Kelet Európa, gazdasági világválság, és a populista autokraták

0
293
spp.ceu.edu

 A nagy gazdasági világválság 1929-ben okozott akkora sokkot az USA-ban mint amilyet a kelet-európai társadalmak elszenvedtek a rendszerváltás idején. Ezt a válságot kihasználva juthattak hatalomra a populista autokraták, akik a társadalom többségét kitevő “vesztesek” támogását – élvezik.

A Social Europe portálon Sheri Berman,  írt tanulmányt a kelet-európai autokrata rendszerek kialakuásáról. Berman tényekkel bizonyítja, hogy a sokk néhány kevésbé szerencsés kelet-európai országban még nagyobb volt mint a világválság idején.

Ma az egykori szocialista országok Kelet Európában gazdagabbak mint 1989-ben, de ehhez óriási áldozatokat kellett hozniuk. Csakhogy nem mindenkinek! A szocializmus idején Kelet Európa a világ legegalitáriusabb társadalmai közé tartozott, de az elmúlt 30 évben a társadalmi különbségek hihetetlen mértékben megnövekedtek.

A lakosság csaknem fele nyomorgott

1999-ben, a válság mélypontján a kelet-európai egykori szocialista országok népességének a 45%-a az abszolút szegénységi küszöb alatt vegetált. Ez annyit jelent, hogy egy napon 5 dollár 50 centből vagy kevesebből kellett kijönnie. A krízis következtében összeomlott a demográfia: minimálisra csökkent a gyerekszám, az ambiciózus fiatalok milliószámra vándoroltak ki Nyugat Európába vagy az Egyesült Államokba.

A legtöbb kelet-európai egykori szocialista ország embervesztesége nagyobb volt mint a háborúkban!

Nagyon sokan megírták azt, hogy a populista nacionalisták épp azért szerezhettek tömeg támogatást, mert meg tudták szólítani a “veszteseket”, akik nem tudtak alkalmazkodni a gyors változásokhoz.

A baloldali pártok a neoliberális gazdaságpolitika elszánt híveivé váltak a rendszerváltás után. Ezért hogyha hatalomra kerültek, akkor fájdalmas reformokat hajtottak végre. Épp ezzel hoztak létre olyan jelentős társadalmi csoportokat, amelyek vesztesnek érezhették magukat. Ez ad alkalmat arra a populista nacionalistáknak, hogy a problémákért a külföldet hibáztassák és különösen az Európai Uniót, amely támogatta ezeket a reformokat.

A neoliberális kapitalizmusnak ez a politikai következménye. A baloldali és liberális pártok nemigen álltak készen arra, hogy meghallgassák a vesztesek panaszait, és ezt tudták kihasználni a nacionalista populisták – állapitja meg Sheri Berman a Social Europe portálon.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .