Kezdőlap Címkék Magyarország

Címke: Magyarország

A magyar gazdaság esett vissza leginkább a régióban

A számok makacs dolgok még kommunikációval sem lehet elfedni az adatokat. Míg Európa nagy részén az előzetes számításoknál kedvezőbb GDP visszaesést produkált a magyar gazdaság alul teljesített még a régiós országokhoz képest is.

Míg Magyarországon 8,5%-os visszaesést vártak a második negyedévben addig a valóság ennél sokkal rosszabb lett: – 13,6%! A New York-i Bloombeg rámutat: ezzel szemben Lengyelország, Csehország vagy Románia gazdaság felülmúlta a várakozásokat. Mindenütt volt visszaesés a koronavírus járvány miatt, de ennek mértéke alulmúlta a várakozásokat. Lengyelországban – a régió legjobban teljesítő országában – 8,7%-os GDP visszaesést vártak a második negyedévben, de a valós szám “csak” -8,2% lett.

Németország -11,7%

Történelmi mértékű negatív rekordot produkált az Európai Unió legerősebb gazdasága, amely meghatározó szerepet játszik régiónkban is. Ez jelentősen szűkíti Merkel kancellár mozgásterét is, mert a kormány 6,9 millió munkahelyet mentett meg, de hosszú távon aligha vállalhatja ezt fel. Ily módon növekedhet a munkanélküliség és a lakosság jelentős részének elszegényedése. Egy friss statisztikai jelentés szerint Bréma városában a lakosság csaknem egynegyede él a szegénységi küszöb alatt!

A jövő bizonytalan

A koronavírus járvány második hulláma alapvetően meghatározhatja a második félév gazdasági teljesítményét. Amennyiben a kormányoknak sikerül kordában tartaniuk a járványt, akkor a gazdasági válság is enyhülhet. Ha viszont a járvány újabb elzárást tesz szükségessé, akkor a válság tovább mélyülhet. Régiónk államai viszonylag jól kezelték a korona vírus válságot. Eddig. Románia példája viszont arra figyelmeztet, hogy a Covid-19 vírusjárvány második hulláma döntő mértékben megváltoztathatja a válságkezelés forgatókönyvét, mert a kormányzatnak még csaknem minden erejét az egészségügyre kell koncentrálnia miközben a gazdasági visszaesés tartós válsággá válhat – különösen akkor, ha Nyugat Európa nem fogadja vissza a Romániából érkezett vendégmunkásokat, akiknek a hazautalásai fontos szerepet játszottak a családok megélhetésében.

Jobb Magyarországon gyereket nevelni mint az USA-ban?

Magyarország a középmezőnyben. Az élen a skandinávok, az USA az utolsó előtti a listán! Csak Mexikót előzi meg… Ez derül ki az OECD felméréséből. A világ gazdag államait tömörítő szervezet szerint a legjobb hely gyerekeket nevelni Izland.

A szempontok: a biztonság, a megélhetési költségek, a boldogság, az egészségügy és az oktatás fejlettsége. Végül pedig: mennyit kell dolgozni a tisztes megélhetésért? A londoni Daily Mail ismertette az OECD felmérés eredményét.

Az első hat helyezett közül öt skandináv állam szerepel: Izland, Norvégia, Svédország, Finnország és Dánia. Csak Luxemburg ékelődik közéjük az ötödik helyen. Minthogy a biztonság szerepel az első helyen, ezért nem csoda, hogy az OECD felmérésben a skandinávok világelsők. És az sem, hogy az Egyesült Államok a sereghajtó Mexikóval egyetemben.

Magyarország megelőzi Svájcot, Angliát és az USA-t

A 35 OECD tagállam közül a 21-ik helyre került Magyarország, eggyel Lengyelország mögé. Más államok a régióban messze előttünk járnak: például Csehország, amely a 10-ik helyezéssel büszkélkedhet. Szlovénia pedig a 15-ik.

Érdekes, hogy Magyarországon kifejezetten rossz a biztonsági index. Mindössze 39 pontot kaptunk miközben a lengyelek például 80-at, de Románia is 62-őt. Persze az USA – 81 pontot ért el a biztonsági összehasonlításban.

Hol a boldogság mostanában?

Nem Magyarországon, ahol ez a mutató mindössze 39! Miközben Lengyelországban 58, Csehországban 79. A listavezető Izlandon 193, Dániában, amely az összesítésben hatodik, a boldogság tekintetében első 196 ponttal. Érdemes megemlíteni, hogy az egyetlen mínuszos ország boldogság tekintetében Dél Korea (-2) pedig ez a OECD egyik legsikeresebb gazdasága.

A megélhetési költségek tekintetében meglepően jól állunk: az OECD 50 ponttal értékelte Magyarország teljesítményét míg Lengyelország -27 és Svájc például -46.

A magyar egészségügy a legrosszabbak között

Nagyon gyenge pontszámot kapott e téren Magyarország: -144 a mutatónk! Románia vagy Bulgária még rosszabbul áll e téren: -240 illetve -219. Mexikó az abszolút mélypont mínusz 416-al!

Az egészségüggyel ellentétben az oktatást jónak értékeli az OECD Magyarországon: 422 pont a tisztes középmezőnyt jelenti e téren.

Mennyit kell dolgozni a tisztes megélhetésért?

Az OECD itt a munkavállalói jövedelmeket vizsgálta, melyekből levonta az adókat illetve hozzáadta az állami juttatásokat. Talán kissé meglepő módon, de itt Magyarország kifejezetten jól szerepel. 206 pontot kaptunk miközben a hollandok például csak 99-et, az írek pedig csak 15-öt! Nagy Britannia is csak 26 pontig jutott, de az igazán katasztrofális helyzetben a munkavállalók az Atlanti óceán túlsó partján vannak: az USA  -93, Mexikó -44 pontot kapott. Vagyis ebben a két országban állnak a legrosszabbul a munkavállalók. Ami azért is különösen kellemetlen, mert közben az újságban azt olvashatják: Jeff Bezos, az Amazon főnöke, a világ leggazdagabb embere egyetlen nap alatt 13 milliárd dollárral lett gazdagabb – hála a tőzsdei árfolyam emelkedésnek.

Ráadásul az USA-ban sokkal többet kell költeni a gyerekek nevelésére mint Európában: míg egy átlagos család a gyerekekre a jövedelmének csak a 4-10%-át fordítja  Skandináviában addig az USA-ban ez csaknem egyharmad (31,79%)! Az ok nyilvánvaló: míg a skandináv jóléti államokban a családokat az állam bőségesen támogatja a gyereknevelésben addig az Egyesült Államokban szinte minden költség a szülőket terheli. Ezért is végzett az USA az utolsó előtti helyen az OECD felmérésében – írja a Daily Mail.

Miért pénzeli az EU az autokratikus rendszereket?

A Politico című lap európai kiadásában R. Daniel Kelemen (a Rutgers Egyetem politológia és jog professzora) Jacob Soll (filozófia, történelem professzora a Dél-Kaliforniai Egyetemen) élesen kikelt az Európai Unió északi országainak hozzáállása miatt, mert ezek az országok elutasítják a bajba került déli tagállamok támogatását miközben búsás összegekkel támogatnak autokratikus tagállamokat. 

Miközben az Európai Unió a koronavírus-válságra adandó közös válaszadásról próbál  a tagállamokkal megállapodni a szolidaritás teljes hiányát mutatják  a gazdagabb északi államok a dél-európai országok katasztrofális gazdasági helyzetének megsegítésére.

És mégis, ezek az úgynevezett északi államok – ideértve Németországot és Hollandiát is – tökéletesen elégedetteknek tűnnek az autokratikus és antidemokratikus kormányok finanszírozásával Magyarországon és Lengyelországban.

Ez a képmutatás, amely Dél-Európára „erkölcsi kockázatot”-ról  beszél, de továbbra is nagylelkű támogatásokat ad a demokratikus értékeket semmibe vevő kormányok számára, olyan üzeneteket küld, amelyek alááshatják az európai integrációt egy egész generáció számára.

Ha az EU erősebben és egységesebben akar kijönni a világjárvány másik oldaláról, vezetőinek sürgősen vissza kell fordulniuk és nagyobb szolidaritást kell mutatniuk azokkal, akik a leginkább küzdenek a COVID-19 következményeinek kezelésében.

Az autoritarizmus növekedése Európában inkább fenyegeti az EU-t, mint a déli államok pénzügyi hiánya.

Az EU számára a fellendülés első lépése a félrevezető narratívák elhagyása, amelyek ezeket a vitákat éltették.

Az EU fiskális szolidaritásának politikáját túlságosan régóta mérgezi egy olyan narratívum, amely erkölcsi magaslatról ábrázolja azt a helyzetet, amelyben a  szerény “északi szentek” harcolnak a gonosz “déli bűnösök” ellen.

Északon népszerű mítosz, hogy a régió adófizetői fizették a déliek számláját. Éppen ellenkezőleg, az úgynevezett mentő országoknak rendkívül jövedelmező volt a hitelezés.

A hitelező országok, például Németország, sok milliárd kamatot beszedtek a dél-európai adós országok számára nyújtott kölcsönökért az euróövezet válsága alatt.

Általánosabban: az EU egységes piacán és az euróövezetben való tagság jól szolgálta a hitelező országok érdekeit. Az euróövezeten kívüli országok láthatták volna, hogy valutáik drámai módon felértékelődnek, és exportjuk szenved,  az euróövezeti tagság hozzájárult ahhoz, hogy globálisan versenyképesebbé váljanak.

Sőt, a déli kormányok valójában hatalmas költségvetési konszolidációt folytattak az euróövezet válsága óta. Ironikus módon, vagy talán oktató jelleggel,

az EU fiskális szabályainak teljesítésére alkalmazott megszorító intézkedések között szerepelt az egészségügyi rendszerek erőteljes csökkentése, amely felkészületlenül hagyta őket a koronavírus-járvány megfelelő kezelésére.

Ha az északi tagállamok az olyan országokat, mint Olaszország és Spanyolország kezelhetetlen államadóssággal magára fogják hagyni – tovább rontva ezzel versenyképességüket -, az sokkal nagyobb terhet rak majd az északiak vállára is, mint a dél-európai országok által kért segítség.

A demokratikus értékek védelmére olyan országokban, mint Magyarország és Lengyelország, hasonlóan hamis narratívák is érvényesültek. Az EU tétlenségét ezekkel az országokkal szemben azzal indokolják, hogy bár ezek a fejlemények tűrhetetlenek, de  az EU nem szólhat bele a tagállamok belpolitikájába, ehhez nincsenek meg a politikai és jogi eszközei.

Ez a logika különösen érdekes, tekintettel arra, hogy az Európai Tanács egyes kormányai, amelyek azt állítják, hogy az EU nem tud beavatkozni a demokrácia védelme érdekében, ugyanazok, akik évek óta követelik az EU kemény kezével beavatkozást a déli megszorítások bevezetésére!

Az igazság az, hogy az EU-nak rendkívüli érdeke fűződik a demokrácia nemzeti szintű védelméhez, holott valójában jelenleg is rendelkezik hatékony eszközökkel.

Az autoritarizmus növekedése Európában inkább fenyegeti az EU-t, mint a déli deficitek, mivel a magyarországi és lengyelországi autokratikus rezsimek törvényszegése veszélyezteti az uniót együtt tartó jogrendet.

Ezek az országok nemcsak aláássák az EU-t belülről, hanem más szélsőjobboldali, tekintélyelvű pártokat is támogatnak az egész EU-ban – ideértve a Dél-Európát is -, és ösztönzik más államokban törekvő autokratákat arra, hogy őket kövessék.

Az EU hatalmas pénzügyi segítséget nyújt a budapesti és a varsói kormányok számára. Ezt a támogatást bármikor megvonhatná. Lengyelország következetesen a legnagyobb nettó kedvezményezettje az EU költségvetésének. Például, 2018-ban 12 milliárd eurós nettó  összeget kapott. Magyarország éppen Lengyelország mögött helyezkedik el az EU nagyvonalú kedvezményezettjeként, 2018-ban 5 milliárd nettó eurót kapott, amely a GDP több mint 4 százaléka.

Az euróövezet válsága alatt az európai stabilitási mechanizmusból kimentésüket kérő államoknak meg kellett állapodniuk a trojka szoros felügyeletéről. Ezzel szemben a nagylelkű strukturális alapokból részesülő országok, például Lengyelország és Magyarország az EU-tól alig érvényesíthető ellenőrzési lehetőség mellett kapta a hatalmas összegeket, amelyek lehetővé teszik az autokratikus vezetők számára, hogy élve az ellenőrizhetetlenség lehetőségével saját oligarcháikat juttatták előnyökhöz.

Az EU igenis jogosult ideiglenesen felfüggeszteni a jogállamiságot sértő finanszírozási rendszereket. Ehelyett tovább folytatja a pénzek juttatását ezen országokba. Miközben a magyar és a lengyel állampolgárok támogatást érdemelnek, az EU-támogatásoknak a demokrácia és a civil társadalom előmozdítására kell törekedniük, nem pedig az autoritárius rezsimek támogatására és azok vezetői zsebeinek kitömésére.

Márciusban, a lengyel és a magyarországi rendszerek újabb lépéseket tettek a jogállamiság és a demokrácia felszámolására, miközben az EU bejelentette, hogy a kihasználatlan strukturális alapokat átirányítja a koronavírus-járvány elleni küzdelemre, így

Lengyelország 7,4 milliárd euróhoz, Magyarország 5,6 milliárd euróhoz jutott. Közben Olaszország, ahol  sokkal több a fertőzéses beteg és lényegesen nagyobb az elhunytak száma  mindössze 2,3 milliárd eurót kapott!

Ezek az autokratikus rendszerek – Magyarország és Lengyelország – jobban fenyegetik az Európai Uniót mint a déliek fizetési problémái. Mégis miközben Németország és az északi tagállamok nemet mondanak a közös koronavírus kötvényre az ellen nincs kifogásuk, hogy Magyarország és Lengyelország eurómilliókat vegyenek fel miközben megsértik az uniós szabályozást!

A kontrasztból a két professzor levonja a következtetést:

az unió a végzete felé halad, ha a demokráciákat megszorításokra kötelezi miközben vígan pénzeli az autokráciákat.

Magyarország ma: két valóság – 2019. június

Mintha két párhuzamos világ lenne: felsőosztályúak és rendszerpártolók, alsóosztályúak és demokráciaszeretők. Mindkettőben erősödik a diktatúra elfogadása, miközben a NER megkötni látszik. Befagyott mobilitás, látszat és valóság.

Működik a kitartó – mind egyoldalúbb – propaganda, a NER egyre szélesebb körben képes elfogadtatni magát. Kinél azzal, hogy anyagilag előnybe hozza, kinél azzal, hogy a valósággal ellentétben elhiteti vele, hogy neki is jobb a sora. És közben minden berendezkedés között a kádári a legjobbnak ítélt, és a diktatórikus berendezkedés elfogadottsága előretört.

A stabilitás érzete

Nagyjából ezzel foglalható össze A magyar társadalom és a politika, 2019 című kutatási eredmény, amely az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjában készült Gerő Márton szociológus és Szabó Andrea szociológus-politológus szerkesztésében.

Nem tudni, mire gondolt Orbán, amikor a minap a stabilitás erényeit (nálunk) állította szembe az egy nap alatt kormánybukást elszenvedett Ausztria példájával. Ez a stabilitás cseng vissza az MTA kutatóinak munkájából. Pontosabban ennek érzete a társadalom nagyobb részében, azokéban is, akik esetében ez csupán látszat. Úgy tűnik ez az összetartó ereje a NER-nek.

Demokrácia: de kiké?

A kérdésekre adott válaszokból az derül ki, hogy a lakosság többsége demokráciatámogató, 2015-höz képest 48-ról 56 százalékra nőtt arányuk. De mintha

kétféle demokrácia lenne az országban:

az orbáni rendszert szeretőké-elfogadóké, és az ezt elutasítóké.

A grafikon arról tanúskodik, hogy pár év alatt az elmúlt esztendők legnagyobb vesztesei és legfeljebb enyhe nyertesei körében nőtt a demokratikus berendezkedés híveinek aránya, az igazán sokat gyarapodóknál viszont szignifikánsan csökkent, de még így is jelentős többséget alkot. (A kutatók most azt nem vizsgálták, a válaszolók szemében mi a tartalma a demokratikus rendszernek.)

Diktatúra: a győzteseké?

Megdöbbentő az elnyomó rendszer elfogadottságának előretörése. Az talán nem, hogy az alsóosztályban – egyszerre a demokráciával – többen lettek ennek hívei. Annál feltűnőbb, hogy az iskolázottságban és tájékozottságban „erősebb”

felsőosztályok tagjai pár év alatt mennyivel többen találják vonzónak a diktatúrát.

A kérdések erre se terjedtek ki, ezért legfeljebb feltételezéseink lehetnek az okokról. Az valószínű, hogy a 2010 óta tartó berendezkedés társadalomképének és gyakorlatának súlyos győztesei tisztában lehetnek azzal: további gyarapodásuk össze van kötve a rendszer fennmaradásával.

A kétféle Magyarország képe bontakozik ki abból is, ahogyan a demokrácia működésével való elégedettség társadalmi osztályok és pártszimpátia szerint megítéltetik. Az még teljesen normálisnak tekinthető, hogy az alsó osztályban lévők kétharmada elégedetlen ezzel, a felső osztályban lévők ugyanilyen arányban elégedettek (a teljes mintában 50 százalék az arány).

Ha azonban a pártszimpátiát nézzük, mintha nem ugyanabban az országban élnénk.

A kérdésekre adott válaszok alapján bátran kijelenthetjük, hogy a lakosság többségében, egészen pontosan

a Fidesz-híveken kívül masszív elutasításban részesül a demokrácia jelenlegi állapota.

A kutatók arra is kíváncsiak voltak, milyen mintákat követnek az emberek, pontosabban mely berendezkedéseket tartanak jónak, rossznak néhány életminőségi szempont alapján.

Kádár hosszú árnyéka

Ebben magasan a Kádár-kor a nyerő, 42 és 47 százalék közti arányokban ezt a kort tartják a legjobbnak. A rendszerváltás utáni 20 év a vesztes 14-18 százalékkal, a jelenlegit pedig 20-27 százalékkal a második legjobbnak tartják.

Nem meglepő módon a felsőosztályúak messze az orbáni érát helyezték legelőre, a magukat fideszesnek vallók pedig szinte azonosan (35-37 százalékban) tartják a két államközpontú berendezkedést a legjobbnak.

A propaganda: a valóság és amit az emberek éreznek

A bevezetőben említett stabilitás mint jellemző magyarázata alighanem azokban a válaszokban rejlik, amiket azokra a kérdésekre adtak az emberek, amelyek azt kutatták, milyen hatással van rájuk a folyamatos propaganda.

Ezek pedig azt mutatják, hogy

„átment a NER”,

sikerrel hitetett el a valósággal is szemben álló értékítéleteket és üzeneteket.

Változó ellenségkép

Az egyik az, hogy mit-kit tartanak legfőbb ellenségnek. A kutatók 2017-ben azt tapasztalták, hogy a társadalom szemében az oktatás, az egészségügy leromlása, a korrupció volt a legaggasztóbb, de ekkor már ide emelkedett a bevándorlás és a terrorizmus. Tavalyra ezek vesztettek súlyukból, noha az oktatás-egészségügy helyzete széles körben vált egyre súlyosabb állapotúvá.

Ezekkel szemben

előrekerült a kormánypropagandában sulykolt

nemzeti szuverenitás elvesztésének veszélye („Brüsszellel” szemben), valamint a nemzetközi pénzügyi szervezetek, a brüsszeli bürokraták, és a Soros György és az általa támogatott szervezetek.

Megfordult veszteségérzékelés vs öröklődő egyenlőtlenség

A kutatók felidézték a korábbi évtizedek eredményeit. Az 1990-2010 közti időben a többség helyzetének romlását érzékelte, ezzel szemben az elmúlt években éppen fordítva, azt mondták, hogy szüleikéhez képest javult a helyzetük. Annak ellenére, hogy az alsó osztályokba tartozóknál legfeljebb a közmunka hozott némi stabilitást, egyértelmű javulást csak a felső két osztályban lévők tapasztalhattak.

Vagyis miközben kimutathatóan nőtt az egyenlőtlenség az országban, mégis egyre többen érezték úgy, helyzetük javult az előző generációéhoz képest. Sőt, annak ellenére megvan ez a szubjektív érzet, hogy az adatok azt mutatják:

szinte teljesen befagyott a társadalmi mobilitás.

Az egyenlőtlenségek – lehetőségben, jövedelemben, vagyonban – már nemzedékről nemzedékre öröklődnek.

Ha ez volt a „mesterterv”, akkor a NER hosszú életű lehet. Az alul lévőkkel elfogadtatni helyzetüket, mi több, szubjektíve még ennek javulását is elhitetni velük.

Kérdés persze – ahogyan azt a kötet bemutatóján is elhangzott -, mi lesz akkor, ha leáll a rendszert tápláló külső (uniós) pénz bőséges áramlása, netán valamilyen visszaesés is bekövetkezik a külvilágban.

Magyarország elveszett – 2019. április

Magyarország elveszett” – ezzel a címmel közölt szokatlanul terjedelmes esszét a német liberális lap, és szerzőként Beda Magyart tüntette fel, akiről a bevezetőben közölte: ez álnév, amelyet a szerző, aki korábban a CEU-n dolgozott, azért választott, hogy védje magát és környezetét, de valódi személyazonossága a szerkesztőség számára ismert.

A szerző megállapítja: Magyarország öngyilkosságot követett el az EU ügyetlen segítségével, és a többi tehetetlen uniós tagállam szeme láttára. A demokrácia haláltánca úgy kezdődött, mint ahogyan az már egyszer lejátszódott a 20. században: az emberi jogok, sajtószabadság, az igazságszolgáltatás függetlensége, a tudomány és a művészet a politika játékává lett, a tényeket a nemzeti identitás elleni támadássá értelmezik át, a gyűlölet és a törvénysértés morális imperatívusz.

A szélsőjobb eszmék újraéledéséről az EU is tehet, mert az unió a be nem avatkozás jelszavával pénzt szivattyúz az országba, és ezzel biztosítja egy olyan politikai vezető uralmát, aki elvesztette a kapcsolatát a valósággal.

Ezzel egyben hagyja, hogy az illető lerombolja az egész országot. Hideg polgárháború folyik, és okoz egyre megbékíthetetlenebb megosztottságot. Magyarország mai állapotában jelöltként sem jöhetne számításba az uniós csatlakozásra – írta a szerző, és ecsetelte a sajtó, az emberi jogok, az igazságszolgáltatás helyzetét, a kormánypropaganda működését, valamint azt, hogy választások ugyan még vannak, és szabadok, de egészen nyilvánvalóan nem tisztességesek.

Szánalmasnak nevezi a szerző a gazdaság helyzetét:

az uniós pénzekből és befektetésekből 4-5 német konszern tartja mesterségesen életben, és a közzétett adatok aligha felelnek meg a valóságnak.

Orbánnak a lefölözésen kívül nincs, és nem is volt felismerhető gazdasági terve – írta a szerző, és ismertette a gazdasági és a szegénységi adatokat. Az EU által Orbánnak átutalt heti 87 millió euró egyenesen 4-5 oligarcha zsebébe vándorol. Szól a cikk a gyülekezési szabadságot korlátozó törvényről, az állami televíziónál a télen történtekről és a közigazgatási bírósági rendszer bevezetéséről, amelyben az igazságszolgáltatás függetlenségének legvégét látja. Az ország a sajtó és a lakosság brutalizálását tekintve a harmincas évek szintjén van, csakhogy nincs baloldali mozgósítás, és – egyelőre – nincsenek napirenden a politikai gyilkosságok és letartóztatások, hacsak nem mégiscsak a kormány keze van néhány igen gyanús halálesetben – írta a szerző, és ismertette ezeket.

Orbán tevékenységének fő célja a társadalmat megosztó témák keresése, és ennek érdekében beterítette az országot a második világháború óta példátlan, fasisztoid gyűlöletkampányokkal, amelyekkel hosszabb ideje az Európai Unióból való távozást készíti elő arra az esetre, ha már nem igazán fizetődik ki számára asz uniós tagság.

Részletezi a cikk azt is, hogyan tették meg Soros Györgyöt fő ellenségképnek, és hogy milyen történelmi gyökerekhez nyúl vissza Orbán, amikor Soros, az EU és a gonosz erői – azaz a zsidók – ellen uszít. Részletesen szól a cikk a megosztottságról, arról, hogy a Fidesz és ezzel a szélsőjobb ideológia hívei az országra leselkedő halálos veszélynek tekintik a baloldali liberális címke alatt összefoglalható, heterogén és szétforgácsolódott ellenzéket, amelyhez ma már a szélsőjobb gyökerű, de időközben centristább és békülékenyebb módon fellépő Jobbik is tartozik. A Jobbik időközben rájött, hogy a Fidesztől jobbra már nem maradt levegő számára, hisz azt a teret a Fidesz tölti ki.

A társadalmi táborok között a jobboldal minden egyes győzelmével mélyült a szakadék, amelynek eredete a messze múltba nyúlik vissza, amikor az idegen megszállás a „mi” és a többiek közötti megkülönböztetés mentalitását segítette elő.

A másik oldalon álló árulók és a többiek ellen védekező „lázadók” közötti polarizálódás általános meglepetésre 1989 után új köntösben jelent meg: nem a demokráciáért tüntetők és a volt kommunisták, hanem a liberális és konzervatív erők között. Az egyik oldalon állnak a Horthyra hivatkozó „igaz magyarok”, akik mindenkit magyarellenesnek tekintenek, aki más véleményen van, mint ők; és ez nem csak a politikai ellenzékre vonatkozik, hanem a „baloldali liberális erőkre”, az LGBTQ közösségre, zsidókra, romákra, külföldiekre és „külföldbarát erőkre” is. Ugyanakkor a baloldal egyes részei is mélyítik a megosztottságot. A szerző itt is a történelmi gyökereket elemzi, majd megállapítja: a törvények figyelmen kívül hagyása a rafináltság jele és széles körben elfogadott, az állam kijátszása nem becstelenség, mi több, társadalmi elismertséget ad, különösen, ha az személyes előnyöket szül. Orbán és a Fidesz arisztokratikus magatartása a felsőbbrendűség érzésén nyugszik, hogy született magyarként őket nem kötik a törvények, és megbecsültségüket nem munkából és érdemekből szerzik. Vagyis: huszároknak érzik magukat, de úgy élnek, mint a betyárok.

A szerző hosszan és részletesen elemezte a Fidesz nyelvezetét, jelképeit és értékeit, és megállapítja:

a 2010-es választás óta a konzervativizmust elnyelte az orbánizmus, amelyet sem szabályok, sem törvények, sem erkölcsi parancsolatok nem tarthatnak fel.

Orbán illiberális gyűlöletretorikája villámsebesen terjedhetett, és módot adott arra, hogy jobbra tolja az EU-t, mert nagyon sokáig sem az EU, sem az Egyesült Államok, sem a nemzetközi szervezetek nem mondták fel az együttműködést a magyar kormánnyal. Csak nemrég szánta el magát az EPP a Fidesz tagságának felfüggesztésére, amelyet hazafelé diadalként propagál a kormány. A lépéssel az EPP tökéletes lehetőséget teremtett Orbánnak arra, hogy elhalaszthassa döntését, és kivárja az európai választás eredményét. Amennyiben megerősödnek a jobboldali pártok, Orbán ki fog lépni az EPP-ből, és a jobboldali tábor élére áll, ha nem, akkor a konzervativizmus megmentőjeként, újra megerősödve marad a pártcsaládban, de addig is belülről bomlasztja azt. Az általa okozott egész felfordulás azonban csak a figyelemelterelést szolgálja arról, hogy továbbra is zavartalanul sikkassza el a közpénzeket és kiélje hatalomvágyát. Nem szabad esetlegesnek tekinteni Orbán lépéseit, mert van bennük rendszer – írta a szerző, és beszámolt a CEU, valamint az MTA ügyéről, és ezek, valamint a közigazgatási bíróságok megalakításának példáján mutatta be Orbán Viktor „pávatánc” módszerét.

Rámutatott:

2018-ban Orbán belpolitikailag nem csak a választást nyerte meg, és terjeszthette ki hatalmát, propagandagépezete hatékonyságát, hanem a félelem, a gyűlölet és a verbális agresszió zavarba ejtő mértékét hozta létre.

Például sem a Soros elleni kampányai, sem beszédei nem kimondottan antiszemita töltésűek, de a magyar társadalom kulturális kontextusában félreérthetetlenül megjelenik az antiszemitizmus, és a világ szemet huny efelett – írta a szerző, és az antiszemitizmus fokozódását mutató ismert adatokat hozott fel.

A „Kiút Európa számára” című fejezetben az esszé megállapította: a világra látszólag nyitott Budapest vonzó felszíne alatt egy elvérző demokrácia romjai rejlenek, és ha netán sikerülne is Orbánt holnap elzavarni, akkor is legalább két-három generációnyi idő kellene ahhoz, hogy új életre keljen az a Magyarország, amelyet a szerző és kortársai még ismertek. Talán a távoli jövőben helyrehozható lesz az a hatalmas kár, amelyet Orbán az állami intézményekben, az oktatási és egészségügyi rendszerben, a kulturális életben, színházakban, irodalomban, művészetekben, tudományokban és a kutatások terén okozott, de

a mai generációk életében már nem hozható helyre a gyűlölet, a rasszizmus, a szétrombolt társadalmi kohézió és az öntelt, pimasz gazemberség, amelyet elfogadott a társadalom.

„Ezért meg kell állapítani, hogy Magyarország elveszett. De az EU és a tagállamok még megmenekülhetnek” – írta a szerző.

Megállapítja: az EU-nak több alkalma is lett volna arra, hogy megvonja a támogatásokat, de arra hivatkozott, hogy nem avatkozik be a belügyekbe. Ha az EU kiközösítette volna Orbán Viktort, talán nagyon hamar Európa-baráttá lett volna. A gazdasági összeomlás kétségtelenül nagyon fájdalmas lett volna, de az állami intézmények legalább megmaradtak volna. A gazdaság egyelőre még botladozik, de Magyarországon mindent teljesen elölről kellene kezdeni, elölről fel kell építeni az intézményeket, a jogrendszert, a társadalmi, együttműködési és kommunikációs struktúrákat, amelyek ma mind romokban hevernek, miközben a szükséges tudást elűzték az országból, vagy nyugdíjazták. Ma már késő ahhoz, hogy az uniós pénzek megvonása hatással legyen, mert Orbán uralmi rendszerre kevesebb forrással is működőképes és fenn tudja tartani magát, különösen, ha a német iparral az EU-tól függetlenül is meg tudja kötni az alkuit.

Nem kell az ellenzék irányváltásától tartania, és attól sem, hogy az általa kialakított véleménymonopólium körülményei között tudatváltozás következne be.

„Így Magyarország a széthullás felé sodródik. Ennek ellenére azonban segítene, ha az EU legalább a pénzmegvonás forgatókönyvével szorítaná sarokba Orbánt. Ez lehetővé tenné az unió számára, hogy ellenőrzése alá vonja a pénzfolyamokat, és Magyarországon uniós hatóságot hozzon létre a pénzügyek, valamint a megrendelések kiadásának ellenőrzésére, továbbá, hogy kialakítson egy uniós bíróságot, amely gondoskodik arról, hogy az ország tartsa magát az uniós alapjoghoz.

És nem utolsó sorban indíthatna egy szabad tévé- és rádióadót, hogy ellássa a lakosságot független híradással. Még jobb lenne, ha az EU felhagyna azzal, hogy Magyarországot továbbra is demokráciának tekintse, és annak bizonygatásával, hogy ez nem diktatúra. Az EU intézményei és az egyes tagállamok kitartanak meggyőződésük mellett, hogy egy demokrácia meg tudja védeni önmagát. Pedig már régen nyilvánvaló, hogy nincs gyengébb államforma a demokráciánál, amelyben mindenki indulhat politikai tisztségért.

Tény, hogy a demokráciának ez a gyengéje egyben nagy ereje is, mert a rendszer viszonylag gyors korrekcióit teszi lehetővé. Ám csak a történelmi visszapillantás teszi lehetővé annak felismerését, hogy egy demokrácia elérkezett-e, és ha igen, mikor érkezett el ahhoz a ponthoz, ahol elkezdődik önrombolása.

Ideje a jó példaképekre hivatkozni, és megtanulni, hogyan működik az ellenállás, és hogyan kell harcolni a felvilágosodásért, az emberi jogokért, a parlamenti vitákért és a nemzetközi együttműködésért. Itt az ideje, hogy az emberi jogokról szóló diplomáciai tárgyalások helyett, amelyek úgy tesznek, mintha az ilyen értékek alku tárgyát képezhetik, mindenki komolyan vegye a hatalomsóvár, vérszomjas, tekintélyelvű politikusokat. Az Európai Unió egy jelentékeny részén a szélsőjobboldaliak már magukhoz ragadták a nyilvános diskurzust, de a többség még az egységes, toleráns és együttműködésre épülő Európa mellett van. Még – figyelmeztetett a szerző.

Magyarország a német fegyverek legnagyobb vásárlója

Rekordot dönt idén a fegyver export Németországban, ahol a legutolsó statisztikai adatok szerint 7,95 milliárd euró a bevétel, de valószínű, hogy a 2019-es év összegzése túllépi majd a 8 milliárd eurót.

Az utóbbi három évben csökkent a fegyver export Németországban, de idén radikális fordulat következett be: januártól decemberig 65%-os növekedés következett be!

Németország nemcsak fegyvert ad el külföldön, de licencet is. Ezen a téren is megdőlt minden rekord: tavaly 5,3 milliárd eurót hozott ez a konyhára, idén ennél máris többet.

Magyarország 1,77 milliárd euróval messze az első

A második helyen álló Egyiptom /802 millió euró/ és a harmadik helyezett USA /483 millió euró/ együtt nem importált annyit idén mint Magyarország. Mindez összefügg azzal, hogy Trump elnök egyre jobban sürgeti: minden NATO állam teljesítse kötelezettségét és költse a GDP két százalékát katonai célokra. Trump persze haza beszél: elsősorban amerikai fegyvereket akar eladni NATO szövetségeseinek. Lengyelország és Románia jeleskedik is ezen a téren. Ez a két állam az USA stratégiai szövetségese a térségben. Magyarország viszont úgy növeli katonai kiadásait, hogy európai fegyvereket vásárol. Erősítve ezzel a kapcsolatait Németországgal, amely ettől függetlenül is hazánk legfőbb gazdasági partnere. Orbán Viktor miniszterelnök tisztában van az ilyen döntések stratégiai jelentőségével éppúgy mint partnerei Berlinben és Washingtonban.

Németország és az USA szövetségesi viszonya egyre hűvösebb. Jellemző a német közvéleményre, hogy egy friss felmérés szerint Trump nagyobb veszélyt jelent Németországra mint Putyin vagy Kim Dzsongun észak-koreai elnök!…

Az illiberalizmus határai

Ezzel a címmel írt vezércikket a párizsi Le Monde a magyarországi és a lengyelországi választások kapcsán. Lengyelországban a PiS minden eddiginél nagyobb győzelmet aratott, de az ellenzék így is megszerezte a szavazatok 55%-át vagyis, ha összefogott volna, akkor más lett volna a végeredmény.

A szenátusban így is többsége van az ellenzéknek, mely így fékezheti a Kaczynski rendszer nyomulását. Lengyelországban a nagyvárosok többsége eddig is ellenzéki kézben volt, Magyarországon most következett be a változás: Budapesten és néhány fontos városban az ellenzék győzött. Mindez azt mutatja, hogy az illiberális rendszerek eljutottak a felső határig, de a leolvadásuk még nem kezdődött meg. Miért nem ?

A vidéket nem tudja megszólítani az ellenzék

Ez egyaránt probléma Lengyelországban és Magyarországon. Az ellenzék nem képes egy olyan hiteles gazdasági alternatíva felmutatására, melyet vidéken is szívesen fogadnának. Ráadásul az ellenzék megosztott: ezért is veszített Lengyelországban. Magyarországon épp azért győzött, mert összefogott – hangsúlyozza a Le Monde, mely rámutat arra: nagyon heterogén ez az ellenzéki koalíció , amelyikben a korábban antiszemita Jobbik is benne van.

Mind Lengyelországban mind Magyarországon sokan mentek el szavazni. Ez is mutatja, hogy a demokrácia eleven ezekben az országokban – hangsúlyozza a Le Monde vezércikke a lengyel és a magyar választások kapcsán.

Foszlányaim – Rövid kommentár Orbán tegnap elejtett mondatához

0

„a jogállamiság ezért Magyarországon nem jogi, hanem becsületbeli kérdés.”

A fenti mondatból levezetve egyenesen következik: Orbánék becsületén sokezernyi csorba esett, így aztán rajtuk számonkérni a jogállamiságot finoman szólva is vak remény vagy balgaság, a realitás talajának teljes mértékű elveszítése, de ha nagyon pontos definíciót akarok találni akkor oltári nagy baromságnak nevezném.

Mai kérdés – A mai Magyarországot felvennék az Európai Unióba?

0

 

A mai Magyarországot felvennék az Európai Unióba?

Magyarország 2019

Nem tudunk mit mondani…

Az édesanya:

Oly korban élek én e földön, mikor a gyermek hangja mit sem ér…

Így vitette el gyermekemet otthonunkból – ahol éltünk 10. éve szeretetben, boldogságban, harmóniában, bántalmazástól mentesen – az őt bántalmazó apukája, akivel éppen ezért soha nem éltünk együtt, amíg én elmentem az általa szülői felügyelet megváltoztatása iránt indított perben folyamatban lévő első fokú bírósági tárgyalásra 2019.03.01. napján.

Én az események végére értem haza.

Mentőt hívtak gyermekemhez, hogy benyugtató injekciózzák és úgy viszik el, ha továbbra is sír, zokog, ellenáll és könyörögve kér segítséget mindenkitől, hogy ne tegyék ezt vele, ő nem megy sehova, értsék meg… és arra ítélik, hogy éljen az őt bántalmazójával, azért, amiért látni sem akarta ezért.

Gyermekem kétségbeesetten súgta a fülembe amikor elvitték: „Anya, kérlek harcolj értem! Azt hittem már minden jóra fordul.”

Elkérte a sálamat a nyakamból és azt szorongatta, hogy legalább az legyen vele, ha én már nem lehetek vele.

Nem kaptunk jogvédelmet a minket bántalmazóval szemben.

Az erőszak győzedelmeskedik.

A gyermek jogait, kívánságát, akaratát, véleményét sárba tiporják, figyelmen kívül hagyják, miközben mindenki a gyermekek jogairól beszél.

Közzétette: Sarolta Süveges – 2019. április 18., csütörtök

Közzétette: Sarolta Süveges – 2019. április 18., csütörtök

Közzétette: Sarolta Süveges – 2019. április 18., csütörtök

Közzétette: Sarolta Süveges – 2019. április 18., csütörtök

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK