Kezdőlap Címkék OLAF

Címke: OLAF

A legrosszabbkor jött a magyar csaláscsúcs

A Brexit miatt kieső nagyjából 13 milliárd euró befizetéskiesés miatt már jövőre csökkenhetnek az EU-s támogatások, 2021-től akár 25 százalékkal eshet a magyar keret. Nagyon rosszkor jött tehát az OLAF megállapítása arról, hogy messze tőlünk javasolja a legtöbb pénz visszavételét csalások miatt.

A magyar kormány prüszköl a „kettős mérce” ellen, vagyis hogy a következő költségvetési ciklusban a felzárkózási támogatások elosztásakor vegyék figyelembe a jogállamisági követelmények betartását is, derült ki az új igazságügyi miniszter minapi nyilatkozatából. (Ezt a körülményt már most kezdik figyelembe venni, legalábbis egyelőre az előző igazságügyi miniszter, Trócsányi László és Hidvéghi Balázs EP-bizottsági tisztségébe jelölés jegelése erre utal.)

A baj már kopogtat a britek miatt

Van azonban más, ami már jövőre nagyon fájhat Magyarországnak, nem kicsit. Ha a jelenleg látható folyamat válik végeredménnyé, akkor Nagy-Britannia megállapodás nélkül egy pillanat alatt ugrik ki az EU-ból október utolsó napján. Ezzel pedig

már a jövő évi közös költségvetésbe se fizeti be a nagyjából 13 milliárd euró tagsági díjat.

Emiatt pedig az amúgy évek óta hatályos büdzsét kell felülvizsgálni, ami a nettó kedvezményezett országok, így hazánk esetében komoly érvágás a kifizetések keretében. Jelenleg akár 10 milliárd eurót elérő kiesésről beszélnek akkor is, ha a nagy befizetők hajlandók egy évre mélyebben a zsebükbe nyúlni.

Nem beszélve a még csak formálódó 2021-27-es ciklusról, amelynek végmunkálatai éppen idén ősszel kezdődnek az új Európai Bizottság megalakulása után. A korábbi elképzelések eleve arról szóltak, hogy

mintegy negyedével veszik vissza a térségi támogatások összegét,

hogy erőteljesebben segítsék a mediterrán vidék rossz helyzetű államait.

A csúcsról a mélybe zuhanhatunk

Ez erős alkupozíciót kíván a kormányoktól, hogy országaik minél kisebb veszteséggel ússzák meg a lefaragásokat. Ezt cseppet se segíti, hogy a lengyelek mellett a legnagyobb nyertes Magyarország kormánya messze a legtöbb szabálytalanságot (csalást) követett el az elmúlt években a támogatások elosztásakor. Az EU Csalás Elleni Hivatala (OLAF) kedden ismertetett éves jelentésében az áll, hogy a magyarországi vizsgálatok négyötödében állapított meg szabálytalanságot, és tett ajánlást a nemzeti hatóságoknál.

A 2014 és 2018 közötti

a fejlesztési támogatások 3,84 százalékának visszafizetését tanácsolta az OLAF.

Ez messze a legnagyobb összeg, az EU-átlag (0,45 százalék) több, mint nyolcszorosa. A második helyre befutott Szlovákiában 2,29 százalék. (Ez nem egyenlő feltétlenül a visszafizetéssel, mód van átcsoportosításra is más területekre, de ehhez is alkuképesség kell.)

Az OLAF nyomozásai

nálunk zárultak a második legtöbbször (52 alkalommal) ajánlással

(vagyis eljárás indítványozásával). Csak Romániában volt több, 66.

Az ügyészség jól nyomozott – látszólag

A vádemelési arány nálunk 45 százalék, ami jelentősen meghaladja az EU 36 százalékos rátáját. Az sajnos nem derül ki a jelentésből, hogyan oszlanak meg a hazai vádemelésekben érintett összegek a teljes visszatérítendő tételben. (Azt viszont tudhatjuk, hogy tavaly 32-szer magánszemélyek tettek bejelentést az OLAF-nak, magyar hatóság csak egy ügyben. Hasonló arányok más országoknál is vannak.)

Az mindenestre beszédes, hogy a csaknem 4 százalékos visszafizetési javaslattal szemben a saját hatóságok által feltárt meglehetősen sok, 2886 szabálytalanság a kifizetett támogatásnak csak 1,31 százalékát érintette. Az esetleges büntetésben ezüstérmes szlovákok saját maguk (magasan az első helyen) csaknem 20 százalékos kifizetési arányra kiterjedően találtak több, mint ezerrel kevesebb szabályszegést. Náluk 14 esetben javasolt következményt az OLAF. Romániában, ahol már egy kisebb kormányra való politikus ül börtönben korrupció miatt, 3,23 százalék támogatásarányban találtak félrelépést saját szerveik, az OLAF pedig mindössze 0,4 százaléknyi vissszafizettetést javasol a bizottságnak.

Ezekből a számokból arra lehet következtetni, hogy

a magyar hatóságok a kis ügyekben találták meg az ügyeskedőket, a nagy játékosokat nem,

a szlovákok és a románok fordítva. Sőt, mint a Tiborcz-féle közvilágítási ügyekből látszik, inkább utólag kiveszik a támogatási listából a beruházást, csak hogy békében hagyja a kormányt az OLAF és a bizottság.

Az OLAF vizsgálja a Microsoft itteni korrupcióját

Az EU Csalás Elleni Hivatala is vizsgálja a Microsoft magyarországi korrupcióját. Azt, hogy az uniós forrásból fizetett szoftverek túlárazásakor történt-e csalás.

Az EU Csalás Elleni Hivatala (OLAF) megerősítette: vizsgálja, történt-e csalás az Európai Regionális Fejlesztési Alapok és az Európai Szociális Alapok által társfinanszírozott szoftverlicencek értékesítésekor – írta a Népszava. Az OLAF sajtóirodája közölte, hogy jelenleg ennél több információt nem adhat, mert folyamatban lévő vizsgálatról van szó.
Az a múlt héten került napvilágra, hogy az amerikai igazságügyi minisztérium és a Microsoft megállapodása értelmében a cég 25,7 millió dollár bírságot fizet az amerikai államnak, hogy ne kerüljön bíróság elé a korrupciós ügy. Az amerikai külügy közleményéből kiderül: a bírság korrupcióért kirótt büntetőjogi részét, 8,7 millió dollárt teljes egészében a Microsoft magyar leányvállalatának kell kifizetnie.
Az amerikai vizsgálat feltárta, hogy a hamis indokokkal elért – de nem érvényesített – árengedmény és az eredeti vételár közti különbségből magyar kormányzati személyeket kentek meg. Több alkalommal már a tender előtt ismert volt a magyarországi Microsoft előtt a jellemzően uniós pénzből fedezett beszerzésre rendelkezésre álló keret.
Az amerikai iratban felmerült Orbán Viktor miniszterelnök neve is, mint akinek hozzájárulását is beszerezték az egyik ügylethez. A csaknem két éve kipattant ügyben a Microsoft kirúgta itteni vezetőit, és szerződést bontott a kormánnyal szerződő viszonteladóinak. Ezek egyike a Humansoft, amely időközben Mészáros Lőrinc körüli érdekeltségek része lett: a vele szoros üzleti kapcsolatot ápoló Jászai Gellért tulajdonában lévő 4iG leányvállalata.

Korrupció és következmény

Érdekes tanulmány került szerkesztőségünk birtokába, nagyon érdekes – csak sajnálhatjuk, hogy nem tíz évvel ezelőtt született, ugyanis ebben az esetben mind jobb helyzetben volnánk, sőt, egész Magyarország is. Konkrétan az Európai Unió kohéziós támogatásairól és az azokkal kapcsolatos korrupcióellenes intézkedésekről szól – illetve ilyeneket javasol.

Éspedig reméljük, nem hiába javasolja: a szerzői Jávor Benedek, az Európai Parlament képviselője a Zöldek/EFA képviselőcsoportban és Andor László, a FEPS-nél dolgozó ösztöndíjas, korábban a magyarországi foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős uniós biztos, egyébként egyetemi docens a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Karán (Gazdaságpolitika Tanszék, jelenleg fizetés nélküli szabadságon), valamint a Zsigmond Király Főiskolán. Jávor Benedek tekintélyes ember, Andor László tudós ember, érdemes adni a szavukra: lássuk, mit mondanak?

Azt, hogy az Európai Bizottság által javasolt többéves pénzügyi kerettervezet új eszközöket kell tartalmazzon az uniós pénzeszközökkel való rendszeres visszaélések kezelésére. Ez komoly előrelépés, mivel a Bizottság nem csak azt a problémát ismeri el, hogy az EU pénzeszközei valószínűbben válhatnak a csalás és a korrupció célpontjaivá, mint egyes országokban a nemzeti költségvetések, de azt is, hogy a mai napig rendszeres problémát jelent ez.

Bizony így van, a szerzők is csak annyit fűznek hozzá: a helyzet súlyos. Az állami szintű csalást a politika szereplői szervezik. Nemcsak az uniós források elpazarlását eredményezi a hűtlen kezelés, hanem a demokráciát rontja meg, szembefordul a közérdekkel és a jogállamisággal, valamint a politikai partnerség és minden tervezés alapelveit is aláássa. Látjuk, hogy a kormányzati szereplők európai uniós alapokat használnak fel arra, hogy gazdagítsák politikai vagy üzleti partnereiket saját hatalmuk gyarapítása érdekében, függetlenül a pénzügyi és erkölcsi felelősségtől. Külön „fekete könyvet” lehetne megtölteni a különböző országokat és különböző politikai családokat képviselő esetekkel, bár a legtöbb megfigyelő egyetért abban, hogy a jelenlegi magyar gyakorlat külön kategóriát, osztályt képvisel.

A szankciós mechanizmus alkalmazása sok kockázattal jár és maga az eljárás is komoly hiányosságokkal küszködik, igen nehézkes: a mostani esetekben úgy alkalmazható, hogy 1. meg kell állapítani, miszerint az adott ország megsértette a jogállamiság alapelveit, 2. miután ez megállapításra került, az adott ország elvágható az uniós támogatások egy részétől vagy akár egészétől is. Azonban sokat javítana a helyzeten, ha a szankciók feltételei nem általánosak, hanem konkrétak volnának, szilárd mutatószámokhoz és referenciaértékekhez volnának kötve, hogy a bűnöket elkövető politikust sújtsa a büntetés, ne ártatlan túszait és áldozatait, vagyis országának polgárait.

A kifizetések és kötelezettségvállalások felfüggesztésére irányuló bizottsági javaslat jó szándékból ered. Ha ez bekövetkezik, megtiltja az új kötelezettségvállalásokat, amíg a szóban forgó tagállam vissza nem tér az európai értékek elvárható útjára. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a visszaélő kormányok nem reagálnak az ilyen fenyegetésekre. Valójában ezeket többnyire saját előnyükre fordítják, azáltal, hogy olyan elfogult testületként mutatják be az Uniót, amely zsarolja és bünteti az engedetlen, önállóskodó tagállamokat. Ha az EU esetleg visszatartja egy ilyen tagállam összes pénzét, akkor az könnyen értelmezhető zsarolásként, amely nagymértékben veszélyezteti vagy akár ellenkezőjére is fordíthatja a lépés politikai hatását.

Az EU-nak valamiképpen bizonyítania kellene, hogy épp a polgárok érdekeit tartja szem előtt, amikor valamely tagállamot szankcionálja; ennek az lenne a legjobb módja, ha az alapokat saját kezébe venné és az eredeti európai célok szerint osztaná el a tagállamokban. Más szóval, azt javasolják, hogy a Bizottság ilyen esetekben függessze fel a megosztott irányítást. Így az EU fellépése nem tekinthető zsarolásnak, miközben elkerülhetik a kormányközeli oligarchia korrupt elosztási csatornáit és finanszírozását.

Közvetlen menedzsment-típusú megoldások is bevezethetőek volnának fokozatosan és arányosan: először csak a kifizetések kerülnének közvetlenül az Európai Bizottság irányítása alá, olyan államok esetében, ahol már elutasították a kifizetéseket a szabálytalanságok vagy az észlelt csalások miatt. A következő lépésben az operatív programok vagy a teljes irányítási rendszer és a demokratikus ellenőrzési mechanizmusok rendszerszintű problémái esetén a közvetlen vagy közvetett irányítást átfogóbb módon lehetne bevezetni súlyos és rendszeres jogsértések esetén. Továbbmenve volna alkalmazható egy harmadik típusú kezelési módszer, a „támogatott irányítás”, melynek során uniós szakértőket telepítenének a különböző nemzeti fejlesztési ügynökségekbe, azok teljes megbéklyózása nélkül, viszont a szigorú ellenőrzés fenntartásával. Ezt akár a tagállam is kérhetné, akár egy bizonyos küszöb felett (a hibák gyakorisága, a felfüggesztések és az OLAF vizsgálatok eredménye alapján), a Bizottság is kezdeményezhetné.

Ne feledjük: a kohéziós politika és az uniós alapok nem „ajándékok” a tagállamok számára, hanem a kiegyensúlyozott és méltányos működőképes gazdasági kormányzás és az egységes európai piac nélkülözhetetlen részei. Azonban a teljes pénzkivonásnak továbbra is végső lehetőségnek, „gazdasági atombombának” kell maradnia, amit csak a legextrémebb helyzetben vetnek be.

Másrészt azonban ne feledjük, a rendszerszintű korrupció olyan helyzetekhez vezethet, ahol az uniós alapok egyszerűen nem teljesítik eredeti céljaikat a versenyképesség javítása, az infrastruktúra fejlesztése, a humántőke-befektetés vagy a jobb kormányzás területén.

A legjobb út kiválasztása semmi esetre sem könnyű, különösen egy ilyen erősen átpolitizált helyzetben, egy ilyen eszköz esetében. Az Európai Parlamentben és másutt lévő európa-párti erőket kell egységbe kovácsolni, és erőfeszítéseket kell tenniük az uniós értékek és források védelme érdekében. Ennek azonban nemcsak a populizmus ellen kell kiállnia, hanem meg kell védenie a rosszul működő kormányzatok áldozatainak jogait és lehetőségeit – és ők leginkább a szóban forgó tagállamok állampolgárai között találhatók.

Eddig a javaslat.

Okos tanulmány, minden szava aranyat ér.

Csak hát születhetett volna tíz évvel ezelőtt is.

Akkor nem itt tartanánk, hanem esetleg egy virágzó, európai országban élnénk.

Ez történt a héten – Nyomozás hiányában megszűnt a bűncselekmény

Most nem arról írnánk, ami nagyot szólt a héten. Vagyis, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást az OLAF jelentés kapcsán az Elios-szal és a cég volt tulajdonosával, Tiborcz Istvánnal szemben. Nem erről írnánk, mert bár sokakat felháborított, írtunk már erről az elmúlt napokban eleget, Itt, és itt. Ja, meg itt is.

Kiderítették, hogy nem történt bűncselekmény. Igaz, a siófoki polgármestert meg sem kérdezték, pedig ő, ahogy hírét vette a nyomozásnak, összekészítette az anyagokat, őriztette, nehogy (saját) lába keljen valamelyik dokumentumnak, hogyha majd jönnek a nyomozók, átadhassa nekik hiánytalanul az összeset.

De nem jöttek a nyomozók, mert ők már mindenki másnál hamarabb tudták, hogy nem történt bűncselekmény. Akkor meg ugye, minek nyomozni.

Nem szabad felelőtlenül szórni az adófizetők pénzét, márpedig egy alapos, mindenre kiterjedő nyomozás sok pénzbe kerül, mely összeget más hasznos célra is lehetne költeni. Stadionra például, vagy, teszem azt, magánrepülőgépre.. Ugye, emlékszünk még, mit mondott Áder János, amikor elősz9r államfővé választották? Azt mondta: száz jó törvényből százat aláír, száz rosszból százat visszaküld. Arról meg már tényleg nem ő tehet, hogy szinte kizárólag jó törvényeket toltak elé aláírásra.

Polt Péter is így lehet, bár ő nem mondta, hogy száz bűncselekményből százat kinyomoz, de ahol nem történt bűncselekmény, ott lezárják a nyomozást, vagy el sem kezdik.

Egyébként pedig idézzük Lánczi Andrást, Orbán Viktor egyik kedvenc ideológusát, aki azt mondta, hogy amit az emberek korrupciónak gondolnak, az Orbánék kormányzásának a lényege. Vagyis, akik ma a kormány intézkedéseit kritizálják, fordítva ülnek a lovon. Azt hiszik, hogy a lopás bűn, miközben csak akkor az, ha csak kevesen lopnak. Attól kezdve, hogy a lopás mindennapos gyakorlattá válik, többé már nem bűn, hanem ujjgyakorlat.

Az is ezen a héten történt, hogy az Alkotmánybíróság kimondta:

jogellenesen vették el a rokkantnyugdíjasok járandóságát. Tudtuk ezt persze nélkülük is, nem kellett ehhez tanult embernek, mi több, alkotmánybírónak lenni, de így mégis sokkal jobb, hogy mostantól jogászilag is ki lett mondva. Igaz, akiket érint, kenhetik a hajukra.

Mindez csak azért érdekes, mert szintén a héten derült ki a közvélemény-kutatásokból, hogy a magyar lakosság több mint hatvan százaléka a Fideszre szavazna. Ez nyilván úgy lehet, hogy a megkárosított rokkantnyugdíjasok és a meg nem segített devizahitelesek közül is sokan a Fidesszel szimpatizálnak. Mert bár elvették tőlük, ami nekik járt, és az ígéret ellenére ott hagyták őket az út szélén, legalább megvédték őket a migránsoktól.

Akiknek persze eszük ágában sincs idejönni hozzánk. Aki még mindig nem érti az összefüggéseket, annak ingyen és bérmentve eláruljuk: ezt hívják politikának.

Elios-ügy: Bűncselekmény hiányában

Nem okozott különösebb meglepetést az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivőjének keddi bejelentése, miszerint bűncselekmény hiányában megszüntették az Elios Innovatív Zrt. ügyében, ismeretlen tettes ellen folytatott nyomozást.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) ajánlásai alapján a Pest Megyei Főügyészség által rendelt el nyomozást, amelyet a Nemzeti Nyomozó Iroda folytatott le, és amelyet most befejezettnek nyilvánítottak. Az eljárás során lefoglalt jelentős mennyiségű iratanyag megvizsgálása után ugyanis megállapították, hogy nem történt bűncselekmény, így az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntették.

A nyomozás megszüntetéséről beszámoló tudósításból „természetesen” kimaradt, hogy az Elios a vizsgált időszak nagy részében Tiborcz István, Orbán Viktor vejének érdekeltségébe tartozott. A jelentős közpénzből működtetett MTI sem az Elios-ügy kirobbanásakor, sem most nem kívánta az olvasók idegeit ilyen, számukra jelentéktelen mellékkörülménnyel borzolni.

Az ügy

Az OLAF jelentése nemcsak túlárazással vádolta Tiborczékat, de megállapításaik szerint már a pályáztatás feltételei is annyira „testre szabottak” voltak, hogy kimerítették a szervezett csalás fogalmát, mert rendre olyan paramétereket jelöltek meg, amelyeknek egyedül a miniszterelnök vejének a cége felelt meg.

Lázár János (akkor még miniszter) és Tiborcz István találkozója

Hogy mekkora nagyságrendekről van szó, azt mi sem jelzi jobban, minthogy az OLAF – miután Tiborczék üzleteit az Európai Unió támogatta – mintegy 12 milliárd forintot követelt vissza Magyarországtól.

A 2010 előtti időkben, különösen nem sokkal a választások előtt, az ilyen ügyek gyanúsítottjait nagy és szervezett sajtóérdeklődés kíséretében, vezetőszáron és bilincsben vitték volna el. 2018 elején ugyan bejelentették, hogy megindult a nyomozás, ám az Elios már akkor közölte, amit most hivatalosan is tudunk, hogy mind a pályáztatásnál, mind az elvégzett munkáknál minden rendben volt. Amit persze jogukban állt kijelenteni, a gyanúsítottnak nem kötelező maga ellen vallani.

A tanuknak azonban muszáj igazat mondaniuk. Márpedig tanuk voltak (lettek volna) szép számmal ebben az ügyben. Tanúnak tekinthetők ugyanis azok, akik a pályázatok kiírásában, majd elbírálásában közreműködtek, valamint azon személyek, akik elvégezték a munkát. És persze azok is tanúk, akik átvették a Tiborczék cége által elvégzett, és – sok település panaszai alapján fogalmazzunk visszafogottan – nem mindig minőségi munkát.

Sötétség. Forrás: szeged.hu

Miután az ügyben a miniszterelnök családja is érintett, ez lehetett volna az utóbbi évtizedek legnagyobb közéleti botránya. Hogy mégsem lett az, főleg annak köszönhető, hogy ország lakosságának nagy része a kormány és a hozzá közelállók tájékoztatási túlsúlyának köszönhetően nem, vagy csak nagyon keveset tud arról, hogy volt egy nagyon súlyos ügy, amelyben a miniszterelnök veje is érintett.

Így kommunikálta a kormány az Elios-ügyet

Ameddig lehetett, titkolta a kormány és sajtója az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának azt az idén februárban napvilágra került jelentését, amelyben elmarasztalják az Elios céget, amiért szabálytalan közbeszerzés útján, a szokásosnál drágábban, valamint az elvártnál rosszabb minőségben végezték el a közvilágítás munkáját számos magyarországi településen, és hogy ezért az OLAF azt javasolta az Európai Bizottságnak, hogy vegyék vissza a pénzt, összesen 12 milliárd forintot. Amikor mégis megírták, azt is kénytelenek voltak közölni, hogy az Elios a vizsgált időszakban, 2011-1015 között, Tiborcz István cége volt, bár azt a közéleti kérdésekben csak mérsékelten tájékozott nagyközönségnek nem kötötték az orrára, hogy Tiborcz István nem más, mint Orbán Viktor miniszterelnök veje.

A kormány kommunikációjára jellemző, hogy amikor Kovács Zoltán kormányszóvivő végül megszólalt az ügyben, nem kevesebbet állított, minthogy az említett szabálytanságokért Bajnai Gordon és kormánya a felelős. Vagyis, ők tehetnek arról, hogy a közvilágítási program drágábban, silányabb minőségben és szabálytalan közbeszerzés révén valósult meg. A kormányszóvivő azzal érvelt, hogy a magyarországi közvilágítás megújításának ötletét még a Bajnai-kormány vetette fel, így szerinte az is nyilvánvaló, hogy a későbbi szabálytalanságokért, amikor már nem ők voltak kormányon, Bajnaiékat terheli a felelősség.

Ha a Kovács-féle, mondjuk így, logika mentén haladunk, akkor a  következő történhetett:

Bajnai Gordon miniszterelnök 2009-ben kitalálta, hogy jó lenne, ha Magyarországon korszerűbb volna a közvilágítás. Több lenne a fény, és biztonságosabbak a települések. Majd – még mindig a Kovács féle logika mentén haladva – 2009-ben azt is kitalálta, hogy a közvilágítás megújítására pályázatot kell kiírni, s ő maga javasolta, hogy a pályázat előkészítésében Tiborcz István egyik barátja és üzlettársa is részt vegyen. Ezzel Bajnai nyilván azt akarta elérni, hogy a pályáztatás feltételeit a majdani miniszterelnök, Orbán Viktor vejének a cégére szabják, vagyis, hogy Tiborcz István nyerje el a milliárdos megrendelést.

Bajnai mindemellett még azt is kitervelte, hogy Tiborcz cége, az Elios majd csapnivaló minőségben végezze el a munkát, úgy, hogy annak befejezése után az érintett településeken sokkal sötétebb legyen, mint a közvilágítás megújítása előtt volt. Ráadásul mindez sokkal többe került, mint amivel előre számoltak – ezt is Bajnai találta ki még 2009-ben.

Az ügy tehát még mielőtt elindult volna, lezárult. Információink szerint a kormány vitatja a visszafizetendő 13 milliárdot, és méltányosabb elbánásban reménykedik. Lehet, hogy mint annyi más ügyben, itt is sikerrel járnak. Ha így lesz, a magyar adófizetőknek nem 13 milliárd forintot, hanem ennél kevesebbet kell visszafizetniük az Európai Uniótól kapott és a miniszterelnök vejének volt cége által felhasznált támogatásból.

Megszüntették a nyomozást a minden gyanú fölött álló személy ügyében

– Pistikém, te vagy az?

– Igen. Parancsolj velem, Péter bácsi.

– Vedd úgy, hogy hivatalból kereslek, úgy is, mint mint legfőbb ügyész. Tudod, van az a nyomozás, amit ellened folytatunk. Pontosabban a volt céged, az Elios ellen.

– Még nem hallottam róla.

– Benne volt az újságban.

– Nem olvasok újságot. Ami a mi újságjainkban van, azt tudom nélkülük is, mert azokat a mi embereink írják. A többivel meg, ami még nem a miénk, nem idegesítem magam. Amúgy, hogy vagytok, Péter bácsi?

– Köszönöm, mint mindig. Jól.

– Na, ennek örülök. Már azt hittem, valami baj van, hogy hívsz.

– Tudod, Pistikém, van ez az OLAF-jelentés.

– Hallottam róla. A Bajnaiékat fogjátok megvádolni.

– Megpróbáljuk. De veled is beszélnünk kell.

– Parancsolj velem, Péter bácsi.

– Pistikém, neked, úgyis, mint a miniszterelnök vejének, mikor lenne alkalmas, hogy néhány szót váltsunk veled?

– Bármikor, Péter bácsi.

– Tényleg ne vedd tolakodásnak, de ezek ott az unióban nagyon ráfeküdtek arra a 13 milliárd forintra, ami szerintük a te sarad.

– A múltkor még 12 milliárd volt.

– Mostanra 13. Tudom, hogy elfoglalt vagy. De ha netán mégis tudnál időt szakítani arra, hogy a nyomozóink néhány, tényleg nem bántó kérdést feltegyenek…

– Mondd csak, Péter bácsi, nem lehetne lezárni ezt a nyomozást?

– Már lezártuk, Pistikém. A vizsgálat lezárult, felejtsd el! És örülök, hogy hallottam a hangodat.

– Zene füleimnek, ha veled beszélhetek, Péter bácsi. Csók a család.

Az ELIOS Polt és Pintér „forró krumplija”

Emlékszünk: a miniszterelnök vejének cége, az ELIOS több településen is tender győztes lett, így ők végezhették az Unió által is támogatott közvilágítás korszerűsítését. Az eljárásokban utólag az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) szabálytalanságokat talált, aminek alapján a Pest Megyei Főügyészség még januárban elrendelte a nyomozást.

A gyanú szerint különösen jelentős vagyoni hátrányt okozva elkövetett költségvetési csalás bűntettét és más bűncselekményeket követhettek el a feltételezett tettesek.

Alighanem örök homály fedi majd, valójában kiknek a „számlájára” írhatók a kifogásolt csalások, véli Harangozó Tamás, a parlament szocialista képviselőcsoportjának helyettes vezetője. Még a választások előtt ő szorgalmazta, hogy az ellenzék képviselőiből állítsanak fel egy tényfeltáró árnyékbizottságot, és próbáljanak a végére járni a történteknek. A képviselők maguk is tudták, hogy nincsenek „nyomozati jogkörrel felruházva”, de az OLAF precíz jelentése alapján erre nem is nagyon lett volna szükség.

A vizsgálati anyagban a brüsszeli szervezet pontosan, tételesen megnevezte a kifogásokat, és azoknak a neveit is, akik a csalásban érintettek lehettek.

A bizottság nem járt sikerrel, emlékszik vissza a Kecskeméten tett látogatásukra Harangozó Tamás. Amikor szerettünk volna betekinteni az iratokban – képviselőként erre felhatalmaz minket a törvény – az illetékesek széttárták a karjukat:

nem sokkal korábban az ügyészek lefoglaltak és magukkal vittek minden, az üggyel kapcsolatos iratot.

Június végén tájékoztatást kértem a Legfőbb Ügyésztől, hol tartanak a vizsgálatok, de mindössze egy szűkszavú levelet kaptam – mondta a Független Hírügynökség kérdésére a szocialista politikus. Válaszában Polt Péter arra hivatkozott, hogy a július 1-től hatályos új büntetőeljárási törvény (Be.) alapján,

amíg nincs gyanúsított, az ügyész csak az eljárás törvényességét vizsgálhatja.

Az ügyben tehát nem az ügyészség, hanem a Nemzeti Nyomozóiroda folytat nyomozást, és mivel gyanúsítás még nem történt, egyelőre nincs több mondanivalójuk.

Ha a rendőrség az illetékes, akkor Pintér Sándor bizonyára tudja, hol tartanak a munkatársai a vizsgálatokkal, gondolhatta joggal Harangozó képviselő, és még aznap levelet küldött a belügyminiszternek a kérdéseivel.

Történt-e tanú meghallgatás, kihallgattak-e már valakit a gyanúsítottak közül, zároltak-e valamennyit a cég vagyonából az esetleges kártalanításra?

Most kaptam meg a miniszter válaszát – említi kérdésünkre az azóta történt fejleményeket  a frakcióvezető helyettese. – Pintér Sándor tájékoztatott, hogy nyomozócsoportot hozott létre a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodája keretében. Az ELIOS-ügyben valóban iratokat is lefoglaltak, amelyek értékelése folyamatban van. Ez a semmitmondó válasz arra utal, hogy

az elmúlt fél évben semmilyen érdemi munka nem történt,

noha az OLAF vizsgálati anyagának alapján, akár már pontot is tehettek volna az ügy végére, és vádemelési javaslattal átadhatták volna az anyagot az ügyészeknek.

Az új büntető eljárási törvény alapján ugyanis a hatóságoknak már gyanú sem kell ahhoz, hogy bárki olyan ellen, aki a nyomozók szerint “bűncselekmény gyanúsítottjaként szóba jöhető személy”, úgynevezett előkészítő eljárást indítsanak. Ennek során akár titkosszolgálati (a törvény megfogalmazásában: “leplezett”) eszközöket is bevethetnek. Az OLAF jelentése több olyan személyt is megnevez az ELIOS tulajdonosi körében, akikre ráillene, hogy szóba jöhet a bűncselekmény gyanúsítottjaként.

De ha fél év alatt mindössze annyi történt, hogy a hatóságok forró krumpliként csak ide-oda tologatták az iratokat, könnyen megeshet, hogy hamarosan „bűncselekmény hiányában” ad acta kerül a vizsgálati anyag.

Tiborcz apósa mellett ül az EU szégyenpadján

Manapság a politikai lett a legkényesebb téma még a baráti társaságokban is. A minap mégis úgy hozta, hogy egy balatoni teraszon, néhány üveg bor társaságában, erre az ingoványos talajra merészkedtünk. Mindezt egy ott hallott megjegyzés miatt hozom szóba: senki és semmi felett nem lehet pálcát törni „nagy általánosságban”. Vannak olyan ügyek, amiben el kell ismerni Orbán Viktor igazát, és persze azt sem szabad a szőnyeg alá söpörni, amiben vétkesen rossz döntéseket hoz. Ha tehetném, ezt a figyelmébe ajánlanám Sargentini asszonynak is, az EP holland képviselőjének, aki a LIEBE bizottság jelentését jegyezte.

Nem lehetett könnyű helyzetben, hiszen a bizottság aligha mérlegelhette, mi az a magyar kormány Sorost támadó intézkedései között, ami közvetve vagy közvetlenül, de kétségtelenül Európa érdekeit szolgálná, és mik azok a sunyi csapások, amelyek ezen a címen a civil szervezetek munkáját próbálják ellehetetleníteni, a demokratikus jogrendet korlátozni. A LIEBE mint az Európa Parlament egyik állandó bizottsága, a polgári és a kisebbségi szabadságjogokért, az igazságügyért és belügyekért felelős, érthető, ha kissé egyoldalúan mérlegel. Ha azt emeli ki, hogy az országban fennáll a veszélye az európai értékek súlyos és módszeres megsértésének. A következtetés: javasolják annak a bizonyos 7. cikkely szerinti eljárásnak a megindítását.

Azt is naivitás volna elvárni, hogy az európai politika formálói mielőtt „megszólalnak”, pszichológiai tanulmányokat folytassanak a másik fél „lelkületének” megismerésére. Orbán Viktor, a kistermetű emberek minden rossz tulajdonságával rendelkezik. Nem tud visszavonulni, nem képes kompromisszumokra. Elfuserált sportolói karrierjéből is legfeljebb az egész pályás letámadás tisztelete és a veszíteni nem tudás görcse maradt meg. Lételeme a szüntelen ellenség-keresés, a hadviselés.

Az Európai Unió vezetői, különféle testületei, számos alkalommal, ezzel kerültek – kerülnek – szembe. Most is, amikor a LIEBE bizottság elmarasztaló jelentésével kapcsolatban a véleményét kérdezték, visszakérdezett: “a Soros-jelentésről beszélünk, nem?”. Szijjártó Péter sem diplomáciai érzékenységéről híres, ő sem törekszik a magyar kormány iránti szimpátia felkeltésére, a holland képviselőnőt egyenesen Soros alkalmazottjának nevezte.

Nagyon nehéz elvárni még a politikusoktól is, hogy a felülemelkedjenek a személyes érzelmeiken. Akivel remény sincs megvitatni a nézet különbségeket, esetleg egyezségre jutni, azokkal szemben hamarabb születnek elmarasztaló döntések. Nem szabad elfelejteni: ezek nem egy országot, nemzetet marasztalnak el, csak a kormányokat, személyesen a politikusokat.

Valami ilyesmivel kerültünk most is szembe. Egyelőre nem lép fel Orbán Viktor miniszterelnök ellen az Európai Néppárt (EPP) a Stop Soros törvénycsomag miatt, fejtette ki Manfred Weber, a Fideszt is a soraiban tudó pártcsalád európai parlamenti frakcióvezetője. Ám ha a Velencei Bizottság problémásnak ítéli a jogszabályt, akkor kötelezettségszegési eljárás indulhat, amely végül eljuthat az Európai Bíróságra is. Hozzátette: ha Orbán nem tartja tiszteletben a bíróság döntését, akkor a Fidesz nem lehet többé tagja az Európai Néppártnak.

Aligha várható, hogy a Velencei Bizottság észrevételei megértésre találnának, és jobb belátásra bírnák a kétharmados többségű Fidesz parlament képviselőit. A LIEBE jelentésével kapcsolatban sem jobb a helyzet, Gál Kinga, a Fidesz EP-képviselője azt mondta: ez egy koncepciós per része, egy bosszú, amiért a Fidesz újra nyert, és amelyben a másik felet meg sem hallgatják. Persze meghallgatták, hiszen Szijjártót meghívták, szót kapott, de a jelentéstevőket hazuggal vádoló kijelentéseken kívül neki sem tellett többre.

Aztán megszületett a jelentés, amely a vita során benyújtott módosító javaslatok nyomán a tervezettnél is keményebb lett. A Fidesz pártcsaládját alkotó néppárti és a szélsőjobboldali frakcióban ülő, frissen olasz kormányzópárttá avanzsált – és emiatt a Fidesz által ünnepelt – Öt Csillagos Mozgalom súlyos hangvételű módosító javaslatait is megszavazták; méghozzá jobboldali támogatással. A vita során a jelentésbe bekerült egyik bekezdés egyenesen Tiborcz Istvánt említi, korrupcióval vádolva az általa korábban vezetett, uniós forrásokat szabálytalanul felhasználó társaságot. A hivatkozott szövegrész kimondja, hogy az OLAF súlyos szabálytalanságokat és összeférhetetlenségeket talált egy, az érintett időszakban a magyar miniszterelnök veje által irányított cég ügyeit ellenőrző vizsgálata során.

A LIEBE jelentése is alighanem ugyanazzal a felhanggal kerül majd idehaza a nyilvánosság tudomására, ahogyan korábban a Tavares jelentés is, amely néhány éve azt vizsgálta, sérültek-e az EU alapértékei és az uniós jog Magyarországon. A kormánymédia hevesen támadja majd, igyekszik lejáratni, a „magyar embereket támadó” hazugságnak nevezni minden megállapítást.

Erről mondta Ujhelyi István, az EP egyik szocialista képviselője: amikor az Európai Parlament és az európai közösség a magyarországi jogtiprásokat, a demokratikus intézményrendszer leépítését és az állami szintű korrupciót kéri számon, akkor a magyar állampolgárokat védi a Fidesz hatalmi gátlástalanságával szemben. Mert ez utóbbi lökte ismét Magyarországot az Unió szégyenpadjára.

Göncz Kinga is megszólalt az általa alapított alapítvány ügyében

0

A Magyar idők mai számában arról írt, hogy az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) szabálytalanságokat talált egy olyan alapítványnál, amelyet az egykori szocialista külügyminiszter, Göncz Kinga alapított. A hír, amelyet az MTI szemlézett -, nagy iramban végigszáguldott a kormánypárti sajtón. A Független Hírügynökségnek sikerült elérnie Göncz Kingát.

Göncz Kinga szerint annyi történhetett, hogy a Magyar Idők, miután megkapta az OLAF jelentését, megnézte a cégadatokat, ahol alapítóként felfedezte az ő nevét. Ennyi köze van a történethez, vagyis gyakorlatilag semmi: sem a feltárt szabálytalanságok idején, sem azt megelőzően nem vett részt az alapítvány működésében.

A Magyar Idők hétfői számában írt arról, hogy az egykori MSZP-s politikus, Göncz Kinga által alapított alapítvány is tagja volt azon két cég egyikének, amelyeknél súlyos szabálytalanságokat és csalást állapított meg az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF). A lap szerint az egymással stratégiai kapcsolatban álló, ugyanazon cégcsoporthoz tartozó Pillar Európa Nonprofit Kft. – amelynek tagja volt a Göncz Kinga által alapított Pillar Alapítvány 2008 decemberétől 2016 szeptemberéig – és a BME Infokom Kft. (mai nevén Infokom-Innovátor Nonprofit Kft.) az EU költségvetéséből finanszírozott projektjeikhez közösen alkalmaztak kutatókat és más dolgozókat.

A 2015-ben indított OLAF-vizsgálat szerint a két cég azért hozott létre regionális irodákat, hogy az EU-s támogatásokhoz hozzáférést biztosító kutatási-fejlesztési pályázaton részt vehessen, azonban

a három vidéki településre – Etyekre, Bicskére és Tétre – bejelentett tizenhárom munkavállaló is a cégek budapesti irodahelyiségében dolgozott.

A 2012 és 2015 közötti időszakban a két cég 31 projekthez kapcsolódóan tett kétszáznál is több esetben hamis nyilatkozatokat arra vonatkozóan, hogy az érintett munkavállalók a vidéki irodákban dolgoznak.

A lap információi szerint közel kétezerszer a távmunkaszerződések is hamis nyilatkozatokat tartalmaztak, és 1306 alkalommal maguk a szerződések is valótlanok voltak. Emellett a cégek olyan alkalmazottaknak fizettek, akik nem dolgoztak a projektben. A cégek tizenkétmillió forint értékben állítottak ki hamis készpénzfizetési számlákat, és egy, a vállalatok által bérelt épület éves díjáról is készítettek olyan számlát, amely mögött feltehetően nem volt teljesítés – olvasható a cikkben. Az OLAF összesen három személyt és nagyjából két tucat szervezetet talált érintettnek az ügyben. Az Európai Bizottságnak tett ajánlásuk szerint

a két cégnek közel 12 és fél milliárd forintot kellene visszafizetnie a felmerült szabálytalanságok és a csalás gyanúja miatt.

A hivatal a Legfőbb Ügyészség számára is megfogalmazott ajánlásokat, az elérhető adatok alapján a NAV Bűnügyi Főigazgatóság Központi Nyomozó Főosztály 9,7 milliárd forint értékű, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást állapított meg.

Göncz Kinga nem foglalkozott az alapítvány ügyeivel

A Független Hírügynökség megkereste Göncz Kingát, aki röviden reagált a Magyar Idők hírére. Mint mondta, ma délelőtt egy ismerősétől hallott a cikkről, s rögtön hozzátette, hogy az alapítvány működéséről nem tud semmit. Annak idején, mintegy

húsz évvel ezelőtt valóban ő volt az alapítója az alapítványnak, akkoriban, fiatal, emberek, húsz év körüli egyetemisták kérték meg arra, hogy adja a nevét az alapítvány létrehozásához.

Ezt követően nem folyt bele a működésbe. Már csak azért sem, tette hozzá Göncz Kinga, mert a törvény szerint ezt nem is tehette volna meg. Az alapító ugyanis független az alapítványtól, annak működésében és döntéseinek meghozatalában nem vehet részt.

Itt az új OLAF-jelentés: több magyar ügyet vizsgáltak

0

Magyarországnál csak Romániában vizsgált több gyanús ügyet az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) tavaly, ez derült ki a szervezet éves jelentéséből. Több magyar ügyről részletesen is írnak, például az Eliosról.

Az Elios-ügyet külön kiemeli a jelentés.
Forrás: hodmezovasarhely.hu

Most hozta nyilvánosságra az OLAF a 2017-es évről szóló jelentését, amelyből kiderül, hogy összesen 197 esetben indítottak vizsgálatot, és hárommilliárd euró visszavételére tettek ajánlást. A szervezet ugyanis

nem tehet feljelentést, ha visszaélésre bukkan, akkor is csak ajánlást küldhet az adott országnak.

A jelentés szerint az ügyek között voltak olyanok, amelyeknél a valódinál jelentősen kisebb értéket vallottak be importtermékek esetében, de olyan is, hogy szervezett bűnözői csoportok próbálták ellopni az uniós agrártámogatásokat, de fedeztek fel csalást nagy infrastrukturális beruházásoknál is. Arra is felfigyeltek, hogy csalók

egyre több olyan pénzt próbáltak elsikkasztani, amelyet kutatásra vagy a menekültválság megoldására szántak.

A szervezet összesen 102 gyanús ügyet vizsgált az uniós támogatásokkal kapcsolatban – ebből 10-et Magyarországon. Ennél több vizsgálat csak Romániában volt (11), Lengyelországban pedig szintén 10. A magyar vizsgálatok közül 7 végződött ajánlással – vagyis ennyi esetben találtak valamilyen problémát.

A jelentés több magyarországi ügyről részletesen is ír, az egyik ilyen az Orbán Viktor vejéhez köthető Elios-botrány. A jelentés szerint 35 közvilágítási projektet vizsgáltak, és szabálytalanságokat találtak a költségek eredeti becslésénél, ráadásul összefonódások voltak a nyertesek és a pályázatok kiírói között. Ahogy írják, számos szabálytalanságot találtak a közbeszerzési folyamatoknál is. Mint írják, a vizsgálatot azzal az ajánlással zárták, hogy

vissza kell kérni 43,7 millió eurót (14 milliárd forintot),

és küldtek ajánlást a magyar legfőbb ügyésznek is.

Ez másik, Magyarországot is érintő ügy, amelyet említenek a jelentésben, 31 kutatás-fejlesztési projekttel kapcsolatos. A határokon átnyúló vizsgálat itt azt állapította meg, hogy azzal a céllal hoztak létre alvállalkozói rendszert, hogy megnöveljék a költségeket és elrejtsék a valódi szereplőket. Ezzel az üggyel kapcsolatban 28,3 millió euró (9 milliárd forint) visszakérését javasolja az OLAF, valamint itt is értesítette a magyar hatóságokat.

Megemlítették Magyarországot egy olyan, 15 másik tagállamot érintő ügyben is, amelyben 122 tonna illegális növényvédő szert próbáltak behozni az EU-ba a vizsgált országok határain keresztül.

A jelentésben az is szerepel, hogy 2010 és 17 között az OLAF összesen 37 esetben küldött ajánlást Magyarországnak. A magyar hatóságok mindössze 17 esetben indítottak eljárást, amelyek közül 9 felmentéssel végződött, 8 ügyben született elmarasztaló ítélet.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK