Kezdőlap Címkék Puccs

Címke: puccs

Felhívás a további vérontások megakadályozására

  • Három héttel a február 1-jei puccs után a sehol a világon nincsenek ötletej amik közelebb vihetnek a konszenzushoz, hogyan lehet visszafogni a tábornokokat

  • A szankciók nem fognak működni, a diplomáciának egyértelműen vannak korlátai, és a sürgős feladat a tiltakozók és a Tatmadaw visszafogásának ösztönzése – állítják szakértők

Hétfőn  a hatóság vízágyúkat vetett be és és szétkergette a puccsellenes tüntetőket, miközben tízezrek mozgolódtak az utcákon a Délkelet-Ázsia országban, annak ellenére, hogy a junta figyelmeztette, hogy fogy a türelme a lázongókkal szemben.

Vasárnap későn az állami mûsorszolgáltató, az MRTV burmai nyelven nyilatkozatot sugárzott angol nyelvû felirattal a képernyõn, miszerint

„a tüntetők különösen az érzelmileg feltüzelt tinédzserek konfrontációra késztetik a hatalmat, ahol akár az életük is veszélybe kerülhet.”

Eddig három tüntetőt öltek meg a rendőrökkel folytatott összecsapások során, míg egy rendőr is meghalt. A hatóságok a puccs óta 640 embert vettek őrizetbe – állítja a Politikai Foglyokat Segítő megfigyelő csoport. A megcélzottak között vannak a vasutasok, a köztisztviselők és a banki alkalmazottak is, akik a puccsellenes kampány részeként távoztak munkájuktól.

Három héttel azután, hogy Mianmar demokrácia-kísérlete véget ért, és a katonai rezsim átvette a hatalmat, a nemzetek szerte a világon nincsenek közelebb ahhoz, hogy konszenzusra jussanak a tábornokok hátralépésének elérésének módjáról. Az Egyesült Államok új szankciókat vezetett be a rezsimmel szemben, Németország és az Európai Unió azzal fenyegetőzik, hogy követik az USA példáját. Szakértők szerint ettől itt semmi nem fog változni.

Mivel a rezsim egyértelművé tette, hogy nem fog elzárkózni a halálos okozó erő alkalmazásától sem a politikusok egyetértenek abban, hogy a diplomácia korlátai egyre világosabbá válnak, és ehelyett most az erőszak fokozódásának megakadályozására kell összpontosítani.

Bilahari Kausikan nyugalmazott szingapúri nagykövet elmondta, hogy nem sok mindent tehetnek az aggodalomuk hangsúlyozásán kívül amellyel a „diplomáciai sürgetés a cselekvés látszatát kelti”.

„Regionálisan vagy nemzetközi szinten senkinek nincs sok ráhatása, és ez vonatkozik Asean országokra és Kínára is ”

– mondta Kausikan, a Külügyminisztérium volt állandó titkára.

„Számomra a sürgős prioritás a további vérontások megakadályozása. Ehhez mind a két fél önmérséklésére szükség lenne.”

Pou Sothirak volt kambodzsai miniszter, aki továbbra is Phnom Penh tanácsadója, hozzátette:

„Az Asean-nak diszkrét diplomáciai érzéke alkalmazásával gyorsan kell cselekednie, hogy megakadályozza a társadalmi nyugtalanságok további romlását és a túlzott erő alkalmazását a vérontások elkerülése érdekében.”

A Reuters hétfőn három forrásra hivatkozva arról számolt be, hogy Indonézia arra kényszeríti ázsiai szomszédait, hogy egyezzenek meg egy akcióterv elfogadásában: ez elfogadná a juntának azt az ígéretét, hogy választásokat rendez, figyelemmel kíséri a tisztességes és szabad választásokat. A terv magában foglalja az Asean képviselőinek azirányú tevékenységét, hogy segítsék elő  a junta és a tüntetők között párbeszédet. A tüntetők azt követelik, hogy a katonaság fordítsa meg az események menetét, és adja vissza a hatalmat a választott kormánynak.

Teuku Faizasyah, az indonéz külügyminisztérium szóvivője elmondta, hogy nincs tudomása a javaslatról, és kijelentette:

„Várnunk kell, amíg Retno Marsudi külügyminiszter találkozik az ázsiai külügyminiszterekkel. A konzultáció időbe telik, így nem tudom megerősíteni, hogy mikor állítanak ki nyilatkozatot.”

“Indonéziát a katonai tábornokok gyakran tekintik a mianmari diktatúráról a demokráciára való átmenet modelljének.”

Nincs konszenzus

Dominic Raab brit külügyminiszternek hétfőn később az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában kellett felszólalnia, hogy ismételten követelnie a katonaság „visszavonását” és Szu Kyi szabadon bocsátását.

Antony Blinken amerikai külügyminiszter hétfőn megismételte, hogy Washington, amely új szankciókat vezetett be a katonai rezsim ellen, „továbbra is határozottan lép fel a burmai emberek ellen erőszakot elkövetőkkel szemben”.

Kevin Rudd volt ausztrál miniszterelnök a Twitteren „határozott és sürgős ENSZ-beavatkozásra” szólított fel a „hatalmas vérontások” megakadályozása érdekében. Szerinte ezt minden kormánynak támogatnia kell.

De Pou Sothirak arra buzdította a nemzetközi közösséget, hogy „kerülje a konfrontatív megközelítést és tartózkodjon a katonai beavatkozás alkalmazásától.

“Ehelyett minden támogatást meg kell adniuk minden olyan kezdeményezésnek, amely támogatja a mianmari polgári és katonai vezetők közötti belső párbeszéd megkezdését, valamint ösztönözniük és támogatniuk kell az Asean-t a “konfliktusmegoldási” mechanizmusának hatékony gyakorlására tett kísérletében.”

Sothirak, aki korábban a kambodzsai külügyminisztérium államtitkára volt. “A nemzetközi közösségnek tartózkodnia kell a szigorú szankciók bevezetésétől Mianmar ellen, de arra kell ösztönöznie a belső harcias feleket, hogy párbeszédre és kompromisszumokra hajló alapállást vegyenek fel”

Maung Zarni, a Forsea társalapítója és vezetője, a demokráciapárti tudósok és az emberi jogi aktivisták délkelet-ázsiai országainak alapszintű hálózata szerint az Egyesült Államoknak és az EU-nak magas szintű találkozót kell tartania, hogy a puccs vezetői  stratégiai ütemtervet készítsenek a puccs visszafordítására.

Ezek közé tartozik

az összes fogva tartott politikus és polgári vezető szabadon bocsátása, akiknek száma mára már meghaladta az 1000-et, helyreállítva a demokratikus folyamatot a Nemzeti Liga a Demokráciáért, mint ideiglenes kormányt.”

Zarni hozzátette, Kína részvétele figyelmen kívül hagyható mindaddig, míg „nulla érdeke a demokratizálás vagy az emberi jogok erősödésének Kínában vagy Ázsiában.

Kausikan szerint az „egyetlen halvány remény” kompromisszumban rejlik Suu Kyi között, aki szerinte nem nélkülözheti saját felelősségét a helyzetért, és a mianmari katonaság között.

De ez egyelőre nem tűnik valószínűnek. Mind Aung San Suu Kyi, mind a tábornokok nulla összegű játéknak tekintik a politikát, és egyikük sem ismert kompromisszumkészségükről.

Trump puccs kísérlete?

Paul Krugman Nobel díjas közgazdász szerint a Capitolium elleni támadása nem volt más mint egy fasiszta puccskísérlet, mellyel Donald Trump megpróbálta megsemmisíteni a választások eredményét, és bebiztosítani uralmát a Fehér Házban.

“Rettenetes belegondolni abba, hogy mi vár még ránk a következő 12 napban” – írta a New York Timesban- arra utalva, hogy a hatalom átadása hagyományosan január 20-án történik meg az Egyesült Államokban. Trump elnök ugyanakkor közölte: szabályosan átadja a hatalmat január 20-án Joe Biden-nek. A demokrata elnökjelölt hétmillió szavazattal szerzett többet mint Donald Trump, de az USA elnöke csak most ismerte el azt, hogy veszített. Ez számára azért sem volt könnyű, mert ő is több mint 70 millió szavazatot kapott vagyis minden republikánus rekordot megdöntött.

Búcsú a republikánusoktól

A Capitolium ostroma végképp szakadást idézett elő a republikánusok és Trump között. Annál is inkább, mert Georgia államban mindkét szenátori helyet elbukták a republikánusok, akik ezért Trumpot hibáztatták. A vereség ugyanis azt jelenti, hogy a demokraták – ha minimális mértékben is – de többségbe kerültek a szenátusban is. Mindkét pártnak 50-50 szenátora van, és ilyenkor az alkotmány értelmében az alelnök dönt. Ő pedig a demokrata Kamala Harris, aki máris jelezte, hogy maximálisan élni kíván ezzel a jogával. Ez azt jelenti, hogy Biden döntéseit nem vétózhatja  meg a szenátus vagyis az új adminisztráció zöld utat kap elképzeléseinek megvalósítására.

Közben Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnökasszonya jelezte: javasolja az impeachment eljárást Trump ellen nehogy az elnök az utolsó 12 napban még valami rendkívüli akcióval vétesse észre magát – lerombolva az amerikai demokrácia presztízsét.

Erdogan mélyponton

A szultán, ahogy hívei nevezik immár csak a törökök 30%-ának támogatására számíthat. A törökök populista vezérének népszerűsége a gazdasággal együtt hanyatlott alá – ez derül ki a New York Times riportjából.

A 19 éve uralkodó populista politikus kezdetben gazdasági csodát produkált Törökországban, és ezt a sikert a választási eredmények is visszaigazolták. Öt éve azonban megingott a török gazdaság, amely azóta folyamatos lejtmenetben van. A török líra elveszítette vásárló ereje több mint felét, az infláció galoppozik. A munkanélküliség növekszik. Mindezt tetézi a vírusválság, mely végzetes csapást mér a turizmusra.

A közvélemény kutatások szerint a polgárok 63%-a véli úgy, hogy Törökország rossz irányba tart.

Katona-diplomáciai sikerek

Erdogan nacionalista külpolitikával próbálta megvigasztalni népét: a régi szultánok dicsőségét hirdette, és fellépett a rég elvesztett birodalom több régiójában: Szíriában, Líbiában. Sőt azon kívül is: Hegyi Karabahban, ahol az azeri csapatokat támogatta az örményekkel szemben. A sikerek szépen mutattak a televízióban, de nem nyugtatták meg az átlagpolgárt, aki a megélhetését féltette.

Biden egy kalap alatt említette Erdogant, Kaczynskit és Orbánt

A szultán is fontos támogatót veszített el Donald Trumpban. Az USA a demokrata adminisztráció idején puccsot készített elő Erdogan megbuktatására. Ez nem sikerült. A fuccsbament puccsra hivatkozva igazi önkényuralmat vezetett be Erdogan: ellenfeleinek jó részét börtönbe csukatta. Most viszont amnesztiát ígér, részben amiatt, hogy jobb kép alakuljon ki róla Európában és az USA-ban. Erdogan vejét is elbocsátotta a gazdaság irányító posztjáról, és reformokat ígért. A következő választás 2023-ban lesz. A nagyvárosokat: Isztanbult, Ankarát és Izmírt már elveszítette. Ha nem tud változtatni a gazdaság lejtmenetén, akkor könnyen Trump sorsára juthat…

Trónörökös kerestetik – Rejtélyek és kételyek a rijádi lövöldözés körül

0

A Közel-Keletet és a világot is megosztja az a kérdés, hogy pontosan mi történt Rijádban egy hónappal ezelőtt. A hivatalos források egy “ártalmatlan” lövöldözésről tesznek említést, miközben a szaúdiak ellenfelei puccskísérletről, illetve a trónörökös haláláról beszélnek. Bármi legyen az igazság, egy dolog biztos: nemcsak a régióban, hanem Szaúd-Arábián belül is vannak olyan csoportok, akiknek nem lenne ellenére a jelenlegi uralkodói klikk bukása.

 

Április 21-én egy szokatlan eseményről számoltak be Rijád utcáin a regionális és a nemzetközi hírügynökségek.  A helyiek a királyi palota körül egy intenzív fegyverropogásra lettek figyelmesek, amely több mint fél percen át tartott. A fül- és szemtanúk szinte azonnal azt a konzekvenciát vonták le, hogy egy merényletnek, sőt mi több, egy éppen folyamatban lévő államcsínynek a tanúi. Ebbéli meggyőződésüket rekordsebességgel osztották meg az interneten, gyakran érdekes, meg nem erősített értesülésekkel színezve ki a történetet.

Például egy gépfegyveresekkel teli járműből nyitottak tüzet Mohamed bin Szalmán (MbS) trónörökösre és kíséretérére. A koronaherceget a közeli légi támaszponton található bunkerbe menekítették. Habár a lövöldözés idején Szalmán ibn Abdul-Aziz idős szaúdi uralkodó nem tartózkodott a palota közelében, de a puccs hírére elhagyta az országot. Az egész államcsíny fő szervezője és végrehajtója Allukasz Neplísz, a szaúdi szárazföldi haderő altábornagya volt, akinek már más szaúdi katonatisztek is hűséget fogadtak.

A lövöldözésről készült egyik telefonos felvétel.

Oszoljanak kérem, nincs itt semmi látnivaló… 

Rijád kicsit megkésve, de leszögezte, hogy

“Semmiféle puccs nem zajlik Szaúd-Arábiában.” 

A halálos áldozatokkal és sérültekkel nem járó lövöldözést egy pilóta nélküli repülőgép (drón) váltotta ki, amely túlságosan megközelítette a királyi palotát.  Ez a drónt sem kamerákkal, sem rakétákkal nem volt felszerelve, tehát nem jelentett közvetlen fenyegetést MbS-re nézve. Az a fajta “hobbidrón”, amely az arab felső középosztálybeliek körében szintén nagy népszerűségnek örvend, és előszeretettel “röptetik” azokat a szabadidejükben. Mivel a szaúdi hatóságok egy három évvel ezelőtt hozott rendelet értelmében engedélyhez kötötték a távirányítású gépek használatát, ezért a hivatalos hírmagyarázatok szerint tökéletesen érthető a biztonsági szolgálatok kissé heves reakciója, amikor lelőtték a feléjük szálló drónt.  (Az incidens óta egyetlen hivatalos “drónengedélyt” sem adtak ki az országban, más források a zavaróberendezések számának megnöveléséről tesznek említést).

külföldi aktivisták, újságírók és tudósítók arra figyelmeztettek, hogy április 21-én éjjel Rijádot nem zárták le, az internet megszakítás nélkül működött az országban, sem helikopterek, sem pedig páncélozott járművek nem járőröztek a fővárosban, így alighanem minden államcsínnyel kapcsolatos hír légből kapott. Vagy az egész egy tudatos lejárató- és rémhírkampány része, amelyet Szaúd-Arábia külső ellenségei terjesztenek. Rijád az egész káoszért – akárcsak a monarchiával szomszédos Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek – az olyan hírszolgáltatókat tette felelőssé, mint a katari székhelyű al-Dzsazíra.

Apa és fia – Szalmán ibn Abdul-Aziz (bal oldalon) és Mohamed bin Szalmán (jobb oldalon)

Rijád valószínűleg abban reménykedett, hogy ennyiben marad a történet és rövid idő alatt elfelejtődik ez a kis incidens. Ám azóta szinte megállás nélkül bukkannak fel új információk vagy elméletek. Felmerült, hogy az egész lövöldözést az Iszlám Állam (ISIS) terrorszervezet vagy annak szaúdi szimpatizánsai követték el. A másik közkedvelt feltételezés, hogy a sivatagi királyságba beszivárgó, Jemenből származó „húszi kommandó” felelős a lövöldözésért, mivel Szanaa így akarta kiiktatni MbS-t. Ugyanúgy az iráni Forradalmi Gárda különleges egységei vagy a Katar által felbérelt zsoldosok szintén szerepeltek a “gyanúsítottak” között.

Eltűnve a radarról 

Elsőre a szaúdi puccsal kapcsolatos híresztelések a tipikus “fake news-nak” tűnnek, amelyet most nem elsősorban nem az oroszok, hanem a  regionális riválisának számító perzsák vagy a szaúdiakkal súlyos diplomáciai válságba kerülő katariak karoltak fel. Ezek a források rendre felteszik azt a kérdést, hogy amennyiben április 21-én este tényleg nem történt semmifél közvetlen támadás a koronaherceg ellen, akkor azóta

“miért nem mutatta meg magát a nyilvánosság előtt?” 

Ugyanúgy kifogásolják, hogy egyetlen hivatalos fénykép vagy videó sem jelent meg MbS-ről. Az iráni PressTV azt emelte ki, hogy amikor Mike Pompeo április végén Szaúd-Arábiában járt, akkor a hivatalos közlemény szerint közösen vacsorázott a trónörökössel. Csakhogy az eseményről közzétett képeken nincs rajta MbS, helyette az amerikai külügyminiszter csak az idős uralkodóval és Ádel al-Dzsubeir külügyminiszterrel látható. A libanoni székhelyű,  Hezbollah-párti al-Manar arra mutatott rá, hogy a koronaherceg nem jelent meg a május 15-én tartott miniszteri tanácskozáson. Sőt, az egyik iráni lap ennél tovább ment: egy meg nem nevezett arab ország hírszerzési apparátusától szerzett jelentésére hivatkozva azt írta, hogy az április 21-i incidensben „két golyó érte Mohamed Bin Szalmánt, aki már valószínűleg halott”, csak Rijád nem meri elismerni a trónörökös halálát, mivel tart a következményektől.

Természetesen a szaúdi hatóságok sem tétlenkedtek, s harcba szálltak az ilyenfajta híresztelésekkel szemben. Május 18-án MbS irodája egy olyan képet tett közzé a Twitteren, amelyen az emírségi trónörökössel, bahreini uralkodóval és Abdel Fattah asz-Szíszi egyiptomi elnökkel éppen egy “baráti találkozót” tartanak. Ugyanúgy a helyi sajtóban kiemelten tudósítottak arról, hogy Mohamed bin Szalmán még április végén egy több milliárd dolláros projekt (hatalmas ipari és szórakozópark) megnyitóján vett részt, s erről egy videófelvétel is készül. Ráadásul a legutóbbi hivatalos értesülések szerint szerdán telefonon beszélt egymással Emmanuel Macron francia elnök és szaúdi trónörökös, amely során megvitatták a legfontosabb regionális kérdéseket.

Fortyogó tűzhányó

Legyen bármi is az igazság, egy dolgot semmikép sem szabad figyelmen kívül hagyni: egy esetleges szaúdi puccsal kapcsolatos (ál)hírek korántsem minden alap nélküliek. Szalmán király és a koronaherceg a fejlesztési terveikkel (a “Vision 2030” nevű program), az óvatos társadalmi és vallási reformjaikkal (nők vezetése vagy a mozik újranyitása) és a több mint három éve indított, de eddig komoly eredménnyel nem járó jemeni hadjáratukkal bizony rendkívül sok ellenséget szereztek maguknak az országon belül. Különösen a királyi család más ágában.

Épp ezért nem csoda, hogy a sivatagi királyságban egy kiterjedt leszámolás vette kezdetét. Például tavaly 11 olyan szaúdi herceget tartóztattak le, akik veszélyt jelenthettek volna MbS hatalmára nézve vagy elorozhatták volna tőle a trónt, ha majd az édesapja távozik az élők sorából. Ugyanúgy a kormányban, gazdasági életben, médiában és a fegyveres testületeknél végrehajtott kiterjedt tisztogatások is azt mutatták, hogy mindenfajta potenciális veszélyforrástól vagy bíráló hangtól igyekeztek megszabadulni. Ennek ellenére mégsem sikerült a kedélyeket teljesen lecsillapítani. Sokan továbbra is hangot adnak a kritikáiknak, sőt néhányan egyenesen már követelik, hogy a hadsereg vagy az uralkodói család belső ellenzéke aktivizálja magát és szervezzen meg egy palotaforradalmat vagy  államcsínyt.

Ezek közé tartozik a Németországban menedékjogot kapott Háled bin Farhán, az egyik legrégebbi és legnagyobb befolyással rendelkező szaúdi nemesi család sarja. A héten adott interjújában megemlítette, hogy bár szerinte a múlt havi események nem egy puccs jelei voltak, de az eset mégis

“rendkívül megalázó volt a Szalmán-klán számára, mivel rámutatott arra, hogy mennyire gyenge a pozíciójuk az országon belül”

Szerinte nem kell sok, hogy valaki megelégelje a “Szálmán-duó” túlkapásait és eredménytelen intézkedéseit, s akcióba lendüljön. Mert ha a jelenlegi vezetés folytatja az “irracionális, tévelygő és idióta politikáját”, akkor azzal nemcsak a Szaúd-család bukását, hanem egyben egész Szaúd-Arábia összeomlását előidézik.

Farhánnal készített interjú.

Kinyilatkoztatásra várva

Az arab világban korántsem számít meglepőnek, ha egy vezető arab személyiség halálát először eltitkolják és csak később ismerik el. Ugyanúgy az ellenkezőjére is akadt példa, amikor valaki több hétnyi távollét és halálát keltő tucatnyi híresztelés után váratlanul életjelet adott magáról. Ezért korántsem lenne meglepő vagy szokatlan, hogy az MbS-ről szóló hírek valójában egy a Szaúd-Arábia ellen irányuló (újabb) dezinformációs hadjárat részei, amelyek sikeresen vertek gyökeret az arab közbeszédben.

Viszont egy szaúdi puccsról vagy palotaforradalomról szóló elképzeléseket egyáltalán nem szabad a szőnyeg alá söpörni, hiszen az áprilisi incidens rámutatott azokra a vérre menő intrikákra, amelyek a világ egyik legelzártabb királyi családjában zajlanak. Már csak Farhán figyelmeztető szavai miatt sem lehet félvállról venni egy esetlegesen elmélyülő válságot:  “Szaúd-Arábia egy kitörés előtt álló vulkán, amely ha kitör, akkor az súlyos hatással lesz nemcsak a Közel-Keletre, hanem egész Európára is”.

GRAFIKONBAN A VILÁG – Befuccsolt puccsok

Az elmúlt években csokorba gyűjtött, kudarcba fulladt puccsok száma jóval több volt, mint ahány sikerrel végződött – olvasható ki a Statista.com által készített grafikonból. Az egyik legemlékezetesebb befuccsolt puccs a tavaly júliusban a  török hadsereg által az elnök, Recep Tayyip Erdoğan elleni fellépés volt.

Ezzel együtt is voltak persze sikeres hatalomátvételek az elmúlt években, egyebek között 2011-ben Egyiptomban, majd két évvel később ismét az észak-afrikai országban, továbbá 2012-ben Maliban és Bissau-Guineában.

 

S persze az egyik legutóbbi, amely gyarapítja a sikeres hatalomátvételek táborát: a november közepén Zimbabwében végrehajtott katonai fellépés, amely hozzájárult a 27 évig hatalmon volt Robert Mugabe eltávolításához. Mugabét először házi őrizetbe helyezte a hadsereg, majd óriási tömegtüntetések kezdődtek ellene, aminek eredményeként a pártja is leváltotta, illetve távozásra szólította fel. Mugabe azonban egy darabig még kitartott, egészen addig, amíg a parlament össze nem gyűlt, hogy megfossza a hatalmától. Ekkor inkább magától lemondott, és tárgyalásokat kezdet, majd megalkudott a hadsereggel a jövőjéről.

Mugabe maradhat Zimbabwéban

0

Mentességet alkudott ki magának és feleségének mindenféle eljárás alól Robert Mugabe távozásra kényszerített zimbabwei elnök – közölte az afrikai ország hadserege. A volt elnöki pár az országban maradhat – jelenti a CNN.

 

Mugabét azzal vádolták, hogy a nyolcvanas évek közepén tömegmészárlások sorozatát rendelte el ott, hogy konszolidálja és megerősítse a hatalmát. Húszezer ember haláláért lehet így felelős. Emellett korrupcióval is vádolják, amely lehetővé tette a luxus életvitelét, irányítása alatt  korábban virágzó ország a szegénységbe sodródott.

Mugabét a múlt héten helyezte házi őrizetbe a hadsereg, majd óriási tömegtüntetések kezdődtek ellene, aminek eredményeként a pártja is leváltotta, illetve távozásra szólította fel. Mugabe azonban egy darabig még kitartott, egészen addig, amíg a parlament össze nem gyűlt, hogy megfossza a hatalmától. Ekkor inkább magától lemondott, és tárgyalásokat kezdett a hadsereggel a jövőjéről.

Váratlanul lemondott a zimbabwei elnök

0

Lemondott Robert Mugabe zimbabwei elnök – jelentették a nagy hírügynökségek a parlament elnökére, Jacob Mudenda-ra hivatkozva. A bejelentés meglepetésszerűen hatott, mivel a képviselők éppen arról tárgyaltak, hogyan tudják megfosztani a hatalmától a 93 éves elnököt.

 

Korábban Mugabe azt jelezte, hogy nem hajlandó lemondani, annak ellenére sem, hogy a hadsereg fellépett ellene, emberek tízezrei az utcákon követelték a távozását, s pártja is leváltotta a Zanu-PF éléről.

Mint tegnap megírtuk, a párt szóvivője bejelentette, hogy ma beadják az indítványt, amely Robert Mugabe alkotmányos elmozdítását célozza. A kormánypárt egyben hivatalosan is értesítette a múlt heti katonai puccs nyomán házi őrizetbe helyezett Mugabét, hogy megfosztották pártelnöki tisztségétől.

Mugabe viszont ragaszkodik a hatalmához, és kedd reggelre kabinetülést hívott össze. Ezen – mint Mugabe főtitkára bejelentette – minden miniszter részvételére számítanak.

A párt már korábban jelezte: hétfő délig ad haladékot Mugabének arra, hogy önként lemondjon, különben alkotmányos eljárás keretében kezdeményezi leváltását. 

Mugabe Zimbabwe – a korábbi Rhodesia – függetlenségének elnyerése, 1980 óta állt az ország élén.

Mugabe elmozdítását kezdeményezi a kormánypárt

0

A párt szóvivője azt jelentette be, hogy holnap beadják az indítványt, amely Robert Mugabe alkotmányos elmozdítását célozza.

A kormánypárt egyben hivatalosan is értesítette a múlt heti katonai puccs nyomán házi őrizetbe helyezett Mugabét, hogy megfosztották pártelnöki tisztségétől.

Mugabe viszont ragaszkodik a hatalmához, és

kedd reggelre kabinetülést hívott össze.

Ezen – mint Mugabe főtitkára bejelentette – minden miniszter részvételére számítanak.

A párt már korábban jelezte: hétfő délig ad haladékot Mugabének arra, hogy önként lemondjon, különben alkotmányos eljárás keretében kezdeményezi leváltását. A párt egyik tisztségviselője szerint ez szerdáig meg is történhet.

Tízezrek az utcán Hararéban

0

Tízezrek gyülekeznek a zimbabwei fővárosban, nyomatékot adva a követelésnek, hogy mondjon le a házi őrizetben lévő elnök. A tüntetést a Robert Mugabét megpuccsoló katonaság is támogatja,  a BBC helyi tudósítója azt jelentette, hogy a tömeg éljenzi a katonákat. Mugabe ellen fordultak a kormányzó Zanu párt egyes csoportjai és a veteránok is.

A 93 éves Mugabe napok óta háziőrizetben van, de pénteken a nyilvánosság elé állt – Hararéban részt vett egy egyetemi diplomaosztó ceremónián.

A katonaság tudatta, hogy tárgyalásokat kezdett az országot immár 37 éve vezető Mugabéval, aki ellen a hatalmi harc eszkalálódása után fordult.

Akárhogyan is alakulnak a dolgok, egy biztos: az afrikai országban egy történelmi korszak zárult le Robert Mugabe letartóztatásával. Vajon mi vár most arra az országra, amelynek élén Afrika leghosszabb ideig hatalmon lévő diktátora állt vagy inkább ült? Erre is választ ad munkatársunk átfogó elemzése.

Ha pedig az afrikai országra magára kíváncsi, nagyon sok tényt és érdekességet megtudhat ebből a cikkünkből.

Házi őrizetben a zimbabwei elnök

0

A katonaság vette át a hatalmat Zimbabwében. Előbb a TV-t szállták meg, majd a parlamentet, bíróságokat és az állami igazgatás főbb épületeit. Robert Mugabe, Afrika legrégebb ideje uralkodó diktátora, a világ legidősebb államfője, házi őrizetbe került.

Bécs, 2014. november 3.
Robert Mugabe
Fotó: MTI/EPA/Roland Schlager

Azt, hogy Mugabe házi őrizetben van, Jacob Zuma dél-afrikai elnök jelentette be, miután telefonon beszélt a zimbabwei elnökkel. Azt mondta neki:

őrizet alatt tartják, de jól van.

A hadsereg vezetői azt jelentették be korábban, hogy az elnök köreihez tartozó bűnbandák ellen akarnak fellépni, és nem katonai puccsról van szó. Egy tábornok a tévében azt is mondta: az elnök és családja biztonságban van.

Harare, 2017. november Fotó: MTI/EPA/Aaron Ufumeli

A BBC szerint a főváros, Harare északi részén, ahol Mugabe és több kormánytisztviselő is él, korábban lövöldözést lehetett hallani, többen robbanásokról is beszámoltak. A CNN helyszíni tudósítói szerint

az utcákon nyugalom van,

egyedül a bankoknál látni sorokat, a főbb csomópontokon pedig katonák vannak, a kormányhivatalokhoz és a parlamenthez vezető utakat lezárták. A Guardiannek ellenzéki politikusok azt mondták:

Mugabe még a héten lemond.

Erről számolt be a News24 nevű dél-afrikai tévé is.

Emmerson Mnangagwa
Fotó: MTI/EPA/Aaron Ufumeli

A hatalomátvétel előzménye egyik kiváltó oka az lehetett, hogy a múlt héten Mugabe leváltotta az alelnököt, Emmerson Mnangagwát, így felesége, Grace Mugabe lett a legesélyesebb arra, hogy férje helyébe lépjen. Mnangagwa külföldre menekült, de a Guardian szerint a napokban hazatért, Grace Mugabe viszont állítólag Namíbiában van.

Ő egyébként az elmúlt időszakban komoly bázist épített ki magának a kormánypártban és annak ifjúsági szervezetében, így viszont konfliktusba került a függetlenségi háború veteránjaival, aki kezdtek kiszorulni a vezető tisztségekből. Ezért Constantino Chiwenga vezérkari főnök már hétfőn azzal fenyegetőzött, hogy beavatkozik a politikába.

Grace Mugabe
Fotó: MTI/EPA/Aaron Ufumeli

Ennek érdekessége, hogy

a vezérkari főnök előtte Kínában járt,

márpedig Kína régóta támogatta Mugabe rendszerét, hiába bírálta a nemzetközi közösség a rendszeres jogsértések miatt. A kínai külügyi szóvivő csak annyit mondott: a tábornok útja előre tervezett volt, a rendszeres kétoldalú katonai cserelátogatások része.

A zimbabwei függetlenségi háború veteránszövetségének vezetője felszólította az afrikai országokat és a nyugati hatalmakat, hogy a hatalomátvétel után állítsák helyre kapcsolatukat az országgal. Szerintük egy szakadék szélén álló országot kellett megmenteni.

Fotó: MTI/EPA/Aaron Ufumeli

Az ellenzéki pártok egyelőre nem álltak nyíltan a puccs mellé, de nem is ítélték el, az alkotmányos demokráciához való békés visszatérést sürgetik. A legnagyobb ellenzéki párt közleményében azt írta:

reméli, hogy a beavatkozás stabil, demokratikus és haladó nemzetállam megteremtéséhez vezet.

A 93 éves Robert Mugabe 1980-ban a függetlenség kikiáltásakor lett miniszterelnök, két évvel később elnök, hét év múlva pedig összevonta a kormányfői és az elnöki posztot, és azóta is diktátorként vezeti az országot.

Közben azonban az egykor gazdag országban egyre nagyobb lett a szegénység, egyre többen éheztek, a helyi valuta teljesen elértéktelenedett. Mugabé egyre könyörtelenebb eszközökkel tudta csak megtartani a hatalmát: szabad sajtó nem létezik, az ellenzéket elnyomták.

Egy időben szívesen vette, ha Hitlerhez hasonlították.

Közben pedig minden problémáért a fehér külföldieket, elsősorban az egykori gyarmatosító briteket tette felelőssé. A kilencvenes évek végén elvették a nagybirtokosok földjét, többet meg is öltek közülük. A földeket Mugabe bizalmi emberei kapták meg, akik nem értettek a mezőgazdasághoz, így a termelés tovább csökkent.

Mugabe Hitlerhez hasonló bajuszt is viselt
Fotó: MTI/EPA/Taurai Maduna

Az elnök népszerűsége is zuhant, külföldi megfigyelők szerint már a 2008-as választást már az első fordulóban elvesztette. Azonban elérte, hogy második fordulót írjanak ki, a vérengzések miatt pedig ellenfele attól visszalépett.

Most alelnöke eltávolításával már a feleségének való hatalomátadást készíthette elő – elemzők szerint azért is őt akarta utódjának, hogy megússza a felelősségre vonást.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK