Kezdőlap Címkék Pávatánc

Címke: pávatánc

Szuverén

Falusi Tamas
-
0
Szuverén

Mint azt tudjuk, a superanus középkori latin szó felsőbb valakit, azaz uralkodót jelent, ez módosult aztán a franciában souverain-re.

Aki uralkodik, legyen király, császár, törzsfőnök, pápa, sah, első titkár, TSZ elnök, családfő vagy bárki, az adott területen senkinek nem a beosztottja, tehát – lévén nevéből következően szuperember – mindenki felettese.

Persze csak a számára rendelkezésre álló valamely egység korlátain belül. Eggyel magasabb szint mindig létezik, hiszen még a királyok meg a császárok is alárendeltek, mivel hatalmukat a Jóistentől kapták, pont úgy, ahogyan Orbán Viktor. Igaz, utóbbi nem genetikailag, hanem a nép közbejöttével, ám mivel az Úr akarata ellenére nem történhet a Világegyetemben semmi, nyilvánvaló, hogy egyetért vele. Hogy a Gyurcsány miniszterelnökségével öt hosszú éven keresztül értett egyet az Úr, csak valami tévedés lehet.

Az ellenzék által preferált, úgynevezett „demokráciák” ennél sokkal rendetlenebb valamik, azokban sem Jóisten, sem szuverenitás, ráadásul általában megbeszélik egymás között a dolgokat, mindezek csimborasszójaként nem elítélni akarnak, hanem megérteni.

Semmit nem tiltanak, ami nem káros a többieknek, még akkor sem, ha az szokatlan, kisebbségi, esetleg nem korrelál a Bibliával (Jézus!).

Ezeket arrafelé nem tekintik bűnnek, de még csak hibának sem, vagyis az ilyesmi a tiszta konzervativizmus szerint csak ellenzéki vircsaft, ballibsi egyenlősdiség, hatványozott fertő, megengedhetetlen engedékenység, satöbbi.

Halvány mentségükre legyen mondva a demokráciáknak, hogy az igazi bűnt, azaz azt, ha valami valakinek tényleg káros, ők sem tolerálják, csak náluk sokkal kevesebb sorból áll a „Bűnök” nevű lista, mint a vallással súlyosbított, ezért a jó erkölcsre különösen kényes, ergo kötelezően, sőt elkötelezetten agresszív országokban. Utóbbiak esetében „Ország” alatt természetesen a helyi kakas értendő. A kakas agresszivitása mindkét irányban működik: más országokkal szemben is, meg saját polgárokkal szemben is. A megvédendőket meg kell védeni.

A Föld nevű bolygó túl nagy ahhoz, hogy egy ember uralni tudja (még a spanyol meg brit uralkodóknak sem sikerült), bolygónkon tehát abszolút szuverén nem létezik, kizárólag relatív szuverének handabandáznak világszerte, helyi kakasok garmadája a kisebb-nagyobb szemétdombokon.

Köztük szétszórva a demokráciák. Minden országra mondható, hogy minél nagyobb a demokrácia, annál kisebb a szemétdomb, amelyen a helyi kakas parádézhat, és van olyan is, ahol egyáltalán nincs szemétdomb, mert a szemetet feldolgozzák és/vagy elégetéssel hasznosítják. Ilyen helyen persze kakas sincsen, mert a rendszer anélkül is működik.

Egy adott szemétdomb egy adott kakasé. Mindegy, hogy választott uralkodó, vagy származás jogán lett azzá, ha nem kötik a kezét fékek és ellensúlyok, valamint általa módosíthatatlan törvények, akkor azt csinál, amit akar.

Ebből a szempontból a kétharmaddal megválasztott Orbán Viktor kies hazánk abszolút szuverénje. Vigyázat, az európai királyok nem azok! Egyáltalán nem. Hja, kérem, arrafelé demokrácia van, amely nem ismeri a fogalmat, még a brit királyi pereputty is csak pitykék sora a brit mentén, meg is hökkennének az ottaniak, sőt még be is dühödnének piszkosul, ha valamely pimf miniszterelnököcske megpróbálná lenyúlni és pártszervezetté degradálni a fékeket és ellensúlyokat, vagy pártmédiává tenni a rengeteg közpénzt elnyelő közmédiát, esetleg (horribile dictu!) módosítani akarná a meglévő demokráciát! Úgy rúgnák ki egy pillanat alatt, hogy pislogni sem volna ideje!

Orbánnak kies hazánkban efféle problémája nincs. Ezt ő fura módon úgy értelmezi, hogy ha itt korláttalan, akkor máshol sem gond a parancsolgatás, azaz szerinte bármerre járva-kelve mindenfelé ő az, aki megmondhatja a tutit, következésképpen maga a szuverének szuverénje… illetve mégsem. Saját elmondása szerint nem, ugyanis ő csak egy a mimagyarok közül, aki nem a saját elképzeléseit akarja mindenáron érvényre juttatni, de nem ám, sőt dehogy, valamint semmiképp, hanem csak „védi Magyarország szuverenitását”. Ezt is hangsúlyozza mindenütt.

A kijelentést górcső alá véve egyértelműen mondható, hogy egy ország szuverenitása azt jelenti, saját dolgaiban maga dönthet,

mivel pedig minden hivatalos magyarországi döntés Orbán Viktorhoz tartozik, az ő szuverenitása egyben Magyarország szuverenitása is.

Az utóbbiról szóló handabanda, csak a nép szokásos átverése, mert nálunk Orbán akaratától eltérő döntésre nincs esély. Sajnos igény sincsen, látva a választásokat, mivel azok szerint úgy jó nekünk, ahogy van.

Az állam én vagyok, mondta egyszer a Napkirály, és ez Orbánra is így igaz, mert ő most Magyarország, mégpedig személyesen, így aztán mikor az ország szuverenitásáért harcol, annak a harcnak a mindenkori célja jó közelítéssel esik egybe a saját elképzelésével (100 %).

Orbán nagy bánata, hogy sajnálatos módon az, hogy itthon így és ennyire megmondhatja, máshol semmit nem jelent.

Sőt, vannak esetek, mikor itthon sem száz százalékban ő mondhatja meg. Például ha az ország pénzt kap külföldről valakitől, akkor a pénz küldője feltételeket támaszthat, minek következtében a döntésre nem csak az ország, illetve Orbán jogosult, hanem az adakozó feltételekben megfogalmazott döntéseit is be kell tartani. Hallatlan megcsorbítása a szuverenitásnak, hogy nem csak úgy a kezünkbe nyomják a pénzt, aztán agyő, tiltakozott is éjt nappallá téve, de az nem számít a szemeteknek. Azt mondják, ha az ország nem tartja be az ő diktátumukat, elzárják a pénzcsapot. A Norvég Alap esetében (miniszterelnöknek köszönhetően) az elzárás már végleges, norvég pénz nuku, az EU pénzeket illetően pedig, ha a már sokszor és konkrétan leírt, a két fél által alaposan egyeztetett 27 pontot Magyarország nem teljesíti, hanem tovább pávatáncol meg cselezget, felfüggeszthetik a fizetést. És mit tesz Isten, illetve Miniszterelnök úr, megtörtént ez is. Most még csak felfüggesztés, de ha tovább próbálkozik, akár végleg lemaradhatunk arról is.

Megjegyzendő, hogy ha (bármifajta pénzmozgástól teljesen függetlenül), csak tagok leszünk egy szervezetben, az se megy csak úgy. Szuverenitásunk egy részét ilyenkor fel kell, hogy adjuk a szervezet közös célja érdekében.

Ez annyira minimum, hogy teljesen hülyének kell lenni annak, aki a fentiek megértésére, és az ebből következő alkalmazására képtelen – kivéve, ha egy ostobán dacos, mindig, mindenben a saját elképzelését sikerre vinni vágyó, a győzelmen kívül más végeredményt nem ismerő, állandóan „Magyarország szuverenitására” hivatkozó, rendkívül önhitt alak az illető. Ilyen esetben a hülyeség csak mellékszereplő, bár, ha jobban meggondolom…

Persze, ha Orbán valahol kap egy, két, esetleg több politikai sallert, családi tapasztalatból eredően hamar megérti, hogy a királyi ugribugri ott tilos, viszont ahol nem kap, ott nem módosít. Ugyanúgy próbál diktálni, mint itthon, mert saller híján nincs indíttatása megtanulni az arrafelé dívó jómodort. Ilyen például az EU is, ahol régóta próbál gólpassz helyett öncélúan húzogatni. Néha gólt rúg, sajnos mindig az EU kapujába (általában „Vétó, vétó!” kiáltással), mely szerinte bravúros teljesítmény, ezért itthon diadalként ünnepelteti. Korábban elnézték neki ezt a… khm… „viselkedést”, de az EU mára hökkenetből dühös lelkiállapotra váltott (kellett hozzá több mint egy évtized), így ma már a Miniszterelnök  sokkal kevésbé népszerű, ami Magyarországgal való azonosságából adódón azt jelenti, miatta itthon egyre több a kár. Szidja is Brüsszelt a komplett NER huszárság kegyetlenül, mégpedig minden vonalon, és ha szükségesnek látja, akkor hazudik.

Ahogy például:

  • az EU-ban elő van írva egy jövedéki adó szint az üzemanyagokra, természetesen euróban, melyet minden tagországnak be kell tartani.
  • Az előírt szint 2010. óta változatlan, azaz semmit sem kéne tenni, ha a forint erős maradna.
  • A magyar fizetőeszköz jócskán gyengült mostanáig, így az adó ma már nálunk euróban kevesebb, mint amennyi elő van írva.
  • A fenti ok miatt az adót meg kell növelni a szint újbóli elérése érdekében. Hogy rendben legyünk, literenként kb. 20 forinttal.
  • A kormány döntött: az emelés jövő év január elsejétől kb. 40 forint. Ez persze érthető, ugyanis kell nekik a pénz!

A történteket Orbánék megpróbálják Brüsszelre kenni, holott az EU-nak sem a forintgyengüléshez, sem a dupla adónöveléshez semmi köze sincs. A fenti tényt csak az elvakultak nem képesek észrevenni, de ez Orbánnak simán megfelel, mert az elvakultak kies hazánkban jóval többen vannak, mint a látók. Lásd a választási eredményeket.

Itt tartunk most.

Dolgozás

Falusi Tamas
-
0
Dolgozás

Újabb siker és győzelem! A NER lapok lelkesen közlik, amit Varga miniszterasszony brüsszeli tárgyalása után kirakott a Facebook-ra. Kirakta amilye volt.

„A jogérvényesülésért felelős biztos szerdai tájékoztatása alapján a kormány kezdeményezte az Európai Bizottsággal egyeztetett igazságügyi csomag benyújtását az Országgyűlésnek. Varga Judit közölte: a legnagyobb hazai és nemzetközi ellenszélben is sikerült a kormánynak teljesítenie azt, amit vállalt. „Továbbra is azért dolgozunk, hogy a magyar emberek mielőbb megkapják a nekik járó forrásokat” – fogalmazott a tárcavezető.”

Az ember elolvassa és ujjong a lelke, hogy nekünk ilyen szorgalmas, okos, bátor, de főleg dolgozó kormányunk van, amely ezer veszélyen át, például a legnagyobb hazai (ez érthető, de még semmi) és nemzetközi (hoppá, ez már aztán!) ellenszélben, illetve mit ellenszélben, fékevesztett viharban is teljesíti vállalását. És micsoda vállalás ez, kérem!

Micsoda embert próbáló vállalás!

Komolyabban megvizsgálva a kérdést hamar kiderül, hogy a „vállalást” tényleg a magyar kormány tette évekkel ezelőtt, mégpedig az EU-nak, amennyiben vállalta, hogy az Orbán kormányok, illetve hát személyesen a miniszterelnök által az államműködésbe becsempészett, ám az EU által nehezményezett illiberális korruptív antidemokratizmusokat megfelelő törvénykorrekciókkal az Unió erkölcsi és társasági szabályaihoz igazítja.

Jobb helyeken ezt természetesen nem vállalásnak, hanem az alapvető kötelesség teljesítésének hívják, azaz ha az ember tag egy előkelő klubban, ez a minimum.  

Normál esetben nem is korrekciózni kell a miniszterelnöki galádságokat, hanem már eleve nem berakni a törvények közé, pont úgy, mint az emútnyócévesek kormányzása alatt, mert Gyurcsányékkal ilyen gond nem volt soha.

A nyilvánvaló kötelességteljesítést mind az ellenzék (= „hazai ellenszél”), mind az EU (= „nemzetközi ellenszél”) szorgalmazta. A kötelességteljesítés teljesen normális szorgalmazását azért nevezi a miniszterasszony ellenszélnek, mert a kormány nem akarta teljesíteni, csak most már muszáj volt, így az ellenszélnek a Miniszterelnök úr nem ellenállt, hanem engedett, hiába beszél mellé Varga.

Országunk regnálói (ismerős módon) a kívánalmakból minél kevesebbet, azaz lehetőleg semmit sem akartak tényleg teljesíteni, így aztán az agresszív miniszterelnök sok évvel ezelőtt megkezdte pávatáncát, mellyel megpróbálta minden téren kicselezni az EU-t. Sajnos ezzel az volt a gond, hogy az Unióban nem mindenki hülye, és ami itthon kétharmaddal könnyen átverhető, az ott, Brüsszelben kevéssé jön be, mára pedig egyáltalán nem működik. Minél többször észrevették a trükköket annál kevésbé. Szidta is Brüsszelt a miniszterelnök kegyetlenül. Ami csak belefért. Az is, ami nem.

A kormány minden tagja azt kiabálta, szuverenitás, reménykedve abban, hogy senkinek nem jut eszébe, egy klubba való belépés szuverenitásunk egy részének feladásával jár, vagyis ha valaki semmit nem akar feladni belőle, ne lépjen be. Akkor bátran kiabálhat, csak akkor nincs kivel.

Itthon persze sikeres volt a kiabálás, kevesen látták át a dolgokat, és azok hangja is elhalt a nagy zsivajban, viszont a szemét Brüsszel bezzeg nem hagyta abba, csak makacskodott. Hiába hazudozta azt a kormány, hogy az EU nem is a követelmények nem teljesítése miatt támad minket, hanem mert ellenállunk a migránskérdésben, mert megvédjük gyerekeinket az átoperálástól, és mert békepártiak vagyunk, az EU nem engedett, sőt később végképp bedühödvén a folyamatos trükközéstől pénzmegvonással büntetett.

Mivel úriemberek, állandóan nyitva hagytak egy kiskaput, hátha belép rajta a Miniszterelnök, de a belépés csak csúszott, csak csúszott, féléveket, háromnegyed éveket, nyilván a kiterjesztett, hatalmas farok miatt, amely a pávatánc közben nem fért át a kiskapun.

Mostanra lehetetlenült el végképp a magyar költségvetés, mikor már feltétel nélkül engednünk kell, ezért sikerült (27-ből 4, azaz részben!) megegyezni az EU-val. De hol van még a vége…

A sok éves pávatánc következményeképpen elképesztő kár érte az országot is meg az embereket is. Ha az ellenzék lenne hatalmon, talán ők először is nem nyúlták volna le a ilyen mértékben a gazdaságot, az oktatást, az egészségügyet (és nem is tették volna tönkre ezeket), ezenkívül nem nyúlták volna le a fékeket és ellensúlyokat, a médiát, az igazságszolgáltatást, a tudományt, a művészetet és az összes pénzt, amihez hozzáfértek. Rég csatlakoztunk volna az EU Ügyészséghez, az EU pénzek már legalább másfél éve megérkeztek volna, az euró úgy 340 forintot érne, az infláció 10% alatti lenne, a reálbér nem csökkent volna, a nyugdíjasok sokkal jobb helyzetben lennének (persze a tanárok is, de az ő esetükben az ellenzék nem az EU-ra várna, a tanári fizetés ugyanis nem lehet a kutya vacsorája!), a pénzből megindulhattak volna az energetikai fejlesztések, és jóban lennénk az összes szövetségesünkkel.

De nem.

„Gerincroppantó déjà vu”

FüHü
-
0
„Gerincroppantó déjà vu”

Elhivatott pacifistaként és hatgyermekes családapaként leginkább szétfeszítő tehetetlenséggel figyelem az Ukrajnában zajló eseményeket: a híreket falva egyik pillanatban cselekvésre szorul össze az öklöm, a másik pillanatban ugyanez a kéz már inkább csak öleli a gyermekeimet és nyugtatja őket, hogy nem lesz semmi baj. Pedig baj van. És nem csak Ukrajnában. Sokak fejében is, sajnos.

Putyin támadása nem nevezhető semmi másnak, mint háborús bűnnek; egy szuverén állam ellen, valós indok nélkül megindított, vérontó agressziónak. Nincs más szempont, nincs más nézet, nincs olyan gazdasági érdek, amely miatt óvatosabban kellene fogalmazni.

Egy nettó erőszaktevőt nem ültetünk le a fehérabroszos családi vacsorához, csak azért, mert olcsón hozta a szalonnát. Ahogy baltás gyilkost sem engedünk szabadon néhány jól fizető (magán)bizniszért cserébe. Egyszerűen vannak helyzetek, amikor fel sem merül az érték- és oldalválasztás kérdése. Putyin háborúja pontosan ez a helyzet. Azok a dilemmák pedig, amelyek az elmúlt órákban engem is feszítettek, pontosan jól mutatják, hogy milyen végtelenül kiszolgáltatott és legyengített pozícióba kormányozta Orbán a hazánkat.

Kezdjük onnan, hogy

a magyar kormány az elmúlt időszakban legalább féltucat alkalommal feküdt keresztbe annak, hogy Ukrajna közelebb kerüljön a védelmet jelentő NATO-hoz; az Orbán-kormány volt ugyanis mindannyiszor az egyetlen, amelyik vétóval élt.

Hivatkozásként a nyelvtörvényt és a kárpátaljai magyarok érdekeinek – egyébként jogos – védelmét hozták fel, de tudhatóan orosz érdeket is kiszolgáltak ezekkel a lépésekkel. Csak egyetlen kitérő: a Fidesz képviselői az elmúlt időszakban többször is követelték az EU határozott fellépését, a Velencei Bizottság útmutatásainak betartását az ukrajnai magyarokat sértő nyelvtörvény kapcsán; az egyetlen probléma, hogy közben épp a Fidesz agyament politikája gyengítette ezeket a követeléseket, hiszen közben folyamatosan aláásták az Unió hitelességét, a Velencei Bizottságot pedig több alkalommal is „soros-ügynökökből álló szervezetnek” nevezték, amikor az Orbánéknak nem tetsző állásfoglalásokat tett közzé.

Ha a Fidesz az elmúlt évtizedben nem az Európai Unió gyengítésén, hanem megerősítésén dolgozott volna, akkor nyilvánvalóan sokkal hatékonyabb fellépést és mint így, eredményt tudott volna ebben is elérni.

Az ukrán-orosz háború végleg bizonyította, hogy Magyarország helye az Európai Unióban és a NATO-szövetségben van, ez tudja egyedül garantálni a biztonságunkat. Aki tehát az EU vagy a NATO bármilyen gyengítésén ügyködik, akadályozza annak működését és repeszti szét annak egységét, az konkrétan Magyarország és a magyar emberek biztonsága ellen cselekszik.

Nem véletlen, hogy Orbán is – a kezdeti pávatáncolás után – kénytelen volt összekapni magát és az európai egységgel tartani, ha ugyanis ismét csak kuruckodott volna az orosz érdekek mentén (ahogyan nem egyszer tette már), azzal nemcsak Magyarországot árulta volna el, hanem egész Európát és az EU-Atlanti szövetséget. Ez pedig most nem játék, nagyon nem.

Hiába ugyanakkor a lájkvadász posztok a kormányfő oldalán az oroszok elleni szankciók támogatásáról, ha egyébként a rendelkezésére álló egyéb eszközökhöz láthatóan már nem mer hozzányúlni. Vajh, miért. Ha igazán elkötelezett a béke kikényszerítése és az orosz agresszió megfékezése mellett (bár utóbbit, ilyen élesen még egyszer sem mondta ki), akkor például haladéktalanul felülvizsgálja a Paks2-projektet és azonnali hatállyal felfüggeszti a Budapestre hozott orosz (kém)bank diplomáciai mentességét. Ezek érdemi és jelentős lépések lennének, egyértelmű bizonyítékai annak, hogy a magyar kormány komolyan gondolja, amikor az egységes európai álláspontot támogatja.

Az elmúlt napokban félrecsúszott és már kormányzati, hazug propagandába hajlott a vita az indok nélkül megtámadott Ukrajna esetleges támogatása kapcsán. A Fidesz a lehető legaljasabb módon ezt a helyzetet is saját politikai céljaira használta fel és azt a hazugságot próbálja elültetni a magyar nyilvánosságban, hogy az ellenzék katonákat és fegyvereket küldene ukrán területre, ezzel „belesodorva hazánkat” a háborúba. Az elmúlt tíz év legaljasabb kampányát folytató Fidesz már több példával is bizonyította, hogy képes az ellenzéki jelöltek kijelentéseit megcsonkítva, azok jelentését és értelmét megmásítva hamis állításokat kreálni. Ez történt most is: senki nem akar háborút, végképp nem magyar részvétellel.

Háborút jelenleg egyedül Orbán Viktor barátja és szövetségese, Vlagyimir Putyin akar, aki – ne felejtsük el – ehhez megkapta Orbán Viktor másik barátja és szövetségese, a belarusz Lukasenka támogatását is.

Az ellenzéki oldal megszólalásai mindig világosak és egyenesek voltak: a NATO-szövetség tagjaként, annak döntései és lépései mentén kell nekünk is cselekednünk. Milyen végtelenül undorító egyébként, hogy pont azok a politikusok és fizetett megmondó-celebek terjesztik ezt a hazugságot, akik egyébként reszketve igyekeztek az utolsó pillanatig kiszolgálni az orosz propagandát és tagadni a várható támadás tényét.

Azok a senkik posztolgatnak most arról, hogy „maradjunk ki ebből”, akik korábban nyenyerészve viccelődtek az orosz inváziótól tartó nyilatkozatokon. És igen, azok a senkik posztolgatnak most arról, hogy ez „orosz belügy”, meg hogy „nekünk semmi közünk hozzá”, akik mélymagyarkodva fotózkodnak a békemeneteken, de most elfelejtik, hogy épp ott zörögnek az orosz tankok, ahol az elszakított magyar testvéreink élnek. Hát, mikor lenne több közünk ehhez a háborúhoz, ha nem most, ti szerencsétlenek?!

Értem én, hogy rohadt nehéz lehet egyszerre éltetni a Putyin-pólóban grasszáló Salvinit és gyűjtést szervezni a Putyin elől menekülő magyarok megsegítésére. Értem én, hogy rohadt nehéz lehet – egyébként kéretlenül és hamisan – ’56 bátor hőseinek szellemi örököseként öndefiniálni magatokat és közben azt nézni élő adásban, ahogy a kormánypropagandának megfelelően dicsőített Putyin tankjai dúlnak az ukrán utcákon. Gerincroppantó déjà vu.

Orbán Viktor azt mondta az Astoriánál 2007-ben, hogy „a nyugati világ számára a történelmi kihívást a keleti új rend gyarapodó erői jelentik, melynek leheletét, jelenlétét, kisugárzását már a bőrünkön érezhetjük (…)” Ha Ukrajna az EU vagy a NATO tagországa lenne, többet is tehetnénk a vele szembeni háborús agresszió ellen. Azt azonban mindenképpen el kell kerülni, hogy ez a konfliktus újabb fizikai határokat lépjen át. Az Európai Unió és a NATO tagjaként ezért minden közös és egyénileg rendelkezésre álló eszközzel arra kell rászorítani az agresszort, hogy fejezze be a vérontást és a háborút.

Önigazoló fideszes reklámposztok és facebook-videók nem állítják meg Putyint, egységes és határozott fellépés talán. Utóbbiból egyelőre még kevesebb van kormányzati oldalon.

Áprilisban arról kell dönteni, hogy milyen Magyarországot akarunk: amely pávatáncolva kiteszi magát agresszor nagyhatalmak szorító ölelésének, vagy amely az egységes, erős és biztonságot nyújtó európai közösség megbízható tagjaként védi állampolgárai és az Unió érdekeit. Orbánisztán vagy Európa?! Ez lesz a kérdés.

Az elmúlt napok eseményei még egyértelműbbé tették, hogy csak egyetlen józan és bölcs válasz létezik.

Ujhelyi istván

Nincs tovább pávatánc!

FüHü
-
0
Nincs tovább pávatánc!

Újhelyi István, aki a jól elcseszett EP választás után gyorsan visszamenekült Brüsszelbe, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia kampányvezetői tevékenységéért, ismét megörvendeztet minket immáron jubileumi 250. nyílt levelével. Levelei nem mindig sikerülnek jól, de van, hogy kifejezetten szarul. Most nem ilyen levelet olvashatnak. (Lehet, meg kellene nyitni az MSZP levelező tagozatát, mert például Szanyi kapitánynak kifejezetten jól megy ez a műfaj, tisztítótűzként fut végig azon  társaságon.)

Kilencedik ciklusát kezdi meg jövő héten az Európai Parlament. A következő napokban érdemben tisztulni fog a kép az európai intézmények élére álló vezetők személyét illetően, ahogyan az európai közösség következő években meghatározó legfőbb témái is egyértelművé válnak, irányvonalain is erősebbek lesznek a kontúrok. Sorsfordító időszak jön, hiszen a soron következő hét éves uniós költségvetés vitája most zajlik, az EU felszámolását célul kitűző erők lefojtása mellett pedig olyan valóban életbevágó ügyekben is konkrét lépéseket kell tennie a közösségnek, mint például a társadalmi krízist okozó gazdasági problémák vagy az életünket közvetlenül fenyegető klímaválság.

Az újonnan felálló Európai Parlamentben – köszönhetően az európai emberek bölcsességének – továbbra is az európai békét és a közösség egyben tartását szorgalmazó erők vannak többségben. Orbán és a Fidesz azzal számolt, hogy némi kuruckodás után zsebre dugott kézzel besasszéznak a brüsszeli folyosókra és az EU-ellenes hazárdjátékosokkal szövetkezve zsarolgatják majd az európai közösséget.

A Fidesz egyik – egyébként épp leköszönő – európai parlamenti képviselője egész nyíltan felvállalta, hogy ha nem az ő szájuk íze szerint történnek majd a dolgok, akkor készek létrehozni az Európa-ellenes szélsőségekkel egy olyan „blokkoló kisebbséget”, amely megakadályozza az új költségvetés elfogadását.

Ugyanez a susogómackós seftelés világlik ki minden fideszes döntés mögül. Például, amikor Orbánék azzal magyarázzák az európai klímacélok megvétózását, hogy az EU előbb adjon pénzt, csak utána tárgyalnak róla.

Megállítják ők a migráció után a globális felmelegedést is, csak kellene előtte még egy kastély a gyerekeknek; világos. 

Ahogy az Orbán-kormány, úgy a Fidesz EP-képviselői is egyértelműen orosz kottából játszottak az elmúlt években, ha úgy tetszik a „Putyin-terv” végrehajtói voltak és vélhetően maradtak. Szinte szóról szóra átvették a civilszervezeteket vegzáló putyini törvényeket, ajtót nyitottak és törvényenkívüliséget garantáltak a szigorú fedésben lévő orosz fejlesztési banknak, EU-ellenes propagandával segítették az Unió gyengítését célzó nagyhatalmi törekvéseket. Putyin a napokban tette világossá, hogy szerinte a liberális demokrácia halott, helyette a populizmus előretörése az üdvözítő. Bár

Orbán nemrég még megszavazta az Európai Néppárt azon kiáltványát, amely a liberális értékrend erősödését szorgalmazta, valójában ő is rendre a putyini kottát mondja fel: a szabadságjogok, az egyenlőség és szolidaritás számára is értelmezhetetlen kifejezések.

Lehet Orbán híressé vált újratemetési beszédét rongyosra játszatni a fesztiválokon, a gépi hang már akkor sem tudja eltakarni az ifjú liberális kafkai átalakulását egy megöregedett tavarissá.

Kilencedik ciklusát kezdi meg az Európai Parlament a napokban. A néppárti közösségből önmagát önként felfüggesztő Fidesz képviselői gerincroppantó időszak előtt állnak: nem tudnak ugyanis újra fejbiccentve megértést kérni a brüsszelező-sorosozó ámokfutások miatt. Nincs tovább pávatánc. Világos értékválasztás van az európai közösség, benne egy európai Magyarország érdekei és a fékevesztett populizmus, a mindent és mindenkit csakis eurocentekben mérő, ócska rablótempó között. Meglátjuk, figyelni fogjuk melyiket választják. Nekünk az európai Magyarország az első.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázötvenedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2019. június 30.

Szindbád utazásai – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Szindbád utazásai – Déli kávé Szele Tamással

Törökösen kérem ma a kávét, ha már kazahosan nem lehet, mert kazah kávé nincs: kínai meg főleg nem létezik, úgyhogy maradjunk a töröknél. Kérem, én rájöttem, hogy mi teljesen félreértjük ezt a mi kis kormányfőnket. Le is becsüljük, holott csak annyi a bűne, hogy nincs a helyén. Nem miniszterelnöknek volna ő való, hanem világutazónak.

Sőt, többet járt már Ázsiában, mint a legtöbb magyar orientalista, Körösi Csomától Germanus Gyulán át Stein Aurélig vagy Ligeti Lajosig, Polónyi Péterig, Csongor Barnabásig – elvégre a tudós emberek egyszer vagy maximum párszor utaznak el Keletre, aztán tanulnak, kutatnak, visszajönnek, de amit Orbán Viktor művel, az már valóságos ingajárat. Többet járja Kína és általában Ázsia földjét Marco Polónál is, hiszen a velencei is csak egy alkalommal ment el a Középső Birodalomba, az más kérdés, hogy az az út évtizedekig tartott – olyan ez a mi kormányfőnk, mint a messzeutazó Szindbád az Ezeregyéjszakából, és legalább akkora mesélő is.

Nekünk Ázsiáról mesél, az ázsiaiaknak Európáról, mint egy vándordalnok,  ide-oda jár a két világ között – könnyű neki mostanság, a repülőgépek korában, meg ezek az útjai hivatalosak is, nem kell őket kifizesse saját zsebéből Csányinak, ezeket fizeti az állam.

Csak azon csodálkozom, hogy még nem beszél egy ázsiai nyelvet sem, habár udvarias emberek laknak Napkeleten, mindig hoznak neki tolmácsot.

Akkor, ha már így megadtuk neki a tisztességet, lássuk a húsvéti ünnepek utáni programját, mert zsúfolt lesz, annyit mondhatok.

Orbán Viktor miniszterelnök kedden Kazahsztánba utazik, ahol hivatalos látogatást tesz, aztán április 25-28. között Pekingben Kína vezetőivel tárgyal, és részt vesz a második Egy övezet, egy út fórumon. A magyar miniszterelnök a kazah fővárosban, Nurszultanban megbeszélést folytat Kaszim-Zsomart Tokajev államfővel és Askar Mamin miniszterelnökkel, valamint a tervek szerint találkozik Nurszultan Nazarbajevvel, Kazahsztán első elnökével is. Orbán csütörtökön Pekingben Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel tárgyal, és kétoldalú egyezményeket írnak alá. A magyar kormányfőt Hszi Csin-ping kínai elnök is fogadja.

Kazah földön bizony én is megállnék az ő helyében, mert egyfelől épp útba esik, másfelől, ami ott folyik mostanság, az nem mindennapi attrakció.

Az a helyzet arrafelé, hogy márciusban lemondott az elbaszi, minek következtében Asztanát már nem is Asztanának hívják, hanem Nurszultannak. Tapasztalt olvasók már kikövetkeztethették, hogy az „elbaszi” Nurszultan Nazarbajev örökös címe lehet, de nem azt jelenti, amire a magyar ember ösztönösen gondol a hallatán, nem sommás kritika országépítő képességeit illetően, hanem így mondják kazahul, hogy „a Haza Atyja”. Hogy aztán a lelkes turanisták, melyekből egyre több van mostanság, miképpen mutatják ki ebből a kazah-magyar nyelvrokonságot, az már hadd legyen az ő bajuk.

És ez a lemondás sem azt jelentette, hogy a hetvenkilenc éves Nazarbajev visszavonul a hatalomtól, és öreg napjait unokái nevelésével, valamint mormotavadászattal tölti, ellenkezőleg: az elbaszi úgy mondott le, hogy minden eddiginél nagyobb lesz a hatalma, tulajdonképpen a hatásköre olyan lett, mint Hszi Csin-pingé, pedig ő aztán élet és halál ura a Középső Birodalomban.

Viszont a kormány bukott, azt lecserélte.

Sőt: a lemondást tüntetések előzték meg, de ha valaki „színes forradalomról”, kazah demokratizálódásról fantáziálna, nagyot téved: még akkor jó, ha a kettőnek, mármint a lemondásnak és a tüntetéseknek nincs közük egymáshoz. Mert ha van, akkor a tüntetéseket is az elbaszi szervezte, tehát a markában tartja az illegális ellenzéket is. Bár innen nézve úgy tűnik, spontán demonstrációkról volt szó.

Lássuk csak, mit tudunk mi erről az emberről?

Kérem, először is azt, hogy huszonkét éves kora óta nem dolgozott. Most meg hetvenkilenc éves. Huszonkét évesen pártmunkás lett, 1984-ban már a Kazah SZSZK miniszterelnöke, 1989-ben a Kazah Kommunista Párt főtitkára, 1990-ben a függetlenné váló Kazahsztán elnökévé választották meg – hát Istenkém, elégedettek voltak vele bizonyára, de az is lehet, hogy senki más nem vállalta a jelölést – 1991-től mostanáig a Kazah Köztársaság első elnöke. Öt választást is megnyert a Nur Otan párt élén, ezen kívül még két párt működik hivatalosan az országban, az egyik a Nazarbajevvel szimpatizáló, az agrár-ipari blokkot képező AIST és az ASAR párt, amelyet Nazarbajev lánya alapított. A leányka különben sokoldalú tehetség: miután Nazarbajev betiltotta a teljes független sajtót, a maradék média irányítását az ő kis törékeny kacsóiba helyezte.

Ettől a Nazarbajevtől tényleg lehet tanulni, főleg, ha az ember Orbán Viktornak született.

De mit?

Hát például azt, hogy lemondása alkalmából Kazahsztán összes városának összes főutcáját és az összes megyeszékhelyet, nemkülönben Asztana városát is átnevezték Nurszultanra. Emiatt Asztanában verekedés tört a döntés támogatói és ellenzői között. Helyi sajtójelentések azt írják, mintegy 20 embert vettek őrizetbe a dulakodás miatt.

pxhere

Azt meg még inkább, hogy úgy mondott el, ahogy. Vagyis kineveztette magát elbaszinak, ami azzal is jár, hogy a parlament élete végéig különleges jogkörökkel ruházta fel az elnököt, a hatalomból való távozása után is beszédet intézhet a parlamenthez, utasítást küldhet az állami szerveknek és – nagyon fontos – ő és családja mentesül minden jogi felelősségre vonás lehetősége alól. Ő a nemzetbiztonsági tanács vezetője, az állampártként működő Nur Otan elnöke és az alkotmányos tanács tagja is marad. Az éleződő helyzetben Nazarbajev kijátszotta az aduját: mint elbaszi, most már büntethetetlen, lemondott, haja szála sem görbülhet, de a hatáskörei miatt a felelősségre vonás veszélye nélkül igazgathatja az országot az állami szerveknek küldött utasítások útján, míg a világ s még két nap.

Hát kérem, lemondani tudni kell. De megy ám tovább Nazarbajevből (és Nazarbajevtől) Pekingbe, ahol az őt fogadó Hszi Csin-ping szintén életfogytig uralkodik, ha nem is a Menny, de a Párt Fiaként. Ott szerintem magyar népi táncokat fog előadni, például a kamatra kunyorálóst vagy a pávatáncot, mely folklórkincsünk része.

Világos, hogy az épülő Belgrád-Budapest vasútvonal lendített annyit a kínai-magyar kapcsolatokon, hogy annyi visszautasítás után végre szóba álljanak vele – az viszont biztos, hogy ha most kap kölcsönt, azt hetedíziglen fizetni fogjuk.

De vajon kap-e? Meglehet, mert igencsak barátkozunk mostanság… a Magyar Nemzet szombati írása a Zsenmin Zsibao dicsőségére is válna, olyan szépeket mond, a kínai pártsajtó is megnyalná utána mind a tíz ujját:

„A következő években is Kelet-Közép-Európa lehet a kontinens növekedési motorja, ennek is köszönhető, hogy Kína vonzó befektetési célpontnak tartja Magyarországot – mondta Varga Mihály pénzügyminiszter Csiang Csien-csinggel, a Kína–Kelet-Közép-Európa tőkebefektetési alap (SINO-CEE Fund) elnökével folytatott tárgyalását követően.”

Mit jelent ez magyarul?

Sokat nem, ugyanis mi mondtuk – kínai szemmel annyit, hogy igencsak nyújtogatjuk a markunkat azért a pár jüanért, mint a koldus, még az is lehet, megszánnak minket, de úgy, hogy aztán utána meg arról koldulunk.

No, de egyszer csak hazajön Orbán Viktor – azt tetszik hinni, a nagy utazás végén megpihen?

Dehogy pihen.

Május másodikán érkezik Salvini, összeesküdni az Európai Unió ellen, koromfekete, halálfejes zászlóval, ahogy azt kell.

Mondom én, nem becsüljük mi eléggé ezt a mi miniszterelnökünket.

Bár talán nem is miniszterelnöknek való.

Jobban beválna a Hét Tenger Ördögének.

Vagy Szindbádnak.

Az is sokat utazott.

Orbán és Milánó – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Orbán és Milánó – Déli kávé Szele Tamással

Pincér, egy duplát kérek, mustárral! Miért néz így, csak az Orbánnak szabad őrültségeket művelni, nekem nem? Jó, mindegy, hozza tormával, úgy is meg fog felelni… Hanem, kérem, a mi miniszterelnökünk most már valami egészen bonyolultnak tűnő pávatáncot lejt az európai bálterem parkettjén, persze, ha kicsit belegondolunk a dolgokba, érthetővé válik, mit is művel.

Érthetővé ugyan válik, csak rokonszenves nem lesz senkinek. Lássuk hát a tegnapi híreket: először azt tudtuk meg, miszerint az olasz Liga (Salvini pártja) a jövő hétfőn Milánóban mutatja be a májusi európai parlamenti (EP-) választásokra felálló „Európai Népek és Nemzetek Szövetségét”, valamint az EU átalakításának tervét. Salvini a Fideszre is számít a frakcióban, legalábbis tegnap reggel még számított, de az olasz lapok szerint akár húsz párt is csatlakozhat az összefogáshoz, így a Fideszen kívül Le Penék, a német AfD, az osztrák Szabadságpárt, a holland Geert Wilders pártja, továbbá a szintén szélsőjobbos svéd demokraták. Az alapító találkozón mindenképpen részt vesz az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), sőt, lehet, hogy a szabadságpárti alkancellár, Heinz-Christian Strache is tiszteletét teszi majd (illetve, a Die Presse értesülései szerint mégsem ő megy). Az alakuló ülés mottója:

„Meg kell teremteni a józan ész Európáját!”

Meg kéne, de nem ezekkel a populistákkal. Különben az európai szövetségesek részvételével szervezett kampányrendezvényt Matteo Salvini eredetileg a római Circus Maximus mezején akarta megtartani, de a helyszín végül átkerült Milánóba. Nagy kár, ennek a bohóckodásnak ugyanis inkább lett volna helye a cirkuszban, de ha már így alakult, Milánó is meg fog felelni az elsőbálozás helyszínének.

Ez lenne Orbán világa

Egyszóval, azt gondolnánk, alakul az a populista szörny-szövetség, az a „tengely”, amire Orbán Viktor is számít, és amely átalakíthatja az Európai Uniót az általuk vágyott Nemzetek Európájává, melyben a tagállamok nagyobb szuverenitást, az egyének pedig jóval kevesebb szabadságot élvezhetnek majd. Igen, erre számít Orbán, ez lenne az ő világa, és ennek sokszor jelét is adta, mikor a „választások után átalakuló Európai Parlamentről” beszélt, amiben „esetleg már meggondolják a hetes cikkely alkalmazását Magyar- és Lengyelország ellen”.

Azt is gondolná az ember, hogy ha így teljesülni látszik a leghőbb vágya, a magyar miniszterelnök már most ünneplőbe vágja magát, még a bajuszát is kipödri, az se baj, ha nincs neki, és lóhalálában vágtat a szívének kedves frakció alakulására, legszebb ünneplőjét viselvén, árvalányhajat tűzve kalapja mellé.

Hát bizony aki ezt gondolja, rosszul gondolja.

Orbán Viktor nem utazik Milánóba

Orbán Viktor információink szerint egyáltalán nem vesz részt ezen az alakuló megmozduláson. A Népszavának két egymástól független fideszes forrás is azt mondta, Orbán Viktor nem utazik Milánóba, nem fogadja el a meghívást.

„Ez egyébként a Fidesz jelenlegi helyzetében logikusnak látszik: a Fidesz ugyan kritikus helyzetben van az Európai Néppárton belül, tagságát felfüggesztették (magyar olvasatban ez „önkéntesen” történt), mind Orbán Viktor, mind Manfred Weber a Néppárt frakcióvezetője azt mondta, az EP-választások után dől el, hogy szakítanak-e. Információink szerint ugyanakkor a Fideszben még úgy látják: amíg a Néppárt fő politikai erejével, a német Kereszténydemokrata Unióval (CDU) működő kapcsolatot lehet fenntartani, addig nem érdemes kiprovokálni a szakítást. Márpedig – mint egy Fideszes forrásunk fogalmazott – a pártban abban bíznak, az új CDU-elnökkel, Annegret Kramp-Karranbeuerrel határozottan konzervatív irányba fordul Angela Merkel időszakához képest a német kormánypárt, így a jövőben javulhat a viszony a Fidesz és a CDU között.” (Népszava)

Hm. Tehát Orbán ezek szerint mégis néppárti túlélésre játszana, fogait csikorgatva ugyan, de pártjának sorsát mégis a Bölcsek Tanácsának kezeibe helyezvén? Inkább elviseli a büntetést, a vitákat, hatalmas egójának megannyi sérülését? Nagy dolog kell legyen az, amiért ezt ő vállalja, sejtem is, hogy micsoda: az uniós költségvetésre gyakorolt nagyobb befolyás lappanghat a háttérben. Egy új frakcióból – ha csak az nem arat földcsuszamlás-szerű győzelmet – sokkal kevesebb beleszólása volna a gazdasági ügyekbe, mint a Néppártból. Még akkor is, ha fel van függesztve, míg a néppárti frakció tagja marad a Fidesz, számolnak vele és gondoskodnak is róla.

Az más kérdés, hogy amennyiben a magyar miniszterelnök így – vagyis józanul és diplomatikusan – döntött, egyéni sérelmeit félretéve, akkor ez volt élete első tiszta fejjel hozott döntése. Nem jellemző rá a higgadt gondolkodás. Vagy nagyon komoly szüksége van minden fillérre – ezt el tudnám hinni, hiszen a magyar kleptokrácia sokba kerül – vagy nem is igazán a pénz motiválja.

Ha nem ő lehet a király, minek menjen?

Azt már többször megállapítottuk, hogy Orbán Viktornak semmiféle elvei nincsenek. Hihet Salvini vagy Marine le Pen a menekültellenességben, a bevándorlás tiltásában, a szélsőjobboldalban, hihetnek ők akármiben (különben ők valóban hisznek is ezekben a marhaságokban), Orbán abban hisz, ami neki megéri. Volt ő már liberális, konzervatív, polgár, paraszt, ha a helyzet úgy kívánná, lenne ő talán még értelmiségi is, bár ahhoz van a legkevesebb adottsága. Tehát ők nem az elvek vitték volna Milánóba, ha ment volna, ő ott király akart lenni. Ha Salvini frakcióvezetőnek, elnöknek hívta volna, már most is ott lenne – de nem kínáltak neki semmiféle tisztséget, csak a részvételt ajánlották fel az alapításban.

Hogy is mondta Caesar?

„Inkább vagyok első Uticában, mint Rómában a második.”

Mondjuk lefogadom, hogy Uticában mondta ezt a nagy római, de minket az érdekel, hogy Orbán most rá hallgat: inkább első Budapesten, mint Milánóban a második. Neki a születő populista frakció sem az elvek vagy az ideológia miatt kellett volna: hanem azért, hogy végre lehessen európai szintű faktor, a puszták Ducéja, ha nem vezérnek hívják, akkor nem is kell a tisztesség.

Azt nem tételezném fel, hogy eltöprengett a frakció erején is – ő alapvetően az akarat diadalában hisz, abban, hogy ha elég kitartóan ostromol egy célt, a végén mindenképpen eléri (más kérdés, hogy a végére érdemes lesz-é egyáltalán foglalkozni az illető céllal). Hát, nekem viszont mégis dolgom a tények tisztelete, ugyanis nem miniszterelnök vagyok, hanem újságíró, lássuk csak, mit tudnak ezek az új fiúk?

Első sorban is: nem olyan nagyon újak. Igaz, hogy legalább húsz párt részt vehet ebben a populista internacionáléban, de a húszból alig néhány látható szabad szemmel is. Marine Le Pen pártja Franciaországból, a német Alternatíva Németországnak (AfD), az osztrák Szabadságpárt, a holland Geert Wilders pártja, továbbá a szintén szélsőjobbos svéd demokraták.

Nézem, nézem a listát és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy de hiszen ezt én már láttam valahol

Ez tulajdonképpen a most is létező Nemzet és Szabadság Európája frakció, azzal a különbséggel, hogy abban benne van még a lengyel Új Jobboldali Kongresszus és a Magyar Nacionalista és Konzervatív Párt is (erről a formációról most hallok először, de a létező populista frakció honlapján szerepeltetik tagként…) Tehát akkor nagy személyi változások nincsenek. Annyi biztos, hogy a mostani frakcióban nem vesz majd részt a lengyel Jog és Igazságosság Pártja, ők ugyanis nem ülnek le Marine le Pennel egy helyre, ezt előre közölték – pedig ők húsz képviselői hellyel számolhatnak.

És hány mandátumot szerezhet meg az Európai Népek és Nemzetek Szövetsége?

Az Európai Parlament március végi mandátumbecslése alapján Salvini Pártja, a Liga minden bizonnyal a legerősebb eleme lesz ennek a szövetségnek, jelenleg 27 képviselőjük lehetne. Marine Le Penék 21 helyet kapnának, a német AfD 10-et, az osztrák FPÖ 5-öt, a svéd és a holland populisták pedig 3-3-at. Más államokból még összejöhet 10-20 mandátum (Belgiumból, Dániából, Finnországból), de nem valószínű, hogy 90 fölé emelkedne a frakciójuk létszáma – a Fidesz nélkül. Viszont már ezzel is a 3-4. legnagyobb csoportosulást adhatnák az új parlamentben. Azonban miheztartás végett jelezném, hogy az Európai Parlamentnek még a britek nélkül is 705 tagja van, a becslések szerint az Európai Néppártnak 188, a szociáldemokratáknak 142 képviselőjük lehetne, míg a liberális ALDE-t 72 képviselőre jósolták, tehát ez a kilencven fő semmi hatással nem bírna a dolgok menetére.

Harmadikok vagy negyedikek lehetnének talán, de a Néppárt mindenképpen jobban teljesít majd náluk: Orbán meg nem akar harmadik lenni, negyedik sem, ő csak az első helyet fogadja el. Akár Rómában, akár Uticában, akár Milánóban.

Így aztán Orbán mégsem hagyja el a járt utat a járatlanért – csak akkor hagyná, ha kapna hozzá vezéri buzogányt is.

No, de nem kap, az Salvininél marad.

Így aztán a hatalmas hegyvajúdásnak megint egérszülés lett a vége, ezért viselkedik Orbán Viktor látszólag ellentmondásosan – pedig hát nem ellentmondásos az ő viselkedése, ha jobban belegondolunk.

Csak elvtelen és opportunista.

Azt meg megszoktuk.

Pávatánc és kardtánc két felvonásban – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Pávatánc és kardtánc két felvonásban – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, maguk azt csak hiszik, hogy tegnap Manfred Weber és Orbán Viktor találkozója zajlott Budapesten, melynek részleteiről keveset tudunk. A valóságban politikai balettgálát láthattunk két részben, melyen a magyar miniszterelnök bemutatta a pávatáncot, Weber pedig parádés kardtánccal vágott vissza – igaz, már Németországból. Na, ehhez kérek egy duplát!

Szóval, hivatalosan ugyan nem sok mindent közöltek a részletekről, nem is tartottak közös sajtótájékoztatót, tehát elvileg keveset tudhatnánk a megbeszélésről, csak éppen a gyakorlatban mégis sokat tudunk, köszönhetően annak, hogy mindkét fél előadta a saját verzióját, Orbán részéről ezt Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter fejtette ki sajtótájékoztatóján, Manfred Weber ezzel szemben több alkalommal is nyilatkozott Budapesten (keveset) és a fő attrakciót este mutatta be a ZDF Heute Journal című hírmagazinjában – már német földön.

Hát akkor lássuk, ütközzenek az álláspontok, tekintsük az esetleges átfedéseket!

A két fél talán csak annyiban ért egyet, hogy Manfred Weber tegnap Budapesten járt. Ezt egyikük sem tagadja, ráadásul igaz is, de ezen kívül kevés közös pontot találunk a nyilatkozataikban.

Gulyás úgy mondta el a történetet, hogy az Orbán Viktor egyértelmű győzelmét jelentse. Szó szerint azt mondta, hogy

„A Fidesz európai néppárti tagságáról indított vita valójában a bevándorlásról szól: a migrációhoz való viszony határozza meg azt, ki hogyan viszonyul az EPP-n belül a Fidesz tagságához. Olyan pártok kezdeményezték a Fidesz kizárását a Néppártból az elmúlt hetekben, amelyekkel eddig is sok területen voltak vitái a nagyobbik kormánypártnak. Ezek a tömörülések szinte kivétel nélkül megszavazták a kötelező kvóta szerinti elosztást, és a bevándorláshoz való viszonyuk is alapvetően eltér attól, amit a magyar kormány helyesnek gondol. Manfred Weber és Orbán Viktor szándéka egyaránt az, hogy a Fidesz az EPP-ben maradjon; mindkét félnek érdeke a megegyezés. A magyar kormányfő egyértelművé tette, hogy a külső határok védelmének, a migráció elutasításának és a keresztény kultúra védelmének ügyében Magyarország nem tud és nem is akar kompromisszumot kötni. (…) A kormány örül, hogy Manfred Weber személyesen tájékoztatta Orbán Viktort, és annak is, hogy elképzeléseiben komoly szerepet játszik a külső határok védelme, a migráció megállítása. Ezek a magyar kabinetnek is kulcsfontosságúak, ezért tudják támogatni, hogy a német politikus legyen az EB elnöke.

A néppárti frakcióvezető kéréseiről a miniszter azt mondta, hogy a plakátkampány véget ért, mostantól a családvédelmi intézkedések reklámjait lehet majd látni. A kormányfő senkit nem akart megsérteni a „hasznos idióták” kifejezéssel, de ha valakit mégis megbántott, kész bocsánatot kérni. A Közép-európai Egyetem jövőjét biztosítottnak látja a kormány. Manfred Weber jelezte, hogy neki akár a bajor állammal együttműködésben is vannak javaslatai. A kormány készen áll minden tárgyalásra, de úgy gondolja, hogy a külföldi diplomák elismeréséről kapcsolatban kialakított törvényi szabályozás megfelel az európai gyakorlatnak, sok német tartomány, akár Bajorország gyakorlatának is.” (kormany.hu)

Akkor tehát minden rendben, megegyeztek, a Fidesz marad a Néppártban, támogatja Weber EB-elnökségét, és vége a civakodásnak, tisztázták a helyzetet?

Dehogy tisztázták.

Ez kérem, körülbelül olyan művészi és erősen kreatív átértelmezése a tényeknek, mint amit Pentaver írnok követett el Második Ramszesz fáraó kedvéért a kádesi csata után, melyben is (nagyon röviden fogalmazva) a hettiták bucira verték az egyiptomiak képét, a fáraó is épp, hogy megúszta a halált vagy a fogságot, de mikor valahogy hazatért, azonnal megrendelt egy hőseposzt a hatalmas győzelméről Pentaver írnoktól, aki meg is írta, minek következtében jó ideig a modern történelemtudomány elhitte, hogy Második Ramszesz győzött. Aztán megfejtették a hettita írást is, és fordult a kocka (most nagyon nagy vonalakban meséltem el a történetet, a valóság árnyaltabb). No, ilyen Pentaver írnoka Orbán Viktor fáraónak Gulyás Gergely, nem is csoda, hogy sokra vitte, úgy hajlítgatja a realitást, hogy öröm nézni, tán még csomót is tud rá kötni.

Weber Budapesten óvatosabban beszélt, olyanokat nyilatkozott, miszerint:

„Konstruktív légkörben tárgyalt Orbánnal, de nem mindegyik problémát oldották meg. A Néppárt alapvető értékei nem képezhetik vita tárgyát – ilyen érték például a tudományos kutatás szabadsága, ezért követeli három pontja közül egyikben a CEU budapesti működésének biztosítását. A Brüsszel- és EU-ellenes kampányt be kell szüntetni, a junckeres plakátokat el kell távolítani és a Fidesznek garantálnia kell, hogy a jövőben sem indít unióellenes kampányokat. Ezen kívül az EPP vezetése jó néven venné, ha Orbán bocsánatot is kérne a pártcsaládtól és Junckertől. Voltak ugyan apró pozitív jelzések, melyek szerint Orbán megértette, hogy a kampányát nem folytathatja tovább, de mivel sok egyeztetés vár rá – többek között a Fidesz kizárását vagy felfüggesztését kérő 13 párttal -, ezért a folyamatban lévő egyeztetésekről állásáról nem akart beszélni.” (Index)

Hát, akkor nem a „hasznos idióta” kifejezésért várják el a bocsánatkérést, amint azt Gulyás beállította. De tudta ezt minden épeszű ember. Weber sajtótájékoztatóján az egyetlen konkrétum az volt, hogy Weber állítása szerint egy új konstrukciót javasolt arra, hogyan adhatna továbbra is a CEU amerikai diplomát Magyarországon. Ebbe a konstrukcióba szállna be a müncheni egyetem a BMW-vel együtt. Ez sok mindent jelenthet, a HVG kiváló elemzése szerint, nekem az a nézetem, hogy korai volna még következtetéseket levonni: annyit megjegyeznék, hogy a BMW és általában a német autóipar részvétele a projektben erősen érdekeltté teszi a magyar gazdaságot a békés megegyezésben.

Persze, ettől még mondhat nemet Orbán a javaslatra, és ezzel csak azt bizonyítja majd, hogy nem Soros, hanem az egyetemek szabad működése ellen van kifogása. Ezt még meglátjuk.

Azonban most beszéljünk arról, amit már megláttunk

Weber, mint említettük, komoly és fontos interjút adott látogatása után a meghatározó fontosságú német televíziócsatornának, a ZDF-nek, éspedig a legnagyobb nézettségű hírműsorok egyikében. Ott már kevésbé békülékenyen beszélt. Azt mondta:

„Az Európai Néppártban „elfogyott a türelem” Orbánnal és a Fidesszel szemben a Soros-Juncker plakátkampány után, és emlékeztetett, immár 13 tagpárt követeli a Fidesz kizárását. Az alapjogok, mint az akadémiai és tanszabadság, nem alku tárgyai, azokat alapvetően be kell tartani, és Orbán Viktor ebben az ügyben be fogja adni a derekát, ha nem kívánja kívül találni magát az Európai Néppárton. Világossá kell tennie, hogy viselkedését hosszútávon is megváltoztatja, és bocsánatot is kell kérnie.

A Néppártnak nem a mandátumok száma az elsődleges, hanem „értékeink alapvetései” amelyeket „szigorúan meg fogunk védelmezni Orbán Viktortól” – mondta Weber.” (a Mérce nyomán)

Nocsak, kérem. A felületes szemlélő azt mondaná, hogy de hiszen nem is mond nagyon mást, mint Pesten – pedig hajjaj, dehogynem! Itt a vendég udvariasságával mellőzte a keményebb szavakat, a kizárással fenyegetést, de otthon bezzeg elmondta a magáét. Főként az a kitétele érdemel figyelmet, miszerint a Néppártot meg kell védeni Orbán Viktortól.

Az a módszer, amit a CEU esetében javasol – vagyis, hogy a müncheni Technische Universität és a BMW is beszáll a tanszékek finanszírozásába – nem sok mozgásteret hagy a magyar miniszterelnöknek, ezt csak elfogadni lehet, ugyanis ha önhitt büszkeségében elutasítja, a magyar gazdaságot életben tartó német autóipart idegeníti el az országtól, és ezt remélhetőleg még ő sem meri megengedni magának.

Erre utal a Frankfurter Allgemeine Zeitung mai cikke is (a világhálón még nem elérhető).

Aranyhid Orbán Viktornak

Ebben azt olvashatjuk: Manfred Weber aranyhidat épített Orbán Viktornak: lehetővé akarja tenni a visszautat Budapestre a CEU-nak, amely megnehezíti Orbán életét, és egyben a Fidesznek a visszautat az Európai Néppártba. Orbán jelzéseiből úgy tűnik, mintha át akarna menni Weber hídján – írja a konzervatív lapban Stephan Löwenstein tudósító. Weber a Müncheni Műszaki Egyetem és a CEU közötti együttműködési programot jelentett be, amelyet nyilvánvalóan Bajorországgal és a BMW-vel hozott össze – formailag az egyetemek között jönne létre az együttműködés. Ez nem csak az amerikai, hanem emellett német diplomák kiadását is lehetővé tenné Budapesten egy amerikai egyetemmel való támogatott együttműködés keretében. „Arra számítunk, hogy a magyar kormány támogat egy tartós megoldást, amely lehetővé teszi a CEU-nak, hogy Budapesten folytassa a tevékenységét”, különösen a külföldi diplomák terén – áll Weber közleményében. Egyelőre nem tudni, hogy Orbán ezt megteszi-e. Mindenesetre megfigyelők beszámoltak arról, hogy a Jean-Claude Junckert és Soros Györgyöt támadó, kifogásolt, és a mostani éles viszályt kiváltó plakátokat Orbán átragaszttatta mindenütt, ahová Weber eljuthatott látogatása során. Más kérdés, hogy Orbán ENP-beli bíráló elég erősnek ítélik-e meg a hidat. Alexander Dobrindt, a CSU tartományi csoportjának elnöke mindenesetre kedden a pártérdeket állította előtérbe: „Az Európai Néppárt nagy érték. Jó lenne fenntartani ezt a közösséget. De az Európai Néppárt sem tűr el minden külön utat” – mondta.

A Süddeutsche Zeitung beszámolója szerint a Weber és Orbán közötti válságtalálkozó nem hozott közeledést. Weber a megbeszélés után azt mondta, a találkozó konstruktív légkörben zajlott le, de a problémák még nincsenek megoldva, további megbeszélésekre van szükség, mielőtt döntés születik arról, hogy maradhat-e a Fidesz az Európai Néppártban.

Hát tetszik látni, mindenki nagyjából ugyanazt mondja (Gulyás minisztert kivéve, azonban ő egy párhuzamos világból jár át hozzánk, féregjáraton), de bizony, micsoda különbségek mutatkoznak csak a kifejezések súlya és az értelmezés miatt!

Én a magam részéről úgy értelmezem, hogy Orbán megszokott módszeréhez híven eljárta Webernek a kedvenc műsorszámát, a populista pávatáncot, azt mondta neki, amit Weber hallani akart, aztán azt mondatta Gulyással, ami neki tetszett, és a végén azt hitte, ezzel el is van intézve az ügy.

Webert meg nem a gólya költötte, míg vendég volt, szelíden szólt, aztán otthon kinyitotta a száját, és ahogy Orbán Pesten eljárta a pávatáncot, úgy járta el ő Németországban a kardtáncot.

Hogy ebből végül is mi lesz?

Orbán vagy beleegyezik mindenbe, vagy elveszít mindent, amit eddig megszerzett, kivéve magyarországi hatalmát. Legalábbis a Néppártot a legkisebb ellenállás esetén is elfelejtheti egy életre.

Hát ilyen volt ez a tegnapi balettelőadás, két felvonásban.

Vége Orbán Viktor pávatáncának

FüHü
-
0
Vége Orbán Viktor pávatáncának

A Foreign Policy folyóirat vendégkommentátora megállapítja, hogy az EU végre lépéseket tesz a magyar kormány megbüntetésére, ám ezzel párhuzamosan Orbán Viktor a szavakról áttér a tényleges elnyomásra. Így jellemzi a helyzetet Csáky Zselyke, aki a Freedom House számára elemzi a fejlődő demokráciákat.

A szakértő megállapítja, hogy idáig valójában a kormányfő szabta meg, meddig mehet el az adott ponton a demokrácia felszámolásában, de azért mindig tett némi engedményt, mert fontos volt számára a klubtagság. Hogy most radikálisan szakított ezzel a módszerrel, az azt jelzi, hogy merész és kockázatos vállalkozásba kezdett.

Ha valóban sikerül összetoboroznia az összes euroszkeptikus, populista erőt, akkor azok alkothatják a harmadik legjelentősebb frakciót Strasbourgban, ám aligha tudják megbénítani az EU-t. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy ilyen szélsőséges koalíció ritkán tart sokáig, előbb-utóbb elmerül a nemzeti érdekek diktálta belső vitákban és erre rámegy a pártok népszerűsége.

Orbán stratégiája az állandó terjeszkedésre épül, folyton új ellenségekre van szüksége. Lásd a migrációt, Sorost és a CEU-t. Most éppen a tudomány és az oktatás van soron. De idáig politikai számítás alapján válogatta ki a célpontokat, a harc nem torkollt erőszakba.

Ám a jelek arra utalnak, hogy e pillanatban nagyon is abba az irányba tart. Orbán ugyanis olyan helyzetbe navigálta magát, amelyből nemigen tud kifarolni, csakis politikai öngyilkosság árán. Nem jelentheti be pl., hogy Sorostól már nem kell tartani. Úgy látszik, hogy kezdi azt hinni: a politikai ellenségek neki személyes ellenségei. Ám ez tragikus volna az ország számára, mert azt jelentené, hogy a kormányfőt jobban érdekli a személyes bosszú, mint a demokrácia homlokzatának megőrzése.

A civilek elleni fellépés igazolja, hogy az elnyomás immár kezd túllépni a retorikán. A „Stop, Soros” értelmében egy évig terjedő szabadságvesztéssel torolhatják meg, ha valaki segíti a migránsokat. A cél az, hogy a félelem légköre alakuljon ki és a bírálók ne merjenek véleményt nyilvánítani, az NGO-k ne vállaljanak be több ügyfelet. Aligha folyamodott volna a hatalom ilyen szigorú büntetéshez, ha a szavak szintjén akart volna maradni. De persze ettől még lehetséges, hogy Orbán a végén mégiscsak visszakozik mind a civilek, mind a CEU ügyében. Ám amikor börtönnel fenyeget, akkor egyre nehezebb számára visszafordítani a hajót és fenntartani a látszatot.

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség

eskişehir escort sakarya escort eskişehir escort bayan