Kezdőlap Címkék Matolcsy György

Címke: Matolcsy György

Az MNB-ben ismét „megállt a vajazókés” a levegőben

Az MNB egyik felügyeleti munkatársa ismerősét értesítette márciusban, hogy vegye ki pénzét az NHB Bankból, a csőd bejelentése előtti órákban. Öt éve hasonló kiszivárogtatásról értesültünk, akkor is a jegybankból.

Március közepén ment csődbe az NHB Bank. Előtte már 90 napja kifizetési tilalom volt életben, amelyet a felügyeleti szerv Magyar Nemzeti Bank rendelt el. Amikor ezt nem lehetett tovább hosszabbítani, az MNB bejelentette a bank működési engedélyének visszavonását.

Valakik tényleg tudhatták

Csaknem négymilliárd forintot fizettek ki 756 betétesnek az Országos Betétbiztosítási Alapból. A százezer eurós (nagyjából 3,2 millió forint) plafon feletti betétekből több, mint 19 milliárd bennragadt, ezeket a felszámolás során a bank vagyonából tudják kifizetni – ha van ekkora vagyon.

Az NHB fő tulajdonosa Szemerey Tamás, Matolcsy György MNB-elnök egyik unokatestvére.

Már akkor felvetődött, hogy esetleg kiszivárgott információ a várható csődről. Ez bennfentes indformációval visszaélés, ami bűncselekmény.

Most már tudjuk, hogy valóban megtörténhetett. Az Index egyik olvasója kapott sms-értesítést a csődbejelentés napján ismerősétől, az MNB egyik felügyeleti munkatársától (!) arról, hogy ha van pénze az NHB-ben, azonnal vegye ki (nem volt).

Ezután viszont feljelentést tett a rendőrségen, ahol pár hét múlva elutasították ezt azzal, hogy

nem történt bűncselekmény,

az illetőnek nem volt betétje, és másnak se okozott kárt a minősített információ kikerülése.

A milliárdokat érő kifecsegett titok

Ez már a második komoly információkiszivárgás az MNB házatáján. Márciusban volt öt éve, hogy bemutatták Matolcsy akkori titkárságvezetőjének könyvét, a Sakk és pókert. A szerző minősítésében „a gazdasági szabadságharc krónikájaként” jellemzett kötet (amelynek bemutatójára Matolcsy mellett elment Orbán Viktor is) elbeszéli azt a történetet is, amikor (2011. november közepén) az akkor gazdasági miniszter Matolcsy és Orbán Viktor elhatározta, hogy a korábban „kipaterolt” IMF-et visszahívják (akkoriban ismét igen rossz bőrben volt a gazdaság).

Wiedermann Helga elmesélte, hogy miután átadták az IMF képviselőjének a tárgyalások megkezdésének kérelmét, Matolcsy ebédre volt hivatalos a Goldman Sachs (londoni befektetési banki óriás) három emberével.

Ennek során Matolcsy „csak úgy mellékesen” elmondta, hogy hivatalosan kérték a tárgyalást az IMF-nél. Erről írta azt az azóta elhíresült mondatot Wiedermann, hogy a beszélgetőpartnerek

„kezében megállt a vajazókés”.

Majd egyikük gyorsan a mellékhelyiségbe ment, az ebédet pedig ezután szokatlanul gyorsan befejezték.

Ahogyan az akkori sajtóbeszámolókból kiderült, aznap a rossz folyamatok miatt eső árfolyamok közepette valakik

elkezdtek nagy mennyiségben forintot vásárolni nem sokkal a hivatalos bejelentés előtt.

A hivatalos közlés következtében aztán nagyjából négy forintot erősödött az euróval szemben a magyar fizetőeszköz, ami persze logikus volt. Aki azonban netán pontosan tudta előtte, hogy ez fog bekövetkezni, az sokkal drágában adhatta el a forintot, euróban, dollárban milliókat, akár tízmilliókat keresve ezen.

Az MNB akkor természetesen nem indított vizsgálatot, a könyvet az addig rajongó Matolcsy hirtelen fikciónak minősítette.

Az MNB eddig se nyilatkozott a mostani ügyben.

Bedőlt a Matolcsy-unokatestvér bankja

Csődbe ment az NHB Bank. Az MNB-elnök unokatestvére tulajdonában lévő bankot az MNB záratja be, mert az nem tudta lehetővé tenni életképességét. Titkolják, mekkora a kár.

A Magyar Nemzeti Bank visszavonta az NHB Bank engedélyét és elrendelte végelszámolását – tudatta közleményben az MNB. Ez a harmadik harminc napos kifizetési felfüggesztés után az apró bank eltűnésével jár.

A jegybanki intézkedés oka, hogy a hitelintézetnek – a helyzetének rendezése érdekében az MNB által elrendelt csaknem 90 napos (háromszor harminc napos), a betétkifizetési, kötelezettségvállalási részleges korlátozásának időszakában – nem sikerült megfelelően, tartósan orvosolnia likviditási válsághelyzetét.

Az NHB Bank

nem tett olyan érdemi lépéseket, amelyek a hosszútávú életképességet biztosítanák,

ezért az MNB az ügyfelek érdekének veszélyeztetettségére is tekintettel az engedély visszavonása mellett döntött.

Az NHB-nál december közepe óta zajlott felügyeleti eljárás, amely alapján korlátozták a hétmillió forint feletti betétkifizetéseket, és megtiltották újabb kötelezettségek vállalását. A harminc napos intézkedést legfeljebb háromszor lehet elrendelni, ez a napokban telt volna le.

Az NHB Bank többségi tulajdonosa Szemerey Tamás, az MNB-elnök Matolcsy György unokatestvére. Szemerey – valószínűleg az NHB megmentése érdekében – nemrégiben eladta egyharmados részesedését a mára Orbán-közelivé vált MKB Bankban.

Ezek szerint

ez se volt elég az NHB megmentésére,

annak ellenére sem, hogy a pénzintézet a konszolidáció sorában bezárta kilenc fiókját. Egyedül központjában lévő egységét tartotta meg.

Az Országos Betétbiztosítási Alap által megtérítendő – maximum százezer euróig terjedő – kár legfeljebb 31, 445 milliárd forint lehet – olvasható az OBA közleményében. Ennek határideje 15 nap. Az azonban se az MNB, se az OBA közléséből nem derül ki, mekkora a tényleges kár. A jegybank szerint ez a sajtóban megjelent 10-12 milliárd forint töredékét teszi ki.

Matolcsy humora

Kérem, nyakunkon a hétvége, ilyenkor kényeztetni kell az olvasót, valami könnyedebb, vidámabb témáról írni, valamiről, amin önfeledten szórakozhat, nevethet végre a nehéz hét után – hát, szerencsére történnek nálunk marhaságok is szép számmal, csak az a baj, hogy ezek is a mi marhaságaink, tehát nem garantálhatom a felhőtlen kacarászást.

Például ott van a mi Matolcsy Györgyünk, aki már annyi bohókás pillanatot szerzett nekünk utánozhatatlan humorával, őt valóságos pazarlás jegybank-elnöki pozícióban alkalmazni, az ő világa a színpad lenne, a stand-up comedy világot jelentő deszkái valósággal kiáltanak érte (vagy a cirkuszi porond, amikor épp bohóctréfában utazik). Most is mit volt képes kitalálni ez a kiváló humorista?

Azt, hogy hazahoz százezer külföldön dolgozó magyart

Ez valóságos második honfoglalás volna, és ha nem az övé lenne az ötlet, hanem egy ellenzéki politikus javasolta volna, most zúgnának a vészharangok, amiket a kormány kongatna, mert azt mondanák: szavazókat akar hozatni magának. Így viszont, hogy Matolcsy Györgyé az ötlet, még támogatják is. Hát lássuk csak, hogyan is állunk azzal a kivándorlással?

Ha nem lenne rossz szójáték, azt mondanám: csehül. A KSH szerint 260-350 ezer, az ENSZ szerint 600 ezer magyar él külföldön. A külföldön élő magyarok döntő része a fiatalabb korosztályokba tartozik, iskolai végzettségük és munkavállalási hajlandóságuk is átlag feletti. A kint élők többsége még nem érte el a 40 éves kort, a diplomások aránya pedig csaknem kétszerese a hazai lakosságon belüli aránynak a KSH szerint, tehát értékes munkaerőnek számítanak.

No, őket akarja hazacsábítani a jegybank elnöke, kérdés, hogy mi módon?

Ugyanis ez azért nem lesz olyan egyszerű, itt nem egyszerűen a hazai bérek elviselhetetlenül alacsony szintje miatt ment el majdnem egy egész korosztály. Komoly szerepe van a dologban annak is, hogy azok az államok, ahol a legtöbben most élnek – Németország, Nagy-Britannia, Ausztria és Hollandia, illetve az Egyesült Államok – egészen egyszerűen működnek, üzembiztosan, lehet bennük élni, tervezni, számítani egy biztos jövőre, míg Magyarország lassan és bizonytalanul, de kalandparkká változott, működésképtelen ellátási rendszerekkel, egészségüggyel, oktatással – ja, hogy pont oda szeretnék csábítani a hazatelepülőket?

És tessék mondani, miképpen? Az első kísérlet, mikor pörkölttel és Túró Rudival próbálkoztak, csúfos kudarcba fulladt, a fél ország kiröhögte, haza nem jött senki. Ellenben kiderült, hogy Londonban jó üzlet Túró Rudit árulni.

A második kísérlet, a „Gyere Haza, Fiatal” program már komolyabb próbálkozásnak tűnt, de ez is egészen pontosan csak 105 személyt tudott hazacsábítani, ami nem nevezhető kiugró sikernek, a vele párhuzamosan futó, 2016 januárjában indított „Vállalkozz itthon, fiatal!” program pedig tökéletes csődöt mondott, ugyanis a hazacsalogatott vállalkozók adminisztratív okok miatt nem kapták meg időben a nekik ígért támogatásokat.

Három a magyar igazság, lássuk, most mi újat talált ki a mi Hubánk? Kevesen tudják ugyanis, de Matolcsynak van egy második keresztneve is, a Huba. Ha igazán népszerű akarna lenni, felvehetné a Szameket is, naponta emlegetnék széles néptömegek, de ő szerény – és hát így is sokan emlegetik.

Azt mondja a javaslatcsomagban, miszerint a munkavállalók hazacsábításához szükséges, hogy:

• bért fejlesszenek az állami hiányszakmákban
• növeljék a családtámogatási elemek ismertségét, és figyelemfelhívó kampányokat rendezzenek az államilag támogatott oktatási és egészségügyi rendszer kapcsán
• a magyar vállalatok külföldi toborzását a költségek leírásával, adókedvezményekkel támogassák
• egyszerűsítsék a külföldön szerzett diplomák elfogadtatását (jelenleg a szakképzettség elismerése 4 hónapot is igénybe vehet, és súlyos tízezrekbe kerülhet)

Hát ez szédületes poén.

Ha mindez megvalósulna, méghozzá maradéktalanul, le merném fogadni, hogy akkor sem költöznének haza a most Nyugaton dolgozók, ellenben egyvalamire mégis jó lenne: lassítaná a további kivándorlást. Ugyanis annak a fő oka az szokott lenni, hogy a magyar állampolgár ránéz a fizetésére, és elgondolja, mennyivel többet tudna keresni külföldön. Ezt megelőzhetné egy nagy, általános bérfejlesztés a közszférában.

A családtámogatásról csak annyit, hogy az a mostani, erősen szervezetlen, inkább érzelmi reakciókra alapozó formájában inkább tartalmaz ígéreteket, amiket majd jól meg lehet szegni, mint konkrétumokat, és a felvehető kölcsönök piacivá alakulása a legkisebb hiba esetén minden, csak nem kecsegtető lehetőség. Ha valaki rossz feltételek mellett akar kölcsönt felvenni, azt igazán megteheti egymaga is, rengeteg kiváló lehetősége van rá, ehhez semmi szükség a magyar államra. Tegyük hozzá: sokan megtették már, sokan meg is fogják még tenni. Nagy úr a nincs.

„A magyar vállalatok külföldi toborzása…” ez az, ami Matolcsyban utánozhatatlan. Ez az elegancia, ahogy tökéletesen képes figyelmen hagyni a tényeket a poén kedvéért, mindenre képes, csak a közönség szórakozzon… Két dolgot néznék meg, és ezek közül csak az egyik az a magyar vállalat, ami az East Enden vagy Marylebone-ban toborozza a humán erőforrást. A másik mindenképpen az, aki képes és hajlandó pusztán az anyaföld hívogató szavára odahagyni a viszonylag tisztességesen fizető londoni munkát és beállni csárdásnak vagy csikósnak, magyar bérért – ne feledjük, vállalatokról van szó, nem állami szféráról, rájuk már nem érvényes a bérfejlesztés (hacsak nem állami vállalatok). A költségek leírásával, adókedvezményekkel kizárólag a cégek járnának jól, senki más, és megint elveszítené egy csomó közpénz a jellegét, mármint a közpénzit, más nem történne.

A diplomák egyszerűsített elfogadtatása, nosztrifikáltatása szintén hatodrangú fontosságú ahhoz képest, hogy kap-e a diplomás egyáltalán állást a szakmájában, és ha igen, mennyiért? A friss oxfordi végzősök első útja elképzelhető, hogy nem a magyar követségre fog vezetni.

Ez a javaslatcsomag semmire sem jó

Összességében elmondhatjuk, hogy ha ez a javaslatcsomag komoly, és valaki (valószínűleg nem Matolcsy) ezt pénzért írta, akkor már kidobtunk egy kalap pénzt az ablakon, mert semmire sem jó, ha megpróbálják a gyakorlatban is alkalmazni, még sokkal többet ki fogunk dobni, mert teljesen értelmetlen, haszontalan és működésképtelen. A kivándorolt munkaerőt egyvalami hozhatná haza: ha a magyar gazdaság és társadalom legalább tíz évig prosperálva, nyugodtan, biztonságosan működne, valamint a szolgáltatások és a bérek elérnék és tartanák is a nyugati színvonalat. Az viszont sokkal, de sokkal többe kerülne, mint egy ilyen terv, és gyakorlatilag a mai társadalmi rend gyökeres átalakítását kívánná.

Viszont megérné.

Ha azonban ez a tervezet nem komoly, és csak viccel vele a mi Hubánk, akkor semmi baj.

Akkor értjük.

Poén volt, ha gyenge is.

Csak valahogy nem tudunk rajta röhögni.

Matolcsy 110 ezer újszülöttet és egy számjegyű szja-t álmodik

Miközben valóságos csoda a magyar gazdaság, sokadjára sürget versenyképességi fordulatot Matolcsy György. Az MNB elnöke 2030-ra és Ausztriára tekint, addig is évi 110 ezer újszülöttet szeretne. Egy kulcsos szja, a magánegészségügy kiterjesztése.

Az EU-n belül a legsikeresebb válságkezelést Magyarország hajtotta végre – ismételte meg előző nap (ismételt nemzeti banki elnökségi jelölése előtti parlamenti meghallgatásán) hangoztatott tézisét Matolcsy György. Az MNB elnöke Varga Mihály pénzügyminiszterrel és Orbán Viktor kormányfővel együtt vesz részt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évnyitó rendezvényén.

Matolcsy szerint

1945 óta nem volt olyan növekedési fordulat az országban,

mint 2012 óta. Sőt, egyenesen az EU növekedési motorja lett hazánk. (Arról rendre nem beszél, hogy soha annyi „ingyenpénzt” nem kapott az ország, mint ezekben az években. Az uniós támogatások értéke elérte a GDP mintegy 35 százalékát, a kumulált növekedés ennek csak fele volt.)

A jegybankelnök ismét Ausztriát és annak fejlettségét tűzte ki célul 2030-ig.

Ehhez azonban versenyképességi fordulatra van szükség. (Éppen egy éve pontosan ezt mondta ugyanitt.)

Az MNB sorra gyártja a törvényi statútumától idegen általános gazdaságpolitikai csomagokat. Volt már 50 pontos, tavaly elkészítettek egy 180 pontból állót, ma pedig mindjárt 330 pontba szedték a versenyképességi fordulathoz szükséges, 12 területre kiterjedő elképzeléseiket.

A cél az, hogy sikerüljön fenntartani az osztrák, német növekedéshez képest a 2 százalékpontos előnyünket – mondta Matolcsy. A cél eléréséhez azonban a tudásban és technológiában az intenzív szakaszba kell átlépni – közölte Matolcsy. Aki – ezt is elmondta parlamenti meghallgatásán – egyetért a tudományos akadémia „átalakításával”, ami hozzáértők többsége szerint éppen a tudást fogja rombolni, és amelynek keményen ellenáll az MTA.

Az államadósság finanszírozásában teljes egészében magyar forrásokra akar támaszkodni az MNB elnöke. Jelenleg 20 százalék körüli a nem forintnyi rész, az MNB ezt szeretné sokezer milliárdnyi lakossági állampapírral kiváltani, ahogyan azt korábban már bejelentették.

Mi ismét egy egy számjegyű szja mellett tesszük le a voksunkat, ami sok kockázatot kiküszöböl, láthatatlanul emeli a reálbéreket, a nettó béreket – mondta Matolcsy. Ez újabb lökést adna nagy keresetűeknek.

A sok-sok fordulat igényének egyike a demográfiai. Matolcsy egyenesen évente 110 ezer újszülöttet szeretne. Ez igen nagyra törő terv, tekintve, hogy a legfrissebb statisztikai adat szerint

tavaly 89 800 gyerek született,

az elhaltakkal számított népességfogyás húsz éve nem volt ekkora, és hetven év alatt is csak két rosszabb év akadt. Demográfusok szerint a Ratkó-unokák „kifutásával” teljesen irreális ekkora születésnövekedés.

Az osztrákok utolérésének egyik pillére az egészségügyi reform – mondta Matolcsy. Ebből ő nem az állami szolgáltatások javítását emelte ki, hanem a magánegészségügy elterjedését.

Matolcsy mentené az unokatesó bankját

Az NHB Bankkal már tudatták, hogy újabb 30 nap kifizetési korlátozást kapnak az MNB-től. Ez a harmadik lenne, ami után dönteni kell a bank sorsáról, ha addig se sikerül a tőkepótlás.

Fenntartja a 7 millió forint feletti betétkifizetési korlátozást az NHB Bankkal szemben a Magyar Nemzeti Bank – ezt mondták egy ügyfélnek az mfor.hu szerint.

A Matolcsy György MNB-elnök unokatestvére, Szemerey Tamás csaknem 100 százalékos tulajdonában álló Növekedési Hitelbank (NHB) rövid távú likviditási helyzete december közepére rendült meg annyira, hogy kifizetési korlátozást kellett elrendelnie a felügyeletet ellátó MNB-nek, és megtiltotta újabb kötelezettségek vállalását, továbbá négy hónapra felügyeleti biztost is kirendelt.

A tőkehelyzet rendezését nem tudta megoldani az NHB, ezért január közepén újabb 30 napos korlátozás kezdődött. Ez ma telik le.

Ez az intézkedés

legfeljebb háromszor 30 napra lehetséges,

ha Szemereynek addigra se sikerül kipótolnia a bank tőkéjét, akkor valamilyen más módot kell választani. Végső eszköz a működési engedély visszavonása.

Az MNB egy hónapja tudatta azt is, hogy az NHB benyújtotta neki intézkedési tervét. Alighanem a rendezés jegyében döntött úgy a pénzintézet, hogy mind a kilenc fiókját bezárja, csak a központnak is helyet adó budapesti belvárosi egység marad meg. S bizonyára a tulajdonos pénzszerzési forrása az is, hogy alig fél év után kiszállt az immáron Mészáros Lőrinc és felesége mintegy 80 százalékos érdekeltségében lévő MKB Bankbeli egyharmados részét.

Ha nem sikerül megmenteni a kereskedelmi banki részt, akkor a befektetési szolgáltatás akár önállóan is tovább élhet, az MNB korlátozó intézkedése ezt nem érinti. Az NHB-t hozzácsaphatják az MKB-hoz, amely szeretné megszerezni a konszolidáció után állami tulajdonba került, és most eladósorban lévő Budapest Bankot. Lehetséges azonban, hogy az egy fiókosra olvadt törpebankot egyszerűbb megszüntetni, az ügyfeleket pedig átadni.

Magyar Helikon – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, a mai kávé mellett megint kultúráról folyik majd a szó. Kultúráról, tudományról, a múzsák ligeteibe látogatunk, Árkádiába megyünk, a líra, a szépség, a bölcsesség honába, nimfácskák táncolnak a szent ligetekben, bölcsek tanítják az ifjakat, dalnokok zengik a hőskölteményeket, és minden este lakomát tartanak, valamint áldozatot Dionüszosznak és Aphroditének.

Vagy nem.

A magyar Parnasszus és Helikon kicsit másképp néz ki, bizony, sem nem olyan hedonista, sem nem olyan tökéletes, ahogy azok a felelőtlen görögök elképzelték, azonban legalább tekintélyes, igen tekintélyes, még ha botladoznak is kicsit a magyar múzsafiak verslábai, mondatai.

Ott van például Fekete Péter, aki mondhatnánk hivatásos múzsafi, hiszen kultúráért felelős államtitkár. Ő bizony saját Wikipédia-oldala szerint magyar színházi rendező, előadóművész, cirkuszművész, korábban bűvész volt, a Békéscsabai Jókai Színház korábbi és a Szarvasi Vízi Színház művészeti igazgatója, a Magyar Teátrum színházi lap főszerkesztője volt. 2002 és 2004 között a Nemzeti Színház oktatási és külkapcsolati igazgatója volt. 2007-2015 ig a békéscsabai színház igazgatója. Miniszteri biztosként 2011-ben a megyei előadóművészeti intézmények átadását felügyelte, 2012-ben a Nemzeti Színház majd 2015-ben a Pesti Magyar Színház vezetőváltásával kapcsolatos ügyeket vezette, 2015-től a nemzeti cirkuszművészeti stratégia kidolgozásáért felel, felügyeli, irányítja a magyar cirkuszművészet megújítási folyamatát, készítette elő az épülő új Nemzeti Cirkuszművészeti Központot. Művészi, rendezői alkotó munkáját a Fővárosi Nagycirkusz igazgatójaként az ott futó produkciók rendezéseiben mutatta meg.

Most meg államtitkár – valódi reneszánsz ember, olyan sokoldalú, mint egy tetrakontaoktaéder, ami egy mértani idom, van neki negyvennyolc oldala, hetven éle, huszonhat sarka. És hát ne bántsuk, csak mert államtitkár: neki is élni kell valamiből.

De mikor felejtett el magyarul?

A 444 vette észre, milyen érdekes mondatokat oszt meg a saját, hivatalos Facebook-oldalán: van, ami csak nyelvi szempontból döcög, de olyan is akad, ahol már a gondolat suta… lássunk pár példát.

„Mi is a kultúra: életforma, a napjainkat átszövő, a környezetünkből és a múltunkból merített életminőség, amely a művészetekből, a közösség életéből, de leginkább gyökereinkből, tradícióinkból táplálkozik.”

Hát, elképzelem, ahogy merítjük az életminőséget. De itt még valamit lehet érezni, ha érteni nem is abból, mit akart mondani a költő.

„A képrögzítés és a belőle fejlődő videó elsöprő utat tört magának és csakhamar helyet követelt a művészeti ágak között is.”

Talán elsöprően törte az utat: elsöprő út nincs. De különben itt fogalmi zavarok is vannak: a videózás a képrögzítés egyik formája, és a rögzített mozgóképes alkotásnak szinte mindegy, milyen formátumban van rögzítve: tehát a videózás műszaki szempontból különbözik inkább a filmtől (igaz, egyes lehetőségek mások benne).

„Képletesen szólva, kakashintát építünk, és államtitkárként ott állok a hinta közepén, s nem engedem, hogy ledőljön a hinta valamelyik oldala. S miközben faragjuk, építjük hintáink mindkét felét, kezet nyújtunk a hinta szárán egyensúlyozóknak, az arra felkapaszkodni vágyóknak. De azon kell lennünk, hogy közben ne lökjünk le arról senkit. Csak keveset faragjunk, minél többet építve befogadjunk. Nagy ez a hinta, sok hely van rajta, vagy ha kicsi, a hintánk szárait hosszabbítsuk meg, s ne a szereplőket taszítsuk le róla. Emeletre építsük a libikókát, és ne a pincébe, hiszen világraszóló értékeinket magasra kell emelnünk.”

Gyönyörű gondolat, derék a szándék: de elképzeltem, amint építi a libikókát az emeleten és semmiképp sem a pincében… aztán felkeltem a földről, ahová fetrengős röhögés miatt kerültem. Sir, ön megalkotta a huszonegyedik század eddig legszebb magyar képzavarát!

De lépjünk tovább, felső fokokra, vár minket a hét görög bölcs!

Illetve nem ők, csak a Debreceni Egyetem vezetősége. Tudós egy testület, annyit elmondhatok: tudós és türelmes. Többeket ölelt már kebelére, díszdoktori címmel jutalmazván őket: például Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin is díszpolgára az egyetemnek, nem is csodálkozom, hogy tegnap megszavazták ezt a díszdoktori címet Matolcsy Györgynek. Kell az a jegybank elnökének, mint egy falat kenyér, de még jobban kell az egyetemnek, amint látom. Érdekes a cím megadásának indoklása.

„A „doctor honoris causa” címre való felterjesztés az intézmény Gazdaságtudományi Karáról érkezett, az előterjesztésben pedig olyan szervilis mondatok szerepelnek, mint hogy a Matolcsy által vezetett unortodox gazdaságpolitikai irányváltás tette lehetővé a növekedési fordulatot, továbbá az ő intézete készítette elő a Fidesz gazdaságpolitikáját, aminek legfontosabb vállalása egymillió új munkahely megteremtése volt – a laudáció szerint ez a vállalás már teljesült is. Hangsúlyozták, hogy Matolcsy és az általa vezetett MNB több szálon kapcsolódik az egyetemhez, s a jegybankelnök díszpolgári címe hozzájárulhatna ahhoz, hogy az intézmény „komoly támogatóra, kiterjedt kapcsolatrendszerre és erős szakmai háttérre” találjon.” (Népszava)

Itt, úgy érzem, ígéret is lehetett egy komoly támogatásra – ne feledjük, ez a cím az egyetemnek annyiba kerül, mint a papír, amire az oklevelet nyomtatják, de sokat hozhat a konyhára. A jegybankelnökök hálás természetűek ilyen esetekben, bár ha a doktori és habilitációs tanácsnak lett volna egy csepp humora, nem közgazdaságtanból avatják Matolcsyt díszdoktorrá, hanem fantasztikus irodalomból, annak legalább volna is némi alapja.

De Matolcsy is jól jár, ugyanis utolérte Szijjártót!

A mi Péterkénkről tudni kell, hogy ő már tavaly október óta díszdoktora a kazah Kazguu Egyetemnek, a címet Talgat Narikbajev, az egyetem rektora adta át neki Asztanában. Egyszóval, nem lehetett tűrni, hogy az a tacskó Szijjártó díszdoktor legyen, a tapasztalt és mélybölcsességű Matolcsy meg nem. Tenni kellett az ügyben, és tettek is. Még jó, hogy kéznél volt a Debreceni Egyetem: most már a jegybank elnöke elmondhatja, hogy egy alma matere van Putyinnal, míg Szijjártónak ez csak akkor sikerülhet, ha Putyint is kinevezik díszdoktornak Asztanában.

Ilyen az élet, Petike.

Matolcsy esetében különben értesítettem a Magyar Pintyszövetséget, díszpintyi kinevezése jövő hétre várható.

És a zene, a színpad világa? Arról megfeledkezünk?

Dehogy feledkezünk, nem is hagyná a kiváló Mokka, mely oly érzékenyen figyeli szellemi életünk híreit. Tegnap reggel például helyszíni tudósításban számoltak be arról, hogy Oszter Sándornak elromlott a kazánja, és így csak 13-14 fok van a házában. Fával lehet ugyan fűteni, de az fárasztó.

Erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni, mondhatnánk a pórul járt Oszternek, de ez mitől kulturális hír?

Egyáltalán, mitől hír?

Épp most néztem meg, nálam a konyhában nyolc fok van, igaz, csak főzni járok oda, tehát ki lehet bírni. De ez sem hír, tél van, ilyenkor ez természetes.

Hát azért hír, mert a kormánymédia beszámol róla. Hírt csinál belőle. Ugyanígy lehetne hír, hogy az utcákon emberek járkálnak, és levegőt lélegeznek be. Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincsen jó idő, mindig esik az eső. Ez már négy-öt hír a kormánymédiának, ha ügyesen gazdálkodnak vele, sok terhet veszek le a vállukról, mert nekem jó a szívem.

És miért színházi hír? Mert Oszter Sándor eredetileg színművész.

Miért zenei hír?

Mert ebben a hidegben nem lehet zongorázni náluk.

Mondjuk akkor lehetne tudományos hír is, mert ráksejt-burjánzást sem lehet kutatni, sőt, hadront ütköztetni sem, ugyanis a hideg aközben is kellemetlen.

Lehetne sporthír is, mert úszni sem lehet a házban, mivel nem medence.

A Lánchídon sem lehet biciklizni, mert nincs rajta pedál.

Esze tokja annak a zseninek, aki ebből hírt csinált, annyit mondok

Oszteréknek legalább annyira magánügye a kazán, mint bárki másnak volna, ha a hideggel kapcsolatos híreket akarnak közölni, ugyan tessenek már utánajárni, az idei télen hányan fagytak meg már, mert nincsenek egyértelmű adataink, hol ennyi fagyhalálról ír a statisztika, hol annyiról. De egy is sok.

Ja, fagyhalál nincs a TV2-n. Az náluk nem hír.

Akkor tessék tovább sopánkodni, hogy 14 fokban nem jó zongorázni.

Egyszóval van kultúra, van magyar Helikon, Parnasszus, Árkádia – csak a kormány elfoglalta bősz myrmidónjaival, és most ilyen.

Ám – láthatjuk – a Fidesz mégis egy nagy, és sokoldalú párt.

Nekik mindenre van egy-egy alkalmatlan emberük.

Matolcsy paradoxona

Most tessék egy kicsit figyelni, mert bonyolult dolog következik. Epimenidész, a krétai bölcs kiment a piacra és elkiáltotta magát: „Minden krétai hazudik!” A krétaiak nem verték agyon, hanem elkezdtek gondolkodni: Epimenidész is krétai, tehát akkor ő is hazudik, tehát a krétaiak igazat mondanak, de ha igazat mondanak, akkor hazudnak, illetve…

Végül mégsem verték agyon, de történtek ez irányú kísérletek. Ez egy klasszikus szofizma, ott a logikai hiba benne, hogy általánosít: egyes krétaiak persze, hogy hazudnak néha, de minden krétai és minden esetben természetesen nem hazudik. Valami ilyesmit sikerült most kitalálnia Buczkó Péter doktornak, Matolcsy György ügyvédjének.

Történt ugyanis, miszerint Bárándy Gergely 2016 májusában egy parlamenti felszólalás keretében olyant mondott a jegybank elnökére, hogy az közpénzt lopott volna. Súlyos állítás, Matolcsy be is perelte a jó hírnévhez való jog megsértése miatt. Mármost a Kúria harmadfokú, jogerős ítélete szerint Bárándy Gergely véleményt fogalmazott meg, ezért kijelentésének nem lesznek jogi következményei.

Tehát ott tartunk, hogy Bárándy Gergelynek az a véleménye, miszerint Matolcsy közpénzt lopott, és ezen vélemény kimondásának nem lehetnek jogi következményei.

Csatlakozhatunk mi Bárándy Gergely véleményéhez?

Nos, Buczkó doktor szerint nem.

Jóllehet a Kúria jogerős döntésben mondta ki, hogy ez a vélemény nem büntethető (mint semmiféle vélemény sem) és kimondása sem sértett törvényt.

De akkor hogy látja ezt Buczkó doktor?

Buczkó Péter szerint az ítélet legfeljebb úgy értelmezhető, hogy adott közéleti kiemelt szereplők között, adott szituációban adott szövegkörnyezetben a bíróság nem minősítette jogsértőnek, hanem jogszerűnek minősítette ezt a kifejezést, azonban ez nem jelenti azt, hogy bárki bármikor bármilyen körülmények között használhatná ezt a kifejezést. „Az pedig az eljárás során föl sem merült, hogy Matolcsy György lopott volna vagy bármiféle bűncselekményt követett volna el” – fogalmazott. Jelezte: a Kúria döntése álláspontja szerint megalapozatlan, ezért megfontolják, hogy alkotmányjogi panaszt nyújtanak be és eljárási jogszabálysértésre alapozva kérik az ítélet megsemmisítését.

Na, akkor álljunk meg egy percre, mert frissítenem kell az agyamon az operációs rendszert.

Tehát Buczkó doktor nézete szerint a Kúria hibás döntést hozott (ez még egy Kúriával is megeshet), és emiatt alkotmányjogi panaszt nyújtanak be, eljárási jogszabálysértésre alapozva kérik az ítélet megsemmisítését. Jó, ezt értem. Azonban akkor miért mondja, hogy az ítélet értelmezése szerint adott közéleti kiemelt szereplők között, adott szituációban adott szövegkörnyezetben ez elhangozhatott, és nem jogsértő, de óva int mindenkit a kijelentés megismétlésétől, ugyanis más szituációban, más szereplők között és más szövegkörnyezetben ez lehet jogsértő, sőt, valószínűleg az is.

Rövidebben: elfogadja-e a felperes az ítéletet, megnyugszik-e benne (és akkor van helye az értelmezésnek) vagy pedig hibásnak tekinti, nem nyugszik bele és akkor az értelmezésnek sincs helye?

Itt jön Epimenidész paradoxona, vagy inkább Matolcsyé

Ha jogerősnek tekintjük az ítéletet, lehet tiltani a kijelentés ismétlését, ha nem tekintjük jogerősnek, akkor nincs is mit értelmezni, tehát új ítéletre van szükség, melyet újból meg lehet támadni és ez így megy örökkön-örökké.

Ugyanis ha és amennyiben elfogadjuk – és ez most nem érinti Buczkó doktor állásfoglalását – azzal azt is elfogadjuk, hogy a vélemény kimondása kontextustól, környezettől és az azt megismerő személyektől függően lehet jogsértő vagy nem az.

Tehát, ha én lemegyek a sarki kisboltba, ott találkozom a Bank of England elnökével (meglepő lenne, ritkán vásárol a nyóckerben, de nem lehetetlen), és azt mondom neki: „Dear Sir, kérem, vigyázzon ezzel a Matolcsyval, ez közpénzt lop, ez egy olyan”, akkor én ezzel súlyosan megsértem Matolcsy jó hírnévhez való jogát, és alapja lesz egy ellenem induló keresetnek. Ámde ha csak a Milánnak, a boltosnak mondom ezt, azzal nem sértek meg semmit, és így szabadon mondhatom?

Ellenben mi történik, ha fordul a kocka, és kinevezik véletlenül a Milánt a Bank of England elnökének?

Ez sem túl valószínű, de fizikailag nem lehetetlen.

Mi több, mi van akkor, ha mindketten hallják a kijelentésemet?

Akkor egyszerre viselkedtem jogsértő és jogkövető módon?

Avagy mi van, ha én ezt a kijelentést nagy nyilvánosság előtt, mondjuk a sajtóban, írásban teszem? A tisztelt bíróságnak végig kell keresnie minden olvasómat ezek szerint, és minden esetben meg kell állapítania, sértettem-e jogot?

Szép, nagy per lenne, igen sok tanúval.

Őszintén érdekelne, mi ebben az esetben az irányadó értelmezés.

Vagy amennyiben fennáll sok ezer olvasó esetén akár csak egy esetben is a jogsértés lehetősége, akkor már büntethető vagyok? Viszont tessék már nekem megmutatni azt az egy esetet. (Mondjuk, nem volna nagy boszorkányság, van az a pénz. Sőt, a vád képviselője is mondhatja, hogy ő is olvasta, és ő az az eset – ámde akkor én elfogultságot jelentek be).

Márpedig ez a kijelentés akkoriban nagy nyilvánosságot kapott volt. Tehát, csontig lecsupaszítva a kérdést: ha a Kúria kimondja egy állításról, hogy annak kimondása akkor és ott nem büntethető, beszámolhatok-e én erről az állításról a sajtóban máskor, más körülmények között és más közönségnek?

Kérem, aki ezt nekem jogszerűen és logikusan képes értelmezni, az előtt lekapom a bajuszomat.

Maradjunk annyiban, hogy egyelőre nem teszek ilyen jellegű kijelentést Matolcsy jegybankelnökről a sajtóban, azt meg, hogy mit gondolok róla, úgyis tetszenek tudni: amit maguk. Csak nem mondjuk, hogy ne sértsünk törvényt.

Buczkó úr, ne őrjítsen meg minket, kérem… Inkább nyújtsa be azt az alkotmányjogi panaszt.

Mindenki jobban jár.

Megszűnik az NHB Bank?

Az MNB újabb 30 nappal megtoldotta a betétkifizetési korlátozást az MNB-elnök családi érdekeltségében lévő NHB Bankban. Pletykák szerint lehet, hogy szétszedik az NHB-t.

A Magyar Nemzeti Bank további 30 nappal meghosszabbította az NHB Banknál tavaly decemberben elrendelt betétkifizetési korlátozást – tudatta közleményben a jegybank.

Decemberben rendelték el a 7 millió forint feletti betétek kifizetésének korlátozását, valamint megtiltották a bank részére további kötelezettségek vállalását. Mindemellett az MNB az NHB Bankhoz felügyeleti biztost rendelt ki.

Az intézkedés oka akkor az volt, hogy az NHB

rövid távú likviditási helyzete jelentősen romlott

(kevésbé óvatosan fogalmazva: megrendült).

Az MNB egyidejűleg felszólította a bank vezetését és többségi tulajdonosát arra, hogy tegye meg a likviditási helyzet rendezéséhez szükséges intézkedéseket.

A mostani közlemény nem szól arról, változott-e a helyzet az NHB-ban, csak azt tudatja, hogy az „intézkedési tervet nyújtott be a jegybanknak, s megkezdte a likviditási helyzet orvoslására vonatkozó intézkedéseinek teljesítését”.

Az NHB (Növekedési Hitelbank) elsősorban az MNB kedvező, nullás kamatozású vállalkozási hitelkonstrukcióját terítette cégek körében némi felárral. Emellett korábban hosszú időn át négymilliárdot tartottak itt az MNB alapítványai is.

Az NHB tulajdonosa 98 százalék feletti arányban – cégén keresztül – Szemerey Tamás, aki Matolcsy György MNB-elnök unokatestvére.

Semmi információ sincs arról, hogy mi miatt került nehéz helyzetbe a bank likviditása, s hogy ez összefüggésben áll-e azzal, hogy bőkezűen hitelezte Matolcsy György fiának érdekeltségét, a Balaton bútorgyárat, de még Matolcsy Ádám privát villavásárlásához is százmilliókat adott kölcsön.

Amint azt decemberben megírtuk, az NHB a legapróbb pénzintézetek közé tartozik. Az MNB közlése szerint részesedése a magyar hitelintézeti szektor összesített mérlegfőösszegének csupán 0,2 százaléka, „likviditási helyzete semmilyen módon nem fenyegeti a magyar pénzügyi közvetítőrendszer stabilitását”.

Összesen 67 magánszemély és 88 vállalati betétese érintett a 7 milliós korlátozásban, közülük 10 magánszemély és 42 vállalati ügyfél van a 100 ezer eurós (32 millió forint) OBA-kártalanítási limit fölött. Vagyis 155 ügyfél bankszámla-egyenlege volt 7 millió fölött decemberben.

Alighanem a reorganizáció jegyében az NHB nemrég úgy döntött, hogy

bezárja mind a kilenc vidéki fiókját.

Marad a budapesti belvárosi központi egység. Ennél is fontosabb, hogy alig fél év után Szemerey kiszáll az MKB Bankból, eladja csaknem egyharmados részesedését az Orbán Viktor baráti-üzleti körébe tartozó építőipari vállalkozónak, Szíjj Lászlónak.

Hálózat híján kereskedelmi bank nem képes hosszú távon gazdaságosan működni, ezért a fiókok bezárásának híre után szárnyra kapott olyan találgatás, hogy meg is szűnhet az NHB. Az MNB közleményeiben hangsúlyozzák, hogy a jegybanki intézkedések nem érintik az NHB befektetési szolgáltatási tevékenységét.

Pénzpiaci találgatások arról szólnak, hogy elképzelhető: leválasztják a befektetési üzletágat, a maradékot pedig felszámolják.

2018 legjobbjai – Csaba László: 2-3 év múlva robbanás lesz

 „Magyarország ma tele van halmozódó feszültséggel, de ez nem az idén április 8-án fog robbanni. Hogy mikor, nem tudni, szerintem 2-3 éven belül” – állítja Csaba László, egyetemi tanár, akadémikus. Orbán egykori tanácsadója a Független Hírügynökségnek levezette, hogy nálunk miért nem alakulhat ki putyini rendszer. „Az, hogy a Fidesznek ilyen agresszív a kampánya, az, hogy azt sulykolják, hogy sorsdöntő a mostani választás – nos, ez nem más, mint, hogy tudatában vannak saját gyengeségüknek” – véli. Már nincs mit elosztani, nincs mit ígérni – tisztára a nyolcvanas évek köszönnek vissza, amikor ideológiailag kiürült a rendszer, szervezetileg nem működött már normálisan, az elnyomó szervek nem működtek, az önkényuralom kultusza pedig hiányzik. Pedig 2010-ben adódott egy esélye Orbánnak, de ő egy tál lencséért eladta. Hogy miért? Csaba László szerint minden lépésre, fordulatra van egyenkénti magyarázat, de az egész folyamatra nincs.

 

Sokan mondják, hogy csak magunkat hibáztathatjuk amiatt, hogy ott tart az ország, ahol. Ön is egyike azoknak az értelmiségi szakembereknek, akik egy ideig Orbán-pártiak voltak, de csalódniuk kellett.

Nincs kire mutogatni amiatt, hogy itt tartunk. Nincs mentség, mert 2005 és 2010 között világossá vált, hogy Gyurcsány Ferenc egy hamiskártyás, hiteltelen, okos, de hiányzik minden más, a kormányzáshoz szükséges képessége, ahogy Széchenyi mondta anno: „sok a politicus, de kevés a státusférfiú”.  De azért az akkori Fidesz messze nem a mai Fidesz volt – akkor egy olyan nagykoalíció-jellegű kormányzásban hittek, amilyet Németországban a CDU-CSU folytatott, s sokan dolgoztunk is ennek előkészítésében. Az még egy nagyon más társaság volt – csak néhány név az akkori Széll Kálmán Körben és a Baross Körben folyó műhelymunkában aktívak, az azok köré szerveződött fideszesek közül: Csák János, Martonyi János, Járai Zsigmond, Navracsics Tibor. Az ő elveik, elképzeléseik nem mutattak a NER, s még kevésbé a 3. Orbán-kormány gyakorlata irányában. Hogy csak egy példát említsek: Csák János szerint nincs olyan konzervatív párt, amelynek nincsenek vállalkozói kapcsolatai, ugyanis ha nincsenek, akkor az már nem is konzervatív párt. Akkor még Matolcsy személyiségjegyében sem a központi hatalom építése volt a meghatározó.

Abban az időben elképzelhetetlen lett volna, hogy eljön egy olyan idő, amikor ha valaki elindul a Fidesz ellenében képviselő-jelöltnek, akkor elveszíti az állását. Még csak azt sem mondanám, hogy ismét eljött az idő, mert ilyen korábban már régóta nem volt

– ha valaki nem tetszett, legfeljebb nem léptették elő, nem kapott meg egy ösztöndíjat, de az állását nem veszítette el. De 2006 tájékán sem mutatott semmi ilyen irányba. Hogy mást ne mondjak, akkor még Lámfalussy Sándornak nagy befolyása volt a Fideszre, személyesen Orbán Viktorra – ez azonban olyan 2012 táján teljesen megszűnt.

Miben látja a legnagyobb különbséget az akkor Orbán-féle és a mai Orbán-féle Fidesz között?

A legellentmondásosabb az, hogy akkor egyértelmű volt például a kiállás a kisebb állam, az euró mielőbbi bevezetése, a Washington és Brüsszel irányában folytatott politika, a szomszédokkal való jó kapcsolat kialakítása mellett, s különösen nem volt kérdés az, hogy az országot az euro-atlanti együttműködés keretében kell előre vinni. De megfogható jelei is voltak annak, hogy ezt komolyan is gondolják: például Járai azzal kezdte pénzügyminiszterségét 1998-ban, hogy 600 főre csökkentette a minisztérium állományát – ma 2600-an vannak. De említhetném az MNB-t is – a 2001-ben jegybank-elnökké kinevezett Járai alatt 400-ra mérséklődött a létszám, ma, Matolcsy alatt már kétezer körüli. És akkor még nem beszéltem a minőségről:

mindkét egyetemen ahol tanítok, rendszeresen találkozom olyanokkal, akik már a közigazgatásban, a kormányban dolgoznak. Hogy mást ne mondjak: nagyon kilógnak – s nem pozitív értelemben – a hallgatók közül.

Az egész országban óriási baj van a közigazgatás személyi állományának minőségével.

Visszatérve a Fidesz elképzeléseinek, terveinek megváltozására: Ön miben látja a pálfordulás okát?

Őszintén mondom, nem tudom. Csak elképzeléseim vannak. Kornai Jánossal – akit egyébként mentoromnak tartok – volt is ezzel kapcsolatosan egy vitánk: szerinte Orbán 2009-es kötcsei beszédében már előre jelezte azt, ami később be is következett, s ezt ő – mármint  Kornai – 2010-ben meg is írta. Szerintem pedig ezt nem lehetett előre tudni, már csak azért sem, mert

2008 és 2013. közepe között élethalál harc folyt a Fidesz lelkéért. A vezérnek már akkor sem – ahogy soha nem – volt programja a saját hatalmának a kiépítését leszámítva, s nem lehetett tudni, mi lesz a kormányzás tartalma.

Mi, akik akkor kvázi értelmiségi holdudvarként igyekeztünk segíteni a Fidesznek abban az időben, azt gondoltuk, hogy a kormányzás majd középről folyik, miközben – a német CDU-CSU mintájára – lesznek „szájalók” mindkét szélen. Kiegyensúlyozott kormányzásra, az állami újraelosztás 10 százalékpontos mérséklésére 40 százalékra, a kisebb állam kiépítésére, az euró bevezetésére való törekvésre, a nagy magánvállalatok mellett a támogatott kis- és közepes vállalati kör boldogulásra számítottunk, s önkéntes gazdaságpolitikai korlátozásra. Ez a vonal akkor még jelen volt – egy néppártról beszélünk –, de

arra nem lehetett számítani, hogy eljön az idő, amikor a haveri kör támogatása lesz a központi kérdés.

Meddig tartott ennek a korábbi vonalnak az érvényesülése a Fidesz-kormányban?

Korábban még Varga Mihállyal közösen tartottunk a Fidesz-frakció számára gazdaságpolitikai előadást, 2012-ben pedig Kötcsén. Akkor még nem lehetett látni, hogy az év végén összeveszünk a Nemzetközi Valutaalappal és Brüsszellel. Az előadásunk zárt volt, utána Balog Zoltán beengedte a sajtót, s elmondta, hogy miről volt szó. Óriási balhé lett belőle: mint utóbb kiderült, Balog kapott rendesen a vezértől, aki – mint közölte: éppen az ellenkezőjét akarta annak bejelenteni, amiről mi Vargával az előadást tartottuk. Pár nap múlva egyébként tényleg be is jelentette…

Emiatt mondta tehát azt Kornainak, hogy nem lehetett előre látni, merre vesz irányt Orbán?

Pontosan. De Kornai szerint azért lehetett látni, mert ő már öt-hat helyen megélt ilyen fordulatot. Azt beismerem, hogy  a mi vitánkban Kornai akkor rendkívül borúlátónak tűnő helyzetelemzése helyesnek bizonyult. Ebben fontos az, hogy „bizonyult”, mert állítom továbbra is, nem lehetett előre látni. Ez olyan volt, mint egy fallabda-játék: jobbra-balra, le-fel pattog a labda, időnként mandinerre fut.

Ismét adódik a kérdés: miért? Mi lehetett a pálfordulás oka? S miért pont akkor? Miért nem előbb, miért nem később?

Akkor tűnt először úgy, hogy nyerésre állnak a gazdaságban. 2013-ig volt egy – földrajzi, politikai és gazdasági okokból összetevődött – kényszer, amely megszabta, hogy merre kell vinni az országot.

De 2013-ban elmúltak viharfelhők: elkezdtek jönni az uniós pénzek – ekkor kezdődött a radikális jobbra csúszás és – ezt nem én találtam ki – a Fidesz elkezdett a Jobbik kottájából énekelni.

Ironikus módon a Jobbiknak így maradt a jobbközép-, kisgazdapozíció.

Mindezt a hatalomért? A pénzért?

Nehéz megmondani az okot. Egyfelől fenn maradt a nagyon rövid  távú szempontok uralma is. De olyan azért nincs, hogy büntetlenül lehessen ezt folytatni: Peron argentin elnök  csinálta, hogy a mieinknek mindent szabad, másokra pedig lesújtunk a törvény teljes szigorával. S mi történt? Mára Latin-Amerikai harmadik leggazdagabb országából Argentína a harmadik legszegényebbé vált.

2010-ben adódott egy esélye Orbánnak, de egy tál lencséért eladta ezt.

S nem lehet jól megmagyarázni…persze minden lépésre, fordulatra van egyenkénti magyarázat, de az egész folyamatra nincs.

Ahogy mondta, ez a Fidesz azonban már nem az a Fidesz. Az emberek, a holdudvar is más…

Hol volt akkor Habony Árpád? Andy Vajna? Mészáros Lőrinc? Soha meg nem fordultak a Széll Kálmán Körben. Ahogy Rogán Antall vagy Lázár János sem. Nem volt ott Papp Dávid vagy éppen Schmidt Mária – ez utóbbi kvázi szilenciumban is volt akkoriban, szervezett ő is beszélgetéseket, de azok le voltak tiltva, nem volt szabad oda járni. Van, aki a maiak közül egyszer-egyszer jelen volt, hiszen az egyfajta forgószínpad volt  – ilyen például Garancsi István, akiben azonban  nem lehetett a jövő emberét látni. Magyarázatra szorul, hogy az akkori szellemi kapacitásból, személyi nívóból hogyan jutottunk el  a maiig. Akkor még előfordulhatott, hogy a kiszemelt miniszter, Tulassay Tivadar (akit felesége az utolsó pillanatban fenyegetett meg, hogy ha pozíciót vállal abban a kormányban, akkor negyven év után elválik tőle) visszalépése után már másnapra találtak helyette egy másik orvosprofesszor-jelöltet a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a NEFMI élére, Réthelyi Miklós személyében, aki szintén messze nem a Mészáros-féle színvonalat képviselte.

Persze nincs új a nap alatt: elég végignézni a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának történetét, annak vége tájt.

Ön ismeri Orbánt, az ő személyiségéből adódik pártjának ez a fajta fejlődéstörténete?

Egyfelől Orbánt teljesen összetörte a 2002-es választások eredménye. Valóban senki nem értette, hogyan veszíthetett az akkori kormány. Külföldi befektetőknek tartottam előadást akkortájt, és ők is értetlenül kérdezték tőlem: hogyan lehet ilyen dinamikus gazdasági növekedés mellett elveszíteni a választásokat. A politikában persze nagyon fontos a pénz, de nem minden: a politikai üzenet is fontos, s

Orbán akkor azt üzente hogy a haza nem lehet ellenzékben, ők örökkön örökké hatalomban lesznek. Erre a jövőre szóló üzenetre nem voltak vevők a magyarok, ők ezt nem akarták. Ebbe Orbán beleroppant.

És persze nem esett jól neki a 2006-os vereség sem. Ráadásul, amikor 2010-ben végre visszakerült a hatalomba, akkor válsághelyzet volt  a görögök miatt. Kormányzásának első másfél évében szinte észre sem vették Orbánék, hogy kormányon vannak és nem ellenzékben. De 2012. második felében – 2013. elejére végleg elmúlt a veszély, sikerült gazdasági és politikai téren egyaránt a felszínen maradni, s kétharmaduk is volt, akkor nekifogtak a nagy változtatásoknak.

Miért voltak ilyen merészek? Mert azért azok voltak.

Fontos, hogy azt látták: az őszes „csínyük” nem váltott ki nagy viharokat – gondolok ez alatt  a súlyos megszorításokra, az alkotmánybíróság hatáskörének az elvételére, az alaptörvényre – amely Sólyom László szavaival, önmaga ellentétévé vált, s amely nem pusztán elvi kérdésként fogalmazza meg például, hogy Mária országa vagyunk – az ilyen és hasonló kitételeknek komoly, operatív, hatalompolitikai jelentőségük van. Vagy ott van a választási törvény, amely mellett szintén szó nélkül ment el az ellenzék és a társadalom. Az előbbire csak annyit: 2014-ben mondta nekem egy bennfentes a következőket:

„amikor a választási törvényt kiegészítették a pártfinanszírozás tilalmával, akkor kilóra megvettük a pártokat, látatlanban aláírták annak fejben, hogy az ötszörösére növelik a pártok állami támogatását. Ebben az MSZP és a Jobbik állt az élen”. 

És akkor még nem beszéltem a bankrendszer, az energetikai ágazat, a közigazgatás, az MNB, az Állami Számvevőszék, a média és a külszolgálat komplett megszállásáról.  Szerintem evés közben jött meg az étvágyuk, miután látták, hogy a súlyosabb dolgokat idehaza és külföldön is lenyelték. Így visszamenőleg azért látjuk: már azon is el kellett volna gondolkodni, hogy két évig nem volt vezetője az Állami Operaház balettkarának pusztán amiatt, mert Orbán nem ért rá ezzel foglalkozni. Akkor ez extremitásnak tűnt – ma ez a normalitás.

Tehát Orbán nem eleve azzal tért vissza a hatalomba, hogy ezeket végigcsinálja? Pedig emlékszem, 2010-ben azzal kezdte a választások másnapján tartott nemzetközi sajtótájékoztatóját, hogy „Ma másként kelt fel a nap”.

Ez egy folyamat volt. Kevés olyan van, mint III. Richárd.

Orbán nem határozta el, hogy egyeduralkodó lesz.

Látva azt, amivé fajult a kormányzás, Ön szerint mi jöhet?

Visszatekintve azt mondom, hogy jó, hogy átélhettem a nyolcvanas éveket. Mert ugyan elvesztegetett évtized volt, de az is mutatja, hogy tévesek azok a nézetek, melyek szerint a NER 2030-ig, vagy mások szerint 2047-ig fennmaradt.  Ez már nem egy zárt társadalom, ezzel nem lehet azt megtenni: félmillió magyar külföldön él és dolgozik, az Internet mindenki számára elérhető,  pénzt gond nélkül, egy gombnyomással, akár telefon segítségével is ki lehet vinni az országból… Bankok, cégek, és (szemben sokak nézetével – legutóbb például az Eötvös Körben volt egy eléggé szerencsétlen beszélgetés erről) nem csak államilag kistafírozott burzsoázia van ma Magyarországon. A legfelső és a mikrovállalkozások által képviselt alsó réteg között van a középréteg, a Fidesz vagyonszerző csapata, de ez nem képezi le a teljes társadalmat.

Pestiesen szólva: és akkor mi van? Ebből mi következik?

Sokat akar a szarka de nem bírja a farka: ha fennállna az, ami egyébként a Kádár rendszerben három évtizedig fennállt, nevezetesen, hogy a gazdaság elfogadható ütemben bővül, amiből vissza lehet osztani, akkor sokáig fenn tudna maradni a rendszer. De a magyar gazdasági csoda csak statisztikai látszat! Nincs mögötte tartalom – akármilyen számokat ragadunk ki, lemaradásunk egyre nagyobb a régión belül is. És ne feledjük:

dollárban a gazdaság ma körülbelül annyit termel évente, mint tíz évvel ezelőtt. Csak éppen ezt 750 ezer emberrel több állítja elő. Akkor hol van a termelékenység?

De a jelek szerint ez sem izgatja túlságosan a magyarokat?

Ez a látszat, de szerintem robbanás valóban nem lesz. Az egy – hogy úgy mondjam – marxista tévképzet, hogy nem lehet így sokáig elevickélni. Sok ország elvan egy gyenge vagy alig növekedéssel – ilyen Japán, Olaszország, Portugália, de például a franciáknál sincs igazán növekedés, vagy vegyük Bolíviát, Venezuelát és Argentínát.

A gazdaságok kitermelnek annyit, hogy ne legyen éhínség, hogy a felső rétegnek mindig jusson valami – ez a politikai kapitalizmus modellje.

Kiváltképpen, ha emellé még társul egy tömény propaganda is, nem?

A propaganda lepereg az emberekről.

Én ezzel azért vitatkoznék, lásd migránsozás.

Ennek egy bizonyos körben van csak szerepe és foganatja: azokhoz szól, akik még megmaradtak hithű Orbán-hívőknek. Bár a szavazóbázis menetközben szépen lecserélődött: az egykori, képzettebb városi szavazóbázist felváltotta a képzetlen vidéki tömeg.

Ugyan szerintem a kerítés egy téves a stratégia, de azért egyelőre bejött, s megnyerte Orbánnak a 18-as választást.

Sokan tartanak attól, hogy ezzel még tovább erősítik majd a hatalmukat és az ország megszállását.

Szerintem nem, a 2022-es választást nem nyerik meg, sőt – ha ismét a történelmi példák felé fordulunk: az MSZMP XIII. Pártkongresszusa 1985-ben változatlan személyi összetételben szavazta meg a párt irányító testületeit, majd két évre rá már vissza kellett hívni Grósz Károlyt.

Magyarország ma tele van halmozódó feszültséggel – a szegregációval kezdve a regionális különbségeken, az elvándorláson és a nem működő jóléti rendszereken át egészen a közigazgatásig –, de ez nem az idén április 8-án fog robbanni.

Mi fog történni Ön szerint, és mikor?

Egy történettel válaszolnék: 1988-ban a budapesti amerikai nagykövetség fogadására voltam én is hivatalos, s mielőtt beléptem volna az épületbe odalépett hozzám egy alacsony úriember, hogy ilyen slendrián külsővel, felhajtott inggallérral nem lehet egy fogadásra bemenni, s megigazította azt. Bauer Tamástól kérdeztem, hogy ki volt ez az ember, mire ő azt válaszolta: Magyarország következő miniszterelnöke, Antall József. Vagy egy másik példa arra, hogy milyen váratlan dolgokkal kell gyakran szembesülnünk: amikor kiadták Franciaországban Nagy Imre összes beszédét, írását, a 12 kötetre rúgó sorozatban nagyítóval keresték azokat a megnyilvánulásokat, amelyek előrevetítették későbbi szerepét. Nem találtak ilyeneket. Ő attól lett Nagy Imre, hogy tudta, hova kell állni, s elmondta az ikonikussá vált szavait: Honfitáraim! Magyarok! Magamhoz kérettem Andropov urat….”

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ezek az emberek szinte a semmiből jöttek elő… Soha nem tudhatjuk. Csak azt tudjuk, hogy amikor a feszültségek halmozódnak, akkor egy merev test egy ponton túl nem bírja tovább és eltörik.

S amikor nincs mivel betömni az emberek száját – mert hogy nem nagyon lesz, akkor a feszültség egyre fokozódik.

És a putyini rendszer kialakítása? Nincs ennek veszélye, ha ismét nyer a Fidesz?

A putyini rendszer magyarországi meghonosításához legalább három olyan feltétel hiányzik, ami Oroszországban adott. Nekünk nincs olajunk és gázunk, amelyet könnyű kitermelni, a pénzt ellopni és Svájcba vinni. Nálunk nem áll rendelkezésre bevethető belbiztonsági, titkosszolgálat – a Phareon-ügy is mutatja a magyar titkosszolgálatok színvonalát, nálunk nem lehet úgy elbánni a politikai ellenfelekkel, mint ahogy Putyinék tették például Navalnijjal és Nyemcovval. Emellett a magyar – szemben az orosszal – , ahogy már korábban volt szó róla, nem zárt társadalom, áradnak az információk.

Bizonyos tekintetben ez utóbbit vitatom: a média nagy része kormány által irányított, tehát azt az információt juttatja el a népnek, amit akar.

Ezzel pedig én vitatkozom. Nem csak azért, mert az internetet nem tudják kontrollálni, hanem azért is, mert szerintem kevés emberhez jut el a médián keresztül terjesztett propaganda.

A hírpiacon a kormánymédiában megjelenő piaci hirdetések aránya, tulajdonképpeni nem léte azt mutatja, hogy alig nézik, olvassák azokat. Én olyan 5 százalékosra tenném az M1 részesedését.

Hiszen, ha nézettebb, olvasottabb lenne a kormány- és kormányközeli média, akkor a piaci szereplők ott hirdetnék termékeiket, szolgáltatásaikat. De nem teszik.

Mégis mindent átsző a propaganda…

Az, hogy ilyen agresszív a kampányuk, az, hogy azt sulykolják, hogy sorsdöntő a mostani választás – nos, ez nem más, mint az, hogy tudatában vannak saját gyengeségüknek. Már nincs mit elosztani, nincs mit ígérni – tisztára a nyolcvanas évek köszönnek vissza, amikor ideológiailag kiürült a rendszer, szervezetileg nem működött már normálisan, az elnyomó szervek nem működtek, az önkényuralom kultusza pedig hiányzik.

A minap egy általam is kedvelt étteremben jártam, ahol a pincérnő azzal fogadott: „Mondja, meddig maradnak ezek még itt?”. Hangosan, mindenki füle hallatára, félelem és szégyenkezés nélkül szegezte nekem a kérdést.

De mondok mást, a nyolcvanas években, ha az ember beült egy taxiba, szidták neki a rendszert – ma is szidják az Orbán-kormányt. Ezzel együtt sem számítok arra, hogy a választásokat elveszítik. Arra azonban igen, hogy amikor a gazdasági és a politikai erózió eléri a kritikus pontot – ez két-három éven belül be fog következni –, akkor jönnek majd a váratlan eredmények. Olyanok, mint amilyenek már elő-előfordultak, például Várpalotán, Ózdon, Veszprémben. Amikor ez országos folyamattá válik – nos, akkor lesz a váltás. Új felállásban – csak éppen azt nem tudjuk a még, milyenben.

Unokatestvérét korlátozza Matolcsy

Kifizetési korlátozást rendelt el és felügyeleti biztost állított az NHB Bankhoz az MNB. A törpebank tulajdonosa, Szemerey Tamás Matolcsy György unokatestvére.

Azonnali intézkedéseket hozott az MNB a Növekedési Hitelbank (NHB Bank) Zrt. likviditási helyzetének orvoslása érdekében. Az intézkedések célja a likviditási helyzet romlásának megakadályozása és különösen a betétesek érdekeinek védelme – áll a Magyar Nemzeti Bank (MNB) reggeli közleményében.

A kommünikéből kiderül, hogy

az NHB-nál megrendült a likviditás,

azaz a betéteseknek szükség esetén akár azonnal kifizethető pénzmennyiség rátája.

Az MNB ezért a mai naptól 30 napra elrendelte a 7 millió forint feletti betétek kifizetésének korlátozását, valamint megtiltotta a bank részére további kötelezettségek vállalását. Ezen kötelezések végrehajtásának biztosítására az MNB az NHB Bankhoz

felügyeleti biztost rendelt ki.

Az MNB egyidejűleg felszólította a bank vezetését és többségi tulajdonosát arra, hogy tegye meg a likviditási helyzet rendezéséhez szükséges intézkedéseket.

Hogy nem éppen óriásbankról van szó, azt szemlélteti az MNB adata, amely szerint összesen 28 olyan magánszemély és 83 vállalati betétese van a banknak, akit a 7 millió forintos betétkivételi korlát az ennél magasabb összegű betét miatt érint, közülük 8 magánszemély és 39 vállalati ügyfél rendelkezik az OBA kártalanítás összegét (azaz 100 ezer eurót) is meghaladó betéttel. A likviditási helyzet rendezése esetén OBA kártalanításra esetükben sem lesz szükség.

Az előírt intézkedések végrehajtásának technikai lebonyolítása érdekében az MNB a felügyeleti biztos kérelmére

a mai napra bankszünnapot rendelt el.

A bank a holnapi naptól tovább folytatja működését.

Az NHB részesedése a magyar hitelintézeti szektor összesített mérleg-főösszegének csupán 0,2 százalékát teszi ki, likviditásának megrendülése a magyar pénzügyi közvetítőrendszer stabilitását semmilyen módon nem fenyegeti.

Az NHB Matolcsy György MNB-elnök unokatestvére, Szemerey Tamás tulajdonában áll. Az NHB-t az MNB rengeteg pénzzel látta el az elmúlt években a vállalati hitelfinanszírozás érdekében.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK