Kezdőlap Címkék MOL

Címke: MOL

Mol-INA: orosz keselyű kering?

Horvát lapértesülés szerint a Rosznyefty szeretné megszerezni a Mol csaknem 50 százalékos részét az INA-ban. A horvátoknak nincs pénzük ez eurómilliárdos vételárra, az oroszok az új horvát elnökben bíznak.

Új fordulatot vehet az INA „moltalanítása” Horvátországban, amivel, ha a Nacional hetilap értesülése szerint történne, a korábbi spekulációk igazolódnának. Nevezetesen hogy az oroszok szeretnének erős hídfőállást foglalni a térségben; a Rosznyefty pár éve már kinyilvánította érdeklődését a Mol INA-ban lévő 49,08 százalékos relatív többségi része iránt. Amit a horvát kormány hosszú évek óta szeretne visszaszerezni, de nincs annyi pénze, hogy kifizesse a magyar cég által kért – hivatalosan nem ismert – összeget. Lényegében a kétoldalú vita kipattanása óta

visszatérően sejlik fel Oroszország a háttérben.

A balkáni témákra specializálódott Balk.hu most azt írja a Nacional hetilapra hivatkozva, hogy a frissen megválasztott Zoran Milanović elnöktől reméli a Rosznyefty az ügylet nyélbe ütését. A horvát hetilap szerint az orosz cég a horvát állam élén történt személyi változást arra szeretné kihasználni, hogy átvegye az INA-t a MOL-tól. Olajügyekben jártas orosz források szerint

a Rosznyefty képviselői heteken belül megjelenhetnek Zágrábban,

miután Zoran Milanovićot február közepén beiktatják az elnöki tisztségbe. Azt azonban a lap is elismeri, hogy az elnöknek nincs beleszólása a végrehajtó hatalom (a kormány) döntéseibe, de mindenképpen olyan morális ereje lesz, hogy a nyilvánosságot felhasználva figyelmeztetheti Andrej Plenković miniszterelnököt, hogy az INA iránt létezik komoly orosz érdeklődés. A horvát értesülés szerint a Rosznyefty azért nem fordul közvetlenül a horvát miniszterelnökhöz, mert „frusztrálja Plenković viselkedése”, a horvát miniszterelnök ugyanis beiktatását követően azonnal (újból) felvetette az INA részvényeinek visszavásárlását a Moltól, ám ebben azóta szinte semmit nem tett.

A közelmúltban akkor újult fel a Mol kiszállása, amikor december végén egy horvát bíróság két év börtönbüntetésre ítélte (távollétében) Hernádi Zsoltot, a Mol elnök-vezérigazgatóját és hat évre Ivo Sanader korábbi horvát miniszterelnököt. Ez a per is a kétoldalú vita része, a Mol irányításszerzése miatt zajlik sok éve. Erről részletesen itt írtunk. Két hete pedig arról érkezett hír, hogy

április második felében elkészül a horvátok hivatalos ajánlata

a Mol kivásárlására.

A horvát lap egy forrásának ismerete szerint a Mol részesedése az INA-ban nem haladja meg a 800 millió euró értéket, de

a magyar vállalat hárommilliárd euróra teszi.

Vagyis az oroszok szerint az INA-részvények annak a harmadát sem érik, amit a Mol kér értük. A magyar cég elsősorban a rengeteg fejlesztés miatt értékeli magasabbra tulajdonrészét.

Érdekes kombinációval áll elő a Nacional. Orosz értesülése szerint a Rosznyefty azzal „olajozná meg” az ügyletet, hogy

felajánlana a Molnak egy tulajdonában lévő olajmezőt,

amelynek értékét többféleképpen lehet felbecsülni, és ennek következtében a közvélemény vesztesként tekinthet a Molra.

Másrészt a Rosznyeftynek és az orosz államnak vannak ütőkártyái. Korábban már voltak ellentétek Oroszország és Magyarország között a Szurgutnyeftyegázzal kapcsolatban. Az orosz forrás szerint

„a magyar fél egy kicsit okoskodott, de a magyarok jól tudják, hogy miként jöttek ki az ügyből”.

Arról a történetről van szó, amikor 2007-től az OMV megpróbálta – magyar értékelés szerint – ellenséges felvásárlással megszerezni a Mol irányító többségét, ami azonban az akkori kormány és ellenzék – a Fidesz is – összefogása segítségével nem sikerült. Az addigra összevásárolt 21,22 százalékot aztán márciusban eladta a Szurgutnyeftyegaznak, amelynek tényleges birtokon belülre kerülését a politikai háttérrel a Mol akadályozta meg az alapszabály módosításával. A pakettet végül 2011. májusában már az Orbán-kormány vásárolta meg az oroszoktól, meglehetősen felülárazva.

A horvátok által vázolt történet – különösen a láthatóan orosz forrásra tekintettel – meglehet, nem több vágyvezérelt nyomásgyakorlásnál. Különösen az inkább protokolláris súlyú elnöktől várható segítség emlegetése olvastán. Ettől függetlenül az elszánt horvát szándék mögött változatlanul nem látszik az anyagi háttér, tehát az orosz „segítség” korántsem tűnik irreálisnak. Pláne a felvázolt csereügylettel a bensőséges orosz-magyar-kapcsolat ismeretében.

A horvát értesülés szerint három éve az hangzott el, hogy Andrej Plenković mindaddig nem adja át az INA-t a Rosznyeftynek, amíg nem kapja meg Angela Merkel német kancellár erős támogatását. A horvátok nem csak a németektől, hanem az amerikaiaktól is félnek. 2017-ben az oroszok úgy vélték, hogy a MOL valójában nem is akarja eladni az INA-t, de az is felmerült, hogy a Rosznyefty nem beszélt volna nyilvánosan az INA megvásárlásáról, ha erről nem tárgyalt volna a magyarokkal.

A Nacional arra is emlékeztet, hogy Oroszország zágrábi nagykövete a múlt héten a horvát RTL-nek úgy nyilatkozott, hogy Vlagyimir Putyin melegen gratulált Zoran Milanovićnak elnökké választása alkalmából, és azt üzente neki, hogy Horvátország esetében Oroszország kész kiszélesíteni a politikai párbeszédet, a gazdasági kapcsolatokat és növelni a beruházásokat.

A hivatalos magyar álláspont – a Mol-vezetésé és a benne mintegy 25 százalékot birtokló kormányé – az, hogy megfelelő árajánlat esetén készek kiszállni az INA-ból. Orbán Viktor többször is beszélt arról, hogy a két ország kapcsolatait túlságosan megterheli az INA ügye.

Sokba lesz az INA a horvátoknak

A horvát kormány tényleg visszavenné az INA kisebbségi részét a Moltól – derül ki a Népszava híréből. A magyar cég folyamatos fejlesztésekkel korszerűsíti az INA-t, emiatt a számla minimum sok százmilliárd forint lesz.

Április második felében elkészülhet a horvát kormány ajánlata az INA olajipari vállalatban birtokolt Mol-részvények visszavásárlására – nyilatkozta a Népszavának Tomislav Ćorić horvát környezetvédelmi és energiaügyi miniszter Zágrábban. A horvát kormány tavaly októberben kötött szerződést a New York-i Lazard befektetési bankkal a tranzakció előkészítésére. A tanácsadónak felfogadott pénzintézet hat hónapot kapott az ajánlat elkészítésére, ami április második felében lejár – közölte a tárcavezető.

Régóta tartó kötélhúzás

A Mol-csoport jelenleg az INA részvények több mint 49 százalékával rendelkezik, amelyeket 2003 óta több részletben vásárolt meg több, mint 1,8 milliárd dollárért. 2009-ben az akkori horvát kormánnyal megegyezve a Mol az irányítást is átvette az INA fölött.

Zágráb évekkel ezelőtt bejelentette, hogy a Molt ki szeretné vásárolni. 

A horvát igazságszolgáltatás szerint a magyar vállalat nem tisztességesen jutott a részesedéséhez, mert szerintük Hernádi Zsolt, a Mol első embere tízmillió euró kenőpénzt fizetett érte Ivo Sanader akkori horvát kormányfőnek. A zágrábi bíróság a múlt decemberben mindkettőjüket bűnösnek találta és első fokon szabadságvesztésre ítélte.

Hernádi és a Mol csoport azonban visszautasítja a vádakat arra hivatkozva, hogy az elnök-vezérigazgatót a magyar hatóságok felmentették a korrupció vádja alól, független nemzetközi szakértők szerint pedig a horvátországi ügyészi eljárás elfogult volt és a hozzáértés teljes hiányáról tanúskodott.

A Mol emellett 2013-ban döntőbíráskodást kezdeményezett befektetéseinek védelmében a washingtoni Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjánál (ICSID), azt állítva, hogy a zágrábi kormány nem teljesítette bizonyos kötelezettségeit. A Mol

ebben az eljárásban közel egymilliárd dollár (280 milliárd forint) követelést

támasztott Horvátországgal szemben, amit a horvát kormány visszautasított. A Hina horvát hírügynökséggel a múlt év közepén azt közölték, hogy a Mol nem szenvedett kárt, hanem éppen Horvátország az, amelyet veszteség ért olyan szerződés miatt, amely korrupciós tevékenység eredménye. A pro-kontra érvek ütköztetésével, meghallgatásokkal tarkított vitarendezési eljárás időközben lezajlott, és már csak a döntésre kell várni, ami Tomislav Ćorić miniszter várakozása szerint még az idén megszületik.

Fokozatos kivásárlás

Tehát csak e két tételben ma árfolyamon több százmilliárd forintnak megfelelő dollár. A Mol az elmúlt közel 17 évben fokozatosan vásárolta ki a horvát államot: 2003-ban 25 százalékkal indított 505 millió dollárért, öt év múlva lett 47,1 százalék 1,18 milliárd dollárért, az utolsó részvénycsomagért 2011-ben 131 millió dollárt adott. A jelenlegi állapot szerint is kisebbségi tulajdonos, de a legnagyobb egyéni részvényes, ehhez kapta meg tíz éve a vállalat feletti irányítás jogát.

Ami érthető igény a Mol részéről, mert a másik nagy tulajdonos horvát államnak eddig se volt pénze, a beruházásokat a jobbadán a magyar fél fizette. Az évekkel ezelőtt kinyilvánított visszavásárlás gátja is az volt, hogy a kincstárnak nem volt pénze. Kérdés, hogy most honnan lesz.

Lepukkadt céget vett

Ugyanis a magyar cég folyamatosan öntötte a pénzt a korszerűtlen, veszteséges INA-ba, elsősorban a kezdettől veszteséges sisaki és rijekai finomítókba – amely a kereskedelmi bevételre is hatással volt. Hosszú évek vitái után tavaly a horvát fél elfogadta, hogy 2023-ig átalakítják ezt a részét az INA-nak.

A Mol be szerette volna zárni a sisaki finomítót, de végül kompromisszum született. A decemberben bejelentett

600 millió dollár értékű beruházás keretében

a „New Course” program részeként a sisaki finomítót ipari központtá alakítaná, a rijekaiban pedig késleltetett kokszolót építene. A sisaki átalakításban terveznek bitumengyártást, logisztikai központot, kenőanyag-előállítást, LPG-palackok töltését és bio-komponens finomítást. (A rijekai program magában foglalja még a meglévő üzemek felújítását, valamint egy új kikötő megépítését, amely lehetővé teszi a petrolkoksz zárt térben történő tárolását.)

A fejlesztés súlyát jellemzi, hogy az INA finomítási és kereskedelmi divíziója évente 90 millió dollár veszteséget termelt az elmúlt 10 évben, amely

a két létesítmény átalakításának köszönhetően 100 millió dollár

pozitív EBITDA-eredményre (kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) változhat 2023-tól – ahogyan ezt novemberben befektetői prezentáción ismertette a Mol.

A beruházásról a két nagy tulajdonos közös döntést hozott, tehát akkor a horvát kormány még a Mol hosszabb ottlétével számolt. Ezt erősíti ugyancsak Tomislav Coric miniszter megjegyzése, amely szerint a döntés a rijekai finomító korszerűsítéséről óriási lépés a vállalatnak.

„A legnagyobb karácsonyi ajándék Horvátország számára”

– fogalmazott. Igaz, ez még a Hernádi Zsolt és Ivo Sanader elleni büntetőítélet előtt nem sokkal történt.

Ha tehát a horvát kormány komolyan gondolja a kivásárlást, akkor a Mol nyilván nem csak a beruházás eddigi ráfordítását szeretné visszalátni, hanem talán a jövőbeni eredményességjavulás egy részét is, ugyanis a tervek szerint évente 200 millió dollárral javulna a Mol EBITDA-ja a fejlesztés nyomán. (Vagy pedig leáll a beruházás, és az INA ott marad a ráfizetéses finomítói és kereskedelmi tevékenységgel, amit a pénzgondokkal küszködő állami költségvetésnek kell fedeznie attól kezdve.

Már nyereséges

Valamit elárul a horvátok által várható számlára írt összegről az, hogy a Mol eredményességének közel 20 százalékát adja az INA. A teljes Mol 2019-es EBITDA-ját 2,4 milliárd dollárra várta a cégvezetés. Az INA 2018-ban 20 százalékkal, 22,34 milliárd kunára (955,9 milliárd forint) növelte nettó bevételét. Nettó nyeresége 3,7 százalékkal 1,18 milliárd kunára (50,4 milliárd forint) csökkent 2017-hez képest. Az EBITDA egyszeri tételek nélkül 3,484 milliárd kunát (149 milliárd forint) tett ki, ami némileg meghaladja az előző évit. Az INA nagyberuházásai 2017-hez képest 30 százalékkal nőttek, és 1,817 milliárd kunát (76 milliárd forint) tettek ki. 2019 első negyedévében az EBITDA 539 millió kuna (22,8 milliárd forint) volt, 12 százalékkal több az egy évvel korábbinál.

Sok fejlesztés zajlott

Nézzünk néhány fejlesztési bejelentést az elmúlt évekből, amelyek nyomán az INA a privatizáció előttihez képest ma sokkal kiterjedtebb tevékenységet végez. 2017-ben kutatási program indult a Drava-02 koncessziós területen, amely jelenleg is tart. Eddig két kút fúrására került sor, a Severovci-1 és Mala Jasenovača-1 kutakra, illetve a 3D szeizmikus adatok feldolgozása jelenleg is tart a blokkban.

Folyamatos tendencia az olajiparban az olaj- és gáztermelés természetes csökkenésének ellensúlyozása a régi, részben kimerült kutak újjáélesztésével. Ennek érdekében elindították Horvátországban a termelésoptimalizálás programot az érett területeken, mely az elmúlt 5 évben hozzájárult a szárazföldi olajtermelés évről évre történő növekedéséhez. 2018-ban több, mint 90 kút munkálataira került sor, melyek során a mesterséges emelőrendszereket új berendezések és automatizálás segítségével optimalizálták.

A Harmadlagos Termelési Technológia (EOR) projektet először az Ivanić és Žutica érett olajmezőin alkalmazták azzal a céllal, hogy további szénhidrogéneket termeljenek ki. A projekt az érett olajmezőkben szén-dioxid és víz befecskendezésének váltakozó folyamatát alkalmazza, növelve a tartálynyomást és javítva az olajcserét. Környezeti szempontból is fontos, mivel jelentős mennyiségű széndioxidot injektálnak és tárolnak a föld alatt, ezáltal csökkentve a légkörbe történő kibocsátást.

A kőolaj-termelés csökkenésének tendenciája 2014-ben megfordult, azóta a termelés optimalizálása és az új technológiákba történő beruházások révén folyamatosan nő a termelés, miközben a szárazföldi gáztermelés természetes csökkenése is lelassult.

Ennek nyomán a horvát szárazföldi és tengeri szénhidrogén-termelés a Mol-csoport termelésének mintegy 30 százalékát teszi ki.

2018. júniusában az INA megegyezett az Eni csoport által tulajdonolt Eni Croatia BV felvásárlásáról. E leányvállalaton keresztül az Eni részt vett a horvát Észak-Adria és Marica tenger alatti gázmezők közös kitermelésében. Az INA az Észak-Adria és a Marica mezők 100 százalékos tulajdonosává és kizárólagos üzemeltetőjévé vált. Az Észak-Adria koncessziós területen kitermelt valamennyi gáz a horvát gázellátó rendszerbe jut. A Marica mezőn kitermelt gázt a jövőben is Olaszországba szállítják az INA és az Eni által aláírt gázértékesítési szerződés értelmében.

Ugyanazon év nyarán megindult a próbatermelés az INA két másik horvát gázmezőjén. A

Međimurje projekt fejlesztése 64 millió dollárba került.

Az INA a Međimurje projekt részét képező Vučkovec és a Zebanec gázmezőkön kezdte meg a próbatermelést. A harmadik, a vukanoveci mezőn 2017-ben indult. A területen található összes gáz mennyisége hozzávetőleg egymilliárd köbméterre tehető, melynek jelentős részét 2024-ig kitermelik. Két évvel korábban cégrészesedést adott el a Mol az INA-nak. Egészen pontosan a bosnyák Energopetrolban lévő 33,5 százalékát értékesítette, amivel az INA tulajdona az 67 százalék lett (a többi a bosnyák államé és kisbefektetőké). A 67 százalékos pakettet korábban a Mol-INA-páros (fele-fele arányban) nagyjából 5,2 millió euróért (10 millió bosnyák márka) vette meg, valamint 150 m márka beruházást vállalalt a következő 3 évre, és átvállalta a cég 60 m márka adósságát. Ezzel az INA-é lett Bosznia főbb üzemanyag kiskereskedőinek egyike, több, mint 60 kúttal és nagykereskedelmi tevékenységgel.

2014 júliusában egy további gázmezőn kezdődött el kitermelés. Az INA és az Edison International S.p.A. közösen indította el az  Adriai-tenger északi részén található Izabela mezőn a kitermelést. Az INA-nak 30 százalék tulajdoni hányada van ebben a mezőben.

Vagyis tényszerűen nem igaz az a horvát vád, hogy a Mol „lerohasztotta” az INA-t. A fejlesztésekkel a cég nyilvánvalóan sokkal értékesebb és a profitábilisabb lett, ami a jövőre nézve is emeli értékét.

Az INA-nak 2018-as adatok szerint 1100 alkalmazottja van, kiterjedt üzemanyag-hálózatot tart fenn. Ugyancsak 2018-ban kitermelési mennyisége 32,8 mboepd, azaz 32,8 millió hordó kőolaj-egyenérték per nap volt.

Két év a Mol-vezérnek – Horvátországban

Első fokon 6 év börtönbüntetésre ítélte hétfőn a Zágráb megyei bíróság Ivo Sanader volt horvát kormányfőt, az ő megvesztegetésével vádolt Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója távollétében 2 év börtönbüntetést kapott – közölte a horvát köztévé. Újra felerősödhet a Mol kiszállása az INA-ból.

A bíróság az egy év és két hónapja kezdődött egyesített perben a két vádlottat bűnösnek mondta ki vesztegetés elfogadásában, illetve vesztegetés elkövetésében. Maja Stampar Stipic bírónő indoklása szerint Sanader megegyezett Hernádi Zsolttal, hogy

tízmillió euró fejében a magyar társaság irányítói jogokat szerezzen az INA horvát olajipari cég felett,

és arról, hogy az INA-ból kivonják a veszteséges gázágazatot. Sanader a kormányülésen azt kérte, hogy fogadják el azt a jelentést, amelyben átengedik a Molnak az INA irányítását, ezt a kabinet megtette – mondta a bírónő.

Az ítélethirdetésen egészségi okok miatt nem vett részt Sanader. A volt kormányfő egy másik ítélet miatt börtönben van, miután az ország legfelsőbb bírósága jogerősen 6 évre felemelte büntetését a Planinska néven ismert korrupciós ügyben.

A bíróság Sanadert ötmillió euró értékű vagyonelkobzásra is ítélete.

Sanadernek és Hernádinak mintegy 60 ezer kuna (nagyjából 2,6 millió forint) perköltséget is ki kell fizetnie.

Robert Jezic, a Sanader-per koronatanúja korábban azt állította, hogy a 10 millió euró felét a Mol az ő tulajdonában lévő svájci vállalat számlájára utalta. Jezic kijelentette, hogy a pénzt a legrövidebb időn belül átutalja a bíróság számlájára, de ezt évek óta nem tette meg. Az ítélet szerint Jezicnek ezt a pénzt most át kell utalnia.

Sanader ügyvédei a sajtónak elmondták, fellebbeznek az ítélet ellen. Jadranka Slokovic ügyvéd elmondta: nem lepte meg őket az ítélet.

A perben szisztematikusan megsértették a vádlott és a védőügyvédek jogait is

– hangsúlyozta.

Sanadert ebben az ügyben korábban már jogerősen elítélték.

A Hypo Bank- és a Mol-INA-ügyek egyesített perében a Zágráb megyei bíróság 2012 novemberében nem jogerősen tíz év börtönbüntetésre ítélte háborús nyerészkedés, hivatali visszaélés és vesztegetés miatt. A legfelsőbb bíróság a büntetést 2014-ben jogerősen nyolc és fél évre enyhítette. A volt horvát miniszterelnök ezt követően eljárási hibák miatt az alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért, a testület pedig

2015 júliusában hatályon kívül helyezte az ítéletet és újratárgyalást rendelt el.

A korrupció és szervezett bűnözés elleni horvát ügyészség (USKOK) 2013-ban emelt vádat Hernádi ellen. Az USKOK szerint a Mol vezetője 2008 és 2009 között tízmillió euró kenőpénzt adott át Ivo Sanader akkori horvát kormányfőnek. A Mol és Hernádi  visszautasította a vádakat, leszögezve, hogy soha nem korrumpáltak egyetlen politikust sem, nem adtak kenőpénzt az INA irányítási jogainak megszerzéséért.

A magyar Központi Nyomozó Főügyészség nemzetközi kapcsolatban kötelességszegésre irányuló vesztegetés bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen nyomozást rendelt el 2011 júliusában. A főügyészség megállapította, hogy a Mol érdekében és vezetői részéről bűncselekmény nem valósult meg, ezért a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette.

A magyar bíróság 2013-ban megtagadta a horvát ügyészség által kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását Hernádi ellen,

mert álláspontja szerint a parancsot ugyanabban az ügyben adták ki, amely miatt korábban már a magyar ügyészség is vizsgálódott, és bűncselekmény hiányában az eljárást megszüntette.

A Mol elnök-vezérigazgatója 2016 októberében lekerült az Interpol körözési listájáról, mert a szervezet elutasította a horvát államnak azt a kérését, hogy újítsák meg az ellene kiadott elfogatóparancsot. Horvátország a Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsághoz (UNCITRAL) fordult. A szervezet 2016. deceemberében a vesztegetésre, a társaságirányításra, valamint a 2003-as részvényesi megállapodás állítólagos megszegésére vonatkozó

valamennyi horvát kérelmet elutasította.

Horvátország ennek ellenére úgy döntött, folytatja a horvátországi büntetőeljárást, és közvetlenül a magyarországi igazságügyi szerveknek küldte el a Hernádi ellen kiadott európai elfogatóparancsot, valamint 2018 augusztusában újra kérte az Interpoltól, hogy újítsa meg a Mol elnök-vezérigazgatója ellen korábban kiadott körözést. A horvát rendőrség a kérelmet azzal indokolta, hogy az Európai Unió Bírósága júliusi döntése szerint az uniós tagállamok igazságügyi hatóságai kötelesek határozatot hozni a részükre továbbított minden európai elfogatóparancs ügyében, annak végrehajtása nem tagadható meg azon az alapon, hogy az ügyészség megszüntette a büntetőügyben folytatott nyomozást, amelynek során az érintettet tanúként kihallgatták.

A magyar

Fővárosi Törvényszék tavaly augusztusban ismét megtagadta az európai elfogatóparancsot.

A törvényszék a döntést azzal indokolta, hogy „fennáll a veszélye annak, hogy a terhelt átadása esetén sérülne a tisztességes eljáráshoz való joga és nem lenne biztosítható az ügy pártatlan elbírálása”.

A zágrábi bíróság 2015 decemberében egyesítette a két pert azzal az indokkal, hogy az INA-Mol-ügyben indított két eljárás kapcsolatban van egymással, és ugyanazon bizonyítékokra alapszik, továbbá mindkét ügy azonos fázisban van, ezzel pedig megteremtődtek a feltételek a peregyesítéshez.

A Mol-csoport csalódottan értesült az ítéletről

a Sanader-perben, hiszen a korábbi határozatok, mind a magyar hatóságok, mind pedig a horvát kormány által kezdeményezett nemzetközi választottbíróság (UNCITRAL) részéről azt állapították meg, hogy a Mol nem követett el bűncselekményt – közölte a cég. Azt is megjegyezték, a Mol ragaszkodik korábbi érveihez, határozottan visszautasítja a nem megfelelő üzleti magatartásra vonatkozó állításokat, és továbbra is minden eszközzel védekezik a bűncselekménnyel kapcsolatos alaptalan vádak ellen. Csalódás van bennünk, de meglepetés nincs:

ez már nem az első tisztességtelen eljárás volt, amit Horvátországban folytattak le

– írták.

Leszögezték, az elnök-vezérigazgató továbbra is teljes mértékben élvezi a Mol-csoport Igazgatóságának bizalmát és támogatását. A Mol INA-val kapcsolatos stratégiája pedig változatlan, ahogyan azt néhány hete is bebizonyítottuk a rijekai maradékfeldolgozási projekttel kapcsolatos beruházási döntés jóváhagyásával” – áll a közleményben.

Az ügy hátterében a Mol fokozatos tulajdonszerzése áll a horvát olajcégben. Hosszú évek után a magyar vállalat 49,08 százalékot szerzett, 44,84 százaléka pedig a horvát államé maradt. Vagyis csupán relatív többséget élvez a Mol, amely azonban az idők során eurómilliárdokat költött a korábban lerobbant állapotú INA korszerűsítésére. Miután a legnagyobb részvényes lett (akkor 47 százalékkal), a horvát kormánnyal kötött megállapodás nyomán megkapta az irányítói jogokat is az INA-ban.

Az abszolút többség megszerzése nem sikerült,

mert időközben feltámadt a nacionalista közhangulat Horvátországban, amelynek korábbi kormánya megakadályozta a különféle kisebb befektetők részesedésének megvételét. Ebben a hullámban a horvátok többször kinyilvánították szándékukat, hogy visszaveszik a Mol részét az INA-ban. A vita az elmúlt tíz évben elérte a kormányok szintjét (már csak azért is, mert a magyar államnak negyedrésznyi tulajdona van a Molban), és Orbán Viktor is úgy nyilatkozott: a békesség érdekében megfontolandó a visszavásárlás. A Mol vezetése nem zárkózik el ettől, de

Horvátországnak nincs annyi pénze, amennyi kellene a visszavételhez.

Lehetséges, hogy a Mol rövidre zárhatta volna a vitát már évekkel ezelőtt. Ha a privatizációs szerződés – amelyet még Medgyessy Péter magyar miniszterelnök jelenlétében írtak alá bő másfél évtizede – tartalmazna valamit arra a helyzetre, ha a Mol az eredeti szándékkal szemben nem tudna abszolút többséget szerezni az INA-ban; az irányítási jog egyértelmű tisztázása vállalati érdek.

Különösen azért lenne ez jó, mert

a vád Hernádival és Sanaderrel szemben meglehetősen gyenge lábakon áll.

Az első számú bizonyíték egy éttermi belső felvétel, amelyen – hang nélkül – annyi látható, hogy kettejük beszélgetése közben Hernádi egy cédulára felír valamit (ez nem olvasható el a felvételen) és átadja Sanadernek. Fontos, hogy az irányítás engedélyezése ekkorra megtörtént, és Sanader addigra elvesztette a választást, tehát

már nem volt miniszterelnök.

Ráadásul a per koronatanúja, Robert Jezic, korábban üzletelt az INA-val (sőt, baráti viszony fűzte Sanaderhez), és nagy összegű tartozása lett a horvát céggel szemben. Ezt pedig csak úgy tudta volna megúszni, ha a Mol nem veszi át a cég feletti irányítást.

A Mol kiszállása a mostani ítélettel újra napirendre kerülhet. A cég változatlanul nyitottságát hangoztatja. Kérdés újra csak az ár.

Vége a jó világnak: fizetős lesz a villanyautók töltése

Megunta a kormány totojázását az ELMŰ, fizetőssé teszi a közterületi töltést az elektromos autóknak. Azt ígérik ez így is olcsóbb lesz a benzines tankolásnál. Tavaly már a Mol lépett.

Újszerű fizetési megoldást vezet be az ELMŰ-ÉMÁSZ az e-autó töltésére – ezzel az eufemisztikus címmel közli kommünikéjében a vállalatcsoport, hogy fizetőssé teszi a villanyautók feltöltését.

Évek óta képtelen az árszabásra a kormány

A német többségi tulajdonban lévő cégcsoport vélhetően elunta az állam időhúzását. A kormány évek óta ígéri az elektromos autók áramellátása tarifájának szabályozását annak érdekében, hogy a jelenlegi közterületi ingyenes töltés megszűnjön. Ehhez azonban tisztázni kellene, hogy – a benzin-dízel-termékhez hasonlóan –

az autók árama jövedéki termék-e,

s akkor hogyan alakuljon ennek árszabása. És hogyan lehet ezt elválasztani a háztartási áramfelhasználástól.

Ezt a mai napig se oldotta meg a kormány, valószínűleg ezért döntött úgy a tőzsdei vállalatcsoport, hogy maga lép. Elsőként öt budapesti ponton vezeti be a fizetős töltést: Akadémia u. 1., Állatkerti körút 1., Bajcsy-Zsilinszky út 15., Erzsébet krt. 13., Tisza utca 1.

Olcsóbb lesz?

A várhatóan egy hónapig tartó tesztidőben 10 forint/kWh egységáron adják az áramot, utána viszont a tervezett ár 99 forintért.

Szerintük ezzel még mindig olcsóbb lesz a fosszilis üzemanyagoknál.

Egy 30 kWh-s akkumulátorral szerelt gépjármű teljes feltöltése kevesebb, mint 3 ezer forint lesz, amellyel egy átlagos kompakt kategóriás elektromos gépjármű 180-200 km-t tud megtenni városi-elővárosi környezetben, egy átlagos, benzinmotoros 7 liter/100km fogyasztású kompakt kategóriás autó 200 km-re vetített költsége 5600 forint 400-as benzinár mellett – írják.

A cégcsoportnak jelenleg 65 kútja van (bár a részletes listában ennél kevesebb van). A fizetés digitális, telefonos applikációban rögzített bankkártyával történik.

Eddig a Mol vezetett be fizetős töltést, lassabb és gyorsabb megoldásút. Ezekben nem kilowatt alapú az elszámolás, hanem töltési egységű.

Kezdődhet a Corvinus átszabása, kérdőjelekkel

Megalakulhatnak a vagyonkezelő alapítványok, amelyek egyik formáját a Corvinus Egyetem fenntartásához fognak alkalmazni a nyártól. Ez megnyitja az utat az MTA intézeteinek elvétele előtt is, az egyetem kapcsán azonban vannak alapvető kérdések a jövőről. Például a finanszírozás bizonytalanságai.

A parlament szerda délutáni döntésével megalakulhatnak a vagyonkezelő alapítványok, amelyek elsődlegesen a hatalmas (legalább 600 milliós) családi vagyonok egyben tartására szolgáltak volna, de beleillesztették a közcélú formát is. Ennek kinyilvánított célja a Covinus Egyetem működésének átalakítása júliustól, a célul kitűzött „elitegyetem” létrehozása. (Ennek egyik következménye az állami fenntartású helyek drasztikus visszavágása lesz a fizetősök javára.)

Az persze kérdés, hogy az ország romló híre, a tudományellenes kormányzati politika mennyire teszi vonzóvá a Corvinust a jól fizető hazai és külföldi diákok előtt. Merthogy a törvényjavaslat szavazás előtti sub rosa kiegészítése a kutatási közérdekű feladat lehetőségével megnyitja az utat a Magyar Tudományos Akadémia ötezer fős intézeti hálózatának elvétele és állami vagyonkezelő alapítványba vitele előtt. Az MTA próbál ellenállni ennek.

De vissza a Corvinushoz. Több részlet nem ismert, csak a főbb keret. A kormány szándéka az, hogy

az egyetemet kiveszi a költségvetési finanszírozás köréből, és a vagyonkezelő alapítvány rendelkezésre bocsátja az állam tulajdonában – az MNV-nél – lévő Mol és Richter Gedeon tőzsdei részvénytársaságok 10-10 százalékos pakettjét.

(A két cégben egyaránt kicsivel több, mint 25 százaléka van az államnak.)

Ezen részvénycsomagok (most mintegy 380 milliárdra becsült) értékének hozamából, a kifizetett osztalékból működne a Corvinus. Ezek az értékpapírok mozdíthatatlanok, az egyetem nem adhatja el, tehát, ha jól értjük, más részvényt se vásárolhat helyettük, vagyis a szó szoros értelmében vagyongazdálkodást nem folytathat.

Ez persze nem lenne baj, ha nem olyan cégekről van szó, amelyek

erősen ki vannak téve a környezet nem befolyásolható folyamatainak, illetve a normál üzletmenet kockázatainak.

Ezek alaposan felforgathatják a nyereséget, vagy/és az osztalékot.

Egyelőre az se egyértelmű, hogy az alapítvány lesz-e a részvénycsomagok tulajdonosa vagy az marad az államnál. Ennek csak annyiban van jelentősége, hogy ki képviseli a 10 százalékokat a cégek igazgatóságaiban.

Ennél fontosabb azonban, hogy a Richter üzleti eredménye meglehetősen nagy mozgásokat mutat. Csak az elmúlt két lezárt évben (2016-17-ben)

több, mint hatszoros (!) volt a különbség az eredményben,

Az egy részvényre jutó konszolidált eredmény 2016-ban hét és félszerese volt tavalyinak. (A gyógyszergyárnak az elmúlt években több olyan terméke volt, amelyek piacra vezetése nem úgy vagy késve sikerült, ami a nyereségen is meglátszott.)

A gyógyszerkutatások kockázatossága pedig a jövőben se fog mérséklődni. Kérdés, hogy szabad-e kitenni az ország egyik legnagyobb egyetemének napi gazdálkodását annak, hogy egy ekkora társaság mekkora hasznot termel.

És ha van haszon, még nem biztos, hogy van osztalék is.

Akár terjeszkedés, felvásárlás, termékfejlesztés céljára vagy piaci nehézségek miatt gyakran élnek azzal az eszközzel tőzsdei társaságok, hogy nem fizetnek osztalékot (vagy csak csökkentett összeget), és az eredménytartalékba teszik a pénzt.

Ez történt a Mol esetében tíz évvel ezelőtt. Akkoriban, 2008 elején adta el hirtelen az osztrák OMV olajcég a Molban lévő bő 21 százalékos részét (miután sikertelen volt az úgynevezett ellenséges felvásárlás kísérlete) az orosz Szurgutnyeftyegaznak. Ezután pár héttel az éves rendes közgyűlés (egyéb kiszorító alapszabály-módosítások mellett) úgy döntött, hogy nem fizet osztalékot a részvényeseknek. És aztán ez így történt még két évben.

A Mol ma már „nem kispályás játékos” a térségben, ennek minden előnyével és rizikójával. Ismert a horvát INA-ban lévő relatív többségi részesedése és irányítási joga miatt hosszú évek óta tartó komoly vitája a horvát kormányokkal. Ennek kimenetele hatással lehet a Mol jövőbeni eredményességére, osztalékfizetési gyakorlatára.

Mol-INA: marad a patthelyzet

Uniós kötelezettség miatt módosították a Mol-INA-törvényt a horvátok. A kivételes jogok visszavonása után azonban változatlanul lebeg a Mol kivásárlása. Miből? – ez a kérdés.

Szerdán a horvát parlament elfogadta a horvát olajipari vállalatról (INA) szóló privatizációs törvény módosítását, amely szerint a horvát állam eláll kivételes jogaitól. Ennek tartalma miatt 2017-ben az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Zágráb ellen az Európai Bíróságon. Szerinte a jogszabály egyes tételei sértik a szabad tőkeáramláshoz és szabad letelepedéshez való uniós jogot. A horvát kormány ennek kijavításával indokolta a törvénymódosítást.

Évek óta zajlik a horvátországi hadjárat a Mollal szemben,

kifogásolva az INA privatizációját. A mostani parlamenti vitában minden előkerült, ami az elmúlt években a horvát belpolitikát jellemezte az INA ügyében: nemzetárulás, a kormány át akarja játszani az INA-t a Molnak. Az ellenzék szerint a kormány nem akarja visszavásárolni a Mol részesedését, amiről még 2016 decemberében tett bejelentést Andrej Plenkovic horvát államfő, ehelyett teljesen privatizálná a horvát olajvállalatot.

Az INA 49,08 százaléka a Molé, és a magyar olajtársaság rendelkezik az irányítói jogokkal. A horvát államé a részvények 44,84 százaléka.

A privatizációs szerződés lehetővé tette a horvát állam számára, hogy lelassítsa az olajvállalat döntéseit, tiltakozását pedig nem volt köteles megindokolni. Az államot kivételes hatáskörrel ruházta fel: többek között vétójoga volt az olajvállalat részvényeinek és tulajdonának eladásában, ha annak értéke túllépett egy meghatározott küszöbértéket. Azt is lehetővé tette, hogy az állam megvétózza az INA igazgatóságának fontos döntéseit is, mint például a cég tevékenységének változtatása, a koncessziók vagy engedélyek odaítélése, valamint a székhely megváltoztatása.

A most elfogadott törvény szerint annak a befektetőnek, amely az INA részvényeinek felvásárlásával eléri a konszernben a 25 vagy ötven százalékos tulajdonrészt, értesítenie kell az illetékes minisztériumot az ügyletről, valamint hosszú távú üzleti tervet kell benyújtania a cég irányítására. A tárcának ezt követően 30 napja van, hogy döntést hozzon, ami lehet pozitív és negatív is, attól függően, hogy a kormány nem látja-e veszélyeztetettnek az ország energetikai biztonságát, valamint az ahhoz tartozó infrastruktúra biztonságát.

A módosítás lényege az, hogy a beleegyezés visszavonása esetén a részvényeket először az államnak kell felajánlani visszavásárlásra piaci áron, amennyiben ez nem történik meg, Zágráb bírósági úton követelheti azokat.

Arra azonban mindmáig nincs válasz, hogy miből vennék vissza a Mol-pakettet,

amelynek értéke becslések szerint is több milliárd euróra rúg. A Mol a lepukkadt, rossz hatékonyságú INA-t (a kitermelést és a finomítást egyaránt) – tulajdoni részesedésétől függetlenül egymaga – rengeteg pénzből felújította, visszavásárláskor ezt is meg kellene téríteni.

Az INA több lépcsőben került a Mol irányítása alá. Jelenleg tehát relatív többsége van a cégben, az irányításszerzés engedélyezése miatt utóbb tízmillió eurós vesztegetéssel vádolták meg Ivo Sanader egykori miniszterelnököt és Hernádi Zsolt Mol-vezért. Előbbit először elítélték, majd felmentették, utóbbival pedig eddig hiába próbálkoztak a horvát hatóságok.

Magát a Mol-INA-szerződést is megpróbálták kétségbe vonni a szokásos nacionalista hangulatkeltéssel, s ebből mindkét nagy párt, a jobboldali és a szocialista kivette részét az elmúlt években. A nemzetközi bíróságon indított polgári pert 2017 októberében végül jogerősen elbukta a horvát állam.

A kötélhúzás azonban oda vezetett, hogy a Mol, és a benne 25 százalékban részes magyar állam felajánlotta a kivásárlást megfelelő áron. Az oroszok élénk érdeklődést mutatnak az INA iránt, amit azonban a horvát kormány elutasít. Két és fél éve pedig egy amerikai cég jelentkezett be a vállalatért. Erről azóta sincs újabb hír.

Mit csináljunk Hernádival?

A védelemnek a bíró személye elleni kifogásai miatt elhalasztották az INA-MOL néven elhíresült ügy újbóli tárgyalását a zágrábi megyei bíróságon. Ivo Sanader volt horvát kormányfőt korábban azért (is) ítélték tíz, majd 8 és fél évre, mert állítólag Hernádi Zsolt, a MOL elnöke 10 millió euróért megvesztegette és emiatt került a magyar cég irányító pozícióba az INA-ban. A horvát alkotmánybíróság végül is, bizonyítékok hiányára hivatkozva, megsemmisítette a jogerős ítéletet és újat rendelt el. Sanadert pedig addig is szabadlábra helyezték.

Függetlenül a halasztástól, Zágrábban úgy tudják, hogy a magyar fél három tételre alapozza Hernádi védelmét. Az elsőnek időhúzási jellege van és abból áll, hogy a védelem kérni fogja a tárgyalási anyagok magyarra fordítását. A második tétel tulajdonképpen a genfi Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságnak tavalyi döntése, amely szerint Horvátország nem tudta bizonyítani, hogy a vádlott (Sanader) kenőpénzt fogadott el a Moltól, a koronatanú nem volt hiteles, a bíróság pedig elfogultan ítélkezett. A MOL-vezér védelmének harmadik támasza a Fővárosi Törvényszéknek az a döntése, hogy elutasítja a horvát kérelmet, mellyel Hernádi kiadatását kezdeményezték a náluk folyó vesztegetési ügyben. Az indoklás: Hernádi Zsolt átadása idején nem látják biztosítottnak, hogy megkapná a tisztességes eljáráshoz való jogot. Így aztán, állapítja meg például a Jutarnji list is, a MOL-vezér Budapestről kísérheti figyelemmel a bírósági tárgyalást. Már, amikor az egyáltalán elkezdődik.

Az Ivan Turudić bírósági elnök elleni kifogásról a horvát Legfelsőbb Bíróságnak kell dönteni,

ezért lesz a halasztás másfél hónapos.

Zágrábi sajtóértesülések szerint a védelem pozícióját erősíthetik a kétoldali legfelsőbb politikai találkozók is. Orbán Viktor és Andrej Plenković utoljára nem hivatalosan augusztusban találkoztak Abbáziában. Az ilyen találkozók leggyakoribb kérdése, horvát kormányközeli források szerint, hogy „mit csináljunk Hernádival?”. Horvát részről azt követelik, hogy

jelenjen meg Zágrábban, a magyarok meg azt mondják, hogy hagyják őt békén.

A magyar félnek ezenkívül még vannak ütőkártyái. Ezek pedig gazdasági jellegűek. Horvát gazdasági szakértők szerint várható, hogy a közeljövőben elkezdik fejleszteni a rijekai olajfinomítót, több száz millió eurós beruházásról lenne szó. Ezzel egyidejűleg megváltoztatnák (leépítenék?) a sisaki finomító jellegét. A MOL-nak az a mottója, szintén a Jutarnji list szerint, hogy „amikor Magyarországon egy finomító működik, Szlovákiában is, sőt Szlovéniában egy sem, akkor Horvátországban miért lenne kettő, amely közül az egyik ráadásul még veszteséges is?”.

És akkor itt van még a koronatanú, egy bizonyos Robert Ježić, akiről nemcsak Budapesten és Genfben állították, hogy teljes mértékben hiteltelen tanú, hanem a horvát Alkotmánybíróság is, hiszen ezzel is indokolta a Sanader/Hernádi ügyben a perújrafelvételt. Nem titok, hogy Ježić annak idején éppen vizsgálati fogságban ült más ügyei miatt és nagyon is igyekezett fontos koronatanúvá válni. Másrészt az is igaz, hogy

Ježić egy időben sülve főve együtt volt Ivo Sanader miniszterelnökkel,

többek között a Marcellino nevű zágrábi étteremben, ahol a közismert videó is készült (Sanader, Hernádi meg egy papírcetli). Erről a felvételről állítják magyar részről, hogy montírozott és semmit sem bizonyít. A horvát ügyészség meg azt mondja, hogy videó nem is perdöntő, hanem az a tény, hogy Ježić svájci bankszámlájára megérkezett 5 millió euró, méghozzá egy ciprusi offshore cégtől, amely „mögött a MOL tanácsadója állt”. Márpedig annak idején is a MOL élén Hernádi állt.

Hernádi Zsolt kiadatásáról tárgyalt a bíróság

0

Rövid közleményt kaptunk a Fővárosi Törvényszéktől, szó szerint idézzük:

“A Fővárosi Törvényszéken a mai napon 14.00 órakor kezdik tárgyalni annak a férfinak az átadási ügyét, aki ellen a horvát hatóságok bocsátottak ki európai elfogatóparancsot egy vesztegetés bűntette miatt indult eljárásban.”

A szöveget értelmezve nehéz másra gondolni, mint arra, hogy a bíróság Hernádi Zsolt Mol-vezér kiadatásáról tárgyal. Az ügyről ide kattintva olvashat részletesen.

A közlemény érdekessége amellett, hogy nevet nem tartalmaz, az is, hogy már a tárgyalás megkezdése után érkezett meg szerkesztőségünkbe (és információink szerint máshova is) az email.

Az Index információi szerint valóban Hernádi Zsoltról volt szó, ez kiderült a bíróságon, ahol a tárgyalási jegyzékben már szerepelt a neve. A kiadatási kérelmet elutasította a törvényszék.

Zágrábban lebilincselő fogadtatás várja Hernádit

Egy luxemburgi bíróság döntését sokféleképpen magyarázzák, a horvát fővárosban például úgy, hogy a MOL-vezért a magyaroknak ki kell adniuk. Addig is az Interpol tegye fel ismét a körözöttek listájára. Szeptemberben pedig meg találkozhat régi cimborájával, Ivo Sanader volt horvát miniszterelnökkel, akinek pere (a MOL-INA vesztegetési ügyben is) akkor újra kezdődik.

2011: Egy Marcellino nevű zágrábi fogadó csendes zugában egy miniszterelnök és egy nagyvállalat vezére cserélt nemcsak eszmét, hanem – a titkos videófelvétel alapján – valami mást is. Mondjuk egy gyufásdobozt, amire valamiket ráírtak. Ez volt az egyik bizonyítéka annak, hogy Ivo Sanader akkori kormányfő 10 millió eurós megvesztegetési pénzt vett át Hernádi Zsolttól, a MOL akkor és mostani vezetőjétől. Ez volt állítólag az ára, hogy a magyar olajvállalat megszerezze az irányítást Horvátország egyik nemzeti büszkesége a szintén olajban és földgázban utazó INA felett.

Azóta Sanader már ült, majd elég nagy meglepetésre szabadon engedték és pereit újra tárgyalják, méghozzá szeptembertől. A gyanú a MOL-vezér ellen továbbra is fennáll.

A horvátok kérésére Hernádi felkerült az Interpol körözési listájára is, majd onnan lekerült. Közben a horvát kormányok egyre elégedetlenebbül nézték a

„MOL karjaiban vergődő INA-t”:

Enis Zebić a Szabad Európa Rádió zágrábi veterán tudósítója azt mondta a Független Hírügynökségnek, hogy Horvátországban általános az a meggyőződés, hogy a MOL irányítása alatt a horvát vállalat visszafejlődött. Például a magyarok nem fektettek be a fejlesztésbe és a kutatásba; habár erre szerződésbeli kötelezettségük lett volna nem modernizálták a két olajfinomítót, a rijekait és a sisakit. Sőt a Sisak városában levő finomító bezárását is kilátásba helyezték és az ottani munkavállalókat a kereskedelmi részlegekbe helyezték volna át. Horvát szakemberek és a média többször annak a véleményüknek adtak hangot, hogy

a MOL tulajdonképpen fel akarja számolni az INA termelését

és a horvát piacot a MOL magyarországi és szlovákiai finomítóinak a termékeivel lepné el.

Volt olyan szándék is, hogy a Plenković-kormány kivásárolná az INA-t a MOL-tól. Csakhogy erre nincs elegendő pénze. Egyik ötlet az volt, hogy privatizálják (magyarul: eladják) a Horvát Villanygazdaságot, csakhogy ez akkor felháborodást keltett, hogy gyorsan elálltak tőle.

Súlyosbítja Zágráb anyagi helyzetét, hogy a régió legnagyobb vállalata, az Agrokor több tízezer alkalmazottal közvetlenül a csőd előtt állt és kénytelenek voltak túladni rajta, főleg orosz bankok (Sberbank) javára.

Ilyen előzmények után került sor a luxemburgi székhelyű európai bíróság döntésére, amit Horvátországban úgy olvastak, hogy Magyarország kénytelen az illetékes horvát bíróságnak kiadni Hernádi Zsoltot, mert „az Európai Unió Bírósága júliusi döntése szerint az uniós tagállamok igazságügyi hatóságai kötelesek határozatot hozni a részükre továbbított minden európai elfogatóparancs ügyében, annak végrehajtása nem tagadható meg azon az alapon, hogy az ügyészség megszüntette a büntetőügyben folytatott nyomozást, amelynek során az érintettet tanúként kihallgatták”. Ergo:

a horvát rendőrség ismét azt kérte az Interpoltól, hogy újítsa meg Mol elnök-vezérigazgatója ellen korábban kiadott elfogatóparancsot.

Ivan Turudić, horvát jogszakértő szerint Horvátország a luxemburgi döntéssel szakmai és erkölcsi elégtételt kapott; Magyarországnak alá kell vetnie magát a bíróság döntésének, különben az unióval kerül szembetűzésbe. A szakember hozzátette: a Hernádi elleni ügy csak 2020-ban évül el, tehát van jócskán idő, hogy ezt sikeresen befejezzék.

Fotó: Youtube (ATV)

Teljesen egyetért Hernádi Zsolt horvát ügyvédjének értelmezésével Zamecsnik Péter, hangsúlyozva: szó nincs arról az Európai Unió bíróságának az ítéletében, hogy Magyarországnak ki kell adnia Hernádi. A  Független Hírügynökségnek leszögezte: az ítélet, amelyet ő is olvasott azt tartalmazza:

 

a magyar bíróságnak, ez esetben a Fővárosi Törvényszéknek arról kell döntenie, hogy kiadja-e Hernádit.

Úgy gondolja – információja ugyan erről nincs –, hogy a horvát hivatalos szervek a magyar hivatalos szervek útján intézik majd a dolgot, tette hozzá.

Felvetésünkre, hogy eddig mindig Hernádinak adtak igazat a magyar bíróságok, amikor eléjük került az ügy, Zamecsnik aláhúzta: kétfajta eljárásról van szó. Amit most a horvátok kommunikálnak az a kiadatással kapcsolatos, s nem magával az üggyel.

Az MTI jelentése szerint Laura Valkovic, Hernádi horvát ügyvédje a horvát hírügynökségnek azt mondta: az Európai Unió Bírósága nem azt mondta ki, hogy Magyarországnak ki kell szolgáltatnia Hernádi Zsoltot, a Mol elnök-vezérigazgatóját, hanem hogy Horvátország kiadatási kéréséről egy magyar bíróságnak kell döntenie.

Pénzért adja az autóáramot a Mol

Az állam még mindig nem dolgozta ki a villanyautók áramának tarifáját, de a Mol nem vár tovább, és pénzért árusít, egyelőre négy kúton. A kormány nagy terveiből eddig semmi sincs, állami cégek viszont építik a hálózatot. Ellentmondók az adatok, hány töltőpont van országszerte.

Augusztustól megszünteti az áram ingyenességét a villanyautók számára a Mol. Jelenlegi négy töltőállomását (az Istenhegyi úton, a Kerepesi úton a Keleti pályaudvarnál, a Könyves Kálmán körúton a Népligetnél és a budai Hunyadi úton), teszi fizetőssé, év végéig további 10 elektromos töltőt telepít Budapesten, vidéken pedig 15-öt.

A Mol sajátos árszabást alkalmaz: nem a kiadott áram mennyisége után kell fizetni, hanem ettől függetlenül egy-egy teljes feltöltésért. Kétféle árat lehet választani, a normál teljesítményű AC töltés ára 1990 forint, míg a nagy teljesítményű DC töltésé 2990 forint – olvasható az olajcég weboldalán. (Amit a főoldalról nem igen lehet megtalálni, s a cég egyáltalán nem veri nagy dobra a változást.) Ami azt is maga után vonja, hogy ha mondjuk féltöltésre van szükség, ugyanannyit kell fizetni, érdemes tehát odafigyelni.

Vagyis nem lesz drága az áram az amúgy igen borsos árú (nagyjából 8 millióba kerülő) kisebb elektromos meghajtású autókba – igaz, ezek parkolásáért nem kell fizetni, és nem terheli súlyadó se. Ha 200 kilométeres hatótávolsággal számolunk átlagosan, és 80 százalékos feltöltéssel (gyorstöltőknél, úgy tudni, ennyi a jellemző), az nagyjából 160 kilométerre elég.

Ezt az olcsóbb, a Mol közlése szerint 1-1,5 órás lassúbb eljárással 1990 forintért kaphatjuk meg.

Négyszáz forintos 95-ös benzinárat alapul véve ennyi pénzért 5 liter vehető, amivel (8 literes városi fogyasztás mellett) nagyjából 80 kilométert tehetünk meg. A több helyen olvasottak alapján azonban – különösen ilyenkor, a klíma használata miatt – ennél jóval kisebb távolság jön ki egy feltöltésből. Vagyis akár pariban is lehet az e-kocsi tankolása. A 25-35 perces gyorstöltés csaknem háromezres egyszeri feltöltése már talán átbillenti a mérleget a benzin javára.

Az árat alighanem rontani fogja az, hogy az ismertetett tarifa következtében sokan a nem teljesen lemerült akkuba kevesebb áramot fognak betölteni a fix összegért.

Természetesen ezzel alapjában nem változik meg az a helyzet, hogy a rendelkezésre álló e-kutak többsége ingyenes, bár ezt nem könnyű megállapítani, mert nem találtunk biztosan naprakész adatokat. Se arról, hány e-állomás van, s azokon mennyi kútfej található, se arról, melyek a fizetősek vagy ingyenesek.

Arról pedig még nehezebb tájékozódni, hogy hol milyen (egyen- vagy váltóáramú) töltő, és melyik csatlakozófajta található.

A holtoltsek.hu 42 állomást tart nyilván, többségüket ingyenesnek jelöli, a holtankoljak aloldala szerint 150 helyen van töltési lehetőség. Áruházláncok és egyéb cégek is építettek már ilyen kutakat.

Ami bizonyos, az az, hogy az állami tulajdonban lévő Nemzeti Közmű és MVM Partner ingyenes szolgáltatást kínál. Tavaly novemberben írtuk, hogy a gázforgalmazó elindítja az országos elektromos e-töltőállomás-hálózat telepítését. Céljuk, hogy a hazai e-mobilitás meghatározó szereplőjévé váljon országos autótöltő-hálózatával. Jelenleg – saját közlésük szerint Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen, Csongrádon és Szegeden van kútjuk.

Az MVM Partner Zrt. februárban tudatta, hogy már több, mint 60 töltőállomást (összesen 110 töltőpontot) telepített Magyarországon, és az év végéig – a gyorstöltők mellett – országszerte még legalább további 20 villámtöltőt helyezne ki.

Valószínűleg az állami döntéshez igazítja lépéseit a többségében német tulajdonú Elmű-Émász, amelynek – honlaptérképük alapján – 45 töltője van országosan.

Valószínű, hogy e nagy(obb) hálózatok arra várnak, hogy

a kormány végre döntsön az autóáram besorolásáról (például, hogy jövedéki termék lesz-e) és árazásáról.

Az ezzel kapcsolatos legutolsó hír tavaly novemberi, az azóta megsemmisített Magyar Nemzet arról írt, hogy továbbra is heves szakmai viták zajlanak a kormányzati berkekben, de még a nemzetgazdasági tárcán belül is az elektromos autók töltésére használt áram extra adóztatásáról.

Emiatt vagy más okból, mindenesetre abból se nagyon lett eddig valóság, amit 2016 decemberében kürtöltek világgá, hogy az NGM és a Fővárosi Önkormányzat megállapodott: állami támogatással közel 250 töltőoszlop és 500 töltőhely létesülhet mintegy 600 millió forint értékben.

Ettől függetlenül

a közeli jövőben nagy számban várható e-kutak megjelenése sok helyen az országban.

A Mol-csoport részt vesz a NEXT-E projektben, amelynek keretében a régióban egy 252 darab gyors és ultragyors elektromos töltőből álló regionális hálózatot hoz létre 2020-ig.

Az OMV kúthálózat Ausztria mellett Magyarországon, Csehországban és Szlovéniában is ellátja egyes benzinkútjait e-töltéssel. Az OMV kétezer benzinkutat üzemeltet tíz országban, korábbi médiajelentések szerint negyven felszerelését tervezi. A Shell is kiépít kontinensszerte 80 állomást, jut belőle hozzánk is.

A BMW, a Ford, a Daimler és a Volkswagen-csoport tavaly novemberben jelentette be: összefogtak elérhető gyorstöltők terjedéséért. Ionity nevű közös cégük 2020-ra mintegy 400 gyorstöltőt építene ki a kontinens minden részén.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK