Kezdőlap Címkék Muosz

Címke: muosz

Sajtónap Magyarországon – Déli kávé Szele Tamással

Ma mindenki március tizenötödikét ünnepli, óvatosan tessék közlekedni, mert minden sarkon áll egy-egy politikus és kokárdát pufogtat meg közhelyeket, mintha kínai újév volna, csak akkor a kínaiak nem kokárdáznak, hanem petárdáznak. Arról viszont nagyjából mindenki megfeledkezik, hogy ma volna a Magyar Sajtó Napja is.

Pedig így van, éspedig 1990 óta. Annak alkalmából tették mára ezt a jeles napot, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit, a 12 pontot és a Nemzeti dalt. 1848. március 15-én hirdették ki a polgári sajtószabadságot, majd április 11-én törvénybe is foglalták, mely fordulatot jelentett a korábbi szigorú cenzúra időszakához képest. Most meg forgatjuk szépen visszafelé az Idő kerekét, térünk vissza a cenzúrához a sajtó szabadsága helyett, mely pedig a Tizenkét Pont közül a legelső volt ám, annyira fontos.

Nem üres vádaskodás ez. Bizonyítani tudom.

Történt ugyanis, hogy a MUOSZ nem feledkezett meg a Magyar Sajtó (és sajtószabadság) Napjáról, így aztán közleményt szeretett volna kiadni az MTI erre a célra rendszeresített Sajtószolgálatán keresztül, a következő szöveggel:

„Március 15.-e a magyar sajtószabadság napja. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) ezen a napon hivatalos levélben csatlakozik ahhoz a panaszbeadványhoz, amelyet az Európai Bizottsághoz nyújtottak be a kormánypárti média kormányzati reklámok útján történő tiltott állami támogatása miatt.

A magyar sajtó Európában példátlan működési anomáliáját szóvá tevő beadványt a Klubrádió állította össze a Mérték Médiaelemző Műhely és Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője közreműködésével. Ez már a második panasz a Bizottság előtt az eltorzult magyar médiaviszonyok ügyében: az elsőt ugyanez a kör nyújtotta be 2016-ban a közmédia (az állami rádiók és televíziók, valamint az állami hírügynökség) minden észszerű határt túllépő, a közszolgálati feladatokkal nem indokolható, a magyar sajtópiacot súlyosan deformáló állami támogatása miatt.

A MÚOSZ azért csatlakozott a mostani panaszbeadványhoz, mert meggyőződése, hogy a magyar sajtószabadságra a legnagyobb veszélyt jelenleg a kormány szélsőségesen elfogult, kizárólag a politikai lojalitás szempontját követő és ezzel az állampolgárok pártatlan, sokszínű tájékoztatáshoz való jogát csorbító finanszírozási gyakorlata jelenti.”

Ez egy pontos és szakmai közlemény, ráadásul épp a megfelelő pillanatban.

Mit válaszolt erre az MTI?

„Tájékoztatom Önt, hogy az MTI OS-hez eljuttatott „Március 15.-e a magyar sajtószabadság napja.” kezdetű közleményük az OS Szabályzatának (http://os.mti.hu/szabalyzat) 14.2. pontjába ütközik ezért azt nem áll módunkban kiadni.
Felhívom továbbá a szíves figyelmüket arra, hogy a Szabályzat 15. pontja értelmében az MTI jogosult egyes közlemények közzétételét megtagadni, a közlemény közzétételének megtagadásáért semmilyen felelősséggel nem tartozik.”

Ha ez nem cenzúra, akkor nem tudom, mit nevezünk annak.

Szakmai szervezet szakmai közleményének letiltása, de miért is? Lássuk azt a bizonyos 14.2 pontot!

„A közlemény nem sértheti a közmédia szervezeteinek jó hírét és üzleti érdekeit, nem irányulhat a közmédia bármely szervezete vagy annak munkavállalója ellen.”

Hát, egy bíróság előtt ez az érv nem nagyon állná meg a helyét, sőt, csak ártana a helyzetnek. Ugyanis lássuk csak, mi is rontja a közmédia szervezeteinek jó hírét és üzleti érdekeit? Az, hogy állami hirdetéseket közöl? Én tudom, hogy szégyen, de maguk is ennyire restellik, tessék mondani? Meg akarják tiltani, hogy beszéljenek róla? Hátha akkor nem veszik észre az emberek? Azért ez, sajtóban, aminek a lényege a nyilvánosság, elég reménytelen kísérlet, uraim… A független sajtóban, egészen pontosan a Vasárnapi Híreknél volt még főszerkesztő is, aki felállt a székéből, mert nem volt hajlandó Karácsony ünnepén sorosozó hirdetést bent hagyni a lapban – Kertész Anna volt, tavalyelőtt decemberben, tisztelet és dicsőség a nevének! – de azt nem gondoltam volna, hogy ez maguknál is szégyen, nem dicsőség…

Egyszóval, kívánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.

Azért a MUOSZ sajtónap alkalmából csak kiosztotta a szakma elismeréseit – Magyar Sajtódíjat kapott idén Doros Judit, Nagy József, illetve a Szabad Pécs szerkesztősége. Földes Anna-interjúdíjat Bíró Marianna, aki jelenleg az Index munkatársa, Aranytoll díjat Balogh Mária televíziós újságíró, az MTV volt munkatársa, Emőd Pál gazdasági újságíró, Gáti Julianna, a HVG egyik alapítója, egészségügyi újságíró, M. Lengyel László külpolitikai újságíró, a Népszabadság volt és az MTI jelenlegi munkatársa, Ocskay Zoltán autós újságíró, a Veterán Autó és Motor felelős szerkesztője, Tanács István, a Népszabadság volt szegedi tudósítója, Urbán Tamás fotóriporter és Fodor István határon túli magyar újságíró, a vajdasági Magyar Szó nyugalmazott munkatársa.

Nekik ezúton is szeretnénk kifejezni kollegiális gratulációinkat.

Nekik igen, de volt pár olyan díjeső is tegnap, amihez a legjobb indulattal sem bírunk gratulálni – nem is tudunk, ugyanis a padlón fetrengünk a röhögéstől.

Bizony, a kormánymédiának is sajtónap volt, nem csak az ellenzékinek meg a függetlennek.

Így aztán olyan díjparádét láthattunk, amilyent még soha: hogy finoman fogalmazzak, kormányoldalon demokratizálódott a díjosztás, és már nem csak a legkülönbek és legtehetségesebbek kaphatnak.

Sőt, ellenkezőleg.

A közmédia nyolc elismerést nyújtott át saját dolgozóinak, mely ceremóniát a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója, Dobos Menyhért nyitotta meg a lehető legabszurdabb beszéddel:

„Bábeli zűrzavarban élünk, az álhírek világában, ebben a helyzetben a közmédiának példát kell mutatnia és ez óriási felelősséget jelent.”

Példát is mutat, sztahanovi műszakban termelik az álhíreket, valóságos sajtóper-dömpinget váltottak ki, és még soha ennyi pert el nem vesztettek, mint idén. De lássuk, kik érdemelték ki a díjakat?

Malya Lilla kapta a Maszák Hugó-díjat belföldi tudósításért
Novotny Zoltán a Knézy Jenő-díjat sportújságíróként
Mosonyi Szabolcs és Bagladi Erika természetfilmesek vehették át az ismeretterjesztői díjat, a Tőkéczky László-díjat, amellyel a Széchenyi-díjas történésznek, egyetemi tanárnak állítottak emléket.
Bordi András bemondó lett a helyes nyelvhasználatot elismerő Wacha Imre-díj kitüntetettje. Bordi András egyúttal a közmédia főbemondója cím birtokosa is lett.
Peller Mariann, a Virtuózok producere lett a zenei díjas, a korábbi Magyar Rádió egykori zenei igazgatója, a Zeneakadémia hajdani főigazgatója nevét viselő Dohnányi Ernő-díj idei nyertese.
Muci Attila balkáni tudósító kapta külföldi-külhoni tudósítói díjat, az Egyesy Géza-díjat.
Németh Zsolt az M1 igazgatója lett a közéleti újságírói díj, a Herczeg Ferenc-díj idei kitüntetettje.
Jankovics Marcell rendező, író, grafikus kapta a közmédia életműdíját, a Csoóri Sándor-díjat.

Váljék egészségükre, kérem, ezek azok a díjak, amiket akkor se irigylünk, ha pénz is jár velük, nem csak a szégyen. De, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, lehet fokozni. Lehet tetézni. Most jön csak a feketeleves!

Gajdics Ottó, a Jótollú

Gajdics Ottó, a Szabad Föld hetilap főszerkesztője vehette át az első alkalommal odaítélt, a Médianéző Központ által alapított Jótollú magyar újságíró díjat csütörtökön Budapesten!

Hogy micsoda a Gajdics? Jó tollú? Újságíró? A címből csak annyi igaz, hogy magyar, az kétségbevonhatatlan, de a többi egyszerűen nevetséges.

A ceremónia se lehetett akármilyen, felszólalt Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Csoport vezetője az eseményen és azt mondta: „hisszük és gondoljuk, hogy Magyarországon a sajtó szabad.” Hangsúlyozta: napjainkban is megesik, hogy nem kapják meg a nekik járó elismerést, a kellő figyelmet az azt kiérdemlő teljesítmények.

Boros Bánk Levente, az elismerést alapító Médianéző Központ igazgatója arról beszélt: vannak, akik megfellebbezhetetlenül akarják megmondani, mi a minőségi újságírás, a valódi teljesítmény, de beindultak az ezzel ellentétes irányú változások.

Így van, igazat szólott felebarátunk a Médianéző Központból (micsoda egy magyartalan, sületlen elnevezés, magyarul a médiát figyeljük vagy vizsgáljuk, írjuk, olvassuk, hallgatjuk, de nézni csak akkor nézzük, ha audiovizuális, ez az angol „media-watching” tükörfordítása lesz). Bizony beindultak a minőségi újságírással és a valódi teljesítménnyel ellentétes irányú változások, pont a kormánymédia részéről, ha ezért járt a kitüntetés Gajdicsnak, akkor kiérdemelte – ugyanis az ő tevékenységének tényleg semmi köze az említett kritériumokhoz.

Különben meg mit csodálkozunk? Logikus a dolog: jómadárnak jó toll jár.

A díj elnevezését még az elcsapott KESMA-elnök, Varga István ihlette, ugyanis ő mondta ki egy őszinteségi rohamában (vagy hideg számítással, ez már sosem fog eldőlni), hogy akármennyit is forgatja a kormánysajtót, az „igényes, és jó tollú újságírók inkább a másik oldalon vannak”.

Ezt nem tűrhette a Médianéző, ezért alapított ilyen nevű díjat.

Kifejezetten jómadarak számára.

No, egyelőre itt tart a magyar sajtó, viharban hajózunk, mások már el is süllyedtek, a tehetségtelenek onnét, alulról lövöldözik felfelé a torpedóikat, hátha sikerül elsüllyeszteni, megszüntetni azt a pár, maradék, még szabad ladikot, ami most a szabad magyar sajtó.

Annyi se legyen.

Pincér, egy duplát kérek, ha valamikor, hát ma mindenképp a kávé a nemzeti italunk.

Hiszen az egész március tizenötödike, szabad sajtóstól, mindenestől egy kávéházból indult el.

A Pilvaxból.

Az MTI megtagadta a MÚOSZ közleményének közlését

ÚJABB #CENZÚRA! Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) elnöke az imént arról tájékoztatott, hogy a közmédia nem hajlandó a legnagyobb újságíró-szövetség közleményét közzétenni az MTI Országos Sajtószolgálatán (MTI OS) még pénzért sem. #múosz #mti #mtva #közmédia

Alább Hargitai Miklóséknak küldött visszautasító levél és a közlemény.

Tisztelt Hargitai Miklós!

Tájékoztatom Önt, hogy az MTI OS-hez eljuttatott „A MÚOSZ a közmédia működési zavarairól.” kezdetű közleményük az OS Szabályzatának (http://os.mti.hu/szabalyzat ) 14.2. pontjába ütközik ezért azt nem áll módunkban kiadni.

Felhívom továbbá a szíves figyelmüket arra, hogy a Szabályzat 15. pontja értelmében az MTI jogosult egyes közlemények közzétételét megtagadni, a közlemény közzétételének megtagadásáért semmilyen felelősséggel nem tartozik.

Természetesen kvótájukat visszaállítottuk.

Kérjük tájékoztatásunk szíves tudomásul vételét!

Üdvözlettel,

A MÚOSZ a közmédia működési zavarairól

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége szerint a közmédia működését nem az ellenzéki képviselők jelenléte veszélyezteti: a kormánykritikus társadalmi kezdeményezéseket elhallgató, azokról a nyilvánosságot nem tájékoztató köztévé maga a működési rendellenesség.

Dulakodásig fajuló konfliktus alakult ki az elmúlt órákban az MTVA székházánál, miután ellenzéki parlamenti képviselők eredménytelenül próbálták rávenni az intézmény vezetőit a napok óta zajló demonstrációk követeléseinek beolvasására. Az incidens – szégyenszemre csupán a Facebookon közvetített – képei élő egyenes adásban világítottak rá a közmédia működésének súlyos torzulásaira.

Magyarországon működik – GDP-arányosan – Európa legdrágább állami médiája, amely évente százmilliárdos összeget költ magára, egypárti (fideszes) irányítással, társadalmi és közpolitikai kontroll nélkül. A jelenlegi médiarendszer kiépítésekor, amikor 2015-ben az M1-et hírcsatornává alakították, az állami adó tízmilliárdos összegért vásárolt az élő közvetítéseket lehetővé tevő korszerű felszerelést. Ennek fényében nincs rá elfogadható szakmai magyarázat, hogy a napok óta zajló kormányellenes demonstrációkról a csatorna – tájékoztatási kötelezettségét súlyosan megsértve – képtelen volt az esemény hírértékének megfelelő, élő tartalmat sugározni, miközben a párizsi sárgamellényes tüntetéseknek lényegesen nagyobb figyelmet és műsoridőt szentelt, mint a budapesti és vidéki kormánykritikus megmozdulásoknak.

A MÚOSZ felhívja a közmédia vezetői, illetve az őket irányító kormánypolitikusok figyelmét: az MTVA törvényben rögzített feladata a pártatlan és sokszínű, az állampolgárok politikai véleményalkotását elfogulatlanul segítő tájékoztatás. Tisztességes, demokratikus országokban az ellenzéki parlamenti képviselőket a közmédia nem eltakarítandó akadálynak, hanem rendszeresen megszólaltatott műsorvendégnek tekinti – hiszen közszolgálati feladatához az ellenzéki politikai álláspontok tárgyilagos bemutatása is hozzátartozik.

A MÚOSZ felszólítja a közmédia vezetőit, hogy haladéktalanul térjenek vissza a törvényes működés keretei közé, és foglalkozzanak végre a közszolgálattal, vagyis a demokratikus médianyilvánosság biztosításával.

facebook/Szalay Dániel

Orbán retorziókkal fog válaszolni

Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Szövetségének elnöke, a Népszava szerkesztője a Független Hírügynökségnek nyilatkozva arról beszélt, hogy a szervezetnek új stratégiát kell kidolgoznia, mert nem kétharmados győzelemre készültek. Szerinte a Sargentini-jelentés a kelleténél kisebb figyelmet fordít a a magyarországi média helyzetre, pedig  talán ez a terület szenvedte el a legtöbb jogsérelmet, ráadásul a a folyamat nem áll meg; ha létrehozzák az újságírók kamarát, tovább romlik a helyzet.

  • Tájékoztatták a médiahelyzetről Sargentinit
  • Hír- és véleménymonopólium van
  • A tájékozódási lehetőség korlátozott
  • Politikailag légüres térbe kerül a MÚOSZ
  • Vagy együttműködés van, vagy önfeladás

A strasbourgi szavazás szerinted milyen hatást vált ki Orbánból, és ennek lesz-e a következménye a médiára nézve?

Azzal kezdeném, hogy miután a tartózkodókkal együtt nincs meg a kétharmad, ezért tartok tőle, hogy az egész európai parlamenti döntés a végén jogászkodásba fog fulladni.

Ugye ennek máris vannak jelei…

Szájer József szinte azonnal bejelentette, hogy milyen jogi utakat fog keresni a Fidesz, tehát biztosak lehetünk benne, hogy a kormánypárt ebbe az irányba tereli az ügyet. Egyébként most 2018 szeptembere van, de még csak 2010-et írtunk, amikor a kormány nekirontott az alkotmánybíróságnak, meg a sajtónak, az én kérdésem tehát az az európai képviselőkhöz: mi tartott ennyi ideig? Voltak valóban olyan politikusok, akik nem látták, hogy mi történik a magyar jogállammal, meg az európai alapjogokkal? Szóval mi tartott ezen nyolc évig? Ráadásul ez is egyelőre egy szimbolikus lépés, semmi nem következik belőle. Egyébként, amikor készült ez a jelentés, akkor a jelentéstevő asszony járt Magyarországon többször is, ennek során mi is informáltuk őt a MÚOSZ részéről, mondhatom, hogy igen alapos tájékoztatást kapott arról, hogy mi zajlik a magyar sajtóban, tényszerűen, konkrét példákkal. Ennek sajnos az indokoltnál kevesebb lenyomatát láttam a végső jelentésben, és nem is érzem úgy, hogy akik meghatározó szerepet játszanak Európában, azok éreznék, hogy milyen súlyú torzulások vannak a magyar médiában, és ezek mennyire torzítják magát a demokráciát. Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője is azt mondta, hogy ha a Fidesz engedne a CEU, valamit a civilek ügyében, akkor lehetne valamilyen kompromisszumot kötni. Márpedig én azt gondolom, hogy amíg ez van a sajtóban, addig szó nem lehet semmiféle kompromisszumról. Jól funkcionáló demokráciát szabadon működő sajtó nélkül még senki nem tudott csinálni.

Mi az, amit elmondtatok Sargentininek, és mi az, ami ebből megfogalmazódott, és mi az, ami hiányzik a jelentésből?

Konkrét példákon mutattuk be, hogy miként sajátítja ki egy csoport a hír- és véleménymonopóliumot a magyar sajtóban. Mi azt mondtuk, hogy a szóhasználatban, címadásban, képszerkesztésben, témaválasztásban egy helyről szerkesztettnek kell tekinteni a közmédiát a Mészáros, a Habony, a Vajna birodalmakkal, mert ezek ugyanazt a célt szolgálják, a Fidesz aktuális érdekeinek akarnak megfelelni, akkoriban talán még csak kétharmados, ma már nyolcvanszázalékos közönség-eléréssel. Ugye

ezt az egész konglomerátumot nagyon sajátos eszközökkel hozták létre, alapvetően állami eszközökkel. Vagyis, amit vásároltak, azt többnyire állami hitelből tették, amelyet aztán állami hirdetésekből törlesztenek, méghozzá úgy, hogy a Versenyhivatal és Médiahatóság asszisztál hozzá.

Egyértelműen megállapítható, hogy állami eszközökkel folyt és folyik egy nagy Fidesz-közeli médiaholding felépítése, ami nem csak az uniós szabályokkal, de a magyar törvényekkel is ellentétes, hiszen a törvény a sokszínű tájékoztatás kötelezettségét írja elő, valamint a médiahatóságnak a hír- és véleménymonopólium kialakulása ellen kellene küzdenie, vagyis pont az ellenkezője lenne a feladat, mint, ami történik. És, mint említettem, az uniós szabályokat is semmibe veszik, hiszen a médiának ebbe a Fidesz uralta részébe költségvetési pénzek folynak, amit nehéz másnak tekinteni, mint tiltott állami támogatásnak. Azt Európai Uniónak régen lett volna már lehetősége és joga beavatkozni a magyarországi folyamatokba, de semmit nem tett ezen a területen. Erről beszéltünk a képviselő asszonynak, szerkesztőségekre lebontva. Beszéltünk arról, hogy miként állt át szóhasználatát tekintve ez a médiacsoport a bevándorlóról az illegális bevándorlóra, aztán a migráns szó említésére. A képszerkesztésről szólva bemutattuk, miként tüntették el azokat a felvételeket, amelyeken gyerekek és asszonyok, vagy családok voltak láthatóak, és cserélték olyanra, ahol leharcolt külsejű szakállas embereket mutatnak be, migránsként. A jelentés sajnos, ebből a szempontból megmaradt a felszínnél, lényeges dolgok teljesen kimaradtak belőle. Pedig, hogy

itt közpénzekből, tiltott állami támogatás folyik, az egy pillanatig sem vitatható.

Mondhatom a tankönyvi esettel állunk szemben. Már régen fel kellett volna ellene lépni, mégpedig az uniós versenyjogi igazgatóságnak.

Ez azt jelenti, hogy az unióban a média magyarországi helyzetét nem tekintik annyira súlyosnak?

Én így értékelem. Annál súlyosabban kevés helyen torzult a magyar demokrácia, talán még az alkotmánybíróság esetében, mint a média területén. Ami most itt zajlik, az a legsúlyosabb mértékben sérti az európai jogot.

Mintha az új amerikai nagykövet sem tekintené olyan fontosnak, mint az elődei…

Ez lehetséges, de jogi értelemben Amerikának ehhez kevés köze van, mert mi nem az Egyesült Államoknak, hanem az Európai Uniónak vagyunk a tagjai. Az EU-nak ebbe, miután uniós joghatóság alatt működnünk, lenne beleszólási joga, míg Amerikának kevéssé. Az amerikaiak véleményszabadságába belefér, hogy ne minősítse, vagy ne törődjön a magyar média helyzetével, de egy európai politikusnak semmiképp.

A mostani strasbourgi szavazás szerinted miként fogja érinteni a médiatörvényt, az Orbán által beígért szeptemberi változásokat is figyelembe véve? Érzed-e, hogy a miniszterelnök milyen irányba akarja tolni a sajtót?

Azt nem gondolom, hogy a helyzete nehezülésére úgy reagálna, hogy egy kicsit nagyobb szabadságot engedne. Ilyen irányú tapasztalatunk nincs Orbán Viktorral kapcsolatban, sőt inkább az ellenkezőjét figyelhettük meg nála. Ha ő veszélyben érzi a népszerűségét, vagy a hatalmát, akkor inkább retorziókkal válaszol. Vagyis, ha úgy érzi, hogy a sajtó szabad részének még van mozgástere a tematizálásában, a közvélemény befolyásolásában, akkor azon lesz, hogy tovább szűkítse ezt a mozgásteret, és ennek lehet az eszköze az a bizonyos, mostanában többször is emlegetett sajtókamara.

Vannak erről információid?

Újat, azon kívül, ami a médiában megjelent, nem tudok mondani. Van viszont egy személyes élményem róla, ami alapján biztos vagyok benne, hogy ez egy létező kormányzati terv, amit előbb utóbb meg is fog valósítani. Amikor engem 2017 februárjában a MÚOSZ-ban megválasztottak elnöknek, akkor az első telefonhívás, amit kaptam, az állami tévétől érkezett, és azt kérdezték tőlem, hogy miként fogunk mi viszonyulni a sajtókamara tervéhez. Pedig akkor még nem is hallottam róla, néhány telefon után derült ki számomra, hogy van egy olyan elképzelés, hogy az összes újságírót, meg újságíró szervezetet egy közös ernyőszervezet alá vonnák.

Dávid Ferenc, a VOSZ még funkcióban lévő főtitkára úgy fogalmazott, hogy a kamarák a kormány meghosszabbított karját jelentik, és így kell majd tekinteni a sajtókamarára is. Hogyan lehet még jobban beszorítani a magyar médiát, fenntartva azt a látszatot, hogy itt szabad a sajtó? Mert ugye a Fideszes erre szokott hivatkozni: azt írunk és mondunk, amit akarunk…

A sajtószabadság nem a közlés szabadsága, még a magyar jog szerint sem, hanem a közönség tájékozódási szabadsága, ami régóta erősen korlátozva van Magyarországon. Természetesen van további korlátozási lehetőség is, mégpedig úgy , hogy a kamara egyfajta etikai normákat is számon fog kérni az újságírókon. Talán neked is van elképzelésed arról, hogy milyen helyzet az, amikor kormányzati felhatalmazású emberek kérnek számon etikai normákat. Az úgy fog történni, hogy ha valaki valami nem tetszőt fog írni a kormányról, az etikai bizottság elé citálják, és megbüntetik pusztán azért, mert mondjuk nem kérdezett meg még több fideszes forrást az ügyről. A szankció pedig az lenne, hogy bevonják az engedélyét, nem juthat be a parlamentbe, sajtótájékoztatókra, satöbbi… Egyszerűen ellehetetlenítik a munkáját. Szerintem ehhez nem is kell túl erős fantázia, mert erről már burkolt információkat hallhattunk is.

Elmehet odáig is, hogy egyes médiumokat egészében szankcionál?

Már most is történik ilyen; egyes médiumok képviselőit kitiltják a parlamentből.

A kamarával kapcsolatban téged nem keresett meg hivatalosan senki?

Úgy vezetni az újságíró szövetséget, hogy miközben a kormány fontos tárgyaló partnerének kellene lennie, de a hivatalosságok viszont szinte légneműnek tekintik az újságírók eme tömörülését, miként lehetséges?

Önkritikusan ki kell jelentenem: teljesen másként képzeltem el 2018-at, és benne a saját szerepünket. Kifejezetten azzal az elgondolással pályáztunk a MÚOSZ vezetésére, hogy itt a 2018-as választások egyértelmű helyzetet teremtenek majd, mégpedig abban a tekintetben, hogy senkinek nem lesz kétharmada, így nem tudja majd senki egymagában tovább faragni a médiatörvényt. Sőt, a kétharmad híján egyfajta alkukényszer alakul ki a politika és az újságíró társadalom között, éppen a torzulások feloldására. Ennek a folyamatnak a részeként pedig mi is ott fogunk ülni a tárgyalóasztalnál, hiszen mégis csak a miénk a legnagyobb újságíró szervezet. Látjuk, nem ez történt, semmiféle alkukényszer nincs, a médiaszabályozáshoz egyedül is hozzá tud nyúlni a kormány, és szerintem hozzá is fog. Már önmagában a kamara létrehozásához is meg kell változtatni a médiatörvényt. Szóval ilyenformán politikai értelemben légüres térbe került a MÚOSZ, amely helyzetre egy teljesen új stratégiát kell kidolgoznunk, hiszen az alapfeltevésünket az élet nem igazolta vissza.

Megvan a fejedben ez az új stratégia?

Meg, de ez lényegesen kisebb hatósugarú elképzelés, mint ami akkor lett volna, ha a részvételünkkel változik a szabályozás. Amúgy

nem a szabályozással van a legnagyobb baj, az nem tragikusan rossz, hanem az baj, hogy a többség, a nyolcvan százalék, pont az a rész, amely a kormányhoz köthető, nem tartja be ezeket a szabályokat.

Gyönyörű előírások vannak a törvényben, csak a megsértőit nem fenyegeti semmi, és ez a helyzet várhatóan így is fog maradni. Vicces lesz, amikor azok fogják kifogásolni az etikai normák megsértését, akik nem tartják be, elég, ha csak arra gondolunk, hogy kineveznek egy elítélt hírhamisítót hírigazgatónak a köztévébe.

Ma, ebben a helyzetben, mint látsz a MÚOSZ szerepének?

A negatív folyamatok fékezését lehetségesnek tartom. Biztos vagyok benne, ha nem lenne a MÚOSZ, és nem az lenne az elnökség összetétele, ami, akkor már megcsinálták volna ezt a kamarát. Amit ezen felül tudunk tenni, és teszünk, az az, ha újságírót, vagy szerkesztőséget valamilyen sérelem ér, jellemzően a kormány részéről, akkor ez ellen szót emelünk, a nyilvánosságot tájékoztatjuk, adott esetben jogi, vagy nemzetközi fórumokhoz fordulunk, vagy fizikai értelemben munkalehetőséget biztosítunk a székházunkban az átmenetileg munkahely nélkül maradt kollégáknak. A bajt tehát csökkenteni tudjuk, de igaz: ezek a segítségnyújtások nem adják meg hosszú távon a MÚOSZ létjogosultságát. Ezért mondtam, hogy kell egy másik stratégia, ami számot vet azzal, hogy tartósan ez lesz a helyzet, és ebből kiindulva próbálja megteremteni a működési lehetőséget azok számára, akik változatlanul fontosnak tartják a független, tárgyilagos tájékoztatást.

Tehát nem azt gondolod, hogy a kialakult helyzetben a MÚOSZ-nak nincs létjogosultsága?

Arról engem már a Népszabadság-ügy meggyőzött, hogy az egyes újságíró szinte semmit nem tud elérni ezzel a szisztémával szemben, viszont egy jól megszervezett újságíró csoport sokkal többet ki tud harcolni, mint ami első látszatra lehetségesnek tűnne. Akkor, a Népszabadság esetében, velünk szembe jött a hatalom úthengere, és azért még sem véres fejjel kullogtunk el, hanem azt, amit a jog biztosít, vagy talán egy picivel többet is ki tudtunk küzdeni magunknak.

Jól szervezett csoportról beszélsz, én azonban azt látom, hogy a nem kormányoldali médiában nincsenek jól szervezett csoportok. Mérhetetlenül megosztott az újságíró társadalom. Nem így látod?

De abszolút így látom, sajnos ez a szakmánkra már régóta igaz, nem pusztán az elmúlt nyolc évre. Ám előbb-utóbb olyan szoros lesz a nyakunk körül a hurok, hogy kikényszeríti vagy az együttműködést, vagy a teljes önfeladást. Amíg én a pályán vagyok, mindig az együttműködésre fogok szavazni.

Mégis lesz sajtókamara?

0

Ismét elővették a sajtókamara ötletét, így értesült az ATV. A legnagyobb szakmai szervezetet – ahogyan januárban – most se keresték meg. A kancelláriaminiszter „megvan” a kamara nélkül, amely alkalmas lenne a nyilvánosság megrendszabályozására.

Folyamatosan napirenden van a kérdés – mondta Szöllősi György az atv.hu azon értesülésére, hogy január után ismét elővették a sajtókamara ötletét, és már készül a tervezet. Szöllősi a Nemzeti Sport főszerkesztője, korábban a felcsúti fociakadémia kommunikációs igazgatója volt, s őt tekintik az elképzelés gazdájának.

A kamara – ha ebben a formában valósulna meg – nagyon

emlékeztetne a 30-40-es évek Mussolini- és Horthy-korszakbeli

kötelező hivatásrendi berendezkedésére. A korábban ismertté vált elképzelés legalább a nagy orgánumok számára kötelezővé tenné a tagságot, és csak tagokat alkalmazhatnának. Előírnák továbbá a minimális javadalmazás összegét, és el kellene fogadni a testület etikai szabályait.

Szóba került, hogy bizonyos

kiemelt eseményekre csak kamarai tagok kapnának bebocsátást.

A szabályozást érdekvédelmi szakmai ügynek állítja be az ötletgazda, bár ahogyan a télen, most eddig se kérte ki a legnagyobb szakmai szervezet, a MÚOSZ véleményét. Ennek elnöke, Hargitai Miklós azt mondta, hogy

„nehéz elképzelni, hogy nem a nyilvánosság korlátozása a cél”

a sajtókamarával, különösen ha annak licensze nélkül nem működhetnének nagyobb orgánumok, s amelynek szabályait törvényben a kormánytöbbség szabná meg.

A pénteki Kormányinfón a Miniszterelnökség vezetője azt mondta, hogy szerinte a kamaráról a sajtó képviselőinek kell dönteniük. Gulyás Gergely állítása szerint a kormánynak nincs erről véleménye, ő személy szerint megvan sajtókamara nélkül is. Mint mondta, a sajtóval szemben nem lehet sajtókamarát létrehozni.

Vita van arról, hogy feles vagy kétharmados szabályozás lenne a sajtókamara. Hargitai Miklós szerint utóbbi, mert a médiatörvényt kellene módosítani. Ez jelenleg azt mondja ki, hogy „Magyarországon a médiaszolgáltatások szabadon nyújthatók, a sajtótermékek szabadon közzétehetők, az információk és a vélemények a tömegkommunikációs eszközök útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi médiaszolgáltatások szabadon elérhetők.” A kamara ezt szűkítené.

Feljelentéssel fenyegeti a kormányt a MÚOSZ a HírTV miatt

0

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége az állampolgárok tájékozódási alapjogát súlyosan sértő gyakorlatnak tartja, hogy a kormányzat közvetlenül benyomul a szerkesztőségekbe.

A MÚOSZ közleményét az alábbiakban ismertetjük.

„A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) aggodalommal figyeli a Hír TV-nél zajló kormányzati hatalomátvételt, és az amiatt bekövetkező sorozatos elbocsátásokat. Nem vitatjuk el a médiatulajdonosok azon jogát, hogy szabadon dönthetik el, kikkel kívánnak dolgozni.

Ugyanakkor az állampolgárok tájékozódási alapjogát súlyosan sértő gyakorlatnak tartjuk, hogy a kormányzat közvetlenül benyomul a szerkesztőségekbe, az Orbán-kormányhoz való lojalitást szabva az alkalmazás feltételéül. Az alaptörvény és a médiatörvény a pártatlan és sokszínű tájékoztatás biztosítását szabja alkotmányos feladatul – minél inkább egypólusúvá válik a magyar média, annál egyértelműbben sérülnek ezek a kétharmados jogszabályok.

A MÚOSZ az említett törvényekben megszabott feladatokra emlékeztetve a médiahatóság fokozott figyelmét, a hír- és véleménymonopólium kialakulása elleni fellépését sürgeti, egyúttal munkajogi segítséget kínál az elbocsátott kollégáknak. Jelezni kívánjuk továbbá, hogy amennyiben a Fidesz-közelbe húzódott tévécsatorna finanszírozását a már sok helyütt látott modell szerint állami hirdetésekkel oldja meg a kormány, az újságíró-szövetség a magyar és az európai hatóságoknál is feljelentést fog tenni tiltott állami támogatás miatt.

Semmilyen törvény nem biztosít ugyanis jogot a kormányzatnak arra, hogy állami forrásokból, azaz közpénzből egyoldalú versenyelőnyt biztosítson a vele szimpatizáló médiumoknak.”

Sajátságos logika dönthet a TV2-ről (is)

0

„A Gazdasági Versenyhivatal feladata fellépni a piaci, a Médiahatóságnak pedig a véleménymonopólium ellen, így jogállami működés mellett fel sem merülhetne, hogy egy kézbe kerüljön két országos televízióscsatorna, illetve a mérhető olvasottsággal rendelkező megyei lapok teljes portfoliója”  mondta a FüHü-nek a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke. A Népszava tegnap írta meg, hogy információi szerint ilyen lehetőséget fontolgat a hatalom. A Gazdasági  Versenyhivatal – egyelőre legalábbis – semmitmondó választ adott megkeresésünkre.

Ha a Népszava értesülései helytállók az egyelőre terv szintjén létező elképzelésekről, akkor akár már nyáron jelentős átrendeződések lehetnek a Fideszhez tartozó médiabirodalomban. Hírek szerint ugyanis Orbán Viktor nem elégedett a TV2-vel, s felpörgetné a hatalmi- és gazdasági médiakoncentrációt. Több forgatókönyv létezik, az egyik szerint Mészáros Lőrinchez kerülhet a jelenleg Andy Vajna érdekeltségébe tartozó TV2 és a két megyei napilap, a Kisalföld és a Délmagyarország. Egy másik elképzelés szerint egy-egy cégbe szerveznék át az összes kormányközeli nyomtatott lapot, a rádiócsatornákat és a televíziókat is, hogy „átláthatóbb legyen a rendszer működése.

Fotó: Flickr.

Hargitai Miklós az esetleges fúzió kapcsán portálunknak úgy vélekedett, hogy

jelenleg Magyarországon alapvetően nem a jogszabályok, hanem valamilyen más logika mentén születnek a verseny- és médiahatósági döntések az ilyen fúziós ügyekben.

Példaként említette, hogy amikor a Népszabadságot is tulajdonló Ringier egyesülni akart az Axel Springerrel – ahogy egyébként az európai piacon mindenütt ez a felállás –, akkor a Gazdasági Versenyhivatal öt éven át vizsgálta az ügyet, s kemény feltételeket szabott, közte a portfoliók szétválasztását, amely egy részének értékesítéséből jött egyébként létre utóbb a MédiaWorks. Ugyanakkor amikor Mészáros Lőrinc szándékozott felvásárolni még a második legnagyobb megyei lapokat birtokló Pannon Lapok Társaságát is, akkor egy hónap alatt lezavarva engedélyezte a  tranzakciót.

A Gazdasági versenyhivatal portálunk kérdésére tegnap úgy nyilatkozott, hogy hozzájuk nem érkezett bejelentés a Népszava által megírt tranzakciókkal kapcsolatban. Elvi jellegű kérdésünkre pedig úgy reagáltak: „meghatározott összefonódással kapcsolatos konkrét kérdések vonatkozásában a GVH elméleti síkon nem foglal állást tekintettel arra, hogy nem tudni, egy esetleges piacvizsgálatnak – amelyhez jelenleg sem adatokkal, sem információkkal nem rendelkezünk – milyen eredményei lehetnek”.

Hargitai Miklóstól éppen azért rákérdeztünk, hogy a MÚOSZ lépne-e, ha a fúziós tervek igaznak bizonyulnának. Az újságírók szövetségének az elnöke azt mondta, hogy ők maguk is kezdeményezhetnek verseny- és médiahatósági vizsgálatot. Magánvéleményként azonban hozzáfűzte:

a két hatóságnak hivatalból, magától kellene észrevennie és vizsgálatot indítani, ha  hogy ilyen ügy kézzel fogható közelségbe kerül. Ám, ha maguktól nem vizsgálódnának a MÚOSZ megfutná a szükséges köröket.

A Heti Válasz érdekli a befektetőket

Vannak befektetők, akik érdeklődnek a Heti Válasz iránt, mégpedig külföldről és itthonról is – tudtuk meg Borókai Gábortól, a héten csődeljárást kért, és a jövő héttől egyelőre (?) csak digitális formában megjelenő Heti Válasz főszerkesztőjétől. A három hónapos védettség plusz energiát ad a munkához afelett, amit a csapaterő képvisel, mondta Borókai, aki nem kívánt reagálni az őt és a lapját ért gyalázkodó támadásokra.

 

„Nem olvastam, csak a címét láttam, az elég volt. Egyébként pedig a stílus minősíti az embert” – mondta a Független Hírügynökségnek Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője. Arra kértük, hogy reagáljon a Pesti Srácok őt és a lapját gyalázó támadására. A Huth Gergely által jegyzett publicisztika örömködik egy sort azon, hogy a Magyar Nemzet után megszűnik a Heti Válasz is (egyelőre amúgy nem is szűnik meg, csak szünetel a print kiadás, online továbbra is készül a hetilap). „A Heti Válasz megszűnésével végre távozik a magyar közéletből a gyomorforgató kétszínűség, az egyfelől-másfelől újságírás hamissága, a mindenhol bő nyállal lefetyelő, de mindenkit lenéző, üres, álértelmiségi, álkonzervatív, áltisztességes, álalapos, álérdekes újságírás” – írja Huth.

Borókai Gábor nem foglalkozik azzal, hogyan tálalja a portál a Heti Válasszal történteket, a FüHü-nek leszögezte:

dolgoznak tovább, egyelőre készítik a következő lapszámot,

amely printben valóban nem, csak digitálisan fog megjelenni. A három hónapos csődeljárás jogi védettséget biztosít a munkatársak számára, s ez idő alatt próbálnak befektetőt keríteni. Nem keresnek, hiszen „nem rejtett a történet, ezért nem kell klasszikus értelemben kell keresni, ha egy befektető lát bennünk fantáziát, akkor megkeres minket”. Kérdésünkre, hogy tapasztal-e már érdeklődést, Borókai azt mondta: igen, külföldről és itthonról egyaránt.

Az újságírók számára a három hónapos védettség plusz energiát ad a munkához afelett, amit a csapaterő képvisel – mondta a főszerkesztő. Hozzátette azért, hogy „ez egy olyan szakma, amely igényli, hogy meg tudjunk belőle élni”.

Ő maga sem vesztette el az alkotókedvét és az energiáit – tette hozzá.

Mint portálunk is beszámolt róla, Borókai Gábor – az egyelőre legalábbis – utolsó print Heti Válaszban vezércikkben jelentette be, hogy Simicska Lajos nem finanszírozza tovább a lapot, az új tulajdonos pedig még nem érkezett meg. A kiadó csődeljárást kezdeményezett a tulajdonosoknál, hogy legyen idő a gazdasági helyzet rendezésére, a lap pedig ezért június 7-én jelent meg utoljára nyomtatásban.

A 2007 és 2015 között nyereséges lap a G-nap, azaz a tulajdonos Simicska Lajos és Orbán Viktor miniszterelnök összeveszése után 82 százalékát elvesztette a hirdetési bevételeinek.

Simicska a választások után nem kívánta tovább működtetni a lapot, új vevő pedig egyelőre nem akadt a veszteségessé tett lapra.

A Heti Válasz ügye kapcsán Hargitai Miklós a MÚOSZ Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke portálunknak leszögezte: „Régóta finanszírozási válság van a közéleti nyomtatott sajtóban, ami összefügg a politikai helyzettel”. A kormány példátlanul nagy befolyást gyakorol a hirdetési piacra, s ez a legnagyobb kihívás, amivel a print lapok szembenéznek. Szerinte mindenki tapasztalja, aki ilyen helyen dolgozik, hogy nem is csak az állami hirdetések hiányával van a baj, hanem azzal is, hogy ez a piaci hirdetésekre is hatással van.

„A PIACI, TEHÁT AZ ÁLLAMTÓL ELVILEG FÜGGETLEN HIRDETŐK SZOROSAN EGYÜTT MOZOGNAK AZ ÁLLAMMAL: AHOL NEM JELENIK MEG ÁLLAMI HIRDETÉS, OTT A MAGÁNHIRDETŐK IS ELTŰNNEK,

Szerinte a saját lelkiismeretük szerint dolgozó újságírókat el akarják tüntetni a szakmából.

Semmi jóra nem számíthat a kormánytól független sajtó

„Régóta finanszírozási válság van a közéleti nyomtatott sajtóban, ami összefügg a politikai helyzettel” – mondta a FüHü-nek Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke annak kapcsán, hogy csütörtökön jelent meg a Heti Válasz utolsó print száma. Szerinte a saját lelkiismeretük szerint dolgozó újságírókat el akarják tüntetni a szakmából.

 

„A kormány példátlanul nagy befolyást gyakorol a hirdetési piacra” – mondta Hargitai arról, hogy mi a legnagyobb kihívás, amivel a print lapok szembenéznek. Szerinte mindenki tapasztalja, aki ilyen helyen dolgozik, hogy nem is csak az állami hirdetések hiányával van a baj, hanem azzal is, hogy ez a piaci hirdetésekre is hatással van.

„A piaci, tehát az államtól elvileg független hirdetők szorosan együtt mozognak az állammal: ahol nem jelenik meg állami hirdetés, ott a magánhirdetők is eltűnnek,

mert úgy értelmezik, hogy tiltólistára került az orgánum, és nem akarják magukra vonni a kormány haragját” – mondta a MÚOSZ elnöke megerősítve ezzel a Heti Válasz főszerkesztőjének szavait. Borókai Gábor szerdán megjelent írásában kiemelte, hogy a 2007 és 2015 között nyereséges lap a G-nap, azaz a tulajdonos Simicska Lajos és Orbán Viktor miniszterelnök összeveszése után 82 százalékát elvesztette a hirdetési bevételeinek. Simicska a választások után nem kívánta tovább működtetni a lapot, új vevő pedig egyelőre nem akadt a veszteségessé tett lapra.

Hargitai Miklós szerint a piactól teljesen elszakadt viszonyok alakultak ki a nyomtatott sajtóban. Példaként hozta fel, hogy bezárásakor a Népszabadság (melynek ő is munkatársa volt) piacvezető politikai napilapként körülbelül 40 ezer példányban jelent meg, miközben a Magyar Idők esetében tizedannyi volt a példányszám, a havi hirdetési bevételük viszont több volt, mint a Népszabadság esetében az egész éves.

„A kormány politikai jóindulatát kell megszerezni a hirdetési bevételekhez, ami azt jelenti, hogy

a sajtónak azon része, amely nem kormányzati befolyás alatt áll, semmi jóra nem számíthat”

– mondta.

Arra a kérdésre, hogy a print lapok olvasottságának általános csökkenése mennyire járulhat hozzá a kialakult helyzethez Hargitai Miklós azt mondta, hogy ez nem döntő tényező. Annál is inkább, mert a korábbi zuhanás után megállt a csökkenés, és például a Népszava az egyre szűkülő piacon még jelentős példányszámnövekedést is el tudott érni, tehát továbbra is van igény a nyomtatott sajtóra. Az más kérdés, hogy hiába a növekedett meg az olvasótábora, a Népszavát is könnyen el tudná lehetetleníteni a kormányzat, ha „hirtelen rázúdítaná az összes haragját” – véli Hargitai, aki jelenleg ott dolgozik.

Arra a kérdésre, hogy mit tud tenni a MÚOSZ az állás nélkül maradó újságíróként, a szervezet elnöke azt válaszolta, hogy hosszú távon nem sokat. Elmondta, hogy a Népszabadság megszűnése után még az újságírók nagy része el tudott helyezkedni a szakmában, de a Magyar Nemzet megszűnésénél már nem ez volt a helyzet.

Csak kevesen találtak munkát, és ez csak rosszabb lesz, hiszen a piac folyamatosan szűkül.

„A MÚOSZ-nak társadalmi szervezetként nincs olyan ereje, hogy az összes munka nélkül maradt újságíró egzisztenciájáról gondoskodni tudjon” – mondta. Segélyalapot működtetnek, emellett jogi és munkaügyi tanácsot tudnak adni ahhoz, hogy egy lap megszűnése esetén a lehető legkevesebb hátrány érje az ott dolgozókat. Hosszú távon viszont nem tudnak segíteni.

Arra a felvetésre, hogy emiatt sok újságíró elhagyhatja a pályát, Hargitai azt mondta, hogy szerinte ez is lehet a kormányzat célja. Szeretnék kiszorítani azokat az újságírókat, akik még a saját tudásuk és lelkiismeretük alapján írnak, hogy a helyükre olyanok kerüljenek, „akiknek meg lehet mondani, hogy miről mit lehet írni”.

Tiltakozik a MÚOSZ az újságírók megfélemlítése ellen

0

Orbán Viktor miniszterelnök tusnádfürdői bejelentése után immár a Fidesz több vezetője is megerősítette: a kormány és a kormánypártok úgy fordulnak rá az ősszel kezdődő választási kampányra, hogy ellenségként fogják kezelni a kormánytól függetlenül működő magyar sajtót.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége elítéli a magyar törvényeket sértő kormányzati megnyilvánulást, és minden olyan kezdeményezés ellen föl fog lépni – a jogi eszközökre és a nemzetközi újságíró-szervezetek közötti együttműködésre támaszkodva –, amely az újságírók megfélemlítésére, munkájuk ellehetetlenítésére, a sokszínű és a politikától független tájékoztatás jogának csorbítására irányul.

A MÚOSZ a szabad sajtó ellenségnek nyilvánítása kapcsán szeretné felhívni a figyelmet: a magyar alkotmány és a médiajog kiemelt védelmet biztosít a sajtónak (a hatalommal szemben is).

A hatályos törvények alapján a kormánypártoknak nem a sajtóval kell háborúskodniuk, hanem egy tisztességes választási kampányt kell lefolytatniuk, megmérkőzve a politikai vetélytársaikkal.

Sokadszor vagyunk kénytelenek ráirányítani a kormány figyelmét, hogy szabad választás nem képzelhető el szabadon működő sajtó nélkül: aki a sajtót fenyegeti, az a választások tisztaságát sodorja veszélybe. A magyar alkotmány szerint „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit”. A médiatörvény sarkalatos rendelkezései pedig a fentieket azzal egészítik ki:

„A Magyarország területén élőknek, illetve a magyar nemzet tagjainak tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz fűződő joga, illetve ezzel összefüggésben a demokratikus társadalmi nyilvánosság kialakulása és megerősödése kiemelkedő alkotmányos érdek. E törvényben foglaltakat a demokratikus közvélemény érdekének figyelembevételével kell értelmezni.

„A médiatartalom-szolgáltató munkavállalója, vagy a médiatartalom-szolgáltatóval munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy jogosult a médiatartalom-szolgáltató tulajdonosától, valamint a médiatartalom-szolgáltatót támogató, illetve a médiatartalomban kereskedelmi közleményt elhelyező természetes vagy jogi személytől való szakmai függetlenségre és a médiatartalmak befolyásolására irányuló tulajdonosi vagy támogatói nyomásgyakorlással szembeni védelemre. Nem alkalmazható a munkajogi jogszabályokban meghatározott, illetve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból eredő joghátrány a médiatartalom-szolgáltató munkavállalójával, illetve vele munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személlyel szemben amiatt, mert megtagadta a szerkesztői és újságírói szabadságát csorbító utasítás végrehajtását.”

Szeretnénk továbbá jelezni: Magyarországon az újságírók nem számítanak közszereplőnek, nem gyakorolnak közhatalmat, így semmilyen társadalmi érdek nem fűződik ahhoz, hogy a magánéletük cikkek vagy tudósítások témájává váljon a kormánypárti sajtóban – minden ilyen esetnek súlyos jogkövetkezményei lesznek.

A MÚOSZ kész rá, hogy az újságírók és a közönség alkotmányos jogainak minden rendelkezésére álló eszközzel érvényt szerezzen, ide értve a jogi utat és a nemzetközi sajtószervezetek bevonását is. Ha szabad magyar médiát vagy személy szerint az újságírókat a kormány, a kormánypártok illetve a kormányzati befolyás alatt álló sajtó részéről bármilyen, a személyiségi jogokat vagy az alkotmányban és a médiatörvényben biztosított garanciákat sértő támadás éri, a MÚOSZ a leghatározottabban fel fog lépni a jogsérelem orvoslása érdekében, az érintett újságíróknak pedig jogi védelmet fogunk nyújtani.

Végezetül ezúton is szeretnénk felhívni a kiadók, illetve a kormánypárti sajtóban dolgozó kollégák figyelmét: ne vegyenek részt a szabad újságírás elleni törvénytelen megfélemlítő és lejárató akciókban, éljenek a médiatörvényben biztosított függetlenséggel, ne váljanak eszközzé alantas politikai játszmákban.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK