Nemzeti konzultáció I.

0
862
twitter.com

Ki van ez módolva, kérem! Elsőként rögtön a bölcs vezér, egyben vátesz és street fighter, aki mások számára követhetetlen észjárással navigálja szép hazánkat az európai hullámverésben. A mostani zátonyra futás esetében a zátony volt hibás, mert nem jött rá, hogy a jobbra föl azt jelenti, hátra, és nem ugrott el idejében. Sajnos a szövetségeseink se jobbak, ők sem értenek egy szót sem belőle, és a FIDESZ tagság sem vezéri szöveg alapján, hanem a központtól kapott papírokból dolgozik.

A fent említett vezér férfiasan kemény, mint a fagyott kutya lába, ezért, hogy a helyzet elfogadható legyen, itt van mellé a lágy, asszonyos, minden buksit megsimogató, még a börtönben sínylődő Budaházyékat is megsajnáló, igazán női lélek, akivel ketten minden nehézség nélkül prezentálják a Magyar Alaptörvény Bibliával mixelt előírását, miszerint az apa férfi, az anya nő. Úgy is néznek ki. Úgy értem, félig legalább. Apánk és anyánk ők kétszemélyben, akiknek gyermekeik boldogsága a legfontosabb, ezért néha megkérdezik a nyolc millió lurkót, mi a véleményük, nehogy már az akaratuk ellenére döntsenek.

Rossznyelvek szerint ugyan az ilyen konzultációk csak a szülők döntéseinek alátámasztásául szolgálnak, ezért áldoznak rá rengeteg pénzt, mert akkor már papírjuk van róla, hogy akármilyen hülyeséget állítanak is, a magyar nép egy emberként mögöttük áll, ám mi a magyar nép természetében bízva tudjuk, ez nem csak szolgai ikszelgetés, hanem saját egyéni vélemény! Egytől egyig! Úgy biza’! A szülők véleményével való állandó egyezés csak azt mutatja, hogy a szülő-gyermek kombónak egyként és közösen is igazsága van. Az a hétmillió, aki a kérdőívet nem küldi vissza, a regnálók szerint ezzel azt a véleményét nyilvánítja ki, hogy a beküldőkkel minden kérdésben egyetért. Holott dehogy. Nem mindegyik, sőt messze nem.

Igencsak meglepő lenne, ha a „nemfideszesek” a fenti tényt kihasználva, szintúgy visszaküldenék a kérdőívet a válaszokkal, mégpedig tömegesen, kábé úgy másfélmillióan, de az ellenzékhez tartozó, ezt megszervezni képes értelmiségi csoportnak sem az ilyen ravasz húzás kigondolása, sem a szorgos agitálás nem az erőssége, így aztán ily meglepetés soha nem is várható.

A konzultáció a lurkók nagy számát tekintve írásban történik, hogy mindenkinek alkalma legyen megfontolni a szülői kérdéseket és a rájuk adandó választ. A nyugati családokban ez úgy működik, hogy nem csak a szülők tehetnek föl kérdéseket, hanem a gyermekek is, de nálunk ez nem szokás, ebből következően a szülők a velük nembaráti újságnál dolgozó gyermekeiket nem engedik még a közelükbe se, ezért azok kénytelenek a szülőkkel baráti újságnál dolgozó gyermekek által kiszivárogtatott szövegekre hagyatkozni. Utóbbiak hivatalból jutnak hozzá, néha még előbb, minthogy az elhangzott volna. Aztán jön a terv szerinti szivárogtatás.

Ez az egyoldalú kommunikáció ugyan már nem beszélgetés, hanem kinyilatkoztatás, ám, ahogy közismert, a magyar virtus, azaz Orbán Viktor kizárólag ezt viseli el.

Az ilyen konzultáció alkalmával gondos szülő nem teheti meg azt, hogy csak úgy fölteszi a kérdést, mert alkalmazkodnia kell az összes gyermek IQ szintjéhez is. Könnyen lehet, hogy utóbbiak egy része nem érti pontosan (hajh, de még milyen könnyen lehet), ezért meg kell magyarázni, ki kell fejteni, adatokkal alá kell támasztani, miért az a válasz jó a gyermekeknek is, melyet a szülők jónak tartanak. Ellenesetben előfordulhatna, hogy néhány butuska gyermek rossz kockába írja az ikszet, ami a szülői célnak nem felelne meg.

A konzultációt a miniszterelnöki kabinetiroda végzi a polihisztor Rogán felügyeletével, aki az alábbiakért felel: általános politikai koordináció, kormányzati kommunikáció, országmárka, turizmus, vendéglátás, e-közigazgatás, informatika, a közigazgatási informatika infrastrukturális megvalósíthatóságának biztosítása, mozgóképszakma, audiovizuális politika, elektronikus hírközlés, szerencsejáték szabályozás, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítása, polgári hírszerzési tevékenység irányítása és a minősített adatok védelmének szakmai felügyelete. Ha tehát hideg a pörkölt a vendéglőben, nem tetszik a filmbéli naplemente lovasa, vagy idegen kémek randalíroznak a Keletinél, nála tessék reklamálni. A kabinetiroda kb. 500 milliárdos költségvetéséből tavaly 54 milliárd ment kormányzati kommunikációra (ez a FIDESZ propaganda titkos fedőneve), de hogy most mennyi lesz, még nem tudja senki. Várhatóan belefér. Van még közpénz bőven, amennyi kell, és ha ehhez az 54 milliárd/év-hez hozzácsapjuk a szintén FIDESZ propagandista MTVA 130 milliárdját (szintén per év), igazán nevetséges Karácsonyt piszkálni a nem is évenkénti, hanem csak egyszeri fél milliárd begyűjtése miatt, ami még csak nem is közpénz, hanem magánadomány, amelyet senkinek sem köteles „magyarázni”, és amelyről senkinek sem köteles „beszámolni”. Ahogy az köztudott. Illetve dehogy köztudott! A nagy függetlenek valahogy méltóságon alulinak érzik, hogy az ilyesmikről írjanak.

Áttérve a konkrét kérdésekre, az első kérdés rögtön elevenünkbe mar:

Brüsszel el akarja törölni a rezsitámogatást!

Az Európai Bizottság arra akar minket kényszeríteni, hogy töröljük el a rezsitámogatást. Állásfoglalásukban azt írják, hogy „az energiatámogatási intézkedéseket fokozatosan meg kell szüntetni”. Egy olyan intézkedést akarnak eltörölni, amely havonta átlagosan 181 ezer forinttal csökkenti a magyar családok energiaszámláit.

Elsőre azon akad fönn az ember, hogy az EB szövegében szereplő „ajánlás”-ából (HEREBY RECOMMENDS that Hungary take action in 2023 and 2024 to🙂 hogyan lett állásfoglalás, abból hogyan lett akarás, de főleg hogyan lett végül kényszerítés. Az uniós jogi aktusok leírása szerint ugyanis:

Az ajánlás lehetővé teszi az EU-intézmények számára álláspontjuk közlését, és azt, hogy intézkedéseket javasoljanak – anélkül, hogy az ajánlás címzettjeire bármilyen jogi kötelezettséget rónának.”

Szóval már megint hazudnak, legyint az ember, mert kezdünk hozzászokni a vízfolyáshoz. Ez a FIDESZ hazugságok technikája. Egyébként a Bizottság a szöveg folytatásában arra utalt, hogy

  • a FIDESZ féle támogatásból a legtöbbet fogyasztók kapják a legnagyobb összeget,
  • az alacsony ár nem ösztönöz takarékosságra, és
  • sok pénzt visz el a költségvetésből, amelynek sokkal jobb helye lenne máshol.

Ha nem az energiahordozókat támogatnák, hanem a rászorulókat, akkor feleannyi pénzből több támogatást kaphatnának azok, akiknek tényleg szükségük lenne rá. Jobban járna az állam, és jobban járna az emberek nagy többsége is. Orbán, a családja meg a gazdag haverjai persze rosszabbul járnának, de ettől még telne nekik a mindennapira (kaviáros jachtozás).

Csak az szavazzon hát a „Továbbra is fenn kell tartani a rezsitámogatást” elképzelésre, aki rengeteg gázt, áramot, vizet fogyaszt, és így lényegesen rosszabbul járna az eltörlése miatt, ugyanis a többek vagy a célzott támogatásból kifolyólag, vagy az állami megtakarítások révén (abból sok más célra, például akár adócsökkentésre is telne) jobban járnának a megszüntetésével. Még azok a középrétegek is, akiknek elsőre úgy tűnik, nem jó ez így, mert többet kell fizetniük.

Érdekes lenne, ha ezt megírnák a lapok. De nem. Nyilván más a dolguk. Hogy mi, azt ők tudják egyedül.

A második hökkenet oka egy immár rengetegszer, főleg a jóságos Miniszterelnök úr által hangoztatott szám, mely szerint az ő emberbarát intézkedésük

„…havonta átlagosan 181.000 forinttal csökkenti a magyar családok energiaszámláit.

Hogy mennyi lenne a csökkentés nélkül, abba jobb, ha bele sem gondolunk.

Mivel a lakossági gáz- és az áramszolgáltatás gyakorlatilag teljes egészében az állam kezében van, a teljes támogatás az államtól érkezik, mégpedig személyesen Orbán Viktortól (végül is minden ügyben ő dönt, ezért így természetes), azaz a teljes összeget a költségvetés állja a mi adónkból.

Aki tudja, hogy Magyarország lakásállománya 4,6 millió, és ismeri a szorzást, az a lakások számából, a támogatás mértékéből és abból, hogy egy évben 12 hónap van, a következő eredményre juthat:

A rezsicsökkentés energiafogyasztására jutó támogatás Orbán Viktorék szerint 9.991 milliárd HUF/év, azaz az éves magyar költségvetés főösszegének (39.758 milliárd HUF/év) valamivel több, mint 25 %-a. Ekkora támogatási kiadás (a nyugdíjfizetésre fordított összeg négyszerese) esetén az államcsőd bekövetkeztének időtávja legfeljebb 1,5 hónap. De maximum! Az, hogy egy ekkora méretű ostobaságot sikerült a konzultációba csempészni, vagy azt jelenti, hogy a becsempésző nem normális, vagy azt, hogy a többieket hülyének nézi.

Lehet választani.

Nagy kár, hogy a lapok erről sem írnak semmit. Igaz, eddig sem írtak, akkor meg miért pont most kezdenék?

(folyt. köv.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .