Kezdőlap Címkék Propaganda

Címke: propaganda

ELHIBÁZOTT

A költségvetési vita ezúttal megmutatta, hogy hogyan működik a Fidesz propagandagépezete.

Tudtuk eddig is – Kuncze Gábor ezt jellemezte sok-sok évvel ezelőtt a papagájkommandó kifejezéssel – hogy minden fideszes megszólaló elismétli ugyanazokat a kifejezéseket, mondatokat, fordulatokat. Kitalálja a központi kampánystáb, és odateszi a sajtótájékoztatót tartó, a parlamenteben felszólaló politikusok elé, akik minden alkalommal elismétlik. Ilyen szavak a „magyar emberek”, „családok”, „adócsökkentés”, „brüsszeli bürokraták” „illegális bevándorlók” „megvédjük” stb. stb. Ebben a mostani költségvetési vitában a fideszes felszólalók a „szomszédunkban dúló háború” kifejezéshez mindig hozzáteszik: „elhibázott brüsszeli szankciók”. Hogy az Európai Unió szankciókat vezetett be az Ukrajnát már 2014-ben megtámadó, majd idén februárban átfogó háborút indító Oroszországi Föderáció (ez magyarul az orosz állam pontos megnevezése) ellen, az vitathatatlan.

De miért elhibázottak ezek a szankciók?

A szankcióknak alapjában véve két iránya van. Az egyik: személyi szankciók az oroszországi gazdasági és politikai vezető réteg kiválasztott, kulcspozíciókat betöltő személyei ellen: utazási lehetőségük korlátozása az Európai Unió országaiba, illetve az EU-országokban levő vagyontárgyaik (ingatlanok, yachtok, bankbetétek) lefoglalása. A másik: Oroszország gazdasági: kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatainak korlátozása azzal a céllal, hogy akadályozza az ország gazdaságának működését és ezzel gyengítse az orosz állam hadviselő képességét.

Mi ebben az elhibázott?

Azt szokták mondani, hogy a szankciók nagyobb kárt okoznak az EU tagországainak, mint az orosz államnak. Kétségtelen, hogy miután az Oroszország és az uniós tagországok gazdasági kapcsolatai az elmúlt évtizedekben mindkét fél számára előnyösek voltak. (Ugyanúgy, mint egykor a Szovjetunió kereskedelmi kapcsolatai a kis KGST-országokkal, köztük Magyarországgal: a szovjet nyersanyagok és energiahordozók szállítása stabil beszerzési forrást jelentett Magyarország és a többi kis KGST-ország számára, ugyanakkor a Szovjetunió biztos piaca volt a magyar ipar és mezőgazdaság alacsony és közepes minőségű tömegtermékeinek, ők viszont olcsón, rubelért jutottak hozzá a sokszor számukra kifejlesztett ipari termékekhez és élelmiszerekhez.) Nem vitás, hogy az orosz energiahordozók importja előnyös a közép-és dél-európai gazdaságok (Németország, Ausztria, Olaszország, Görögország) számára ugyanúgy, mint a továbbra is orosz energiahordozókat importáló egykori szocialista országok számára, és előnyös számukra az Oroszországba irányuló ipari export is. A kereskedelmi kapcsolatok megszakítása illetve korlátozása számukra is hátrányos, nemcsak az orosz gazdaságnak okoz károkat. Drágább lesz az energiahordozók beszerzése, elvesznek az ipari piacok. Még sincs más mód az orosz hadviselés gazdasági hátterének gyengítésére. Ezért vállalja ezt az áldozatot tudatosan a többi európai demokrácia. Az Orbán-kormány ezt nem helyesli. Az első öt szankciós csomagot ugyan vita nélkül tudomásul vette, a hatodikat már nem, csak úgy hagyta jóvá, hogy az olajembargó Magyarország kőolajimportját nem érinti. De a korábban elfogadott szankciókat is helyteleníti.

Mi az, ami a szankciókban elhibázott?

Az, hogy vannak. Az, hogy a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok szűkítésével gyengítik az orosz hadviselés gazdasági hátterét. Ezt Orbán nem tartja kívánatosnak. Ugyanúgy nem, ahogy az Ukrajna honvédő háborúját segítő fegyverszállításokat sem.

Míg az Európai Unió többi országa Ukrajna oldalán áll a putyini Oroszország agressziójával szemben, az orbáni magyar állam nem.

Orbán és Szijjártó továbbra is az Orosz Föderáció szövetségese. Ezért nevezi elhibázottnak a szankciókat a fideszes papagájkommandó.

Andy Landy mosolyalbuma – Szijjártóval kampányolnak Oroszországban!

Propagandafotónak használja az orosz külügyminisztérium a fotót, amelyet Szijjártó Péter tett közzé pénteken arról, ahogy épp beadják neki az orosz koronavírus elleni vakcinát a Szputnyik V-t.

AL

Napilapok végveszélyben – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, ma mindegy mit hoz, csak kávé legyen és keserű, nincs jó kedvem. Holnap jönnek az uniós választások, ma már nincs értelme győzködni az embereket, aki akar valamire-valakire szavazni, már eldöntötte, aki nem, az is – kampányolni sem akarok senkinek, szóval most inkább olyasmiről lesz szó, ami csak őszre várható, de akkor nagy baj lesz belőle.

Konkrétan arról van szó, hogy megszűnhet a teljes vidéki sajtó, mindenestől. Az a vidéki sajtó, amit nagy munkával és nem kevés ráfordítással szerzett meg a kormánypárt, terelt különféle társulásokba, majd azokat a társulásokat rakta egy zsákba decemberben a KESMA létrehozásával, hogy kevés kivétellel az egész magyar sajtó az övék legyen.

Magamban már akkor mondtam, hogy nem lehet ennek nagyon jó vége, ugyanis minél messzebb van egy lap munkatársaitól és olvasóitól a tulajdonos és a vezetés, annál nehezebb azt megírni is, de olvasni is. Van már némi tapasztalatom a vidéki napilapoknál is – a rendszerváltás korai éveiben édesanyám belső munkatárs volt a Tolnai Népújságnál, én magam külsősként erősítettem a lapot. De nem kicsit: gyakorlatilag minden nap átmentem a saját munkám után a szerkesztőségbe, és írtam egy jegyzetet vagy a saját nevemen, vagy a kollegináén, aki volt annyira szőke, hogy dolgozzak helyette, bár annyira nem, hogy a hálájának komolyabb jelét is adja. Aztán, amit a saját nevemen írtam, ki-kifizetgették, amit másén, azt nem, de a sörpénz megvolt belőle így is. Külsőztem én még a Dunántúli Naplónak is onnan.

No, de hagyjuk az én saját személyes nosztalgiámat, mert helyzet van.

Persze, hogy a vidéki napilapok nem nyereségesek, nem is lehetnek azok, ugyanis a vidéki napilapnak a helyi hírekről kell szólnia, aki az országosakat akarja olvasni, az vesz országos sajtóterméket. (Szekszárdon is olyan dolgokat kellett figyelni, hogy látjuk-e a tűzoltóautót, és ha látjuk, szirénázik-e vagy csendben megy? Ha nem szirénázott, akkor tudtuk, hogy csak sörért mennek a srácok, ha szirénázott, rohantunk utána.) És jogos is ez az igény: lehet, hogy Pestről nem tűnik eseménynek mondjuk egy borfesztivál, vagy épp csak fél kolumnát érdemel, jó esetben – de ott, helyben egy csomó ember fél éveket készül rá.

Szóval, ne tessék lenézni a vidéki napisajtót. Igény volna rá, csak épp most nem elégítik ki. Ezeket a lapokat ugyanis már most is főleg Pestről írják.

A Népszava szerint:

„Az újságoknál már csak a helyi híreket dolgozzák fel önállóan (természetesen ezt is alapvetően a kormánypártra hangolva, az ellenzéki megszólalásoknak minimális teret adva), de a politikai és sport oldalakat már egy központi szerkesztőség látja el anyagokkal. Igaz, egyelőre elég nagy a szórás: a Komárom-Esztergom Megyei 24 ÓRÁ-ban általában hat oldalt (plusz a címlap felét), a szomszédos Fejér Megyei Hírlap munkatársai tizenkettőt készíthetnek maguk, a Somogyi Hírlapnál viszont tíz oldalt írnak helyben.”

Bizony, bizony, a minap emlegettem a pár éve meghackelt Orbán-interjút, az is ilyen központi, Budapestről küldött írás volt már akkoriban is: épp azért lehetett akkoriban nagyobb baj belőle a várhatónál, mert nem elég, hogy Orbánból csináltak bohócot, de az interjút is az akkor Magyar Időknél, most Magyar Nemzetnél dolgozó Szakács Árpád írta és ő nem hagyhatta kihűlni sem a nyomot, sem a bosszút. Pedig az olyan étel, amit hidegen fogyasztunk, amint az olasz közmondás tartja.

No, de most még csak Szakácsról sincs szó, hanem arról,

mi lesz ezeknek a Pestről félreszerkesztett, kézzel vezérelt szerencsétlen lapoknak a sorsa?

Mert tény, ami tény: csökken a példányszámuk, olvasottságuk. Hogyne csökkenne: az, ami érdekelné az olvasóikat, nincs bennük, nem fér beléjük, az meg, amiből már nagyon elegük van, csak úgy dől a hasábokról. A Tolnai Népújság 10598-as példányszámról 8263-ra, a Somogyi Hírlap 15034-ről 11529-re, az Új Dunántúli Napló 20618-ról 15852-re, a Fejér Megyei Hírlap 25812-ről 20741-re, a Kisalföld 52503-ról 48797-re csökkent.

Hát, tévével már láttunk olyant, nem is rég, és a KESMA-n belül, miszerint úgy szüntették meg, hogy a megszűnt cég megmaradt, csak a konkurense nevén, a konkurens pedig megszűnt helyette. De annak idején a Magyar Nemzet stábját is lecserélte ugyanez a sajtóirtó felszámolóbanda a Napi Magyarország korábbi csapatára. Szóval, mit terveznek a sok vidéki napilappal, ha már nem rentábilisak?

Teljesen meg nem szüntetnék őket, mert propganadaértékük mégiscsak van.

De egy olyan megoldás szivárgott ki, ami szerint:

„Az önkormányzati választások után, de legkésőbb 2020 elején teljesen megszűnnének a jelenleg működő megyei napilapok, és a helyüket egy központilag szerkesztett újság venné át.

Ezek minden megyében ugyanazon a néven és arculattal jelennének meg, minimális helyi tartalommal, amit megyénként néhány újságíró állítana elő. Helyben nem lennének vezetők, főszerkesztők sem. Egy ilyen rendszer természetesen jóval olcsóbbá tenné a működést, márpedig a KESMA létrehozásának ez az egyik bevallott célja.” (Népszava)

Akkor, kérem, nagy a baj. Ha ez egy önálló médiavállalkozás volna, és nem tudnánk, hogy a kormány hatalmas kísérlete, szerintük a magyar sajtó átalakítására, szerintem meg a megsemmisítésére, azt mondanám: meg ne próbálják. Ugyanis ez maga a gazdasági csőd.

Igen, a rendszerváltás óta csökken a vidéki, megyei napilapok példányszáma, és ez nem véletlen: a korábban pártsajtóként fungáló lapokat annak idején nagy részben német cégek vették meg, a legtöbbet az Axel Springer. Annak még szemtanúja voltam, mikor a Tolnai Népújságot átvették, ígértek sok mindent, szépet, jót, amiből nagyjából csak két dolog lett: leharcolt, használt nyugati géppark és némi központosítás. Távolról sem ekkora, de már az is ártott az olvasottságnak: hát hogyne, Tolna az ország legkisebb megyéje, Szekszárd a legkisebb megyeszékhelye, harminckétezer lakossal, az ottani sajtónak – emlékszem, volt idő, hogy két napilapot és egy hetilapot is eltartott a közönség – nagyon helyinek kell lennie, és nagyon közérdekűnek, hogy el lehessen adni. Ami most nyolcezer példány, az 1998-ban még huszonnégyezer volt, korábban meg ennél sokkal, sőt, sokszor több.

És most jönnek csak a nehéz idők.

Ez az ötlet – a pár tagú vidéki leányvállalat-szerkesztőségek a Nagy Pesti Központ körül – nem tudom, miféle ember agyából pattant ki, de hogy inkább lehetett építőipari vagy másféle vállalkozó, mint újságíró, az is biztos. Nem lehet így dolgozni, mert a sajtó minden egyéb szakmánál rugalmasabb: nem lehet tervezni.

Hihetetlenül sok munka vész kárba, de sem nem lehet, sem nem szabad megtervezni mondjuk reggel a déli lapot vagy délben a másnap reggelit, és aztán ragaszkodni a tervhez, ugyanis alapvetően mégis az események kell bekerüljenek a lapba, és azok rendületlenül zajlanak, akármi is dőlt el az értekezleten, akármit is terveztek a címlapra. Egy tömegbaleset minden politikus-interjút felülír, jó újságírónak, szerkesztőnek munkakezdéskor maximum elképzelése van arról, mit is tervez, mert pontosan tudja, hogy hiába minden igyekezet, hiába a legszebben (előre) megírt riport és jegyzet, ha a részeges Pistike kiesik a negyedikről a főtéren és eltöri a lábát, az a címlap. Vagy ha valaki sampont, habfürdőt önt a szökőkútba, akkor az.

És nagyobb méretekben is így kell dolgoznunk:

én például este még úgy terveztem, ma Theresa May lemondásáról írok ide, csak közben érkezett a hír a vidéki napilapokkal tervezett őrültségről. Ilyenkor az ember mérlegel, és arra jut, hogy mivel ez magyar olvasókat érint (különben May lemondása is, csak az kevesebbeket érdekel), helyi, magyar szempontból fontosabb, nagyobb érdeklődésre tart számot. May asszony és a hozzá írt jegyzetek, három óra tegnapi előmunkával együtt mentek a levesbe, már ma délután sem érdemes megírni, holnap pláne nem – de mit csináljunk, a sajtó így működik. Ez most a fontosabb nekünk, nálunk.

Ezért nem lehet Pestről szerkeszteni a vidéki napilapot. Ott, ahol a vásárlói, olvasói élnek, tényleg nagyobb hír a Pistike lábtörése – egy Orbán-interjúnál mindenképpen nagyobb. Sajtót távirányítani nem lehet. Illetve lehet, csak senki sem fogja venni, olvasni. Az sem érv, hogy „ott a török kiverése óta nem történt semmi”. Az a semmi, ami nem történik ott nap, mint nap, na, az érdekli a helyi olvasókat. Egészen pontosan az.

Helyi sajtóhoz helyi, döntőképes, hatáskörrel felruházott vezetés és helyi munkatársak kellenek.

Az uniformizált vidéki napisajtó meg maga a lázálom: én ugyanis láttam ilyent élőben. Ceausescu Romániájában, ott ugyanis a megyei napilap négy oldalas volt, ebből az elsőt elvitte a Bukarestből, központilag kötelezően küldött vezéranyag és a fotó, amin kivétel nélkül minden esetben ugyanaz a személy szerepelt, legfeljebb más és más élethelyzetben, a másodikat a pár soros helyi hírek és a kötelező termelési riportok, a harmadikat a rovatok – kultúra, főzés, horgászat, kézimunka, bármi, csak politika nem, és akkortájt minden politikának számított – az utolsót pedig a sporthírek meg a temetkezési- és apróhirdetések. Művészet volt abba bármi sajtószerűt belecsempészni, de néha még így is sikerült, ha a szerkesztő félrenézett a szerző meg nagyon ügyes volt.

Bár még ez is inkább a mostani magyar vidéki állapotokat tükrözi, mert még volt helyi vezetés. Még voltak helyi hírek, csak az egyes oldal jött Bukarestből.

Orbán Viktor tervezett vidéki napisajtója rosszabb lesz Ceausescuénál.

És miért pont az önkormányzati választások utánra tervezik a Nagy Átalakítást? Persze azért, mert addig is, a kampányban szükség lesz azokra a napilapokra, működő formában. Aztán, ha már megtették a kötelességüket, mehetnek, jó mórokként.

Nem tehetek róla, egy közkeletű vicc jut az eszembe a helyzetről, pedig nem vagyok túl vidám.

Orbán Viktor horgászik, Áder messziről látja, hogy kifog egy aranyhalat. Odarohan árkon-bokron át, de mire odaér, Orbán már süti is egy serpenyőben a halat.

– De Viktor, a három kívánság!
– Nyugi. Már megvolt.

Szóval, körülbelül így járhat a vidéki napisajtó is: attól, hogy teljesíti Orbán kívánságát még megsütik, ha nem vigyáz.

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 8.

Arról jutott eszembe, hogy válogattam az üzletben a húsvéti sonkák között. Jó, jó, majd csak kiválasztok egy pofás, egészségesen rózsaszín, nem túl zsíros darabot, de utána ott állok vezetői iránymutatás nélkül. Tavaly bezzeg a miniszterelnök látható volt a Facebookon, ahogy személyesen főzi a sonkát, és kiokosítja nemzetét a művelet összes fortélyáról, a fokhagyma, a bors és a babérlevél helyes arányban történő alkalmazásáról.

Tanúsíthatom: jó recept volt. Idén viszont gyötör a hiányérzet, a kormányfő most nem osztotta meg velünk tudományát. Pedig még emlékszem, milyen jól állt neki az a sikkes kék konyhakötényke. Hiányérzetemet csak elenyésző mértékben csökkentette, hogy a kormány másik nagy szakácsa: Németh Szilárd éppen a böjt idején avatta be a nagyközönséget a jó pacal titkába. (Lásd még József Attilánál: „Én egész népemet fogom,/ nem középiskolás fokon/ taní-/ tani.”) Pacalt általában szívesen fogyasztok, de valahogy idegenkedem attól, hogy húsvét vasárnap ezt reggelizzem a kalács és a piros tojás mellé. Különben is, nekem a miniszterelnök kell!

Valószínűleg ő is érezte, hogy valamilyen családias jelenet azért kellene így húsvét táján. Megértem, hogy nincs kedve mindig egy teljes tévéstábot és a fél testőrséget bebocsátani az otthonába, a hozzátartozóknak sincs permanens késztetésük belemosolyogni a kamerába. Ám a PR-osok úgy számoltak, ideje megint a kormányfő emberi arcát mutogatni. Mikor, ha nem húsvétkor, pláne a családpolitikai célok évadján, amikor a legaktuálisabb az „Isten, haza, család” jelszó!

Így aztán lett emberi arc, lett videó a neten, lett család, ha nem is Orbán Viktoré. A miniszterelnök Szabadkán járva a kampánygyűlés előtt vagy után ellátogatott az egymilliomodik határon túli magyar állampolgár otthonába. Ott van a fb-oldalán, a gyengébbek kedvéért angolul is: „family visit”. A vizitált család egyébként valóban rokonszenves: lányos alkatú feleség, derék, gazdálkodó férj, megilletődött nagymama, két helyes kisfiú. Némely újságíróval ellentétben nem szörnyülködöm azon sem, hogy Orbán a falon is ott lóg, bekeretezve. A honosítási szertartáson csoportkép készült, a családtagok között középen a kormányfő, egyik szélen Kövér, a másikon Áder. (Épp, ahogy a „Két szélin fakanál,/ Közepibe aranytál” népi gyerekjátékban.) Hát persze, hogy fontos, szép emlék nekik, hát persze, hogy kirakták.

Forrás: Facebook

A miniszterelnök, ahogy kell, nyájas és joviális, még a gyereknek is bemutatkozik („Tiszteletem, Orbán Viktor vagyok” – naná, ki lenne, mintha napok óta nem az ő fogadására készülnének itt!). Mindenki igyekszik természetesen viselkedni, de ilyen helyzetben ez szinte lehetetlen. Ezért néha mintha egy abszurd dráma jeleneteit látnánk, a magas vendég egy másik darabból jött elő. Nagy csokorral érkezik: „Kinek adjam a virágot?” – kérdi. „Hát akinek hozta” – adja az egyetlen lehetséges értelmes választ a házigazda, hiszen van nagymama és van feleség is, csokor meg csak egy, a PR-os gépezetben a fogaskerekek közé kerülhetett valami homokszem. Persze a fiatalasszony kapja, végül is a CSOK is csak 40 alatt jár.

A miniszterelnök nem téveszti szem elől az akció célját (a kamerák nem is engedik, hogy elfelejtse): érzékelteti, ő is az egyszerű magyar emberek világából jött. A nagyobb sráccal közli, maga is falusi gyerek volt, a házigazdának hosszú monológba bocsátkozik arról, annak idején a falujában hogy eresztették ki a csordát a legelőre. „Hát itt nincs legelő” – maradna a realitások talaján a családfő, de vendége meg se hallja, nem hagyja elrontani a kompozíciót. Akár az ünnepi beszédek közben: jól néznénk ki, ha minden beszólásra felelne.

Ahogy már a választás előtt Bözsi néninél bevált, megnézik az állatokat is. De itt súlyos hiányosságról kell beszámolnom: semmi „Helló, Röfi!” nem hangzik el. Igaz, koca nincs, de itt vannak a tehenek, és sehol egy „Helló, Riska!”. Pedig a házigazda bemutatja őket: „Négy fejős, három hasas”. Mármint a tehenek között.

Mindegy, kisebb zavaroktól eltekintve a „family visit” gördülékenyen lezajlott. TEK-esek és tévések elhagyják az udvart, (a kamera előtt eddig se nagyon volt szabad mutatkozniuk). Az „emberarcú miniszterelnök” fedőnevű akció sikeresen zárul, húsvétra felkerül a Facebookra, a YouTube-ra. Jönnek a különböző előjelű kommentek: „Magyarország szerencsés, hogy ilyen szép szál legény igazgassa. Amíg Orbán Viktor a miniszterelnök, addig baj senkit sem érhet.”

Vagy talán mégis. Mert van ilyen hozzászólás is: „Látogassa meg itthon a bedőlt devizahitelű kilencgyerekes családot is!”

Hálátlan ország…

A fideszesek nem láttak még bankkártyát?

Elképesztően primitívnek tartom a papagájkommandó által naponta mantrázott hazugságot a menekülteknek adott veszélyes, név nélküli bankkártyákról. A Görögországba érkező menekültek egyebek között éppen a biztonság növelése érdekében kapnak kártyát, amit természetesen azonosítani lehet.

Szóval tisztázzuk, aki látott már bankkártyát, az pontosan tudja, hogy van benne egy chip meg ráírtak egy jó hosszú számot. A rendszer ezek alapján azonosítja és követi nyomon a használatát, akár rányomtatták a felhasználó nevét, akár nem. Miért nincs akkor név a “migránskártyán”? Nos, ha én kérek egy bankban egy bankkártyát, várni kell míg elkészítik és kipostázzák nekem. A “migránskártyákat” előre el lehet (és kell) készíteni, hogy a beeső menekült azonnal megkaphassa, persze, azt hogy ki kapta, hozzárendelik a rendszerben a kártyát azonosító számhoz.

Miért biztonságos ez?

Azért mert csak az erre feljogosított üzletekben lehet használni, csak meghatározott árukra és pontosan nyomon lehet követni, hogy ki mit vett, mikor és hol. És persze csak Görögországban használható. Ha helyette készpénzt adnának, azt nyom nélkül bármire, akár kábítószerre és fegyverre is el lehetne költeni. A fideszes által most ajánlott élelmiszerjegy is kevésbé biztonságos, hiszen nem lehet nyomon követni és (engedménnyel) akár készpénzre is cserélhető. A kártyák használatát viszont rendszeresen ellenőrzik, ha bármi gond van, egyszerűen letiltják.

A “migránskártyának” vannak más előnyei is. Például sokkal olcsóbb ezt osztogatni, mint kamionokkal élelmiszert szállítani a menekülttáborokba, és ott egy fizetett személyzet segítségével azt osztogatni. Azzal sem kell bajlódni, hogy a menekült mit ehet és mit nem, nem kell ahhoz igazítani az adminisztrációt és a beszerzéseket. Mert a menekült is lehet például cukorbeteg és a vallása is befolyásolja, mit ehet.

Persze az is hazugság, hogy a Soros által megvett Brüsszel osztogatja a kártyákat – ezeket az ENSZ menekültügyi szervezete (UNHCR) két másik nemzetközi humanitárius szervezettel (a katolikus segélyszolgálattal és a Vöröskereszttel) együttműködve adja a menekülteknek.

A “migránskártyás” kampány tökéletesen demonstrálja, hogy az állampárt propagandistái gátlástalanul hazudnak és az sem zavarja őket, ha a hazugságot könnyű leleplezni – magukénak vallják Joseph Goebbelsnek, Hitler propagandaminiszterének (sajnos sikeres) alapelvét, miszerint ha egy hazugságot eleget ismételnek, az emberek többsége elhiszi.

Az Európai Bizottság megcáfolta Orbán propagandáját

0

“Tények az uniós migrációs politikáról” címmel írt választ az Európai Bizottság magyarországi képviselete az Orbán-kormány gyűlöletkampányára.

“Az Európai Bizottságnak nincsenek „titkos tervei” a migráció fokozására, és amúgy sem születhet semmilyen uniós döntés a tagállamok és az Európai Parlament nélkül. Vagyis a magyar kormány tagjai és a magyarok által választott EP-képviselők is szavazhatnak a Tanácsban, illetve az Európai Parlamentben – ahogy ez minden egyéb esetben is történik” – írják a bevezetőben, hozzátéve, hogy „az EU-ban a tagállamokkal együtt, közösen sikerült visszaszorítanunk az illegális migrációt a 2015-ös menekültválság előtti szint alá”.

Ezután pontról pontra írnak a múlt héten, a magyar kormány által indított tájékoztatási kampányában szereplő állításokról.

Nem lesz humanitárius vízum

Így a humanitárius vízumról azt írják, hogy az Európai Bizottság nem szándékozik javaslatot tenni az úgynevezett humanitárius vízumok bevezetéséről, annak ellenére, hogy az Európai Parlament elfogadott egy határozatot, ami erre kérte.

Nem vesznek el határvédelmi jogköröket a tagállamoktól

A határvédelmi jogok kérdésében azt a tavaly szeptemberi bizottsági javaslatot idézik, ami az Európai Határ- és Parti Őrség további megerősítéséről szólt, „mivel Európában mindenki számára egyértelmű: az EU külső határainak védelme alapvető fontosságú közös biztonságunk érdekében”. Hangsúlyozzák, hogy a 10 ezer fős, új, közös határvédelmi alakulat, melynek létrehozását javasolták, minden akciója során azon ország irányítása és felügyelete alatt működne, amelyben éppen szolgál, azaz nem venne el jogköröket a tagállamoktól, csak támogatná őket.

Nincs azonosítás nélküli bankkártya

A bevándorlóknak adott bankkártyákról leírják, hogy a program egyedül Görögországban létezik, a regisztrált menedékkérők számára legfeljebb fél éven át adnak támogatást előre meghatározott összeggel feltöltött, készpénzkártyák formájában, melyeket csak görög földön lehet használni. Hozzáteszik, hogy a kártyatulajdonos személyazonosságát és jogosultságát havonta ellenőrzik, és bármilyen visszaélés esetén letiltják a kártyát.

Nincs kötelező kvóta

A kötelező kvótákról azt írják, hogy az érvényes uniós menedékjogi szabályok nem tartalmaznak ilyen követelményt az EU-ba érkező menekültek elosztására. Hozzáteszik, a Bizottság úgy gondolja, hogy minden tagállamtól elvárható, hogy szolidáris legyen a többiekkel, de ez a szolidaritás sokféle formában elképzelhető. Mint írják, már a Bizottság eredeti, 2016-os javaslatában is volt egy olyan lehetőség, amely szerint a tagállamok pénzügyi hozzájárulással is kiválthatnák a menedékkérők átvételét. Kiemelték, hogy a végső jogszabályról döntő Tanácsban már több tagállam jelezte, hogy számára elfogadhatatlan lenne egy kötelező áthelyezési rendszer.

A tájékoztató kitér a Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége, a büntető jellegű uniós költségvetés és az EU-n kívülről való kötelező áttelepítések kérdésére is. (Euronews)

A tájékoztató itt olvasható >>>

A fideszes propaganda 2. alapszabálya

Az elsőt már mindenki ismeri: hazudni, hazudni, hazudni. Mindenfajta gátlás nélkül, mert Goebbels és általában a német nácik sikeres propagandája óta tudjuk: ha eleget ismétlik a hazugságot, a társadalom zöme elhiszi. A második alapszabályról azonban eddig jóval ritkábban esett szó, pedig az is fontos.

A 2. alapszabály úgy szól, hogy ha a Párt vagy a Vezér valami botrányba keveredik, akkor nem elég agyonhallgatni az ügyet, hanem kell találni (vagy kitalálni) valami hasonlót az ellenzéknél és azt mantrázni. A cél, hogy a botrányhoz kapcsolódó kulcsszavakról ne a fülkeforradalmárok, hanem az ellenfeleik jussanak az emberek eszébe. Ha ez valamiért lehetetlen, például azért mert a fideszes bűn már túl nagy publicitást kapott (mivel még nem sikerült teljesen kiirtani az ellenzéki és a független sajtót), akkor is van értelme ennek a taktikának, mert sok embert meggyőz arról, hogy “azok sem különbek”, vagy például arról, hogy “azok is lopnak, akkor meg már inkább a Fidesz”.

Néhány példa a 2. alapszabály alkalmazására

Számomra egyértelmű, hogy a mai kormány a magyar történelem legkorruptabb kormánya, főleg azért, mert a központosított korrupcióhoz igazítják még a törvényeket is, az ügyészséget meg birtokba vették. Naná, hogy erről hallgat a kormányzati média, viszont a 2. alapszabály szellemében folyamatosan foglalkoznak a korábbi kormányok meg a mai ellenzék valódi vagy csak kitalált korrupciós ügyeivel és lenyúlásaival. Ha kell bilincsben vezetnek el politikusokat, a Ceglédy-ügyben meg még az sem számít, hogy az Európai Bíróság Ceglédy Csabának adott igazat az állítólagos áfacsalás ügyében.

Régi példa a devizahitelek ügye, erről folyamatosan ezt hallhatjuk, olvashatjuk, hogy Gyurcsány a hibás, no meg Bajnai. A közbeszédben is már a szocialista kormányokhoz kötik a rengeteg ember nyomorát okozó devizahiteles botrányt. Arról persze mélyen hallgatnak, hogy a devizahitelezést az első Orbán-kormány vezette be, az árfolyamok pedig már az újabb fideszes kormány idején szabadultak el, részben Kósa Lajos emlékezetes beszéde miatt, amely még a hongkongi tőzsdét is megrengette.

Azt is minden nap hallhatjuk, hogy a szocik elvették a nyugdíjasok 13. havi nyugdíját, miközben a valóság az, hogy ők vezették be, évekig fizették, a világgazdasági válság miatt aztán felfüggesztették, majd az Orbán-kormány az ígéretei ellenére soha nem vezette be újból.

No meg ismételgetik, hogy a szocik lenyúlták a nyugdíjasok pénzét. Emlékszik még valaki a magánnyugdíjpénztárak történetére, a kiflis Selmeczi Gabriella ígéreteire? Hova lettek a milliárdok?

A legújabb példa:

A Fidesz elkezdte naponta ismételgetni, hogy a Jobbik antiszemita. Ez korábban egyáltalán nem zavarta, pedig a Jobbik szakadása, a legradikálisabb rész kiválása előtt ez még nyilvánvalóbb volt. Ennek hangsúlyozása nehezíti az ellenzék együttműködését is, de a fő ok szerintem az, hogy pont a Fidesz folytat az antiszemita érzelmekre, előítéletekre rájátszó kampányt. A folyamatos, közpénz milliárdokból finanszírozott sorosozás (annak szuggerálása, hogy a zsidó milliárdosok állítólagos háttérhatalma tehet mindenről) nagyságrendekkel több kárt okoz a társadalomban, mint anno a Jobbik képviselőjének javaslata a zsidó parlamenti képviselők listázására. (Félreértések elkerülése végett: ez nem a Jobbik mentegetése, hanem a Fidesz bűnös propagandájának elítélése.)

Ja, a 2. alapszabály sem új találmány, a Fidesz nem az innovációiról híres, ezt az ötletet is valószínűleg Goebbelstől lopta.

Bréking (fék)nyúz, 2019. február 5. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Századvég szerint az európai baloldal képviselőinek nincs valódi programjuk, ezt pedig erőszakkal próbálják leplezni. Az Origóból megtudhatjuk, akkora kudarc volt a baloldali előválasztás első fordulója, hogy nem is akarják folytatni. A PestiSrácok lerántja a leplet a liberális propagandáról: borzalmakat okoz.

Válságban van az európai baloldali identitás

A Századvég jogi szakértője szerint válságban van az európai baloldali identitás, képviselőinek nincs valódi programjuk, ezt pedig erőszakkal próbálják leplezni.

Ifj. Lomnici Zoltán az M1 aktuális csatorna keddi műsorában ismertette, hogy az előzetes adatok szerint az Európai Szocialisták Pártja (PES), amely korábban 26 százalékot kapott, 17,9 százalék körül szerepel majd a 2019-es európai parlamenti választásokon.

Nincs könnyű helyzetben tehát Frans Timmermans, a párt választási csúcsjelöltje, ezért tőle is egyre radikálisabb kiszólásokra lehet számítani – értékelt.

Úgy vélekedett, a liberálisok és a baloldal ezzel próbálja nyomás alá helyezni a bevándorlásellenes erőket. (MTI: Századvég: válságban van a baloldali identitás)

Hatalmas kudarc volt a baloldali előválasztás

Akkora kudarc volt az első forduló, hogy álproblémák sorát kreálják, hogy ne kelljen folytatni.

Egy kreált probléma miatt fordíthat hátat az előválasztás második körének Puzsér Róbert és a “régi baloldal”: összekülönböztek azon, milyen feltételekkel történjen az online szavazás. Az ismételten fellángolt vitát leginkább pozícióharcként lehet értékelni, hiszen a teljes érdektelenségbe fulladt első forduló után mindkét oldal arra játszik, hogyan tudna minél előbb komolyabb arcvesztés nélkül kiszállni a politikus-castingból. Ugyanis minél tovább versenyeznek, annál kínosabb helyzetbe hozzák saját magukat.

Puzsér kampányfőnöke szerint az előválasztáson való részvétel nélkül is megmérettetné magát a humorista az őszi főpolgármester-választáson.

Ezzel pedig előállhatna az a helyzet, hogy legalább ketten elindulnak Tarlós István ellen. (Origo: Összeomlott a baloldali előválasztás)

A liberális propaganda borzalmakat okoz

A mindenkori jobboldali újságírók 90 éve hallják mindazt a kommunistáktól, a náciktól és a nyilasoktól itt Magyarországon, amit mi voltunk kénytelenek elviselni az SZDSZ-től és a „liberális” értelmiségtől az elmúlt 30 évben. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy gyenge jellemű felebarátaink, barátaink, szövetségeseink, egyébként normális értékrendű embertársaink közül sokan elhitték ezt, sokaknak épült be a tudatába, a világlátásába, hogy a „haladás” XX. századi formája, tömegmészárlásostól, kilencedik hónapig végezhető abortuszostól, a PC-terrorostól, normális, magától értetődő, természetes állapota a világnak.

Egy mondattal összefoglalható a progresszió „kommunikációs” projektje: A haladásért ugyan áldozatot kell hoznia az embereknek, hatalmas áldozatokat, de ezért nem a haladás a felelős, különösen nem a mindenhol felbukkanó értelmiségiek, hanem azok, akik nem akarnak arra haladni, amerre a haladók akarnak. Soha nem látott propagandaipart építettek fel erre. Emlékezzünk rá, hogy a rendszerváltás utáni húsz évet úgy csináltuk végig, hogy 95 százalékos sajtófölényük volt. Ha felel-fele körül alakulnak a sajtóviszonyok 1990 után, Magyarországon egyetlen egyszer sem nyertek volna a baloldali liberális pártok választást.

A jobboldali újságíró közösségekben időről-időre rácsodálkozunk arra, hogy a liberálisok milyen érinthetetlen eltökéltséggel képviselik a szélsőséges nézeteiket és milyen hihetetlen erővel képesek nem tudomást venni azokról a borzalmakról, ahová az elveik könyörtelen alkalmazása vezet. …olyanokkal harcolunk, akiknek vakhite van. (PestiSrácok: A “magas színvonalú” propaganda és annak majmolói)

A statisztika nem hazudik, csak érteni kell

Minden magyarnak 7,7 millió megtakarítása van – állítja Pártunk és Kormányunk, amin sokan felháborodtak a neten, hangsúlyozva, hogy ez mekkora hazugság. Szerintem azonban a helyzet annál is rosszabb, mintha ez tényleg hazugság lenne. Ugyanis átlagos megtakarításról van szó, egy olyan országban, ahol egyre nagyobbak a társadalmi különbségek.

Vegyünk csak egy elméleti, fiktív példát. Tegyük fel, hogy Mészáros Lőrincnek (csak?) 770 milliárd forint értékű megtakarítása van, százezer magyarnak meg pont 0, azaz nulla. Az ő átlaguk, mármint a 100 001 főnek pedig ugye 7,7 millió. Persze nem csak százezer főnek nincs semmi megtakarítása, de Orbánnak sem Mészáros Lőrinc az egyetlen haverja. Vannak itt még oligarchák, kőgazdag emberek, így tud kijönni a több millió nélkülöző országában is a 7,7 milliós átlagos megtakarítás.

Hasonló a helyzet az átlagos fizetéssel

Ezzel szintén dicsekszik a kormánypropaganda, az emberek többsége meg csak csodálkozik, hogy nem is ismer olyanokat, akiknek annyi, mármint 324 ezer forint a jövedelmük. A trükk részben az, hogy a bruttó fizetéssel dicsekszenek, miközben valójában csak a nettót kapjuk kézhez, ami ugye lényegesen kevesebb. Másrészt ez is egy átlag, amit nagyon felhúznak a kiemelkedő fizetések, mondjuk például a legfőbb ügyész nejének ötmilliós fizuja.

A szakszervezetek szerint valójában százból mintegy hetven ember kevesebbet keres a hivatalosan kimutatott átlagnál. A 4,4 millió foglalkoztatottból tehát 3 millió 130 ezer az átlagkeresetnél kevesebbet kap. Az átlagbérnél lényegesen kevesebb, bruttó 240 ezer forint lehet a mediánkereset. A mediánkeresett annak az embernek a fizetése, akinél pont ugyanannyian keresnek többet, mint ahányan kevesebbet.

Az átlagbér és a medián közötti különbség nálunk most már nagyobb, mint korábban volt és nagyobb, mint a legtöbb uniós országban.

A számok tehát nem hazudnak, de lehet velük ügyeskedni

És ezt gátlástalanul meg is teszik, néha nagyon félrevezető, megtévesztő módon. Pár éve írtam egy cikket arról, hogy milyen megtévesztő volt a hír arról, hogy februárban több mint 3 százalékkal nőtt az ipari termelés az előző év februárjához viszonyítva. Csak azt felejtették el hozzátenni, hogy az az év szökőév volt, a február pedig ezért egy nappal hosszabb. Konkrétan a “növekedést” produkáló évben 21 munkanap volt februárban, az előző évben meg csak 20. A munkanapok száma tehát alulról felfele számítva 5 százalékkal nőtt, a munkanapokra számított termelés tehát egészen másról szólt, mint a propaganda…

A megyei lapok hallgatnak, a központi pártsajtó meg hazudik a tüntetésekről

Napok óta tartanak a tiltakozások Budapesten a rabszolgatörvény ellen, sőt tegnap este már Pécsen is tüntettek, korábban meg több helyen is voltak félpályás útlezárások. Mégis kérdéses, hogy az ország lakosságának a többsége, főleg a vidéken élők hozzájutnak-e a hiteles hírekhez a tüntetésekről.

Nem feledjük, már hatalmas központosított médiabirodalom szolgálja a hatalom propagandáját

Nemrég a fideszes oligarchák és strómanok egy alapítványnak “ajándékozták” a cégeik tulajdonában lévő újságokat, hetilapokat, rádiókat és televíziókat. Ezzel persze egyáltalán nem változott a stílusuk vagy a politikai elkötelezettségük, csak annyi történt, hogy könnyebbé tették és már nyilvánosan is elismerték a központosított irányításukat.

Folytatták a nem kormánypárti nyomtatott sajtó felszámolását is, legutóbb a Szabad Föld alakult át, miután Puch László eladta Orbán haverjának, Mészáros Lőrincnek. Tegnap meg arról írhattunk, hogy újabb rádiók landoltak Fidesz-közelben.

A legtöbben már csak a kormánypárti sajtóból tájékozódnak

A legtöbb “magyar ember” gyakorlatilag csak a kormánypropagandát kiszolgáló tévéket nézhet, ma már egyedül az RTL Klub a mindenütt fogható kivétel. A rádiókkal ennél is rosszabb a helyzet. Az országos nyomtatott napilapok közül már csak a Népszava kivétel, de kicsi a példányszáma és már ez sem a régi, valamilyen háttéregyezmény és a kormányhirdetések miatt visszafogottabb a kelleténél. A vidéki emberekhez főleg a helyi, megyei lapok jutnak el, de ezek előbb Mészáros Lőrinchez, majd a hatalomhoz közeli alapítványhoz kerültek, oszt jó napot!

Ma már gyakorlatilag egyedül az interneten van komoly súlya a független és az ellenzéki sajtónak, de mint tudjuk, nagyon sokan egyáltalán nem szoktak internetezni.

Hogyan kezelték a tüntetéseket?

Először megpróbálták teljesen elhallgatni, az első Kossuth téri tüntetés nem szerepelt a híradókban, hírekben, nem írtak róla még a kormánypárti portálok sem a címlapjukon, vagy csak nagyon elrejtve, valahol alul. A “királyi televízió”, az M1 híradója sem adott élő bejelentkezést a tüntetésről, inkább a karácsonyi vásárról jelentkeztek.

A második naptól viszont megváltozott a kormánypropaganda, teljesen egységes módon – nyilván megkapták az új utasítást a “pártközpontból”. Azóta folyamatosan azt szajkózzák, hogy néhány Soros által felbérelt rendbontó, egy istenkáromló kis csürhe rongál, támad a rendőrökre, még a koronát is el akarták lopni. A demonstrálók erőszakosak és trágárkodnak, az M1 híradója pedig azt a feliratot tolta az orrunk alá a tudósítás közben, hogy “büntetett előéletűek is voltak az előállított fővárosi tüntetők között”. A kormánymédia által megszólaltatott “szakértők” szerint a társadalom elutasítja az indokolatlan, a háttérhatalom által gerjesztett rendbontást, hiszen a kifogásolt túlóratörvény hasznos és kedvez a munkavállalóknak.

Mi olvasható a megyei lapokban?

Természetesen a megyei lapok sem lógnak ki a sorból, ami azért is fontos, mert a vidékiek nagy része főleg ezekből tájékozódik. Ezekben az orgánumokban továbbra is inkább az elhallgatás a propaganda eszköze.

Például a HAON weboldalának a címlapján egy betű sincs az esti budapesti tüntetésről, sőt ha a keresésbe beírjuk, hogy tüntetés, akkor sem jön elő friss hír, csak korábbi írások például egy londoni tüntetésről.

Pontosan ugyanez a helyzet például a BAON, a FEOL, a NOOL, sőt még a BAMA esetében is (pedig ugye Pécsen is volt tüntetés), a többi megyei lapot nincs is értelme végignézni…

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK