Kezdőlap Címkék Orbán

Címke: orbán

Politikai (H)arcképcsarnok  – X. Semjén Zsolt, a Fidesz Hőse

A KDNP elnöke, miniszterelnök-helyettes, ha tehetné, jegesmedvére is vadászna, és büszkén vállalta magára a Gyurcsány Ferenc elleni karaktergyilkosság elkövetését. Sorozatunk legújabb epizódjában Semjén Zsoltot mutatjuk be.

 

A Szilágyiba járt gimnáziumba, Bayer Zsoltnak volt osztálytársa. Már akkor kitűnt rettenthetetlen bátorságával, és az egypártrendszer iránt érzett engesztelhetetlen utálatával. Maga mondta, hogy az első héten dolgozatot írtak irodalomból, és az volt a kérdés, hogy kivolt Antigoné? Az akkor még igen fiatal Semjén Zsoltnak fogalma sem volt róla, ezért azt írta a papírra: Antigon felesége. Persze, balhé lett belőle, viszont Bayer kolléga elismerését már akkor kivívta magának – a későbbi publicista bemutatkozott, mellé ült, padtársak lettek.

2005 februárjában ezt mondta pártja kongresszusán: „Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re. Tegyen így az is, aki azt akarja, hogy gyermeke szájába az iskolában marihuánás cigarettát nyomjanak, aki azt szeretné látni, hogy gyermeke extrém szekták szeánszán veri magát a földhöz, vagy aki az eutanázia és az abortusz halálkultúráját képviseli”

Némi szusszanásnyi idő után azzal verte ki sokaknál a biztosítékot, hogy a magyar parlamentben Weisz nénizett és Schwarcz bácsizott: „Jó-e az a magyar zsidóságnak, ha egy rossz politika túszként löki maga elé Schwarcz bácsit és Weisz nénit? Jó-e ez a magyar zsidóságnak?” – kérdezte komolyan.

Egy másik alkalommal, ugyancsak a magyar országgyűlésben, ezzel fordult Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz: Ön és magyarul beszélő kormánya.

Évekkel később kiérdemelte a Fidesz Hőse kitüntetést. Nem vicc, tényleg így történt: 2006 karácsonyán egy ünnepi koccintás alkalmával adományozta Navracsicsnak és neki ezt a címet Orbán Viktor. Hívő ember, egy interjúban elárulta, hogy mindennap imádkozik Gurcsány Ferencért.

 „Szavazatgyűjtésben a Fidesz dominál, a szellemi forrásvidéket a KDNP biztosítja”, mondta Semjén 2010-ben egy a magyar Narancsnak adott interjúban. Fordítsuk le magyarra: ami nincs meg az egyiknek, (támogatottság) az megvan a másiknak (szellem). Amiben az egyik hiányt szenved (forrásvidék), azt pótolja a másik (szavazatgyűjtés).

„Politikai feladat volt Gyurcsány Ferencet amortizálni. Ez száz százalékosan sikerült”. „Neki abból lett volna politikai haszna, ha Orbán Viktorral tud megmérkőzni. De nem ért el hozzá, mert ott voltunk mi: Navracsics Tibor, és én.”

A plágium-ügy

Üldözik a keresztényeket Európában, és Magyarországon is. Ezt mondta Pálffy István képviselő 2012. novemberében a parlamentben. Pállfy képviselő megrendítő szavait követően Rétvári Bence államtitkár is a keresztények üldöztetését említette a t. Házban. Szerinte összehangolt politikai támadás indult ellenük, amin persze nincs mit csodálkozni, a keresztényeket mindig is üldözték, amióta világ a világ, számkivetettség az osztályrészük.

A keresztények újkori üldözői ezúttal Semjén Zsolt doktoriját és diplomamunkáját találták meg, ezeket illették a plágium vádjával. Maga az érintett nevetségesnek nevezte a vádat, Havasi Bertalan, aki akkoriban a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője volt, úgy nyilatkozott, hogy lezártnak tekintik az ügyet.

Semjén Zsolt, aki számos fontos és felelősségteljes közéleti funkciója mellett az Országos Magyar Vadászati Védegyletnek is elnöke (s ebbéli funkciójában síkra szállt a védett madarak vadászatáért) első körben a teológián megvédett doktorija miatt vált üldözötté – a gyanú szerint dolgozatának mintegy negyven százalékát idegen forrásból merítette. Ráadásul úgy, hogy e forrásokat vagy nem, vagy pontatlanul jelölte meg, mindemellett még német nyelvű irodalomból is merített, ami azért is szignifikáns, mert ezen a nyelven állítólag egyáltalán nem beszél.

Ha ezek után azt gondolnánk, hogy ennyi szenvedés és meghurcoltatás még egy keresztény embernek is sok, sajnálattal közöljük, hogy hősünk hányattatásai ezzel még nem értek véget. A nemtelen támadások tovább folytatódtak, kiderült, hogy Semjén úr egy évvel a doktori sikeres megvédése után az ELTE szociológia tagozatán is beadott egy szakdolgozatot, nagyjából ugyanazt, amit a Pázmány egyetemen már doktoriként elfogadtak. Mindez nem csupán új megvilágításba helyezi a keresztények európai és magyarországi üldöztetését, de arra is rávilágít, hogy Semjén úr univerzális dolgozatot írt: olyat, amely nem csupán teológiai tanulmány, de szociológiai értekezés is egyben.

Ráadásul, és ez már talán több is egyszerű keresztényüldözésnél, kitudódott, hogy a szociológia-dolgozat egyik opponense kifejezetten gyengére értékelte Semjén úr munkáját, nem is javasolta, hogy beadják. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy vannak még jó emberek, akik kinyújtják a kezüket az üldözöttek felé: találtak egy másik opponenst, akinek tetszett a dolgozat, s innentől kezdve már nem volt akadálya, hogy Semjén úr egy évvel korábban teológiai tanulmányként funkcionáló dolgozata szociológiai diplomamunkaként is megállja a helyét.

Vadászjelenetek Svédországban és Kanadában

Semjén Zsoltról régóta tudtuk, hogy szeret vadászni, de a közvélemény egészen 2017-ig mit sem sejtett arról, hogy e vadászatok nem a gemenci erdőben zajlanak, hanem távoli országokban. Például Svédországban, ahol hősünk rénszarvasra vadászott – utóbb kiderült, hogy háziasított példányt sikerült elejtenie – Kanadában bölényre, farkasra, és hogy ne szakadjon meg a hagyomány, rénszarvasra ment.

Forrás: Magyar Nemzet

Alkalmanként 4-5 millió forintba került egy-egy ilyen vadászat, amire Semjén Zsoltnak aligha futja a fizetéséből. Ám nem is ő fizette a számlákat, hanem, legalábbis az első verzió szerint sok rokona van Svédországban, őket látogatta meg a vadászatok alkalmával a miniszterelnök-helyettes. (Kanadai rokonokról mindezidáig nem történt említés.)

Időközben kiderült, mégsem az idegenbe szakadt rokonság, hanem egy Farkas József nevű vállalkozó fizette a számlákat. Utóbbi személy a leginkább utazik, s mint ilyen, számos olyan uniós pénzhez jutott hozzá, melyek elosztásáról a kormány döntött. (Itt jegyeznénk meg, hogy Semjén Zsolt amellett, hogy a KDNP elnöke, Orbán Viktor miniszterelnök helyettese is egyben.)

Sokan felháborodtak a vadászatok hallatán, de végül nem lett nagyobb baj az ügyből. Az ügyeket megszellőztető Népszabadság és Magyar Nemzet– más-más okok és körülmények között – megszűnt. Semjén Zsolt a plágium-ügy után ezt is megúszta, és elképzelhető, hogy a jövőben már nem is derülnek ki róla (sem pedig politikustársairól) újabb turpisságok. Trócsányi László igazságügyi miniszter ugyanis épp a napokban nyújtott be egy, a magánélet védelméről szóló törvénytervezetet, mely, ha életbe lép, gyakorlatilag megakadályozza, hogy a közélet szereplőiről a sajtó bármilyen, számukra kellemetlen tényt közöljön. A bíróságok hatásköre lenne ugyanis megítélni, hogy egy adott cselekmény – például, ha egy ismert politikus helikopterrel utazik lakodalomba, vagy egy másik prominens 800 millió forintos ajándék elfogadására készül – magánéleti tevékenységnek minősül-e. S miután ezzel egyidejűleg a bíróságok átalakítása is zajlik – a renitens bírákat nyugdíjba küldik, hogy helyükre megbízhatóbb emberek kerülhessenek – nem kizárt, hogy Semjén Zsolt kalandjairól a jövőben nem értesülhet a nagyközönség.

Best of Semjén

„Bizonyos SZDSZ-es körök bizonytalan nemi identitásukból csinálnak politikai ideológiát, és ezt akarják ráerőltetni a társadalomra. (…) Nem a Vatikán ragadt le a középkor és az újkor határán, hanem az SZDSZ Szodománál” (Sajtótájékoztató, 2004. augusztus).

„Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re. Tegyen így az is, aki azt akarja, hogy gyermeke szájába az iskolában marihuánás cigarettát nyomjanak, aki azt szeretné látni, hogy gyermeke extrém szekták szeánszán veri magát a földhöz, vagy aki az eutanázia és az abortusz halálkultúráját képviseli” (Pártkongresszus, 2005. február).

„Elég volt a devianciából, a meleg tisztességből és abból az értékrombolásból, amit az SZDSZ művelt: itt az ideje annak, hogy egyszer s mindenkorra eltűnjenek a magyar politikai életből” (Választási nagygyűlés, 2006. március).

A bebetonozott Orbán

0

Orbán Viktor bebetonozza magát az új európai középjobbon – ezzel a címmel közöl kommentárt a Politico: eddigi elvbarátai közül sokaknak már annyira elegük van az illiberális demokrácia keresztapjából, hogy szabadulnának tőle az Európai Néppártban, csak éppen a torkukon akadt.

A Politico szerint a szervezet mérsékelt pártjai – hollandok, svédek, finnek és luxemburgiak a Fidesz eltávolítása mellett kardoskodnak, a magyar párt EU-ellenes megnyilvánulásai és a jogállam fokozódó megsértése miatt. Csak éppen nincsenek elegen hozzá. Azon kívül az EPP vezetőinek szükségük van Orbánra, mert nem biztos, hogy nélküle a jövőben is a konzervatívok adják a legnagyobb frakciót Strasbourgban.

A magyar politikusnak nem áll szándékában, hogy vegye a kalapját

– folytatódik az Politico európai kiadásának a kommentárja. Úgy látja, hogy a Néppárt bement az ő utcájába, főleg a migráció ügyében. A frakción belül az az uralkodó vélemény, hogy nem szeretik, amit Orbán csinál, de egyelőre együtt kell élni vele. Egy bennfentes forrás szerint az EPP teljesen megosztott a kérdésben, bár befolyásos képviselők szerint a vita nem egyszerűsíthető le arra, hogy Orbánnal vagy ellene. Három csoportosulás alakult ki:

a liberálisok kiraknák a szűrét, ők svédek és hollandok. A CSU és az osztrák ÖVP határozottan kiáll mellette. A CDU középen áll.

A Politico egyszerű matematikai mérleget is megvon: Orbánnak Magyarország a legfőbb, utána jön a rangsorban a V4-es csoport, majd messze leszakadva az unió. Azt tudja, hogy a parlamenti aritmetika az ő javára billenti a mérleget. A Fidesznek jelenleg 11 képviselője van Strasbourgban, miközben a Néppárt 25 fős előnyt tudhat a magáénak a szociáldemokratákkal szemben.

A magyar kormányerő várhatóan megint jól szerepel majd a jövő évi európai választásokon, szemben a legtöbb tagpárttal. Ez magyarázza azután, hogy a miniszterelnök miért érzi ennyire magabiztosnak magát. És mivel más, hasonló pártokkal is szövetkezik a térségben, ha kirakják, az azt jelentené, hogy az EPP nagyjából 20 mandátumot veszítene. Arról nem beszélve, hogy erős csoportosulást alkotna más euroszkeptikus erőkkel. Ilyenformán a következő hónapokban várhatóan füstbe megy a magyar párt elleni kampány. Ezzel együtt az EPP szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a játékszabályok és a vörös vonalak sokkal egyértelműbbek lesznek a választáson.

Olaszország blokkolta az EU-csúcsot

0

Az emberek azt akarják, hogy védjük meg a határokat, mondta Orbán Viktor, az uniós csúcstalálkozót megelőzően a Facebook-oldalán közzétett videóban. Az Európai Parlament elnöke szerint az európai polgároknak jogukban áll biztonságban érezni magukat. Egyelőre nincs közös nyilatkozat, mert az olaszok blokkolták az EU-csúcsot.

Csütörtök délután kétnapos uniós csúcstalálkozó kezdődött Brüsszelben, amelyen elsősorban a közös migrációs és menekültpolitikáról, a következő többéves költségvetési keretről, illetve gazdasági és kereskedelmi kérdésekről tárgyalnak az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfői.

Orbán szerint bajban van az európai demokrácia

Az emberek most már nemcsak Magyarországon, nem csak Közép-Európában, nem csak Olaszországban, vagy Ausztriában, hanem egész Európában azt akarják, hogy védjük meg a határokat – jelentette ki Orbán Viktor, az uniós csúcstalálkozót megelőzően a Facebook-oldalán közzétett videóban csütörtökön.

A miniszterelnök a Brüsszelben rögzített üzenetében kijelentette, „az emberek azt akarják, hogy védjük meg a határokat és ezzel védjük meg az emberek biztonságát. Azt akarják, hogy akik már bent vannak, azokkal szemben folytassuk le az eljárásokat, és vigyük őket haza. Az európai vezetők erre eddig nem voltak hajlandók, ezért van bajban az európai demokrácia”.

Kijelentette, a tét nagy,

a kérdés ugyanis az, hogy sikerül-e Európában helyreállítani a demokráciát.

A demokrácia azért bicsaklott meg Európában, mert az európai vezetők nem azt teszik, amit az emberek akarnak és elvárnak tőlük. Mint elmondta, éles vitákra számít a délután kezdődött két napos uniós csúcstalálkozón.

Orbán Viktor szerint a csütörtök esti, migrációról folytatott vitáján megállapodás születhet a teljes határvédelem elrendeléséről az Európai Unió teljes külső határszakaszán, valamint arról, hogy menekülttáborokat hozzanak létre az unió területén kívül. „Ezzel még nem oldottuk meg a problémákat, de tettünk egy komoly lépést. Ma ezért fogok harcolni, hiszen a magyar emberek is ezt akarják. Sok sikert Magyarország!”.

Tajani: a legfontosabb a külső határok védelme

Az európai polgároknak jogukban áll biztonságban érezni magukat, ezért egy olyan Európai Uniót akarnak, amely biztosítani tudja a határok védelmét és a migrációs áramlások teljes körű ellenőrzését, a legfontosabb prioritás tehát a földközi-tengeri útvonalak lezárása – jelentette ki Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke csütörtökön Brüsszelben.

Tajani az uniós tagállamok állam- illetve kormányfőinek kétnapos tanácskozásának kezdetét követően tartott sajtótájékoztatóján aláhúzta, a fő cselekvési irányt külső határaink védelmének kell jelentenie, ugyanis

az európaiak olyan uniót akarnak, amely szolidáris az üldöztetések és a háborúk elől menekülőkkel, de határozott azokkal szemben, akik nem jogosultak belépni Európába vagy itt maradni.

Először is meg kell állítani a tranzitországokból és az afrikai partokról útra kelőket, és csak azokat kell biztonságos módon beengedni Európába, akik valóban arra jogosultak. Szerinte szükség van a tranzitországokkal való együttműködés folytatása és megerősítésére, valamint támogatásukra határaik védelme érdekében. Különösen sürgető a Líbiával való együttműködés megerősítése. Támogatni kell az egyes afrikai államok erőfeszítéseit az emberkereskedők elleni küzdelemben, és az Európai Határ- és Parti Őrség megerősítése révén biztosítani kell a tengerek ellenőrzését.

Véleménye szerint a lehető legtöbb afrikai tranzitországban, a menedékkérők által Afrikában igénybe vett fő migrációs útvonalak mentén létre kell hozni az ENSZ és az Európai Unió által irányított védő- és befogadó központokat, amelyek lehetővé teszik az üldöztetések vagy háborúk elől menekülők számára, hogy segítséget találjanak, és nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtsanak be anélkül, hogy emberkereskedők kezébe kerülnének, vagy a sivatagban, a tengeren életüket kockáztatnák.

Tajani hangsúlyozta, az uniós tagországi vezetőknek közös megoldást kell találniuk a közös problémákra, akkor is, ha a nemzeti érdekek eltérnek egymástól. Amennyiben a „mindenki önmagáért” logika érvényesül, nemcsak a schengeni rendszer kerül veszélybe, hanem közös európai projekt hitelessége is végzetes csapást szenved. A migrációs probléma külső vonatkozásában konkrét intézkedéseket kell elfogadni az uniós csúcson.

Egyelőre nincs közös nyilatkozat

Egyelőre nem tudtak elfogadni közös nyilatkozatot az európai uniós vezetők a csütörtökön kezdődött csúcsértekezlet eddig tárgyalt témáiról, miután Olaszország blokkolta azok jóváhagyását, amíg nem kerül sor a migrációs vitára.

Az Európai Tanács tájékoztatása szerint az ülés résztvevői már egyeztettek a 2021 és 2027 közötti uniós költségvetési ciklus, a biztonság- és védelempolitika, a kereskedelem, a munkahelyteremtés, az innováció és a bővítés kérdéseiről. Olaszország azonban blokkolta a közös nyilatkozatok elfogadását ezen ügyekről, így az uniós intézmények vezetőinek sajtótájékoztatóját is péntekre tették át.

Giuseppe Conte új olasz kormányfő már a találkozó előtt a migrációügyi zárónyilatkozat megvétózásával fenyegetett, amennyiben a tagállami vezetők nem tudnak Róma számára is elfogadható megoldásra jutni a bevándorlásról. Később azonban névtelenséget kérő diplomáciai források arról számoltak be, hogy

Olaszország a többi zárónyilatkozat elfogadását is blokkolni fogja, amíg nem születik számukra megfelelő megoldás a munkavacsora migrációs vitáján.

„Olaszország meg akarja várni a migrációs vitát, csak utána hagyja jóvá a zárónyilatkozatokat” – mondta egy neve elhallgatását kérő illetékes, aki szerint Conte az európai szolidaritás világos és gyakorlati megnyilvánulását várja a többi tagállamtól.

A Lex Patyi csak a jéghegy csúcsa

Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, a Nemzeti Választási Bizottság elnöke lehet a közigazgatási felsőbíróság vezetője. A bíróságok tervezett átalakításáról Fleck Zoltán, az ELTE tanszékvezető professzora is elmondta a véleményét.

 

Jó ideje belengette már a Fidesz, hogy átalakítaná a bíróságokat és helyzetbe hozna egy másik, közigazgatási bíróságot. Ennek élére szemelték ki Patyi Andrást, aki a szélesebb nagyközönség előtt a választási kampányban vált ismertté, amikor egy óvodai látogatása után 345 ezer forintra bírságolta Orbán Viktort. A tiltott kampányolásért kiszabott bírság mély nyomot hagyhatott a miniszterelnökben, s feltehetőleg nemcsak azért, mert a vagyonbevallása szerinti 700 ezer forintnyi megtakarításának a felét elvitte a bírság befizetése.

Orbán nem is hagyta ezt szó nélkül, nem sokkal a választás után – amint az a mellékelt videón is látszik – némiképp megalázta Patyi Andrást.

Ezzel együtt a jelek szerint  Patyi nem lett bukott ember – a miniszterelnöknek ugyanis nem ez volt a szándéka vele. A kínosnak mondható, feudális viszonyokat idéző megszégyenítéssel mindössze azt szerette volna jelezni a maga módján, hogy Patyi (és mindenki más) az ő tenyeréből eszik, ezért az ő akaratát kell, hogy végrehajtsa.

Nem titok, és számos kormányzati szereplő több alkalommal is tett rá utalást, hogy

a kormány sok esetben elégedetlen a bíróság működésével, pontosabban azok ítélkezési gyakorlatával.

Számos esetben nehezményezték kormányoldalról, hogy egyes, a kormány számára fontos perekben nem a nekik tetsző ítélet született, ám a bírák függetlensége határt szabott a beleszólásnak.

Eddig. A Hende Csaba és Bajkai István által június 26-án benyújtott, a bírák jogállását és javadalmazásáról rendelkező 2011-ben elfogadott törvény mostani módosításával az eddigi bíróságok mellett a közigazgatási felsőbb bíróság is komoly szerephez jutna. Ennek a bíróságnak – amelynek vezetésére Patyi András esélyes – gondosan kiválogatott bírái tárgyalnák a kormány számára fontos, vagy éppen kínos ügyeket, amelyekben a kormánynak nem mindegy, hogy milyen ítélet születik.

Fleck Zoltán jogász, az ELTE Jog- és Társadalomelméleti tanszékének március végén a Magyar Narancsnak, majd e hónap elején a Független Hírügynökségnek is igen kritikusan nyilatkozott a bíróságok helyzetéről, különösen arról, hogy mi várható az átalakítások során. Akkor azt mondta: az csak a látszat, hogy a bíróságok függetlenek, és ennek a látszatnak az oka, hogy vannak esetek, amikor egyes ügyekben valóban független ítéletek születnek. A valóság azonban az, hogy egy diktatórikus rendszerben a bíróságok sem lehetnek függetlenek, ők is osztoznak a környezetük sorsában.

Fotó: Youtube

Fleck akkor elmondta azt is: nem tudható, hogy az alaptörvény melyik módosításakor – legutóbb már hetedszer írták át a születésekor gránitszilárdságúnak mondott alaptörvényt – szűnt meg a jogállam. Szerinte ez egy folyamat része, de mostanra olyan helyzet alakult ki, hogy már nem beszélhetünk jogállamról.

A két nappal ezelőtt benyújtott, ismertebb elnevezéssel Lex Patyinak nevezett törvényjavaslat kapcsán Fleck Zoltán a Független Hírügynökségnek azt mondta:

sok új lépés várható, és csak lassanként derülnek ki a szándékok.

Nemcsak a legfelső szintek átalakítása van ugyanis napirenden, – Handó Tündének nincs hatalma a Kúria felett, és ezen az állapoton mindenképpen változtatni szeretnének – nem csupán a hierarchia felső szintjét, de az egész közigazgatási bírósági struktúrát átszervezik, vagyis a legfelső szint mellett a helyi szinteket is irányításuk alá vonják.

A Kúria döntése ugyanis hat az egész szakmai területre. Most a Kúriának a közigazgatással foglalkozó részétől veszik el a végső döntéseket hozó, meghatározó szerepet és cserélik ki egy különbíróságra. Ez a tétje ennek a tervnek. Olyan különbíróságot hoznak létre, amelynek a vezetőjét a mostani politikai rendszer vezetője fogja kiválasztani. A tervek között az is szerepel, hogy a Kúrián dolgozó független bírákat nyugdíja küldik – például úgy, hogy magas összeggel díjaznák, ha elmennek nyugdíjba. A még ott dolgozó régi motorosokat, akik hozzászoktak ahhoz hogy függetlenül dolgoznak, saját, megbízható embereikkel váltják fel.

Fleck Zoltán felhívta a figyelmünket arra, hogy július 4-én a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete és az Országos Bírói Tanács – A bírósági igazgatás rendszere – tapasztalatok és kilátások címmel – kerekasztal-beszélgetést szervez. E konferencia alapgondolata is a bíróságok tervezett átalakítása, vagyis az, hogy az Országos Bírói Tanács működése és Országos Bírósági Hivatalhoz való viszonya a közérdeklődés homlokterébe került. A kerekasztal-beszélgetés célja, hogy hozzájáruljon az egyes álláspontok tudományos szempontrendszer szerinti elemzéséhez, az érintett szervezetek közötti dialógus kialakításához.

Az esemény vitaindítójaként Vadász Viktor Krízis a bírósági igazgatásban? című tanulmánya szolgál. E tanulmány apropója, hogy, mint az a bevezetőből kiderül, „az elmúlt időszak közéleti és politikai hírei között több, az Országos Bírósági Hivatal elnöke és az Országos Bírói Tanács között kialakult konfliktussal foglalkozó cikk és interjú is megjelent. Észlelhető ezek kapcsán, hogy – részben az érintett szereplők közreműködésével, részben félremagyarázások útján – valótlanságok, esetenként csúsztatások láttak napvilágot, melyek jogászokat és nem jogászokat egyaránt tévútra vittek. Elérkezett az idő, hogy a téma visszakerüljön arra a helyre, ahová tartozik: a közjog és a nemzetközi közjog értelmezési tartományába.”

Angol magyar két jóbarát

0

Theresa May, brit miniszterelnök az illiberális demokrácia megsemmisítő vízióját hirdető magyar miniszterelnökkel, Orbán Vikorral bújik egy ágyba.

 

A Brexit miatt szövetség van kibontakozóban Nagy-Britannia és a populista magyar kormány között, miután Theresa May szövetségeseket keres a kontinensen. Az Independent abból vonja el ezt a következtetést, hogy a héten tory képviselők az Európai Parlament Belügyi, Igazságügyi Bizottságában – szélsőjobbos pártokhoz csatlakozva – elutasították, hogy jogállami eljárás induljon Magyarország ellen a „Stop, Soros” miatt.

Pár órával később a magyar külügyminiszter azzal járta végig a sajtót, hogy Brüsszel hibás politikát alkalmaz a brit kilépés ügyében, és ha nem lesz megállapodás Londonnal, az igen súlyos következményeket von maga után.

Sophie Int’ Veld, holland liberális EP-képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a brit konzervatívok egyrészt szankciókat követelnek Putyin ellen, másrészt viszont fedezik annak legszorosabb uniós szövetségesét, Orbán tekintélyelvűségét, ám ezzel a saját örökségüket tapossák lábbal. Azaz May az illiberális demokrácia megsemmisítő vízióját hirdető magyar miniszterelnökkel bújik egy ágyba. Ám az Európai Parlament megüzente Orbánnak, hogy megvédi az értékeit. Az újság hozzáteszi, hogy a Fidesz-kormányt széles körben bírálják a Soros elleni gyűlöletkampány miatt is.

Szerintem

Alakul ez, lesz klassz gyülekezési törvényetek is, így uborkaszezonban a Stop Soros után, kell az, mint egy falat kenyér.

Úgy olvasom, hogy két ember politikai célból történő összejövetele már gyülekezésnek számít, szóval csak próbáljátok meg majd egy kávézóban Orbánt szidni a barátnőtökkel, majd felnyom a szomszéd asztalnál ülő fizetett felnyomó, és elvisz a rendőr.

Mellesleg nem hiszem, hogy ez a langyos, szoft diktatúra valami véresen komolyba fordulna, amíg nincs ellenállás minek, ha meg túl nagy lenne az ellenállás, persze csak szombaton, és ha nem esik, meg ha már kinyaralta magát az istenadta, szóval akkor meg loptak már eleget, a közigazgatásban ott ülnek az aknáik, aki utánuk jön, az eleve bukásra van ítélve, négy év se kéne, hogy ismét helyreálljon a langyos szarban üldögélés népszokása.

Következésképp azt hiszem nemigen van más megoldás, mint felébredni, felébredni ebből az állapotból azonban nem könnyű, ahhoz komoly impact kell, azaz a hatalom olyan erős bedurvulása, amire már az is felkapja a fejét, aki egyébként a muskátlis ablaka mögül nézi most a rovásírásos falutáblát, és vasárnaponként mise után gyónni jár, csigázás közben kipletykálja a falu apraja nagyját a többi öregasszonnyal együtt.

Mindig is volt egy ilyen réteg abban az országban, csak korábban Kádárt hallgattak most meg Orbánt a Kossuthon, az ő szempontjukból ez a megszokott, a kezelhető helyzet.

Az ilyen néniknek és bácsiknak valójában nincsenek pártpreferenciáik, van a vezető, aki az apa, az állam, és annak lokális jobb keze, a tanácselnök, akit egy ideje polgármesternek hívnak, a pap, és az iskolaigazgató, meg a téeszelnök, ezek mind ugyanazok akik régen is voltak, vagy azok rokonai.

Ugyan már! Látszik vidékről, hogy pattog néhány borostás fiatal valami interneten, meg olyan tévékben, amit nem is lehet fogni, de ha lehetne se érdekelne senkit?

Anyám is megmondta, hogy a politika mocskos dolog, mert ezek csak veszekednek, és még a szájuk is csúnya.

Mondtam, hogy máshol ezt demokráciának becézik, érti ő, csak nem szereti, nem ebben nőtt fel, nem igen látja át, miért fontos a vélemények ütköztetése egy ország közügyeiben.

Ma olvastam épp, hogy a DK nem demokratikus párt, mert a saját működése nem felel meg a demokratikusan működő pártokénak, bár azt nem tudom, hogy vajon van-e olyan Magyarországon. Egy szellemes hozzászóló azt írta, hogy addig nem is lesz demokratikus párt, amíg Gyurcsány Ferenc nem pártelnökként, hanem tulajdonosként viselkedik.

Persze, én honnan tudnám, hogy milyen párt a DK, és demokratikusan működik-e vagy sem, tulajdonképpen tökéletesen mindegy is, csak ha igaz, akkor ez is egy tünete a társadalom súlyos mentális állapotának.

Mi több, azt is olvastam, hogy a legrasszistább szavazó a Jobbikos után az MSZP-s, ami azért megint csak felvet néhány kérdést.

Itt Koreában, amikor katonai diktatúra lett, még kijárási tilalom is volt, nem csupán a gyülekezési szabadság korlátozása. A nép akkor már nem éhezett, a diktatúrából viszont nem kért, a jólét egy bizonyos fokát elérve megerősödött a polgári öntudat. Jöttek a diák tüntetések, ezernél is több fiatal halála, a tömegbe lövetés, agyonverése az ellenzékieknek, megfélemlítés amúgy ázsiai módon, ami azért egy nagyságrenddel másabb, mint amit bármelyik európai el tudna képzelni.

Az agresszió azonban minél erősebb, annál nagyobb ellenállást vált ki, azaz Magyarországon nem lesz erős, csak a lehetőségét teremtik meg rá, élni nemigen fognak vele, ostobaság is lenne a szempontjukból.

Így viszont logikusan Orbán unokája is trónra kerül majd, nemigen lesz annak érdemi ellenzője.

Hacsak nem hibáznak, ami viszont bőven benne van a pakliban, mert Orbán emberei ugyan ravasz gazemberek, de maga a főnök egy küldetéstudatos ember minden jel szerint, és az ilyen nehezen tűri a kontrollt, sőt, semennyire, önálló ötletei vannak, és félelmetes módon azokat komolyan is gondolja. Itt lehetséges rés a pajzson talán, ezért érdemes életben tartani a különböző ellenzéki csoportokat, hogy ha elkövetnek egy ilyen hibát, a demokráciát akarók maguk felé tudják fordítani a passzív többséget.

Azzal a tévképzettel viszont villámgyorsan le kéne számolni, hogy majd a jelenlegi törvények keretein belül, azokat betartva lehet őket a hatalomból eltávolítani. Ahogy ezt a választások igen szemléletesen bebizonyították, nem lehet. Olyan ez, mintha velem egy amatőr, mindenáron vívásban szeretné lerendezni a problémáját. Nem fog menni, mert én vívtam tizensok évig, igen magas színvonalon, következésképp úgy járna az illető, ahogy a férjem iskolatársa, a nagy professzor, aki beleesett a karácsonyi dekorációba szerény személyem közvetítésével, pedig már akkor is fájdogált a térdem, és csak egy evőpálcika volt nálam, de két fontos dolog az én oldalamon, a rutin, és a tudás.

Tehát ha valaki azt gondolja, hogy az OV-féle törvényi környezetben OV legyőzhető, az épp akkorát téved, mint fent említett osztálytárs.

Orbán emberei tolvajok, a rendszere már közelít a totális diktatúra felé, csak azt kell kivárni amíg valami komolyabbat hibáznak, és akkor egy erőteljes polgári engedetlenségi mozgalommal el lehet őket távolítani, de semmiképp sem szájtépéssel, kizárólag tettekkel. Remélem nem erőszakkal, de valamilyen szinten mindenképp törvényszegéssel.

Utána ott a következő feladat, hogy kik vezessék az országot és merre, vajon mennyi időbe kerül a vidéket felzárkóztatni, vagy ők megint szinte semmit sem fognak észrevenni az egészből, esetleg azt, hogy a rovásírásos táblát leváltja majd a kék EU tábla, és euróban kell fizetni, következésképp minden drágább lesz, a tévében meg műborostás fiatalok fognak érthetetlen dolgokat beszélni, a parlamentbe meg megint ronda szájú politikusok fognak feleslegesen szót csépelni. Mert onnan nézve a demokrácia bizony így fest.

Mi lesz a cigányokkal? Mi lesz azokkal akik származásuk szerint ugyan nem cigányok, de mégis akként kezeli őket a vidék népe, ugyanis ott nem etnikai alapon dől ez el, hanem életmód, és anyagi helyzet alapján.

A barátnőmék házat vettek. Láttam a képeket, javasoltam, hogy legyen egy egyszerű, de kellemes díszléc a plafon, és a fal találkozásánál, mert kicsit egyenetlen ott a felület, az segített volna ezt elfedni optikailag, és a belmagasság is elbírta volna. Azt a választ kaptam, hogy azt aztán nem, olyat a cigányok tesznek a házaikba, és kétségtelen, legutóbbi szociológiai túrámon én is láttam putrit, vörös kerítéssel, a kapu melletti kerítés tetején két oroszlánnal, mer fussa. Szóval semmiképp nem származás szerint van valaki cigánynak minősítve emberek, ahogy zsidónak sem, hanem sztereotípiák és tapasztalatok keveréke alapján.

Velük mi lesz, ki vállalja, és milyen módszerrel, hogy soha többet ne lehessen a szavazatukat krumpliért megvásárolni?

Ki fog elmenni nagyon kis faluba tanítani túlkoros, sérült, súlyosan hátrányos helyzetben lévő fiatalokat írni, és olvasni?

Ezer és egy kérdésem lenne, köztük az, hogy a most büszke nagymagyaroknak ki, és mivel fogja pótolni az önérzetét, bármennyire torz is az a mai formában, aki abban él, annak a szempontjából ez nem látszik.

Itt Koreában élve, tanultam egy nagyon fontos szemléletmódot, úgy mondják, hogy „náme ipcsáng”, és azt jelenti, hogy a másik nézőpontja. A koreaiak ezt véresen komolyan veszik, és minden döntésük, megnyilvánulásuk előtt mérlegelik, hogy a másik ember, vagy embercsoport szempontjából mit jelent az, amit én vagy mi szeretnénk, vajon ők hogy élnék meg?

A világnak ezen a részén nemigen hisznek abszolút igazságokban, tudják jól, hogy mindenki a saját világában él, és csak nagy odafigyeléssel, türelemmel, gondossággal lehet ezeket a külön világokat bizonyos mértékig közös nevezőre hozni.

A megfellebbezhetetlen kijelentésekkel élő, Budapest határain belül gondolkodó megmondóemberek, és ellenzéki figurák soha az életben nem lesznek képesek megszólítani a lakosság nagyobb részét.

Saját mikroklímában élve, okos telefonnal, a legmodernebb számítástechnikai ismeretekkel, több nyelvet beszélve, világlátottan, igen nagy alázat kell ahhoz, hogy a szükséges türelem is meglegyen, és Magyarország egyszer valamikor egy egészséges, sokszínű, és soknemzetiségű társadalom legyen majd.

Szerintem.

Alakul a Nacionalista Internacionálé

0

A nem hivatalos főnök köztük Trump, aki már mindenütt megváltoztatta a politikai hangnemet. Legfontosabb ideológia eszmetársai közé tartozik Orbán Viktor, valamint az olasz belügyminiszter – írja a Financial Times.

A brit gazdasági lap szerint az amerikai elnök vezeti a nacionalizmus világméretű fellángolását, de Trumpnak vannak lelki társai Európában, ahol egyes helyeken szélsőjobbos pártok koalícióban kormányoznak. És bár a nemzetközi nacionalista mozgalom ellenmondásnak hangzik, hiszen az ilyen köröket a saját törzsük boldogulása érdekli, az együttműködés pedig egyáltalán nem természetes számukra, mégis azt látni, hogy kialakul a „Nacionalista Internacionálé”. Az ilyen pártok egyre erősödnek, ihletet merítenek egymástól és összedolgoznak. De a nem hivatalos főnök köztük Trump, aki már mindenütt megváltoztatta a politikai hangnemet. Legfontosabb ideológia eszmetársai közé tartozik Orbán Viktor, valamint az olasz belügyminiszter. Sőt

a nacionalista programot egyre inkább átveszik olyan, hagyományos erők is, mint a CSU, a brit konzervatívok, továbbá az Osztrák Szabadságpárt.

A Financial Times megállapítja: a fő kérdés számukra a bevándorlás, hogy meg kell védeni a nemzetet a migránsok áradatától. A gazdaságban gyakran folyamodnak az amerikai elnök képviselte protekcionizmushoz. Ellenzik a nemzetközi szervezeteket és szerződéseket, azokat a gyökértelen globális elit játékszerének tekintik.

Gyakorta rajonganak Putyinért, érdemének tartják a nemzetközi jog megsértését.

Viszont megvetik Merkelt, a menekültek kérdésében reménytelenül puhakezűnek minősítik. A nemzetállam hangoztatása bejön a választóknál, mert az identitásnak része, hogy meghatározzák, ki kaphat állampolgárságot.

Orbán, Salvini és a többiek abból is tőkét kovácsolták, hogy túl sok jogkör felhalmozásával vádolták meg az EU-t – fűzi hozzá a Financial Times:

ha hatalomra kerülnek, migrációs politikájuk dermesztő irányba tart.

Ám a narratívában van egy erős kulturális, illetve faji elem, és onnantól kezdve sokkal könnyebb brutálisan bánni a bevándorlókkal. További gond, hogy sokszor nem vetnek számot a világ összetettségével. Jog nélkül könnyen eljöhet az anarchia, a kereskedelmi háborúskodás, sőt az igazi háború. Ráadásul a „Nacionalista Internacionálé” menthetetlenül instabil, csak idő kérdése, hogy mikor robbannak ki tagjai között viszályok.

NZZ: „Orbán gulyás-nacionalizmusa kisugárzik a szomszédságba”

0

A Balkán csodálattal szemléli a magát mindenhatónak mutató, felvágós Orbánt, aki provokálja Brüsszelt és Berlint, ugyanakkor ellopja az onnan érkező támogatásokat.

Orbán Viktor nem csupán minden hájjal megkent hatalompolitikus, hanem az „illiberális demokráciáról” szóló ideológiájával regionális hatalmi központot épít „a liberálisok EU-ban érvényesülő hegemóniájával szemben” – írja a Neue Zürcher Zeitung.

Már senkit nem lepnek meg az olyan húzások, mint a magyar országgyűlésben múlt szerdán elfogadott alkotmánymódosítás és törvénycsomag.

A lépés összhangban áll az évek óta követett idegengyűlölő politikával,

amely sikeresen akadályozza meg a migránsok érkezését, és minden kompromisszumtól elzárkózva arra törekszik, hogy a menekültügy újra nemzeti hatáskörbe kerüljön.

A tekintélyes svájci lap megállapítja, hogy Orbán a 2015-ös menekültválság idején Merkel ellenpólusát játszotta, amíg Sebastian Kurz osztrák kancellár el nem vette tőle ezt a szerepet.

Orbán nincsen benne a Kurz által tervezett „készségesek tengelyében”,

amely radikális eszközökkel szándékozik fellépni az illegális migráció ellen az európai külső és belső határokon. A tengelyhez Bécs és Róma mellett esetleg Berlin is csatlakozik, amennyiben a kancellár végső kudarcot vall a közös európai menekültpolitika projektjével. Magyarország nyilvánvalóan azért nem tartozik a tengelyhez, mert Orbán bezárkózása következtében a menekültek már rég elkerülik az országot.

A Neue Zürcher Zeitung szerint Orbán ettől még nem elszigetelt. Ellenkezőleg:

meghatározó szerepe van az európai jobboldalon,

és gulyás-nacionalizmusa modellnek számít a délkeleti periférián. Orbán nem csak hatalompolitikus, hanem termékeny ideológus is: ezt bizonyította, amikor 2014-ben meghirdette az illiberális demokráciát, amelyet ma sok helyen gyakorolnak Délkelet-Európában. Fontos szövetségesnek tekinti a jobboldal Szerbiában, Szlovéniában és Horvátországban. A Balkán csodálattal szemléli a magát mindenhatónak mutató, felvágós Orbánt, aki provokálja Brüsszelt és Berlint, ugyanakkor ellopja az onnan érkező támogatásokat – írja a lap.

Orbán célratörően épít regionális hatalmi központot, amelynek segítségével szembe akar szállni a liberális nyugat-európaiak unióban gyakorolt hegemóniájával. Nem lenne helyes alábecsülni ebben a szerepben a kicsi Magyarországot – figyelmeztet a svájci lap.

Simicska-Orbán: újra kapcsolatban?

Sokféle pletyka terjeng a piacon arról, vajon mi történhetett Simicska Lajossal a súlyos választási kudarc óta, milyen lehet a viszonya Orbán Viktorral, mit tervez a televíziójával, mit az óriásplakátokkal; egyszer és mindenkorra hátat fordított-e a magyar politikai életnek, vagy csak erőt gyűjt?

Arról megoszlanak a vélemények, hogy lehetséges-e annyi nyilvános szembenállás után újra szövetséget kötni Simicska és Orbán között, esetleg visszatérni a régi viszonyhoz. Sokan állítják, hogy a volt pártpénztárnok már április 8-a előtt kereste a kapcsolatot a miniszterelnökhöz, annak ellenére, hogy egy-két hónappal korábban még teljes magabiztossággal hitt abban, hogy a Fidesz el fogja veszíteni a választásokat. Sőt nem csak abban, hogy a Fidesz veszít, abban is, hogy a magzabolázott Jobbik lesz a végső győztes. Erre nem kevés pénzt áldozott; jobbikos óriásplakátjai elárasztották az országot, Hódmezővásárhely után pedig végképp értelmesnek és eredményesnek látta a befektetést. Hiszen a hódmezővásárhelyi siker jórészt az általa patronált pártnak volt köszönhető, és nem pusztán azért mert a végül győztes Márki-Zay éppen a Jobbiktól kapta a bíztatást, hanem azért is, mert a kampány-munka dandárját az ő emberei végezték.

És mégis: egyre többet köszön vissza az az értesülés, hogy Simicska már április 8-át megelőzően kereste az utat Orbánhoz – feltehetően ez azért nem annyira bonyolult számára -, ami ha igaz, akkor az azt is jelenti, hogy már voltak információi arról, hogy számára mekkora vereséggel zárul majd a választás. A jólértesültek tudni vélik, hogy már akkor szó esett a médiáról, és arról, hogy az az út, amit addig járt a Simicska-portfólió nem járható tovább. Emlékszünk: a Magyar Nemzet és a Hír tv is folyamatosan robbantgatott, azaz szinte nap, mint nap jelentek meg tényfeltáró, a Fidesz korrupciós ügyeit feltáró írások, beszámolók. Más országban, más körülmények között, kevésbé beletörődő társadalomban ezek a leleplezések egyenként is elegendőek egy kormány megbuktatásához, Magyarországon azonban a többséget nem érdekelte, é simán leadta a voksát a Fideszre.

Nyilván ez az elsőszámú magyarázata annak, hogy Simicska nem várt lényegében még egy napot sem: azonnal bezárta Magyar Nemztet, a legcsekélyebb mértékben sem érdekelte annak múltja, a pártállami időkben játszott pozitív szerepe; egy fillért sem volt hajlandó tovább költeni rá. Ma már inkább úgy fogalmaznék – abban az esetben persze, ha igaz az Orbánnal való kiegyezés megszellőztetése -, hogy nem akart több tényfeltáró riportot olvasni a lapban, másként: nem akart több borsot törni Orbán orra alá. Azóta – mármint a Lánchíd rádió és a Magyar Nemzet bezárása óta – kivonult a nyomtatott sajtó területéről a Heti Válasz is, jelentős létszámcsökkentés hajtottak végre a Hír tv-nél is, amelynek jövőjéről maga a tulajdonos nem nyilatkozott, noha ezzel kapcsolatban is terjengenek mende-mondák; ma a sajtó- és a politika piacán lehet hallani az esetleges bezárásáról – jól értesültek fél évről beszélnek -, arról is, hogy a Fidesz fogja felvásárolni ezt is, de rebesgetik azt is – egyre kevesebb meggyőződéssel -, hogy A Hír tv-t nem adja ki a kezéből Simicska.  Egyelőre annyit látni, hogy a csatorna működik, és talán jelentős politikai elmozdulást sem észlelni a műsoraiban, legalább is a zászlóshajónak számító Kálmán Olga produkcióban, az Egyenesenben nem. Hogy aztán ebből lehet-e bármilyen következtetést levonni, azt az olvasóra bíznám.

Mint ahogy annak az értesülésnek az elbírálást is, amely szerint Simicska az óriásplakát biznisztől is szívesen megválna, sőt tett is ajánlatot Orbánnak: állítólag egymilliárd forintot kért volna a portékáért. Egyébként a napokban felröppent a hír, hogy a Fidesz megvásárolná a Simicska-féle céget, a Publimont-ot, amely értesülést senki nem cáfolta, igaz, nem is erősítette meg. A Független Hírügynökség azonban úgy értesült, hogy az előbb említett egymilliárd forintos ajánlat valódi üzleti szándék volt, amire Orbántól csak az a válasz érkezett: annyit hajlandó adni érte, amennyiért Simicska is hozzájutott, tehát ingyen. Jópofa történet, és ne tagadjuk: a mai Magyarországon éppenséggel elő is fordulhat, hogy a miniszterelnök dönt arról, milyen piaci terméket vásárolnak meg, és mennyiért. Ebben az országban senki meg nem kérdőjelezi, hogy egy ilyen párbeszéd előfordulhatott, legfeljebb azon kétséget lehet megfogalmazni, hogy a gecizés után lehetséges-e négyszemközti tárgyalás az egykori barátok között. (Never say never, tartja a bölcs mondás, de itt azért engedtessék meg, hogy kijelentsük: a két férfiú még nem tart ott, hogy személyesen tárgyaljon egymással. De egy tranzakciót le lehet bonyolítani közvetítőkön keresztül is, a történetnek az orbáni üzenetről szóló része pedig olyannyira jellemző a miniszterelnökre, hogy akár meg is eshetett. Hogy aztán Simicska belekényszerül-e az óriásplakát cég eladásába, vagy sem, azt ma még nem tudjuk. Általánosságban azt lehet gondolni, hogy az üzletág Orbán nélkül is nyereséges, ám de az újabb kétharmados győzelem után a marketingesek és vezetőik nyilván erősen megfontolják, hogy elhelyezzenek-e reklámot egy olyan felületen, amely nem pusztán nincs a Fidesz, vagy a Fideszhez köthető emberek birtokában, hanem egyenesen az ellenséggé vált Simicska kezében van.

Abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy noha egy-két pályázatot most, sokak meglepetésére, elnyert Simicska valamelyik cége, de azért a többség még nem hisz a látványos összeborulás, pláne az újbóli összebútorozás lehetőségében. Azt azonban bizonyossággal lehet tudni: Orbán a média-terjeszkedésben és a politikai tér szinte teljes elfoglalásában sem tud, akar, képes leállni. Ezért aztán az a törekvés hitelesnek tűnik, hogy a Fidesz holdudvarába kerüljenek azok a média-felületek is, amelyek képesek befolyásolni az embereket, illetve azok, ártani képesek a Fidesznek. Ennek jegyében tehát mindenképpen fontos az a sokezer közterületi reklámhordozó, ami ma még Simicska birtokban van. És fontos Orbán számára változatlanul az Index megszerzése, vagy éppen a Soroshoz köthető  444.-hu kiiktatása. A vájt fülűek úgy tudják: ezek Orbán tervei erre a ciklusra, és persze a politikai tér bővítése, illetve átalakítsa is. Ami nem jelent egyebet, mint a Jobbik teljes szétverését; a többiekkel meg majd csak elboldogul valahogy, ahogy eddig is tette. 

Az európai reformfolyamat és Magyarország

„A június 19-én megtartott német-francia közös kormányülés messzemenően ráerősített arra a korábbi feltételezésre, hogy a francia elnök az európai biztonság, külpolitika és Dél-Európa felzárkóztatásának motorja lesz, míg Németország a gazdasági-pénzügyi feladatok átszervezésének és az ebbéli teendők felgyorsításának fő aktora. Merkel reformterveinek egyik kulcseleme az euró-övezet megszilárdítása és elmélyítése – épp az integráció felgyorsítása céljából. A két szándékot pedig a Juncker mögött álló adminisztráció hangolja össze.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:

Donald Trump amerikai elnök – jócskán megkésve ugyan, de – telefonon gratulált Orbánnak az áprilisi választási sikeréhez. Néhány más téma is szóba került, de csak olyanok, amelyek Trump programjának eddig még ki nem rostálódott elemeit képviselik, ám várható, hogy ezek közül is néhány le fog kerülni a közeljövőben a napirendről. Nemrég pedig olyan hírek kaptak lábra, hogy Angela Merkel külön, négyszemközti találkozón akar beszélni a magyar miniszterelnökkel. Időközben a hírt nem csak megerősítették, de német források már a dátumot is tudják: július 5.

Vajon arról lenne szó, hogy az orbáni politika nemzetközi mozgásterét tervezné növelni Washington, Brüsszel, Berlin vagy Párizs? Közvetlenül április 8-a után magam is úgy gondoltam, hogy ez részben elkerülhetetlen. Egyszerűen azért, mert – választási csalás ide, manipulációk egész sora oda – Orbán újabb kétharmadot szerzett, s ezzel annak a külföldnek is számolnia kell, mely igazán nem kíván belebonyolódni egy apró, sem Európa, sem annak tágabb környezete, sem pedig a transzatlanti viszony vonatkozásában nem túl jelentős állam piszkos ügyeibe.

Ma már azonban nem így gondolom, ugyanis számos esemény rajzolta át június folyamán a nemzetközi erővonalakat – mindenekelőtt Európában. Bár a tavasz folyamán mind Jean-Claud Juncker bizottsági elnök, mind pedig az európai reformerők vezető szerepét eddig kitűnően játszó Emmanuel Macron letette az asztalra reformterveit, Németország, a kontinens legfontosabb állama viszont mindezzel késlekedett. Látható volt, hogy Merkelt megbénítják a koalíciós problémák a CSU-val, nem kevésbé a fokozódó széthúzás az Európai Néppárt soraiban.

Ez egészen június 4-ig tartott, amikor a Frankfurter Allgemeine Zeitung vasárnapi kiadásában a kancellár állásfoglalása végre megjelent, s az elemzők azonnal megállapították: az teljes egészében harmonizál Juncker és Macron elképzeléseivel, sőt: azokat kiegészítő, vadonatúj elemeket is tartalmaz – elsősorban a közös migrációs politika vonatkozásában. A június 19-én megtartott német-francia közös kormányülés aztán messzemenően ráerősített erre a feltételezésre.

Minden jel arra mutat, hogy a francia elnök az európai biztonság, a közös külpolitika és Dél-Európa felzárkóztatásának motorja lesz, míg Németország a gazdasági-pénzügyi feladatok átszervezésének és az ebbéli teendők felgyorsításának aktora. Merkel reformterveinek egyik kulcseleme az euró-övezet megszilárdítása és elmélyítése – épp az integráció felgyorsítása céljából. A két szándékot pedig a Juncker mögött álló adminisztráció hangolja össze.

Minthogy Orbán tervei ebbe a keretbe nem illeszthetők, fontos kérdés lett, hogy mit kezdjen Európa Magyarországgal, mely, mint említettem: egyáltalán nem számít tényezőnek, ám egy ideje mégis jelentékeny biztonsági kockázatot képvisel. Nem csak Európában, de a tengeren túl is legutóbb komoly aggodalmakat váltott ki az orbáni sajtóstrómanok szétrajzása a Balkánon, szerepük a korrupt Janez Janša szlovén miniszterelnök megválasztásában, s az Európával és a transzatlanti kapcsolatokkal szemben szervezkedő politikai erők támogatásában – egyebek mellett Macedóniában –, melyek mögött tudni lehet: végül is Vlagyimir Putyin áll. Különösen, hogy e folyamatba most – az olasz kormánykoalíció egyik tagjaként – az Északi Liga is bekapcsolódni igyekszik.

Ha ez így van, akkor e problémával – az európai reformpolitika logikájából következőleg – elsősorban Macronnak kellene foglalkoznia. De információk szerint ez nem így fog történni. A gazdasági és pénzügyi reform mellett a „magyar ügy” lerendezése – mely sajátos módon a CSU-val való koalíciós vita kezelését is tartalmazza – Merkelre hárul: a két európai vezető ebben egyezett meg, s gyanítható, hogy segítséget remélhetnek és kapnak e téren Junckertől is.

A Merkel-Orbán aktuális különtalálkozó hátterében nagy valószínűséggel épp ez áll. Ezt támasztja alá az az idegesség is, amivel a magyar kormány minden újabb fejleményre reagál, kezdve a holland kereszténydemokratáktól kapott éles kritikára, vagy éppenséggel azokra a tervezett reformlépésekre, melyek nyilvánvalóan általában is szűkíteni fogják a nemzetállami jogköröket.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!