Kezdőlap Címkék Magyarország

Címke: Magyarország

Orbán és a Fidesz sikerének titka

Orbán Viktor sikeres politikus. Pártja, a Fidesz háromszor egymásután kétharmadot szerzett, az utolsó három választáson rajt-cél győzelmet arattak.

Most ne kérdezzük, hogy mennyire volt törvényes, ahogyan nyertek, mennyi volt benne a gyanús elem, a szabálytalanság. A megszállt és hazugságokra használt média, a Fidesz érdekei szerint átírt választási körzetek és választási honlap (rendszer?) meghibásodása.

Ezeket a kérdéseket nem most, hanem a maguk idejében kellett volna feltenni. És – ebből a szempontból, de tényleg csak ebből – most az sem érdekes, hogy milyen az ellenzék. Gyenge, szétesett, egy része a Fidesz tenyeréből eszik – akik nem, azok lassú kivéreztetésre vannak ítélve.

Ne kérdezzünk semmi olyat, amivel nem jutunk közelebb a tárgyhoz, vagyis ahhoz, hogy miért sikeres Orbán Viktor és a Fidesz. Nem abban az értelemben sikeresek, hogy jót tettek volna az országgal. Mondjuk, ha fejlesztették volna az egészségügyet, növelik az oktatás színvonalát, csökkentik a szegénységben élők számát. De semmi ilyet nem tettek, épp ellenkezőleg: talán az Orbán-kormány által mostanság preferált Horthy kormányzó idején volt ennyi szegény ember az országban, mint most. Az egészségügy romokban – a legutóbbi napok fejleményei, a Honvéd kórház sürgősségi osztályán történtek csak a jéghegy csúcsa. Az oktatás a padlón, aki teheti, elsősorban a politikai és a gazdasági elit tagjai, magániskolába járatja a gyerekeit.

Mégis, ha egy választáson a Fidesz elindul – néhány egészen ritka kivételtől eltekintve – nyer.

Szokás erre mondani, hogy nem Orbán alakította át Magyarországot, hanem az ország termelte ki magának Orbánt. Ha nem őt termelte volna, talált volna magának másik uralkodót. Horthy Miklóst, Kádár Jánost is milyen szépen megtalálta magának a nép. Jellemző, hogy a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete is Orbánhoz fordult, volna oly kedves visszaállítani a vasárnapi boltzárat. A kormánynak persze esze ágában sincs teljesíteni a kérést, egyszer már majdnem megégette magát ezzel az ostoba ötlettel, le is söpörte most gyorsan az asztalról. De jellemző a helyzetre, hogy a miniszterelnököt kérik egy olyan intézkedés meghozatalára, ami nem az ő személyes kompetenciája. Elintézhetjük mindezt azzal, hogy ez egy ilyen ország. Szabadnak gondolja magát, bátornak és szabadságszeretőnek, miközben, amikor csak módjában áll, beáll a sorba.

Azt is szokták mondani, hogy Orbán minden más magyar politikusnál jobban ismeri a magyar néplélek természetét. Tudja, hogy mit gondolnak az emberek, és el is mondja neki. Bözsi néninek – Helló, röfik! – például megígéri, hogy ha a számok úgy alakulnak, akkor emelni fogja a nyugdíját. Nem fogják, hanem fogja. Ő, Orbán Viktor.

Az igazság ennél azért talán és remélhetőleg árnyaltabb. Az ország nem elhanyagolható hányadának valóban egy bölcs, gondoskodó vezető kell. És egy olyan, biztonságot nyújtó állam, amely elosztja a közös javakat. Eldönti, hogy kinek mennyi jár. Mindenkinek érdemei szerint jár, de abban is az állam dönt, hogy kinek mekkorák az érdemei.

Ez is benne van a pakliban. És még sok minden más. Például a szerencse. Az utolsó szocialista kormány idején volt egy nagy világgazdasági válság, amit az akkori kormány nem tudott jól kezelni. Orbánnak idáig ebben is szerencséje volt: 2010 óta gyakorlatilag konjunktúra van a világgazdaságban, jönnek az uniós pénzek, amelyekből ő és barátai, valamint egy nem túl széles, de azért nem is jelentéktelen réteg jól él. Nincsenek nagyon sokan, de ahhoz épp elegen, hogy Orbán és társainak a hatalmát biztosítsák.

Orbán Viktor és a Fidesz hatalmát egyelőre nem fenyegeti semmilyen veszély. Amerre a szem ellát, ők vannak mindenütt. A politikai ellenzék lejtmenetben, a világgazdaság – bár vannak borúlátó jóslatok – egyelőre működik. És hiába a megannyi éles pengeváltás Brüsszellel, az Európai Néppárt, különösen a közelgő választásra tekintettel, mindig ki fog állni Orbánék mellett. Kellenek a Fidesz szavazatai, és ez minden európainak nevezett értéket felülír. Jogállamiság, sajtó- és szólásszabadság, fékek és egyensúlyok: fontos dolgok Európában – a szólamok szintjén.

Egyszer persze minden véget ér. Orbán Viktor és a Fidesz hatalma sem tart örökké. Hogy meddig menetel győztesen a sereg, azt ma még nehéz megjósolni. Leginkább azokkal lehet egyetérteni, akik azt gondolják, hogy sokáig, de a végén, ahogyan azt a pártállam esetében is láttuk, a ma még bivalyerős hatalom nagyon gyorsan fog összeomlani.

Magyarországon tartózkodik még Nikola Gruevszki volt macedon miniszterelnök?

0

 

Magyarországon tartózkodik még Nikola Gruevszki volt macedon miniszterelnök?

Magyarország, múltidőben

A szégyen közös, bár a felelősség nem egyforma. Valamilyen szinten azonban mind tehetünk arról, hogy olyan lett ez az ország, amit, ha nem a mienk lenne, messzire elkerülnénk.

A politikusok, az őket kiszolgáló lakájmédia: bűnösök. Különösen a közmédia azon sajtómunkásai, akik szakmányban hazudnak, hamisítanak, torzítanak. Eltüntetnek tüntetést, bármit, amiről azt hiszik, hogy veszélyes lehet rájuk nézve.

Bűnösök azok is, akik hittek az egymillió új munkahelyben, hittek a szabadságharcnak elnevezett ámokfutás ezernyi hazugságában. Abban, hogy senkit nem hagynak az út szélén. (Ha elfogyott Ön előtt az út, lépjen rá egy másikra.)

Hittek benne lojalitásból, vagy mert tényleg hinni akartak. Sokan egyszerűen butaságból. Mert elszoktak attól, hogy az agy nem azért van, hogy kitöltse a koponyát, hanem gondolkodásra is használható. De ez sem mentség, legföljebb magyarázat.

Még azoknak is van felelősségük, akik szóltak. Mert nem mondtuk elégszer, és nem a kellő hangerővel. És nem győződtünk meg arról, hogy a hangunk eljut-e azokhoz, akinek szántuk.

Talán nem is elég érthetően.

Hibáztak azok is, akik abban bíztak, hogy Európában ezt nem lehet megtenni. Mert most más időket élünk, mint akkor, amikor cudar idők jártak. Akkor is azt hitték, azok, akikkel akkor is megtették.

A világra nem szabad számítani. Európa a saját gondjaival küzd, és Amerikát sem különösebben érdekli, hogy a kontinens közepén egy zsebdiktátor kicsiny, ám mindenre képes csapatával túszul ejtett egy országot. Hogy egy kis európai állam fura ura jószerivel azt tesz a polgáraival, amit akar. Agyonadóztatja őket, ha ahhoz van kedve, lenyúlja a megtakarításaikat, kiszolgáltatottá, védtelenné teszi őket.

Gyűlöletet kelt, uszít, fröcsög.

Megvédi az embereket önmaguktól. A hatalom szemében ugyanis mi hülyék vagyunk. Ezért érezteti velünk, hogy a gondoskodó (és helyettünk) gondolkodó állam híján kárt tennénk magunkban. Mert még annyi sütnivalónk sincs, hogy tudjuk, nekünk mi a jó.
Az ország nagy része még mindig nem fogta fel, hogy jogfosztottá vált. Hogy nem sztrájkolhat, nem szólhat, ha sérelem érte. Nem népszavazhat, csak akkor, ha a kormány ezt akarja.

A hatalom ma mindent megtehet, mert sokan azt gondolták, hogy a politika úri huncutság, a „nagyok” dolga. És mert hagytuk, tényleg az lett: uraknak való vidék.

22 mondat Magyarországról

Nem szeretjük Orbán rendszerét, de képesek vagyunk együtt élni vele.

Tudjuk, hogy milyen ez a rendszer: csalásra, lopásra, hazugságra épül.

A rendszer is tudja rólunk, hogy milyenek vagyunk.

Ismer bennünket, hisz ő is belőlünk való.

Mi teremtettük, a saját gyönyörűségünkre.

A mi virágunk, mi szakajtottuk, most meg szagolhatjuk napestig.

A rendszer megtűr bennünket, mert mi is elviseljük őt.

Nem kívánja, hogy szeressük, még csak úgy sem kell tennünk, mintha kedvelnénk.

Neki az is elég, ha nem látványosan utáljuk, beéri azzal, ha nem megyünk ki túl sokan, és túl gyakran az utcára.

Kiegyeztünk ezzel a világgal: addig jó, míg Orbán él.

Ő úgy tesz, mintha elhinné, amit mi hazudunk, mi pedig azt játsszuk, hogy elhisszük, amit ő hazudik.

Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszere, ki lett találva jól: aki nem lop egyszerre, nem kap rétet estére.

Ránk épül ez a rendszer, mert tudja, hogy ránk lehet építeni.

Megbízhatóak vagyunk, fásultak, nem lázadók.

Az előző átkosban sem volt erre mentség, legföljebb magyarázat: az oroszok strázsáltak felettünk.

Most nincs szükségünk smasszerekre, magunk vagyunk a saját kápóink.

Körbekerítettük magunkat, még jóval azelőtt, hogy kerítés épült volna a határon.

Megszoktuk Orbánt, és nem lázadunk ellene.

Megvetjük és lenézzük.

Megvett minket, ezért megvet és lenéz bennünket.

A morgás joga megmaradt – ha jut mellé pörkölt és uborka, miénk itt a világ.

Ne zavarjátok köreinket, köszönjük, megvagyunk.

Magyarország távol Európától

A nemzetállamok „a globalizált világban csak egy erős, egyesült Európában lehetnek erősek” – jelentette ki Manfred Weber. Németországban az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű ellenzéki párt politikája mutatja meg, mit is jelent a nacionalizmus. Az AfD „a nemzetek Európájáról beszél”, de szavai mögött a „pőre egoizmus és nacionalizmus” húzódik meg, ezért „az Európa-párti erők központi feladata az elhatárolódás ezektől a jobboldali erőktől szerte Európában” – mondta Manfred Weber.

És mi van itthon?

Már nem kell elköltöznöm ahhoz, hogy kívül kerüljek Európán. Volt munkatársam tett egy ilyen megjegyzést az egyik posztban. Én is így vagyok vele. Nem kell elmennem innen, már most is Európán kívüli vagyok. Ezek a hazai „democsokraták” tartalmilag kívül helyeztek bennünket onnan. Formai kötéseink megvannak ugyan, de kormányzásukkal, törvényeikkel és rendeleteikkel, nagy nemzeti önállóságuk hangoztatásával a jobboldali populista fineszes-kereszténydemokrata alakulat kirekesztett bennünket onnan, ahová több mint ezer éve tartozunk.

Nagy az ő bűnük. Még jobban elszegényítették a szegényeket. Jogászi allűrökkel megfosztottak bennünket minden lehetséges demokratikus ellenőrzési lehetőségtől. És hiába tépjük a szánkat. Már aki. Már aki itthon maradt és nem kért menedékjogot Kanadában, vagy világhírű művészként nem telepedett le valahol másutt, új hazát választva, vagy akár ifjúként, családostól nem keresett más országot megélhetésének biztosítására. És vannak az itthon maradottak között sokan, értelmiségiek és kevésbé képzettek, akik már meg se szólalnak. Mert minek, mondják, úgy sincs semmi foganatja!

Ángyán szerint a maffiahálózatok szisztematikusan kirabolják az országot, a közjó szolgálata helyett magánérdekek kiszolgálására használják az államot. Az elfogadhatatlan földügyek, a trafikbotrányok azt igazolják, hogy a korrupció újult erővel van jelen az országban, a maffiahálózatok saját embereiket törvény- és döntéshozó pozícióba helyezik. Számtalan példát lehetne még felsorolni.

Ebben a kettészakadt országban a bal és a jobboldal kiegyezése ma lehetetlennek tűnik. Pártszinten minden bizonnyal. Ami legalább ekkora baj, hogy a békés egymás mellett élés sem látszik megvalósíthatónak. Európai stílus és módi ebben sem megy már nekünk!

És most itt van ráadásul ez a Gruevszki rémtörténet!  A HVG szerint a menekültstátusz soron kívüli megadása nem más, mint figyelemelterelés. Arról, hogy milyen károkat okozott a magyar diplomáciának, a titkosszolgálatoknak, no meg az országimázsnak a volt macedón miniszterelnök szöktetése.

Akkor milyen megoldás marad? A tisztességes, hiteles emberek szövetsége? Lehetséges. Ahol nincs sem föld, sem trafikmutyi, ahol nincsenek álvideós ökörségek, meg örökségek handabandázó magyarázatokkal, ahol nem kirakatba tett látványtervezésekkel csábítanak választókat. Ahol baltás gyilkos kiadatásával nem járulnak hozzá hőssé nyilvánításához, ahol köztörvényes elítéltnek nem adnak menedékjogot azért, hogy ne kelljen börtönbe vonulnia!

Ahol nem a politikai megfelelési kényszer uralja az igazságszolgáltatást és a bűnüldözést, ahol az állam nem erőlteti rá az emberekre a nemzeti hitvallás jegyében elképzeléseit, ahol az emberi méltóság tiszteletben tartása a legfontosabb mindenekfelett!

Készülj hát 2019 tavaszán vissza Európába, nem pedig egyre távolodni attól!

Trianon, a nacionalizmus forrása

0

A magyar nacionalizmus, az EU egyik legnagyobb gondja, a Trianon által keltett elégedetlenségből táplálkozik. A kárpátaljai magyarság ügyében a kétoldalú súrlódások szintén abból következnek, hogy feldarabolták az egykori Magyarországot.

Napjaink nacionalizmusát javarészt éppen az a Trianoni szerződés szabadította rá a világra, amelyről két napja Párizsban megemlékeztek a legfőbb politikusok – írja a Bloomberg kolumnistája Leonid Bershidsky. Az eseményen mind Macron, mind Merkel elítélte a nacionalizmust, mint a vérontás elsődleges okát. De nem szóltak az egykori rendezés messzire ható következményeiről, jóllehet egy sor jelenlegi gond és viszályforrás éppen amiatt keletkezett.

A Közel-Keleten mesterségesen húzták meg a határokat és ily módon most szétszakad a térség. Az egykori Jugoszlávia szintén ilyen okokból bomlott fel. Ha a győztes hatalmak nem nyugszanak bele, hogy a rövid életű ukrán államot felossza egymás közt a Szovjetunió és Lengyelország, akkor a történelem alighanem másfajta fordulatot vett volna, és most nem lenne viszály Moszkva és Kijev között.

A magyar nacionalizmus, az EU egyik legnagyobb gondja, a Trianon által keltett elégedetlenségből táplálkozik. A kárpátaljai magyarság ügyében a kétoldalú súrlódások szintén abból következnek, hogy feldarabolták az egykori Magyarországot. A lengyeleknél, akiknél nemigen van idegengyűlölőbb állam a kontinensen, részben szintén abból fakad a nacionalizmus, hogy az ország úgy érzi: átléptek rajta, megalázták. Az orosz forradalom győzelmébe ugyancsak belejátszott, hogy az akkori amerikai elnök ragaszkodott ahhoz: Oroszország folytassa a háborút. A tanulság az a mai elit számára, hogy rendkívül óvatosnak kell lennie, amikor kisebb vagy legyőzött országok sorsáról határoz. Az EU-ban a kvótadöntés feldühítette a keleti tagokat, amelyek régóta azt gyanítják, hogy másodrendű polgárokként kezelik őket az unióban. Macron a kisebb államok ellenállásától függetlenül folytatni kívánja az integráció elmélyítését. A nagyhatalmi gondolkodás azonban napjainkban is gerjeszti a nacionalizmust és konfliktusokat a kevésbé fontos országokban. De erről nem sok szó esett Párizsban, noha az EU alapvetően sikeres, ám rámehet a nagyhatalmi arroganciára.

Bloomberg/Szeleste Lajos

Nagy üzlet az arany útlevél az Európai Unióban

0

Honosítás vagy vásárlás útján ezrek szereznek útlevelet vagy letelepedési engedélyt az Európai Unióban – írja a Deutsche Welle, mely összeállítást szentel az ügynek.

 

Bulgáriában letartóztatták azt a neonáci politikust, aki a szófiai Honosítási Hivatal élén állt. Petar Harlampiev irányításával ezer számra adtak ki engedélyeket macedón, moldovai és ukrán állampolgároknak, akiknek semmilyen bolgár ősük sem volt. Viszont letették a kenőpénzt, és cserébe megkapták az igazolást bolgár őseikről. Ezzel pedig jogosulttá váltak az állampolgárságra és az uniós útlevélre.

Hasonló a helyzet Magyarországon és Romániában is- írja a német közszolgálati portál.

Romániába elsősorban Molodovából és Ukrajnából akarnak ily módon bejutni. Magyarországon Romániából, Szerbiából és Ukrajnából érkeznek kérelmek az állampolgárságra. Minthogy Románia uniós tag, ez nem okoz oly nagy problémát, bár egyelőre az ország nem tagja a schengeni övezetnek. Ukrajna és Szerbia viszont biztonsági kockázatot jelenthet – állapítja meg a Deutsche Welle.
„Jellemző, hogy miközben a kormány azt hangsúlyozza, hogy milyen nagy gondot jelentenek a migránsok biztonsági szempontból, addig erre a honosítás során nem ügyel”- mondta Pethő András, a Direkt 36 munkatársa a Deutsche Wellenek. A politikai haszonszerzés ilyenkor csak az egyik cél. Sokkal fontosabb ennél az a 28,5 milliárd dollár, amennyi az arany útlevelek rendszere hozott a kasszába – állapította meg a Transparency International, mely az elmúlt tíz év adatait vizsgálta.

Minthogy a legalitás és a törvénytelenség határai meglehetősen elmosódottak ezen a területen, ezért számtalan korrupt államhivatalnok gazdagodik ilyen módon az uniós tagállamokban. Mindez aláássa a jogállamba vetett bizalmat, amely sok uniós tagállamban amúgy sem nagyon erős. Ráadásul olyan országokból érkezhetnek új uniós „polgárok”, ahol a jogállamot hírből sem nagyon ismerik. A Közel Keletről vagy épp az egykori Szovjetunió területéről érkezett új uniós polgárok azután magukkal hozzák hazai módszereiket vagyis a korrupció is növekedhet az érintett uniós tagállamokban.

Az Európai Unió brüsszeli központja többször is megpróbált utánanézni ezeknek az ügyeknek, de minthogy alapjában nemzeti hatáskörről van szó, ezért nem sokat tehet. A honosítási és arany útlevél biznisz pedig vígan megy tovább az Európai Unió minden második tagállamában.

Túltolt bicikli, túltöltött pohár

Nektek nemzeti konzultáció, nekünk parasztvakítás.

Nektek pénznyerőgép, nekünk a hazánk.
Nektek Wass Albert, nekünk Radnóti Miklós.
Nektek Horthy, nekünk a cipők a Dunaparton.

Nektek elüldözött egyetem, nekünk oktatás, tudás: a gyerekeink jelene, Magyarország jövője.

A ti világotok szolgákat akar, a miénk a közt kívánja szolgálni.

Ti szabadlábon vagytok, mi szabadok vagyunk.

Nektek Quaestor-ügy, Pasa Park, stadion, letelepedési kötvény, kaszinó, föld, trafik, helikopter, magánrepülőgép, és minden, ami mutyi.

Nektek kifizetőhely, nekünk egy olyan ország, ahol a gyerekeink velünk élnek, s nem menekülnének el előletek.
Nektek nagy és gondoskodó állam, nekünk szabad emberek okos, gondolkodó gyülekezete.

Nektek a csalás, nekünk a család.
Nektek a saját láb, nekünk a tehetség.
Nektek csókosoknak kiírt pályázat, nekünk valódi verseny.
Nektek a másként gondolkodó legyőzendő ellenség, nekünk ellenfél, akit vitában kell meggyőzni.

Nektek migráns, és terrorista, nekünk menekült és ember. Ti terrorveszéllyel riogattok, számunkra ti vagytok a terror és a veszély.

Nektek európai szintű egészségügy, nekünk hosszú várólisták, kórházi fertőzések, túlhajszolt orvosok és ápolók.

Nektek VIP-ellátás, mi nem meghalni akarunk a kórházban, hanem meggyógyulni.

Nektek a korrupció a kormányzás, nekünk az a meggyőződésünk, hogy nem szabad lopni.

Nektek Felcsút, nekünk Budapest, Miskolc, Szeged, Debrecen: az ország.
Nektek a kisvasút, a mi gyerekeinknek a nagy utazás. Ők nem csupán Bicskéig mennek, vagy Lovasberényig, számukra Anglia, Németország a végállomás.

Nektek túltolt bicikli, nekünk túltöltött pohár.

Orbán kórokozó

Van itt a város külső részén egy űrteleszkóp, és akad az országban több hasonló létesítmény, fejlesztési, kutatási központ is, gyakran gyártanak a koreaiak alkatrészeket, részegységeket különböző űrprogramokhoz. Ennek ellenére itt nincs ehhez rendelt politikus, valahogy nem ezen múlik az ismeretterjesztés, és a nemzetközi kapcsolatok ápolása sem. Igaz, itt a riporternők nem rugdosnak fel menekült gyerekeket sem, de ha megtennék, nem csupán a törvény szigorával, de a társadalom teljes megvetésével is szembe kéne nézniük. Itt sem mindenki látja szívesen a bevándorlókat, de

abban mindenki egyetért, hogy aki az életét menti a háború elől, azt kötelességünk befogadni.

Aki meg gyermekbe rúg, azt nem mentjük fel a büntetés alól, pláne nem indokoljuk azzal, hogy a viselkedése nem volt kirívó, mert amennyiben ez a cselekedet nem kirívó, abban az esetben Magyarország még annál is nagyobb bajban van, mint azt gondoltam. Persze, tudom, hogy az indoklás az adott szituációra vonatkozott, de

én egy rugdosódó menekülőt sem láttam, ők csak futottak, a nő gáncsolt, tudatosan, szándékosan, és rúgott is, gyerekbe. Az ilyet nem tűri meg épeszű társadalom, és nem menti fel pártatlan bíróság.

A barátnőm portfóliót ír. Hosszú ideig ellenállt, a harmadik egyhuzamban megnyert választás után nekilátott megírni, az is több pénz valamivel, az igazságtalan minősítési rendszer eltörlésére remény sincs, mire várjon?

Egy másik ismerősöm ír, de neki abból kéne megélnie, hát pénzért próbál, persze becsapják, sok az eszkimó, kevés a fóka, nincs publikációs felület, ellenben rengeteg az éhen maradt újságíró, író. Nemigen van már ott sem lojalitás, azt mondják, igazából soha nem is volt, de most leginkább ott is a torokharapdálás a divat, nem látok oldalakat, az árkokat valóban betemették, kár, hogy azt követően az ideig-óráig tartott becsületnek vége lett, az ún. demokratikus oldal is az egyéni érdekei és elképzelései mentén próbál érvényesülni. Épp ma olvastam egy évek óta tartó vita részletét, hogy most akkor fogjon össze az ellenzék vagy ne, egyáltalán ki az ellenzék, és ki az álruhás Fidesz, meg, ha ellenzék is, csak a kisebb rossz, de nekünk piszok jók kellenek, csak arra lennék kíváncsi, hogy honnan, miből, milyen logika mentén gondolják azt sokan, hogy a sz@rból lehet várat építeni? Mert, hogy nem lehet. Akarhatok én egy szőke, kék szemű, nagy mellű, 180 centis miniszterelnöknőt Mun elnök után, csak nem fog összejönni, mert a koreai társadalom nem tud benne nem létező tulajdonságokkal felruházott egyedeket produkálni, ahogy semmilyen más társadalom sem képes erre, úgyhogy

több szerénységet elvtársak, a kisebb rossz is jobb ennél, ennél gyakorlatilag alig van rosszabb alternatíva, attól tartok.

Nem azért mert sokat lopnak, az csak pénz. Arra nagyon okosan vigyáznak, hogy az átlag, a középosztály ne éljen annyira rosszul sőt, egy picit jobban, akkor csendben marad, és lám, csendben is marad. Azért rendkívül kártékonyak, mert embertelenek, és

lassan felnő egy teljesen új generáció, ebben a tömény embertelenségben szocializálódva, na majd abból válasszatok hű de jó vezetőket, egy hű de jó tömeg fölé, ugyan már…

A hajléktalanság kriminalizálása már nem is téma. Pár napig az volt, most van más. Néhány bíró tiltakozik, majd abbahagyja, támogatás híján ugyan mit tehetne?

Jó sok a vicc, nem is vicc, inkább cinizmussal átitatott irónia, a tehetetlenség értelmiségi kifejeződése, elég rossz lehet nyakig ülni a trutyiban, amikor az illető ennek tudatában van, a többi meg melegszik benne és nem tudja, hogy jön a macska.

Persze, nem az én dolgom eldönteni, hogy Magyarország merre tovább, csupán felvetek egy logikai kérdést, miszerint ami nincs meg egy halmazban, azt nehéz lesz abból kivonni.

Itt Dél-Koreában, a 28. emeleten, a hightech-el körülvéve, miközben a sünöm játszik a bokámmal, könnyű nekem. Csakhogy ide el kellett jutni, és meg kell maradni, az élet pedig mindenhol kihívás, bevándorlóként, őslakosként is az, csak máshogyan, de akarat, erő, ésszerű kompromisszumok hosszú sora híján nem ment volna, nem menne. Nincs ez másképp nagyban sem.

Feldobott a FB egy képet, fiatal hölgy, amolyan igazolványképszerű, nem mosolyog, alatta pár szó, hogy ő indul a nemtudom hanyadik számú választókörzet valamilyen tisztségéért. Volt alatta 3 egész lájk, ami érthető. Ugyanis ilyet akkor jelent be az ember, ha demokratikus körülmények uralkodnak, ahol fent említett bejelentésnek súlya van, ezzel az erővel én is odaírhatnám, nagyjából ugyanazt jelentené.

Magyarország belavírozta magát a huszonkettes csapdájába, és azt gondolom, hogy ebből csak úgy, a megszokott módon nincs kiút, valami trauma kell, hogy a helyzet változzon, no meg sok, sok ember, aki valóban változást akar. Jelenleg a szélmalom-harcosok korát éljük, minden tisztelet az övék. A nemzetközi környezet hozhat meglepetést, bár nem biztos, hogy azoknak, akik reménykednek ebben.

Az Orbán kórokozó igen fertőző.

Türkvilág Magyarországon

Az országot megszállták a magyarul beszélő türkök. A vártnál gyorsabban és könnyebben foglalták el az országot, alig volt ellenállás. Mára szinte minden az ő uralmuk alatt áll. Elfoglalták a középületeket, az országgyűlést, a minisztériumokat, a parlamentet, bekebelezték a rendőrséget, az ügyészséget, megfegyelmezték a kezdetben még renitens alkotmánybíróságot.

Övék a kultúra, a tájékoztatás, a hatalom. Övék a törvény, akire rámutatnak, bűnös.

Hogyan történt? Úgy, hogy gyanútlanok voltunk, a szükségesnél kevésbé éberek. Elhittük, hogy a XXI. században, az Európai Unió egyik országában ez nem történhet meg. Még 2010 elején is voltak olyan, a magyarul beszélő türkökkel amúgy távolról sem rokonszenvező politikai elemzők, valamint más értelmiségiek, akik okos dolgozataikban arról értekeztek, hogy nem is baj, ha a magyarul beszélő türkök kétharmadot kapnak. Legalább lesz végre egy erő, mondták, amelyik zavartalanul végrehajthatja a programját.

Csakhogy, a magyarul beszélő türköknek nem volt programjuk. Lehetett volna, mert volt rá nyolc évük (a sokszor hivatkozott elmúlt nyolc év), hogy kitalálják, mit is akarnak kezdeni a gazdasággal, az oktatással, az egészségüggyel, a sporttal, a kultúrával.

Röviden: Magyarországgal.

Ám ők ehelyett csak azon agyaltak, miként lehet a hatalmat megszerezni, majd megtartani – az idők végezetéig, s ha lehet, még azon is túl.

Idővel a szavainkat is kisajátították. A magyarul beszélő türkök szótárában a félretájékoztatás a hír, az elhallgatás az információ, a csúsztatást pedig kommunikációnak nevezik.

Ha lopásról jön hír, nem a tolvajt ültetik le, hanem elhallgattatják a hír hozóját.

A magyarul beszélő türkök azért lehetnek ennyire sikeresek, mert ismernek bennünket. A mi kis, mindennapi megalkuvásainkra építik a saját nagy hazugságaikat. Befogadónak hazudjuk magunkat, szabadságot szerető népnek, miközben a lojalitás szabadságát szeretjük. Azt szeretjük, ha egy nagy, gondoskodó állam van a fejünk fölött. Olyan hatalom, amelyik nem csak gondoskodik rólunk, de gondolkodik is helyettünk. Megmondja, hogy mikor vagyunk jók, és mi az, amiért szégyellnünk kell magunkat. Mikor vagyunk szerető szülők, jó apák és anyák. Mikor kezdődik az élet, s mikor vagyunk család.

Mikor vagyunk hazafiak, és mikor hazaárulók.

A magyarul beszélő türkök a sajátos sokszínűséget szeretik – a szürke számtalan árnyalatát.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK