Kezdőlap Címkék Magyarország

Címke: Magyarország

Misztérium

A misztérium egy olyan isteni titok, melyet definíciója szerint az emberek képtelenek fölérni ésszel, így aztán jobb, ha nem is próbálkozik senki. Ilyen misztérium például az, hogy a Nagy Francia Forradalom után 235 évvel még mindig lehet a vallásra építeni egy államot. Jó, persze, ez nem nagy kunszt, ha a Közel-Keletre, Afrikára vagy egyéb ilyen helyekre gondolunk, na de Európában? Hát hogy nézne az ki, kérem?

Az érdeklődőknek elárulom: pont úgy, ahogy Magyarország most kinéz. Vigyázat, ez az ország nem úgy épül a vallásra, hogy a klérusnak az országban bárhol bármiféle hatalma van (még csak az kéne!), hanem úgy, hogy gyakorlatilag csak egy párt létezik, amelyre a vallásosak szavazhatnak, a többi döntő többségében gyalázatos, istentagadó horda, akik ha tehetnék, és rajtuk múlna (azaz, ha hatalmon volnának), gyorsan elintéznék, hogy a magyarság ismét rút, sybarita vázakból álljon, akik elpuhultan és élvetegen fetrengenek az erkölcsi fertő mocsarában. Hát mi lenne akkor a ropogós rokolyájú leányok és a pörgekalapos legények felemelő látványából, tessen mondani? Sokkal jobb ez így vallásosan, ahogy most van. Nem is kerül a kormánynak sokba, némi üldözöttkeresztény támogatás világszerte, néhány templomfelújítás, pár iskola, épület, fociklub a klérusnak, az nem nagy veszteség, az oktatás úgysem a regnáló párt szívügye. Ezektől a papság majd  hálás lesz a regnálóknak, következésképpen úgy prédikál a templomban és nevel az iskoláiban, ahogy kell neki, azaz amelynek hatására a mai vallásos szemléletű, FIDESZ hívő népréteg simán újratermeli önmagát, és akkor a regnáló párt hatalma sokáig biztosítva van.

Ehhez szükséges még az aktív miniszterelnöki részvétel a főbb vallási ünnepek során, valamint a nép eltiltása bármiféle malackodástól és/vagy devianciától. Utóbbit úgy, hogy deviancia hivatalosan nincs is, illetve van, de tilos tudni róla. A fiatalkorúaknak különösen, azaz nekik törvényileg is tilos. Ami nem olyan, azt fóliázni kell. Természetesen minden párt, amelynek a legcsekélyebb vallásos alapja van, azonnal ledarálandó, illetve beolvasztandó a FIDESZ-be, mikor melyik látszik célszerűbbnek. Ahogy az MDF, meg a Kisgazdák (ledarálás), és a KDNP (beolvasztás). Ezeknek két lehetőségük van, vagy kussolnak a Nagygazda árnyékában, vagy a pártjuk eltapostatik. Lehet választani.

A jelenlegi regnálókhoz húz még a vallásosokon kívül néhány további választói réteg. Az egyik azon csoport, melynek tagjai a létező szocializmusban hátrányba kerültek, személyi és/vagy anyagi veszteséget szenvedtek el, náluk ez vörös fonálként húzódik végig a család történetén, komcsikra még véletlenül sem szavaznának soha, a másik a szigorúan rendpártiak (illiberálisok) csoportja, aki nem szeretik, ha mindenki csak úgy összevissza azt csinál, amit akar. Ezek a választópolgári halmazok persze jelentős mértékű átfedésben vannak, egymással nagy a metszetük, a fő ellenség tehát az ateista-libsi-bolsi, a cél azok hatalomra jutásának mindenképpeni meggátlása. Azt, hogy ennek sikeréhez kedvenc pártjuknak minden féket és ellensúlyt el kellett foglalnia, mégpedig közmédiástul, természetesnek tartják, hiszen az özönvíz sem volt kellemes Noén és családján kívül senkinek, ám az Úr nem habozott egyetlen pillanatra sem! Így aztán ők sem haboznak elfogadni az igencsak kevéssé demokratikus lépést, mivel minálunk ők a Noé és családja. Személyesen. Hogy az Úr kicsoda, azt mindenki találja ki maga.

Szép példája a vallás uralta Magyarországnak a Nagy-Szénás tetői fakereszt. A keresztet vagy öt éve ismeretlenek állították, felcipelve oda a két nagy fadarabot, a helyszínen össze is rakták, de alapot sajnos nem csináltak neki (betonkeverőnek odamenni tilos), így aztán párszor ki is dőlt. Gazdája vagy annak barátai minden kidőlés után újra felállítottak, hogy továbbra is hirdesse a… hirdesse a… de mit is? Hát, igazából nem tudom. A tetőn nincs sírja senkinek, pláne nem keresztény nagyjaink közül, csata itt nem zajlott, mint Muhinál, semmi emlékezetes, egyedül talán az lehet az ok, hogy valaki ott világosult meg túra közben, ennek akart emléket állítani.

A legvalószínűbb lehetőség mégiscsak az, hogy valaki a kereszttel a hite szerinti nagyigazságot hirdeti. Demokráciákban ezzel az a baj, hogy vannak kijelölt helyek, ahol az ilyen hit hirdethető (pl. a mindenféle templomok), és akkor az, akinek nem kell az ő nagyigazsága, nem megy oda, viszont ha egy közhasználatú helyről, esetünkben a turistaútról van szó, azon vagy amellett jóérzésű ember semmi olyat nem épít, ami más vagy semmilyen hitű embertársait zavarhatja. Amennyiben valakik mindenáron ragaszkodnak hozzá, ezt jelezni kell, és ha az állam a szándékot elfogadja, népszavazás rendezhető róla, így a többségé a döntés. Az adott eset keresztjét illetően viszont sem a jóérzés, sem a többségi döntés elve nem érvényesült. Odarakták, és kész.

Az már csak színesíti a sztorit, hogy a kereszt egy természetvédelmi területen állt, azaz egy olyan helyen, ahová még egy padot sem szabad engedély nélkül kihelyezni, ám hogyha vallásos keresztállító honfitársunkat a nem vallásos honfitársak érzései egyáltalán nem érdekelték, akkor hogy jogilag mit szabad és mit nem, valószínűleg szintén nem zavarta.

Lehetett volna persze ott egy félholdat, a próféta zöld zászlaját, egy tükröt (shintai), esetleg egy aranyozott Dávid csillagot is fölállítani, de ezeket a hatóság fél napon belül úgy bontotta volna le, mintha sose lett volna ott. A demokráciákban az összes vallás engedélyezett, mindegyik mindenki által szabadon választható, de az összes felett álló államban egyiknek sincs hatásköre. A fentiek szerint a demokratikus jog legerősebben azt a helyzetet védi, amelyben semmi sincs ott (az szekuláris állam által preferált helyzet), minden más kevésbé védett, azaz az illegálisan fölállított keresztet rég le kellett volna bontani.

A hatóságok viszont nem rendelték el a lebontását. A kereszttel sokkal elnézőbbek, mint a többi vallási jelképpel, sőt néha az állammal szemben is előnyben részesítik, hiszen Mária országában a keresztény vallás olyan, mint az aduász. Mindent visz, mégpedig a kormány által garantáltan. Az államot is ha konfliktusba kerül vele. Egyetlen kivétel, mikor miniszterelnök úr nem osztja a pápa álláspontját (például azonos nemű párok megáldása), mert ez esetben hiába vagyunk Mária országa, a pápa által képviselt kereszténység simán elsöpörtetik. Természetesen mindez a magyar klérus nagy-nagy egyetértésével, mely testület nem a vatikáni főnökét támogatja, hanem azt, aki fizet – és mégsem „seprűzetnek” ki a templomukból! Hogy ez hogyan lehetséges, arról a Megváltót kell megkérdezni. Ilyenkor vajon merre jár?

A kereszt ezért maradt. Szerencsés helyzet a derék híveknek, ám nemrég sajnos mégis megtörtént a baj. A keresztet ugyanis ledöntötték valakik. Ráadásul el is tüzelték, azt nem tudni, hogy melegedési, szalonnasütési vagy keresztény-, illetve keresztüldözési célból, mindenesetre helyreállították a nemzeti parkhoz és a demokráciákhoz illő kereszt nélküli, azaz a természetvédelmi terület világnézeti semlegességet tükröző állapotot.

Mária országa persze azonnal lépett: a KDNP helyi szervezete kérelmezte egy új, immár beton alappal bíró, immár 3 méter magas kereszt felállításának engedélyezését (immár kőből), és ezt a kormányhivatal meg is adta, annak ellenére, hogy a hatályos jogszabályok szerint fokozottan védett területen nem lehetne felépíteni. A Nagykovácsi Természet- és Környezetvédő Egyesülete (NATE) ezért bíróságon támadta meg a kormányhivatal határozatát. Ezt meghallva Menczer Tamás, a terület országgyűlési képviselője nagyon kiborult. Október végén a Nagy-Szénás csúcsáról jelentkezett be, és név szerint megnevezte a bűnösöket, akik majd pokolra jutnak: Vojczek Judit, a NATE vezetője és Füri András, a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatója. Menczer szerint amit Füri és Vojczek csinál, az „a modernkori keresztényüldözésnek egy fajtája”, és ő harcolni fog ellene.

Ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó, és a tájékoztatásért valamint megjelenítésért felelős államtitkár be is tartotta ígéretét. Egyrészt a Nemzeti Park fura urának, másrészt alkalmatlannak titulálta Füri Andrást, akit az államtitkár úr szívós harca eredményeképpen úgy leváltottak, mint a sicc! Hiába írta azt szegény, hogy „Vallom, a természet Isten Temploma, melyben vannak Szentély területek. Szerencsére több ilyen Szentély is létezik Magyarországon, amelyek védelmét – a nemzeti örökségünk részeként – az Alaptörvény is megőrizni rendeli. Ilyen Szentély a fokozottan védett Kis-és Nagyszénás hegycsoport a Budai-hegyekben, ahol elsődleges cél a természet sokféleségének, a teremtett világnak védelme. Minden más csak ez után következhet!

Az RTL megkereste az Agrárminisztériumot, akik azt válaszolták: ugyan, dehogy! Füri András már több mint egy éve kérvényezte felmentését egészségügyi állapotára hivatkozva, tehát a nagy-szénási keresztes ügynek semmi köze a leváltásához.

De még mennyire, hogy semmi köze, tehetjük hozzá mi, Mária országának lakói. Füri alkalmatlan is, beteg is, a felmentését is maga kérte, meg aztán kisebb beosztásban van, illetve volt, mint Menczer, az olyan meg ne ugráljon. Értjük?

És hogy azóta valaki ismét fölállította a keresztet, aztán feljelentette önmagát, mint a keresztény vallás nagy harcosát, hogy ezzel tündökölni tudjon, az már tényleg a bohózatok világa.

Tízezer vendégmunkás érkezhet idén a Fülöp szigetekről

Ázsiából importál vendégmunkásokat az Orbán kormány, amely 2021-ben szépen csendben megváltoztatta a külföldiek munkavállalási feltételeit Magyarországon. A Fülöp szigetekről és még kilenc másik ázsiai államból kettő plusz egy évre jöhetnek munkavállalók Magyarországra.

Munkaközvetítő cégek már ezerszámra toboroznak nemcsak a Fülöp szigeteken, de Indonéziában, Kirgizisztánban, Mongóliában és Vietnamban is. Miért Ázsiára esett az Orbán kormány választása?

A munkaközvetítő cégek szerint a vendégmunkások, akik a Fülöp szigetekről mennek külföldre: rendkívüli mértékben tisztelettudók, jól tűrik a monoton munkavégzést, beérik alacsony bérekkel és beszélnek jól-rosszul angolul.

A 110 milliós Fülöp szigeteken óriási a munkanélküliség, ezért milliók akarnak vendégmunkások lenni. Persze nem elsősorban Magyarországon hanem például az Egyesült Államokban, amelyhez évtizedek óta szoros kapcsolat fűzi a szigetországot. Csakhogy ott kvóták vannak, és aki nem jut be az USA-ba vagy valamelyik más fejlett államba mint Japán, Dél Korea vagy Ausztrália, az beéri Magyarországgal is.

Van ahol 500 eurós havi nettó bért kínálnak neki, de a szállás általában ingyenes vagy nagyon olcsó hiszen nagyon sokan laknak egy teremben. Elvben ingyenes orvosi ellátás is jár a vendégmunkásoknak.

Migráns ellenes propaganda és a vendégmunkások

Orbán Viktor a jövő évi európai választás egyik kulcs jelszavaként jelölte meg a No migration-t vagyis a tiltakozást a bevándorlás ellen.

A képmutatás ebben az esetben is tetten érhető: a gazdasági realitás azonban felülírja a propaganda szempontokat.

Az egymásután épülő kínai és más gyárak jelentős munkaerő szükségleteit Magyarország nem tudja saját erőből kielégíteni, mert ilyen olcsón ilyen sokat már nagyon kevesen kívánnak dolgozni a magyar munkavállalók közül, akik előtt ott az uniós piac. Miközben Magyarország elveszítheti értékes munkaerejének legjavát, amely nem akar magyar körülmények és magyar bérek mellett fáradozni egész életében, tömegesen érkezhetnek munkavállalók olyan ázsiai országokból, ahol alacsonyabb az életszínvonal és magas a munkanélküliség. Ahol az 500 eurós havi bér annyit jelent, hogy ebből még haza is tudnak küldeni a családnak.

Az Orbán rendszer koldus kapitalizmusa immár meztelen: a külföldi tőke nálunk találkozik az olcsó vendégmunkásokkal, akik alacsonyan tartják a hazai bérszínvonalat.

Ez viszont a magyar munkavállalókat arra ösztönzi, hogy a jövőjüket ne Európa szegényházában képzeljék el. Orbán Viktor konstrukciója ebben a tekintetben akár működhet is, számára csak az okoz gondot, hogy a vendégmunkások nem szavazhatnak a magyar választásokon. Orbán azért is tartja alacsonyan a munkabéreket, hogy olcsóbb legyen a választópolgárok megvásárlása. Alázatos és gyalázatosan fizetett munkavállaló tömegre alapította rendszerét Orbán Viktor, de idén már kiderült: a magyar választópolgárok a lábukkal szavaznak. Inkább külföldön keresik a szép magyar jövőt mint itthon, ahol ázsiai vendégmunkásokkal kellene versengeniük havi nettó 500 euróért vagyis a magyar minimálbérért.

Sál

Mint azt a tanulmányainkból tudjuk, Vörösmarty, Petőfi, Kölcsey korában Magyarország csak egy gyarmat a sok között. Az osztrák elnyomók akkor már több évszázada sarcolták az elnyomottakat, közben levertek egy Rákóczi szabadságharcot is, így az izzó hazaszeretet az elnyomók iránti gyilkos dühből táplálkozott.

Pont akkoriban jöttek rá elődeink arra, hogy ők tulajdonképpen egy nemzet, ezért létezhet közös cél, napéldául a nemzet szabadsága, hogy az ország dönthessen minden őt érintő kérdésben, mivel pedig hazánk mindenkori ifjúsága mintegy 150 év óta leginkább róluk, de főleg tőlük tanult, honfiúi, valamint honleányi lángolásunk ma is félelmetes.

A gond az, hogy hazánk Trianon óta független ország, és ma már erős szövetségek tagja, ergo nem kéne annyit honlángolni, több haszon lenne a másokkal való baráti kapcsolatban, mint Pártunk és Kormányunk dacos vagdalkozása révén. Miniszterelnök úr sajnos nem tudja, hogy az udvarló páva nagyban különbözik az agresszív kismalactól, ezért az erőteljesen nacionalista vagdalkozást táncnak nevezi. Sajnos az orbáni mozgásformát egyre jobban utálják a többiek, így sodródunk mind messzebbre saját szövetségi rendszerünktől, lásd EU, V4, Néppárt, NATO, ésígytovább.

Nem baj, mondja a Kiválasztott, ajánlok helyette mást. Kipcsákok, türkök, Kína, Oroszország. Nagy kár viszont, hogy a felsoroltak sokkal durvábban érvényesítik saját érdeküket, mint itt nyugatabbra bárki, ráadásul vagy nem érdekeljük őket vagy sokkal nagyobbak nálunk, így aztán ezekben a kapcsolatokban mindig mi vagyunk a csicska. Az EU nem kéri senki meghunyászkodását, egyedül a demokráciákban szokásos úri modort várnák el tőlünk, de az sajnos nem megy Miniszterelnök úrnak. Marad a vagdalkozás.

Nyilvánvaló, hogy itthon hasznos neki. Akinek kies hazánkban a magyarságán kívül különleges jótulajdonsága nincs, ahhoz fog mérni mindent, így aztán örömmel veszi, ha a kormány „a magyarok érdekeit” tekinti elsődlegesnek, és meg is védi tűzön-vízen át. A megvédés okán Miniszterelnök úr semmiféle kompromisszumos megállapodásba nem mehet bele, mert akkor sérülne a magyar érdek. A jól kicsiszolt technika eredményeképpen EU magányunk immár végképp elintéztetett, nehéz lesz innen kitörni, hacsak nem küldjük nyugállományba magát a Legfőbb Akadályt.

Ellenségből nálunk sosincs elég, így aztán az UEFA-val is szívóskodunk. Európai szervezet, a miniszterelnök kedvenc sportjának szövetségi rendszere. Na és? Ő aztán nem törődik vele, hogy a futball az eredményesség érdekében összjátékot követel, mivel az ő erőssége nem a gólpassz, hanem a saller. Plusz koki, ha a saller nem lett volna elég érthető.

Az ő vezérletével hordjuk Nagy-Magyarország térképes sáljainkat, lengetjük árpádsávos zászlóinkat a stadionban, mégpedig majd csak használ alapon. A többi nemzet mintha nem bízna ebben, ugyanis egyetlen britnek sem jut eszébe lepedőre festett régi gyarmatokkal meccsre menni, és senki nem ugrál a Práter lelátóján, sapkáján a hajdani Habsburg Birodalom térképével, amelyben mi voltunk az egyik bennszülött törzs.

Az új küzdelem lépései:

Az UEFA semmilyen szinten nem engedélyezte ilyen zászlók vagy molinók használatát, ezeknek a jelenléte fegyelmi következményeket vonhat maga után.

Az MLSZ úgy döntött, hogy a történelmi Magyarország térkép és az árpádsáv színei nem minősülnek rasszista magatartásnak.” („csakazértis” elv)

Mint az közismert, a „történelmi Magyarország” 1541-ben befejezte létezését. Először három részre vágták, később Habsburg gyarmat, a kiegyezést követően a Monarchia egy darabja idegen királlyal megfejelve, Trianon óta pedig maga a ködbe vésző ősi múlt. Ebből következően Párizs mellett nem a történelmi Magyarországot fosztották meg döntően idegen népességű részeitől, mert az a Magyarország már rég nem létezett, hanem a Monarchiát, mely megfosztás során az osztrákok nagyobb területi veszteséget szenvedtek el, mint mi. Az, hogy velük ellentétben visszasírjuk a ferencjóskát, magunkon kívül senkit sem hat meg. A visszasírás érdekessége, hogy akkor nem voltunk függetlenek, ma már meg igen, de mégis. Ennek ellenére.

Néhányak szerint a sál csak emlékeztető a daliás időkre. Labdarúgásunk jelen helyzetét tekintve valóban szükség lenne a régi nagyság ösztönző erejére, de a középkorban, amelyre ezzel hivatkozunk, még nem volt foci. Ma már egészen más a sport, mint anno, térkép és futball közt nincsen kapcsolat, hiába próbálná bárki Törő briliáns tánctudását Kinizsiéből levezetni.

Aranycsapat? Puskásék a „Csonka Megszállt Magyarország” hírét vitték szét a nagyvilágba, térképes sálunk ezzel sem korrelál.

Két lehetőség maradt a hordás indokának: hülyeség vagy provokáció. Utóbbinak komoly veszélye, hogy „siker” esetén a külhoni magyarok isszák meg a levét, nem pedig a hazai lelátóhősök, akiket majd Csányi véd meg, újabb érvet biztosítva evvel szegény külhoniak ellen.

Szóval hülyeség, vagy provokáció? Lehet választani. Öntől várjuk a választ Miniszterelnök úr, hiszen Ön is ilyen sállal ül páholyában.

Norvég

– Jónapot, üljön le. Melyik is most excellenciád? A… izé… ja, persze, a brit nagykövetet tizenegyre kérettem be, mert angol az istenadta… vagy skót? A franc se tudja megkülönböztetni ezeket, na, mindegy, lényeg az, hogy tegnap meccs volt, és olyankor sokáig alszik, akár nyernek, akár veszítenek.

Ahogy látom, jelenleg fél tíz, akkor hát excellenciád a norvég. Na, miután ilyen szépen helyretettük a dolgokat, bele is vágnék in medias res… mibe, mibe, mindketten tudjuk azt jól. Én a magyar külügyminiszter excellenciám vagyok, maga meg a norvég nagykövet excellenciád. Hát, ha ebből sem elég világos… hogyhogy mi nem érthető nekünk? Hogyhogy mi? Nekünk semmi nem érthető! Most meg mit vigyorog? Látom én azt, hogy vigyorog, hiába próbálja elfojtani! Akkor most elmondom, hogy nem azért nem érthető nekünk, mert buták lennénk, egyáltalán nem, mi ugyanis nagyon okosak vagyunk, főleg miniszterelnökünk nagyon okos a kedves családjával, vagy ahogyan mi ízes szóval mondjuk, a pereputtyával együtt, éspedig pont ugyanúgy nagyon okos, ahogy a barátai és üzletfelei. Ez nem egy idézet egy angol mesekönyvből, hanem egy axióma, remélem, tudja, mi az! Tehát. Azért nem értjük ezt a dolgot, mert teljesen szokatlan, példátlan és rosszindulatú excellenciádék viselkedése. Az EU ilyet még véletlenül sem csinálna, ő nem hepciáskodik, mindig időben utalja a pénzt… most mit teszik megint vigyorogni? Én is tudom, az EU mostanában nem adja meg a kellő tiszteletet drága hazánknak… illetve a drága hazánkat egy az egyben képviselő miniszterelnökünknek… és még a pénzt se… de hagyjuk ezt, fogalmazzunk inkább múltidőben. Szóval az EU korábban mindig rendben átutalta, mi pedig azt az összeget olyan dolgokra fordítottuk, amelyek elősegítik robbanásszerű technológiai és gazdasági fejlődésünket, mint például térkövezés, szökőkút, emlékhely, lombkorona-sétány, melyek majd szép hasznot hoznak minekünk. Most ne feszegesse itt excellenciád, hogy név szerint kinek hoz már ma szép hasznot, mert nem az a lényeg! A lényeg az, hogy akinek hasznot hoz, az a mi hazánk lakója, és mi, magyarok, ha a haza kéri tőlünk, vitam et sanguinem, de izibe! Na most meg… mi az, hogy zabot nem? Mi az? Honnan vesz ilyesmiket excellenciád? Ahá! Vagy úgy. Utána tetszett olvasni, ha már magyar nagykövet lett. Magyar történelem, örökösödési háború, pozsonyi országgyűlés, Mariteréz a Kisjózseffel… jó, persze, így igaz, a zab is fontos, abból lesz a mezőgazdasági támogatás… nem, nem az enyém! Hanem a hazáé! Ne engem bámuljon excellenciád a dülledő szemeivel, én azt úgy értettem, a közös zab, a nemzet, a honleányok és honfiak zabja, közös busongás, közös Himnusz, közös kettő null, sajnos oda, a fenébe is… de inkább nem ragoznám, ezt egy globálgenderista norvég úgyse értheti. Térjünk a lényegre. Amikor az EU megalakult, ugyebár, excellenciádék nem óhajtottak a tagjai lenni, de azért a kedvezményekre, amilyen például a mi piacmegnyitásunk Norvégiának, igényt tartanak! Az bezzeg kellene! Viszont így kettősmércésen nem megy ám, mert az ősi törvény szerint szemet, szemért, fogat fogért! Tehát fizessenek! És maguk csak ne feszegessék, hogy ki mondja meg, mely magyarországi szervezetek részesülnek belőle! A magyar kormány kapta, tehát a magyar kormány mondja meg! Maguk csak ne szajkózzák, hogy független grémium, meg civilek, az nem érv, hogy maguk adják a pénzt, érthető? Mi tudjuk a legjobban, hogy melyik fide…szervezet érdemli meg. Most meg mit akar azzal, hogy excellenciádék szintén megnyitották az EU tagok előtt a saját piacukat? Látom, már megint kötözködik, de hiába próbál belezavarni, én pontosan tudom, hogy hatvan milliárd forintnyi összegért exportáltunk magukhoz, és nyolc milliárdért importáltunk onnan. Micsoda? Hogy ez az ötvenkétmilliárdos különbség pont a magyar kormány érvelése szerint az önök piacmegnyitási vesztesége, amelyet mi okoztunk, és így nemhogy mi kapnánk excellenciádéktól pénzt, hanem még mi térítsük meg maguknak a kárt? Ezt mégis hogy képz… na jó, igen, van amikor így számolunk, és van, amikor meg úgy, de ez a mi számolásunk vaslogika alapján működik, amely vaslogika azt diktálja, hogy a pénzt mindig minekünk kell kapni. Mert ha nem, akkor vétó! Úgy belengetjük a vétót, mint a sicc! Hogyhogy mit vétózunk? Hogyhogy mit? Nem mindegy az excellenciádnak? Ami akad, azt vétózzuk. És ne jöjjön azzal, hogy önök nem is tagjai az Uniónak, ezért a vétó maguknak semmi, mert mi csak az EU közleményeit tudjuk  vétózn! Minálunk az úgy van, ha másba rúgunk bele, az is jólesik. Miniszterelnök úr utál veszteni. Látom, nem érti. Mit mond? Hogy nincs benne akkora rutinja, mint Miniszterelnök úrnak, azért nem? Túl sokat teccik piszkálódni, viszont erre nagyon ráfázhat excellenciád, mert én majd írok a Vlagyimir Haraldnak, hogy excellenciádat azonnal váltsa le. És csak ne reménykedjen semmiben, mert őt is bekéretem, ha sokat ugrál azon a trónon! Na, csá, excikém. Titkár úr! Kivezetheti.

2021-ben Norvégia úgy döntött, hogy a Magyarországnak piacnyitási ellenértékként felajánlott (azaz nem kötelező) 77 milliárd forintos támogatását visszavonja, és a jövőben hozzáférhetetlenné teszi országunk számára a Norvég Alap forrásait.  Magyarország nem csak attól az összegtől esett el, amelyet norvég kérés alapján egy független grémiumnak civil szervezetek között kellett volna szétosztani, hanem azt az összeget sem kapta meg, amelyet a kormány oszthatott volna szét. Magyarország „még tárgyalt volna”, de a norvég kormány lezárta az ügyet.

A Magyarországot ért kár hatásai a következő helyekre nem terjednek ki: Klastrom és környéke, Felcsút, Hatvanpuszta.

Ja, és a stadionokra sem.

Divatok

A divat sokrétű valami. Jelen van az emberi lét minden szegletében, és a racionalitástól független, indok nélküli szabályokból áll. Az indokolt szabályokat másképp hívják (pl. KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól vagy 2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről), azokat általában kötelező betartani, míg a divatszabályokat nem kötelező, de számolnunk kell a többi ember lenéző pillantásával, ha megszegjük őket. Természetesen nem mindegyikével, de a többséggel igen, mert, mint tudjuk, a divat az divat. Nincs mese.

A fent említett „minden szeglet” egyike a politika. Itt is vannak ötletek, elképzelések, melyeket egy rejtélyes szél felkap hirtelen, és akkor az erre hivatott szakemberek (újságírók, politológusok, valamiket elemzők, celebek, potentátok, egyéb nagy gondolkodók) átveszik, sőt terjeszteni kezdik. Magától értetődőn a média segítségével, amely a divatirányzatoknak mindig helyet ad, mégpedig szimpla megélhetési okból, tehát ha valakinek nem tetszene, akkor is nézze el neki. Valamiből ugyanis élni kell.

A magyarországi divatirányzatok természetesen helyspecifikusak, ugyanakkor élesen megkülönböztetendők a nem kevés közpénzből fizetett FIDESZ propagandától (MTVA: 130 mrd/év, Rogán féle minisztérium: 45 mrd/év, egyéb NER lapok sokmilliárdos állami hirdetései). Bár ez a propaganda (lásd háborúpárti, dollárbaloldal, nemzetáruló, gyurcsányfióka, brüsszeli áskálódók, stb.) sokkal többször hallható és olvasható, azaz sokkal divatosabbnak látszik, mint maga a nagybetűs Divat, ez nem az elfogadás és terjesztés jele, hanem a korlátlan mennyiségű pénz hatalma. Hogy az emberek végül elhiszik és belenyugszanak? Hát igen. Ebből megállapítható, hogy létezik a saját pénzünkből ránk oktrojált szemlélet is (sőt sokaknál az a meghatározó), de jelen írás tárgya más. Az erőszakmentes változat.

A politikai divat néhány példája:

  • „Ezekkel nem lehet Orbán ellen nyerni.”

Rendkívül sokan ragozzák immár évek óta az ellenzéki holdudvar oldalon. Divatozása nem a véletlen műve, mivel a ragozók azt szeretnék, hogy Orbán tűnjön el végre, de azért megvan a véleményük az ellenzékről is. Hogy miért mondják meg írják, akik ezt a divatot követik? Először is amiatt, hogy az ellenzék sem tetszik nekik, másodszor amiatt, hogy tényleg nem nyer, ami a divatkövetők értelmezése szerint mintegy igazolja, hogy rossz, ebből pedig egyenesen következik, hogy kell egy jobb.

Az irányzattal két probléma van. Az egyik az, hogy ha ezekkel nem, akkor melyikkel? Másik ugyanis nincs. Nem hogy jobb nincs, de semmilyen sem. Többen próbálták ugyan létrehozni, például az LMP, a Momentum, és még sok apró meg cseprő pártocska, igazán nem mondható, hogy a választóközönség ne tudott volna kedvére csemegézni a nagy mennyiségű kínálatból, de a helyzet mégis az, hogy ezek a pártok nem vitték sokra, új ellenzéknek így teljesen alkalmatlanok. Lehet persze még újabbakkal próbálkozni, aztán meg még azoknál is újabbakkal, de sok értelme nincs.

A másik gond, hogy az ellenzéket ledegradáló szöveg ismételgetésével sokat ártanak a tényleges, avagy létező ellenzéknek, mert arra bíztatják a bizonytalanokat, hogy „ezekre” ne szavazzon, helyette maradjon otthon, vagy üljön ki a partra és várja ő is a nagy hajót, amelyik majd az igazi ellenzéket hozza. Egyszervalamikor. Ülnek már ott régóta páran, néhány embernek még biztos van helye.

A fentiek alapján megállapítható, hogy ez a divatirányzat Orbán leváltásának esélyét a rossz irányba mozdítja el, a Miniszterelnökurat leváltani akaróknak tehát nem javallt a követése. Még ha divat akkorse! – kiabáljuk páran, de sajnos nem úgy néz ki, hogy abbahagyják.

  • „Gyurcsánnyal nem lehet nyerni.”

Az előbbihez hasonló divatirány.  Arról szól, hogy a feltalálója szerint ő meglelte a vereségek okát, és ehhez sokan csatlakoznak lelkesen, mondván, úgyis rühellem a Gyurcsányt, milyen remek ötlet Orbánnal együtt őt is kiakolbólítani! Ebből következően az ilyen vélemények száma sem kevés, így a közhírré tételek száma pláne.

A legfőbb baj ennél a divatirányzatnál is az, hogy már volt ilyen. Schiffer úr például sokat ingadozott, hogy melyiket utálja jobban (mára kiderült, hogy természetesen Gyurcsányt), mindenesetre megpróbálta FIDESZ ellenzéknek lenni nélküle. Sajnos az LMP nem tudott tarolni igazán, az emberek nemhogy nem erőltették meg magukat a tömeges jelentkezéssel, de még a kezdeti lendület is apró darabokra tört. Volt aztán még Botka, aki közvetlenül az MSZP-t gyurcsánytalanította, de kiderült, hogy ezzel a párt népszerűsége nem nő, hanem csökken, így aztán elváltak útjaik. Márki-Zay is hiába próbálkozott a háttérbe szorításával, a közvéleménykutatók által mért, az előválasztáskor döntetlenre álló Összefogás ÷ FIDESZ meccset (az Összefogás akkor még Márki-Zay nélkül, de Gyurcsánnyal állt döntetlenre!) sikerült a miniszterelnök-jelöltnek a választásig nagy bukásra leküzdenie. A Momentum már csak felhőátfutás az égen, a DK tényszerűen a legerősebb ellenzéki párt.

A fentiek alapján az előbbi megállapítás itt is érvényes: ezen irányzat Orbán leváltásának esélyét szintén a rossz irányba mozdítja el, tehát a Miniszterelnökurat leváltani akaróknak nem jó taktika. Mással divatozzanak!

Ennek a felszólításunknak sincs nagy hatása, pont úgy, mint az előbbinek.

  • „A Parlament nem demokratikus, az ellenzék képviselői ne vegyék föl mandátumukat, ne legitimálják a mostani kormányzatot, inkább a Parlamenten kívül politizáljanak.”

Ez a szintén nagysikerű, sokak által támogatott, azaz divatos elképzelés abból fakad, hogy a nép jó része úgy hiszi, a politikusok mind gazdag arisztokraták, akik hobbiból politizálnak, másrészt hogy az utcasarkon való ágálás nagyobb hatású, mint egy parlamenti felszólalás. A harmadik érv az szokott lenni, hogy a dacos be nem járástól majd a FIDESZ és/vagy az EU úgy megretten, hogy az ellenzék számára pozitív lépésekre kényszerül.

A problémák az irányzattal: első ránézésre látszik, hogy a politikusok közt egyetlen arisztokrata sincs. Gazdagok ugyan vannak, de kilencvennyolc százalékban a regnáló oldalon, azaz az ellenzéki pártok tagjai döntő részben abból élnek, hogy ők politikusok (vigyázat! A politizálás munka! Ne higgyen senki az ellenkezőjét hajtogatóknak), és ha az ellenzék nem járna be, a Parlament házmester ura, illetve a Parlament ura, a házmester azonnal intézkedne, így az összes renitensnek felkopna az álla. Hogy ilyen esetben a pártpénzeket sem kapnák meg a pártok, az csak természetes.

Az is kijelenthető, hogy az utcasarok tudósítókkal és kamerákkal való ellátottság szempontjából erősen elmarad a Parlamenttől, azaz jóval kevesebb emberhez jut el az mondanivaló, ha az ellenzék a kültéren szónokol, ahol a kamerák nem rájuk, hanem a két-három fős hallgatóságra vannak fókuszálva, hogy az esti tévéhíradóban legyen min gúnyolódni.

A harmadik „érv” akkora ostobaság, hogy jobb, ha azzal nem foglalkozunk.

Egyértelmű tehát, hogy ha az ellenzék hívei jót akarnak, ilyesmire nem bíztatják egyik megválasztott képviselőjüket sem.

  • Elegáns, értelmiségi kívülállás (Én? Ezekkel? Ezek bármelyikével? Ugyan, kérlek! Csak nem képzeled!).

Ez az attitűd minden választáson egyértelműen azon pártnak kedvez, amelynek több a vakhitűje, mint akár az összes többinek. Nekik elég az érzelem, a hazugság, meg a trükkös félinformáció, a magyarázatra és eligazításra váró bizonytalanok viszont a fenti értelmiségi divat okán cserben lettek hagyva, pedig mindig ők döntik el a választásokat.

A költő írta még hajdanán: „Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon tanítani.”, de sajnos ő már nem teheti meg, az erre képes társaság jó része meg dezertál. Persze, elegánsan, de a hatása az Orbán leváltást tekintve határozottan negatív.

  • „A másik sem lenne jobb”

A Fidesz boszorkánykonyha őrülten sikeres főzete. Emiatt tehet meg Orbán mindent és bármit, kutya baja sem lesz a népszerűségének, miközben értelmiségi tömegek csodálkoznak bamba bámulással rajta, hogy a kétségbeejtően pocsék és mégis nagyon hosszú kormányzás ellenére nem Orbán, hanem az ellenzék népszerűtlen, hiteltelen, és minden választást kétharmaddal bukik el.

A független sajtóban ugyan megírnak minden rosszat Orbánról (van belőle dögivel), viszont a hatása nulla, hiszen, mint azt a divatot ismerő nép tudja, a másik sem lenne jobb. Fel kéne őket világosítani, de sajnos annak a megírása, hogy az ellenzék miben és miért lenne jobb, derék értelmiségünknek valahogy nem megy. Lásd előző pont.

Tessék mondani, Magyarországot egyre jobban féltő „leváltópártiaknak” valami hasznos divat nincsen véletlenül?

Zelenszkij fel akarta robbantani a Barátság kőolajvezetéket, hogy megbénítsa a magyar ipart

0

A liberális Washington Post hosszú leleplező cikket közölt Zelenszkij ukrán elnökről, és ebből kiderül: a Barátság kőolaj vezeték felrobbantását javasolta Ukrajna államfője, aki ily módon akarta megbüntetni Orbán Viktor miniszterelnököt oroszbarát politikája miatt.

Magyarország kőolaj ellátásában a Barátság vezeték évtizedek óta fontos szerepet játszik. Nem vonatkoznak rá az uniós szankciók, ezért továbbra is érkezik rajta orosz kőolaj Magyarországra. A Washington Post a Discord nevű hírszerző portálra hivatkozik, és közli, hogy a Pentagon nem erősítette meg, de nem is cáfolta az információk hitelességét.

Arra a kérdésre, hogy javasolta-e Oroszország egyes részeinek megszállását, Zelenszkij a The Postnak adott interjújában Kijevben elutasította az amerikai hírszerzés állításait, mint „fantáziákat”, de megvédte a jogát, hogy nem szokványos taktikákat alkalmazzon országa védelmében.

„Ukrajnának minden joga megvan ahhoz, hogy megvédje magát, és mi ezt tesszük. Ukrajna nem foglalt el senkit, hanem fordítva”

– mondta Zelenszkij. „Amikor olyan sok ember halt meg, tömegsírok voltak, és embereinket megkínozták, biztos vagyok benne, hogy bármilyen trükköt be kell vetnünk.”

A vietnami háború idején a Washington Post volt az első újság az Egyesült Államokban, amely felvetette: nem kellene-e befejezni a háborút? A leleplezéssel a Washington Post most ugyanezt teszi: vajon jó-e a Biden adminisztráció whatever politikája Ukrajnában? A whatever politika a gyakorlatban azt jelenti, hogy Ukrajna minden támogatást megkap a nyugati világtól mindaddig amíg erre szüksége van az orosz agresszióval szemben. Ha tehát Zelenszkij azt mondja, hogy nem tárgyalunk az oroszokkal amíg ki nem vonulnak Ukrajna egész területéről, akkor a NATO ezt támogatja. Eddig ez így volt, de a Wall Street Journal megírta: a nemzetbiztonsági hivatal, élén Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadóval immár tűzszünetet akar, mert nem hisz Ukrajna katonai győzelmében.

Figyelmeztetés Zelenszkijnek

A Washington Post cikke finom nyomásgyakorlás az ukrán elnökre: ne zárkózzon el a béketárgyalásoktól! Jake Sullivan nemrég két napon át nyolc órán keresztül tárgyalt Vang Jivel, Kína első számú diplomatájával. Megvitatták az ukrajnai háborút is. Korábban Hszi Csin-ping elnök egy órán át tárgyalt telefonon Volodimir Zelenszkij elnökkel, majd kinevezte Kína egykori moszkvai nagykövetét ukrajnai béke felelősnek. A nagyhatalmak rendezhetik az ukrajnai háborút az érintettek feje fölött is. Bár Biden elnök gyakran hangoztatja, hogy sohasem tenne ilyet de hát emlékszünk rá, hogy Jaltában Roosevelt amerikai elnök vígan megállapodott Sztálinnal Európa kettéosztásáról. Ezt be is tartották ahogy ez kiderült 1956-ban és 1968-ban Magyarországon illetve Csehszlovákiában, a görög polgárháborúban 1945 után illetve 1975-ben pedig Portugáliában.

Ha demokrata adminisztráció kormányoz az Egyesült Államokban, akkor a Washington Post gyakran jelzi az új irányt. Ukrajna esetében ez azt jelentheti, hogy az USA feladja a reményt a katonai győzelemre Oroszország ellen, és ráveszi Ukrajnát a tárgyalásokra. A Wall Street Journal szerint Jake Sullivan tűzszünetet készít elő míg a washingtoni külügy és a CIA a fenntartásait hangsúlyozza az irányváltással kapcsolatban.

Mi lesz a tizedik uniós szankciós csomaggal Oroszország ellen?

Brüsszel azt szeretné, ha minden uniós tagállam pontosan jelezné: milyen orosz javakat foglalt le Putyin Ukrajna elleni agressziójának kezdete óta? Aki elmulasztaná a bejelentést, az büntetést fizetne. Az utolsó percig vita folyt a lefoglalt orosz javakról az Európai Unióban. Ezzel sok tagállam nem ért egyet – írja a brüsszeli Politico.

300 milliárd dollárt fagyasztottak be a G7 és az Európai Unió tagállamai csak az orosz nemzeti bank deviza készletéből. Ezt a hatalmas összeget és a többi lefoglalt orosz javak ellenértékét Ukrajna újjáépítésére kívánja fordítani az Európai Unió, de ez számtalan nemzetközi jogi csapdát rejt. Brüsszel mindenekelőtt azt szeretné tudni, hogy melyik tagállam mennyit foglalt le. A tervezet szerint bejelentési kötelezettség lenne. Ha pedig valaki ezt nem teljesítené, akkor komoly büntetést kellene fizetnie. Jogi személy esetében ez felmehet a cég üzleti forgalmának 10%-ára is. Szankció alá eső orosz személyek esetében a büntetés maximum 50 ezer euró lehet.

13 uniós tagállam nemet mondott erre az elképzelésre köztük az Európai Unió három vezető hatalma: Németország, Franciaország és Olaszország. Ezek az országok arra hivatkoztak, hogy ilyen gyorsan nem tudnak előállítani egy szankciós listát az orosz javakról, mert ahhoz még nagyon sok jogi részletet tisztázni kellene. A brüsszeli bizottság azt szeretné, hogy a tizedik szankciós csomagban már ez is benne lenne. Ezt a szankciós csomagot az Ukrajna elleni orosz agresszió első évfordulójára időzítik tehát szimbolikus jelentősége van.

Péntek ma van

A viták hevesek, mert a határidő rövid: február 24, az agresszió első évfordulója péntekre esik. A brüsszeli bizottság új kompromisszumos javaslatot terjesztett elő. Ebből már kihúzták azt, hogy büntetés jár azért, ha valaki nem jelenti be precízen a lefoglalt orosz javakat. Sok tagállam vitatja a brüsszeli bizottságnak azt a jogát, hogy büntetéseket szabjon ki, mert a szankciók végülis nemzeti hatáskörben vannak.

A tizedik szankciós csomag ügyében a brüsszeli bizottság már két fontos témában meghátrálásra kényszerült. Kihúzták a szankciós listáról az orosz nukleáris ágazatot és a gyémánt kereskedés ügyében heves vita folyik.

Az orosz nukleáris ágazat elleni szankció jelentős részben Magyarország tiltakozása miatt került ki a tizedik csomagból, de Franciaország is ellenezte amint az kiderült Szijjártó Péter külügyminiszter pár nappal ezelőtti párizsi látogatásán.

A brüsszeli bizottság számíthat néhány más tagállam támogatására az orosz javakkal kapcsolatos szankció ügyében. Ezek az uniós tagállamok azt hangsúlyozzák, hogy

“Brüsszelnek hatékony eszközökkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy ellenőrizni tudja az Oroszország elleni szankciókat”

– írja a brüsszeli Politico.

A lap persze azt is megemlíti, hogy minden tagállam egyetértésére szükség van a szankciós csomagok összeállításakor.

Lehet más a korrupcióellenes politika

Lettország és Litvánia még nem is oly rég a korrupciós listán a mélyben tanyázott hiszen az orosz maffia ott mosta tisztára a szennyes pénzek jórészét.

Lettországban még a Nemzeti Bank elnöke is lebukott. Mára minden megváltozott. Mindkét kis balti állam Észtország példáját követi: ők digitalizálták legelőször az államigazgatást az Európai Unióban, a korrupció elleni küzdelemben pedig az élvonalba kerültek egész Európában.

A Transparency International listáján az előkelő 14-dik helyen állnak. Miért? Véresen komolyan veszik a korrupciót, amellyel nem a rendőrség vagy az ügyészség hanem a nemzetbiztonság foglalkozik. Van egy telefonszám, melyen éjjel-nappal lehet korrupciós bejelentést tenni. Miért nemzetbiztonsági ügy a korrupció Észtországban? Mert az orosz maffiák itt is próbálkoztak, az ellenük folyó harc pedig nemzetbiztonsági kérdés az alig egymilliós balti államban.

Észtország mindig is  előttünk járt a korrupció elleni harcban, de Litvánia mögöttünk volt 2012-ben, ma már 20 ponttal jobban állnak a Transparency International listáján mint Magyarország. Lettország, a legkorruptabb balti állam, ahol az orosz lakosság aránya a legmagasabb, 2012-ben még 6 ponttal volt mögöttünk, ma már 17 ponttal előzik a Nemzeti Együttműködés Rendszerét Magyarországon. Orbán Viktor rendszere korrupcióban kiválóan teljesít.

A nyilvánosság alapkövetelmény: élőben lehet követni a kormány üléseit

A Nemzeti Együttműködés Rendszerében minden fontos döntés titok. Magyarországgal ellentétben a három kis balti államban a nyilvánosság előtt ülésezik a kormány. Orbán Viktor már első kormányzása idején  – 1998-2002 között – megszüntette a jegyzőkönyvezést. 2018-ban a hangfelvételt is megtiltották. Ezzel szemben mi történik a Baltikumban? Mindhárom kis államban élőben lehet követni a kormány üléseket az interneten!

Minden állami szervezetnél működik egy korrupció ellenes részleg, ahol be lehet jelenteni a megvesztegetés gyanúját. Mindhárom balti államban ügyelnek arra, hogy a bejelentőket megvédjék. Szigorúan ragaszkodnak a névtelenség megőrzéséhez, és a védelem a családtagokra is kiterjed.

Egyik balti államban sem alakult ki bebetonozott egypártrendszer, amelynek létérdeke, hogy sose bukjon meg, mert különben lebukik a korrupción az egész vezérkar.

Az orosz maffiák immár másutt mossák a pénzüket, de a hiány nem vetette vissza a balti államokat, melyek dinamikusabb gazdasági növekedést produkáltak az elmúlt 33 évben mint Magyarország.

Méregdrágán kapunk hitelt

0

Magyarország minősítése olyannyira meggyengült, hogy jóval drágábban jutunk külföldi kölcsönhöz mint például Csehország, Lengyelország vagy épp Görögország.

Farkas Zoltán a HVG-ben megírta, hogy a régióban csak Románia áll mögöttünk hitel minősítés tekintetében. A görögök, akik igazán nem nyerték vissza a piacok bizalmát a nagy pénzügyi válság óta – 2008- sokkal kisebb kamatra kapnak pénzt mint mi.

Görögország nemrég tízéves állampapírt dobott a piacra 3,5 milliárd euró értékben. Mennyi volt a kamata? 4,25%.

Magyarország januárban vitt a piacra tízéves dollár kötvényt 1,5 milliárd dollár értékben. Mennyi volt a kamat? 6,5%! Ebben persze az is benne van, hogy más a kamatláb dollárban és euróban. Ezért az állami adósságkezelő központ gyorsan átváltotta a dollárt euróra, de a kamat így is hat százalék körül volt, messze a nem túlságosan sokra értékelt görög kötvény fölött.

A világ 4-5 legsérülékenyebb országa között vagyunk

Ezt mondta Matolcsy György, és a Nemzeti Bank elnöke valószínűleg nem túlzott. Ha egy ország csak ilyen magas kamatra kap kölcsönt, akkor abban nemigen bíznak a piacon. Ahol a bizalom minden. Miért nem bíznak a magyar gazdaság teljesítőképességében külföldön? Mert a kereskedelmi mérleg deficitje óriási, és mert továbbra sem érkeznek az milliárdok az Európai Unióból. Orbán Viktor mindkettőben sáros. Neki ígért olcsó földgázt Putyin, aki a szemébe hazudott. Drágábban kapjuk az orosz földgázt mint a régióban sokan.

A csehek például négyszer olcsóbban miközben nem nyalogatják Putyin hátulját üdvözült mosollyal.

Az Európai Unióval is Orbán Viktor rontotta el a viszonyt. A legutóbb már azt mondta külföldi újságíróknak, hogy a legszívesebben kilépne az Európai Unióból, de ez nem lenne Magyarország érdeke. Nem bizony: az európai eurómilliárdok nélkül fizetésképtelenség fenyegetné Magyarországot, melyet Orbán Viktor középhatalomnak álmodik, de amelynek polgárai örülhetnek, ha pénzügyi katasztrófák nélkül túlélhetik a Nemzeti Együttműködés  Rendszerét.

Jogállamiság: Európai pénzügyi hurok szorul Magyarországra

A G7 portál felmérése szerint ugyanaz a bevásárlókosár nem került többe november végén mint októberben. Egyes élelmiszerek ára tovább nőtt, de másoké csökkent, ezért leállt a növekedés. Mindössze 0,1% volt a növekedés miközben tavaly egyik hónapról a másikra 4,7% volt!

Azt még senki sem tudhatja, hogy mennyire tartós ez a tendencia. Az általános áremelkedéssel kapcsolatban nemrég Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter azt mondta, hogy szerinte 25%-os inflációnál tetőzik majd az árhullám valamikor jövőre. Orbán Viktor arra kérte a nemzeti bank elnököt és a pénzügyminisztert, hogy a jövő év végére legyen 10% alatti egy számjegyű az infláció. Ennek természetesen csak egy része az élelmiszer ár, ennél sokkal jelentősebb az energia, amely meghatározó a legtöbb család költségvetésében.

Orbán: ha nem tudjuk megvédeni a rezsi csökkentést, akkor sok család tönkremegy

A miniszterelnök szokásos pénteki rádió interjújában elmondta, hogy még keresik a megoldást a rezsi rendszer megvédésére. Minthogy az új költségvetésnek és az új rezsiáraknak január elsejével kell életbe lépniük, ezért a miniszterelnök mondatai komoly válságot tükröznek. Orbán Viktornak sürgősen találnia kellene 10 milliárd eurót, amelyből ki tudja fizetni Magyarország jövő évi energia számláit. Ha tovább növeli a hazai gáz és villanyárakat, akkor vállalkozások és családok mehetnek tönkre méghozzá tömegesen. Ki kell gazdálkodnia ezt a pénzt, de az nem derült ki, hogy miképp?

Nagy Márton gazdaság fejlesztési miniszter jelezte, hogy ő azt vállalta: megvédi a magyar gazdaságot a recessziótól. Matolcsy Györgynek és Varga Mihálynak az inflációtól kellene megvédenie a magyar társadalmat. Orbán Viktornak pedig 4000 milliárd forintot kellene találnia a költségvetés lyukainak betömésére, az energia számla kifizetésére. Eközben nem jönnek az uniós eurómilliárdok, melyekre soha ennyire nem lenne szükség.

Scholz dilemmája: a magyar kormányt akarja megbuktatni, de úgy, hogy ne dőljön be Magyarország

Az európai pénzek ügyében a döntő szót a Tanács mondja ki, melyben meghatározó szerep jut a német kancellárnak. Korábban egy Merkel-Orbán paktum garantálta a magyar miniszterelnök számára a nemzeti együttműködés rendszerének kiépítését. Most azonban, hogy veszélybe került a nemzeti együttműködés rendszere, kiderült: nincs paktum a német kancellárral. Sőt a Bundestag megszavazta, hogy Orbán kormánya csakis akkor kapjon uniós pénzeket, ha teljesíti a brüsszeli feltételeket. Scholz nem dönthet a Bundestaggal szemben. Az uniós eurómilliárdokra azonban most van szüksége Magyarországnak nem egy vagy két év múlva.

Valószínűleg csöpögtető mechanizmus következik: apránként érkeznek majd az európai pénzek, hogy a víz színe fölött tartsák Magyarországot, de Damoklész kardja ott maradjon Orbán Viktor feje fölött.

A magyar miniszterelnök elismerte: már a falnál vagyunk! Vagyis a jól bevált lopási rendszert nem lehet tovább működtetni miközben a nemzeti együttműködés rendszere recseg ropog, és az életszínvonal csökken. Szinte mindenkinek.

Orbán Viktor pénzénél van hiszen profitál a gázkereskedelemből, de a lakosság és a vállalkozók döntő többsége csak a megemelt gázszámlákkal szembesül. A megélhetési válság itt van, és Orbán Viktornak nincs csodaszere ellene. Pedig a csodadoktor szerepében tetszeleg, de az európai eurómilliárdok híján mind többen döbbennek rá:

a király meztelen!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!