Kezdőlap Címkék Néppárt

Címke: néppárt

Orbán, Le Pen és a 10 millió eurós baráti kölcsön

Pénzügyi problémákkal küszködik Marine Le Pen, aki a szélsőjobboldal nevében akarja kivívni Emmanuel Macron francia elnököt az áprilisi választásokon. A kampányhoz pénz kell, és az európai bankok nemigen bíznak Marine Le Pen elképzeléseiben.

Annál is kevésbé bíznak benne a bankok, mert híveinek egy része átpártoló Zemmourhoz, a szélsőjobboldal másik csillagához, aki éppúgy vendége volt Orbán Viktor miniszterelnöknek mint Marine Le Pen asszony. Valószínűleg a karmelita kolostorban állapodhattak meg arról, hogy egy magyar bank 10,6 millió eurós kölcsönt nyújt a szorongatott helyzetben levő Marine Le Pennek. A francia RTL nem közölte a bank nevét, de érzékeltette, hogy olyan pénzintézetről van szó, amely ugyancsak közel áll a magyar miniszterelnökhöz.

Marine Le Pen öt évvel ezelőtt Putyin orosz elnök segítségével tudott pénzhez jutni a választási kampányához. Lehet, hogy ezúttal Putyin meghagyta Orbán Viktornak a kölcsön nyújtás lehetőségét olyan helyzetben amikor a siker erősen kérdéses. A közvélemény-kutatás szerint Marine Le Pen nem biztos, hogy bejut a választás második fordulójába vagyis még az is lehet, hogy elvérzik az első fordulóban.

Európai pártépítés

Amióta Orbán Viktor kipaterolta saját magát az Európai Néppártból, azóta család hiányban szenved a magyar miniszterelnök, aki Brüsszel jó ismerőjeként pontosan tudja, hogy ez mit jelent. Szavának súlya és befolyásának mértéke csökken miközben ellenfelei erősödnek a döntéshozó központokban. Az Európai Néppárt jelenleg a centrummal működik együtt: a liberálisokkal, zöldekkel és szocialistákkal, akik között szép számmal akadnak Orbán ellenfelei. Ez nem sok jót ígér akkor sem, ha az április választások után kormányfőként tudja folytatni. Legutóbb Madridban próbálta meg egységbe fogni a szélsőjobboldalt – ezúttal is sikertelenül. A vita ezúttal Oroszország megítéléséről folyt: míg Marine Le Pen és Orbán Viktor hevül Putyin elnökért addig lengyel elvbarátaik a pokolba kívánják minden oroszok elnökét.

Nemcsak ez a baja a tervezett szélsőjobb összefogásnak hanem a közös program hiánya is. Brüsszel bírálata az egyetlen ami összeköti őket. Ebből azonban nem lehet megélni. A választópolgárok konkrét programot várnak arra, hogy országuk kilábaljon a pandémia okozta válságból, melyet az energia krízis is súlyosbít. Itt a jelszavak nem segítenek. Euró milliárdokról van szó, amelyeket az Európai Unió mind kevésbé siet olyan renitens vezetőknek juttatni mint Orbán Viktor.

Marine Le Pen ellenfele, Emmanuel Macron francia elnök ezt pontosan megfogalmazta budapesti útja előtt: Orbán politikai ellenfél, de európai partner. Vagyis Macron örülne, ha Orbán elbukná a választásokat, és a francia elnök azt is tudja: Orbán ugyanígy boldog lenne, ha ő bukna meg. Ha viszont Macron nyer, akkor német, olasz és spanyol támogatással megindul a szorosabb uniós integráció felé. Akkor pedig Orbánnak a pária szerep marad Európában.

Kurz mentelmi jogát felfüggesztik?

A nemrég lemondott osztrák kancellár ellen korrupciós vizsgálat zajlik, és emiatt az ügyészek a mentelmi jog felfüggesztését kérték a bécsi parlamenttől. A vizsgálat során már őrizetbe is vettek egy gyanúsítottat.

Sebastian Kurz csak kancellári tisztéről mondott le, de továbbra is ő a Néppárt frakcióvezetője a Parlementben. Utóda az egykori külügyminiszter, Schallenberg, aki politikailag közel áll Sebastian Kurzhoz.

Causa Kurz-színházi bemutató

A napvilágra került manipulációkat a bécsi Burgtheater mutatja be a hétvégén. Kiderül az, hogy a hatalom milyen módszerekkel éri el céljait: Kurz kancellár egy nárcisztikus figurának tűnik a Twitter üzenetei alapján, és ami még kínosabb: nincsenek különösebb erkölcsi megfontolásai sem, ha célja eléréséről van szó. Így lehetett kancellár 31 évesen és bukott kormányfő 35 évesen. Ő ugyan fogadkozik, hogy visszajön hiszen a Néppárt nem is oly rég csaknem 100%-os többséggel választotta meg a vezetőjének.

Csakhogy fény derülhet régebbi kínos ügyekre is. Például arra, hogy az ex kancellár emberei még a római katolikus egyházat is megzsarolták: ha nem támogatják a kormány szigorú migráns ellenes törvényét, akkor megvonhatják tőlük az állami támogatás egy részét! Schönborn bíboros visszautasította a zsarolást, de az ügy igencsak kínos szerepben mutatta meg az ifjú kancellárt. Aki Orbán Viktort is több ízben támogatta migráns ügyben – olykor Brüsszellel szemben is.

Causa Orbán?

Mi lenne, ha budapesti színházban mutatnák be vezető színészek azt – méghozzá hiteles dokumentumok alapján -, hogy miképp is működik a hatalom? A keresztény és nemzeti frázisok mögött milyen politikai és gazdasági érdekek rejtőznek?

A hatalmi piramis brutális érdekérvényesítő politikája a hétköznapokban ugyancsak visszataszító – még a legelszántabb hívők számára is. Ezért is kell a média kontroll az Orbán kormány számára.

Váltás a Médiatanács élén

Karas Mónika idő előtt lemondott, hogy lehetővé tegye Orbán Viktornak új vezető kinevezését kilenc évre. Koltay András a jelölt, aki Orbán elképzelései szerint ugyanilyen szervilis közmédiát biztosít majd a hatalomnak mint az eddigi miközben igyekszik ellehetetleníteni a független médiát.

Ezért Magyarországon elképzelhetetlen az, amit most a Burgtheater Bécsben megvalósít a hétvégén: megmutatja a hatalom igazi arcát a nyilvánosságnak.

Orbán számára ez a vég kezdete lenne…

Salvini Orbánnal és a Néppárttal is együtt akar működni

Az olasz jobboldal vezére, aki újra hatalomra tör, részt vesz a fatimai zarándoklaton Portugáliában. Ott fejtette ki, hogy milyen jobboldali egységre gondol az Európai Unióban.

Salvini mind a két nagy szélsőjobboldali pártszövetség és az Európai Néppárt együtt léphetne fel Brüsszelben az Európai parlamentben. Matteo Salvini számára a minta minden bizonnyal Silvio Berlusconi. Az olasz politikai élet legendás túlélője az Európai Néppárt tagja, de elfogadta azt, hogy Olaszországban Matteo Salvini vezesse a jobboldali koalíciót.

Az Európai Unióban  Salvini szerint a két szélsőjobb pártszövetség fordulatra tudná késztetni az Európai Néppártot, amely visszafogadhatná soraiba a Fideszt.

Mit szól ehhez Orbán Viktor?

Amikor Budapesten találkozott Matteo Salvini a magyar és a lengyel miniszterelnökkel, akkor Orbán lepte meg tárgyaló partnereit azzal, hogy felvetette: nyújtsanak baráti kezet Marine Le Pen asszonynak. A francia szélsőjobboldali vezető Macron elnök bukott ellenfele volt a legutóbbi választásokon Franciaországban, ahol egyáltalán nem kizárt, hogy megismétlődik a párharc. Orbán Viktor Marine Le Pen győzelmére számít – éppúgy mint Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök a legutóbbi francia választás előtt is a Kremlben fogadta Marine Le Pen asszonyt. Az orosz katonai hírszerzés hekkerei be is avatkoztak a francia választási kampányba, hogy megakadályozzák Emmanuel Macron választási győzelmét. Akkor Putyin hekkerei sikertelenek voltak…

Matteo Salvinit is Putyin elnök találta ki: az ő támogatásával lett előbb a Liga, majd az egész olasz jobboldal vezére.

Salvini azonban ravasz politikus, és tudja: az Egyesült Államokban ugyancsak rossz ajánlólevél Putyin támogatása. Ezért pártja belépett abba az olasz kormányba, amelyet Mario Draghi, Brüsszel és Washington kedvence vezet.

Egyúttal pedig elvetette Orbán Viktornak azt az elképzelését, hogy az Alternative für Deutschland szélsőjobb szervezet felé nyissanak Németországban.

Mi lesz, ha Berlinben zöld kancellár követi Merkelt?

Matteo Salvini már ezekre az időkre készül, ezért is akarja magához édesgetni a német kereszténydemokratákat, akiknek a népszerűsége egyre csökken.

Csakhogy Orbán Viktor épp nemrég csapta be az ajtót az Európai Néppártban, ahol sokáig a németek voltak a fő védelmezői. Visszatérhet-e mint bűnbánó fiú?

Miután az Európai Néppárt balra és a zöldek felé nyitott, ennek a valószínűsége jelenleg nem túlságosan nagy.

Szeptemberben lesznek választások Németországban, ahol egyáltalán nem lehetetlen, hogy a zöldek épp a kereszténydemokratákkal együtt kormányoznak majd. A zöldek számára viszont Orbán Viktor elfogadhatatlan.

Ha pedig Salvininek választania kell egy német kormányzó párt és Orbán Viktor között, akkor a minden hájjal megkent olasz politikus számára aligha lehet kétséges a választás.

Orbán a szélsőjobbal paktál Olaszországban

Együttműködésre szólítja fel Giorgia Meloni pártelnököt a magyar kormányfő abban a levélben, melyet az Olasz Testvérek vezetőjének címzett.

Olaszországban nemrég alakult nemzeti egységkormány a vírusválság leküzdésére. Mario Draghi miniszterelnököt támogatja Orbán korábbi szövetségese, Matteo Salvini is. Giorgia Meloni viszont elutasítja a nemzeti egységkormányt, amely Brüsszel és Washington támogatásával próbálja meg kivezetni Olaszországot a válságból.

Keresztény és konzervatív értékek

Orbán Viktor ezen az alapon kíván együttműködni a szélsőjobboldali párttal.

„A győzelem sohasem döntő, és a vereség sohasem végzetes” – írja a magyar miniszterelnök- hangsúlyozva azt, hogy ő is sokáig volt ellenzékben.

„Egyedül az számít, hogy készen állunk -e a küzdelemre?!”

– hangsúlyozza Orbán Viktor.

Giorgia Meloni látogatást tett a magyar miniszterelnöknél, aki azt 2019-ben viszonozta.

Az Olasz testvérek mozgalma jelenleg a harmadik legerősebb párt Olaszországban, de Matteo Salvini mind több szavazója hagyja el pártját, hogy átálljon hozzájuk, mert ők továbbra is szembenállnak Brüsszellel és Washingtonnal.

Giorgia Melonit az Európai konzervatívok és reformerek pártjának elnökévé választották.

Ebbe a szélsőjobboldali pártcsaládba léphet át a Fidesz, ha kitessékelik az Európai Néppártból.

Orbán barátja Orbán helyére tör?

Matteo Salvini megszavazza Mario Draghi kormányát, mely élvezi Brüsszel teljes támogatását. Salvini pártja, a Liga ennek megfelelően megszavazta az uniós válságkezelő csomagot, melyet az euroszkeptikus pártok gyanakodva figyelnek. Az Alternative für Deutschland nemmel szavazott míg Marine Le Pen tartózkodott. Mire készül Salvini?

 

Cél az Európai Néppárt

Matteo Salvini, az olasz jobboldal vezéreként arra készül, hogy Olaszországban legkésőbb jövőre hatalomra kerül. Ennek megfelelően a felelősségteljes politikus szerepét alakítja, aki „pártja érdekét a nemzet mögé helyezi”. Az olasz sajtó szerint Matteo Salvini szeretne bekerülni az Európai Néppártba. Miért? Mert ott ül a német kancellár, akinek a szava meghatározó az Európai Unióban. Jól tudja ezt Salvini hiszen Silvio Berlusconit épp Merkel kancellár buktatta meg amikor a jobboldali miniszterelnök felvetette: Itália kiléphet az eurozónából!

Orbán helyére ülne Salvini?

A magyar miniszterelnök szoros szövetségesnek tekinti a populista politikust, akit még Vlagyimir Putyin fedezett fel Európának. Amint Matteo Salvini Itália belügyminisztere lett, Genovában találkozott Orbán Viktorral, akivel hitet tettek a zéró migráns politika mellett. Csakhogy azóta megváltozott egy és más: Matteo Salvini kikerült a hatalomból. Trump – a populisták prototípusa és fő támogatója a világon – megbukott a választáson. Nem következett be a nagy populista áttörés, melyet Orbán Viktor megjósolt. Salvini, aki Machiavelli hazájában űzi a politikát, nem ragaszkodik különösebben az elvekhez- különösen, ha azok nincsenek. Ezért megcélozta azt a helyet, ahonnan jóbarátját, Orbán Viktort akarják sokan kipenderíteni. A magyar miniszterelnöknek egyáltalán nem sürgős a távozás. Bízik német barátaiban – a politikában és a gazdaságban. Úgyhogy nem kizárt, hogy a nem is oly távoli jövőben a két populista jóbarát együtt színesíti az Európai Néppártot. Amelynek elvei egyáltalán nem érdeklik őket, az viszont igen, hogy valószínűleg a jövőben is ott ül majd a német kancellár.

Mit is jelent Orbán vétója?

Az állam- és kormányfők videokonferenciaként tartott tanácskozásán Orbán – valamint Mazowiecki lengyel miniszterelnök – közölte, hogy nem támogatják a következő hétéves költségvetés és az Új Nemzedék újraindítási program napirenden levő – mellesleg júliusban már kompromisszummal elfogadott – tervezetét, tekintettel arra, hogy a többiek a két támogatási határozathoz kapcsolt jogállamisági feltételről szóló kompromisszumos javaslatot a szükséges minősített többséggel elfogadták. (A kompromisszum az Európai Parlament delegációja és az Unió soros német elnöksége között jött létre.)

Ahhoz nem kellett teljes egyetértés, azt el lehetett minősített többséggel fogadni, ezért a magyar és lengyel kormány magát a költségvetést és az újraindítási programot vétózza meg. Vagyis ők zsarolják meg az egész Uniót. Érdemes meghallgatni, vagy alább – a bornírt sorosozást kihagyva – elolvasni, hogy miképpen magyarázta ezt Orbán a kormányrádióban múlt pénteken:

„Az Európai Unióban a dolgok rendezésének útja az, hogy tárgyalunk egymással. (…) Erre született meg az a higgadt és nyugodt reakció a miniszterelnökök ülésén, hogy az a miniszterelnökök dolga, hogy hogyan kell egy vitát elrendezni. (…) Nem példátlan az Európai Unió esetében, hogy költségvetési viták, azok késhegyig mennek. Volt már olyan példa is, még Margaret Thatcher idején, hogy a költségvetést el se lehetett indítani. Tehát az, hogy viták vannak, és azokat rendezni kell, az az Uniónak a természetéből fakad, hiszen ott huszonhét tagállamnak az érdekét kell összehangolni. (…) Nem látok ebben semmi rendkívülit. Az első döntésünk kijelölte azt a hosszú is bonyolult útvonalat, hiszen júliusban úgy döntöttünk, hogy sok szempontot egyszerre akarunk érvényesíteni a válságkezelési program megindításakor. Egyszerre akartunk válságkezelési programot megindítani, akkor nem akartuk odaadni ezeket a pénzeket a rászoruló országoknak, hanem csak programhoz kötve, tehát azt ki kell dolgozni, be kell nyújtani, jóvá kell hagyni. Utána ezt összekötöttük a most induló hétéves költségvetés kérdésével, és akkor voltak országok, amelyek össze akarták kötni ezt politikai szempontokkal, amit a brüsszeli bürokrácia nyelvén jogállamiságnak neveznek, de ez valójában nem joguralom, hanem többségi uralom dolga.

Azt szeretnék, ha a mostani helyzethez képest az uniós tagállamok többségét rá tudná szorítani egyik vagy másik tagállamát arra, hogy valamit tegyen, vagy ne tegyen.

Ezt mind egyszerre akarta megoldani a huszonhét miniszterelnök. Nem volt egy jó ötlet, de mindegy, elindultunk ezen az úton. Ez a legnehezebb út, a leggöröngyösebb út, most ezen haladunk, most már ezen kell maradni, a tárgyalásokat folytatni kell, és a végén majd meg fogunk egyezni. Így szokott ez lenni. Magyarország és Lengyelország a tárgyalásokat, illetve a jogalkotási folyamatot megállította, ezt vétónak mondják. Tehát bejelentettük, hogy nekünk a több jogszabályból álló csomag néhány eleme nem fogadható el. Az Unióban az az elv, hogy amíg az összetartozó ügyek mindegyikében nincs egyetértés, addig semmiben nincsen egyetértés, ezért most megálltak a különböző jogszabály-alkotási folyamatok. Ezeket újra át kell tekinteni, tárgyalni kell, és a végén majd meg fogunk egyezni. Magyarország ki fog állni a saját érdekei mellet.”

Orbán vétója – melyet egyébként a nemzetközi sajtóban, médiában mindenki Orbán személyéhez, és nem Mazowiecki lengyel miniszterelnökhöz vagy akár Jarosław Kaczyńskihoz köt – rendkívül súlyos fejlemény az Unióban, nem véletlenül jellemzik válságként a kialakult helyzetet.

Ahhoz vagyunk szokva, hogy Orbán itthon, illetve brüsszeli sajtótájékoztatóinak itthonra szóló szövegeiben keménykedik, de amikor döntésre, szavazásra jutnak az ügyek, enged, és fegyelmezetten tudomásul veszi a közös döntést.

Emiatt szoktak az ellenzékiek arra hivatkozni, hogy Orbán akár a menekültkvótát is „megszavazta”, ami persze nem megszavazás, csak a döntés tudomásul vétele, vagyis hogy nem emel ellene vétót. Most nem ez történt, és nemcsak nagyköveti szinten, ahol úgymond belengette a vétót, hanem az állam- és kormányfők tanácskozásán is, ahol a lengyel miniszterelnökkel együtt azt ki is mondták.

Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell megállapítanunk: újra kiderült, hogy mennyire rosszul ítélik meg Orbánt azok, akik évek óta azt hirdetik, hogy Orbán az EU-ban „pária”, hogy őt valójában semmibe sem veszik, hogy ő csak itthon erős, az európai mezőben viszont gyenge. Szemlátomást nem így van: Orbánt ugyan nem becsülik, nincsenek szívesen egy klubban vele, de érzékelik az erejét, és belátják, hogy ő az első számú belső ellenfele az Uniónak a liberális demokrácia talaján álló vezetőinek. Szomorúan kell hozzátennünk, hogy ereje abból fakad, hogy tíz éve folyamatosan megnyer minden választást, és a külvilág nem lát vele szemben politikai alternatívát Magyarországon.

A vétóra adott magyarázatban, ha azt a kremlinológiából örökölt módon vesszük szemügyre, két dolog fontos.

Az egyik: Orbán igyekszik csökkenteni vétójának jelentőségét, azt állítja, hogy ez az Unióban a normális ügymenet része. A másik: ezt megerősítendő azzal nyugtatja meg a hallgatókat, hogy a végén meg fognak egyezni.

Vajon miért beszél így?

Korábban, a tavaly májusi európai parlamenti választásig az volt a véleményem, hogy a széles körű vélekedéssel szemben

Orbán nem akarja elhagyni az EU-t, hanem, ami ennél rosszabb, szét akarja verni, de legalábbis közös értékekre épülő, mindinkább a föderatív államszövetség irányába fejlődő unió helyett laza kereskedelmi együttműködéssé kívánja gyengíteni.

Ehhez építette ki a visegrádi együttműködést mint elsődleges bázist, és ehhez épített hídfőket Nyugaton is az ottani euroszkeptikus pártokban, bízva mindenekelőtt Matteo Salvini növekvő hatalmában Olaszországban, az Unió egyik alapító országában, amely az Egyesült Királyság kilépését követően az Unió harmadik legnagyobb gazdasága. Azt hirdette – emlékezzünk csak az EP-választás előtti retorikájára –, hogy a „brüsszeli bürokratákkal” nemcsak mi magyarok, de általában az európai emberek állnak szemben.

Az EP-választás azonban nem igazolta Orbán reményeit. Az Európai Parlamentben a liberális demokrácia elkötelezettjeinek dominanciája nemhogy csökkent volna, de kifejezetten megerősödött, állandósult a szélsőségesekkel és populistákkal szemben álló négy nagy frakció – a Néppárt, a Baloldal, a liberálisok és a zöldek – közös fellépése a fontos ügyekben.

Mostanában már nem azt mondja, hogy általában az európai emberek állnak szemben a „brüsszeli bürokratákkal”, hanem hogy a „közép-európaiak”, vagyis az egykori szocialista országokban élők mások, más értékeket követnek, mint a liberális demokráciát elfogadó nyugatiak.

Az elmúlt hónapok fontos fejleménye továbbá az, hogy már a költségvetés nyári vitájában is, majd most a jogállamisági feltételek ügyében felbomlott a visegrádi négyek együttműködése.

Nemcsak Szlovákia, de Csehország sem követi Orbánt, csak Kaczyński Lengyelországa maradt meg mellette. Elszigetelődése kezd nyilvánvalóvá válni.

Ebben a helyzetben már nem zárom ki, hogy hosszú távon valóban az EU elhagyásával számol. Sokan nem hiszik ezt el, arra hivatkozva, hogy a magyar közvélemény nagy többsége ma is EU-párti. Ma igen, és ezt Orbán is pontosan tudja. Nem is mostanra tervezi a szakítást, hanem későbbre, és addigra ezt legalábbis a Fidesz szavazótáborával el akarja fogadtatni. Évek óta ismételgeti, hogy az EU támogatásai valójában nem támogatások, az a mi pénzünk, nekünk jár annak ellentételezéseképpen, hogy a csatlakozáskor megnyitottuk piacainkat, és a multik magyarországi leányaik révén folyamatosan viszik ki innen a profitot. (Az, hogy korábban idehozták a befektetni való profitjukat, és egyesek azóta is feltőkésítik itteni leányaikat, Orbán érveléséből rendre kimarad.)

Vagyis, kedves magyarok, valójában nem is előnyös nekünk a nyugati külvilághoz fűződő kapcsolat, érvel Orbán.

Az utóbbi időben még az a teljesen megalapozatlan állítás is elhangzik tőle, hogy 2030-ra Magyarország nettó befizetővé válik. Vagyis, kedves magyarok, ha ma még esetleg érdemes is bent lennünk az EU-ban, addigra már inkább hátrányos lesz számunkra a tagság.

Én tehát azt feltételezem, hogy, miután Orbán belátta, hogy szétverni vagy funkcióiban meggyengíteni nem fogja tudni az Uniót, viszont tartósan nem is tud a fokozatosan mind szorosabbá váló uniós együttműködésben benne maradni, mégis csak napirendre kell majd tűznie a szakítást, a vétó is része annak, hogy ezt előkészítse. (Ugyanúgy, mint az évek óta folyó Brüsszel-ellenes kampányok.) Ugyanakkor ez nem most, hanem csak az évtized második felében válik időszerűvé, egyelőre valahogy meg kell egyezni.

Gulyás miniszter a kormányszóvivővel tartott szokásos sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a vétóról múlt időben beszélhetünk, hiszen az Országgyűlés már akkor határozatban rögzítette a költségvetésről történő megegyezés feltételeit.

Valóban, az országgyűlés őt úgymond kötelező határozatával a zsebében utazott ki Brüsszelbe, de akkor úgy tért onnan haza, hogy fontos feltételek nem teljesültek: nem zárják le a hetes cikkely szerinti eljárást, és nem szüntetik meg a magyarországi civil szervezetek uniós támogatását. Azóta tovább keményedett mind az Európai Parlament (a négy nagy frakció), mind a „fukar” tagállamok álláspontja.

Aligha tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük, hogy Orbán megint engedni kényszerül.

A nyáron sem kellett emiatt sokat magyarázkodnia.

A vétó azonban mégis elegendő ahhoz, hogy az eddigieknél is jobban hozzászoktassa híveit, a magyar közvélemény őt követő részét ahhoz, hogy Magyarország érdekei ellentétesek a „brüsszeli bürokratákéval”, és ezzel készítse elő az Unió valamikori elhagyását.

Ki megy szembe az autópályán?

A Fidesz és az Európai Néppárt viszonyát tekinthetnénk egyszerű (párt)családon belüli ügynek is, amelyet úgy intéznek, ahogy akarnak; „amíg a négy fal között csinálják”. Orbánék vesszőfutása és elszigetelődése azonban mélyebb és hosszabb hatású probléma, amely ráadásul egész Magyarország helyzetét, illetve megítélését is befolyásolja – ezekkel az „ütős” mondatokkal kezdi heti nyílt levelét Ujhelyi István EP képviselő.

„Persze, a Fidesz próbál még ebben a roppant kellemetlen helyzetben is pökhendien pózolni, mondván nekik nem szólhat be senki, ők saját maguk függesztették fel a tagságukat és maguk döntöttek arról, hogy nem akarnak pozíciókat a Néppártban. Ez körülbelül annyira szánalmas, mintha a magyar futball-válogatott azzal védekezne: a csapat nem szokott kikapni, ők saját döntésük alapján veretik meg magukat a pályán.”

Ha lenne valamiféle önkritika a Fideszben ennél találóbban ők sem tudnák megfogalmazni azt a helyzetet amibe sodorták magukat. Sőt, talán még a Főnök is megértené a hasonlatot. (De inkább ne, mert a végén még egy stadiont építtet.)

Ujhelyi szerint „Orbán és a Fidesz válaszút előtt áll: vagy az európai értékeket követi, vagy kereshet magának új közösséget. Donald Tusk, az Európai Néppárt frissen megválasztott új elnöke ugyanis meglehetősen egyenesen fogalmazott. Nem fognak feláldozni olyan értékeket a biztonság és rend oltárán, mint a polgári szabadságjogok, a jogállamiság, és a tisztességes nyilvános viselkedés. Aki ezt nem tudja elfogadni, az de facto kizárja magát a pártcsaládból”.

Tusk megválasztása az egyik legrosszabb forgatókönyv a Fidesz néppárti tagságának rendezése szempontjából. Arról se feledkezzünk meg, hogy a Néppárt frakcióvezetője az a Weber, akit Orbán vezérletével játszottak ki a EP elnöki székéből.

Ez sem tűnik olyan nagyon jó ómennek a  Fidesz jövője szempontjából. Tudják ők is, hogy a megbocsátás nem azonos a felejtéssel.

Ujhelyi meg is jegyzi, Tusk nem véletlenül fejtette ki, hogy Orbánt a barátjának tekinti, de nem ért egyet az „illiberális demokráciájával”, sőt elhatározták, hogy harcolnak az ilyen ötletek ellen.

A magyar kormányfő egyelőre a szokásos pökhendi gőggel reagált, mondván: még nem döntötte el, hogy akar-e a Néppártban maradni. Mintha ez kizárólag az ő döntése lenne. Mintha kizárólag ő diktálná a feltételeket. Ennél szánalmasabb már csak a mérhetetlen támogatottságú kamupárt, a KDNP hétvégi nyilatkozata volt, amiben bejelentették: ha a Néppárt nem a helyes irányban halad, akkor kilépnek a pártcsaládból. Látom magam előtt, ahogy a Néppárt központjában összerezzentek és megnyomták a pánikgombot a KDNP elvesztése miatt. De sokkal inkább valószínűbb, hogy rákerestek a google-ben: egyáltalán mi is az a KDNP.

Donald Tusk egy hiteles keresztény-konzervatív politikus, egy megrögzött európai. Méltó az Európai Néppárt szellemiségéhez. Értékvállalása és a mögötte felsorakozott néppárti többség egyértelműen mutatja: az európai jobboldal nem kér a korrupt, illiberál-putyinista kalandorokból – állapítja meg a szocialista képviselő

Magyarország számára az lenne a legüdvözítőbb, ha a jelenlegi kormánypárt visszatalálna a közös, európai értékekhez és ’keresztény szabadság’ alatt nem a szabad rablást értené.

A következő időszakban véglegesítjük az Unió hétéves költségvetését; azt már most tudjuk, hogy kemény harcot kell folytatnunk a magyar érdekek minél hatékonyabb érvényesítéséért. Ideje lenne a keresztény-konzervatív, polgári értékek követőinek is megértenie: azzal, hogy a Fidesz az európai perifériára sodródik és rántja magával hazánkat is, súlyos károkat okoz mindannyiunknak.

Csak egy autó megy szembe az autópályán, nem az összes többi. Jó lenne ezt még az ütközés előtt észrevenni.

A gyenge Orbán

„Mert amikor Orbán úgy fogalmaz: „gyűlölnek minket”, akkor nem az ellenzékről beszél, amelyik eddig sem kedvelte őt; s még csak nem is azokról, akiket hidegen hagy a napi politika. Hanem azokról, akik egykor hittek benne, s akiket mostanság egyre több kétség gyötör. Akik készséggel támogatták eddigi sikereit, de nem szeretnének eljövendő kudarcaiban osztozni.”

Az uborkaszezonban mindig a kelletnél sokkal nagyobb hatással szólnak Orbán Viktor tusványosi bejelentései. Idén sem maradt el a provokáció, következményei is láthatóak, de a politikus mondandójával most először nem volt képes rálicitálni a korábbi évekre. Elhamarkodott lenne messzemenő következtetéseket levonni ebből, mindazonáltal felelőtlenség lenne el nem gondolkodni az okokon.

Először is azért, mert a 2014-ben tett „illiberális” bejelentést követően a magyar miniszterelnök – és politikai szerepléseinek megtervezői – következetesen olyan témákat hoztak fel tusványoson, amelyek elsősorban Orbán nemzetközi szerelésének voltak hivatva teret teremteni. Hogy itthon is volt hatásuk, az természetes, de ezt a hatást a nemzetközi közegben kiváltott reakciók tüzelték, ezeknek volt az alárendelve.

Az idei szereplés és annak tematikája jószerével csak itthon keltett igen mérsékelt figyelmet, elsősorban azért, mert szokványos témák kerültek benne elő, s azok sem sikeredtek túl provokatívra. Mi több, mintha

a miniszterelnök valamelyest védekezne, s a „gyűlölnek minket” megfogalmazás is inkább egy – Orbántól szokatlan – alárendelti szerepkört sugallt; valamilyen kiszolgáltatottságra utalva kifejezett gyengeséget mutatott.

Az idei Tusványosnál semmi sem bizonyítja jobban, hogy Orbán komoly csatát vesztett: nem lett belőle nemzetközi szereplő, inkább csak elrettentő példa, s mindeközben igazodnia kell olyanokhoz, akiket eddig megvetett, s akiket európai szinten is le kívánt győzni.

Háttal a valóságnak – Orbán Tusványoson

Az európai szintű – vagyis uniós – politika láthatóan tanult mindabból, ami 2014 óta, főként magyar kezdeményezésre, ellene zajlott. Elmondható: Brüsszel mára sikerrel fragmentálta azokat az erőket, amelyek összefogása, ha sikerült volna, több lenne egyszerű kihívásnál.

A V4-ek ismét versengve igyekeznek elárulni egymást; a szélsőjobb pedig semmilyen szinten sem tudta nemzetköziesíteni önmaga legitim európai jelenlétét.

A két forrást, melyből Orbán és a hozzá hasonlók nemzetközi szolidaritást reméltek, önnön problémái kötik le: a brit kormány karikatúrája lett mindannak, ami az egykori birodalomból egyáltalán még megmaradt; az oroszok elszigetelése pedig soha nem volt ennyire sikeres a hidegháború lezárulása óta.

Orbán iszonyatos erőfeszítése, hogy benn maradjon az Európai Néppártban annak az egyértelmű beismerése, hogy szövetségesek nélkül maradt, s ezért igyekszik valamit visszaszerezni abból a szolidaritásból, amivel a Néppárton belül egykor rendelkezett.

De hogy illúziók ehhez aligha fűzhetők, bizonyítja az a két témakor, amit korábbi provokatív, s a szélsőségeseket megszólítani képes retorikájából még megmaradt: a bevándorlás rémképének felfestése és a kereszténység megmentésének aktualizálása. Mindkettő szerepelt tusványoson is, s mindkettő hangsúlyozása valójából azt igazolja, hogy

a magyar miniszterelnök továbbra is csak a Néppárt egy hangos kisebbségéhez tud vagy kíván szólni, a Néppárt egésze számára azonban üzenetei nem elfogadhatók, mi több, egyre több jel utal arra, hogy tolerálhatóknak sem mondhatók.

Hogy elég lesz-e ennek a kisebbségnek a támogatása ahhoz, hogy a Fidesz októberben visszakapja néppárti pozícióját, azt egyelőre megmondani nem lehet. A konzervatív pártcsalád a felfüggesztett Fidesztől eddig megkapott mindent, amit korábban Orbán vonakodott neki megadni; a 12 európai-parlamenti voks ezzel meglehetősen inflálódott. Orbán személyes befolyása uniós szinten pedig teljességgel megsemmisült. Orbán minden bizonnyal tudatában van annak, hogy rá és Fideszére egyre kevésbé van szükség, épp ezért nem az a kérdés: képes lesz e visszakapaszkodni nemzetközi szintre, hanem, hogy tud-e itthon ismét olyan támogatást maga mellett tudni, ami pótolni képes az elveszett kinti bizalmat és hitelt.

Mert amikor Orbán úgy fogalmaz: „gyűlölnek minket”, akkor nem az ellenzékről beszél, amelyik eddig sem kedvelte őt; és még csak nem is azokról, akiket hidegen hagy a napi politika. Hanem azokról, akik egykor hittek benne, s akiket mostanság egyre több kétség gyötör. Akik készséggel támogatták eddigi sikereit, de nem szeretnének eljövendő kudarcaiban osztozni.

Ara-Kovács Attila

Nyíltan megmondtuk Orbánnak, hogy nem értünk egyet a jogállam felfogásával

A visegrádi államok negatív szerepet játszottak az új uniós vezetők jelölési folyamatában – hangsúlyozta Andreas Schwab német Néppárti képviselő, aki a közszolgálati Deutsche Welle portálnak nyilatkozott.

„A visegrádi államok fő célja az volt , hogy megfúrják Frans Timmermans jelölését a brüsszeli bizottság elnöki posztjára. Ezt a céljukat elérték. Tetszik vagy nem tetszik, de immár a visegrádi államoknak is van beleszólása a döntésekbe”. Nem is ez a baj hanem az, hogy „a visegrádi államokat nemzeti és nem európai eszmék vezérlik. Pedig előbb vagy utóbb nekik is rá kell döbbenniük, hogy együtt jobban megy!”

A Néppárt parlamenti frakciója döntő szerepet játszott abban, hogy megtalálták Ursula von der Leyent az elnöki posztra – mondta Andreas Schwab, aki elismerte, hogy Németországban sok bírálat érte az új elnökasszonyt amiatt, hogy a hadügyminisztérium élén nem volt túlságosan hatékony. Orbán Viktorral kapcsolatban az Európai parlament néppárti képviselője úgy nyilatkozott, hogy a belső viták során nyíltan megmondták a magyar miniszterelnöknek:

„A Néppárt nem ért egyet a jogállam felfogásával”

A magyar miniszterelnök megértette a bírálatot és ennek nyomán javulási folyamat indult meg ezen a téren – legalábbis így véli Andreas Schwab német uniós parlamenti képviselő, aki a Deutsche Welle közszolgálati portálnak nyilatkozott a visegrádi államok negatív szerepéről. „A probléma az ezzel kapcsolatban, hogyha kitesszük a Fideszt az Európai Néppártból, akkor attól még az Európai parlament tagja marad” – hangsúlyozta a néppárti képviselő. Aki arra utalt, hogy Ursula von der Leyen megválasztásához szükség volt a Fidesz 13 képviselőjének szavazatára is.

Matteo Salvini szélsőjobboldali Ligája nem szavazta meg Ursula von der Leyen elnökségét.

Korábban Orbán Viktor miniszterelnök arra ösztönözte a Néppártot , hogy Matteo Salvinivel kössön szövetséget és ne a baloldallal, a liberálisokkal és a zöldekkel az Európai parlamentben.

Wizz Air, milánói járat

Előre leszögezem: semmivel és senkivel nem tudom igazolni, hogy egy fontos politikusunk a közelmúltban, a Wizz Air milánói járatán utazott volna. Miként azt sem, hogy a járat csak másfél órával az eredetileg megadott indulási időpont után indult haza, miután a fontos személy is megérkezett a gépre.

A történetet egy NER-közeli barátom mesélte, miközben kajánul mosolygott. Megpróbáltam az eset után érdeklődni, magától a Wizz Airtől is érdeklődtem a szóban forgó járat késésének okáról, de csak semleges magyarázattal szolgáltak: a tényt nem tagadták, de a repülőterek zsúfoltságával, Milánó mindennapos túlterheltségével magyarázták.

Már túl is léptem volna a történeten, amikor a napokban a hvg.hu oldalán megjelent egy hír: „Fapadoson utazott, gurulós poggyásszal vegyült Orbán Viktor” a Wizz Air egyik Milánó–Budapest fapados járatán. Az utasok felismerték, volt, aki fotót is készített a miniszterelnökről, aki testőrség nélkül, egyszerű turista utasként jelent meg a fedélzeten.  meglehetősen hangos visszhangja volt a hírnek: az ellenzéki média némi kaján kétkedésével, de összességében pozitív kicsengéssel kulminálódott az eset. Itt talán napirendre is térhettem volna a történtek felett, de néhány kérdés nem hagyott nyugodni.

Hogyan és miért utazott miniszterelnökünk Milánóba? Annak kicsi a valószínűsége, hogy titokban ott szeretett volna meginni egy finom, igazi olasz kávét, vagy még egy pizza margheritát is megengedett magának? Megfeledkezett az időről, és késve rohant a Malpensa repülőtérre, hogy még elérje a Wizz Air 22 óra után induló budapesti járatát.

Talán ugyanazzal kapcsolatban utazott az a miniszter is Milánóba akiről utalást tett a barátom is, aki a korábban történt rejtélyes Wizz Air késésről mesélt? Szerinte a másfél órás várakozás okozója is „egyik vezető politikusunk” volt. Lehet, hogy a két eset összefügg?

A miniszterelnök a közelmúltban valóban járt az olasz városban, és aligha magánemberként ruccant ki Észak-Itáliába, sokkal inkább feltételezhető, hogy miután a Liga, az önmagán is messze túlnövő olasz kormánypárt, központja ebben a városban van, s Orbán „félhivatalosan” akár Salvini belügyminiszterrel is találkozhatott egy nappal az előtt a fontos szavazás előtt, amely Ursula von der Leyen bizottság-elnöki megválasztásáról döntött. Talán néppárti „futárként” vele ígértek a jelölt hathatós támogatásáért uniós segítséget a menekültek szétosztásában, vagy az olasz államháztartási hiány miatt amúgy napirenden lévő eljárásban némi enyhébb dorgálást.

Miniszterelnökünk pedig beváltható jó pontokat szerezhetett a Néppárt vezetői körében, amikor majd ősszel a felfüggesztés további sorsáról, illetve a hetes cikkely szerinti eljárás folytatásáról, vagy a hazai demokráciát ért bírálatok szankcióiról lesz szó.

Közben persze megihatta azt a finom kávét, és talán egy pizzára is megvendégelték.

(u.i.: A magánlátogatáson Szentpéterváron turistáskodó Orbánnal Viktor miniszterelnökkel  egyidőben véletlenül épp ebben a városban tárgyal Vlagyimir Putyin. Semmi nyoma, hogy találkoztak volna…)

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!