Kezdőlap Címkék Pompeo

Címke: Pompeo

Pompeo pozitív befolyása

Kérem, itt a szokásos kávé mellett érdekes kísérletet javaslok: tegnap, ugye, arról beszélgettünk, vajon miről lehet majd szó Mike Pompeo budapesti tárgyalásain, és milyen eredményekkel járhatnak a megbeszélések – akkor azzal fejeztük be, hogy estére okosabbak leszünk. Jelentem: okosabbak is lettünk. Akkor lássuk, mennyire találtuk el a tárgyalások kimenetelét?

Bizony, ahogy elnézem, nagyon magas ám a találati pontosság. Tegnap úgy vettük, a tárgyalások négy fő pillére a Védelmi Együttműködési Megállapodás (Defense Cooperation Agreement), a BRUA-vezeték ügye, a fegyvervásárlási tender és az orosz-magyar illetve kínai-magyar viszony lesz. Ötödik fontos elemként még meg kellett említenünk Pompeo találkozóját a magyar civil szervezetek képviselőivel – mondjuk nagyot nem is lehetett tévedni, hiszen a hivatalos diplomáciai tájékoztatók alapján tudhattuk, miről lesz szó, bár a magyar és az amerikai külpolitika jelen állapotát tekintve bármikor előfordulhatott volna valamilyen váratlan, meglepő téma. Valamilyen fordulat, ami mindent megváltoztat.

Szerencsére Pompeo nem Trump, nem vezérlik hirtelen ötletek, így aztán minden a tervek szerint zajlott – mármint Pompeo tervei szerint, mert a magyar félnek jobban jött volna egy semmitmondóbb végeredmény. Így viszont az amerikai külügyminiszter elég markánsan jelezte, mik is hazájának szándékai a mi térségükben, és ehhez sokat nem szólhatott a magyar fél, maradt a kényszeredett mosoly és a bólogatás.

Moszkva és Peking nem fog tapsikolni, annyit már elöljáróban is mondhatok, bár ránk nézve Moszkva a veszélyesebb, mert ők vannak közelebb… de menjünk szépen időrendi sorrendben.

Pompeo külügyminiszter először a civil szervezetek képviselőivel találkozott – hangsúlyozzuk, hogy őket az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma hívta meg a találkozóra, nem ők hívták meg Pompeót, és ez lényeges mozzanat! – jelesül Pardavi Mártát, a Magyar Helsinki Bizottság társelnökét, Kapronczay Stefániát, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvezető igazgatóját és Léderer Sándor, a K-Monitor igazgatóját fogadta. Az elhangzottakról legjobb a Magyar Helsinki Bizottság közleményét idéznünk:

„A találkozón kiemelt figyelmet kaptak a jogállamisággal kapcsolatos aggályok és a civilek helyzete. Pardavi Márta többek között a hatalommegosztás és a független igazságszolgáltatás csorbításáról, a jogállamiságot gyengítő kormányzati intézkedésekről és azokról az elmúlt években elfogadott törvényekről beszélt a miniszternek, amelyek gyengítik a magyar demokrácia szilárdságát. Elmondta, hogy az utóbbi évek civilellenes kampányával és jogalkotási lépéseivel szűkül a különböző vélemények megjelenésének lehetősége, megbélyegzés és fenyegetés éri azokat, akik a kormányzatétól eltérő álláspontot képviselnek, illetve felszólalnak a jogállamiságért és az emberi jogokért.

Kapronczay Stefánia a független és sokszínű sajtó demokratikus fontosságáról beszélt. Szót ejtett a sajtószabadság korlátozásáról a folyamatos központosításon, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány létrehozásán, illetve a független sajtó jogainak korlátozásán keresztül. „Két okból különösen fontos ez – emelte ki Kapronczay. – Egyrészt a propagandamédia gyakran indít lejárató kampányokat azok ellen, akik a kormánytól eltérő álláspontot képviselnek. Másrészt a decemberben létrejött médiaholding különösen hatékony lehet a dezinformáció terjesztésében.” Kapronczay tájékoztatta még az amerikai külügyminisztert a Magyar Tudományos Akadémia függetlenségét érintő tervezett korlátozásokról, amelyek szintén veszélyeztetik a vélemények sokszínűségét.
Léderer Sándor a korrupció helyzetéről számolt be a találkozón. Kiemelte, hogy a mindennapi korrupció visszaszorításában történt ugyan előrelépés az elmúlt 10 évben, de a politikai korrupció átszövi az egész gazdaságot, és a társadalom is jelentős problémaként érzékeli. Ez nem csak a demokratikus értékeket erodálja, de sok esetben biztonságpolitikai veszélyt is jelent.

A találkozó létrejötte és a civil szervezetek véleménye iránti nyitottság ismét bizonyította, hogy az amerikai vezetés szövetségi kapcsolataiban is elkötelezett a jogállamiság értékeinek és a civil társadalom szerepének megvédésében. A civil szervezetek képviselői ma újra kifejezték, hogy ebben a küzdelemben fontos és megbízható partnerként lehet rájuk tekinteni.”

A teljes közleményt idézem, mert minden szava fontos. Pompeo tehát előbb megkérdezte, mi a baj, hol a baj – az nem biztos, hogy tud vagy akár csak akar is segíteni rajta, de a hivatalos, külügyminiszteri szintű találkozóra már úgy akart menni, hogy ezzel tisztában legyen.

Szijjártó csak a civilek után következett, Orbán pedig még később – ennek is van jelentősége.

Hogy valójában mi hangzott el a két külügyminiszter közötti tárgyaláson, arról természetesen csakis a tolmácsoknak, az FSzB-nek, a CIA-nek és az unokáinknak lehet tudomása – az unokáinknak azért, mert mire ők felserdülnek, talán feloldják a jegyzőkönyv titkosítását. A CIA-nak volt a legkönnyebb dolga, hiszen az amerikai tárgyaló fél pont az ő volt igazgatójuk, nekik majd megírja ő. Nekünk viszont most nem áll módunkban ismertetni a valószínűleg indulatoktól sem mentes diskurzust: be kell érnünk azzal, ami a sajtótájékoztatón elhangzott. De már az is mutatja, hogy a két fél álláspontja távol állt a tökéletes koherenciától.

Szijjártó azzal kezdte a mondandóját, hogy elkezdték újraépíteni a magyar-amerikai kapcsolatrendszer harmadik pillérét, a politikai kapcsolatokat. Ez annyiban hír, hogy tudomásunk szerint ezek a kapcsolatok nem szakadtak meg és senki sem rombolta le őket, tehát az „újjáépítés” nagyon szerencsétlen kifejezés a mostani folyamatra. De lássuk tovább a kormany.hu-t, ezt hogy magyarázza meg?

„A tárcavezető a Mike Pompeóval tartott közös sajtótájékoztatón kiemelte: a korábbi években is létezett a kétoldalú kapcsolatrendszer gazdasági és védelmi pillére, de a republikánus adminisztráció hivatalba lépése óta gyors javulásnak, újraépülésnek indultak a politikai kapcsolatok is, ezt mutatja az amerikai külügyminiszter mostani látogatása is.”

Ja, sehogy. Egyszerű udvariatlansági gesztus volt.

„A külügyminiszter kitért arra: Magyarország a külpolitikáját mindig a kölcsönös tiszteletre alapozta, és elvi kérdésnek tekintette, hogy megvétózzon minden európai döntést, amely az Egyesült Államok szuverén külpolitikai döntéseit bírálja. „A külpolitikánk lehetővé teszi, hogy őszinték legyünk” – mondta, hozzátéve, ezért megvitathattak olyan témákat is, mint az Oroszországhoz fűződő viszony, a kínai gazdasági térnyerés és a magyar-ukrán kapcsolatok. Azt is mondta: Magyarország részesedése az EU és Kína közötti kereskedelmi forgalomból 1,2 százalék, és képmutatás Magyarországot azért bírálni, hogy szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, miközben „üzletek köttetnek” Nyugat-Európa és Oroszország között. A két ország védelmi együttműködési kereteit rögzítő megállapodásról elmondta: 1997-ben kötötték, azóta megváltoztak a biztonsági kihívások, ezért modernizálni kell az egyezményt. A tárgyalásokat lezárták és a megállapodás szövegét a jövő héten az Országgyűlés honvédelmi bizottsága elé terjesztik – jelentette be. A tárcavezető hangoztatta: Magyarország megbízható védelmi és katonai szövetséges. Fontos tárgyalásokat folytatnak beszerzésekről is, és nemsokára a honvédelmi bizottsághoz fordulnak azzal is, hogy előrehaladott tárgyalások folynak a közepes hatótávolságú légvédelmi rendszerről – közölte.

Szijjártó Péter kitért arra: amerikai kollégája segítségét kérte, hogy az ExxonMobil mielőbb hozzon döntést, és kezdjék meg a kitermelést a romániai gázmezőkről, mert ezzel Magyarország előreléphet a gázbeszerzés diverzifikálásában. Magyarország együttműködése Kínával vagy Oroszországgal nem befolyásolja azt, hogy az ország megbízható szövetséges a NATO-ban. Az Oroszországhoz fűződő viszony miatt Magyarországot érő kritikákkal kapcsolatban kiemelte: nem magyar vagy közép-európai energiacégek építenek gázvezetéket a Gazprommal.”

Akkor most fordítsuk le magyarra ezt a sillabuszt. Konkrétan arról van szó, hogy Szijjártó, némi szemtelenkedés mellett, de azt közölte: minden lényeges kérdésben engedünk, ám továbbra is szeretnénk üzletelni Kínával és az oroszokkal, mert az nekünk fontos és vezetőink szeretik a sok pénzt. De engedünk minden másban, ha nagyon követelik, engedhetünk ebben is. Legalábbis megígérhetjük, de keresztben van az ujja, tehát nem számít, amit mond.

No jó, az világos volt, hogy szokás szerint azt fogjuk mondani Pompeónak, amit bárki másnak is szoktunk – tehát amit hallani akar – de mit mondott ő? Hát, azért az ő mondókájából látszik, hogy kaliberben is jóval nagyobb a mi kis külügyérünknél.

Ukrajna kapcsán azt mondta, nem szabad engedni, hogy Putyin kerítést húzzon barátok közé a NATO-ban. Az autoriter Oroszország sosem volt a barátja a kisebb nemzetek szabadságának és függetlenségének, ezt a magyarok történelmük folytán tudják. Ennek apropóján Kínára rátérve jelezte: nem látnák szívesen, ha a Középső Birodalom hídfőállást építene ki minálunk (szerencsére ez a veszély csakis a kormányzati kommunikációban fordul elő, abban is, mint „ígéretes lehetőség”, a valóságban nem), ugyanis „Peking kézfogása időnként kötöttségekkel társul, de olyanokkal, ami után Magyarország gazdaságilag és politikailag is adós marad.” Azt is mondta, Oroszország és Kína autoriter hatalmak, amelyek nem osztják a közös harcot a függetlenségért, a civilek pedig mindeközben nagy munkát végeznek a szabadság megőrzésében a nyugati világban, és Pompeo büszke az amerikai támogatásra. Bejelentett egy programot, amivel magyar gimnazisták egy évet tölthetnek amerikai családoknál, illetve a médiaösztöndíjakról és a hatóságok megerősítéséről is beszélt a korrupció elleni harc részeként. (Ez kötelező kűr minden diplomáciai tárgyaláson, bár a médiaösztöndíjak és a civilek védelme némi reményre adnak okot). De a kulcsmondat is elhangzott:

„Megerősítettük az eltökéltségünket, hogy pozitív befolyással éljünk a régióban”

Magyarul:

„Látjuk, mi folyik a külpolitikátokban és nem akarjuk hagyni.”

Mint az Index írja:

„Megkérdezték Pompeótól, hogy az Orbán Viktorral tartandó esti megbeszélésén szó lesz-e a sajtószabadságról, jogrendről, emberi jogi kérdésekről. Pompeo azt mondta, hogy „barátok között mindig beszélünk a fontos témákról, Amerika pedig mindig kiállt ezekért az értékekért.”

Hogy aztán este a Várban végül mi hangzott el közöttük vacsora közben vagy utána, mikor kettecskén kimentek a balkonra, a szabad ég alá (ahol nehezebb lehallgatni egy beszélgetést, bár távolról sem lehetetlen), mit mondott Pompeo négyszemközt Orbánnak, vállát lapogatva, azt nem tudjuk, de sejtjük.

Valószínűleg nem túl szép dolgokat.

Vagy ki tudja, de csodálnám, ha szerelmet vallott volna.

Hát, így járt nálunk Pompeo külügyminiszter.

És mi meg így jártunk vele.

AFP: Pompeo a keleti befolyás megszüntetését várja

0

„Ez a Magyarország nevű kicsi állam nagyon tudatosan köp a nyugati értékekre, a hagyományos partnerségekre, vagy a meglévő integrációs sémákra, mint a NATO. Nem látok esélyt arra, hogy az EU és az Egyesült Államok egyeztetni tudna Magyarország kérdésében, mivel Trump kapcsolatai a vezető uniós hatalmakkal, így Németországgal és Franciaországgal nem túl jók. Nem vagyok biztos abban, hogy Orbán nyíltan kineveti Pompeót, de abban sem, hogy túl komolyan veszi a látogatást” – idézte a francia hírügynökség Joerg Forbrigot, az Egyesült Államok Német Marshall Alapítványának szakértőjét.

A jelentés szerint Mike Pompeo amerikai külügyminiszter reméli, hogy az EU két legviszálykodóbb tagjánál, Magyarországon és Lengyelországban tett látogatásával némileg vissza tudja szorítani Oroszország és Kína térségben növekedő befolyását – állapította meg a francia AFP hírügynökség jelentése. Lengyelország erős kapcsolatokat akar az Egyesült Államokkal a szomszédos Oroszországtól tartva, ez az egyik oka annak, hogy Pompeóval közösen kétnapos konferenciát szervez a Közel-Keletről. Az azonban viszonylag csekély érdeklődést váltott ki, mert az európaiak rossznéven veszik Donald Trump elnök Iránnal kapcsolatos politikáját. Magyarország különösen mély aggodalmakat váltott ki a nyugati hatalmak között, minthogy Orbán Viktor miniszterelnök fokozódó tekintélyelvűséget mutat, és Vlagyimir Putyin orosz elnökkel haverkodik, és önkényesen alkalmazza a magyar vétójogot az unióban, noha az EU erősen aggódik Ukrajna miatt. Egy amerikai tisztségviselő szerint Pompeo felveti majd Amerika amiatti aggályait, hogy Magyarország támogatja a Török Áramlat gázvezetéket, hogy Moszkva finanszírozza a Paks II-t, és különösen amiatt, hogy az ország a kínai Huawei céggel állapodott meg a G5 hálózat fejlesztéséről, noha Washington a kínai távközlési óriást a globális biztonság aláásásával vádolja. A lengyel és a magyar jobboldali kormány azon kevés európai közé tartozik, amelyek dicsérték a Trump-kormányzatot, mert osztják a bevándorlással kapcsolatos kemény vonalát, azt, hogy dicsőíti a keresztény értékeket, és az EU-hoz hasonló multilaterális testületekkel szembeni ellenszenvét. A Trump-kormányzat az előző, Obama-kormánnyal ellentétben kezdetben üdvözölte az Orbán Viktorral való kapcsolatok ápolását, de mostanra fokozódnak Washingtonban az aggályok amiatt, hogy Magyarország nem közeledett az Egyesült Államokhoz. Tavaly Budapest azzal okozott csalódást Washingtonnak, hogy nem adott ki két fegyverkereskedőt. Emellett az amerikai nagykövet közbelépése ellenére a CEU-nak programjai jelentős részét Bécsbe kellett költöztetni. Az amerikai külügyminisztérium szerint Pompeo nem fog visszarettenti attól, hogy felvesse Orbánnak a fokozódó aggályokat. Emellett az amerikai külügyminiszter civil szervezetekkel is találkozik. Az idézett amerikai tisztségviselő vehemensen védelmezte a Magyarországgal fenntartott kapcsolatokat, azzal, hogy az Obama-kormányzat nem fordított kellő figyelmet Közép-Európába, miközben Putyin csak tavaly kétszer járt Budapesten. „Jelen kell lennünk, vagy veszítünk. Betöltik, illetve már be is töltötték a vákuumot, amelyet Amerika teremtett azzal, hogy nem mutatott kellő jelenlétet a térségben” – mondta az illető.

Pompeo a Huawei ellen mozgósítja szövetségeseit

0

Gondokat okozhat az USA és európai partnereinek kapcsolatában, ha Európában a Huawei technológiáját alkalmazzák – hangoztatta Mike Pompeo amerikai külügyminiszter Budapesten.

Ugyanezt az álláspontot akarja képviselni Pozsonyban és Varsóban is az amerikai diplomácia vezetője. Trump elnök szerint a Huawei nemzetbiztonsági kockázatot jelent, ezért a NATO tagállamoknak sem kellene alkalmazniuk a kínaiak technológiáját saját G5-ös rendszerük kiépítése során.

Mindez nemcsak Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában jelent gondot, ahova most Mike Pompeo külügyminiszter ellátogat hanem Európa leghatalmasabb országában, Németországban is. Berlinben komoly viták folynak arról, hogy az USA nyomására elálljanak-e attól, hogy a Huawei technológiát használják saját G5-ös rendszerük kiépítése során. Közben Pekingben egyértelműen jelezték: amennyiben az európaiak kizárják a Huaweit az 5G tenderekből – amerikai nyomásra -, akkor ennek hatása lehet az EU illetve Kína kapcsolataira is.

Az Egyesült Államok kémelhárítása szerint egyes Huawei chipekben kém programok rejtőzhetnek. Ez pedig problémát jelenthet a NATO államok katonai együttműködésében. Európában viszont sokan úgy vélik: az USA a nemzetbiztonságra hivatkozva akarja kiszorítani a kínaiakat a piacról, akik jobb technológiát kínálnak olcsóbban. Ebben a nem épp könnyű helyzetben kell dönteniük az európai kormányoknak a Huawei G5-ös technológiájának alkalmazásáról.

Az USA vissza akarja szorítani a kínaiakat és az oroszokat Európában – mondta egy magát megnevezni nem kívánó magasrangú külügyi tisztviselő Washingtonban a londoni Guardian tudósítójának. “Az elmúlt 15 évben elhanyagoltuk ezt a térséget. Ezért nyomulhattak be az oroszok és a kínaiak. Most robosztusabb amerikai jelenlétet akarunk!” – hangsúlyozta a magasrangú amerikai külügyi tisztviselő, aki a londoni Guardian tudósítójának beszélt erről Washingtonban Mike Pompeo külügyminiszter közép európai látogatása kapcsán.

Pompeo Budapesten – Déli kávé Szele Tamással

Kávézunk, mint minden délben és ma joggal lehetne elvárni, hogy Orbán Viktor tegnapi évértékelője kerüljön szóba, annak érdekes külsőségeivel és az utána rendezett tüntetéssel együtt – de azt már mindenki megírta, és ma fontosabb események is zajlanak Budapesten. Mi lehet fontosabb egy miniszterelnöki évértékelőnél? Az amerikai külügyminiszter látogatása.

Bizony, nem körülöttünk forog a világ, és ezt most elég alaposan tudtára is fogják adni a magyar kormánynak – de aki arra számít, hogy Mike Pompeo alaposan megfegyelmezi Orbán Viktort, megmenti a magyar demokráciát és este a „Csillagos-sávos lobogó” hangjai mellett rendezett tűzijátékkal ünneplünk majd, az bizony csalódni fog. Az amerikai külügyminiszter magyarországi látogatása egy körút része, tőlünk Szlovákiába megy, majd Varsóban csatlakozik Mike Pence-hez – nem direkt a mi kedvünkért néz be, hanem azért, mert amúgy is a környéken van dolga.

A látogatás céljáról nagyon sokat tudunk, tehát nem tudunk semmi biztosat:

elvileg az orosz energiafüggőség, a kínai Huawei állítólagos hírszerzési tevékenysége és a fegyverbeszerzés áll majd a tárgyalások fókuszában, ámde Pompeo napirendje mégis nagyon érdekes: ugyanis a tervek szerint

„Pompeo Orbán Viktorral nem, de Szijjártó Péterrel tart közös sajtótájékoztatót, mégpedig a Külgazdasági- és Külügyminisztérium Bem téri épületében. Pompeo ezt követően megy fel a Várba, hogy a miniszterelnökkel is tárgyaljon. Az amerikai külügyminiszter látogatásán találkozik majd legalább három olyan magyar civilszervezet – a Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és a Transparency International Magyarország – képviselőjével, amelyek rendszeresen bírálják a kormányt a szabadságjogok csorbulása és a korrupció elharapódzása miatt.” (444)

A programot pontosan nem ismerjük, de egyes forrásaink szerint Pompeo előbb találkozik a civilekkel, mint a miniszterelnökkel, ami lehet diplomáciai üzenet is, de lehet, hogy csak annyiról van szó, miszerint másképp nem érné el a repülőgépét – az viszont mindenképpen gesztusértékű jelzés, hogy erre a találkozóra egyáltalán sor kerül. Hogy mi fog elhangzani Pompeo és a civilek között? Azt megjósolni lehetetlen, de ne feledjük, nem egy csillogó tekintetű ifjú idealista tárgyal majd velük, hanem Donald Trump külügyminisztere, aki korábban a CIA igazgatója is volt, tehát ha vannak is céljai, azok konkrétak lesznek, nem elviek. Ettől még híve a demokráciának, hogyne volna az: csak afelől nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy a legfontosabb ebben a pillanatban az lenne számára, hogy a magyar demokráciát és jogállamiságot helyreállítsa.

Mi lesz a Védelmi Együttműködési Megállapodással?

Azonban akármiről is tárgyal majd velük, abban biztosak lehetünk, hogy Szíjjártóval a legtöbbet a BRUA-vezetékről fog beszélni – amint Orbán Viktorral pedig a DCA-ről és a tervezett amerikai légvédelmi rakétabeszerzési programról. A DCA nem más, mint a Védelmi Együttműködési Megállapodás (Defense Cooperation Agreement), és létrehozásának legfontosabb célja, hogy a több, mint 20 éve érvényben lévő, hazánk NATO-csatlakozása előtt kötött megállapodást szövetségesi kapcsolataink fejlődéséhez igazítva újítsuk meg. Hát ez egyszerű dolog, nem kell agyonbonyolítani – főleg, hogy nem csak minket kerestek meg amerikai részről ez ügyben már két éve, hanem Csehországot, Lengyelországot, Szlovákiát, Bulgáriát, Romániát, Észtországot, Lettországot, de még Litvániát is.

Csak ők aláírták.

Mi meg nem.

Orbán Viktor a világon mindennel magyarázta már, miért nem hajlandó Magyarország aláírni ezt a szerződést, amiben viszonylag ártatlan dolgok szerepelnek, olyasmik például, hogy ennek alapján hordhatnak fegyvert és egyenruhát az amerikai katonák Magyarország területén, és ez biztosítja az amerikai fegyveres erők által a hazánk területére behozott eszközök, berendezések és egyebek adó- és vámmentességét. Szóval, ez egy fontos, de nem harci ügyekre vonatkozó keretmegállapodás.

Mondta már Orbán, miszerint nem írhatjuk alá, mert „az európai uniós szabályok lehetetlenné teszik”. Érdekes, a többi aláíró számára ez nem jelentett nehézséget. Azt is mondta – érdekes fordulattal – miszerint „a Fidesz-képviselők egy csoportja ellenzi a DCA egyes pontjait, és mivel nincs hatalma e képviselőcsoport felett, nem tudja őket meggyőzni.” Hát, szegény, mintha nem lesnék még a gondolatát is, nem lenne teljhatalma, mintha okozhatna néki gondot bármiféle anyaszülte képviselő széles e Parlamentben, meg kell a szívnek szakadni az ő sanyarú sorsán… aztán előjött a farbával.

„Tavaly decemberben pedig három, a beszélgetés részleteit ismerő forrásunk szerint Orbán Viktor azt mondta David Cornstein nagykövetnek: olyan országot akar, mint Ausztria. Ausztria katonailag semleges, nem NATO-tagország.” (Átlátszó)

Tehát ki akarna minket léptetni a NATO-ból?

Arról azért nincs szó, és nagy szükségünk is van a védelemre – inkább lavíroz, helyezkedik, ugyanis Oroszországgal, valamint Kínával is kokettál, üzletelni mindenképpen akar velük, és a DCA aláírása jelentősen rontana a pozícióin. Főként Moszkvában. Hanem hát Orbán Viktor nem a legbátrabb ember, mert a múlt héten azt nyilatkozta:

„Magyarország NATO-tagállam és az Amerikai Egyesült Államok szövetségese. Erről a magyar emberek népszavazáson döntöttek. Magyarország kormányának továbbra is az a célja, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal fennálló szövetségesi kapcsolatát erősítse. Ennek szellemében készülünk Michael Richard Pompeo külügyminiszter úr budapesti látogatására.” (MTI)

Kötéltánc ez a javából, Moszkva, Peking és Washington között, nagy kár, hogy a páva nem tud kötélen táncolni: de még ma megtudjuk, mire jutnak egymással az illetékesek.

A legfontosabb téma a BRUA-vezeték lesz

A közvetlen jövőnk – és a külkapcsolataink, sőt a gazdaságunk – szempontjából is azonban a BRUA-vezeték kérdése a legfontosabb. Ennek a megépítését nevezik „függetlenedésnek az orosz földgáz-ellátástól”, és európai méretű hatásai lehetnek. Arról van szó, hogy nagyon nagy mennyiségű földgázt találtak a Fekete-tenger alatt – csak éppen nagyon mélyen van, az európai cégeknek nincs olyan technológiájuk, amivel ki lehetne termelni, az amerikaiaknak viszont van. Tehát a román állam a Neptun Deep nevű mező kitermelési jogát odaadta a Rompetrol nevű román vállalatnak, amelynek fő tulajdonosa az osztrák OMV, és az amerikai Exxon-nak, amely megfelelő technológiát tudott hozni a kitermeléshez. Az utóbbi években több mint 1 milliárd dollárt beleöltek a feltárásba. A kereskedelmi kitermelés valamikor 2020 környékén indulhatna.

Indulhatna, de csak akkor, ha lenne vevő a földgázra. Soha vissza nem térő alkalom volna, hogy akár egész Európát Oroszországtól függetlenül láthassuk el földgázzal, ám ehhez kell egy vezeték, amit azon államok román nyelvű nevének kezdőbetűiből, amelyeken áthalad – Bulgária, Románia, Magyarország, Ausztria – BRUA-vezetéknek neveztek el. Ennek magyar szakasza Csanádpalotánál lépne be az országba, és Mosonmagyórvárnál menne ki, vagyis két már meglévő áteresztőpontot kellene kibővíteni, és ezeket összekötni. Nem jó, hanem nagyon jó üzletnek tűnik, minden résztvevő számára, akkor is, ha Moszkva összevont szemöldökkel a TurkStream nevű vezetéket pártolja is, ami a Törökországon keresztül vezetett orosz földgázt vinné el a Balkánra.

Azonban gondok vannak

A magyar fél – annak érdekében, hogy nálunk és ne Ausztriában épüljön meg az elosztóközpont – meg akarja változtatni a vezeték nyomvonalát, de a román fél is változtatott a feltételeken: a bukaresti parlament

„2018 végén számos jelentős törvényt hozott a gázról, Offshore törvénycsomag néven. Egyrészt kötelezte a termelőket, hogy a Fekete-tengerből kinyert gáz legalább felét belföldön adják el. Másrészt hatósági árat szabott meg a gáznak. Harmadrészt felemelte a gázkitermelés adóját – egészen pontosan nagyobb bevétel mellé nagyobb adókulcsot rendelt.” (444)

A román fél ezt a törvényt szükséges belpolitikai gesztusnak tekinti, amivel a kormányzó szociáldemokrata párt, a PSD azt kívánja megmutatni a választóknak, hogy nem árusítja ki olcsón az ország természeti kincseit (hanem drágán árusítja ki), ugyanis Románia nincs nagyon rászorulva erre a gázkincsre – egyébként is sok földgázt termel, az ország szükségletének kilencven százalékát belföldön állítják elő. A magyar mesterkedés meg egyértelműen üzleti célú: nagy pénz volna az elosztás irányításában. Ehhez még vegyük az orosz nyomást is az ügyben és egyértelművé válik, hogy mi egy sokszereplős és hatalmas tétben játszott földgáz-üzletbe keveredtünk, aminek erős politikai vonatkozásai vannak. Pompeo ebben az ügyben azt akarhatja elérni, hogy Magyarország enyhítsen a feltételein, és a magyar befektetők jelentkezzenek a BRUA által szállított gáz második pótárverésére.

A Huawei esetleges bojkottja már sokkal kevésbé jelentős,

mint a rakétabeszerzési pályázat: a NATO vezető körei némi joggal orroltak Magyarországra amiatt, hogy a mostani hadseregfejlesztést mindez idáig nem amerikai forrásokból oldották meg. Szóba kerülhet még az Ukrajna NATO-tagságának blokkolásában játszott magyar szerep is, ez ügyben viszont nehezen hinném, hogy engednénk, ugyanis ennek kardinális jelentősége van Moszkva számára.

Hát kérem, ezekről mind szó lehet ma Pompeo látogatása alkalmából, és nyilván minden egyébről is – de sajnálattal kell mondanom, hogy a magyar demokrácia állapota vagy a korrupcióellenes harc most nem központi témája az amerikai diplomáciának, ezen a téren csak a nagyon naivak és optimisták számítanak előrelépésre.

Bár, ki tudja?

Este mindenképpen okosabbak leszünk.

BuzzFeed.news: Pompeo útja

0

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter közép-európai utazást fontolgat, és külügyminiszterként ez lenne az első ilyen útja – jelentette az amerikai portál. Hozzátette: ha lesz ilyen út, akkor azt jelezheti, hogy a Trump-kormányzat élénkíteni akarja a kapcsolatait azokkal az államokkal, amelyek nem állnak viszályban az EU-val.

Pompeo útja Szlovákiába vezethet február 15-én, a lemondott Wess Mitchell miniszterhelyettes utolsó munkanapján. Előzőleg az amerikai miniszter 13-14-én várhatóan külügyminiszterekkel találkozik Lengyelországban egy kétnapos rendezvényen, amelynek vendéglátója az Egyesült Államok. A miniszterek tanácskozásáról Pompeo már korábban is szólt, és s várakozások szerint részt vesz rajta.

A szlovákiai látogatás célja az lenne, hogy hangsúlyozza: az Egyesült Államok nagyra értékeli Közép-Európa egészét, nem csak Lengyelországot – mondta a portálnak egy jól tájékozott illető. Szlovákia is Közép-Európában van, de Lengyelországtól és Magyarországtól eltérően nem csapott össze olyan komoly mértékben az EU-val a jogállamiság kérdéseiben.

A jelentés emlékeztetett rá, hogy Pompeo tavaly némi megdöbbenést váltott ki, amikor Brüsszelben a szuverenitás tiszteletben tartásának fontosságáról beszélt, és ezt sokan Magyarországnak és Lengyelországnak tett gesztusként értékelték. „Az út célja, hogy megmutassuk: az Egyesült Államok hatékonyan el tudja kötelezni magát az Európa-párti közép-kelet-európai kormányok mellett is, nem csak az EU-ban bajt keverők mellett” – mondta az idézett nyilatkozó. A cikk szerzője szerint egy ilyen üzenetet különösen üdvözölne Európa egy olyan időpontban, amikor közeleg a brexit, és Trump elnök célzott arra, hogy fontolgatja a NATO elhagyását.

Egy másik forrást idézve azonban a portál azt írta, hogy a szlovákiai látogatás egyelőre opció, döntés még nincs. A BuzzFeed hozzátette: egy szlovákiai látogatás azt jelezhetné, hogy a Trump-kormányzat barátilag akarja kezelni Európa egészét. Erre utal az is, hogy a varsói miniszteri találkozó témáját megváltoztatták: az eredeti tervek szerint az az Iránnal szembeni fellépésről szólt volna, de ezen Európa nagy része nem akart részt venni. Az új téma a Közel-Kelet, amely várhatóan nagyobb részvételt vonz.

Az utazás mindemellett jelezheti azt is, hogy az Egyesült Államok Közép-Európával a Mitchell kijelölte úton akar tovább dolgozni. Mitchell tevékenységének középpontjában Közép-Európa állt: változtatott az Obama-kormány politikáját, amely gyakorlatilag nem tartott fenn kapcsolatot Orbán Viktor kormányával, emellett Mitchell a régióval közös érdekekre koncentrált, mert ezt rendkívül fontosnak tartotta az Oroszországgal szembeni fellépés szempontjából.

A Mitchell-vonal folytatásának első jele a cikk szerint az volt, hogy Pompeo telefonon beszélt Orbán Viktorral, és megvitatták „az amerikai-magyar stratégiai kapcsolat, ezen belül a bilaterális katonai kapcsolatok erősítésének fontosságát”. Az értesüléseket az amerikai védelmi minisztérium nem erősítette meg, azzal, hogy majd lesz hivatalos bejelentés.

Ara-Kovács Attila

Pompeo: Kína a fő ellenfél

0

Az Egyesült Államok külügyminisztere azzal vádolta meg Kínát, hogy az nem tartja be a nemzetközi jogszabályokat. Ez meglehetősen ironikus hiszen Donald Trump elnök az, aki az America First elv alapján megsérti a nemzetközi jogszabályokat. Pompeo elsősorban a szellemi tulajdon ellopásával vádolta meg a kínaiakat, akik előszeretettel koppintják le a külföldi termékeket, hogy aztán saját áruként adják el miközben nem fizetnek szabadalmi díjat.

A kínaiak adósság csapdába ejtik a gyanútlan afrikai és latin-amerikai országokat. Pompeo szerint a kínaiak gyors előrenyomulása Afrikában és Latin Amerikában azzal jár, hogy az ottani országok teljesen eladósodnak és így függő viszonyba kerülnek Pekingtől. Azt nem tette hozzá az amerikai diplomácia vezetője, hogy Afrika és Latin Amerika államai épp azért fordultak Kínához, mert a nyugati nagyhatalmak – élükön az Egyesült Államokkal – ugyanezt a módszert alkalmazták.

Trump elnök Argentínában a G 20 csúcstalálkozó keretében cserél eszmét legközelebb Hszi Csinping elnökkel. Ha nem sikerül megállapodni, akkor újabb amerikai szankciók jönnek – fenyegetőzött már jó előre az Egyesült Államok elnöke. A világ két legnagyobb gazdasági erejének összecsapása az egész globális gazdaság egyensúlyát fenyegetheti- erre hívta fel a figyelmet a Nemzetközi Valutaalap. Sanghajban a jövő héten nyílik a nagy import expó, melyet személyesen Hszi Csinping elnök nyit meg. Magyarország is a díszvendégek között lesz – éppúgy mint Németország vagy Oroszország. Az USA nem lesz jelen Sanghajban mint díszvendég, mert Donald Trump szankciói súlyos gondokat okoznak a világ második legnagyobb gazdaságának, Kínának.

Pakisztán hisz Szaúd Arábiának – 6 milliárd dollárért

0

“Pakisztán kétségbeejtő helyzetben van. Ha nem kapunk pénzt az IMF-től vagy valamilyen baráti államtól, akkor fizetésképtelenség fenyeget bennünket!”- nyilatkozta a nemrég megválasztott kormányfő a Middle East Eye portálnak. Imran Khan nem a levegőbe beszélt: Pakisztán pénzügyi helyzete katasztrofális. Ráadásul az IMF-hez nem fordulhat. Erre Mike Pompeo amerikai külügyminiszter figyelmeztette az új miniszterelnököt Iszlamabadban. Miért nem?

Pakisztán legnagyobb hitelezője Kína. Az amerikaiak azt gyanítják – minden bizonnyal joggal -, hogy Pakisztán az IMF-től szerzett pénzt egyből átutalnák Kínának az adósság törlesztése címén. Csakhogy most Amerika kereskedelmi háborút folytat Peking ellen. Ezért Pompeo kerek-perec megmondta: megakadályozzuk az IMF hitelt Pakisztánnak! Ki képes dollár milliárdokat kölcsön adni abban a biztos tudatban, hogy nagy valószínűség szerint sosem látja viszont a pénzt? Szaúd Arábia trónörököse. Aki épp mostanra hívta össze a világ pénz embereit, hogy támogassák hazája nagyravágyó programját. Mohamed bin Szalman rosszul időzített: ellenfelének meggyilkolása Szaúd Arábia isztambuli konzulátusán, csoportos lemondási hullámot indított el Nyugaton. Ámde Imran Khan közölte : ő mindenképp jelen lesz a tanácskozáson Szaúd Arábiában. Ahol azután együtt fényképezkedett Szalman királlyal és kedvenc fiával a trónörökössel. Akinek véres a keze. viszont átnyújtott egy hatmilliárd dolláros csekket. Ennyiért nagyon sok mindent hajlandóak elhinni az emberek. Különösen hogyha egy 200 milliós csőd szélén álló állam, Pakisztán frissen megválasztott kormányfőjéről van szó …

Egymásra vár az USA és Észak-Korea

0

A CNN szerint egy magát megnevezni nem kívánó magasrangú amerikai illetékes beszélt a hírtelevíziónak arról, hogy akár már az idén sor kerülhet egy újabb amerikai-észak-koreai csúcstalálkozóra.  Hírek szerint Észak-Korea amerikai kezdeményezésre vár, az USA pedig arra, hogy megkezdődjék a koreai félszigeten az atomfegyverek felszámolása.

 

Washingtonban sokan úgy vélik, hogy Trumpnak azért volt sürgős a csúcstalálkozó Kim Dzsongunnal, mert novemberben választások lesznek az Egyesült Államokban.

A diplomáciában ugyanis eddig Trump nem sok sikert tudott felmutatni, ugyanakkor megállapodott a korábban általa csak a gonosz szimbólumának titulált Észak-Korea diktátorával.

Egy újabb csúcstalálkozó kilendíthetné a holtpontról az USA és Észak-Korea viszonyát, amelyet hátrányosan érintett a menetközben nyilvánosságra került ENSZ-jelentés, amely szerint Phenjan folytatja nukleáris és rakétaprogramját. Egyáltalán nem állt le a nukleáris és rakétafejlesztési program a világtól elzárkózó nemzeti kommunista államban – állapítja meg az ENSZ Biztonsági Tanácsának jelentése. Pedig Kim Dzsongun azt ígérte Donald Trumpnak Szingapúrban, hogy felszámolja a nukleáris fegyverzetet és leállítja az interkontinentális rakéták gyártását. Cserébe az amerikai elnök a kilátásba helyezte az ENSZ szankciók feloldását.

Észak-Korea szisztematikusan megsérti az ENSZ szankcióit, amelyek így nem érik el a kívánt hatást – állítja az ENSZ BT jelentése.

Tilalom van a vas és a szén exportjára, de Észak-Korea az embargót kijátszva célba juttatja a szállítmányokat, és ebből jelentős bevételre tesz szert. Ráadásul fegyvereket is exportál, maximális mértékben sértve ezzel az ENSZ szankcióit.

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter bírálta Észak-Koreát, de optimizmusát fejezte ki a jövőt illetően. Hangsúlyozta:

folyamatosan nyomás alatt kell tartani Észak-Koreát, ha a világ azt akarja, hogy Kim Dzsongun teljesítse az ígéreteit.

Pompeo bírálta Oroszországot, mert lehetővé teszi Észak-Koreának az ENSZ szankciók kijátszását. Különösen az zavarja az amerikai külügyminisztert, hogy Phenjan továbbra is exportál munkásokat Oroszországba, akik szinte rabszolgaként dolgoznak külföldön. Bérüket az állam vágja zsebre, és ők csak annyit kapnak, amennyi a megélhetésüket fedezi. Ri Yongho észak-koreai külügyminiszter is aggodalmának adott hangot mondván, hogy az Egyesült Államok semmit sem tett a szankciók enyhítése érdekében.

Donald Trump és Kim Dzsongun júniusban találkozott Szingapúrban. Azóta annyi történt, hogy Amerika leállította a nagy hadgyakorlatokat a térségben. Észak-Korea megsemmisítette fő atomkísérleti telepét, és visszaadta Amerikának azoknak a katonáknak a holttestét, akik még a koreai háború idején (1950-53) veszítették életüket.

Koreanapló 10. – Ma sem unatkoztunk, sem én, sem az ország

Reggel kilenckor Pompeo már itt volt, fogadta őt Mun elnök is, majd tárgyaltak a külügyminiszterünkkel, és ide utazott a japán külügyminiszter is, természetesen vele is.

A téma nem volt túl bonyolult, ki fizeti a révészt, azaz milyen arányban álljuk Észak denuke költségeit.

Én ekkor még a második kávémat ittam, szopogattam a kollagén zselémet, és éreztem, hogy ma sem fogok fázni, konstans 28 fok van a lakásban.

Közben véget ért az önkormányzati választás Koreában, elsöprő többséggel nyert a kormánypárt, a nagy városok közül mindössze egyben, Deguban lett ellenzéki, konzervatív polgármester. Kis településekből kettőt tudtak megszerezni, ami gyakorlatilag egyenlő teljesítmény a nullával.

A konzervatív párt rendkívül rosszul taktikázott, gyakorlatilag nem tettek mást Mun kormányalakítása óta, mint ellehetetlenítették a parlamenti munkát, és kritikán aluli módon fejezték ki a nemtetszésüket mindennel szemben, amit a kormány véghezvitt. Azt nem tudjuk, hogy ők mit tettek volna, illetve dehogynem, ezek voltak hatalmon közel tíz évig, hogyne tudnánk. A névváltoztatás önmagában nem változtatja meg a pártot ugye.

Lényeg, hogy a konzervatív párt vezetője lemondott, a másik ellenzéki, közép-konzervatív párt vezetője is, a szöuli polgármesterjelölt pedig sértődötten közölte, hogy akkor ő visszamegy Amerikába. Jó utat kívánunk neki, nem jó politikus, nem is ismeri igazán Koreát, negyven múlt, mikor idejött, alapvető dolgokkal sincs tisztában, és nem volt karaktere, nem képviselt semmit egyértelműen, csak valamiért ő is vágyott a politikai hatalomra és a vagyon után, van ilyen.

Aztán főztem ebédet, megetettem a férjem és a gyereket, ők mentek a dolgukra, én pedig nekiláttam ráncba szedni a lakást, amúgy alaposan. Mostanában nem fürdetem hetente a virágokat, meleg van és folyamatosan nő a páratartalom, szükségtelen. Viszont ma az is megvolt, elmostam az alattuk lévő víztartókat, ajtókat, ablakokat, ágyat, polcokat, mindent. Folyt rólam a víz, felkötöttem a hajam is, közben fél füllel figyeltem a híreket, úgy tűnik, nem lesz több amerikai-déli közös hadgyakorlat, és Trump tegnap a Fox News-nak adott interjújában is azt mondta, haza szeretné vinni záros határidőn belül a katonáit innen. Erre a jelenlegi kormány nem reagált rosszul, a hadgyakorlatok beszüntetésével egyetért, az nekünk is felesleges pénzkidobás, ugyanakkor most fegyverkezés lesz, és nem Észak miatt, sokkal inkább kiegyenlítendő Japán és Dél-Korea közt a hadi különbséget, just in case.

Ma Pánmundzsamban is nagy erőkkel folytak a tárgyalások, északi és déli katonavezetők közreműködésével. Lesz katonai forródrót is, meg állandó kapcsolat, és felszedik az aknákat a DMZ-ből, sok hasonló dologban állapodtak meg, manapság Pánmundzsam olyan forgalmas hely lett, mint a szöuli főpályaudvar.

Pompeo a jövőhéten Pjanjángba utazik, lassan oda is költözhet szegény, annyit jön-megy, de hát dolga van, el kell induljon az atomfegyver mentesítés Északon, mert, hogy a főnökét nominálták a béke Nobel-díjra.

Nekünk meg tulajdonképpen teljesen mindegy Trump motivációja, az általa elérhető eredmény a fontos, az pedig a béke, a nyitott határok, a prosperitás Északon is, Délen is.

Közben visszapakoltam a növényeket a helyükre, az azálea ismét virágbimbókat hozott, mi több, a ciklámen is, ami ismereteim szerint egy évben egyszer virágzik télen, de ez most nyáron fog, sebaj. Az orchideagyerekeket csoportosan tettem, mert őket gyakrabban kell spriccelni, lassan egész óvoda lesz itt, fideszesek a növényeim, szaporodnak, ráadásul önmagukat reprodukálják, idegen faj szóba sem jöhet, te jó ég, még viccből is rossz leírni.

Megtudtam, hogy a minimálbér körül is van vita, emelték ugyan, öt éve először, de a munkások többet szeretnének, a munkáltatók meg kevesebbet, business as usual.

Kim Dzsong Un újságjában ma is az volt az attrakció, hogy nem lesz több hadgyakorlat Délen, és, hogy Kim leszereli az atomfegyvereket a nép jóléte érdekében. Nyilván saját magát is beleérti a népbe, de ez nem baj, ha az eredmény megfelelő lesz.

Este már csak zuhanyoztam, és ettem egy kis hideg tofut, vagy nem is ettem, nem tudom, melegem volt nagyon, arra emlékszem.

Borús az ég, opálos a fény, olyan monszunszerű, pedig hol van az még.

Meghívtak szombaton áfonyát szedni, még sosem láttam áfonya növényt, csak a termését ismerem, biztos jó buli lesz, sokféleképp el tudom tenni.

Aztán megjött a gyerek, nemrég a férjem is, helyreállt a világ rendje, tiszta a lakás, alakul a béke, lemondtak az alkalmatlan politikusok, nem is volt rossz nap ez a mai.

 

Egy 7, 1 hét, egy hét – Ott, ahol a párt szakad

  • Dúró Dóra hiába közölte, hogy marad a Jobbikban, mert számára fontos a párt, már késő volt: a frakció és az elnökség is úgy döntött, hogy a továbbiakban nem számít rá.

  • Rónával egy ikon távozott Schiffer András egykori pártjából, melynek romjain hovatovább csak a Szél Bernadettel szimpatizálók maradnak.

  • A hét legfontosabb belpolitikai eseményére nem Magyarországon, hanem Washingtonban került sor.

Ez a hét megint nem az ellenzéké volt. A Jobbik kizárta a párt parlamenti frakciójából Dúró Dórát, és felszólította, hogy adja vissza képviselői mandátumát. Dúró, lapzártánkig legalábbis, erre nem volt hajlandó, így az ügynek nyilván még lesz folytatása.

Dúró Dórát több jobbikos vezető is pártjuk egyik legnépszerűbb politikusának tartja,

és emiatt sajnálják is, hogy nem dönthettek másképp. A Jobbikból évekkel korábban már eltávolított Novák Előd feleségének egyetlen bűne – legalábbis a Jobbik szempontjából – az volt, hogy a Jobbik-frakció egyetlen tagjaként az elnökválasztáson alulmaradt és emiatt új platform létrehozásán ügyködő  Toroczkai Lászlóval tartott volna.

A Jobbik elnöksége azonban nem díjazta Toroczkai platformalapítási törekvéseit, közölték, hogy ez ellentétes az alapszabállyal, és fegyelmi eljárás indul vele szemben. Amikor ezt követően Dúró Dóra közölte, hogy marad a Jobbikban, mert számára fontos a párt, már késő volt: a frakció és az elnökség is úgy döntött, hogy a továbbiakban nem számít rá.

Az LMP házatáján sincs ok az unalomra. Róna Péter bejelentette, hogy szakít a párttal A közgazdászprofesszor az LMP politikai mindennapjaiban az utóbbin évben már nemigen vett rész, távozása tehát inkább szimbolikus jelentőségű  – annak viszont igencsak erős. Rónával egy ikon távozott Schiffer András egykori pártjából, melynek romjain hovatovább csak a Szél Bernadettel szimpatizálók maradnak.

Szél Bernadett, MTI Fotó: Bruzák Noémi

Érdekesség egyébként, hogy

sorra kapják a fegyelmiket azok az egykori LMP-s képviselőjelöltek, akik a választási kampány során visszaléptek más ellenzéki pártok jelöltjei javára.

Ez a persze csak azok számára meglepő, akik komolyan vették, hogy lehet más a politika, azaz, az LMP által (is) támogatott összefogás.

A Momentum sem úszta meg távozás nélkül. Bár a párt jelenleg távolról sem annyira jelentős, mint az előbb említett két másik – azok sem túlságosan izmosak, és a jövőbeni kilátásaik sem túl bíztatók– de vélhetően Fekete-Győr András pártjából is távoznia kell egy embernek. Galgóczi Péterről van szó, akinek a fegyelmi eljárás lefolytatása után azért kell majd mennie, mert a választási kampányban Pest megye 11. számú választókerületében visszalépett az MSZP-Párbeszéd közös jelöltje, Kücsön Sándor javára.

A visszalépéssel akkor nem volt baja a Momentumnak, mint március végén kelt közleményükben írták, „A visszalépést a Momentum vezetősége is támogatja, és kiáll Galgóczi Péter döntése mellett. A Momentum vezetősége ismét leszögezte: mindent megteszünk a kormányváltásért, és addig fogjuk ütni a rendszert, amíg össze nem roppan.”

Ez volt március végén, de most már június eleje van, és Galgóczi ellen eljárás zajlik a párton belül – ha az ügyét vizsgáló grémium úgy dönt, ki is zárhatják a Momentumból.

A hét legfontosabb belpolitikai eseményére mégsem Magyarországon, hanem Washingtonban került sor – Szijjártó Péter ott találkozott ugyanis amerikai kollégájával, Mike Pompeoval.

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert Washingtonban, (MTI/EPA/Jim Lo Scalzo)

A találkozás magyar szempontból nagy diplomáciai sikernek számít, hiszen

2010 óta ilyen szinten nem fogadtak magyar politikust az Egyesült Államokban, nem is szólva egy esetleges Orbán-Trump találkozóról.

Pedig ez utóbbi lenne Orbán Viktor álma, hiszen ezzel olyan politikusnak tűnhetne, akivel Trump elnök és úgy általában az amerikai politika is számol.

És bár a mostani külügyminiszter találkozó bíztató jelnek mondható, elbizakodottságra nincs ok. A két ország ugyan hagyományosan jó viszonyt ápol egymással – ezt egyik fél sem szokta kifelejteni a közleményeiből –s Magyarországot megbízható NATO szövetségesnek tartják, ám sok megoldatlan probléma van, amelyek nehezítik Orbán számára, hogy az épp regnáló amerikai elnökkel találkozhasson. Most épp a Stop Soros törvénycsomag és a CEU körüli méltatlan huzavona az ütközőpont, nem mellesleg pedig a mindkettővel összefüggő emberi jogok helyzete Magyarországon, különös tekintettel a civil szervezetek kormányszintű vegzálására, valamint a sajtószabadság kérdésére. E két utóbbira az amerikaiak hagyományosan és különösen kényesek.

Pompeo és Szijjártó találkozója után nem volt közös sajtótájékoztató, közlemény azonban igen. A magyar fél beszámolójából kimaradt, hogy az amerikaiak nyomatékosan figyelmeztették Szijjártón keresztül a magyar kormányt a Putyinnal való barátkozás veszélyeire, és arra, hogy mennyire aggódnak a civil társadalom elleni támadások miatt. E két utóbbi gondolat nem szerepelt a magyar változatban – tálán a kormány, és hű fegyverhordozója, a  Magyar Távirati Iroda, nem akarta ilyen szomorú megfogalmazásokkal beárnyékolni a magyar emberek egyre derűsebbnek mutatott mindennapjait.

Ettől eltekintve még minden lehet, ha Trump elnök hajlandó találkozni az észak-koreai vezetővel – és most megint úgy néz ki, hogy június 12-én összefutnak Szingapúrban – akár még az is előfordulhat, ami ma nem látszik nagyon valószínűnek, hogy egy nap Orbán Viktor is meghívást kap a Fehér Házba.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK