Kezdőlap Címkék Mun Dzse In

Címke: Mun Dzse In

Koreából nézve

Megnyerte a Fidesz a választásokat. Környezetemben senki sem hitt a szemének, környezetem alatt a virtuálisat értem. Magyarország választási térképe egy az egyben narancssárgává változott. Erre mondják, hogy túlnyerték magukat.

Mikor Pák Kün E elnök lett, utóbb kiderült, hogy manipulációval, azaz online csoportokat béreltek fel, azok a nagy látogatottságú online káfékban az emberek véleményét Pák elnöknő irányába manipulálták, illetve álhírekkel járatták le az akkori vesztest, a mostani elnökünket, Mun Dzseint. Mégsem voltak olyan kapzsik, mint a Fidesz, ők csak 51/48% arányban győztek.

Magyarországon sokan valóban a Fideszre szavaztak, a népbutító migráncsozásnak mindig van közönsége, ráadásul a Fidesz kezében van a sajtó, néhány, csak Budapesten fogható, vagy online tv, újság kivételével az övék az ország összes hírforrása, ami háromnegyed siker a választási győzelemre

Itt is voltak, akik Pák Kün Et támogatták, különösen az idősek, akiknek a volt elnöknő apja nagy emberként él az emlékezetében. Felmérések szerint a vidéki, kevésbé iskolázott lakosság támogatta Pák Kün Et, a nagyvárosi, diplomások, és a fiatalok pedig Mun Dzseint.

Az előző elnök, I Mjang Bák, néhány, nagy nézettségű tv csatorna felett befolyással rendelkezett, az ellenzéki művészek, hangadó értelmiségiek ezeken a csatornákon fekete listára kerültek, azaz nem hívták őket semmilyen műsorba. Túl ezen azonban itt a sajtószabadság szent tehenéhez nem mertek hozzányúlni.

Pák elnöklése idején, a választások után, pont úgy kérdezgették egymást az emberek, mint Magyarországon most, hogy ha mindenki mérges és frusztrált, akkor mégis ki szavazott Pákra?

Nem volt válasz, ahogy Magyarországon sincs.

Négy év alatt, a világ eddig legbiztonságosabb országában, Dél-Koreában elszaporodtak az erőszakos cselekmények, minden második koreai külföldre vágyott, persze praktikusan alig mentek többen, mint addig. Az óriásvállalatok hatalommal történő visszaélései megszaporodtak, a dolgozók, kétkezi és irodai munkások egyaránt megemelt adóterhek, magas egészségügyi ellátási költségek, és nagy összegű tandíjak mellett dolgoztak látástól vakulásig, mert élni kell. A hatalom nem hagyott sem időt, sem energiát gondolkozni. Az emberek stresszesek lettek, ittak, összeverekedtek, vagy megverték a feleségüket, a gyerekeiket, feszültek voltak és rosszkedvűek.

Megszaporodtak a szív és érrendszeri megbetegedések, sokan pótolták a napi örömöt gyors ételekkel éjszaka, itt ugyanis 24 órában lehet ilyesmit rendelni, a kínálat hatalmas. Az alapvetően egészséges ételeken élő koreaiak szervezete hamarabb és rosszabbul reagál. Mára rengeteg a szívbeteg, az elhízott, a depressziós, bár megtörtént a hatalomváltás, nehéz visszaállítani az emberek békéjét.

Magyarországon egy szurikáta elpusztítása képes volt embereket egymás halálos ellenségévé tenni.

Láttam a minap egy szimpla halálhírt. Valakinek a valakije meghalt, ezt közzétette, természetes. A poszt alatt azonmód egymás torkának ugrott vagy tíz ember, egy vélt vagy valós helyesírási hiba okán a posztban.

Online újságokban, melyek nagy olvasottságot tudhatnak magukénak, olyan mértékben használnak trágár kifejezéseket, ami már nem az az egy-két szó, ami belefér, hanem épp az a színvonal, amit a Magyarországon sugárzott reality műsorok képviselnek.

Egyébként, valamikor normális emberek ma azért ülnek le a számítógép elé, és kapcsolják be a kommentelhető felületeket, hogy ott anyázással, átkozódással, mások – akár egy gyermek – halálának kívánásával adják ki a feszültséget magukból, teljesen kontrollálatlanul, többnyire arc nélkül, de egyre többen felvállalva magukat.

Mások összeesküvés-elméletekbe menekülnek, vagy helyi, lokális gondokat panaszolnak el, esetleg az ezotéria áltudományos világában keresik a menedéket, sokan elfordulnak az internetes felületektől, bezárkóznak a magánéletükbe, és megpróbálnak túlélni.

Csakhogy az erőszak, a frusztrált ember vagdalkozása kimegy a neten túlra is, a tömegközlekedésbe, az autóvezetés kultúrájába, a pénztáros válaszába a boltban, a szembejövő járókelő viselkedésébe is. Ki- és megkerülhetetlen jelenség, mely egy negatív spirálban generálja egyre és egyre erősebbre önmagát, magába szívva szinte mindenkit, aki az adott környezetben él, nincs előle menekülés.

Itt megszaporodtak az idős emberek olyan betegségei, melyek eddig majdhogynem ismeretlenek voltak, mint például a demencia, a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór.

Ám itt vannak kitűnő kórházak, ahol ezeket az embereket kezelik, ma már ráadásul az állam költségén, hála a Mun elnök nevéhez fűződő egészségügyi reformoknak, amit a népnyelv Mun Dzse In care-ként emleget.

Magyarországon nagyon sokan halnak bele a NER-be, és még hol van vajon a gödör alja?

Itt a nép kiállt, tüntetett egy éven át kitartóan, míg elérte, hogy a veszélyes folyamat megálljon, és a hatalom ismét jó kezekbe kerüljön.

Magyarországon volt talán három tüntetés, egyre fogyó létszámmal, ezer és egy kifogással, meg lélekben veletek vagyokkal, amire egy ismerősöm azt reagálta, hogy ez nem szeánsz b@zdmeg, hány lelket láttál már tüntetni?

Ma már a humor sem orvosság, már kevés, már nem tudja a feszültséget oldani, átfordult az is cinizmusba. A nép vért kíván, egyelőre még csak gyermekek és sebezhető emberek vérét, meg egymásét. Nincsenek már pártállások, láttam én már nagy demokratát cigányzsidózni Orbánt illetően, semmivel sem különb módon, mint ahogy a neonácik teszik. Az általánosítás, a rasszizmus, az áldozathibáztatás, a kifogáskeresés, a hazudozás, az álhírgyártás ma már nem köthető politikai oldalakhoz, a kerítést is azért hagyta volna ott majd mindenki a választási ígéretében, mert a migráncsoktól még az is fél, aki elméletileg nem azon az oldalon áll, ahol félni illik tőlük.

A píszí sem divat már, az valami európai dolog, nekünk sosem volt igazán dolgunk vele.

A homoszexualitás bűn vagy betegség, bármit mondott is a pápa, kimenni a Pride-ra a másik oldalnak ugyan trendi, de előtte azért kell egy FB-poszt, ami úgy kezdődik, hogy Én nem vagyok meleg, de…. Na innentől fogva hiteltelen az egész.

Itt az állítólag hagyománytisztelő és patriarchális koreai társadalomban több, nyíltan homoszexuális műsorvezető dolgozik, roppant népszerűek. Egyre több ember keres fel pszichiátert a depressziójával, egyre többen alakítják az életüket az öröm, az együttlét felé, és ezzel párhuzamosan csökken az agresszió, rendeződnek az indulatok, divat ismét egészségesen élni, mert van értelme.

Van értelme élni, nincs miért nekimenni a másiknak, az emberek arcára visszatért az őszinte derű. Nem egy mesterséges és torz nemzeti öntudat foglyai, hanem büszkék arra, hogy leváltották mécsesekkel a hatalmat, gondját viselték a jelenüknek, és élhető jövő ígéretét hagyták a gyermekeikre.

Mehetnek déli újságírók is, méghozzá kivételezetten az északiak költségén

Itteni idő szerint hajnalban találkozott Donald Trump amerikai, és Mun Dzse In dél-koreai elnök Washingtonban. A találkozó be volt tervezve hetek óta, de Kim Dzsong Un hirtelen negatív irányba változó viselkedése, és erős kritikája John Bolton ellen, továbbá a koreai-amerikai hadgyakorlatok folytatása ellen elbizonytalanította az amerikai elnököt, aki nem csupán saját felesége nevének leírásával van bajban, de az ázsiai diplomáciában is felettébb járatlan. Trump ezért nem várta meg, amíg Mun odaér, inkább felhívta telefonon.

A telefonhívásról kiszivárgott részletek alapján Trump elnök mérgesen vonta kérdőre Mun elnököt, hogy mitől változott meg Kim retorikája, és felelősségre vonta ezért. Később ezt a koreai elnöki szóvivő tagadta.

Mindazonáltal Mun elnök elutazott Amerikába, találkozott Trumppal, és arra kérte, szó szerint idézem a koreai fordítást, hogy „fogja be a száját John Boltonnak”, majd elmagyarázta, hogy legyen türelmes Észak-Koreával szemben, és az adminisztrációja se követeljen olyan lépéseket Észak részéről, amelyek technikailag nem kivitelezhetőek csak évek alatt, és értékelje a gesztusokat, amelyeket Észak tesz, retorikája ellenére, hiszen elengedett három amerikai kémet, felrobbantja az egyik, leginkább használt atomkísérleti telepét, továbbá felhívta a figyelmét arra, hogy semmiképp nem használ, ha líbiai modellt emlegetnek a munkatársai, amibe ugye Kadhafi belehalt.

A tárgyalás további részei nem kerültek napvilágra.

Ezzel párhuzamosan, a külföldi újságírók tegnap elutaztak Kínából Észak-Koreába repülővel, hogy a mai nap folyamán vonatra szálljanak, és mintegy húsz órás út után, még autózzanak vagy hatot, megnézni az atomfegyver fejlesztő telep felrobbantását.

Tegnapig, az észak-koreai nagykövetség nem hagyta jóvá a dél-koreai, korábban meghívott, újságírók vízumkérelmét, de el sem utasította azt, tipikus ázsiai diplomáciai lépés ez is.

Ennek ellenére, vagy épp ezért, az újságírók elutaztak Pekingbe a vízumukért, amit nem kaptak meg, de el sem utasították őket ismét. A többi újságírót azonban közben elutaztatták Észak-Koreába.

A déli újságírók hazajöttek, a kormányszóvivő sajnálkozását fejezte ki, hogy mi nem láthatjuk a komplexum felrobbantását, a JTBC televíziós csatorna pedig feltette a kérdést, hogy „Urinün námidá?” Ez tulajdonképpen egy szójáték, hiszen azt jelenti, hogy mi déliek vagyunk, de azt is jelenti, hogy mi idegenek vagyunk, a nám szónak két jelentése van, az uri szó azt jeleni, hogy „mi”, a nün pedig rag.

Ezzel arra utaltak, hogy fáj nekünk, hogy pont minket nem engednek be, hiába vagyunk egy nép velük.

Ma reggel, itteni idő szerint kilenc órakor üzenet érkezett a forró dróton, hogy akkor kéri Észak-Korea a déli újságírók adatait, mert mehetnek. Ráadásul egyenesen innen, azaz ez lesz az első repülő, ami személyszállító gép, és Dél-Koreából Észak-Koreába szállít utasokat. A többi ország küldötte bevárja a ma induló délieket, a vonatutat már együtt fogják megtenni.

Trump elnök, a Mun elnökkel történő találkozása előtt, és után, kicsit máshogy fogalmazta meg a véleményét. Előtte durcásan azt mondta, hogy ha nem lesznek meg a szingapúri találkozó feltételei, akkor nem lesz találkozó, ami nem jelenti azt, hogy soha sem lesz, egyszer még lehet. Majd a megbeszélést követően már azt mondta, hogy ő mégis úgy gondolja, hogy meglesz a szingapúri találkozó, de azért hozzá tette, hogy ha nem, akkor egy későbbi időpontban mégis. Majd Pompeo már azt mondta, hogy 99.9% az esélye, hogy megtartják a szingapúri találkozót. Bolton nem mondott semmit, vélhetőleg Trump megfogadta Mun elnök tanácsát, és ezért Bolton nem nyilatkozik.

Trump ezen kívül igen nagy tiszteletét fejezte ki Mun elnök felé, mint Észak és Amerika közti mediátor, mint elnök, és mint ember.

Kétségtelen, hogy két hirtelen haragú, több oldalról befolyásolt, diktátor hajlamú embert próbál Dél-Korea elnöke egy asztalhoz ültetni, ami semmiképp sem egyszerű feladat.

Túl ezen, Trump tett egy érdekes kijelentést, illetve kettőt.

Az egyik az, hogy Hajlandó csökkenteni a Dél-Koreában állomásozó katonai egységek számát egyoldalúan, az északi fél megnyugtatása érdekében, másik az, hogy Amerika a továbbiakban hajlandó a két Koreát egyként említeni, amennyiben ebbe Dél beleegyezik.

Ez utóbbi felajánlásra Mun elnök jelenleg nem reagált, ami természetes, hiszen még nem tartunk ott, messze nem.

Amikor Buddha itt járt – Koreanapló

Hosszú hétvége van ezen a héten, mert 22.-én ünnepeljük Sákjamuni Buddha születését, ami nem pontos fordítás egy folyamatosan reinkarnálódó megvilágosodott esetében, itt úgy mondják, hogy „ amikor Buddha itt járt”.

Roppant érdekes jelenség, hogy a négy évvel ezelőtt történt hírhedt komp baleset, és a nép által elzavart, bukott elnöknő, Pák Kün E keresztény szektákhoz kötődése okán, ez a vallás rendkívül hirtelen, és nagy mértékben szorult vissza Koreában. Sorra zárnak be a protestáns templomok, és térnek vissza az emberek a hagyományaikhoz, így a buddhizmushoz is.

Ma reggel csodás napsütésre, és enyhe szellőre ébredtünk, minden port és kínai légszennyezést elmosott az eső. Dugig vannak az autópályák, a fix munkaidőben dolgozók ilyenkor mennek kirándulni.

Ezen a hétvégén van az a különleges jelenség is, amikor többé, kevésbé száraz lábbal át lehet gyalogolni a félszigetről Dzsindo szigetére, ahonnan a híres kutyafajta, a dzsindo ke (ke-kutya) származik. Idén azért piros gumicsizmákat kap minden résztvevő, mert úgy lábszárközépig ér a víz. Egészen úgy néznek ki, mintha sokszor hét törpe vonulna a bányába dolgozni, egyes sorban.

Ma hajnalban 73 éves korában elhunyt az LG cégcsoport alapítója és tulajdonosa. Az elmúlt egy évben több agyműtétet is végrehajtottak rajta, sikertelenül. Az LG szintén csebal, de a kulturáltabbak közül való, és a termékeik is szeretni valóak, magam nagy LG fan vagyok, nálunk nincs Samsung termék, csak LG. Igaz ugyan, hogy a vízálló telefonom elmosása után rizsben kellett kiszárítani, hogy életre keljen, de kicsire nem adunk, a korrupt Samsungot meg nem támogatjuk, ez is a polgári öntudat egy megnyilvánulása.

Észak-Korea kilátót és fedezéket épít a 23-25. közé meghirdetett robbantássorozatra, amikor is a leginkább használt föld alatti atomfegyver kísérleti telepüket fogják megsemmisíteni. Az oda vezető alagutakat több helyen, magát a kísérleti telepet szintén. Műhold képek alapján Amerika és Dél is tisztában van a telep elhelyezkedésével, Észak pedig ismertette a robbantások helyét, ennek fényében korrektnek minősítik a dolgot a szakértők is, ámbár mindenki tisztában van azzal, hogy ez egy gesztus, ahogy az amerikai kémek elengedése is az volt, a tényleges leszerelés Szingapúr sikere esetén valósulhat meg.

Dél abba akarta hagyni a hadgyakorlatot tegnap, de Amerikánál csak annyit sikerült elérni, hogy elvitték a B52-eseket, illetve az egész gyakorlat mértékét erősen visszafogták.

Érdekes az északiak bejelentése, ugyanis azt mondták, hogy az eredeti időpontban, és az eredetileg meghívott 5 ország újságíróinak részvételével tartják meg a robbantást, ugyanakkor még mindig nem reagáltak a déli újságírók vízumkérelmére, mondhatni szórakoznak velünk, a hadgyakorlat miatt.

Mun Dzse In elnöknek randija van 22-én Trumppal Washingtonban, Buddha legyen vele, és úgy döntött, hogy az eddigi elképzelésekkel szemben mégsem hívja fel a hotline-on Kim Dzsong Unt előtte, majd utána, ha már lesz mit mondania.

Az ellenzéki pártok között van egy, a csájanhángugdáng, (dáng-párt) amelyik erősen konzervatív, ők továbbra is megpróbálják a békefolyamatot aláásni, hálistennek kevesen vannak, bár kétségtelenül hangosak.

Cannes-ban a kritikusok díját kapta a Burning című koreai Thriller, melynek rendezője Í Csang Dong. Még egy díjat kapott a film, azaz a művészeti rendező Sin Dzsam Hi, a Vulkán díjat, melyet a képi és hangi megjelenítésért adnak.

Egy igen kellemes vasárnap van ma, nem túl sok, és szerencsére nem is rossz hírrel, sok kirándulóval, lampionokkal felvonuló buddhistákkal, bárányfelhős éggel, kellemes 25 fokkal. Az egyetlen probléma, hogy kifogyott a tejeskávé a bögrémből, de ezt mielőbb orvosolni fogom.

Párhuzamok nélkül?

0

Nagyon érdekes belpolitikai jelenségre figyeltem fel a dél-koreai közéletben.

Ugye azt számtalanszor tisztáztuk, hogy Pák Kün E, előző elnökasszony megbukott a hivatali ideje előtt, mert helyette gyakorlatilag a barátnője vezette az országot négy évig, aki egy kereszténységből kiindult szektavezér lánya, jelesül Cse Szun Sil.
Korrupció volt felsőbb szinteken, fekete listák művészeknek, és közéleti személyeknek, befolyásolása néhány népszerű televízió csatornának, és egyéb aljasságok.

Pák Kün E úgy bukott meg, hogy elnökségének utolsó előtti évében, ősztől késő tavaszik a nép Seoulban minden szombaton gyertyás felvonulást, tüntetést tartott, ahol a lemondását követelték békésen.

Igen sok szkeptikus volt, aki azt állította, hogy majd pont kisgyerekes családoktól fog megijedni a hatalom, akik gyertyákkal vonulnak, nevetséges.
Pedig nem volt az, Pák elnökasszony megbukott, ma már 24 éves börtönbüntetését tölti, ahogy Cse Szun Sil is a saját húsz évét, a csebalok közül néhányan már börtönben, néhány pere még folyamatban, a közélet megtisztult, a fekete listákat nyilvánosságra hozták, egészen a legalsóbb szintekig kipucolták a hatalmukkal visszaélő, korrupt konzervatívokat.

Első körben az alelnök ideiglenes ügyvezetőként vette át az elnöknő helyét, majd kiírták az előrehozott választásokat, amelyeket toronymagasan a szociálliberális Daburamindzsudáng párt nyert, az elnöki pozíciót pedig annak vezetője, Mun Dzse In.

Eddig a pontig azt hiszem, nagyon sokszor leírtam a történteket.
Most azonban másról van szó.

Mun Dzse In elnök népszerűsége töretlen, sőt emelkedik, tegnap a bizalmi indexe a lakosság körében közel volt a 8o%-hoz. A párt bizalmi indexe is magas 65% körül mozog.

Rajtuk kívül a parlamentbe jutott a konzervatív párt, a Hángukmindzsudáng, vezetője egy Torgyán szerű botrányos öregember, Hon Dzsun Pjo.
Bizalmi indexük 1o-14 % között mozog.
Ők gyakorlatilag nyíltan képviselik a Pák Kün E vonalat, csupán a korrupciót ítélték el, alapvetően erősen konzervatív párt, kevés támogatójuk a legidősebb korosztályból kerül ki.

A másik ellenzéki párt a mindzsudáng, amely alig pár százalékon áll, és ember nem mondja meg, hogy miben különböznek a kormánypárttól, mert, hogy semmiben, csak akkor miért nem csatlakoznak ahhoz…

Aztán egy Amerikába szakadt hazánkfia és a pártja, őt úgy hívják, hogy Án Csal Szu, a párt pedig egy fura képződmény, Páránmiredáng-nak hívják, valami jobbközép szeretne lenni, de Án Csal Szu liberális figura, igazából nehéz eldönteni, hogy ők mit szeretnének másképp, mint ahogy most van, de végső soron konstruktív ellenzéki szerepet töltenek be, szemben a mindent megbénító és ellehetetlenítő konzervatívokkal, kár, hogy öt százalék körül vannak csak.

Tehát jelenleg a parlamenti ellenzék összesen nincs negyven százalékon, de az itteni törvények értelmében a legtöbb törvényhez szükséges szavazatszám még sincs meg, ahhoz ők is kellenek, az elnök meglehetősen nagy mozgástere miatt működik még az ország közigazgatása, és képes haladni a északi-déli békefolyamat is.

Nagyon hasonló a helyzet, mint Magyarországon, csak itt a „jók” vannak hatalmon, és a „rosszak” ellenzékben. Ennél jobban nem hiszem, hogy le lehetne egyszerűsíteni…
Ám az ellenzék egy része, jelesül a konzervatívok, belekapaszkodnak minden fűszálba, most például egyik képviselőjük éhségsztrájkol a parlament lépcsőjén, tegnap kezdte, de nem lehet valami nagy hős, mert ma reggelre már az a hír bukkant fel, hogy majd 24 óránként váltják egymást, ami ebben az országban, ahol kultikus figurák haltak bele az éhségsztrájkba, kissé szánalmas, a himalájai túraruhában, szigetelő matracon ülő usánkás képviselő képéről már nem is beszélve.

Akárhogy is, de bizony képesek akadályozni a parlamenti munkát, képesek magukra felhívni a figyelmet és elérni, hogy ilyen, olyan belpolitikai botránynak titulált esetek ne sikkadhassanak el. Kemény ellenzék, de ellenzék, ugyan nagyon alacsony a támogatottsága, mégis foggal, körömmel harcol a vélt vagy adott esetben valós igazáért. Ez még akkor is roppant szimpatikus, ha egyébként a világról alkotott képük elavult, anakronisztikus, a hatalomgyakorlásuk során folyamatosan magas volt a csebalok kivételezettsége és a korrupció az országban.
Most persze sanszuk sincs a hatalomra, és ezt ők is tudják, így próbálnak a kormánypárt által elkövetett hibákba belekapaszkodni, ami olykor még sikerül is, de legalábbis nem hagyja ellustulni a kormánypárti képviselőket.

Mindazonáltal a napokban Hon Dzsun Pjo átlépett egy határt, ugyanis nemsokára önkormányzati választások lesznek, ő kampánykörúton van, megengedhetetlen hangnemet üt meg rendszeresen. Ez természetesen kontraproduktív, a népszerűségük tovább zuhant az elmúlt hetekben, a saját képviselői is kritizálják, bár még egyben a párt, de veszélyben.

A jelenség, ami számomra roppant érdekes volt, az az ezt övező társadalmi aggodalom.

Bármennyire is elkötelezett kormánypárti szavazó is valaki, elvárja, hogy legyen ütőképes ellenzék a parlamentben. Mégpedig azért várja el, mert nem „hisz” a pártban, hanem egyetért azzal, de tudja, hogy az emberekből áll, akik esendőek és néha lusták, hibázhatnak, korrumpálódhatnak, ezer dolog történhet velük, amit egy erős ellenzék azonnal észrevesz és lecsap rá. Így az állampolgár biztonságban van, még a saját kedvelt pártjától is, ráadásul amire az ellenzék lecsap, arra azonnal ugrik a sajtó, vagy fordítva, ennél jobban politikusokat féken tartani nem is lehet.

Most azonban az ellenzék olyan kis támogatottsággal rendelkezik, hogy roppant agresszív, hogy észrevegyék, ez pedig kontraproduktív, ezáltal a támogatottságuk még tovább csökken, és máris előállt a negatív spirál.

Az emberek szerint ez nem kívánatos jelenség, igenis legyen erős ellenzék, ne legyen módja senkinek sem lopni, csalni, hazudni.

Itt ez a kívánatos norma, nincsenek „hívők”, hanem polgárok vannak, akik csak addig elkötelezettek, amíg úgy látják, hogy a választott pártjuk valóban azt képviseli, amit ígért, és igényt tartanak egy erős ellenzéki kontrollra felettük, és amikor ez az egyensúly felborul, akkor elkezdenek aggódni az ellenőrzés gyengülése okán, illetve a mindent zsigerből elutasító, agresszív mini ellenzék viselkedésén.

Eugenia S. Lee

Történelmi találkozó: békekötést ígér a két koreai vezető

0

Kim Dzsong Un lépte át először a két Koreát elválasztó demarkációs vonalat Panmindzsonban, ahol megkezdte a tárgyalásokat Mun Dzse In dél-koreai elnökkel. 1953 óta ő az első észak-koreai vezető, aki Dél-Korea területére lépett. A kézfogás után áthívta Munt, hogy ő is tegyen pár lépést Észak-Koreában. A találkozót lezáró nyilatkozatban Kim Dzsong Un bejelentette, hogy kész felszámolni atomprogramját. Mindkét elnök megígérte, hogy beszüntetik az ellenségeskedés minden formáját.

A hosszú másodpercekig tartó, a demarkációs vonalon átnyúló történelmi kézfogás után Kim Dél-Korea területére lépett, majd az ő javaslatára Munnal együtt a demarkációs vonal túloldalán, vagyis Észak-Korea területén is tettek egy-két lépést. A szöuli elnöki hivatal illetékesei szerint

ez meglepő gesztus volt Kim részéről,

mert nem szerepelt a protokollban. Közben többször ismét kezet szorítottak, szívélyesen társalogtak egymással, majd elvonultak tárgyalni a demilitarizált övezet déli oldalán lévő Béke Házába. Az egyik kézfogásnál Kim két kézzel fogta meg Mun kezét, ami a hagyomány szerint a fiatalabbak, alárendeltebbek gesztusa.

Kim Dzsong Un és Mun Dzse In
Fotó: MTI/EPA/Korea-közi csúcs sajtószolgálata/pool

A szöuli elnöki hivatal közlése szerint Kim a megbeszélésen szóba hozta a dél-koreai Jonpjong-sziget ellen 2010-ben végrehajtott északi tüzérségi támadást. Arról beszélt, hogy a folyton az újabb északi támadástól rettegő Jonpjong lakói, valamint az 1950-53 közötti koreai háború során egymástól elszakított családok és azok, akik megszöktek Észak-Koreából most nagy reményeket fűzhetnek a Korea-közi tárgyalásokhoz, amelyek begyógyíthatják a múltbéli sebeket.

„A határvonal nem olyan magas: végül egyszer el fog tűnni, ha már sok ember átkelt rajta”

– mondta szöuli beszámolók szerint.

Mun Dzse In szóvivője azt is elmondta, hogy a dél-koreai elnök javasolta: tartsanak további találkozókat. Mun jelezte, hogy szívesen ellátogatna az észak-koreai Pektu-hegyhez. Kim erre azt mondta: a jelenlegi körülmények között az utazás kényelmetlen lenne, de a látogatás előtt majd fejlesztik közlekedési hálózatukat. Szerinte a februári téli olimpia alkalmából Dél-Koreában járt északi delegációt lenyűgözték a déli nagysebességű vasutak. Mun erre azt felelte, hogy ha sikerül javítani országaik kapcsolatait és összekötni vasúti hálózataikat, akkor mindkét Korea élvezheti majd a nagysebességű vasút előnyeit.

Fotó: MTI/EPA/Korea-közi csúcs sajtószolgálata/pool

Kim Dzsong Un azzal is tréfálkozott, hogy megígérte:

nem fogja többet kora reggel álmából felzavarni a dél-koreai elnököt.

Ezzel tavaly a hajnali órákban végrehajtott északi rakétatesztekre utalt.

Kim Dzsong Un kilenctagú észak-koreai küldöttség élén érkezett a tárgyalásokra. Szemüvegben volt, a megszokott fekete Mao-zubbonyt viselte, miközben kíséretének tagjai katonai egyenruhában vagy öltönyben voltak.

Még mielőtt megkezdődtek volna a tárgyalások, Kim bejegyzést írt a Béke Házának vendégkönyvébe. Azt írta: „új történelem kezdődik most. A béke korszaka a történelem kezdőpontjától”.

A tárgyalások sajtó számára is nyilvános kezdetén Kim Dzsong Un arról beszélt, hogy reméli, a megbeszélések jelentős eredményeket hoznak.

„Azzal a reménnyel érkeztünk ide, hogy új lapot nyissunk a két Korea történelmében.

Biztos vagyok abban, hogy Mun Dzse In elnökkel konstruktív tárgyalásokat tudunk majd folytatni, amelyeknek nagyon jó és jelentős eredményei lesznek” – mondta. Nem szeretné a múlt megismétlődését, és eltökélt abban, hogy végrehajtja az észak-koreai fél által vállalt minden kötelezettséget.

Mun Dzse In arra szólította Kimet, hogy együtt teremtsenek békét és virágoztassák fel a Koreai-félszigetet. „Tudatában vagyok annak, hogy milyen felelősség nyomja a vállunkat. És én hálás vagyok azért a határozottságért és bátorságért, amelyet ön tanúsított a tárgyalásokra érkezve. Tanúsítsunk hát együtt bátorságot és határozottságot, és

teremtsünk békét a Koreai-félszigeten.

Ettől a naptól a demarkációs vonal többé nem a viszály, hanem a béke jele” – mondta.

A két elnök tárgyalásainak első fordulója másfél-két órán át tartott, utána nem nyilatkoztak. A dél-koreai elnöki hivatal közleménye szerint Kim elfogadta a meghívást Szöulba, tetszőleges időpontra. Egyes hírek szerint arról beszéltek, hogy az eddig mindkét oldalon 2-2 kilométeres demilitarizált övezet szélessége 700 méterre csökkenhet.

A megbeszélések után Kim kocsival a demilitarizált övezet észak-koreai részére hajtott, ahol egyedül ebédel. Tizenkét testőre futva tette meg az utat az autó mellett.

See Kim's security guards run alongside limo

As Kim Jong Un drove away from the early session of his summit with South Korean President Moon Jae-in, 12 bodyguards were seen running beside the vehicle https://cnn.it/2Kjaabq

Közzétette: CNN – 2018. április 26.

Hírügynökségek szerint a két koreai vezető ezután elültet egy, a békét és virágzást jelképező fenyőfát, majd rövid sétát tesznek, de csak kettesben, kíséret nélkül, és csak ezután tartják meg a megbeszélések második fordulóját.

Legutóbb tíz éve tartottak csúcstalálkozót a jogilag még mindig hadban álló két Korea vezetői, de még sosem fordult elő a háború óta, hogy phenjani vezető Dél-Korea területére lépett volna.

A találkozó lezárása után kiadott nyilatkozatban

Kim Dzsong Un bejelentette, hogy elkötelezett a Koreai-félsziget teljes atommentesítése

és Észak-Korea atomprogramjának felszámolása mellett. A két elnök megfogadta, hogy megpróbálják hivatalosan is lezárni az 1950-53-as koreai háborút, amely után csak fegyverszünetet kötöttek.

Mindketten megígérték, hogy május 1-jétől kezdve berekesztik az ellenségeskedés minden formáját földön, vízen és levegőben. Ebbe az is beletartozik, hogy leállítják a határra telepített hangosbemondók propagandaadását.

Megegyeztek abban is, hogy

szorosabbra fűzik a két ország diplomáciai kapcsolatait. 

A kommunikáció megkönnyítése érdekében közös és állandó összekötő irodát hoznak létre a határ észak-koreai oldalán fekvő Keszongban. Arról is megállapodtak, hogy az augusztus 15-én ünnepelt felszabadítás napja alkalmából kezdeményezik a koreai háború miatt szétszakadt családok újraegyesítését. Emellett

a határon átívelő vasút- és közútvonalakat építenek.

Mun Dzse In pedig beleegyezett, hogy ősszel újabb csúcstalálkozón vesz részt Kim Dzsong Unnal, ezúttal Phenjanban.

A találkozó egyes kommentárok szerint előrejelzésként szolgálhat a május végén vagy június elején esedékes, történelmi jelentőségű csúcstalálkozóhoz Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un között.

A dél-koreai elnököt meghívták Észak-Koreába

0

Péntek este, néhány órával a phjongcshangi téli olimpia ünnepélyes megnyitója előtt Szöulba érkezett az észak-koreai küldöttség. Szombaton pedig Mun Dzse In csaknem három órán át tárgyalt az észak-koreai politikai küldöttség négy vezetőjével, és meghívást is kapott a kommunista országba.

A 22 fős phenjani delegációt, amely három napig tartózkodik Dél-Koreában, Kim Jong Nam, Észak-Korea hivatalos államfője vezeti, de vele utazott Kim Dzsong Un húga, Kim Jo Dzsong, aki a Koreai Munkapárt agitációs- és propaganda osztályának helyettes vezetője, illetve Ri Szon Kvon, a Korea-közi hivatal vezetője.

A megérkezésük után elutaztak Phjongcshangba, ahol megnézték az olimpia megnyitóját, de előtte még részt vettek egy fogadáson, amelyet Mun Dzse In dél-koreai elnök adott. A rendezvényen az amerikai alelnök is részt vett, de Mike Pence, aki Mun Dzse In társaságában egy asztalnál ült volna a névleges észak-koreai államfővel, a külföldi hírodalak tudósítása szerint még a vacsora előtt távozott. Mike Pence, aki a megnyitót is Kim Jong Nam és Kim Jo Dzsong közvetlen közeléből nézte, ülve maradt, amikor bevonult a két Korea közös olimpiai csapata.

A dél-koreai elnök és az északi politikai küldöttség szombat reggel tért vissza a fővárosba, 11-kor pedig újabb találkozó, majd ebéd következett. Három órán át tárgyaltak, Kim Jo Dzsong pedig a várakozásoknak megfelelően testvére nevében

meghívta Mun Dzse In dél-koreai elnököt Phenjanba.

Közölte, hogy a meghívás „a lehető leghamarabbi időpontra” szól. Ez azért különösen fontos, mert több mint tíz éve nem volt csúcstalálkozó a két Korea között.

Az északi delegáció látogatása pedig már önmagában is nagy jelentőségű, hiszen a koreai háború óta nem járt ilyen fontos állami pozíciókat betöltő küldöttség délen.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!