Kezdőlap Címkék Populisták

Címke: populisták

Kelet Európa, gazdasági világválság, és a populista autokraták

 A nagy gazdasági világválság 1929-ben okozott akkora sokkot az USA-ban mint amilyet a kelet-európai társadalmak elszenvedtek a rendszerváltás idején. Ezt a válságot kihasználva juthattak hatalomra a populista autokraták, akik a társadalom többségét kitevő “vesztesek” támogását – élvezik.

A Social Europe portálon Sheri Berman,  írt tanulmányt a kelet-európai autokrata rendszerek kialakuásáról. Berman tényekkel bizonyítja, hogy a sokk néhány kevésbé szerencsés kelet-európai országban még nagyobb volt mint a világválság idején.

Ma az egykori szocialista országok Kelet Európában gazdagabbak mint 1989-ben, de ehhez óriási áldozatokat kellett hozniuk. Csakhogy nem mindenkinek! A szocializmus idején Kelet Európa a világ legegalitáriusabb társadalmai közé tartozott, de az elmúlt 30 évben a társadalmi különbségek hihetetlen mértékben megnövekedtek.

A lakosság csaknem fele nyomorgott

1999-ben, a válság mélypontján a kelet-európai egykori szocialista országok népességének a 45%-a az abszolút szegénységi küszöb alatt vegetált. Ez annyit jelent, hogy egy napon 5 dollár 50 centből vagy kevesebből kellett kijönnie. A krízis következtében összeomlott a demográfia: minimálisra csökkent a gyerekszám, az ambiciózus fiatalok milliószámra vándoroltak ki Nyugat Európába vagy az Egyesült Államokba.

A legtöbb kelet-európai egykori szocialista ország embervesztesége nagyobb volt mint a háborúkban!

Nagyon sokan megírták azt, hogy a populista nacionalisták épp azért szerezhettek tömeg támogatást, mert meg tudták szólítani a “veszteseket”, akik nem tudtak alkalmazkodni a gyors változásokhoz.

A baloldali pártok a neoliberális gazdaságpolitika elszánt híveivé váltak a rendszerváltás után. Ezért hogyha hatalomra kerültek, akkor fájdalmas reformokat hajtottak végre. Épp ezzel hoztak létre olyan jelentős társadalmi csoportokat, amelyek vesztesnek érezhették magukat. Ez ad alkalmat arra a populista nacionalistáknak, hogy a problémákért a külföldet hibáztassák és különösen az Európai Uniót, amely támogatta ezeket a reformokat.

A neoliberális kapitalizmusnak ez a politikai következménye. A baloldali és liberális pártok nemigen álltak készen arra, hogy meghallgassák a vesztesek panaszait, és ezt tudták kihasználni a nacionalista populisták – állapitja meg Sheri Berman a Social Europe portálon.

A magyar és a lengyel vezetés sokat kockáztat

A New York-i Bloomberg szerint Magyarország és Lengyelország vabankot játszik, mert Donald Trump veresége megváltoztatta az erőviszonyokat a világban.

Mind a magyar mind a magyar vezetés azt állítja, hogy a pénznél fontosabbak az elvek, de erről szó sincsen. Mind Magyarország mind pedig Lengyelország a legnagyobb haszonélvezője az uniós pénzeknek, és ezekről egyáltalán nem kívánnak lemondani. Pusztán arról van szó, hogy nem akarják elfogadni: az EU ellenőrizhesse azt, hogy mire is költik az uniós pénzeket!

A populisták rossz passzban vannak

A Covid-19 vírus válság kezelésében leszerepeltek: Trump vereségének egyik fő oka is épp ez volt. Az Egyesült Államokban van a legtöbb halálos áldozat, a második helyen Brazília áll – élén a populista Jair Bolsonaroval. Európában a legtöbb halott – több mint 50 ezer – Nagy Britanniában van, ahol Boris Johnson miniszterelnök populista húrokat pengetett amíg Trump meg nem bukott. Azóta viszont menesztette főtanácsadóját, a Brexit kampány vezérét. Trump ugyanis azt ígérte Boris Johnsonnak, hogy miután kilép az EU-ból pompás szabadkereskedelmi egyezmény várja majd az USA-val. Az ígéretből semmi se lett. Joe Biden pedig nem is ígér semmi hasonlót. Nagy Britannia az elmúlt 300 év legsúlyosabb válsága előtt áll – mondta a brit pénzügyminiszter.

Budapest és Varsó is rosszul áll

Míg a Covid-19 járvány első hullámát a magyar és a lengyel kormányzat jól kezelte addig a második hullám kezd átcsapni rajtuk. Mindkét ország sikeres volt a járvány előtt: az EU legdinamikusabban fejlődő gazdaságai közé tartoztak. Ennek a világnak vége: mindkét populista rendszer komoly elégedetlenséggel számolhat. Lengyelországban ez már meg is mutatkozik az abortusz tüntetéseken. Orbán Viktor is számol ezzel, ezért bespájzolt: szépen csendben 2,5 milliárd eurós  kölcsönt vett fel a nemzetközi pénzpiacon holott korábban elítélte a baloldalt ugyanezért. De mindez kevés lesz, ha meg akarja nyerni a választásokat 2022-ben, mert az életszínvonal csökkenést nemigen bocsátják meg a választók sehol a világon.

Miért lettek egykor liberális barátaim populisták?

Amerikában megjelent Ann Applebaum legújabb könyve. Az amerikai politológus szomorúan állapítja meg sok jó barátja beállt populistának. Vajon miért? – teszi fel a jogos kérdést.

Például Orbán Viktor miniszterelnöktől fogadott el kitüntetést a konzervatív-liberális filozófus Roger Scruton és Thatcher asszony egykori beszédírója, John O’Sullivan, akik mindketten lelkesen támogatták a kommunista párt egyeduralma ellen küzdő mozgalmakat Európa keleti felén. Most pedig, hogy Orbán Viktor rendszere meglepően hasonlít a 90-es fordulat előtti világra Európa keleti felén, lelkesednek érte! Twilight of Democracy: The Failure of Politics and The Parting of Friends  (A demokrácia alkonya: a politika kudarca és búcsú barátoktól). Ez a hosszú cím mutatja Anne Applebaum kiábrándulását, mert ő Lengyelországban, férje Radoslaw Sikorski az egykori külügyminiszter oldalán élte át a fordulatot. Míg a rendszerváltozás utáni éveket a liberális eszmék dominanciája jellemezte Európa keleti felén addig a huszonegyedik században előretört és sok helyen tartósan hatalomra is jutott a populizmus. De nemcsak ott…

Személyes ismerős Boris Johnson

“Egyetlen komoly politikus sem akarja Nagy Britanniát kivinni az EU-ból” – mondta 2014-ben egy vacsorán Anne Applebaumnak Őfelsége mai miniszterelnöke. Aki egész politikai karrierjét a Brexitre építette fel! Szélkakas lenne? Éppúgy mint Orbán Viktor, aki liberálisból illiberális lett?

amazon.com

A baloldal szerint a megszorító csomagok és a gyorsan növekvő társadalmi egyenlőtlenség eredményezte a populista fordulatot. A jobboldal szerint a migráció. Anne Applebaum, aki ismeri magukat a politikusokat és az őket befolyásoló tanácsadókat is, egy harmadik magyarázattal szolgál: az elitek háborúja folyik! A Brexit egy elit elképzelés volt, amely mögé azután populista politikusok állították a közvéleményt. Trump is az elit tagja, aki demagógiával megszerezte a rozsda övezetek szavazatait. Boris Johnson és főtanácsadója, Dominic Cummings Oxfordban végeztek. Egyáltalán nem azok a kisemberek, akiknek a nevében politizálnak.

Anne Applebaum bánatosan búcsúzik egykori barátaitól, akik a populizmus zászlóvivői lettek: karrierizmusból vagy egyszerűen csak kihasználva azokat a lehetőségeket, amelyeket az informatikai forradalom teremtett a közvélemény befolyásolására.

E tekintetben nemigen különbözik egymástól az angolszász világ és Lengyelország vagy Magyarország – véli Anne Applebaum, aki még mindig keresi a választ arra, hogy valójában miért is lettek liberális barátai a populizmus elszánt hívei?!…

A populisták álma: Észak Európa Dél Európa ellen

A koronavírus válság kiélezi az ellentéteket az EU-ban a gazdag északi és a szegényebb déli tagállamok között. Az IMF arra hívta fel a figyelme, hogy ez az ellentét belülről bomlaszthatja az Európai Uniót.

Miért oly magas a munkanélküliség Dél Európában – és alacsony Északon?

Míg Ausztriában és Németországban csak 6%-os munkanélküliség várható a koronavírus válság csúcspontján addig Görögországban és Spanyolországban 20%. Erre a kellemetlen kontrasztra mutat rá a Nemzetközi Valutaalap  jelentése, mely azt vizsgálta, hogy mennyire mély válság várható a munkaerő piacokon Európában?

“Az eurozóna tagállamai megtanulták a leckét a 2008-as nagy pénzügyi válság idején, és csak kevés embert bocsátottak el” – nyilatkozta a Le Monde-nak Nadia Gharbi, aki a Pictet WM elemzője. “Európa és az USA között óriási a különbség ebben a tekintetben. Az Egyesült Államokban rekord magasságba emelkedett a munkanélküliség míg Európában inkább a részleges vagy technikai munkanélküliséget választották illetve a Kurzarbeitet”. Ezzel azonban csak elnapolni sikerült a problémát, de megoldani nem. “Ha ugyanis megszűnik a kormányzati támogatás, mely lehetővé teszi a munkahelyek döntő többségének megmaradását, akkor a döntéshozók Európában is szembekerülnek azzal, hogy a cégek túlélésnek záloga a leépítés. Robbanásszerű változás várható” – hangsúlyozza Nadia Gharbi.

Időzített bomba Európa déli részén

Már a korona vírus válságot megelőzően is jóval magasabb volt itt a munkanélküliség mint Európa északi részén. Ráadásul a munkavállalók jelentős része szerződéses alkalmazott volt vagyis eleve reménytelen helyzetbe került volna, ha az állam nem siet a segítségükre.

“A turizmus meghalt, nem találok munkát magamnak” – mondja a 28 éves portugál Joana Ribeiro. Külföldre kellene menni, de hova? Hol nem fenyeget a vírusfertőzés és a nyomában kialakult válság?”

Dél Európában a turizmus aránytalanul nagy szerepet játszik a gazdaságban. Ezért annak leállása emberek millióinak munkahelyét fenyegeti. Így érthető, ha Görögország és Itália már június elején megnyitja turista piacát az uniós polgárok előtt.

10%-os munkanélküliség fenyeget az eurozónában

Erre hívja fel a figyelmet az IMF. Ez önmagában is olyan nagyságrend, amely komoly társadalmi problémát jelenthet, de ez átlagos mutató. Míg a globális versenyben sikeres északi tagállamok megőrizhetik a munkahelyek döntő többségét, addig a déliek  (Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország) drámai mértékű változás elé nézhetnek. Mindez megrendítheti a társadalmi stabilitást ezekben az országokban – hangsúlyozza Macron francia elnök. Arra utalva, hogy a populista erők kihasználhatják a gazdasági válság okozta elégedetlenséget a hatalomra jutásra. Ott pedig olyan politikát folytatnának, melyből ízelítőt kapott az Európai Unió amikor az Öt csillag és a Liga együtt kormányozta Olaszországot. A populista Matteo Salvini most ellenzékbe szorult, de távolról sem mondott le a hatalomról. Minthogy az eurozóna harmadik legnagyobb gazdaságáról van szó, ezért ez egész Európa számára igen fontos kérdés. Ezért is javasol Merkel kancellár és Macron elnök 500 milliárd eurós válság kezelő mentőcsomagot, mely a víz felszínén tartaná a dél-európai tagállamokat. Christine Lagarde, az Európai Központi Bank vezetője, sietett üdvözölni Merkel kancellár és Macron 500 milliárd eurós elképzelését. A tömeges munkanélküliséggel szembenéző dél-európaiak ebben reménykedhetnek, mert különben jönnek “a hónap végék amikor már elfogyott a pénz ” – mondta a Le Monde-nak a fiatal portugál nő, aki se otthon nem talál munkát miközben nem látja azt sem, hogy hol lehetne vendégmunkás…

Elitellenes elitek

Bonyolult képlet lett mára Európa, nagyon is bonyolult, és minden jel szerint a közelgő tényleges Brexit és az EP-választások egyáltalán nem fogják egyszerűsíteni a mátrixot, ami szerint nem a föderalizálódás, hanem a szétesés irányába halad a kontinens.

Az EU elvesztette dinamikáját, elvesztette polgárai “hitét”, bizalmát és elkötelezettségét a közösnek vélt/mondott értékek mellett, az egységes Európa-gondolat és a békés integrálódás távlatát. Akárhogyan ítéljük meg a dolgot, akárhány irányban és akárhány nézőpontból keressük a “bűnösöket”, a negatív forgatókönyv szerzőit, a sokszintű krízis okait, oda fogunk jutni, hogy az újra megerősödő TÖRZSI MORÁL nagyon is történelemalakító tényező, és az fogja a bukást okozni.

A sokféle válság központi szereplőjének a populista politikusok tűnnek, viszont a másféle – gazdasági, kulturális, tudományos-szakmai, stb. – elitek szerepe egyáltalán nem elhanyagolható a krízis kialakulásában.

Mert az európai gazdasági, kulturális/tudományos, vagy szakértői elitek nem voltak képesek egy pozitív és távlatos kezdeményezést, amilyen az egységes és békés, valamint jóléti EU volt, fenntartani, elfogadtatni. Szó sincs arról, hogy egyszerű lenne egy “közös európai kultúrát” kialakítani, a szónak az antropológiában használatos értelmében, valami olyant létrehozni, ami képes nemzetek/etnikumok fölötti szolidaritást, és először gazdasági, majd politikai/intézményes, azután pedig társadalmi kohéziót és integrálódást közös alapon fönntartani. Az européer elit csupán a bővítés dinamikájára, egy pozitív utópia, de mégiscsak utópia – az Egyesült Európai Államok – jövőbe vetített, föltételezetten, önmagában megálló képzetére akarta bízni az integrációt, és ez illúziónak bizonyult. Bebizonyosodott, hogy nem mindenki – sőt, a többség egyáltalán nem – nyitott arra a projektre és projekcióra, melyet az egységes EU-imidzsét fölmutatva, mintegy önmagát beteljesítő víziót véltek, magától előállni, az elitek.

Úgyhogy a mai Európa nemcsak populista politikusok játékszere, a brexiteseké, a putyinista Orbáné, az autokrata Kaczynskié, vagy a demagóg Salvinié, és társaik hosszan sorolhatók, hanem a bukott “elitek temetője” is.

Igen, Európa története ismét a bukott elitek története, az elitek elbukták azt a kihívást, melyet az integrálódás jelentett, és ezért nem csak a populista (bal vagy jobboldali) politikai eliteket, hanem a tehetetlen értelmiségieket is történelmi felelősség terheli. Ők ugyanis nem tették meg azt, amit a kontinens társadalmai, mintegy magától értetődően elvártak tőlük, az EURÓPAI SZELLEM elterjesztését és elfogadtatását. Nem voltak képesek (esetleg föl sem vállalták) bizalmat kiépíteni az új intézményes struktúrák, a közösen építgetett épület körül, legitimálni az EU-s integrációt. Nagyon leegyszerűsítve, és zárójelbe téve azokat a lényegi vitákat, melyek az értelmiségi elittel kapcsolatosak, szempontomból legyen itt elég megjegyezni: az értelmiségi elitnek (az “írástudóknak”, hogy egy a viták során használt fogalmat fölemlegessek) a feladata, az ÁLTALÁNOS MORÁL, az egyetemes értékek nevében való föllépés, a részleges értékekből fölépülő, az emberiség szempontjait követő általános ethosz, divatos kifejezéssel promója.

Az a krízis, amely mára már az EU egységét, magyarán A létét fenyegeti nemcsak a demagóg politikusok, hanem az elitek (vagy K-K-Európában a “féltudású elit”? – ahogy Orbán Krisztián a fogalmat használja) tehetetlenségének a következménye is.

Hiszen nyilvánvalóan arra a bizonytalanságra és “bábeli zűrzavarra” játszanak rá az új populista, etno/nacionalista, és szélsőjobboldali, stb., mozgalmak, melyet az értelmiségi elit fönntartott. Arra a képtelenségre, hogy az elit nem tudta közérthetően megnevezni a közös értékeket – mindenekelőtt az EURÓPAI BÉKÉT, melyet az integráció lehetővé tesz és megvéd. És ha mégis közös értékekről beszélt, mint liberális demokrácia, emberi jogok, illetve jogállamiság, stb., képtelen volt lefordítani, érthetővé tenni a köznép számára, és végül elfogadtatni azt. Nem elég törvénykezni, a törvények általános szellemét általános ethosszal kell megerősíteni. És ez az értelmiségiek, az alkotók, a véleményformálók és influencerek legfontosabb feladata: legitimálni a jogi-intézményes rendszert, megtámogatni/elfogadtatni/megszerettetni a közös építményt.

Ennek elmulasztása mellett a törzsi morál megerősödése, reneszánsza, várható volt. Más kérdés, hogy szószólói maguk is együtt fognak bukni az EU-val, az elitek történelmi sírja közös, és talán az sem lesz ki virágot szórna a közös sírra. Egyáltalán nem azt akarom mondani a fentiekben, hogy a felelősség az EU-krízisért egyenlően oszlana meg, a populista politikai- és a tehetetlen értelmiségi elitek között: az egyik a fő előidézője a válságnak, a másik csak passzív aktorkodás. Mulasztása, hogy “nem orvosolta” azokat a bajokat, melyek nem ma kezdődtek, de amelyek kihasználásával a populista politikusok hatalomhoz jutottak. És ebben elöljárók az EU-ban a putyinista Orbán és tsai.

Miközben arról folyik most – Manfred Weber, minden bizonnyal következő EB-elnök, főszereplésével – álvita, hogy rúgja-e ki a Fideszt az EPP, a rossz már rég elkövettetett. És megjavíthatatlan az a mulasztás, amit a konzervatív pártcsalád elkövetett. Lassan oda jut az EPP, hogy itt nem Orbán menesztése a tét, hanem az, hogy egyáltalán, megmarad-e még a frakció, és lesz-e a legnagyobb pártcsalád az EP-ben?

Hogyan értelmezhető az, hogy nem az elkövető kell védekezzen/ magyarázkodjon az ellene fölhozott vádak miatt, hanem a “vádló” kér kihallgatást a vádlott otthonában (házhoz megy a pofonért), Weber nem erélyesen lép föl és fenyegeti Orbánt, hanem könyörög neki, engedményeket kér (és bizonyára még előnyökkel is kecsegtet), hogy ne hagyja el a frakciót, melyet megosztott, megalázott, mely ellen gyűlölet-kampányolt, stb.

Orbán majdnem meggyőzte a teljes európai politikai “felvilágot”, hogy Juncker megalkuvó (már a karaktergyilkosság személyes vonatkozását ne is írjam ide), és nem elég határozott, viszont Weber vizet sem vihet neki, amikor nagyon a populisták szájíze szerint játszik. Juncker EB-elnöksége utolsó órájában – amennyiben sikerül kompromisszumos megoldást találni a Brexitre, és erre most éppen van remény – egyféle hősként fog távozni, más kérdés, hogy csak a mellékes áldozatok csökkentésében jeleskedett. Weber, nem elég, hogy szélsőjobbra nyit, de orbáni ihletésre, és lényegében Putyin elvárásának és taktikájának megfelelően, választások előtt, minden valószínűség szerint, szétveri saját frakcióját. És nemcsak a “német ipari érdek” (tehát egy törzsi morál alapján konstruált képzeletben létező közösség értékrendje) a ludas Orbán EPP-ben való megtartásában (ami szemlátomást körvonalazódik), hanem egy újabb árulás, immár az EU közös értékrendje mellett, a konzervatív-keresztény-demokrata pártok értékrendjének a beáldozása is megtörténik.

De ne feledkezzünk meg az S&P frakcióról és Frans Timmermans hasonlóan engedékeny magatartásáról Dragneaval és tsaival szemben, ami viszont a szocialista frakciót fenyegeti, és ugyanez a krízis őrli a Guy Verhofstad vezette európai ALDE-t a román „partnerével”, Tăriceanuval kapcsolatban, aki szintén orbáni-putyini fordulatot vett. Nem állítom, hogy az itteni euroszkeptikus (lényegében orbánista-putyinista), populista politikusok hasonlóan tehetségesen dolgoznának az EU szétverésén, mint a budapesti romboló kiskirály, és hatalmuk sem akkora, mint Orbánnak, de kétségtelenül átálltak és követik az irányt, „ahogy lehet”, lépésről-lépésre. És ehhez csatlakoztak a Fidesz itteni fiókpártjai, az EU-ellenes hang képviselői, a rommagyar közösség irányában. Számomra úgy tűnik, ha Manfred Webert választják meg következő EB-elnöknek, az könnyen az utolsó mandátum lehet ezen a poszton, az EU-nak nem marad már következő öt éve. És hadd jegyezzem meg végül, hogy Kelemen Hunor, a Fidesz itteni fiókpártjának vezére, Josephe Daulhoz – az EPP elnökéhez – „levelét megírta”, amiben nem nagy meglepetésre arról beszél, hogy ellenzi a Fidesz kizárását, mert : ”… elmondtam, hogy Orbán Viktor, a Fidesz nem hajította a szemétbe (sic! – miért megtehette volna?) az EPP, az unió, az alapító atyák értékeit, nem EU-ellenes (holott vállaltan az – félős, hogy ezzel még megsérti Orbánt!), éppen ezért semmi nem indokolja a kizárását”. Lényegében – egyfajta poszt-modern jobbágy pozícióból, az underdog-helyzetéből, ő már „lement kutyába”, ahogy ex-spindoktora ajánlotta, és valószínű ott is fog maradni – azt üzeni Kelemen, hogy a rommagyarság érdeke az EU szétverése, és ez nem több és nem kevesebb, mint a „kisebbségi-ügy” elárulása, illetve egy populista-alt-right oltáron való föláldozása. Hát ezt támogatja az a rommagyar elit, mely ezt „képviseli”, vagy csak sunyít és érdekből/félszből, gyávaságból asszisztál. Így aztán egy elitellenes elit vezet nemcsak Magyarországon, vagy félig-meddig Bukarestben, hanem beállt a sorba a rommagyar elit is, és büszkén menetel a zsákutcában. Csakhogy mi – kisebbségi helyzetünknél fogva – hamarabb beleütközünk a falba, mint akiket utánozni próbál az elitellenes politikai elit, koppanásunk is fájdalmasabb lesz, mint vezéreink idolumainak, visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. Ma a kisebbik rossz talán, ha a Fidesz-fiókpárt nem éri el az 5%-os küszöböt a közelgő EP választásokon. Mert egy valamely szélsőséges, EU ellenes alt right frakcióban ülő, és Orbánnak bólogató képviselet a rosszabb: egy jogokat követelő, szavakban kisebbségi jogérvényesítést követő formáció számára, egyenesen megalázó (már, ha valaki nem vágyakozik programatikusan az underdog szerepre). És persze térdre kényszerít egy jobb sorsra érdemes kisebbségi társadalmat.

NYT: 100 év után ismét fenyeget a sovinizmus démona

1

Napjainkban a politikai közép gyenge és a szélek radikalizálódnak, akár csak egykor. Lendületbe jön az etnikai gyűlölettel teli nacionalizmus, populisták ülnek több kormányban is. Orbán Viktor fenyegető muzulmán hatalomátvételről beszélt és könyörtelenül hivalkodik a maga illiberális demokráciájával.

A világ éppen akkor ünnepli az első világháborút lezáró békeszerződést, amikor ismét terjed a földrészen a sovinizmus és az etnikai megosztottság démona és emiatt sokfelé komor hangulatot és bizonytalanságot érezni – írja a New York Times. A mai, liberális rendet az a szándék hozta létre, hogy megfékezzék nacionalizmust, a kérdés az, hogy fennmaradhat-e a liberális rend a történelmi emlékek halványultával?

Hiszen a fiatalabb nemzedékek immár nem tudják, milyen az ipari méretű mészárlás, ők a pénzügyi válsággal, a migrációval és azzal az érzéssel találkoztak, hogy az egyesült Európa nem teljesíti, amit megígért. Napjainkban a politikai közép gyenge és a szélek radikalizálódnak, akár csak egykor. Lendületbe jön az etnikai gyűlölettel teli nacionalizmus, populisták ülnek több kormányban is. Orbán Viktor fenyegető muzulmán hatalomátvételről beszélt és könyörtelenül hivalkodik a maga illiberális demokráciájával.

Ismerős az is, ahogyan romlik a politikai közbeszéd. A mai, párizsi ünnepségeken jelen lesz egy csomó olyan nacionalista vezető is, aki semmit sem szeretne jobban, mint szétszakítani az EU-t, így Putyin és Erdogan. A jelenlegi helyzet persze sokban más, mint az 1. világháború előtt, ám Timothy Garton Ash arra figyelmeztet, hogy a demokráciát és a békét sosem lehet biztosra venni. Viszont az is biztos, hogy a földrész már nincs a geopolitika középpontjában és ez szintén arra ösztökél, hogy erősítsék meg az integrációt.

Populisták széthúzásra ítélve

0

Ugyanis mindegyik a saját nemzeti céljainak a megszállottja, és ez igencsak megnehezíti számukra az együttműködést. Így például törésvonalak rombolják a bizalmat és a barátságot a magyar vezetés, illetve a szomszéd államok közt, ahol jelentős magyar kisebbség él, így főként Romániában, Szlovákiában és Ukrajnában.

Orbán és Salvini képével illusztrált kommentárjában a Financial Times azt jósolja, hogy a belső ellentétekre rámegy a populisták európai összefogásának kísérlete. Ezek az erők és az EU-ellenes nacionalisták, fenik a fogukat a jövő évi EP-választásra. Egyesek abban bíznak, hogy szétrobbanthatják az unió legintegrációbarátibb intézményét, elnyerve akár a mandátumok egyharmadát. Mások egyenesen abban reménykednek, hogy képesek lesznek megbénítani az egész liberális európai elit működését. Csakhogy melléfognak, mert egyre éleződnek a nézetkülönbségek saját soraikban. Ugyanis mindegyik a saját nemzeti céljainak a megszállottja, és ez igencsak megnehezíti számukra az együttműködést. Lásd az Osztrák Szabadságpárt és az olasz kormány vitáját a dél-tiroliaknak szánt osztrák állampolgárság kapcsán.

Ugyanilyen törésvonalak rombolják a bizalmat és a barátságot a magyar vezetés, illetve a szomszéd államok közt, ahol jelentős magyar kisebbség él, így főként Romániában, Szlovákiában és Ukrajnában. Megosztó Bannon felbukkanása is az európai szélsőjobbon. De mindettől függetlenül a szélsőséges radikálisoknak van adu a kezükben, mert amit üzennek a bevándorlásról, a nemzeti identitásról és az iszlám európai helyéről, az harsogó és egyszerű. Arra alapoznak, hogy sokan elégedetlenek az EU hiányosságai miatt. Odahaza a nacionalizmus folytán kerültek kedvező helyzetbe, ám ugyanez a nacionalizmus korlátozza eredményességüket az kontinentális színpadon.

Financial Times/Szelestey Lajos

 

Hol nyaralnak a populisták?

0

A szabadság legbiztosabb eltöltési módja, ha valaki nem kikapcsolódni megy külföldre. Így tett Orbán Viktor Tusványoson, ahol kifejtette álmát a jobboldali Európáról és annak a politikai elitnek a kudarcáról, amely nem védte meg a földrészt a bevándorlóktól. Szó sem volt nyaralásról, egyértelműen szolgálatba helyezte magát.

“Politikus! Mondd meg, hol nyaralsz, és megmondom, mennyire vagy populista.” Valahogy így lehet összegezni a Frankfurter Allgemeine Zeitung elemzését, amely a politikai vezetők üdülési szokásait összegzi, külön kiemelve, hogy a demagóg kaszt számára ez igencsak kényes kérdés.

Merthogy

sokat elárul róluk, hol és hogyan pihennek.

Egyrészt, hogy milyen emberek, tehát hogy a családjukkal utaznak-e el, sportolnak-e, másrészt pedig politikusként: azaz, hogy úgy élnek-e, ahogyan azt a polgároktól elvárják, meg lehet-e bízni bennük.

Különösen nagy figyelem övezi a jobboldali populistákat. Ők aztán mindenki másnál többet hajtogatják, hogy meg kell védeni a hazai lakosságot, illetve hogy milyen veszélyeket jelentenek az idegenek. A nyaralás ugyanis kiruccanás egy másik országba, éspedig abban a reményben, hogy ott barátságos lesz a fogadtatás. Vagyis

kötéltánc ez számukra, amely félre is sikeredhet.

A szabadság legbiztosabb eltöltési módja, ha valaki nem kikapcsolódni megy külföldre. Így tett Orbán Viktor Tusványoson, ahol kifejtette álmát a jobboldali Európáról és annak a politikai elitnek a kudarcáról, amely nem védte meg a földrészt a bevándorlóktól. Szó sem volt nyaralásról, egyértelműen szolgálatba helyezte magát.

E réteg számára az is bevett fogás, hogy odahaza tölti el szabadságát, mert ezzel mutatja, hogy nem ismer jobb helyet a saját országánál. Ezt a módszert követte Le Pen, Kaczynski, valamint Salvini is, igaz, nála belejátszhatott, hogy másutt nem kívánatos személynek nyilvánították. Mint Mallorcán, mert nem nézik jó szemmel, hogy mérgezi a nemzetközi légkört. Amire az osztrák FPÖ két prominens személyisége is meghívta Ausztriába. Ő azonban a végén otthon maradt.

A szélsőséges holland Wilders kismacskával fényképezkedett, mégpedig Szabolcsban, mert odavalósi a felesége. Nyírparasznyán találkozott a barátaival, köztük Bunyós Pityuval. Viszont a jobboldali-populista norvég Haladás Párt alelnöke, aki egyben halászati miniszter is volt, belebukott abba, hogy élettársával Iránba utazott, miután az asszony onnan származott el. Csakhogy megsértette a biztonsági előírásokat, mert nem szólt a kormányfőnek, ráadásul a szolgálati mobilt is magával vitte. Amúgy a párt nagyon nem helyesli, ha a befogadott menedékkérők visszalátogatnak egykori hazájukba.

Frankfurter Allgemeine Zeitung/Szelestey Lajos

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK