták, és dobozokba tették a holmijukat, de a régi-új helyre már nem tudtak bejutni.
Az ügy tartalmi előzménye, hogy 2016-tól a Népszabadság a korábbiaknál is több, a hatalom számára kínos kérdéssel foglalkozott.
Ők írták meg elsőként a Magyar Nemzeti Bank alapítványaival kapcsolatos visszásságokat, Rogán Antal helikopteres utazását, Matolcsy György szeretőjének az ügyét. Az utolsó csepp a pohárban az lehetett, amikor a lap több cikke is azzal foglalkozott, hogy Matolcsy jegybankelnök a bankszövetség elnökének – aki egyúttal az egyik nagy banknak is vezetője – várbéli lakását bérli.
A lap bezárásának délelőttjén a Népszabadság Facebook-oldalán az alábbi üzenet jelent meg: „Kedves követőink! A Népszabadság szerkesztősége a nyilvánossággal egy időben értesült róla, hogy a lapot azonnali hatállyal bezárták. Első gondolatunk, hogy ez puccs. Hamarosan jelentkezünk.”
Murányi András főszerkesztő délután sajtótájékoztatón jelentette be, hogy céljuk, hogy a Népszabadság továbbra is megjelenjen, ezért új kiadót keresnének a Népszabadságnak.
2016. december 13-án a Mediaworks újra elérhetővé tette a Népszabadság online változatát, a honlapjukon olvasható közlemény szerint „a kiadó döntése értelmében a Nol.hu – tekintettel sajtótörténeti értékére – a továbbiakban ingyenes, bárki számára hozzáférhető archívumként üzemel majd.”
Vagyis, a Nol.hu-n olvasható üzenet szerint „A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.”
A Népszabadság bezárása után több szimpátia tüntetés is volt, a pártok is értékelték az új helyzetet.
Az ellenzéki pártokat felháborította a lap bezárása, míg a Fidesz részéről Németh Szilárd azt mondta, hogy épp itt az ideje, hogy bezárják ezt a lapot.
A Népszabadság bezárása egy előre eltervelt akció volt. A történet kulcsszereplője a Mediaworks nevű cég, illetve annak tulajdonosa, egy osztrák üzletember, Heinrich Pecina. A Mediaworks létrejöttét, azaz a korábbi két legnagyobb magyar médiavállalat, a Ringier és az Axel Springer fúzióját 2014-ben a Gazdasági Versenyhivatal azzal a feltétellel engedélyezte, hogy egy nagyobb médiacsomagot ki kellett szervezniük a közös portfóliójukból. Így kerültek egyes lapok Heinrich Pecina osztrák befektető cégéhez, a Vienna Capital Partnershez.
Az ügy lényege, hogy a Fidesz az osztrák milliárdos segítségével kormányközeli kézbe juttattak több megyei lapot, s nem mellesleg, közösen megszüntették a kormány számára egyre kellemetlenebb Népszabadságot.
Pecináról korábban a magyar olvasó nem sokat hallott, pedig régi motoros volt a szakmában. Igaz, nem a sajtószakmában működött, hanem pénzügyi befektetőként volt ismert, gyakran vett és adott el cégeket. 2001-ben például a kazincbarcikai BorsodChemet adta el egy kínai befektetőnek. 2004-ben a szerb Blic napilapot vette meg egy német kiadótól, majd hamarosan eladta a svájci Ringier cégnek.
2016 nyarán egy bíróság bűnösnek nyilvánította a Hypo Alpe Adria-ügyben, ahol cégét egy 4,3 millió eurós vitatott tanácsadói számla kiállításával gyanúsították.
Ez a makulátlannak nem mondható múlt még érdekesebbé tette, hogy 2018. január végén, amikor Orbán Viktor az osztrák kancellár meghívására Bécsbe látogatott, kiderült, hogy a magyar miniszterelnök már egy nappal korábban elutazott az osztrák fővárosba, hogy Heinrich Pecinával, a Népszabadság sorsát megpecsételő üzletemberrel találkozzon. Pecina ekkor már nem volt a Népszabadságot bezáró és számos megyei napilapot birtokló Mediaworks tulajdonosa – a céget ugyanis időközben a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Opimusnak.
Hogy Orbán Viktor miről tárgyalt a rovott múltú üzletemberrel, nem tudjuk, egyedül annyi biztos, hogy a találkozó tényét Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke is megerősítette.
Március 15-én Orbán Viktor megfenyegette a nemzet egy részét. Úgy fogalmazott: „Erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is fogunk venni a választások után”.
De kit fenyeget konkrétan a miniszterelnök? Kikre vonatkozik az a kijelentése, hogy a választás után elégtételt veszünk? A még megmaradt független sajtót fenyegeti? Mely sajtó éppen azt teszi, ami a dolga, és ami a közmédiának is feladata lenne? Hogy tájékoztasson arról, hogy mi történik Magyarországon és a világban, valamint, uram bocsá’, ellenőrizze a hatalmon lévőket?
Ez a sajtónak mindenhol és minden időkben a feladata. Nem holmi úri huncutság a valóság bemutatása, hanem munkaköri kötelesség.
Ha azt látja, hogy a kormányfő helyettese helikopterrel jár vadászni – ami túl azon, hogy gusztustalan, a korrupció gyanúját is felveti, – megírja.
Ha a volt debreceni polgármester – jelenleg miniszter – ezerháromszáz milliárd forintos üzletről tárgyal egy „csengeri háziasszonnyal”, köteles ezt is megírni. Mint ahogyan azt is, ha a miniszterelnök veje kétes üzleti ügyletekbe keveredik, milliárdos kárt okoz Magyarországnak, miközben ő maga milliárdokat keres az ügyleten.
Azokat fenyegeti az ország miniszterelnöke, akik bemutatják a valóságot? Ahelyett, hogy a magyar sajtó napján köszönetet mondana a sajtó munkatársainak, hogy feltárják a visszásságokat, és ezzel segítik a közélet megtisztulását?
Kit fenyeget Magyarország miniszterelnöke?
Az ellenzéki pártokat és azok politikusait? Akiknek természetes állapotuk, hogy bírálják a kormányt, mert úgy gondolják, hogy ők másként, jobban csinálnák? Demokratikus viszonyok között erről szól a politika. Hogy a pártok megmutatják a programjaikat, elmondják, hogy mit kezdenének az egészségüggyel, az oktatással, a gazdasággal és úgy általában: Magyarországgal. Kiteszik a pultra a portékájukat, hogy a választók láthassák, mit kínálnak nekik, és kiválaszthassák a számukra legszimpatikusabbat.
Nem haragudni kellene, nem harcolni és másokat fenyegetni, hanem kormányozni.
Magyarország miniszterelnöke miért fenyegeti Magyarország polgárait?
Közleményben idézi fel az Együtt az al-Dzsazíra riportját a magyarországi médiahelyzetről, a központilag vezérelt propagandistává silányított közmédiáról. Az állami médiává silányított közmédia már nem tekinti feladatának a hiteles tájékoztatást, és kötelességének érzi, hogy a Fidesz politikai érdekei szerint cenzúrázza vagy éppen hamisítsa meg a híreket.
Azt írják, hogy már a közmédia dolgozói állnak ki a Fidesz putyinista médiapolitikája ellen, az ellen, hogy az Orbán-rezsim megszüntette Magyarországon a közszolgálatiságot, és létrehozta belőle saját udvari médiáját. A párt szerint a kézi vezérelt propagandamédiumok helyett szabad sajtóra és sokszínű nyilvánosságra van szükség. A magyar médiahelyzetről készített riportot az al-Dzsazíra, amelyben két MTVA-dolgozó is részletesen mesél a kormánymédia belső működéséről. Arról beszélnek, mennyire kézi vezérléssel működteti a közmédiát és több kormányközeli médiumot a Fidesz-kormány. Többek közt semmi rosszat nem lehet írni a kormányról, és minden olyan témára rá kell állniuk, ami a három kulcsszóhoz, a soroshoz, a migránshoz és a balliberálishoz kötődik.
Az Együtt szerint a Fidesz-kormány szégyene, hogy az állami médiává silányított közmédia már nemhogy nem tekinti feladatának a hiteles tájékoztatást, de kötelességének érzi, hogy a Fidesz politikai érdekei szerint cenzúrázza vagy éppen hamisítsa meg a híreket. Az állami propagandamédiává alacsonyított közmédiánál a hírszerkesztés alapelve lett a hamisítás és a valóság fideszesítése, írják. Immár ezt bizonyítják az MTVA-dolgozók nyilatkozatai is. Az Együtt szerint a Fidesz megszüntette Magyarországon a közszolgálatiságot, és létrehozta belőle saját udvari médiáját. Ráadásul nem elég, hogy a jelenlegi állami média hazudik és híreket hamisít, de mindezt még méregdrágán is teszi.
Az Együtt szerint az MTVA-t jelenlegi formájában meg kell szüntetni, helyette egy független, kiegyensúlyozott, közszolgálaton alapuló hírügynökséget, integráltan működő köztévét és a közrádiót kell létrehozni. 80 milliárd helyett maximum 10 milliárdot szabad költeni egy valóban közszolgálati közmédiára. A költségvetés csökkentésével felszabaduló forrásokat pedig az egészségügy és az oktatás rendbetételére kell fordítani. Azt írják: az április 8-i kormányváltás után biztosítani kell a közmédia függetlenségét. Propagandacsatorna helyett közszolgálati médiát kell létrehozni, sokkal alacsonyabb költségvetéssel, kevesebb csatornával, színvonalasabb műsorkínálattal.
Ma a Rómeók és a Tódórok ünneplik a névnapjukat. A Rómeó latin eredetű, a Romaeus név olasz formája. Jelentése: római, Rómába zarándokló. A Tódor görög-latin-német eredetű név, a Teodor magyar rövidülése. Jelentése: isten ajándéka. Itt a lapszemle, olvassa el, hogy mit olvastunk az országos napilapokban!
Magyar Idők: Párton belüli forgatókönyv az MSZP megszűnésére
A választás után szűnjön meg az MSZP, és új névvel, a Párbeszéddel közösen folytassa tovább a parlamenti munkát – a Magyar Idők szerint ebben a forgatókönyvben gondolkodnak olyan szocialista prominensek, mint Lendvai Ildikó vagy Puch László. A lap információi szerint az új formációban a szocialisták fiatalabb generációja, Kunhalmi Ágnes, Tóth Bertalan és Harangozó Tamás kapna főszerepet.
Népszava: Orbánék ügyvédje a buliblöffről
Irigylésre méltó kreativitással hárította át a felelősséget politikai ellenfeleire „az Orbán család ügyvédjeként” is emlegetett Bajkai István, aki a parlamenti választáson a Fidesz színeiben indul a főváros VI.-VII. kerületében – olvasható a Népszavában.
Terézváros és Erzsébetváros kormánypárti jelöltjével a Körúti Korzó helyi fideszes kiadványa közölt interjút. Bajkai ebben – a magyar nyelv szabályait kissé kifacsarva – kijelentette: „a bulinegyed egyike annak a számtalan problémáknak, amelyet a baloldal hozott létre, de nekünk fideszeseknek kell megoldanunk”.
Az aláírás nélküli interjúban Bajkai nem tért ki rá, de az úgynevezett bulinegyed felfutása a 2010-es évekre tehető. Márpedig Erzsébetvárosnak 2010 óta fideszes polgármestere van (Vattamány Zsolt), ahogyan a Terézvárosnak is (Hassay Zsófia), ráadásul 2010 óta Budapest főpolgármestere is kormánypárti (Tarlós István).
Magyar Hírlap: Nagyon sok gyereket ér inzultus a neten keresztül
Tízből kilenc gyermeket ért már incidens az interneten keresztül – derült ki a tegnap a Biztonságos Internet Napon, amelyet a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat rendezett Budapesten. A Magyar Hírlap beszámolója szerint a tematikus nap célja, hogy az Európai Unió Safer Internet Programjának keretén belül csaknem százharminc országban ugyanazon a napon hívja fel a figyelmet az internet előnyeire és veszélyeire.
Grósz Judit, a Microsoft Magyarország marketing és operatív igazgatója elmondta: a vállalat másodszor végzett felmérést az internethasználatról huszonhárom ország bevonásával, tizenhárom-tizenhét éves gyermekek körében. Az eredmény megdöbbentő: a magyar gyermekek majdnem kétharmadát érte már internetes inzultus, gonoszkodás, úgynevezett trollkodás vagy internetes zaklatás a kortársak részéről. A helytelen világhálós szokások miatt a magyar fiatalok számos mutatóban rosszabb helyezést értek el nyugat-európai kortársaikhoz képest.
Magyar Nemzet: Nyugdíjasok előtt haknizott Németh és Stefka
Másfél órán át fürdőzhetett kedvenc témáiban Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke egy kedd esti rendezvényen: akármennyit migránsozott, sorosozott, a 70-80 nyugdíjaskorú vendég bőszen bólogatott, nem akadt senki, aki a csúsztatásaira, félinformációira felhívta volna a figyelmet – írja a Magyar Nemzet. Igaz, erre szemmel láthatóan igény sem volt, mivel amikor például egy 17. kerületi férfi a ferihegyi repülőtér környéki zaj kapcsán vitába szállt a képviselővel, hamar csendre intette a hallgatóság.
Németh Szilárd kiteljesedésében Stefka István, a Pesti Srácok lapigazgatója tökéletes partnernek bizonyult. Stefka azzal nyitott: szerinte ki kell mondani, Magyarország célkeresztben van – utalva ezzel Charles Michel belga kormányfő hétfői szavaira, aki arról beszélt, hogy akár a V4-ek kihagyásával is átalakítják az unió bevándorlási rendszerét. Németh Szilárd szerint megfenyegették a Visegrádi Négyeket; a tagállamoknak van joguk migránskérdésben dönteni. A belga miniszterelnök szavainak okát kutatva azonban meredek magyarázatot adott: szerinte a kormányfő a belgákat gyötrő kollektív lelkiismeret-furdalást próbálja enyhíteni ezzel azért, mert gyarmattartóként több millió embert pusztítottak el Kongóban. Nem úgy mi, magyarok.
Ma a Dorottyák és a Dórák ünneplik a névnapjukat. A Dorottya görög eredetű név, jelentése: isten ajándéka. A Dóra a Dorottya becéző alakjából önállósult név. Itt a lapszemle, olvassa el, hogy mit olvastunk az országos napilapokban!
Magyar Hírlap: Gulyás Márton aggódhat
Hiába ítélnek el valakit többször is garázdaság miatt, csak akkor minősül a vádlott egy újabb bűncselekmény kapcsán jogi értelemben visszaesőnek, ha korábban szintén szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és – többek között – a büntetés kitöltésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el – mondta el a Magyar Hírlapnak egy gyakorló büntetőbíró annak kapcsán, hogy az Állami Számvevőszék épületét társaival festékkel leöntő Gulyás Márton, a Közös Ország Mozgalom vezetője immár harmadszor kerülhet bíróság elé.
Az aktivista korábban a Sándor-palota homlokzatát öntötte le festékkel, 2016-ban pedig leszerelte a Nemzeti Választási Iroda épületéről a névtáblát. Utóbbi ügyben a Fővárosi Törvényszék tavaly januárban garázdaságért egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A Sándor-palotai rongálás után első fokon szintén bűnösnek mondták ki társtettesként elkövetett garázdaság és rongálás bűntettében, és korábbi ítéletét beleszámítva halmazati büntetésül háromszáz óra fizikai közérdekű munkára ítélték.
Magyar Nemzet: A Mazsihisz rabbitestületének elnökének nyílt levele Köves Slomóhoz
Részlet a levélből: „Mintha kinyitotta volna kapuit a lelkedben a régen halott Állami Egyházügyi Hivatal. Mintha legyőzött, tőrbe csalt volna a múlt…
…Barátom, te mostanra minden rosszat megtanultál a múltbeli Mazsihisztól, és még túl is tettél rajta. Hiszen még az a „régi Mazsihisz” sem lépett be nyíltan egy párt politikai csatlósai közé. Még a „régi Mazsihisz” sem árulta el régebben olyan nyíltan Isten ügyét, mint most te. Sokak számára úgy tűnhet, hogy feladtad a 4000 évet négyért…
…És írásod vége (csattanója), hogy Hollik Istvánban (a név nem is számít, nem vele, nem is a versenytársaival van probléma) garanciát látsz a további hitéleti kiteljesedésre. Ennyire nem bízol magadban? Ennyire nem bízol a magyar zsidó társadalomban? Ennyire nem bízol a Jóistenben? Helyette inkább a pártokban és az államban bízol? Hol romlott ez el ennyire, alig néhány év alatt, kedves barátom?
Magyar idők: Ahmed H. megtámadta a nemzeti konzultációt
A Soros-tervről szóló nemzeti konzultáció rá vonatkozó pontját bírósági úton támadta meg Ahmed H. A Magyar Idők információi szerint a keresetet elutasították. A több bűncselekménnyel megvádolt férfi a Miniszterelnöki Kabinetiroda ellen nyújtott be keresetet a Fővárosi Törvényszékhez még 2017. december 28-án. Ahmed H. a jó hírnév megsértésének megállapítását kérte a Soros-tervről szóló nemzeti konzultáció 5. kérdésének 4. mondata miatt.
A sérelmezett mondat az alábbi: „Egy másik Soros-szervezet, az Amnesty International többször is követelte annak az Ahmed H.-nak a szabadon bocsátását, aki kövekkel támadt a határt védő magyar rendőrökre, és ezért elítélték.” A keresetben a férfi azt kifogásolja, hogy ügyében jogerős ítélet ez idáig nem született, tekintettel arra, hogy a Szegedi Ítélőtábla megismételt elsőfokú eljárást rendelt el 2017. június 15. napján.
(Az első fokú ítélet szerint Ahmed H. terrorcselekményt követett el, emiatt tíz év fegyházra ítélték.)
Népszava: UNESCO szervezetet győzköd a kormány
A Miniszterelnökség Budapestre hívta az NESCO tanácsadó szervezetének (ICOMOS) képviselőit, hogy meggyőzze őket, mennyire jók a világörökségi helyszínekre tervezett fejlesztési tervek – értesült a Népszava.
Az egyeztetéseken várhatóan érintik a Duna partra tervezett toronyház ötletét is, ami „belelóghatna” a világörökségi listán szereplő dunai part panorámájába. Az ICOMOS szakemberei hétfőn a Miniszterelnökségen tárgyaltak, csütörtökön pedig civil szervezetekkel egyeztetnek. Lapunk információi szerint utóbbi eseményre meghívást kapott a pesti zsidónegyed védelméért küzdő Óvás Egyesület, a Ráday Mihály vezette Budapest Városvédő Egyesület, valamint a Budapest Világörökségéért Alapítvány is.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
