Kezdőlap Címkék Matolcsy György

Címke: Matolcsy György

Az álom és a valóság csap össze Matolcsyban

Féligazságoktól terhes, ismételten grandiózus víziót vázolt fel Magyarországról Matolcsy György, amelynek megvalósulására vajmi kevés remény van – összegezhetők a szakértőktől összeszedett vélemények. Ismét nehéz volt megszólalókat találni.

A térség igazi sikertörténet, közte Magyarországé is, amely utóbbi 2010 óta már a 13. fordulatba vágott bele tavaly, a növekedésibe. Ezzel a világ nagy erőközpontjai közepén sikeres felzárkózást hajthat végre – mondta egyebek mellett Matolcsy György az idei közgazdász vándorgyűlésen csütörtökön.

Előadásában a BMW gyárépítési tervét szimbolikusnak nevezte. A középkorig visszanyúlva elemezte a térség sikeres fejlődését, amelyben a jövő egyenesen fényes.

„Voltunk már egyszer nagyon gazdagok. Leszünk még egyszer gazdagok, fejlettek. Életminőségben azonos vagy fejlettebb szinten leszünk, mint Közép-Európa fejlett országai vagy egyes nyugati országok”

– fejtegette a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Sokadszor jövendölte meg 2010 óta, hogy most már tényleg ráálltunk a felzárkózási pályára.

Mondandója végén aztán mégis felsorolt tíz olyan területet, amelyeken viszont

nagyon le vagyunk maradva:

a technológiai vívmányok meghonosítása, alkalmazása, gyors robotizáció, a lakosság képzési szintje, a felsőoktatásban végzettek alacsony száma, a top egyetemek száma, a rendkívül alacsony tőkeállomány, az alacsony termelékenység, az export alacsony hozzáadott értéke, a kevés vállalati sikertörténet, a versenyképesség egyes területein meglévő elmaradás.

Ezek éppen azok a területek, amelyeken

áll vagy bukik, hogy fejlődőképes-e egy ország.

Mint már korábban, ismét nehéz volt értékelő nyilatkozót találni Matolcsy nagy ívű, sokak szerint szinte látomásos előadásához. (Egyikük egyetemi tanár, korábban gazdasági vezetői posztok viselője azt közölte, idén volt annyi esze, hogy már el se ment a rendezvényre, Matolcsy mondandóját nem hallotta, de nem is érdekli.)

Csodás ábrákban most se volt hiány.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Karsai Gábor, a GKI gazdaságkutató vezérigazgató-helyettese szerint négy alapprobléma van a magyar kormány gazdaságpolitikáját (a jegybanktörvény keretein jelentősen túlterjeszkedően) alapjaiban alakító közgazdász előadásával.

A kiindulási ponttal, a BMW feldicsérélésével, és mint a magyar siker szimbólumakénti beállításával az a probléma, hogy a gyár termelni csak évek múlva fog, a földterület megszerzése is csupán valamikor jövőre lesz – mondta a közgazdász.

Mindezen túl nem tudjuk (a kormány nem árulja el), hogy mekkora állami támogatást kap a bajor óriás. Az eddigi adatok és tendencia alapján legfeljebb sejthető, hogy 4-5 évig a magyar költségvetés fogja állni az összes alkalmazott bérét.

Ekkora támogatási igény (vagy inkább feltétel) pedig arra mutat, hogy a magyarországi

beruházási környezet, jogbiztonság és üzleti klíma megítélése igen csak gyenge

– mondta Karsai.

A felvázolt – most már mindjárt két – kínai selyemút kapcsán a GKI-vezető azt mondta, hogy Banglades éppen most került nehéz helyzetbe, mert – a magyar tervvel megegyezően – hitelből végezte el a hatalmas infrastruktúra-fejlesztést, és nem képes törleszteni. A térség nagyszerűségének pedig pont ellenpéldája az összeomló Törökország. A V4-ek nagyszerű egysége pedig legfeljebb a menekültproblémában mondható igaznak – mondta Karsai Gábor.

A kutató legtöbb fenntartása a magyar gazdaság fenntartható növekedésével van. Mindenekelőtt a térségben éppenséggel a magyar adatok a leggyengébbek, nyolc év alatt a visegrádiak megduplázták a bruttó hazai terméket (GDP), mi csak 50 százalékkal növeltük, tehát az

eddigi magyar növekedést is erősen túlzó „kirobbanónak” nevezni,

ráadásul nálunk már elkezdődött a teljesítmény növekményének lassulása – sorolta Karsai Gábor.

Már idén is csak minimális adósságcsökkentésre lesz képes Karsai szerint a magyar gazdaság, amelyet nagyban befolyásol, hogy egyre jelentősebb összeggel kénytelen megelőlegezni az uniós támogatásokat, mert alig érkezik pénz Brüsszelből.

Épp ma érkezett a Pénzügyminisztérium beszámolója arról, hogy az államháztartás központi alrendszere az első nyolc hónapban 1646,2 milliárd forint hiánnyal zárt, ezzel

az egész évre tervezett hiánycél 120,9 százaléka teljesült.

Augusztus végéig az uniós kiadások elérték az 1388,5 milliárd forintot, ezzel szemben csak 183 milliárd bevételt tudtak elszámolni Brüsszellel. Júliusban még 1491 milliárd forint deficit volt, az éves előirányzat 109,6 százaléka, az uniós kiadások 1309,4 milliárd forintra rúgtak, az uniós bevételek összege 162 milliárd forintot tett ki.

Nem csupán romlik a külső konjunktúra, ami önmagában is lassító hatással lesz a magyar gazdaságra, az előbbi számok is azt mutatják, hogy a növekedés rendkívül nagy mértékben az uniós összegekhez van kötve (jelenleg a hiányt gyarapítva lehet fenntartani a 4 százalék körüli tempót). Már Varga Mihály pénzügyminiszter is arról beszél, hogy a potenciális gazdasági növekedés 2,5-3 százalék (holott a hivatalos álláspont még négy évig 4 százalékot jövendöl). És ez is erősen eltúlzott az elemzők többsége szerint – kommentálta a számokat Karsai Gábor.

A kormány komolyan számol a lakosság fogyasztásának növekedést felhajtó hatásával. A GKI vezérigazgató-helyettese szerint ezt eddig a minimálbérek erőteljes emelkedése húzta, jövőre ez is fékeződni fog.

Mint írtuk, a közgazdász szakma nem szívesen bocsátkozik véleményalakításba Matolcsy szövegeiről. Nem ért egyet ezzel a felfogással Felcsuti Péter, az ismert egykori bankvezető. Szerinte

Matolcsy pozíciója miatt se negligálható a véleménye,

az pedig – bizonyos keretek közt – nem olyan végzetes, ha valakinek nagy ívű víziói vannak az egész világról, bár Matolcsy talán kissé szerénytelen ezek felvázolásakor – foglalható össze Felcsuti álláspontja.

Szerinte az igazi probléma az, hogy az MNB-elnök előadása (a csodálatos jövő és ezek feltételei, a hiányosságok megszüntetése) logikailag még meg is állja a helyét. A tartalommal van baj: azzal, hogyan tudna ez megvalósulni.

Azt ugyanis szemmel láthatóan

felismerték, mindenekelőtt a jegybankban, hogy nagy baj van

a magyar gazdasággal, sőt a tágabban vett társadalmi elemekkel, erről tanúskodik a Matolcsy vezette MNB-ben készült 180 pontos javaslatcsomag – mondta Felcsuti. Már ezt egyébként akként elemezték legtöbben, hogy az az eddig követett társadalompolitika csődjének beismerése.

Azt nem látni, hogyan válnának valóra az ebben foglaltak, mert ezt

magának a Fidesz-rezsimnek működési módja nem teszi lehetővé

– fogalmaz az exbankár. Nyolc év alatt mélyen beégtek a magyar társadalomba-gazdaságba azok a viselkedési-működési módok, amelyek az egyre erősödő centralizációban, a közigazgatás legyalulásában, a pártkatonák mindent elárasztó tömegében, az oktatás és egészségügy lezüllesztésében, a tőkehelyzet leépülésében, a jogbiztonság megszűnésében satöbbi öltenek testet – sorolta Felcsuti Péter.

Hiába látják tehát a fordulat szükségességét, ennek elvégzésére maga a rendszerük alkalmatlan – fogalmazott.

Aki eddig nem ismerte volna, de szeretne behatóbban megismerkedni Matolcsy György elmúlt nyolc évének látomásaival, az ide kattintva megteheti ezt.

Már a francia lapok is a forint gyengülésével foglalkoznak

0

A lakosságot bünteti a forint gyengülése és az emelkedő árak Magyarországon, ezzel a címmel jelent meg elemzés a Le Monde-ban.

Magyarországon növekszik az inflációs veszély, mert a forint árfolyama a mélyben, de a Magyar Nemzeti Bank mégsem emeli a kamatlábat – írja a Le Monde. A 0,9%-os kamatláb történelmi rekord, és kedvez a vállalkozásoknak, amelyek ily módon olcsón jutnak hitelhez. Csakhogy a FED megkezdte a kamatemelést, és ez hatással van a nemzetközi pénzpiacokra.

A lengyelek és a csehek már léptek a régióban, a magyarok nem.

Az infláció máris 4%-os – mondta a francia lapnak Weinhardt Attila, a Portfolió szakértője. A lakosság megérzi az áremelést, ezért egyre többen választják a hazai nyaralást, mert a pénzük jóval többet ér a Balatonnál, mint a horvát tengerparton. A Nemzeti Bank elnökének játszmája kockázatos Weinhardt Attila szerint, mert megjelenhet a spekuláció a pénzpiacon.

Kérdés, hogy a Nemzeti Bank meddig tudja elkerülni a kamatemelést. Ebben a tekintetben a törökök helyzete jól mutatja a kockázatokat: a török líra is mélyponton a dollárhoz képest. Egy dollár immár öt lírát ér, mert Erdogan elnök utasítására a törökök sem emelik a kamatlábat.

Erdogan az őt támogató vállalkozói réteget óvja ily módon. Csakhogy van, aki devizában adósodott el, ők viszont rosszul járnak. Törökország fizetési mérlege – Magyarországgal ellentétben – deficites. Vagyis

még inkább spekuláció célpontjává válhat a török líra, mint a magyar forint.

A leértékelésnek persze több haszonélvezője is van. Egyrészt az exportőrök, akik olcsóbban szállíthatnának a külföldi piacokra. Aztán a Magyarországon működő külföldi cégek, amelyek emeltek a béreken – forintban. Dollárban vagy euróban már lehet, hogy nem érzékelhető a növekedés. Végül a nyertesek között ott van a Magyar Nemzeti Bank, amely a leértékelés révén busás nyereséget könyvelhet el.

Igaz, ez a nyereség fiktív, de nagyon is valóságos lesz, ha nem fizetik be a költségvetésbe, hanem a bank alapítványai kapják – írja a Le monde. Ily módon Matolcsy György bankelnök egész kis pénzügyi birodalmat hozott létre, Varga Mihály pénzügyminiszter pedig kijelentette: a stabil forintot el kell felejteni.

Matolcsy-közelbe került az MKB Bank

Matolcsy György MNB-elnök unokatestvére kezébe került az MKB Bank kisebbségi része Balog Ádám vezérigazgatótól. Az MKB legnagyobb tulajdonosa a Mészáros Lőrinc-féle Metis tőkealap.

Eladta az MKB Bankban meglévő tulajdonrészét Balog Ádám, az MKB Bank Zrt. vezérigazgatója – közölte az érintett pénteken. Eszerint a tulajdonában lévő Promid Invest Zrt. a Bankonzult Finance Zrt-ben meglévő 32,7 százalékos tulajdonrészét – amely az MKB-ben közvetetten 10,76 százalékos tulajdonrészt jelentett – a Szemerey Tamás tulajdonában álló BanKonzult Pénzügyi és Gazdasági Tanácsadó Kft-nek adta el. A vételár üzleti titok. Mind az MKB Bank Zrt-ben történt korábbi tulajdonszerzése, mind ennek mostani értékesítése egy tervezett folyamat két összefüggő eleme volt – írta.

Az MKB honlapján közzétett adatok szerint a bankban 45 százalékos tulajdoni hányaddal legnagyobb részvényes a Metis Magántőkealap, 32,9 százalékkal a Blue Robin Investments S.C.A. és 15 százalékkal az MKB Bank Munkavállalói Részvénytulajdonosi Program Szervezet követi, 4 százalékkal a RKOFIN Befektetési és Vagyonkezelő Kft., és 3,1 százalékkal a Pantherinae Pénzügyi Zrt. részesedik.

A Metis a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó cégbirodalom része. Szemerey Tamás pedig Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére. Ők eddig is szoros üzleti kapcsolatban álltak, Szemerey Növekedési Hitelbankja is részt vett az MNB programjában, a jegybanktól kapott kedvezményes tőkéből nyújtott növekedési hitelt hazai vállalkozásoknak.

Balog Ádám pedig korábban Matolcsy helyettese volt az MNB-ben.

Az MKB-t – miután az állam megvette a német BayerLB-ből – meglehetősen zűrös körülmények közt privatizálták. Ennek során lett tulajdonos a vezérigazgató. A tulajdonszerzés forrása a mai napig se ismert, elképzelhető hogy saját bankja adta hozzá a pénzt kölcsön.

A BanKonzult azt közölte, hogy a Bankonzult Finance Zrt. az MKB Bankban történő aktív szerepvállalásának növelése érdekében megállapodott a Pantherinae Pénzügyi Zrt. 3,1 százalékos tulajdont képvislő MKB-részvényeinek megvásárlásáról. A Pantherinae tavaly év végén a Pannónia Nyugdíjpénztár korábbi részvénycsomagjának eladása során szerzett kisebbségi részesedést az MKB Bankban.

Vagyis az MKB végül bekerült abba a metszetbe, amelyben a Matolcsy-család és az Orbán Viktorhoz közel álló Mészáros Lőrinc található.

A mostani ügyletnek valószínűleg köze van ahhoz (is), hogy tervezik az MKB egy részének tőzsdére vitelét.

Viccelődik a szakma a Matolcsy-terven

Többen elhárították, hogy véleményezzék az MNB versenyképességet növelni hivatott dolgozatot. Akik vállalták, azok helyenként „tanúi” magasságba emelkedve kommentáltak: „a nép ellensége”, másnál a kognitív disszonancia példáját látják.

Féltucat ismert közgazdászt, egyetemi oktatót, rendszeresen nyilatkozó befektetési szakembert, kutatót kerestünk, hogy véleményt kérjünk a Magyar Nemzeti Bankban jegyzett, kedden napvilágot látott száz oldalas dolgozatról. Ez Magyarország versenyképességi fordulatának feltételeit és a javasolt intézkedéseket veszi sorra 180 pontban, több nagy területre (például adózás, oktatás, egészségügy, demográfia, közigazgatás) bontva.

A miniszterelnök által életre hívott Versenyképességi Tanács számára készült jelentés lényege, hogy vagy végrehajtja az ország a javasolt reformokat, és akkor tartósan magas növekedéssel 2030-ra eléri Ausztria akkori fejlettségének 80 százalékát, vagy marad a jelenlegi pályán alacsony növekedéssel, és beszorul mostani helyzetébe. Ismertetőnk az MNB-tanulmányról itt olvasható, véleményírásunk pedig itt.

Az eddig megjelent kommentárok többsége arra a következtetésre jutott, hogy a célok és főleg a felvázolt javaslatok

homlokegyenest szemben állnak a nyolc éve látott kormányzati politikával,

főleg az oktatásban és az egészségügyben. Amely politika megalapozásában miniszterként, majd formálásában MNB-elnökként Matolcsy György mélyen részt vállalt.

A felkért szakemberek többsége szabadságára hivatkozva hárította el a véleményezést, akadt, aki éreztette, hogy örül, amiért még nem olvasta, s volt, aki közölte: a megjelent híradásokat megismerve nem is érdekli.

Ketten álltak kötélnek, a beszélgetések helyenként kisiklottak a szakma komoly pályájáról. Molnár László, a GKI vezérigazgatója szerint a Matolcsy jegyezte anyag szép álmok gyűjteménye. Ausztria jelzett „befogása” nem reménytelen, de kéne hozzá a sógorok némi közreműködése, például „egy kis válság” náluk – mondta.

A kutató szerint is szöges ellentétben áll a jelenleg is folytatott gazdaság- és társadalompolitikával az MNB-s feladathalmaz. Egyébként pedig az oktatásban 10-15 év, az egészségügyben ennél is hosszabb a mély reformok „kifutása”,

a 2030-ig szóló kitekintés nem értelmezhető

– mondta.

Egy harmadik kutató, aki – mint mondta, nem olvasta a művet – egyedül a többedszer előkerült “utoléréses” célt kommentálta: “nettó marhaság”.

Ha mára ennyit tudtak kihozni a gazdaságból, ami pár év múlva – reformok nélkül – 1,4 százalékos éves növekedésre elég – ahogyan az MNB-ben írják -, akkor

a kormányt el kell csapni, mert az ilyen kormány vezetőjével együtt rossz

– fordította le a maga értelmezésére Matolcsy állítását a GKI vezérigazgatója. Ez a kormány és a miniszterelnök tehát

„a nép ellensége”

– fűzte hozzá Molnár László a régi frazeológiát idézve.

Osztja ezt a gondolatmenetet Felcsuti Péter, volt bankvezető. Elképzelte azt a jelenetet, amikor Orbán Viktor elolvassa és megérti a matolcsyi kritikát. Szerinte azonban ez egyikükben se fog törést okozni. Ez maga a kognitív disszonancia: eddig a „hazát mentettük”, most következhet a dinamizálás, a versenyképesség feljavítása – mondta a bankszövetséget is évekig vezető bankár.

Matolcsy időről időre előáll ilyen nagy szabású programmal (két éve az MNB már készített egy rövidebb áttekintést),

ami Orbánnak nagyon tetszik, aztán nem történik semmi

– így Felcsuti Péter. Szerinte Orbán politikája, felfogása tökéletesen alkalmatlan a felvázoltak végrehajtására, de kétséges, hogy egyáltalán lenne benne szándék erre.

Mindent centralizáltan, az érintettek (tanárok, egészségügyiek, vállalkozások érdekképviseletei) nélkül, velük nem egyeztetve, de erőszakosan átnyomva nem lehet eredményesen átalakítani ilyen nagy rendszereket – mondta még.

Molnár László jól érzékelhető iróniával értelmezte azt a javaslatot, hogy lényegében a teljes közoktatást legalább két nyelvűvé tegyék, noha egyre kevesebb a nyelvtanár. Szerinte ez nem azt jelenti, hogy a magyar gyerekek fognak angolul felvételizni a középiskolába, majd ott érettségizni, hanem azok,

akik az összeomló Nyugatról ebbe a csodálatos, prosperáló országba menekülnek.

Amúgy a GKI vezérigazgatója szerint ez a javaslatcsomag arról szól, hogy Magyarország ellen egy sor kötelességszegési eljárást indított az unió a felzárkózást szolgáló támogatások elszórása miatt. Például mert a 16 évre leszállított tankötelezettség és a szakképzés „reformja” következtében felszökött a mindenféle tudás nélküli, sőt, félanalfabéta fiatalok idő előtti kiáramlása az iskolákból. Matolcsy javaslata, hogy ezt az arányt a felére kell csökkenteni, ugyan szembe megy a kormányzati felfogással, de legalább bemutatható Brüsszelben, hogy „ezt tervezzük”. Legfeljebb nem teljesül ez se, és ha több ilyen lesz, rá lehet fogni erre a program kudarcát – mondta Molnár László.

Felcsuti Péter egyetlen pozitívumot fedezett fel a munkában. Azt, hogy a döntéshozók környékén

felismerték: baj van.

Közeleg az idő, amikor az uniós támogatásoknak ebben a bőségben és a mostani feltételekkel végük lesz, és akkor leáll a növekedés legerősebb motorja.

Matolcsy őszinte beismerésben, de számít ez bármit?

Büntetőeljárásban ismerik ezt a kifejezést, amikor a (nem feltétlenül értelmileg) terhelt megvallja vétkét, megváltva ezzel a későbbi büntetés egy részét. Fogalmam sincs, mi járt Matolcsy György fejében, amikor papírra vetette most nyilvánosságra hozott 180 lépéses javaslatukat a versenyképesség elérése érdekében. Ami azt illeti, azt se tudom, az ő fejéből pattantak-e ki a száz oldalas mű alapvetései, vagy ő csak aláírta a kevés megmaradt jó szakember apparátusa által a jegybankban készített javaslatokat.

Az mindenesetre egyértelmű, hogy ez az összeállítás, amit kedden legott meg is vitattak a pénzügyminiszter és az innovációs miniszter társaságában, súlyos beismerése annak, hogy a kormány eddigi gazdaságpolitikája maga a zsákutcába vezető út. Ergo minden, amit

eddig csináltak, és amit – ismét csak Matolcsy vezetésével – a magyar „tündérmeséről” hét év alatt összeálmodtak, az a tartós leszakadáshoz vezet.

Fehéren-feketén leírják, hogy ha az ország nem hajtja végre az általuk javasolt reformot, akkor huss, elillan a növekedés, és bottal üthetjük a sógorok lába nyomát (az azért önmagában vicc, hogy az elmúlt időben ahány megnyilatkozás, annyiféle időpont az utolérésről; a hatvanas évektől e tájékon jól ösmerjük ezeket a vágyvezérelt, az akarat mindenhatóságában mélyen hívő gondolkodást).

A javaslat hemzseg az olyan tételektől, amelyek szöges ellentétei az elmúlt évek gazdaság- és társadalompolitikájának. Nem csak úgy általában javítani a közoktatást (és nem köznevelést, ahogyan a fideszi újbeszél mondja), hanem a minden képzettség nélküli korai iskolaelhagyást csökkenteni, digitális ismeretek oktatása, általánossá téve a legalább kétnyelvűséget a tanításban, hogy csak néhányat említsek.

Vessük ezt össze a 16 évre leszállított kötelező oktatási idővel, a pocsék minőségű „kincstári” tankönyvekkel, a mindent eluraló centralizációval, az iskolák önállóságának kiirtásával, a kizárólag a hűségen alapuló személyi döntésekkel (amely már az ötvenes-hetvenes évtizedek ijesztő kontraszelekcióját idézi fel). Nem beszélve a Parragh-féle elmebeteg „szakképzéssel”.

Nem sorolom. És ez csak egyetlen terület, ne is beszéljünk az egészségügyben, mondjuk, az „alapszűréseket mindenkinek” javaslatáról, miközben súlyos betegségek első lépésére, a megfelelően gyors diagnózisra sincs pénz (meg aki megcsinálja).

Jellemző, hogy talán a legkevesebb (a fentiekben idézett) konkrétum éppen magukban a javallt gazdasági intézkedésekben van. Persze, hisz ekkor még inkább kiviláglana az eddigi gyakorlat értelmetlensége, de legalábbis iszonyatosan pusztító mivolta. Az, hogy gyorsuló sebességgel éljük fel a jövőt, és ijesztően közelg (cca három, esetleg négy év múlva),

amikor hirtelen zuhan be a magyar gazdaság szinte egyetlen támasza, az uniós támogatás.

És persze ha konkrét gazdasági intézkedések sorjáznának a színes-szagos ábrákkal teletűzdelt dolgozat lapjain, akkor válaszolni kellene (no, azért így is) korunk egyik legfeszítőbb kérdésére (az után természetesen, hogy „mit keres Oszkó Péter a Wizz Airben?”), hogy

mibű?

Merthogy Matolcsy és csapata a szerintük is itt lopakodó lecsúszás-veszély elkerülésére javasolja a minimálisan is több ezer milliárdos csomag(ok) véghezvitelét, de a dolgozat logikája alapján ennek végeredménye teremtené meg a tartós növekedést, vagyis ekkor lenne annyi többletpénz, ami viszont annak előtte kellene.

Ezt az ellentmondást nem ártana feloldani. Mert erre nem elég a kádári „reform” földszintes bölcsessége, a

„dolgozzunk többet és jobban, elvtársak!”,

aminek jegyében ’85-86-ban sikerült megduplázni az államadósságot.

Tekintsünk el pár pillanatra

a kormányzati gazdaságpolitikához Orbánnak amúgy nyolc éve ténylegesen fülbe súgó

Matolcsy szerepéről és megítéléséről. Arról, hogy mennyire ciki, amikor a világ szinte minden pontján a legkomolyabbnak elismert intézmények egyike, a központi bank élén nálunk olyan ember áll, akinek nem hogy összesúgnak a háta mögött sokat mondó szemjátékkal kísérve, hanem a szakma nagy része egyszerűen kiröhögi. Mert – mondják – az ilyen poszthoz nélkülözhetetlen tudásmélység hiányzik nála, a tudományos tanok (még ha kockázatosan újítók is volnának) helyét fantazmagóriával tömi ki. (Néhány korábbi „csoda” a jelzett személytől itt olvasható.) Amikor a közgazdasági tudományosság jeles, és nem megfontolatlan véleményalkotásáról ismert tagja azt mondja négy szem közt, hogy „ez egy idióta”, a mindenfelé mesélt különféle sztorikat pedig hagyjuk is, akkor el kell gondolkodni jövőnkön.

Beszéljünk inkább arról, mennyire komolyan vehető ez az egész dolgozat, amely – kétség ne legyen iránta –

tényleg időben érkezett, ha nem a huszonnegyedik órában.

Mert amíg folytatható az országos emberkísérlet és pilótajáték (felül ömlik az uniós pénz, az alsó négymilliótól még van mit elvenni), addig mehet a bohóckodás a tudatlan törzsi varázsló hozzáértéséhez mérhető magabiztos „társadalomátépítéssel”, a voluntarista reformok és tervek sorozatával.

Amihez szépen hozzásimul a Matolcsytól amúgy, hmm, távolságot tartó Varga főpénzügyér is, aki arról beszélt – az orbáni álmot delirálva – ma, hogy “Magyarország 2030-ra Európán belül az öt legjobb ország közé kíván kerülni, ahol érdemes élni és dolgozni”.

Holnap azonban szembejön a valóság.

“Szülessen több magyar gyermek” – ezt most olvasni is kínosan röhejes vágyálom, de nemsokára maga lesz a rémálom, amikor azt látjuk, hogy ennek semmilyen alapja sincs a tömeges nyomor és kimenekülés közepette.

Mert ez a XIX. század végi-XX. század eleji időket idéző orbáni újrendiségi világképkép és a modern kor kíméletlen követelménye

kábé úgy passzol egymáshoz, mint a kőbalta az információs társadalomhoz.

A történelem bőséges bizonyítékkal szolgál arra, hogy prosperitás, hogy ne mondjam boldog társadalmi viszonyok közepette folyamatos fejlődés csak olyan viszonyokban lehetséges, amelyeknek minden elemét éppen most számolja fel a NER. A versenyt, s nem csak a gazdaságban, hanem a szellem világában is, az autonómiát az élet minden területén, a félelem nélküli alkotó szabadságot, a szó eredeti értelmében vett meritokratizmust satöbbi, satöbbi.

Kevésbé elvontan. Korszerű tudáson alapuló, digitális közszolgáltatásokra épülő társadalomban, az éppen szükséges méretűre fogott bürokráciával (most n+1-ik alkalommal beszélnek százezres tömeg átirányításáról a magángazdaságba) egyre hatékonyabban termelő gazdaság – nagyjából ezeket irányozza elő a Matolcsy-féle terv – némethszilárdokkal és mészároslőrincekkel, folyamatosan centralizáló hatalmi berendezkedéssel, mind pazarlóbb és rohamosan leépülő, sőt, szétzüllő közigazgatással és persze az ország szétlopásával, nos, ez

pont annyit ér, mint a bolsevik rezsimek akárhány ötéves terve a már akkor is „hanyatló” Nyugat közelgő megelőzésének ábrándjával.

Innen nézve voltaképpen mindegy is, mi jár Matolcsy fejében.

Matolcsy nagyot álmodott a versenyképességről

Beismeréssel és szinte vádirattal egyenértékű 180 pontos versenyképességi csomagot közölt az MNB. Ebből kiderül: sem az oktatásban, sem az egészségügyben, sem másutt nem jó pályán haladt eddig az ország. A cél ismét Ausztria utolérése, de már nem teljesen. Vágyak minden mennyiségben.

„Számos kísérlet ellenére sem Magyarország, sem a közép-kelet-európai régió nem tudott fenntartható módon felzárkózni. A fenntartható felzárkózás összetett folyamattá vált” – ezzel a mondattal vezeti fel száz oldalas – látványos ábrákba szerkesztett – munkáját a Magyar Nemzeti Bank. Célja az ország versenyképességének javítása 180 pontban. Arra a kérdésre nem válaszolnak, hogy miért a monetáris (árfolyam-) politikáért felelős – a kormánytól elvileg független – jegybank készít ilyet, és miért nem a gazdaságfejlesztésért tartott minisztérium vagy maga a kormány.

Ez ismét azt az érzületet támasztja alá, hogy a kormány gazdaságfejlesztésének központja változatlanul Matolcsy György, nem pedig a Varga Mihály vezette Pénzügyminisztérium.

A feladat összetettségét szemlélteti az MNB ábrája.

Forrás: MNB

Ha valakinek ismerős lenne, nem téved.

Forrás: NGM

Azt közleményében az MNB is leszögezi, hogy a versenyképességet javító intézkedések hatása gyakran hosszabb távon jelentkezik. Azt nem tudni, ez hány év lenne, mindenesetre bő hét éve Matolcsy, illetve az általa akkor vezetett nemzetgazdasági tárca már közzétett effélét, amelynek alapján éppenséggel nem is lenne szükség se 180, se bármennyi pontra a versenyképességi fordulathoz. Amely egyébként már meg is történt, legalábbis Varga Mihály nemrégiben bejelentette. Igaz, előtte ismét csak Matolcsy még az idei év feladatának jelölt meg.

Abban nincs változás, hogy a cél változatlanul Ausztria befogása, de már csak 80 százalékig. Ez se először kerül terítékre, bár abban van némi vita, hogy az 12, netán 50-60 év múlva következhet be.

Forrás: MNB

A 180 pontból megtudjuk egyebek mellett, hogy

  • a diákok képzettsége rossz
  • sokan hagyják el idő előtt (képzetlenül) az iskolát
  • kevés a diplomás
  • túl sokat költünk saját pénzből az egészségünkre
  • túl sokan hagyták el az országot
  • mégis segíteni kéne a nyugdíjhoz közelítők munkavállalását
  • az agyondicsért külföldi tőkebefektetések elsősorban alacsony értékteremtő képességű ágazatokba jönnek
  • hiba eltörölni a cafeteria egy részét
  • hiba az energiatakarékosságra jutó uniós pénzt elvenni a lakosságtól és a középületekre költeni.

A gazdasági növekedés két lehetséges pályáját és modelljét ismerteti a következő ábra, amiből megtudjuk, hogy mennyivel fogunk több értéket előállítani.

Forrás: MNB Megj.: PPP=az árkülönbségeket kiszűr vásárlóerő-paritás

Mindehhez tartósan 4-4,5 százalékos éves gazdasági növekedést jövendölnek az MNB-ben, amit egyetlen komoly elemzés se támaszt alá (és már a kormányban sem hisznek benne, bár “túl is tolják”).

Mindenesetre ehhez hatékony államot, kisebb bürokráciát (és sok mást) tart szükségesnek az írásmű, újabb adóreform mellett.

Ebben írják egyebek közt, hogy a nyugdíjazáshoz közelállók alkalmazását ösztönözni kell. Nos, a kormánytöbbség éppen most készül eltörölni (januártól) a 25 éven alulik és az 55 éven túliak alkalmazásához járó adókedvezményt.

Magas színvonalú közoktatást látna szükségesnek az MNB. Ha ez így kevés lenne, leírják, hogy a különféle nemzetközi mérések tanúsága szerint a diákok megtanulják ugyan a tananyagot,

„de megfelelően alkalmazni nem tudják a valós életből vett példák esetében”.

Eddig ilyet kormányoldalon nem hallottunk.

Az is csupán a „tudjukkik” bírálata volt, hogy az oktatásnak csökkenteni kellene a társadalmi és gazdasági háttérből adódó különbségeket. Sőt,

a korai (ráadásul képzettség nélküli) iskolaelhagyást pedig a mostani felére kellene mérsékelni,

ami az elmúlt években emelkedett erre a 12 százalékra.

Több tanító, képességfejlesztés az iskolákban, de ami igazán előremutató igény, az az, hogy minden tárgyból lehessen angolul felvételizni és érettségizni. (Arra nem térnek ki, honnan veszik az ehhez szükséges rengeteg angoltanárt.) Sőt, minden régióban két- vagy több nyelvű képzést vizionálnak.

Az se az Orbán-Parragh-féle – jelenleg is hatályos – oktatáspolitika dicsérete, hogy a diplomások számát 30-ról 40 százalékra kell emelni, a felsőoktatásban pedig több, mint 50 százalékkal növelnék a ráfordítást.

A modern egészségügy alaptétele, hogy a háztartások közvetlen kiadását 28-ról 18 százalékra kell mérsékelni. Ez – egyes becslések szerint nem is 28, hanem 40 százalék körüli – az elmúlt években indult gyorsuló növekedésnek. Az MNB kialakítaná (!) a valós költségekre épülő finanszírozást, felülvizsgálná a kórházi teljesítményvolumen-korlátot, átlátható (?) bérezést javasol, és persze mindenféle szűrést minden országlakosnak.

Mindemellett adókedvezményt sürget a vállalati egészségügyi csomagokra és a magán egészségbiztosításnak. Szólni kéne a nem messzi Parlamentbe, hogy mégse töröljék el a cafeteriát (legalábbis éppen ezeket a kedvezményeit).

Szülessen több magyar gyermek – adta ki a jelszót az MNB, ennek jegyében a mai több, mint duplájára növelné (és minden csöppségnek megadná) a bölcsődei helyet. Népszerűsítenék a gyerekvállalást, és „elemeznék” a családtámogatási rendszert.

Még több foglalkoztatottra lenne szükség, és ennek egyik eleme a külföldre költözöttek „hazacsábítása”, de legalább 100 ezren közülük. (A KSH még ma is alig több, mint 100 ezer tartósan künn dolgozó magyart regisztrál, ezek szerint szinte mindenki haza is térne. Vagy valóban ennek többszöröse ment el.)

Az iparstratégia fejezet alaptézise maga a 8 éves kormányprogram teljes csődjének beismerése. A hazai vállalatok értékteremtő képessége alacsony – állapítja meg. Annak ellenére tehát, hogy másról se szólnak az ágazati programok, mint a kkv-k támogatása. De: a működő tőke

„az elmúlt években elsősorban az alacsony értékteremtő képességű ágazatokba áramlott”.

Ehhez képest másodlagos, hogy ezúttal se maradnak el a Matolcsytól megszokott, semmilyen számítással se alátámasztott szép nagy számok. Ötezer új kisvállalat, ezer új közepes cég, plusz 10 ezer exportáló kkv, importarány 60 százalék alá csökkentése.

A végére is tartogat egy önbeismeréssel felérő célt az MNB. Az energiahatékonyság javítása érdekében sürgetik az ezer euróra jutó energiafelhasználás 150 kilóra csökkentését (azt nem írják, mennyiről) 2030-ig, például nyílászárók cseréjével. A kormány tavaly döntött úgy, hogy a kifejezetten a széles lakossági körnek szánt energiahatékonysági célú szekérderéknyi uniós pénzt inkább saját épületeire költi el.

Bréking nyúz, július 2. – Tudósítás a másik valóságból

0

A jó memóriával rendelkezők számára érdekes emlékeket felidéző személy, Boros Imre jól megvédte a Matolcsy-vezette jegybankot, s kiállt amellett, hogy igenis Soros és a hasonszőrűek politikai bosszújának lehetünk a tanúi. Simicskó István volt honvédelmi miniszter alaposan megtámadta a liberálisokat, akik a nemzettudatot akarják eltörölni a fiatalokban. És képzeljék el! Egy muszlim nő hidzsabban kebabot főzött egy svéd tévében, egy keresztény ünnepen.

Magyar Idők – Simicskó István: A liberálisok a nemzettudatot akarják eltörölni

Gyermekeinket egészséges nemzettudatra kell nevelni, de ehhez tisztában kell lennünk saját nemzeti közösségünk értékeivel – hangsúlyozta Simicskó István kormánybiztos a lapnak adott interjúban Orbán Viktor megbízására egy egészséges, hazafias nevelési módszertan létrehozásán dolgozik.

Ebben a globalizált, túlzott mértékben liberális elveket valló világunkban nagy erők ügyködnek azon, hogy ne a közösségeket, a nemzeti közösséget, a családokat és a nemzettudatot erősítsék.

Nagyon sok jel mutat arra is, hogy a nyugati civilizáció alapvető problémája leginkább a hitehagyottság. Ennek persze vannak jelei, és én azt gondolom – mondta – , hogy a gyermekeinket alapvetően egészséges nemzettudatra kell nevelni, ami azzal kezdődik, hogy tisztában vagyunk a saját nemzeti közösségünk értékeivel, tehát értékrendet tudunk átadni nekik. Keresztény emberként a hitet nagyon-nagyon fontosnak tartom, hiszen hit nélkül az életünk nem lehet teljes. Elgondolkodtató viszont az, hogy a legtöbb iskolás diák alig tud a nemzeti értékeink vagy a hungarikumok közül valamit is megnevezni. Pedig az ilyen típusú közismereti, értékalapú oktatásra is szükség van, a kormány szándékai pedig egyértelműek ebben a kérdéskörben:

a hazafias nevelés kulcsfontosságú a magyarság megmaradása szempontjából.

PestiSrácok – Boros Imre: Soros és a pénzhatalmi elit áll a forint elleni spekuláció mögött

A mostani forintgyengülés mögött részben világgazdasági folyamatok, részben migránsügy miatti politikai bosszú áll – nyilatkozta a portálnak Boros Imre közgazdász.

“Már 2012-ben megtapasztalhattuk azoknak a bosszúját, akik minket a nyugati féltekén nagyon nem szeretnek. Itt elsősorban Soros Györgyöt szokták emlegetni, de rajta kívül vannak még jó néhányan. Tudjuk, hogy a V4-ek diadalt ültek a legutóbbi EU-csúcson, hiszen a migránsügyi tárgyalások úgy alakultak, ahogy nekünk kedvező. Nyilvánvaló, hogy ezt az egyezséget ezek a pénzügyi körök már jó előre tudták. Úgy gondolták, hogy beiktatnak egy kis „büntit”. Ez a gyakorlatban úgy zajlik, hogy elkezdenek nagy volumenben eladni magyar államkötvényeket, amit átváltanak euróra és dollárra. Ezért kialakul az árfolyam gyengülés és az adósságunk hozamának emelkedése.

A hozamemelkedés miatt pedig Matolcsy Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank elnökét támadják, és sürgetik, hogy emelje a kamatokat. Na ezt hívják spekulációnak – szögezte le Boros.

Szerinte a Matolcsy György által vezetett jegybank helyesen teszi, hogy nem emel kamatot, mert azzal sokat ártana a magyar gazdaságnak.

Boros nem akar senkit se megnevezni, de vannak sejtések kik állnak a dolgok mögött.

Nem csak Soros Györgyre kell gondolni, mert ő lényegében egy kifutófiú.

Origo – Hidzsábos muszlim nő kebabot főzött egy svéd tévében Szent Iván éjszakáján

Hatalmas botrányt kavart egy muszlim nő Szent Iván éjszakáján, amikor is a köztudottan keresztény kötődésű ünnepen „hagyományos” kebabot főzött a TV4 műsorában.

Ezzel Svédország ismét lépett egy nagyot a teljes kulturális önfeladás lépcsőfokán.

“Június 24-én ünnepelték az országban a Mindsummert (!), ami a magyarban Szent Iván éjszakájának felel meg. A keresztény egyházak ezen a napon emlékeznek meg Keresztelő Szent Jánosról (más nyelvekben: Iván). Az eseményhez különösen a skandináv államokban számos tradíció kötődik, Svédországban ilyenkor örömtüzeket gyújtanak, továbbá burgonyát, heringet és gyógynövényekből készített italokat fogyasztanak. Az idén ez elmaradt a TV4 főzőműsorában, ugyanis valamelyik svéd szakács helyett ezúttal a migráns hátterű és iszlám vallású Zeina Mourtada bloggert hívták meg, aki „hagyományos” kebabot készített a keresztény ételek ellenében – írja a SaveMySweden című angol nyelvű helyi lap.

Csak apályban látszik, kin van fürdőruha – hitelességi válság az MNB-ben

Különös cáfolatot adott ki a jegybank a kormányszóvivő megjegyzésére a forint sokadik megzuhanása után. Még különösebb, hogy eközben nem avatkozik be az árfolyam érdekében. A volt bankvezér szerint a kormány és az MNB saját sikereik foglyaivá váltak.

Érdekes jelenség tanúi voltunk csütörtökön, amikor a forint árfolyama megállíthatatlanul zuhant már lényegében hetek óta. Először Kovács Zoltán beszélt arról, hogy

„elképzelhető, hogy spekuláció lehet a forint ellen”,

és arra utalt, hogy ezt ki fogja vizsgálni a kormány.

Nem sokkal később a Magyar Nemzeti Bank rövidke közleményt bocsátott ki, amelyben megismételte tézisüket arról, hogy elsődleges céljuk az árstabilitás elérése és fenntartása. Mint írják, álláspontját a Monetáris Tanács a múlt héten ismertette közleményében és a hozzá kapcsolódó inflációs jelentésben. Az MNB elnöke a Költségvetési Tanács tagjaként folyamatosan tájékoztatja a kormányt a makrogazdasági környezetről és annak változásairól.

„Nem osztva Kovács Zoltán kormányszóvivő véleményét, az MNB sem most, sem a jövőben nem kíván napi árfolyammozgásokat kommentálni”

– áll a közleményben a legsúlyosabb megjegyzés.

Különös ez főképpen azért, mert a hazai és nemzetközi pénzpiac hetek óta éppen azt rója fel az MNB-nek, hogy azt az infláción kívül semmi más se érdekli, és egyre hangosabban követelik a beavatkozást, a fordulatot a térségben már egyedülállóan alacsony alapkamat ügyében. Bő egy hete az MNB már belekerült abba a kínos helyzetbe, hogy a csak az inflációra fókuszáló magatartását védő közleményét követő forintzuhanás láttán szerkesztőségekhez elküldött e-mailben mégis közölte, hogy a következő egy-másfél évben nem tartható fenn a példátlanul alacsony kamat.

A Portfolio kommentárjában az áll, hogy Kovács Zoltán ennél rosszabb üzenetet nem küldhetett volna a piacnak. Erdogan török elnök küldött hasonló üzeneteket a közelmúltban, amelyben a külföldi befektetőket hibáztatta a líra gyengülése miatt, és spekulációs támadásokról beszélt. Nem meglepő módon Kovács Zoltán üzenete nem nyugtatta meg a befektetőket, hiszen a kormány úgy tesz, mintha nem értené a gyengülés okát, miközben teljesen egyértelmű, hogy milyen tényezők okozzák a forint esését.

Felcsuti Péter.
MTI Fotó: Máthé Zoltán

Nem használt a pénzügyminiszter megszólalása se. Varga Mihály a devizahitelek forintosítását dicsérő szavaiban azt mondta, hogy „ennek köszönhető, hogy a magyar családok és Magyarország védve van a devizaspekulációtól”. Ezt mindenki a kormányszóvivő kijelentésével egyetértésként értelmezte.

Érdekes jelenség ez a cáfolat, ahogyan a kormánnyal szorosan együttműködő MNB korrigálta a kormányszóvivőt, de még érdekesebb, hogy nem avatkozik be a folyamatokba – mondta a Független Hírügynökség kérdésére Felcsuti Péter. A volt bankvezér és bankszövetségi elnök szerint

indokolt lenne az alapkamat megemelése, de szakmailag rendkívül kínos, mert mindeddig egészen mást mondtak.

A jegybankok hitelességének talán legfontosabb fokmérője, hogy következetesek-e álláspontjukban, ezért elmondható, hogy

az MNB komoly hitelességi válságba került

– fogalmazott Felcsuti.

Azzal a különös jelenséggel állunk szemben, hogy fő mutatóiban jól teljesít a gazdaság, mégis zuhan a forint (erre hivatkozott a szóvivő is). Az elmúlt nyolc évben a kormány és a jegybank egymást kiegészítve sikeresen leszorította az inflációt, szintén sikerrel érte el a kamatok csökkenését, ami kedvező a beruházásoknak, rengeteg pénzt öntöttek a piacra.

Úgy tűnik, hogy az MNB és a kormány saját sikereik foglyaivá váltak,

elhitték, hogy ezek a sikerek kizárólag nekik köszönhetőek,

most pedig bebizonyosodik, hogy ennek nagyrészt külső okai voltak – mondta Felcsuti. Eddig szerencsénk volt, tíz éve nagyon kedvező a nemzetközi gazdasági környezet, ezt meg tudták lovagolni, de most ennek vége is van a jelek szerint – fűzte hozzá.

A világon mindenütt beállt a fordulat, szigorítás van napirenden a jegybanki (és gazdaságpolitikai) gyakorlatban, csak nálunk nem (pontosabban a gazdaságpolitikában mintha rejtve elindult volna egy megszorítás). Felcsuti Péter szerint ennek oka lehet az is, hogy Matolcsy György attól fél, kamatemelés után (amikor óhatatlanul drágulnak a hitelek) veszélyeztetnék a kormány igen magas, 4 százalék és afeletti jövőbeni növekedési tervének fenntarthatóságát. (Amit független elemzők egyébként teljesíthetetlennek tartanak.)

És most bizonyosodik be az is, hogy a páratlan lehetőséggel élve nem mennyiségi (pénzbőségbeli) növekedést kellett volna csinálni idehaza, hanem minőségi bővülést serkenteni. Igaz, akkor a versenyképesség javult volna, de nem lehetett volna ennyi pénzt zsebre tenni – fűzte hozzá Felcsuti Péter.

Az exbankár idézett egy mondást az MNB jelenlegi helyzetére: Csak apályban látszik, kin van fürdőruha.

Bokros: a forint gyengülésének nincs elvi korlátja

Megroggyant a forint, már 318 felett az euró! A benzin pedig ismét drágább, mint 400 forint. A forint váratlan gyengülését egyelőre nem kommentálta se a gazdasági kormányzat, se a jegybank. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Bokros Lajos szerint a helyzet tovább romolhat, ha a Magyar Nemzeti Bank vezetése nem reagál mielőbb a világgazdasági helyzet változásaira. 

Miközben a magyar gazdaság jó állapotban van, az elmúlt napokban mégis folyamatosan gyengült a forint, már 318 forint az euró, a benzin pedig 400 forint felé emelkedett. Mi történik? 

A benzin azért drágul folyamatosan, mert az olaj hordónkénti ára a nemzetközi piacokon meghaladja ismét a nyolcvan dollárt. Ezt tetézi a magyar forint gyengülése, a két tényező együtt hajtja fel a benzin árát. De a nemzetközi pénzügyi piacokon is komoly változások vannak. A legfontosabb, hogy az amerikai jegybank fokozatosan ugyan, de folyamatosan emeli a kamatokat. Ennek eredményeként a tízéves amerikai szövetségi állampapír hozama 3 százalék fölé ment, közben Argentína ismét csődbe menni látszik, s vannak más országok is, amelyek fizetési nehézségekkel küzdenek. Ennek a mellékhatása, hogy a magyar forint mellett a lengyel zloty, vagy a román lej is gyengül. A magyar kormány és a jegybank eddig semmit nem tett annak érdekében, hogy a pénzromlást akadályozza, vagy gyengítse.

Így a nagy szabadságolások idején sokakat különösen érzékenyen érint a forint romlása, drágább lehet a külföldi utazás, a nyaralás. Meddig romolhat a nemzeti valuta? 

Bármeddig, ugyanis nincsen semmilyen elvi korlátja a romlásnak. Ezért hívtam fel a figyelmet, hogy ideje lenne a jegybank vezetőinek felébredni. Ha nem valami hátsó szándékkal akarják gyengíteni a nemzeti valutát – hogy ezzel leértékeljék a magyarok munkáját, – akkor eljött az idő, hogy Magyarország is elkezdje emelni a jegybanki alapkamatot. Jelen pillanatban ez nagyon alacsony, 0.9 százalék, tehát negatív reálkamat.

  Ami azt jelenti, hogy amit a betéteinkre kapunk, az messze nem pótolja azt, amit az inflációban elveszítünk. Vagyis a forint védelmében emelni kellene a kamatokat!

Elemzők szerint azért is romolhat a forint, mert a pénzpiacok kormányváltások idején szeretnek játszani a nemzeti valutákkal. Ezzel nem ért egyet?

Magyarországon nem volt kormányváltás, maradt a régi. De nem cserélték le sem a lengyel, sem a román kormányt. Itt sokkal inkább arról van szó, hogy megváltozott a világgazdasági helyzet, mert az Egyesült Államokban nagyon gyors a gazdasági növekedés, történelmileg is alacsony szintre csökkent a munkanélküliség, ha úgy tetszik túlfűtötté vált a gazdaság. A dollár, mint az egyes számú tartalékvaluta felértékelődött. S ha ehhez hozzátesszük, hogy az amerikai jegybank emeli a kamatokat, akkor ez a folyamat felgyorsul, követezésképp a dollárhoz képest a többi valuta leértékelődik, még az euró is. Az érdekes csak az, hogy a forint az euróhoz képest is veszít az értékéből, ma már a 318 forintot is meghaladta. 

Ön nálam jobban tudja, hogy egy esetleges pénzügyi intervenciót a Magyar Nemzeti Bank a legritkábban jelent be. Ha megtörténik, gondolja, hogy a közeljövőben ismét erősödhet a forint? 

Nincs annyi puskapora a jegybanknak, hogy azt céltalanul, és bizonyosan eredménytelenül felesleges beavatkozásra ellője. Egy lebegő árfolyam esetén, ahol az MNB-nek nincs meghirdetett, vagy burkolt árfolyamcélja, dőreség lenne beavatkozni, mert nincs elég muníciója, hogy bármilyen irányban tartósan elhajlítsa az árfolyamot. Maximum annyit lehet elérni, hogy eredmény nélkül elkölti a devizatartalékot.

Gondolom, hogy kamatot azért nem akar emelni a jegybank, mert az fékezné a gazdasági növekedést, ami első számú kormányzati cél. Matolcsy György pedig nem szokta megakadályozni, amit Orbán Viktor eltervez. Nem így van? 

Hiába akarja, a magyar kormány képtelen fenntartani a magas növekedést, mert a magyar gazdaság elérte kapacitásának a felső határát. Ma már hiány van szakképzett munkaerőből, a beruházások sem bővülnek olyan ütemben, mint ahogy a kormány szeretné.

A növekedés mesterséges – költségvetési túlköltekezéssel történő felpörgetése – két dolgot tud eredményezni. Növeli az inflációt, vagyis emeli az árakat, és rontja a fizetési mérleget, ami újra eladósodási pályára állítja az országot.

A kormánynak is be kell látni, hogy a növekedés bizonyos határon túl nem fokozható, legfeljebb akkor, ha vannak beruházások, s a munka termelékenysége is nő. Az ugyanis azt jelenti, hogy a gazdaság többletmunkaerő bevonása nélkül képes a növekedésre.

De ez a kormány láthatóan nem érti, hogy mitől van tartós növekedés, mert költségvetési túlköltekezéssel akarja pörgetni a gazdaságot. Pedig ezt akkor kéne megtenni, ha ismét gazdasági válság következne be.

Ön politikusként nyilatkozatban felvetette, hogy az euró bevezetése lenne a megoldás, amiről a jelenlegi ellenzék még csak meg sem kérdezte a héten Varga Mihályt. A mai forintgyengülésre ez lenne megoldás? 

Igen, pedig „Pártunk és kormányunk” bambán büszke arra, hogy nem vezette be a közös pénzt. Pedig az most védene bennünket a romlástól. Mekkora veszteség, hogy a mindenkori magyar kormányok csaknem húsz éve a szegényedést választják!

Egyébként pedig minél később hozza meg a döntést a jegybank az irányadó kamatok emeléséről, annál nagyobbat kell majd emelni. És

minél jobban növekednek a kamatok, annál nagyobb lesz a növekedési áldozat.

Az ellenzék súlyos veresége óta ön teljesen eltűnt a nyilvánosságból, még csak az sem derült ki, hogy egy olyan kispárt, mint a MOMA, amely a parlamentbe sem tudott bejutni, fennmarad-e?

Szerintem nem arról van szó, hogy a kispártok nem tudják a nagyokat megverni. Inkább az a baj, hogy a magukat nagynak képzelő ellenzéki pártok ahelyett, hogy rendszer-, vagy legalább a kormányváltásra játszanának, elsősorban a pénzre hajtanak, meg arra, hogy a kisebb pártokat kiszorítsák. Pedig ez az egész ellenzék esélyét csökkenti.

A választási vereség legfontosabb tanulsága szerintem az, hogy szükség van a pártok felett álló ernyőszervezetre, amelyben minden demokratikus pártnak helye van. Lehet ez választási párt, lehet a neve Demokrata Párt, vagy bármi. De csak egy ilyen formáció képes a mai választási törvények mellett leváltani a Fideszt.

Jelen pillanatban azonban még az sem teljesen egyértelmű, hogy az ellenzék bizonyos pártjai, vagy azon belül bizonyos döntéshozók nem dolgoznak-e be a Fidesznek. Ilyen körülmények között szinte működésképtelen az ellenzék. Nem gondolja?

Nézze, a közbeszéd széles körű tárgya, hogy melyek azok a baloldali pártok, netán személyek, akik valójában a Fidesz fizetési jegyzékén szerepelnek. Nekem nincsenek bennfentes információim, nem szeretnék találgatni sem. Azt tudom, hogy mi, a Modern Magyarország Mozgalom tagjai minden olyan esetben, amikor reális esély volt baloldali jelöltnek nyerni, akkor visszaléptünk. Ugyanezt a baloldal nem volt képes megtenni, ennek köszönhetően egymás ellen küzdöttek a jelöltjeik. Lényegében ennek köszönhető a Fidesz kétharmados győzelme. Ha ennek tanulságát a baloldalon nem vonják le, akkor történelmi bűnt követek el, s akkor Orbán Viktor még hosszú évtizedekig lesz Magyarország miniszterelnöke.

Bérekkel és hitelekkel pörgetné a gazdaságot Orbán

A formálódó gazdaságpolitika középpontjában a folyamatos béremelkedések és egyfajta hitelbomba állhat a következő években. A KSH legújabb jelentése is megerősíti a bérnövekedést, de van, aki már most aggódik. A feketefoglalkoztatás pedig tavaly megugrott.

Egyre több részlet bomlik ki a következő Orbán-kormány várható gazdaságpolitikájáról. Ahogyan erről a napokban írtunk, ennek egyik egyik fontos eleme lehet az szja kulcsának leszállítása 15 százalékról 10 alá. Ezt azóta már megerősítette a miniszterelnök cselekvéseit alapvetően befolyásoló páros egyik tagja, Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. (Aki egy interjúban arról is beszélt, hogy a kenyér és a liszt áfáját lehetne 5 százalékra süllyeszteni.)

A héten kiderült, hogy óriási „hitelbombát” készül kioldani a Magyar Nemzeti Bank, amelynek vezetője Matolcsy György az Orbánt segítő páros másik tagja, valójában az egész kormányzati gazdaságpolitika központi figurája 2010 óta. Eszerint a vállalati hitelállomány évente 10-15 százalékkal, a lakossági pedig 15 százalékkal növekedhet 2030-ig (utóbbinak nagy hányada a lakáspiacra kerülhetne).

Azzal számítanak, hogy

egy százaléknyi hitelnövekedés évente 0,2-0,4 százalékkal nyomja fel a gazdaságot.

A stimulált növekedés másik ága a folyamatos béremelkedés lenne. Az elmúlt két évben rendre két számjegyű ez az érték, és a februári adat is erre mutat. A KSH mai jelentése szerint a második hónapban a bruttó átlagkereset 306 500 forint volt, 11,9 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. Az átlagos nettó kereset családi kedvezmény nélkül 203 800 forint volt, a kedvezményt is figyelembe véve pedig 212 300 forint. Az átlagkereset 11,9 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest.

Az infláció 2 százalékával számolva a reálkereset 10,7 százalékkal emelkedett.

2016 novembere óta létezik egyébként egy hat évre szóló megállapodás a minimálbérről, a garantált bérminimumról és a járulékcsökkentésről a kormány és az érdekképviseletek között. Ennek keretében 2022-re 11,5 százalékos lenne a szociális hozzájárulás (szocho) mértéke. (Ez most 19,5 százalék, és négy lépésben 2-2 százalékponttal csökkenhetne.)

Ennek feltétele, hogy 2019-től a reálkereseti mutató minden évben 6 százalékkal nőjön. Ez most tehát 10 százalék felett van, de egyelőre nincs olyan elemzés (közte a jegybanké is), amely ne a mérték jelentős csökkenésével számolna, részben az infláció három százalékra kúszása miatt. A másik ok, hogy kétségesnek tűnik a két számjegyű bruttó bérnövekedés fenntartása anélkül, hogy a magyar gazdaság hatékonysága, versenyképessége ugrásszerűen növekedne. Márpedig – mint azt már hivatkozott írásunkban felidéztük – e mutatókról egyre romló elemzések látnak napvilágot jó ideje.

Mindenesetre Parragh belengette, hogy

a szocho mértékét 11,5 helyett 10 százalék alá lehetne csökkenteni

a most induló kormányzati ciklusban.

Az eléggé kétségesnek látszik, hogy az erősen az uniós támogatásoktól függő, valamint a kedvező nemzetközi „légkörtől” is támogatott magyar gazdaság növekedése ebben a szárnyaló mértékben sokáig reális lenne. Vagyis a komolyabb stimuláló pirulák valószínűleg tartalmazni fogják a nagyobb mértékű és gyorsított köztehercsökkentést is, ami viszont

sok százmilliárdos léket fog ütni a költségvetésen

(egyedül az szja 15-ről 9 százalékra csökkentése becslések szerint évente 600 milliárd körüli bevételkiesést okoz).

Az efféle gazdaságpolitikai felfogást amúgy eleve nem kedvelő Bokros Lajos mindenesetre máris veri a vészharangot, csődöt sem elképzelhetőnek tartva a tervek láttán.

Az erőltetett – bár a munkaerőhiány miatt nagyobb részt eddig inkább a piac által kikényszerített – béremelések miatt sok érintett már korábban aggódott. Mondván, nem képesek kitermelni – főleg a kisebb méretű – hazai tulajdonú cégek ezt a tehergyarapodást.

Lehet, hogy az erre adható egyik lehetséges választ jelentik azok a számok, amelyek szerint tavaly jelentősen nőtt a feketefoglalkoztatás. A Világgazdaság szerint a munkaügyi hatóság ellenőrzései során a vizsgált munkavállalók 17,11 százalékát (12 929 főt) alkalmazták feketén 2017-ben, míg 2016-ban ez az arány csak 12,73 százalék (11 982 fő) volt. Az építőiparban ellenőrzött dolgozók 47 százalékát foglalkoztatták feketén tavaly (2016-ban ez az arány 42 százalék volt) – a kiszűrt, be nem jelentett dolgozók 38 százalékát az építőiparban foglalkoztatták.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK